Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Oh, szuper - hagyta le a számat egy nem tervezett, mélyről feltörő sóhaj. Szerintem ezzel az egy mondattal kevés embert lehetett volna ennyire boldoggá tenni. Legalábbis a legtöbb esetben szomorú, ha valaki ilyenfajta közlendővel jön hozzám, de jelen esetben ez megkönnyebbültséget váltott ki mindkettőnkben.
- Az biztos, hogy a vizsgák nehezek és kimerítőek - bólintottam mindentudóan, de én sosem tapasztaltam, csak láttam másokon. És még mennyivel nehezebb lesz az egyetemen. Az egyetem ilyen téren abszolút szívás. Rengeteg anyag és ha nem voltál szorgalmas, akkor napok alatt kell félévek tananyagát behoznod. Nekem is mindig kényszerítenem kellett magam arra, hogy normálisan tanuljak, mert közel sem voltam szorgalmas soha.
- Akkor gondolom nem csak az iskolai koszton élsz - vontam le az egészen evidens következtetést, főleg hogy a lánnyal épp egy étteremben álltunk.
- Mosd meg a kezed, meg öblögesd ki a szád, az segíteni fog - adtam ki az utasításokat, és elkerültem, hogy a fejemre csapjak, amiért bájcsevegtem vele ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokat elmondanám neki. Nem terveztem egész végig a mosdóban állni, gondoltam neki is van asztala, úgyhogy álltam és vártam, hogy higiéniás szinten rendberakja magát.
- Először fordul elő, hogy elrontod a gyomrod vagy volt már rá példa? - tettem fel az egyik legfontosabb kérdést. Szakmai ártalom a folytonos kíváncsiság, ahogy az egyik oktatóm nevezte az egyetemen. Ha már annyit tanultam és dolgoztam, hogy gyógyító lehessek, akkor mindenképp segítek ott, ahol csak tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elmosolyodtam, nem különösebben hittem, hogy az emberek ilyen ígéretei valóban azok. Talán másnap nem is emlékszik rá a legtöbb, lehet már pár órával utána sem, de biztos akad, aki kipróbálja, aki megnézi, igazam van-e, vagy egyszerűen csak kíváncsi. Nem soroltam őt sehová, de kissé bizalmatlanul álltam az észben tartáshoz, ennyi és nem több.
Nevettem, mert vicces volt, az egész, ahogy kijött. Igen hülyén hangozhattam így belegondolva, de hirtelen volt és megdöbbentő. Pár évembe beletelt, még megszoktam, hogy itt más, mint mikor otthon vagyok, vagy a szüleim körében. A kézfogás, pláne férfivel elég illetlen volt mifelénk, a tegeződés megint egy külön kör és az, ahogy viselkedek, beszélek vagy öltözök még megérne pár imát, de nem fontos ez most. Meredtem a saját kezemre kicsit, aztán csak visszahúztam a tányérom mellé, ami eléggé megüresedett. Bár még volt pár falat.
- Tessék? - pislogtam nagyokat talán nem is teljesen tudatos reakcióval de igazítva egy kicsit a hajamon, hogy ne látszanak ki az én füleim. Azt hiszem tényleg csak vicces akart lenni, de nem tudhatom, sosem tudtam, ezzel mindig hadilábon álltam. Azért persze még töretlenül próbáltam mosolyogni. - Ezt a kislányod tanította?
A kérdés nyilván adta volna magát, nem nagyon láttam még családot, ahol nagyon picur lánynak ennyivel idősebb testvére legyen, simán kinéztem inkább utóbbit. Mert hát, valahonnan kellett vegye, nem?
- Nem igazán, még egyet sem sikerült eddig, se kicsitől, se nagytól. Majd talán egy másik életben jobban odateszem magam - igazítottam meg a tányérban az evőeszközt a szalvétát kezdve hajtogatni. Nem teljesen volt akarattal, elsőre csak kisebb négyzetszerűvé tűrtem össze, aztán kihajtva  a kisebb részeket formáltam ki fel-felpillantva rá.
- Nem áll jól? Mert mi áll jól? - kérdeztem fél kezem még az oldalamra is téve és elbillentve a fejem. Na most már kíváncsi voltam erre a szakértelemre. Az előbb még a füleim se álltak jól! Kicsit erősebben szúrtam a villám az utolsó két falat egyikébe. Aztán felé emeltem. - Még meggondolhatod magad. Aladdin.
Egyedül ő ült velem egy asztalhoz, nem hiszem, hogy több szőnyeg is jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

carolina

Válaszul csak morgok, halkan, csukódó szemekkel. Érintésére végigfut a hideg a gerincemen, érzem, hogy az egész testem reagál, a karomon, akár egy hadsereg hűséges katonái, égbe emelkedik minden egyes szőrszálam, mert megérkezett a királynőjük, akinek a közelsége tiszteletmegadásra kényszeríti őket.
Szavaira szélesen elmosolyodom és szemeim végleg lehunyva dőlök előrébb, hogy ajkaink összeérjenek, mielőtt még bármit mondhatna. Jobbom a hátára csúszik, egyetlen határozott mozdulattal vonom magamhoz, hogy a melle az enyémet taszítsa, és érezze, csak egy futó pillanatra, egy múló percre, hogy a rabom, az enyém, mert mindketten tudjuk, hogy ez nincs így, de most azt akarom, hogy az a két év értelmet nyerjen. Így.
Ajkaim finoman érnek az övéhez, a nyelvem utat tör magának, és csak egészen lassan válok követelőzővé. A szabad kezem arcához ér, hüvelykujjam az arcélén szánt végig, ujjaim a fülén keresztül szőke tincsei közé keverednek, s belekapaszkodva néhányukba, éppen akkor rántom hátra a fejét, mikor a leghevesebben csókolom.
Kinyitom a szemem, és kissé elnyílt szájjal, fölülről nézek le rá. Egy véget nem érő pillanatig csak nézem őt, tekintete a tekintetem rabja, fogva tartom őt, hogy csak nézzen, engem, rám nézzen, és jól nézze meg ezt a szempárt, az érte rajongástól csillogó, tűztől káprázó szemeket, melyek ide-oda rebbennek az övéi között, és amelyek még most is a világot látják azokban a világos íriszekben. Azt akarom, hogy nézzen rám, hogy engem nézzen, hogy vesszen el a szemeimben, abban a világban, amit én adhatnék neki, és addig vesztegeljen ott, amíg azt én akarom. Mert fölötte vagyok, uralom őt, és azt tehetek vele, amit csak akarok.
A gondolatra hosszan, kéjesen morranva mosolyodom el, és közel hajolva Carolinához, ajkaimat elhagyja egy kósza sóhaj. Az ereimben megérzem a tűz hívását. A szívem erősen pumpálja az adrenalinnal vegyülő vérem. Az eddig nyugvó sárkány most felébredt, és vennem kell egy mély levegőt, mielőtt bármit is teszek. Aztán legyőzöm azt az egyetlen centit, ami még közöttünk árválkodik, és fogaim közé véve Carolina alsó ajkát, újabb morgás kíséretében ismét megcsókolom. Közben tartom őt, a karjaim melegében, szinte elveszik bennük.
Végül elengedem; először a száját, azután engedek a világos fürtök szorításán is, és már csak a hátát tartom. A törékeny testét, amit oly könnyen roppanthatnék össze. Túl könnyen.
A pillantásom utolsót zizzen kékjei között, és arcomra visszatér a kisfiús játékosság, az élet színei, és eltűnik a ragadozó, a férfi, a kannibál, aki akar, egyszerre mindent, aki mindent most azonnal akar, hogy érezze, ő áll a hierarchia csúcsán. Tudod, én csak téged akartalak. Soha nem voltam még szerelmes, de azt hittem, Carolinába az tudtam volna lenni. Azt hiszem, Carolinába az tudnék lenni. Szerelmes és botor.
- Miért nem hiszek neked, Brown? - kérdezem, míg egyik kezem az asztalra teszem, és hosszú ujjaimmal egy ismerős dal lassú ütemét kezdem verni a falapon. A pillantásomban huncutság csillan, a szemeim már-már ragyognak, a hangom, az egész lényem derűs, mint akinek az élet tényleg nem jelent mást, csak a bizonyosságot, hogy minden rendben van. Bárhogy is alakuljon, bármit is hozzon az élet, döntsenek a körülöttem levők ahogy akarnak, én rendben leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x


- Ú, köszi. Annak nagyon örülnék - lelkendezem, hogy kaphatok majd esetleg az előhívott képekből. Már tudom is, hol lesznek: az asztalom fölötti táblámon van még hely. De oké, próbálom nem nagyon beleélni magam, hiszen ki tudja, Willnek lesz-e érkezése megcsinálni.
Szemöldökömet megemelve bólogatok, ahogy kiderül, akkor még tényleg nem tudott Denis arról, hogy a tesójával áll szemben a folyosón. Ez mennyire fura lehetett már? Mind a lánynak, mind utólag a rellonosnak, amikor összeállt a kép.
Amikor azt mondja, sosem lesz jól, belenyilal valami a mellkasomba. Mintha erősen megböknének ott. Torkom elszorul és csak hallgatom, ahogy folytatja. Kevés az esélye, hogy megélje a 20 éves kort? Kész, ennél a mondatnál elszakad nálam valami és szemeimet könnyek lepik el, ahogy nézem őt. Hogy lehet ez? Mégis miért vannak ilyen dolgok? Miért kell egy ilyen édes lánynak ilyen kevés időt kapnia? Miért kell bárkinek? Gyorsan nekiállok azt súlykolni magamba, hogy dehát azt mondták, már baba korában meghal, aztán tessék, itt van, szóval akármi megtörténhet. Lehet, túlél mindnyájunkat. Szipogok párat és megtörlöm a szemem. Látszik rajtam, hogy nem érzem magam kényelmetlenül, amiért úgymond sírtam kicsit előtte. Inkább azért igyekszem ezt abbahagyni, hogy ne bántsam vele. Ne emlékeztessem arra, hogy ez egy szomorú dolog. Lehet, majd elszontyolodom még párszor nagy magányomban, ha ez eszembe jut, de megtartom most akkorra.
- Mert az is vagy - jelentem ki, mikor közli, hogy most erősnek érzi magát. Nem csak annak érzi magát, az is. Akkor is az, amikor ispotályban kell feküdnie. Mindig az, különben nem üldögélne most itt velem forrócsokit iszogatva meg idétlen képeket készítve. Mások háromszor olyan egészségesek, mint ő és mégis szenvednek. Mindentől. Nem akarom lekicsinyelni a fájdalmukat ezzel persze, csak a lány bátorságát és szívósságát méltatom.
- És akkor hanyadikos lennél? Kezdhetnél elsőtől? Lehet egyáltalán ilyet? Mert gondolom, jó lenne onnan kezdeni. Vagy nem szeretnéd? - lépek túl az iméntieken, jobban Annie felé fordulva, ahogy kérdezgetem a terveiről, meg hogy hogyan képzelte mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rettenetesen hosszú percek teltek el, ahogy lassan, de biztosan magamba tuszkoltam a két szelet tortát. Máskor, mire odaérnek - mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem tudok késni... meg a McDonalds -, én már túl vagyok két krémesen, pár házi pralinén és kétféle tortaszeletnek is nekikezdtem, meg rendeltem levezetőt. Most meg. Most. Rossz érzésem volt, azt mondta Maja meg Cel korábban, hogy vannak ilyen megérzéseink, nekik mindig, ha valakivel rossz történik, én azt hiszem most megtapasztaltam. Csak nem tudtam mi van.
- Tudod? Akkor ki halt meg? Terhes valaki? - kérdeztem teljesen elkerekedett szemekkel, ahogy a fejem nekinyomtam, mikor közelebb húzott. Sóhajtottam is egyet, hogy kicsit elbillenve nézzek rá oldalra. - Akkor Dávid? Ő? Mármint nem terhes, csak... beteg? Rosszat tett? Ugye nem csukták le?
Reméltem, ha így lenne, arról tudnék időben, bármelyikről, leginkább elsőre. Nyilván nem én vagyok a legnagyobb segítség, de Bence még jön nekünk egy szívességgel, szóval tudnék mit tenni én is szerintem. Ezt a Bubu is tudja. Teljesen belezavarodtam, ahogy a kezemre néztem, egész kicsit remegett is.
- Nem nézel ki túl jól. Mi baj van? Te vagy rosszul?
Azt hiszem, ha eddig féltem, most ijedt is voltam, szóval csak megsimogattam az arcát és elhallgattam, hogy amúgy beszélhessen is. Mert én a stresszben beszélek és eszek, de mivel utóbbi most kimaradt, így nagyon járt a szám.
- Csak kettőt ettem, nem annyira ment, de kértem hozzanak a kedvencünkből később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lehet, ha ittam volna egyet indulás előtt, az segít, de mint igazgatóhelyettes és bk-s ügyeletes óvaintőbácsi, szerintem jobb, ha nem ezzel indítok. Ez most egy kicsit vicces, asszem, hogy én tanítom, hogy vigyázzanak magukra, erre... Mindegy is. Inkább csak leraktam a seggemet, mielőtt megint rosszul leszek, mert még egy zacskó, vagy vödör sincs nálam, hogy belehányjak.
- Mi? Nem. Jó ég, mindenki él, aki számít. - Intettem a pincérnek, majd mikor megjött, kértem egy mentes vizet, jéggel és citrommal, csak az után beszéltem tovább, addig inkább az asztalt néztem. - Tényleg, Erikről tudsz valamit? Duh, nem, Dávid éppen vizsgázik, ha jól tudom. De az is lehet, hogy Bognával lóg valahol, passzolom.
Azt hiszem, ez kicsit szarabbul jött ki, mint terveztem, de már kint volt. Nincs mit tenni, bocs Bro. Inkább a vizem után kaptam és le is öntöttem vagy a felét a torkomon, hogy egy kicsit lecsillapodjak és ne érezzem magam úgy, mint aki mindjárt homokot köp.
- Áh, kutya bajom, csak az idegeim... ismersz - horkantam fel egy pillanatra, mielőtt hátratúrtam az éppen előre arcátlankodó hajamat. Ennek is érne már az olló, de egyszerűen nem jutok el odáig, hogy ténylegesen levágassam. Puszta gondolati szinten ragad. Az ujjai az arcomhoz értek, én meg a kezem az övére csúsztattam, rásimítva a tenyeremet, végül az ajkaimhoz húzva a kezét, hogy nyomjak rá egy csókot.
- Jó. Kincsem, nem fogsz rám kiakadni, ugye? Én voltam - sóhajtottam el magam, az ujjaim az övéi közé fűzve kicsit, miközben a fejemet az övének billentettem kicsit, a kezeink figyelve. - Tudod, mennyit szoktunk viccelődni erről-arról, főleg a családi vacsikon. Hát... szar a humorunk. Ugyanolyan szar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megnyugtató, hogy a fontos embereknek semmi baja nem esett, sőt, úgy tűnik épen és egészségesen vannak valamerre. Mi itt, anya tudom hogy rendben van, mert tegnap délután találkoztunk is. Elég furcsa volt, de gondolom megint mindent is elvállalt és túl van terhelve, mindenesetre él, virul és nem is beteg. Ha jól tudom. Ezt mondjuk mindenkiről így gondoltam eddig.
- Erik? Nem hiszem, hogy terhes lenne - ingattam is meg a fejem nagyon tudálékosan. Amennyire én tudom Bubu és Bogna, most olyan dinamit dupla B-ben tolják, szóval ha vizsga is van, tuti mindketten ott vannak. Akkor is, ha annak a lánynak már nem kell. Vannak azért még fura dolgai, de Dávid boldog. Úgy látom tényleg, és ez fontos. Ellenben Ezrával aki olyan, mint aki tengeribeteg. - Ugye nem ittál ma bele egy csészébe se, amit 100 centi alatti kisgyerek hozott? Te is tudod mi az egyetlen hely, ahonnan vizet szereznek - pislogtam felé nagyokat. És nem, ezt nem az emlékeimből szedtem - biztos ott is van ilyen -, hanem láttam és tapasztaltam, mikor az oviban segítettem. Aggódtam kicsit, idegek ide vagy oda, úgy nézett ki, mint aki megevett egy több napos szendvicset és az beköszönne ide az asztalra. Szóval nem szépen.
- Kiakadni? Ne legyél buta, tudod, hogy imádlak. Mi történt? Most akkor mégis beteg vagy? Emma terhes? Meghalt valakid? - dobtam be újra a fő gondokat, de teljesen elvesztem hirtelen. Nem olyan volt az arca, mint ha ez nyomná a lelkét. Kicsit el is húzódtam, de csak azért, hogy miután az arcát cirógattam a kezemmel rá is tudjak nézni. - Igen, és mindig lehurrognak és ketten maradunk. De ha egyszer nincs humoruk? - nevetgéltem kicsit. - Persze, hát rokonok vagyunk, bár ehhez képest a többiek - forgattam meg a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- JÉZUS. Remélem, hogy nem az, most képzeld el, hogy nézne ki! - Ha eddig nem is volt hányingerem, most már van, nem is kicsit. De eddig is volt. Haha. De jó neked, Ezra! Nyeltem is inkább egy nagyot, megingatva a fejemet, hogy inkább hanyagoljuk ezt a témát. - Tudom, múltkor végigasszisztáltam, ahogy Milo hozott egy nagy kancsóval, majd kitöltötte Domi poharába. Nem szóltam inkább semmit.
Mintaember vagyok, bárki büszke lenne most rám. Haha, biztosan. Nem ma kezdtem a szakmát, legalább négy napja benne vagyok, szóval iylenekkel már nem tudtak rászedni engem! Édes volt Stellától, hogy aggódott értem, talán kicsit önző is volt tőlem, hogy most ennyire pánikba estem. Mert nem a lelkivilága érdekelt annyira, még csak nem is a bátyám, csak a tény, hogy mi lesz, ha ez most megváltozik köztünk? Nem akartam, hogy igazam legyen, csak szerettem volna, ha minden így marad.
- Nem, mindenki él, legjobb tudomásom szerint Emma sem terhes, csak... tudod, milyen balf.sz tudok lenni - sóhajtottam kicsit, magamra erőltetve azt a mosolyt, pár pillanatig kerülve a pillantását, mielőtt eltoltam volna egy tincset az arcából. - Nincs hát, nem értik a viccet. Hát ö, igen. Emlékszel, mikor a nagyi bolond testvére közölte, hogy kiköpött apád vagy, meg mutogatott ránk? Aztán jól kiröhögtük?
Ismét a vizembe ittam, még meg is töröltem kicsit a kabátom ujjával a homlokomat, mielőtt elnevettem volna magam, röviden, szárazan.
- Kopp, kopp - kezdtem tipikus viccként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rosszabbul mint négy éve karácsonykor? - meresztettem a szemeim Ezrára, hogy aztán kicsit békésebb pocival hajoljak az asztal fölé újra és visszahúzzam a grillázst magam elé. Most már pár - több - falat is leférne oda, csak ugye beszélni is meg enni is nem egyszerű művészet, én azért a hangos ropogtatás mellett a szám elé emelve valamennyire a kezem figyeltem és felelgettem.
- Helyes, én is ezt tettem volna - veregettem meg a vállát, majd még el is vigyorodtam. Nem szoktam bántani a gyerkőcöket, sőt, általában bejön Cel vagy Tánya, merthogy kell igazi tanár a fegyelmezéshez - ez hülyeség - és akkor nekem csak nézni kell, mi történik. Szerintem a szőke lány is beleivott múltkor valamibe, amit a gyerekek hoztak. Azért most vetnék egy keresztet, de nem tudom hogy meg merre van az arra vele.
- Akkor se új nem jön, se régi nem tűnt el, minden egészben van. Ez nagyon jó hír - helyeseltem mindaz mellé, amit mondott, de arra, hogy bénácska csak oldalra billentett fejjel figyeltem. Nagyon érdekelt, miért is vagyunk itt. Miért volt hirtelen és sürgős, miért sápadt és miért érzem még mindig, hogy valami akkor sincs rendben, ha azt mondja. - Mások vagyunk, de az én vicceimen néha te sem nevettél. Mindig milyen csöndet csinált, mikor a nagyi súgta kérdést feltettem - mert bizony sokszor volt. Én jót nevettem, ő is. Egy idő után Erik is csak leintett. Mert hát ki lenne az apám. De közben szusszantam egy nagyot. - De ugye nem mész el megint messze és csendben?
Talán ez volt az, ami okozta az aggodalmam. Ha megint így döntött, nem láttam, hogy rossz lenne bármi, de ki tudja.
- Ki kopog? - néztem rá, várva a vicc többi részét, mert szeretem a vicceit. A vicceinket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Sokkal. Bár akkor is vemhes hörcsög szerű volt. Ezt ne mondd el neki - grimaszoltam, talán kicsit jobban bele is gondolva, hogy ez most a részemről annyira nem volt egy fair és kedves megállapítás. De őszintén? Nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy bepofáztam gondolkodás nélkül.
- Tudom, hogy helyesen cselekedtem - bólintottam elégedetten, kicsit talán öntelten is, de annyira nem volt vészes a dolog. Végül is csak nem állítottam meg egy fürdőhatárátlépő törpét illegális budivíz csempészéséért. Ez nem akkora dicsőség.
Stella kicsit olyan volt, mint aki pánikol, de mivel az utóbbi napjaim ezzel teltek, valahogy nem lepett vagy hatott meg a dolog, pontosan tudtam, hogy milyen érzés.
- Nem, semmi izgalmas, létszámbeli változás nem történt. - Ezt a kiegészítést meg kell engedjem magamnak, mert az azért hazugság lenne, ha azt mondanám, semmi érdekes nem történt. Azt hiszem, elég éven keresztül dobálóztunk üres szavakkal, azokból nem kell több. - De a nagyi mindig megborította a citromlikőrt az ebéd előtt. Meg után. Meg közben. Főleg, ha van hozzá Cantucci.
Tény, hogy a családban fut a legjobb mandulás keksz recept, ezt senki meg sem próbálja elirigyelni tőlünk.  
- Nem megyek sehova. Miért mennék el? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert jó, néha kiruccanok, meg volt az ámokfutásom, amikor bejártam a  világ négy sarkát azért, hogy az exmenyasszonyom ne nézzen rám minden arcból. Nem tudom, hogy még egyszer végigcsinálnám-e.
- Apa - válaszoltam, kis mosollyal az arcomon, de semmi nevetés nem jött ki a torkomon. Ilyen idiótán is csak én közölhetem. De így szeret, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem csakis a Macarena lehetett - mondom mosolyogva a számomra teljesen idegen nőnek, aki leült velem szemben az asztalom mellé. Halvány lila gőzöm sincs, hogy ki ő, de hogy nem engem keres, arra mérget mernék venni. A véletlenek gyűjtőhelye ez a falu, annyi szent. Sok embert ismerek. Ez része a munkámnak és arra törekszem, hogy bárhol is járjak a világban, építsek kapcsolatokat. Többek közt információk szerzéséhez vagy akár legrosszabb esetben védőháló gyanánt. Nos azóta, hogy itt vagyok Bogolyfalván elég sok kontaktra tettem szert. És, ahogy a mellékelt ábra mutatja a sikersztori folytatódik. De hát kérem! Ha egy üzlet beindul! Szóval csak derűs arccal várom mikor esik le a hölgynek, hogy irtóra célt vétett. Azt mondjuk én is olvastam valahol, hogy minden embernek a világon van minimum, egy de maximum hat alteregója. Lévén a genetikai állományunk szekvenciáinak keveredése egyre nehezebb és így egyre több a hasonló karakter. Ennek ellenére, kétlem, hogy ne döbbenne rá a tévedésére. Előbb vagy utóbb. A hangom sem lehet olyan, mint a keresett nőé, aki miatt lehuppant ide a semmiből. Nem azt mondom, hogy bár hangom van. Bár ne hallaná. Hanem azt, hogy rám jellemző és némi akcentussal színezett. Nem sokkal, épp csak annyival amennyi egyedivé teszi a beszédemet. Amikor Shakespeare-t olvasok az ő angolját használom. Tehát megy nekem az is, csak ugye, ha nem kell valaminek tökéletesen szépnek lennie, akkor lehet kicsit csúnyácska és tökéletlen is néha. Ezalatt az én kis kukoricaszemem egészen jól elvan magával, a szalvétatartót használja hintaló gyanánt és kurjongatva lovagol rajta, mint egy cowboy. Itt minden és mindenki kicsit más, mint amit megszoktam a muglik között. Épp ezért érzem olyan jól magam, mert azt hiszem ez az, amire most szükségem van. Változásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ve-mhes hör-csög - tagolódott a szó a számban, ahogy elkezdtem nevetni, és nem tudtam enélkül megismételni. Eszembe jutott az a majdnem lufiszerű kisállat, ami terjeng a neten, most előttem volt a kép, és egyszerre volt nagyon bizarr és nagyon vicces. Engem sosem zavart, hogy bárkinek vannak megjegyzései családon belül, mert úgy gondoltam, mi így szeretjük egymást, majdnem mindenki és mindenkit. Persze vannak súrlódások mindig, másképpen a nagymaminak se lennének ennyi felé a fiai, nem igaz?
- Attól nem félek, hogy te valamikor ne így tennél. Én még sosem csalódtam benned - mondtam neki mosolyogva, ahogy azért kicsit kevésbé feszülten már a tányért mozgatgattam magam előtt. A süti néha elviszi a tekintetem, de ez a legjobbakkal is megesik Szerintem legalábbis. A megnyugtatásnak szánt szavaival azért már ki is engedtem a levegőt, ami a tüdőmben maradt és inkább figyeltem, mire is jutunk a nagyival. Én szerettem, tök menő sorozatokat mutatott, mondjuk mindkét mamámmal prímán eltoltam a Vad angyalt, ők már sokadjára, én elsőre, mikor ott nyaralgattam.
- Egyszer azt kaptam a cumisüvegembe is, csak valahogy nem jutott el hozzám - gondolkodtam el egy pillanatra, de emlékszem a családi videóra, meg egy kézre, ami benyúlt érte. Rajta kívül még csak észre se vette senki, de ez is olyan rejtély maradt, mint az egyedi humorunk.
- Nem tudom, csak szerettem volna tudni, hogy nem ezért vagyunk itt - vonogattam kicsit elszomorodva a vállam. Én nagyon örültem, mikor visszajött, sőt, talán jobban, mint bárki. Nem lenne jó megint egy ilyen, jobban szeretem, ha az ép családom része megvan magam körül.
Aztán csak bámultam, mint aki meg sem hallotta a választ, pedig igen. Elsőre bután néztem rá, aztán magam elé a sütire, aztán nevettem, de mikor ő csak mosolygott, ez lassan elhalt az arcomon. A tekintetét kerestem a tenyereimmel az asztallapot nyomva pillanatokig. Aztán letették rá a korábban kért dolgokat és csak utána sikerült megszólalnom.
- Milyen Apa? - mintha csak a viccet folytatnám, de úgy egészen más hangsúlya volt az egésznek. Annak, hogy miért hozta fel a családi viccelődést. A nagyit. A humorunk. aztán kint is volt az első könnycsepp, közben meg mosolyogtam. Fogalmam sem volt mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ehhez állítólag értek. Nem hiszek az ilyen pletykáknak - ingattam meg mosolyogva a fejem, de azért egy egészen kicsit büszkén is feszítettem ott. Hittem benne, hogy azért van meggyőzőképességem annyi, amennyire az életben bármikor szükségem lehet, de nem szándékosan tettem a használatát most éppen. Máskor meg ritkán kell pluszt bevessek, általában amiben szeretném, ha bizalmat kapnék, erősen remélem, hogy elég ennyi, az igazság és a tények, hogy értek ahhoz, amit elmondok. Leginkább a páciensekre igaz ez, mindegy, hogy kicsik vagy éppen nagyok.
Aztán kint is volt a hír, a tény, hogy hamarosan én is itt leszek, bár, hogy pontosan milyen úton, az egy másik kérdés. Tényleg eléggé éreztem mind a három pályát a magamévá is tudtam volna tenni, éreztem, ha kell, teljesítek ugyanolyan lelkesen, de biztos vannak preferenciák, ahogy bárkiben. Egyelőre az eredeti célom még messze volt, azt hiszem a végső pálya megtalálása nem ezen a döntésen fog múlni, a végére megtudom, hiszen addig mindenbe is bele kell kóstoljak.
- Határozott voltál, azt pedig szeretik. De őszintén? fogalmam sincs, tényleg jobban érdekel-e az egyik, mint a másik. Szeretnék segíteni, örülnék, ha már benne lennék a körforgásban - aztán bízom benne hogy alakul. Érezni fogom munka közben bizonyosan, mi az, amit több szívvel, több lélekkel csinálok. Aztán az is lehet, hogy teljesen kiábrándulok, pedig nem szeretnék hátra lépdelni. Akkor sem, ha a szüleim biztosítottak róla, ha más út mellett döntenék mégis, ugyanúgy támogatnak. Hisznek bennem, de tudják, hogy nem megyek egyszerű járáson.
- Igen, nagyon sok a kisgyerek, belefutottam egy kisebb csoportba a délelőtt folyamán is - mosolyodtam el, ahogy magam elé húztam az italom és óvatosan, lévén nem hűlt az még annyira ki, bele is kortyoltam. - Sok a beteg egyébként? Már ahhoz képest, hogy nem olyan nagy község ez, de közben mégis. Iskolák, munkahelyek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerettem hallgatni, ahogy nevet, már egészen kicsi korától kezdve odavoltam érte is, Dávidért is. Gyerek, család, boldogság, nem kell más, nem? Persze, mint kiderült, Évi ezt nem így gondolta, de nem gond, én nem kapom fel a vizet emiatt.
- Asszem ezzel egyedül vagy, pocok - nevettem fel, mert kb mindenkinek sikerült már legalább egy ízben csalódást okoznom, de van, aki már a teljes palettát kóstolta. Igen, apa, neked integetek most innen. Tudom, hogy éppen messze vagy, a drágalátos patásaiddal, meg anyuval, de innen is neked integetek. Még ha nem is látod.
- Igen, emlékszem, nem is értem, mi járt a fejében. Normális nő ilyet nem csinál. Könyörgöm, cumisüvegbe? Szerinte ez megoldja a fogzás problémáját. - Még fel is horkantam elégedetlenül, mert ezt most mégis honnan vette? Persze, a nagyanyáink pálinkával gyógyították. De jegyezzük meg, hogy a nagyanyáink idejében orvosok tűt ütöttek emberek koponyájába, hogy gyógyítsák a hisztériát, meg hasonlókat. Nem vicces ez annyira.
- Nem, nem ezért - nyomatékosítottam, hogy nem kell ezen aggódnia, nem megyek ezúttal sehová. Pláne nem ilyen infók után. ~ Ha tudnád, kis pocok. ~ Helyette figyeltem, ahogyan a rendelt sütiket az asztalra pakolta a felszolgáló, kissé furcsa szemeket is meresztve ránk. Nem értem, mégis mit gondolt magáról. A mosoly lassan eltűnt és egy pillanatra arra gondoltam, hogy talán nem is volt ezt annyira jó ötlet elmondani neki.
- A tiéd - feleltem egészen könnyedén, mielőtt legördült volna az első könnycsepp az arcán. - Hé, prücsi, ne sírj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert más nem érdemelte ezt ki - húztam ki magam büszkén, mintha ez tényleg valami díj lenne, hogy pontosan miért az jó kérdés. Sosem voltam a legügyesebb vagy éppen legokosabb, de nálam kevesen szeretik jobban, bár ebben Bubuval mindketten versenyben vagyunk. Jó a Bubukkal. Szerintem bármilyen ugatós és morcos miáú, őt is, a bátyust is meg Gabe-et is eléggé nagyon kedveli.
- Hát utána nem fájt volna, ha van olyan jó mint pár tequila - gondolkodtam el kicsit, bár csak halkan jegyezve meg. Erre mindig, mindenki olyan furcsa. Dávid anno hazarángatott, Gabe mikor Dustin nagyon csúnyán néz rám is szólt, de újabban már nélküle is. Ezra nem tudom hogy állt ezzel, de nem akartam hozzá hasonlóan nem azt nyújtani, amit várnának. Az persze más kérdés megint, hogy a nagyival nehéz ellenkezni, de tényleg, tudom, hogy ő mindig, mindent duplán is megpróbál, ha teljes a meggyőződése. Ezért is viccelődött velem.meg Ezrával mindig úgy is, hogy mások nem nevettek.
- Annak azért örülök. Nem minden csillogás meg kristály teteje ez a hely, de legalább itt van a lényeg - mosolyogtam is rá, még éppen olyan gondtalanul, és értetlenül, ahogy később már nem ment.
Ültem és néztem rá, az asztalra, az érkezett süteményekre, majd feltettem a világ legeslegbutább kérdését, amit ilyenkor lehet, de a viccet nem szakítottam meg. Még ha nem is vicc.
Vettem pár nagyobb levegőt, az utolsót kicsit szipogósan, és az asztallappal vívott farkasszemcsata után, éppen a válaszakor sikerült rá néznem újra. Az arcomon végigcsorgott a könny és szolid véget ért a fehér pulóveremen szürkülve a szempillaspirál miatt. Úgy fogok kinézni, mint Szörnyella. Nem akarom, macskám van, de szeretem a kutyákat.
Megöleltem, szorítottam és sírtam, jól esett,miközben annyi minden egyszerre háborított fel és nyugtatott meg. Mióta tudja? Miért csak most tudhatom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Vészesen fogyott a korsóból a vajsör. Jól esett neki a fárasztó szerkesztőségi után. Pláne ha belegondolt, milyen melóval fog még majd járni a kutatómunka a cikkhez.
 - Ha nem változik semmi, esküszöm élni fogok a lehetőséggel! - Egészen fellelkesítette Martin hozzáállása. Sőt, ami azt illette, még egy pillanatig el is tudta volna képzelni magát a félrevezetésin. Csak mindenféle vicces és semmilyen történést kellene kitalálnia, hogy a gyanú minden apró szikráját eloltsa a naiv muglikban. Az egyedüli probléma ezzel az volt, hogy hazudnia kellene. Azóta nem szeretett hazudni, mióta megtudta, hogy az apja az ELMÉben raboskodott. A túl sok titok megmérgezi a kapcsolatokat és az életet. Ez volt az elve.
 - A menhelyről hoztuk őket. Karácsonyra akartam adni Nikonak, erre ő is ugyanezzel készült. Úgyhogy vissza akartuk őket vinni, de nem vitt rá a lélek. Kalóz és Csizma is nálunk laknak már egy ideje. - Vállat vont a kijelentésre, mintha nem lenne nagy ügy. Holott néha úgy érezte, mintha háromgyerekes anyuka lenne. Nem sok mindenre maradt idejük, és kettesben sem tudtak maradni. Legutóbb bezárták a háló ajtaját, de a kutyák addig ugattak és nyüszítettek, amíg kénytelenek voltak kitárni az ajtót.
 - Hmm... Neked? - hátradőlt a széken. Szépen lassan végigjáratta tekintetét Martinon, mintha felmérné az adottságait. Aztán megállapodott az arcán, és széles vigyorral az arcán válaszolt. - Egy lajhár. - Várt egy kicsit, majd felnevetett és a korsót az asztalra rakva heves gesztussal kezdett magyarázni. - De most tényleg. Vicc nélkül. Képzeld el! Nem fogyaszt sokat, nem gond, ha sokáig dolgozol, mert úgyis végigaludja, és még csak babusgatásra sincs szüksége.
 - De egyébként meg nézz be a menhelyre. Biztosan találsz valakit magadnak te is ott. Aranyosak, úgyhogy tudnak majd neked segíteni. - Anna is tanácstalan volt, mikor bement. Aztán Csizma egyszerűen kiválasztotta őt. Ahogyan mondani szokás.
 - Vaaagy vegyél egy papagájt, hogy az egódat kordában tartsa. Majd én megtanítom pár jól bevett mondatra - ismét szélesen vigyorgott rá. Szerette piszkálni, egészen könnyen is ment neki, az volt az igazság. De Martin ismerte már annyira, hogy ne keveredjenek sértett beszélgetésekbe.
 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan letette a már majdnem kiürült korsót. Igen, féltékenység. A távolság nehéz volt. Nekik eg pláne. Mióta csak megismerkedtek, ragaszkodtak egymáshoz. Talán túlzottan is. Anna biztosan. Niko volt a pont, amire számíthatott. A stabilitás.
 - Persze egyébként érthető volt. Csak nehéz. - Felsóhajtott, és Martinra nézett. Jóvágású férfi volt, bár egy kissé gyanúsan fiatal arcvonásokkal. Nem is nagyon értette, hogyhogy nem talált még magának senkit. - Na és veled mi újság? Van kivel randizgatnod?
Ha Martin válaszol, legalább elvonja Anna figyelmét az egyiptomi párkapcsolati dolgairól. Nem mintha haragudott volna Nikora. Talán egy kicsit. De nem ment volna el még egyszer, ebben biztos volt. Nélküle nem.
 - Tudom, hogy lehetetlenségnek tűnik megtalálni. Meg mi van, ha csak legenda satöbbi. De tényleg. Képzeld el, hogy megtaláljuk és voilá, egy csomó elfeledett tudás az ülönkbe hullana. Én tudom, érzem, hogy tényleg létezik, csak talán annyira egyszerű a megoldás, hogy nem is gondolnánk rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nem állt szándékomban meggyőzni, de örülök, hogy így történt - mosolygok a férfira, majd eszegetni kezdem a gyrosom mellé kapott sült krumplimat. Nagyon finom, fűszeres íze szétfut a nyelvemen, ahogy annak a kólának, melyet kortyoltam utána. Imádom azt a szénsavból adódód csípő érzést, amit okoz. - Én is örvendek - reagálok bemutatkozására. Neve nemesi hangzású, mégis könnyen megjegyezhető. Vannak emberek, akikhez illik a nevük, másokhoz más jobban passzolna. Rá az előbbi vonatkozik szerintem. Magamról ezt már nem merném állítani. Az Ophelia apám vágya volt, anya pedig a Chloe mellett kardoskodott, így megkaptam mindkettőt. Második keresztnevemet alteregóként szoktam használni. Legutóbb egy ügy kapcsán, egy jótékonysági aukción jelentem meg az ismert ír mágus klán tagjaként, mint Chloe Donovan, hogy megszerezzek egy régi naplót. A kis fekete noteszt olyan átokkal sújtotta gazdája, hogy bárkit, akinek a birtokába kerül azt ifjan és családjával együtt kínhalál érjen utol. Egy legenda szerint II. Miklós cár dolgozószobájában látták utoljára. A Romanovok utolsó uralkodójának, nejének és gyermekeinek szörnyű sorsáról mindenki tud. A történelem része, mely számos legendát szült. Ám ezt a Rasputin által rájuk kimondott átoknak tulajdonították. Nekem nem volt feladatom tisztázni, hogy mi is az igazság. A napló megszerzése azonban sikerült. A rá vetett ártást pedig megtörni. A kis bőrkötésű könyvecske azóta a cég múzeumában pihen. - A faluban lakom, de nem dolgozom itt. Szabadságon vagyok - mondom, majd folytatom ebédem elfogyasztását. Nagyon eteti magát. Az ízek orgiája. Répás fetakrém, fekete olívabogyó, tzatziki, bárányhús. Elképesztő illat és ízharmónia. Teljesen belefeledkezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kicsit feszengve éreztem magam egy ilyen helyen. Persze, nem mindig lehetett, hogy az ember lánya csak bulikban találkozik emberekkel, de az egész túl sok volt nekem. Olyan valódi, amilyenre először nem akartam ezt a kapcsolatot.
- Igen, az lehet, hogy jó lesz - Az alkoholban mindig bíztam. Bizalmat adott a legkisebb korty is belőle, hogy én márpedig tökéletes vagyok. Egyik ismerősöm meg is jegyezte, hogy jó lehet nekem, mert nem kell sokat költenem és máris részeg vagyok. Így van ez, ha az ember nem a rendes ütemben szocializálódik és ismeri meg az italokat.
- Nincs semmi baj a hellyel - mosolyogtam a férfira, ahogy megfogta a kezem. Nem húztam el, igazából legszívesebben még közelebb is húztam volna. - Csak tudod... én soha nem ettem húst. És nem is szeretném kipróbálni - húztam fel az orrom. Elrettentett még a gondolata is, hogy valamikor is a számba kell tennem egy falatot egy nyusziból vagy egy kis csibéből. - És itt nincs semmi más, csak hús - suttogtam még gyorsan, mielőtt visszaért volna a pincér. Nem szerettem volna, ha a kis problémámról ország-világ - vagy legalábbis Bogolyfalva pletykás tagjai - tudott volna.
- Deee... ehetünk desszertet. Amúgy is azzal a legjobb kezdeni - próbáltam menteni a menthetőt. A pincér odaért, és kitöltött nekik az italból. Megállt, és várta, hogy mi lesz a kérés, de egyenlőre nem kaptam még meg Robi válaszát a felvetésemre, a pincér túl gyorsan tért vissza. Szóval csak néztem a férfit, és vártam, hogy most megyünk, vagy sütizünk. Igazából el tudtam képzelni egy romantikus sétát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Pont annyira, amennyire kell - mosolyodtam el. Az egyetemen egész jól bele lehet tanulni az ilyen dolgokba, de a meggyőzésnek is van egy csomó fajtája. Jas például kedvesen beszél rá, a végén nem is kételkedsz az igazában. Én ennél kicsit erőszakosabb vagyok, nem engedek a negyvennyolcból, ha tudom, hogy igazam van. Gyakran a Bagolykőben is ezért kerültem bajba, de jó részei is vannak, mert hamar megtaláltam a területet, ami érdekel, és ezt nem tartottam magamban, mikor arra került a sor.
- Szerintem itt van a legnagyobb esélyed arra, hogy valóban rájöjj, mi foglalkoztat. Simán próbálkozhatsz különböző területeken. Én biztosan segíteni fogok neked, de másokkal sem lesz baj - átérzem Jasmine helyzetét. Hiába voltam elkötelezett, mikor idekerültem, fogalmam sem volt, hogy mi történik, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt előre elterveztem. Egy csomó mindent felteszünk a munkára; évekig tanulunk, de azt valahogy senki nem meséli el, hogy mi lesz, ha ez így mégsem jön be.
- Nyilván szezontól függ, de azért nem szoktunk unatkozni. Ugyan van iskolai gyógyító, de gyakran a diákok is lejönnek a rendelőbe. Olyan lehetetlen dolgokban és helyeken képesek megsérülni, hogy az hihetetlen - néztem a lányra, akiről eszembe jutott, hogy nekem is van egy teám, úgyhogy magam elé húztam. Elkezdtem kevergetni az italt, miközben újabb téma jutott eszembe.
- Azt hiszem, még nem meséltem neked, de beadtam a jelentkezésemet az előkészítőbe, hogy a két nagyobb osztálynak tarthassak szakkört a bájitaltan érdekességeiről - nem hiszem, hogy túl sokan illetnék a bájitaltan az érdekes jelzővel, mindenesetre én mindig Félagund prof egyik kedvence voltam. Eléggé idegesített is, főleg mikor csak én kaptam K-t a vizsgákon vagy csak nekem sikerült egy főzet, de valahogy sikerült túlélnem, most meg nem is lehetnék hálásabb, hogy ilyen furcsa ízléssel áldott meg a sors.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Duh, semmi. Ez csak... vicc. Nem ismered a Piroska és a farkas című mesét? - érdeklődtem, miközben megmasszíroztam kicsit az orrnyergemet. Nem indult ez olyan jól, annyira már nem is volt vicces, inkább csak felszusszantam, hogy ez van, jobb is, ha gyorsan elengedjük a dolgot. Mint mikor letéped a leukoplastot. Ha sokat szarozol, csak jobban fáj.  - Kislányom? Vicces vagy. Nincs kislányom.
A szép ebben csak az, hogy nem nevettem. Szerettem volna. Jól esett volna, de nem jött ki a számon. Ott volt az a sok-sok elb.szott kapcsolat, a terhes-wannabe sonja, én meg elmúltam 30 és még azt sem mondhatom, hogy lenne valakim. Összességében ez elég szomorú. Inkább a kávémba kortyoltam, mielőtt sírva fakadok.
- Helyes, így sosem leszel híres tolvaj - grimaszoltam, bár jobb is volt így, épp elég a szar alak ebben a világban, nem kell még plusz, hogy aztán csak szívjunk. Kicsit kényszeresnek tűnt, ahogy azzal a szalvétával küzdött.
- Mikor mosolyogsz. Azt hittem, egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet, kissé értetlenül is, mert szerintem nagyon is az. De hát, ugye nem mindenkinek egészséges az önbizalma, ezzel meg nem lehet mit csinálni. - Egye fene, meggyőztél.
Azzal el is martam a süticafatkát, ami meg kell, hogy jegyezzem, nagyon finom volt, tényleg. Damn.
- Nincs ám repülőszőnyegem. Szóval még Aladdinból is csak a csóró verzió vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Remélem - tettem még hozzá, bár ezt már nem olyan biztosan, mint az összes többit. Ha teljesen őszinte kell legyek, én nem mindig éreztem azt, hogy nekem manipulatívnak kell lennem, szerettem volna, ha tettek és érvek önmagukért beszélnek, de elég korán megtapasztaltam, hogy ez ebben a világban kevés. Így kopott ki az életemből a vallás, majd egy része az udvariasságnak is. Persze nem arról van szó, hogy ne lennék rá képes, de sokat ingadozom a kultúrám elvárta magatartás és a normál emberi között. Már az, hogy sokakkal tegeződöm egy bukkanó lenne, amiért nem lenne rám bárki büszke. De örülök, hogy a szüleim felfogása modern. Mondjuk ha nem az lenne, örökbe se fogadtak volna.
- Én is ebben reménykedem. Tudod, kicsit ebből, kicsit abból, aztán az alappal már össze is tudom hasonlítani a szakterületeket - bólogattam aprókat, ahogy a már meglévő italomból kortyoltam újabb aprókat. Kellemes íze volt, nem volt túl forró és túl édes sem, így egészen éreztem, ahogy csak kellemesen bizsergeti a torkom, ahogy egy-egy korty után nyeltem. Aztán csak felnevettem kicsit az iskolásokba belegondolva.
- Hidd el, ez nem csak az ő tehetségük, láttam Pesten, az ispotályban is csodákat már - emeltem is fel a mutatóujjam, mintha csak figyelemfelhívó és figyelmeztető lennék, pedig csak tényeket közöltem. Még nem tudtam megszokni, hogy az emberek milyen meglepőek, pedig ebben az életben és munkában ideje lenne. Egy másikban majd pihentetőbb élet jut biztosan, talán ott okom se lenne ennyire ezért küzdeni. Óvatosan tettem le a csészét kicsit igazítva is rajta, ahogy néztem a kezeim között, mielőtt megint rá emeltem volna a tekintetem.
- Tényleg? Waho, ez meglepő. Bár eddig is tudtam, hogy remekül kijössz a kicsikkel és szereted is őket. Ha csak fele ilyen határozottan állsz oda, mint a pályaválasztáshoz, biztos nyert ügyed van - biztattam, mert hát mit is tenne egy barát? Nyilván én hittem is benne, hogy igazam van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Én nem úgy értettem - vágtam közbe, ha már éreztem, hogy sok minden voltam, csak valószínűleg túl... hát nem tudom milyen, de nem tűnhettem értelmesnek és kedvesnek. Más esetben már biztos integettem is volna a kezeimmel, hogy ez nem úgy van, nem akartam rosszul reagálni, de nem tudom elfelejteni, csak nem lehet. Vannak dolgok, amiket megjegyzünk, én leginkább azt, hogy többször voltam én vicces mint valakinek velem vicces az élet. Ez bonyolult kicsit. - De ismerem a mesét, nem ez a kedvencem, ha szabad választani, de... nem tudtam hogy Piroskának jól áll a szakáll - gondolkodtam el egy pillanatra, hogy aztán inkább a lopott sütim figyeljem. Nem számítottam ilyen gyors és kicsit olyan szomorú válaszra, legalábbis nem hangzott vidámnak. Jobban feldobta a nagyi füle, mint ez a kislány dolog, ettől meg kevésbé gondoltam illendőnek a kérdésemet. - Akkor egyedül nézel te is meséket? - mert nekem ez nem egyértelmű. Bár van akinek az? De nem firtattam a gyerek dolgot, nyilván megvan az oka, miért ilyen járatos ebben. Lehet fiatal testvére is, vagy egy unokahúga, esetleg rokon, bárki, gondolom én.
- Ez nagyon kedves - mosolyogtam rá, és ha szerinte esetleg ez természetes is, én nem így ismertem ezeket és jól is esett a meglátása, még ha szerintem csupán egy mosolytól nem lesz szép senki. Nem véletlen ülök én is annyit a tükör előtt! Igyekszem.
Inkább lassan hajtogatni kezdtem és ahogy meglettek az élet, magam felé fordítva egy sarkot behajtottam mint egy repülőt, de ez annál kicsit több lesz. Bár rákoncentráltam, azért nem annyira, hogy ne tudjak fél füllel itt lenni, meg fél kézzel. Mert az utolsó sütifalatkát csak felemeltem a villával.
- Aladdin sem mindennel az ölében kezdte azt a mesét - ingattam is meg a fejemet rosszallóan, mert ha a Piroska és a farkas megy, ez miért ne lenne pontosan ismert? - De lett, még neked is lehet szőnyeged, ami eléggé egyedi és csoda is lenne. Sosem láttam még olyan szőnyeget - néztem fel rá, hogy aztán visszabillentve a fejem felemeljem a kis szalvétafigurát. Szerencsére nem túl vékony az anyag, így egész formatartó. Kihúztam az oldalsó elhajtásokat, így meg is lettek a nyuszi fülei. - Tessék, farkast nem tudok - vigyorodtam el, hogy aztán felállva a tányért a pult felé csúsztassam, majd az asztalra támaszkodva hajoljak közelebb. - De szerintem a világ egyik legrosszabb dolga, mikor kitiltanak a cukrászdából, márpedig ha itt leszünk, mikor bezárnak, azért senki nem dicsér meg - ingattam meg a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

- Óh, ha ezt előre tudom, akkor nem ide jövünk. - szabadkoztam egy sort, miután kiderült, hogy Tánya nem eszik húst. Úgy tűnt, feszélyezte a dolog, pedig nem volt ebben semmi szégyellnivaló. Legszívesebben kérdőre vontam volna a pincért, hogy miért nem gondolnak a húst nem fogyasztó vendégekre, de végül is beláttam, hogy nem lenne a legjobb ötlet jelenetet rendezni.  
- A sertéshúst egyébként én sem szívesen eszem meg. - közismert, hogy a sertések a legvarázstalanabb teremtmények közé tartoznak, és az aranyvérűek rendszerint ki sem állhatják őket.      
Valamit illett rendelni, ha már bejöttünk, úgyhogy vevő voltam a desszertre.
- Akkor együnk desszertet! Válassz valamit nekem is, lepj meg! - kacsintottam. Nem voltam kimondottan édesszájú, de partnerem ízlésében maximálisan megbíztam.
A pincér távozása után a pohárhoz nyúltam, hogy koccintsuk.
- Mondtam már, hogy irtó szexi vagy ebben a fekete ruhában? - szóltam, majd lehúztam az italt. Ha rajtam múlik, gyorsan oldottá fog válni a hangulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem mondom, hogy meglep a dolog, hogy bárki idejön hozzám egy ilyen alakítás után, és bár lehet, hogy én vagyok túl ítélkező és negatív, nem segítséget várnék ilyenkor, holott ugye az lenne a normális és az illő. Ahogy a lány is tesz, de nem csak felajánlja a segítségét, még rá is kérdez, hogy egyáltalán megteheti-e.
- Szia! Természetesen. Köszönöm szépen!
Jól esik, hogy van valaki, akinek nem okoz fáradtságot, hogy segítsen helyrehozni egy ilyen kis hibát, amit ráadásul még csak nem is ő okozott. Vele tényleg egész gyorsan megy is a dolog, szinte észre sem veszem és az összes papír megvan, a maradékot pedig nyújtja át nekem. Átveszem és elteszem, eszembe nem jutna most azzal foglalkoznom, hogy az eredeti sorrendbe visszapakolásszam őket.
Rövid időn belül pedig már másodszorra lep meg a segítségem, de persze ahogy az előző, ez is pozitív meglepetés.
- Jeanette Bergström, szintén örülök, bár más körülmények között talán menne még jobban is.
Valójában azért így is eléggé, és a korábbi kellemetlen érzésnek is búcsút intettem már, mosolyogva és egészen feloldódva sikerül reagálnom Angelica bemutatkozására. Azt sem szeretném, ha ő érezné magát frusztrálva, mivel láthatóan fiatalabb nálam, én is csak ember vagyok és nem harapok, sőt. Nagyon kis aranyos tudok lenni. Most is teszek egy próbát.
- Megengeded, hogy meghívjalak mondjuk egy teára - vagy amit éppen szeretnél - a segítségedért cserébe?
Újból mosolyogva szólok hozzá, remélve persze, hogy nem ijesztem el. Még nem ismerem ugyan válaszát, de fejemmel egy üres asztal felé biccentek, jelezve, hogy oda akár le is ülhetünk, amennyiben nem utasítja vissza az ajánlatomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Örültem, hogy a doktornő is örült, ám a következő lépésnél egy pillanatra időt kértem, kezemmel T-betűt formálva, és szaladtam is vissza fülkébe. Csak tudnám, mitől sokallt be rám a testem… nem is zabáltam mostanában olyan… sokat. Na jó, tényleg elvetettem a sulykot, kicsit lehetnék óvatosabb is, és összeszedettebb, nem kéne idejekorán kikezdenem a szervezetem, de ha egyszer nem bírok nemet mondani a jó kajának.
Most tegye fel a kezét bárki, aki uram bocsá’ nem esett már áldozatul a kaja hívogató szirénhangjának? Nem mintha lenne olyan, de na. Ami jó, az jó.
- Hát nem éppen. Néééééha… eljárok éttermekbe is. Éééés anyáék kosztján is szoktam élni. Meg amíg élt a nagyi, addig az övén is éltem – oké, újabb adag higiénia-kör letudva. Azt hiszem, az a rendelt kaja már ott marad, ilyen állapotban biztos, hogy nem vágom be a megmaradt negyedet.
- Ez most először. Eddig még nem lett bajom egy kis kaja-kollázstól. Biztos, hogy tudni akarja, miket ettem az utóbbi időben? – vontam fel a szemöldököm. – Jobb, ha van hozzá Pulizer-pennája, ha le is jegyzetelné.
Eh, lehetne jobb is a modorom, de most egy ilyen helyzetben az agyam nem igen képes arra is energiát fordítani, hogy mézes-mázos legyen a hangnemem. Mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
Jó, talán most már minden rendben lesz. Remélem.
- Sima gyomorrontás, talán, ha kipihenem, és két-három hétig diétán tartom magam, elvileg nem lehet gond, mi a véleménye? Jó lesz így, vagy esetleg inkább mást javasolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szólok semmit, amikor látom, hogy a szeme párássá válik, elég sokszor láttam már ezt, a saját orvosaimnál is, pedig elméletileg nekik ez nem kellene, hogy kifelé megjelenjen. Nem én vagyok az egyetlen ember, akinek rövidebb szavatossági időt szavazott meg az univerzum, de azt szeretném hasznosan és boldogan tölteni, meg persze őszintén, amennyire csak lehet. Van ez a ki vagyok én dolog, ami elég nagy hazugság, ha azt vesszük, és nagyon aggódom, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy akkor mit fognak szólni az emberek. Thomasnak el akartam mondani, hiszen ő az egyik első barátom itt, pontosabban ő az első, aki se nem Payne, se nem Kálnoki.
Hálás vagyok neki, hogy kérdez, de mégsem olyan erőszakosan, hogy azt érezzem, összeomlok a nagy összefüggések alatt. Vigasztalóan simogatom a hátát, éreztetni szeretném vele, hogy nincsen baj, hogy minden jó. Tényleg minden jó. Jól érzem magam, és hiszem, hogy ezt az állapotot most fenn tudom tartani. Nem csak magam miatt, de a testvérem, a családom, az álcsaládom és a barátaim miatt is. Ha valamit nem szeretnék, akkor az az, hogy bárkinek az arcára szomorúság költözzön, csak mert az állapotom romlik, vagy talán véget is ér a földi létem. Hirtelen túl sok kötődési pontom lett, és nem akarok lemaradni az eseményekről.
- Negyedéves. Vannak lezárt tanéveim, csak magántanuló voltam eddig, és az leszek ez után is, Will szerint az a biztonságosabb, de bejárhatok iskolába, amikor jól érzem magam, szóval most ez motivál, hogy jól érezzem magam.
Szélesen elmosolyodok, mert nagyon lelkes vagyok ezzel a témakörrel kapcsolatban. Alig várom, hogy legyen egyenruhám, hogy talárban, könyvekkel a karjaim között siessek egyik óráról a másikra.
- Ha megettük, sétálhatnánk egyet, van pár kismókus az erdei ösvényen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy halvány mosollyal nyugtázom azt, hogy örömmel töltöttem el. Nos, azt hiszem, ma már megérte felkelni. Van egy kedves barátnőm, az egyik jó barátom felesége, aki folyamatosan ilyeneket mondd: "Változtass egy aprót a világon, és a színek élénkebbé válnak!" valamint, "Mi felelünk azért, hogy a körülöttünk élők élete tökéletesebb legyen.". Megvallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan képesek ők harmonikus házasságban élni, pedig végig jelen voltam, ahogy ez a kapcsolat eszkalálódott.
Figyelmemet az ebédem felé fordítom, hiszen nincs sok időm, lassan indulnom kell nekem is vissza. Már nem a próbanapjaimat töltöm, teljesen átláttam a feladatokat, a rendszerezést, egyedül azt a rózsaszín színt nem tudom levakarni, ami körülvesz, és amely miatt a legtöbben úgy vélik, hogy bizony a saját nemem vonz. Ilyenkor nem segít a tény, hogy egy már majdnem nagykorú gyerekkel rendelkezem. Végül is, amikor az eset megesett - igen, ma is sziporkázom -, akkor még nagyon azt se tudhattam, hogy mi fán terem a szexualitás, vagy, hogy amit érzek az egyes nemek iránt az micsoda is. Különben is, egy olyan férfi mint én, ekkora szemekkel és ilyen dús pillával, roppant mód gyanús. Ráadásul most még az iroda is rátesz egy lapáttal erre a feltételezésre, pedig nem, ha valami történetesen nem vagyok, az meleg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy kifejezettem élvezem azokat a perceket, amikor Eleonore vagy Ágota térnek be az irodámba.
- Szabadság? Szerencsés.
Hiába ér véget lassan a tanév, nekem és két kollégámnak csak most kezdődik majd igazán. Lezárni az elmúlt tanévet, következtetéseket levonni, új tanévet indítani. A ballagók személyes anyagát kiküldeni, aztán az új növendékeket felrögzíteni, az ösztöndíjak megállapítása után értesíteni őket. Tele vagyunk feladatokkal.
- Kellemes helyek nyíltak itt azóta, hogy utoljára itt jártam. Akkor még nagyon minimális lehetőségek voltak. A vegyesbolt meg talán a kocsma.