36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 27. 21:34 | Link

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x

Ajaj, ez most betalált. Mármint nem úgy, mint az, amikor varázslat feltalálásról beszélt. Koránt sem. Csak tény, hogy bennem is felmerült már nem egyszer, hogy kéne egy kisállat. Pontosan azokért, amik az ő fejében is járnak. Csak az a baj, hogy mindig túl sok a tervem. Túlságosan pörögök, túl sok mindent szeretnék. Amiket aztán mind meg is becsülök és mindig kiderül, hogy érdemes volt rám bízni akár feladatot, akár posztot, akár bármit. Csak hát akkor is. Jóból is megárt a sok. Most az elsődleges a harcművészetes vágyam. Még azt sem dobtam be Liam bácsinak. Amíg meg azzal nem vagyok meg, mással nem akarnék beelőzni.
- Majd talán lesz - válaszolok egy halvány mosollyal.
- Nem, én varázslattal gondoltam - árulom el neki, hogy én bizony szeretnék bűbájokat segítségül hívni az ajándék elkészítéséhez. A kötéshez mindenképpen. Rajzolni különben csak annyira tudok, amennyire egy akármelyik korombeli. Szóval nem úgy, mint egy kisgyerek, de semmi extra. Viszont biztos lehetne valami ízléseset alkotni. Főleg valami avantgárdot.
Pompás, mostmár lassan bárkinek megtudhatnám a tésztaválasztását, csak a lányét nem, mert ő nem figyel rám. Aztán végül csak erre néz és kiegyezünk, mit kér. Mosolyogva engedem le elé a lebegő tálcát.
- Nagyon szívesen - ülök vissza hozzá és belekortyolok az innimbe. A kajámmal már végeztem. Jólesően hátradőlök és körbenézelődöm.
- Meg ám - bólogatok vigyorogva. Meg kéne büntetnem, persze. Viszont én tényleg nem fogok vele tartani. Mármint egy darabon elkísérem. Ezt meg is ejtem, miután itt végeztünk. A falu széléig elballagok még vele, ott búcsúzunk, aztán én indulok vissza a hivatal felé, karácsonyi fényektől övezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 3. 11:04 | Link

Donovan kisasszony


Vannak olyan szentségek, melyeket akkor sem szeghetek meg, ha nagyon akarok. Ilyen a napi ötszöri, kiegyensúlyozott étkezés is. Holnap kezdem meg a munkámat az új helyen, ami igazából a régi is, hiszen visszatértem a korábbi tanulmányaimat biztosító intézmény kötelékébe.
A környék sokat változott legutóbbi itt járásom óta, de vannak pontok, mint egy-egy fa vagy a szökőkút, melyek kedves emlékeket ébresztenek bennem. Azt sajnálom, hogy a kedvenc tölgyfám, ami alatt az első verseim születtek, már nincsenek meg. Igazán szomorú. De veszélyeztette a lakosságot, így megértem.
A helyiségen akkurátus léptekkel haladok keresztül, keresem azt az asztalt, mely ma ebédpartnerem lehet. Korábban érkeztem, mert szeretem pontban délben megkezdeni a fogyasztást. Vagyis, ha fél tizenkettőkor helyet találok, legkésőbb negyvenkor megrendelem, így frissen elkészítve, egészkor megkezdhetem az étkezést. Tökéletes. Nagyon szeretem a szabályozottságot, és úgy vélem, a megfelelő étkezés az első lépés ehhez. Egyek megfelelően, és minden mást sokkal jobban össze tudok hangolni. A tökéletes asztal kiválasztásánál sok mindent számításba kell vennem, például, hogy mekkora az esélye, hogy olyan társaságom lesz, akit nem szívlelek. Egy kis sarokban lévő, eldugott, de azért látvány gazdag asztalt keresek hát, és éppen időben meg is lelem. A sarokban van, kétszemélyes, mellette szintén egy kétszemélyes. Igaz, fennáll az esélye annak, hogy egy egymásba gabalyodó pár lesz az, aki elfoglalja, de nem zavarnak. Inkább a nagyobb asztaltársaságokhoz nincs ma kedvem.
A kabátomat pontosan eligazgatva leteszem a székem támlájára, majd az étlap után nyúlva, elkezdem az ajánlatokat böngészni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 3. 11:40 | Link

Ballay Bálint


 Az étkezés szertartása egy ügynök számára kiváltság. Erre akkor jöttem rá, amikor napi egy bögre kávén tengődtem huzamosabb ideig. Otthon meg esténként felfaltam a hűtőm teljes tartalmát és csodálkoztam, hogy minden bajom lett a kajakómától. Rémálmok, hányinger, fejfájás...satöbbi. Egy ilyen kellemes éjszaka után határoztam el, hogy a lehető legrendszeresebben fogok étkezni. Ez használt. Minden nap nagyjából azonos időben és keveset, de finomat igyekszem enni. Kivéve amikor sokat és finomat eszem, mint az első Bogolyfalvi napomon. Az a pizza fenomenális volt! De minden nap nem lehet karácsony, mert még hozzászoknék. Kell némi mértékletesség - nem mintha akkora hedonista volnék - ami ünneppé teszi a különleges étkezéseket. Ezért ma egy könnyű gyrost fogok enni. Kizárólag a visszafogottság jegyében!
 Kabátom csuklyáját hátravetve lépek be az étterembe. Gyorsan felmérem a terepet, szokás szerint. Az ajtóval szemben, a sarokban már ül valaki. Ezt bebuktam. Sebaj, a férfi mellett van egy szabad asztal. Oda ülök le, még mielőtt más megtenné helyettem. Elrendezkedek, ez főleg abból áll, hogy előszedem hátizsákomból a könyvem. Ezután kérem csak ki az ebédem és egy sok tejes, hosszú kávét utána. Míg rendelésemre várok fellapozom a kötetet, melyen bizony jól látszik, nem egy mai darab. A gerinc aranyozása kopott, a fed és hátlap úgyszintén. A papír pedig olyan sárga, mint a kikerics. Varázsa van az ilyen könyveknek. Az olvasást apa szerettette meg velünk. Engem ráadásul kedvenc szerzőjének egyik szereplője után nevezett el Ophelia-nak. Ezek után csoda, ha a könyvek szeretete az életem szerves részévé vált? Szerintem nem. Minden esetre az biztos, hogy amikor egy történetbe belekezdek teljesen el tudok veszni benne, és ez a mostanival sincs másként.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 3. 11:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 5. 18:50 | Link

Donovan kisasszony


Olyan kényelmesen, mint mikor az ember a fejfáját választja ki, kutatom mai étkem alappilléreit. Fogalmam sincs, hogy mire vágyom igazán, és nem szeretek sem megszokásból, sem hirtelen felindulásból fogyasztani. Azt akarom, hogy legyen meg a harmónia, én vagyok az ételért, s az étel van értem. Mozdulataim visszafogottak, természetemből adódóan könnyedek. Kivéve, ha valaki tévesen ítéli meg a Mangdelin műveket. Mindenki azt hiszi, romantikus dráma, de igazából thriller. Sokan nem képesek túllátni az első rétegen. Eszembe jut, egy eset ezzel kapcsolatban, és lefelé görbülő szájjal sóhajtok egyet. Ma biztos nem kívánom a rákot sem.
Továbblapozok, ahogy érzékelem, mellettem valaki helyet foglal. Egy szék mozdult csak. Talán a másik fél még kiszaladt a mosdóba. A lap felett oldalra sandítok, és megnyugszom. Ez a nő nem tűnik olyannak, mint aki a következő pillanatban a másik torkán dugja le a nyelvét. Nekem ennyi pedig bőven elég ahhoz, hogy már most kellemesnek ítéljem meg az ebédet.
- Azt hiszem, ma csak simán az A menüt kérem.
Többnyire, mikor itt fogyasztok, összeválogatom a vágyott ízeket, ám most úgy vélem az A menü tökéletesen kielégítő a számomra. Fokhagymakrémleves, sajtos pirítóssal, majd rántott sajt és sült krumpli. Egyszerű, mégis nagyszerű. Illik egy ilyen hasonlóan egyszerű naphoz. Amíg várakozom, nézelődök, kedvelem a minimalista, de hangulatos díszítést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 5. 19:49 | Link

Ballay Bálint


Yeats sorait hang nélkül, de artikulálva olvasom. Ha belefeledkezem az olvasásba, főleg a versek olvasásába ez sokszor előfordul velem. Kizárom a külvilágot és hagyom, hogy a lelkem is táplálkozzon. "Volna csak enyém az ég köntöse.. Arannyal hímzett ezüstszínű fény.. Az ég kék, sötét s szürke köntöse.. Melyben az éj jár, s a hajnal, s a fény.. Azt teríteném lábad elé.. Mivel szegény vagyok, álmaim vannak csupán.. Álmaim lábad elé terítem.. Finoman lépj, mert álmaimon gázolsz.." Telnek a percek, közben zajlik az élet. Jönnek az ételek és az illatok körbelengenek. A kötet, amit olvasok egy válogatás, tele csodás művekkel. Idős és nagyon viharvert - a kedvencem - rengetegszer forgattam az elmúlt évek alatt. Apától kaptam, amikor letettem az utolsó aurori vizsgámat. Sajnos a lapjai már kijárnak. Tervben van, hogy elviszem egy szakemberhez és felújíttatom.
 Az étkezde ajtaja nyílik, mire egy ilyen huncut, kósza lapot a hirtelen támadó huzat kifúj a kötetből és egyenesen a mellettem lévő asztalra ejt. Majdnem a férfi levesébe. - Oh, bocsásson meg! - fordulok gyorsan oda hozzá - Mindig szökésben van ez a fránya lap - kinyújtom kezemet a papír után, hogy visszavegyem és ne zavarjam az urat a kelleténél tovább. Így is elég kellemetlen, hogy plusz rosttal láttam el kis híján a menüjét. Fokhagyma illat csapja meg az orrom, amit nagyon szeretek. Ahogy gyorsan végigpillantok az asztalán látom, semmi húsféle nincs rajta. Bezzeg az enyémen egy akkora gyros tornyosul, mint a fejem. Ízlések és pofonok. Megeszek mindent, de amiben nincs hús az nekem köret. Túlzok picit persze, ám ez maradjon az én titkom.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 6. 08:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 10. 09:15 | Link

Donovan kisasszony


Kedvelem a változásokat, amik a faluban történtek, bár be kell vallanom, gyermekfejjel éppen elég volt az, amit kaptam. Az akkori önmagam, kiszabadulva az otthoni szabályrendszerből, igen gyorsan talált rá a maga "útjára", és követte el az ostobaságait. Emlékszem, hogy Annamarival először a tónál találkoztunk, aztán fokozatosan ment tovább az életünk, míg végül az első tanévem végén rá nem kényszerültem, hogy hazavigyem. Nem tudom, ez az emlék honnan tört elő, hirtelen csak megérkezett, majd tovaszállt. Vége lett. Ahogy az ebédem megérkezett, már más gondolatok jártak a fejemben.
Elelmélkedve a délután hátralevő részéről, nekiálltam a levesnek, igazán ízletes, kiváló érzékkel készített étek, mely olyan szinten esik jól, mint szomjazónak a víz, egy kimerítő sivatagi túra végén. Nem mintha különösebben éheztetném magam. Nem jellemző. Éppen csak imádom megélni az ízeket. Nagy valószínűség szerint, ha nem kötelezően az irodalom felé tendálok, akkor szakács vagy éttermi kritikus lesz belőlem. Jellememből kiindulva, esélyesebb az utóbbi.
Épp merítem a kanalam, amikor egy papírlap téved az asztalra. Kényelmesen megtörlöm a szám, miközben elolvasok pár sort belőle. A másik asztalnál ülő pedig szabadkozik. Felemelem a lapot, és
- Ő, Kit bíbor palást takar, s bolygókat irányít szépen, megszánt egy elesett szolgát, ki elszunnyadt a széken.
Hiányzik az oldalról az utolsó versszak, így ezzel együtt adom vissza a papírlapot, és tekintetem a viharverte kötetre esik.
- Első kiadás?
Biztos vagyok benne, hogy igen, mert ott vétettek olyan hibákat, hogy egy-egy vers egyetlen szakasza egy új oldal nyitányaként jelenik meg. A későbbi kötetekben már nem, ott anyám ékesen magas, rikácsoló hangja meghozta gyümölcsét, és újraszerkesztették.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 10. 09:59 | Link

Ballay Bálint


Rosszalló megjegyzés, vagy sértett fintorgás helyett a vers - Gilligan atya balladája - utolsó sorait kapom, fejből idézve. Elismerően biccentek és mosolygok a férfira. - Köszönöm - veszem vissza tőle a szökdösős lapot. Látom átpillant a könyvemre és már hallom is a kérdést - Igen, első kiadás. Ajándékba kaptam. Szegény megsínylette a velem töltött éveket - mondom ártatlan ábrázattal, de azért kicsit pironkodva. Jobban vigyázhattam volna rá hiszen értéke van, bár nekem az eszmei fontosabb, mint az anyagi. Velem utazott bárhová is mentem és, ha este nem tudtam elaludni a vonaton, a hajón, vagy a repülőn, esetleg az épp aktuális szállásomon, ezt lapoztam fel és olvasgattam. Olyankor kicsit mindig otthonosabban érzetem magam. - Szereti Yeats-t? - érdeklődöm, ha már így alakult, hogy a véletlen - huzat - miatt beszédbe elegyedtünk. Mivel asztalszomszédom magától fejezte be az előbb a művet, arra következtetek, hogy szeretheti az én kedvencemet, vagy legalábbis ezt az egy verset pont ismeri tőle.
 Közben, kezd egyre jobban megtelni az étterem. Az ebédidő a legtöbb embernél 13-15 óra közti időszakra esik, épp ezért szoktam vagy ez után, vagy, ahogy most is ez előtt enni. Nincs tömegiszonyom, de szabadidőmben szeretem a nyugalmat. Az ember sokat tudhat meg abból, hogyan viselkedik valaki egy ilyen helyen. Rólam mondjuk azt, hogy szeretek egyedül lenni és begubózni a kis világomba. Csak az olvas egy gyorsétteremben, vagy - ha muglik közt lennénk - viselne fülhallgatót, aki ki szeretné zárni a külvilágot. Egyre nő az ilyenkor szokásos alapzaj. Kígyózik a sor és alig férnek, mi meg ketten két asztalt foglalunk. Így hirtelen adja magát az ötlet. - Megengedi, hogy átüljek önhöz? Könnyebb adott esetben tovább beszélgetnünk és jut pár hellyel több annak a sok éhes embernek, aki a pultnál álldogál - magyarázom mosolyogva és lófarokba kötött hajam meglebben, ahogy azok felé fordulok, akikről beszéltem. Természetesen, ha a férfi nemet mond azt is megértem és maradok a saját részemen. Van aki nem szeret idegenek mellett enni, mert frusztrálja a másik jelenléte, vagy bántja az orrát az ételének az illata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 13. 09:31 | Link

Donovan kisasszony


- Nem, nem kifejezetten.
Felelem teljes nyugalommal a hangomban. Nem állítok valótlant, csak mert fejből idézem, nem kedvelem, fejből idézem, mert a családom egy tagjának fontos Yeats és az ő munkássága, én pedig tiszteletben tartom őt, és tisztelem azt, hogy földi ideje jelentős részében erre fordította a figyelmét, kitartóan.
- A dédnagyanyám, Mikóczváry Esztella fordította.
Ha megnézi az első oldalt, valóban ott lesz a neve, tudom, nem állítanék olyat, ami nem valóságos. Rengeteg verset tudok még időzni, tőle is, másoktól is. A magam kedvence William Blake, de ezt még nem fedtem fel a saját családom előtt sem. Várják, hogy meghatározzam, ki jellemez engem, pedig ha tudnák, hogy korai éveimben eldöntöttem már.
Fel-felpillantok én is a növekvő embertömegre, csodálkozva nézem a korai megindulást. Mindennek oka van. Talán ma valahol egy késő délutáni összejövetel lesz, és ott várják őket, ezért esznek korán. Megesik, hogy néha megváltozik a világ normális rendje.
- Csak nyugodtan.
Mutatok a velem szembeni asztalrészre, elvégre valóban udvarias cselekedet tőlünk, hogy átengedünk egy asztalt két másik várakozó számára, illetve mérlegelve a lehetőségeket, hogy egy idegen vagy egy idegen, akivel már beszéltem két mondatot üljön-e velem szembe, nos, nyilván az utóbbi. Arrébb húzom kissé a poharamat, hogy kényelmesen elférjen. És amikor megtörténik, felpillantok rá.
- Miért éppen Yeats?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 13. 20:39 | Link

Ballay Bálint


- Mert olyan módon képes láttatni az élet dolgait, mint kevesen. Amikor olvasom azt érzem, ő belelátott a szívekbe és az elmékbe - felelek a férfi kérdésére miután elhelyezkedtem vele szemben. Az üressé vált asztalt pedig hálás mosollyal foglalta el egy fiatal lány és az anyjának tűnő hölgy társa. Ezt szófoszlányaikból szűrtem le, mert pár eljutott hozzám. - Például a "Ha ősz leszel" kezdetűnél: "...Boldog szépségedért hány jó barát, Hány hű s hazug szerelmes szeretett; S csak egy szerette vándor lelkedet, Csak egy borongó arcod bánatát..." Az igaz szerelmet elfedő látszatok kései kiderülése érződik a sorokból - nézek fel miután elolvastam. Fejből ezt nem tudom, csak a kedvencemet. Egy falat gyrost harapok, hiszen azért csak ebédelni jöttem első sorban. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy valaki olyannal ismerkedtem össze, aki a versek iránti rajongásomat talán megérti és nem veszi ódivatú romantikus baromságnak. Szerintem nem szégyen manapság sem olvasni az okos eszközök korában. Látszik túl sok időt töltök muglik közt. Az infókat mobilra kapjuk nyomozás közben, a fülünkben általában kis, rádiós adóvevő készülékek vannak. Lőfegyver hideg fémét tartjuk a kezünkben pálcánk helyett, szinte mindig, mert varázslatokat csak olyan esetekben alkalmazhatunk, ha nincs mágia nélkül élő a közelben. Ezért néha jó érezni a művészet lágy, kézzelfogható jelenlétét, a könyvek jellegzetes illatát és érintését ujjaim alatt. - Még be sem mutatkoztam, a nevem Ophelia Donovan - nyújtom kezem a férfi felé. Az illem és kíváncsiságom is vezetett, hogy megtudjam a velem szemben ülő nevét, ha már így alakult, hogy az asztalán osztozom vele. Nem tudom mennyire veszi tolakodásnak vagy az aurájába való betörésnek ezt az egész helyzetet. Minden esetre ha elfogadja a kezem röviden megrázom és eleresztem, majd csendben várom, hogy ha társalogna még akkor ő folytassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 23. 18:53 | Link

Edina
Nem járok túl gyakran gyorsétterembe, még akkor sem, ha olyan jó hír övezi, mint a falubelit. Inkább az általam elkészített ételek híve vagyok, azokról tudom, hogy mikor, miből és ki készítette őket. A napokban viszont nem volt elég időm, hogy főzzek, hirtelen rengeteg dolog szakadt rám, és elég nehezen gyűrtem, amint valamivel végeztem, jött a másik. Végül amellett döntöttem, hogy benézek a falu egyik éttermébe. Péntek lévén, mexikói nap volt a helyen, aminek felettébb örültem, egyszerűen imádom a mexikói ételeket. A munkaidőm lejártával siettem is, de figyelmen kívül hagytam, hogy szívesen látnak ott állatokat. Már annyiszor néztek rám mérgesen, amikor Monát bevittem egy közösségi helyre, még akkor is, ha szájkosár volt rajta, hogy már nem próbálkozom. A pultosnak leadtam a rendelésem, ami tulajdonképpen egy chilis babot takart, hirtelen ötlettől vezérelve pedig azt is hozzátettem, hogy amennyiben van rá lehetőség, legyen szíves elcsomagolni nekem. Nem szeretek egyedül lenni, étkezni meg főleg lehangoló magányosan. Sokkal inkább szerettem volna felkapni az ételem, meg Monát a Mancs-helyről és hazamenni. Otthon persze a feladataimmal kellett volna haladnom, így összekötve a kellemest a hasznossal, a laptopom fölött fogyasztottam volna el az ételt. A pultos lány mosolyogva bólintott, és pár perc múlva a kezembe is nyomta a meleg babot. Kifizettem, de mielőtt sietősen elhagytam volna az éttermet, beszaladtam a mosdóba. Csak a kezemet szerettem volna megmosni, amit igen gyakran megcsinálok egy nap. Nem hiszem, hogy a hivatásommal ragadt volna rám, mindig nagyon ügyeltem a higiéniára, és ahol csak van lehetőségem, elvégzem ezt az egyszerű, ám annál fontosabb tevékenységet. Már épp indulni készültem, mikor egy lányka rontott be a helyiségbe. Furcsán néztem utána, és megfordult a fejemben, hogy nem avatkozok bele más dolgába, de abban a pár másodpercben amíg láttam, leszűrtem, hogy fiatal lehet, még biztosan alapképzésre jár, a gyógyítói lelkiismeretem pedig nem hagyott nyugodni.
- Bocsi, rendben vagy? - kopogtam be a zárt mosdóajtón. Igazából mi rossz történhet? Maximum elküld melegebb éghajlatra, azt meg túlélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. február 23. 22:18 | Link

Blossom
Külcsín

Ha egyszer a baj úgy dönt, hogy bekopog hozzád, soha ne nyiss neki ajtót. SOHA! Különben csőstől jön, és rokonostól, és ott marad nálad, ki tudja, meddig. Ha meg kirugdalod nagy nehezen az ajtón, vissza-pofátlankodja magát az ablakon.
Ez történt mostanában velem is. Olyan szintű vukkozhatnék jött rám, hogy ott kellett hagynom a tortilla-szendvicsemet, amit kértem, és első utam azonnal a mosdóba vezetett.
A kellemetlen esetet követően kopogás hallatszott a fülke túloldaláról.
- Róka-vészhelyzet – céloztam kicsit cenzúrázottabban,  mert nem mertem esküt tenni rá, hogy ha kimondom nyíltan, akkor nem jön-e rám újra.
Mi a bánatos nyavalyát ehettem össze, amitől így kiborult a gyomrom? Szinte biztos voltam benne, hogy gyomorrontás lehet a háttérben, semmi más, mert olyan ártatlan voltam, mint a ma született bárány. És köszönöm szépen, még viruló rózsakert szeretnék maradni tizenhét éves koromig. Azon nem változtatok, az egy folyamat, amire meg kell érni, és én még nem éreztem késznek magam ilyesmire tizenöt évesen.
- Köszi a törődést, aranyos tetszik lenni – legfeljebb elhajt a sóhivatalba a magázódásért, de azt, hogy odafigyelt rám, mégis illő megköszönni. A megszólításokkal néha bajban vagyok, külső alapján nem mindig lehet eldönteni, tegezhetem-e az illetőt vagy sem. Sose tudni, hogy ki mire sértődik meg, ugyebár…

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 25. 16:02 | Link

Edina
Már majdnem rákérdeztem, hogy használt-e már tesztet, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nem a rendelőben vagyok, ahol a hölgyek mosolyogva közlik, hogy három napja egyfolytában hánynak. Átfutott az agyamon, hogy nagyon remélem nem kell kellemetlen beszélgetést folytatnom vele arról, hogy akkor most mi fog történni vele és döntsön valamiről, amiről nem most kéne, de jelenleg folynak náluk a vizsgák, az meg eléggé megterheli szegény tanulókat. Nekem sose volt ilyen problémám, tekintve, hogy talán kinyitottam egyszer a tankönyvem, nem is izgultam semmi miatt. Még mindig csodálkozom, hogyan nem buktam meg soha.
- Semmiség. Dr. Blossom Miles vagyok, gyógyító - mondtam amolyan bemutatkozásként. Megmosolyogtatott, hogy szerinte aranyos vagyok. Ha anyám ezt hallotta volna, biztosan büszkén bólintana, majd elmesélne egy olyan történetet, amikor minden voltam, csak nem aranyos.
- Stresszes vagy mostanában? - szegeztem neki a kérdést, mert ha azt hitte, hogy egy gyógyító elől ilyen gyorsan elmenekül, akkor bizony tévedett. Nem állt szándékomban rögtön belevágni a kényes részbe, de amíg nem vagyok biztos abban, hogy nem kell hozzám járnia babamozira, addig nem engedem el. Igazán szeretem a pácienseimet, és szerintem nekem van a leggyönyörűbb hivatásom, de azért akadnak benne nehéz részek. Lehet, hogy egyszerű rosszullét, és csak én szoktam hozzá, hogy a hányás a pöttömökkel azonosítom, de ha már itt vagyok, akkor segítek, ahogy tudok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. február 25. 16:45 | Link

Dokinéni Cheesy

Valahogy éreztem, hogy kínos kérdések nélkül nehezen fogom ezt a helyzetet megúszni. A válaszokkal azért óvatos vagyok, sose lehet tudni, mikor nyit be kisgyerek, nem kéne idejekorán khm, infódömpingelni őket.
- Mielőtt megkérdőjelezné az ártatlanságomat, bírónő… – vicceltem el a dolgot, hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam. A rókákat nem csak a tyúkok nem szeretik, de az emberi gyomor sem. – ...megnyugtatom, hogy az én virágoskertembe illetéktelen, mozizni való csomaggal nem lépett senki.
Csodálatos egy nap. Vicceltem. De már kezdtem hozzászokni, hogy a baj úton-útfélen megtalál, valamilyen formában. Ez van. Ezt kell szeretni, vagy nem, de az már tovább nem az én bajom. Nem mindig, pontosítsak.
- Ja. Eléggé felborult az életritmusom, ééééés szerintem valamelyik kajára gyanakodhatunk, amit mostanában megettem – egész listát tudtam volna felsorolni arról, hogy mi mindent zabáltam össze mostanában. Szeretek enni, kicsit meg is látszik így, kénytelen leszek ledolgozni, ha nem akarok pocit növeszteni. Pedig kimondottan utálok sportolni, a jóga sem épp egy leányálom. Azt azért elismerem, hogy most már könnyebb, túl a sokadik alkalmon, de attól még nem fogok szerelmi ódákat zengeni a sportághoz.
Jól van, taps-taps önmagamnak, hogy egy gyomorrontástól milyen témákig el tudok jutni. Tanács a gondolatolvasóknak: inkább ne kísérletezzenek megtudni, mi járhat egy női egyed agyában. Pláne az enyémben, különben pár darab… na jó, pár száz agysejtjüknek tuti annyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 2. 09:49 | Link

Donovan kisasszony


- Engem meggyőzött az érvelése.
Elismeréssel a hangomban adózom azért, amit mond. Valóban így is gondolom. Mindegy kit szeretünk, mindegy miért, az irodalom szeretete számomra létkérdés. Nem csak azért, mert a csalódom az élete munkásságának tekinti az irodalmat, hanem azért is, mert ez már sejtszinten bennem van, belém kódolták, és csak remélni tudom, hogy Olivér is felfedezi a szépségét. Művészlélek ő is, ahogy mind azok vagyunk, hiszen a szabadidős tevékenységeinkkel alkotunk, több, másabbá tesszük a világot. Tudom, kérdéses így, hogy akkor a sorozatgyilkosokkal mi a helyzet az én elmémben, de be kell vallanom, valahol mélyen számomra ők is művészetet követnek el, az is, egy alkotó folyamat. Persze remélem, hogy sosem kérdeznek meg ebben a témában, mert nem hiszem, hogy rám vagy a felmenőimre vagy a gyermekemre jó fényt vetne az, hogy én érvelek a tevékenység szépsége mellett.
- Ballay Bálint, örvendek.
A Sámuelt nem szoktam hozzátenni, meghosszabbítja csak a nevemet, és amúgy sem használatos, pusztán csak szokás a családunkban két keresztnévvel élni. Eddig csak Olivéren láttam a vágyat, hogy mást is használjon, ne csak az általam választott nevét, hanem azt is, amit az anyja adott neki. Ez szabad döntés, melyben partnernek kell lenni. Tiszteletben tartom az igényét a "Merse" név használatára, azonban már csak férfiúi hiúságomból és sértettségemből fakadóan sem támogathatom ebben a döntésében. Éppen ennek okán én magam most is és mindig is Olivérnek fogom hívni. Különben is, egy nemesi felmenőkkel rendelkező irodalmár család sarjaként, szinte lehetetlennek tartom, hogy Merseként tudjon azonosulni, azonban ez az ő életútja, ő határozza meg, mivé érik.
- A faluban lakik vagy csak itt dolgozik?
Kevés minden van nála, így arra tippelek, hogy csak kiugrott egy ebédre valahonnan a közelből. Még nem vagyok tisztában minden üzlethelyiséggel és intézménnyel, ami az iskolai éveim után jelent meg a kis faluban, nem tudhatom betippelni sem, hogy honnan érkezett ma ebédre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. március 2. 21:20 | Link

Edina
- Oh, szuper - hagyta le a számat egy nem tervezett, mélyről feltörő sóhaj. Szerintem ezzel az egy mondattal kevés embert lehetett volna ennyire boldoggá tenni. Legalábbis a legtöbb esetben szomorú, ha valaki ilyenfajta közlendővel jön hozzám, de jelen esetben ez megkönnyebbültséget váltott ki mindkettőnkben.
- Az biztos, hogy a vizsgák nehezek és kimerítőek - bólintottam mindentudóan, de én sosem tapasztaltam, csak láttam másokon. És még mennyivel nehezebb lesz az egyetemen. Az egyetem ilyen téren abszolút szívás. Rengeteg anyag és ha nem voltál szorgalmas, akkor napok alatt kell félévek tananyagát behoznod. Nekem is mindig kényszerítenem kellett magam arra, hogy normálisan tanuljak, mert közel sem voltam szorgalmas soha.
- Akkor gondolom nem csak az iskolai koszton élsz - vontam le az egészen evidens következtetést, főleg hogy a lánnyal épp egy étteremben álltunk.
- Mosd meg a kezed, meg öblögesd ki a szád, az segíteni fog - adtam ki az utasításokat, és elkerültem, hogy a fejemre csapjak, amiért bájcsevegtem vele ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokat elmondanám neki. Nem terveztem egész végig a mosdóban állni, gondoltam neki is van asztala, úgyhogy álltam és vártam, hogy higiéniás szinten rendberakja magát.
- Először fordul elő, hogy elrontod a gyomrod vagy volt már rá példa? - tettem fel az egyik legfontosabb kérdést. Szakmai ártalom a folytonos kíváncsiság, ahogy az egyik oktatóm nevezte az egyetemen. Ha már annyit tanultam és dolgoztam, hogy gyógyító lehessek, akkor mindenképp segítek ott, ahol csak tudok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 9. 21:47 | Link

Ballay Bálint


- Nem állt szándékomban meggyőzni, de örülök, hogy így történt - mosolygok a férfira, majd eszegetni kezdem a gyrosom mellé kapott sült krumplimat. Nagyon finom, fűszeres íze szétfut a nyelvemen, ahogy annak a kólának, melyet kortyoltam utána. Imádom azt a szénsavból adódód csípő érzést, amit okoz. - Én is örvendek - reagálok bemutatkozására. Neve nemesi hangzású, mégis könnyen megjegyezhető. Vannak emberek, akikhez illik a nevük, másokhoz más jobban passzolna. Rá az előbbi vonatkozik szerintem. Magamról ezt már nem merném állítani. Az Ophelia apám vágya volt, anya pedig a Chloe mellett kardoskodott, így megkaptam mindkettőt. Második keresztnevemet alteregóként szoktam használni. Legutóbb egy ügy kapcsán, egy jótékonysági aukción jelentem meg az ismert ír mágus klán tagjaként, mint Chloe Donovan, hogy megszerezzek egy régi naplót. A kis fekete noteszt olyan átokkal sújtotta gazdája, hogy bárkit, akinek a birtokába kerül azt ifjan és családjával együtt kínhalál érjen utol. Egy legenda szerint II. Miklós cár dolgozószobájában látták utoljára. A Romanovok utolsó uralkodójának, nejének és gyermekeinek szörnyű sorsáról mindenki tud. A történelem része, mely számos legendát szült. Ám ezt a Rasputin által rájuk kimondott átoknak tulajdonították. Nekem nem volt feladatom tisztázni, hogy mi is az igazság. A napló megszerzése azonban sikerült. A rá vetett ártást pedig megtörni. A kis bőrkötésű könyvecske azóta a cég múzeumában pihen. - A faluban lakom, de nem dolgozom itt. Szabadságon vagyok - mondom, majd folytatom ebédem elfogyasztását. Nagyon eteti magát. Az ízek orgiája. Répás fetakrém, fekete olívabogyó, tzatziki, bárányhús. Elképesztő illat és ízharmónia. Teljesen belefeledkezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. március 14. 22:59 | Link

Dokinéni

Örültem, hogy a doktornő is örült, ám a következő lépésnél egy pillanatra időt kértem, kezemmel T-betűt formálva, és szaladtam is vissza fülkébe. Csak tudnám, mitől sokallt be rám a testem… nem is zabáltam mostanában olyan… sokat. Na jó, tényleg elvetettem a sulykot, kicsit lehetnék óvatosabb is, és összeszedettebb, nem kéne idejekorán kikezdenem a szervezetem, de ha egyszer nem bírok nemet mondani a jó kajának.
Most tegye fel a kezét bárki, aki uram bocsá’ nem esett már áldozatul a kaja hívogató szirénhangjának? Nem mintha lenne olyan, de na. Ami jó, az jó.
- Hát nem éppen. Néééééha… eljárok éttermekbe is. Éééés anyáék kosztján is szoktam élni. Meg amíg élt a nagyi, addig az övén is éltem – oké, újabb adag higiénia-kör letudva. Azt hiszem, az a rendelt kaja már ott marad, ilyen állapotban biztos, hogy nem vágom be a megmaradt negyedet.
- Ez most először. Eddig még nem lett bajom egy kis kaja-kollázstól. Biztos, hogy tudni akarja, miket ettem az utóbbi időben? – vontam fel a szemöldököm. – Jobb, ha van hozzá Pulizer-pennája, ha le is jegyzetelné.
Eh, lehetne jobb is a modorom, de most egy ilyen helyzetben az agyam nem igen képes arra is energiát fordítani, hogy mézes-mázos legyen a hangnemem. Mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
Jó, talán most már minden rendben lesz. Remélem.
- Sima gyomorrontás, talán, ha kipihenem, és két-három hétig diétán tartom magam, elvileg nem lehet gond, mi a véleménye? Jó lesz így, vagy esetleg inkább mást javasolna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 17. 12:13 | Link

Donovan kisasszony


Egy halvány mosollyal nyugtázom azt, hogy örömmel töltöttem el. Nos, azt hiszem, ma már megérte felkelni. Van egy kedves barátnőm, az egyik jó barátom felesége, aki folyamatosan ilyeneket mondd: "Változtass egy aprót a világon, és a színek élénkebbé válnak!" valamint, "Mi felelünk azért, hogy a körülöttünk élők élete tökéletesebb legyen.". Megvallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan képesek ők harmonikus házasságban élni, pedig végig jelen voltam, ahogy ez a kapcsolat eszkalálódott.
Figyelmemet az ebédem felé fordítom, hiszen nincs sok időm, lassan indulnom kell nekem is vissza. Már nem a próbanapjaimat töltöm, teljesen átláttam a feladatokat, a rendszerezést, egyedül azt a rózsaszín színt nem tudom levakarni, ami körülvesz, és amely miatt a legtöbben úgy vélik, hogy bizony a saját nemem vonz. Ilyenkor nem segít a tény, hogy egy már majdnem nagykorú gyerekkel rendelkezem. Végül is, amikor az eset megesett - igen, ma is sziporkázom -, akkor még nagyon azt se tudhattam, hogy mi fán terem a szexualitás, vagy, hogy amit érzek az egyes nemek iránt az micsoda is. Különben is, egy olyan férfi mint én, ekkora szemekkel és ilyen dús pillával, roppant mód gyanús. Ráadásul most még az iroda is rátesz egy lapáttal erre a feltételezésre, pedig nem, ha valami történetesen nem vagyok, az meleg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy kifejezettem élvezem azokat a perceket, amikor Eleonore vagy Ágota térnek be az irodámba.
- Szabadság? Szerencsés.
Hiába ér véget lassan a tanév, nekem és két kollégámnak csak most kezdődik majd igazán. Lezárni az elmúlt tanévet, következtetéseket levonni, új tanévet indítani. A ballagók személyes anyagát kiküldeni, aztán az új növendékeket felrögzíteni, az ösztöndíjak megállapítása után értesíteni őket. Tele vagyunk feladatokkal.
- Kellemes helyek nyíltak itt azóta, hogy utoljára itt jártam. Akkor még nagyon minimális lehetőségek voltak. A vegyesbolt meg talán a kocsma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 17. 17:22 | Link

Ballay Bálint


Csendes étkezésünk közben elmélázok egy kicsit. A mind fogyó finom falatokat szinte automatikusan pakolom a számba, rágom meg, majd nyelem le szép nyugodtan. Az jut eszembe, hogy igazából mi is hiányzik nekem az életemből. A munkám izgalmas, általa világot láthatok, megannyi embert ismerhetek meg. Imádom. A családom minden tagjával egészen jóban vagyok és ők is egészen szép életet élnek. Egészségesek. A lakásomban mindig ott vár Árnyék, a macskám, aki nélkül nem is lenne kerek semmi. Mégis, ahogy néha elnézem a szüleimet, a bátyámat az épp aktuális bombanő csajával, és Seant a menyasszonyával, kicsit úgy érzem: kakukktojás vagyok. A karriert választottam a család helyett. Nincs ebben szégyen. Rengeteg frappáns szöveget találtam ki a kellemetlenkedők leoltására. A múltkor apa minden lében kanál unokanővére -az egyetlen az ő ágáról, akit nem bírok- megkérdezte, hogy "Nem ketyeg már Fifikém a biológiai órád?" Teljesen felhergeltem magam, már a megszólításon is, így harci hörcsög üzemmódba kapcsoltam és csípőből válaszoltam neki egy keresetlen mondatban. Mégpedig azt, hogy de, csak a sok hangos zene, amit hallgatok elnyomja Nusi néném. A fejét látni kellett volna. Eloldalgott én meg röhögtem egy jót. Komolyan az ideg elkap ha firtatják ezt a témát. Más kérdés, hogy a randevúim sorra fulladnak kudarcba vagy maradnak el érdeklődés hiányában. Meg az én koromban a hercegre várni elég kínos. Tehát inkább eszem, iszom és élvezve az életet szabad utat hagyok a szerelemnek, mint más a hasmenéssel küzdőnek. Ahogy így kattog az agyam a tekintetemet az asztaltársamon sikerül felejtenem. Mire rájövök erre, már gyanítom teljesen hülyét csináltam magamból. Szerencsére van olyan udvarias, hogy jól kezelje a helyzetet. - Hiányzik a munkám, így nem érzem magam igazából szerencsésnek - jegyzem meg, miután megköszörültem a torkom - De persze mindenkinek jár a szabadság és ha már nekem jutott igyekszem maradéktalanul kiélvezni - folytatom és igyekszem a legkedvesebb mosolyomat magamra ölteni. Ezalatt megemlíti a falu helyeit, amik nyíltak a faluban, mióta utoljára itt járt - Sok helyen jártam már, de szerintem biztosan van olyan hely, ami kimaradt a felfedezőutamból és ön ismeri - szavaimba igyekszem kedvességet és lehetőségek felvetését csempészni. Nem szeretnék tolakodni, de egy helyi illetőségű idegenvezetése sokkal kellemesebb lehet, mint az útikönyvek leírásai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 20. 11:45 | Link

Donovan kisasszony


Látom, hogy néz, de nem zavar, ha valami nem zavar, akkor az emberek tekintete. Születésem pillanatától néznek. A családom, az ismerősök, a rokonok, azok, akik azt várják, hogy bebizonyítsam, mennyire vagyok alkalmas a Ballay név büszke viselésére. Többen néztek a szemem mérete és színe miatt, mások a göndör hajam okán, megint mások azért, mert diákéveim elején teherbe ejtettem egy lányt. Eléggé sok minden miatt lehet engem nézni, és éppen ezért elég könnyedén kizárom a tényt, hogy néznek, és tudok koncentrálni arra, amit éppen csinálok, jelenleg arra, hogy eszem.
- Ki is kell, ki tudja, mikor jut legközelebb.
Én legalábbis azt vallom, hogy ne halogassunk semmit, sőt, kifejezetten kedvelem azt is, hogy előre dolgozok, és mindent megcsinálok, amit csak meg tudok csinálni, még jó időben. Sokkal jobban érzem magam, ha valaki kér tőlem valamit, és én már nyújtani tudom, nem akkor kezdem el összevadászni. Szeretem a megdöbbent és elismerő arcokat, amiket ki tudok váltani ez által az emberekből. Ha már egy rózsaszín irodában ülök, akkor legyen ennyi plusz. A múltkor Bogna javasolt egy lehetséges megoldást, egy új megközelítést, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok, amiket eddig próbáltunk, és valahogy közelebb is áll hozzám. Ha egyetlen pont elmozdítása megoldaná a dolgokat, sokkal jobb lenne.
- Sajnos még nem sok helyen sikerült járnom, az iskolában év vége van, ilyenkor csoda, hogy tudunk szusszanni. Talán majd a két tanév között valamikor akad egy hét.
Nálunk másabb a munka, mint a többieknél. Az évet jóval a tanévzáró után zárjuk le, és jóval a tanévkezdés előtt kezdjük meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 21. 20:20 | Link

Ballay Bálint


Na igen. Ki tudja mikor függesztenek fel megint? Mondjuk, ha vissza sem helyeznek aktív szolgálatba akkor ez a kérdés totál fölösleges. Azt hiszem belehülyülök ha pár hónapon belül nem kapok megbízatást. Arról nem is beszélve, hogy kihízom az összes ruhám, ami otthon van. Ennek örömére a számba pakolok azért még pár falatot. Had hulljon a férgese! Közben kezdenek kifelé szállingózni az emberek és ül a hely. Nő a tér, de fogy az idő. Ez egy mekkora paradoxon. Nem is tudom, talán ha egyszer visszakapom a jelvényem és lesz ebédszünetem újra akkor meg tudom fejteni. Addig is élvezem, hogy számomra az idő végtelen a térnek pedig csak a gyomrom befogadóképessége szab határt. - Csak nem tanár? - kérdezem érdeklődő pillantást vetve rá. Meg kell jegyeznem az utókor számára, hogy ha ilyen tanáraim lettek volna biztos nagyobb örömmel mentem volna be órára. Nekem csak idős vagy szigorú hölgyek és roskatag vagy épp bogaras urak jutottak. Hová fajul a világ, hogy egy tanár nem olyan, mint Kőnig vagy Torma Gedeon az Abigélből, hanem egyenesen olyan, mint Kuncz főhadnagy? Már csak az egyenruhát kellene bevezetni. Így jártam, nekem már nem jut iskolapad, csak ez az asztal. - Azon a héten, ha megint összefutnánk és tele lenne a hely, ön mellé ülhetek? - firtatom mosolyogva. Igyekszem nem tolakodó lenni. Ezért sem azt kértem ezek után, hogy ugyan barangold már be velem a környéket kérlek. Úgy vagyok én ezzel is mint a főzéssel. Érzéssel kell puhítani a húst. Ha nagy lángon toljuk neki, akkor bizony csúnyán oda tud kozmálni, de ha finoman sütögetjük azt a pecsenyét, a végén zamatos és finom lesz. Ezért a hasonlatért Orpheus úgy lehurrogna, egek...Rosszabb, mint egy vészmadár. Bezzeg ha én szólom le az épp aktuális próbálkozását, akkor kapom ám az ívet, hogy addig ne járjon a szám, amíg az ágyamat közelről csak Árnyék látta. Ami amúgy jogos, de akkor sem szép ilyet mondania az ikernővérének.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. április 1. 14:36 | Link



 
Egy igazi jól nevelt úriemberrel sodort össze a szél, akinek még humora is van szerencsére. Ezért hálát fogok adni valahol, valamikor, az biztos. A legeléses megjegyzésénél elnevetem magam, kacagásomból őszinte jókedv sugárzik. Végül mégis a gyorsétterem mellett döntünk - az ő javaslatára - ami természetesen sokkal jobban hangzik, mint zöldséget rágcsálni egy túl tiszta, túl menő és túl finnyás salátabárban. Irány mutatása után egymás mellett sétálunk az általam egyelőre ismeretlen hely felé. Közben beszélgetünk, de legutoljára feltett kérdésére már idebenn adok választ, miután lepakoltunk egy kellemes kis asztalhoz és beálltunk az ételeink rendeléséhez a hihetetlen illatokat árasztó, íncsiklandó ételekkel telepakolt pulthoz. - Mert már így is túl sok könyvet olvastam ki otthon ücsörögve a macskámmal és nincs több hely sem - mondom csintalanul mosolyogva, de azért folytatom, hogy ne gondoljon buggyant macskás hölgynek - Az ilyen véletleneket, mint ez a levél, komolyan szoktam venni. Ha csapda lett volna... - tartok néhány pillanatnyi hatásszünetet - ...arra az esetre két jó módszert is kieszeltem - időközben ránk került a sor és én a magam részéről egy óriás Hamm-burger menüt kértem. Egy jókora szendvics édes zsömlében, dupla hússal, sajt nélkül sok salátával, hogy a zöldség rész is ki legyen pipálva. Mellé jön a stake burgonya és a fél liter üdítő, ami nem más mint cola, abból is a sima, mert attól, hogy diétást iszol az még nem lesz fitness menü. Ezután kivárom míg ő is leadja rendelését, majd ismét felveszem a beszélgetés fonalát - Tehát az egyik az lett volna, hogy elfutok, ha csapdát szimatolok, a másik pedig, hogy fülön csípem azt, aki át akart verni - a mosolyom továbbra is kedves, de a tényen semmit sem változtat, hogy mindent, amit kimondtam azt komolyan is gondoltam. Egyelőre azt nem árulom el, hogy aurorként nem okozna gondolt egyik tervem megvalósítása sem. A futás is jól megy és a fülön csípéssel sem szokott gond lenni, ami azt illeti. De nem szeretném, ha a hivatásom miatt ő rohanna el fejvesztve, ahhoz túlságosan szimpatikus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 1. 15:35 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Kellemes hangulatban sétálnak el a Falatozóig, ahol egyébként Nico még nem járt. Azért merész olyan helyre vinni valakit, amiről nem tud az ember fia semmit. De talán épp ez a spontaneitás hiányzott mindig is belőle. Hogy csak úgy belevesse magát a dolgokba, még akkor is, ha rosszul sül el. Ha semmit nem tesz, akkor úgyis lemarad az egészről, így legalább megpróbál változtatni.
- Az sosem baj, ha valaki sokat olvas. Épp ellenkezőleg. Mellesleg megjegyzem, az olyanokból van nagyon kevés, amilyen te is vagy és itt most nem a macskás hölgyekről beszélek - sokat mondóan pillant a nőre, miközben szemtelen mosolyra húzza ajkát, ugyanis nem is sejti, hogy Ophelia már megfogalmazta ugyanezt a gondolatmenetet. Mármint a macskás részét. De tényleg, annyian ülnek otthon, sírnak a kis szőrgombócuk felett, akikkel egyébként próbálják pótolni az életükből kimaradó dolgokat... Persze, poénként hangzik el, hogy "macskás vénasszony lesz", de egy-két egyed tényleg esélyes a címre. - Csak azt ne mondd, hogy egy pörgőrúgással elintéztél volna, ha megpróbállak megtámadni - a filmes utalás talán nem fog leesni a nőnek, elvégre ki tudja, milyen családból származik? Nico természetesen jól ismeri a muglik kultikus filmjeit és az ezekből fakadó poénokat, ám ezen tudását csak ritkán csillogtathatja meg. Meg amúgy is, milyen ez a humorérzék...
Ahogy rá kerül a sor, könnyedén rendel egy dupla Sloppy Joe-t, amiben nemcsak, hogy dupla marhahús van, a nevéből fakadóan különlegessége, hogy darált húsos szósszal van tele, továbbá paradicsommal, illetve sajttal. Egy igazi íncsiklandozó fogásnak tűnik, főleg hozzá az a sok krumpli és fél liter üdítő - ő is kólát kér. Még a rendelés végére odabiggyeszti, hogy amennyiben tudnak, tegyenek bele csípőset is, tudniillik Francesco él-hal érte. Ahogy leülnek az egyik asztalhoz, figyelmesen hallgatja a nőt.
- Egyik sem tűnik túl jó tervnek. Ki tudja? Talán maratoni futó az illető és simán utolér. Ami a fülön csípést illeti... Akár működhet is, ha résen vagy. De velem nehezen bánnál el. Van egy titkos fegyverem - rákacsint és hátradől, miközben azon gondolkozik, hogy egy átkot még a faljárással se tudna elkerülni. Ellenben az a szabadság, hogy bármilyen anyagon képes áthatolni, bizony kemény fejtörést okozhatna akárkinek, aki el akarná kapni - ugyanis míg Nicot nem korlátozza a négy fal, addig a többi mágust igen. Róla hamarabb elképzelem, hogy elfut, mintsem megküzdjön valakivel és, talán épp ezért hamarabb is érne utol bárkit, aki előle menekülne. Kerülgeti a halál a dolgokat. Csak nyílegyenesen. - Egyébként mivel foglalkozol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. április 1. 16:36 | Link

Nico


Tessék! Kellett nekem elárulni, hogy olvasok és még macskám is van mellé. Rögtön arra gondol, amire én, csak ő még ki is mondja. Azért menstégére szóljon, hogy ebből az egyébként ciki mondatból is kedves bókot kerekít ki végül. - Igazán köszönöm, akkor talán mégsem mondom le azt a könyvcsomagot, amit tegnap este rendeltem - mondom mosolyogva és az én arckifejezésem sem kevésbé szemtelen, mint a férfié, bár azért kicsit mégis lágyabb. A következő mondatától azonban majdnem hanyatt esem és nem tudom visszatartani a nevetést, amit gerjeszt bennem az elképzelt jelenet. - Nem, azt meghagyom Chuck Nossisnak, nem vagyok én Walker a texasi kopó - finomítom vidámságomat kuncogássá - Inkább Banderasosan intéztelek volna el - folytatom, de hagyom, hogy maga döntsön, arról, hogy a Zorroban vagy a Desperadoban alkalmazott módszerre gondoltam. Mindkettő megoldható. Kard és pisztoly nálam egyre megy. Erőszakot persze csak akkor alkalmaznék, ha az életemet komoly veszélyben érezném. Az ő rendelése is elég emberes és ezt nagy mosollyal jutalmazom. Azt pedig tisztelettel figyelem, hogy bevállalja az erős szószt. Első randevún egy könnyező férfi látványa nagyon megkapó tud lenni. Igen, ez számomra akkor is randevúnak számít. Kettesben vagyunk, eszünk, nevetünk és bármi kisülhet belőle. Tehát ez randi és pont. Még magamat is kicsit meg kell győznöm, de látva és hallgatva őt egyáltalán nem nehéz. Nico eközben igen határozottan incselkedik velem. Ez tetszik és viszonzom a magam kicsit visszafogottabb, de még így is elég erős évődő módján. - Felcsigáztál... Titkos fegyver? Avass be kérlek! - ejtem ki édes kíváncsisággal szép ívű ajkaimon a szavakat. Remélem megosztja velem, hogy mire is gondol és az nem olyasmi lesz, ami visszásságot keltene bennem. Bár róla ilyesmit nem tudok így elsőre elképzelni. Elég sok fura emberrel találkoztam már, perverzekkel, elmebetegekkel egyaránt, de a velem szemben ülő egyikükre sem emlékeztet, még távolról sem szerencsére. Közben újabb kérdést tesz fel - Auror vagyok - vallom be végül szemem lesütve. Nem hazudhatok. Neki nem, ahhoz túl fontosnak érzem a vele való kapcsolat jó kezdetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 2. 13:24 | Link

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

- Eszedbe se jusson, kész pazarlás lenne - most már határozottan szemtelen, de még ezt is azzal az édes, kisfiús mosolyával adja elő. Nem lehet rá haragudni egyszerűen.
A nő következő válaszára felszalad a szemöldöke. Ah, I see you're a woman of culture as well. Szinte kiszalad a száján, hogy lenyűgöző, de inkább visszatartja. Nem hitte volna, hogy egyszer Chuck Norris sodorja közös nevezőre egy nővel. Igen, így már érthető minden "Chuck Norris bármire képes" vicc és meme. Még a végén Nico szerencséjét is meghozza - ami persze lehetetlen, de sohase mondd, hogy soha. - Mondjuk ez a kardvillogtatás, vágtatás, lovas roham, puskaropogtatás csak arra jó, hogy fejfájást okozzon, elvégre izzasztó dolgok kifinomult emberhez nem illenek... - olyan játszi könnyedséggel idéz a Zorroból, mintha felolvasná a forgatókönyvet. Lehet, hogy nem egy Banderas, de azért tudja, mitől döglik a légy...
Rendelésüket letudva már ülnek is egymással szemben és ugyanott folytatja az incselkedést, ahol abbahagyta. Ki tudja, még a végén rájön, hogyan kell a nőkkel flörtölni. - Ha elárulnám, már nem is lenne titkos - az arcán lévő mosoly egyszerre titokzatos, elragadó és szemtelen, mint aki elhúzza a mézes madzagot a másik előtt, aztán visszatáncol. Az a zsinór biza nem eladó, vagy legalábbis oly nehéz lesz kiénekelni a szájából, mint a róka és a holló esetében a sajtot.
- Hűha, ezek szerint szeretsz veszélyesen élni - elismerően biccent, a maga részéről semmi kellemetlen vagy szégyellnivaló nincs abban, ha egy nő auror. Mondjuk ő férfiként sosem választaná ezt a szakmát, bizony előfordult már, hogy olyan talpraesett és tehetséges nővel találkozott a Minisztériumban hasonló munkakörben, hogy az álla is leesett. Bár igazából innentől kezd egyértelművé válni, hogy itt nagy valószínűséggel nem jutna esély Nico számára, hogy felvegye a nagy és erős védelmező szerepét. Tudjátok mit? Ha csak ez a legnagyobb probléma, még meg tud birkózni vele. - És miért pont auror? Mármint, félre ne értsd, nem azért kérdezem, mert mondjuk egy antikváriumban kellene könyveket pakolgatnod, de mindig is érdekelt, hogy egy nő miért választja ezt a szakmát. Elég elvetemült alakok is vannak azért, nem egy életbiztosítás - ő már csak tudja. Hányszor kellett segítenie az aurorok háttérmunkáját! Te jó ég. És mindannyiszor rázta a hideg attól, hogy az éles bevetés akciódús részébe keveredjen. A vásznon imádja a csihi-puhit, de ő inkább megőrizné a saját vonásait és csontjait eredetiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. április 2. 20:59 | Link

Nico

 
Fejből idézi az egyik kedvenc mugli filmemet. Ki hitte volna, hogy itt, egy aprócska mágusfalu mélyén bukkanok olyanra, aki nem csak, hogy tudja mi az a mozi, de még valószínűleg kedveli is a varázstalanok csodás találmányát. A kedvencem Sir Anthony Hopkins volt benne, meg úgy egyébként is, főleg 'A bárányok hallgatnak'-ban szerettem még a Zorro-n kívül. Olyan tökéletesen hozta a műveltség és kifinomultság álarca mögé zárt őrült karakterét, furcsa mód mindkét filmben, hogy az elképesztő. - Akkor talán inkább táncoljunk? - kérdezem kihívó mosollyal, utalva arra a bizonyos vad és hevült jelenetre, ami az egyik tetőpontja számomra a fekete álarcos igazságosztó történetének. Bár tudom én nem vagyok olyan szépséges és temperamentumos, mint Elena, azért igyekszem nőiességem minden szikráját megcsillogtatni ma este. - Akkor én sem árulom el egyetlen titkomat sem neked - fintorgok tettetett sértettséggel, majd sejtelmesen elmosolyodom. Őszintén szólva nem is számítottam arra, hogy első szóra kifecseg mindent magáról. Sokkal izgalmasabb lesz kiszedni belőle apránként az információkat, mint ha tálcán kínálná fel azokat. Mégis ennyi incselkedést azért csak megengedek magamnak. Miután bevallom, hogy auror vagyok érdeklődésében egy kis változást érzek. Hála az égnek nem negatív előjelűt. Első reakciónak ez egészen jó és biztató. - Élni szeretek, a veszély csak ráadás, ami ellen, hogy elkerüljem és másokat is védjek, megteszek minden tőlem telhetőt - mondom komolyabban, hiszen a munkám és az életem két olyan téma, ami nem sok helyzetben engedi meg a poénkodást. Vannak vicces helyzetek, vannak már-már komikusak, mégis jobb ha az emberek veszélyesnek és komolynak tartják az aurorok hivatását. Jobban bíznak bennünk, mert tudják az életünket kockáztatjuk értük, ha kell. Legalábbis ezt tapasztaltam. - Ebben nőttem fel. Apám aurorként, anyám pedig az aurorok tolmácsa és tanácsadójaként dogozik. Babák helyett kardvívás, balett helyett lőgyakorlat - emlékezem vissza gyermekkoromra - Nekem ez volt a természetes - mesélem révedő mosollyal, majd vonásaim ismét figyelmesebbé válnak - Az ikeröcsém orvos lett, a kisebbik öcsém pedig profi sportoló, szóval hármunk közül csak én állok a rendvédelem szolgálatában - mesélek tovább - És, hogy miért? Talán mert van bennem egyfajta eredendő védelmező ösztön. Szeretek másokat óvni, főleg azoktól a bizonyos elvetemült alakoktól - sóhajtok aprót, ahogy rájövök, hogy ez nagyon anyáskodó vallomásra sikerült. Közben megkapjuk a rendeléseinket. Hatalmas adag, óriási tányéron tálalva. Isteni illatok és látvány tárul elénk. A nyál is összefut a számban. Remélem az íze is olyan klassz lesz az ételnek, mint ahogyan kinéz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 16. 09:57 | Link

Edina
Én is voltam már így és megannyi fiatal is került már be hozzám gyomorrontással vagy az alkoholmámor után maradt hányással, de mégiscsak nehezebb volt valakit a rendelőn kívül, mindenféle eszköz nélkül diagnosztizálni. Kicsit feszengve álltam a mosdókagyló előtt, amíg a lány újabb körre szaladt a fülkébe. Mikor kijött, bólogatva fogtam fel, amit az étkezési szokásairól mondott. Ez így még egy kicsit nehezíti a helyzetet, bár az iskolában eléggé biztos voltam. Ott szerintem még nem is kapott senki ételmérgezést, hiszen azért egészen szigorú szabályok vannak ezzel kapcsolatban. A szülői kosztban is lehet bízni, de az éttermekben sosem lehet elég biztos az ember. Bogolyfalván jó minőségű és hírű helyeket lehetett találni, de összességében mindenhol becsúszhat valami hiba.
- Azért lejegyezni nem szeretném, de a lényeget értem - húztam halvány mosolyra a szám. Ezek szerint csak túl sok, vagy túl megterhelő volt mindaz, amit eddig megevett. Akkor az ételmérgezést kizárhatjuk, eléggé meggyőző volt az érve.
- Most egy-két napig olyan könnyű ételeken kellene élned, mint a keksz vagy reszelt alma és társaik. Igyál sok vizet, az nagyon fontos. Ha egy hét múlva sem javult, akkor menj el a gyengélkedőre, vagy akár a rendelőbe, ott dolgozom, ha bemondod a recepción a nevem, akkor tudok még segíteni - mosolyodtam el, miközben a lány néztem. Nem hiszem, hogy van most nálam gyógyszer, de majd felszólok a gyengélkedőre, hogy ez a helyzet és ők mindenképp tartsanak maguknál gyógyszert. Nem csak a lánynak fontos, de amúgy is kell oda.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. április 19. 11:32 | Link

Doki néni


Na, egyelőre úgy festett, a gyomrom kibírja, míg visszaérek a suliba, és a gyengélkedőig el tudok vánszorogni valami gyomornyugtató főzetféléért. Nem akarok kiesni a lendületből, mert utána baromi nehéz behozni a lemaradásomat, ráadásul egyszerre két suliban is helyt kell állnom. Még jó, hogy a mugli suliban csak magántanulóként vagyok jelen.
Azt csak a szüleim kedvéért teszem, hogy megnyugtassam őket, minden esetre van megoldás-végzettség. Viszont annyira bejön a varázsvilágbeli lét, hogy nem kell félniük attól, hogy egy nap a küszöbön látnak agyongyötörten szál bőrönddel, állatokkal-gyerekkel felpakolva.
Ennyire vagyok óvatos.
- Húha, ezt hogy lehet betartani? – hüledeztem, mert eddig még nem nagyon került sor diétára nálam. Legutoljára kiskoromban estem túl ilyen dolgokon, de azt is könnyen kihevertem, nem voltam egy nagyon betegeskedő kölyök, a kicsikkel ellentétben.
- Rendben, mindenképpen felkeresem, ha nem javulna a helyzet. Ettől még járjak órákra, vagy inkább egy-két napra offoljam-e magam? – Ezt azért jó tudni, biztonsági esetre.
Egyelőre reménykedem benne, hogy ez csak simán kaja-túladagolás volt, és nem valami vírusos izé, de egy gyengélkedős látogatás és rögtön kiderül, hol van a kis ördögfióka elásva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 20. 07:13 | Link

Donovan kisasszony


Igyekszem illemtudóan enni, pontosabban, nem annyira körültekintő műgonddal, ahogy gyermekkoromban megtanítottak. A tökéletes méretű adagokkal, melyek nem feltűnőek, ha az ember a szájukba vesz őket, sosem fogy el az étel. Csoda talán, hogy órákon át tart egy vacsora felénk? Egyáltalán nem. Szóval valahogy az indokolatlanul apró és a férfiasan nagy közé belőve egy-egy vágást a sajtba, igyekszem normál, emberi tempóban elfogyasztani az ételeket.
- Majdnem. Tanulmányi ügyintéző.
Az ügyintéző és a tanár azért messze vannak egymástól. Szalvétámmal lopva megtörlöm a számat, majd újra a nőre pillantok, mielőtt megmagyaráznám.
- Van pedagógiai végzettségem, mágikus irodalommal foglalkozom, de nem oktatok. Az irodalom inkább csak hobbi nekem, csak a családomnak ne mondja.
Kacsintok egyet cinkosan, mert pontosan tudom, hogy ha otthon mondom azt, hogy nekem az irodalom csak hobbi, akkor kitérnek a hitükből, frászt kapnak, összeomlanak és kiátkoznak, lehetőleg egyszerre. Elég nekem, hogy van egy tizennyolc éves fiam, nem kell nagyon felspannolni őket még ilyen extra információkkal.
- Ha nincs tele, akkor is nyugodtan, élvezem a társaságát.
Mindenkinek jól esik, ha kedves ismerősökre bukkan egy-egy szünetben, így én is teljes nyugalommal és örömmel ajánlom fel, hogy bármikor csatlakozhat hozzám, ha éppen összefutunk. Leteszem a késem és a villám, majd a maradékot is kiiszom a poharamból, és szomorú kutyaként nézek rá.
- Sajnos most el kell indulnom, mert hamarosan lejár az ebédszünetem. Örvendtem a találkozásnak.
Ha felém nyújtja a kezét, apró csókot lehelek a kézfejére, majd felkelve a pulthoz lépek, gyorsan rendezem a számlát, és kifelé indulok. Biccentek még egyet, majd kilépve visszaindulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 25. 20:05 | Link

Vezír

Bár alig pár napja érkezett, már meg is találták egy érdekes ajánlattal. Addig, míg Kriszpinnel nem jutnak dűlőre a tantárgyával kapcsolatban, esetleg összehaverkodhatna a kölykökkel. Tudjátok, vegyüljön el, szerezzen rajongókat, jó diákokat, vágódjon be. Mielőtt azt hinnétek, hogy könnyű dolga van, azért kihangsúlyoznám, hogy annyira nem. Persze, a külsejét tekintve megáldotta a sors, azonban már harminckét éves, az itteni fiatalokhoz képest eljárt felette az idő és talán már nem is ugyanazok a preferenciáik. Addig-meddig ostromolták, míg végül volt egy terv, egy ötlet, mely elnyerte a tetszését. Sárközi ugyanis bedobta, hogyha már úgyis ennyire jól ismerik egymást - természetesen ő sem marad ki a Henrik kontra Minisztérium dologból -, akkor csatlakozzon be a gyerekeihez a csapatba. Kevesen is vannak és elkélne egy erős kéz - amiből Henriknek speciel kettő is akad. Így eshetett meg, hogy rábólintott, bár azért akadt pár kérdés. Kezdve azzal, hogy testfelépítésére és izomzatára való tekintettel kettő pislogással üti meg úgy a gurkót vagy dobja el a kvaffot, hogy annak a vége nem becsapódás, hanem atomrobbanás. Talán ezért is alakult úgy, hogy a makacs és felelősségteljes Eszter, aki a Red Squadron csapatkapitánya, megkérte, hogy üljenek be valahova egyik reggel és beszélgessenek a dologról.
Ez a reggel pedig melyik másik is lehetne, mint a mai? Szándékosan nem eszik semmit, sőt még a kávét is kihagyja, csak hogy teljes értékű programot kanyarinthasson az eridonossal. Be kell vallanom, számomra picit fura, ahogy egy mélynövésű, aranyos, feleannyi idős lányka majd jól megmondja a férfinak, hogy mihez tartsa magát, de ilyen ez a popszakma. Ha egyszer csapatkapitány, akkor csapatkapitány.
A Falatozóba érkezvén levágja magát egy kissé eldugottabb, ámde kényelmes helyre és nem is rendel semmit. Megvárja mit kér majd a másik, hiszen erre a körre a vendége lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed