Jason

Türelmesen nézem végig, ahogy elhelyezkedik a széken, ami nagyokat reccsen súlya alatt. Adja a jó ég, hogy bírja még egy kicsit, mert ha nem, én itt fogok meghalni a nevetéstől, ha széttörik alatta. Hiába csúszik lejjebb a széken, ugyanannyira magasodik ki a cukrászdában lévők közül. A rezervátumban is lehetetlen volt nem észrevenni alakját, hatalmas hajával és ugyanakkora szakállával. Na meg a mosolya. A mindig őszinte, kedélyes és kedves mosolya. Állandóan arcát díszítette, nem lehetett levakarni róla. És ha ajkai mosolyra húzódtak, szemei mosolyogtak vele. Ez az a dolog, ami megfogott legelőször Jasonbe. Az őszinte tekintete és cselekedetei.
Nem tudok reagálni feleletére. Megfogott, szemeim kicsit ki is kerekednek. Somolygok kicsit, ám tisztában vagyok azzal, hogy igaza van. Két éve ott volt a lehetőség, hogy mindent megtudjak róla. Ott volt a lehetőség, hogy mindent megoldjuk együtt, hogy mindent átéljünk együtt. Minden este karjaiban aludhattam volna el. Hallgathattam volna mély, egyenletes légzését, ahogy egy hosszú nap után, végre ő is nyugalomra tér. Immár bőröndöm mellett egy pillanatra lehunyom a szemem, és akkor… Megérzem Jason határozott szorítását ép karomon. Ahogy magához ránt, táskám a földre esik alkaromról, meglepődöttségemben még egy kisebb sikkantás is elhagyja ajkaimat. Összeszorított szemekkel huppanok az ölébe. Pár másodperc múlva merem csak kinyitni, amikor közli, hogy mennyire szemtelen is vagyok, mintha eddig nem tudta volna ő sem, de mindegy is. Szívem egyre nagyobbakat dobban, ahogy megérzem illatát, érintését magamon. Elégedett mosoly terül el arcomon. Sakk matt, Payne. Tekintetem az övébe fúrom, de hiába várok valamiféle magyarázatot, ő inkább a pincérrel kezd el „kedélyesen” beszélgetni. Érzem érintését a hajamon, jóleső borzongás fut végig rajtam, amit bizony hiába is palástolnék, valószínűleg Romániában is látják.
Amikor tekintete végre visszatalál kékjeimhez, kicsit megilletődök. Az a tűz, ami íriszeiben ég idegen számomra. Nem is tudom, minek nevezhetném. Határozottságnak? Eltökéltségnek? Magabiztosságnak? Igazából nem is fontos, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném jelenleg is, és szerettem volna két évvel ezelőtt is. Akkori tetteim oka, nem ment fel a döntéseim alól, mégis meg kellett hoznom őket, akár szerettem volna, akár nem. És hogy hányszor jutott eszembe Jason megnyugtató tekintete, amíg azzal a fennhéjázó f*szfejjel voltam? Elmondhatatlanul sokszor.
- Ezek szerint mégsem te fizetsz? – emelem meg egyik szemöldököm óvatosan, fejemet még oldalra is biccentem egy kicsit. Nem fordítom el tekintetem, tartom pillantását, ha kell életem végéig. Ám amikor a pincér odalép hozzánk ismét, zavartan letekintek ölembe helyezett ép karomra. Végig hallgatom, ahogy összepakol mindent, majd sűrű bocsánatkérések közepette, megint magunkra hagy minket.
Kíváncsian tekintek Jason-re. Valóban nagyon érdekel a válasz, azonban azt még nem sikerült eldöntenem, hogy hallani is akarom-e. Az ölében kötöttem ki, egy igen kis visszafogott cukrászda egyik asztalánál, és én mégis bizonytalanságba taszítom saját gondolataimat. Mélyebbet sóhajtok, illata még inkább bekerül tüdőmbe, reménykedve abba, hogy soha nem szabadul ki onnan, fújom ki.
- Mit szeretnél Jason? - fordulok felé teljes felsőtestemmel. Hangom halk, érdeklődő. Ép kezemmel lágyan simítok végig arcélén, őszintén mosolyogva. - Nem szeretnék ma kételyek között lefeküdni, és tudom, hogy önző gondolat - emelem fel ép kezem, jelezve neki, hogy engedje, hadd folytassam. - Nem voltam veled tisztességes két éve, tisztában vagyok vele, de abban a helyzetben, az tűnt a legjobb döntésnek. Rengetegszer eszembe jutottál, és mindig összeszorult a szívem, ahogy feltűnt lelki szemeim előtt őszinte mosolyod - megállok. Tenyeremet arcára teszem, hüvelykujjammal simogatom azt. Egy pillanatra letekintek mellkasára, keserűen elmosolyodom, végül ismét íriszeibe fúrom tekintetem.
- De most sem fogok neked ígérgetni - arcának simogatását is abbahagyom. Ha most fog elmenni, felkészülök. Minden lehetséges dologra fel kell készülnöm. - Ismersz már ennyire.

Donovan kisasszony

Jasmine

¤Bloutfit

* * *

Ophelia
▼


Még, hogy egy malaccal nehéz az élet! Pedro elfér a táskámban és alszik, úgy imádja a cipelést. Most is a vállamon lebeg, néha hallani a hangját, de egyébként észre sem vették sehol, ahova bevittem.
Mert hát én most állásinterjúkra járok, vagy mi, de szerintem ezek a magyarok nem szeretik a vidám holland, akarom mondani külföldi embereket. Mindenhol azt mondják, hogy majd értesítenek, pedig aztán van tapasztalatom. Az elmúlt néhány évben világjáró életművész voltam, szerintem nincs olyan foglalkozás, amiben ezek után még nem állnám meg a helyem.
- Jó napot! - viharzok be a következő állomásomra. Igaz, ez már kajálásra szolgál, a pizza ugye mindenek felett. Ennyit be lehet iktatni két interjú közé, ráadásul szerintem a táskámban alvó kisdisznó is szeretne enni.
Ez egyébként a legtöbb magyar tudásom, de nem is lényeges, mert rögtön megpillantok egy régi ismerőst. A hajáról ítélve csakis ő lehet, Maria, vagy Macy, nem tudom, évek óta nem láttam. Ezen felbuzdulva közelebb is táncolok az asztalához és leülök vele szemben, lerakom belülre a táskám és már nyitom is ki az étlapot.
- El sem hiszed, mennyire örülök egy ismerős arcnak. Emlékszel még,melyik dalt énekeltük utoljára együtt? Svájcban a vidrák, vagy vélák előtt... - hosszasan kezdek beszélni, közben fel-felpillantva, de hosszú percekig nem veszem észre, hogy valaki más ül velem szemben, nem az a lány, akinek hittem.

Eszterke
A helyszín

Tompa aggyal nézem a velem szemben elhelyezkedő lányt. Nem ismeretlen a számomra, hiszen találkoztunk már. Cody születésnapján például, illetve néhány magazinban. Jó, utóbbit nem nevezném találkozásnak, de amikor Cody születésnapján megláttam, pontosan tudtam, hogy ő az, mert ilyen jó a memóriám.
- Az igazság az, hogy zseniálisan okos vagyok, csak senki se vesz komolyan, mert göndör a hajam.
Világproblémák. Ahogy így belegondolok, hogy ismertem őt már jó ideje, eszembe jut az, hogy milyen meg nem értett észlény vagyok. Mágiatörténész, aki fenyőfa alakú pizzát süt. A meg nem értett zseni. Maradjunk ennyiben.
- Figyi, ha Arianaval nem jön össze a dolog. Kitaláltam, mi lesz. Én leszek a menedzsered, a testőröd, a modelltársad, a szeretőd. Szerintem apád odáig lenne értem. Nagyon para a faterod, nem tudom, mondták-e már.
Gyerekként tök féltem az apjától. Az én apám egy időben nagyon jól megtalálta a helyét a maga köreiben, anyám meg sosem tudott nem ott mozogni, akkor sem, amikor random pasasokkal kavart, szóval jó ideig én is próbálgattam, milyen a méregdrága cipőmben végigcsúszni a nénik között. Csak aztán nem örültek már neki annyira, vagy apámnak, nem is tudom. Utána apám fokozatosan kihátrált az életemből, anyám meg már jó ideje csak beköszönő játékos volt.
Aztán elkezdtünk Lunával ketten, erősebben küzdeni, amikor ráébredtünk, hogy odakint nincs, ami várjon minket. Emlékszem, egyik nyáron az iskolában maradhattunk, mert még időben kiderült, hogy egy újabb nyarat töltenénk otthon, egyedül, és még egyikünk se volt nagykorú.
- Hogyan lehetsz te modell apád mellett? Kitagadott?

kedves A R I E
x eszti || tovább

Csókolom. A reag nem csak kiskorúak számára tiltott, de illegális szerek használatát tartalmazza, ezért 18+ besorolást kapott. Tovább szeretnél olvasni? Igen? Biztos? Here we go

Egy hét sem telt el azóta, hogy azt mondjam Cath-nek, én már nem olyan lány vagyok. Oké, ez lehet túl erős kezdés volt, elvégre itt semmi aggodalomra okot adó dolog nem történt (még, de ki vagyok én, hogy lássam a jövőt?), csak elszívtam egy cigit, aztán gondoltam, még egy kis szenny belefér mielőtt nekilátnék a kötelező diétámnak, meg különben is, csak én tudom, mennyit edzek ahhoz, hogy lenyomjam, így senkinek nincs semmi köze, aztán egy csomót nevettem, nevettem és nevettem, aztán egyszer csak itt találtam magam, mint valami idő-tér hurokban. Megtörtént. Igen, ezzel lehetne leginkább jellemezni, megtörtént.
Keresztben fekszem az ágy közepén, lábaim lelógnak, kezeim valamikor kinyújtottam a fejem felett, és jobbom ujjai most tanácstalanul lebegnek a levegőben, miközben lehunyva kipirosodott szemeim szívok bele a szálba, de még csak esélyem sincs rendesen letüdőzni, mert a következő pillanatban felhúzva jobb térdem, nevetve gömbölyödök össze az oldalamon, szorgosan köhögöm vissza a füstöt az ágyneműbe - ezen a ponton meg kell említeni a kitűnő képességeim, amikkel nem égetem ki ezt a kedves mentazöld árnyalatot, mert nézd, nem hiszem, hogy erre képes lenne bárki más ebben a koszos kis faluban -- vagy legalábbis nagyon kevesen.
- Te tényleg hülye vagy - visszafordulva hátamra csóválom meg fejem, még mindig vigyorogva, majd újra slukkolok, elvégre az előző nem is számított, ha egyszer elrontotta. Hosszan fújom ki, csak utána nyújtom vissza neki a spanglit.
- Ugye tudod, hogy akkor tökre összehasonlítanának Kylie Jennerrel? - rá emelem csillogó, kék szemeim, megnyalom a szám szélét, újra vigyorgok, újra az oldalamra fordulok, jobb kezemre hajtom az arcom. - Mert az ő gyereke tisztára Kendall testőre, és hát.. - vonok egyet vállamon, pontosan tudja, mi ennek a gondolatnak a befejezése, NEM MINTHA ÉN szándékoznék a közeljövőben gyereket szülni.
Felkönyökölve gördülök a hasamra - látod, mindig ez van, csak forgolódom és forgolódom, miközben meg túl lusta vagyok úgy rendesen megmozdulni magamtól, de bezzeg ha megvan a megfelelő motiváció, akkor! - ujjaimmal kiseprek pár tincset az arcomból, megvilágosodva szusszanok fel a szabadság érzetére, bokáim összefonva húzom fel újra lábaim.
- Neeeeeem, emiatt biztos nem tagadna ki - persze megrázhatnám a fejem, de mondtam már, hogy túl lusta vagyok hozzá - már kiskoromban benne voltam a szakmában - és akkor tessék, a saját szóhasználatomra újra kuncogni kezdek, lehajtva kobakom, enyhén hullámzó vállakkal.
- De elég para, hogy ismered apát. Stalker vagy? Meg akarsz ijeszteni? - ha legalább kicsit, egyetlen szót is képes lennék a kellő komolysággal kimondani, még lenne is értelme ennek a kérdésnek.

Eszterke

#nocomment?

Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném

- Ééééén?
Úgy nézek rá, mintha tagadnom kéne egy gyilkosságot, miközben facsarni lehet a ruhámból a vért, és nem mellékesen egy hulla hever a lábamnál. Aztán a csodálkozó arc vicsorgó vigyorgásba csap át, és szinte már a könnyem is kibuggyan. Fogalmam sincs, miként kerültünk ide, és hogy miért nem zavar, hogy a lány úgy tekereg az ágyamon, mintha valami felnőtt filmes jelenetre készülnénk. Arra készülünk? Valószínűleg igen.
- Mi a pics? Mi?
Próbálom felfogni, hogy mi van, ki ez a Kájler vagy micsoda, amiről itt nekem hadovál, hogy úgy néz ki valami gyerek, mint a testőr, de mégsem, mert az élet értelme a negyvenkettő. A lényeg, hogy viszlát és kössz a halakat. Szóval nem értem, hogy miről beszél, de nagyon el akarom neki hinni. Bár lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg befognám a száját, mert már kezd sok lenni, hogy beszél, főleg mert nem értem.
- Benne voltam a szakmába... úristen, ők belőled élnek?
Van ám ilyen, nem ritka. Anyuka nem tudja megvalósítani az életét, ezért a gyereken éli ki magát. Kajakra nem ritka, van az a mugli csatorna, a TLC, az tele van ilyen elcseszett banyákkal, akik csak mert ők nem kaptak tiarát, kurvának sminkelik a hároméveseket. Érted, a kislánynak keményebb a csípőmozgása, mint nekem szex közben. Agyam eldobom. Ha valaha az életben nekem ilyen feleségem lesz, hát tényleg vér folyik majd a ruháimból a halott teste felett. Bár, ha megmarad Ariana, akkor nem biztos, hogy lesz ott gyerek. Igen jó az elvetetési rátánk. Mérges vagyok, megint! Nem tudom megbocsátani neki. Nem tudom elnézni, hogy megtette. Ezt az egyet nem. Akartam volna őt, a gyereket, akkor is, ha Ariana nem vállalja be a családozást. Faszom.
- Vagy csak egy olyan, mint te.
Oké, olyan nem vagyok, mint ő, de egészen közel hajolva hozzá, mélyen a szemébe nézve, próbálok harcolni. Betépve farkasszemet nézni, az az igazi kihívás. Megijeszteni? Nem. Minden mást? Igen.
- Amúgy, ti tényleg leszbikus szeretők vagytok Cath-tel? Azt hallottam, hogy a pasi, aki rátámadott, azért tette, mert meg akart fektetni, de te leszbikus vagy, és nem engedted neki.

kedves A R I E
x eszti || tovább

Csókolom. A reag nem csak kiskorúak számára tiltott, de illegális szerek használatát tartalmazza meg egyéb felnőtteknek való dolgokat, ezért 18+ besorolást kapott. Tovább szeretnél olvasni? Igen? Biztos? Here we go

Megint csak kuncogva hajtom hátra fejem, úgy viselkedem, mint egy szűz iskolás kislány, aki már nagyon, nagyon be akarja dobni magát, az egyetlen bökkenő csupán annyi, hogy már rég nem vagyok szűz, és lassan iskolás kislánynak sem mondhatom magam, nem mintha mindez bármit is változtatna a tényen, hogy a fűtől egyszerűen megbolondulok, és már fogalmam sincs, mi tart vissza attól, hogy ne kezdjem dobálni meg csavargatni a hajam, ahogy azt a jó, tüzelő nőstényállatok teszik (mennyire lehet szánalmas, hogy az előbb épp egy valamilyen szukához hasonlítottam magam? Nagyon?? Remélem nem legilimentor????)
- Megmutathatnám - oldalasan pillantok fel rá, majd fejem is vállamra billentem, a fülem mögé tűrök egy tincset - LÁTOD, ERRŐL BESZÉLTEM, borzalmas - és alsó ajkamba harapva próbálom visszafojtani állandósulni készülő, szélesedő vigyorom - de attól félek, túlságosan lefoglalna a látvány - mer ha valakinek, akkor hát Kylie Jennernek van melle, és a tény, hogy szült egy kissrácot, csak dob a méreteken, ami valahol elkeserítő, mert nézd, lehet, hogy feszes a hasam és kitűnő a fenekem, de elől tény, hogy lehetnék nagyobb is.
- Miiii, dehogy - nevetve megrázom a fejem, nem, a modellkedésből bejövő pénz csak és kizárólag az enyém, más dolog, hogy tök sokat költök belőle az öcsém ilyen-olyan ajándékaira, a legtöbbször bármilyen különlegesebb esemény nélkül.
- Hmmmm - Vajda Eszter mélyenszántó gondolatait hallhattuk. Újra felgyorsuló szívveréssel emelem meg szemöldököm, miközben egy pillanatig töretlenül nézek vissza rá, majd kékes íriszeim lejjebb vándorolnak, és egy ponton már nem is a fű miatt lenne nehéz farkasszemet tartani velem, hanem, mert egyszerűen nem vagyok képes visszaemelni a sajátjaim.
Újra megnyalom kiszáradó ajkaim.
A kérdésre összeráncolom szemöldököm, a pillanat törtrészéig megütközve nézek rá még csak a feltételezés miatt is, majd, szinte azonnal kaján vigyor terül szét arcomon, ahogy felnyomom magam az ágyon.
- Nem tudom - négykézláb teszem meg a semmi távot közöttünk. - Szerinted - először a jobb térdem támasztom meg mellette a matracon, majd a balt is a másik oldalon, kérdés nélkül kerülök az ölébe, ó igen, mondd csak, ne fogd vissza magad, Vajda Eszti mégis akkora egy kurva! - az lennék? - vállam mögé dobom hosszú tincseim. - Leszbikus? - oldalra billentem fejem.
 

Jasmine

¤Bloutfit

Jason

Sokszor elgondolkodtam azon még erejem tejében, hogy vajon hogy fog alakulni az életem később? Minden eshetőségre felkészültem. Sorozatgyilkos leszek, FBI ügynök, unikornisokon száguldó hatalmas vadász. Minden felkerült a falra feltűzött táblára, ami csak eszembe jutott, majd ahogy idősödtem, úgy kerültek le és még lejjebb a felírt dolgok, hiszen ilyen szép arccal, hogy lennék sorozatgyilkos? Persze, simán benne van a pakliban, főleg, amikor nagyon felidegesítenek, de mégis… esélytelennek tartom. A többiről nem is érdemes több szót ejteni, mert minek is?
De a lényeg, ami fontos, hogy soha nem volt talonban az, hogy valakinek lehetőség legyek. Én, mint lehetőség, nem is tudom, olyan valótlannak hat. Mert végül is, mit adhatok én? A manipulatív személyiségemet, a határozottságomat, a tudásomat. Nem vagyok az a tipikus szőke virágszál, mint akinek mindenki gondol, amikor először meglát.
Martinnak és Jasonnek is egy esély vagyok, vagyis… igen, nagyon úgy tűnik. Ám önzőségem enged a kísértésnek, hogy hamis ígéreteket adjak mindkettőnek? Nincs jogom ahhoz, hogy ígérgessek, főleg olyanoknak, akik fontosak nekem. Mert Jason mindig is fontos volt, és fontos marad. Ő lesz az az életemben örökre, akiért mindent eldobnék, ha kellek neki, és itt most bármire gondolhatok. Ő lesz örökre az én szerelmem, akinél volt lehetőségem, de nem éltem vele. Ő volt az én lehetőségem, nem én az övé. Nem ugyanaz.
Keserűen elmosolyodom, ahogy neki áll beszélni. Hangja simogatja dobhártyámat, megnyugtatja azokat, ám szavai cseppet sem tetszenek. Szemöldökeimet kicsit összehúzom, ahogy ismét elkapom tekintetét, miután rám figyel. Érzem érintését hajamon, tekintetét magamon, bele is remegek, ujjam megrándul arcán. Hogy palástolni tudjam testem reakcióját, magára a férfira, óvatosan kezdem el ismét simogatni hüvelykujjammal arcát.
Lassan hunyom le szemeimet, kezem Jason tarkójára csúszik, hogy kicsit megtartsam magam, ahogy hátra döntöm fejemet. Mutatóujjammal automatikusan kezdek el babrálni hajával, mintha mi sem lenne természetesebb, majd visszafordulok hozzá. Sejtelmes mosoly villan ajkaimon, ameddig vigyázva minden mozdulatomra közeledek felé, egyre közelebb és közelebb. A táncunk már véget ér, nyertem, ám nem elég. Akarom Jasont. mindenestül. A lelkét, a szívét, a testét, a pimasz mosolyát. És vagy itt, vagy később, de megfogom kapni.
- Szeretnéd, hogy ígéreteket tegyek? – emelem meg egyik szemöldökömet csábosan, miközben érzem és tudom, hogy ajkaiba suttogom szavaimat. – Rendben, Jason. Reggelente melletted fogok kelni, esténként melletted fogok lefeküdni. Együtt fogjuk nézni a csillagokat, együtt fogjuk összegyűrni az ágyneműdet – csusszanok el füle felé, épphogy érintve telt, férfias ajkait. Kínzom saját magam is, de meg kell törnöm. El kell érnem, hogy ő akarja, hogy ő egyezzen bele, az már teljesen más tészta, hogy mennyire van azzal tisztában, hogy az esetek többségében – benne van a pakliban, hogy az ígéreteim semmit sem érnek. Ám most is így lesz? Nem tudhatom, csak bízhatok a legjobbakban. Nem mozdulok, úgy érzem nem is mozdulhatok, amíg nem válaszol. Megköveteli.

Eszterke

#nocomment?

Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném

- Pedig illene a profilba. A máguscsaládok szeretnek a gyerekeikből profitálni. Te modell vagy, Richárd polgármester lesz, én meg ha jól fekszem, a titkára lehetek.
Őrült gondolat, hogy én megint öltönyt és nyakkendőt húzzak. Az egyetemi sportzakós megoldás a maximum, amit elviselek, és bár lehetne kevesebb, de a fránya kollégáim is folyamatosan elegánsak. Pedig nagyon együtt tudnék élni a ténnyel, hogy lazázunk. De ha nem, hát nem. Akkor majd a fő munkahelyemen tolom ezt a lazázós stílust. Farmer, póló, mindig jó.
- Gondolod, hogy túlságosan lefoglalna?
Még én is tudom, hogy igen, fogalmam sincs, hogy miért kérdezek vissza. Talán, mert minél tovább jár a szája, úgy egye kevesebb esélyt érzek arra, hogy én a szájába landoljak. Talán még egy kicsit játszik bennem valami bűntudat, mert férfi vagyok, és mert vannak igényeim. Megígértem Opheliának, hogy várok rá. De hogy az az egész valóság volt-e, vagy csak az önmagam megnyugtatására szolgáló intenzív álom, azt nem tudom megmondani. Na és akkor mi van, ha hímringyó leszek? Semmi. Az a kulcs, ami minden zárba jó, egy elég fasza kulcs. Ha én minden zárat ki tudok nyitni, akkor eléggé fasza vagyok. Mert hát valljuk be, a göndör hajam, meg a hosszú vékony ujjaim, eléggé vonzzák a nőket. Ophelia amúgy sem hiszem, hogy csak egy pár körös nő lenne. Másrészt meg, fogalmam sincs, hogy mikor találkozom vele, talán soha. Éppen elég ideig éltem már remeteként. Mélyet szívok, majd nézem, ahogy a füst távozik. Eléggé jó anyag ez.
- Nos...
Nézem, ahogy közelebb araszol, és önkéntelenül megnyalom az alsó ajkam, miközben az ölemben helyezkedik el. Talán mégiscsak igazak azok a pletykák, de valljuk be, jelen esetben pont leszarom. Csak azt tudom, hogy én ma ezt a nőt többször fogom a csúcsra vinni, mint, ahogy ő azt hinni. Egoizmus? Talán. De tudom, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy még egy sokat tapasztalt lánynak is képes vagyok meglepetést okozni.
- Talán biszex vagy.
Szabad kezem a csípőjére téve, közelebb lököm magamhoz, hogy testünk a legnagyobb felületen érintkezzen. Vörös szemeimmel mélyen a szemeibe nézek, miközben ujjaim a szoknya alá osonnak, és kérdés, engedély vagy bármiféle ráutalás nélkül húzom félre az apró anyagot, és kezdem el izgatni.
- Egyszer megnézném.

Thomas

Edina

kedves A R I E
x eszti || tovább

Csókolom. A reag nem csak kiskorúak számára tiltott, de illegális szerek használatát tartalmazza meg egyéb felnőtteknek való dolgokat, ezért 18+ besorolást kapott. Tovább szeretnél olvasni? Igen? Biztos? Here we go

Lehet, hogy egészen eddig tévedtem, és mindenki másnak - az apámnak, az anyámnak, mindenki, aki gyűlöl, vagy irigy -- habár fogalmam sincs, mégis mire irigykednének, hiszen nem tudnak ők semmit - igaza van. Lehet, hogy nem tudok megváltozni, sőt, mi több, nem is akarok megváltozni, mert nincs miért megváltoznom. És akkor mi van azzal, ha lefekszem valakivel? Egyből be kell nyomni a slut shaminget, csak,mert szép vagyok, csak, mert ismert vagyok? Mintha nem lenne annyi meg annyi lány, akinek senki nem tudja a nevét, egyetlen magazin címlapjáról sem néz vissza, mégis ugyanolyan, mint én. Ez nem számít kirekesztésnek? Hát basszák meg mindannyian, mert azzal fogok lefeküdni, akivel akarok, az fog megbaszni, akit csak akarok, hogy megtegye.
Vonok egyet a vállaimon.
- Tényleg a családomról akarsz beszélni? - megemelve szemöldököm, elkomolyodva fordítom felé fejem, ujjaimmal arrébb seprek pár tincset a képből. És te nem akarsz róluk beszélni, tudom, hiszen én sem akarok. Ez a téma egy nagyon mély gödör, amibe ha belemegyünk, soha nem fogunk kimászni belőle, te pedig biztosan nem fogod megkapni azt, amiért felhoztál az ágyadba.
Hát nevetek inkább a visszakézből érkező kérdésre, mutatóujjam szórakozottan húzom fel, először a szoknyám anyagán siklik fel, majd a saját, csupasz bőrömön, beleakadva a rövid pólóm szélében felgyűri azt, megbotlik az apró hegyekben, végül kulcscsontomra, nyakamra simul rá vékony társaival. Kihívóan csillan meg szemgolyóm epattant ereiben a fény, ahogy így nézek újra rád, tenyerem a lelassult ütőeremnek feszülve. Szeretnéd, ha a te kezed tenné ugyanezt? Nem kell finomkodnod.
Kék szemeim levándorolnak ajkaidra, saját füstös elmémben már a sajátjaimnak feszülnek, beléjük harapok, belém harapsz, újra és újra, amíg véres nyomokat nem hagyunk egymás bőre alatt, amitől majd nehezebben felejthetjük el a másik nevét.
Erősen harapok alsó ajkamba, ahogy elvigyorodom, meglepetten, fojtottan sikkantok fel, de a következő pillanatban már hozzád is simulok, legyen hát, ha ezt szeretnéd. Hüvelykujjam lustán fekszik el az állkapcsod éle alatti finom kis gödörben, újra számba kell harapnom, hogy ne ne nyögjek fel, élesen beszívva a levegőt hajolok közelebb, közelebb, mindig csak közelebb.
- Biztos vagyok benne, hogy élveznéd a műsort - elvigyorodva durozsolom füledbe, ajkaim felületesen, félig kapkodva súrolják a vékony bőrt, mielőtt oldalra billenteném fejem, hogy nyakadra lehelhessem a szavakat. - Elég jók vagyunk egymással.
Részegen kimondott, komolytalan, futó és hazug gondolatok, ez vagyok én,ennyit adhatok én.

Blossom
Külcsín

Anna

Edina

Dokinéni

::Angelica
egy szerencsétlen nap délutánján

::Francesca
egy szép napos délután, ilyen csiniben

Jeanette Bergstörm

Túl vagyok az utolsó vizsgámon is, már csak a kiérdemelt pihenés van hátra. Úgyhogy le is sétáltam jó fáradtan a cukrászdába.
 Első évem elején is jártam itt, és úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Összefutottam Daviddel, aki idén valahogy eltűnt. Tavaly egészen jól elvoltunk...
 Miközben ábrándozok, nekimegyek majdnem egy felnőttnek, aki éppen valami papírokat szedeget. Nem én löktem ki őket a kezéből, de azért lehajolok segíteni.
- Szép napot! - Unom a folytonos "jónapotozást", és bár a felnőttnek nem indulhatott valami jól ez a délután, azért csak nem haragszik meg a kívánságért.
- Nem baj, ha segítek? - Kérdezem, de már szedegetem is a papirokat. Egészen hamar össze is gyűjtöm őket, és átnyújtom.
- Angelica Black Wing vagyok. Örülök a találkozásnak. - Huh. Ez azért érdekes... az ember nem áll le beszélgetni minden vadidegennel, akinek segít. Igaz, velem ez már megtörtént.
 Egy piszkos üstöt nem tudtam kitakarítani, végül odajött egy nálam kicsit idősebb boszi, elintézte a koszt, és utána jókat beszélgettünk. De ő gyerek volt, most pedig egy felnőtt áll előttem.
 Egy "kicsit" késve ugyan, de kinyújtom a kezemet, és fáradtan elmosolyodok. Három vizsgát tudhatok magam mögött. Legalábbis ma. Tegnap négyet tettem le, úgyhogy igazán nem várhatja el tőlem senki, hogy táncot járjak és énekeljek. Beszélgetni és barátkozni viszont szerintem még van energiám.
 Aropó energia... régen ruccantunk össze Moonékkal. Újra kéne egy kis összejövetel, persze csak ha ők is benne vannak.

JAJ
#WW | sütitolvaj

Donovan kisasszony

Eszterke

#nocomment?

Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném

- Sajnálom, szakmai ártalom.
Felelem teljes nyugalommal, mintha tényleg csak úgy beszélgetnénk egymással, mondjuk egy asztal mellett, teát szürcsölgetve, illendő távolságot tartva. Azt hiszem, oda lenne való ez a beszélgetés. Helyette én, kezemet a hátára csúsztatva, finoman elfektetem az ágyon, és fölé helyezkedve, figyelek arra, hogy lábaim úgy helyezkedjenek, hogy még csak véletlenül se tudja a saját lábait összecsukni, ám nekem mégis lehetőségem legyen ujjaimmal egyre inkább izgatni őt. Nem finomkodok, mert el akarom érni, hogy halljam, ahogy élvezi, érezni, ahogy a teste megremeg.
- Ami azt illeti, egy hajszál választott el attól, hogy régész legyek.
Ezzel a mondattal pedig előbb mutatóujjammal, majd a középsővel is utat engedek magamnak. Nem árt felkészíteni a terepet, és ezt én tudom a legjobban, hiszen az égiek igen kegyesek voltak hozzám, amikor a testfelépítésemmel bajlódtak. A hiedelmekkel ellentétben azonban nem mindig szerencsés, ha az ember ennyire meg van áldva, viszont elég furcsa lett volna a történet, ha úgy indítok neki, hogy "nyilván, azért szívunk az ágyamon, mert meg foglak dugni, de jó ha tudod, hogy népszerű pornósztár is lehetnék azzal, amivel odalent találkozol majd". Nem tudom. Ez volt már egyébként visszatartó tényező, hogy így sehogy sem sikerült alkotni vele, de nem akarom már az elején sem a parát, sem a kudarcot megszellőztetni. Esztiben van potenciál, úgy érzem, és szeretném valóban megtapasztalni. Ruhán át csókolom a melle ívét, fokozatosan felfelé haladva, kulcscsontján, nyakán elidőzve, végül fülébe súgva.
- Látszik, ahogy egymásra néztek. Ha az ember ismeri a pletykát, elhiheti, hogy igaz.
Szám izgatott mosolyra húzódik, elég csak elhinnem, hogy igaz, és lám, máris érzem, hogy élek. Megvallom, ez az elképzelt kép a zsúr óta élénken él az elmémben, ahogy akkor, ott ültek egymás mellett, Eszter és a semmi kis szoknyája. Nyelnem kell egyet, mert szinte hihetetlennek élem meg, hogy lassan éledező kisbarátomat hamarosan benne tudhatom. Csókot lehellek a állára, majd végül ajkaira, nem finomkodva, szinte követelve, legyőzve őt. Bár van egy olyan sejtésem, hogy lassan ő győz majd le engem.