Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sokaktól hallottam már, hogy a Pillangó-varázs jó hely, és most ideálisnak láttam az alkalmat arra, hogy le is teszteljem a hallottakat. Nincs is jobb nap erre, mint egy péntek délután, amikor már nincs több teendőm a nap során, maximum annyi, hogy Cilivel törődöm, ő viszont fent durmolt a hálókörletünkben, legnagyobb örömömre.
A teaházat választottam olyan hat óra magasságában, hogy még a takarodó idejére felérjek, ennyi időnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy kipróbálhassak egy-két finomságot.
A kabátomat és a táskámat leadtam a megfelelő helyen, utána helyet foglaltam egy üres asztalnál. A ház specialitását rendeltem, puszta kíváncsiságból. Mellé pillangó-formájú süti járt, ami nekem külön elnyerte a tetszésemet.
Az hiszem, ha az ízek is legalább olyan jók, mint a külcsín, akkor én máskor is benézek ide, de már barátokkal. Még randi-helyszínnek is tökéletesen megfelel, édesség-rajongóknak.
Egész kellemes hangulatú zene gondoskodott arról, hogy ki tudjam kapcsolni a túlterhelt elmémet. Néha kell egy kis lazítás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez a süti nagyon finom volt, azonban nem kellett volna olyan mohón falatoznom, meglett a vége. Az apró teasüteményekkel egy baj van: morzsálódnak, és a morzsák hajlamosak rossz útvonalra térni.
Velem is ez történt, és annyira kínos, hogy pont az előtt a vendég előtt, aki velem szemben foglalt helyet.
Hát, a köhögőkoncertemmel biztos nem kelthetek valami bizalomgerjesztő látványt. Két köhögéssorozat között mutogatva próbálom jelezni elé, hogy legyen szíves egy kicsit hátba vágni. Hátha segít.
Kár, hogy a teámat már mind megittam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az eset, amikor egy fogadásnak szerelem a vége. Adtam egy esélyt Csanádnak. Szóval most együtt vagyok vele Huh. Tanítás után elmentem vele egy randira, és oké, vesztettem. Tényleg tetszik Csanád, az összes marhasága ellenére is.
– Két szelet sajttorta és egy csokistorta-szelet lesz – adtam le a rendelésemet a pincérnek, amíg én vártam barátnémra.
Ez azon napok egyike, amiket én úgy hívok: fenomenális. Felbecsülhetetlen értékű. Csanád, anyáék levele arról, hogy a nyáron a Balatonra megyünk nyaralni... eszméletlen.
Igaz, apró buktatók ma is akadtak: mint kiderült, nőttem, így máris 165 centi vagyok. Persze, a barátomat nem tudom lekőrözni. Az ő százhetvenöt centis magasságához még nyúlnom kéne nem is kicsit. A ruhatáram egy részét le kell cserélnem a nyáron, mert S-es helyett M-es lettem. Ez még tök elfogadható, nem vagyok egy hízékony alkat, sőt, mintha a kilók marsi légkört játszanának velem, tömhetem magam nyugodtan, nem lesz gondom belőle. Anya szerint ez azért van, mert rengeteget mozgok, és ők kimondottan örülnek a mozgékony természetemnek.
– Szia! – integettem Emily felé, amikor megláttam a buksiját a tömegben. Péntek délután volt, úgyhogy nem csodálkoztam a tömegen. – Mindjárt jön a sajttortád.
Nem bántam, hogy elvesztettem a fogadást. Csanád is jól kiröhögött, hogy fizethetek, de a barátaimnak bármikor állnám a költséget, ha egy kis sütizésről van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Well. Ismerős az az érzés, amikor győztesnek érzed magad, és hula-táncot járnál, pedig valójában vesztettél? Kevesebb lett pár galleonnal a pénztárcám, de teszek rá, ennyit megér a boldogságom. Jelenleg több okom is van örülni, ehhez hozzájön az, hogy Emily-t végre tankönyvek nélkül látom, és mosolyogva.
– Jár hát! De mondtam, hogy fogadás nélkül is simán meghívnálak – fejcsóválva pillantottam utána, ahogy elsasszézott jóformán, és sütivel tért vissza. És még csodálkozik, hogy mit keres az Eridonban... – Ne tagadd, hogy Főnix vagy, lesüt rólad. Köszönöm. Őt is.
Ha ő nem vesz rá, akkor elszalasztok egy nagy boldogságot. Csanádot. Nos, el kellett vigyorodnom, amikor a randinkra gondoltam. Csodálatosan bénáztunk mind a ketten, de pont ettől szép. Lesz mit mesélni az eljövendő népségnek.
– Kajacsatába fulladt. Azt hiszem, mi tipikus zsák a foltját-eset vagyunk. Még két ilyen hülyét nem hordott a hátán a varázsvilág – kuncogtam halkan, hogy azért a többi vendéget ne zavarjam. Így is eléggé idiótának tűnhettem ma, amikor levánszorogtam ide, euforikus boldogságban, mint aki valami nem egészen legális tartalmat fogyasztott.
Szerencsére, megnyugtatok mindenkit, ez legális, úgy hívják, szerelem. – Eredetileg az volt a terv, hogy megesszük, de máshogy alakult, és végül kész kajaháborút rendeztünk. Meg asztalcsatát. Tudod,Vingardium Leviosa. Gyerekes és idióta dolog, de jó buli volt. Végül az ő asztala volt az erősebb, ennyi.
Hülyeségért kettőnknek nem kell szomszédba menni. Egyelőre még az igazán őrültek nem rontották el. Remélhetőleg nem is fogják. Ha igen, kinevelem belőle a magam módján.
– Nyomnyom-nyom, ez a süti fincsi – Kész. Elpusztítva. Többet nem merek enni, mert akkor egész éjjel nem alszom, ismerve az édesség rám gyakorolt hatását.
– És veled mi minden történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

– Látszik rajtad. Most is szinte feltámadtál. Mondtam én, hogy csak friss levegő kell neked. Meg boldogsághormon, ami itt van a sütiben – feleltem. Egyszerűen tudja az ember, hogy ki az, akihez oda tartozik, és bennem szemernyi kétség sem volt afelől, hogy Emily-nek köztünk a helye.
– Ugye tudod, hogy eszméletlenül fogsz hiányozni? – kérdeztem. Minimum szeretnék vele levélkapcsolatban maradni, ha vége a tanévnek. Jó volna később is tudni, merre tart az élete, és mivel mindkét világban jól elvagyok, mondhatnám, hogy szünetekben bármikor meglátogathatom.
– Az. Meg kajacsata is volt belőle. Láttad volna, hogy néztünk ki a végére – itt ajkamba haraptam, mert másképp nem bírnám visszafogni a kitörni készülő röhögést. Csanád, amint beterült a varázslattal irányított spagettiszörnyemmel... felejthetetlen élmény.
- Ne már, tuti történt valami veled is – kicsikét csalódott vagyok, mert hát na, Emilyből néha úgy kell kihúznom a részleteket. - De kis kíváncsi lettél. Igen, az is meg volt a részünkről, bár nem terveztük be előre.
Igazából úgy volt, hogy előtte lefejeltük egymást. Ja. Kicsit se voltunk normálisak, de erről szól a kamaszkor. Töménytelen mennyiségű hülyeségről, - Azt akarja, hogy a szünetben vigyem el mugli moziba. Még sose látott olyat. Szerinted halálra fog rémülni?
Valami háromdimenziós filmre kéne elvinni, hogy nézzen csak nagyot.
– Ja, hivatalosan is lefoglalt. Szinte az összes időnket együtt töltjük, reptanon próbálja tartani bennem a lelket. Azt hiszem, megtartom a tárgyat, hátha sikerül egyszer megszoknom a seprűt. És te? Hogy haladsz az előbújok-a fészekből-projekttel? Tudod, hogy nem hagyom, hogy begubózz és depibe süllyedj.
A ház ajándékára csak pislogok nagyokat. Nyami! Gyümi.
– Mivel érdemeltük ki? A kiwiért nem vagyok oda, de a dinnye az szuper ilyenkor.
Társasjáték... minden péntek este. Király. Ez a tulaj tudja a dörgést. – Akkor én a párommal garantáltan többet járnék le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez a péntek tök jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy feltérképezzem a nem olyan hú, de régen nyílt, új pizzázót. Nyam. Kíváncsi voltam, vajon miben tér el a varázstalan változattól, úgyhogy egyből le is ültem egy helyre, miután szeletre kértem a házi sajátosságból. Vajon milyen érzés lehet, ha a kukorica popcornná pattog a számban? És vajon milyen lehet popcorn pizzával kombinálva? Biztos jó. A popcornt is szerettem, meg a pizzát is, igaz, nálam a kukoricás rizs vitt mindent, rántott karfiollal meg tartármártással. Nyami.
- Bocsi, leülhetek ide? – csak itt volt szabad hely, a diákok kitódultak a suliból falunézőbe, szórakozni, randizgatni. Remélni mertem, hogy Csanádba nem épp egy pórias pizzázóban fogok összefutni. Kellemetlen lenne, de elhatároztam, hogy nem épp egy pasi miatt fogok kiakadni, csak tizenöt vagyok, élvezzem, amíg kölyök lehetek.
A csaj jóindulatára volt bízva, hogy a padlón eszem-e meg a kajámat, vagy esetleg kint versenybe szállok egy párocskával szabad ülőfelületért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ú, köszi, Annie. Én Dina vagyok, szia! – köszöntem meg az ülőhelyet, és be is mutatkoztam, ha már ő is. – Te milyen pizzát rendeltél?
Nem ismerős a lány, de talán korombéli lehet, annak látszott.  – Még nem láttalak, új vagy a suliban?
Még épp időben haraptam rá ajkaimra, mielőtt egy csomó kérdés végeláthatatlan áradatát zúdítottam volna szegény nyakába, talán tolakodónak tűnhetek. Hm, ez lehet annak a jele, hogy kezdek felnőni? Előfordulhat, bár a nyakamat nem tenném rá.
Valami könyvet olvasott, rásandítottam óvatosan a borítóra: Az üvöltő szelek…
Nem voltam sose valami olvasós, örültem, ha a kötelezőt letudtam, még mugli verzióban is, inkább nyüzsögtem, amikor csak lehetett.
- Jó könyv? - kérdeztem, aztán megjött a pizzám. Előre kifizettem az árát, hogy tuti, ami tuti, a pincérhez jusson a borravaló. Sokat gürizhetnek itt, megérdemlik a pluszt.
- Jó étvágyat! – mosolyogtam rá, és nekiláttam a pizzámnak. Valami mennyei, én máskor is ezt fogom rendelni, de persze, ez még változhat. Szerettem a változatosságot, ha újdonságok vették körbe.
A sárga rikítás kicsit fárasztotta ugyan a tekintetem, ez nekem túl élénk. Lehet, Navinés volt a jelenlegi tulaj, csak tippelek, és meglehet, hogy közben tévedek. Nem lehet ezt így ráfogni, amióta ennyire vegye lett a falunép, a látogatókról és üzlettulajokról nem is beszélve, ám én ennek a változásnak csak örülök. Minding van új a nap alatt, és szomjaztam az új ismeretekre, főleg, ha új bűbájt leshettem el valakitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kedves lány. Nem ízlett neki a pásztorpite, gondoltam, odaadhatnám neki az én popcornos pizzámat. Olyan szomorúnak látszik, egy kis kedvesség biztos felvidítja.
- Brigthmore? Hallottam a nevét, felsős Rellonos.  Ha szeretnéd, üzenhetek neki, két hétig a Rellonban laktam – újságoltam el, igaz, nem éppen dicsérni való dolog következményeként kerültem oda, de értékes a tapasztalat, amit ott gyűjtöttem. Megismertem más ház tagjainak egyéniségét, és hogy mi teszi őket közössé. Megértettem, mitől mások ők, és ez nagyon sokat hozzátett az emberismeretemhez és ahhoz, hogy fejlődni akarjak. Ambícióra és kitartásra volt szükségem ahhoz, ha jól akartam teljesíteni, mert pont ez hiányzott belőlem.
Én kicsapongó, érzelmes, lendületes voltam, és elég látványos, ami azt illeti, soha nem tudtam hosszú ideig nyugodtan megülni, valamivel mindig babrálnom kellett.
- Cseréljünk, neked adom a másik szelet pizzámat, kóstold meg, hátha az jobban ízlik, így a te pénzed se megy kárba – ajánlottam fel.
- De, az, viszont itt jól érzem magam, mert olyanok vesznek körül, akik nem néznek ki azért, ami vagyok. Nem kell titkolnom, hogy mugli származású vagyok, otthon ez fordítva van. Még az ottani legjobb barátaimnak se mondhatom el, hogy boszorkány vagyok igazából. Amióta a tesóimról is kiderült, hogy olyanok, mint én, kicsit könnyebb. Szerencsére nagyon jó mentorom volt, neki hála beilleszkedtem. Itt inkább otthon érzem már magam, és nem mennék vissza később. Utálok hazudozni. – Talán nem kéne egy idegennel ilyen nyíltan beszélnem magamról, hisz sose lehet tudni, milyen szándékkal kérdez, de jól esett, hogy őt is érdekelte, milyen vagyok én valójában. – Ha szeretnél jönni a suliba, én talán segíthetek neked. Nem ígérek biztosra semmit, de megpróbálom. Hogy tetszik a falu eddig? Mi a kedvenc helyed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ehm… mert előzőleg nyáron kimentem a tiltott erdőbe sátorozni úgy bő egy hétre, amíg más a vizsgák miatt pánikolt… - egyre kisebbre húztam magam, erre nem vagyok annyira büszke, volt még azon a sátoron mit csiszlni. – Egy hátizsákomat átváltoztattam, és kimentem letesztelni az eredményt. Van mit dolgozni rajta bőven, de elkapott a házvezetőm, és két hét rellonos büntit kaptam. Nem tartottam annak, tök jó arcok ott az emberek. Van bennük kurázsi.
Örültem, hogy elfogadta a csereajánlatomat, remélem, hogy ízleni fog neki ez a fajta. A pásztorpite nekem ízlett. – Na, milyen a kukoricás, hogy ízlik?
- Igen. Pocsék. Sőt, még közeli családtagoknak se mondhatok semmit anyáékon kívül. És ők is titoktartásra vannak kötelezve. Beszélgettünk arról már, hogy jobb lenne nekem ha teljesen elvágnám a szálakat, amik a mugli világhoz kötnek, mert nem érzem jól magam ott. Senki nem értené meg, hogy miért vagyok más, mint ők. Itt is vannak, akik megvetnek, de alapvetően befogadóbbak a mágusok – magyaráztam. Jól esett ezt valakinek elmondani, és nem úgy tűnt, mintha ez a lány valami rosszakaró lenne.
- Mit szólnál hozzá, ha egyszer bejöhetnél velem? Vagy akár tanulhatunk együtt, amikor van időm. Én szeretek segíteni – ajánlottam fel a lehetőséget. Fogalmam sem volt, miért, de úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben Vele. Olyan furcsa, korombéli, és mégis olyan, mintha egy másik világból jött volna. Egy idegen bolygóról, vagy valami ilyesmi.
Ú, legyen űrlény, legyen űrlény… tök jó lenne, ha én lehetnék az első, aki egy földönkívülit körbevezet a földön, és még barátságot is köt vele. Tiszta Kis herceg-feeling.
- Én utálok olvasni. Unalmas. A konyhát, azt nagyon szeretem, egészen megszerettem a rendes főzést, és a manók is extra kedvesek és segítőkészek, tök sokat lehet tőlük tanulni. Jobban, mint a bájitaltant – a zöld bőr-esetem után nem az lett a kedvenc tantárgyam, ez várható volt. Idén hála az égnek, megúszta a tanterem robbantásaim nélkül, és még én se borítottam magamra semmit. – És képzeld, van egy hely, ahol egy könyv szereplője lehetsz. Olyan, mint egy átlagos könyvtár, de mégse. Így másztam meg az üveghegyet, erről már kislány korom óta ábrándoztam. És te? Neked mi van a bakancslistádon, ha publikus az infó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, ez egy új, jó barátság kezdete. Ha nem is stimmelt ezzel a csajjal minden, attól még nem egy rossz arc. Reemélem, hogy nem az ELME-ből szabadult kattant sorozatgyilkos. Azért nem árt az óvatosság.
- Ő, de az. De annyira nagyon nem tudott akkor érdekelni. Ha más is bement már, és visszajött onnét élve, akkor nem lehet nagy cucc. Sajnos pont elkaptam egy vihart, úgyhogy hamar vissza kellett mennem. Meg tanárt meg prefektust, úgyhogy erről ennyit. Túl jó a házvezetőnk – puffogtam kicsit. Nem baj, az a két hét a rellonosokkal attól még remek tapasztalat volt, sok havert szereztem onnan is, és meglepő amúgy, hogy mennyire hasonlít ez a két ház amúgy. Tényleg igaz, eléggé temperamentumos mind a kettő, de én pl. hamarabb feladom az első kudarcok után, vagy, ha nem vág a dolog az érdeklődésembe.
- Ugyan-ugyan. Ez inkább butaság volt a részemről, de legalább lesz mit mesélni a következő generációnak. Néha kell ilyen is – legyintettem. Én már rég végeztem a pásztorpitével, amit a pizzáért cserébe kaptam.
- Az meg ki? Tuti idősebb vagy minimum Mestertanonc, a nagyon nagyokat nem ismerem úgy. – Payne… Payne… ismerősen cseng a név, de nem ugrik be. Jobban is megjegyezhetném a házamba tartozó arcokat nevekkel együtt.
- El. Elegem van a titkokból, hogy nem lehetek önmagam. Jobb nekem itt, igaz, most már a tesóim is itt vannak a faluban. De attól még nem szándékozom visszamenni oda, ahol csak gyogyósnak könyvelnének el, vagy minimum sátánista megszállottnak, ha kiderülne – fintorogtam. Ami mostanában zajlott a mugli világban, az egy kész rémálom a mágusoknak.
- Mert nem vagyok tisztavérű mágus, illetve egy zabolázatlan vadmágiájú tinédzsernél nincs rosszabb. Növeli a lebukás kockázatát.  De már kaptam hozzá segítséget, hamarosan ez is megoldódik. Remélem – örülnék, ha csak annyi lenne, hogy az instabilitásom oka a kamaszkor fent és lentje, és könnyűszerrel helyre hozható, hogy egálban legyen a teljesítményem.
Meg mondjuk ahhoz ki kéne jönnöm a galagonya-pálcámmal, de néha nagyon nehéz kezelni.
- Jó. Ahogy gondolod, én most vagyok másodéves. Bár bűbájokból már nehezebbet is alkalmazok, annyira szeretem őket. Kár, hogy a pálcám nincs érte oda.
Ja. Ezt leszámítva amúgy nincs rossz életem. Voltak barátaim, viszonylag jól is tanultam, ahhoz képest, hogy alig vettem könyvet a kezembe, úgyhogy elég hálás vagyok, hogy nekem nincs ilyen gondom, hogy beleszólnak, melyik suliba menjek, kivel járhatok és kivel nem. Jobb lenne elfelejtenem azt a gyökérgyöngyöt, lehet, belekezdek valami új hobbiba figyelemterelésnek. Tizenöt évesen még nem kéne, hogy egy pasi miatt legyek kiakadva. Anya szerint is jobb lenne, ha valaki olyan után néznék, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem ütközik ennyire a jellemünk. És lenyugodhatok mellette.
- Az. Bár én jobban szeretem a klubhelyiségünk erkélyét. Vagy a konyhát magát. Odamenekülök, ha bánt valami. – Igen, mert a vadalmavigyorom és a randalírozások közepette még ilyen is előfordulhat velem, emberi, érző lényből vagyok. És addig örülök, amíg vannak érzéseim.
- De hisz ez izgis! Mármint, ember… nekem ahhoz nincs türelmem, hogy két bekezdésnél többet olvassak. Nemhogy még meg is írjak egy könyvet. Te akkor bizonyára tuti navinés lennél, és ők is jó arcok. De te hogyhogy nem jársz suliba? Vagy másik suliban jártál eddig? – Fura, hogy eddig nem kérdeztem rá erre. Talán tapintatosságból. Jaj, néha én se értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Fülem hegyéig vörösödtem. Nos, Sárközi tanár úrnak erről nyilván más lenne a véleménye, mint ahogy Kedves tanár úrnak is. Garantáltan feláll a szőr, meg a toll is a hátukon, ha rám gondolnak, és/vagy meghallják a nevem.
A nyughatatlan vöröske, aki sose képes kibírni, hogy ne csináljon teljes káoszt és katasztrófát maga körül.
- A házvezetőm szerint tutira egy sült idióta vagyok, amiért ilyesmi eszembe jutott. De unatkoztam, na. És ez szórakoztatóbbnak tűnt, mint egy unalmas tankönyvet magolni – fejtettem ki véleményemet, és igen, ez inkább botorság volt a részemről, mint bátorság, és mint tudjuk, a hülyeség és a merészség között elég kicsi és vékony az a bizonyos határvonal, amit én előszeretettel léptem át újra és újra.
- Ja, a Varázslástani Alapfokú Vizsgára gondolsz? Azt hiszem, RBF nálatok, vagy mi… - pörgött az agyam ezerrel, kerestem erre a megfelelő angol rövidítést, aztán rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásomon még bőven volt mit csiszolni.
Igen. Pontosan az előbb Annie által kifejtett okok miatt nem akartam tovább titkolózni, s Perszephonéként egyik világból a másikba vándorolni. Az ő története szomorú, az enyémnek vidámnak kell lennie. Mert én már csak ilyen vagyok, a jópofa bohóc, és nem is akarok más lenni.
Ha túl komolyan venném az életet, azt hiszem, abba én beleőrülnék. Elég kemény volt feldolgozni ezt is, hogy boszorkány vagyok. Más, mint a többiek. Kívülálló. Akinek titkolni kell, hogy milyen valójában, különben bajba kerül miatta.
Mást kellett mondani, hogy miért tűnök el az évnek minden szakaszában, és miért látnak olyan ritkán a rokonok. És ez nekem nem kenyerem.
- Lehet, nem tudom biztosra, de az is esélyes, hogy csak én nem vagyok még elég ügyes hozzá. Ezek felsőbb éves varázslatok, amik hosszú időt igényelnek, hogy tökéletesen megtanuljam, de nagyon szeretem ezt már most. Egyedül a repülés az, amit egyszerűen ki nem állhatok. Leszédülök a seprűről. A mugli repülőgépeket se szerettem soha. – Hát, a pálcák már csak olyan rejtélyes dolgok, amik fura működését szintén szokni kellett még tavaly.
- Az. Ezért is a kedvencem – húztam apró mosolyra a szám. A pite maradéka is elfogyott, ám még maradni akartam kicsit, hadd ülepedjen a gyomromban, mielőtt elindulnék vissza az iskolába. Kellett ez a kis kikapcsolódás, ez a laza nyugalom.
- Nekem ez nem megy. Az irdatlan sok leírás unalmassá teszi, akcióra, perdülésre, lendületre vágyom, ha már kezembe akad egy könyv. Inkább filmeket nézek szívesen, de itt azt nem lehet – helyette maradt a randalírozás, meg a lustán tunyulás hobbinak, unaloműzőnek.
- Ó. Szabad tudni, miért? Hm, eddigi rövid ismeretségünk alapján én azt mondanám, hogy a sárga Navinéseknél a helyed. Ők kedvesek, türelmesek és befogadóak, a legideálisabb barát-alapanyagok – Nem mondhatnám, hogy annyira jó emberismerő lennék, hisz ahhoz keveset éltem és tapasztaltam a világból, de nincs tisztán ilyen, vagy tisztán olyan ember. Mindenkiben megvannak a házaknak az értékei, és pont azért szeretem az iskolámat, mert színes egyéniségekkel van tele, abszolút nem unalmas, és nem akarnak minket egyformává nevelni. A tanároknak itt tényleg fontos, hogy valóban elsajátítottad-e az anyagot, megértetted-e, és itt nem ciki kérdezni. Jó, van, aki fújjol, meg stréberez, de hát Merlinkém, ilyen az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha egyszer a baj úgy dönt, hogy bekopog hozzád, soha ne nyiss neki ajtót. SOHA! Különben csőstől jön, és rokonostól, és ott marad nálad, ki tudja, meddig. Ha meg kirugdalod nagy nehezen az ajtón, vissza-pofátlankodja magát az ablakon.
Ez történt mostanában velem is. Olyan szintű vukkozhatnék jött rám, hogy ott kellett hagynom a tortilla-szendvicsemet, amit kértem, és első utam azonnal a mosdóba vezetett.
A kellemetlen esetet követően kopogás hallatszott a fülke túloldaláról.
- Róka-vészhelyzet – céloztam kicsit cenzúrázottabban,  mert nem mertem esküt tenni rá, hogy ha kimondom nyíltan, akkor nem jön-e rám újra.
Mi a bánatos nyavalyát ehettem össze, amitől így kiborult a gyomrom? Szinte biztos voltam benne, hogy gyomorrontás lehet a háttérben, semmi más, mert olyan ártatlan voltam, mint a ma született bárány. És köszönöm szépen, még viruló rózsakert szeretnék maradni tizenhét éves koromig. Azon nem változtatok, az egy folyamat, amire meg kell érni, és én még nem éreztem késznek magam ilyesmire tizenöt évesen.
- Köszi a törődést, aranyos tetszik lenni – legfeljebb elhajt a sóhivatalba a magázódásért, de azt, hogy odafigyelt rám, mégis illő megköszönni. A megszólításokkal néha bajban vagyok, külső alapján nem mindig lehet eldönteni, tegezhetem-e az illetőt vagy sem. Sose tudni, hogy ki mire sértődik meg, ugyebár…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Valahogy éreztem, hogy kínos kérdések nélkül nehezen fogom ezt a helyzetet megúszni. A válaszokkal azért óvatos vagyok, sose lehet tudni, mikor nyit be kisgyerek, nem kéne idejekorán khm, infódömpingelni őket.
- Mielőtt megkérdőjelezné az ártatlanságomat, bírónő… – vicceltem el a dolgot, hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam. A rókákat nem csak a tyúkok nem szeretik, de az emberi gyomor sem. – ...megnyugtatom, hogy az én virágoskertembe illetéktelen, mozizni való csomaggal nem lépett senki.
Csodálatos egy nap. Vicceltem. De már kezdtem hozzászokni, hogy a baj úton-útfélen megtalál, valamilyen formában. Ez van. Ezt kell szeretni, vagy nem, de az már tovább nem az én bajom. Nem mindig, pontosítsak.
- Ja. Eléggé felborult az életritmusom, ééééés szerintem valamelyik kajára gyanakodhatunk, amit mostanában megettem – egész listát tudtam volna felsorolni arról, hogy mi mindent zabáltam össze mostanában. Szeretek enni, kicsit meg is látszik így, kénytelen leszek ledolgozni, ha nem akarok pocit növeszteni. Pedig kimondottan utálok sportolni, a jóga sem épp egy leányálom. Azt azért elismerem, hogy most már könnyebb, túl a sokadik alkalmon, de attól még nem fogok szerelmi ódákat zengeni a sportághoz.
Jól van, taps-taps önmagamnak, hogy egy gyomorrontástól milyen témákig el tudok jutni. Tanács a gondolatolvasóknak: inkább ne kísérletezzenek megtudni, mi járhat egy női egyed agyában. Pláne az enyémben, különben pár darab… na jó, pár száz agysejtjüknek tuti annyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Örültem, hogy a doktornő is örült, ám a következő lépésnél egy pillanatra időt kértem, kezemmel T-betűt formálva, és szaladtam is vissza fülkébe. Csak tudnám, mitől sokallt be rám a testem… nem is zabáltam mostanában olyan… sokat. Na jó, tényleg elvetettem a sulykot, kicsit lehetnék óvatosabb is, és összeszedettebb, nem kéne idejekorán kikezdenem a szervezetem, de ha egyszer nem bírok nemet mondani a jó kajának.
Most tegye fel a kezét bárki, aki uram bocsá’ nem esett már áldozatul a kaja hívogató szirénhangjának? Nem mintha lenne olyan, de na. Ami jó, az jó.
- Hát nem éppen. Néééééha… eljárok éttermekbe is. Éééés anyáék kosztján is szoktam élni. Meg amíg élt a nagyi, addig az övén is éltem – oké, újabb adag higiénia-kör letudva. Azt hiszem, az a rendelt kaja már ott marad, ilyen állapotban biztos, hogy nem vágom be a megmaradt negyedet.
- Ez most először. Eddig még nem lett bajom egy kis kaja-kollázstól. Biztos, hogy tudni akarja, miket ettem az utóbbi időben? – vontam fel a szemöldököm. – Jobb, ha van hozzá Pulizer-pennája, ha le is jegyzetelné.
Eh, lehetne jobb is a modorom, de most egy ilyen helyzetben az agyam nem igen képes arra is energiát fordítani, hogy mézes-mázos legyen a hangnemem. Mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
Jó, talán most már minden rendben lesz. Remélem.
- Sima gyomorrontás, talán, ha kipihenem, és két-három hétig diétán tartom magam, elvileg nem lehet gond, mi a véleménye? Jó lesz így, vagy esetleg inkább mást javasolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Na, egyelőre úgy festett, a gyomrom kibírja, míg visszaérek a suliba, és a gyengélkedőig el tudok vánszorogni valami gyomornyugtató főzetféléért. Nem akarok kiesni a lendületből, mert utána baromi nehéz behozni a lemaradásomat, ráadásul egyszerre két suliban is helyt kell állnom. Még jó, hogy a mugli suliban csak magántanulóként vagyok jelen.
Azt csak a szüleim kedvéért teszem, hogy megnyugtassam őket, minden esetre van megoldás-végzettség. Viszont annyira bejön a varázsvilágbeli lét, hogy nem kell félniük attól, hogy egy nap a küszöbön látnak agyongyötörten szál bőrönddel, állatokkal-gyerekkel felpakolva.
Ennyire vagyok óvatos.
- Húha, ezt hogy lehet betartani? – hüledeztem, mert eddig még nem nagyon került sor diétára nálam. Legutoljára kiskoromban estem túl ilyen dolgokon, de azt is könnyen kihevertem, nem voltam egy nagyon betegeskedő kölyök, a kicsikkel ellentétben.
- Rendben, mindenképpen felkeresem, ha nem javulna a helyzet. Ettől még járjak órákra, vagy inkább egy-két napra offoljam-e magam? – Ezt azért jó tudni, biztonsági esetre.
Egyelőre reménykedem benne, hogy ez csak simán kaja-túladagolás volt, és nem valami vírusos izé, de egy gyengélkedős látogatás és rögtön kiderül, hol van a kis ördögfióka elásva.