Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Aközben sem tétlenkedek, hogy a fiúval társalgok. Ahogy körbejárom a megrongált, kifosztott boltot, a nyomokat figyelem és mélyeket lélegzek, magamba szívva a hátra hagyott illatokat, amelyeket elraktározok magamban, mint valamiféle mintákat. Ez alapján bármikor felismerem őket, és mivel kiváló szaglással rendelkezem, így nem is kell túlságosan közel lenniük. Már most a nyomukba eredhetnék tehát, azonban ezek a dolgok nem így mennek. Egy önbíráskodó vámpír soha nem jár jól. Kell a szemtanú és kell a bizonyíték, ami alapján megvádolhatom őket. Különben az egész nem ér semmit, és csak én jövök ki rosszul a helyzetből.
- Van pár alapvető védő és riasztóbűbáj az üzleten, de úgy tűnik, hatástalanították őket. - felelek a jogos kérdésre, miközben ráérősen sétálgatok a vitrinek előtt, alaposan tanulmányozva őket.
- Az asztal mögött leülhetsz a székre. - intek a vevőpultként szolgáló bútordarab felé, amely fölött a falon egy pergamen hirdeti: "~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~". Azonban valószínű, a srácnak ez most nem kelti fel a figyelmét, hiszen elég sok az egyéb tényező. Bár ki tudja. Minden esetre erős a gyanúm, hogy a rablók sem tudták, kihez törtek be. Nem véletlen alkalmaztunk csak gyengébb varázslatokat védelemként. Mert végülis ki az a hülye, aki betör egy vámpírhoz? Remélem, hamar megismerkedem velük személyesen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Miközben sétál, próbálok mély levegőket szívni. Arra van most szükségem, hogy az iménti felkavaró képsorokat tudjam odabenn kezelni, majd kellő alapossággal felidézni anélkül, hogy rosszul érezném magam. Igazából van ebben a tanúskodásban valami ijesztő. Nem az rémít meg, hogy jelen voltam, mert az inkább valamiféle büszkeséggel tölt el. Inkább abba különös belegondolni, hogy mi lett volna, ha...
Másrészt a látottakon kívül a hangok, s a dolgok mögé képzelt körülmények teszik az esetet nyugtalanítóvá.
- Miért nem kapcsolt egyből villanyt? -
Úgy tűnik, kezdek magamhoz térni, ha már ilyen részletek is feltűnnek. Ahogy egyre inkább eltűnik arcomról az aggodalom, úgy indul be az agyam, s kezdek a részleteken gondolkodni.
Furcsállom a betolakodók profizmusát, de többet nem tudok tenni. Csendben hallgatom, ahogy a tulajdonos válaszol a kérdéseimre. Talán neki is jót tesz, hogy beszélhet valakivel, kit ne kavarna fel a saját üzletének megrongálása.
- És mekkorák a károk? - puhatolózom utoljára, ahogy az asztal mögötti székre ülök. Ott elkényelmesedek, újabb lélegzeteket veszek, s már jóval kitisztultabb fejjel emlékezem.
Még néhány utolsó sóhaj, hogy ő is tudja, mi következik most. Egyre inkább kellemetlen ez számomra, no meg kezd valamiféle vallató jelleget felvenni a szituáció, de próbálok ettől elvonatkoztatni, szemet hunyni a csúnya környezet mögött, észre se venni a még így is ijesztőnek tűnő tulajdonost, stb.
- Nos... Ez elég zavaros. Megálltam a bolt előtt, az úton nem volt senki. Odabenn túl nagy volt a sötétség. Nem akarom utólag képzelni be, de talán hallottam valami neszt bentről, nem tudom, nem biztos. Aztán már indultam volna tovább, amikor hallottam a berobbanást, az üvegekét. A fekete füsttől semmit se láttam. Óráról az rémlik, hogy van valami speciális por, ami elvileg füstöt csinál, ha elszórják, és meneküléskor kell használni. Talán ez volt az, ezt se tudom. A füst mögül hallottam futás hangját, talán nem egyedül voltak. - válaszom után elgondolkodom, egész követhető vagyok, ami dicséretes, ha azt vesszük, hogy nyelvből van hová fejlődnöm. Még ha szaggatottan is, de úgy vélem, megérti szavaim, ha pedig valami nem világos, majd utólag visszakérdez. Kár volt a porral előhozakodni, valahol szánalmas, hogy így próbálok nyomozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Hogy kit ne kavarna fel a saját üzletének megrongálása? Mondjuk engem. Nem örülök a dolognak, de érzelmileg nem igazán érint. Ahogy úgy mélyen igazából semmi sem. Az én lelkivilágom egész más szinten mozog. Szóval nyugalmam, amellyel az üzletben bóklászom, feltérképezve annak minden szegletét, nem csak látszólagos. Tényleg ilyen nyugodt vagyok. Főleg hidegfejű. Még a szó szoros értelmében is.
- Mert nekem nem kell. Neked kapcsoltam fel. - reagálok könnyeden a villannyal kapcsolatban, miközben végére érek a nyomkeresésnek. Odapillantok a vevőpult mögött helyet foglalt fiúra, és miközben hallgatom beszámolóját, eltűnök egy kicsit a hátsó, személyzeti szobában, de különben figyelek persze. Abban a helyiségben láthatóan nem jártak. Talán már nem volt idejük. A srác megzavarhatta őket.
Egy pohár vízzel térek vissza, amit leteszek elé az asztalra. Nincsen sokkos állapotban, még csak a közelében sem, azonban megviselte mindaz, amit most elém tárt. Jól fog esni neki, ha megissza. Miután elé raktam a poharat, megállok valahol az üzlet közepén és zsebembe csúsztatom kezeimet.
- Értem. Köszönöm. - bólintok a beszámolójára.
- Feljelentést fogok tenni az Auror Parancsnokságon. Ha oda kerülne a sor, megtennéd, hogy tanúskodsz? - kérdezem Tőle, békés vonásokkal szemlélve, ahogy az asztal mögött üldögél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Hatalmas megkönnyebbülésként ér, hogy végre mindent kiadhatok magamból. A lassúságnak hála egészen érthető beszámolóval szolgálhatok, még ha ide is keverem a meneküléskor előttem kavargó füstfelhőt.
Mire a végére érek, az ezidáig erre-arra járkáló üzlettulajdonos vissza is érkezik hozzám egy pohár vízzel a kezében.
- Pont erre lett volna szükségem, köszönöm. - nyúlok a frissen elém rakott üvegpohárért, majd balomban szorongatva, különösebb időhúzás nélkül kortyolom ki annak teljes tartalmát, szinte egy szempillantás alatt.
Azt remélem, ezáltal jelentősen javulni fog közérzetem. Elégedetten húzom ki magamat a vevőpult mögötti széken, a poharat pedig szépen visszateszem oda, ahol volt.
- Én köszönöm, hogy nem nézett elkövetőnek. - felelem nagy büszkén a tulajdonosnak.
Egy feljelentés komoly lépés lenne a részéről. Nem sokat értek hozzá. Életemben egyszer kerültem kapcsolatba a bírósággal, az is a szüleim válásakor történt. Nem volt rendőrségi, se semmilyen más jogi ügyem az eddigiek során a muglik között. A varázsvilágban pláne ez a helyzet, csak attól egy kicsit jobban félek. Tudván, hogy a jó oldalon állok, s egy nemes célt szolgálhatok a tanúskodással, örömmel vállalnám az úrért és az üzletéért.
- Természetesen. Kíváncsi vagyok, ki követne el ilyesmit. - felelem -
A békésen előttem álló tulaj valahogy túl nyugodt. Már nem a betörés utóhatása tölti ki a teret, hanem egy másik frusztráló érzés. Az egész hozzáállása... És még villanyt se kapcsol. Hallottam pletykákat, amik eddig a pillanatig eszembe se jutnak, és nem is szeretném őket elhinni.
Próbálom leplezni, hogy egy kicsit zavarba jövök, amit a csend csak tovább növel. Hogy az ujjtördelésen kívül valami más tevékenységgel is elüssem az időt, nézelődöm. Ha már a pult mögött ülök, ahová csak kevés embernek adatik meg, hogy helyet foglalhatnak, hát kihasználom. Innen teljesen másképp néz ki a bolt.
- Amúgy vittek el pénzt? - pillantok végig azokon a helyeken, amelyeket az átlagos vásárló nem láthat, mivel a pult másik oldalán áll. Magam mögé nézve feltűnik egy furcsa felirat is, ami a sokk és a sötét miatt kerülhette el figyelmem.
- Különös kedvezmény. - hebegem előrefordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bólintok csak neki a furcsa hálálkodásra, amit azzal kapcsolatban tanúsít, hogy nem néztem betörőnek. Mondjuk érthető. Lehet, más rögtön Őt gyanúsította volna. Azonban jó üzlet kirablásánál volt jelen. Már ha lehet ilyet mondani... A lényeg, hogy ennek a boltnak mindkét tulaja olyan illető, aki hamar átlát a szitán. Az egyik azért, mert viselkedéselemző, a másik meg azért, mert hétszáz éves. Egyikünk sem vádolta volna meg a bűncselekmény elkövetésével.
- Hogy hívnak és hol talállak meg? Az iskolában? - kérdezek az elérhetőségéről arra az esetre, ha elkélne a tanúvallomása. Ami könnyen bekövetkezhet. Ha tanodabeli, hamar rálelek ott a neve alapján. nem szükséges sem az otthoni címével szolgálnia, sem bármi ennél pontosabb adattal.
Valamiért kezd feszült lenni a srác ismét. Érzem rajta. A kisugárzásán, a pulzusán. Pedig attól, hogy leülhetett és adtam neki egy pohár vizet, kezdett megnyugodni. Most viszont újfent zaklatott. Talán sejtem, miért. Ahogy pedig meglátja a pult mellett a falon a kiírást, azt hiszem, már csak egy hajszál választja el attól, hogy pánikba essen. Két választásom van: vagy simán közlöm Vele, miért ez a kedvezmény, ezzel egyéb kétségeit is eloszlatva; vagy útjára küldöm.
- Köszönöm a segítséged. Ha megbocsátasz, most bőven akad tennivalóm. - bólogatok nyugodtan, körbetekintve a romhalmazon az üzletben, aztán ismét a fiúra tekintve. Nem válaszolok sem a pénzzel kapcsolatos kérdésére, és a táblát illető megjegyzésre sem reagálok. Igen, az utóbbi megoldást választottam. Elég neki mára a betörés izgalma. Nem akarnám tetézni.
- Majd kereslek. - zárom a beszélgetést részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Megúszom anélkül, hogy gyanúba keverednék. Még ha esküdni mernék rá, hogy a betörés nem hozzám köthető, rémisztő eljátszani a gondolattal, hogy esetleg mégis megvádolnak, ha éppen rosszkor vagyok rossz helyen. Nem utolsó sorban az is nagy csoda, hogy már épp útnak indultam a kastély irányába - ha ugyanis néhány méterrel közelebb tartózkodtam volna a bolthoz a robbanás pillanatában, csúnya sebekkel lennék most gazdagabb. Legalább más is elhinné a mesének hangzó hírt.
A pohár üres, nekem pedig sikerül túljutnom az engem ért sokkon. A tulajdonos arra kér, hogy adjam meg elérhetőségemet, amit a feljelentés során fog felhasználni. Így tanú is lehetek majd, amire nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen is lehet.
- Tormay Lénárd. - felelem lassan és érthetően, akárcsak egy betanított óvodás - Igen, pontosabban az Eridon ház diákja vagyok.
Szerencsém, hogy az iskola tanulója vagyok. Sokkal nagyobb macera lenne, ha a szüleimmel is fel kellene venni a kapcsolatot. Még ha feltehetőleg az ünnepek utánig nem is lesz a dologból semmi, a hír nem nyugtatná meg őket, épp ellenkezőleg. Nem tudom, hinnének-e nekem, ha ártatlanságomat kívánnám bizonygatni.
- Igazán nincs mit. És nyugodtan, én is jobban teszem, ha megyek. - motyogom zavartan, és meglepően kellemetlenül érzem magam ezek után az üzlethelyiségben. Szinte minden porcikámmal kikívánkozom a szabadba. Elegem van, nem szeretnék tovább itt lenni, mert olyan bizonytalanságot sugároz ez a hely. Eddig még soha nem éreztem ilyesmit.
A kijárat előtt visszafordulok egy biccentés erejéig, majd hallva, hogy a későbbiekben úgyis felkeres, megkönnyebbülten hagyom el a környéket, és sietek fel csomagommal az iskolába. Micsoda kaland...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Gergő nyugodtan sétált kicsit a faluban. Mára befejezte a munkát, viszonylag hamar, nem akart tovább bent maradni. Úgy döntött, kicsit pihen majd, mert most már megérdemli. Bár nem tudja, képes-e erre igazándiból, de minden esetre majd próbálkozik, erősen.
Az utcán sétálva azonban egy embert szúr ki. Nem látja, ki az, de ismerős érzés tölti el, érzi a jelenlétét, talán közel van hozzá, talán két utcával arrébb, nem tudja ezt így beazonosítani. Csak azt tudja, azt érzi, hogy itt van és ismerős és meg kell találnia. Hevesebben ver a szíve, de fapofával, nyugodt arccal indul el egyenesen előre, gyors léptekkel. Majdnem elhalad egy vörös hajú nő mellett, aki az utca szélén álldogálva, csomagjaival várakozik, vagy tanácstalan, nem is tudja, mit csinál. De abban a pillanatban, hogy odaér, kihagy egyet a szíve, ő pedig megtorpan. Közelebb lép, az arcát nézi.
- Anna...? - Kérdezi, kissé hitetlenkedve, megrökönyödve, majd nyel egyet és jobban megnézi. Hova lett a szőke haj? De a szemei, a szemeit megismeri bárhonnan, bármikor, ez bizony az ő húgocskája.
Elszorul a torka, görcsbe ugrik a gyomra, ahogy közelebb lép. Érzi, ahogy a feszültség megtölti testét, az agyában kattognak a kerekek. Hogyan? Muglik nem tudnak, nem jöhetnek ide, ugye...? De akkor meg... Anna... Annácska... Erre a gondolatra érzi, ahogy megszédül, de keményen áll, és ahogy közelebb lép, fapofával kapja el húga karját, úgy fordítja maga mellé. Csak azért nem durva vele, mert fél, hogy összetöri őt.
- Te mi a fészkes fenét keresel itt, hö? - Kérdi tőle, de nem nyugodt a hangsúlya, sőt, kissé ideges, reszelős a hangja. Majdnem el is csuklik, de az indulat fűti és kivételesen teret is tud neki adni. Fekete tekintetét pedig húga tekintetébe fúrja és nem ereszti, ahogy a karjait sem. Ennek semmi értelme...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megszöktem otthonról, az a nagy helyzet. Már nem bírtam tovább azt a feszült hangulatot, ami ott uralkodott, ahogy azt se, hogy folyton előjött, hogy a bátyám, Gergő milyen fura, és remélik, nem lesz senki más is olyan a családból. Nem a fenét. Ezt nektek, ti, akik a szüleimnek nevezitek magatokat. Pont olyan fura vagyok, mint ő. Egyikünk se megszállott, ha már itt tartunk, csak varázslók vagyunk. Ha féltek, hát a ti bajotok, nekem ennyi elég volt. Hajnalban fogtam a csomagom, kimásztam az ablakon, miután hagytam egy levélkét nem a létező legszebb szavakat használva, hogy mi a véleményem róluk és felültem a vonatra. Az utóbbi egy hónapban eladtam szinte minden mozgatható vagyontárgyam, a karácsonyra kapott nyakláncot kivéve, így kigyűlt az útra szükséges összeg. A papírokat majd rendezem helyben. Jó lesz úgyis, és ha nem is, oda már nem megyek vissza semmi pénzért. Nem akarom én is a pincében végezni, vagy valami hasonló. Bogolyfalva nem nagy szám, ezt abban a percben leszögezem, ahogy leszállok a vonatról. Unalmas kis porfészeknek tűnik, mint a többi hasonló miniatűr városutánzat, de nem érdekel, csak jussak el az iskoláig. Mindenhol jobb, mint otthon. Az egyik sarkon megállok szétnézni, bár itt se lehet eltévedni azért, csak na, mégis jó lenne tudni, merre van a toronyiránt, mire nem Gergő az, aki fél percen belül leszólít? Hogy az a... pedig a szép szőke hajam égővörös, és az arcomba omlik, véletlenül sem kötöttem össze, és nem is úgy nézek ki, mint ahogy otthon. Nem tudom, látott-e valaha így egyáltalán. Bakancsban, szakadt harisnyában - egy körömolló mily csodákra képes -, combközépig alig érő fekete szoknyában meg fekete ingben parádézok, ami amúgy itt-ott tele van még biztosítótűvel is ráadásnak, kezeimet ujjatlan kesztyű fedi, nyakamban fekete sál, vállamon átvetve egy kissé már megviselt, kitűzőkkel tarkított sötétszürkére kopott táska, a sminkem sem kevés, ha már itt megtehetem, erre ő mégis kiszúr kapásból. Örülhetnék, hogy felismert, a nyakába vethetném magam, de nem teszem. El akartam kerülni. Biztos a szemem árult el. Kontaktlencse kellene, vagy valami jó kis színváltó varázslat. Horkantok egyet idegesen, és megvonom a vállam.
- Na mi van? Kiengedtek levegőzni? - kérdezem, de hát sose voltam igazán kedves vele. Könnyebb távol tartani, mint később rájönni, hogy nem kellett volna közel engedni, mert még többet ártanánk egymásnak, mint a jelenlegi helyzetben. Rántok egyet az utazóládámon és elindulok előre, amerre az iskolát sejtem, majd a kérdésére vissza se fordulva kiabálom a választ.
- Leléptem, ha eddig nem esett le, nagyokos. Megyek elintézni a hátralévő papírokat, és aztán még vagy öt évig kerülgethetjük egymást. Úgy hiányoztál, majd megevett a fene - közlöm vele, és megyek rendületlenül előre emlékeztetve rá magam, hogy dolgom van még valahol egy iroda dohos levegőjében, már ha megtalálom, hová is kell eljutnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amikor elkapja Annácskát, a lány meglepődik. Valószínűleg direkt más a külseje, hogy ne ismerje fel, de Gergő hatodik érzéke mellett segítségére van az aprócska tény, hogy a bátyja. Együtt nőttek fel, óhatatlanul összezárva 18 évig, sok ideig még egy szobában is, nem tud elmenni mellette. Legyen akármilyen más a külseje, neki ő Anna marad, a kis Anna, a bájos kislány, akiből egy pillanat alatt kész nő cseperedett. És abból sem lett a leginkább nőies, elegáns fajta, főleg akkor nem, amikor horkant és megvonja a vállát.
- Nem vagy vicces. - Közli egyszerűen, szokás szerint mimika nélkül, úgy lép a lány után, amikor elfordul tőle. Nem fogja lerázni csak úgy, abban biztos lehet. Főleg, mert nekiáll kérdezgetni. Miközben mellé ér, idegesen túr a hajába, szőke tincsei közé, zaklatottan figyeli a kirakatokat, a falut, és egy kis ideje benntartott levegőjét lassan ereszti ki. Feszült lenne? Deeee mééég mennyire.
- Leléptél...? - Kérdezi halkan, hitetlenkedve, mert fel kell dolgoznia az információkat. Szóval Anna tényleg boszorkány, nem csak azt hitte róla jó ideig, tényleg van mágikus ereje, ha felvették ide. De hogy engedhették ezt a szüleik? Mi az, hogy lelépett? Nem ért semmit és egyre jobban felhúzza magát, bár nem látszik rajta semmi, szokás szerint. Mégis szédülni kezd kicsit a sok aggodalomtól, ami előtolakodik az agya mélyéről, szíven üti, megforgatja, nem engedi.
- Anna... mi a jó fészkes fenét keresel te itt? Menj haza. - Kéri őt, de nem teljesen rezignált a hangja. Kissé reszelős, kicsit fáradt, kicsit elgyötört, ahogy fekete tekintete is. - Kérlek, nagyon szépen. Menj haza és kérj bocsánatot. - Nyel egy nagyot, tudja, hogy Anna nem fog megállni, hogy dühöngeni fog, hogy nem akar ellenállni neki. De nem hagyhatja, hogy a szüleitől így eljöjjön. Otthon hagyva csapot-papot. Annácska még nem felnőtt ,messze van tőle, szüksége van a szüleire, egy biztos háttérre. Nem ilyen élet kell neki, nem Gergővel, nem most. Érzi, ahogy sajog a mellkasa, belegondolva, mi lesz vele, mi lesz belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Gergő. Valahogy nem éppen arra vágytam, hogy vele találkozzam, avagy inkább fogalmazzak úgy, hogy nem így. Tudtam előre, hogy nem fog örülni, ha láthat, de csak nem sikerül elkerülni a jelenetet, és ha már így van, akkor csináljuk azt rendesen. Beleadok én is apait-anyait ebbe a kelletlen üdvözlésbe, kicsit se várt testvéri találkozóba. Nem vagyok már kislány. Lassan tizenhét leszek, ami itt az iskola falai között már nagykorúnak minősül, erre mégis kezdjük a régi mesét, mert ő a bátyám. És aztán? Ez semmire nem jogosítja fel, nem vagyok én a tulajdona. Látom rajta, hogy ideges. Akkor túrja így a haját, mint most, amikor mellém szegődik, és egyszerűen lerázhatatlan útitárssá válik, pedig legszívesebben éppen elfutnék. Ha tudnám, hogy merre menjek, meg se állnék az iskoláig, a szobámig, az ágyamig.
- Le hát - vágom rá a választ a kérdésére csak úgy foghegyről, és még csak azért se fordulok felé. Higgyen, amit akar, engem lefoglal, hogy úgy ráncigáljam a ládámat, mintha magát megmakacsoló öszvér lenne legalább. Újabb kérdések záporoznak szeretett bátyámtól, határozottan aláhúzva, mennyire nem örül annak, hogy láthat. Köszi, Gergő, én is szeretlek, baromira, remélem, tudod. Ha most elbőgném magam azzal a szöveggel, hogy félek otthon maradni, mert nem akarok végigmenni azon az egészen, amit vele műveltek, az se hatná meg, ráadásul a sminkem is lefolyna úgy, ahogy van. Elhúzom a szám inkább nem élve a drámainál drámaibb lehetőségek egyikével sem végül, csak idegesen fújom ki a levegőt, majd rápillantok futólag.
- Tanulni jöttem, szokj hozzá. És azt mondod, haza? Eddig már kitörölték még a te nevedet is a családi legendáriumból, az enyémről nem is szólva. Nem mehetek haza, ezzel szerintem már te is tisztában vagy, és pont annyira nem is akarok hazamenni. Haza - keserűen nevetem el magam a szóra - Ébresztő, bátyus, az nem otthon, ahol kísérleti nyúlnak tekintenek, mert nem illesz a képbe. Furcsán használsz szavakat, de semmi gáz, jövő karácsonyra megkapod a nagy értelmező szótárat - teszem még hozzá, aztán befogom a szám, és az útra koncentrálva gyorsítok a lépteimen. Minél hamarabb le kellene ráznom már, vagy ennek az egész találkozónak csúnya vége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amikor Anna egyből rávágja, hogy lelépett, hát persze, ő igyekszik minél gyorsabban feldolgozni az infót. Nem szabad leragadnia és ezen morfondíroznia, inkább gyorsan indul is húga után, mert ő csomagjait ráncigával próbál elszaladni előle. De nem gondolhatta komolyan, hogy csak úgy hagyja, már megy is, gondterhelten túr a hajába, de nem látszanak az arcán az érzelmei. Nem igazán tudja, hogyan fejezze ki őket, ebben elég szerencsétlen.
- Anna... - Sóhajtja, amikor a lány az otthon fogalmát alapjaiban kérdőjelezi meg, Gergő pedig ezt nem viseli könnyedén, nem így nevelték. - Akárhova sodor minket az élet, Várdomb az otthonunk, ez ellen nem tehetsz semmit. - Szögezi le határozottan, itt és most, bár sejti, hogy húgocskája megpróbál majd hadba szállni vele. Ő nem tudná elképzelni az életét a csodálatos dombok, végtelen szőlőföldek, aranyló naplemente, fülledt nyár, a természet közelsége, az állatai nélkül... ragaszkodik hozzájuk. A szívében őrzi a képet, mélyen, nagyon ragaszkodón és épp ezért fáj ennyire, Anna hogy becsmérli a hazájukat. Attól, hogy a szeretetmentes otthon hidegsége lebeg a szeme előtt, még nem kéne megfeledkeznie a környezet melegségéről, ami Gergőt is táplálta annyi éven keresztül.
- Annácska... - Nyögi, mert a lány csak vágtat, sérteget, a negatív energiái mellbe vágják. Köhécsel kicsit és megkocogtatja a mellkasát, hogy összeszedje magát. Csak egy kicsit. - Hé, állj már meg, kérlek. - Mondja, miközben elkapta a lány kezét, hogy normálisan tudjon beszélni és ne kelljen futólépésben. Alapvetően bírja, de most még álló helyzetben is úgy érzi, a szívroham kerülgeti, legalábbis fizikailag rosszul van az érzésektől, amik elöntik. Kicsit talán sápadtabb a szokásosnál, de nem látszik rajta, nem elgyötört az arca... még.
- Mióta tudod? - Kérdezi, csak úgy mellesleg, hogy Annácska mióta tudja, hogy boszorkány. Mert ha otthon lakott, ha még ott volt, amikor ő már tudta, akkor... abba bele sem mer gondolni. Akkor tényleg olyan pocsék testvér, mint amilyennek a lány érzi. És tényleg nem volt ott neki, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Tudja, saját magáról pontosan tudja, mennyire felkavaró ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Várdomb az otthonunk, jelenti ki a bátyám, és tudom, hogy valahol ebben azért igaza van, de hogy azt a házat is az otthonának nevezze, ahol felnőttünk... Merész. Részemről még a szüleim szülői mivoltát is megkérdőjelezném, de hangosan nem teszem meg, úgysem értene egyet. Túl jólelkű ő ahhoz. Egy pillanatra lehunyom a szemem, miközben előre döntöm a fejem, hadd lógjon arcomba minden hajam, majd megvonom a vállam nemtörődöm módon.
- Nekem nem az otthonom egy olyan ház, ahol nem tűrik meg, hogy az legyek, aki vagyok - jelentem ki határozottan, ellentmondást nem tűrően. Nem az otthonom egy olyan hely, ahol folyton menekülnöm kell és titkolóznom, egy olyan hely, ahol a szemem előtt gyötrik a bátyámat, mert nem felel meg az elképzeléseknek. Ez nem otthon. Örülhetnek, hogy megszabadultak tőlem, és ha minden sikerül, Gergőnek sem kell majd velem foglalkozni, talán kaphatok ösztöndíjat, ha elég jó vagyok, legalábbis ebben reménykedem. Ne legyen gondjuk velem, rám. Nem kell. Megoldom egyedül az egészet, meg én. Hevesen ráncigálva az utazóládám egyre jobban szedem a lábam, hogy elérjem a kastélyt, de Gergő csak nem marad le. Mi a fenéért van a nyomomban? Mit akar még hozzám vágni?
- Hagyj már békén. Nem kell a nyomomban lihegni, jó? Egyáltalán nem kell úgy tenni, mintha... - mintha számítanék, de nem bírom kimondani azt, amit elkezdtem. Megállok, egy fél pillanatig csak bámulok rá. Ismét rám tör a kényszer, legszívesebben a nyakába borulnék, hogy csak öleljem meg, nem kell mondani semmit, csak egy kicsit hadd érezzem, hogy van még valakim, nem fordítottam hátat az egész családomnak és az se nekem, de nem. Megrázom a fejem emlékeztetőül, hogy ez soha nem is működött így, és befejezem, amit elkezdtem.
- Nem kell velem foglalkoznod. Megleszek egyedül is, ha már ezt választottam - mondom kevésbé szúrósan, hisztisen, de felszegem a fejem és ismét útnak indulok, két lépést sem teszek meg azonban, amikor újabb kérdése akad.
- Nem tudom. Talán tizenegy lehettem, amikor először történtek körülöttem furcsaságok, de úgy tizenhárom évesen jöttem rá csak, hogy mi miatt. Közben meg láttam, mit tettek veled. Elég meggyőző volt ahhoz, hogy ne akarjam elmondani senkinek - válaszolom magamhoz képest egészen csendesen, és semmi pénzért nem fordulnék vissza. Féltem, hogy otthon rájönnek. Majdnem négy éven át rettegtem, és előfordult, hogy csak hajszálon múlt, legfeljebb hazugságért kaptam, és még örültem, hogy csak azért. Nagy levegőt veszek, nem kell mindig mindent tudnia neki is, és ismét magamra öltve a magabiztosság és határozottság látszatát, elindulok a kastély felé újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De, mert az otthonod is részt vett benne, hogy azzá légy, aki vagy. - Mondja végül, de nem akar leállni Annával veszekedni, inkább csak csendesen jegyzi meg, ő saját tapasztalatából mondja. Tudja, hogy azért ilyen defektes, ilyen különc, ilyen más, mint a többiek, mert nem normális körülmények között nőtt fel. Nem volt olyan rossz a gyerekkora, csak kicsit magányos, kicsit túl sok munkával. Viszont soha nem volt senkije, aki szerette volna, aki megmutatta volna neki, hogyan fejezze ki az érzelmeit és hogyan kell viselkedni, szerethetőnek lenni.
- Mintha...? - Kérdez vissza, mert nem tudja, mire gondolt Annácska. Férfiből van, nem lát bele a fejébe, nem is tanul legillimenciát, nem fogja kitalálni, mit akar. Nem ismeri a női elmét, még csak azt sem tudja, hogy a nem gyakran igent jelent. Innentől kezdve pedig senki ne várja el tőle, hogy kitalálja, mi kell a másiknak. Még a saját húga se, inkább mondja meg szépen, mit is akar pontosan.
- De kell. - Állapítja meg ellentmondást nem tűrően, egyre feszültebb, egyre idegesebb. De ez nem látszik rajta, csak még inkább megkeményedik. Hogy ne foglalkozna vele? Annácska a húga, méghozzá az egyetlen. Együtt nőttek fel, és az is bebizonyosodott, hogy a sorsuk meglehetősen hasonló. Ha meg akarnák értetni magukat, valószínűleg egymást ők érthetnék meg a legjobban. De ahogy a jelen helyzet is mutatja, ez nagyon nem így van.
Amikor Gergő meghallja, amit Annácska válaszol egyszerű, rövid kérdésére, elszorul a torka, nyelnie kell egyet, mert úgy érzi, megfojtja az érzés. Mi is ez? Sajnálat, bűnbánat, lelkiismeretfurdalás különös keveréke. Valahol a lelke mélyén tudja, hogy Annának szólnia kellett volna róla, legalább neki. Meg kellett volna osztania fele a titkát, segíthetett volna neki feldolgozni, elfogadni, rejtegetni. De ennél sokkal erősebb az érzés, hogy ő hibázott.
 - Sajnálom, hogy nem vettem észre. - Mond ennyit csupán, keményen, határozottan. Tudja, hogy Annácska önző, a saját félelme a világ közepe és neki semmit sem számít az, amit ő átélt, hogy neki is szüksége lett volna valakire, támogatásra. De ő tényleg megoldotta egyedül, viszont nem akarta, hogy a húgának is így kelljen, egyedül kelljen megküzenie vele. Sóhajtva túr ismét a hajába, mással most nem tudja levezetni az indulatait. De már nem megy tovább Anna után. Hiszen pontosan most esett le neki, hogy ha a lány folyamatosan, erőszakosan löki el magától, hiába tukmálja rá magát minden erejével, akkor sem fogja hagyni, hogy segítsen. Egy normális beszélgetés hiú, nagyratörő reményeibe pedig még csak bele sem mer gondolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Furcsák vagyunk mi ketten. Minden más normális testvérpár örülne a másiknak, de nálunk ez nem így megy. Bakonyiéáknál soha. Az utca közepén esünk egymás torkának, még ha nem szó szerint is, de valahol mégiscsak az az én hangnemem, az ő válaszai. Minden. Kihúzom magam, mint akiről lepereg minden egyes szó, holott éppen ezeket is a többi mellé rendezem szép sorjában. Érvek. Csupa, csupa szép kis bizonyítéka annak, hogy szerintem nem kellene itt lennem. Annak, hogy nem örül nekem. Ha hazamennék, ugyanezt kapnám. Nem kellene ott lennem. Sehol se kellene lennem ezek alapján. Nem kérnek belőlem. Az élet csodaszép, hogy mást ne mondjak. Mindenki elmehet melegedni, akkor is maradok, és túlélem. Csakazértis, Gergő, csakazértis. Azzá tett az otthonom, aki vagyok. Úgy szeretem, hogy felülírja minden szavam, mert ő aztán tudja.
- Erre nem vagyok büszke - válaszolom és a mondatot követően nevetésem keserű, kissé már hisztérikus. Azzá tett hát. Ezzé a valamivé, amiről igazából még én se tudom, micsoda, csak azt, hogy nem ilyennek kellene lennie. Ha máshol nőttem volna fel, talán most aranyos szőke angyalka lehetnék, de nem vagyok. Legeslegbelül, a lelkem mélyén lennék porcelán. Vagyok. Nem tudom. China doll, amit védeni kell, úgy védeni, hogy vaskos falakat építek magam köré gúnyból, sértésekből, gyűlöletből, és itt bent kucorgok a saját félelmeimmel, miközben le merném fogadni, hogy mindenki azt hiszi, semmitől sem félek. Jó ez így, nagyon jó. Higgyék csak. A saját félelmeimből ne kovácsoljon ellenem senki fegyvert. Nem hagyom. Hátranézek a vállam fölött a bátyámra, és egyetlen vékony vonallá préselődik a szám. Ha azt mondanám, hogy szükségem van rá, vajon kinevetne? Nem kockáztatok. Megvonom a vállam a kérdésére. Nem úgy terveztem a mondatot befejezni, ahogy befejeztem, de nem kell vele törődni. Pillanatnyi botlás volt csupán, felülírtam a második változattal.
- Azt mondtam, megleszek egyedül is - válaszolom éles hangon, ellentmondást nem tűrve. Az én bajom ez az egész, megoldom, neki legyen elég a sajátja, ha már úgyis kijutott. Kapott bőven, többet is, mint kellett volna, azt hiszem, nem szándékszom a nyakába akaszkodni most a saját bajommal is, ami egyébként valahol talán még nevetséges is az övéhez képest. Láttam, mit műveltek a saját bátyámmal a szüleim. Kicsit bánom, hogy annyira féltem, hogy sosem tettem ellene semmit, most ez minden, amit tehetek, hogy nem kérem, fogja a kezem. Azután a levél után, amit írtam, otthon már bizonyára el is felejtették a nevem. Anna nincs többé. Gergőt viszont ebbe a legkevésbé sem akarnám belerángatni. Itt van, tanuljon nyugodtan, rólam azt sem tudják, hová mentem, tán csak nem jönnek rá. Mindegy. Szusszantok egy nagyot, jobb lesz mindenkinek ez így, hát rángatom is tovább a ládámat az épület felé, és foghegyről válaszolok a kérdésre. Komolyan, miért nem képes leszakadni rólam?
- Nem kell sajnálni, igyekeztem, hogy senki ne is vegye észre - válaszolom, és makacsul bámulok továbbra is magam elé az útra. Volt úgy, hogy majdnem elmondtam, volt úgy, hogy majdnem kiderült, de összességében örülök, hogy mégsem.
- Nincs neked jobb dolgod amúgy, mint engem vallatni? -  testvéri szeretetből jelesre vizsgáznék, ha a bátyám sértegetése lenne a tétel, azt hiszem, már tulajdonképpen rutin az egész, megszokás, hogy valahogy távol tartsam magamtól őt is.
- Nem fogom megváltoztatni a döntéseimet. Spóroljunk meg magunknak egy fölösleges vitát - állok meg hirtelen és fordulok szembe vele az út kellős közepén. Felnézek rá, hiszen végtére is magasabb mint én néhány centicskével, és széttárom a két tenyerem felé, jelezve, hogy ez már megmásíthatatlan tény, ezzel kell számolni.
- Boszorkány vagyok, nem bírom tovább otthon egy fedéllel a szüleinkkel, megszöktem és itt vagyok. Három évnyi késében vagyok a többiekhez képest, viszont ha jól értettem, boszorkányként már nagykorúnak számítok és meghozhatom a saját döntéseimet. Tanulni akarok és tanulni is fogok, akár szeretnéd, akár nem. Most pedig, ha megbocsátasz, el kell intéznem a beiratkozáshoz néhány dolgot. Ha esetleg segítenél és mondjuk megmutatnád, hogy hol kell mindezt megoldanom minél hamarabb, megköszönném, ha viszont csak arról szeretnél meghatónak szánt kiselőadásokat tartani, hogy jobb nekem otthon, akkor inkább nem tartok igényt a társaságodra - mondom ki egy szuszra, mielőtt bármit is elfelejtenék netán véletlenül kérdőn pillantva fel rá mondandóm végeztével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem moshatod le magadról a nyomait, én sem tudom, de már nem is akarom. - Köti az ebet a karóhoz, nem jellemző rá, de ebben a témában igen-igen határozott véleménye van. Mégpedig az, hogy Anna nem tagadhatja le Várdombot, a szüleit. Nem tehet úgy, mintha nem léteznének, mintha nem is lettek volna. Egyszerűen el kell fogadnia őket otthonként, családként, ahogy ő is tette és csak akkor léphet tovább. Gergő ezt érzi, mélyen, belül, de nem tudja elmagyarázni neki. Esetlenül keresi egy ideig a szavakat, de végül kiereszti a levegőt és nem mond semmit.
- Megleszel, de miért lennél egyedül, ha nem muszáj? - Na, csak megtalálta a nyelvét, a szavait, és remélhetőleg Annácska is rádöbben majd, hogy most vezekel. Amiért nem volt vele sokáig, nem volt mellette, ezt a bűnét próbálja jóvá tenni. Hűséges kutyuskaként csahol utána, próbálja jobb belátásra bírni. Próbál gondoskodni róla, törődni vele és nem érdekli, a lány hányszor taszítja távol magától vagy próbál elmenekülni. Anna nem az az ember, akire csak úgy ráhagyja a dolgokat. A bátyja, nem teheti meg.
- Nincs. - Mondja őszintén, most végzett a munkával, nincs semmi dolga. Tanulni, könyvtárban kuksolni ráér később is. Most már van lehetősége, van ideje, ki is használja, de Annácska felbukkanása most mindent felülír. Egy mozdulattal sikerült az egész asztalt felborítani és mindent újra kell tervezni, át kell gondolni. A húga itt van, eljött otthonról, nem mehet vissza már többet valószínűleg. Vagy ha mégis visszamerészkedne, abban sem lenne köszönet. Szóval ő maradt az egyetlen, akire számíthat és nehéz feladatnak érzi. Próbál jó lenni benne, az a személy, akit Annácska megérdemel, de magasak az elvárásai saját magával szemben.
 - Rendben. - Mondja végül, mert ha a lány itt van, így gondolja, akkor itt is marad. Csinálhat ő bármit, fejre is állhat, tudja jól, hogy nem megy vele semmire. Végtére a húga, együtt éltek sok-sok éven át, ennyire azért ismeri. Még ha ez felszínes is, talán ő ismeri a legjobban a lánykát. És örül neki, még ha tudja, hogy ez valószínűleg nem kölcsönös. Ha Annának lenne valami fogalma Gergő személyiségéről, nem gondolna ennyi hülyeségre. Egészen máshogy bánna vele.
Végighallgatja a lány mondanivalóját, rezzenéstelen arccal. Annyira tipikusan Anna, hogy talán mosolyogni lenne kedve, látszik is rajta, hogy kissé megenyhülnek a vonásai, főleg a tekintete lesz kedves, érzékeny, ahogy a lányra pillant. Csak elfogad egy kis segítséget, szóval Gergő szabad kezével elveszi a bőröndöt, majd ráncigálja őt, másikkal pedig egy nagy sóhaj közepette átkarolja Annácska vékony vállát, úgy indul el vele.
- Majd megoldjuk. - Mond ennyit, roppant biztatónak szánva a szavakat. És nem, nem csak a beiratkozásra gondol, érződik a hangjából, hanem mindenre. Az egész helyzetre. És direkt használt többesszámot. Az roppant kétséges számára, Annácska hogy oldja meg a helyzetet, arról halvány lila gőze sincs, ő hogy oldja meg, de együtt biztos benne, hogy valahogy megcsinálják. Bár az együttműködés maga... az a kérdéses. De most nem kell ezen görcsölnie, gondolkodnia. Inkább csak a húgocskáját karolva, gondtalanság édes illúziába ringatva magát sétál vele a kastély felé.
- Hogy utaztál? - Kérdezi végül, mintha valami normális beszélgetésre is képes lenne, de vigyázat, ez csak álca!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dacosan megvonom a vállam utolsó megjegyzésére. Nem értem, minek akar egy oda tartozni, amikor ő még rosszabb tapasztalatokat hoz, mint én. Mindegy, nem akarom, hogy érdekeljen, ha neki így jó. Megrázom magamnak a fejem kiverve belőle a gondolatokat, emlékeket, amikre a legkevesebb szükségem sincs most, és ragaszkodom makacsul a saját verziómhoz. Nincs nekem arra a helyre szükségem és kész. Nem akarom, hogy szükségem legyen rá. Nem akarok visszanézni sem. El szeretném felejteni az egészet, akkor is, ha tudom, hogy ez képtelenség. Ha lenyugszom, lehet, hogy jobb lesz, de most haragszom, nagyon haragszom azért, amit tettek vele azon a helyen és azt, amit velem nem, de tudom, hogy gond nélkül megtették volna, ha találnak rá egyetlen okot is.
- Mert így döntöttem - válaszolom a kérdésére. Nincs is más választásom ebben a percben, úgy hiszem. Határozottan csak azt az egyetlen ösvényt látom, ami az iskolához vezet, mint menedékhez. Ma reggel én felrúgtam minden kapcsolatot a saját családommal és megszöktem. Nincs visszaút. Gergő még talán lehetne, de legbelül elönt a rettegés, ahányszor csak arra gondolok, hogy hozzá forduljak, hiszen akkor talán még őt sem támogatná az a két házsártos idióta, miattam, pedig amennyit bántották, most legalább ennyi visszajár a bátyámnak. Én el akartam kerülni, istenemre mondom. Valaki más akartam, akarok lenni, aki nem sodorja bajba, elég ha én pengeélen táncolok. Ha nem kapok ösztöndíjat vagy munkát valahol, amiből fizetni tudjam az iskolát, nem tudom, mihez kezdek, de ha kiszagolják, hogy itt vagyok én is a közelében, vagy ha szól... azelőtt kell eltántorítanom ettől valami módon, hogy egyáltalán meggondolná. Gergő mégiscsak túl jó lelkű a kemény máz alatt. Talán még azt is elhiszi, hogy minden jóra fordul egyszer és létezik happy end. Ha már a nyomomba szegődik, mert semmi dolga, sóhajtok egyet lemondóan, pár percen belül meg úgy döntök, mára feladom a próbálkozást, hogy távol tartsam, inkább ultimátumot kap - vagy segít nekem, vagy itt is maradhat akár, ha tovább akarja űzni a kioktatásom. Hogy őszinte legyek a válasza kissé meglep. Inkább számítok arra, hogy makacs módon csatlakozik és megpróbál meggyőzni az igazáról, mint rövid, velős, biztató válaszára. Újrajátszom gondolatban a hallottakat, és átsuhan rajtam egy kellemes érzés. Nem tudnám megnevezni. Kellemes vörös szín jut eszembe róla, olyan örömteli hangulatot árasztó, és azt hiszem, hogy örülök a hallottaknak, még ha ezt nem is kellene. Számba harapok, míg meg nem érzem saját vérem fémes ízét, amint fogam sikeresen felsérti alsó ajkamat akaratlanul is. Csodás. Bólintok Gergőnek, hümmögve érthetetlenül. Megoldjuk, meg, bár jobb szeretném egyedül. Hagyom mégis, hogy vállamon maradjon a keze. Nem kerül erőfeszítésbe engedni neki, hogy átöleljen, inkább az nehéz, hogy ne húzódjak hozzá közelebb véletlenül sem.
- Fáradt vagyok, de majd kialszom magam. Azt hittem, hosszabb lesz az út, de annyira nem is vészes - válaszolom, ha már kérdezte, és igyekszem nem belemenni semmi személyesebb élmény taglalásába, nem mintha egy vonatútról sok olyanom lehetne. Tetszett a táj néhány szakaszon, zavart a társaságom - két állandó jelleggel csacsogó nőnemű lény - és körülbelül ennyi volt, ha azt nem számítom, hogy gyakorlatilag én voltam a fő attrakció és pletykaalany. Jól sikerült az átváltozásom, feltűnő lettem, nagyon feltűnő és többnyire felismerhetetlen.
- Miből ismertél fel? - kérdezem végül hosszas hallgatás után. Egész eddig azt figyeltem, hogy rángatja most már ő a ládám, viszont ez érdekel. Honnan tudta, hogy én vagyok az, hiszen teljesen átváltoztam, szeretném tudni, mi leplezett le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Látja Annácskán, hogy nem hisz neki, amikor próbál biztató lenni, de nem fog erőlködni, nem lesz erőszakos, nem kenyere általában. Maximum akkor, ha nincs más választása. De akkor is a legjobb ötlet, hogy átkarolja, és úgy kíséri. Szabad kezével ő hozza a táskáját, hogy a lány gond nélkül sétálgasson, még akkor is, ha ő nem annyira biztos benne, mint Gergő, hogy együtt bármit megoldanak. És kivételesen a normális csevegési kísérlete sem fullad kudarcba.
- Kíváncsi vagyok, melyik házba osztanak majd be. - Az előzőre nem igazán tud reagálni, de ez jutott most eszébe és hátha így tud majd beszélgetni. Lenne tippje, hogy a Rellonba kerül a kis húgocskája, de van egy olyan érzése, hogy a süveg jobban ismeri, mint ő maga. Ami azért valljuk be, elég szomorú. De ha Navinébe kerül ő is, akkor el tudja kísérni, meg tudja mutatni a szobáját meg hasonlók, neki az lenne a legkényelmesebb. Hiába van itt, nincsenek olyan remek kapcsolatai, hogy bármelyik házban rábízhassa valakire Annácskát. Talán az Eridonba kereshetne kísérőt, viszont egyedül nem szívesen engedné. Nem szívesen.
Anna kérdésén kissé meglepődik, de nem látszik rajta szokás szerint. Azonban a válaszra gondolva kissé ellágyulnak vonásai, nem mosolyog, mert ő olyat nem szokott, de a tekintete melegebb, kedvesebb lesz, ahogy húgára pillant.
- Annácska, megváltoztathatod a hajszíned, a szemszíned, a ruháidat. De te akkor is a húgom maradsz. - Kissé elégedett magával, ahogy nagy bölcsként levonja a konklúziót. Tényleg nem tudja, miből jött rá. Más, teljesen más, nem olyan, ahogy az emlékeiben él a törékeny, szőke tündér. De Anna nézzen ki bárhogy, Anna marad és ezer meg egy közül is fel fogja ismerni, ebben is biztos. Valószínűleg a képességének is köze van hozzá. Annának Anna kisugárzása van, ezt ő sem tudja pontosabban megfogalmazni, milyen, de tudja. Érzi.
- Amúgy mennyire vagy otthon a mágikus világban...? - Kérdi, mert hát ő is amikor idejött, fogalma sem volt semmiről. Azt se tudták, hogy a puffskein-t eszik vagy isszák. És igazából nem volt senkije, aki segítsen neki és kalauzolja. Ezért ült annyit a könyvtárban, talán túl sokat is. De ő szívesen adja át eddig megszerzett tudását Annának, lassan már a második éve végén jár. Kezd varázslóra hasonlítani, egyre szenvedélyesebben kviddicsezik. Kezd beilleszkedni a varázsvilágba, bár ebben ő maga sem hitt eleinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem húzódom el, ha már átkarolta a vállam, viszont azt a luxust sem engedem meg magamnak, hogy ezt teljesen természetes gesztusnak vegyem. Kivételes inkább, jólesik, de nem mernék belefeledkezni, vagy a végén még a földön találnám magam. Meglepő, hogy majdhogynem normális csevegést folytatunk ellenére, amin cseppet sem érezni, hogy erőltetett bájcsevej lenne, hiába kutatom a nyomait. Gergőt mintha tényleg komolyan érdekelné, hogy utaztam, ahogy az a felvetés is minden bizonnyal, hogy melyik házba kerülök. Őszintén, nekem fogalmam sincs, csak azt sejtem, hogy a csendesebb emberek közé vagy a tanulósakhoz nem nagyon van esélyem bejutni, egyszerűen nem tartoznék oda.
- Van olyan ház, amibe a szívtelen hisztérikákat gyűjtik? - kérdezem meg végül kissé cinikusan, bár azért ebben még szerintem is van valami. Éppen elég sokat szoktam piszkálni és veszekedni vele ahhoz, hogy tudja, van ilyen oldalam is. Pontosabban, hogy ilyen oldalam van, ami amúgy nem az egyedüli, de alig mutatok egyebet. A kedvesség ritkán jellemez, ha láthatják is, például. Az azonban jobban érdekel még ennél is, hogy honnan ismert meg. Az iskola egyelőre pusztán a tökéletes menekülési lehetőségként szerepel a terveimben, teljesen mindegy, melyik házba osztanak, csak maradhassak és tanulhassak. Meg akarom tanulni kezelni az erőmet és távol maradni a családomtól, amennyire csak lehet. Gábor fog egyedül hiányozni egy kicsit, mégiscsak a testvérem, még ha a legkevésbé sem hasonlítunk, akkor is. Anyáék? Aligha. Kíváncsian pillantok fel közben a bátyámra válaszát várva, és nem elégszem meg azzal, amit hallok. Értelmetlen, mintha csak egy nem létező hatodik érzékre hivatkozna.
- Ösztön? Inkább a szemem, az nem változott - jelentem ki azt, amit én hiszek. Valahol azért jó hallani amit mond, tudni, hogy megismer, csak a régi félelmeket nehéz levetkőzni. Azt hiszem, az ember megtanulja, hogy kezelni csak úgy fogja bárki, ahogy azt otthon tapasztalta, és nehéz elhinni Gergőről, hogy ne venné át a szülői mintát. Nem számít, halványan azért elmosolyodom mégis, nehéz visszafogni, amíg újabb kérdést nem tesz fel. Lehervad ettől minden kedvem egy szempillantás alatt, és sóhajtok egyet.
- Nem igazán. Fogalmam sincs a dolgokról, de azt remélem, hogy itt majd megtanulok mindent, még ha későn is - válaszolom. Vajon ha megkérném, eljönne  velem pálcát venni? Á, nem kérdezem meg inkább, majd megoldom egyedül. Kihúzom magam határozottan, pedig a legkevésbé sem találok semmiféle önbizalmat éppen magamban, hiába keresem. Azt se tudom, merre induljak el ebben a kis porfészekben, hogy beszerezzek mindent, amit kellene.
- Van egy prospektusom az iskoláról, azt írja, hogy az egyik létező legnagyobb könyvtára van az ország területén... és a legjobbak egyike is, ami a mágikus tudományokat illeti, vagy hogy nevezik ezeket - mondom, és el is kezdek keresgélni az oldalamon lógó táskában, ahová azt a háromba hajtogatott lapot tettem, hogy megmutassam neki, mit is írtak a Mágustanodáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

 - Tulajdonképpen nincs. - Állapítja meg, mert ahogy így belegondolt, egyik házra sem ezt mondaná. Bár az eridonosok között van egy-két igazán hisztis lányka. Néhánnyal múltkor sikerült összefutnia és nem éppen volt kellemes találkozás. Néha érzi magában az elfojtott agressziót, de ez kevésbé nyilvánul meg a vágyban, hogy kitekerje a nyakukat, sokkal inkább abban, hogy fáradtan menekülne. Bár nem, Annácska elől nem menekülne, ez bizonygatja azt, hogy őt karolva, a lány bőröndjét húzva sétálgat vele a kastély felé.
Nemes egyszerűséggel hagyja Annácskára a dolgot. Ha ő azt akarja hinni, hogy a szeme miatt ismerte meg, akkor hadd higgye, nem fogja összetörni az álmait. Sosem volt célja minden erővel a földön tartani őt, most sem életcélja. Csendben hallgat a hatodik érzékéről, a furcsa képességről, amit egyre nehezebb kontrollálnia, és egyre kevésbé tűnik megbízhatónak. Múltkor is rossz előérzete volt, hogy valami borzasztó fog történni, semmi nem volt. Bár azt nem érezte, mikor fog történni, ezzel vigasztalja magát. Mégsem volna jó ötlet csaknem meg-megőrülni vaklármák miatt és paranoid viselkedést mutatni. Ugye, hogy nem.
- Nagyon fura lesz eleinte. - Állapítja meg, mert azért annyira ismeri a húgát, hogy tudja, neki lesznek gondjai a varázsvilággal. Gergő sokkal inkább nyitott, pozitív személyiség, aki képes volt hamar befogadni a dolgokat. Annácska konzervatívabb, talán meggyűlik majd a baja a sok szabállyal, furcsasággal, de előbb-utóbb muszáj lesz neki is felvennie a ritmust, ha itt akar élni. Márpedig nagyon úgy néz ki.
- Igen, a könyvtár nagyon jó. Eleinte nagyon sok időt töltöttem ott. - Meséli egyszerűen, bár még most is sokat tengeti ott az idejét. Mindig talál valami kellemes olvasnivalót, amivel elütheti az idejét. Ha Annácska kíváncsi valamire még, az út további részén mesél neki, készségesen, legalábbis olyanokról, amikről tud. Meg válaszol is, amire csak tud. Totális segítőkészség!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza