Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ezt azért hagyd ki az első évfordulós romantikából.
Nevetem el magam, mert hát lássuk be, én imádom, de neki nem hiszem, hogy annyira jól jönne ki, ha tényleg ennyire be van feszülve otthon a másik, hogy minden rendben legyen.
- Te ismered jobban, te tudod, hogy mi kell neki, meg ha már mondtad is, akkor csak rájön egyszer, mondanám, hogy ezekkel a navinés cukorpofákkal mindenki azt hiszi, hogy könnyű, pedig nem, de hát te is az vagy, nem akarok én összeveszni veled.
Meg aztán, milyen az, hogy a feleségét meg a feleségemet kritizálom? Na ugye, az életem teljesen körülveszik a sárgák, és rá kellett ébrednem, hogy imádom ezt.
- Szóval, ha azt mondom, hogy gyere el velem horgászni szombat hajnalban, akkor esélyem sincs rávenni, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egyetlen Bercelem

- Pedig egy magnós szerenád hiányzik már - nevetek egyet jóízűen. Én most a hagyom, hogy ülepedjenek a dolgok utat választottam, remélve, hogy ezzel nem baszok el semmit. Majd idővel kiderül, ugyebár.
- Nos, elővesszük a naptáramat és úgy két év, ötvennégy nap és három óra múlva talán van rá esélyed. Várjá’ nem, az már foglalt - mutatom neki, hogy tényleg be van firkantva oda valami program. Hát szoktam én az időmmel viccelni? Nem. És tényleg magamnál hordok mindig egy naptárat? Igen. Ennyire muszáj feljegyeznem minden egyes lépésemet. Konkrétan múltkor még az is be volt vésve egyik estére, hogy szexelni az asszonnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Remek húzás volt. Anyám látott, megkérdezte, hogy biztos nem csak alibi-e a házasságom. Látod, mit meg nem teszek azért, hogy a szerelmünk titok maradjon, teherbe ejtettem az asszonyt.
Igen, én erre tényleg nagyon, de nagyon büszke vagyok, mert nagyon sokáig nem jött össze, és hát ott volt a gyógyszerallergia is, nyilván féltem, hogy esetleg rám is allergiás a teste, de szerencsére dupla dobással bebizonyítottam, hogy nem. Amúgy is, négy fia van, egynek csak melegnek kellene lennie, ha igaz az, hogy minden negyedik ember… nem, Barnabás a plátói szerelmem, akitől éppen leesik az állam.
- Jézusmária! És még csodálkozol, hogy az asszony megy veled, mint valami szerencsétlen firstlady? Őt is beírod a programok közé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egyetlen Bercelem

- Most akkor már érted, nekem mire kellett az gyors házasság - röhögök, mint valami barom. Hogy lehet így társalogni azt ne kérdezze senki, csak Bercivel vagyok erre képes.
- Neeem, dehogy - hangom is elárul, hogy azért volt már erre példa. - Szerintem néha belenyúl a naptárba amúgy, feltűnően máshogy kanyarodnak néha a betűk - tudom jól, hogy van olyan, hogy átrendezi a programjaimat.
Az órámra pillantok, aztán a kölyökre. - Mennem kellene, mert Róza még mindig gyengélkedik és Rónaky nem engedi dolgozni. Meddig szól a kimenőd? - mert lássuk be, házasoknak bizony az asszony szabja az idejét, ezt azért mindketten tudjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Csodálom, hogy volt rá időd.
 Ezt már én sem bírom ki nevetés nélkül, ez az ember hihetetlen, komolyan mondom.  
- Beírja, hogy szexeljetek?
Nem alaptalan a kérdésem, mert esküszöm, hogy azt a szót látom átütni a másik papíron  biztos vagyok benne, hogy igen.
- Nem szeretnék hazasietni, ha szükséged van rám, szívesen megyek veled. Edit úgysem kifejezetten kedves ma, szóval a másik szerelmemmel lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egyetlen Bercelem

- Volt már rá példa - most mit hazudjak, hát tisztán lehet látni, na meg simán kinézendő a nőből. Egy őrült, nem is csendes, nem is nyugodt, pont az ellentéte mindennek, amit valaha elképzeltem, de nekem így tökéletes.
- Hát gyere, biztos találunk a favágáson kívül is valamit neked - azt még nem tudom, hogy mit, de megoldjuk. Engem nem zavar, ha jön, sőt.. Legalább biztosan nem lesz unalmas a mai nap. Szeretem, ha ez a tejbe tök ott van, mert mindig előáll valamivel, ami kilendít a búskomorságból. - Na gyere, szerzünk előtte valami ételt is - indítványozom, amit a hasam suttog, s ha rendesen feltankoltunk, indulhatunk is a Menedékhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a szolgálati helyiségben| o

Nehezen veszem rá magam, hogy felnézzek rá a monológom után. Ugyanis most, hogy ezt így elmondtam neki sokkal kiszolgáltatottabbnak, sebezhetőbbnek érzem magam, ami vicces, hiszen épp a véremet veszi. De erőt veszek magamon és ránézek a kortalan arcra. Az érzelemmentes, szenvtelen arcra. Tudom, hogy van véleménye, gondolata ezzel kapcsolatban, de nem osztja meg velem. De ez nem is gond, borzasztóan örülök annak, hogy az általam annyira nem kedvelt érzést nem látom rajta tükröződni, hangjából sem árad. Gondolom nem is érzi azt egyáltalán, talán a sok évtized, amit leélt kiölte belőle a sajnálkozást.
- Többet kéne vámpírok társaságában lennem – motyogom mindenesetre, megkönnyebbülten, pár pillanatig elmosolyodva miután válaszol. Sokkal előrébb amúgy nem vagyok, mármint még mindig nem tudom megmondani, hogy ugyan miért is más minden az ő társaságában. Nem, azt hogy azért mert nem ember nem fogom tudni elfogadni. De azt hiszem hála ennek a beszélgetésnek sikerült eljutnom egy olyan pontra, hogy igazából nem is érdekes. Elgondolkodva fürkészem őt egy darabig, tanakodok a rejtélyes mivoltán. Aztán eljön az a pont, hogy az ajkamba harapok és fejemet oldalra biccentve ismét megszólalok.
- Miért lett belőled vámpír? Mármint a … a … - torpanok meg egy kicsit keresgélve a megfelelő szót – a megalkotód, a teremtőd ő szándékosan tette?  Úgymond életmentés volt, vagy társra vágyott, aki hasonló, mint ő?
Tudom, hogy nagyon belemászok ezzel a magánügyeibe, de hiszem azt, hogy tudja, hogy nem kell felelnie ha nem akar. És meg fogom érteni ha így tesz; csak egyszerűen nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki is ő, milyen is ő, és hogy ki volt, milyen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Erre a vámpírok társaságával kapcsolatos kis kijelentésre azért szusszanok egyet, miközben elpillantok a kezemben tartott tégely felé. Mivel -feltételezem- ez amolyan viccelődés-féle volt, így nincs okom óva inteni. De még ha nem is tréfálkozás lett volna, akkor sem tartok attól, hogy miattam mostantól nekiállna vérszívó barátok után nézni. Nem olyan egyszerű az és ő különben sem az az alkat. Azok a fanatikusok és nekik más okaik vannak. Pont az ellenkezője, mint neki. Őket éppen hogy felajzza a veszély, míg a bagolyköves számára pont a nyugalom vonzó bennem.
- Az előbbi - felelem csöndesen, de magabiztosan. Életmentés volt Teremtőm célja, amikor véremet vette és vérét adta. - Soha sem volt célja gyermekeket lérehozni és előttem nem is tette. Talán utánam sem. De ott és akkor így döntött - teszem még hozzá, felfedve a lány előtt, hogy Atyám nem azon halhatatlanok egyike, akik úton, útfélen utódokat kreálnak. Éppen ellenkezőleg.
- Kész - pillantok a készülék felé és emelem el azt egyszerűen a lány karjától. Mindössze egy apró, piros pötty marad ott a bevatkozás nyomán, ám nincsen ott fájó érzés, sem kiserkenő vér. - Szolgáld ki magad! - intek a mellette lávő kisasztal kínálata felé. - De mindent csak lassan - bólintok, felhívva erre a figyelmét. Most nincs helye ugrálásnak, hirtelenkedésnek. Részemről viszont felegyenesedem a székből, kicsit arrébb sétálok, leválasztom a termoszt a műszerről, feljegyzek a címkéjére néhány adatot, majd elhelyezem a hűtőszekrényben. Utána visszatérek Laura mellé, aki most meglehetősen gyengén, szédülősen érezheti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Talán úgy két órával ezelőtt süppedtem be a könyvesbolt egyik félreeső sarkába. El akartam tűnni a világ elől, el a pletykáktól, amelyek újra felhánytorgatták anyámat. A gyomrom felfordult, ha csak rágondoltam. Egész addig ücsörögtem ott, míg odakint már szürke lett az ég alja, és lassan a boltokban is elkezdtek felizzani a villanyok. Nagy sóhajjal keltem végül fel, hogy egy pár könyvvel a kezemben induljak el a kijárat felé. Még jó, hogy ide gyakran jártam, a hely összes dolgozója ismert, és tudták, hogy most bizony jobb békén hagyni. Előrehajoltam a kilicsért, de ahelyett, hogy megkaparintottam volna, az ajtó mozdult felém. Mielőtt reagálhattam volna, már bele is ütközött a fejembe. Az összes könyvet kiejtettem a kezemből, miközben tompítottam az esésemet a fájdalom hullámzása mellett.
- A francba - sziszegtem összeszorított szemekkel. Ennek egy ideig biztos nyoma marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A megjelenés napján elkapkodták az összes példányt, én pedig hoppon maradtam. Berendeltem ugyan, de későn, most viszont megkaptam az értesítő baglyot, hogy a Vadóc Wendelin végzete végü megérkezett. Úgy bizony! Itt van Őszike néni könyvesboltjában, és csak rám vár. Természetesen egy olyan napon, ami a leghosszabb munka szempontjából, még késő délután is tartok órákat, így hát, amikor leszaladok, hogy végre átvegyem, nem figyelem éppenséggel, hogy valaki kifelé akar jönni. Riadtan nyúlok a lány dereka után, hogy ne essen el, nem is nézve, hogy nem azzal, hanem a bevert fejével lesz igazán problémája. - Minden rendben? - Ez egy nagyon hülye kérdés volt, de csak kicsúszott a számon, ahogy ott tartom őt, centikre magamtól, bele se gondolva abba az opcióba, hogy a pasija valószínűleg szétver az első találkozásnál, nekem pedig éppen azt kellene elkerülnöm, hogy a fejemet ütés érje. - Hívjak gyógyítót? Igen, azt lesz a legjobb, hívok gyógyítót. - motyogok kettőnk közé, ahogy aggódva nézek rá még mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A pillanatnyi fájdalom a fejemben nem is engedte, hogy felfogjam a derekamra simuló kezeket, csak mikor az illető megszólalt. Felnyitottam a pilláimat, és bevallom őszintén, ha nem fog, talán tényleg elesek, úgy megriadtam a közelségétől. Lábammal gyorsan kavircoltam, hogy minél előbb kiszökhessek a férfi kezéből, és visszaszerezzem az elvesztett egyensúlyomat.
- Nem kell gyógyító, jól leszek, ha végre elengedsz - jegyeztem meg, és kezem a mellkasánál próbálta távolabb taszítani az arcomtól. Be nem vallottam volna neki, de igazából tényleg kicsit megszédültem, ahogy végre a saját lábaimon voltam. Agyrázkódás?
- Azt hiszem, már eleget segítettél... - Lehajoltam, hogy összeszedjem a széthullott könyveimet, de a fejembe belehasított a fájdalom. Reflexből kaptam oda, és egy pillanatra lehunyva a szemeimet vártam, hogy elmúljon a kellemetlen bizsergés, és folytassam a könyveim összepakolását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Bocs, én csak segíteni akartam. - Amiből láthatóan nem kér, így aztán engedelmesen, meg az ő némi taszigálására megadóan persze, de elengedem, és nem is merem megkockáztatni, hogy esetleg megver azért, mert lehajolok neki segíteni. Csakhogy, mert persze mindig van egy csakhogy, a fejéhez kap, nekem meg az összes vészvillogóm maximumra kapcsol, mert hát, ha valakinek éppenséggel sorvad a kobakja mélyén az agya, akkor hiperérzékeny lesz arra, ha bárki más is a fejéhez kap. - Biztos, hogy ne vizsgáljanak meg? Ez nagyon veszélyes. Okozhat koncentrációzavart, aluszékonyságot, szexuális problémákat, koordinációs zavarokat. - Igen, engem nagyon sok mindennel vizsgáltak, rövid időn belül, mert viszonylag hamar kiderült, hogy nem éppen vagyok az a hosszú távra tervező típus. Már ott guggolok én is mellette, és aggódva nézek rá. - Sok gyógyító ismerek, idehívhatom a legjobbat, vagy akit csak szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ugyan. A fekete is lehet sötétebb, ha elég ideig nézzük - feleli a körülményekhez képest vidáman. Elképzelni sem tudja milyen lehet a másiknak, hiszen őt alapból is azért tartották, még megannyi nőtársával együtt, hogy testi örömöket okozzon egy férfinek, de valahogy érzi, ez ennél sokkal mélyebb. Őt már elkerülik a férfiak ilyesfajta megnyilvánulásai, hiszen bármennyire is tartsák gyönyörűnek, nem elég bátrak, hogy odalépjenek hozzá egy kellemes kis csevejre. Már méterekről hallja, ahogy egy termetes férfi közeledik, így csendben marad barátnője következő mondatára. Elmosolyodik.
- Szép estét! Köszönjük, minden rendben, csak kiélvezzük az utolsó melegebb éjszakákat - válaszol a férfinak kedves hangnemben, egyáltalán nem fenyegetően, de tekintetével végig követi, ahogy elvonul. Amint hallótávolságon kívül kerül fordul ismét Hella felé. - De nem vagy a felesége. Édesem, minden jó lesz és minden jó is! Olyan sok mindent elértél az életben már! - nyúl ki a hasonlóan fehér kézért és szorít rá bátorítóan. Borzalmakon kellett átesnie a nőnek, szeretné, ha tudná, hogy támogatja, azonban fogalma sincs, mit mondhatna, ami valóban segít. Így inkább csak csendben, jelenlétével próbálja meg támogatását kifejezni a másik felé.
- Nem - csóválja meg a fejét. Az ég felé pillant. - De mi értelme a boldogságnak, ha nem teljes és igazi? Lehetsz boldog elzárkózott szívvel is, azonban akkor a körülötted lévő emberek, nem az igazi énedet látják - mosolyodik el halványan, majd pillant a nőre. - Odaadó vagy, bátor, okos és gyönyörű. Mi értelme ezt elfecsérelni falakkal a szíved körül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Iszonyúan sajgott a fejem, de azért egy értetlenkedő nézés belefért a férfi irányába. - Mégis mi vagy te, orvos? - kérdeztem felháborodva, mert nagyon is kételkedtem benne, hogy az lenne. Akkor meg mégis mi jogon állít fel nekem diagnózist egy nekem irányított ajtó miatt?
- Nem kell gyógyító. Egy kis pukli lesz csak a helyén - magyaráztam, de azért letettem a térdemet is a padlóra, és ráültem a sarkamra. - Menj csak a könyvedért, én megleszek. Remélem legalább valami jó - motyogtam magam elé, kicsit maszírozva a helyet, ahol eltalált a kilincs. Aztán megrökönyödve tapasztaltam, hogy kissé piros lett a kezem.
- Merlinre, mégis hogyan? - néztem az ujjaimat hitetlenkedve. - Na jó, lehet mégis jobb lenne az a gyógyító - egyeztem bele a férfira nézve. Ismerős volt. Valahonnan nagyon is az volt, de nem tudtam rájönni, csak a kezemet nyújtottam, hogy segíthessen. Fordult a kocka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Az éppen nem, de ismerek néhány nagyon jó orvost. - Többet is, mint kellene, de ezt már nem teszem hozzá, csak a bennem élő kis ironikus mondja. Szeretnék segíteni, poszttraumás vagyok minden fejsérüléstől, de azt hiszem, ez megbocsátható nekem. - Csak egy öngyilkosságaiban örömet lelő boszorkáról szól. - Nem sok ilyen van a történelemben, de igen, valóban nagyon szerettem volna már a kezeim között tudni, így bármennyire is ellenkeznem kellene, végül egy biccentéssel, hogy oké, akkor megyek, felállok, és a kis közjáték után széles mosollyal pillantok a nénire. Aztán a következő pillanatban vissza a lányra, meg a vérre, ami a kézfejére került. - ¡Dios mío! Oké, csak semmi pánik. - Mondom neki, de inkább magamra gondolok. Riadtan nézek fel a pult mögött állóra, aki már emeli is a pálcáját, hogy egy patrónussal gyógyítót varázsoljon, vagy legalább valakit, aki tud segíteni. - Mindjárt jön a segítség, de addig jó lenne, ha magadnál maradnál. Um, hogy hívnak?- Nem, nem csajozok, ígérem, hogy egy ilyen helyzetben nem állok neki, csak nagyon érdekel a neve. Valahogyan csak szólítanom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Még mindig fájlaltam a fejemet, de most már nem csak kívülről, de belülről is. - Mégis hányszor képes meghalni egy boszorka? - kérdeztem ironizálva. Sok hülyeséget olvastam már életemben, de olyat még nem pipáltam, amiről az ajtótaszigáló beszélt.
Elhúztam a számat, nem szerettem beismerni, ha igaza van másnak, de bizony kicsit megszédültem. Talán csak a fájdalomtól, esetleg a sokktól, hogy már megint egy ajtó fog ki rajtam. - Jó, azért nem kell rögtön temetni, csak jobb, ha ránéz egy gyógyító. Szimplán ennyit mondtam - horkantam fel. Elájulni, persze. Jó hogy nem azt mondják, hogy varrni kell majd a sebet, amit egy kilincs okozott. Mégis milyen hevesen nyithatta azt az ajtót?
- Amúgy meg Rue. A könyv meg elég depressziósnak hangzik. Gondolom Thomas Hardy az egyik kedvenc íród lehet - jegyeztem meg, ahogy hátrébb csúszva hátamat a könyvespolcnak vetettem. Beletörődtem, hogy úgy sem fog békén hagyni. Beszéltetni fog meg minden hülyeség, pedig annyira tényleg nem voltam rosszul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Köröztem egyet a szememmel. Persze, ez a szöveg, hogy csak egy boszorkány képes rá, olyan elcsépelt. Biztos sok lány kuncog rajta, mintha valami közös kis titkuk lenne. Mondjuk gondolom a legtöbb emberrel nem is úgy ismerkedik, hogy ajtó-kiütéssel nyeri el a maradásuk.
- Traumatizált gyerekkor mi? Szerintem nincs olyan, akinek a szülei ne cseszték volna el - jegyeztem meg, és hangomból ugyanúgy ömlött a belül érzett düh, ami két és fél éve fűti a létezésem. Benne van minden mozdulatomba és mondatomba. Fertő.
- Az Albert se a legnépszerűbb név mostanában - vágtam vissza csípőből azonnal. Hátravetettem a fejem a könyvespolcnak, és úgy néztem a férfira, próbálva megfejteni miért maradt ott velem. Bűntudat? Félelem?
Halványan elmosolyodtam a magyarázatra. - Szóval... azt mondod, hogy ez a könyv olyan fontos, hogy megéri érte ártatlan könyvmolyokat megtámadni? - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elrejtsem a kikívánkozó mosolyom. Ha már szenvedek miatta, az a minimum, hogy szívom érte egy kicsit a vérét.
- Hardy? Nem. Semmiképpen. Tudod, eridonos vagyok, a mi vérünket a pezsgés hajtja - ismételtem el a szavait egy cseppnyi élccel narancsos hangomban. - Csak viccelek, én inkább azokat szeretem, amiken el tudok gondolkodni. Hemingway, Orwell, Jane Austin - soroltam, aztán fejemmel a körülettem elterülő egyik könyv felé böktem. - Hasek. Olvastad már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Az enyémek egészen rendben vannak, Merlinnek hála édesapám sokkal jobban szereti más gyerekeit terrorizálni, mint a sajátjait. Anyukám meg igazából minden korosztályt, akik ezt élvezik. - Elgondolkodón simítok végig az arcomon, hihetetlen, hogy mennyire rosszul hangzik ez így, mintha két elmeháborodott pszichopata gyereke lennék. Az igazság ennél sokkal lágyabb, apukám azért felel, hogy az ifjú boszorkány és varázslópalánták megfelelő tudással hagyják el az iskolát, anyukám pedig Nemeske kulturális életét igazgatja. - Tényleg nem, ez ilyen családi dolognak indult, de végül csak én kaptam meg az áldást, a húgom nem anya után lett elnevezve. - Pedig ugye az Emma nem olyan furcsa név egy mai kislánynak, mint az Albert. Na nem kislánynak, kisfiúnak. Mindenhogyan furcsa, de én szeretem, mert az Albi meg Alibi édesek, mondjuk a kölyök fejem miatt abban nem hiszek, hogy a tizenhét évesek elhiszik majd, hogy tényleg én vagyok a tanár, de ez még odébb van. - Mindent megér. De bocsánatot kell kérnem, háztársat sosem bántanék. - Nem mintha mást igen, de a levitások megértették volna a könyv szentségét, a navinések meg olyan kis cukorfalatok, hogy megbocsátottak volna. A Rellon...ott lett volna gebaszka, de szerencsére nem kell elásnom, mielőtt megjelennek a társai. - Azt hiszem, tőle még nem. De Orwell nagy kedvencem, Austin-t és Hemingway-t is olvastam. A kedvencem a Vörös és Fekete, és amit a legnagyobb szenvedéssel olvastam eddigi életemben az a Száz év magány volt. Javítottam a megítélésemen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Fájó arckifejezéssel néztem a férfi irányába. Már így is többet tudtam a családjáról, mint szerettem volna, de akkor még a nevekről is kishistóriát kaptam. Ha nem mondta volna is két perc alatt kiderítem, hogy eridonos. Talán én is pontosan ilyen lennék. Írországban. Ha nem hullt volna szét minden, mint egy kártyavár.
Elmosolyodtam. - Csak háztársat nem. Igazán szerencsésnek mondhatom akkor magam, hogy a teszlek süveg a Griffendélbe tett. Lehet egyszer majd megköszönöm neki - ingattam meg a fejemet. Vajon mennyi idő kell még a gyógyítónak? Ennyi idő alatt egy ember elveszthette volna már az életét.
Tágra nyílt szemekkel néztem a magyarázkodását. Értelmes volt. Hol volt a csavar? Mindig volt egy. Nyitottam a szám, hogy magam is megdicsérjem a könyveket, ám a kérdése megállásra késztetett. A szemeibe néztem, és Merlinre, egy pillanatra hinni akartam nekik. De a belsőm egyszerűen nem hagyta. A csalódás, a család, minden azt bizonyítja, hogy nincs értelme bízni a szívemben, sokkal inkább az eszembe.
- Továbbra is sebes a fejem tőled, és egyetlen gyógyító ismerősöd se kapkodja a lábait, hogy ideérjen. De elismerem, az olvasottságod figyelemre méltó - fejtettem ki a véleményemet sajátos módon. Ez egy burkolt dicséret volt. Olyannyira kétértelmű, hogy talán senki nem láthatta benne a lenyűgözőséget. - De ha elolvastad az öngyilkos boszorkányról szóló könyvedet és kölcsönadod, talán megbocsátok - jegyeztem meg. Sose hagyok ki egy jó lehetőséget a saját edukációmra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Griffendél? Akkor nem is itt kezdted az iskolát? - Tudtam én, hogy nem ismerős, viszont nálam nem lehet sem sokkal idősebb, sem sokkal fiatalabb, vagyis, ha idejárt volna, akkor ismernem kellene. Tűzről pattant, kihívást jelentő, pont, ahogy szeretem. A helyzet pedig az, hogy ismerve az állapotomat, vele biztos, hogy nem kezdtem volna, mert félő lenne, hogy beleszeretek, azt pedig nem engedhetem meg magamnak. - Lehet ilyet? Csak úgy beszélgetni vele? Itt csak sámánbot van, az nem túl érdekes. Sőt, először azt hittem, hogy elromlott. A beosztásomkor kiment egy srác, Eridon, majd kiment egy tök ugyanolyan, megint Eridon. Mondtam is az életem értelmének, hogy a botban merül az elem, vagy nagyon megzavarta, hogy ugyanúgy néznek ki. Aztán nála is Eridon, majd nálam is. - Igaz, hogy jól jött ki, egy szobába is kerültünk, és végül nagyon jó barátok lettünk. Igaz, egyikünk hamar lelépett, de mindig, mikor visszajött, benne volt a csapatban megint. - Éppen Kis Vili bácsival csinál valamit, de utána jön. Mondtam neki, hogy amíg ironikus vagy, nincs nagy bajod. - Kisfiús mosolyommal nézek rá a pilláim alatt, anyukámnál is mindig ezt vetem be, ha kihúztam a gyufát nála. Rám nagyon nehéz haragudni, és a legrosszabb, hogy ezt tudom is. - Ha még így is áll a megbocsátás, akkor mindenképpen. Holnap, egy bocsánatkérő sütivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Csak csöndesen ingattam a fejem. Úgy tűnt egyetlen pletyka sem jutott el hozzá az évek alatt, vagy csak nem fogta fel ki mellett ücsörög a boltban. Ám véletlenül se akartam mindent megosztani vele, hogy rájöjjön. Jobb volt a sötét homályban hagyni. Amúgy is valószínű, hogy a gyógyító megérkezését követően bármikor beszélnénk még. Csak a felelősség tartja még mindig mellettem.
Egy félmosollyal hallgattam a történetet. - És nem tudtad még számon kérni a botot, hogy miért osztott ennyi embert a házadba? - kérdeztem ingatva a fejemet, ám egy furcsa könnyed felfelé kunkorodás ott ragadt a szám sarkában. - A teszlek süveg válaszol, ha érdekes vagy. Néha egész monológokat zavar le a fejedben, miközben beoszt. De csak ha kedve van hozzá. Elég szeszélyes az is - révedt el a tekintetem. Régen volt már, mikor utoljára a Roxfort falai között mászkáltam. Mintha egy másik életben lett volna.
- Az irónia és a szarkazmus egy értelmes nő legnagyobb fegyvere - vágtam vissza azonnal, ám hangomból a kezdeti él már teljesen eltűnt. Inkább csak megszoktam, hogy mindent amit teszek magyarázatot kell adnom. Mintha nem lenne elég az egész önéletrajzom indoknak, hogy ilyen vagyok.
Egy pillanatra megálltam, és egy hajszál választott el tőle, hogy szarkasztikus nevetéssel válaszoljak a kérdésre. Itt volt hát eldugva a csavar. Egy süti, egy kis beszélgetés, egy csók, és a harmadik randi előtt már tovább is áll. Hát persze.
- Azt hiszem a könyv is bőven elég lesz - jegyeztem meg végül, bár szavaim keménysége mögött felsejlett a pillanatnyi kétkedés a férfi irányába. Hiába a pillarebegtetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Nem, mert mindig elzárják, nehogy ellopják. Túl sok az egy elmére jutó legilimentor a kastélyban. - Az állásinterjúm alatt láttam, hogy hol lakik a bot, és azt is, hogy micsoda biztonsággal védik. Ez valahol jogos, valahol meg nevetséges, mert véleményem szerint a túlzott óvatosság nagy hibákat eredményez. De ki vagyok én, hogy beleszóljak ugyebár ebbe. Én csak meg akarnám szerezni, a biztonsági intézkedések igazából ellenem vannak. - És ez teszi izgalmassá is. Egy ilyen nőnek bármelyik férfi a mélyére akarna látni, még akkor is, ha ez egy kudarcra ítélt hadművelet. - Lássuk be, az volna, hiszen az olyan nők, mint Rue, nem könnyen megszerezhetőek, ellenben nagyon izgatóak. Ő nagyon izgat engem, de nem, eszemben sincs lépéseket tenni, és nem csak a biztos kudarc tudata miatt, hanem azért sem, mert nem akarok elköteleződni.
- Akkor a könyv, hol várjak rád? - Kérdezem mosolyogva, hiszen én már látom, hogy a barátom közeledik az épület felé, ki is intek neki, hogy lássa, tényleg ott vagyunk, és nem csak vicceltem vele. Meg, hogy én rendben vagyok, mert az a nagy helyzet, hogy eléggé szokott aggódni miattam. - Ha szeretnéd, megvárom az ítéletet és hazakísérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A szarkasztikus nevetést egyszerűen képtelen voltam visszafogni. Még hogy a mélyére. - Nem. A legtöbb férfi az ilyen nő lábai közé kíván jutni, hogy bebizonyítsa, hogy erre is képes - világosítottam fel megkeményedett állkapoccsal. Úgy tesznek, mintha érdekelődnének, majd mikor már elhinnéd, kiderül minden pasi mekkora bunkó. Nem is muszáj csak a saját élményeimet áttekintenem, ott van Winter. Gyönyörű példa arra, hogy ne viselkedjen egy ember a nőkkel, mégis megteszi. Úgy, hogy két húga van. Akkor mégis mire számítana az ember lánya?
- Hát, elég gyakran járok ide. Ha kiolvastad, akkor megpróbálhatsz megtalálni. Vagy odaadod Levinek, és ő eljuttatja hozzám - pillantottam a pultban álló férfi felé, aki a leghalványabb érdeklődést se mutatta az irányunkba. Pedig esküszöm, tényleg jóban vagyunk. Mind a ketten békén hagyjuk a másikat, de illedelmesen köszönünk.
- Nem kell, köszönöm. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy megbirkózzak a doktorral - engedtem meg egy féloldalas mosolyt a férfi irányába. - Így is elraboltam egy csomó idejét drága Albert, amit egy bizonyos boszorkány öngyilkosságaival is tölthetett volna. Üdítő esti mese - folytattam, csak azért is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Semmi jó nem sülne ki belőle, ha én oda akarnék jutni. - A nagy ellenállás mellett azt be kell vallanom, hogy nagyon könnyen leszek szerelmes. Nem mélyen szerelmes, de abban az időszakban, órákban, napokban mérhető időintervallumban, amíg egy-egy nővel vagyok, én nagyon szerelmes vagyok beléjük. Aztán ahogy jönnek és mennek, úgy megy ki belőlem az érzés is. Okkal nem kezdek a Rue féle lányokkal, mert nem akarnám itt hagyni, de nincs semmi, amivel tenni tudnék ellene. - Biztos, hogy nem adom oda neki. A kölcsönadásnak van egy kellemes mellékese, az, hogy újra láthatlak. - Rendben, nem mászom a lábai közé, de azért senki se mondta, hogy nem leszek önmagam, és még csak nem is flörtölök vele. - Megkereslek. - Nem hiszem, hogy olyan sok Rue mászkál az Eridonba. Még megvan a talárom, Miksa elmondja a jelszót, és bent is vagyok, nem csinálok ebből olyan nagy ügyet, pontosan tudom, hogy hogyan nyerhetek.
- Ironizál, de nem tudja elképzelni, mennyire igaza van. Ma még a lakótársamnak, életem szerelmének sincs esélye nálam. - Vigyorom kiszélesedik, ahogy feltápászkodom, és kezet fogok az érkezővel, akit gyorsan tájékoztatok a helyzetről, és megint csak nem tudom meghazudtolni magam, mert minden latin orvosi kifejezést, amit tudok egy beütött fejről automatikusan beleszövök az eset ismertetésébe, mintha én magam is ezen a területen lennék jártas, holott épp csak a leggyengébb pontomról van szó. - Akkor holnap nagylány kisasszony. - Kacsintok még felé, mielőtt kilépek a könyvesboltból, és hazafelé veszem az irányt a csodás könyvemmel, a boldogságommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- BÁNKI BOLDIZSÁR - csattanok fel az utca kellős közepén, mikor meglátom őt és mérhetetlen harag zúdul rám. Nem, egyáltalán nem érdekel, hogy ott áll vele szemben egy barna és láthatóan tök jól elcsevegnek. Én, mint a hurrikán, lecsapok és még mielőtt kikérhetné magának, hogy nem így hívják, én lecsapok neki egy hatalmas pofont.
- Bocs - nézek a lányra. - Megérdemelte - de még mennyire, hogy meg. Azt hittem, hogy a korcsolyapályás középső ujj mutogatás eléggé kielégítő volt, de úgy tűnik mégsem. Most, hogy kezem csattant az arcán, már nincs bennem hiány.
- További jó szórakozást, sziasztok - fordulok meg és elindulok a sarkon található bódéhoz, hogy szerezzek forrócsokit és gofrit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nincs itt.
Mordulok oldalra a felém közeledőre, aki a bátyámat keresi, én meg a velem szemben álló lányt fűzöm. Még a múltkor, a forralt borozáskor ismertem meg, és nagyon cuki. Tényleg tovább kell lépnem, de akkor megkapom a pofont, és olyan csodálkozva nézek rá, mintha életemben először látnám.
- BOTOND! A NEVEM BOTOND!
Ordítok utána mérgesen, amire a lány annyit mond, hogy "akkor szia", hát nem hiszem el!
- Faszom beléd, Sára, ezt most miért kellett?! Megjött vagy nem dugtak meg rendesen?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ó, tudom én jól, hogy hívják, de soha a büdös életben nem fogom megadni neki azt, hogy a nevén szólítsam. Múltkor csak poénból, most már inkább bosszantásból.
Megtorpanok, mikor káromkodva szól utánam és a kérdését meghallva, fordulok felé, hogy kezemet újabb pofonra emeljem. - Azért kellett, mert a mocskos nyelveddel belemásztál a számba - toppantok egyet. Hát mit gondol, miért kellett? Mert megérdemelte, ennyi az egész.
- Mondd csak, a bátyám szerinted hány másodpercig hagyna téged életben, azután, hogy elmondom neki, mit műveltél a vásárban? - totál higgadt próbálok lenni, annak ellenére, hogy mennyire felzaklatott a dolog. Mégis, hogy beszél ez velem? Mit képzel a seggéből rángatott elő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem érdekel, ha megpofoz is, akkor is mondom a magamét, hát üssön, gyerünk, én bírom a fájdalmat.
- Szóval szenvedélyből pofozgatsz? Különben is, te kezdted, mert a szádat odanyomtad a számra, szóval azt közölted velem, hogy akarod. Megkaptad.
Tárom szét a karjaimat tehetetlenül. Hát nem értem, hogy miért én vagyok a gyökér.
- Hosszan életben hagyna, órákon át kínozna, idegbe tenném egy életre. Talán még Albertet is megütné, mert ő közénk állna. Te pedig végignézheted az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Dühből Bánki, dühből - nem értem, hogy ez miért nem egyértelmű neki. Szenvedély, az persze.. Maximum szenvedélyesen utálom, már ha van ilyen.
- Nem. NEM! Én nem közöltem veled semmi ilyesmit! - kelek ki magamból és érzem, hogy egyre mérgesebb leszek. - Kaptál egy leheletnyi érintést és otthagytalak. Ha tőled akartam volna életem első, rendes csókját, akkor nyilván nem hagylak ott, nem? - nem érdekel, ha emiatt bolondnak fog tartani. Nekem igenis fontos lett volna, hogy kitől kapom. Nem tőle akartam, hát ki tudja már hány emberben járt.
- A gyors kivégzésed jobban érdekelne, mint a kínzásod - közlöm egyhangúan. Albertet sajnálnám, ő nem érdemel bántás, főleg nem miattam. Ő mindig is a kedvencem marad, bármit is követ el.