Sziasztok, gondoltam benézek. Milyen itt a hangulat?

Ajjaj, az nem jó. Emeljünk rajta egy kicsit.   Készültök már a Karácsonyra?

Mindent megvettem, elég jó árakon, persze nem nagy dolgokat. Meg csinálok is apróságokat. A fa megvan már (mű, de szép) csak díszíteni kell.

Szilveszter?

Nálam is az otthonlét a nyertes. Punnyadás a tv-előtt.

Ha belegondolok nekem is inkább buliba kellene mennem szilveszterkor.

Az sem rossz azért.

Sziasztok! Miújs errefelé?

Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.12. 15:30


Gyere bátran kedves Zephyrine szívesen látlak! Bizony szépek amiket csinálok majd meglátjátok.

A szekér csak akkor megy ha tolják. Szóval gyertek csak Galambocskáim!

Ez így van, a Karácsony Bál nélkül süni tüske nélkül

Sziasztok!    

:151515151515

Nekem szimpi mert illik hozzá.

A Jozsó (dől majd a zsozsó) sem lenne rossz.

~...Ha nem találok egy éttermet itt fagyok éhen az biztos...~

 Nagyon szeretek enni. Kijelentem mert tény. Sok öröm van az életben, és a legnagyobbat néha egy tál ételben lelem. Szóval most is korgó gyomorral, didergő tagokkal baktatok az utcákat róva. Egy helyet keresek, hogy egy jó levest ehessek. Hosszú volt a napom, sok érdeklődő nézett be hozzám, ez nem meglepő, hiszen közeledik a karácsony. Úgyhogy később ennél csak többen lesznek, legalábbis remélem. Egy szó mint száz kiválóan helytálltam ma, szóval saját magammal közös megegyezésben eldöntöttem, hogy megérdemlek egy finom vacsorát.

~...Végre, egek...Köszönöm!...~

 Nézek fel hálát rebegve egy hangzatos cégérre "Falatozó Gyorsétterem" és óvatos mozdulatokkal benyitok, a kezem ugyanis törékennyé fagyott még a kszetyű ellenére is amit viselek. A bentről kitörő hőség arculcsap, meg is hőkölök belé, de nem riaszt el, sőt. Hamar besietek és körbepillantok. Kiválasztok egy kis sarkot elég közel a kályhához, de tisztes távolságban a zsibongó vendégseregtől. Szinte teljes a teltház, szerencsém van mondhatom, hogy találtam üres asztalt.
 Egy kupica jóféle itallal -melynek alkohol foka 30-fölött van- kezdem az étkezést. Húslevest eszem eperlevél tésztával. Melegen, illatozón kapom meg egy jókora szép porcelán mélytányérban. Mellé külön a főtthúst és tormát is elfogyaszthatom, ha akarom, vagy akár a levesbe is belerakhatom. Külön szeretem, ezért a végére hagyom. Belekanalazok az ételbe és nyelvemen lágyan terül szét az íze. Kellemes, ahogy maga a hely is, ahol immár legyőzve az éhség szörnyét könnyebben és tüzetesebben nézek szét.

~...Ízlésesen használják a fát, mint dekor elemet és mint bútorzatot. A kályha barátságos és családias hangulatot kelt. Ropogó tűz sülő húsok mennyei illata...Mhmmm...~

Jeges Kventin Dioméd

~...Hogy itt mennyi fura lény van...~

 Csak tanácsért igyekszem a városka egyetlen állatokkal foglalkozó boltjába Sándorhoz, a tulajhoz. Azt gyanítom ugyanis, hogy az a jókora fehér macsek, aki beólálkodott a boltomba és mára úgy elkényelmesedett ott, mint valami uraság egy, hogy is hívják...kneazle. Erről a fura névvel illetett jelenségről szeretnék tudakozódni, hogy megértsem a jószágot. Tudom nem kell tőle Zsömlét féltenem, mégis jobb a békesség.

- Jó napot, Sándor!

 Robogok be vehemensen és mivel már ismerem a férfit próbálom mihamarabb meg is találni a helységben. Nagy igyekezetemben elrobogok a magam hatalmas termetével egy nézelődő ember mellett, akit majdnem fel is döntök. Észre sem veszem, hogy még a sálamat is elhagytam nem messze tőle sietségemben.

- Bocsánat!

 Mondom neki és haladok tovább. Jelen pillanatban csak ketten, na jó a matek most nem az erősségem, hárman vagyunk a boltban. Sándor azonban valahol nagyon elveszett, bár azt sem értem, hogy fér el ennyi állatka egy ilyen csöpp helyen, na mindegy. Szóval míg folytatom keresésemet az üzletet róva azért nézelődöm is, és csak vissza-vissza pillantok arra akinek nekimentem az előbb. Valami van rajta ami fura...Aztán leesik az is, hogy mi.

~...Atyaég...nincs rajta cipő...Hogy nem fagy le a lába?...~

~...Lehet veszek Zsömlének valami játékot...~

 Míg várom a tulajt nézelődni kezdek a kedvenc kényeztető termékek között. Persze az én kis szelíd görénykém nem fogad el ám akármit, neki kényes az ízlése. Azért egy megbűvölt puha pocok biztosan elnyeri majd a tetszését. Babrálni kezdek köztük amikor megszólít valaki.

- Oh, de köszönöm!

 Nézek rá és sálamat látom meg kezében. Felismerem, a cipőtlen fiatalember az, akit az előbb majdnem fellöktem. Biztos akkor esett le a nyakamból az a fránya sál. Rámosolygok a fiúra és elveszem tőle, hogy a rögvest a nyakamba is tekerjem.

- Olyan aranyosak ezek a fura jószágok. Neked is van valamilyen állatod?

 Kezdeményezek egy kis beszélgetés félét míg meg nem érkezik, a láthatóan valahol nagyon máshol lévő boltos. Lehet ilyen taktikát használ arra, hogy az állatai levegyék a lábukról a nézelődni betért vevőjelölteket.

~...Nem rossz technika, de nálam lehet nem válna be annyira, bár ki tudja...~

Zoé

...Ilyen egy meleg napot..Nekem meg pont most kellett drágakő beszerzésre mennem...

 Fehér alapon színes viràgmintàs ruhàmban sétàlok lefelé az utcàn boltom és ezzel együtt otthonom felé, mikor is megpillantom a cukrászdát. Rögtön elindulok az ajtó felé és benyitva mellbevàg a hűvös levegő. Nagyot sóbajtok a megkönnyebbüléstől és a pulthoz lépve egy levendulàs limonàdét kérek magamnak.
 Poharammal kezemben elindulok helyet keresni a zsúfolàsig telt teremben. Meglàtok végül egy szabad széket, mellette egy làny ül jókora halom finomsàggal felszerelkezve. Kedves mosollyal szólítom meg és remélem leülhetek mellé. Előtte belekortyolok innivalómba, hogy megízesítsem a szám.

- Szia! Megengeded, hogy leüljek melléd ide? Ebben a melegben jól esik meginni egy kis hűsìtőt.

 Mutatom fel a limonàdémat, ami minden vàrakozàst felülmúlóan finom. A levendula a citrom a narancs a menta és a lime kellemes szénsavas elegye kényezteti ízlelőbimbóimat màr az első kortynàl.

...Jó lesz végre leülni ennyi jàrkàlás után...

Zoé

...Nagyon barátságos ez a fiatallány...

Lecsüccsenek és iszogatom a limonádémat és közben vidáman fesztelenül csevegek ifjú székszomszédommal. Segítek neki míg bepakol a táskájába és megbűvöli azt. Ez a jelenet még mindig szokatlan számomra, de be kell vallanom nagyon tetszik és szeretném megtanulni. Na de mindent a maga idejében.

- Ki is ment a fejemből a nagy melegben, Evana vagyok, Evana Roddson. Ékszer és virágboltom van nem messze innen, a SzárnyRagyogás  

 Mutatkozom be, miközben már kifelé haladunk a cukrászdából a tó felé amit az előbb emlegetett és én kedvet kaptam rá, hogy csatlakozzam hozzá. Rám fér egy kis láblógázàs, mivel az elmúlt hómapokban egy kollekciónyi ékszert készítettem el és öt fejezetet írtam meg legújabb könyvemből.

Zoé

...Szép hely ez, ide máskor is ki fogok jönni...

 Megérkezünk a tavacskához, ami nagyon barátságos hangulatú hely. Sok ember kinn ücsörög a part melletti fák árnyékàban de pár merészebb pihenő pancsolni is bemerészkedett a vízbe. Ha lenne nàlam fürdőruha követném a példájukat, ehelyett lehelyezkedek egy fa alá.

- Azt mondtad, igaz, hogy szereted a lepkéket? Pillangós ékszered is van akkor jó pár, ugye?

 Érdeklődöm mosolyogva, mert lelki szemeim előtt màr fel is villant az ő ékszere. Ezüst lepke bross festett achátlemezekkel mozaikolva. Az achát olcsó kő de színezve csodás motívumokat formàló sávjaival vetekszik akár egy ametiszt vagy akvamarin szépségével is.

...Jó volna elkészíteni neki a brosst...

Zoé

...Most már bánom, hogy a táska aljára nem tuszakoltam be egy fürdőruhát legalább...

 Miközben figyelmes kíváncsisággal hallgatom invitálására a plédre csusszanok át, és nagy mosollyal fogadom a napszemüveget, ami jól illik a nyáriruhámhoz. Szandálom levetem és én is a vízbe lógatom a lábam majd felelek kérdésére.

- Tyűha, talán a görényem, Zsömle. Minden ékszerem születésénél ott zizeg, szeretek vele játszani, mellettem alszik és együtt eszünk. Nem hagyom magára soha egy napnál tovább. Ha mégis hosszabb útra kell mennem, visszem magammal.

 Mesélek mosolyogva rőt szőrű kis barátomról aki már biztos vár, ott ül a puha ágytakarómon összetekeredve és az ajtót nézi. Ahogy kattan a zár sprintel elém, apró karmai kopognak a parkettán. Mindig hozok neki valamit. Most egy kis csomag eledel különlegességgel kedveskedek neki. Megérdemli.

...Jó lesz már látni, hiányzik a kis vacak...

 

...Lassan indulnom is kell megetetni Zsömlét...

 Mosolyogva hallgatom Zoét, lábamat én is kiemelem a vízből, pár perc alatt hagyom megszáradni, majd belebújok fehér balerina fazonú bőrcipőmbe, miközben felelek a fiatal lány kérdésére.

- Mindenfélét, de mindig azt amit a megrendelőmhöz illőnek érzek. Tudod ez nálam amolyan adottság. Első pillantásra sejtem, vagyis bevillan elém az adott ember ékszere. Neked például egy nagyon könnyű, àttört ezüst lepkét mintázó brosst készítenék, apró kövekkel kirakva.

 Mesélem lelkesen és nagy átéléssel. Arcom és szemem ragyog az ékszerek iránti szeretettől, de le is lohad mosolyom, ahogy az órámra nézek.

- Most mennem kell, Zömle soká van egyedül otthon, ne haragudj! Örülök, hogy megismertelek és kérlek látogass meg majd a boltomban. Addig is minden jót neked! Szia!

 Azzal felkapom táskámat és miután Zoé elbúcsúzott tőlem szinte repülő rajtot veszek és távozom.

...Remélem tényleg eljön egyszer...

Boldogabb éjfélt

Ahoj! *belibben mosolyogva*

A morcos de flörtbajnok professzor...
//pont ez a megnevezés járt a fejemben avatarkép vagdosás közben. //

Ki más...veled ellentétben én csak rád gondolok...

Vigyázz...ha nem becsülsz meg a végén visszamegyek Kevinhez...

Váh, aranyom téged még féltékennyé sem lehet tenni. Na szép.  

Khm...tudnék még sorolni párat..  

Akkor nagyon vakló vagy Lelkem galambom...

Hófehérke beléd harap tuti feldobja a talpát.