Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egy séta még az éjszaka kellős közepén is jót tesz, ha nem bírok aludni, márpedig ma valahogy nagyon nem akart összejönni. Nem volt elég a tea, de még az sem, hogy újrarendeztem a teljes könyvállományomat, úgyhogy nem maradt más, mint kitenni a lábam a kastélyból, hátha a friss levegő meghozza a kívánt hatást. A falu ilyenkor már eléggé kihaltnak tűnik, így arra indulok, talán még azt is megnézhetném, van-e errefelé kocsma. Persze, melyik valamire való faluban nincs kocsma, csárda, valami, ahol le lehet ülni egy hosszú nap után és meginni valamit, csak itt még mindig fogalmam nincs, hogy az ilyen létfontosságú csomópontjai a társasági életnek merre is lelhetők fel. Az utcák maguk különben is sokkal érdekesebbnek mutatkozik még egyelőre. Majd csak azt kell megtalálnom, hol is lelhető fel ilyen többnyire füstös lokál, ha mégis szocializálódásra adnám a fejem netán még ma este. Egyelőre jobban tetszik az utca, minden csendes, szinte kihalt, de néhány ablakon túl élet van. Ahogy itt ácsorgok összehúzva magamon a kabátom, az egyik zugban nem éppen bizalomgerjesztő, de annál érdekesebb kereskedésre figyelek fel. Furcsa, de ég a villany az ablakon túl, és a kíváncsiságom máris fölébe kerekedik a józan észnek, legalább azt megnézhetem végtére is, hogy micsoda is valójában ez a hely. Közelebb sétálok, egészen az ajtóig, hogy rájöjjek mi is ez, majd nevethetnékem támad, amint birtokába jutok az áhított információknak. Most komolyan, nekem is a legjobb helyet sikerül kiszúrni még egy minden tervet nélkülöző séta alkalmával is. Sose értettem, mit szeret annyira ezekben a ketyerékben Matthew, de amióta csak ismerem, mindig is rajongott értük. Bent mintha némi mozgolódást vélnék felfedezni, legalábbis a szemem sarkából úgy észlelem, és amilyen megszállott, nem kizárt, hogy éjszaka is itt ücsörög a szerkentyűi között. Talán szétnézhetnék, mi mindent rejt az ablakon túli világ. A hirtelen ötlethez természetesen máris társul a tett, bekopogok, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy az éjszaka kellős közepén én nézelődni szeretnék, de hátha nem köveznek meg érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Nem bütykölni jöttem a boltba. Azt sokkal jobban szeretem mostanában Kinsszel csinálni. Ha egy ketyerével mégis nélküle akarnék szórakozni, csak eljövök érte az üzletbe és hazaviszem. Jobb nem egyedül fogadnom az éjjel ide betérőket, mert bár társtulajdonosom sem éppen egy kedves személyiség, Ő legalább nem hozza csak úgy a frászt az emberekre a megjelenésével, én viszont szoktam. Úgyhogy kivételes alkalom, hogy egyedül matatok a boltban, az oka viszont rém egyszerű: a véradományokért jöttem. A hátsó szobában áttöltöttem a fémtartályokba, és most rendezgetem őket a vevőpulton a dobozban, amiben haza akarom szállítani őket. Hallom közben, hogy valaki sündörög odakint a kirakat előtt, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget... míg be nem kopog.
- Igen. - mordulom a beengedőnek szánó szót, rekedtes hangomon, amely igazából akár Kinseyé is lehetne, tekintve, hogy eléggé mogorvának és lekezelőnek hathat. Elég az hozzá, hagyom egy kicsit a pakolást és egy kelletlen mozdulattal fordulok félig a bejárati ajtó felé, fehér kezeimet magam mellé lógatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Becsléseim szerint legalább további húsz-harminc felfedezhető kereskedés vagy vendégeit tárt ajtókkal váró szórakozóhely lehet, amit felfedezhetnék, de még önkéntelenül is ahhoz az egyhez sikerül eljutnom, ahol Matthew napjainak legalább felét tölti. Ez is pusztán saccolás. Talán többet is. Nem számít a pontos adat, különben is sokkal izgalmasabbnak mutatkozik hirtelen mindaz, ami az üvegen túl van, mint a valószínűségszámítás rejtelmei. Félvér létemre messzire kerülni igyekszem mindent, aminek köze van az elektronikához, most azonban mégis kíváncsi leszek, mi olyan különleges bennük. Kopogásomra gyorsan érkezik a válasz. A hanglejtés alapján Matthew is lehetne. Kellőképpen mogorvának hangzik az embereket nem igazán kedvelő barátomhoz, de mégsem ő az. A hang tulajdonosát nem ismerem fel, még akkor sem, amikor már az arcát látom. Nem találkoztunk még, állapítom meg magamnak.
- Jó estét. Elnézést a zavarásért, azt hittem, Matthew-t, mármint Kinsey-t itt találom. Csak szerettem volna körülnézni, olyan érdekesnek tűnt kintről a hely, de majd visszajövök máskor - szólalok meg rövid szünet után, elvégre igazán nem akarok én zavarni. Bizonyára ő sem rám számított, ahogy én sem rá. Futólag körbepillantok azért, és az is megfordul a fejemben, hogy kérdezhetnék róla, de azért utólag biztos leharapná a fejem is. Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet. De mire jók a rossz ötletek, ha nem arra, hogy megpróbáljam megvalósítani őket.
- Régóta dolgozik itt egyébként? Mármint Kinsey. Mindig is érdekelték a mugli szerkentyűk - szólalok meg ismét. Ügyes, ezért tényleg haragudni fog. Ráadásul még csak azt sem tudom, kihez van szerencsém. Talán inkább tovább kellett volna próbálkozni az alvással, de megszólaltam, már nem igazán van visszaút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egy fiatal, vörös srác. Nem láttam még. Köszön és illedelmesen kezdi a mondókáját. Megérdemli, hogy ne ilyen féloldalasan hallgassam végig. Szépen felé fordulok. Szóban nem viszonzom az üdvözletet, a figyelmem az üdvözlet. Fekete szemöldököm finoman összevonom a Matthew név hallatán. Először azért, mert erről nem jut eszembe egy ismerősöm sem, aztán meg azért marad úgy sápadt ábrázatom, mert rájövök, Kinseyről beszél. Mégis ki hívja Őt így? Már éppen mondanám neki, hogy nyugodtan fáradjon beljebb és nézzen csak körbe bátran, amikor magától úgy dönt, hogy mégis marad és kérdezgetni kezd.
- Gyere be... - invitálom csöndesen, és visszafordulok a doboz felé nyurga, sötét alakommal, folytatva a pakolást. Ez a bolt egyben tárlat is, így lett berendezve és úgy gondoltuk, ha bárki itt tartózkodik közülünk, az olyan, mintha nyitvatartási idő lenne. Nem véletlen volt nyitva az ajtó.
- Ő a tulajdonostársam. - javítom így ki a kérdését és egyben felfedem, ki vagyok. Legalábbis a viszonyomat Kinseyvel. Vagyis egy részét. Persze, nem tévedett a fiú, hiszen a viselkedéselemző valóban itt dolgozik, csak hát nem egyszerű alkalmazott, hanem övé a hely a partneremként.
- Pár hónapja a miénk a bolt. - felelem, végezve az utolsó simításokkal, ami a fémtartályok elrendezését illeti, szóval lezárom a dobozt.
- Kihez van szerencsém? - fordulok vissza a vöröshöz, nyugodt, semmilyen hangon kérdezve. Bár úgy tűnik, közeli ismerősök, azért jó volna tudni, ki érdeklődik ennyire Kinsey iránt. Mondjuk olyan szempontból lényegtelen, hogy személyes információkat úgysem adok ki róla senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Belépve a köszönést követően igyekszem rövid magyarázatot adni arra, mit is keresek itt az éjszaka kellős közepén. A név hallatán összevonja kissé a szemöldökét, mintha nem lenne ismerős, és igazából már meg sem lepődöm rajta. Mindig is a családnév volt a nyerő, Matthew-t, nem tudom, szólítja-e még valaki rajtam kívül a keresztnevén. Talán, de nem vennék rá mérget. Az invitálásnak eleget téve beljebb lépek, és még az egyik polchoz felé is teszek néhány lépést érdeklődve pislogva az ott látható, számomra teljesen ismeretlen ketyerékre, közben pedig Róla kérdezek. Meglepetten pillantok fel a válasz hallatán. Ezt nem tudtam, nem említette, bár két meglehetősen heves veszekedés közepette talán nem is ez volt a legfontosabb közlendő információ.
- Értem - bólintok, és csak most jövök rá, a kérdés hallatán, hogy nem mutatkoztam be. Teljesen felé fordulok, és kezet nyújtok.
- Elnézést, foghatnám a késői időpontra is, de igazából nincs mentségem arra, hogy még nem mutatkoztam be. Návay Viktor - pótolom az elmulasztott bemutatkozást, majd csak, hogy tisztább legyen a kép, úgy érzem, kell még egy fél mondat legalább.
- Kinsey-t még az iskolából ismerem - jelentem ki, bár nehezemre esik a családnevét használni. Sose szerettem így hívni, viszont talán jobb lenne mégis egyébről beszélni, mint róla.
- Ahogy látom, igazán sok érdekesség van itt. Nem tesz kárt ezekben a műszerekben a mágikus tér? Bocsánat, igazán nem értek ezekhez - pedig érthetnék, de sose érdekeltek, magam sem tudom, mitől lett most olyan sürgető a kényszer, hogy megtudakoljam, mégis hogy működik ezen a helyen bármi, ami elvileg nem működhetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Meglepem a válasszal. Úgy veszem észre rajta, bár ismeri Kinst, sok a hiányosság a tudásában. Ám igazából az, amit leolvasok róla, amikor épp a tulajdonostársamról beszél vagy hall, elég sok mindenre enged következtetnem... Szegény srác, egyik viselkedéselemzőtől esik a másikig. Habár nekem nem hivatásom ez, csak hát van pár száz év tapasztalatom az emberekről, a reakcióikról meg az árulkodó jeleikről. A különbség a bogyori hajú és köztem, hogy én soha nem dörgölöm az észrevételeimet mások orra alá. Nem mintha engem zavarna, mikor Ő megteszi. Valószínűleg ezért vagyunk meg ennyire jól. Engem egy cseppet sem idegesít sem a goromba, lekezelő természete, sem az, hogy a logikus gondolkodást mindennél előrébb valónak tartja. Sőt, igazából ez utóbbi kifejezetten vonzóvá teszi számomra a lényét.
- Adam Kensington. - mutatkozom be a továbbra is nagyon udvarias fiúnak, és nyújtom oda neki nagy, hűs, fehér kezemet, finom eréllyel megrázva az övét, miközben némileg arcomba lógó tincseim mögül figyelem Őt. Elárulja, honnan ismeri Kinseyt. Csak rövidet bólintok rá.
- Mi biztosítjuk, hogy ne tegyen. - felelem egyenletes hangon.
- Itt megbűvölik vagy felrúnázzák őket. - részletezem kicsit a mikéntet, feltárva a vörös előtt, mivel foglalkozik főként az üzletünk a szimpla árusítás mellett. Direkt nem azt mondtam, hogy megbűvöljük és felrúnázzuk, hiszen én ilyesmit nem végzek. Nem tudok. Nem vagyok varázsló. Részemről csak élvezem a saját ketyerebolt előnyeit. Kinseyhez hasonlóan rajongok a technikai vívmányokért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

   - Mindenki hallott róla...
A korábbi vigyor javarészt lehervad az arcáról, ezt már komorabban dünnyögi maga elé. Fázva húzza összébb magát és lép tovább az egyre jobban lejegyesedő járdán.
Amikor idekerült nem nagyon reklámozta senkinek, hogy van egy lényegében törvénytelen lánya, aki ráadásul nem is teljesen ember. A családjában és a környezetében ez elfogadhatatlan lett volna, a szülei mind máig tabuként kezelik az Európában született, fattyú negyedvéla unokát. Aztán ahogy Mina az iskolába került egyáltalán nem tudta tartani azt a kis lepcses száját: Dwayne Warren, az auror, egyszerre Dwayne Warrenné, a büszke családapává vált, még akkor is, hogy a valóság ennél nem is lehet távolibb. Ő nem jó apa, véleménye szerint még csak nem is jó ember, hát a lányáról sem beszél szívesen.
   -  Meg... minden. Meg minden, ennyi.
Lépés közben csak ingatja a fejét, a templomtorony távoli, fénylő számlapját figyeli, majd visszasandít a lánykára.
   -  Ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dwayne

- Héj, maga nem az a büszke apa típus? - Kérdezi, kissé értetlenül pillogva. - Tudja, most kéne áradoznia, hogy milyen aranyos, mennyi barátja van, egyre önállóbb, és egyből rá is térhetne arra, hogyan fogja sörétessel agyonlőni azt, aki az ellenkező nemből csak rágondol arra, hogy rápillantana. - Magyarázza az apás dolgokat, hogy mit szoktak a lányka-témára felhozni. Az ő apja speciel mindegyiket produkálta már, bár nem olyan heves, erőszakos ember, mint Dwayne. Inkább csak egy visszafogott kékvérű, de Gabrielle pontosan tudja, mennyire szereti őt és ez a lényeg. Ki tudja, most a felsorolás miatt talán Dwayne-t is megszállja az ihlet és elkezd ilyesmikről beszélni.
- Szóval nem az én dolgom, értem én. - Mosolyog halványan, szépen le lesz pattintva, sőt, a férfi még hozzá is teszi, milyen szankciókat kéne alkalmaznia, ha elmondaná. Ettől pedig nevetnie kell, mert olyan abszurdnak, mégis ijesztőnek tűnik a feltételezés. Márpedig ő nem szokott félni, így a félelmetes dolgokkal nem tud mit kezdeni, mint a halál, vagy veszély, szóval módszeresen szemberöhögi őket inkább.
 - Azt hiszem, ha kíváncsiság és élet között kell választani... hát nem tudom, elég nehéz. - Vigyorog, pedig nem gondolja komolyan, annyira betegesen ő sem kíváncsi, hogy bevállalja érte a game overt. Csupán kedvesen érdeklődő, abba pedig soha, senki nem halt még bele... ugye?
Ahogy tovább sétál a férfi oldalán, nem tud elszakadni Mina és Dwayne kapcsolatától, Dwayne szótlanságától, arckifejezéséről. Bár nem kérdezték a véleményét, őt ez sosem zavarta, gond nélkül megosztja.
 - Tudja, szerintem nem kéne csak úgy hagynia, hogy a dolgok történjenek maga körül. - Ahogy látja, a férfinek nem túl sok kontrollja van az élete felett, ő pedig biztos, hogy hosszú távon ebbe már rég belebolondult volna. Ezért látja akkora problémának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Társtulajdonos. Egy véletlen meghallott párbeszéd-töredékből, ahol egy mondatban került említésre Matthew és a ketyerekereskedés, nem derült ki számomra ez, de most, hogy már azt is tudom, kihez van szerencsém, még a kereskedés neve sem annyira különös. Kezdem érteni. Kezet rázok vele, közben meg csak úgy magamnak nyugtázom, hogy milyen hideg a keze. Az okához semmi közöm, így a lehetőségeket sem igyekszem végigvenni, még magamban sem. Nem ezért vagyok itt. Jobban belegondolva nem is igazán tudom, miért vagyok itt.
- Örvendek, Mr. Kensington - jelentem ki, és tényleg. Talán jobb is, hogy vele sikerült találkoznom, és nem Matthew-val. A különféle jelentőségű és célú szerkezetekről érdeklődöm inkább, ha már megtehetem nyugodtan. Ekkora tömegben az én érdeklődésemet is képesek felkelteni, noha tudom, hogy ettől még sose lennék képes köztük élni. Nem rajongok értük. Nem is értem őket, hogy őszinte legyek, de most rácsodálkozom erre a világra. Bólintok a válasz hallatán. Tehát ezt folyik itt: elérik, hogy a mugli világ találmányai mágikus térben is használhatóak legyenek. Egyre érdekesebb. Még a módszerek nevére is fény derül, bár ettől nem éppen leszek okosabb, hiszen fogalmam sincs, mit takarnak a megnevezések.
- És az pontosan mit jelent? Már persze, ha nem szakmai titok, természetesen. Csak nem értem, és érdekel, hogy ha behoznám a telefonom, az... a rúnák kiiktatják a mágikus teret? Vagy ez hogy működik? - kérdezek rá nyomban, közben meg ott ácsorgok egy helyben, mert mennék is közelebb a polcokhoz, nem is. Tartok tőle, hogy ha valamit kézbe vennék, még tönkre tenném, pedig nem is porcelán, de az az érzésem támad, hogy akár az is lehetne. Én meg az elefánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Ahogy a fiú kérdezgetője megindul, csak nézem Őt kifejezéstelen, lágy vonásokkal, és mélyről szusszanok egyet. Hallgatom, mikről érdeklődik, aztán még a válaszom előtt rendezkedni kezdek a vevőpulton, a doboz mellett. Ilosvai úr néha széthagy rajta ezt-azt. Elég szórakozott mesterember.
- Ha megbűvölik, akkor varázstárgy lesz. Mágia hajtja majd, ami egy részről praktikus, hiszen állandóan működhet, más részről viszont egyfajta önálló életre kel, mint minden varázslatos holmi. Szeszélyes is lehet. - kezdem el bársonyos, egyenletes hangomon részletezni, mit takarnak az említett módszerek. Közben pakolok tovább az asztalon.
- Ha felrúnázzák az eszközt, tehát beleégetnek egy ősi jelet, akkor az védelmet ad számára a mágikus térben. Így az energiaszintje mondjuk nem állandó, de egy egyszerű varázslattal -úgymond- feltölthető. - ismertetem a másik eljárást. Azt már nem teszem hozzá, hogy Kinsey ezt próbálja kitanulni éjt-nappallá téve. Nem az én stílusom másokról beszélni, kiadni a dolgaikat. Nem mintha titok lenne, de akkor sem kenyerem, még így sem, hogy a srác ismeri tulajdonostársamat. Igazából így végképp nem. Meg ráadásul már így is többet beszéltem most pár perc alatt, mint néha egész nap. Dehát ha ennél rövidebben felelek, csak újabb kérdéseknek engedtem volna utat. Spóroltam magunknak.
- Nézz körbe, ha gondolod! - biztatom erre a vöröst, visszafordulva felé. Részemről ráérek. Nem sietek sehová. Soha. Mégis hova kéne? Előttem az örökkévalóság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Félszegen ismét a lányra pillant, majd kissé, bizonytalanul megrázza a fejét. A büszke apa. Nem, ő biztosan nem tartozik ebbe a díszes kategóriába, aminek létezéséről évtizedekig még csak sejtelme sem volt. Az ő apja szerette őt - és szereti a mai napig -, ám mindezt a maga kemény, ám egyenes és kissé régimódi módján. Biztos büszke arra, ahonnan Dwayne indult és amivé lett, ezt azonban soha nem kötötte volna az orrára. Vállveregetést, igen, azt kapott, amikor elvégezte az akadémiát, az is lehet, az öreg Jonathan néha dicsekszik is a cimboráknak, amikor vadászni indul velük. De, hogy ezt éreztesse - na nem, az a harmadik fivérnek már nem jár.
   -  Különben mér' lőnék le bármilyen srácot? Mina tud vigyázni magára.
És majdcsak nem lesz olyan, mint az anyja és én.
Megrázza magát, egy hosszabb lépéssel átlépi az útjábe kerülő, jegesedő pocsolyát. Az utca üres és hideg, senki sem mászkál errefelé, csak az ő szokatlan párosuk. Mit is keresel különben ezzel a lánykával itt ilyenkor, Dwayne?
   - Nem értem, miért - kérdi őszinte csodálkozással pillantva a leányzóra - Ennél jóval rosszabb is lehetne. Őszintén, ez nem annyira sz*r.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dwayne

Gabrielle nem az emberi természet nagy tudósa, még csak nem is mimika-fejtést tanult, de a férfi pillantása még neki is sokatmondó. Annak ellenére, hogy a mondanivalója egyszerű és tömör, ordít róla: nem, nem az. Gabrielle pedig csak pillog, mert ő egészen másmilyennek képzelte a férfit. Értetlenkedik is, miért kéne lelőnie egyáltalán valakit.
- Jó, én is tudok vigyázni magamra, és nem volt bajom, apám mégis pálcát fogott az első fiúmra, amikor nem vitt haza időben. - Magyarázza sóhajtva, de úgy érzi, reménytelen küldetés. Ha Dwayne nem gondolja így, nem féltő, nem aggodalmaskodó, az valamilyen szinten jó, mégis visszaüthet még. Habár Gabrielle már így is túl sokat morfondírozott ezen, pedig nem is az ő gondja. Ő tök normális családban nőtt fel, úgy, ahogy mindenki álmodik róla.
 - Igaza van, sokkal rosszabb is lehetne. Mondjuk ha egy magányos felnőtt ember lenne, aki péntek esténként egyedül iszogat, nem szereti a munkáját, nem foglalkozik megfelelően a lányával és a legjobb beszélgetőpartnere az egyik diák, akit még csak nem is kedvel. Igaza van, lehetne. - Szedi össze egyszerűen a dolgokat, amit eddig megtudott róla, némi faggatózás után. De persze nem akarja ő elkeseríteni a férfit, elhitetni vele, hogy tényleg egy nagy rakat szerencsétlenségnek tűnik kívülről, véletlen sem. Igazából még a "gyermeki álmok" összetörője sem, szóval gyorsan témát vált, mielőtt még kihúzná a gyufát.
- Nem kaptam bűbájt a szobámra. - Ó, Dwayne valószínűleg már reménykedett, hogy nem fog rá emlékezni, pedig tudhatná, hogy egy nő ilyet sosem felejt. - De azt hiszem, kezdik megunni a kopaszon visszakapott macskákat és a hangomat, mert kezdenek félni tőlem. Pedig én csak akkor bántom őket, ha muszáj, meg ha kedvem van hozzá. - Teszi még hozzá a jelenlegi helyzet alakulását. Habár Dwayne nem kérdezte és valószínűleg nem is fogja érdekelni, Gabrielle-t ez egyáltalán nem tartja vissza a mesélésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Békés csodálattal adózom annak, ahogy a férfiú a mágiát hívja segítségül a lámpa szétszereléséhez, tanulmányozásához. Ha rendelkeznék hasonló mágikus képességgel, úgyszintén alkalmaznám néha ezt a módot. Mondjuk, igazából megtehetném magam is, hogy mondjuk egy pillanat alatt kapom szét a szerkezetet, emberfeletti gyorsaságomnak köszönhetően, ám szeretem a dolgaim nagy részét még a halandókénál is komótosabb tempóban végezni, kiélvezve a részleteket, hiszen... hová sietnék?
Ahogyan Kins szemébe nézek, és meglátom arcán azt a Tőle szokatlan, meleg, barátságos kifejezést, kénytelen vagyok halványan feljebb görbíteni a szám szélét. Ez az egész köztünk egyetlen pillanat az egész, ám ez a pillanat annál jelentősebb, erősebb és kedvesebb.
- Hm. - sütöm le a tekintetemet, elmerengve társam kérdésén, közben megnézve magamnak a napelemes kütyü alkatrészeit, hosszú ujjaim közt forgatva azokat.
- Ezt így nem mondanám. Persze, a rettegett jelző ettől még teljes mértékben megállja a helyét. De inkább csak a hangzatosság kedvéért használtam. - vallom meg, susogva, lágy vonásokkal.
- Inkább félem. Igen, inkább így mondanám. - bólogatok, a szerkezettel babrálva.
- Képzeld el, hogy a napod egy jelentős részében, meghatározott időben nem nézhetsz ki az ablakon és nem léphetsz ki a házadból, mert egészen biztosan tudod, hogy akkor megsérülsz vagy nagy eséllyel meghalsz. És így éled le az életedet. Ebben a tilalomban. - ecsetelem csöndesen, megpróbálva így közelebb hozni az érzést Kinshez. Oldalra sandítok rá.
- Egy idő után megszokod és már nem táplálsz iránta olyan erős érzéseket, mint a gyűlölet vagy a rettegés. A részeddé válik. Elfogadod. De... félni örökké féled. - folytatom lágy hangú magyarázatomat, miközben összeszerelem a darabjaira szedett eszközt.
- Mondjuk nálam még az is hozzá jön, hogy elég rosszul vagyok nappal. Nem biztos, hogy ez minden fajtársamnál így van. Részemről nehezen maradok meg olyankor még a behúzott függönyök és zárt ajtók mögött is. Kifejezetten nyűgös leszek. - teszem azért ezt hozzá a teljesség kedvéért, hiszen biztosra veszem, hogy a viselkedéselemzőt az ilyen momentumok is érdeklik. Hm. Valóban mondhatjuk, hogy beszédes hangulatomban vagyok. Különben ez általában felüti a fejét nálam, ha megfelelő partnerem akad és adott az alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Kérdezek, ha már lehetőségem nyílik rá, és Mr. Kensington válaszol még a fel nem tett kérdésemre is, miközben a pulton kezd rendezkedni. Elgondolkodva hallgatom, a végén még rá is bólintok, bár aligha értem a folyamatok minden egyes elhangzó részletét. Nem foglalkoztattak soha a ketyerék, nem foglalkozom azzal sem, hogy milyen műveletek révén lehetnek használhatóak egy olyan mágikus térben, mint ami Bogolyfalván vagy az iskolában fellelhető. Sokkal inkább csak az érdekel, mi az, amivel Matthew foglalkozik. Bűvölés vagy rúnázás. Nem mondom, hogy unalmas lenne bármelyik is, de nem érzem azt a mérhetetlen lelkesedést egyik leírás alapján sem, hogy ez aztán életem értelme lehetne, azt viszont már sejtem, hogy Ő melyikkel foglalkozhat inkább.
- Matthew... mármint Kinsey rúnáz, igaz? Le merném fogadni, hogy azt tartja nagyobb kihívásnak - kérdezek rá arra, amit már inkább tekintek nyilvánvalónak, mint kérdésnek, de mégis érdekel a válasz. Vajon még elégnek bizonyulnak a régi ismereteim? Másodjára említem a keresztnevét megszokásból, sose fogom megérteni, miért a családnevén ismeri mindenki, de azért javítom is azonnal, a kérdést követő kijelentésem pedig inkább már csak magamnak szól, magam elé mormolom mintegy érvként a választásom mellett, és közben meg közelebb lépek az egyik polchoz végül. Nehéz döntésre jutni, melyik is érdekel jobban, közelebb hajolva kissé megszemlélek ezt-azt a számomra ismeretlen rendeltetésű és jelentőségű szerkezetek között. Talán inkább vissza kellene térnem a kastélyba, mielőtt még itt ragadok, annyi mindent látok, ami számomra különös, egyszerre furcsa, szokatlan és valahogy mégis így közelről meglepően érdekes.
- A napokban csak behozom majd azt a telefont - fordulok vissza. Kérdés eldöntve, legalább Reginát majd szét fogja vetni az öröm, ha sikerül valamire jutni a telefonnal, mert eredetileg csak levelet ígértem, hiába könyörgött, hogy hívjam fel néha.
- Mára viszont, azt hiszem, már épp eléggé visszaéltem a türelmével, Mr. Kensington. Ideje mennem. Örvendek a találkozásnak és a viszontlátásra - köszönök el végül, mert úgy érzem, hogy már tényleg ideje, az éjszaka közepén mégsem faggathatom itt a szerkentyűkről, Matthew-ról meg végképp nem, úgyhogy távozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

A viselkedéselemző nagyjából jól látja a helyzetet, noha azt -meglepő módon- soha nem tapasztaltam, hogy a szabadságérzetemet megtépázta volna a vámpírrá válásom és az, hogy így nappal nem mehetek sehová. Hiszen a halandóknak meg ezer már korlátja van, ami nekem már rég nincsen. Valamit valamiért. A többi viszont pont úgy van, ahogy Kins mondja. Így hát finoman bólogatok.
- Részemről elég könnyedén fogadtam. - árulom el neki, mikor azt ecseteli, Ő talán nehezen venné az öröklétet. Nekem simán ment. Ehhez persze szükség volt a körülményekre. Arra, hogy pestisben haldokoljak; arra, hogy így a Teremtőm egyben a megmentőm legyen; és arra, hogy a Teremtőm olyan legyen, amilyen és úgy tanítson, ahogyan azt tette.
Átveszem a lámpát a férfiútól és barátságosan csillogó szemekkel bólintok neki a felvetésére a napelemekkel és leleményességünkkel kapcsolatban. Ezek után elrendezem a doboz tartalmát, visszahelyezve a szerkezeteket a helyükre, majd búcsúzom Kinseytől, magára hagyva Őt a boltunkban a gyakorlással és a ketyerékkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Már tegnap összepakoltam minden cókmókomat, Julcsi gyűrűjét zsebre vágtam és hagytam neki egy cetlit a tornacsukájában, hogy ha kell neki, tolja fel a randa képét Budapestre. Aztán keressen meg, wahhahhaaaa! Egy kétmilkás városban vállon is veregetem, ha érzésből megtalál a tag! Na igen, elég nagy a főváros, meg zajos, meg vagány, labirintusszerű, én már csak tudom. A bátyám mellett felnőni egyet jelentett az állandó kutyagolással szerte a városon keresztül és mindenféle sötét, lepukkant rész felfedezésével. Averynek mindig is különleges érzéke volt a horroros helyek felkutatásához.
Hm, furcsa lesz azért visszamenni abba az életbe, de nem feltétlenül rossz. Kaptam például tippeket, kitől tanulhatnék varázslást, ha mégis meggondolnám magam. Lehet, feltárcsázom majd a csajt alkalomadtán, de nem most. Anyának nagyobb szüksége van rám, hiszen apa még mindig kórházban van, bár már felébredt, ami nagy megkönnyebbülés az egész családnak, csak… na igen, ott van még előtte a sok rehab, amit fizetni kell. Muszáj hazamennem és segítenem, vagy felkopik az állunk.
Azt persze elfelejtettem említeni Krisznek, hogy hiába jön le velem a Fő utczára édességet venni, nem fogok vele visszamenni a kastélyba. Hát igen, elhallgatni még mindig szoktam. Néha. Csendben felzabáltam az adagomat, sőt az övére is szemet vetettem már az előbb, de kivételesen türtőztetni fogom magam. Ne nézz így, még én is ismerem az önuralom fogalmát, oké? Nincs feketelyuk a belem helyén, mint egyes Saint-Venant srácoknak.
- Tessék, neked adom! – Hirtelen jön a késztetés, hogy a maradék gumicukromat mind a markába toljam, noha nem biztos, hogy ez a kedvence. Vagy, hogy egyáltalán megtűri-e az ennyire édes holmikat. Tökmindegy, érzelmi kitörésektől szenvedek, ne szőrözzünk ezen! Mindjárt sírni fogok, passzus, ez nem igaz. Jó szobatársaim voltak, még ha rövid időre is, na és a pukizó székeink, meg a verekedős asztalaink, és a szerelmes ágyaink, és mind-mind Krisszel osztottam meg. És Julcsi agyának húzása, meg a röhögések, meg a bohóckodások, és szegény Erik képtelen volt aludni tőlünk vagy tanulni, na meg amikor rá akartam ugrani és éppen akkor csukta meg maga után az ajtót és nem is látott és nekivágódtam a lapjának és… és… és…
Haaajjj, nagyon sűrűn pislogok fel a hozzám képest colos Kriszre. Tuti úgy nézek ki, mint aki bedurcult és azért az összehúzott szemöldök és a lebiggyesztett száj, pedig csak nem akarok háromévesként bömbölni és vergődni a porban. Pedig nagy a késztetés, hú, de mekkora!
- Ja és… Nem megyek vissza a kastélyba… - Csend. Bejelentés megvolt, lássuk, rákérdez-e, miért? Áh, kinek van ezt türelme megvárni? Hátat fordítva fejtegetem tovább, miért nem lesz innentől közös iskolaidőnk egyáltalán.
- Úgy értem… Hát nemsokára jön a vonatom, tudod. Megyek haza és gáz lett volna a többiektől is nyálas búcsút venni, meg minden, szóval… Na, érted már, hiszen össze voltunk nőve, mint két gyilkos galóca egy fán. Nagyon ratyin nézett volna ki, ha nem böfögök neked annyit, hogy bú vagy bá, meg viszlát. – Jó mély sóhajtás. Folytasd, Lexi, illik rendesen kifejteni, mi a helyzet, ha már elhúzod a segged egyetlen búcsúszóval.
- Nem nekem való ez a suli, meg aztán… hát a családi helyzetem miatt muszáj… Áhh, figyelj, jó? Mert csak egyszer mondom el, és aztán elhúztam, meg se próbálj megfogni. Gyors vagyok és kicsi. – Búgócsiga módjára perdülök felé nagyon elszánt fejet vágva, miközben hátracsapom a megpakolt táskám. Már ez is gyanús lehetett volna neki. Kérdés, levágta-e már hamarabb, mire készülök, és csak jópofizott, vagy dunsztja sem volt az egészről? Dunno, mindegy is már.
- Kiérdemeltétek mindannyian az Abyssból, hogy a második családomként nézzek rátok. Eeez hatalmas teljesítmény, veregessétek magatokat hátba, mert nincs többször karácsony! És… hát… Avery után te lehetnél a második bátyám…. – Hm, csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg tükörtojást lehetne sütni a képemen ebben a szent pillanatban? Biztos csak képzelődöm (fenéket) . De mielőtt még elszállna velem az unikornis, hátrálni kezdek Krisz elől az állomás irányába, mint aki menekülőre fogta- ja, mert így is van.
- Ha Budapesten jársz, nézz be hozzám. Otthagytam a címet a párnám alatt. Ja és vigyázz Julcsira, tök hülye, majd jól össze fogja törni magát…. És te se fogj padlót, jó? Meg Erikre is nézz rá néha. És ne büntess sokat. – Búcsúzóul így az utolsó mondatra még szemberöhögöm teli torokból Kriszt, de valahogy látszik az arcomon, hogy nem annyira oké minden. Jó, ideje elhúzni, de úgy tényleg. Lehet, hogy képzelődöm, de mintha távoli füttyszót hallottam volna. Irányba állok, fordultamban még intek egyet Krisz felé, aztán, mint akit puskából lőttek ki, vágtázva veszem irányba az állomást. Innen már csak Budapestre visz az út, vissza a családomhoz….

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egy egészen leheletnyit bólintok csak a kérdésbe ágyazott elgondolásra, mely szerint tulajdonostársam a rúnázással foglalatoskodik. Igen, így van, de komolyan nem szándékozom Őt kitárgyalni senkinek, ahogy másokat sem szoktam. Még ennyire sem. Ám úgy látom, a vörös megelégszik ezzel a válasszal, úgyhogy mindenki jól jár.
Mikor végeztem a pulton való rendezkedéssel, ráérősen a fiú felé fordulok, és nézem, ahogy tanulmányozza a vitrinek, polcok tartalmát. Láthatóan idegen világ ez a számára, de az a bolt -többek között- pont arra hivatott, hogy valamelyest elérhetővé tegye a varázslóknak a mugli technológia megismerését, amihez máskülönben nem annyira van szerencséjük a saját közegükben.
Csak pislogok egy elcsigázottat, mikor az éjjeli látogató felveti, hogy visszaélt a türelmemmel. Valljuk be, az én türelmemmel igazából nem nehéz így tenni, hiszen túl végtelen ahhoz, hogy idővel ne lépjen át az ember valamiféle képzeletbeli határt, amit mással nem ejthetne meg. Velem viszont igen. Szóval nem hibáztatja ezért senki a srácot. Én biztosan nem.
Udvarias búcsújára egy jelentős biccentéssel felelek csupán. Igazából percek óta nem szólok hozzá, dehát ez nálam elég megszokott, és különben is kibeszéltem már magamból a napi fejadagot az imént. Némán köszönök hát el az említett gesztussal, és figyelem, ahogy távozik. Érzem, ez a távozás talán menekülés is egyben. Nem a lényem elől, hiszen szerintem fogalma sincs róla, mi vagyok, és a sötét valóm sem riasztotta igazán, ahogy észrevettem. Inkább az elől fut, hogy még tovább faggatózzon Kinseyről. De valamiért úgy érzem, erre még majd sor kerül a jövőben. Kár, hogy rossz ajtón kopogtat. Bár igaz, lehetne nálam rosszabb is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

A csupa feketébe öltözött, fekete, vállig érő hajú, feketén kihúzott szemű boszorkány a pult mögött állva éppen egy régi rádión dolgozik, egészen elmerülve ténykedésében, mikor a kis csengettyű megszólal az ajtó felett, jelezvén, hogy valaki az üzletbe lépett. Egy szusszanással hagyja abba a varázslást, pálcáját szépen letéve és a megbűvölendő ketyerét félretolva. A boltba toppant lány biccentését hasonló gesztussal viszonozza és hallgatja, mit szeretne. Sápadt arca csaknem rezzenéstelen végig, egyedül szemöldökét húzza fel kissé.
- Milyen anyagok és milyen tárgyak? - teszi fel lényegre törő kérdését a maga sajátos, monoton beszédstílusában, alig nyitva ki a száját közben. Azt már most tudja, hogy ebben a boltban nem fognak tudni segíteni a hölgynek, ám ha elárul pár részletet, hátha tud ajánlani valakit. Ennyi információ minden esetre kevés volt. Miközben Szilvia várja a választ, csak áll a pult mögött egyenes -mondhatni: karót nyelt- tartással, kezeit összefogva tartva annak lapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Az eladónő a kifejtést követően hosszú-hosszú másodpercekig hallgat, szinte már kínosan. Ő maga persze ezt nem érzi. Nem szokta. Akár még azt is hiheti a Vele szemben álló, hogy éppen azon gondolkozik, miként értesíthetne leggyorsabban egy aurort vagy a törvény bármi nemű emberét. Azonban erről szó sincsen. A gót leányzó éppen végigfuttatja csavaros eszében a lehetőségeket, mindezt teljesen unott arccal.
- Ilyesmivel nem foglalkozunk itt a ketyere kereskedésben és nem is tudok olyanról, aki tenné. - reagál végül színtelen hangján, alapos megfontolást követően tájékoztatva a kedves betértet erről a sajnálatos hírről. Ahogy ezzel megvan, Szilvia csaknem robotikus mozdulattal biccenti oldalra a fejét, így érdeklődve némán, más valamiben állhat-e esetleg a rellonos diák rendelkezésére. Persze, egyáltalán nem sietteti, és nem csak azért, mert minden valószínűség szerint egy nagyobb összeg lapul a zsebében. A zseniális ketyerebűvölőt az anyagiak egészen hidegen hagyják. Mindössze Ilosvai úr mellett magára szedett annyit, hogy ne legyen túl mogorva a vevőkkel és még ha arcán nem is tükröz semmiféle érdeklődést, legalább a mindenféle munkálkodását félreteszi addig, amíg valaki a pult előtt áll, és a figyelmét ez idő alatt csak az illetőnek szenteli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Féltő gondoskodással szorongatom magam mellett a szatyrot, mely a néhány üzletnyire arrébb vett karácsonyi meglepetéseket rejti. Igazán apró dolgok, az idén nem tudtam sokat költeni. Szűk keret állt rendelkezésemre, és hogy őszinte legyek, azt sem teljesen arányosan sikerült szétosztanom. De legalább gondoltam mindenkire, akik az ünnepekkor megérdemelnek egy kis extra törődést.
Bevallom, néha nehezen igazodom el az üzletek nyitvatartási ideje között. Az utolsó pillanatra hagyom a vásárlást, így a tömegtől félve indulok útnak. Az idejáró diákok olykor képesek elárasztani az egyébként kevéske lélekszámmal rendelkező varázslófalut, ami kellemetlen tud lenni. De biztos vagyok benne, hogy a tehetősebbek felutaznak a fővárosba, a pletykák szerint ott sokkal nagyobb választékkal számolhatnak. Vannak, akik már többre jutottak a nézelődésnél, s a gyors piacfelmérés után le is tudták az ajándék ügyet. Én jobban szeretek hezitálni ilyen ügyben, aztán lesz, ami lesz.
Ezúttal az ajándékboltból jövök. A téren nyílt vásár túl jól ismert, már-már monoton felhozatalú. Mindenki megfordul arra, kívülről fújják a kínálatot, mert mindenki végigjárta a bódékat eddig, minimum egyszer. Persze az ajándékbolttal sem vagyok túl egyedi, de direkt a kirakatok mögé néztem, eldugott sorok még eldugottabb apróságai felé, és még a raktárról is érdeklődtem, csak hogy feltétlen olyat találjak, ami nem mindenkinek szúr szemet. Azt hiszem... sikerült.
A mai nap alapjából nem a világosabbak közé tartozott. A napfordulóhoz közeledve egyre sötétebb van. Alig múlt el öt óra, de este tizenegynek érzem, ezért nem csak a hideg miatt húzom jobban össze magam. Már minden épeszű teremtés visszaszállingózott a kastélyba, kivéve engem. Szinte kong az utca.  Tekintetem végigfuttatom a szomszédos boltokon, köztük megpillantom azt a furcsa, Kins & Kens nevűt is. Sokáig nem értettem, hogy mit kenek, hová, aztán azt hallottam Garethtől, hogy valami kütyükkel foglalkoznak, úgyhogy érdekelni kezdett, még ha hallani is egyet s mást róla. Leoltott lámpái árulkodtak arról, hogy zárva vannak. Erről a nyitvatartási idő leolvasása után is meggyőződöm. Szemtől szemben állok, az üveg mögött látszólagos nyugalom rejtőzik, még ha ebben a sötétben hajlamos is vagyok beképzelni mindenféle rosszat. Kezdem magam kellemetlenül érezni az ijesztő külsejű bolt előtt ácsorogva, úgyhogy egy vállvonás után indulok is tovább. Csakhogy úgy néhány méterrel később pattanásszerű robajt hallva ugrok meg. Összegörnyedek, a következőkben pedig már a szatyron jár az eszem, de szerencsére nem esett baja. Előttem hatalmas, fekete színű füst oszlik el, amit földbe gyökerezett lábakkal szemlélek tovább. Az üzlet ablakai töröttek, a nyitva tartást jelző tábla a földön hever. Úr isten, mi történt itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Úgy tervezem, a ma estét itthon töltöm. Bár általános rendet tartok, az ünnepet mindig megtisztelem azzal, hogy nagyobb figyelmet fordítok a házamra. Sorba teszem a lemezeket, megigazítom a könyveket a polcon, felszámolom a káoszt berendezések kábelei közt és hasonlók. Ezeknek az ügyködéseknek állok neki, amikor felfigyelek arra a bizonyos furcsa hangra, mégpedig a Fő utcza irányából, a boltunk közeléből. Vagy talán éppen onnan. Pár bakelittel a kezemben állok a nappaliban és csak nézek a folyosóm felé, abba az irányba, ahonnan a zaj jött a távolból. Mindössze néhány másodpercig töprengek, majd úgy döntök, ennek utána járok. Felkapom még a bőrdzsekim és a bakancsomat, aztán már itt sem vagyok.
Mindössze szűk fél perc és az üzletünk előtt termek. Szemem finoman elkerekedik a látványra. Nem csak hogy a környéken történt az eset, hanem tényleg pontosan nálunk. Megrongált kirakat, gomolygó fekete füst és az elkövetők hűlt helye. Valakik betörtek a Kins & Kensbe...
Odanézek a fiúra, aki valószínűleg egy szemtanú. Biztos, hogy nem Ő tette, semmi nem utal rá a külsejéből, a lelki állapota pedig az arcára van írva. Valószínűleg csak sétált az utcán, mikor mindez történt.
- Jól vagy? - kérdezem Tőle, rekedtes, nyugodt hangomon.
- Körbenézek. Kérlek, várj meg itt! - közlök és kérek szelíden, ám annál tömörebben és hatékonyabban. Tudom, furcsa lehet egy halandónak ez a fajta tárgyilagosság és gyorsaság ebben a helyzetben, viszont ez nem az a perc, mikor volna idő azzal törődni, nem vagyok-e túl rideg és gépies. Már a hogylétéről való érdeklődés is nagyon rendes volt tőlem. Szóval ahogy ígértem, már lépek is be az üzletünkbe, felmérni a károkat. Most ez a legfontosabb. Ha a közelben vannak még az elkövetők, úgyis utolérem őket. Ha nem, akkor egyébként is mindegy. Azért még körbepillantok, mielőbb a boltba sétálnék, majd eltűnök a helyiség sötétjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Adam

Még mindig nehezen térek magamhoz a látottak után. Az előttem szertefoszló füst misztikussága arra késztet, hogy a lehető legrosszabbra is felkészüljek. Szabad kezemmel kitapintom a zsebemben pihenő pálcámat. De időm sincs elővenni, az események oly gyorsan peregnek le előttem, mintha egy mozivászonnal néznék farkasszemet. Tehetetlenségemből egy férfialak zökkent ki, aki legalább oly rejtélyes módon tűnik fel a közelemben, mint a zűrzavar robbant ki a semmiből.
Nem tudom, hogy mit gondoljak. Gyanítom, hogy a füst miatt nem láttam jöttét, de ebben a lelkiállapotban azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ő az előbb tapasztalt jelenség kiváltója. Bizonytalanul vacillálok viselkedésemet illetően. Roppant kellemetlen, hogy igazából azt sem tudom, mit keresek még itt, ráadásul úgy fest, mintha bizonyos szempontból akadályt lennék az események sodró lendületében.
Felmérem esetleges káraim, majd néma bólintással felelek. Úgy tűnik, kutya bajom, ráadásul a csomag is megúszta a kalandot. Rekedtes hangja nyugodtságot áraszt, frusztráltságomnak mégsem vet véget. Valamelyest bizalomkeltő, hogy irántam érdeklődik. Talán egy auror, hiszen utóbbi mondata erre vallana. Éppen nekilátnék vonásai alaposabb szemügyre vételének , amikor ő már be is lép a megrongált ablakú helyiségbe. A sötétség nem nekem kedvez, a külseje alapján aligha tudom beazonosítani. Ha láttam is valahol, nem sok közöm volt az illetőhöz. Megjelenése több dolgot sugallhat, egyelőre kénytelen vagyok abban a hitben ringatnom magam, hogy egy jótevő, még ha ez nem is válasz minden bennem motoszkáló kérdésre.
Nem bírom megállni, hogy ne menjek utána. Néhány lépéssel közelebb osonok a szilánkosra tört kirakathoz, próbálva összerakni a képet. Az üzletben is elég sötét van, ezért nem megyek a nyíláshoz túl közel. Már így is túl sokat kockáztatok. Az úr ugyanis nemrég hívta fel a figyelmem arra, amire eredetileg nem is gondoltam volna: még egyáltalán nem biztos, hogy biztonságban tudhatom magam.
- Ez az, aminek gondolom? - húzom el a szám, némi sajnálattal gondolva a feltehetőleg még mit sem sejtő tulajdonosra. Ahogy ugyanis jobban hozzászoktatom szemeim a sötéthez, egyértelműen látszik, hogy az üzlethelyiségnek váratlan vendége akadt, de egyébként se kell sok filmet megnézni ahhoz, hogy a betört ablakok alapján leessen a dolog.
- Lát valamit? - újbóli kérdésem valamelyest halkabb, s az immár abszolút szem elől tévesztett fickó felé irányul, aki remélhetőleg még így is meghallja majd.
Roppant kíváncsi lettem, mint egyedüli tanúja egy betörésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Ahogy körbenézek, rögtön egy kárelemzést készítek magamban. Három betört vitrin, néhány ellopott készülék. Közel sem olyan vészes a helyzet, mint amilyen lehetne. Hamar rendet teszek és holnap elintéztetem az üvegezést Ilosvai úrral. Az eltulajdonított értékek visszaszerzése vagy pótlása lesz a húzósabb feladat.
A füst oszlik, a srác meg kérésem ellenére bejön utánam. Hát persze.
- Vigyázz a szilánkokkal! - hívom fel erre a figyelmét, hátraszólva neki. Könnyen átszakíthatják még egy téli cipő talpát is, ez pedig több okból sem volna kedvező. Hiszen akkor megsérül, ami egy részről fájdalmas, más részről vérrel jár. Annak meg most végképp nem örülnék, van elég gondom.
- Betörtek. De már nincsenek itt. - felelek neki valamint közlöm Vele az utóbbit megnyugtatásul, hiszen szívverésén érzem, nem pusztán az iménti izgalmak munkálnak benne, ám némi félelem is.
- Adam Kensington vagyok. Enyém a bolt. - fedem fel kilétemet a fiú előtt, mert viselkedéséből úgy sejtem, ezzel nincsen tisztában. Miért is lenne? Azzal most nem húzom az időt, sem a srác idegeit, hogy elmondjam, Matt Kinsey a tulajdonostársam, szóval nem csak egyedül enyém az üzlet. Ezek most felesleges körök volnának. Inkább lámpát gyújtok, és a srác felé fordulok.
- Le tudnád írni pontosan, mit láttál? - kérdezem Tőle lágyan. Bár én eddig is tökéletesen láttam Őt, hiszem a sötétség a természetes közegem, Ő csak most szemlélhet engem meg jobban a lámpafénynél. Gondolom, jót tesz a lelkének, ha nem egy árnnyal társalog. Így talán könnyebb beszélnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Az ismeretlen érkező felméri a helyzetet. Úgy tűnik, különösen a szívén viseli az üzlet nem éppen szerencsés sorsát. Annyit tudok tenni, hogy egyedüli szemtanúként azért megvárom, hogy mi lesz ebből. Hátha hasznomat veszi, közben pedig a fülembe juthat valami érdekes információ a betöréssel kapcsolatban. Eddig se siettem sehová, tehát ezután se fogok. Egek, mit fognak szólni a többiek, ha elmesélem nekik a sztorit...
Egy darabig néma csendben állok odakinn, aztán amikor beljebb hajt a kíváncsiság, utánam szól, hogy vigyázzak a szétszóródott törmelékkel.
- Rendben - nyugtatom meg az odabenn ténykedő alakot, az útba eső üvegdarabokat gondosak kerülgetve -
Valóban nem volna jó, ha egy fránya szilánk áthatolna a bakancsomon, amit egyébként elég vastagnak gondolok, de ki tudja... Nem kísérleteznék ilyesmivel. A szünetben jó volna épségben, fájdalommentesen hazautaznom, nem pedig kötések ölelésében.
Sejtéseim igaznak bizonyulnak. Kérdésemre ugyanis a várt feleletet kapom, vagyis betörtek. Ugyanakkor azt is megtudom, hogy ő a bolt egyik tulajdonosa. Mert azért annyira tájékozatlan nem vagyok, hogy tényleg semmit se tudjak a helyről, az iskolában gyorsan terjednek a pletykák, egy ilyen kócerájt pedig általában több ember üzemeltet. Nem utolsó sorban az üzlet neve is árulkodik arról, hogy egy másik emberrel is szerencsém lehetne. Ezúttal azonban Adam Kensington úrral állok szemben, aki így már érthető, hogy miért termett ilyen gyorsan a tett színhelyére.
- Jó ég... - döbbenek meg - Miért nem működött a riasztó?
A jól ismert sipító hangra ugyanis nem emlékszem. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen biztonságos helyen ez megtörténhet. Pláne az adventi időszakban! Nem vagyok túlzottan vallásos, de ez azért igencsak erkölcstelen cselekedet. Jómagam már rendelkezem annyi ismerettel erről a világról, hogy tudjam, a riasztóbűbájoknak itt széles a skálája. Van, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszik az utat a betörők elől, s nem épp mugli módszerekkel.
A helyiség megvilágítódik, így szó szerint fény derül az eddig számomra feketeségben úszó részletekre. Ösztönösen járom körbe én is a belső termet, melyben egyébként nincs is akkora kár, mint amire számítottam. Néhány betört, üresen álló vitrin jelzi, hogy a tolvajok nem üres kézzel távoztak.
- Gondosan kitervelhették. - jegyzem meg komoly hangsúllyal. Igyekszem nem haszontalannak bizonyulni a férfi előtt.
- Tudja, elég nehéz megfogalmaznom. Nem ülhetnék le valahol? - pillantok rá kérlelően. Túlságosan össze vagyok zavarodva, még bemutatkozni is elfelejtek. Kapásból szinte semmire sem vagyok képes emlékezni, ezért reménykedem abban, hogy a nyugodtabb környezet majd felserkenti egy kicsikét a memóriámat. Persze csak akkor, ha a tulajnak sem életbevágóan sürgős az a beszámoló.