37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (37206 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 1240 1241 » Le
Cristian Dean
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 25. 12:30 Ugrás a poszthoz

Leonie

Engem is megmulattatott a lány megállapítása, miszerint világuralomra török, nem csak őt. Hangom megrázta a bejárati csarnok hatalmas falait úgy, hogy talán még az ablakok is beleremegtek. Reméltem, hogy ez nem hallatszódott el a hálókörletekig, különben rövidesen bajba kerülhettünk volna és annak nyilván Leonie sem örült volna, a házától való pontlevonások végett.
- Velem jöhetsz. Lehetsz a hű segédem a világ elfoglalásában. És mindenen amit megkaparintunk 50%-ban osztozunk majd. -mondtam vigyorogva
 Nagy érdeklődéssel hallgattam Leonie történetét. Néha-néha nevettem egyet, volt mikor mosolyogtam és volt mikor szimplán csak figyeltem arra amit mondott. Szerencsére nem futott túl sok szálon a story (sőt, meglehetősen egyszerű volt), ezért mindent megértettem és még követni is tudtam az eseményeket.
- Te aranyvérű családból származol, igaz? -bukott ki belőlem a kérdés, majd folytattam.- Igen, eltudom képzelni a nővéredet. Igazi nők...
 Sóhajtottam, majd valami apró tárgy után kutattam a földön. Szokásom volt ugyanis, hogy lekössem magam kisebb dolgokat dobáltam a levegő, majd elkaptam. Például pici köveket, vagy épp az elmaradhatatlan gumilabdámat, azonban az jelen esetben a bőröndöm legalján pihent, szóval az szóba sem jöhetett. Fintorral jeleztem, hogy keresésem nem járt eredménnyel, tehát nagyon úgy fest, hogy nyugton kell maradnom. Felnéztem a földről, egyenesen a lány szemébe, elmosolyodtam, majd reméltem, hogy válaszolván kérdésemre majd ő megtöri a csendet.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. december 9. 10:10
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kim Yooji
INAKTÍV


i look like a dinosaur.
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2012. november 25. 13:10 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia - 2. felvonás

A nagy lelkesedés közepette futó pillantást vetek az óra eszközeire, amelyek nem messze tőlem lebegnek, majd igazítok tartásomon, és a Tanárnő szavaira figyelek, melyek az első feladatomat mondják el. Kicsit elgondolkodva bólogatok rá néhányat, emlékeim között felelevenedik egyik-másik gyakorlásom, amikor igyekeztem ezt a feltűnésmentességet elérni. Maga a levegővel való munka szinte mindig könnyen ment, azt azonban elérni, hogy ez ne járjon elevenséggel, nehéz volt megvalósítanom, hiszen én már alapjáraton is elég mozgékony vagyok, folyton jár kezem-lábam, legszívesebben csak táncolnék és táncolnék, vagy ugrabugrálnék. Persze képes vagyok én kontrollálni magam, nélküle nem is tudnék illedelmes életet élni, ám ha azt csinálhatom, amit igazán szeretek, akkor nehezebb visszafogni a gyerekesebb énem, amelyiknek folyton fülig ér a szája. Ezért van az, hogy a gyakorlati órákon többet pattogok, míg egy előadást képes vagyok moccanás nélkül végighallgatni.
Mielőtt nekilátnék az ismétlésnek, kicsit átmozgatom magam, hogy ne legyenek kötöttek az ízületeim, és ne essen nehezemre nyugton maradni, ne érezzem, hogy kellemetlen az ácsorgás. Ezt gyorsan letudom, s nyomban rátérek a lelki ellazulásra is. Nincs egy meghatározott menete sem ennek a folyamatnak, sosem haladtam még pontról pontra és mindig ugyanúgy, de a jellege, lényege ugyanaz: pillantásom lassan jártatom körbe a tisztáson, beszívom a levegőt és kifújom. Nem is tudom, hogyan lenne feltűnésmentesebb a munkám, ha csukott szemmel végezném, vagy ha nyitottal... Mindenesetre tovább fürkészem a környezetet, figyelem, merre jár a szél, hogyan mozog a levegő, miként kúszik a növények levelei között. Csatlakozom hozzá, én is kergetőzöm, bújócskázom, de óvatosan, nesztelenül lopakodom, nehogy bárki is észrevegyen bennünket. Halvány mosoly húzódik arcomra, ahogy észlelem, a fogócska intenzívebbé válik, és a körülöttünk lévő levegő áramlása megváltozik. Látom, ahogy egyik virágról a másikra szökken, ahogy bólogatnak rá a levelek, s ezt a mozdulatot játszom le jobb ujjaimmal, miközben kezeim nyugodtan pihennek oldalaimon. Nem tudom megállni, hogy ne vigyek bele egy kis fizikaiságot, nem is tudnám egyelőre e nélkül megoldani a feladatom, mindenesetre nem zavartatom magam, különben sem vagyok annyira mutatós, mint múltkor a táncikálásommal. Úgy gondolom, ez is teljesen korrekt teljesítmény, és ha belegondolunk, egy éles helyzetben se feltétlenül vennék észre, hogy mit csinálok az ujjaimmal.
Apró mozdulataim lassan lejjebb csitulnak, már csak néha-néha látszik tekintetem menetén, fejem fordulásán, hogy valamin ügyködöm, de igazán érzem belülről is, hogy egy vagyok a levegővel, és már nem is kergetőzünk, csak szaladunk, kéz a kézben. Egy erősebb széllöket után elterülünk a fűben, és kis hempergés után megnyugszunk. Így érzem én, és így csillapodik vissza a tisztás levegője is, mely felfrissülten ismét önállóan áramlik tovább.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 25. 15:20 Ugrás a poszthoz

Görgő
11. 19.

Sietős léptekkel haladt a rellonos lányka végig a Boglyas téren már kora reggel. Még volt negyed órája az első óra kezdete előtt, amit mindenképpen kiakart használni. Vagyis elfelejtette a hétvégén elintézni a bevásárlást, így le kellett sietnie, minden feltűnés nélkül.
Nem igazán volt ínyére a dolog, hogy korábban felkeljen azért, hogy aztán lerohanjon a faluba, de hát ő tehetett róla. Sikerült leöntenie az összes pergamenjét kakaóval. Felmerült a kérdés benne is, hogy kölcsön kellene kérnie valakitől, de elég finnyás ilyen téren is...csak az a jó, amit ő választ, és csakis az illatosat szereti használni.
Talárja a táskájába volt begyömöszölve, egy sima fekete dzsekit viselt piros egyberuhája fölött. Vékony fekete harisnyát, és bokacsizmát viselt lábain. A haja a nagy sietség közepette repkedve próbálta tartani a lépést a lánnyal.
Eléggé belefeledkezett a gondolataiba, ezért nem vette észre a pocsolyákat, amiket az előző napi eső hagyott maga után. Az egyikbe olyan tökéletesen beletrappolt, hogy a víz felcsapott egészen a combja közepéig, így az élénkpiros ruha is össze lett koszolva.
-Merlin csapjon ketté egy villámmal! -csattant fel dühösen, és egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy hányan nézik meg, vagy egyáltalán hányan vannak körülötte. Természetesen a pálcáját sikerült a Sárkányfészekben hagynia, és ez csak akkor jutott el a tudatáig, amikor leguggolt a pocsolya mellett közvetlenül, és felkutatta az egész táskáját. A fejét fogva próbálta kitalálni, hogy hogyan ússza meg a késést...már megint.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. november 25. 15:55 Ugrás a poszthoz

Amira

A reggelek mindig is nehezen indultak nálam. Amikor még iskolába jártam, utáltam felkelni csak azért, hogy elmenjek a suliba. Ám szerencsére most sehova sem kell sietnem, így addig fekszem az ágyamban, amíg csak tudok. Szemeim nyitva vannak s bámulom az ajtót. Ám mégsem maradok olyan sokáig az ágyamban, ugyanis a hasam korogni kezd. Ha éhes vagyok, akkor ennem kell. Így hát felkelek és kinyitom az ajtót. A házban nagy a csend, nem tudom, hol lehetnek a többiek. Jó, Brigitte biztos a suliban van, hiszen nem szeret elkésni az óráiról. Janey vagy a boltban van, vagy fut. De inkább a boltban, ugyanis ilyenkor senki sem tudja őt helyettesíteni. Mert az alkalmazottai a suliban vannak. Vincent pedig… Tudja a fene, hogy hol lehet. Furcsa egy férfi, az biztos. Igaz, hogy kedves, meg minden, de nem nagyon bízom benne. Na, mindegy… Janey szereti őt, szóval nekem is kedvelnem kell.
Az asztalon friss kakaós csigát látok. Leülök, és magam elé veszek. A közepével kezdem, hiszen az a legfinomabb. Pár perc alatt el is pusztítom az ételt. Visszamegyek az emeletre és bemegyek a szobámba. Elhúzom a sötétítőfüggöny, hogy egy kis fény is jusson be a szobába. Beágyazok, majd felöltözök. Egy kék farmert és zöld pólót húzok magamra. A pólómra ráveszek egy kék pulcsit és lesétálok a lépcsőn. A lábamra húzom a bakancsomat. Gyorsan felkapom magamra a fekete színű kabátomat és a nyakamba tekerem a sálam.
Készen vagyok. Kinyitom az ajtót és kimegyek. Eléggé hideg van itt kinn. Mondjuk, már november van, szóval ezen nem is kell, hogy csodálkozzak. Nyugodtan lépkedek az úton, ám mikor a Boglyas térre érek, megállok. Ugyanis meglátom azt a lányt, aki Lola halálának napján ott volt. Odamegyek hozzá és megszólítom.
 - Szia!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 16:26 Ugrás a poszthoz

Cristian

Cris a végén még a nyakukra hozza a nagyokat, és jól meg lesznek büntetve. Eddig még úgysem került bajba, ha úgy vesszük, simán eljött az ideje ennek is. A végén még ki lesz tagadva a családból, amiért nem tartja a frontot a suliban. Bezzeg, ha kedves bátyja is itt volna…! Vagy legalább találna valakit, aki szintén olyan vicces kedvű szokott lenni, mint ő maga. Egyből sokkal könnyebb volna az élete.
-Ötven százalék? – Kezd el nemtetszést mímelni. Micsoda pofátlan ajánlat, ezt mégsem tűrheti el újdonsült ismerősétől… vagyis immár üzlettársától.
-Ez nem túl lovagias ajánlat, ahhoz képest, hogy azt akarod, mindenki urazzon Téged. Legyen inkább hetven – harminc. Elvégre még mindig én vagyok a hölgy, és lehetnél olyan udvarias, hogy nagyobb részt engedsz nekem a zsákmányból. – Rengeteg remek érve van még, miért érdemelné meg a világ nagyobb felét. Fel is sorakoztat még néhányat, hogy biztos legyen a siker.
-Ráadásul én kicsi is vagyok! Kell a nagyobb hatalom, hogy kompenzálni tudjam a kisebbségi érzésemet! Mit szólsz? Megegyezhetünk így? Különben kénytelen leszek ellened harcolni, és akkor majd meglátjuk, hogy melyikünk győz! – Harciaskodik a maga igaza mellett, de azért a vigyort a képéről nem tudja eltüntetni. Így talán nehezebb lesz meggyőzni a srácot a helyzet komolyságáról.
-A család? Ó, hát anyukám szülei muglik, de belőle boszorkány lett. Meg aztán belőlem is, mint láthatod… nem csak úgy belógtam ide – Kacsint Crisre. Bár tőle még az is kitelne, hogy ilyet tegyen.
-Mit keresel? – Kérdezi, miután már egy ideje figyeli, hogy az uraság valami után kutat a padlón.
-Elhagytad valamilyen ékszeredet? Segítsek megkeresni? Mi volt az? Fülbevaló? Te is hordasz fülbevalót? A múltkor pont találkoztam egy fiúval, akinek szintén volt, és képzeld! Még kaptam is egyet tőle! – Fecseg itt össze-vissza nagy lelkesedésében.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 25. 17:01 Ugrás a poszthoz

Görgő

Valami elég rosszat kellett csinálnia Mirának ahhoz, hogy az utóbbi napjai ilyen pocsékul sikerüljenek. Bár lehet, hogy kicsit ő dramatizálta túl. Ugyanis miután visszaért Olaszországból kissé...kevésbé normális állapotban, nem elég, hogy köhög, és fáj a torka, eléggé el van varázsolódva. Valami rossz érzés is kering benne, és ugyebár ott van a tény, hogy eltitkolta Kristóf elől, amit tett. Nem olyan vészes, csak ki tudja, hogy fog a barátja viszonyulni ahhoz, hogy a feketeség új tetkóval tért vissza, ami még csak nem is derengett neki.
Viszont ahogy ott guggolt, elvonta a figyelmét a gondolat, hogy vajon negyed óra alatt mennyire fog beleférni neki az, hogy kiválassza a tökéletes kellékeket, és még vissza is érjen, majd átöltözzön. Legalább fél órát fog késni bájitaltanról. Előre látta a tanár úr arcát, amint belibben... Már elégszer lógott ebben az évben is, nem kellett még több szimulált betegség.
Egyik pillanatról a másikra azt vette észre, hogy valaki megállt mellette, és rá is köszönt. A nagy lendülettől, amivel ráakart nézni, meg az ijedtségtől, amit a kisfiú okozott, tökéletesen belecsüccsent a pocsolyába.
-Ó hogy az a jó édes... -hangja a magasba röppent, miközben dermedten, de közben villámokat szóró szemekkel pislogott az ismerős fiúra. Azt kezdte el kitalálni magában, hogy elkapja-e, vagy hagyja a fenébe, és inkább a mai napot töltse el teljes nyugalomban. Feltehetőleg már rosszabb nem történhet...
-Mit akarsz? -kérdezte tőle miközben feltápászkodott a földről. A hátsója nem csak hogy vizes, de még tiszta sáros is lett. Mintha csak egy sárcsatából lépett volna elő győztesen... Puffogva próbálta a kezével finnyásan leszedni magáról a koszt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 26. 10:15 Ugrás a poszthoz

- Hát nem éppen ebben a világban mozog*Jegyzem meg egy bájos mosollyal, amikor is befutnak a többiek. Téma lezárva, szüleink bemutatásán túl vagyunk, igaz én részemről még nem személyesen, de ugye mindennek eljön a maga ideje. Szóval a lényeg, hogy megjött a másik két bandatag, úgyhogy húzhatunk le próbálni. Mármint ők zenélnek, én meg majd elücsörgök valahol. Az első szám egész jó, lehet nem teljesen az én világom, de hát ha már eljöttem, akkor nem fogok egy sarokban ücsörögni egész este, úgyhogy inkább hangolódok az ilyesfajta életérzésre. Az első zeneszámoknál még csak úgy lightosan dőlök erre-arra, néha tapsolok és sikítok, aztán azon kapom magam, hogy a cipőmet levéve a széken ugrálva üvöltöm a refréneket - mert ugye azokat többször éneklik -. Szerintem ki sem nézték volna belőlem, hiszen ebben a ruhában és ezzel az adottságokkal inkább angyalkának tűnök. Persze tudok én bulizni, ha van rá lehetőségem, de még mennyire tudok, ezért észre sem veszem, hogy milyen sok zene lemegy, az időt meg pláne nem nézem, viszont egyszer vége szakad a próbának és egységesen kimelegedve pislogunk egymásra. Aztán elhagyjuk a próbatermet.*
- Úgy tűnt, hogy csalódtam?*Kérdem vigyorogva.*
- Gratulálok srácok, szerintem ez nagyon király volt*Körülbelül ez az első kerek mondat, amit Gábornak és Laurának mondok.*
- Kiülhetünk, de nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy mennyi idő van még koncertig, ugyanis szeretnék majd átöltözni előtte*Ami nekem normális esetben minimum egy óra sminkkeléssel együtt. Most meg még azt sem tudom mit veszek föl, de mire odajutok egész biztosan eldöntöm.*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 26. 10:45 Ugrás a poszthoz

Yar

A sikeresnek mondható ismétlést követően újabb feladatra kerül sor, ami megint a fiútól igényel kreativitást, és szemfülességet. Na meg persze ráérzést, ami mindenkinél fontos tényező. Nem mond semmit sem a nő, csak figyeli, ahogy a másik koncentrál, és még a szemeit is becsukja. Erre kénytelen elmosolyodni, és magában meghajolni az akaratereje miatt, ami, mint a múltkor is, sikeres eredménnyel zárul.
A gömb előbb csak megmozdul, némán, de egy kicsit gurul az asztalon, ide- meg oda, majd, mintha egy zsineggel felülről húznák, megemelkedik, a közbeni gyors színezésnek köszönhetően pedig bárki észreveheti, hogy a levegő felfelé tör magának utat, vagyis próbál, de mivel nem szabadulhat, így a burkát is viszi magával. Nem gyorsan, inkább nagyon lassan, és csak egy jó tíz centire távolodik el az asztallapjától, de annál határozottabban. Mikor visszatér eredeti helyére, máris jön a reakció.
- Ügyes.
Meghökkent, és elismerő szó, de, hogy az eredményt is tudassa, azért még befejezi, és kiegészíti.
- Mivel nem volt nyitva a szemed, így nem láthattad. Ismételjük meg, de most te figyelj.
Utasítja, majd megmutatja neki, hogy mi is történt, amíg behunyta a szemét. A levegőnek most narancssárga színe van, a tetején pedig piros, hogy látni lehessen, melyik az, amelyik a legjobban dolgozik, melyik, ami csak éppen, hogy munkában van. Ez a gömbben forog, és mint egy körfűrész, halad előre, vagyis felfelé, majd szépen lassan visszafelé, hogy visszatérjen.
- Mesélj, mit csináltál, és mire gondoltál.
Nem csak szimpla kíváncsiság, hanem egyszerre tanulság is, és tanulás is Julianna számára, mint ahogy minden alkalommal. Amíg pedig nem kap választ, addig hallgat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 26. 10:55 Ugrás a poszthoz

Yooji

Az ügyködés, és a gyakorlat végrehajtása közben szinte semmit nem venni észre abból, amit csinál az ujjával, egy bizonyos pontig.
- Ne csalj!
Hangzik a gyengéd instrukció, bár látszik, az ellazulós mozdulatokból is, hogy ez nehéz lesz. Ezért lehet egy ideig még el is nézni, na meg nem egyszerre a profi szint elérése a cél, szóval a gyakorlás az rengeteget fog segíteni. A szél ereje, és mozgása szinte már természetesen hat, ami így is hatalmas eredmény, még akkor is, ha az az ujj mozog. Amikor végez, akkor még egy kis időt vár, amíg le is nyugszik a fiú, aztán egy pár mondattal összefoglal.
- A ne lehessen észrevenni rajtad, azt főként úgy értelmezzük, hogy semmi rendkívüli mozdulatot nem teszel. Ha merev vagy, és egy helyben állsz, az inkább vall a mozgásra, mintha mozgatod a kezed, vagy inkább a lábad. Persze nem árulkodóan. Hanem például felemeled behajlítva a kezed félig, felfelé tartod a tenyered, hagyod, hogy azon átsikoljon a levegő, majd felemeled, és útjára engeded. Ettől függetlenül teljesen profi munka. Kezd lenni.
Mosolyodik el, majd a lepel felé mutat, ahol a következő feladata van.
- Nos. A feladat egyszerű. Nyolc gömb, négy elem, kettő- kettő mindegyikből. A feladatod az, hogy hajtsd végre rajtuk a tanult varázslatokat, amiket átnéztél a mai órára a negyedéves anyagból. A föld, tűz, és víz elemeknél jól sikerüljön, a levegőél viszont tökéletesen. Kéretik nem az elementalista mivoltodat használni!
Vet véget már az elején a csalásnak, s megint csak figyelni fog.

//szintén minden döntés a tiéd//
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 26. 11:40 Ugrás a poszthoz

Miss LaFonde



15:00
Mivel általában én vagyok az, akire várakozni kell, nem kis erőfeszítésembe került, hogy a megbeszélt időpontra odaérjek a pályára.
Sok dolgom volt napközben, ha pedig épp nem órán voltam, akkor általában olyan helyen, ahol kevesen járnak. Így volt ez az utóbbi időben, vagyis pontosabban az év kezdete óta. Mindenkit kerültem, sehol se lehetett megtalálni, árnyékként éltem napközben, s inkább csak éjszaka másztam elő a rejtekemről, amikor járőrözni indultam. Tulajdonképpen élveztem a prefektusságot, pedig először nem igazán gondoltam volna, hogy lesz jó oldala is.
Amikor az óráimnak vége lett, sietős léptekkel vonultam fel a szobámba, hogy összekapjam magam és a cuccaim a délutáni edzésre - amin kivételesen nem egyedül leszek.
Teljes harci-készültségben, fél vállamon egy fekete táskával, egyik kezemben a seprűmmel, a másikban pedig egy nagyobb, ütött-kopott, barna dobozzal bukkantam fel a kviddicspálya szélén.
Zöld tekintetemmel villámgyorsan végigpásztáztam a terepet, de egy lelket se láttam. Az időjárás nem volt túl kellemes, az égen gomolyfelhők gyülekeztek, így a korai időpont ellenére se lehetett túl sokat látni a szürke, ködös időben.
Léptem még néhányat előre, majd ledobtam a felszerelésem a földre, megigazítottam a nyakam köré tekert fekete sálat és ráhuppantam a barna dobozra.
Lehelyeztem magam mellé a seprűm is, s még vártam néhány percet türelmesen, de mivel senki se volt a láthatáron, úgy gondoltam futok pár kört bemelegítésképp. Levettem a kviddicstalárom és belegyűrtem a táskámba, felhúztam a bézs színű pulóverem kapucniját a fejemre, majd nyugodt, ráérős tempóban megindultam a karikák felé, körkörös mozdulatokat leírva hol az egyik, hol a másik karommal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
Írta: 2012. november 26. 15:34 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday

Nagyon rosszul aludtam az éjjel, csak forgolódtam, minden bajom volt. Az okát ugyan nem tudtam, de tény, hogy ezért hullafáradtan ébredtem. Egy erős kávé talán helyreráz, bár akkor is erősen kétséges, hogy lesz kedvem bemászni az első tanórámra.
A reggeli kávémat nem kívántam egyedült elfogyasztani, ezért a társalgó felé vettem az irányt. Biztos lesznek páran, akik ott dekkolnak. Talán egy nyomingert jól meg is szívathattok, és rögtön visszatérne az életkedvem.
Egyelőre azonban nem tűntem valami tettre késznek, a kialvatlanság rendesen meglátszott rajtam. A társalgó is kihalt volt, csak az egyik fotelben üldögélt egy lány. De hisz ez Kiva, a csapatkapitányom! Remek, pályán kívül még úgyse nagyon volt lehetőségem társalogni vele. Talán most. Bár ki tudja, érthető okokból eléggé ingerül állapotban voltam, és tudtam, hogy ilyenkor a legjobb, ha messzire elkerülöm azokat, akiket nem szeretnék megbántani.
- Jó reggelt kapitány! – köszöntöttem, de hiába próbáltam jókedvet erőltetni magamra, az egész olyasmire sikeredett, mint amikor valaki megszólal, ha álmából hirtelen felkeltették.
- Melyik itt a legerősebb kávé? - tettem fel a kérdést meglehetősen idegesen, a kancsók között kutatva. Pillanatok alatt türelmetlenné váltam.
- Alig aludtam valamit, hátha helyre ráz. – adtam egy kis magyarázatot az ideges viselkedésemre. Áh, tudtam én, hogy kár bárkivel is szóba elegyednem.      
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 26. 17:37 Ugrás a poszthoz

Yarcsim

A hétvége utáni fáradtságtól alig bírt kikelni reggel az ágyból. Meglátogatta a faluban őt egyik barátja, ide utazott 2 napra. Elhozta neki, amiket még otthon felejtett, amiért nagyon hálás volt neki.  Nagyon jól érezte magát Bonnie, de már Hétfő van, és ideje az iskolai tanulmányokra koncentrálni. Nagy nehezen kimászik az ágyából, majd a fürdőszobában rendbe szedi magát. Felöltözik, majd a tükör előtt fésülködik, mikor mosolyogva tekint magára.
Már azon jár a buksija, milyen jó lesz a mai napja. Mikor végzett felkapja táskáját, majd mielőtt elindul mai óráira, még egy levelet megír. Nem másnak, mint Yaristának. A levélben egyelőre csak annyit írt le, hogy ma délután nagyon várja őt a Czukorvarázs Cukrászdában, és mivel szeretné, őt meglepni csak meghívja, nem írja alá. Reméli azért, hogy a drágaság így is eljön, na meg persze, hogy örül majd neki.  Elküldi egy bagollyal a levelet, majd nekiindul a napnak, a 3. óra tájékán, már majd kiesik a padból, úgy fel van pörögve.
Ha már a meglepetéseknél tartunk, az egyik éppenséggel igen csak szemmel látható, alig van itt pár hete ismét, de megint elkapta a szőke láz. Olyan értelemben legalább is, hogy ismét szőke lett. Meglátjuk, ehhez mit szól majd a nagyérdemű, de ami biztos eddig az órákon nem aratott negatív sikert, sőt voltak dicséretek.
Mikor már majdnem vége a délelőttnek, és délután lesz, felszalad a szobájába és szépen csinosan felöltözik, elsősorban azért, mert még Yarcsi előtt találkozik az egyik leendő csapattársával, akivel együtt fog edzeni. Nem akar rossz benyomást tenni rá, meg aztán, tulajdonképpen egy randira is készül, adjuk meg a módját.
A mai napra mostanra, így délután 4-re végzett is, elindul hát a cukrászda felé. szép lassan ballag arra, majd mikor már elérte, belép az ajtón. Bentről kellemes illatok terjengnek. Ami szem-szájnak ingere minden megtalálható egy pulton, és ahogy rájuk néz az ember, már szinte csorgatná a nyálát. Bonnie mosolyogva elindul hátra egy sarok felé, ahol leül szépen, leveszi kabátját, keresztbe veti lábait majd a megérkező pincérre néz.
-Üdvözöllek! Parancsolj, hozhatok valamit?
Kérdi tőle a pincér lány, majd kedves mosollyal várja a rendelést, ami egyelőre még nem lesz, még nem tudna dönteni, annyi mindent látott hirtelen.
-Szép napot! Köszönöm még nem.
Illedelmesen biccent, majd elveszi az étlapot, és böngészni kezdi. Közben a bejáratnak háttal ül, de egy közeli üvegben pont látja a belépők visszatükröződését. Kicsit előbb ért ide, de már nagyon várja Yar megérkezését. Nagy mosollyal az arcán kissé elmerengve üldögél.
~Kíváncsi leszek nagyon egyrészről rájött-e, hogy én várom, aztán meg arra mit fog szólni hozzám, végül pedig, hogy akkor elkísér-e majd... de ez ki fog derülni, már csak idő kérdése.~
Az első benyomás mindig fontos volt neki, de most mindezt félretéve próbálja Yarit nézni. Szeretné megismerni rendesen, nem a pletykákból, nem abból, hogy mit tett vagy csinált eddig. Sokkal inkább most milyen, mit tesz, és hogyan, na meg hogyan érez. Meggie részéről már elindult valami úgy érzi, megkedvelte őt, másként valószínűleg itt sem lenne, és nem is törné magát. De most nagyon vár.

Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 26. 17:39
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. november 26. 17:47 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra 2

Nem sokkal az előző órai bevezető gyakorlás után egy újabb időpontot beszéltünk meg a tanárnővel. Nagyon nagy ajándék az, hogy elemi mágus vagyok, kevesen vagyunk, akiknek egy megadatik. Egyre különlegesebbnek érzem magam - pótolhatatlannak. Néha nem éreztem ezt, még akkor sem, amikor volt sok barátom, amikor sokat találkoztam velük, amikor sokkal jobban szerettem az életet, szerettem élni. De egyszer mindenkinek eljön az a pont, ahonnan nincs visszaút, visszafordíthatatlanul szüksége lesz ezekre. Megerősítésre, hogy igenis fontos, ér valamit. Így működnek az emberek, még azok is, akik magabiztosnak tűnnek, talán ők rettegnek a legtöbbet, hogyha eltűnnek senkinek nem hiányoznának.
Vagy talán csak én vagyok szuper-hiper-érzékeny vagy valami. Túl sokat elmélkedek a komoly dolgokon, tény. Túl keveset beszélek (róluk), tény. De attól még nem tartom magam olyan rossznak sem, mondjuk jónak sem lehet nevezni. Minden esetre az elemi mágia némi támpontot ad nekem. Valami kézzel fogható dolgot, ami mindig van nekem. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de amióta rájöttem, hogy elemi mágus vagyok, jó érzés víz közelében lenni. Megnyugtató, kellemes érzés, mintha máris barátok lennénk. Én a vizet valahogy képtelen vagyok nem egy alakként elképzelni. Vízből van a teste, mégis egy női alakhoz tudnám hasonlítani, valahogy ha lehunyom a szemem mindig ő jelenik meg előttem. A vizualizáció mindig segített nekem, a tanulásban és a kviddicsben egyaránt... és az élet sok más oldalán is. Remélem, hogy majd az elemi mágiában is segíteni fog.
Már sokkal könnyebben találtam meg az elemi mágia teraszát, ahol a kupolában is otthonosabban mozogtam. Jobbra-balra tekintettem, majd némi kopogás után benyitottam a víz termébe, ahol legutóbb is gyakoroltunk. Becsuktam magam mögött és egy apró mosolyt csalt a szám szélére, amikor megláttam a tájat. Ahogy mondtam, a kellemes, jóleső érzés. Még akkor is, ha csak nézem a vízesést. De nem elég, ha azt nézegetem. Körbetekintettem, szemeimmel a tanárnőt kerestem, miközben kicsit beljebb lépdeltem.
- Jó napot. - Köszöntem az átlagnál kicsit hangosabban, hogy meghallja, ha itt van, csak én még nem vettem észre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. november 26. 19:31 Ugrás a poszthoz

Loise
Még mindig otthon.


Chuck még nem tapasztalt soha életében annál jobb érzést, mint amikor zenélhet és ezt teljes felszabadultsággal végezze. Koncentrálhat arra, hogy elnyerje a közönség tetszését. A legjobb érzés egyszerre gitározni és énekelni, csukott szemmel, mert úgy a menő; de csak ha tudja az akkordokat fejből. Chuck úgy érzi, hogy csak egy perc volt a próba, pedig nem. Kicsit több, mint egy óra. Ha az ember olyannal foglalkozik, amit szeret, roppantmód hamar telik az idő. Megtörli izzadt arcát, majd elhagyja a próbatermet Loise és a tagok társaságában. Iszik a vizéből -amit direkt a próbára vitt-, majd reagál Loise-nak címezve.
- Örülök, hogy tetszett. - mondja egy vigyorral az arcán és elindulnak fölfelé az alagsor lépcsőin. Úgy veszi észre, Loise egész jól ki fog jönni Lauráékkal; ennek örül. Egy kicsit beüt a testébe és az elméjébe a lámpaláz, de amint elkezdenek beszélgetni, eloszlik az érzés és újabbak lépnek a helyébe, kevésbé rosszak.Ránéz az órájára és válaszol.
- Hát... Hat óra van, fél 8-kor indulnunk kéne, hogy oda érjünk és legyen időnk a hangtechnikára meg ilyenek... Te tudod mikor mész átöltözni, majd mi is megyünk átvenni az "Egyenruhát", de kb. indulás előtt 10 perccel. - ad kielégítő választ a lánynak, majd amikor felérnek, a terasz felé veszik az irányt; Chuck kinyitja az ajtót, majd utolsónak helyet foglal Loise mellett a hintaágyon.
- Ti nem izgultok? Én egy kicsit igen... - be sem tudja fejezni a mondatot, Gábor rögtön elkezdi idegesíteni, jellemző.
- Csak nem betojtunk? - érzékeltetve, hogy csak viccel, de Chuck úgy dönt, hogy most nem üt vissza a szavakkal társának. Nehogy megsérüljön a keze a koncert előtt, az tragédia lenne. Ki dobolna akkor? Majd... Majd holnap jól megdolgozza. Inkább váltsunk témát; akarna valamit mondani, de Laura megelőzi egy elég kényes, de jó kérdéssel.
- Ti most jártok? -  a kérdés durva tőrként döf a két főszereplő elméjébe, ugyanis ez egy nagyon jó kérdés. Úgy néz ki, Laura eddig tudta kerülgetni a forró kását, nem tovább.
- Hát ez elég furcsa kérdés. - mondja Laurának, utána viszont a címzett Loise, mert úgy kerek a dolog.
- Mert nekem nagyon tetszel, de nem tudom, hogy most mi van. Te hogy vagy vele? - a szín tiszta igazság. Chuck eddig még egy lány iránt sem érzett ilyen ismeretlen érzést, mint most Loise iránt. Ha meglátja összeszorul a gyomra és csak arra tud gondolni, hogy szorosan magához ölelje és megcsókolja; szívesen megtenné, de nem akarja elkapkodni a dolgot. Lehet, hogy ez túl gyors tempó a lánynak és nem akar semmit sem elsietni, ami egyébként teljesen normális; nincs benne semmi rendellenes. Sajnos Chuck-nak még nem volt dolga egy lánnyal sem és most egy kicsit leragadt, de hát egyszer el kell kezdeni, nem?...
- Vágom... - reagál Laura tőle megszokott lazasággal, ezt Chuck már megszokta, ezért nem is csodálkozik. Ő is ilyen volt nem régen; elég meredek gyerek, de azóta neveltek bele egy kis jó modort, már amennyit lehetett.(Természetesen nem az apja)
Viselet, lány/fiú
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 26. 20:57 Ugrás a poszthoz

Bonnie
Nov. 21 este

Ahogy az előre sejthető volt, a lány válaszolt, bár arra nem számított, hogy ilyen beszédes lesz. Első látásra szimpatikusnak tűnt, aztán majd kiderül, hogy milyen is valójában.
- Ha gondolod, tehetek egy próbát, majd meglátjuk, hogy meddig bírok csendben maradni. - reagált mosolyogva a lány kijelentésére, miszerint mellette senki sem bír csendben maradni. Derik ezt másképp gondolta, de azért nem gondolta komolyan, hogy most fél órán keresztül ott fog csendben ülni a lány mellett.
Végül a lány rátért a szokásos bemutatkozáshoz, ami a beszélgetés kezdetén elmaradt, bár ez a fiú hibája. Igyekezett is kijavítani magát.
- Bocs, nekem kellett volna kezdenem a bemutatkozással. Mondjuk már ismerhetnél, legalább látásból, ha szeretnéd a kviddicset, de ezek szerint nem rajongsz érte. Én Derik Fenmare vagyok, második évemet töltöm itt az iskolában. Igazából ez még egy év sincs, mert az előző tanév vége-fele érkeztem, akkor pedig azzal küzdöttem, hogy két hónap alatt megtanuljam mindazt, amit mások egy év alatt. De idén már mehet a bulizás. - felnevet – Amúgy szólíts csak aminek akarsz, a vezetéknevem kifigurázásán kívül. Azért ölök! - Jobbnak érezte ezt már az elején tisztázni, bár lehet, hogy Bonnienak eszébe se jutott volna semmi ilyesmi. Ha meg most mégis elkezdi piszkálni, akkor egyszerűen megátkozza. Úgyis van néhány vicces varázslat. - És te melyik házat erősíted?
A lány elkezd kutatni a táskájában, és elővesz egy termoszt, meg poharakat, majd teával kínálja a fiút, és jönnek az újabb kérdések.
- Köszönöm – mondja, miközben a pohárért nyúl. - Nem várok senkit, csak ki szerettem volna szellőztetni a fejemet, de nem volt kedvem se erőm kint sétálni. Piszok unalmas egy nap volt, még a fejem is megfájdult. - osztotta meg egész napi „élményét” röviden, majd szájához emeli a gőzölgő itallal teli poharat.
Utoljára módosította:Derik Fenmare, 2012. november 26. 20:58
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 27. 10:12 Ugrás a poszthoz

Véda

Az ebéd lassan fogyna, ha lenne már előtte valami. Érzetre egy egész évtized telik el, ami persze csupán pár másodpercet jelent. A kávé is megérkezik, extra adag koffeinnel, ami hamarosan már a nő gyomrában lotyog.
Édes felüdülés, Julianna csak lehunyja a szemét, és élvezi az ízét, az illatát, mindenét, egészen addig, amíg vészjóslóan meg nem csikordul a gyomra. Akkor kissé lelombozva nyitja ki megint a szemét, és kezd el ebédelni. Egy kis meleg húsleves, a többi pedig még jócskán kérdéses lesz.
Nem is venne észre semmit, de reflexei neki is bekapcsolnak, és felnéz a tányértól. Egy kis gyermek, és édesanyja, az egyik kollegina foglal helyet mellette, és mivel nem hitte volna, hogy ennyire meglátszik rajta a dolog, csak rövidest összefoglalja.
- Sok a tennivaló. Egy hete nem alszom, úgy nagyon kb. Javítás, álmatlanság, ilyesmi, de most már tudnék pihenni. Viszont most meg nem lehet, szóval.... *Sóhajt* - Ördögi kerék.
Hangja egyszerre lemondó, és beletörődő, de a mosoly az arcán megjelenik, talán a kávénak, talán másnak hatására, maga sem tudja. A pici nagyon ellenne, talán édességgel, vagy valamivel, így hirtelen felindulásból elé nyújt egy cukorkának kinéző valamit, ami természetesen valami zöldségből készült csoda, amiket a manók örömest csinálgatnak éjjel, és nappal. Hát ez az életük.
Aztán visszafordul a nő felé.
- Kóstold meg a sodót. Valami isteni.
Mondja elismerően, miután egy kiskanállal vesz belőle, és elnyammogja. Lenyeli, elkezdi emészteni, amire még jobban megkívánja, de egy picit azért visszafogja magát. Valószínlűleg rosszul is lenne a sok kajától, ami egyszerre előtte van, meg egyébként is...
- És neked milyen visszarázódni az itteni életbe. A napirend, meg a nyüzsgés, meg ilyesmi. Bár a nyüzsgés úgy hiszem meglenne egyébként is, csak kicsit más formában.
Mosolyodik el, és tekint a gyerekre. Semmi kutakodást nem akar, csak érdeklődik, hiszen nem lehet egyszerű az, hogy valaki tanított, egy időre elment, és most visszajön. A visszarázódás sosem könnyű. Ezért van nála is az, hogy mindig ismétléssel kezdenek.
- És hogy van a két nagyobbik?
Teszi még hozzá, mert valahogy az is eszébe jut, hogy hallotta már, hogy két lány is van a családban, akik itt tanultak, de most fogalma sincs, hogy merre járnak, merre vannak. Vagy csak ő nem tudja, hogy kik is ők?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 27. 11:58 Ugrás a poszthoz

Cicalány <3

Yarista fáradtan ébredt. Egyrészt, mert az edzések egyre keményebbek, nem sikerült még elérnie, mait eltervezett. Úgy volt, hogy majd fokozatosan megszokja az új terhelést, a környezetet, de rengeteg mással is fárasztotta magát és hiába volt hétvége, ha azt Elemi mágiával, Nonverbális varázslással, plusz a tanulnivalók lemaradásának behozatalával töltötte. Persze ő vállalta, tehát egy rossz szava sem lehet, csak épp szabadideje nem maradt, tegnap is jóval takarodó után zuhant az ágyába. ~ Minek kell nekem jó tanulónak is lenni? Leszokhatnának már erről MissMissék. ~ pufogott magában, de igazából nem emiatt ébredt fel, hanem egy bagoly kopogtatott, mint az később kiderült. Fáradtan botorkált az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót, de nem tudta még a szemeit annyira éles koordinálni, hogy lássa, hogy mi áll előtte. Tulajdonképpen senki, mert a bagoly a földön türelmetlenkedett, majd megbökte a csőrével.
- Hé, jól van már. – dörmögte álmosan, még egy nagyot bele is ásított, miközben kinyújtózott, majd átvette a kis küldeményt. Gyorsan zsebre is vágta, majd hozott egy kis bagolycsemegét az állatnak. A többiek is ébredeztek már, de ez nem zavarta túlságosan Yaristát. Ő visszaszenvedte magát az ágyig, majd elolvasta a levelet, ami nem volt aláírva. Mivel kapott már ilyen leveleket, nem nagyon tudta, hogy mit is kezdjen vele. ~ Nem ismerem a kézírást. Bárki lehet, és mi van, ha nem Bonnie? Sőt, még rosszabb, odamegyek, rám mászik valaki, és belép Bonnie. Akkor ennyi is a bimbódzó kapcsolatlehetőségünknek… ~ Húzza el a száját, majd egy újabbat ásít. Aztán tovább fetreng, míg a többiek összeszedik magukat. megvárja, míg mindenki elmegy, ő csak utána megy ki a fürdőszobába. Megmosakodik, közben eszébe jut a levél. ~ Mi van, ha mégis a cicalány küldte? Ha nem megyek el és ő az, akkor megint befuccsolok. Szép helyzet. ~ Morfondírozik, majd a reggeli rövid készülődés után, felöltözik egy kényelmes ruhába, na meg a talárba, és a cuccaival még éppen beesik az első órára. Nagyon nem figyel, próbál nem elaludni. Nagyon lassan telik a nap a fiú számára. Ebédnél is csak piszkálja az ételt, majdnem belefejel a levesbe, nagyon nincs formában. ~ Még jó, hogy ma nem lesz edzés… ~ állapítja meg, és gyorsan végez az evéssel, mikor egy kicsit magához tér. Azt már bőven látja, hogy elmarad a ma délutáni gyakorlás és tanulás. Órák után pedig lassan kiválasztja a ruháját, egy kékeszöld inget, egy szebb nadrágot mellé, meg egy melegebb cipőt. Vesz még magára egy bőrkabátot és egy sapkát is húz a fejére, így indul meg a cukrászda felé. Most már kipihentebb, végül is egész nap lustálkodott amennyit csak lehetett, beszélgetni is csak éppen annyit beszélgetett, amennyi feltétlenül szükséges volt. Lassan meg is érkezett a cukrászdába, gyorsan körülnézett. De csak egy szőke hajú valaki volt neki háttal, aki egyedül ült, próba-szerencse alapon elindult felé. Úgy gondolta, hogy gyorsan leszereli az ismeretlent, aztán el is tűnik, nehogy pletyka induljon útra, amit most nem szeretne kivételesen. Megállt egy kicsit a lány mögött, majd megköszörülte a torkát.
- Helló, te írtad a levelet? Ne haragudj, de… - kezdett bele a beszédbe és lassan elindult az idegen mellett, hogy a szemébe nézve kérhesse ki magát, de az utolsó szónál nagyon meglepett arcot vág, hiszen a cicalány az, csak szőke hajjal. Egy pillanatra ki is esik a szerepéből, csak bámulja őt, majd újra megköszörüli az időközben kiszáradó torkát, az ajkai pedig széles mosolyra görbülnek.
- Bonnie! Nagyon megleptél, és nagyon jól áll neked a szőke! – szavai fellelkesülve ölelik körül a rellonos lányt, akit időközben jól magához is szorít, bár kissé idétlen, hogy ő áll, a cicalány pedig ül a székén.
- Nagyon örülök, hogy te vagy az! – a lelkesedés nem apad, a vigyor is megmarad, miközben gyorsan ledobja a kabátját, a sapkát már levette, mikor bejött a cukrászdába. Ad gyorsan két puszit a lánynak és a körasztalnál mellé ül.
- Minek köszönhetem a meghívást, tudod eddig ez a nap és a hét fénypontja! Na, meg te! Nem is láttalak órákon, bár tény, hogy senkit sem láttam igazán. – kuncog és beletúr Bonnie hajába finoman, mintha fésűfogak lennének az ujjai. Legszívesebben megcsókolta volna a rellonos háztársát, mert el van szokva, hogy udvarolni is kell. De megígérték egymásnak, hogy nem ugranak bele semmibe – kivéve az első találkozást – és normálisan csinálják.  Kicsit furcsa ez neki, de élvezi, mert úgy érzi, hogy megéri Bonnie miatt ez az egész, amit egy öles lépéssel átlépne. Közben ráfonja a kezét a cicalányéra, mert nem bír nem hozzáérni és csillogó kékjeivel várja a válaszokat a lány lélektükrébe nézve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 27. 17:35 Ugrás a poszthoz

Derik
Nov. 21 este

~Hogy a villámba… Ezt, hogy sikerült elfelejteni~
Csapná magát homlokon, de most társasága miatt, inkább csak magában szitkozódik, majd figyelemmel kíséri, mit is mondd neki Derik. Közben kortyolgatja a forró italát, illetve az új ismerőse is elfogadja és iszik vele. de még előtte próbálkozni akar, hogy csöndbe tud-e maradni. Nevet egyet ezen, majd csak ennyit mondd.
-Próbálkozni szabad, csak a sikeressége a megkérdőjelezhető.
Mondja a rellonosnak, majd hallgatja tovább, amint bemutatkozik, és mesél is kicsit magáról, mikor rátér arra, hogy játékos, végigméri őt, majd egy mosollyal az arcán, el is mondja micsoda egy idióta.
-Ne haragudj, milyen vak vagyok! Persze, hogy tudom ki vagy, kint is voltam a legutóbbi meccseteken, szoros volt, és szép volt a gólod is.
Miközben beszél fel is idézi azt a bizonyos napot, ami nagyon kellemesen telt. Jó volt a meccs meg a társasága is.~Yarista, igen kicsit elvette az eszem, de azért emlékszem én arra a meccsre. Mondjuk valahogy a gólok az igazán maradandóak.~ Kicsit el is bambul, közben majd folytatja immár egy kisebb vigyor félével.
-Igen, ismerem az érzést. Mondjuk, úgy második nekifutásomat töltöm itt az iskolában, bár ezek szerint nem egy évfolyamra járunk, én immár Harmadikos vagyok.  – a bulizós résznél vele nevet- Igen jók a bulik itt, meg a társaság is.
Elkezdett magában gondolkodni a fiú vezetéknevén, elsőre fel sem tűnt neki, ez a szójáték, ami megoldható lenne, nevetgél magában, majd így szól.
-Eszem ágában sincs kifigurázni, sőt egészen eddig fel sem tűnt. De azért, nem kell ölni, meg úgy sem hagynám magam egykönnyen.
Ravasz tekintettel néz a fiúra, majd belekortyol a teába, és a melyik házat erősíted kérdésre ránéz és így felel.
-Bár nem látszik, de természetes, hogy ilyen adottságokkal csak a Rellont erősíthetem!
Végig hallgatja a napi beszámolót, majd ő is belekezd, amolyan reagálás képpen, napi történések összefoglalásának.
-Én is ezért jöttem, olyan jól eső és nyugodt hely, jár a levegő és ki sem kell mennem hozzá a kastélyból. Ami meg a napot illeti, én ma minden honnan sikeresen elkéstem vagy minimum késésben voltam.
Jó nem a pontosság híve, de ha van, kiért vagy miért akkor tud az lenni, de a mai nap, és a tanórák eléggé kiestek e kategóriákból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 27. 17:37 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

Alig üldögél egyedül pár pillanatot, mikor hallja az ajtót nyílni. Nem néz hátra, hanem a szembe lévő üvegben figyeli a beérkező tükörképét. Elmosolyodik. Megjött végre, itt van Yari, szívesen a nyakába ugrott volna, de úgy nincs semmi izgalom, na meg lehet kicsit sok is lett volna még.
Minden esetre próbál komoly arccal várni, de azért elkerülhetetlen a mosolygás, mikor a drága megszólítja. Láthatóan leesett az álla, de pillanatok kellenek hozzá, hogy kiderüljön pozitívan vagy negatívan. Nagy csend lesz úrrá, és csak nézik egymást. Majd mikor Yar elmosolyodik, már Bonnie is felszabadultabban mer vigyorogni a meglepődésen.
-Szia Yar! Igen én írtam.
Mondja nevetve, majd kezeit széttárva újra felszólal miután a rellonos kinyilvánítja tetszését.
-Meglepetés! – Kezd bele, közben viszonozza az ölelést. – És ez még csak a kezdet.
Mondja, majd hallgatja tovább, amit mondanak neki. Megint eltüntethetetlen mosoly és boldogság ül ki az arcára. Elhelyezkedik Yarcsi, majd puszival is köszönti.
-Boldog vagyok, hogy eljöttél, reménykedtem, de most már nagyon jó érzés, hogy itt vagy. – vallja be, mennyire is várta már. Akármennyire rosszul indult a napja, a hete, ez azért egy fénypont lehet. Meglátjuk.  Ránéz és folytatja.
-Ne is mondd, borzasztóan indult ez a nap,majdnem elaludtam a órák többségén,  de már halad a jó irányba. – kacsint egyet, és mondja tovább – Látni szerettelek volna…
Mondja ki, egy percre tekintetét a kviddicsesről az asztal felé irányítja, majd visszanéz rá. Közben Bonnie haját veszi szemügyre Yarcsi. Mikor összekulcsolják a kezüket, a lány gondolatai a fejében kissé zavarosan, de összeállnak, mit is akar mondani.
~Mit is…mit is ...ó, igen a Szövetség..~  Gondolkodik, hol folytassa, a fiú szemeibe tekint. Közelebb csúszik hozzá, majd mielőtt még folytatná, elé tolja az étlapot.
-Válassz nekünk valami finomat.
Magára a mondatra nem fektet nagy hangsúlyt, de azért miután kimondta a „nekünk” szót elmereng. ~ Mondhatok egyáltalán „mi”t, én és ő, az már mi? ... Kicsit előreszaladtam… ~Szokás szerint kicsit túlkombinálja és túlgondolja.  Minden esetre mosolyog a fiúra, majd elkezd rátérni mi is az oka az ittlétüknek még.
-Tudod, a múltkor beszélgettünk róla, hogy ha lesz rá lehetőség, és ha nem esik egybe az edzéseiddel, eljössz majd velem egy versenyre. – Vezeti fel a témát. – Felkeresett az otthoni edzőm, hogy a Nemzetközi Szövetségtől kaptam egy meghívót a következő nagyobb selejtezőre. Illetve ezzel a meghívóval jogosult vagyok valakit magammal vinni, mint családtagom, barátom, támaszom, ilyesmim. Szóval a sok rizsa nélkül, szeretném, ha te lennél az. Elkísérnél?
Kérdezi meg, a részletekre még nem egészen rátérve, előveszi a meghívót, amin az időpont szerepel. A program terve úgy is németül van, az még nem számít. Odaadja neki, majd csillogó szemekkel várja a választ.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 27. 18:11
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 27. 17:47 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Gyönyörű, napfényes délután köszöntött mindenkire, és mivel talán az utolsó ilyen alkalom ebben az évben a hideg előtt, így érdemes mindenkinek kihasználni a jó időt. Ezzel Julianna sincs másképp, hiszen mielőtt még észbe kapna, máris viszi a lába előre, lefelé, valamerre a faluban.
Egy ideig elnézelődik, a házak között sétál, kicsik, nagyok, tömbházak, meg társasházak, és ilyenek, kívül pedig nagyobb otthonok, szinte villák találhatóak meg. Érdekes egy felépítés a faluban, még ahhoz képest is, hogy varázslófalu.
Kiérve a gigantikus épületek közül, megpillant egy picurka tavacskát, aminek a partján valaki elég fiatalnak tűnő ült. Talán diák? Vagy valamelyik itteni lakos gyermeke?
Mivel egyelőre fogalma sincs, odasétál hozzá, és leheveredik.
- Szia! Nem gond, ha leülök, ugye?
Mosolyodik el, szinte megszokott már tőle, ahogy az is, hogy magát is diáknak tartja, és gyereknek. Mindenkivel így beszélget el, de legalábbis úgy, ahogy annak a kora megköveteli. Meg úgy is érzi magát. A mozgása is könnyed, és finom, már nem is rémlik neki a tegnapi fáradtság. Arca az izgalomtól kipirult, és ekkor pillant le a lány ölébe, ahol a könyv van. Már az első pillantásra felismeri, hiszen ő maga tanít ebből, de nem akar most nagyon az iskolára koncentrálni. Inkább élvezi a szabadságot, és a hétvégét, ahogy valószínűleg a lány is, akinek a neve nem igen rémlik neki. Egy biztos. Nem gyakorlatis. De majd úgyis rájön, hogy szólítsa, ha meg nem, majd megkérdezi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 27. 19:55 Ugrás a poszthoz

Domi^^

Iskola után mindig szeret kicsit egyedül lenni a gondolataival, csendben, békében, nyugodtsággal körülvéve. Van maikor ez nem sikerül, de legtöbbször testvére kitakarít mire hazaér, így nincs sok dolga és ez is megvalósulhat. Azon a viszonylag kellemes időjárású délutánon is így volt. Gondolataiban csak egy zöld nagy terület járt, és tudta, hogy van egy ilyen a kastély környékén. El is akart oda látogatni egy ideje, de valami mindig közbe jött. Most pedig itt az alkalom, amit csak ki kell használni. Magára vett hát egy zöldes kollekciót, amely nagyon illik a természethez, és mellesleg bele is olvad, ha akar. A tükörnél az öltözködés közben sokszor megállt, és új frizuráját nézegette. Nem gondolta volna, hogy egyszer átfesti a haja szőke részét is, de ez bekövetkezett, így hát ez neki még új. Minden esetre nem csúnya, és az már haladás. Na meg sokkal természetesebbnek hat.  Zöld póló, pulcsi, és egy sötétebb, de ugyanolyan színű kabát és farmer. Csizmát elég nehéz volt találnia zöldben, de sikerült, így hát el is indult. Sokat nem kellett sétálnia, mármint azokhoz a távokhoz képest, amiket meg szokott tenni felderítő útjai során. Szétnézett, majd szinte rögtön talált magának egy aranyos kis padot, amit gyorsan elfoglalt. Igaz, nem látott senkit arrafelé, de nem akarta, hogy a kinézett ülőhely másé legyen. Nagyon tud ragaszkodni elképzeléseihez, foggal-körömmel is küzdene értük, ha kellene. De nem volt rá szükség, mivel egyetlen árva lelket sem vélt látni. Így gondolataiban elmélyedve és a tájat csodálva egyedül üldögélhetett. Gondolta, ha bárki is erre jár, nagyon kevés az esélye, hogy tudja, ki ő, így meg aztán nem fogja senki felismerni, így biztonságban van, és annyit gondolkozik, amennyit akar.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. november 27. 20:16
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 28. 15:35 Ugrás a poszthoz

Cicalány <3

Titokban reménykedett benne, hogy Bonnie várja őt. Kétszer lepődött meg pár másodperc alatt. Először azért, mert azt hitte, hogy nem a cicalány az, hanem egy ismeretlen.  Másodjára pedig azért, mert Bonnie volt mégiscsak a titkos ismeretlen, aki a levelet küldte neki. A fárasztó nap után azonnal felvidult, mintha valaki beinjekciózta volt egy nagy adag jókedvvel.
- Csak a kezdet? Pedig már ez is tökéletesen elég lenne. De kíváncsi vagyok! – vigyorog, majd köszönti a lányt, aki visszabókol, sőt még kis is fejezi, hogy mennyire örül neki. Yarista kezdi érezni az összhangot, és azt, hogy mindketten ugyanazt szeretnék végeredményen.
- Nos, én pedig téged, de így még jobb. Most már felismerem majd a kézírásod is. – mosolyog Bonniera, aki felkéri, hogy rendeljen valamit. Nos, mivel még nem nagyon ismeri az ízlését, két forró csokit rendel, azt mindenki szereti és talán még a cicalány sem fog megorrolni egy kis bűnözés miatt. Miközben várják a rendelést, a szőke hajú szépség felhozza az egyik ígéretét, mire pontosan emlékszik. ~ Habár már akkor elvetted az eszemet, minden másodperce megvan, drága. ~
- Igen, emlékszem. – erősíti meg Bonniet, így most már előadhatja, amit szeretne igazából. Egyre szélesedő mosollyal hallgatja a lányt, és átveszi a papírt, amit a kezébe nyom a szöszi macskalány.
- Igen, persze. Mikor lesz? Sajnos, ha edzés van, nem tudok menni, mert éppen büntibe vagyok. vagyis, megígértem Legrának, hogy nem hagyok ki edzést, és ő ezt nagyon szigorúan nézi. Azonban mindenképpen szeretnék elmenni és… - itt rápillant a dátumra, majd gyorsan elgondolkodik, hogy akkor van-e valami, de éppen szabad lesz, tehát szélesre húzza az ajkait - … úgy látom, hogy pont ráérek! Szóval, igen, megyek és drukkolok! – gyorsan átöleli a lányt, miközben meghozzák a forró csokikat. Yar illedelmesen megköszöni, majd visszatér Bonnie-hoz, majd beharapja az ajkait. ~ Na, most kéne valamit mondani, amivel előrelendítjük a nyilvánvalót… ~ morfondírozik.
- És mit szeretnél? Melyik legyek a felsoroltak közül? – vigyorog sejtelmesen, majd közeledni kezd a cicalány ajkai felé a sajátjával. nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, de adott volt a kérdés, viszont szeretné megkönnyíteni a válaszadást is. Ha Bonnie nem ellenkezik, akkor megcsókolja finoman, nem túl hosszan, de nem is röviden. Majd várja a választ, bármi is történjen.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2012. november 28. 15:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 28. 20:31 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

~Tökéletesen elég, ezzel egyet kell értenem Yarcsi.~
Mosolyog továbbra is, bár hangját most nem hallatja. Megigazítja egy kicsit a ruháját, majd folytatja a gondolkodás, miközben hallgatja a szép szeműt.
~Nem, bele sem gondolok, ilyenkor azt nem szabad. De már annyira elvesztettem a fejemet a legeslegelején, hogy kár morfondíroznom is azon, vajon gyors e a tempó vagy sem. Mondjuk, ahhoz képest eddig a múltban, ilyenkor már, előrébb tartottunk rég, meg is lett az eredménye. Most meg minden szép, túl szép is, hogy igaz legyen. De nagyon is valós, és igazi, bár ha csak meg nem csíp valaki előbb utóbb, el se fogom hinni.~
Miközben azon agyal, vajon van e olyan szerencséje ennek a kis szerencsétlenségnek, hogy most tényleg rátaláljon a jó útra, és azon haladjon partnere már rendel is, kihozza a pincér a gőzölgő italért indul. Forró csoki, csokis keksz, csokis süti, csoki, csoki, csoki mind ez a legnagyobb bűn, amit Bonnie el is szokott követni, de most szabad is neki.
Mikor megkapja a megerősítést a tényleges szándékról, akkor nyugodtan hatalmas beleéléssel és mosollyal mondja el, mi is a helyzet. Örömmel veszi, hogy látja a drágaságon, hogy mosolyra húzódik a szája, úgy érzi, itt az a pont aminél, már nagyon jól állnak köztük a dolgok. Meg van a közös pont, az összhang, senki nem hátráltatja a másikat és örömet okoznak a másiknak.
Yari elveszi a meghívót, majd válaszol a kérésre, vagy inkább kérdésre, amit hatalmas várakozással figyel a leányzó. Mikor belekezd, és igent mond, hatalmas kő esik le a szívéről, majd egy percre kivárja a mondat végét, hiszen van még esélye a fiúnak visszatáncolni, de ezt nem teszi meg, viszont egy pillanatra elhallgat, ekkor azért Bonnie szíve, ami eddig nem volt jellemző, elég hevesen dobog, mi lesz ebből. Nagyon szimpatizál a kviddicsessel, meg is kedvelte, sőt tetszik is neki.
-Nem is engedném, hogy e miatt kihagyj akár csak egy megbeszélést, edzést meg főleg nem. – mondja, higgadtan majd megint hallatja a hangját, miközben a gyomrában jön az a fura érzés, olyan természetes érzés, ami olyan boldog. Leírhatatlan egyelőre. – Tényleg? Ez annyira jó!
Mondja hatalmas mosollyal, majd az ölelést követően érkezik az ital. Maga elé veszi az egyiket és két keze közé fogja.  Megfújja, majd belekortyol.
-Imádom.
Teszi a könnyelmű kijelentést mosolyogva, majd figyeli a szőkét, mit szeretne még mondani.  A kérdések után, elkezd felé közeledni. Ekkor már tudja, nem is gondolkodik rajta, mi az az érzés. Tisztában van vele, hogy megint ott tart, amitől a legjobban félt, és túl tökéletesnek tartott ahhoz, hogy minden jó legyen. Viszont nincs szándékában ebből kimaradni. Ez történet még nem lefutott, még csak most íródik!
Átkarolja a fiút és mosolyogva engedelmes lány módjára, hagyja magát a csóknak, na meg Yarinak. Mikor elválnak egymástól, visszahajol, egy pár pillanatig kacéran mosolyog, közben az asztalon dobol ujjaival, majd beszélni kezd.
-Sok mindent szeretnék. – kezdi sejtelmesen, fokozza egy kicsit a várakozást. – De leginkább téged.
Magához húzza, és immár ő kezdeményezi a csókot.
-Arra gondoltam, kiegyezhetnénk abban, hogy a páromként eljössz támogatni. Persze csak ha neked is megfelel. – mosolyog, és koncentrál a drágára.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 28. 20:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 28. 21:38 Ugrás a poszthoz

Wickler bácsi

Kora délután elmondhatja, hogy készen van a pakolás, mindent, amit magával szeretne vinni - vagyis a fél házat - sikerült bepakolnia a tértágító bűbájjal megáldott bőröndbe. Franciaország mellett döntött, végül is velük többnyire kommunikálni is képes, és ez a kis kirándulás jót tesz majd a szókincse fejlődésének is. Már nagyon várja a holnapi indulást, a sok helyet, amit meg fog látogatni, a sok embert, akit meg fog ismerni és úgy egyébként, hogy elhagyja végre életében először, egyedül Magyarországot.
Négyre beszélte meg az igazgatóval a találkozót és mivel még van egy kis dolga utána, ezért sejti, hogy későn ér csak vissza, így egy kabátot is beletesz a táskájába. Nem szeretne megfázni, nem lenne jó így kezdeni ezt a hosszúra nyúló vakációt. Senkinek se magyarázta meg, hogy miért, nem is tudják sokan. A szülei, Adorján és az igazgatóság. Nem is akarja másnak elmondani. Először Áronnak sem akarta, hiszen miatta jutott erre az elhatározásra, de aztán arra jutott, hogy mint felkért tanársegédje, nem lenne fair, ha csak úgy lelépne.
Mindenesetre ezen most nem szeretne agyalni, mert még a végén elkésik. Jó idő van, egészen meleg, így egy topánkában, és rózsaszín-fekete ruhácskában indul el, három felé, hogy időben felérjen. Nem szeretne késni, ha már az igazgató úr időt szán rá, és összeszedi a papírjait, sőt, ilyen gyorsan el tudta intézni neki, hogy elmehessen innen. Felérve, anélkül, hogy körülnézne, vág át a bejárati csarnokon és sétál be az átriumba. A szíve a torkában dobog, mégis igyekszik teljesen nyugodt maradni. A megfelelő ajtóhoz érve kopog, majd a válasz után benyit a szobába.
- Jó napot kívánok igazgató úr!
Nem tőle fél, hanem attól, hogy kiderül valami, ami miatt nem lehetséges a távozása. Ezt szeretné elkerülni. A táskát levéve a válláról sétál közelebb az asztalhoz, hogy helyet foglaljon, amikor engedélyt adnak neki rá.


Ruhácska: http://pbs.twimg.com/media/A8zqZ3tCEAEQSr5.jpg
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. november 29. 12:30
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. november 28. 22:24 Ugrás a poszthoz

Robi

Annyiszor, de annyiszor elhatároztam már magamban, hogy reggelente korábban kelek és lemegyek futni; formában kéne maradni, ha már egyszer kapitány vagyok. Na, ebből annyi maradt, hogy délben kelek és fertőzöm magam a kávéval. Legalább már nem cigizek, arról szerencsére leszoktam otthon, anyám kettőbe elhasított volna, ha a kicsi mellett rágyújtok. Szóval örök hála, öcsikém!
Ha már a csapatnál tartunk, össze kéne egy kicsit rázni a srácokat. Alig ismerem őket és szerintem az érzés kölcsönös lehet, ez alól persze Emy kivétel, őt kellőképpen régóta ismerem. Egyszer majd csinálunk egy nagy gyűlést valahol és leülünk dumcsizni.
Komolyan mondom, csak gondolnom kellett erre a dologra és máris megjelenik az egyik csapattagunk. Ő a mi kis agytröszt hajtónk, Robi, ő szokta kidolgozni a hajtók támadásait, értékes ember. Nélküle és Leonie nélkül nem tudom hogy tudnám vezetni a csapatot, sokkal tartozok nekik.
-Magának is, katona! - mondom egy mosoly kíséretében. Vidámabb lettem a társaságtól, amit igazából nem gondoltam volna. De ha már így alakult, akkor fogadjuk örömmel a jó dolgokat.
Mintha nem lenne minden rendben a sráccal, kicsit idegesnek látszik, vagy nem tudom mi lehet vele. Mindenesetre eléggé furcsa.
-Eléggé szétziláltnak tűnsz. Van valami baj? - a jó modorom meg az aggódásom a felszínre törnek és beszéltetnek. Ez az!
-Ó, értem. Tudom milyen érzés. Egyébként javaslom hogy a zöld kancsóból tölts magadnak, erős mint a lórúgás.
Közben a kezemben lévő bögrére mutatok, aztán pedig felmutatom a hüvelyk ujjamat, hogy nagyon tuti a dolog.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2012. november 28. 22:24
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 30. 07:49 Ugrás a poszthoz

Cicalány <3

Alig bírja levenni a szemeit Bonnieról, egyszerűen a lány elvette a józan eszét, pedig mint tudjuk, ő mindig józan. Nézi az ajkait, szinte nem is hallja, hogy mit beszél a másik, csak megigéződve ül és próbálja inni szívószállal a forró csokiját, azonban többször is melléteszi a száját. Ilyenkor meglepődik és lenéz, hogy mi lehet a probléma, de igazából semmi, csak figyelmetlen más dologra a cicalányon kívül. Mielőtt kinyilvánítaná a döntését, muszáj elmondania, hogy az edzéseket nem tudja kihagyni – igazság szerint nem is szeretné -, de rokonlélekkel van dolga, így aztán csak még boldogabb lesz és még jobban el fogja borítani az a rózsaszín felhő, ami a távolból már kezd leereszkedni a fiúra. A meghívást elfogadja természetesen, amit egy csókkal pecsétel meg, hogy Amanda mindenképpen elhiggye, hogy ő vele szeretne lenni. Aztán felteszi a cseles kérdését, de az újdonsült szőke lányt ez nem tántorítja el. Most Bonnie a kezdeményező fél, Yar pedig hagyja magát megcsókolni, ez a rész már elég gyakorlottan megy neki, de a cicalánnyal mégis másnak érzi az egészet, nem távolinak, hanem jóval bensőségesebbnek.
- Tökéletesen megfelel. – vigyorog, és ezzel ő „hivatalossá” is tette azt, hogy ők innentől egy pár. De, hogy a közhelyeket tovább erősítse, és talán ezzel boldogabbá tegye a leendő párját, még egyet kérdez, miközben közelebb húzódik hozzá.
- Bonnie, szeretnél a barátnőm lenni? – huncutul vigyorog közben, mert igazából erre semmi szükség nem volt, de ha már ilyen jól szórakoznak, miért is ne. Közel hajol a lány ajkaihoz, majd beharapja az alsó ajkát Bonnienak a sajátjaival, aztán már csak azt veszi észre, hogy csókolja a lányt, a választ m,ár meg sem jegyzi, úgysem volt rá igazán kíváncsi, hiszen a szőke rellonos leányzó ezt már kinyilvánította. Csók közben a hajába túr, majd elválasztva az ajkaikat, szorosan, vadul kalapáló szívvel átöleli Bonniet. Egy jó fél percig, vagy még tovább is így tartja őt, valahogy nem akaródzik elengedni a másikat, de egyszer minden jónak vége szakad, és csillogó szemekkel figyeli a lány arcának rezdüléseit. Finoman megcirógatja az imádott arcot, jelenleg nem tudja elképzelni, hogy más lányhoz így érjen hozzá. Nagyon megszólalni sem tud, igazán nem jut eszébe most semmi, vagyis ami igen, az nem erre a helyszínre való. Nagyon tetszik neki az új barátnője, de ez azóta így van, amióta megismerte őt.
- Találnom kell neked egy becenevet, de valami nem túl csepegőset. Mókuscukorborsó például biztos nem leszel. – felkacag a saját poénján, majd tovább gondolkodik, hogy mi legyen, és közben nem engedi el Bonnie kezét.
- Na, jó, most nem tudok gondolkodni, ha a közelemben vagy. Túlságosan nagy az mágneses képességed. Gyönyörű szemeid vannak. – udvarol tovább, kimondva a számára nyilvánvaló dolgokat. Eszébe jut a forró csoki, gyorsan iszik belőle, oda sem néz, csak leteszi a poharat, amit sikeresen fel is borít. Ez már kijózanítja, hiszen egyrészt sajnálja az italt, másrészt nem akart problémát okozni. Előhúzza pálcáját és próbálja menteni a menthetőt.
- Evapores! – szól varázs és mivel a pálcamozdulat is jól sikerül eltűnik a forró nedű, de foltot hagy maga után.
- Hát ez van. – vonja meg a vállait, majd megcsókolja a lányt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 30. 17:37 Ugrás a poszthoz

Lori

Lori jóval előbb megérkezik a terembe, de nem véletlenül. Most, kivételesen van oka a tanárnak is, hogy egy cseppet később érjen oda, de ez nem publikus. És nem utolsó sorban nem is lényeg.
Amikor ő is megérkezik, csak némán áll, nem szól semmit, csak a lány reakcióit, és viselkedését figyeli, majd amikor már elégnek tűnik, akkor lépked még közelebb, és szólal meg a szokásos stílusban, és hangnemmel.
- Szép délutánt kívánok neked! De vágjunk bele. Ne haragudj, hogy elkéstem. Lássuk, mit hoztál mára.
Mosolyodik el, és a múltkori helyre csüccsen le. És bár elég kusza volt az első mondata, vagyis mondatösszessége, ettől függetlenül reméli, kivehető volt belőle a lényeg, és nem csak neki, hanem Loreleinak is. Ha pedig akar, akkor csak kérdezzen.
Miután leheveredik, máris előbukkantja a szokásos gömböt, most vízzel benne, és hagyja kibontakozni, és érvényesülni a lányt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 30. 18:13 Ugrás a poszthoz

Yarcsim<3

Ez most talán nem volt olyan hatalmas lépés, amit nem kellett volna megtenni. Legalábbis ezt a jelentést tulajdonítja hozzá. Bonnie nem az a lány aki, ha nincs valami hatalmas dolgok mögötte, kertelne. Éppen ezért is volt fontos számára, hogyha már belement ebbe a randiba, úgy érkezzen ide, hogy ő igen is rászánta magát, hogy akkor felhagy minden negatív tapasztalattal a múltból, és tisztalappal neki mer vágni a jövőnek. Persze nem lehet tudni, mi vár rá, az viszont bizonyos, hogy jelenleg kezd belegabalyodni az egész történéshullámba, na meg Yariba is sikerült. Kifejezhetetlen öröm tölti el, amikor kiderül, hogy elkíséri őt. Ezután a csók az a tipikus lábemelős hatású, de azért nem kéne felrúgni persze az asztalt. Azért azt még nem sikerült magában eldöntenie, persze, - annyira el is mosódott most minden neki, hogy nem is foglalkozik vele,- hogy ez a közeledés, ezek a megnyilvánulások főleg a külseje miatt érik e vagy azért, az a kevés dolog, amit eddig mutatott magából ragadta így el a drágát. Amikor a felvetésére megérkezik az a már nagyon várt vigyor, belekortyol a forró csokiba, majd ő is elmosolyodik. Majd közelebb kerülnek egymáshoz, és elhangzik az a bizonyos kérdés. Még mielőtt bármi zajlana a fiúfüléhez hajolva csak annyit suttog.
-Szeretnék.
Mikor megint összeérintik ajkaikat, Amanda pulzusszáma egyre feljebb kúszik. Mondhatni lassan kiugrik a szíve a helyéről.  Egyik kezével Yar nyakába karol, másik keze a mellkasán pihen, érzi, hogy a fiú szíve sem a normál ütemben dobban, miután eltávolodnak egymástól, csak mosolyog ezen. elengedi őt, majd belékarol és hozzábújik, nem akarja, hogy most ez elmúljon, legszívesebben megállítaná itt az időt. Ebben a pillanatban, ami így tökéletes, ahogy van. Az első fél órában mondjuk, mikor megismerte, ahogy ránézett, azt gondolta Ő az a tipikus Casanova, aki csak úgy gyűjti a trófeákat, de nagy valószínűséggel, akkor ennyi idő alatt, amennyire itt lassult a dolog, már kirohant volna a világból. Már ott a szobájában pozitívan csalódott benne, hiszen nem volt erőszakos, se akaratos.  
A becézési próbálkozáson kicsit megilletődve elmosolyodik, majd már az ő agya is forog ezen, bár mondjuk, nem jellemzőek rá a megtervezett becenevek, mindig, éppen ami a szívén az a száján. Megszorítja közben Yarcsi kezét, persze nem durván, csak úgy egy biztonságérzetet véve, mint egy belekapaszkodásként.
-Akkor mi leszek? – kérdezi csintalan mosollyal.
A kviddicses folytatja tovább, bókolva, a mondanivalóját. Majd vigyorgás közben ránéz és így szól.
-Akkor ezt valahogy ki kell küszöbölnünk. – Mondja arra, hogy a gondolkodás útjába állt, persze csak viccnek szánva.  – Édesanyámnak köszönhetem a szemeimet.
Mondja vegyes érzésekkel a hangjában, nem távozott a jókedve, de azért egy picit most a komoly hangvétel, ami jellemzi. Igazán még mindig, így sok évvel a történtek után sem nagyon képes beszélni ezekről. De, hogy ez azért van, mert nem bízik, vagy, mert úgy érzi, úgy sem érdekel senkit, azt nem lehet tudni.
Annyira elvesznek egymásban, hogy már csak azt veszi észre, mikor megtörténik a baleset, kiborul a forró csoki. A Drágára mosolyog, majd már éppen nyúlna a pálcájáért, mikor beelőzi.
-…mikor az ember el van varázsolva. – fejezi be Yarcs mondatát, majd a csók közben, addig babrál a karkötőével, míg nem sikerül azt leejtenie, amit ekkor a nagy hévben még észre sem vesz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 30. 23:41 Ugrás a poszthoz

Cicalány <3

Eddig minden szuperül alakult, erre az egészre csak titokban számított Yarista, hiszen ez az általa végiggondolt lehetőségekből a legjobb végkimenetellel végződött eddig. Végül is csak kimondatta Bonnieval, hogy legyen a barátnője és ezen jót mosolyog, de csak vidáman, nem kerül elő a gúnyos mosoly él, nagyon örül neki.
- Akkor egyetértünk. – suttogja, miközben Bonnie visszaváltozik azzá a dögös lánnyá, aki a találkozásukkor volt. Legalábbis, már nem fogja vissza magát, ami nagyon is tetszik Yaristának, hagyja, hogy a lány kezei szabadon kószáljanak, cserébe az ő ajkai is ugyanezt teszik, már amennyire az illem engedi ezen a helyen. Nem akar túlzásba esni, csak maradjanak normális keretek között. A becenéven jót nevetnek, majd Yarista elgondolkodik egy normálison is.
- Akkor mondjuk, hívhatlak úgy, hogy Amy? Az olyan kedves. – vigyorog, és talán rellonoshoz nem illő módon romantikáznak, de hát ilyenek az érzelmek, elveszik a józan ítélőképességet. Egyébként pedig Yarista sosem vallotta echte rellonosnak magát, szóval nála azt is hihetik, hogy csak játszik egy újabb áldozattal, pedig ez korán sincs így, vadul dobogó szíve ezt jelzi is Bonnie számára.
- Hmm, édesanyád is csinos hölgy lehet akkor. – kontráz rá, de biztosan így van, szép szülőknek általában szép a gyermekük, minden bizonnyal így van ez a Philips családban is. Amy hangvétele kissé elbizonytalanítja, de nem kérdez rá, hogy mibe nyúlt megint bele. Ehhez igazán van érzéke, mindig megtalálja a z érzékeny pontokat az embereknél. Aztán kiönti a csokiját, majd megoldja a problémát, viszonylag elég jól.
- Na, igen, akár csak a folt az asztalról. Remélem jó sokáig fog tartani ez a varázs Amy. – vigyorog vissza, majd szórakozottan megvakarja az állát.
- Van kedved odaülni a kanapéra? – mutat egy sarokba, ahol a bőrkanapé áll, de még nem foglalt. Valószínűleg így délután mindenki tanul, vagy talál valami más elfoglaltságot, minthogy legyen ideje lejönnie a faluba.
- Csak azért, mert ott kényelmesebben hozzád bújhatnék. – vonja meg félszegen a vállait, és úgy érzi, hogy ma non-verbális varázslást sem fog tanulni, meg úgy nagyjából semmit sem. Mégis ez az első alkalom, és ezt ki kell élvezniük.
- Neked van testvéred? Még annyi mindent nem tudok rólad. – szúrja közbe az újabb kérdést, miközben továbbra sem engedi el Amy ujjait, a sajátjaival fésüli össze.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csapó Enikő
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 39
Írta: 2012. december 1. 10:29 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia 1.óra

~Mi, elemi mágusok mindig tanulunk. Életünk végéig.~
Ezzel nem lesz gond, gondolta magában Enikő. A folyamatos tanulás értelmet tud adni az életnek, mikor semmi más nincs. Ezek szerint az elemi mágiával mindig tud majd foglalkozni, nem lesz olyan, hogy mindent megtanult, amit csak lehetett, és hátradőlve a székben elégedetten nyúl valami máshoz. Enikő fokozódó izgalommal várta, hogy végre csinálhasson valamit.
Figyelmesen hallgatta a tanárnőt, majd egy bólintással jelezte, hogy megértette a feladatot. Lenézett a gömbre, ami az imént jelent meg, és mielőtt kinyújtotta volna felé a kezét, végiggondolta, hogy mit is akar csinálni vele.
Mozgatni kéne, de hogyan? Enikő a tanárnőre, majd a gömbre nézett. Vett egy nagy levegőt, és lassan a gömb felé emelte a jobb kezét. Elképzelte, hogy mikor megmozdítja majd az ujjait, a gömbben lévő víz meg fog mozdulni, apró hullámok keletkeznek és a végén újra sima lesz a víz felülete. Ez így gondolatban nem tűnt olyan nehéznek. Lassan elkezdte mozgatni az ujjait, de mikor érezte, hogy így nincs hatással a vízre, más mozdulatokkal próbálkozott. Lassú, egyenletes mozdulatokkal próbálta mozgásra bírni a gömbben lévő vizet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (37206 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 1240 1241 » Fel