33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Derik Fenmare összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. október 29. 22:45 Ugrás a poszthoz

Halloweenkedés

Érdekes élményben volt része ma reggel. Felkelt, és egy kis kosár volt az ágya mellett. De a nagyobb meglepetést az okozta, amit az ablakon kinézve tapasztalt – teljes sötétség. Sejtette, hogy lesz valami Halloween napján, de azért ilyesmire nem számított. Eddig nem nagyon foglalkozott ezzel az ünneppel, de a biztonság kedvéért küldetett magának egy jelmezt, hogy mégis valahogy kinézzen. Magára húzta a fekete, csuklyás köpenyét, kosarát és koponyát ábrázoló maszkját kezében tartva a nagyterembe ment. Az igazgató beszéde után ha akart, se tudott volna nem a falu felé menni, mert a tömeg magával sodorta. Na meg talán még érdekes is lehet a nap. Amikor már kissé szétszakadt a diáksereg, és ki tudott menekülni a tömegből, felvette az álarcát és magára húzta a csuklyáját. Elindult, hogy körbenézzen a faluban. Meglátott egy csapat diákot, és követni kezdte őket. Bár a többségük a lakósor házaiba csöngetett be, a fiú egyelőre nem akart ezzel foglalkozni, és továbbment az utcán, egészen egy üres telekig, ahova nemrég lépett be egy másik tanuló is, majd hírtelen el is tűnt. A kapu fölött egy tábla lebegett, rajta figyelmeztető felirattal, mely úgy nézett ki, mint ha vérrel írták volna.
~ Halloween van, természetesek az ilyen díszítőelemek ~ gondolta, s bátran átlépett a kapun. Aztán egy kisebb szívbaj jött rá, mind a rémisztőnek tűnő temető, mind pedig a hirtelen jött sikoly miatt. Gyorsan elővette pálcáját, s a Lumos szó kimondásával zseblámpát varázsolt pálcájából. Nem mint ha ez a kis fény sokat segített volna, de jobbnak érezte mindenre felkészülni. Körbenézett, és meglátott egy asztalt, mellette néhány diákkal. Így már sokkal kevésbé volt ijesztő a hely. Odasétált az asztalhoz, ahol egy, a Rellonból ismerős arcot látott, bár szokatlan megjelenéssel. Találó volt a véres menyasszonyi ruha a kínzóasztal mellett. Megkapta a feladatot, és egy ásót. Keresnie kellett a sírok közt egyet, ami név helyett számot viselt, és kiásni egy ládikát.
Pálcája már be volt izzítva, így csak el kellett indulnia felkutatni egy számmal jelölt sírt. Hosszú sorokat ment beljebb keresés nélkül, gondolta, majd valahol a közepén vág neki a keresésnek, hátha arra még nem járt senki, és könnyebb lesz. Persze, nem lett. Mindenhol csak nevek, és nevek, és nevek, és nevek... már majdnem feladta, mire rábukkant az 5-ös számúra. Nekikezdett az ásásnak, és csakhamar elő is bukkant a ládika. ~ Ez legalább nem átverés ~ gondolta, s talán kicsit vissza is tért belé a kincskereső kedv. Kíváncsian nyitotta ki a ládát, de ragyogó aranypénzek, vagy finom édességek helyett egy nagy adag töklé repült az arcába.
- Ó baz... - fojtotta magába a hirtelen ingerült szavakat. - Gondolhattam volna, hogy ez is egy szívatás. Legalább az álarc megvédett...
Dühösen indult vissza az asztalhoz a kis ládikával. Lecsapta az asztalra a „kincset” és ráförmedt a lányra.
- Köszönöm, nagyon jó meglepetés volt! Van még valami hasonló „jóság” is?

Jelmez (a bot nélkül)
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 7. 12:23 Ugrás a poszthoz

Miután kidühöngte magát a legutóbbi feladat miatt, megkapta a következőt. Itt a tudására kellett hagyatkoznia, egy egyszerűnek tűnő feladatlap. Leült egy sírkőhöz, maga mellé tette pálcáját, mely továbbra is a lumos hatása alatt állt – világított. Nem volt egyszerű, főleg a másodikkal és az utolsóval volt gondja, de a másodikra is sikerült rájönnie.
~ Az utolsó… mi lehet az? Fogalmam sincs, mint eszünk sokat, én mindig úgy eszek ilyenkor is, mint máskor. Halloween. Akkor tök. De az kevés betű. Tökök… Sok tök. Áhh, sehogy nem jó. ~ Nagyon sokat gondolkozott rajta, majd ránézett a második feladat megoldására. ~ Ez az, megvan! Legyen Sok O’Tök! ~ Ezen csodálatos szóalkotása után be is adta a lapot.
A következő feladat tökkeresés volt. Először számos sírok, most meg betűs tökök. Az előbbi tökös élmény miatt félve indult meg egyedül a tökök keresésére. Tele volt a temető velük, néhányat megforgatott, körbenézett, de hamar elege lett belőle, meg tartott is egy újabb tök lé támadástól. Arra meg sehogy nem bírt rájönni, hogy miként használhatná fel a pálcáját a feladathoz a lumoson kívül, így inkább visszafordult. A többiek sem járhattak nagy sikerrel, mert nem látott betűs tököt az asztalon.
Bár látszott, senki nem ért el sikert, nem kaptak semmi segítséget, a véres menyasszony rátért az újabb feladatra. Megint egy feladatlap, most az iskola szellemeit kellett felismerni. Mivel még nem él olyan régóta az iskolában, meg szerencséjére túl sok szellemmel nem is találkozott, ezért csak egy-kettő nevét tudta. Próbált minél kisebb feltűnéssel a többi diák mögül, mellől, - vagy ahogy éppen sikerült – lelesni a helyes megfejtéseket, majd mikor úgy érezte, hogy végzett, leadta a megfejtéseket.
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 10. 22:55 Ugrás a poszthoz

Halloweenkedés, 5. feladat.

Elérkezett az utolsó feladat, ami nem is volt igazi feladat, csak a szokásos Halloween-i szórakozás. Minden házba be kell kopogni, és cukrot, csokit kérni. Olyan, mint a húsvét, csak itt tenni sem kell az ajándékért.
Szóval csokigyűjtés. Elvégre ezért kapták a kosarat. Kilépett a temetőből, és elkezdett visszafele menni a Macskabagoly utcán. Úgy döntött, hogy mindenhova be fog kopogni, és amennyi csokit csak tud, össze fog szedni, ha már az első feladat olyan rosszul ment. Először az 55-ös számú háznál próbált szerencsét, majd tovább haladt az 50-re, a 49-re, a 39-re, végül pedig a 36-os szám alatt lakó tánctanárnál próbált szerencsét. Ám a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, főleg, mert nem ő volt az egyetlen, és volt, ahova már mások is benéztek. Persze, biztos készültek elég édességgel a gyerekek számára, de akkor is ott volt, hogy mi van, ha mégsem. Így már csak néhány másik házba kopogtatott be, a 27-es, a 22-es és a 17-es számúba.
Mindegyik ház előtt előhúzta pálcáját, és amikor ajtót nyitottak – ha ajtót nyitottak – a következőt mondta: - Csokit, különben átkot szórok! - Bár fenyegető lehetett a pálca és a szöveg is, nem akart senkit sem megátkozni, de egy ilyen jelmezben mégsem kérheti meg szépen az embereket, hogy hadd kapjon már valamit. Meg az nem is az ő stílusa lett volna.
Miután az utolsó háznál is végzett, visszafordult, hogy ismét a temető felé vegye az irányt. Belépve a temetőbe ismét egy kisebb szívrohamot kapott, mert a belépés utáni hirtelen sikoly ismét a frászt hozta rá. Úgy tűnt, ilyen kapucsengőként szolgálhatott, hogy figyelmeztesse a bent lévőket, hogy valaki megérkezett. Odasétált a játékvezetőhöz, és megmutatta neki, hogy mit gyűjtött össze, valamint várta, hogy mit kap a két kitöltött feladatlapért.
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 23. 19:43 Ugrás a poszthoz

Bonnie
Nov. 21 este

Ez a nap is jól indult a fiú számára. Sikerült elaludnia, és megint rohanhatott az órára, úgy, mint mostanság egyre többször. Valahogy az utóbbi időben mindig valami mással foglalkozott, és sokszor megcsúszott az idővel. Még az első kviddics edzéséről is késett, pedig neki kellett volna elsőnek ott lennie, ha már bevették a csapatba. Csoda, hogy a meccsre időben érkezett.
A tanórák sem voltak a legjobbak, minden olyan hosszú volt, unalmas, és fárasztó. Semmi varázslás, csak elmélet, meg régi történetek, és a muglik hülyeségei. Az idő meg csak ment, és semmi érdekes nem történt. A feje is megfájdult a sok okosságtól, amit megpróbáltak belé tuszkolni. Órák után visszatért a szobájába, és lefeküdt aludni, hátha sikerül kialudnia a gyötrő fájdalmat a fejéből.
Mire felébredt, már csak a nap utolsó sugarai látszottak. Kissé szédülve és fáradtan ébredt, de a fájdalom elmúlt. Úgy döntött, hogy kiszellőzteti a fejét egy kicsit, hátha a kinti hűvös levegő felébreszti legalább annyira, hogy tudja, hol is van. Felhúzott egy egyszerű fekete pólót, pulóvert, és nadrágot, valamint a Rellon talárját. Szerette ezt viselni, mert büszke volt a házára, szívesen ment benne bárhova.
A kastélyból lefele sétálva jött rá, nem biztos, hogy kedve van kint sétálni, ahhoz még/már elég fáradt. Az emlékei közt kutakodva eszébe jutott, hogy a déli szárnyban van egy szép kis erkély, kényelmes fotelekkel, növényekkel, és friss levegővel, ezért ezt a helyszínt választotta uticéljának.
Odaérve - legnagyobb meglepetésére – nem üresen találta a helyszínt. Egy lány ült az egyik fotelben, valamin dolgozott. Na nem mind ha érdekelte volna, hogy van-e ott valaki, ha oda akar menni, és ott friss levegőt szívni, akkor azt fogja tenni. Na meg ki tudja, talán még valami érdekes – vagy kevésbé unalmas – is történik.
Az egyik fotel felé lépdelve megszólította a lányt.
- Szia, zavarhatok? - majd a választ meg sem várva, folytatta – mindegy is, csendben leszek. - ült le az egyik üres székbe.
~ Nehogy már én akarjak tőle valamit. Még csak nem is ismerem. Na meg nekem így is jó, majd ha szeretne beszélgetni, vagy bármit, szól. ~ szólalt meg magában a lustaság, a hiúság, meg talán egy kicsit a zárkózottság is.
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 26. 20:57 Ugrás a poszthoz

Bonnie
Nov. 21 este

Ahogy az előre sejthető volt, a lány válaszolt, bár arra nem számított, hogy ilyen beszédes lesz. Első látásra szimpatikusnak tűnt, aztán majd kiderül, hogy milyen is valójában.
- Ha gondolod, tehetek egy próbát, majd meglátjuk, hogy meddig bírok csendben maradni. - reagált mosolyogva a lány kijelentésére, miszerint mellette senki sem bír csendben maradni. Derik ezt másképp gondolta, de azért nem gondolta komolyan, hogy most fél órán keresztül ott fog csendben ülni a lány mellett.
Végül a lány rátért a szokásos bemutatkozáshoz, ami a beszélgetés kezdetén elmaradt, bár ez a fiú hibája. Igyekezett is kijavítani magát.
- Bocs, nekem kellett volna kezdenem a bemutatkozással. Mondjuk már ismerhetnél, legalább látásból, ha szeretnéd a kviddicset, de ezek szerint nem rajongsz érte. Én Derik Fenmare vagyok, második évemet töltöm itt az iskolában. Igazából ez még egy év sincs, mert az előző tanév vége-fele érkeztem, akkor pedig azzal küzdöttem, hogy két hónap alatt megtanuljam mindazt, amit mások egy év alatt. De idén már mehet a bulizás. - felnevet – Amúgy szólíts csak aminek akarsz, a vezetéknevem kifigurázásán kívül. Azért ölök! - Jobbnak érezte ezt már az elején tisztázni, bár lehet, hogy Bonnienak eszébe se jutott volna semmi ilyesmi. Ha meg most mégis elkezdi piszkálni, akkor egyszerűen megátkozza. Úgyis van néhány vicces varázslat. - És te melyik házat erősíted?
A lány elkezd kutatni a táskájában, és elővesz egy termoszt, meg poharakat, majd teával kínálja a fiút, és jönnek az újabb kérdések.
- Köszönöm – mondja, miközben a pohárért nyúl. - Nem várok senkit, csak ki szerettem volna szellőztetni a fejemet, de nem volt kedvem se erőm kint sétálni. Piszok unalmas egy nap volt, még a fejem is megfájdult. - osztotta meg egész napi „élményét” röviden, majd szájához emeli a gőzölgő itallal teli poharat.
Utoljára módosította:Derik Fenmare, 2012. november 26. 20:58
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. december 3. 20:48 Ugrás a poszthoz

Bonnie
Nov. 21. este

Felcsillan a szeme, amikor eszébe jut a lánynak, hogy mégis látta a legutóbbi meccset. És még dicséretet is kapott. Büszke is volt magára Derik, hogy már az első meccsén sikerült egész közepesen alakítania, illetve hogy nem esett le a seprűről. Na meg az sem utolsó szempont, hogy nem kapott a szenvedélyes csókot attól a bizonyos szörnyecskétől, ami szívesen harapdálja meg az emberek kezeit s lábait.
- Köszönöm, igyekeztem. Szerintem egész jó voltam ahhoz képest, hogy az első meccsem volt. Na meg külön örülök, hogy a meccs után saját lábaimon tudtam elhagyni a pályát. - nevet fel emlékezve a nem túl kellemes találkozásokra, amit a többiek éltek meg, illetve az Edictum cikkére, ahol véres leszámolásként beszéltek a meccsről.
Figyelmesen hallgatja a lányt, s szívja magába az információkat. Egy évvel a fiú felett jár, és szintén a Rellont erősíti. Szimpatikus neki a lány, így első látásra s hallásra. Megfújja a teáját, iszik néhány kortyot belőle, majd folytatja a beszélgetést.
- Második nekifutásra? Ez pontosan mit takar? - érdeklődik, mert nem tudja hova tenni a dolgot. - Csak nem kirúgtak már egyszer? - széles vigyor jelenik meg az arcán, de gyorsan vált, s próbál menteni, nehogy valami csúf átkot kapjon a beszólásért – Nyugi, nem komolyan gondoltam.
Megissza az utolsó korty teát is. - Köszönöm, finom volt. Én nem szeretek késni, bár néha elég szétszórt tudok lenni, olyankor pedig futhatok, hogy időbe odaérjek, ahova kell. Legalább megvan a napi mozgás is, azt mondják, hogy minden nap mozogni kell, mert az egészséges. Mondjuk itt a kastélyban szerintem mindenkinek bőven megvan a napi mozgása, amég elér az egyik tanteremből a másikba.
Abbahagyja a beszédet, s figyeli a lányt. Egyelőre nem tudja, hogy mi mást mondjon még, inkább majd reagál arra, amit Bonnie megoszt vele. Addig is élvezi az esti hűs, de mégis kellemes és friss levegőt.
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. december 17. 17:18 Ugrás a poszthoz

Bonnie
Nov. 21. este

Újabb öröm a mai napra, úgy tűnt, kezd kialakulni egy beszélgetés a kviddicsről. Szereti ezt a sportot, és most, hogy végre játszhatja is, egyre inkább odavan érte.
- Igen, teljesen új vagyok. Az volt az első meccsem, nem sokkal a belépésem után. Amolyan dobjuk be az újoncot a mély vízbe eset volt. Na persze egyáltalán nem bánom. - hogy is bánhatta volna, hisz' tényleg úgy érezte, első alkalomhoz képest egész jól helytállt, és pontot is szerzett. Azt, hogy nem ők nyerték meg a meccset már nem az ő hibájának érezte, egyszerűen csak így jött össze. - Hogy mi motivált? Jó kérdés... Mindig is érdeklődtem a kviddics iránt, de nézni soha nem szerettem igazán. Túl gyorsan történik minden, néha pedig olyan hosszú, hogy lehetetlen végig nézni. Unalmas, vagy szimplán alig látni belőle valamit. Ezért inkább ki akartam próbálni. Szerencsére sikerült, és nem is mostanában szeretném abbahagyni.
A beszélgetés szinte teljesen elvonta a figyelmét az egész napos unalomról meg rosszullétről. Egyre jobban kezdte magát érezni, ami azért elég természetesnek mondható egy fiú számára, ha egy lány közelében töltheti el az idejét. Főleg akkor, ha egy szintén Rellonosról van szó. Végighallgatja, amég a lány elmeséli, hogy miért is kellett újrakezdenie az iskolát. Az okokra nem akart rákérdezni, hisz' mégis csak most ismerkedtek meg, ez pedig biztos valami személyesebb dolog. Aztán a lány ismét teával kínálta.
- Köszönöm, nem kérek többet, még a végén nem fogok tudni aludni, és egész éjszaka téged kell, hogy zaklassalak itt kint az erkélyen. - neveti el magát. Ismét más vizekre evezik a téma.
- Nagyon jól állok az edzésekkel. Az első kviddics edzésre is késve érkeztem, úgy, hogy a Rellon – Kviddics pálya távolságot futva tettem meg. Egyre gyakrabban vagyok kénytelen így közlekedni, szóval tekinthetjük ezt akár egyéni edzésnek is. De a kviddics edzéseken kívül mást nem csinálok, csak a nonverbális varázslást szoktam gyakorolni, de annak semmi köze a sporthoz. - átfut az agyán, hogy igazából semmilyen rendszer szerű terve nincs a napokra, hetekre. Elmegy az órákra, a kviddics edzésekre, meg néha ki-be zárja a lakatot, a többi idejében meg csak úgy van, vagy hagyja, hogy alakuljanak a dolgok maguktól.
Aztán egy érdekes kérdést kap a lánytól, ami meglepi. Testvére nincs, családja tud róla, hogy mit csinál, de különösebb támogatást nem kap. A durvább rész a barátok. Milyen barátok? Alig ismer itt valakit, nem hogy barátai lennének. A mugli világból pedig menekült, ott végképp nincs senki, akit barátjának tekinthetne. Néhány pillanatot haboz a válasszal.
- Nem különösebben, de nem is kell. Támogatom én magam épp eleget. - Ennyivel el is intézi a választ, nem akar jobban belemenni. Egyelőre megtartja sajátjának a problémáját, hogy nincs senkije, aki közel állna hozzá.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Derik Fenmare összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel