Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Nem. NEM.
Hevesen szeretnék ellenkezni, hogy egyáltalán nincs úgy, mint ahogy gondolja, nincs erényövem, és nem is akarom, hogy legyen, én őt akarom, és ezt meg kell értenie. Hiszen ő is érzi, hiszen ő is tudja, hogy ez mit jelent, hogy mennyire komoly az, ami bennünk van, hogy mi mindenre képesek lennénk együtt, és nem feltétlenül csak szexuálisan. Úgy érzem, hogy vele képes lennék az egész világot megváltoztatni.
- Ne hagyj el.
Felülök, de abban a pillanatban muszáj visszafeküdnöm, mert annyira erősen belenyilal a fájdalom a hátamba. A kutya nem kis lendülettel vetődött ránk, és most csodálkozva néz engem, mint aki nem tudja, hogy most mi a helyzet.
- Nincs semmi baj Muci.
Simogatom meg a nedves lábát, mire mellém fekszik, és hevesen a fejét az oldalamba nyomja. Az ázott kutya szagot érzem az orromba, ott, ahol az előbb még Mirella bőrének illata volt, és tudom, hogy van baj, méghozzá nagyon sok, túl azon, hogy éppen hadirokkant vagyok, akinek még kell egy kis pihenő. Beszélnem kell Zillével. Nagyon is. És, hogy mit mondok majd neki? Azt hiszem, most lesz pár órám kitalálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A mai nap célja az volt, hogy totálisan lefárasszuk őket. Mivel ez az utolsó nagy közös kirándulásunk, ezért ez most egy négynapos, tóparti táborozás a végzős két osztálynak közösen, két vérmes anyukával, akikkel megosztott éjjeli őrség van, és bár nem tudom, hogy hogyan csinálják, de olyan szinten éberek mindig, hogy az ijesztő. Én sem alszom sokat, mert hát a felelősség nagyon nagy, de hát ők… Mondjuk megértem, hogy miért ilyen frusztráltak a gyerekeik. A tábor csendes, lassan éjfél felé jár, én pedig ügyesen lavírozok ki egy fatállal, ami meg van pakolva minden földi jóval. Mivel hátulról támadok, ezért óvatosan megsimítom Barni hátát, hogy ne ijesszem meg azzal, hogy hozzászólok.
- Vegyes tál a maradékokból. Láttam, hogy neked se volt időd vacsorázni.
Óvatosan mellé ereszkedem a sörpadon, és úgy helyezem el a tálat, hogy ne legyen útba a papírmunkánál, de tudjon enni róla. Tudom, hogy éhes, és azt is, hogy hajlamos az ilyesmiről megfeledkezni.
- Mindenki alszik, volt, aki alig vánszorgott el az ágyáig, de nagyon élvezték a mai napot. Persze a mamáink kint vannak ér őrködnek. Ha mondod mit segítsek, szívesen segítek, viszont arra gondoltam, hogy mielőtt leváltjuk őket, úszom egyet a tóban. Éjszakai fürdőzés. Mindig ki akartam próbálni, téged nem érdekel?
Miközben beszélek, egy répát tűzök a villámra, ami porhanyós és olyan édes, hogy kedvem lenne az összeset behabzsolni belőle. Van itt minden amúgy, egy adag spagetti, húsgolyókkal, rántott hús, zöldségek, sültkrumpli, rizs. Mivel mindenki evett, csak mi nem, ezért a kétféle menüből mindent kihoztam, és így lehet keverni az élvezeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

- Muszáj néha úgy kinézni, mintha nem lennék mosott szar - neveti el magát. Merthogy köztudottan leginkább arra hasonlít manapság. De most igyekezett időben lefeküdni, ami annyit tesz, hogy aludt egyben négy órát. Ez már nagy szó az esetében.
- Fú, és mire érdemes fogadni? Hátha kaszálhatok nagy összeget tőlük - ő sosem értette Paynek családfáját, pedig Zorka egyszer leültette, hogy elmagyarázza, de annak az lett a vége, hogy a szőkeség is teljesen belezavarodott, így feladták. Nem, mintha Barnabásnak bármit is számítana az egész.
- Mit gondol rólad, mit fogsz itt csinálni? - néz rá félszegen mosolyogva, érdeklődéstől csillogó tekintettel. - Azt hiszi gyerek vagy még és beállsz itt vízibomba csatázni, vagy kajacsatát robbantasz ki? -  hát felnőtt férfiak nem csinálnak ilyet, nem? De. Még szerencse, hogy most csak 3 lakójuk van, velük nem lehet akkora káoszt alakítani.
- Csomó kérdésed? Ember, mi lesz ebből valami kihallgatás? - feszül be egyetlen pillanatra, majd az ajtót kinyitva előre engedi a másikat. - Olyan helyet akartam, ami közel van Bogolyfalvához, de mégse annyira, hogy egy sétával megoldható legyen. Ez a ház már közel húsz éve állt itt, a területet gondozták, de nem használták. Akkor találtam rá, mikor néhány éve házat kerestem magamnak. Még nem volt elég pénzem rá akkor, de tudtam, hogy egyszer meglesz. Bánki papa mikor meghalt, mindannyiunkra hagyott egy kevéske összeget és én jelentős részét erre fordítottam. Muszáj volt megvalósítanom a helyet, azt szeretném, ha lenne egy biztos pont azoknak a srácoknak, akiket az árvaház nem vesz be, esetleg onnan szöknek a körülmények végett - ez a szerelem projektje, akármennyire is nincs még elismerve, felfedezve, tudja, hogy egyszer majd befut és rájönnek a srácok, hogy ő csak jót akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna  

Megfogja mondani Bercinek meg Zorkának, sőt mindenkinek, aki él és mozog, hogy ha még egyszer két osztálynyi gyerekkel el akar indulni több napos kirándulásra, akkor basszák tarkón péklapáttal. Hát nem emlékszik arra se, hogy volt-e ma wc-n, annyira fáradt, annyira nem volt ideje és annyira utál most mindenkit. Csendet akar, rendet az életében, de ugyebár, aki Annie Brightmoret viszi magával, mint segítőtárs, na az vessen magára, mert akkor tuti, hogy még a pihenőidőben is lesz ezernyi kérdés, tennivaló, menekülés, Bambi szemek és bazslygás. Megérdemled Bánki.
- Egész ittlétünk alatt ennek a negyedét se ettem - néz a tálra, majd Annie felé küld egy mosolyt. - Köszönöm, nélküled szerintem a máglyára dobott testem fölött járnának sámán táncot, miközben kántálják, hogy vesszen Bánki, vesszen Bánki - amúgy imádja az osztályát, de az tény, hogy ha Annie nem lett volna itt, akkor már az első napon felbassza őket a vonatra, hogy takarodjanak hazafelé, segítő anyukákkal az élen.
- Az a helyzet, hogy ha én bemegyek a tóba, akkor onnan szerintem maximum csak a testemet hozod ki, mert tuti belefulladok - tud ő úszni, de ha most kell két lépésnél is többet mennie, akkor orral szedi fel az aszfaltot, ha pedig a tóban történik ilyesmi, akkor lehet a fogai helyén kagylók lesznek.
- De te menj nyugodtan, addig én elvegetálok itt ezen a Szent helyen, amihez biztos, hogy ódákat fogok írni, ha egyszer képes leszek megfogni egy tollat - szed le magának némi eledelt és csigalassúsággal emeli a szájához, hogy ugyan ezzel a tempóval rágcsálja meg az étket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyilván, nem szeretem, mikor nem kerek egy szám - bólogattam, hogy feltétlenül, most lemegy az első sokk, aztán már megyek is, hogy elsírjam a bánatom egy tenyésztőnek és vegyek még egy ebet. Vagy örökbefogadás. Nyilván nem terveztem semmi ilyet, de vicces volt, hogy Myra kinézte belőlem. Visszamosolyogtam rá.
- Akár... vagy... itt is maradhatnál vele, tudod - vontam meg a vállamat, a tekintetemet viszont a padlóra szegeztem, nem vagyok jó az ilyesmi lekommunikálásában, még ennyi idő után sem, azt hiszem. Inkább megvakargattam a bolhás füle tövét, aki időközben farokcsóválva berobbant a képbe, nagy nyálcsíkot is hagyva a nadrágom fekete anyagán.
Myra letette a legkisebb mancsost is, aki rögtön elkezdett szimatolni, nézelődni, ismerkedni a hellyel, aztán kényszer hatására a lakótársaival is.
- Oh. Nem, ezt nem olvastam egy könyvben sem az eddigi életem során, anyámék meg nem túl sok hasznos dolgot tanítottak. Mit illik világ körüli utakról hozni? Csokit? - kérdeztem piszkálódva, oldalba bökve a nőt a könyökömmel finoman. Tudja, hogy nyilván nem haragszom múltbéli hülyeségek miatt, de ez ilyen visszatérő elem a beszélgetéseinkben.
- ÉS, erre mi újság? Kviddics? Rokonok? - próbáltam kissé lazább mederbe terelni a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez egy jó vagy egy rossz dik? - kérdeztem vissza azonnal, ránézve. Azonnal letettem az öngyújtót a hattyúra, ha szeretné, tartsa meg. Nem Borka, a madár. A lány csak a megbontott italt kaphatta meg, amit megígértem neki. Tanulok ám, most már tudom, hogy a dik lehet jó és rossz, meg hogy a gyászkoporsó az rossz. Bár a koncepció, hogy valakit egy nagyon drága dobozban raknak földbe, még mindig abszurd.
- Hova álljak? A vízbe, hogy a sellők lerágják a lábam? - horkantam fel, bizalmatlanul szemezve a vízzel. A hirtelen kerekedett enyhe szellő megborzolta a víztükröt, én meg nem tudtam nem arra gondolni, mi van, ha valaki egyszer csak kinyúl a habok közül.
- Ez tökre el van cseszve. Én azt gondolnám, hogy ők ilyen állatkaként tartják a halakat, mint az itteniek a kutyákat, de közben meg megeszik. Képzeld el, ha az öreg sellő belezavarodik, melyik a kutya, melyik az ebéd - fintorogtam, törökülésbe húzva a lábaim és nagyot kortyoltam az italomból. Kellemes az íze, bár olyan érzés aztán a tokromban, mint mikor sok csípőspaprikát eszel. Alaposan mérlegeltem a szavait, majd felnéztem az égre, mielőtt Borka felé fordítottam volna a fejemet.
- Hát ez nettó faszság. Miért lenne a sellőknek királya? Hogy kommunikálna az alattvalóival? Miről dönt? És akkor minek jár a csárdába? - Rengeteg kérdésem lett hirtelen, egyet sem tartottam magamban, a falu irányába is tekintek futólag, mintha innét is láthatnám a csárdát. - Borka, miért jó az, ha az ember jár valakivel? Mindenki olyan lelkes rá, de én nem értem az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, az öreglány az erdőben már szólt, hogy túl vézna vagy ahhoz, hogy egy tisztességes szertartás végéig elég legyen a tested.
Kedvesen mosolygok, és megint elönt a boldogság meg a ragyogás attól, hogy azt mondja, nélkülem nem menne, még ha ez csak arra is vonatkozik, hogy nem könnyű a srácokkal. Szerintem jól csinálja, szeretem nézni, és szeretek tőle tanulni.
- Alig várom, hogy jövő kisbabáink legyenek, te nem?
Csillogó szemekkel pillantok felé, ahog egy nagyobb darab húsba harapok, és abban a pillanatban megízlelem a világ legtökéletesebb rántotthús ízét.
- Ez mennyei, kóstold meg.
Mosolyogva érintem az ajkaihoz, láthatja, hogy nem akarom megmérgezni, hiszen előkóstoltam. Tudom, tudom, higiénia, de most túl lelkes vagyok.
- Mielőtt eljöttünk, beszöktem meglesni a nagycsoportosokat,és nagyon okosak és illemtudóak. Ugye veled maradhatok jövőre?
Kérlelőn pillantok rá, remélve, hogy igent mond. Azt nem teszem hozzá, hogy bármit megteszek, mert utólag belegondolva, talán a kisbabázás is túlzás volt, de még olyan kis zabálnivalóak.
- Úgysem próbáltam még az újraélesztést élő emberen, de megértem, jobbat is tenne, ha pihennél, mint mélyebbek lennének a karikáid. Majd, ha visszajöttem, felkeltelek, és leváltjuk a mama osztagot. De előbb megvárom, hogy egyél. Csak akkor leszek nyugodt, és ha nem viselkedsz, utána ágyba is duglak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

Ha eddig hulla fáradt volt és szemei alig voltak nyitva, akkor ez egy szekundum alatt változik, mikor Annie a kisbabáink szót használja. Barnabás nagyra nyílt szemekkel néz rá, érzi, hogy a szíve hevesen ver és a víz csak úgy csordogál le a homlokán. – Hogy mi? Annie.. Annie te terhes vagy és tőlem? – tőle? De hát mikor, hogyan és hol? Ráadásul többes szám? Most akkor meg kell kérnie a kezét és tényleg egy családnak lenni Denissel? Mi az Isten?
Barnabásunkat elvesztjük néhány percre, mert lepereg előtte minden és egyszerűen nem tudja felfogni. Csak az téríti vissza, hogy Annie már húst tuszkol a szájába. - Mi a…? - húzza el a száját, amiben ott lóg egy cafatnyi rántott hús, melyet kénytelen megrágni és lenyelni. – Annie te most mit csinálsz? – nem hiszi el ezt a nőt. Hát ő maga éppen teljesen kiborul, a ő meg itt étellel tömi, hát mi ez, mindenki bolond?
– A helyzet az, hogy meg akarom keresni Keserűt, mert én egyáltalán nem akarok kicsiket… – nem igazán érzi azt, hogy menne neki. A hetedik, nyolcadik pont tökéletes kor, velük már jobban lehet poénkodni, tervezni, szervezni, de a kicsik. Nem, Barnabás életébe ők most egyáltalán nem kellenek. - Annak viszont örülnék, ha mellettem maradnál, amíg még a gyakorlatod tart – mert Annie sok mindenben segíti, sok minden terhet levesz és így tud másra is koncentrálni. Hiába mondta azt Bercinek, hogy nem kell asszisztens, Annie gyakorlatilag az iskolai titkárnője is lett.
– Ühm – köhögő roham jön rá, mert a nő megint úgy fogalmaz, ahogyan egy férfi mellett egyáltalán nem kellene és ezt képes akkor tenni, mikor ő enne. Felsóhajt, karjait széttárja és fejét rázva néz a másikra. – Annie, még mindig kétértelműen fogalmazol és meglátod, hogy egyszer ezért valaki nagyon elkap, te meg ott értetlenkedsz majd, hogy miért mászott rád, pedig a szavaid lesznek az oka.. –  ó, de bölcs vagy Bánki fiam, egyél tovább inkább. S így is tesz, eszik még néhány falatot, majd a hölgyikére tekint. – Köszönöm a vacsorát, majd honorálom valamivel. Menj csak, nem lesz bajom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Pfu ember, hallod.. Töröld már meg a szád - veregetem vállon bátyám át, amikor szinte röhögve érek mellé és jól megbámulom a távozó szőke fenekét.
- Összefostad magad tőle vagy mi ez a kegyetlen bűz? - ez valami irdatlan brutális és ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem belőlem árad, hát én kifejezetten figyelek az ilyesmire. Na meg, a csajok ott a fűben nem szóltak, hogy te majom, büdös vagy.. Pedig járt ám a szájuk rendesen, kedvem is lett volna befogni mindnek.
- Na, ki volt ez a bige? - sandítok az öregre egy levakarhatatlan vigyorral a képemen. Volt szerencsém végignézni a jelenetet, amit leprodukáltak és esküszöm valami olyasmi volt, amit szívesen néztem volna még. Hát még messziről is látszott, hogy Márton olyan mint egy puli kutya, parádés volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valljuk be, hogy az ember valahogy nem számít egy ilyen kérdésre, így nem nevetem ki, de azért az arckifejezésem nem is marad természetes. Azt hiszem, inkább meghökkentem, nem is kicsit.
- Azért remélem, hogy ha egyszer szexelnél velem, arra azért emlékeznél.
Bár ezek szerint nem biztos, sőt, az sem, hogy valaha megtenné, vagy, hogy gyerekünk lenne. Mármint, szerencsétlen ember jelenleg szívrohamot kap már csak a feltételezésért is. Kezd üldözési mániám lenni szerintem, mert kezdem azt hinni, hogy ez az egész reakció, amit a teste sugároz, nekem szól. Ó te jó ég, és ha igaz? Ha taszítom őt? Én meg itt próbálok abba kapaszkodni, hogy részegen azt mondta, hogy szeret. Mert a részeg emberek őszinték, hja, de az önkéntelen testi reakciók azért igazabbak, azt hiszem. Hiszen az én testem is intenzíven reagál rá, csak nem éppen így. Hát ez... csodálatos.
- Nem szeretnél? Ó... és akkor melyik korosztályra gondoltál?
Nyilván szeretnék mellette maradni, csak én a kicsikre gondoltam, de persze, az élet nem kívánságműsor, és inkább akkor átállítom az agyam arra a korosztályra, akiket ő jobban prefekrálna, és majd egy nap, ha lesz lehetőségem osztályfőnöknek lenni, akkor majd én elviszem a kicsiket.
- Ilyen nem fog történni, mert másnak nem fogalmazom kétértelműen, ez csak nálad jön elő, ösztönből vagy valami ilyesmi.
Vonom meg a vállamat, miközben bekapok még egy répát a felemelkedés előtt. Kilépek mellőle, és elkezdem kigombolni a ruhámat, hogy aztán könnyedén levegyem, felfedve a bikinimet, mellette állva. Legyünk őszinték, sokkal magabiztosabb vagyok így, hogy egy kicsit kigömbölyödtem. Lehajolva nyomok egy puszit az arcára, ha már undorodik tőlem, miközben szerelmet vall, akkor csak szenvedjen.
- Nem kell, nem azért csináltam, hanem mert fontos vagy nekem. Ha ettél, aludj egy kicsit, szükséged lesz az erődre. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

Jó, nem terhes. NEM TERHES.
Érzi ahogy dübörög a vér az ereiben, agya pedig mindjárt szétdurran. Hát nem azzal lenne a gondja, hogy az, hanem ha tőle, akkor az részegségében alakult így és valljuk be, nem lenne egy nemes cselekedet. - Te nem vagy hajlandó elmondani, mi az Isten történt akkor, mert élvezd, hogy ilyeneket csinálhatsz. Te fogsz a sírba vinni, nem az osztály vagy a sok munka- de tényleg így lesz. Ha a közel jövőben elpatkol, annak csak is a Brightmore lány lesz az oka. Majd tuti, hogy a sírján is ez fog állni.
- Maradnék ugyanezen a vonalon. Remélem a sógornőd vagy Belián belemegy- tényleg reméli, hogy valamelyikük meggyőzhető, mert ha neki kicsiket adna, akkor inkább lemond az osztályfőnökségről. Egyszerűen nem pálya számára egy csapatnyi 6-7 éves. Még a hideg is kirázza a gondolattól.
- Ja, ja hát én kérek mindjárt elnézést, hogy nekem csinálod csak ezt - sóhajt egyet, s majdnem hozzáteszi, hogy jól van, majd akkor én viszlek el a bokorba, de még viccből sem mer ilyet kijelenteni a nő mellett, hátha az ígéretnek veszi és pár perc múlva kikéri magának.
Vesz még némi ételt, s jól el is van azzal, hogy szénhidrátot toljon magába, amikor Annie neki áll a vetkőzésnek és érzi, hogy a fej egyre vörösebb és nem attól, hogy zavarban érezné magát. Ez inkább düh.
- Aztaqvaélet - szalad ki a száján így egyben az egész, ami bizony még őt is meglepi, mert nem Zorka ő, hogy ilyeneket szóljon. - Mi a..? Annie, mi ez rajtad? Hol van az, amit eddig viseltél? Tudod, ami takart, ami, ami nem tette ki elém telibe a melleidet és nem azt jelezte, hogy 'hé Barni nézd már mit vesztettél, most megdugnál, mi?' - mert, hogy ez tutira azért van és érzi ám ő, hogy mit csinál a nő, veszi az adást, de azért számára szokatlan az ilyesmi és nem tudja úgy kezelni, mint más férfiak.
- ALUDJAK? Most szórakozol velem? - emeli meg kicsit a hangját és még mindig nem tudja levenni a tekintetét a fürdőruháról. - Annie, értem én, sötét van, nem látnak a gyerekek, nem látnak az anyukák, meg a többi ember sem, de könyörgöm, könyörgöm ne billegj előttem ebben, mert szívrohamot kapok - hát menten leborul innen. Mi ez az új cicázom veled stílus? Kicsinálja a nő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A párterápia mellett vannak alkalmak, amikor vagy egyikünkkel vagy másikunkkal beszélget csak Zója, és volt egy mondata, ami erőszen szíven ütött: Hogy én vagyok a gát. Hogy annyira meg vagyok sértődve, hogy nem lebontani segítem a falat, amin eddig nem tudtam bejutni, hanem, hogy minden lebontott tégla helyére kettőt teszek. Ez pedig fájt, főleg azért, mert valahol mélyen ez már bennem is megfogalmazódott, de az, hogy ezt kimondatta velem, és összegezte, nagyon nagy pofon volt a számomra. Sértett vagyok, sértődött Farkasra, amiért nem engedett be, amiért nem bízott bennem, amiért tönkretette a kapcsolatunkat. De tényleg csak ő volt az, aki ezt tönkretette? Nem, az igazság az, hogy én nem váltottam taktikát, ostromoltam őt, ő bezárkózott. Én pedig végül hátra léptem, és elengedtem őt, amikor is bekövetkezett a legrosszabb, és addigra már nem voltam képes arra, hogy átszervezzem az energiáimat, és megadjam a férjemnek mindazt, amire akkor szüksége volt. Én is rontottam, még akkor is, ha tudom, hogy mindent megtettem, rosszul tettem, és nem értettem meg, hogy miért nem jó.
- Régebben szebb voltam. Körbenézek, és fakónak érzem magam. De nagyon kedves tőled, hogy még látsz bennem szépen, ennek örülök.
Ahhoz képest, hogy azt kérik, közelítsünk, töltsünk több időt együtt, távol vagyunk egymástól. Ritkán egyeztetjük a napunkat, hogy egyszerre érjünk haza, sőt, talán még sosem mentünk el Annáért együtt. Elvégre én dolgozom hozzá közelebb, én végzek előbb, én tudok elmenni érte. Farkas sokáig dolgozik, túlórázik, és bár tudom, hogy a visszakerülés miatt, mégis ott van bennem az is, hogy vagy más miatt, másért, mással van. Mással akar lenni, de megteszi, mert a család elvárja tőlünk, hogy tegyünk a házasságunkért. De vajon ő tenni akar, vagy most mással lenne? Egyszerűen minden frusztrál, és nem tudom, hogy ezt hogyan kell jól csinálni.
- Nagyjából. Előtte is alig. Amikor nagyon el akarták vinni, hogy babázzanak, és éppen nem dolgoztál, vagy ilyenek. De jó lenne, én, tényleg bele fogok jönni abba, hogy ezt hogyan kell csinálni.
Mi igen gyorsan határoztunk a családunk mellett. Döcögősebb kezdésünk volt, de intenzíven vállaltunk mindent, házasságot, gyereket, együtt élést, és valószínűleg ez is közrejátszott.
- Szerinted, ha Anna nem akar jönni, együtt lennénk még?
Teszem fel a kérdést, mert tudnom kell, és nem fogok megbántódni, ha mást mond, mint ami az elvárt lenne. Sőt, én tényleg a valós gondolatára vagyok kíváncsi, hogy ő hogyan lát minket egy ilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem élvezem, csak nem akarom, hogy visszavond.
Eddig jót mosolyogtam rajta, de most valahogy kibukik belőlem az igazság. Az az este olyan boldoggá tett, amit mondott, az volt nekem a minden, és abba kapaszkodom, hogy azt mondta, szeret. De ha tudná, hogy azt mondta, akkor azt mondaná, hogy nem igaz, csak részeg volt, és megmondta, hogy mit érzett, hogy talán sosem szeretett. De nem akarom azt. Nem akarok megint szomorú lenni miatta.
- Akkor idősebbek. Rendben. Nekem jó, mert érdekes az, ahogy ők változnak, így, hogy túlvagyok a pubertáson, nagyon tanulságos kívülről látni.
Ezzel nem lehet vitatkozni. Mindenképpen szeretnék majd kisebbekkel is foglalkozni, viszont, ha csak ennyire is, akkor is mellette szeretnék maradni. Egy kicsit még, csak amíg el tudom engedni. El kell majd tudnom engedni, ezt tudom, csak még nem akarom. Egyszerűen nem akarom.
- Sajnálom, ez van.
Tényleg nem jó ez, hát érzem én is, és leszívesebben sírva futnék el, leordítva a fejét, csapkodva, hogy semmi sem jó neki, mégsem csinálom, nem szabad érzékenynek lennem csak azért, mert megígértem neki, hogy nem mondom el, amit nekem mondott. Én hűséges vagyok hozzá.
- Miért kiabálsz velem?
Riadtan és ösztönösen tapasztom a szájára a kezem, hogy ne hangoskodjon, mert akkor bizony tényleg mindenki meglát, és akkor aztán oda a jóhírem, nem mintha a világon nők milliói ne viselnének ilyen fürdőruhát.
- Hát, az azért van, mert nem szereted, ha látszik belőlem bármi is, de magamnak csak vehetek fel szépdarabokat. Csak kérlek, ne kiabálj velem, kérlek. Mindig kiabálsz velem. Különben sem tennél ilyet, hiszen mindig frászt kapsz tőlem, ha az aurád közelébe megyek. Látom, hogy taszítalak, hát miért gondolnám, hogy megtennéd? Fáradt vagy, csak azért beszélsz ilyeneket. Majd kialszod magad, és elfelejted ezt is.
Hozzátenném, hogy az kiválóan megy, de hát a fene se akar veszekedni. visszahúzódva magamhoz veszem a ruhámat, és szusszanva nézek rá.
- Nem fog senki látni, te sem, mert én most elmegyek, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

- Nem veled kiabálok, hanem a helyzet miatt- emeli a csillagos égre egy pillanatra a tekintetét, majd visszavezeti Anniere, akin ez a fürdőruha túlságosan jól áll. Barnabás biztos benne, hogy a nőstény ördög Payne vette, vagy legalábbis benne van a keze, s szinte azt is látja maga előtt, ahogy Cath serényen pakolja az ilyen darabokat Annie bőröndjébe. Flúgos tyúk.
- Annie- vesz egy mély levegőt, majd középső és hüvelykujjával kezdi masszírozni halántékát. - Nem arról van szó, hogy taszítanál. Sőt. Hát nem érted? Tényleg nem érted? - mert ő igazándiból nem érti, de remélte, hogy a nő igen és majd ő a szájába adja a szavakat, hogy mit érez és miért is érzi így. - Megint felhánytorgatod, aminek a létezéséről sem tudok és hasonlítgatod ezt az egészet hozzá. Hol fer ez te nő? - készen van a nőknek ezen csodálatosnak nem nevezhető tulajdonságától. Mindent csűrnek, csavarnak, kikérik maguknak, aztán szegény férfiak meg azt se tudják ezek után, hogy hány óra a déli tizenkettő.
- Ne menj el- nem akarja bántani őt és a kirohanásai sem azért vannak. Egyszerűen csak jönnek belőle, mintha menne el az esze.- Csak, csak menj ússz egyet, ahogy tervezted és én itt megvárlak, ahogy megbeszéltük - sóhajtja halkan, beletörődvén abba, hogy igazából semmi köze nincs ahhoz, hogy a másik mit visel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Áh, az sosem árt meccs előtt, én is mindig…szóval igen, mindig jó gyakorolni -  menet közben egy pillanatra megtorpantam a szavakkal, mert eszembe jutott az, hogy a baleset óta nem játszottam, sőt, nem is fogok talán soha többé, legalábbis nem versenyszerűen. Ennek a gondolata még mindig szomorúsággal töltött el, miközben láttam a másik lányon, hogy épp edzésre készül. Neki szerencséje volt, de nem irigyeltem, és még csak nem is hibáztattam, hisz az egy szerencsétlen baleset volt mindkettőnk számára.
- Csak lejöttem egy kicsit sétálni ide a pályára, hiányzott - vallottam be, s tulajdonképp rájöttem arra, hogy azóta nem is jártam a lelátó közelében.
- Igen, már sokkal jobban, köszönöm. Megesik az ilyen, aki sportol, ezt vállalja - mondtam mosolyogva, ezzel is jelezve felé, hogy egyáltalán nem haragszom rá.
- Most a hétvégi meccsre gyakorolsz? Ki ellen fogtok játszani? Úgy hallottam, hogy talán a félév során érkezik majd egy külföldi iskola csapata is, állítólag elég kemény ellenfél - kezdtem csevegésbe, miközben letelepedtem a fűre, s pillantásom a karikák felé tévedt.
- Volt egy-két nagyon jó trükk, amit az utóbbi időben gyakoroltunk…de nem adok tippet - eszembe jutott, hogy nem levitás, én meg nem akartam kifecsegni a csapat titkait, így azt megtartottam inkább magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő