[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836169#post836169][b]Denis A. Brightmore - 2021.08.25. 19:46[/b][/url]

Hencegős, vagy csak szeretek megbotránkoztatni embereket. Mindkettő lehetséges lenne, de elsődlegesen - a jelenlegi helyzetre való tekintettel, ahelyett, hogy ilyeneken gondolkodom, nemhogy még beszéljek is róla - inkább csak simán felszívódnék, mielőtt Helvey megint eltéved még mellőlem is. Kinézem belőle, és megkímélném magam, bár gondolom nem mondok újat, így meglepetésként sem ér senkit, hogyha eltűnik mellőlem, biztosan nem keresném meg ismét. Itt marad szépen az üzletben, aludnia is van hol, holnap pedig szépen kitalál egy maga.
- Fasza, akkor kapd össze a barátaidat és oldd meg velük - forgatom meg szemeimet, mert a tökömet sem érdekli, hogy kivel és miként oldaná meg az életét, főleg addig, amíg engem kihagy belőle. Cipővásárlás. Meg vagyok edződve, nincs szó arról, hogy ne lennék, mégis egy Payne mellett tengetem a mindennapjaimat, de van az úgy, amikor az ember fia kicsit megunja. Na, így vagyok én a cipővásárlással. A fehérnemű teljesen más tészta. Nyilvánvalóan. - Sokkal többel jössz, mint eggyel - mormogom bajszom alatt, mikor végre a pénztárhoz is érünk, Helvey meg pakolgatja visszafele a műanyag madarat. Totálisan értetlenül nézek rá, biztos vagyok abban, hogy meghülyült, és ennek hangot is adnék a továbbiakban, de inkább megszólal ő, én meg még értetlenebbül nézek.
- Miafasz - csúszik ki számon a hatalmas érvelésre. - Ne idegesíts fel, Helvey. Nem fogunk hazavinni egy műanyag madarat, mert vagy ezzel verlek agyon egy idegesítőbb napodon, vagy felgyújtom - nyúlok is a madár felé. Mindenki biztos lehet abban, hogy ez az undormány itt marad. - Na, add már ide - lépek egyet előrébb, erre elfordul a pénztár felé. Meg a nagy francokat! Még közelebb lépek, válla felett nyúlok át, majd szedem ki karjai közül a madarat. - Nem - mondom határozottan. - Választhatsz csokit cserébe - intek fejemmel a pénztár előtt végig húzódó polcokon, ami tele van csokival meg mindenféle cukorral. Komolyan olyan, mintha egy gyerekkel vitatkoznék éppen, aki kiveri a hisztit, mert nem megyünk el a mekibe, mivel van otthon kaja. Elfordulok tőle, a madarat rakom le valami labdás kosárba, majd lépek vissza Helvey mögé villanó tekintettel, hogyha megmozdul, azzal a szándékkal, hogy kikerül és visszaszerzi a madarat, komolyan visszaviszem a konyha részlegre, leültetem, és ott hagyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836227#post836227][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.08.27. 12:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836243#post836243][b]Somogyi Agáta Dominika - 2021.08.27. 21:12[/b][/url]

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Nem azt a reakciót kapja, amire számított, bár valahol pedig éppen azt, amit remélt. Halvány mosoly ül ki az arcára, de mire a szem felfoghatná, hogy a megkönnyebbülés jeleként, vagy a kezdődő boldogságot jelezné, már el is tűnik a mindig professzionális stílus árnyékában. Karjait felemeli, univerzális beleegyező mozdulattal engedve végül a meghívásnak, és sarkán megpördülve kiforog a félreeső zugból. - Hát akkor - néz hátra a válla felett, de még mielőtt hozzátehetné a köszönömöt, visszafogja magát. Ne igyunk előre a medve bőrére. Megindul, de immár nem olyan tempóban, mint akit póréhagymás tic taccal dobálva kergetnek, inkább igazodva a plázában hömpölygő zsivajgó tömeg ritmusához. Némán rezzen egy irányba Mihaillal, amikor amaz a Starbucks felé indul, hiszen bár Domca nem vette észre előre, most, hogy már tudta, mit keres, azért nem volt nehéz megtalálnia. Nem keresi szemével a másikat, nem csekkolja le, hogy követi-e, nem forog utána, sőt, még el is válnak egymás mellől pár lépésre, ahogy a lány inkább félreáll, hogy ne ütközzön bele egy hátrafelé beszélve sétáló nőbe.
De a pultnál mégis összetalálkoznak újra. Elégedett a dolgok ilyetén alakulásával? Nem tudja, és inkább nem is keresi rá a választ, a kapott mosoly viszont épp elég felkészületlenül éri ahhoz, hogy a férfi alapkisugárzása meglágyítsa tekintetét. Nyilván nem hat rá úgy, mintha Mihail szándékosan befolyásolni próbálná, de aki állt már szemben vélával, az pontosan tudja, hogy egy normálisnak szánt mosolynak is lehet döbbenetes ereje. Kényszerítve magát a kapkodás mellőzésére, visszafordul a kihelyezéshez, és inkább gyorsan végigveszi magában a lehetséges ízkombinációkat.
- Szia, egy Cap’n Crunch Frappuccinot szeretnék kérni - szólal meg végül, amint egy barista feléjük fordul, majd a pultra könyölve néz fel a másikra, s hagyja rá ezúttal a rendelés további részletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836330#post836330][b]Elijah Kearney - 2021.08.29. 20:33[/b][/url]

Ilyenkor minden más. Megtudni, hogy ő sem érzett másképp, vagy éppen ő is félt. Olyan apróságok ezek, mégis, ostobának érzem kicsit magam, csak azért, mert nem figyeltem fel ezekre. Ha előbb veszem észre, esik le, minden korábban történik? Az a baj, hogy ha ezen szorongok, akkor semmi jó sem lesz belőle, csak elrontom a pillanatot magamban és talán így, most kettőnk között is. Így elengedem az egészet, vagyis csak azt, hogy én mennyire voltam buta. Mindegy. Így is kijött, szép és csodás minden. Meg kell nyugodnom. Ujjai az enyéim között pihennek, cirógatom a bőrét, mintha nem akarnám elhinni, hogy itt van, itt maradt és nem fog eltűnni, mert csak képzelgek vagy álmodom.
- Most már tudom – akkor nem hittem, de azt mégis igen, hogy izgult. Csak éppen nem abban a hitben voltam, hogy azért, mert velem, hanem mert csak úgy bálba megy és az nagy dolog. - A komfortzónát nekem is mondták, de sosem mertem nagyon. Mármint igen, mert ahogy elhívtalak, az kész ugrás volt kifelé. Én nemigen mertem beszélni még lányokkal sem, mert általában kinevettek. Hát na, meg is értem, nem nézek ki úgy, mint Henrik bácsi, nem is fogok sosem és a szőke herceg sem vagyok, azt meg ismerem, milyenek a sztereotípiák. Aztán Petya mondta, hogy naaa, hát vágjak bele és ja. Fura ezekről beszélni – nevetek kicsit zavartabban. Mármint ezek olyan titkok meg kételyek az emberben, amiket nem szokott csak úgy kimondani, mert hát, vagy kínosnak érzi vagy csak mert attól is fél.
De most már nem félek. Pontosabban attól nem, hogy amit érzek, az hiábavaló. Látom a könnyét, érzem, hogy nem azért csordul ki, mert olyan rossz, hanem ellenkezőleg, mégsem akarom látni sírni, mert az rossz. Csak a jót akarom neki, ez minden. Hogy mit adok emellé? Amit csak tudok. Időt, mert abból bármi lehet: egy jó beszélgetés, program, amit csak elképzelni lehet. Tudom, hogy ez nem olyan lesz, mint a filmekben, nem vagyunk olyanok, mint azok a szereplők és minden lassabb lesz. Csak attól félek, hogy mégsem lesz elegendő a tempó, vagy én. Sóhajtok egyet, majd elmosolyodom a szavaira.
- Sajnos csak azt a távot kell, ami a levitás és eridonos torony között van – nyomok egy puszit kipirult arcának rózsájára éppen. Persze, azt a távot is le lehet küzdeni, csak nem illik. Egyikünk házvezetője sem örülne neki, bár ha nem tudnak róla… mindegy, ezt majd később. Egyelőre maradok itt, a jelenben, nem merek előre gondolkodni. Fél szemmel nézem csak, ahogy az idős bácsi azt hiszi, mi itt erkölcstelenek vagyunk éppen, pedig ha két méterrel odébb néz, ott még rosszabb. Nem is érdekel, nézzen, rázza a fejét. A csókra figyelek, amit kapok, hogy finoman cirógatom közben arcát, vagy épp karját, amit csak érek. Nem érdekel a világ és amikor elszakad tőlem, már hiányzik is.
- Uhh, benne vagyok. Meg egy jó limonádé? - lassan engedem el végül és segítem fel. Nem is tudom innen merre, de aztán beugrik, hogy láttam a környéken egy cukrászdát. - Szólj, ha mehetünk – porolom le magam azért én is, hogy a kósza fűszálak eltűnjenek a nadrágomról. - Vagy lehet jégkása, nem is tudok dönteni. Gyalog menjünk vagy üljünk fel a villamosra? - fordulok felé és fogom meg a kezét, amikor kész, úgy indulok el vele. Hátrapillantok, mintha hagytunk volna ott valamit, de csak az érzések lenyomata ül a fűben. Elmosolyodom. Soha jobb napot ennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836590#post836590][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.09.05. 17:21[/b][/url]

A családom - valamint barátaim, rokonaim, üzletfeleim és tanáraim - a kezdetektől fogva egyik ámulatból a másikba esik tőlem. Mármint attól a rejtélyes és kifürkészhetetlen képességemtől, hogy míg bizonyos szempontból nálam megbízhatóbb, lelkiismeretesebb embert bűbájjal se találni, az élet más területein egy kavicsot se bíznának a gondjaimra. A felismeréshez persze egy sor trial-and-error vezetett, így ha új feladat elé állítanak, általában 50-50 az esélye, hogy vagy brillírozni fogok, vagy családi eposzgyűjteménybe illő bukással gyarapítom a sztoritárat.
A mai randi is ilyesmi. Mármint, nem most kezdtem a dolgot - az túl Hallmark filmes lenne - de az eddigi tapasztalataim nem igazán relevánsak. Szóval, go me?
- Ó, én inkább Beliánért aggódnék,-*a feltételes móddal egybecseng, hogy a hangom mellőz bármiféle aggodalmat. Meghagytam az összes bevethető családtag kontaktusát, akit szükség esetén riasztani lehet, szóval egész nagy a valószínűsége, hogy a ház túlélje az éjszakát. A kölykök... nos, minden jel arra utal, hogy a genetikájuk fele tényleg az enyém. Oroszlánfalkaként működnek, mindig az lendül támadásba, akinek egy pillanatra is hátat fordít az ember.
Dimi a kezem után nyúl, s mostanra ismerős mozdulattal összefűzi ujjainkat, s tejbetökként vigyorog, holott még a kertkapu se zárult be mögöttünk.
- Bárcsak, de nagyjából négy nappal később mentem aludni a kelleténél,-*undok recsegés hallatszik, ahogy átmozgatom a nyakam, amin nem olyan rég még párosával csüngtek a bébék, hogy lefosszák az összes raktáron lévő ölelést. A nyújtózkodás félig az elmacskásodott tagjaimnak kell, félig az idegeimenk, ahogy a lelkesedése kezd átragadni - nagyon szeretném, ha jól sikerülne az egész, ami viszont Murphy törvényei szerint jelentősen rontja az esélyeimet.*- Lehet, a felénél a pokolba kívánsz majd, szóval készültem tartalék és tartalék-tartalékja tervvel,-*"nyugtatom meg", egy pillanatra magamhoz húzva és megcsókolva, hogy ne bírjon tiltakozni. Rávigyorgok, azonban ahogy órámra pillantok, elsziszegek egy halk szitkot és   hoppanálok vele.
Az első megállónk ugyanis egy szabadulószoba. Mugli marhaság, de felette szórakoztató ötletnek tűnt, amikor a végtelennek tetsző listákat böngészve ráakadtam egyre, ami egy általam jól ismert krimiíró regényére alapozott. Lesz egy óránk rá, hogy megpróbáljuk túlélni azt a sztorit, amit ő ihletett. Viszont időben kell érkezni, főleg, ha a staffal el akarok rejtetni ezt-azt, mielőtt beengednek minket.
A hely baromi bizalomgerjesztő - egy pincehelység lejárata előtt pukkanunk fel a hirdetőoszlop takarásában. Annak tudatában kockáztatok, hogy ezen a környéken kábé semmi sincs, s szerencsémre tényleg full üres az utca.*
- Egy pillanat, elintézem a piszkos anyagiakat,-*dobom meg Dimit bocsánatkérő kiskutyaszemekkel, mielőtt magára hagynám. Nagyjából két perc az egész, amíg ledílelem a dolgokat és a játékmester elsurran. Igyekszem pókerarc mögé rejteni mindent, ami lebuktathatna, ahogy beinvitálom Dimit az egy szem kanapét tartalmazó váróba.
- A jó hír, hogy nem a maffiának adlak el, csak szabadulószobázunk. A rossz hír, hogy az egész be van kamerázva,-*összegzem a dolgot röviden, a többit majd elmondják, ha visszatér a fószer. Szerencsére itt nincs plakát, ami lebuktathatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836612#post836612][b]Helvey Belián Balázs - 2021.09.05. 20:57[/b][/url]

Mondjuk, az sem utolsó dolog, hogy ma megélték azt, hogy kettőjükre meresztették az emberek a szemüket, mert éppen polgár-pukkasztanak. Tény és való, hogy lenne még módja, sőt, de abba már vele nem megy bele, bizonyára ez is Denis komfortzónáján kívül van, bár azt még simán kinézi a másikból, hogy vetkőzne és illegetné magát, azzal a jeligével, hogy „melege van, meg minek a sok ruha”. Nem mennek tovább és ő sem indul felfedezőútra Denis mellől, elég volt abból mára, érzi már, még ha most vidám bolondot is mutat. Még nem az igazi. Szemeit forgatja csak a megjegyzésre.
- Nehogy kiütést kapj attól, hogy velem kell bárhol mutatkoznod. Én kérek elnézést – hasonlóképp forgatja a szemeit, miközben haladnak tovább. Mondjuk nem is gondolta komolyan, azt lehet igen, hogy elhúzná valami jobban hozzá illő programra, de akkor le is tesz róla. Ha nem, akkor nem. Elege van a vitákból, bár, most mégis kicsit ő locsolja azt a bizonyos tüzet, annyi különbséggel, hogy az eltévedés nem direkt volt.
- Majd kinyögöd, mire vágysz és megkapod. Na – meg se kell dörzsölnie hozzá a lámpást, bár észszerű keretek között mozogva tud csak hálálkodni. Nem öleli meg, mert akkor végképp kiakad és arra már nincs idő, hogy kettejüket kaparja össze valaki, mert vagy épp elverik vagy meg se moccan. Ehelyett foglalkozik a madárral, amely vissza is kerül hozzá, mintha csak muszáj lenne. Muszáj is, kell egy kis vidámság mindenhová és nem meglepő, hogy ebben sem tudnak megegyezni.
- Még mindig csak flamingó, nem fasz – löki oda szórakozottan, miközben a műanyag csoda karjai között pihen. De csak nem hagyja abba, morog, mintha muszáj lenne. Szusszan egyet, ahogy ismét felé pillant. - Dehogy. Egyiket sem. Rá sem kell nézned, na, nyugi. Idegesít a fene, te hergeled magad – felgyújtani, hogyne. Az a baj, hogy el is hiszi. Bár igazán még sosem veszekedtek vagy verték össze egymást, de manapság a feszültség több. Már nem mindig bírja csendben és most ezt a kicsi örömforrást is el akarja venni.
- Dehogy adom - mormog egy sort, mire elfordul, mielőtt elorozhatná tőle és taktikusan a pénztárhoz lépked. Már érzi a győzelem ízét ajkai között, amikor két kéz nyúl bele ebbe az idillbe és érzi, hiába szorítja erősen, a madár kikerül a karjai közül – Hé, hé, hééé. Most komolyan?! - kap utána, végül Ferenc  a labdák között köt ki. Még mit nem! Azzal az irammal lendül, fordul egyet ő is. - Ne legyél már fa… - szembe találja magát Denissel, akinek jelen pillanatban tekintete ölni is tudja. Előtte áll, pontosabban az útban a madár és közötte, mire fáradtan felnyög. Karjait leereszti, győzött a másik. Elfogyott az ereje.
- Mindegy, az lesz amit te akarsz, megint – ejti ki, majd fordul vissza a pénztár felé. Se nem vigyorog, se nem vág pofákat, egyszerűen csak halad előre. - Mondtam, hogy sör kell – nem fordul hátra, de azért a kis sértettség miatt levesz két csokit. Talán erre már nem szól semmit. Elillant a jókedve, így már csak kint akar lenni, mihamarabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836687#post836687][b]Krushnic Dimitri - 2021.09.07. 20:26[/b][/url]

A receptes vallomására felvonom a szemöldököm és őszinte érdeklődéssel pillogok rá. Jó, van egy kis piszkálódó él is a vigyoromban, de valójában tényleg érdekel, hogyan s miként jutott oda.
- Találtál valami jót? A Bébék teljes gőzerővel éhségsztrájkolnak mostanában, szerintem megvannak győződve, hogy megakarjuk mérgezni őket. Már kezdünk kifogyni az ötletekből, pedig Panka után Ármin eléggé felvértezve érezte magát. - Arról most nem ejtek szót, hogy magam is hány órát töltök hetente a neten, olyan kulcsszavakkal böngészve, mint baby-friendly, picky eater, how to convince my toddler to eat real food. Persze segít azért a dolgon, hogy abszolút nincs semmi BS a házban, főleg a nagylány miatt, mert rögtön kiszagolná, de inkább amiatt, hogy ne legyen ott a könnyű kibúvó nekünk. Néha úgy érzem, olyan a konyhánk, mintha még mindig otthon élnék anyáméknál, ahol soha nem volt elég pénz semmire, de mégis mindig roskadoztak a kamra polcai a befőttek, füstölt sonkák, szörpök, lekvárok súlya alatt. Az étel az kell. Igazából erről jut eszembe...
- Jaj képzeld, anyám idén cukormentes barack- és eperlekvárt tett el, olyan lelkes, nem volt szívem megmondani neki, hogy nincs aki megegyen jövő nyárig harminc üveggel. Mindenképp kell majd segíts benne. - Komor tekintetem alatt megremeg az ajkam s hamar újra mosolyogni kezdek. Anyám még nem fedezte fel, hogy igazából négy gyerekünk van, mert akkor biztos ötven üveggel hozott volna. Ezen a ponton félek hazamenni az őszi disznóvágásra.
A jövőheti tervre csak lelkesen bólogatok, bár azért jól észbe kéne véssem, hogy szóljak előtte, mert izé, hajlamos vagyok a pillanat hevében csak úgy megjelenni a szerszámokkal a hónom alatt, a munkásfarmeromban és sapkámban, hogy na helló, hova kéred a komódot?
- De tudod, dupla adag - jön a palacsintapusztító gép is - utalok Pankára mutatóujjfelmutatással, eszébe idézve, hogy legutóbb a felnőttek eléggé éhesen maradtak, mert a kislány bemutatta, egy medve gyomrával rendelkezik. Tényleg fogalmam sincs, hogy tud annyi ételt elpusztítani, mikor olyan cingár. A totyogók meg semmit se esznek, mégis egész nap pörögnek kétszázhússzal. Ki érti a gyerekeket?
Az ebédkeresési terv közben jön a másik tervem, de azért haladunk lassan a kajálda fele. A visszadobott magas labda épp egy pillanatra lep meg, mert amúgy pusztán freudi elszólás volt, de mostmár muszáj lereagáljam, nem hagyhatom a levegőben lógni szegényt.
- Lehet kétkezi, egykezi, mástestrészi... Ilyen fizikai munka, tudod. - Vonogatom a vállaim ártatlan képpel. Végül megköszörülöm a torkom s elpillantok róla, épp akkor menti meg az életem Belián, s arrébb terelgetésem után inkább megfordulok s visszaállok mellé.
- Na, remek akkor. Ne aggódj egyébként, a többiek sem épp a Grosserliebből érkeznek majd. Bár! Hívhatunk onnan segítséget, ha kell. Ők mindig olyan lelkesen aranyosak. - Megdörzsölöm a borostás arcom, mert hirtelen ott terem előttünk egy spagettiző és megakad a szemem a menün.
- Mit ennél amúgy? - kérdezem úgy, hogy azért majd még visszatérünk a terveinkre, de most tényleg ennék lassan valamit. Megzörren a bevásárló szatyrom, ahogy összefonom a karjaim a koncentrált étlap-olvasgatás közben.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836784#post836784][b]Krushnic Dimitri - 2021.09.11. 21:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836980#post836980][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.09.16. 11:49[/b][/url]

Hogy megválaszoljam a kérdést - random szünetekben tíz perceket alszom állva, ülve, a katedra alatt pedig hálózsákot tartok. Nagyon várom már a napot, amikor a bébék egyszerre alusszák át az éjszakát, én pedig velük együtt merülhetek édes öntudatlanságba. Amúgy imádom a feltétlen bizalmat, amivel odabújnak, mióta csak Panka először elaludt a mellkasomon; egészen gusztustalanul elérzékenyülök tőle minden egyes alkalommal. Néha megpróbálják átvállalni tőlem a gyermekmegőrzést, de nem szeretek huzamosabban távol lenni és felébredek a hallani vélt gyereksírásra.
A pados megoldást nem javasolnám. No kinkshaming, csak épp külön cellában éjszakázni miatta kicsit...hangulatromboló. Szóval akkor helyesbítek, Bogolyfalván nem javasolnám.
- Mmnapersze,-*nyugtázom a hamvában holt ígéretet, hogy Dimi majd viselkedik. Ez már akkor se ment egyikünknek se, amikor a Roxfort teljes tanári kara a nyakunkra lihegett, azóta meg szerencsétlen módon felnőttnek lettünk minősítve valamiféle teljesen légbőlkapott, totálisan megalapozatlan rendszer szerint. A hülyeségkoncentrátum maradt, csak ragasztottak a csomagolásra egy 18+ karikát és gyorsan jó messzire hajították.
- HA eladnálak se mernének megvenni, mert egytől-egyig jó útra térítenéd mindet,-*rötyögök halkan egy-két taktusnyit az elképzelt helyzeten, s ha már Dimi araszol, nadrágjának egyik övtartó hurkába akasztom az ujjam, hogy közelebb rántsam magamhoz.*- De eszem ágában sincs megválni tőled. És nem csak azért, mert etikátlan tömegpusztítófegyvert szabadítani rá civilekre,-*vigyorgok pofátlanul közelről.  
A kalandmester visszatérve bejelenti, hogy minden kész, kezdhetünk, ha gondoljuk. A szoba - vagyik inkább pincehelyiség - elég kicsi, de van egy zárt ajtó, ami minden bizonnyal további feladványokat rejt. Kapunk egy walkie talkiet (feltűnően mindenálló darab), amin segítséget kérhetünk, ha megfeneklenénk, majd hangsúlyozzák, hogy az XY pictogrammal megjelölt dolgok nem részei a pályának és a feladványoknak, ne piszkáljuk őket. Hát én nem vagyok mugli, de izé... még én is tudok annyit, hogy ne az elektromos vezetékeket kezdjem feszegetni, szóval meglehetősen ijesztő képet fest ez most az átlag idelátogatóról. A bejárat mellett van egy adag fogas, különféle méretű ruhákkal - beöltözhetünk rendőrnek, nyomozónak vagy technikusnak, amire persze azonnal felcsillan a szemem - és persze nagy vonalakban ismertetik a történet lényegét. Ha nem sikerül egy óra alatt megoldanunk az ügyet, akkor az elkövetőnek sikerül meglépnie. Kérésemre a KM kihagyja az árulkodó neveket, bár kétségtelenül rá fog jönni Dimi a turpisságra, nem az első két percben akartam lelőni a poént.
Végül az ürge kimegy és meghagyja, hogy jelezzünk, ha indíthatja a visszaszámlálást. Dimire nézek, reménykedve, hogy tényleg csak képet közvetít a ránk irányuló kamera.*
- Nos, hogy állsz az egyenruhákkal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837147#post837147][b]Mórocz A. Móric - 2021.09.21. 18:40[/b][/url]

Megforgatom szemeimet, fél arcomat fújom fel nem tetszésem igen gyerekes kifejezésére, de nem is akarok reagálni erre. Tényleg vicceltem. Azt nem tudom, hogy mások mellett mennyire merev, de valahogy mellettem - a kezdetekhez képest - már tényleg nem olyan vészes. Jó, azért még mindig Kiscsibe, ezt ne felejtsük el, de már eskü tökre kezelhető. Kivéve, ha csapkod. Akkor mindenki fusson, mert elkap, onnan nem menekülsz csoro!
- Szerintem csak csináljuk az elsőt, akkor talán túlélek, és a minden után elmehetünk még kajálni is egyet, mit szólsz? - hagyom teljesen figyelmen kívül a tényt, hogy megérdemelném a dorgálást egyébként, de nem valószínű, hogy egy Kiscsibe-féle dorgálásra fel vagyok készülve, főleg, hogy ahogy közeledünk a város felé, szívem minduntalan dobban egy-egy nagyobbat. Parálok attól, hogy mire odaadunk kihordok lábon pár mini szívinfarktust, és nem itt kellene elhalálozni az izgalomtól. Legalább a tanáromnak hadd köszönjem meg, mielőtt eldobom a kanalat. Meg hadd egyek egy jót. Meg hadd éljek le mondjuk még úgy… elég sok évet. Rengeteg mindent kell még csinálnom a dudival.
- Móric is aktívabb a művészet terén, mint én. Színészkedik, tudod, oda kell a pörgés - vonom meg vállamat. - Anya akkor szokott óránként benyitni a szobámba, hogy minden rendben van-e, mert nagyon csendben vagyok - nevetek fel hangosan, majd fordulok be egy utcán, amin keresztül, ha minden igaz, levágjuk a galéria felé vezető utat. Ha nem, akkor onnan is elkések, ami nem lenne újdonság.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - bólintok egyet, majd lépek ki az utcából, pár lépés jobbra és torpanok meg a galériától pár méterre. Mi ez a rengeteg ember? Miért áll sor? Ki az a nő a lappal és tollal a kezében? Kékjeim kikerekednek, nagyot nyelek, szinte érzem, ahogy Ádám-csutkám mozdul fel, majd le. - Ijj, baszki - szusszanok hangosat, tincseim közé túrok, majd veszek egy mély levegőt, miközben lehunyom szemeimet. Oké, menni fog ez. Csak adjam magam, mi? - Oda megyünk - biccentek fejemmel egy aprót, de pillantásom nem veszem le a kisebb ember csoportról. Megrázom magam kicsit, majd Kiscsibe kezét megfogva sétálok a tömeg elejére. - Mórocz Móric és plusz egy fő - a nő végignézi a neveket, bólint, majd beenged minket, én meg éles kanyarral állok meg rögtön egy beugró folyosón, hogy összekapjam magam. Ó, a rohadt életbe, arról nem volt szó, hogy ilyen sokan lesznek. Mikor lettem én lámpalázas, basszameg? És ilyenkor hol van Kende a hülye chillin' vibejaival?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837193#post837193][b]Krushnic Dimitri - 2021.09.22. 11:07[/b][/url]

Milyen szépeket mond itt nekem. Féloldalasan mosolygok az orrom alatt, s felé hajolok, mikor közelebb húz magához, nekitámaszkodva a csípőmmel oldalának.
- Most akkor tömegpusztító fegyver vagy jóútra térítő erő vagyok? - teszem fel a nagy kérdést, hogy tisztázzunk, mert kissé elvesztett valahol félúton. Már majdnem kaptam egy bókot, de most nem tudom, hogy csókot adjak neki, vagy fenékbe billentést. Ez mondjuk általános dilemma, s legtöbb esetben a why not both?-elven épp csak a sorrendet kell kitaláljam (a csók szokott nyerni, elárulom). Gyenge vagyok, nem tagadom, most is elveszek egy pillanatra az ajkainak bámulásában, s hamar eltörlöm a maradék távolságot köztünk, heves sietséggel kapva szája után.
Valaki megköszörüli a torkát mögöttem, úgyhogy kénytelen vagyok elengedni Ármint s nehezen palástolt irritációval fordulok oda. A kalandmester szemrebbenés nélkül közli, hogy mehetünk, elő van készítve minden, s szépen követjük is befelé a szobába.
Ahogy mesélni kezdi a történetet vázlatosan nagyon erős dejavum támad. Egy robot sebességével fordulok teljes testtel Árminhoz, s csak nézek rá felvont szemöldökeim alatt kerek kékjeimmel.
Ármin. Mi ez a hely, Ármin.
Mielőtt még vallatni kezdhetném, elvonja a figyelmem a kosztümökkel, s megfordulva felmérem az opciókat. Nem tudok ellenállni a hangjában csengő hamis élnek, s szemforgatva, de vigyorogva pillantok rá.
- Hát ha ilyen lehetőség van... nem mondanék nemet arra - mutatok a rendőr egyenruhára. Közben mentálisan próbálom felkészíteni magam arra, hogy előttem lefog esetleg vetkőzni s én be kell tartsam a szépen fogok viselkedni-ígéretemet. Merlin tudja, micsoda profizmusra emeltem az önmegtartoztatást és a pókerarcot, de mióta nincs rá szükség - nem mindig legalábbis -, az összes gyakorlat kiment az ablakon. Most viszont bátor leszek, vagy legalábbis vakmerő - odalépek a fogashoz, leveszem az egyenruhát, s egy pillanatig habozok, hogy mit válasszak magamnak.
- Ki legyek? - kérdezem tőle hátrapillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837734#post837734][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.10.05. 15:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837741#post837741][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.05. 19:56[/b][/url]

Van az a pont, amikor éjjel van, már megnézted az összes meme-t, cicás videót aznapra és random pörgeted az oldalakat csak. Ilyenkor jönnek a kétes Wish és AliExpress hirdetések különféle játékszerekkel, a fekete humor, amit nem illik közösségben nézni, meg olyan cikkek, amiket mindenki letagad. Tökéletes randi, szex, ruhatár, pattanásnyomogatós videók és receptek. A babaételeket nem érti mai napig hogyan érte el, talán arra gondolt, ha egyszer nem lesznek fogai, mit tudna turmixolni vagy eleve a kicsikre gondolt Dimiéknél. Örök rejtély.
- Is-is. Nekem lehet jó, nekik lehet nem. Tartok egy próbát holnap, mit szólsz? Csinálok csirkét, zöldséget párolok, kis krémleves, aztán átviszem és megnézzük, melyiket vágják a falhoz. Na? - adja be az ötletet, nehogy valaki tényleg éhen maradjon, mert annál rosszabb aligha akadhat. Persze érti ő, hogy miért nem akarnak enni, ilyenkor van az, hogy a mama, szomszéd tányérja mindig ízletesebb. Amit nem evett meg annak idején, azt másnál igen. Ez már csak ilyen. Annyit megjegyzett, hogy mindent ehetnek a kicsit, csak kevesebb sóval meg cukor nélkül lehetőleg, szóval majd úgy kombinálja azt, amije van fejben.
- Ó, mert nem ismer engem – nevet fel, mert hát tény, ő sem tudna megenni, de hát mire nem jó a palacsintázó hétvége, a kenyér és bármi, amihez a lekvár megy. - Kár, hogy a sütikhez nincs érzékem. De ronda piskótát tudok, meg igazából… Nos, el fog fogyni az, bízd ide – persze nem úgy érti, hogy mind az összeset, az elég merész lenne még tőle is. Bár Dimi sejti, bármi, ami ehető, azt rábízhatja, megeszi még a spenótot is, csak kicsit hisztizik miatta. Vagy süt rá szalonnát és minden rendben van. Lehet a bánatát ő igazán nem italba, hanem ételbe dobja, de amit lekoplaltatott magáról, az üvöltve követeli a pótlást.
- Palacsintából nem is érdemes keveset. Korán kelek majd és akkor mire jöttök, már kész is lesz. Hozz abból a lekvárból is kérlek – mondjuk neki a kakaós az örök favorit, így azt is kell majd vennie. Ma csak azt, amiből alkot is valamit, de az majd az út végén megejti. Elgondolkodik az új dolgok lehetőségén, az ágyra pedig lecsap. Lehet, hogy valami ostoba dolog, de talán akkor másabb lesz éjjelente, talán megtanul újra aludni és nem forgolódva keresni. Ki tudja. Mégsem ezt, hanem kicsit másabb részét ragadja meg a történetnek.
- Tudom, tudom. Még emlékszem rá milyen – és ezt lehet bármire érteni. Vert már elég szöget a szobája falába, mikor fel-felakaszt képeket, kaspókat, szóval… hol is tartott? - Az micsoda? Várj… az a másik iskola, ahol művészkednek? - értetlenkedik egy sort, miután elengedi a mentőakció után.  Most nem esik le neki, nemhiába, a pálcikaembere kevés lenne oda.
- Hát ez egy jó kérdés… - néz végig a kínálaton, majd szusszan egy nagyot. - A hamburger vagy valami keleti dolog ami foglalkoztat most. De azon belül, nem tudom… Te mit? Adj ihletet – fordul felé, mert épp ott tart, hogy azt a marhás burgert fogja enni gong bao csirkével és az lehet nem jó ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837776#post837776][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.05. 22:52[/b][/url]

Csak sokat sejtetően elmosolyodom, mikor elég egyértelműen kerül kiemelésre a minden. Nos, az hamarosan kiderül, nem lövöm le előre a poént, mert az máris nem meglepetés, és elméletileg a születésnapja van. Vagy mi. Szélesen vigyorodom el a gratulációra, kicsit meg is hajlok előtte, hogy a helyzet még nevetségesebb legyen, mint amilyen alapból. Bólogatok a feltett kérdésre.
- Tényleg az. Remélem színművészetire akar tovább menni, mert nagyon jó benne. Adnám, ha odamenne - mosolyodom el féloldalasan, hangom sokkalta halkabb lesz. Süt belőle a büszkeség, mert igenis az vagyok a testvéremre. Amit a színpadon leművel az elég pöpec, és az tutika, hogy én nem tudnám csinálni. Megvonom vállaimat, mert tényleg nem tudom hibáztatni Malvint azért, amiért furcsállja, hogy normálisan viselkedem. És igen, nálunk tényleg az a furcsa, ha nincs velem baj, és ezt aztán nem róhatom fel neki. Szemöldököm is ráncba szalad a zöld ogréra - mi a fasz az az ogre? Arcom még értetlenebb lesz, de hamar váltja fel a meglepettség, meg sem hallom, hogy Kiscsibe kecsegtet egy kerülő úttal. Pöpi lenne megkerülni, de idejöttünk.
Mélyeket lélegzek a fal mellett, ismét ott tartunk, hogy nem hallom meg, amit Kiscsibe beszél. Kendét kellett volna elhoznom, hogy a chilles vibe-jai összekapkodják az enyémet, de én voltam olyan barom, hogy még el sem mondtam neki. Rinnek sem. Fogalmuk sincs, hol vagyok jelenleg, mert nem akartam nekik elmondani. Kékjeimet emelem a kezemre, ami köré Kiscsibe aprócska ujjai fonódnak. Utolsót szusszanok, bólintok egyet, majd jobban rászorítva a törékeny kézre egyenesedem fel, felveszek egy mosolyt és indulok el a terem felé. Belépve azonnal alsó ajkamba harapok, ahogy meglátom, hogy nem egy, hanem három képem van kiállítva.
- Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam - kapom el a képekről a tekintetem, és ahogy fordulok el tőlük találkozik pillantásom a tanároméval. Mindkét kezének hüvelykujját mutatja felém, már-már zavarba ejtő vigyorral, tőlem meg egy vérszegény mosoly telik. - Izé… - szabad kezemmel túrok tincseim közé, ahogy lepillantok Kiscsibére. - Boldog születésnapot. Bocs, tudom, hogy nem a legjobb ajándék egy kiállítás, de… éppen mára esett az enyém is, és kötelező a megjelenésem, szóval akár körbe is nézhetünk, ha van kedved - köszörülöm meg torkomat zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837819#post837819][b]Denis A. Brightmore - 2021.10.07. 17:10[/b][/url]

Megforgatom szemeimet csupán a reflektálásra, mert ez rohadtul nem erről szól. Vannak olyan napok, amikor úgy érzem, direkt akarja felbaszni az agyamat, mert élvezi, de aztán mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy Helvey-ről van szó, aki egy nagyra nőtt gyerek. Bár nem könnyíti meg, hogy elviselhető legyen, de basszameg! Még életben van. Igen, csak ő. Valamit akkor nem csinálhatunk olyan szarul, ha nekem megmaradt a maradék józan eszem, ő meg még él, ami mondjuk nem utolsó szempont, amit figyelembe kell vennem. Kivéve akkor, ha elhangzik, hogy én hergelem magam, amikor megint ott tartunk, hogy van egy kölyköm, aki rohadtul nem hallgat rám, és úgy szorongatja azt a madarat, mintha minimum milliók lennének a belsejében. De ilyenről nincs szó! Ez csak egy műanyag - és nem mellesleg - haszontalan madár. Morog is, de végül csak a kezeim között tudhatom azt a szart, ami meg a labdáknál köt ki, Belián meg utána kap. Tekintetem tökéletesen tükrözi, hogy mit gondolok erről, még be is durcázik, a titulusra meg csak megremeg ajkam széle, ahogy visszafogom a mosolyt.
- Bassza meg, hogy olyan vagy, mint a tököm, de komolyan - fordulok ismét a labdákat tartó bármi felé, kapom ki belőle a madarat és nyomom Belián kezébe. - Ha valaha ismét eltévedsz, feldugom a seggedbe - engedem el, amikor már biztosabban tartja és nem valószínű, hogy a lábunknál koppanna az undormány. Szemeimet dörzsölöm át, felső ajkamat felhúzom, mert ki tudok készülni az öngyilkos fejétől, ami a szakítás óta előszeretettel van a fején. Lehet empatikusabbnak kellene lennem, csak ez nem fog megtörténni. Másokkal is szakítottak már, másoknak is szar volt, mások is szerelmesek voltak, de ő… Merlinre mondom, hogy meg vagyok áldva.
Párat lépek előrébb, ahogy végre mi kerülünk sorra. A kezéből veszem ki a madarat, a szalagra teszem a két csokival együtt, fizetek, majd ott sem vagyok. Ennyi izgalom elég volt mára, és a gyerek is boldog legalább. Öles léptekkel hagyom el az épületet, onnan kiérve gyújtok rá azonnal. - Annyit kérek, Helvey, hogy ne szem elé tedd, mert borzasztóan ocsmány. Ha emiatt lankadok le, simán rád fogom - rá sem pillantva szívok mélyet a szálból, majd nézek körbe. - Hol szeretnél sörözni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837820#post837820][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.10.07. 17:11[/b][/url]

Minden ember életébe kell egy olyan személy, aki alaptalanul utálja. Az én életemben - meglepő -, de sokkal több ilyen jelölt van, mint az valószínűleg normális lenne. Nem tagadom, a legtöbbtől elfogadom, hogy utál, talán még rá is segítettem, hogy megtegye, de Domka nem tartozik ezen emberek közé. Mármint félreértés ne essék, felőlem utáljon, csak akkor mondja el, hogy miért. A nem tudom is lehetne egy válasz, az alapvető mágiám miatt, de egyelőre még ennyit sem kaptam a lánytól, és már igencsak bassza a csőröm az oktalan utálat, ami felém árad. Legalább legyen oka.
Hasonló gondolatokkal csúszok a pulthoz, ahol van akkora mázlink, hogy ismét egymás mellé kerülünk. Minden hátsó szándék nélkül mosolyodom el társaságomra, megszeppenve tapasztalom a kapott reakciót, de nem vagyok akkora tuskó, hogy tovább is vigyem. Legalább tudjuk, hogy elég ennyi, hogy hatással legyek rá, és nem. Eszem ágában sincs ezzel visszaélni. Elszakítom róla kékjeimet, ismét a kínálatot fürkészem, majd Domka után lépek még egyet közelebb, hogy a srácnak intézzem szavaimat.
- Egy jegeskávét. Sima jegeskávé, minden flanc és hab nélkül. Kösz - arcom mosolytalan, kifizetem a két kávét, majd pillantok Domkára, amíg a srác ellép, hogy el is készítse őket. Hátat fordítok a pultnak, derekamat döntöm neki, lesandítok a lányra. - Annyira csak nem esett nehezedre rendelni magadnak egy kávét a társaságomban - rebben meg szemöldököm, ajkam széle rezzen meg, ahogy visszafojtom a mosolyt. Laza öklömet emelem szám elé, ahogy megköszörülöm torkomat, majd elnézek róla, és a mellettünk elsuhanó tömeget figyelem. Többen is erre pillantanak, akiket még mindig könnyedén hagyok figyelmen kívül, ahogy eddig is tettem. Hogy lehetséges az, hogy valóban én érzem úgy, hogy Domka tesz nekem szívességet, amiért meghívhattam? Mosolyom szélesedik a gondolatra, elismerés csillan tekintetemben, de nem fordulok felé, nehogy véletlen meglássa és ezt kelljen hallgatnom az elkövetkezendő nem tudom hány órában. Bár tény és való, hogy elismerésre méltó, amiért ennyire tudja tartani magát mellettem. Azt is megmerem kockáztatni, hogy használhatom az imponáló szót ide. Mert valójában tényleg azt teszi. Imponál, hogy nem olvad a karjaimba és igenis elküldd a picsába. Nem kellene kihasználnom az alkalmat, igaz? Nemrég ígértem meg, hogy nem fogok visszaélni a helyzettel, ehhez kellene tartanom magam. Még akkor is, ha szórakoztató lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837863#post837863][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.10.08. 19:33[/b][/url]

Ártatlanul pislogok rá, mintha nem érteném a kérdés lényegét.*
- Miért zárná ki a kettő egymást? Megfelelő kezekben...-*adom a filozófiai mélységeket, mert nem a fegyver, hanem az azt tartó kéz blablabla. Közben meg leginkább Dimi öltözékén meg azon filozofálok, mennyire jól áll neki.*
- Amúgy meg ha arról lenne szó, a puszta cukiságoddal hadakat hajtanál igába,-*legyintek, mintha ezzel minden meg lenne magyarázva és kár is további szavakat pocsékolni erre a teljesen egyértelmű dologra. Szerencsére úgy tűnik, ez bevált, mert további kérdések helyett csókot kapok.
Ne kelljen már megmagyarázni a f*szságaimat. Ezek csak teremnek, mint eső után a gomba.
A torokköszörülésre mintha misem történt volna fordulok oda, ki smárolt mintha jönne a világvége, énugyannem, aztán bólogatok szorgalmasan a magyarázaton, mint aki szintén ott se volt a helyszínválasztáskor. Ugyanígy hagyom abszolút figyelmen kívül a tekintetet, ami kétségbeesetten sugározza üzenetét felém. ÁrMiN.áRmInMijeZaHelY. Muszáj, mert különben az elfojtott nevetéstől rángani fog a szám széle és az első két percben lebukni még tőlem is blama. Érzem, amint a rekeszizmim rimánkodik, hogy necsináljam már, de makacsul tartom az egyenletes légzést és a teljes ártatlanságot sugárzó fapofát, amíg a srác ki nem megy a helyiségből.
- Hmm...Úgy látom, választhatsz film noir detektív, járőr, laboros és... bármi legyen is az között,-*bökök az utolsó hacukára, ami tipp alapján alapján femme fatale vagy drag queen kelléke. Tudom, hogy van valami kapcsolata a történettel, de nem akartam újraolvasni a könyvet, szóval passz.*
- Ne örömködj, bilincs nincs hozzá,-*referálok aztán, ahogy fejembe nyomom a sapkát és átnézem a jellegzetes kabátot. Valószínűleg a kirakott figyelmeztetések szellemében gumibot se jár a dologhoz, de az adóvevőt legalább rábiggyeszthetem az öltözékemre.
- Együtt nézzünk körbe vagy ki-ki csap egy kört és referál, mit talált?-*kérdem, mert ha ketten vagyunk, effektívnek kell lenni és jobb most megyezni, mi a stratégia. Elvileg jeleket kell keresni, amik összekötik a kirakós egy-egy darabját a megoldáshoz szóló hinttel, aztán a sikeres megoldás közelebb visz az egész ügy kibogozásához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837978#post837978][b]Krushnic Dimitri - 2021.10.11. 21:02[/b][/url]

Majd legközelebb boldogítani fogom őt is, ha találok valami jó receptet. Azok a mamák leszünk, akik reggel korán a sarkon azt beszélik, hogy mit főznek ebédre s hogy megjelentek-e már azok az ízes szőlők, vagy még mindig Szalamantonig kell menni egy jó kadarkáért.
- Nézd meg, ha te főzöl és ott vagy, akkor rögtön, mint az angyalok - jósolom meg neki. - De ha csak mi vagyunk, akkor nem az a kérdés, hogy mi kerül a falra, hanem hogy milyen sorrendben.
Még szerencse, hogy mágiával könnyű eltüntetni a nyomokat, s attól tartok, kicsit emiatt is csinálják még mindig, pedig már rég ki kellett volna nőniük ezeket a babaságokat. Hipp-hopp, eltűnt minden nyom, nincs következmény, akkor miért ne. S biztos nagyon szórakoztató számukra, hogy minket cukkolhatnak. Szerencsére nem vagyunk azok a dühöngő-típusok, egyébként biztosan az ELMÉben lenne a lakosztályunk.
- Ne törődj azzal, ha ronda, úgy a legfinomabb. - Bátorításom nem egészen önzetlen, mert ugyan felnőtt, kereső emberként módomban áll naponta legalább háromszor megtömni a gyomrom, azért az ajándék sütitől mindig elgyengül a térdem. A túl szép sütemények egyébként is annyira fölöslegesen szépek. Mit kéne csinálni vele, nézni? A palacsinta az más, az ha ronda, akkor valami baj van, szét fog esni, nem elég rugalmas és nem tekeredik fel, s azt csak a szakács eszi meg a konyhapultnál állva, míg süti a szebb adagot. De én őt nem féltem. Előre örülök a tervezett közös evéseknek. Meg a más terveknek, minden lelkesít, de nem annyira, mint egy jó carbonara, amit nem jövőhéten, hanem most és itt fogok elpusztítani.
- Az ott jónak néz ki - mutatok rá a kifüggesztett képre a lista mellett s kicsit arrébb lépkedek, hogy közelebb kerüljek a sor végéhez s senki ne merjen beállni elém.
- Hát arrébb van az a brutál burgeres, ami után le kell kicsit pihenni, de van a csirkés-avokádós verziójuk, attól annyira nem kap szívrohamot a koleszterolod. - Már elértem azt a kort, amikor ilyen vonalon gondolkodok s aszerint döntöm el, hogy mit egyek, hogy a testemnek utána szüksége lesz-e hordágyra, vagy haza tudok menni a két lábamon. Pedig igazán nem viseltem ki magam, mindig jobban szerettem a zöldséget a húsnál, de tessék, most meglátok egy szaftos hamburgert és máris le kell üljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838046#post838046][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.13. 19:46[/b][/url]

Eleanora Savannah Vila de La Rosa

Mióta beütött a világjárvány a mugliknál, csak alig-alig, vagy egyáltalán nem volt alkalma kiszabadulni a négy fal közül. Nemrég még a bolgár tengerparton süttette a hasát a szünetben, aztán hirtelen a nagynénje kiíratta a Durmstrangből és visszahozta Magyarországra, hogy beírassa a Bagolykőre. Először nem igazán értette a miértet, de az első tizenöt perc megdöbbenést követően elég világossá vált, hogy megint az apjának köszönheti a kavarodást. Valahányszor a szülei felkavarják az állóvizet maguk körül, mindig őt kell eldugni a világ szeme elől, mintha legalábbis egy Fabergé-tojás lenne, a világ egyik legértékesebb műkincse. Pedig a valóságban csak a szülei Achilles-sarkát jelenti az ő létezése. Néha őszintén nem érti, miért nem adták örökbe, ha ennyi gonddal jár a létezése, és ezt nem hisztériás, spanyol telenovellás hangnemben kell elképzelni, hanem ezek teljesen logikus és racionális gondolatmenetek. Ő a jelenlegi észjárásával egészen biztosan beadta volna önmagát egy árvaházba mondjuk, így senki nem tud senkiről és mindenki éli a maga életét. Ettől függetlenül persze szereti az apját, sőt az anyját is, már amennyiszer életében látta Roxanne-t (Roxanne-nek nevezi, egyszerűen nem érzi azt az anya-fiú köteléket, amitől csöpög a romantikus média úton-útfélen, ha erről a témáról van szó), csak hát a praktikusságban egyikük sem jeleskedik szerinte.
A nagynénjééktől már két napja elköszönt azzal, hogy akkor ő megy is a Bagolykőre, de valójában esze ágában sem volt azonnal megjelenni. Még itt vannak a pesti barátai, és az újranyitás óta nem is volt itthon sehol úgy istenigazából szórakozni, már amennyire a tizenhat éveseket engedik a mugli törvények. A nagybátyjától, Ethantől már megtanulta, hogy tilosban is okosan kell járni, ha már mindenáron szeretne veszélyesen élni.
A körút zsivajában szinte elvész a barátai röfögésszerű nevetése; a 4-6 épp mellettük zötyög el csilingelve valamelyik figyelmetlen közlekedőnek, hogy legyen kedves, ne most akarjon öngyilkos jelöltet játszani a síneken és ne ennek a vezetőnek a műszakja alatt. A telefonját lehalkította, a pálcáját a táskájába süllyesztette (a barátai úgy tudják, hogy hobbi bűvész, azért a varázspálca- jól kiröhögték már érte), és a fantás flakonjából épp valami bekevert löttyöt fogyaszt, akárcsak a társaságuk többi tagja. Őszintén szólva teljesen nyugodt, elvégre Michelle nem szidná le, hogy meglógott az iskolai kötelesség elől. A nagynénje eszméletlenül laza és jófej nő; ha nagyon őszinte akarna lenni, Michelle neki az igazi anya példakép, mert úgy jó nyolcvan százalékban ő és Vasil nevelték, miután Mihael jobbára a világot járta munkaügyben folyamatosan, Roxanne pedig nagyon maximum hétvégéket kapott látogatni. Azt is hol kihasználta az anyja, hol nem. Michelle sosem tiltotta el az anyját a lehetőségtől, pedig bőven megtehette volna mint Lafayette apja által meghatalmazott gyámja. Mindent összevetve az ő fejében egyelőre az a terv, hogy maaaajd jövő héten tiszteletét teszi az iskolában és behazudja, hogy elnézte a dátumot, azt hitte, egy héttel később kell érkeznie, aztán lesz, ami lesz. Egyelőre élvezni szeretné a könnyen szerzett szabadságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838050#post838050][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.13. 21:50[/b][/url]

Sohasem tesz olyan ígéretet, melynek betartására nem képes. Különösen akkor nem tesz ilyet, ha olyan emberekkel ráz kezet, akik akár veszélyessé is válhatnának számára. Sohasem volt bűnöző típus, ám méregkeverői tudományának híre messzire elér, így alkalmasint olyan emberekkel is összesodorja az élet, akik élete nem csillámpónikból és vattacukorfelhőkből áll. Minő meglepetés, hogy Mihael Gérard Saint-Venant is épp egy ilyen férfi volt. Nem mondhatná, hogy kapcsolatukat szorosra fűzte az élet, elvégre Nora - kicsapongó életvitele ellenére - szerette távoltartani magát az alvilág ügyeitől és alakjaitól. Egy röpke kaland, némi szakmai segítség, s már bele is csöppent a francia család nem túl hétköznapi életébe. Ritkán beszéltek, még kevesebbszer találkoztak, ám amikor kiderült, hogy Mihael fia a Bagolykő padját fogja koptatni, nem meglepő módon ellátogatott hozzá egy bagoly azzal a kéréssel, hogy nézzen David körmére. Persze távol álljon a nőtől holmi serdülők pesztrálása, végtére is előbb fekszik le velük, mintsem utat mutasson - pláne a jót -, ezúttal mégis úgy döntött kivételt tesz. Ahogy vigyáz Borcsára, úgy megteszi ezt Lafayette-el is, noha vele némiképp nehezebb dolga lesz, hiszen a Levita házba osztották. Outstanding move. Egyetlen olyan Saint-Venant sem akadt (Julien kivételével, de ő csak félig-meddig, jóindulatból az - a szerk.), aki ne a Rellonba került volna, ám a történelem úgy határozott, megvicceli az ősöket.
Mint arról értesült, két napja kellett volna a fiúnak megérkeznie, de se híre, se hamva nem volt a kastély falain belül. Tizenhét év alatt még egy intelligenciájában megkérdőjelezhető, idomított majom is könnyűszerrel megtalál egy gyermeket, feltéve, hogy tudja, hol keresse. Nora szerencsére tudja. Azt persze nem, hogy egészen pontosan merre találja meg, ám néhány kérdés, baráti kör és információ megismerése után legalább már tudta, hol érdemes elkezdenie a kutatást. Az valóban csak a puszta véletlen műve, hogy az este még el sem kezdődött, ám leszállva a kombínóról - mugli dolgok, ne is kérdezzétek - nem mással találta majdnem szemben magát, mint az ifjú titánnal.
Megtehetné, hogy követi minden szórakozóhelyre, a körmére néz és felügyeli, de ha igazán őszinte akar lenni, van ennél jobb programja is. Hazamehetne, hisz megtalálta, a haverjaival lóg, szuper, feladat letudva. Csakhogy nem véletlenül kell Őt eltüntetni szem elől, így némi hezitálás után a társaság felé indul. Nem kérdéses, hogy bár harmincas éveinek végéhez közeledik, vélavérének köszönhetően mindez aligha látszik meg rajta, inkább tűnik egy bögyös huszonhetesnek, mint egy fiatalos negyvenesnek. Daviddel már találkozott párszor, így nem kételkedik abban, hogy a fiú felismeri, ha megpillantja, épp ezért csap le a háta mögül. - Nocsak, kit látnak szemeim. Csak nem Lafayette Venant? - teljesen hiteles előadás, szempilla megrebben, szemöldök felszalad, csodálkozás az arcra kiül. Egyedül a levitás láthat át a szitán, s hogy ebben biztosra menjen, előveszi leggyönyörűbb mosolyát, hogy a többi jelenlévőt elbűvölje szépségével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838054#post838054][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.13. 22:28[/b][/url]

Nora

Az egész társaság, az a kemény öt srác és két lány mind megáll a felcsendülő hangra, és megfordul, hogy szembenézzen az előttük álló nővel. Az enyhe kifejezés, hogy dekoratív és lélegzetelállító: gyakorlatilag hat embernek a hétből kendőzetlenül kocsányon lóg a szeme és elfelejtett beszélni. A hetedik, Lafayette, elég hamar kirázkódik a transzból és hasonló, udvarias mosollyal viszonozza a köszöntést.
- Saint-Venant. Szép estét, tanárnő! Mi szél hozta Budapestre? – Olyan ez a társalgás kettejük között, mintha régi jó barátok, tanár és tanítvány volnának, ami igazándiból így is van, mármint a tanár-tanítvány rész, de a többi nyilvánvaló megjátszás- nekik. A többieknek aligha maradt megfelelő mennyiségű agykapacitásuk levágni a helyzetet.
- Tanárnő? Ismered? Melyik suliban tanít? – Az egyik barátja félhangosan próbál utánajárni, hova is kellene átiratkozzon, hogy Eleonora taníthassa és minden nap bámulhassa a több, mint gyönyörű nőt, de Lafayette egyszerűen csak megrázza a fejét és vállon veregeti.
Lehetne nagyobb szerencséje is, mint hogy beleütközzön éppen itt és éppen most egy bagolyköves tanárnőbe, de nyilván nem ő választja meg, hogy ki, mikor és hol tartózkodik. Kicsit kínos az egész, hiszen ő is tudja, nem itt kellene tartózkodnia, mégis itt kapták rajta. A fantás üveget hátrébb csúsztatja maga mögé, s mindezt próbálja minél észrevétlenebbül tenni, elvégre muglik között mágiát nem használhat, meg egyébként sem nagykorú még, bevinnék illegális mágiahasználatért és magyarázkodhatna a nagynénjének, mit keresett Budapesten. Michelle türelmes és imádja őt, de a hazugságot nem nyelné be csak úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838058#post838058][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.13. 22:49[/b][/url]

Szinte érzi, hogy nemkívánatos személy ezen a csodaszép, de legfőképpen szabad estén, ám akkor is megtartja ígéretét, ha ő lesz a világ legszemetebb felnőttje valaha. Nem élnék olyan költői túlzásokkal, minthogy ez tyúkszaros kis életének záloga, mert különben a Saint-Venant família végérvényesen kiírtja őt és családját, de még írmagjukat is... Egyszerűen csak nem adna jelentést arról, hogy fogalma sincs, merre van a fiú, ha pedig történne bármiféle baleset, nem vállalná fel annak következményét.
- Oh, persze, Saint-Venant - biccent, mintha csak véletlen félreértésről lenne szó, ám egyértelmű, hogy ez ugyanúgy az előadás része, ahogy a meglepettség. Csupán ők ketten tudják, amit tudniuk kell, s minekután a banda többi tagja azzal sincs tisztában, fiú-e vagy lány, velük nem is kell különösebben foglalkoznia. - Épp a városban jártam és szórakozni indultam - ez csak félig hazugság, ma éjjel valami újdonságra vágyik. - Csak a szerencsének köszönhető, hogy összefutottunk - és ez is csak részben hamis állítás, lévén azt valóban nem tudhatta, hogy ebben a megállóban botlanak majd egymásba. Mindig is fontosnak tartotta, hogy mondandójának egy szeleténél több ne térjen el az igazságtól, így sokkal könnyebb megjegyeznie, mit mondott, avagy mit nem mondott másoknak és ritkábban kerül kellemetlen helyzetbe. Profizmus.
- Na és Ti merre indultatok? - nem kétséges, és ezt Lafayette agyának egy eldugott része is jelezheti, hogy Nora éppen oda tart majd, ahová ők mennek. Hogy miért? Nem is tudom, megérzés. Eközben pillantását végigfuttatja a jelenlévőkön és konstatálva, hogy még annyira sem játszanak vele egy ligában a diákok, mint korábbi afférjai, igazság szerint figyelmét már nyugodtan irányítja a Saint-Venant ivadékra. Azt ugyan már nem látja, hogy a levitás mit szeretne elrejteni, csak annyit vesz észre, hogy a megjátszásban még van mit tanulnia apjától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838060#post838060][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.13. 23:08[/b][/url]

Nora

Az enyhe kifejezés, hogy nem vágyott közönségre, de ha már így alakult, sajnos van annyi ráció benne, hogy felmérje, kár megpróbálnia meglépni ebből a helyzetből, mert nagy valószínűséggel másodpercek alatt utolérné a nő. Pedig szeretett volna még maradni, de hát úgy fest, ez nem lesz kivitelezhető dolog, vagy épp nem egy könnyen elkövethető.
- Nahát, micsoda szerencse. – A ‘szerencse’ szót szándékosan jobban megnyomja némi élccel. Már akinek, ugyebár. Most már kezd teljesen biztos lenni, hogy a véletlennek kevés köze volt ehhez a találkához, főleg azok után, hogy a következő állomásuk is nagyon érdekli Eleanorát.
- Az Insi-
- Én haza, ők a következő helyre. – Gyorsan félbeszakítja a barátját, aki még mindig megbabonázva bámulja Eleanora melleit két másik társával együtt és a domborodó idomokhoz akart szólni az imént, mielőtt Lafayette kerek-perec félbeszakította.
- Mi? Te nem jössz velünk? – A többiek szabályosan megbotránkozva néznek rá, mint akinek szélütése van.
- Nem hiszem. Olyan régen találkoztam a tanárnőmmel. Most meglesztek nélkülem is, ugye? – Őszintén szólva az arcukra van írva, hogy Lafayette nélkül még csak-csak túlélik, de az újdonsült bombázó hiányában igen szomorúak lesznek és neadjisten túl sokat fognak búfelejteni, hacsak a kidobó el nem intézi, hogy hamar vége legyen a bulinak.
Végül öt perc után a csoport tényleg továbbindul, ő viszont felzárkózik Eleonora mellé, mint egy jólnevelt iskolás. Még a lágy mosoly is ott ül az arcán, ahogy a barátai után néz, de közben Eleanorához beszél csak számukra hallhatóan.
- Mekkora bajban vagyok? És a temérdek rokonom közül kinek tesz most szívességet, tanárnő? – Nem köntörfalaz, semmi értelme. Vagy igaza van, vagy nem, de egyszerűen másra nem tud gondolni, mint hogy valaki ideküldte Eleanorát és nem csak magától szambázott ide. Ha téved, akkor az apja paranoiája ezek szerint ragadós.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838062#post838062][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.14. 09:11[/b][/url]

Az is hatalmas szerencse, hogy a szarkazmust még születésekor megtanulta felismerni. Mosolya ezúttal kevésbé őszinte, mint korábban, elvégre ki szeret nem szívesen látott vendég lenni? Mégsem veszi szívére, ha abból az aspektusból vizsgáljuk, hogy férfiak fejének elcsavarója, szinte már megszokta ezeket a bosszús pillantásokat.
- Haza? - felvonja fél szemöldökét, el kell ismerje, ennél jóval nagyobb ellenállásra számított. Nem ismerte ugyan fénykorában a híresen hírhedt családot, de túl sok jót nem hallott róluk. Mivel az alma általában nem esik messze a fájától, lélekben felkészült a harcra, az egész éjszakás pesztrálásra, majd a holnapi fáradt, kényszeredett tanítási napra. A levitás háta mögött megszólalókra vet egy pillantást és, bár a sopánkodás utózöngéi még felhangzanak, erélyes tekintete végül némaságba kényszeríti a többi jelenlévőt. Fiatalos, laza és jó fej, de nem véletlenül lett tanár.
A továbbiakban hagyja, hogy a búcsúzás a maga medrében folyjon, nem szól bele és nem sürget. Innentől kezdve tényleg tökéletesen ráérnek. Bevárja Lafayette-et és az ellenkező irányba indul, bár konkrét célja egyelőre nem igen van. A kastélyba kéne vinnie, mégis megesett rajta a szíve. Hiába, ennyi év után is meg lehet puhítani jó magaviselettel.
- Nem nagyobb bajban a szokásosnál, viszont Mihael megkért, hogy tartsam rajtad a szemem. Mivel két napja kellett volna megérkezned, de nem tetted, úgy döntöttem megkereslek - sokkal egyszerűbb lenne, ha rellonos lenne, váltig állítja továbbra is, ám sem az iskola, sem az élet nem így működik. Bele kell nyugodnia, hogy ez a projekt valamivel nagyobb falat lesz annál, mint amilyenre számított. - Gondolom szabad estét terveztél, így benne vagyok abban, hogy beüljünk valahova és megigyunk valamit. De reggel jelentkezz a házvezetődnél - biztos abban, hogy Michelle sem orrolna meg emiatt a döntés miatt, csupán azért lennének aggályai, mert a fiú ezt titokban akarta intézni. Norának meg mindegy, ha már itt vannak és amúgy is kicsípte magát, legalább egy bárba pattanjanak be, utána meg szófogadóan visszatérnek a régi, unalmas kerékvágásba, amit Bagolykőnek hívnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838094#post838094][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.14. 15:48[/b][/url]

Nora

Az tény és való, hogy mérföldekkel kezelhetőbb alapanyaggá sikeredett valami fura véletlen folytán, mint a felmenői, de ettől még némi élc, szarkazmus és kisördög benne is ott bujkál, másként a család már régen vizsgálatot indított volna, hogy valóban Saint-Venant géneket örökölt-e? Szerencsére nem úgy néz ki, mint ha a tanárnő nyilvánosan szeretné leüvölteni a fülét a helyéről egy kis csipkelődésért.
A visszakérdezést nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja, de még a barátja is, akinél éppen lakik, és a fiúnak sem tűnik fel, hogy mugli körülmények között kulcsot kellene adnia Lafayette-nek, hogy bejusson a lakásba, 'haza', annyira elvonja szegény figyelmét Eleanora szépsége. Szerencsére nem húzzák-nyúzzák azt a rétest tovább a kelleténél és hamar leválnak róluk a varázstalanok, hogy csak ők ketten maradjanak.
Könnyedén felzárkózik a tanárnő mellé, tartva a ritmust és lagymatagon kerülgetve a szembejövőket. Van belőlük egy rakat, mióta kiszabadultak a karámból megint. Az apja említésére látványos, már-már mihaelesen forgatja körbe a szemeit, hogy ezzel is jelezze, szerinte az egész túl van reagálva.
- Igazán nem kellett volna. Csak elnéztem a naptárat. - Az ironikus mosollyal az arcán meg sem próbálja leplezni a gyenge hazugságát. Valószínűleg mostanra Eleanora is rájött, hogy a szabados lelke csak egy kis kikapcsolódásra vágyott szülő és gyámsági gondviselés nélkül a nyakában. Az viszont kissé meglepi, hogy rögtön felajánlást kap az este folytatására.
- És mi lesz, ha mégsem jelentkezek? - Széles vigyor ül az arcán, miközben megáll az egyik zöld neonfelirat alatt, ami egy kézműves söröző cégére. - Ha már hajlandó felajánlani a társaságát, meghívhatom egy italra? Persze csak - Itt közelebb hajol, de még a jóízlés határain belül egyensúlyozva, és olyan halkan folytatva, hogy csak a nő hallja. - ha hajlandó elfogadni egy italt egy zöldfülűtől. - Majd ismét kiegyenesedik és szusszan egyet még mindig megtartva a mosolyt az arcán.
- Kezdem egy picit sajnálni, hogy nem ön a házvezetőm. - A kidobó már felfigyelt rájuk, némileg kérdőn pillant Eleanorára, hogy mi a szándékuk, bemennek-e vagy sem, de nem kérdez rá nyíltan. Az ő dolga úgyis csak annyi, hogy megszabaduljon a jelenetet rendező emberektől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838157#post838157][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.10.16. 14:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838180#post838180][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.16. 21:17[/b][/url]

Miért? Ez nagyon egyszerű. A megbeszéltek alapján egyetlen egy képemnek kellene állnia a megbeszélt helyen, és csak az enyémnek, ehelyett még kettő van mindkét oldalára kitéve, szóval logikus: még két képem el lett hozva. Nem jó, de legalább rossz, és fogalmam sincs hogy kezeljem ezt. Azt sem tudom miért jöttem el. Tudom, hogy kötelező, de ez engem soha nem gátolt meg abban, hogy ne jelenjek meg valahol. Erre meg itt vagyok, és próbálom keresni a szavakat Kiscsibének. Végül csak megcsóválom a fejemet a kérdésre. Felejtsük inkább el.
Vérszegényen mosolyodom el arra, hogy köszöni, zavartan pillantok el róla és túrok tincseim közé, amiket össze is borzolok. Véletlen se nézzek ki embernek. Ajkaim nyílnak el a heves - és eléggé pozitív - reakciótól, kezemet engedem le magam mellé, automatikusan fordulok a képek felé. - Azok még el vannak takarva - pillantok a falon lógó hatalmas órára. - Pár perc és mindhárom paraván egyszerre esik le, akkor majd meglátod őket - ami nagyon is ciki lesz, mert nem terveztem, hogy Lia fog velem eljönni, aki… bah, ez az este egyre rosszabb és rosszabb. Már komolyan elfutni lenne kedvem inkább az egészről és el id felejteni, hogy meg-. Megakadok mindenben, amikor megérzem vállamon a kezet. A férfira nézek, automatikusan kerül fel a megszokott mosoly arcomra, nevetve bólogatok a szavaira, mert persze, hogy szívesen beszélgetnék. Lassan fordulok a férfi után, majd merevedek le, ahogy szavai kerülnek feldolgozásra.
- Micsoda? Én nem akarok felmenni beszélni, azt hittem beszélgetni… én nem mehetek fel oda - kapkodom fejemet ide-oda, hátha meglátom a tanáromat. - Lia, nem írtam semmit. Amúgy is egy képemről volt szó, nem háromról, nemhogy még beszédet mondjak! - ez fontos nekem. Túlságosan fontos. - Mi a fasz? Ez túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy felsüljek. Most mégis… - kapom fejemet a mikrofon felé, amikor a galéria vezetője neki áll a köszöntő beszédnek. Alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, veszem elő a telefonomat és írok Kendének egy üzenetet. Dudi, rohadt nagy szükségem van rád és a csupportodra, szóval pls ne most legyél nagyon elfoglalt. Kellenek a chill vibe-jaid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838186#post838186][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.10.16. 22:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838188#post838188][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.16. 23:22[/b][/url]

Beszédet kell mondanom. Nekem. Nem azzal van a probléma itt skacok, hogy szerepelnem kell a tököm sem tudja mennyi ember előtt, hanem azzal, hogy most kezdem felfogni igazán, ez mégis mennyire fontos nekem. Nem véletlen írok Kendének, akivel elég pár üzenetet váltanom, hogy a mosolyom visszatérjen, de a gyomorgörcsöm még így sem múlik. Idejön. A dudi idejön, és minden rendben lesz. Kende itt lesz, és nem számít, hogy lehet addigra már háromszor elmondtam volna a nem létező beszédemet, akkor is jön. Ne viccelj, ember, kiszállt a medencéből értem. Tudod mi ennél nagyobb megtiszteltetés? Semmi, baszod. Gondolkozz!
A nevemre fordulok kicsit Kiscsibe felé, jelezvén, hogy nagyon is figyelek, de mégiscsak beszél valami férfi. Már egy nő. Azta, de gyorsan váltják egymást, az már teljesítmény, kérem. Nem pillantok rá, szám belsejébe harapok, majd sóhajtok egy hatalmasat. Ha ez így megy tovább, hányni fogok. Lia befejezi, én pedig gyorsan kapok keze után, hogy lehetőség szerint ne tapsolgasson már meg idegen embereket, hanem fogja az én kezemet. Automatikusan kulcsolom össze ujjainkat és teszem magunk közé kezeinket. Szükségem van erre, hogy a földön tartson, amíg Kende nem ér ide. Oldalvást sandítok rá végül, ajkaimon halvány mosoly játszik.
- Azt mondod menni fog? - végül is igaza van. Az én képeim, én tudom mégis miről szólnak, vagy mi… mondjuk semmiről nem szólnak. A projekt sem erről szólt, csak a tanár felspannolódott az ötlettől, én meg beadtam a derekam. Valószínűleg itt rontottam el. Halkat szusszanok, mert már mindegy, itt vagyok. Itt vagyunk. Szorítok rá kicsit Kiscsibe ujjaira. - Köszönöm - mosolyodom el féloldalasan. - Kende idejön. Sajnálom, Lia, tudom, hogy a te születésnapod, de Kende nélkül… elbaszom. És ezt most nem tehetem - sütöm le tekintetem. Az ő születésnapja, mégis mintha rólam szólna az egész, és, haver, lássuk be, hogy nem is nagyon tévedek. Ez a nap rólam szól eddig, nem Kiscsibéről. - Tényleg bocs. Kárpótollak majd valahogy - eddig sem voltam hangos, de hangom most még jobban elhalkul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838192#post838192][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.10.17. 00:12[/b][/url]