[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838050#post838050][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.13. 21:50[/b][/url]

Sohasem tesz olyan ígéretet, melynek betartására nem képes. Különösen akkor nem tesz ilyet, ha olyan emberekkel ráz kezet, akik akár veszélyessé is válhatnának számára. Sohasem volt bűnöző típus, ám méregkeverői tudományának híre messzire elér, így alkalmasint olyan emberekkel is összesodorja az élet, akik élete nem csillámpónikból és vattacukorfelhőkből áll. Minő meglepetés, hogy Mihael Gérard Saint-Venant is épp egy ilyen férfi volt. Nem mondhatná, hogy kapcsolatukat szorosra fűzte az élet, elvégre Nora - kicsapongó életvitele ellenére - szerette távoltartani magát az alvilág ügyeitől és alakjaitól. Egy röpke kaland, némi szakmai segítség, s már bele is csöppent a francia család nem túl hétköznapi életébe. Ritkán beszéltek, még kevesebbszer találkoztak, ám amikor kiderült, hogy Mihael fia a Bagolykő padját fogja koptatni, nem meglepő módon ellátogatott hozzá egy bagoly azzal a kéréssel, hogy nézzen David körmére. Persze távol álljon a nőtől holmi serdülők pesztrálása, végtére is előbb fekszik le velük, mintsem utat mutasson - pláne a jót -, ezúttal mégis úgy döntött kivételt tesz. Ahogy vigyáz Borcsára, úgy megteszi ezt Lafayette-el is, noha vele némiképp nehezebb dolga lesz, hiszen a Levita házba osztották. Outstanding move. Egyetlen olyan Saint-Venant sem akadt (Julien kivételével, de ő csak félig-meddig, jóindulatból az - a szerk.), aki ne a Rellonba került volna, ám a történelem úgy határozott, megvicceli az ősöket.
Mint arról értesült, két napja kellett volna a fiúnak megérkeznie, de se híre, se hamva nem volt a kastély falain belül. Tizenhét év alatt még egy intelligenciájában megkérdőjelezhető, idomított majom is könnyűszerrel megtalál egy gyermeket, feltéve, hogy tudja, hol keresse. Nora szerencsére tudja. Azt persze nem, hogy egészen pontosan merre találja meg, ám néhány kérdés, baráti kör és információ megismerése után legalább már tudta, hol érdemes elkezdenie a kutatást. Az valóban csak a puszta véletlen műve, hogy az este még el sem kezdődött, ám leszállva a kombínóról - mugli dolgok, ne is kérdezzétek - nem mással találta majdnem szemben magát, mint az ifjú titánnal.
Megtehetné, hogy követi minden szórakozóhelyre, a körmére néz és felügyeli, de ha igazán őszinte akar lenni, van ennél jobb programja is. Hazamehetne, hisz megtalálta, a haverjaival lóg, szuper, feladat letudva. Csakhogy nem véletlenül kell Őt eltüntetni szem elől, így némi hezitálás után a társaság felé indul. Nem kérdéses, hogy bár harmincas éveinek végéhez közeledik, vélavérének köszönhetően mindez aligha látszik meg rajta, inkább tűnik egy bögyös huszonhetesnek, mint egy fiatalos negyvenesnek. Daviddel már találkozott párszor, így nem kételkedik abban, hogy a fiú felismeri, ha megpillantja, épp ezért csap le a háta mögül. - Nocsak, kit látnak szemeim. Csak nem Lafayette Venant? - teljesen hiteles előadás, szempilla megrebben, szemöldök felszalad, csodálkozás az arcra kiül. Egyedül a levitás láthat át a szitán, s hogy ebben biztosra menjen, előveszi leggyönyörűbb mosolyát, hogy a többi jelenlévőt elbűvölje szépségével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838058#post838058][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.13. 22:49[/b][/url]

Szinte érzi, hogy nemkívánatos személy ezen a csodaszép, de legfőképpen szabad estén, ám akkor is megtartja ígéretét, ha ő lesz a világ legszemetebb felnőttje valaha. Nem élnék olyan költői túlzásokkal, minthogy ez tyúkszaros kis életének záloga, mert különben a Saint-Venant família végérvényesen kiírtja őt és családját, de még írmagjukat is... Egyszerűen csak nem adna jelentést arról, hogy fogalma sincs, merre van a fiú, ha pedig történne bármiféle baleset, nem vállalná fel annak következményét.
- Oh, persze, Saint-Venant - biccent, mintha csak véletlen félreértésről lenne szó, ám egyértelmű, hogy ez ugyanúgy az előadás része, ahogy a meglepettség. Csupán ők ketten tudják, amit tudniuk kell, s minekután a banda többi tagja azzal sincs tisztában, fiú-e vagy lány, velük nem is kell különösebben foglalkoznia. - Épp a városban jártam és szórakozni indultam - ez csak félig hazugság, ma éjjel valami újdonságra vágyik. - Csak a szerencsének köszönhető, hogy összefutottunk - és ez is csak részben hamis állítás, lévén azt valóban nem tudhatta, hogy ebben a megállóban botlanak majd egymásba. Mindig is fontosnak tartotta, hogy mondandójának egy szeleténél több ne térjen el az igazságtól, így sokkal könnyebb megjegyeznie, mit mondott, avagy mit nem mondott másoknak és ritkábban kerül kellemetlen helyzetbe. Profizmus.
- Na és Ti merre indultatok? - nem kétséges, és ezt Lafayette agyának egy eldugott része is jelezheti, hogy Nora éppen oda tart majd, ahová ők mennek. Hogy miért? Nem is tudom, megérzés. Eközben pillantását végigfuttatja a jelenlévőkön és konstatálva, hogy még annyira sem játszanak vele egy ligában a diákok, mint korábbi afférjai, igazság szerint figyelmét már nyugodtan irányítja a Saint-Venant ivadékra. Azt ugyan már nem látja, hogy a levitás mit szeretne elrejteni, csak annyit vesz észre, hogy a megjátszásban még van mit tanulnia apjától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838062#post838062][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.14. 09:11[/b][/url]

Az is hatalmas szerencse, hogy a szarkazmust még születésekor megtanulta felismerni. Mosolya ezúttal kevésbé őszinte, mint korábban, elvégre ki szeret nem szívesen látott vendég lenni? Mégsem veszi szívére, ha abból az aspektusból vizsgáljuk, hogy férfiak fejének elcsavarója, szinte már megszokta ezeket a bosszús pillantásokat.
- Haza? - felvonja fél szemöldökét, el kell ismerje, ennél jóval nagyobb ellenállásra számított. Nem ismerte ugyan fénykorában a híresen hírhedt családot, de túl sok jót nem hallott róluk. Mivel az alma általában nem esik messze a fájától, lélekben felkészült a harcra, az egész éjszakás pesztrálásra, majd a holnapi fáradt, kényszeredett tanítási napra. A levitás háta mögött megszólalókra vet egy pillantást és, bár a sopánkodás utózöngéi még felhangzanak, erélyes tekintete végül némaságba kényszeríti a többi jelenlévőt. Fiatalos, laza és jó fej, de nem véletlenül lett tanár.
A továbbiakban hagyja, hogy a búcsúzás a maga medrében folyjon, nem szól bele és nem sürget. Innentől kezdve tényleg tökéletesen ráérnek. Bevárja Lafayette-et és az ellenkező irányba indul, bár konkrét célja egyelőre nem igen van. A kastélyba kéne vinnie, mégis megesett rajta a szíve. Hiába, ennyi év után is meg lehet puhítani jó magaviselettel.
- Nem nagyobb bajban a szokásosnál, viszont Mihael megkért, hogy tartsam rajtad a szemem. Mivel két napja kellett volna megérkezned, de nem tetted, úgy döntöttem megkereslek - sokkal egyszerűbb lenne, ha rellonos lenne, váltig állítja továbbra is, ám sem az iskola, sem az élet nem így működik. Bele kell nyugodnia, hogy ez a projekt valamivel nagyobb falat lesz annál, mint amilyenre számított. - Gondolom szabad estét terveztél, így benne vagyok abban, hogy beüljünk valahova és megigyunk valamit. De reggel jelentkezz a házvezetődnél - biztos abban, hogy Michelle sem orrolna meg emiatt a döntés miatt, csupán azért lennének aggályai, mert a fiú ezt titokban akarta intézni. Norának meg mindegy, ha már itt vannak és amúgy is kicsípte magát, legalább egy bárba pattanjanak be, utána meg szófogadóan visszatérnek a régi, unalmas kerékvágásba, amit Bagolykőnek hívnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838285#post838285][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.18. 00:18[/b][/url]

Az egyértelmű, hogy ereiben Saint-Venant vér csörgedezik, az azonban egészen meglepő, hogy hazudni ily kevéssé tud, ha pedig jól is tehetné, miért nem fektet bele energiát. Nem mintha egy őszinte hangsúly vagy arckifejezés elhitette volna Norával, hogy a puszta véletlen sodorta ide a fiút, de a látszat kedvéért nem lett volna rossz.
- Én pedig csak erre jártam, véletlenek sorozata - maga is az irónia kényelmes eszközeivel él, s hangjából is kiérezhető némi él. Ha Lafayette rápillant, persze egyből láthatja, hogy egy aprócska mosoly ott bujkál a nő telt ajkainak végében, ám még korainak tartja teljesen szabadjára engedni azt. - Akkor kipróbáljuk, te is olyan érzékeny vagy-e a vélamágiára, mint édesapád - ekkor viszont már némiképp gonosz vigyor jelenik meg arcán, s nem is leplezi, hogy gátlástalan eszközök bevetésére is hajlandó lenne. Egyébiránt halál és hülyeség ellen nincs orvosság, márpedig a levitás korántsem szenved hiányt észben. Ha úgy tartják, mennie kell, a saját jól felfogott érdekében hajlandó lesz beáldozni szabadságának egy szeletét és menteni tyúkszaros kis életét. Pont úgy, ahogy minden emberi lény tenné, mert e tulajdonságukban sajnos nem különböznek egymástól.
- Zöldfülűnek zöldfülű, de alkudozni remekül tud. Elfogadom az italt - a kidobó felé sandít, aki sejtései szerint nem csak azért áll itt, hogy a renitensektől megszabaduljon. Talán ellenőrizné a fiú nagykorúságát is, ha pedig ő nem, a csapos odabent minden bizonnyal igen. - Bármikor engedélyezem a házváltásod, ha ez a szíved vágya. Különben is, hogy lettél Te levitás? - összeszaladnak szemöldökei, s finom ráncok jelennek meg tökéletes homlokán. Érthetetlen dolgok ezek.
Eközben megindul befelé és egy roppant kedves mosolyt villantva el is haladnak a biztonsági őr mellett, aki zokszó nélkül tovább engedi őket. Lafayette bizonyosan rájött már, hogy bár a nő közel sem azokban a körökben mozog, mint apja, azért nem kell félteni. Minden kezében lévő eszközt felhasznál és vissza is él velük, legyen szó fajának jellegzetességeiről, avagy tudásáról. Mert ne legyenek kétségei senkinek, ha az életére törnek, ő lesz az első, aki mérget itat a támadóval. - Nos, mit ajánlasz? Válassz valamit, rád bízom magam.