Eleanora Savannah Vila de La Rosa

Mióta beütött a világjárvány a mugliknál, csak alig-alig, vagy egyáltalán nem volt alkalma kiszabadulni a négy fal közül. Nemrég még a bolgár tengerparton süttette a hasát a szünetben, aztán hirtelen a nagynénje kiíratta a Durmstrangből és visszahozta Magyarországra, hogy beírassa a Bagolykőre. Először nem igazán értette a miértet, de az első tizenöt perc megdöbbenést követően elég világossá vált, hogy megint az apjának köszönheti a kavarodást. Valahányszor a szülei felkavarják az állóvizet maguk körül, mindig őt kell eldugni a világ szeme elől, mintha legalábbis egy Fabergé-tojás lenne, a világ egyik legértékesebb műkincse. Pedig a valóságban csak a szülei Achilles-sarkát jelenti az ő létezése. Néha őszintén nem érti, miért nem adták örökbe, ha ennyi gonddal jár a létezése, és ezt nem hisztériás, spanyol telenovellás hangnemben kell elképzelni, hanem ezek teljesen logikus és racionális gondolatmenetek. Ő a jelenlegi észjárásával egészen biztosan beadta volna önmagát egy árvaházba mondjuk, így senki nem tud senkiről és mindenki éli a maga életét. Ettől függetlenül persze szereti az apját, sőt az anyját is, már amennyiszer életében látta Roxanne-t (Roxanne-nek nevezi, egyszerűen nem érzi azt az anya-fiú köteléket, amitől csöpög a romantikus média úton-útfélen, ha erről a témáról van szó), csak hát a praktikusságban egyikük sem jeleskedik szerinte.
A nagynénjééktől már két napja elköszönt azzal, hogy akkor ő megy is a Bagolykőre, de valójában esze ágában sem volt azonnal megjelenni. Még itt vannak a pesti barátai, és az újranyitás óta nem is volt itthon sehol úgy istenigazából szórakozni, már amennyire a tizenhat éveseket engedik a mugli törvények. A nagybátyjától, Ethantől már megtanulta, hogy tilosban is okosan kell járni, ha már mindenáron szeretne veszélyesen élni.
A körút zsivajában szinte elvész a barátai röfögésszerű nevetése; a 4-6 épp mellettük zötyög el csilingelve valamelyik figyelmetlen közlekedőnek, hogy legyen kedves, ne most akarjon öngyilkos jelöltet játszani a síneken és ne ennek a vezetőnek a műszakja alatt. A telefonját lehalkította, a pálcáját a táskájába süllyesztette (a barátai úgy tudják, hogy hobbi bűvész, azért a varázspálca- jól kiröhögték már érte), és a fantás flakonjából épp valami bekevert löttyöt fogyaszt, akárcsak a társaságuk többi tagja. Őszintén szólva teljesen nyugodt, elvégre Michelle nem szidná le, hogy meglógott az iskolai kötelesség elől. A nagynénje eszméletlenül laza és jófej nő; ha nagyon őszinte akarna lenni, Michelle neki az igazi anya példakép, mert úgy jó nyolcvan százalékban ő és Vasil nevelték, miután Mihael jobbára a világot járta munkaügyben folyamatosan, Roxanne pedig nagyon maximum hétvégéket kapott látogatni. Azt is hol kihasználta az anyja, hol nem. Michelle sosem tiltotta el az anyját a lehetőségtől, pedig bőven megtehette volna mint Lafayette apja által meghatalmazott gyámja. Mindent összevetve az ő fejében egyelőre az a terv, hogy maaaajd jövő héten tiszteletét teszi az iskolában és behazudja, hogy elnézte a dátumot, azt hitte, egy héttel később kell érkeznie, aztán lesz, ami lesz. Egyelőre élvezni szeretné a könnyen szerzett szabadságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838046#post838046][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.13. 19:46[/b][/url]

Eleanora Savannah Vila de La Rosa

Mióta beütött a világjárvány a mugliknál, csak alig-alig, vagy egyáltalán nem volt alkalma kiszabadulni a négy fal közül. Nemrég még a bolgár tengerparton süttette a hasát a szünetben, aztán hirtelen a nagynénje kiíratta a Durmstrangből és visszahozta Magyarországra, hogy beírassa a Bagolykőre. Először nem igazán értette a miértet, de az első tizenöt perc megdöbbenést követően elég világossá vált, hogy megint az apjának köszönheti a kavarodást. Valahányszor a szülei felkavarják az állóvizet maguk körül, mindig őt kell eldugni a világ szeme elől, mintha legalábbis egy Fabergé-tojás lenne, a világ egyik legértékesebb műkincse. Pedig a valóságban csak a szülei Achilles-sarkát jelenti az ő létezése. Néha őszintén nem érti, miért nem adták örökbe, ha ennyi gonddal jár a létezése, és ezt nem hisztériás, spanyol telenovellás hangnemben kell elképzelni, hanem ezek teljesen logikus és racionális gondolatmenetek. Ő a jelenlegi észjárásával egészen biztosan beadta volna önmagát egy árvaházba mondjuk, így senki nem tud senkiről és mindenki éli a maga életét. Ettől függetlenül persze szereti az apját, sőt az anyját is, már amennyiszer életében látta Roxanne-t (Roxanne-nek nevezi, egyszerűen nem érzi azt az anya-fiú köteléket, amitől csöpög a romantikus média úton-útfélen, ha erről a témáról van szó), csak hát a praktikusságban egyikük sem jeleskedik szerinte.
A nagynénjééktől már két napja elköszönt azzal, hogy akkor ő megy is a Bagolykőre, de valójában esze ágában sem volt azonnal megjelenni. Még itt vannak a pesti barátai, és az újranyitás óta nem is volt itthon sehol úgy istenigazából szórakozni, már amennyire a tizenhat éveseket engedik a mugli törvények. A nagybátyjától, Ethantől már megtanulta, hogy tilosban is okosan kell járni, ha már mindenáron szeretne veszélyesen élni.
A körút zsivajában szinte elvész a barátai röfögésszerű nevetése; a 4-6 épp mellettük zötyög el csilingelve valamelyik figyelmetlen közlekedőnek, hogy legyen kedves, ne most akarjon öngyilkos jelöltet játszani a síneken és ne ennek a vezetőnek a műszakja alatt. A telefonját lehalkította, a pálcáját a táskájába süllyesztette (a barátai úgy tudják, hogy hobbi bűvész, azért a varázspálca- jól kiröhögték már érte), és a fantás flakonjából épp valami bekevert löttyöt fogyaszt, akárcsak a társaságuk többi tagja. Őszintén szólva teljesen nyugodt, elvégre Michelle nem szidná le, hogy meglógott az iskolai kötelesség elől. A nagynénje eszméletlenül laza és jófej nő; ha nagyon őszinte akarna lenni, Michelle neki az igazi anya példakép, mert úgy jó nyolcvan százalékban ő és Vasil nevelték, miután Mihael jobbára a világot járta munkaügyben folyamatosan, Roxanne pedig nagyon maximum hétvégéket kapott látogatni. Azt is hol kihasználta az anyja, hol nem. Michelle sosem tiltotta el az anyját a lehetőségtől, pedig bőven megtehette volna mint Lafayette apja által meghatalmazott gyámja. Mindent összevetve az ő fejében egyelőre az a terv, hogy maaaajd jövő héten tiszteletét teszi az iskolában és behazudja, hogy elnézte a dátumot, azt hitte, egy héttel később kell érkeznie, aztán lesz, ami lesz. Egyelőre élvezni szeretné a könnyen szerzett szabadságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838050#post838050][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.13. 21:50[/b][/url]

Sohasem tesz olyan ígéretet, melynek betartására nem képes. Különösen akkor nem tesz ilyet, ha olyan emberekkel ráz kezet, akik akár veszélyessé is válhatnának számára. Sohasem volt bűnöző típus, ám méregkeverői tudományának híre messzire elér, így alkalmasint olyan emberekkel is összesodorja az élet, akik élete nem csillámpónikból és vattacukorfelhőkből áll. Minő meglepetés, hogy Mihael Gérard Saint-Venant is épp egy ilyen férfi volt. Nem mondhatná, hogy kapcsolatukat szorosra fűzte az élet, elvégre Nora - kicsapongó életvitele ellenére - szerette távoltartani magát az alvilág ügyeitől és alakjaitól. Egy röpke kaland, némi szakmai segítség, s már bele is csöppent a francia család nem túl hétköznapi életébe. Ritkán beszéltek, még kevesebbszer találkoztak, ám amikor kiderült, hogy Mihael fia a Bagolykő padját fogja koptatni, nem meglepő módon ellátogatott hozzá egy bagoly azzal a kéréssel, hogy nézzen David körmére. Persze távol álljon a nőtől holmi serdülők pesztrálása, végtére is előbb fekszik le velük, mintsem utat mutasson - pláne a jót -, ezúttal mégis úgy döntött kivételt tesz. Ahogy vigyáz Borcsára, úgy megteszi ezt Lafayette-el is, noha vele némiképp nehezebb dolga lesz, hiszen a Levita házba osztották. Outstanding move. Egyetlen olyan Saint-Venant sem akadt (Julien kivételével, de ő csak félig-meddig, jóindulatból az - a szerk.), aki ne a Rellonba került volna, ám a történelem úgy határozott, megvicceli az ősöket.
Mint arról értesült, két napja kellett volna a fiúnak megérkeznie, de se híre, se hamva nem volt a kastély falain belül. Tizenhét év alatt még egy intelligenciájában megkérdőjelezhető, idomított majom is könnyűszerrel megtalál egy gyermeket, feltéve, hogy tudja, hol keresse. Nora szerencsére tudja. Azt persze nem, hogy egészen pontosan merre találja meg, ám néhány kérdés, baráti kör és információ megismerése után legalább már tudta, hol érdemes elkezdenie a kutatást. Az valóban csak a puszta véletlen műve, hogy az este még el sem kezdődött, ám leszállva a kombínóról - mugli dolgok, ne is kérdezzétek - nem mással találta majdnem szemben magát, mint az ifjú titánnal.
Megtehetné, hogy követi minden szórakozóhelyre, a körmére néz és felügyeli, de ha igazán őszinte akar lenni, van ennél jobb programja is. Hazamehetne, hisz megtalálta, a haverjaival lóg, szuper, feladat letudva. Csakhogy nem véletlenül kell Őt eltüntetni szem elől, így némi hezitálás után a társaság felé indul. Nem kérdéses, hogy bár harmincas éveinek végéhez közeledik, vélavérének köszönhetően mindez aligha látszik meg rajta, inkább tűnik egy bögyös huszonhetesnek, mint egy fiatalos negyvenesnek. Daviddel már találkozott párszor, így nem kételkedik abban, hogy a fiú felismeri, ha megpillantja, épp ezért csap le a háta mögül. - Nocsak, kit látnak szemeim. Csak nem Lafayette Venant? - teljesen hiteles előadás, szempilla megrebben, szemöldök felszalad, csodálkozás az arcra kiül. Egyedül a levitás láthat át a szitán, s hogy ebben biztosra menjen, előveszi leggyönyörűbb mosolyát, hogy a többi jelenlévőt elbűvölje szépségével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838054#post838054][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.13. 22:28[/b][/url]

Nora

Az egész társaság, az a kemény öt srác és két lány mind megáll a felcsendülő hangra, és megfordul, hogy szembenézzen az előttük álló nővel. Az enyhe kifejezés, hogy dekoratív és lélegzetelállító: gyakorlatilag hat embernek a hétből kendőzetlenül kocsányon lóg a szeme és elfelejtett beszélni. A hetedik, Lafayette, elég hamar kirázkódik a transzból és hasonló, udvarias mosollyal viszonozza a köszöntést.
- Saint-Venant. Szép estét, tanárnő! Mi szél hozta Budapestre? – Olyan ez a társalgás kettejük között, mintha régi jó barátok, tanár és tanítvány volnának, ami igazándiból így is van, mármint a tanár-tanítvány rész, de a többi nyilvánvaló megjátszás- nekik. A többieknek aligha maradt megfelelő mennyiségű agykapacitásuk levágni a helyzetet.
- Tanárnő? Ismered? Melyik suliban tanít? – Az egyik barátja félhangosan próbál utánajárni, hova is kellene átiratkozzon, hogy Eleonora taníthassa és minden nap bámulhassa a több, mint gyönyörű nőt, de Lafayette egyszerűen csak megrázza a fejét és vállon veregeti.
Lehetne nagyobb szerencséje is, mint hogy beleütközzön éppen itt és éppen most egy bagolyköves tanárnőbe, de nyilván nem ő választja meg, hogy ki, mikor és hol tartózkodik. Kicsit kínos az egész, hiszen ő is tudja, nem itt kellene tartózkodnia, mégis itt kapták rajta. A fantás üveget hátrébb csúsztatja maga mögé, s mindezt próbálja minél észrevétlenebbül tenni, elvégre muglik között mágiát nem használhat, meg egyébként sem nagykorú még, bevinnék illegális mágiahasználatért és magyarázkodhatna a nagynénjének, mit keresett Budapesten. Michelle türelmes és imádja őt, de a hazugságot nem nyelné be csak úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838058#post838058][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.13. 22:49[/b][/url]

Szinte érzi, hogy nemkívánatos személy ezen a csodaszép, de legfőképpen szabad estén, ám akkor is megtartja ígéretét, ha ő lesz a világ legszemetebb felnőttje valaha. Nem élnék olyan költői túlzásokkal, minthogy ez tyúkszaros kis életének záloga, mert különben a Saint-Venant família végérvényesen kiírtja őt és családját, de még írmagjukat is... Egyszerűen csak nem adna jelentést arról, hogy fogalma sincs, merre van a fiú, ha pedig történne bármiféle baleset, nem vállalná fel annak következményét.
- Oh, persze, Saint-Venant - biccent, mintha csak véletlen félreértésről lenne szó, ám egyértelmű, hogy ez ugyanúgy az előadás része, ahogy a meglepettség. Csupán ők ketten tudják, amit tudniuk kell, s minekután a banda többi tagja azzal sincs tisztában, fiú-e vagy lány, velük nem is kell különösebben foglalkoznia. - Épp a városban jártam és szórakozni indultam - ez csak félig hazugság, ma éjjel valami újdonságra vágyik. - Csak a szerencsének köszönhető, hogy összefutottunk - és ez is csak részben hamis állítás, lévén azt valóban nem tudhatta, hogy ebben a megállóban botlanak majd egymásba. Mindig is fontosnak tartotta, hogy mondandójának egy szeleténél több ne térjen el az igazságtól, így sokkal könnyebb megjegyeznie, mit mondott, avagy mit nem mondott másoknak és ritkábban kerül kellemetlen helyzetbe. Profizmus.
- Na és Ti merre indultatok? - nem kétséges, és ezt Lafayette agyának egy eldugott része is jelezheti, hogy Nora éppen oda tart majd, ahová ők mennek. Hogy miért? Nem is tudom, megérzés. Eközben pillantását végigfuttatja a jelenlévőkön és konstatálva, hogy még annyira sem játszanak vele egy ligában a diákok, mint korábbi afférjai, igazság szerint figyelmét már nyugodtan irányítja a Saint-Venant ivadékra. Azt ugyan már nem látja, hogy a levitás mit szeretne elrejteni, csak annyit vesz észre, hogy a megjátszásban még van mit tanulnia apjától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838060#post838060][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.13. 23:08[/b][/url]

Nora

Az enyhe kifejezés, hogy nem vágyott közönségre, de ha már így alakult, sajnos van annyi ráció benne, hogy felmérje, kár megpróbálnia meglépni ebből a helyzetből, mert nagy valószínűséggel másodpercek alatt utolérné a nő. Pedig szeretett volna még maradni, de hát úgy fest, ez nem lesz kivitelezhető dolog, vagy épp nem egy könnyen elkövethető.
- Nahát, micsoda szerencse. – A ‘szerencse’ szót szándékosan jobban megnyomja némi élccel. Már akinek, ugyebár. Most már kezd teljesen biztos lenni, hogy a véletlennek kevés köze volt ehhez a találkához, főleg azok után, hogy a következő állomásuk is nagyon érdekli Eleanorát.
- Az Insi-
- Én haza, ők a következő helyre. – Gyorsan félbeszakítja a barátját, aki még mindig megbabonázva bámulja Eleanora melleit két másik társával együtt és a domborodó idomokhoz akart szólni az imént, mielőtt Lafayette kerek-perec félbeszakította.
- Mi? Te nem jössz velünk? – A többiek szabályosan megbotránkozva néznek rá, mint akinek szélütése van.
- Nem hiszem. Olyan régen találkoztam a tanárnőmmel. Most meglesztek nélkülem is, ugye? – Őszintén szólva az arcukra van írva, hogy Lafayette nélkül még csak-csak túlélik, de az újdonsült bombázó hiányában igen szomorúak lesznek és neadjisten túl sokat fognak búfelejteni, hacsak a kidobó el nem intézi, hogy hamar vége legyen a bulinak.
Végül öt perc után a csoport tényleg továbbindul, ő viszont felzárkózik Eleonora mellé, mint egy jólnevelt iskolás. Még a lágy mosoly is ott ül az arcán, ahogy a barátai után néz, de közben Eleanorához beszél csak számukra hallhatóan.
- Mekkora bajban vagyok? És a temérdek rokonom közül kinek tesz most szívességet, tanárnő? – Nem köntörfalaz, semmi értelme. Vagy igaza van, vagy nem, de egyszerűen másra nem tud gondolni, mint hogy valaki ideküldte Eleanorát és nem csak magától szambázott ide. Ha téved, akkor az apja paranoiája ezek szerint ragadós.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838062#post838062][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.14. 09:11[/b][/url]

Az is hatalmas szerencse, hogy a szarkazmust még születésekor megtanulta felismerni. Mosolya ezúttal kevésbé őszinte, mint korábban, elvégre ki szeret nem szívesen látott vendég lenni? Mégsem veszi szívére, ha abból az aspektusból vizsgáljuk, hogy férfiak fejének elcsavarója, szinte már megszokta ezeket a bosszús pillantásokat.
- Haza? - felvonja fél szemöldökét, el kell ismerje, ennél jóval nagyobb ellenállásra számított. Nem ismerte ugyan fénykorában a híresen hírhedt családot, de túl sok jót nem hallott róluk. Mivel az alma általában nem esik messze a fájától, lélekben felkészült a harcra, az egész éjszakás pesztrálásra, majd a holnapi fáradt, kényszeredett tanítási napra. A levitás háta mögött megszólalókra vet egy pillantást és, bár a sopánkodás utózöngéi még felhangzanak, erélyes tekintete végül némaságba kényszeríti a többi jelenlévőt. Fiatalos, laza és jó fej, de nem véletlenül lett tanár.
A továbbiakban hagyja, hogy a búcsúzás a maga medrében folyjon, nem szól bele és nem sürget. Innentől kezdve tényleg tökéletesen ráérnek. Bevárja Lafayette-et és az ellenkező irányba indul, bár konkrét célja egyelőre nem igen van. A kastélyba kéne vinnie, mégis megesett rajta a szíve. Hiába, ennyi év után is meg lehet puhítani jó magaviselettel.
- Nem nagyobb bajban a szokásosnál, viszont Mihael megkért, hogy tartsam rajtad a szemem. Mivel két napja kellett volna megérkezned, de nem tetted, úgy döntöttem megkereslek - sokkal egyszerűbb lenne, ha rellonos lenne, váltig állítja továbbra is, ám sem az iskola, sem az élet nem így működik. Bele kell nyugodnia, hogy ez a projekt valamivel nagyobb falat lesz annál, mint amilyenre számított. - Gondolom szabad estét terveztél, így benne vagyok abban, hogy beüljünk valahova és megigyunk valamit. De reggel jelentkezz a házvezetődnél - biztos abban, hogy Michelle sem orrolna meg emiatt a döntés miatt, csupán azért lennének aggályai, mert a fiú ezt titokban akarta intézni. Norának meg mindegy, ha már itt vannak és amúgy is kicsípte magát, legalább egy bárba pattanjanak be, utána meg szófogadóan visszatérnek a régi, unalmas kerékvágásba, amit Bagolykőnek hívnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838094#post838094][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.10.14. 15:48[/b][/url]

Nora

Az tény és való, hogy mérföldekkel kezelhetőbb alapanyaggá sikeredett valami fura véletlen folytán, mint a felmenői, de ettől még némi élc, szarkazmus és kisördög benne is ott bujkál, másként a család már régen vizsgálatot indított volna, hogy valóban Saint-Venant géneket örökölt-e? Szerencsére nem úgy néz ki, mint ha a tanárnő nyilvánosan szeretné leüvölteni a fülét a helyéről egy kis csipkelődésért.
A visszakérdezést nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja, de még a barátja is, akinél éppen lakik, és a fiúnak sem tűnik fel, hogy mugli körülmények között kulcsot kellene adnia Lafayette-nek, hogy bejusson a lakásba, 'haza', annyira elvonja szegény figyelmét Eleanora szépsége. Szerencsére nem húzzák-nyúzzák azt a rétest tovább a kelleténél és hamar leválnak róluk a varázstalanok, hogy csak ők ketten maradjanak.
Könnyedén felzárkózik a tanárnő mellé, tartva a ritmust és lagymatagon kerülgetve a szembejövőket. Van belőlük egy rakat, mióta kiszabadultak a karámból megint. Az apja említésére látványos, már-már mihaelesen forgatja körbe a szemeit, hogy ezzel is jelezze, szerinte az egész túl van reagálva.
- Igazán nem kellett volna. Csak elnéztem a naptárat. - Az ironikus mosollyal az arcán meg sem próbálja leplezni a gyenge hazugságát. Valószínűleg mostanra Eleanora is rájött, hogy a szabados lelke csak egy kis kikapcsolódásra vágyott szülő és gyámsági gondviselés nélkül a nyakában. Az viszont kissé meglepi, hogy rögtön felajánlást kap az este folytatására.
- És mi lesz, ha mégsem jelentkezek? - Széles vigyor ül az arcán, miközben megáll az egyik zöld neonfelirat alatt, ami egy kézműves söröző cégére. - Ha már hajlandó felajánlani a társaságát, meghívhatom egy italra? Persze csak - Itt közelebb hajol, de még a jóízlés határain belül egyensúlyozva, és olyan halkan folytatva, hogy csak a nő hallja. - ha hajlandó elfogadni egy italt egy zöldfülűtől. - Majd ismét kiegyenesedik és szusszan egyet még mindig megtartva a mosolyt az arcán.
- Kezdem egy picit sajnálni, hogy nem ön a házvezetőm. - A kidobó már felfigyelt rájuk, némileg kérdőn pillant Eleanorára, hogy mi a szándékuk, bemennek-e vagy sem, de nem kérdez rá nyíltan. Az ő dolga úgyis csak annyi, hogy megszabaduljon a jelenetet rendező emberektől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838285#post838285][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2021.10.18. 00:18[/b][/url]

Az egyértelmű, hogy ereiben Saint-Venant vér csörgedezik, az azonban egészen meglepő, hogy hazudni ily kevéssé tud, ha pedig jól is tehetné, miért nem fektet bele energiát. Nem mintha egy őszinte hangsúly vagy arckifejezés elhitette volna Norával, hogy a puszta véletlen sodorta ide a fiút, de a látszat kedvéért nem lett volna rossz.
- Én pedig csak erre jártam, véletlenek sorozata - maga is az irónia kényelmes eszközeivel él, s hangjából is kiérezhető némi él. Ha Lafayette rápillant, persze egyből láthatja, hogy egy aprócska mosoly ott bujkál a nő telt ajkainak végében, ám még korainak tartja teljesen szabadjára engedni azt. - Akkor kipróbáljuk, te is olyan érzékeny vagy-e a vélamágiára, mint édesapád - ekkor viszont már némiképp gonosz vigyor jelenik meg arcán, s nem is leplezi, hogy gátlástalan eszközök bevetésére is hajlandó lenne. Egyébiránt halál és hülyeség ellen nincs orvosság, márpedig a levitás korántsem szenved hiányt észben. Ha úgy tartják, mennie kell, a saját jól felfogott érdekében hajlandó lesz beáldozni szabadságának egy szeletét és menteni tyúkszaros kis életét. Pont úgy, ahogy minden emberi lény tenné, mert e tulajdonságukban sajnos nem különböznek egymástól.
- Zöldfülűnek zöldfülű, de alkudozni remekül tud. Elfogadom az italt - a kidobó felé sandít, aki sejtései szerint nem csak azért áll itt, hogy a renitensektől megszabaduljon. Talán ellenőrizné a fiú nagykorúságát is, ha pedig ő nem, a csapos odabent minden bizonnyal igen. - Bármikor engedélyezem a házváltásod, ha ez a szíved vágya. Különben is, hogy lettél Te levitás? - összeszaladnak szemöldökei, s finom ráncok jelennek meg tökéletes homlokán. Érthetetlen dolgok ezek.
Eközben megindul befelé és egy roppant kedves mosolyt villantva el is haladnak a biztonsági őr mellett, aki zokszó nélkül tovább engedi őket. Lafayette bizonyosan rájött már, hogy bár a nő közel sem azokban a körökben mozog, mint apja, azért nem kell félteni. Minden kezében lévő eszközt felhasznál és vissza is él velük, legyen szó fajának jellegzetességeiről, avagy tudásáról. Mert ne legyenek kétségei senkinek, ha az életére törnek, ő lesz az első, aki mérget itat a támadóval. - Nos, mit ajánlasz? Válassz valamit, rád bízom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838990#post838990][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.11.09. 23:39[/b][/url]

Nora

Az igazat megvallva semmi kedve hazudni úgy igazán. Az mégsem így nézne ki, rakna bele némi energiát, hogy hitelt érdemlően mondja bele a másik szemébe némi jól adagolt, megfelelő színészkedéssel a valótlan szavakat. Ez inkább csak irónia volt, de tény és való, az ő iróniája nagyon messze áll a családja többi tagjának élces stílusától. Mindennek ellenére Nora alig elcsíphető, vékony mosolya az ő szájára egy fokkal szélesebbet csal. Gyerek, nem tudja olyan remekül kontrollálni a megnyilvánulásait, mint a felnőttek, így ha elégedett valamivel, az teljes mellszélességgel ki fog ülni az arcára is legtöbbször. A beígért vélamágia viszont nem hogy csökkentené a mosolyát, rendes vigyorba formálja át. Még sosem használtak rajta ilyesmit, nyilván indokolatlan is lett volna, de a kíváncsi természete szinte sikít érte, hogy egyszer kicsalja ezt a 'büntetést' a tanárnőből.
- Nem biztos, hogy szeretnék ellenállást tanúsítani... - Noha alig hallható a motyogása, Nora játszi könnyedséggel kitalálhatja, hogy egy hormonoktól túlfűtött, tizenhat éves srác éppen milyen gondolatokat társít az ő vélaságához. Ennél már csak az volna pazarabb, ha még több vélát fújna a véletlen az útjába a Bagolykőben. Lehet, hogy mégis érdemes útra kelnie és zokszó nélkül követni a tanárnőt?
A kidobó nem állja útjukat, de roppant látványosan bámulja meg az igen dekoratív hölgyet. Lehet, olyasmi gondolatok járnak a fejében, mint 'Hogy lehet, hogy ez a taknyos ilyen nőt szedett fel ma estére?', pedig ha tudná a tényállást... Lafayette titkon rendkívül boldog a kis protekciójától, elvégre hányan mondhatják el, hogy csinos tanárnők külön érte jönnek fel Pestre, hogy összeszedjék az elkóborolt fenekét? Egyébként, ha minden kötél szakad is, nem szokta hangoztatni, de van hamis személyije, biztos ami biztos. Apa nem engedte el csak úgy garázdálkodni, de persze azért az ilyen dolgokat inkább végső esetben szabad használnia. Mondjuk, ha a csapos tényleg elkéri az igazolványt.
Egy félreesőbb boxhoz kíséri Norát, távolabb a bejárattól és a pulttól. Körülöttük döng a zene, a hely majdnem tele van, de az épp most felszabadult asztal, amihez érkeznek, szerencsére nem a hangszórók alatt van, de még csak a stratégiai mosdók mellett sem. Nora kérdése láthatóan szórakoztatja, még el is kuncogja magát az értetlenségen. Hát igen, az egész família elcsodálkozott a besorolásán.
- Azt hiszem, nagyobb könyvmoly vagyok és erősebb a törvénytiszteletem, mint padréé vagy az anyámé. Ha összehasonlít az apámmal, lenne szíve őszintén azt állítani, hogy tényleg rellonos vagyok? Bár... - Itt elgondolkodva néz bele Nora szemeibe, és megrázza a fejét. - ... istenigazából még ön sem ismer engem, én sem önt, hogy ez a kérdés reális lehessen. Lehet, mégis van bennem rellonosság, csak nem elég nyilvánvaló, én sem igazán tudom. Mondjuk azok alapján, amiket apám és a nénikém mesélt, erős kétségeim vannak afelől, hogy be tudnék illeszkedni a házba. - Szegény gyerekben nincs bizonyítási vágy, feltűnési kényszer, gonoszkodás iránti csillapíthatatlan vágy, fensőbbségi tudat és száz más tulajdonság, amiket felismerni vélt a felmenői anekdotáiban szereplő rellonosokkal kapcsolatban. Lehet, hogy ezek csupán az előítéletei, vagy pont a szülei és a keresztszülei egy ilyen szériát fogtak ki anno, de első blikkre nem feltétlen szimpatikus egy közösség. Másfelől van olyan személyiségjegye, ami illeszkedhetne a rellonosok tulajdonságai közé; például egy bosszúálló kis szarházi, aki nagyon sokáig képes türelemmel tervezni, hogy rúgjon egy irtózatosan nagyot az ellenlábasába, és az sem zavarja, ha az oroszlán már döglött és a földön fekszik.
- Mit szól kezdésnek egy tatrateához? Alapozásnak tökéletes, ha szereti. De remek a házi pálinkájuk is és persze a kézműves söreik. Szóval, mit hozhatok a hölgynek? - Természetesen ő lesz az inas, ez nem is kérdés, ő hívta meg Norát, csak az óhaját lesi és már megy is teljesíteni, ha megkapta a szükséges infókat.