[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883794#post883794][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.11.08. 11:09[/b][/url]

Csernák Jonatán

Jonatán kimondja a kulcsszót. Szeretnék ellenkezni, már majdnem meg is csóválom a fejem, ám önismeretem végül legyőzi az ingert, s egy kellemetlen-elismerő mosoly kíséretében bólogatok.
- Nos, igen... máshogy nem is lehet ezt csinálni, ha jobban belegondol az ember. - Értek egyet a másikkal. Hiszen ki vállalna önként huszonnégy órás ügyeleteket - olyan ügyeleteket, ahol nagy a tét, rendszeres az életveszély, s az embernek mindig a maximumot kell nyújtania? Nos, az én megfejtésem a következő: vagy megszállottak, vagy hőskomplexusban szenvedők. És ez a két kategória nem feltétlen zárja ki egymást.
A következő kérdésére felszalad kissé a szemöldököm, mert váratlanul ér annak nyíltsága, ám végül megvonom a vállam pár pillanat elteltével.
- Ami azt illeti, igen, egy ponton - ismerem be, miközben ismét vágok egy darabot a szendvicsemből. - Szerintem a legtöbbek átmennek ezen, főleg az elején, mikor felborul az életritmus, és ne is beszéljünk a dolgok lelki vonzatáról. - Emelem ki egy nem elhanyagolható aspektusát a kérdésnek. - Mostanra mondjuk vannak taktikáim, hogy elkerüljem, de amikor egy ilyen hosszú műszak után nem tudok aludni, és hamar jön a következő, én meg csak forgolódok... van, hogy még előfordul. - Vonom meg vállam finoman ismét, hiszen mostanra eljutottam odáig: nem kell szégyellni az ilyesmit. Pont nekünk, gyógyítóknak pontosan kellene tudnunk, hogy a bájitalok arra vannak, hogy problémáinkra megoldást nyújtsanak. S amíg nem válik valaki a gyógyszerek függőjévé, nem szedi túl rendszeresen a főzeteket, vagy rombolja velük az egészségét - addig nincs is ezzel probléma. Hiszen a fejfájásra is fájdalomcsillapítót szed az ember: alvászavarra Álomtalan Álomhozót fog.
Na meg persze... őszinteségemhez azért nagyban hozzájárul a fáradtság is, amelynek szűrőjén keresztül az ember néha még egyszerűbben és világosabban is látja a dolgokat, hisz nincs is esélye túlgondolni.
- Neked is kell? - Kérdezek még vissza a bögrém fölül rápillantva.
Jonatán újabb kérdése feltételének pillanatában a Nap is végre előbukkan, s sugarai elérik az arcomat. Szemeim lecsukódnak, s pár másodpercig csak élvezem a fényt, mely már most kissé feltölt.
- Mhm, persze. Nagyon szeretek velük dolgozni - bólogatok, s végül kinyitom a szemem a kis elemista intermezzom után. - Persze... az aeromágia mindenhol kényes terület marad majd bizonyos embereknél, de mit lehet tenni. - Vonok vállat egy halvány mosoly kíséretében. Hiszen Jonatán pontosan tudja, hogy az előző csapatban páran nem voltak oda meg vissza a képességért, s hát, ez mindig, minden közeg része lesz még egy ideig. - Én végzem a dolgom, és ennyi. De minden ellenére azért kooperatív mindenki, egy vészhelyzetben nem lehet makacskodni. Vagyis lehet, de... nem érdemes. Nem túl profi. Persze, nem mondom, hogy nem fordul elő, ha épp nem olyan nagy a tét. - Nyilvánítom ki még egy kis korty tea kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883866#post883866][b]Salamon Gréta - 2024.11.10. 20:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883872#post883872][b]Csernák Jonatán - 2024.11.10. 22:52[/b][/url]

Örülök, hogy egyetért. Nem vagyunk teljesen normálisak, de valakinek ezt is kell csinálnia. És ha nem is nyalják fényesre a seggem a betegek, én úgy hajtom le a fejem a párnámra esténkét, vagy amikor a műszakom engedi, hogy megtettem minden tőlem telhetőt. Vagy kapok érte hálát, vagy nem, de hiszek abban, sőt tudom, hogy jót teszek. Ez ad erőt. Valamit tenni másokért.
Fogalmam sincs, mit gondolok, hogy így rákérdezek, nyíltan, szemtől szemben. Lehet, hogy már csak a fáradtság beszél belőlem. Úgy hathat rám, mint másra az alkohol. Nem biztos, hogy teljesen józanul gondolkodom már, inkább az agyam átkapcsolt valami félálom-üzemmódba, és azért vagyok ilyen tapintatlan. Mert hát ugye erről ritkán beszél az ember, és nem vagyunk mi olyan jóban, hogy csak úgy megossza velem. De úgy tűnik, mázlim van. Így, ennyiből is büszke vagyok rá, amiért mert beszélni róla. Nyilván kettőnk között marad.
- Persze, ez egyáltalán nem gáz - erősítem meg szóban is. - Kéne, de még nem mertem bevenni. Nem szeretnék rászokni... Szóval szívesen meghallgatok taktikákat, hogy mivel lehetne kiváltani - azt hiszem, nem kell megindokolnom a szavaimat. Nyelek a teámból, majd bekapok egy újabb villányi rántottát. Jó ez a hely. Ricsi pedig vagy a felkelő Nap fényét élvezi, vagy annyira álmos már, hogy leragadnak a szemei. Mosolyomat megtöri egy újabb ásítás. A Holdnak most valahogy jobban örülnék.
- Szerintem irigyek, vagy félnek tőled... Nem tudnak hova tenni, mert különleges vagy. De az jó, hogy nem szívod mellre. Ez a helyes hozzáállás. Innen nehezebben tudlak bevédeni, de gondolom mások is támogatnak - mosolygok, mert emlékszem, hogy az igazságérzetem nem hagyta a munkahelyi balhét, viszonylag újként kerültem oda, de nem akartam konfliktust, ezért kiálltam, akiért kellett. Olykor Ricsiért is. - Elvagyok egyelőre mentősként, de ha nem bírnám, vagy egyszer megunnám, gondolom sokan megyünk az ispotályba innen, vagy valami rendelőbe - jön ki belőlem, nem is kérdésként, hanem mintegy elmesélve a saját hozzáállásom, mintha nyugtatni akarnám magamat és a külvilágot ezzel a válasszal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883892#post883892][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.11.11. 17:48[/b][/url]

Érzi a távolságtartást, nem véletlenül nem kap puszit az arcára, ez pedig óhatatlanul is elgondolkodtatja, miközben befelé haladnak. Egy halovány mosoly azért kiszalad belőle és biccent, hogy jó a helyszín, aztán helyet foglal ő is az asztalnál. Miközben Detti az itallapot fürkészi, Balázs az étlapot veszi szemügyre, egész jónak tűnik a kínálat, bárcsak jobb lenne a hangulat. - Ezek szerint eldöntötted. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon tudlak elképzelni egy tanteremben, az túl kötött. Neked jobban áll, ha jöhetsz- mehetsz - és nem csak, hogy jobban áll, de Balázs szinte biztos benne, hogy Detti úgy érzi jól magát. Valószínűleg emiatt sem vágyott az összeköltözésre, amit utólag Balázs is átgondolt és rájött, hogy ha volt is benne ilyen gondolat, azt elhamarkodta. Csak az bántja, hogy Detti azóta úgy kezeli őt, mint egy idegent, vagy egy távoli cimborát. Közben int a pincérnek, hogy megrendelhessék az ételeket és italokat. - Igen, van még rajta némi munka, de hamarosan elkészül és akkor már onnan űzöm az ipart - mosolyodik el, a pincér ekkor ér az asztalukhoz. - Helló, egy mexikói csirkés nachos tálat kérek, a hölgynek pedig…- átadja a szót Dettinek. - Illetve kérnék egy sört - ő azt szereti, eszébe se jut flancolni, rövidet meg most nem inna. Mosolyog haloványan, de nehezen tud úgy tenni, mintha mi sem lenne, márpedig érzi, hogy nem stimmelnek a dolgok kettejük közt. - Detti, gondolkodtam kettőnkről és azt hiszem, jobb lenne, ha csak barátok lennénk - kezd bele, bár alapvetően a randi elején még motoszkált benne, hogy talán helyre is billenhetne köztük a kapcsolat, azóta viszont úgy érzi a nő rezdüléseiből, hogy a köztük lévő szakadék sokkal nagyobb, mint azt gondolta volna. - Úgy értem, én szeretlek, csak azt hiszem, nem ugyanazt akarjuk az élettől. És úgy érzem, rosszabb most a kapcsolatunk, mint mielőtt összejöttünk volna, szóval nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen - nem akarta húzni-halasztani a dolgot, talán nem épp bölcs döntés, hogy még az étel előtt hozta szóba, de inkább legyenek túl rajta és utána jóízűen egyenek, mint hogy végig görcsöljék ezt a randit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883909#post883909][b]Szikszai Attila - 2024.11.12. 16:28[/b][/url]

- Nem vagyok auror - próbálja oldani ő is a feszültséget, mert azonnal levágja, hogy Grétát legalább annyira kellemetlen helyzetbe hozta a rákérdezéssel, mint saját magát. Talán pont az ilyen jellegű szituációktól félt. Mindenesetre gyorsan emlékezteti magát arra, hogy egy ismerkedés során sajnos mindez benne van a pakliban, és hogy a vele szemben ülővel nem kötelezte el magát, nem tartozik neki semmivel, hiába a közös hullámhossz, ennyi idő alatt még mindig kvázi idegennek számítanak. Jönnek-mennek az ismertségek, főleg az ő életében, hozzászokott már valahol, de van, ami még mindig nagy csalódás tud lenni.
- Áh, értem - válaszolja. Az alkohol sok mindenre magyarázat. Talán hihető is emiatt a története. Nem szeretne hibást keresni, mert előfordulhat egy ilyen, de a tények attól még tények, és ezt fel is vázolja neki a következőkben. Értékeli ugyan, hogy a humorral ő is próbálja oldani a helyzetet, de ez jelenleg már nem elég. Főleg az utána következő megjegyzései árnyalják egyre jobban az eddig kialakult Gréta-képet Attila fejében. Hogy miből feltételezhette, nem tudja pontosan, kissé sértő a gondolat, már ha a korára gondol, ami viszont azt jelentené, hogy hisz a sztereotípiáknak.
- Pedig szeretek egyértelműen fogalmazni - még ha nem is tudhatja Gréta, közlése határozott ezzel kapcsolatban.
Kicsivel később úgy tűnik, lenyugszanak a kedélyek. Talán csak egy kis idő kellett neki mindezt megemészteni. Túl jól indult a találkozásuk, ebben egyetérthetnek. Attila is elmosolyodik.
- Jobb most, mint amikor már késő lenne - így mindketten koncentrálhatnak a nekik megfelelőre, és nem rabolják egymás idejét feleslegesen. Beelegyezik az ölelésbe, a fülsúgásra pedig csak halkan nevet, mert mindig megkapja, hogy még mennyire fiatalosan néz ki pedig.
- Sajnos nem. Bárcsak... Én is sajnálom. De sok sikert neked - kíván sok szerencsét, majd miután összekapja magát és természetesen mindkettőjük számláját rendezi, mély sóhajtással távozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884071#post884071][b]Óvári Bernadett - 2024.11.17. 20:44[/b][/url]

x valahogy x

- Csak azért vállaltam, mert a doktorival járó követelmény - válaszolja magyarázatképpen. Magától eszébe sem jutott volna, hogy oktatónak álljon. Egyrészt pedagógusi végzettsége sincsen újdonsült utódjával ellentétben, másrészt valóban nem az ő álma egy tanteremben untatni az érdeklődés csekélyke jeleit is csak alkalmanként mutató nebulókat. Nem az ő világa, pusztán kénytelen volt bevállalni a már említett doktori miatt. Meg is könnyebbült rendesen, amikor végre mindent sikerült elrendeznie a tanulmányi osztályon. Alig várja, hogy visszamehessen végre a világot járni, ami most kilátásban is van, amennyiben elfogadja Sigge ajánlatát. Előbb azonban ezt akarta elrendezni. Pont annyira lelkes, mintha egy családi ebédre kellene beülnie, minden kedves családtaggal és a nővérével. Százszor inkább ülne be ismét Felagundhoz bájitaltan vizsgára vagy Hollóhoz egy egész VAV-ra, bármennyire is utálta akkoriban mindkettőt. Rákérdez inkább a műhelyre egyelőre, nem akar azonnal az egész közepébe vágni mégsem.
- Akkor sok sikert hozzá - válaszolja az elhangzottakra, majd a pincér is odaér. Nem gondolkodik kifejezetten sokat azon, hogy mit is válasszon. - Ugyanaz lesz, a sörrel együtt, köszi - jelenti ki, és biccent is a pincér felé, aztán visszafordul Balázshoz, aki pillanatokon belül megelőzi őt ugyanazzal a gondolattal, mint amit ő is szándékozott szóba hozni éppenséggel.
- Oké - válaszolja aztán tömören, egy pillanatra még el is mosolyodik rezignáltan, ahogy az étlapra pillant. Éppen csak vállat nem von, hogy nem számít. Tulajdonképpen számít, de nem tud mit kezdeni azzal, hogy Balázs olyasmit vár tőle, amire sosem volt igazán képes. Nyitott sem különösebben. Belemenni viszont nem akar ebbe, mert már tapasztalta, hogy kettejük közül, Balázs az érzelmesebb és érzékenyebb is, ha lehet így fogalmazni. - Jó, persze, értelek és... egyet is értek. Tulajdonképpen valami hasonlót terveztem mondani. Felajánlottak egy állást az Ereklyevédelmi Szövetségnél, és szeretném elfogadni. Az Ereklyegyűjteménynél is csak konzulensként maradnék is, szóval... azt hiszem, kár lenne így erőltetni egyébként is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884163#post884163][b]Vanya Dragomirova - 2024.11.23. 16:00[/b][/url]

Még soha senkivel nem leveleztem annyit, mint vele, sőt, szerintem együttesen sem küldtem annyi üzenetet a mobilomon mindenki másnak, mint neki ebben a néhány hétben. Ami még amellett is soknak számít, hogy egyébként nem sűrűn használom a mugli eszközt.
Tény, hogy lényegesen gyorsabb és kevésbé körülményes, mint akármelyik más, akár varázslatos opció, de az esetek többségében igyekeznem kell fenntartani a büszke aranyvérű látszatot, és abba nem annyira passzol egy ilyen kütyüvel mókolás. De miután Damian elkérte az elérhetőségemet a színházból hazafelé jövet, úgy döntöttem, magamnál tartom ezentúl.
És nem is kellett sokat puhítani, míg végre vette a lapot, és elhívott valahová szórakozni. Még sohasem voltam kaszinóban, Papa nem szerette, másként pedig nem engedtek volna be, de a srác oldalán olyan könnyedén sétálok be, mintha az enyém lenne a hely. Igaz, én mindenhová így szoktam érkezni, de most nem kell tartanom attól sem, hogy ezt valaki kétségbe vonná.
A ruhám ezúttal kicsit visszafogottabb, de sminkem épp úgy ragyogó, mint a nyakamban és ujjaimon viselt ékszerek, és mivel úgyis főként a kisugárzás teszi az embert, nincs kétségem afelől, hogy elragadó vagyok. Mint mindig.
- Ú, vannak itt olyan félkezű tolvajok? Vagy micsodák? - érdeklődök fellelkesülve a megannyi csilingelő hang, csörgés-zörgés, itt-ott felcsendülő dallamfoszlányok hangjára, és a káprázatos fények, csinosan felöltözött emberek látványára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884200#post884200][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.11.25. 19:18[/b][/url]

Detti nem meglepő módon ugyanazt rendelte, ez nem lepi meg, hisz az ételek terén gyakran választottak hasonlót, legalább ebben egyeztek. Balázs viszont nem igazán akar mindenféléről cseverészni, miközben egy ideje már kavarognak benne a gondolatok, s jobbnak látja, ha minél előbb túlesnek a nehezén. Azt mondjuk nem tudja, hogy Detti hogyan veszi majd az akadályt, ezért csak reménykedik, hogy nem sérti meg Őt, bár nem úgy ismerte meg, mint aki nagyon sértődékeny lenne. Talán készült is egy érzelemmentesebb reakcióra, az elmúlt találkozóik ugyanis hasonló hangulatban teltek el. - Oké - ismétli Dettit, bár kissé furának tartja a reakcióját, s már-már azon gondolkodik, hogy rákérdezzen, minden okés-e, mikor végül a nő csak megtöri a csendet és beszélni kezd. - Igen, hosszútávon ez úgy sem működne kettőnk között - és most már tudja is, hogy a nő amúgy is elutazott volna, így kár is lett volna bármivel is próbálkoznia.
- Ez viszont jó hír, úgy értem, hogy ilyen remek állást ajánlottak fel. Azt hiszem, bántad volna, ha egy ilyet visszautasítanál - jegyzi meg, s bár nem mutatja ki, azért neki nehéz elengednie a nőt, de azt is tudja, hogy így lesz a legjobb mindkettőjüknek.- Ha arra járok, meglátogatlak - teszi hozzá, ezzel is jelezve, hogy ha kapcsolatként nem is úgy alakult ez kettejük között, azért barátként továbbra is elérhető a nő részére. Miért is ne lenne, hisz már suli óta ismerik egymást. Közben kiér a pincér az italokkal, a két pohár sör landol is előttük, az ételre azonban egy kicsit még várniuk kell. - Mikor költözöl majd? Vagy hoppanálni fogsz? - úgy is megoldható, de hát ki tudja, hogy Detti nem -e nézett már körül a házak táján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884288#post884288][b]Óvári Bernadett - 2024.11.29. 20:39[/b][/url]

x valahogy x

- Most sem működik - állapítja meg nemes egyszerűséggel, és roppant tárgyilagosan. Mi mást is mondhatna. Ő is éppen azt tervezte, hogy pontot tesz az egész végére, mert ha működne, akkor beszélnének. Mi több, már régen megbeszélték volna az egészet, és működne, még ha mások esetleg nem is értik. Viszont az az érzése, hogy ebbe túl hamar és túl meggondolatlanul ugrottak bele, egy hirtelen fellángolásra építve. Vagy csak mindkettőjüknek hiányzott volna egy test melege? Abban biztos, hogy neki olyan mértékű kötődés, mint amit Balázs elvárna, nem fog menni, akkor pedig minek erőltetni? Kedveli, de nem szerelmes. A szexet jónak tartja, tagadhatatlanul, mert abban valahogy még találtak valami közös hullámhosszt, vagy minek lehet ezt nevezni. Ebben azonban valahogy ki is merül az egész, mert ha jobban belegondol, nem igazán van bennük más közös az együtt töltött iskolai éveken túl.
- Teljesen mást akarunk az élettől, úgyhogy egyetértek, hosszútávon főleg nem működne - folytatja aztán mégis a gondolatot, aztán megkönnyebbülten szusszan egyet. Ez sokkal könnyebben ment, mint várta. Jelenetre számított, könyörgésre, és olyan kérdésekre, amiket nem csak nem tud, de nem is szeretne megválaszolni. Vagy éppen duzzogásra és passzív-agresszív válaszokra, mint amikor elvitte magával Svédországba. Legalább olcsón megúszta így, és közönségbarát módon, hiszen mégiscsak egy vendéglátóhelyen vannak. Ezért sem akarta úgy elmondani, hogy esetleg áthívja egy sörre. Azt is megosztja végül, hogy akkor ennek függvényében igent fog mondani Sigge ajánlatára, bölcsen nem említve meg a férfi nevét azért, nehogy az mégis rossz irányba vigyen mindent.
- Nem vagyok benne biztos, hogy elutasítottam volna - feleli aztán őszintén. Mondhatni, hogy talán a munkájába szerelmes igazán, így Balázsnak nem is volt annyira sok esélye semmi igazán komolyra. - Ez kedves tőled, bár kétlem, hogy Szíriában és Libanonban futnánk össze nyaralás közben, nem az a nyaralásra ideális környezet, de nem költözöm el. Vagyis ez... bonyolult. A Mennydörgő utcai lakást visszakapja a nagybátyám kiadónak, és kapok nála egy szobát. Az Ereklyegyűjteménynél megmaradok külsős konzulensnek, de főként úton leszek. Ezek ilyen több hetes-hónapos projektek, attól függően hol és mit keresünk, amikor pedig nem, talán még szakmai konferenciákra is eljutok. Majd kialakul. Táltosra is a nagybátyám fog főként vigyázni így, sajna - meséli végül válaszul a kapott kérdésekre. - Szóval ha máshol nem, néha összefuthatunk még Bogolyfalván. Kedvellek ettől még, és remélem, találsz valakit, aki elviseli a macskákat is és szeretne összeköltözni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884462#post884462][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.12.09. 21:56[/b][/url]

Ő is végig hallgatja Dettit, teret engedve a nő gondolatainak, melyből számára is kiderül, hogy kivételesen valamiben végre egyetértenek. Valamiért sejtette is Balázs, hogy ez kerül majd terítékre, ugyanis az elmúlt időszakban minden találkozásuk rosszul sikerült. S még ha az elején bántotta is a férfit az, hogy ebből nem lehet már több, mostanra belátta azt, hogy így lesz jobb mindkettőjüknek. Bárcsak máshogy lett volna, ez is átsiklik gondolatai közt, persze nem fogja kimondani hangosan. Detti nem az a nő, akit kalitkába zárhatna - nem mintha az lett volna a célja - de be kell látnia azt, hogy el kell engednie őt. - Hidd el, ez meg sem lep - mosolyodik el, ha Detti őt nem is, Bazsi már jól kiismerte a nőt. - Nem is mondtam, hogy nyaralnék - mosolyodik el, majd érdeklődve hallgatja, hogy mik a tervek, közben bólogat. - Akkor igazán zsúfolt időszak vár majd rád, kalandos utazásokkal. Sok sikert hozzá, tényleg, kívánom, hogy megtaláld azt, amire igazán vágysz - mondja őszintén, s mivel időközben megkapták az italokat, sajátját koccintásra emeli. - Igyunk arra, hogy mindkettőnk tervei valóra váljanak. Egészségünkre! - kortyol is a sörből, de úgy tűnik, hogy már érkeznek is a finom falatok. - Legyen így, fussunk össze majd néha - mosolyog, aztán neki áll felszelni a húst. A vacsora további részében még beszélgetnek, oldott a hangulat is, Balázs sem érzi már magán a terhet. - Örülök, hogy eljöttél. Azért nem voltam ebben olyan biztos - jegyzi meg nevetve. - Hazakísérjelek? - teszi fel a kérdést, mert történt, ami történt, attól függetlenül Balázs szívének kedves Detti és semeddig sem tart ez neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884470#post884470][b]Salamon Gréta - 2024.12.10. 11:03[/b][/url]

Igazán csalódott lettem, nem is azért, mert szemfüles volt és kiszúrt egy bakit az adatlapomon, hanem azért, mert nagyon érződött az, hogy neki igen is számít a kor. Nekem kevésbé számított, hisz sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy jól érezzem magam vele és legyen meg az összhang, ez pedig megvolt. - Igen, jobb - sóhajtva bólintottam a szavaira, de nehéz volt csak úgy útnak engedni, épp most, mikor már igazán kezdte felkelteni az érdeklődésem.
- Ez az átkozott adatlap - újabb sóhajjal, halovány mosollyal pillantottam rá, nekünk ez eddig tartott. - Köszönöm, Neked is! - mosolyogva köszöntem el tőle, aztán szomorúan távoztam. Már elhagytam a szórakozóhelyet, amikor eszembe jutott az, hogy attól még barátok lehetnénk, hisz tényleg jókat beszélgettünk. Emiatt viszont már nem fordultam vissza, a sors úgyis újra az utamba sodorja majd, ha dolgunk lenne egymással. Lépteimet sietősre vettem, hogy mielőbb elérjem a hazafelé tartó hopp járatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884484#post884484][b]Óvári Bernadett - 2024.12.10. 17:31[/b][/url]

x valahogy x

Kurtán felnevet a válaszra. Talán Balázs mégiscsak ismeri, csak nem tudja elfogadni igazán, hogy nem ugyanazt akarják? Ő sosem lenne képes letáborozni, amolyan vándorléleknek tartja magát, aki folyton úton van és úgy érzi jól magát, arról nem is beszélve, hogy anyának például el sem tudja képzelni magát. Balázs talán majd talál valakit, aki viszont ezt szeretné, na meg többé-kevésbé ugyanazt, mint a férfi is. Minden rossz érzés nélkül tud neki sok szerencsét kívánni ehhez. Annak úgysem lenne értelme, hogy szívják egymás vérét valami erőltetett, de boldogtalan kapcsolatban, ahol senki nem találja a helyét. Különös már ezen a ponton, hogy egyetértenek, pedig nem így indult ez sem. Addig egészen jó is volt, amíg nem keveredtek érzések a képbe.
- Köszönöm, ugyanezt tudom csak kívánni neked is - mondja ki, elvégre úgy ér igazán, nem csak gondolatban. Nem kell győzködni róla, hogy az éppen megérkező sört koccintásra is emelje aztán.
- Egészségünkre, meg akkor a boldogulásunkra - válaszolja egy féloldalas mosoly kíséretében, majd bele is kortyol az innivalóba. Ez is olyasmi, amiről nem fog lemondani, bármit is szeretne a másik. Ígéretes azért most ez a beszélgetés, talán még tudnak barátok maradni, amit ennyi év után nem is bánna azért. Mégiscsak iskolás éveikből ismerik egymást, az azért csak számít, jobban, mint egy félresikerült kísérlet valami kapcsolatszerűségre. Elcsevegnek még egészen normálisan, a korábbi interakciókhoz mérten igazán jól is a vacsora során. - Ha szeretnéd, nem bánom. Ha gondolod, még egy búcsúéjszakára is feljöhetsz, csak ne akard megkérni reggel a kezemet, mert harapós leszek. Nem vagy te azért rossz ember, Jávor, csak néha hülye... ahogy én is. Lehet, hogy egy másik univerzumban működne, vagy csak más körülmények között. Most ezt ne értsd félre, de ha nem lennél, ki kellene találni, mert hiányozna a hülye fejed - válaszolja kuncogva, némileg az elfogyasztott három sörnek köszönhetően is, ami azért oldani szokta a nyelvét éppen úgy, mint a hangulatát. Messze nem részeg azonban, csak oldottabb. Veszi is a kabátját közben, és mehetnek, ne kelljen rá várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884870#post884870][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.12.28. 20:45[/b][/url]

Abban, hogy írt neki, tulajdonképpen nem volt semmi helytelen.
Igaz?
Abban sem, hogy másnap, harmadnap, majd később számtalanszor ugyanígy tett. Ösztönösen jött az üres fecsegés, ami nem tért ki kényes témákra, részéről pedig időkitöltésnek hadználta a lány levélbeli, majd pedig az óvatos noszogatására, telefonon keresztüli társaságát.
Vanyával könnyű volt megtalálnia a közös hangot. Vanya nem mondott ellent, akkor mutatott lelkesedést, amikor azt szerette volna és akkor tett fel kérdéseket, amikor nem volt kínos. Gondolatban Esther bájosan üres érdeklődését juttatta az eszébe azokról a családi vacsorákról, amikor az asztalnál egymás mellé kényszerültek. Ez a kellemes otthonosság pedig pont olyasvalami volt, ami fenntartotta az érdeklődését és végül elégnek bizonyult ahhoz, hogy olyat tegyen, amit egyébként nem szokott: magával hozza játszani.
Az estére vonatkozón még akkor sincsenek kőbe vésett tervei, amikor a muglik előtt egy budai rövidáru üzlet bejáratának álcázott ajtóban belép a lány előtt és lesétál a keskeny, mélybordó bársonnyal fedett lépcsősoron, röviden megtorpan a biztonságért felelős varázsló előtt, majd pedig besétál a kaszinó fényes, hangzavarral teli előterébe. Ott várja be Vanyát, akit a sejtelméhez mérten tényleg nem állítottak meg az ajtóban. Különben is miért állították volna?
   -  Vannak, vannak - válaszol nevetve, miközben tovább lép az ismétlődő, szőlőindákat mintázó szőnyegen. - De főként dísznek. Megvan a bájuk, de őszintén, minden élvezetet elvesz egy mugli gép ellen nyerni vagy veszíteni. Hol az élvezet, ha nem nézhetsz a szemébe annak, akitől elnyerted a pénzét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884915#post884915][b]Vanya Dragomirova - 2024.12.29. 16:28[/b][/url]

A férfi karjába kapaszkodom, és egészen közel húzom magam hozzá, mert tudom, hogy ez itt, ez a hely jelenti számára a mennyországot, de azt akarom, hogy ne feledkezzen el rólam sem közben. És persze olyan érdeklődést mutatok a szerencsejátékok irányában, ami valójában sehol sincs meg bennem, de hogy a kedvére tegyek, megjátszom. Az első pillanattól kezdve hazudok neki, de nem látom, hogy ezzel bármi probléma volna.
- Szóval nem is a kaszinót szeretnéd megkopasztani, hanem másokat? - kíváncsiskodom, de persze már eddig is sejtettem a választ. A Flaviu családnak van pénze, nincs szüksége arra, hogy nyerjen, nyilvánvaló, hogy a játék vonzza, és nem az, hogy profitáljon belőle.
Még nem tudom, mennyire szerencsés kezű, így fel sem merül bennem, hogy esetleg odáig fajulhat a szenvedélye, hogy eljátssza a vagyonát. Egyelőre nagyon is izgalmasnak találom, hogy élvezetet lel mások kárában.
- Akkor.. hova megyünk? És még fontosabb kérdés: mit iszunk? - fordulok felé, mikor már kellően kinézelődtem magam és kissé meg is szédültem a szín- és hangkavalkádban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884919#post884919][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.12.29. 19:22[/b][/url]

Nem tűnik fel neki a lány őszintétlensége. Más talán megállna egy pillanatra és elgondolkodna rajta, miből fakad egy ennyire fiatal lány érdeklődése a szerencsejátékok iránt, ehhez azonban kénytelen lenne kihúzni a fejét a saját seggéből és őszintén foglalkozni a lánnyal. Ez azonban jelenleg nem prioritás az életében. Ő csak élvezi, hogy Vanya belékarol és továbbsétá vele az előtérben, a többi pedig mindössze... háttérzaj.
   -  Ha játszani szeretnél, ne igyál sokat - válaszol először a lány második kérdésére könnyedén, miközben tovább is tessékeli a kártyaasztalok felé, amin túl a terem túlfelén a bár kapott helyet. - Mert gondolom szeretnél játszani. Az pedig, hogy mit és ki ellen, mér csak vérmérséklet kérdése. Részemről izgalmasabb mások ellen játszani, mint egy névtelen és arctalan entitás ellen, bár az is igaz, hogy ez az entitás viszonylag ritkábban vár be az este végén és ver meg a sikátorban.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=884975#post884975][b]Vanya Dragomirova - 2024.12.30. 20:10[/b][/url]

- Nem is tudom, mit ajánlanál? - kérdezek újfent, hiszen itt ő mozog otthonosan, és szeretném is éreztetni vele, megbízom benne - ha nincs is egészen így -, hogy ő is eleressze magát. - Mármint játékra. Az itallal szeretem, ha meglepnek.
Vagyis készséggel várok kicsit türelmesen, ha hozna nekem valamit a bárból, hogy ki ne száradjak. Meleg is van, úgyhogy jól érzem magam a vékony ruhában a kártyaasztaloknál megállva, a cipőm pedig természetesen el van látva egyfajta párnázó bűbájjal, így jól fogom bírni az estét akkor is, ha több helyen is szerencsét próbálunk.
- De egyelőre azzal is megelégszem, ha kísérgethetlek - folytatom aztán csalfán felhúzva szám szélét. - Talán úgy nem fognak megverni, ha látják, hogy együtt vagyunk.
Ezt pedig értse úgy, ahogy szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=885134#post885134][b]Szépvölgyi Richárd - 2025.01.01. 21:12[/b][/url]

Csernák Jonatán

A gyümölcstea legnagyobb bánatomra elfogyni látszik. Meglögybölöm az ital maradékát a bögrében, de mielőtt meginnám az utolsó pár kortyot, még Jonatánra függesztem tekintetem, majd egy nagyot bólintok.
- Érthető. Benne van a rászokás veszélye - helyeselek a másiknak. - Én is próbáltam mindenfélét. Én például sokat meditálok, de az az aero miatt is van, néha pedig álomba tudom meditálni magam, ha nagyon pörög még az agyam. A besötétítés, fehér zaj, nyugtató teafű vagy a számolás is segít. Végső esetben el szoktam menni futni, lefárasztom magam, amennyire csak lehet. De azt nem ajánlom hosszútávon, mert szét fogod vele szedni a szervezeted, és nem akarod, hogy érted menjenek ki a kollégák a kocsival, ha elájulsz valahol. - Ingatom meg a fejem. - De gyógyítói felügyelettel szedheted az Álomhozót is. Mértékkel. - Mosolygok rá a másikra végül.
A Nap sugarai némiképp elterelik a figyelmem, kellemes melegük egy szempillantás alatt javít a közérzetemen, még ha csak annyit is, hogy nem a kellemetlen-fáradtan, hanem a zsibbadt-fáradtan fogok hazamenni.
Bólogatok egy kicsit Jonatán szavaira, aztán halványan el is mosolyodok. Ez a helyes hozzáállás, mondja, én pedig, nos, egyetértek vele. Mennyi év volt ez...
- Persze, csak tartanak az ismeretlentől, meg nem a legjobb a megítélése az elemistáknak. De nem veszem magamra. - Vonok vállat finoman. - Persze, van, aki támogat, de azért inkább csak csendesen. Nem kell félteni mondjuk, megbirkózom vele, nem olyan rossz a helyzet. - Biztosítom a másikat, hogy nem kell aggódnia.
Jonatán a jövendőbeli terveit illetően nyilatkozik, mire ráfüggesztem a tekintetem.
- Nehogy otthagyd a kocsit, így is már kevesen vagytok. - Mosolygok rá, de inkább csak afféle nógatás, álmos félig viccelődés ez. - De persze. Én is onnan jöttem át az Ispotályba, de sokan máshova mennek tovább. Van, aki betegápoló lesz, vagy esetleg visszamegy az egyetemre elvégezni még pár kiegészítő képzést... vannak lehetőségek előremozdulni, ha váltani akarnál. - Csevegek vele a dologról, ismét lehunyva a szemem a mondat végén. Most azonban már én sem tudom megmondani, hogy a fáradtság lehet az oka, vagy még mindig a napfény melege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=885449#post885449][b]Csernák Jonatán - 2025.01.09. 21:41[/b][/url]

Kíváncsian hallgatom végig a módszereit. Huh, van egy pár azért. Tényleg nem akarok ráfüggeni semmire, ha nem muszáj, úgyhogy hasznosak. Még bírják az idegeim, bár néha megijedek, hogy egy-egy durva baleset után rémálmaim lesznek, vagy valami.
- Kösz az ötleteket. Persze, az borzasztó kínos lenne, ha a kollégáimat szívatnám a rosszullétemmel - mosolygok vissza rá. Erős akarok maradni. Testileg és lelkileg. Edzenem kellene jobban, és a meditálás is jól hangzik.  
- Nem nagyon értek hozzá, szóval bocs, hogy hülye kérdés, de mennyit illik gyakorolni a képességed, hogy formában maradj? Meg hova tudnál még fejlődni? - felfigyelek az elemis félmondatára, és ha már van lehetőségem egy képességbirtokossal reggelizni, élek a kérdésfeltevéssel. Azt, hogy illik, persze képletesen értem. Arra gondolok, ami a saját érdekében szükséges. Azt hittem, ez már a vérében van, és olyan, mint a biciklizés. De biztosan kell hozzá jó kondi is. Az is érdekel még, hogy mire képes pontosan, ami a gyógyításon túl van.
Örülök, hogy jól látja a helyzetét. Ricsi szerintem erős ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. Láttam, hogy ki tudott állni a többiekkel szemben az igazáért, amiben amennyire tudtam, én is ott voltam neki valamennyire.
- Ja - veszek mély levegőt. Tudom, hogy nem szabad szarban hagynom a fiúkat, de csak miattuk nem maradhatok ott, ha később nem érezném már jól magam. Pedig a szívem azt diktálja, hogy tegyek meg értük mindent, erőn felül. Jó hallani Ricsitől, hogy szerinte is vannak más lehetőségeim a jövőben. Tanulni mondjuk szerintem nem akarok, csak valami mentős-specializációt, ha van valami, vagy szintén adrenalinban gazdag képzést néznék ki, ahol nem annyira monoton a munkavégzés.
- Mindegy, majd meglátom. Egyelőre próbálok megszabadulni a régebbi múltamtól. Vagy legalábbis helyén kezelni. Olyan, mintha üldözne egy régen fontos személy. Sorsszerűen. Ez jelent valamit szerinted? - váltok témát, közben meg befalom a tányér maradék tartalmát is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=885451#post885451][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2025.01.09. 22:01[/b][/url]

Abszolút otthonosan mozog és abszolút imponáló, hogy a lány egyáltalán nem akadékoskodik mellette és rábízza a választást. Korábban megvoltak a komoly, de természetesen fedő alatt tartott ellenérzései az oroszországi mágiaügyi miniszter módszereivel kapcsolatban, azonban a lányát megismerve ezek egészen elhalványultak benne. Nehéz nem tisztelni azokat a férfiakat, akik dekódolták, hogyan kell értelmesen viselkedő lányokat nevelni. A saját apja igazán tanulhatna ebből.
Vanya mondatára kissé kínosan neveti el magát. Nem kerüli el a figyelmét a mondat rejtetten kettős értelme, ez azonban ha nem is hozza zavarba, de majdnem.
   -  Sajnos attól tartok, hogy ebben ha velem vagy, az pont árt és nem használ.
Másodjára, ha nem harmadjára történik meg, hogy Vanya egy mondattal megtöri a gondolatmenetét. És ez kényelmetlen érzés, amivel egyelőre nem tudja, mihez kezdjen. Pont emiatt is kap az alkalmon, hogy mielőtt tovább bukdácsolhatna a szavai közt, röviden elnézést kér és a teremben elszórtan álló kanapék egyikénél hagyja a lányt, hogy az ígéretéhez híven beszerző körútra induljon. Ezt szereti csinálni. Szereti, amikor hasznos lehet. Még akkr is, ha legtöbbször ez annyiban merül ki, hogy percekkel később egy élénk narancssárga koktéllal térjen vissza és azt nyújtsa a lány felé.
   -  Szóval pókerre gondoltam - folytatja az intermezzót követően. - Az neked tetszeni fog, mert inkább emberismereten és hazugságon múlik, mint szerencsén. És ha akarod, érdekesebbé tehetjük valamivel. Például azzal, ha kitaláljuk, mit kap az, aki többet nyer ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=885497#post885497][b]Vanya Dragomirova - 2025.01.12. 00:06[/b][/url]

Ártatlanul, és értetlenséget színlelve pislogok rá válaszként, hiszen ugyan hogyan és miért ártana az én társaságom bárkinek bármiben? Kivéve persze, ha valaki a legszebb a teremben, vagy a legcsodálatosabb ruhakölteményt viseli - amíg meg nem jelenek.
Damian magamra hagy, de csak amíg italokért megy, és mikor egy izgalmas koktéllal lep meg, sugárzó mosollyal hálálom meg. Rettentően tetszik a színe, és ahogy belekortyolok, azt is hamar megállapítom, hogy az íze is telitalálat. Az alkoholtartalmát csak megtippelni tudnám, de úgy sejtem, észrevétlenül fog fejbe vágni.
- Mmmm. Nem tudom, mit választottál, de tökéletes - dicsérem szóban is, behunyt szemmel, aprót sóhajtva, ajkamat megnyalva élvezve ki a nedűt. Tényleg nagyon finom, de az orgazmust idéző reakcióm enyhe túlzás.
Felállok, készen rá, hogy az egyik asztalhoz kísérjen, és bár van róla valamennyi fogalmam, hogyan játsszák, hiszen sokat figyeltem, amint a vén szivarok kártyáznak, azért felöltöm a teljes tanácstalanságot álarcát.
- Szívesen játszom veled; játszom ellened is, csak előbb mutasd meg, hogy kell pontosan. Légyszi? - nézek rá nagy szemekkel, karjába kapaszkodva.