[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882815#post882815][b]Ivanich R. Benett - 2024.10.10. 18:37[/b][/url]

Már azzal beérném, ha belföldön elmennénk valahová wellnessezni. A Balaton is több, mint tökéletes kezdésnek, de hát egy szalamantoni születésűnek abszolút megértem, ha a könyökén jön ki, hasonlóan lennék. Egyelőre messzinek érzem, hogy mi tényleg elmenjünk valamikor kettesben egy nyaralásra. Visszatérek rá, amikor letisztázódnak bennem a kételyek, és kiderül, hogy pontosan merre haladunk. A jót viszont nem sajnálnám magamtól.
- Pedig azt mondják, sose lehet tudni, mikor talál meg a nagybetűs szerelem. Szerintem főleg azok hiszik tündérmesének, akik átestek valamilyen csalódáson - erősködöm tovább, kíváncsian figyelve, hogy milyen reakciója lesz a kijelentéseimre. Tulajdonképpen én sem tudom, csak szeretnék hinni abban, hogy bevágtat azon a fehér lovon. Amíg pedig várok, addig nem ülök ölbe tett kézzel egy torony tetején, mert zajlik az élet. Más kérdés, hogy a munka mellett nem szoktam ismerkedni. Amúgy sem olyan környezetben mozgok, szóval egy kicsit bonyolult az én esetem.
- Jól van. Vasárnap reggelre okosabb leszek - remélhetőleg. Már alig várom, hogy újra négyszemközt legyünk, de ezúttal nem kellene attól tartani, hogy valaki felbukkan.
Az ételek nagyon finomak, bár hozzáteszem, ennyit sosem fizetnék értük. Nem mondom, hogy életem legjobb vacsorája, de biztosan emlékezni fogok rá, elsősorban a panoráma miatt. És ez még csak a kezdet, úgy hiszem, mert a továbbiakban már a közelgő hétvégén jár az agyam...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882835#post882835][b]Óvári Bernadett - 2024.10.10. 22:19[/b][/url]

x valahogy x

- Szia - köszön, amint meglátja Balázst. Egyelőre nem érez kitörő örömet ezen a találkozón, mert valahogy arra számít, hogy megint valami hülyeségen fognak összeveszni, mint utóbb elég gyakran tették. Hiába próbált higgadtan beszélgetni a helyzetről vele, már amennyire tőle ilyesmi kitelik. Amíg a férfi elmerült a műhelyét érintő tervek megvalósításában, Detti sajnos egészen megkönnyebbült tőle, hogy nem kérték számon, miért nincs a telefonjához ragadva vagy éppen miért ideges, miért nem akar összeköltözni, miért, miért, miért... nyaggatásnak élte meg az utóbbi jó pár hetet, talán hónapot, és ez a felismerés most rendkívül nyomasztja és aggasztja. Ha most elmondaná, hogy ráadásul Siggével ebédelt, abból is kisebb világvégét feltételez, aminek a gondolatától is összeugrik a gyomra.
- Köszönöm - válaszolja a bókra, bár kifejezetten furának találja a kabátot. Még ha nem hivatalosan is, de gyakorlatilag állásinterjúnak minősítené a beszélgetést, hiszen a férfi azért utazott idáig, hogy megpróbálja meggyőzni, térjen vissza a sokkal mozgalmasabb régi állásába, ha már úgysem köti ide egy doktori képzés. Beharapja a szája szélét, mielőtt még a levegőben viszonozná a puszit, jelképesen, semmint Balázs arcán ténylegesen, és fölöslegesnek érzi a magyarázkodást a helyválasztásról. Későn kap észbe, hogy már a szemét forgatja erre, elvégre ha nem akarna itt lenni, nem mond igent a meghívásra, úgyhogy bár ezt meg akarta tartani magának, végül mégis megszólal.
- Ha gondom lenne, szóltam volna. Nagyszerű lesz - közli, mosolyt erőltetve az arcára, és helyet foglal. Balázs most is lovagias, ami nem újdonság. Inkább azt esik nehezére elképzelni Dettinek, hogy mi vette rá ezt az embert rablásra, mert ha minden igaz, azért ült. Nem tudja elképzelni. Még meg is mosolyogtatja az elképzelés, mert kifejezetten abszurdnak tűnik a gondolat, hogy ez a Balázs betörjön meg raboljon, de ki tudja, mi vette rá, vagy éppen mennyit változott azóta. Vagy egy évtized esett ki neki.
- Köszönöm - reagál ismét szűkszavúan, majd felkönyököl az asztalra és megnézi az itallapot. Nem csak tequila van, de agavépárlat is, ami kifejezetten ígéretesnek tűnik így ránézésre. Aztán lehet úgy jár vele, mint a borpárlattal, hogy soha többet, de egy esélyt kap az ital. Vagy kettőt is. Eldönti még.
- Ráfoghatjuk. Azért volt mi után rohangálnom is. Abbahagyom a tanítást, de még gondoltam, rendes leszek, és meggyőztem egy ismerőst, akinek amúgy is jól jött a lehetőség, hogy vegye át a rúnamágiát, és a munka sem vár - osztja meg a fontos infókat, egyelőre még nem említve a másik beszélgetést. Talán Balázsra is ráférne előbb egy-két pohárnyi ital. Valami magas alkoholtartalommal. - A műhely alakul?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882923#post882923][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:21[/b][/url]

- November eleje -

Őszintén, ez a klub abszolút nem az ő komfortzónája, és csak azért van itt, mert tényleg kíváncsi még a fiúk zenéjére és a fogadtatásra, nem sokszor látja, mi lesz a tanulóival, de ez egy remek alkalom egy kis megfigyelésre. Ha még őszintébb szeretne lenni, Balázs lelkesedése és magabiztossága volt a figyelmét felkeltő faktor, és emiatt ül most a bárpultnál egy röviddel a kezében. A fellépés nemsokára kezdődik elvileg, és nem tudja, ez mennyiben lesz szabadabb, akár másabb a csárdai fellépésnél, de most már a kíváncsisága tartja igazán itt.
És őszintén szólva nem csalódik; ahogy elkezdődik, rögtön kitűnik, ki a célközönség, és mennyire sikeresen szólította meg őket a zenekar, mert az őrjöngés hamar elindul. Ilyenkor érzi, hogy öreg ő már ehhez, de a felesezéshez abszolút nem, igaz, eddig csak egy kúszott le a torkán és mellé egy koktél, az igazán könnyed.
Sokára fejeződik be a koncert, Balázsékat szinte ellepik a tinilányok, ő meg nem állja meg egy orra alatt bújtatott vigyor nélkül ezt az igen bájos jelenetet. Milyen fiatalok és energikusak. Csak akkor int oda a fiúnak, ha az bárpultközelbe került.
- Megérdemelt siker. Mit iszol? - Ha már úgyis múltkor is feleseztek, nem fog szégyenlősködni, hogy nem iszik a fiúval. Akármit kérhet Balázs, meghívja rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882924#post882924][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:23[/b][/url]

Egyszerű farmer van rajta, az ing kigombolva végig, hátán a gitárja, miközben utolsó utáni pillanatban változtatják meg a dallistát. Mindössze nyolc dal került fel rá, három ráadás, és ezekből csupán kettő a sajátjuk.
A színpadra érve vigyorodik el azonnal, mert olyan érzés, mintha otthon lenne. Kis bevezető és köszönés után áll be a mikrofon mögé és kezdi el játszani az akkordokat. Halkan dúdol először a mikrofonba lehunyt szemekkel, majd áll neki énekelni. Van itt minden: Azahriah, Duncan Laurence, Bad Omens, Loveless, Maroon 5, Follow The Flow és Avery Anna. Az a dal, amit Nanának énekelt anno először szerenádként, láthatóan érzelmeket vált ki belőle.
- It hit me last night, You're planning the goodbye, Do you think that I'm blind? I see it in your eyes, Your truck's in the driveway, Your mind's on the highway, Now you're gonna leave me, And make it look easy, oh-oh - elengedi a gitárját éneklés közben, csak a hangja hallatszik, két kézzel fog rá a mikrofonra, miközben a színpadon állók is elcsendesednek. Utoljára ismétli el a refrént, majd nyitja ki szemeit. Pár másodpercig csak a tömeget nézi, majd szúrja ki tanárát és vigyorodik el.
Megköszönik a lehetőséget és már a színpadon sincsenek. Még csak épphogy éri a lába a talajt a színpadról, vizét sincs ideje kinyitni, mikor a semmiből kerülnek elő a tinilányok csacsogva, hangosan és egymást lökdösve. Megszeppenve néz a dobosra, majd vonja meg vállát. Hát akkor hajrá. Pár képet készítenek velük, egy kulcscsontot is aláírt teljesen váratlanul, szalvétára többször került a neve szerencsére.
Gratulál a zenekar többi tagjának, vállon veregeti őket, kicsit röhögcsél, majd indul a pult felé ugyanúgy gitárjával a hátán.
- Egész hamar hozzászoktam - felülne a székre, de gitárja koccan annak. Válla felett néz hátra, majd emeli fel mutatóujját és siet el hátra. Pár perc múlva a gitárja nélkül ül le végre Abe mellé. - Csak egy sört. Ha most elkezdek inni rendesen, fél óra múlva végem van - vallja be.
- Hogy tetszett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882925#post882925][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:24[/b][/url]

Hogyne szokta volna meg, amikor látszik rajta, hogy extravertált, élvezi a figyelmet és hamar feltalálja magát tömegben, emberek között? Süt róla az életkedv és az energia.
Ráér bőven, megvárja, míg Balázs lerakja a gitárját biztonságos helyre, és visszatér hozzá, hogy beszélgessenek kicsit. Ugyan vet egy oldalpillantást a fiúra, de végül kikéri neki a sört.
- Nem sokat értek a zenéhez, de személy szerint élveztem. Van tehetséged hozzá, hogy még az idősebbeket is mozgásra bírd, kár, hogy egész pontosan nulla tehetségem van hozzá, hogy koncerteken lazítsak és átvegyem a hangulatot. Mi volt az a balladásabb dal, amit az elején játszottál? - Az Azahriah-ra gondol, de ennyiből konkrétan bármi lehetne. Saját magának még egy felest rendel egy sörrel kiegészítve, előbbit egyetlen, gyors mozdulattal feldönti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882926#post882926][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:25[/b][/url]

- Nem kell érteni hozzá, hogy az ember élvezze - mosolyodik el már a pohárral a kezei között, amiből jókorát is kortyol. Mivel megbeszélte Kikivel, hogy elviszi az ő cuccát is magához, nem aggódik a gitárja épségéért. Kiki előbb halna meg, minthogy a gitárjának baja legyen, ezért lettek ilyen hamar jó haverok.
- Akkor nincs mese, még több koncertre kell eljárnia. Megcsinálom magának a tehetséget hozzá - hogy szemtelen-e a vigyora? De még mennyire. Nem gondolta volna, hogy ex-tanára eljön egyáltalán, és őszintén, a csárdában csak illendőségből hívta el, ám hazudna, ha azt mondaná, nem esett jól neki. Rajta kívül több ismerős arcot is felfedezni vélt, de azok elvannak nélküle is.
Láthatóan elgondolkodik.
- A balladásabb a rip gemini Azahriah-tól. Egy régebbi albumáról van, kicsit kibővítettük a zenei részeket, mert egyébként túl rövid lenne, pedig az egyik legjobb dal arról az albumról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882927#post882927][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:27[/b][/url]

- Ez igaz. Akkor elmondhatom, hogy különösképp élveztem, nagyon jók voltatok. - Ez pedig tőle, mint laikus tagjától a tömegnek, őszinte elismerés. Nincs professzionális alapja, hogy kritizálja a performanszt, egyszerűen élvezte és idővel, ha kiemelkedőre rúgna Balázsék produkciója, biztos venne CDt is, bár… árulnak még CDket? Istenem, olyan öregnek érzi magát ilyenkor, lehet, rossz húzás volt ide jönni mégis?
- Kedves tőled, de nézz rám, fél lábbal folyton munkában vagyok. Az, hogy most itt ücsörgünk, csak azért történhetett meg, mert befejeztem a jelenlegi kutatásom egyharmadát és egy hétig szünetelek. - Másként még mindig orral a jegyzeteiben lenne és összegezné az eddigieket. Nem hiába hord kontaktlencsét vagy szemüveget, megromlott a látása az évek alatt.
- Sajátokat is énekeltetek? Ha ez számít, a Maroon 5 számon kívül semmit nem ismertem, úgy hogy minden újdonságként hatott. - És imádta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882928#post882928][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:28[/b][/url]

Őszintén nevet fel, miközben megingatja a fejét. Nincs is nagyobb elismerés be nem futott zenészként, ha laikusok dicsérik meg azt, amit csinálsz. Mert nem arra figyelnek, milyen hangsávban énekelsz, hogy az a jó-e, hanem csak élvezik, amit előadsz nekik, és neki ennél több nem kell.
- Miféle kutatás az, ami elveszi az ember szabadidejét és szórakozását? - könyököl a pultra, hogy arcát támassza tenyerébe. - Ha nem jön el a következőkre, megsértődök. Ami azért is baj, mert nehéz egy régi crushra haragudni huzamosabb ideig - mosolyodik el szemtelenül, de csak ex-tanára arcát fürkészi, mert látni akarja, milyen reakciót vált ki. Soha nem volt titok, hogy ugyanúgy csüngött néha Abe-n a szeme, ha a tanár úgy öltözött fel, mint a legtöbb lánynak, ahogy az sem, hogy biszex. Erre nagyjából négy éve jött rá, és imádja. Már csak arra vár - bár ezt ő még nem tudja -, hogy kiderüljön, bátyja meleg.
- Csak kettőt, a többi feldolgozás. Iskola mellett ritkán van időm dalszöveget és zenét is írni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882929#post882929][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:30[/b][/url]

- A közép-amerikai országokban elterjedt woodoo szertartások alfajait kutatjuk épp, és azok hasonlóságait a japán átokszórási módszerekkel. - Ne kérdezzenek ilyet tőle felelőtlenül, mert felcsillan a szeme és véletlenül egy egyórás kiselőadásba bocsátkozik a témában. Ez csakis azért nem végződik így ezúttal, mert a torkára forr a szó valahol a "régi crush" kifejezésnél, a fülei pedig elkezdenek bevörösödni, bár ez a klub megvilágításában ki tudja, mennyire evidens. Egy pillanatra zavartan pislog párat, aztán inkább beleiszik a sörébe, hogy időt nyerjen.
- Minden énekesnek ilyen vaskos humora van? - Zavarában még a hanglejtése is barátságosan korholóvá válik, mert ezeket a vicceket nem értékeli, de azt is tudja, hogy ez a fiú meg itteni, másképp értelmezi a humort.
- Az jó, az jó, látod, ha nem hajtod túl magad, szépen kialakul minden. - Nagyon reméli, ez csak egy nyelvbotlás volt Balázs részéről, mert ha tényleg valami ízléstelen vicc, akkor a továbbiakban jobb lesz elkerülnie a fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882930#post882930][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:30[/b][/url]

Pislogva hallgatja a másikat. Már az órákon sem volt nehéz észrevenni, hogy a tanár nagyon bele tud merülni a tantárgyába és úgy beszélni róla, mintha nem lenne holnap. És ez valahol, szerinte, aranyos. Igen, tudja, hogy egy idősebb férfiről beszél, de úgy van vele, maximum tíz évvel lehet nála idősebb, így nem különösebben zavarja, hogy aranyosnak titulálja magában.
Ha nem látná az egyértelmű zavart a másik arcán, talán még ki is mondaná, de látja, így csendben marad.
- A legtöbb egy beképzelt fasz - feleli végül. - És hazudnak folyamatosan. Én nem tartozom közéjük - már nem mosolyog, nem vigyorog, csak komolyan néz ex-tanára arcába, hogy kifürkészhesse, vajon egy kapura játszanak, vagy teljesen félreismerte a másikat az órák alatt? Egész kifinomult a meleg-radarja, reméli nem nyúlt mellé.
- Azért bizonyos helyzetekben szeretem túlhajtani magam, például… - méri végig gyorsan Abe-t tetőtől talpig. - … a dalszöveg írásban - köszörüli meg torkát végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882931#post882931][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:32[/b][/url]

Most erre mit mondjon? Sőt, lehet értelmesen reagálni egy ennyire nyílt és zavarba ejtő utalásra? Nincs ehhez ő hozzászokva, vagy mondjuk úgy, nem ebben az ingoványos társadalomban. Odahaza sokkal könnyebb beülni Nichoume valamelyik bárjába, mert pont ugyanolyan érdeklődésű emberekkel fogja körbevenni magát, mint ő maga. Itt viszont bárki lehet bármi, és ez rémisztő.
Ha akarná sem tudná most már rejtegetni, hogy elvörösödött és a füléről az arcára is átterjedt a pír. Épp csak futólag pillant vissza szemsarokból a fiúra, hogy aztán újból a csaposra, vagy épp a pultra szegeződjön a tekintete.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm a bókot. - A fiú legalább húsz évvel fiatalabb nála, normális, hogy még kísérletezik, de ő már nem ezt a korszakát szeretné élni, ha teheti. Sokkal több a vesztenivalója is, ha botrányba keveredik, főleg külföldön. A leghelyesebb udvariasan viselkedni ilyenkor és hagyni, hadd lendüljenek túl a témán saját maguktól.
- Ha úgyis énekes akarsz lenni, az a szenvedélyed már, nem is túlhajtás. - Szabályosan megkönnyebbül, hogy olyan témára gurulnak át, ami sokkal könnyedebb és kezelhetőbb. Balázs karriertervei barátságosak, kedvesek, zenészi ambíciói nem légből kapottak.
- Régóta zenész akartál lenni? Vagy mikor döntötted el? - Láthatóan nagyon próbálja itt tartani a beszélgetés menetét, mielőtt megint valami érzékenyebb régióra csúszik át az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882932#post882932][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:33[/b][/url]

Ennyi fény éppen elég ahhoz, hogy lásson mindent teljesen: elégedetten konstatálja, hogy igaza volt, azonban az még hosszú út lesz, hogy a férfi beadja a derekát. Neki ez nem bonyolult, a kor sem érdekli, ha valaki már elmúlt tizenhat, de tudja, Abe teljesen más kultúrából származik. Ott ez máshogy működik.
- Aham, szívesen - ha ilyen reakciót kap minden “bókjára”, nehéz lesz visszafognia magát, hogy ne a nyílt és szókimondó Balázs legyen, hanem… valaki tök más.
Még mindig a pulton támaszkodik, és még mindig ugyanúgy fürkészi a másikat. Hogy ilyen gyorsan témát terel, kapva-kap az alkalmon, ismét csak ráerősít az aranyos jelzőre. Halkat sóhajt.
- Mióta az eszemet tudom zenével szeretnék foglalkozni. Nekem ez olyan, mint magának a tanulmánya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882933#post882933][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:34[/b][/url]

Sosem titkolta teljesen, hogy a férfiak a preferenciái, bár az iskolás éveiben a Mahoutokoro Akadémián ennek jócskán megitta a levét. A kelet-ázsiai országokban nagyon erős a zaklatási kultúra, és noha van egy nagyon disszonáns kettősség a szigetországban, ahol létezik például Nichoume, az online térben könnyedén találni alkalmi partnert, stb, mégis nyíltan a beállítottságától elzárkóztak és megtorolták főleg a gyerekek kegyetlenül, amint megneszelték. Nem olyan meglepő, hogy óvatos, introvertált ilyen téren és nehezen nyit. Balázs harsány természete gyakorlatilag semmit nem árul el róla, sem azt, hogy tartaná a száját adott esetben, ha egy nála húsz évvel idősebb férfivel keveredne össze, sem azt, hogy világgá kürtölné. Nem ismeri ennyire a másikat.
- Akkor sosem fogsz szabadulni tőle, nem mintha akarnál, igaz? - Szinte fellélegzik, megereszkedik a válla, amit eddig észrevétlenül tartott felejbb húzba a pillanatnyi meglepettség. Az arcára visszaszökik a kellemes, lágy mosoly, és végre, még ha továbbra is kimelegedve, de visszafordítja az arcát a még mindig őt bámuló Balázs felé.
- Nem akarod járni a világot? Új helyeket megismerni, ott zenélni, próbálgatni a szárnyaid? - Talán téves önmagából kiindulnia, hogy amint elvégezte a saját szakát, kb átköltözött Koreába, onnan Kínába, és belevetette magát a keleti mágiakutatásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882934#post882934][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:35[/b][/url]

Ugyan egyelőre lehiggadt annyira, hogy ne feszegesse tovább ezt a húrt, de még bőven nem végzett. Ó, de még mennyire nem. Ha ilyen reakciót tudott kiváltani belőle, akkor már majdnem biztos abban, hogy jó úton jár, most mindössze csak egy kis szusszanásnyi időt szeretne hagyni ex-tanárának.
- Nem, tényleg nem akarok - mosolyodik el féloldalasan. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy ez a mosolya halálos, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez tizenöt éves kamaszlány találta be ezzel. Mindegy, mert Balázs tisztában van az adottságaival, és magabiztosan hordozza őket. Mindegyiket.
- Dehogynem. Tervben van, hogy bejárjam a világot, ha befutok. Először csak országos turné, majd európai, végül világ. Menő lenne - issza ki a söre maradékát, majd int a pultosnak, hogy egy felest is kérjen magának és Abe-nak is. Ahogy fordul vissza akad össze tekintete az egyik társaságból egy sráccal. Int neki mosolyogva, de vissza is fordul a férfi felé.
- Szóval a kutatása… - szólal meg, hogy folytassa csak, figyel, ameddig csak kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882935#post882935][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:36[/b][/url]

Persze, hogy nem akarna felhagyni vele, őt sem lehetne elszakítani a sámánizmustól. Miután a pálcamágiáját eléggé kettétörték gyerekkorában csírájában megfojtva részben, kénytelen volt új távlatokat keresni. Úgy véli, mélységesen megérti Balázs ragaszkodását a választott útjához, bár ez a magvas gondolat hamar átalakul valami teljesen mássá, ahogy felcsillan a szeme ismét, és megindul a szómenés belőle a woodooról. Elég hidegrázós lehet egy laikusnak, neki pedig egyenesen elbűvölően érdekes téma. A következő tíz perc konkrétan fecsegés a részéről, kesze-kusza magyarázás kézzel gesztikulálva végig a nagyját, mígnem az egyik másodpercben elhallgat és rápillant a másikra.
- Inkább nem kellene innod, nem? Ha rosszul leszel. - Tíz perces fáziskésés, ugyaaan. Ő a harmadik felest is leküldte, de az már meglátszik rajta, abban, hogy lelkesen magyaráz és sokkal aranyosabb fejet vág.
- Vagy legalább egyél valamit, hogy felszívja. - Kicsit tétován motyog, mert ezek a helyek nem olyan éttermes, beülős típusúak, mint odahaza, hogy rengeteg mennyiségű alkoholhoz ugyanannyi ételt is rendelnek, és úgy nem nehéz ám második és harmadik körbe is belecsapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882936#post882936][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:37[/b][/url]

Nem vág közbe az elkövetkezendő tíz percben, sőt, van annyira szemtelen, hogy még plusz két felest is rendeljen maguknak. Magának eggyel többet, mert így is le van maradva - na. Csak figyel, hogy a tanerő ne legyen dehidratált beszéd közben. A mondandója nagy részéről fogalma sincs, hogy micsoda, de vannak szavak, amiket ért, és mindezek ellenére, már az alkoholtól csillogó szemeivel, csak azt tudja nézni, ahogy a szája mozog. Nagyon érdekes dolgokat mondd. Igen.
- Már mindegy. Nem is jött rosszul bátorításnak - húzza le a plusz felesét, majd ugrik le a székről. A pult széléhez megy, a pultban álló nővel beszélget pár szót, amit valószínűleg Abe nem hallhat, ami nem is baj. Bólogat kicsit, kezet fog a nővel és tűnik el hátul, hogy pár perc múlva gitárjával álljon fel ismét a színpadra. Meg sincs lepve azon, hogy Kikiék még mindig hátul basszák a rezet - most meglepően jól jött.
A mikrofon elé áll, gitárját húzza maga elé.
- Szóval az van, hogy van ez az… illető - csak egy századmásodpercre esik tekintete a másikra. - Aki valamiért direkt nem veszi a célzásaimat, és őszintén rosszul esik, mert eddig ilyen soha nem történt, úgyhogy ahhoz az eszközhöz nyúlok, ami mindig is jobban átment az embereknek: a zenéhez. Lássuk csak… - pengetőjét teszi ajkai közé, ahogy minimálisan hangoljon a gitáron hallásra, és látható, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy egyedül áll a színpadon.
Gitár nélkül kezd dúdolni, hogy meglegyen a hangszín, lehunyja szemeit, míg lábával kezd el dobolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882937#post882937][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:39[/b][/url]

- Bátorításnak? - Mihez? Nem várja el, hogy Balázs becsatlakozzon a woodooról alkotott teóriáiba, hogy hogyan vegyülhetett a nyugati és keleti átokszórási forma, csak egyszerűen kapva kapott az alkalmon, hogy sokat beszéljen róla.
Érdeklődve pislog a fiú után, aki láthatóan önállósodik és előbb a pultossal kezd diskurálni, aztán előtűnik újból a gitárjával, végül visszamegy a színpadra. Úgy tűnik, a közönség se tudja, mi készül, de sokan hangos üdvözléssel fogadják a nem várt ráadást. Benne viszont megáll az ütő minden egyes szóval jobban, és a húsz perccel ezelőtti vörössége kétszeres erővel tér vissza. Még jó, hogy a bárpult a gyérebben megvilágított része a klubnak, és a kutya sem figyel rá, mindenki hangos fütyüléssel üdvözli a merész mutatványt a kedvelt énekes részéről.
Látni a színpadról, ahogy a fél kezébe rejti az arcát és próbál nagyon kicsire összehúzódni, mégsem tudja levenni a pillantását a szőke haj tulajdonosáról. Az idegessége csillapítása érdekében rendel még egy felest, ma már úgy az ötödiket talán, de ki számolja ezt? Már nagyon abban az állapotban van a felhajtása után tíz perccel, mint mikor a harmadik ráadásra készülődnek odahaza, amiből mindenki tudja, hogy botfülűek karaoke estje lesz, és ugyanolyan nagy lelkesedéssel vágnak bele. Ő mégis csak ezt a szédült gyereket nézi, ahogy konkrétan szerenádot ad a színpadon, és nem tudja elhinni, hogy ez most megtörténik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882938#post882938][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:40[/b][/url]

Mindössze pár másodperc telik el így, csendben, amíg megtalálja magában a megfelelő hangokat és akkordokat, végül gitárját lendíti maga elé, ám két kezével csak a mikrofonra fog rá.
- So, tell me what you feel when you're all alone, You're waiting for the day you feel okay, You know the day will never come, No, I don't know what you feel, Is it the pain in your eyes, is it the scars on your wrist? - az első pár szót gitár nélkül énekli, majd pengeti meg a húrokat lehunyt szemekkel, teljes beleéléssel. - No, I don't know, but I know one thing, That what I was doing came from my heart, my darlin', yuh, I tryna run but there's a hole inside, You gave me reason to feel alright, Baby, baby, could just never let me go - ahogy a színpadon csak ő áll, ezzel az egyetlen gitárral, úgy érzi, egyedül van a világon, annak ellenére, hogy Azahriah filter című dala most éppen szól valakinek. Imádja ezt. - And I feel pressure, 'Cause I give you everything you need, Like, I'm even standin' on my knees, Break down my chains and let me be free, 'Cause right now, it's time to pick a side, I'll be waitin' for you - és most távolodik el a mikrofontól, hogy a gitárjáé legyen a főszerep. Grimaszokat vág, ahogy a pengetővel nyúzza a húrokat, hol lejjebb ereszkedik, hol vállait húzza fel, de nagyon látszik rajta mennyire élvezi. Visszalép a mikrofonhoz. - Everyody's sayin' everybody needs somebody to be okay, Well, I guess that no one's ever felt what I felt today, But I need my paper, my pretty bo-oy, By your side, I finally find a way to go ahead, Now I feel free, ooh, Now I feel free, ooh - kis dalszöveg átírás belefér, ugye? Reméli, mert ismét a gitár kerül előtérbe, testével szinte löki a ritmust a húrok közé, ahogy már-már vonaglik. - Yeah, now I know, Nineteen years have passed but now I know, You put the pieces together, But you also drowned me in my sorrow, I guess my love's not enough for you, But I gave you - ez az a pillanat, ahogy kinyitja szemeit és a másikra néz telibe. - Yeah, I'm a pretty little baby, I gave every single thing that I had, And more, and more, and more, and more, Until my final breath, But I hope you never ever know what I've done today, Until my final step, I said until my final breath, But I hope you never ever know what I've done today - ellép a mikrofontól, nyelve hegyét kinyújtva penget meg még egy-két húrt, hogy levezesse a dalt, majd eltartva magától a hangszert hajol meg a tapsviharban. Vigyorogva hajol meg még egyszer, és még egyszer, ahányszor csak szükségesnek érzi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882939#post882939][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:41[/b][/url]

Ha azt hitte, ezt nem lehet fokozni, nagyot tévedett: bőven lehet, Balázs fokozza is. Minden egyes akkordtól egyre jobban és jobban ég az arca, ő legalábbis úgy érzi, erre viszont semmi bizonyítéka nincs: pipacsvörös lenne természetes napfényben, tán még azt hinné az ember, hogy lázas lett.
Teljesen letaglózza az egész előadás, mintha tsunami szakadt volna a nyakába. Soha nem próbálták még így felszedni és meg kell hagyni, ha fiatalabb korában kapott volna ilyesmit, még elvigyorogná, de így nem bír szabadulni a zavarától. Sorról sorra nő a mellkasában az a nagyon rég tapasztalt, bizsergető melegség, ami csak egy-egy különösen kedves gesztus nyomán bukkan fel, hogy nyomot hagyjon benne, egy különösen jól betalált bók, érintés, és nem tudta, hogy egy nyilvános szerenád is ide fog tartozni.
Azonban már a kamasz évein is bőven túlesett; ami akkor még imponáló lett volna, az mára inkább megzavarja, nevezzük ezt a negyvenes évek átkának, ami már harmincnál elkezdődik. A tapsvihar csak úgy özönlik, imádják az emberek a bátor, merész énekest, ő viszont csendben csusszan le a székről, miután kifizette a számlát, és elindul a kijárat felé. Talán mégis rossz ötlet volt ma este idejönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882940#post882940][b]Markovits Balázs - 2024.10.15. 00:42[/b][/url]

Hogy meglepődik-e a reakción? De még mennyire. A harmadik meghajlásnál tűnik fel neki, hogy az illető, akinek az egész szól, éppen utat keres magának a kijárat felé. Ez baj.
Mindenféle előkészület nélkül lép előre sietősen, markol mindkét kezével a mikrofonra és a taps ellenére kezd el hangosabban énekelni:
- Sooooooooo, before you go, Was there something I could've said to make your heart beat better? If only I'd have known you had a storm to weather, So, before you go, Was there something I could've said to make it all stop hurting? It kills me how your mind can make you feel so worthless, So, before you go - az első pár szó után felismerik az emberek és kezdik el vele együtt énekelni Lewis Capaldi egyik legismertebb dalát, a Before You Go-t, és ő sem rest megtenni a tömeg ellenére sem. Folytatja, a távozni készülő alak után pillantgatva, mikor nem adja át magát a soroknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882941#post882941][b]Abe Mikihisa - 2024.10.15. 00:42[/b][/url]

Megtorpan egy percre, még vissza is fordul az egyre lelkesebb tömeg mögött ácsorogva most már, szinte egyenes vonalban a színpadon éneklő Balázzsal. Zavar, talán félelem, lenyűgözöttség és még több pirulós zavar ül ki a fejére. Túl sok ez egyszerre neki, aki a nyilvánosság egyetlen formáját ismeri: konferenciákon előadni, és a szerelmet legfeljebb futó kalandokból alkotta meg a fejében mint fogalmat. Néhány másodperc alatt megfordul és eltűnik a klub bejárati halljába, ami a vendégtérből már értelemszerűen nem látható. Egy futó visszapillantás erejéig még látja, hogy a fiú lemegy a színpadról és sorban lepacsizik a banda tagjaival, de hogy mi történik ezután, arról már fogalma sincs: haza kell menjen a budanekeresdi szolgálati lakásába, hogy feldolgozza ezt a váratlan ma estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883236#post883236][b]Csernák Jonatán - 2024.10.27. 22:14[/b][/url]

- Te régebb óta benne vagy... Meg lehet ezt szokni valaha? - tenyeremmel a számra markolok, mielőtt telibe ásítanám az asztal túloldalán ülő Ricsit. A korán keléssel nem lenne akkora bajom, mint az éjszakázással. De a legzavaróbb a rendszertelenség. Van, amikor egész éjszaka fent kell lennem, máskor meg fényes nappal rendelnek be. Úgy pakolják a műszakomat, mintha nem az egészségemmel játszanának. Még fiatal vagyok, de lehet, hogy ha öreg csont leszek, idő előtt be kell dobjam emiatt a törölközőt.
- Gondolom nem hiányzik annyira, hogy visszatérj mentősnek - abszolút megértem, amiért néhány hónappal azután, hogy kezdtem, átment az ispotályba. Érdekes srácnak tűnt, örültem, hogy fiatal, korombeli. Tudom, hogy páran piszkálták, de szerintem jó csapat volt az, akikkel kezdtem, végül is nem véletlenül látjuk még egymást néhány csapatépítőn viszont a többi veteránnal.
Vágok egy villányit a tojásrántottámból, és belekortyolok a teámba. Reggel van, de eszemben sincs kávézni. Amint hazaérek, bevágódom majd az ágyba, és kialszom magam. De előtte túlesek ezen az étkezésen, amit legalább egy régi kollégával tölthetek, akit a jelek szerint jó ötlet volt munka után elhívni. Mert most ilyen kedvem volt... Alapból nem mindig vágyom társaságra egy nehéz nap után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883269#post883269][b]Salamon Gréta - 2024.10.29. 18:27[/b][/url]

-Ó igen, el tudom képzelni - nevetek a válaszán, egy kicsit sejtelmes, de talán épp ettől annyira érdekes és izgalmas. Nagyon kíváncsivá tesz, hogy mivel is üzletelhet ez a pasi, csak nem akarom letámadni a kérdésemmel, mert a végén még azt hinné, hogy aranyásó vagyok, ami egyáltalán nem igaz. Míg a sörből kortyolok és élvezem az ízeket, addig gondolkodok is a kérdésén, mert őszintén, magam sem tudom. - Ezzel most megfogtál. Sokáig azt hittem, hogy nagyon jól kiismerem az embereket, de mindig jön valami, ami miatt aztán elbizonytalanodom. De vegyünk mondjuk téged…hm, sportosnak és jól szituáltnak tűnsz, nem láttam gyűrű nyomát az ujjadon, szóval tuti, hogy nem vagy nős, szerintem igen csak szereted a fizikai aktivitást és talán még a szakmádhoz is köthető. Okosnak tűnsz, jó az ízlésed, a tekinteted lehengerlő és bugyiolvasztó - a végén már bele is pirulok a saját szavaimba, így el is nevetem magam. - Jó emberismerő vagyok? - kérdezek vissza, bár közel sem biztos, hogy bármibe is beletaláltam. - Te hogyan írnál körül? - ha már játszunk, kíváncsi vagyok, ő mennyire lehet jó emberismerő. Kíváncsi érdeklődéssel billentem oldalra a fejem, hogy hallgassam Attilát. - Ennyi még belefér, és egyébként remek választás volt - ismerem el, mert tényleg jó minőségű az ital. - Igen, akad olyan időszak, amikor tovább kell bent maradni, ez esettől függ. Ha a munkaidőm négyig tart, de valakit három óra ötvenkor behoznak egy bájital robbanás miatt, akkor nem mondhatom azt, hogy bocs, de tíz perc és megy a buszom - ez sajnos ilyen életforma, de ezt választottam és szeretem is, igaz, még hosszú az út odáig, hogy gyógyító legyek. - Sok felelősséggel járó tevékenység, de az én esetemben hivatkozhatom a felettesemre - jegyzem meg, mert egyelőre túl sok dolgot nem is tehetnék magamtól, ezért is van mentorom. - Hú, azért kicsit most irigyellek. Nyugis állás egy irodában, néha én is erre vágyom - tényleg jól jönne pár nap, amikor nem kell rohanni és nem kell folyton túlpörgetnem az agyamat. A söröm közben fogy, igaz, nem egy iszákos szintjén iszom, de párat azért kortyolok, mert jól esik és finom. - Még mindig tanulok, egyetemre járok, van még hátra pár év. Most egy mentor mellett kötelező gyakorlaton veszek részt, de ha minden jól megy, akkor még egy év és végzek. Utána aztán jöhet majd a szakosodás, de az még soká lesz - mosolygok Attilára, közben oldalra kapom a fejem, mert valaki bedobott egy knútot a zenelejátszóba és egy egész jó kis dal csendül fel. - Húh, ezt a bandát ismered? - kérdem mosolyogva, jó lenne elmenni egy koncertjükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883290#post883290][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.10.29. 20:40[/b][/url]

Csernák Jonatán

A város csendesen ébredezett, mikor a bázisról kilépve elindultunk a közeli reggeliző felé. Egyre később világosodik, s a nap sugarai most is épp csak előkúsztak, mikor mi már úton voltunk egy hosszú, hosszú éjszaka után. Mostanra azonban odakint már mindenki siet a munkahelyére, az iskolába, akárhova, ahogy a világ ismét felveszi nappali arcát. Néha jó figyelni, hogy is élik az emberek a mindennapjaikat körülöttem; csak átlagosan, mindenféle balesettől vagy tragédiától mentesen. Egész gyakran megesik, hogy egy reggeli erejéig csak eltűnök közöttük egy éjszakázás után, s most társaságom is akadt Jonatán személyében.
Kissé felocsúdok a bámészkodásból, s belekortyolok a forró gyümölcsteámba, mielőtt válaszolnék a másiknak.
- Megszokni? Hát... nem is tudom. - Vonok finoman vállat, mikor végre leeresztem a bögrét. - Szerintem nem. Én még most sem szoktam meg teljesen. Az éjszakázással nincs bajom, de... - Vissza kell fojtanom egy ásítást, kissé ellentmondva saját magamnak. - ...azért amikor helyettesíteni kell, az nem semmi.
Hiszen például az egyik munkatársunk jelenleg éppen egy hetes nászútját tölti valahol egy sárkányrezervátum mélyén, így ismét be kellett vállalnom egy majdnem huszonnégy órás műszakot. Igaz, hogy délután három környékén tudtam aludni egyet, de mégsem semmi az ilyet lenyomni, főleg nem úgy, ha még megterhelő eseteket is kapunk kézhez.
- Azt azért nem mondanám, hogy nem hiányzik. - Csóválom meg a fejem, s a grillszendvicset kissé arrébb tolom a tányéromon, mielőtt ismét vágnék belőle egy darabot. - Sok szempontól jóval nehezebb volt, mint az osztályon ellátni őket, de... nos, igen, én nagyon szerettem csinálni egyébként. - Éledezik fel bennem a már jól ismerős nosztalgia érzése. - Viszont az osztályon egy fokkal nyugodtabb az élet, még ha néha hosszúra is nyúlnak az ügyeletek... De mindenkinek más jelenti a kihívást egyébként. Legyen szó a kocsiról vagy az osztályról, egyre megy. - Legyintek végül egy aprót. Bár tudom Jonatánról, hogy lelkiismeretes, és szinte biztos vagyok benne, hogy hasonlóan áll a munkájához, mint én: de én mégiscsak egész sok évet lehúztam a kocsiban, s nem akarnám még véletlenül sem bármivel is a kedvét szegni, szükségünk van ugyanis az olyan fiatal varázslókra és boszorkányokra, mint például ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883464#post883464][b]Csernák Jonatán - 2024.11.02. 11:45[/b][/url]

Együttérzően nézek rá, az emberhiány minden egészségügyben dolgozót sújt, amit mi, kisemberek szívunk meg a legjobban. Több feladat, nagyobb felelősség, rosszabb és sűrűbb beosztások, a fizetésnek meg persze még így is lehetne hová fejlődnie. Szerintem fel se hozom neki ezt inkább, nem akarom kollektíven szidni a rendszert, igazából értelmetlen amúgy is, meg a közös reggelink hangulatát is sajnálnám vele elrontani.
- Én is így vagyok vele - válaszolom mosollyal az arcomon. - De már csak ilyenek a megszállottak - megemelem a vállaimat. Elnézem a tányérom tartalmát, amit ha nem is vagyok nagyon kajás, de szeretnék bevágni anélkül, hogy megülné majd a gyomromat az alvásnál, vagy amit sikerül összehozni. Mi másért dolgozna ebben, ha nem azért, mert imádja a pörgést és az izgalmakat. Káros szenvedély ez, néha még az alkoholnál vagy a cigarettánál is rosszabb, de a miénk.
- Amúgy remélem nem gáz, ha megkérdezem, de neked kellett szedned bájitalt az alvásproblémákra? - teszem fel egészen bátran a kérdést, mert gondolom ő is szenved vele, és sokan csak így bírják megoldani, hogy ne essen szét az alvásritmusuk. Gondolkodtam rajta én is, de még vacillálok, viszont emiatt csomószor csak szundizni tudok nagyjából, nem érzem magam kipihentnek egy délutáni ébredéskor.
- Áh, értem... Azért jó, hogy még tartod a kapcsolatot a régiek nagy részével. Az új csapat is normális emberileg? - érdekel, milyenek, alapvetően egyik sem cseveg a másikkal, mert semmi időnk rá, és a végén még azt hinnék, nyíltan át akarok menni hozzájuk. Belekortyolok a teámba, majd eszek egy kis salátát a rántotta mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883606#post883606][b]Szikszai Attila - 2024.11.03. 17:49[/b][/url]

Türelmesen és alázattal hallgatja végig Gréta elemzését. Nagyon kíváncsi volt már, hogy milyen benyomása támadt róla, és mik a feltételezései, de mindvégig szeme előtt tartotta, hogy most találkoztak csak élőben először, és arra a néhány beszélgetésre a mai társkeresők világában sajnos nem lehet alapozni érdemben. Az internet világa tele van veszélyekkel. Sosem tudhatjuk, hogy tényleg az van-e a túloldalon, akit elképzelünk, és nagyon könnyen fel lehet építeni magunkról hamis képet. Ebbe Attila már rengetegszer belefutott. Valami komolyat szeretne találni már, mert úgy érzi, fogytán van az ideje ebben a korban, viszont születendő gyermekei anyjának nem akárki válhat, hiába próbál egyre lejjebb adni az igényekből. Hogy ne csalódjon újból és újból, azért jött el a mai alkalomra is, ahol legalább már egy kis esélyét látta annak, hogy egy hullámhosszon van valakivel. És ez a sok szép és jó gondolat, amiket mond, mind nagyon imponál neki, kivétel talán a bugyiolvasztó jelző, amire zavarában kénytelen elnevetnie magát, miközben el is vörösödik.
- Köszönöm, igazán köszönöm - nyilvánítja ki a legelején, és kezével megálljt mutat, hogy sok lesz ez a jóból, túl szép, túl jó ember képe rajzolódik ki. - A gyűrűben nem hiszek. Van, aki azért nem hordja, mert kényelmetlen. De lehet, hogy csak a sarkon befordulva vettem le gyorsan, és ott van valahol a zsebemben. Mindenesetre nem, nem voltam még házas, valóban - ismeri be, miután megpróbálta kicsit elbizonytalanítani a másikat.
- Ja, meg sportolni azért sajnos nem eleget sportolok mostanában - teszi még hozzá, hogy árnyalja a képet. Aztán Gréta szemeibe néz, kicsit közelebb is hajol hozzá, és hogy jobban menjen az elemzés, iszik egy nagy kortyot. - Fiatalosnak, aki szeret flörtölni, kommunikatív, próbál határozott lenni, de érezhetően izgul a találkozástól, mindenesetre van egy nagy adag önbizalmad, és energikusnak is gondollak, ami jó jel - szereti, ha valakiben van humor és lendület, szüksége van rá néha a nehéz napok után, hiszen sok mindenen ment már keresztül.
- Ez teljesen érthető - bólogatok a beosztására megértően. - Elhiszem. Ne irigyelj, mert korábban nemzetközi területen dolgoztam, ahol nagy felelősségem volt, nemrég váltottam újból hazai körülményekre, és azt hiszem, pont jókor, mert már kezdtem kiégni az előzőben - nem akarja, hogy irigyeljék, de azt sem, hogy sajnálják a munkája miatt, viszont anélkül, hogy ismét sokat árulna el, igyekszik tisztázni a helyzetét.
- Oh, erről nem is beszéltünk korábban. És akkor hogyhogy úgy alakult, hogy ilyenkor kezdtél bele az egyetembe? Sosem késő, tudom, mindig meglep és elismerésre érdemes az, ha valaki belevág sok évvel később - méltatja döntését. - Vagy rosszul emlékszem az életkorodra - kezd összezavarodni, hogy mi van, hiszen ahogy elnézi, valóban szemtelenül fiatal vonásai vannak Grétának, mégis, egy hölgy életkora bizony tabutémának számít. Iszik inkább tovább
- Nem ismerem - fülel a zenére. - Fura, pedig sok zenét hallgatok - tűnődik el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883611#post883611][b]Salamon Gréta - 2024.11.03. 18:33[/b][/url]

Elnevetem a végén magam, sőt még én is elpirulok, hogy megosztottam vele ezt a gondolatot, de talán ennyi még belefér, az meg sosem baj, ha tudja, hogy szimpatikus. - Jó, ez igaz, akár le is vehetted - bólintok egyetértően, sokan talán folyamodnak ilyen trükkhöz is, viszont Attila hamar bevallja, hogy bizony még sosem volt házas, tehát most sem az, amitől egy kicsit meg is könnyebbülök. Azért az nem lenne szép, ha kiderülne, hogy házas, mert alapból házas emberrel nem is ültem volna le randizni. - Azon mondjuk sosem késő változtatni, persze időtől is függ és beosztástól - mert aki sokat dolgozik, annak jóval kevesebb ideje jut rá, vagy nagyon későn megy az edzőterembe. Még én is elhanyagoltam mostanában, mióta beindult az Ispotályban a gyakorlat. Mikor közelebb hajol, egy kicsit érzem azért, hogy zavarba hoz, de mosolyogva, kíváncsian figyelek, hogy milyen elemzésre jut.
- Többé-kevésbé jól eltaláltad - nevetem el magam, bár azért nem minden napom ilyen vidám, főleg, amikor az öcsém miatt aggodalmaskodom. Nyilván ez mondjuk ezen a randin úgy sem fog kiderülni, de a negatívumokat amúgy is jóval később tapasztalja meg mindenki. A sörös poharam félig még tele, de ez nem azért van, mert nem ízlene a sör, inkább csak azért, mert tudom, hogy hamar a fejembe száll és nem szeretnék hamar beszédülni, ha már ilyen jó a társaság. Közben a téma átterelődik a munkánkra, bár még mindig nem tudom pontosan, hogy mivel is foglalkozik, egyelőre elég sejtelmesen nyilatkozik erről, de én meg nem akarom faggatni, talán idővel majd úgyis elárulja. - Akkor tényleg jókor váltottál, a kiégést jobb elkerülni - bólintok, olvastam erről tanulmányokat a szabadidőmben. Eszembe is jut az egyik Ispotályos doki, akire elég volt ránézni, látszott rajta, hogy mennyire nem találja már a helyét a gyógyításban. - Hogyhogy ilyenkor? - kérdezek vissza egy kis mosollyal, talán most először nem értem úgy a kérdést, persze, így visszagondolva, már az is furcsa volt, hogy kétszer is megjegyezte, mennyire fiatalosnak tűnök. - Az meglehet, huszonkettő vagyok, szerintem épp időben kezdtem a tanulmányokat. Jó, van egy fiú az egyetemen, aki már végzős, pedig velem egyidős, na de ő egy zseni és szerintem nagyon korán kezdte - jegyzem meg nevetve, de sajnos én nem vagyok az, csak egy mezei gyógyító tanonc, akinek minden vágya, hogy egy napon gyógyítóként mentsen életeket. - Miért, Te mennyinek gondoltál? - kérdezek vissza, hagyva a zenét, mert most azért egy kicsit engem is elgondolkodtatott. Merlinre, tán csak nem hiszi, hogy negyven plusszos vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883684#post883684][b]Szikszai Attila - 2024.11.04. 20:15[/b][/url]

- Igyekezni fogok - kacsint Grétára sejtelmesen, de egyelőre fogalma sincs, hogyan tudná bepréselni az időbeosztásába az edzést azon kívül, hogy rengeteget sétál a hétköznapjaiban, a hétvégéket pedig gyakran tölti kirándulással. Ettől persze nem lesz újra kockás hasa, viszont a megfelelő étrend kialakítása is folyamatban van. Jobban utánajár a városi konditermeknek legközelebb.
- Ennek örülök. A többi úgyis kiderül idővel - a folytatástól függően persze, de ezt elegánsan elhallgatja. Őszintén szólva ijesztőnek tartaná, ha látásból leolvasná valakinek a profilját. Ha mindent eltalált volna, Gréta könnyen kiismerhető lenne, így viszont marad miről mesélni a következőkben. Örül a megerősítésnek, hogy pont a megfelelő időben váltott, ezt szinte mindenki így gondolta, és igazából a régi munkatársai sem lepődtek meg, hogy elmegy. Azon csodálkoztak inkább, hogyan bírta eddig. De természetesen, mivel magánélete nem igazán lehetett emellett, ez sok mindent megmagyarázott.
- Hm, azt hiszem itt valami félreértés lehet - helyezi a söröskorsót egy kissé arrébb maguktól eltűnődve. - Nekem nagyon az rémlik, hogy harminchárom éves vagy - a telefonjához kap, és miközben homlokát összeráncolva gondolkodik, előkeresi a profilt, amit egy "tessék" megszólalással Gréta elé is tart magáról. Jól látható, hogy az életkor nagyon nem stimmel, a korábbi mosoly pedig megfagy Attila arcán. Nagyon, de nagyon kíváncsi a válaszra, mert ha egy kicsit is úgy érzi, hogy a lányka félre akarta vezetni, és éppen a kreált hazugságaiba bonyolódik bele, azt nehezen viselné.
- Szóval vagy én néztem be nagyon valamit, vagy kettőnk közül valaki nem volt őszinte - akaratlanul is érződik a csalódottság a hangjában, mert hirtelen nem tudja hova tenni ezt a tényt, leginkább az emberi oldalát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883685#post883685][b]Salamon Gréta - 2024.11.04. 20:33[/b][/url]

- Le fogom ellenőrizni - mosolyodom el a kacsintásra, kezdem úgy érezni, hogy tényleg meg van az összhang kettőnk között és ez még egy remek randi is lehet. Igazán jól eldiskurálunk sok mindenről, személyiségekről, az övéről, az enyémről, és a munkánkról is, tényleg jól elvagyunk, nem is tűnik fel az idő múlása, ám valahogy kilyukadunk a koromnál és úgy tűnik, hogy Attila igen csak meglepődik. Ezen pedig én lepődöm meg, kissé értetlenül is ráncolom a homlokom, hogy most mégis mi a baj. - Milyen félreértés? - nem igazán értem, hogy mire is céloz, csak azt látom, hogy előhúzza a telefonját és szorgosan böngészi. Addig is, míg ő valamit keres, én kiiszom a sörömet, s már épp lendíteném a kezem, hogy rendeljek még egy pohárral, amikor is elém tolja a készüléket. Keresem, hogy mi lehet a gond, hisz a profilomat mutatja, ott a keresztnevem, meg egy hiteles kép is rólam, sőt, még a hobbijaimat is felsoroltam. Utána akad csak meg a pillantásom a koromon. - Mi? - láthatja rajtam, hogy én is meglepődöm, aztán rápillantok, úgy tűnik, mintha csalódott lenne, sőt egy kicsit még számonkérő is a hangja. - De én huszonkettő vagyok. Ez…- sóhajtok egyet, ahogy nyújtom vissza a készüléket. - Gyorsan regisztráltam be, és ezek szerint elírtam. Huszonkettő vagyok Attila. Emlékeim szerint nem is beszéltünk arról, hány éves vagyok, ha szóba kerül, biztosan az igazat mondom. Sajnálom, hogy ez megtévesztett - teljesen őszinte vagyok vele, és most ő láthatja, hogy kissé csalódott vagyok, mert úgy tűnik, hogy problémája van a korommal. Persze, miért is gondoltam azt, hogy egy ilyen normális pasi épp velem akarna szóba állni? - Hát…ez a csúf igazság, még nincs nyanyabugyim - sóhajtok, próbálom viccel elütni a dolgot, de őszintén, nem tudom, hogy most ezután folytatódik-e az esténk, ugyanis nagyon úgy néz ki Attila, mint aki nem örül.
- Látom, hogy csalódott vagy. Ennyire zavar a korom? - kérdezek rá végül, hogy megtörjem a csendet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=883767#post883767][b]Szikszai Attila - 2024.11.06. 17:55[/b][/url]

Ugyan mosolyog Gréta válaszára, és végig is fut rajta valami kíváncsi izgatottság, hogy a másiknak vajon hogy fog tetszeni a felsőteste - ami valljuk be, igencsak kezdi azt mutatni, hogy a negyvenes éveiben jár, hiába tagadhatna le még jó pár évet, főleg ha megborotválkozik -, de azért titokban ott érzi magán a nyomást, hogy bizonyítania kell, és esetleg ellenőrzik majd a teljesítményét. A legjobb számára az lenne, ha úgy fogadnák majd el, ahogy van. Nincs káros szenvedélye sem az alkalmi alkoholfogyasztáson kívül, ezért büszke magára, és talán nem kér sokat. Bár tény, hogy az egészsége miatt többet kellene mozognia.
Egyikük jobban meglepődik a másiknál, mikor Attila szembesíti zavarodottságának okát, felé mutatva a telefont, jól láthatóan zavarba hozza vele Grétát, és ezzel hamar eljutnak egy kellemetlen részéhez az egyébként meglepően jól induló randinak. Zavartan keresi a szavakat egy ideig, de közben társa magyarázkodni kezd, ezért végül úgy dönt, hogy vizslató szemekkel fogja végigvárni a védőbeszédet. Ez alapján majd eldől, ki hazudott és mennyire. Mégis, mivel eddig szimpatikus volt neki külsőre és belsőre, meg egyébként sem rendez jelenetet, figyel és megadja az esélyt, hogy tisztázza magát.
- Aha, értem. Hát, végül is a 2 ott van a 3 mellett a számsorban, könnyű elütni, de miért siettél? Azt hittem, a lányok nagyon alaposan szeretik megszerkeszteni a profiljukat - lehet, ez már az a szint, amihez ő túl öreg, és nem érti a mai fiatalok társkeresési szokásait. Azt azonban értékeli, hogy Gréta elnézést kér, és beismeri a tévedését. Mondjuk nehéz is lenne ezek után letagadni, hiszen ha nem a telefonos bizonyítékban, de a memóriájában azért szeret hinni, eddig ritkán vitte félre.
- Jajj... - szólja el magát felháborodott hangon. - Egy harminchárom évesnek már szerinted nyanyabugyija van? Akkor én mit hordok negyvenen felül, pelenkát? - emlékezteti arra, hogy kivel ül szemben, még ha humorosan is próbálja enyhíteni a szavait, de azért vigyázhatna jobban arra, hogy ilyen fiatalon kiket nevez öregnek a társadalomban. Az idősebbek ugyanis allergiásak erre. Nem hiába tanított valaha illemtant.
- Nem is tudom, csak nem erre számítottam. Szimpatikus vagy, de tudod, hogy komoly kapcsolatot szeretnék, nekem már elmúlt az a korszak, amikor úgymond kavarhattam szabadon. Őszinte leszek, ehhez úgy képzeltem el, hogy már legalább a húszas évei végén, de inkább a harmincas éveiben jár valaki, persze lehetnek kivételek. Az előzetes korhatárom viszont valahol a harmincnál volt az ismerkedésnél - kevésbé törődik azzal, hogy udvarias legyen, inkább az őszinteséget választja most.