38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Parszek Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 19
Írta: 2021. május 15. 11:39 | Link

Kiscsikó
Kunszenila, újház?

A kastélyban való élet szép és jó, de ha az ember a barátnőjével szeretne sok és minőségi időt tölteni, akkor nem éppen előnyös, ha a közös munkahelyükön laknak. Még ha a hely nem is szűkös, az intimitásnak éppenséggel nem ad sok helyet. Nem beszélve a családalapítás gondolatáról, ami bár engem még nem környékezett meg, anyám nem győzi a fülemet rágni miatta. Végül nem emiatt, de egyéb vitathatatlan előnyei végett felvetettem az összeköltözés ötletét Vivinek. Kiderült, hogy az utóbbi időben, ő is valami hasonlón gondolkodott, de legalábbis eszébe jutott már a közös kuckó gondolata.
Amihez persze pénz is kell, így amíg ő az előkészítőben vállalt másodállást, addig én csillagmágikus bűvölést végeztem felkérésre. Nem mondhatni, hogy most már felvet minket a pénz, de összegyűjtöttünk annyit, hogy szüleim segítségével képesek legyünk egy barátságos méretű, kertes házat vagy ha ez túl nagy kérés, hát egy tágasabb lakást megvenni.
A házkeresés mókás dolog, ha azzal együtt mélyedhetsz el a szobaméretek rejtelmeiben, a hasznos alapterület számolgatásában, a keleti és nyugati ablakok összehasonlításában és az "erre sose lesz pénzünk" sóhajtozásban, akivel le tervezed élni az életed, ugyanakkor eléggé fárasztó is. De végre eljutottunk odáig, hogy kiválasszunk néhányat, lehetőségeinkhez mérten a legjobbakat.
A kunszenilai az első, amihez éppen most tartunk. A lassan kihaló településen viszonylag olcsón lehet nagyobb házakat találni, bár az állapotuk hagy némi kívánnivalót maga után. Túl sokat nem szeretnék a felújítással sem bíbelődni, de ha netalán itt találjuk meg álmaink házát, hát üsse kavics, szívesen belevetem magam a mágikus házfelújítás rejtelmeibe.
Biztatóan megszorítom a mellettem sétáló nő ujjait, miközben a nagyon csendes települést szemlélem.
 - Itt aztán nem lenne gond a szomszédokkal - jegyzem meg, tudva, hogy kicsi az esély rá, hogy egyáltalán legyenek szomszédaink, bár még mindig kétséges számomra, hogy akarnék-e olyan helyen élni, ahol nagyjából két kezemen meg tudom számlálni az összes lakost. Persze közösségi életet máshol is élhet az ember, de a kihaltság kissé kísértetiesnek tűnik számomra. Ami egyébként Vivit tudva az oldalamon eléggé mulatságosan hangzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vivien Poulain
INAKTÍV


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2021. május 18. 18:38 | Link

Olivér

Rápillantottam kedvesemre, mikor megéreztem a finom szorítást. Mosolyom kiszélesedett, és ki is villantak fogaim, tekintetem pedig egy pillanatra az égre emelkedett. Azt hiszem, igen büszke lehetek rá, amiért a csillagokhoz képest oly közeli dolgot ilyen ügyesen megfigyelt a Drága.
- Azt hiszem, nem - mondtam, és még egy pillanatig figyeltem arca vonásait, mielőtt pillantásom a csendben sorakozó kis házikók közt kezdtem járatni. - Bár kétesélyes a dolog. Aki ilyen távol van a nyüzsgéstől, az vagy borzasztóan kedves lesz, ha végre láthat valakit magán kívül a tükörben, vagy eleve azért van itt, mert a háta közepére se kíván senkit.
Szóval az a kevés szomszédok, akik mégis társaságunk lennének az itt töltött mindennapjaink során vagy oltári édesek lesznek és akkor tényleg nem lesz gond velük, vagy majd nézhetünk mindig a hátunk mögé, nem-e akar egy lapáttal agyonütni. Sajnálom, aki napi szinten szellemekkel diskurál, hall ezt-azt.
De egyelőre, ahogy sétáltunk a célunk felé, végtelen nyugalom szállt meg, és nem a túlvilági fajta, amikor már úgysincs min izgulni, mert halottabbak nem leszünk, hanem az a jóleső féle, ami azt súgja, jó helyen vagyunk. Tetszett a környék, és már csak azt reméltem, a ház is tetszeni fog.
- Arra se felejtsünk el majd rákérdezni, hogy milyen boltok vannak erre, és persze iskolák, illetve a hivatal rajta van-e a hopp hálózaton.
Persze nem miattunk, ahogy az iskola sem azért érdekelt, mert állást terveztem váltani. Kiszaladt a számon, mert később fontos lehet, de igazából nem mostanában került szóba köztünk ez a téma. Azt hiszem, Zorka elültette a bogarat a fülemben..
Utoljára módosította:Vivien Poulain, 2021. május 18. 18:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Negyedikes diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 29. 20:26 | Link

Villő
When I Am Older




Lehunyt szemei alatt is érezte az összes kis fűszál hajlását. Hajlongtak a gyönge szélben, és nyomorogtak mezítelen talpai alatt. Mégse, egyetlen kis négyzetméterén a kertnek nem találta a brosst. Azt a darabot, amelyet még anyja hordott vastag kötött kendőjét. Mindig azt mondta rá, hogy az egyetlen emléke a régi életéből. Emlékezteti, hogy miért ne bízzon az emberekben. És ez a kis tárgy volt az egyetlen hagyatéka Gertienek.
Lassan kezdtek lefolyni krokodilkönnyei orcáján, ahogy kezdte elveszíteni az utolsó kis reményszirmot is, hogy megtalálja az elveszett tárgyat. Mindenhol megnézte már, ahol csak járt, égen földön, természetben és házban egyaránt. Mégse lelte. És abban a pillanatban felmerült benne az a mérgező gondolat, mely a vénáját zöldre festette. Sötétebbre mint a borostyán levele.
Piros, kisírt szemekkel és felfújt arccal lépett be újra a házba, és fújtatva caplatott fel a lépcsőn, hogy testvérei szobájába betörjön. Elvették tőle. Az egyetlen emlékét. Előbb megfosztották szabadságától, és most már azt is befolyásolni akarják, mire gondolhat. Pedig ezt nem fogják megúszni.
Ahogy a folyosóra fordult, beleütközött egy testbe. Fel se fogta ki áll előtte, jelenleg mindegy volt, hogy a család közül kivel találja szembe magát. Mindenki bűnös volt. Sőt, együtt tervelték ki. - Elvütted! Minek küll az nektek? - kérdezte még mindig zokogva, eltorzult arccal. - Vissza akarom kapni! - követelődzött azonnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Nemes Balázs
INAKTÍV


Balázs atya
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 118
Írta: 2021. május 30. 17:53 | Link

Odett

- Oh oké, tegeződjünk, így egyszerűbb, csak megszokás - eleresztettem felé egy mosolyt, miután már nem fagytam le attól, hogy egy ismert előadóval sodort össze az ég, aki nem csak, hogy ismert és gyönyörű, de még egy nagy kedvencem is. Nehéz is volt leírni szavakkal, hogy mit is éreztem pontosan, mert többnyire ezek az előadók olyan elérhetetlennek tűntek, most viszont itt volt alig pár karnyújtásnyira, én meg olyan csodálattal néztem rá, mint egy kisgyerek. - A második lesz, együtt jártunk a papneveldébe..öhm, szóval igen, a második - bólintottam egy barátságos mosollyal, s talán ha Odett is ismeri, akkor most sikerült elkottyintanom, hogy még az újságírói karrierje előtt papnak készült.  - Tulajdonképp megbeszéltük, hogy majd a bejáratnál találkozunk, de olyan sokan voltak, és közben jelezte, hogy a sátraknál, de akkor ezek szerint tényleg rossz sátorba sikerült kavarodnom, hogy a Tiédben kötöttem ki, és rettentően sajnálom, hogy megzavartalak, mert biztosan ez rosszul érint, gondolom, de nem akartam tolakodni, főleg nem így koncert előtt, ami tuti, hogy szuper lesz - csak mondtam és mondtam, dőltek belőlem a szavak, s nem mondom azt, hogy a prédikációk során nem megy ilyen jól, most viszont inkább a zavarom mondatta velem a szavakat. S végül is, csak sikerült kinyögnöm, hogy mit is szeretnék, mert nem mehettem úgy haza, hogy ne kapjak egy aláírást Odettől. - Hova? Hú, nem tudom, várj csak - kotorászni kezdtem a zsebeimben, de csak egy egyházi kis meghívó akadt a kezem ügyébe, s azt még sem írathattam alá. - Nekem…nincs papírom, csak egy egyházi meghívó van a zsebemben és egy…énekeskönyv- bukott ki belőlem, ahogy elkaptam kacér pillantását. Egy kicsit izzasztó volt a helyzet, de mentségemre legyen, odafönt Ő is láthatta, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon működtem, s talán azzal még nem követtem el bűnt, ha elkönyveltem magamban, hogy élőben még gyönyörűbb az énekesnő, mint a plakátokon. - Ilyenkor mi a megoldás? - pillantottam rá, s még mindig zavarban voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 30. 20:34 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Hétvége! Merlinkére, nem győzöm áldani azt, aki kitalálta! Nincsenek unalmas órák, se házi feladat, se tanulnivaló - oké, az pont lenne, de kit érdekel, mikor, wait for it, hétvége van? Na ugye, ezt a logikát senki se kezdheti ki! És a legjobb, hogy itthon lehetek. Nagyon szeretem a kastélyt, de azért mégis más itthon, a szakadt szabadidőmben, chipsszel a hónom alatt, a telefonommal a kezemben, amin épp valami full kreténség megy, én pedig röhögök, miközben két pofára tömöm magamba a nasit. Oké, mondjuk ugyanezt csinálnám a suliban is, de nem ez a lényeg. Mert ez itthon van, az pedig a suliban lenne. Na. Tök egyértelmű.
Egy csöppet talán elvesztettem az időérzékemet ma. Az megvan, hogy valamikor még hajnalban, apu elment valamelyik tesóval, talán Ádámmal, ha tippelnem kéne, hogy friss gyógynövényeket szerezzenek be. Hívott engem is, de még Merlinke is forogna a sírjában, ha olyan korán kéne kelnie, pedig ő halott! Szóval én épp a másik oldalamra fordultam a legnagyobb békességben, mikor csukódhatott mögöttük az ajtó. Szabi is lefalcolt valamikor, az megvan, hogy akkor már besütött a nap a konyhába. Azt is csak azért tudom, mert bármerre moccantam, mindig kisütötte a szemem reggeli közben. Bulcsú valami ebédet emlegetett, mikor szintúgy távozott, így valószínűleg most délután lehet. Örs pedig kiment lovagolni, ez tisztán megvan, mert úgy ordítottam utána, hogy ne felejtse el lecsutakolni Kallipoét, mint a múltkor, különben tuti csótányokat pakolok az ágyába. Hmm... mintha valakit kihagytam volna a felsorolásból...
Hangosan nyögök fel, ahogy ledózerolnak. A nasizacsi kicsúszik a hónom alól az ütközés következtében, én pedig olyan drámaian nyúlok utána, mint a filmek lassított felvételeiben szokás; sikertelenül. Nagyot sóhajtva, lebiggyesztett ajkakkal fordulok meg és már épp tervezem a frenetikus lecseszős monológomat, de szemmagasságban nem látok senkit, szóval... szépen lefelé vezetem a tekintetem, hogy az találkozhasson egy dühös kis répamanóval. Ó, tényleg, Görcsi is itthon van.
- Hé-ha-hóóóó, mi lenne, ha vennél egy mééély lélegzetet? Nézd csak, így - és ezzel mutatom is, jó hangosan veszek levegőt, csak úgy szétfeszíti a mellkasom, majd kifújom és lehajolok hozzá, immár igencsak aggódó tekintettel. Sose voltam nagytesó, tök új ez a szerep és jobban akarom csinálni, mint a bátyáim. - Mi lenne, ha elmondanád, hogy miről van szó? Bármi is legyen, segítek neked, jó? - kedvesen elmosolyodom, majd nyúlnék az arcához, hogy letöröljem a könnyeket, de még időben realizálom, hogy csupa ragacs az ujjam, szóval még időben megállok. Azt is megállom, hogy lenyaljam, mert a pedig nem illene a helyzet komolyságához. És én komoly nagytesó vagyok most!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 31. 18:10 | Link

Benedek
outfit | évadnyitó bál

Szinte már felháborító, ahogyan a férfi beszél, mégis, lényének egy része izgatónak és tiltott gyümölcsnek bélyegzi meg, mely épp elegendő ahhoz, hogy arcpirító válasza ellenére se hagyja faképnél. Már amúgy sem nevezhető szűziesnek egy házasság után, hiszen látott, s tapasztalt már sok mindent, amiben érthető okokból kifolyólag egy ideje már nem volt része. Még a lelke is beleborzong abba, ahogy megérzi magán alkalmasint a férfi tekintetét, mintha csak tudná, hogy néz ki pucéran. Ez az eshetőség jóval illetlenebb gondolatokra utal, mint amelyeket Benedek sejteni merne a kék íriszek mögött.
- Talán nem is vágyom férjre. A házasságban semmi örömét nem leli az ember, kivéve persze, ha férfi - megforgatja csillogó szemeit, s nem is oly burkoltan utal ama kielégülésre, melyben nem sokszor volt része. Az ellenkező nem kényelmesen lubickol a házas élet élvezetiben, de a legtöbbüknek fogalma sincs arról, mit akar a nő. Báb csupán egy kényszerkötelékben, kinek dolga gyermekeket szülni és felnevelni azokat. Hát Abigél aztán nem áll be a sorba! Egyetlen emberért adná oda mindenét, ha csak egy pillanatra is övé lehetne: Benjáminért. Hiszen szereti Őt, merné ne szeretni! - Ön sokkal többre tartja magát, uram, mint amire én valaha is fogom. De azért remélem, nem sértem meg - negédes mosolya és kedvesnek tűnő hangsúlya egyszerre teszi a mondatot roppant lekezelővé, s egyben kimondottan provokatívvá. Ó igen, talán mégsem tartja oly kevésre, mint azt állítja, s tán kíváncsisága is előbbre való annál, minthogy nemet mondjon, s megtartsa úrihölgy látszatát.
- Tán költő volna, hogy ennyire romantikus képekben látja a világot? Ez a társaság már nem a regényekből ismert kifinomult közeg. Manapság házasodni érdekből szokás, nem szerelemből, de gondolom ezzel Önnek sem mondok újat - elfintorodva gurítja le torkán a megmaradt italt, s noha egy pillanatra arca megrezdül az alkohol erősségétől, mintha ott sem lett volna, hamar eltűnik. - Remélem, hogy egy napon megleli, amit keres. További jó mulatást - még egyszer, utoljára a férfira pillant, mélyen a szemébe néz, s egy aprót pukedlizve meglebben ruhája, ahogy léptei és a játékos esti szellő beljebb sodorják a bálterembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 31. 19:49 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Csak a férfi? Ezt a gondolatot eddig még nem hallottam, de szívesen meghallanám az érvelését.
Jobb szemöldököm picit megemelkedik, szemem megcsillan, és valódi érdeklődéssel nézek rá, a hangomban is hallatszik, hogy tényleg érdekel az ő nézőpontja a házassággal kapcsolatban. Szeretek vitatkozni, természetesen értelmes, és normális vitákat szeretek folytatni, esetleg egy kicsit elképzelhetetlen szintre menni, de úgy tűnik a velem szemben állóval lehet igazán értelmes, sőt egyenesen élvezetes vitákat folytatni. Vitatkozni akarok vele, elképzelhetetlen mértékben vágyok rá, hogy veszekedjünk. Üvölteni akarok vele, és azt akarom, hogy üvöltsön velem. Ez a nő, és erősen aggaszt a gondolat, egyfajta végzet asszonya, és félek, hogy egy nap az én végzetem lesz. Az ilyen nem kellemes, nem vicces. Mert vágyat érzek iránta, és ezt nem kívánom elmélyeszteni. Nincs az az Isten, amiért én ezzel a nővel mélyebbre menjek. Nem vagyok őrült.
- Szóval, azt mondja, hogy nem hisz a képességeimben?
Teszem fel a kérdést ugyanazzal a negédességgel, ahogy ő beszél hozzám. Én tisztelem a női nemet, komolyan tisztelem, de realizálva a veszélyt, kezdem úgy érezni, hogy ez a nő megőrjít, ami nem feltétlenül az ő hibája, az övé is, de az enyém is, mert, ahogy nézem, egyre jobban nyomom magamba, hogy valami nem stimmel vele, és hogy valami baj lesz, és, hogy nem tudok, nem akarok tőle szabadulni. Ez baj? Ó igen, ez baj, de kívülről nem mutatom, teljesen normálisan tekintek rá, de belül, égek. Egyetlen tekintete képes foglyul ejteni.
- Költő. Egy két lábon járó költő. Többek között. Én is kívánok hasonlókat.
Biccentek a távozó irányába, és valóban elgondolkoztat az, hogy valóban jobb lenne, ha meglelném azt, amit elképzeltem, mert azzal megvédhetem magam tőle. És ezt kell tennem. Nézem, ahogy ellibben, a tekintetem ösztönösen csusszan lejjebb, látni akarom az egészet, a nőt, akinek nem csak ki kell sétálnia az életemből, de nem is engedhetem, hogy egyáltalán belépjen. Mégis nézem, ahogy lassan eltűnik a tömegben, én pedig, hogy megakadályozzam a további afférokat, gyorsan távozom.  


// Love Love Love //
Utoljára módosította:Ballay Benedek, 2021. május 31. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 31. 22:23 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Az édesanyja mindig azt tanította, ahhoz megfelelően öltözzön, amit sugallni kíván. Egy dolog bizonyos: semmiképp sem szeretné egy megkeseredett özvegyasszony látszatát kelteni, elvégre nem az, másrészt viszont nem öltözhet már úgy, mint ifjú korában. Egy kivágott, rövid ruha, mélyen dekoltált felső résszel igazán csábító lenne, nem is esne nehezére gazdag férjet fogni benne, mégsem akar akárkit. Ha már mindenképp házasodnia kell, hogy megmentse családi örökségét, legalább egy hangyányit érezze jól magát benne. Fújtatva kapja ki a rég nem hordott ruhát a szekrényből és némiképp elégedetlenül szemléli, hogy aztán sóhajtva magára öltse. Hogy mennyire ki nem állhatja ezeket a családi vacsoraként aposztrofált rém unalmas összejöveteleket! De nincs mit tenni, hívja a kötelesség, ami igencsak terhes az elmúlt időszakban.
A Ballay birtokra érkezve nem lepi meg különösebben a fényűzés, elvégre aranyvérű családról van szó. Kedvesen mosolyogva, szemérmesen elegyedik beszélgetésbe rendre az emberekkel, s nem is ébred rá sokáig, hogy épp annak az embernek az asztalánál fog ülni, aki oly felháborítóan viselkedett a legutóbbi bálon. Azóta nem találkozott vele, tekintete mégis kíváncsian fürkészi a karót nyelt vendégsereget. Talán a sors keze lehet abban, hogy egy pohár itallal a kezében ismét a teraszon találja magát, ám ezúttal valóban egyedül.
Mély levegőt vesz és kifújja. Még a nevét sem tudja, hogyan kerülhetné el így azt a pimasz frátert? Vagy netén ismernie kellett volna? Meglehet. Most azonban nem gondol erre, ráér később is. Ajkához érintve a poharat aprót kortyol a konyakból és a kerten végignézve ismét megállapítja, hogy túlzottan gazdagok. Ide kellene beházasodnia, ám akadt valaki, aki szüntelen ostromolja levelekkel és hajlandó volna a hozománytól is eltekinteni. A Szentessy család igen jóhírű, s az ifjú sarj jó ideje már, hogy nem lel társra, most pedig Abigélt szemelte ki. Sajnos ma este nem jöhetett el, mivel meghívva sem lett, ezt viszont a nő egyáltalán nem bánja. Igent kell majd mondania, azonban mielőtt a házasság fojtó köteléke hurokként szorulna nyakára, szeretné kiélvezni a tavasz utolsó, mesésen kellemes napjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 31. 23:02 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


Egy újabb családi vacsora, valakikkel. Igazából már oda se figyeltem, túlzottan megrészegített a tény, hogy ma szállítják le a legújabb csikómat, a kártyán nyert Büszkeséget. Azt hiszem, tényleg az, csak már nem Schmaltz Robié, hanem az enyém. Az én kis büszkeségem. Persze a vérvonala nem teljesen tiszta, mert az ki van zárva, hogy egy abraxan és egy unikornis keveredéséből ép, de szárny nélküli utód szülessen, különösen, ha az apa a szárnyas ló. Mégis, Büszkeség, ha nem is olyan, aki tenyészállatnak való, gyönyörű, kitűnik a többiek közül, valóban arany csillanású szőre miatt. Az enyém. Más nem számít.
- Indulnia kell.
Két szó, amit nem szeretek mostanában együtt hallani. Indulnom kell. Hova? A hivatalomba? Megbeszélésre? Ebédre? Vacsorára? Vacsorára. Ami olyan lesz, mint egy megbeszélés. Állítólag régi, kedves barátok, akikkel nemrég találkoztak újra, és mi sem természetesebb. Hát persze. Sóhajtva veszek búcsút a méntől, mindenkivel foglalkozom, szeretem őket, kikapcsolnak. Ha egy nap máshol telepedek le, csakis olyan hely lehet, ahol nekik megfelelő otthont tudok biztosítani. De, most mennem kell. Éjfekete lovamra ülve, még egy kósza pillantást vetek rájuk, aztán visszafordulva gyorsabb tempót diktálok, hogy ne késsek. A késést taszítónak találom, szeretem, ha az egyes események pontosan zajlanak, és ha kések, akkor igazából nem teszek mást, mint mások idejét rablom, és ez nem helyes.
Az út nagy részét vágtázva teszem meg, míg a végén már csak finoman ügetek, és bár gondolataim kellemesek, igen hamar torzulnak. Büszkeségből Borzalom lesz, ahogy a gyönyörű, különös fényű aranyszín unikorniscsikó helyett pirongató nő képe rajzolódik ki lelki és fizikai valójában is. Akit el akarok kerülni, illetlenül áll a birtokom egy pontján. Nem, ez így nem helyes, másodszülött vagyok, tekintélyes vagyonnal. Ha egy nap a szüleink meghalnak, a birtok a bátyámra száll, én egy másikat öröklök majd. Egyelőre nincs feleségem, kényelmes az itthonlét, nem tervezem a költözést. Bár az ilyen pillanatokban megfontolandó. Felé haladva, könnyűszerrel szakajtok egy fekete alapon fehér cirmos rózsát, mely tökéletesen illik a megjelenéséhez, és egészen mellé sorolva, némileg alacsonyabban, mint ő, de felfedve kilétem, helyezem a rózsát a kettőnk közötti, széles korlátra.
- Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 31. 23:16 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

A ma este sem tűnik sokkal izgalmasabbnak, mint az ezt megelőzők. Finoman előre hajolva támaszkodik meg a korláton és hagyja, hogy a lágy, éppcsak szellő belekapjon leengedett hajának egy-egy tincsébe. Ezt a nesztelen, csendélet beli idillt lódobogás zavarja meg, mely a birtok végéből érkezik. Lassan, mintha nehezére esne rebbennek pillái, hogy makacs kékjeit az érkezőre villantsa, s mikor felismeri, még a lélegzete is eláll. Micsoda nem várt fordulat, hogy ismét találkoznak, ráadásul itt. Ami még ennél is rosszabb, hogy a férfi minden bizonnyal a házigazdák rokona lehet, elvégre ki az, aki a Ballay birtokon őrzött lovakat megülheti, ha nem egy szoros barát, netén családtag? Ekkor jön rá, kivel is van dolga valójában. A nem túl jó hírben álló Ballay Benedekről, hát vele sodorja össze ismét a sors. Hogy elejét vegye a pletykáknak, már fordulna is vissza, hogy csatlakozzék a nemesi társasághoz, azonban lábai nem akarnak engedelmeskedni.
Finoman, kíváncsiságát alig kifejezve billenti pár fokkal oldalra fejét, hogy aztán kirajzolódjon előtte, miért is hajolt le a férfi korábban. A korlátra helyezett rózsát könnyedén veszi ujjai közé, vigyázva, hogy annak egyetlen tüskéje se szúrhassa meg, majd a virágot orrához érinti, hogy beszívhassa annak illatát. Valóban olyan, mint egy filmbéli jelenet, netán színdarab, ám a valóság elkeserítő súlya gyorsan nehezedik vissza vállára.
- Ha Romeót nem hívják Romeónak, szakasztott oly tökéletes marad akármi néven... - mosolyra húzódnak ajkai, miközben biccent egyet. - Nem hittem volna, hogy épp itt látom majd viszont - felegyenesedik, s ösztönösen húzza ki magát, ezzel tökéletes tartást biztosít, nem mellesleg kihangsúlyozza, hogy a ruha, melyet visel, szinte rá van öntve. Amennyire rémesnek találta otthon, most, hogy tudja, ez a pimasz férfi is itt van, már helyénvalónak, mi több, tökéletes választásnak tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
június 3. csütörtök
Írta: 2021. június 1. 13:10
| Link



Elaraszolt mellettem néhány sötét, magányos este, mire végül dűlőre jutottam magammal, és a józanságnak rég hátat fordítva, elegáns whiskys pohárral a kezemben a dolgozó szoba gyér fényében fürdő asztalához támolyogtam, és sokadik próbálkozásra végül hiánytalanul megírtam a levelet. Eljönnék, ha nem bánod. O. Noel. Ennyit vitt magával a pufók fülesbagoly, se többet, se kevesebbet.

És ígéretemhez hűen, itt vagyok. Eljöttem.
Nem érzem magam túl jól, mintha italtól forogna velem a világ, pedig csupán egyetlen egyet kortyoltam, még jóval ezelőtt, sok-sok órája, mikor anyámmal együtt kiléptem a kúria robosztus ajtaján. Kellett, mondhatni.

Kopogtatok, és megköszörülve a torkom egymáshoz simítom nyirkos tenyereimet. Egy pillanattal később ügyesebb mutatóujjammal idegesen nyúlok merevre vasalt inggallérom alá. Zavar, de nem találom hol szúr az anyag. Végül - kissé talán ingerülten - leengedem a kezem, és kiegyenesedve teszek egy lépést hátra, hogy céltalan pillantást vethessek a házra.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2021. június 1. 13:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1290
Írta: 2021. június 1. 13:41 | Link

Noel
Zója

Azóta, hogy kezeim közé vettem a papírt, többször is megnéztem, elolvastam, próbáltam a szavak mögé látni. Sorokról nem beszélhetünk, hiszen csupán pár szót vésett fel az üzenő, és én ebből a párból kellett, hogy értsek. A női praktikákat bevetve, elintéztem, hogy Dwayne és a gyerekek a hetet az anyjánál töltsék, a viszonyunk az elmúlt évtizedben sem lett jobb, így nyilvánvaló okokból én nem tarottam velük, de nem is akartam. Elküldhettem volna őket bárhova, ám mégsem tettem, mert nem akartam, hogy hazajöjjenek, nem tudom, hogy mire számítsak, de az az egy biztos volt, hogy ehhez a beszélgetéshez nem kell több fül.
Nem akarok kellemetlen, feszes környezetet adni, így könnyű vacsorát készítettem, és ahelyett, hogy az erre a célra elszeparált szobába vezetném, inkább az életterünket választom. Bevallom, izgulok. Régen nem találkoztunk, ám gyakran érdeklődtünk felőle, hiszen mindketten szívén viseltük a sorsát. Ujjaimmal tenyereimet simítva, haladok a házban, melyet az eltéveszthetetlen cseresznyés pite illata leng körbe. Várok, minden perc órának tűnik, míg végül meghallom a jöttét. Lassan, lépek oda, bár szívem szerint feltépném az ajtót, és magamhoz ölelném, mégis, finom eleganciával nyitom ki az ajtót, és emelem rá kékjeimet, miközben ajkaimra mosoly ül. Szemeim csillognak az örömtől, és boldog vagyok, hogy látom.
- Milyen elegáns vagy ma, még a végén okot adunk a pletykáknak.
Ellépve tőle, engedem, hogy belépjen a világos előtérbe. ahol már megannyi jel utal rá, hogy két kiskamasz és egy bütykölő férj is az otthon tartozékai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 15:24 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Nem hittem volna, hogy látom még.
A nem hittem volna, inkább úgy igaz, hogy reméltem, nem látom többé. Az elmúlt hetek összejöveteleit munka címén hagytam ki, és olyankor, hogy a pub legyen felhozva, a talárosi hivatalban töltöttem jó sok időt, hogy híre menjen, és híre eljusson a szüleimhez is. Mintha tizenéves lennék, elszámoltatnak, én pedig beszámolok, és harminchárom évesen még mindig igaz a mondás felénk, hogy "amíg az én házamban laksz". Laknék én máshol, de nem tudok, mivel csak házasságkötéssel vehetem hivatalosan birtokba az örökségemet, illetve önzetlenül lemondtam a fizetésemről a falu javára. Nem mondom, hogy mindig meggondoltan cselekedtem, és ez halmozottan igaz volt az elmúlt tizenkét hónapra. És ha ehhez hozzájön az is, hogy van egy gyerek a világban, akinek feltételezhetően a létrejöttét elősegítettem, akkor elképzelhetjük, hogy milyen is volt ez az év. Lázadó kamasznak túlkoros, kapuzárási pánikkal küzdőnek túl fiatal vagyok. Tehát elvileg nem kellene, hogy mentális problémáim legyenek. Gyakorlatilag... kétséges a helyzet.
- Mennyire félti a jó hírnevét?
Teszem fel a kérdést olyan ártatlanul, mintha csak arra kérdeznék rá, hogy kék-e még az ég, ám valójában arcom elárul, hiszen ajkaimra kiülő féloldalas mosolyom, és szememben a csillanás is arra sarkall, hogy nem feltétlenül szándékozok olyat tenni, ami ápolná az imént említettet.
- Megmutatnám a birtokot, mint jó házigazda, de sajnos csak ez az egy ló van felnyergelve. De ha nem bánja, hogy esetleg közel kerülünk egymáshoz, akár meg is mutathatom. Igazán szép az esti órákban.
Szép, és sötét, és meghitt, és eldugott, minden, ami oly kliséssé tesz egy ilyen helyzetet, mégis azt mondják, hogy oly jó. Ha jól emlékszem arra, amit Bálint mondott, egy özveggyel van dolgom, aki olyan korán és jogtalanul vált magányossá. Nem hinném, hogy szerelmi, inkább érdekből történt frigyről lehetett szó. Apropó érdek.
- Találkoznunk kellett, hiszen, a legutóbb nem fejtette ki nekem a véleményét, pedig szomjazok az ajkai mozzanásaira, hölgyem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. június 1. 21:06 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Talán a sors akarja, hogy minden találkozásuk a félhomályba vesszen, s az erkély üdítő titokzatosságába és sötétjébe burkolózzon. A rózsa, mely csupán egy illedelmes gesztus, mégis többet jelent annál, lévén nem más hölgy kapta, hanem ő. Ki tudja, tán ha az az undok Annabella álldogált volna idekint, most ő szorongatná pironkodva a virágot, ám nem így lett, s hogy legalább ezen nem kell töprengenie, azt köszönheti. - Én sem Önre számítottam - óvatos mosolyra húzza ajkait, miközben íriszei vakítóan, huncutul csillannak a lemenő nap és felkelő hold fényében.
- Az attól függ, mire gondol - felvonja fél szemöldökét és akár egy úrihölgy, kihúzza magát. Mintha elhitethetné bárkivel, hogy nem tenne meg akármit, hogy kiszabadulhasson a társaságból. A fenét sem érdeklik a társadalmi kötöttségek, ez az egész özvegységgel járó elvonulás is maga volt a pokol. Ha tehette volna, addig táncol, míg el nem kopik mind az összes cipője, ám annak idején édesanyja még élt, s nem engedhette, hogy ily szégyent hozzon fejére. - Nem bánom - biccent egyet, majd könnyeden lép ki magas sarkújából, hogy megtámaszkodva a korlátban felüljön rá, majd Benedektől elfordulva átvesse rajta lábait egyetlen könnyed fordulattal. Lábbelije könnyeden fityeg ujjaiba kapaszkodva, miközben óvatosan leugrik a nem túl meredek erkély széléről és alig távolabb ér földet, mint ahol a férfi áll. - De ugye nem mondja el senkinek? - csintalan arcán egy leheletnyi pír sem jelenik meg, azonban még egyszer, utoljára visszapillant a házból kiszűrődő fény felé. Talán azért egy kicsit aggasztja a fene jó hírneve.
- Ön roppant pimasz, de hajlandó vagyok szemet hunyni ezen tulajdonsága felett a mai estén, ha megszabadít társasági kötelezettségeimtől egy időre - azonnal alkupozícióba helyezi magát, s noha arckifejezése komolyságot sejtet, játékos kékjei nem hagynak kétséget afelől, hogy maga is jól szórakozik. Ami a házasság örömeit illeti, egyáltalán nem fűlik a foga a témához, de miért is ne? Ha csak ennyi az ára, ám kapja meg a férfi, amit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 21:43 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Még a végén hinnem kell abban, hogy egy külső erő üzenni akar nekünk valamit, ám mi túl vakok vagyunk, hogy észrevegyük. Hogy is mondják? A sors akarta így?
Ha igen, akkor nagyon rossz a humorérzéke, hiszen a magam részéről világos elhatározással vagyok a jövendőbelimet illetően. Szelíd, ártatlan, hangtalan, engedelmes, és olyan, akibe nem lennék képes beleszeretni. Nem taszít, de inkább lenne a barátom, mint a szövetségesem. Ebben a nőben semmi sincs a jövendőbeli Ballay asszonyból, hiszen pimasz, látványosan flörtöl, szemtelen, nagyhangú, engedetlen, és őrült elmebetegnek kell lenni ahhoz, hogy a szövetség és ő egy lapon szerepeljenek. Ó nem, ez a nő a kígyó, nem Éva, hanem a végzet, a bűnbeesés maga, én érzem, látom, vágyom a bűnbeesést vele, és ezért távol kell lennem tőle. Csak, éppenséggel nagyon rosszul csinálom.
- Fel kívánja forgatni az életem?
Teszem fel a kérdést meglehetősen szelíden, miközben végignézem azt a kaszkadőr mutatványt, ahogy távozik az erkélyről. Nem ártatlan, nem szűzi, de úrilány, és úrilánnyal vágyat nem elégítünk ki, arra vannak az erkölcstelenek, a szajhák, és azok, akik élvezettel ajándékozzák meg a másikat a testükkel, elvárások nélkül. Ha szükségem van rá, tiszta nővel gondolkodás nélkül, de úri kisasszonnyal soha.
- Megszabadítani? Milyen kár, akkor, ha jól értem, fontolóra se vegyem a lehetőséget, hogy egy kiváló házassági ajánlattal szolgáljak az ön számára?
Pimasz? Ó igen, kedvesem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Leszállva a lóról, közelebb lépek, közelebb és még közelebb, annyira közel, hogy testünk egymástól csupán centikre van, persze, ha csak nem hátrál el, bár egy ilyen nő, akkor is tűzzel nézne a másik szemébe, ha az ostorral közelítene felé. Tűzzel csókolna. Tekintetem ajkaira téved, majd vissza a szemeire, látványos vággyal, tagadhatatlan vonzalommal. Ám szóban? Nem. Egyáltalán nem öntöm ezt szavakba.
- Hogy szeret lovagolni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. június 1. 22:01 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Badarság. Véletlenek játéka csupán - hisz minden, ami a férfihoz köti, netán köthetné, nem lehet más puszta tévedésnél, elvégre ki akarna magának egy ilyen romlott férfit? Felháborító a modora, nem is érti, hogyan lehetséges, hogy a neves Ballay család ilyen sarjjal büszkélkedhet, már amennyiben ez annak nevezhető. Mégis, ahogy egy barna tincs engedetlenül homlokába hullik, s a tekintet, mellyel minden alkalommal mezítelenre vetkőzteti, egyenesen lángra lobbantják bensőjét. Talán, ha nem lenne ennyire modortalan, fontolóra venné, hogy kezdjen vele, ám ki van zárva, hogy nevét bemocskolja egy ilyen botrányhőssel. Szükségük van a pénzre, de nem ennyire.
- Úgy véli, hogy képes lennék rá? - fél szemöldökét felvonva hamiskásan mosolyodik el, miközben finoman leporolja szoknyájának hátsó részét, s megigazítja felsőjét. - Nem épp Ön mondta, hogy semmilyen hatást nem gyakorlok magára? Esetleg csatlakozni kíván szerény udvartartásomhoz? - amerre csak jár, koppanó cipősarka nyomán újabb és újabb férfiszívek törnek darabokra, ám ne kételkedjék senki, Benedekre is ez a sors vár, amennyiben beleakad eme körmönfontan szőtt pókhálóba. A kacérkodás bár Abigél lényéhez tartozik, elemi része személyiségének, nem szokása illetlen módon rájátszani. A szempillarebegtetés és egyéb, unásig ismételt praktikák minden nő tarsolyában megtalálhatók, de vajon a csábítás és elbűvölés valóban ebben rejlik? A szőke szerint korántsem.
A lóról leszálló férfi magassága ismét csak megragadja figyelmét, főleg most, hogy cipője továbbra is begörbített ujjain pihen és a nő rezdüléseivel együtt hintázik aprókat. Szinte el is felejti, hogy felfázhat, amikor a Benedek és közte húzódó távolság minimálisra csökken. Vadul örvénylő, kifürkészhetetlen lélektükrei mögött perzselő lángnyelvek és egy épp csak be nem harapott ajak gondolata húzódik meg, a kérdés mégsem maradhat megválaszolatlanul. - Általában lovon, hiszen úgy praktikus - ki kell oltania a fel-felpattanó szikrákat, el kell oltsa a tüzet, mielőtt még valami ostobaságot tenne. Noha komolytalanul felel, ez arra épp elegendő, hogy a tökéletes pillanatot romba döntse, hiszen teljesen mellékes ez egy ilyen pillanatban. - Sajnos nem lovagláshoz öltöztem, de ha esetleg felsegítene a nyeregbe, azt megköszönném - állja a férfi tekintetét és nem mozdul, egyetlen pillanatra sem. Nem olyan fából faragták őt, hogy csak úgy megfutamodjon. Minden erejével arra törekszik, hogy figyelmen kívül hagyja az ajkára tévedő tekintetet és a vágyat, mely megmagyarázhatatlan okból hajtja az ismeretlen felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 22:32 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Játék, ami éppen arra alkalmas, hogy ön egy kínos estétől megmeneküljön. Lehetnék akár hős, rejtőzködő megmentő, hiszen a jó időben, a jó helyen, a jó oldalról közelítettem meg a házat.
Valóban, számos másik oldalról érkezhettem volna, mehettem volna egyből az istállóba, ám mégsem tettem, és úgy tűnik, így járt a legjobban. Én nem, mert engem megint a hatalmába kerít, bár valljuk be, jobb itt kint, mint ott bent, nem lett volna kellemes, ha ott szembesülök a ténnyel, hogy megint látjuk egymást, hogy a birtokomra tévedt, az életterembe hatolt. El innen, ártó szellem! Ám mit teszek? Magamhoz húzom egészen.
- Nem kívánok egy szint alá menni, és öreg vagyok már, hogy esztelen csaholjak a farkammal csak mert egy nő talpalatnyi hellyel kínál maga mellett. Élvezem a játékot, de csak akkor, ha a partner és az ellenfelek is méltóak rá. Akikkel ön körülveszi magát, ugyan kérem, maga is tudja, hogy udvari bohócok csupán. Nevet rajtuk.
Nem illik kigúnyolni más úri ifjakat, vagy éppen vénecske urakat, de lássuk be, ez a nő. ha frigyre is kíván lépni, válogat. Csakúgy, mint én. Az ellentétét keresem, de mielőtt igába hajtanám fejem, miért ne hódolhatnék némi észben is megfelelő, sőt kihívást nyújtó partnernek. Ez nem játék, kettőnk között sosem lehet az, inkább háború, két ádáz ellenfél, most még tiszta fűvel megáldott lankás vidéken álldogál. A feszültség azonban tapintható, és csak idő kérdése, hogy mikor változik meg a szellő illata, mikor fordul a gyomor, mert nem marad más, csak a mohón vért magába ivó talaj, vér és sár fura egyvelege. Halált virágzik most a türelem...
- Kár.
Suttogom kettőn közé, alig halhatóan, miközben ujjaimmal derekára fogok, és könnyed csontozatú testét játszi könnyedséggel emelem a nyeregbe. Nem csodálom, nem hagyok neki sem időt, sem lehetőséget a szökésre, alig egy pillanattal később én magam is csatlakozom hozzá, nem téve szóvá, hogy mily sajnálatos, hogy ebben a nyeregben egészen az ölemben kell ülnie. Mielőtt elindulnánk elhajolok, a rózsát magamhoz véve, elé emelem, füléhez hajolva, finoman súgok.
- Összetörné a szívem, ha illetlen kezekbe kerülne.
A lovat visszairányítom abba az irányba, amerről jöttem, de nem tudom még, hogy hová vinném, és nem tudom, ennyi izgalom után van-e kedve még egy kis porhoz. Így egyelőre csak az unikornisokban vagyok biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. június 1. 22:49 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Hős, megmentő, egyenesen gavallér, mit bánja rideg szíve, hogyan hívatja magát! Önző céljainak csupán eszköze Ballay, ám ellentmond ennek elméjének hátsó részében kavargó gondolatainak halmaza.
- Talán nem nevetek minden. Akad olyan, akinek Ön a lába nyomába sem érhet - ekkor felsejlik előtte Benjámin arcképe, az erős állcsont, azok a folyton távolba révedő szemek. Egy pillanatra máshol érzi magát, elképzeli, hogy az Őt ölelő kéz valaki máshoz tartozik, szinte vágyik a karjaiba, csakhogy a cudar valóság előbb-utóbb magához téríti az álmodozókat is. De vajon meddig kell várnia, míg kedvese is kijózanodik és elhagyja végre azt az unalmas, málé lányt? Nem gondolhat erre, megtiltja magának, s erőszakkal kényszerít fegyelmet lázadó lényére.
Talán így eshet meg, hogy az alig hallható 'kár' szócska megüti fülét. Már kacérkodna, már emelné lehanyatlott kezét, hogy a férfit érintse, ám nincs ideje holmi bájolgásra, az erős kezek megragadják derekát és egyetlen könnyed mozdulattal a nyeregbe ültetik. Meglepettségét leplezve igazítja meg ruháját, hogy felriadva az előbbi révetegségből megérezze a mögé felülő férfit. Szinte az ölében kell tartsa, ha mindketten kényelmesen akarnak ülni az állaton. Kegyetlen mondatokon töri a fejét, amikor is a rózsát felé nyújtják, s a forró lehelet libabőrt és borzongást hagyva maga után végigsiklik nyakán, s ezáltal szabadon maradt bőrén. Ajkai épp csak elnyílnak egy pillanatra, ám mielőtt valami meggondolatlanságot tehetne, vesz egy mély levegőt.
- Ezt bizonyára egyikünk sem akarhatja. Kiváltképp úgy nem, hogy még módjában sem állt illően bemutatkozni - az más kérdés, hogy tudja, kicsoda a férfi, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ezt egyértelműsítsék is. Tán épp ez az a részlet, mely olyannyira megkérdőjelezhetővé teszi közös lovaglásukat, hisz olyan alapvető információkkal sem rendelkeznek, mint a másik személy kiléte. No nem mintha ez kedvüket szegné a további felháborító viselkedést illetően, említés szintjén mégsem elhanyagolható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 23:15 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Az udvartartásában, vagy inkább azon túl? Micsoda ostoba kérdés, nyilvánvalóan, hogy azon túl, hiszen, ha benne lenne, nem lenne udvartartása, csak jegyese. Gondolom házas. Gyermek is van?
A kérdések és észrevételek természetesen csak azt követően hagyják el az ajkaimat, hogy már én magam is a nyeregben vagyok, jobbommal a kantárt fogom, míg balommal a nőt, akit nem lenne illendő ilyen szorosan magamhoz húznom, sőt, akivel illetlen lenne akárcsak a közelség is, mégis, itt, a sötétben, senki sem lát minket.
- Kabócák.
Jegyzem meg csendesen, hiszen a nap már lement, és a hímek pedig elkezdték "éneküket", míg a távolban, mintha néhány szentjánosbogár táncolna. Korán van még nekik, június végén szoktak igazán lenyűgöző látványt nyújtani ezen a kies vidéken. Hirtelen vágyam támad megosztani az élményt vele, pedig korábban a tulajdon testvéremmel sem tettem. Gyakran vagyok kint éjjel, messze az ünnepek és vacsorák zajától. Nem zavarnak, de nem is érdekelnek, az én közegem másabb, szórakoztat a kártya, a fogadás. Minden, ami nem ez. Szeretem a vidéket, a csendet, a természetet. Szívesen töltöm az időmet idekinn, főleg olyankor, amikor az emberek nem vágynak erre.
- Szeretne visszamenni és illőn bemutatkozni? Úgy vélem, eljön majd az este, amikor bemutatnak minket egymásnak. Anyáink összesúgnak, apáink kezet ráznak, ha van bátyja, akkor bátyámmal szintén tárgyaló pozíciót vesz fel. Megspórolnék pár kört, másodszülött vagyok, így tekintélyes, de nem hatalmas vagyon örököse vagyok. Sajnálattal közlöm, hogy a testvérem nős, mellette három unokaöcsém is megelőz az öröklésben. A nevem, mondja meg maga, és én is adok magának nevet, így meg is szólíthatjuk egymást néven, és mégsem veszítjük el a bemutatás izgalmát, sőt, fokozzuk. Egyetért, kedves Laura?
Kérdezem, titkon reménykedve, hogy nem így hívják, mert amilyen szerencsém van, és ahogy a véletlen mindig összesodor minket, nem kizárt, hogy bár nem akarom, mégis egyből a nevét mondom. De nem, csak ne így hívják, mert élvezném, ha játszanánk, és érdekel, hogy ő milyen nevet adna nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Negyedikes diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 4. 23:06 | Link

Villő
When I Am Older




Úgy fújtatott dühében, mint a szarvasmarhák legelés közben. Felfújta pofiját, mintha csak attól nagyobbnak és erősebbnek tűnne, pedig a könnyek, melyek vörösre festették az egész lánykát, rendületlenül bizonyították az ellenkezőjét. Szemei csillogtak a fájdalomtól, és a szitkozástól, amelyet Villő felé magyarázott. Ha megtanulta volna a roma praktikákat, talán még el is átkozta volna ott rögtön az unokatestvérét, de így szerencsére kénytelen volt szimplán csak hallgatni rá. Kinyitotta száját, és ha lehet még pufibbra fújta orcáit, mintha csak egy kis mókus lenne, aztán szaggatottan, prüszkölve engedte ki a levegőt. Pont úgy, mint egy helikopter.
- Elvüttétek! - jelentette ki azonnal a kicsi lány, és karba fonta karjait a mellkasa előtt, és lebiggyesztette ajkait. Fejét lefele tartotta, és onnan nézett fel mérgesen Villőre. Képtelenség volt komolyan venni ilyenkor, anyukája is sokszor kinevette ezért régebben, de ez volt mindenkor a taktikája, hogy kinyilatkoztassa mérgét. - Anya brossa. Az ügyetlen dolgom. És elvüttétek - ismételgette a szót folyamatosan, mintha nem is lehetett volna ez másképp. Hogy is lehetett volna? Hiszen senki más nem lakott abban a házban, ő pedig mindig nagyon-nagyon vigyázott rá. Kis tetőtéri szobácskájában, amelyet a családnak úgy kellett gyorsan kitakarítani számára, állandó helye volt a kis emléktárgynak.
- Nálad van és én mügkeresem - tolta arrébb a lányt, hogy elmenjen mellette, és berontson első unokatestvérének szobájába. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mégis hol kezdhetné a kutatást, így megállt az ismeretlen tér közepén, és onnan próbálta felmérni a helyzetet. Sose volt gondja azzal, hogy megoldja a problémáit, hiszen az ereje mindig segített neki, mikor valamit nem talált. Azonban ebben a mű tárgyakkal tarkított térben egyszerűen megszűnt a kapcsolata a külvilággal.
- Sügítesz? - nézett vissza a szőkére kiskutyaszemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. június 5. 07:46 | Link

Balázs


Kedves fickó, és szimpatikus is, mi sem mutatja jobban, hogy nem vagyok bunkó, sőt, hangomba egy kedves kis él is csendül, amit csak nagyon kevesen hallhattak eddig, a szűk baráti köröm, ha úgy tetszik. Emellett a hajamat bizergálom, ösztönös női cselekedetként, egy szerencsés, vagy éppen szerencsétlen tincset fonok újra és újra az ujjam köré, hogy aztán visszahulljon, és újra kezdődjön ez a végtelen játszma. Ahogy, így jobban elmerülök benne, édesnek tartom a szeme csillogását, meg helyesnek azt, ahogy rám néz. Az ember nem szereti a nyalizókat, de tőle ez távol áll, ő valahogy olyan megkapóan nézi az embert. Mi a csoda, Angyal Odett még a végén zavarba jön? Erre akkor se voltam képes, amikor életemben először láttam meztelenül Beliánt, pedig a barátságunk akkoriban még kényes volt, az első telihold együtt, hármasban, és én úgy járkáltam Zina és Beli mellett, akik a földön kuporogtak, mintha Éva lennék a Paradicsomban, bár nem is, a jellemem inkább Lilith.
- Papneveldébe?
Oké, ez azért egy picit fejbe vág, és nem tudom, hogy viccel-e, vagy komolyan oda járt, és ha komolyan odajárt, akkor? Kizárt. Mármint, én láttam a mi papunkról fiatalkori képeket, és az Isten is papnak szánta, nem férfi katalógusmodellnek. Márpedig a velem szemben álló határozottan az utóbbi.
- Ő újságíró lett, és te?
Nem, kizárt, elképzelni sem tudom, ahogy előtte térdelek és az ostyáját a számba adja... habár... Ó de, ezt egészen el tudtam képzelni, csak a jelenethez járnak fények, kamerák, statiszták, meg egy rendező, és hipphopp kész is a fejben megszületett perverz és mocskos egyházi pornó. Azt hiszem, ezért nagyon sokat kell majd gyónnom jövőhéten.
- Igen, remélem, hogy tényleg az lesz, és ugyan, ne aggódj, gyerekeket fogyasztok a fő étkezések között, nem kifejlett férfiakat.
Kifejlett? Aham. Kifejlett, szexi, katalógus-pornós képzelgéses papneveldéseket. Erről tényleg nagyon gyorsan le kell állnom, de most őszintén, milyen cuki már ez a fickó, hát esküszöm, hogy megtartanám. Bár, nem tűnik olyannak, aki lelkesedne azért, hogy a mi nyitott kapcsolatos háremünk részévé váljon, pedig Istenemre mondom, hogy élvezném.
- Az énekeskönyvet csak nem írhatom alá.
Ahogy persze az egyházi meghívót sem, de ha már így megkérdezte, akkor segítek neki. Leszállva az asztalról a táskámhoz sétálok, és egy névjegykártya tartóból kihúzok egy példányt, a hátulját aláírom, nem teszem hozzá, hogy a privát elérhetőségeim vannak az elején, és egy még meg sem jelent CD-t teszek mellé. Ezekkel lépek vissza hozzá, egész szorosan közel állva, és kékjeimmel érdeklődve pillantok rá.
- Ez így jó lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. június 9. 11:46 | Link



Tekintetem visszatér a nyíló ajtóhoz, és mire megjelenik mögötte a nő, számszéle már rég eleven mosolyra áll. Habár az arcom viseltes és a hosszúra nyúló éjszakázásoktól nyúzott is, a boldogság - vagy annak emléke - észrevétlen fakó vonásaimba simul. Megélénkülő zöldjeim Zójáét bújják, s miközben szavaira inkább udvariasan, mintsem őszintén elnevetem magam, teszek egy lépést befelé a meggyes süteménytől illatozó házba. Az igazság az, hogy most az egyszer nem biztos, hogy örülnék egy ilyen jellegű, egyébiránt a férfiasságomat legyezgető, tagadhatatlanul imponáló pletykának. Attól tartok, azzal végleg elvágnám a Minához vezető utat - már ha azzal, hogy éppen a tudta nélkül lépem át a Warren ház küszöbét, nem ezt teszem.
- Rajtad nem fog az idő, Zója - állok meg a folyosón, és visszafordulva hozzá, csillogó szemekkel nézek végig rajta. - Varázslatosan nézel ki.
Mint mindig, mondhatnám, ezt mégsem teszem hozzá. Illendőségből, tiszteletből s valamiféle rendkívüli tartozás-érzésből. Nem szeretném többet megbántani Minát, még akkor sem, amikor nincs jelen, és talán soha nem is szerezne tudomást arról, hogy újfent elismeréssel adóztam az édesanyja előtt.
- Nem jöttem rosszkor? - kérdezem halkan, és mutatóujjammal az inggallérom alá nyúlva körbepillantok, hátha itt találom Dwayne-t is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1290
Írta: 2021. június 10. 05:01 | Link

Noel

- Azt mondják, hogy a vélavér kiváló tartósító. Csak ne húzz fel, mert akkor igen ocsmánnyá válok.
Felelem nevetve, ahogy közelebb lépek hozzá, hogy megölelhessem. Régen nem járt itt, de nagyon örültem, amikor olvastam az üzenetét. Kicsit mindig, amikor elveszítem az egyik gyerekemet, hazatér a másik, mintha egymást kergetnék.
- Dwayne és a gyerekek elmentek itthonról, csak később érnek haza, rengeteg időnk van. Gyere menjünk is beljebb. Inni valamit?
Érdeklődöm a nappali felé indulva, de még nem ülök le, őt azonban hellyel kínálom, elvégre, ha inni kér, akkor hoznom kell még. A pálcám jelenleg nem opció, mivel Sean és Alice valahova eldugták, olyan öt, vagy talán már hat napja. Lassan annyira hozzászokok megint a nem létéhez, hogy fogalmam sincs, mit csinálok akkor, amikor visszakapom. Nem is értem, hogy a pálcám hogyan hűséges hozzám még mindig, én már nem biztos, hogy az lennék.
- Nem mondom, hogy meglepett az üzeneted, hiszen olyanok vagytok, mint a bumeráng, így inkább azt kérdezem, hogy hogy vagy? Hogy van Kornél? Reméltem, hogy elhozod, megszeretgettem volna.
Az én gyerekem már nagyok, ráadásul makacs Warrenek, szóval nem könnyű őket babusgatni, de a kicsi fiút nagyon el tudnám kényeztetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Nemes Balázs
INAKTÍV


Balázs atya
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 118
Írta: 2021. június 13. 18:52 | Link

Odett

Nem tehettem róla, de ha valamit szépnek teremtettek, azt képes voltam csodálni, Odett pedig tényleg gyönyörű volt, olyan, akiket a plakátokon lehet látni. S bár örök hűséget fogadtam, azért még nem voltam vak, és bizony ennek az énekesnőnek különleges karizmája volt, ami megbabonázta a férfiakat. Talán az ebből fakadó csodálatom, s maga a zene iránti rajongás volt az a kapocs, ami még mindig ott tartott, s ahelyett, hogy sarkon fordulva ott hagytam volna a sátrat, úgy álltam ott, mint egy kisfiú a vasútmodell kiállításon. Ámulva, s bámulva.
Nehéz volt rá nem úgy gondolni, s kicsit kezdtem úgy érezni, mintha flörtölne velem, ami még inkább zavarba hozott, tekintve, hogy papként nem ezt szoktam meg a gyülekezet tagjaitól. Ám most nem a gyülekezetben voltunk, s valószínűleg nem is tudta volna meg, hogy pap vagyok, ha nem szólom el magam, de azt hiszem, jobb is, hogy így történt.
- Igen…én meg…pap - mosolyodtam el a kérdésre szelíden, s hogy ezt ki is mondtam, sikerült visszarázódnom a zavaromból, bár most úgy tűnt, mintha a nő lenne zavarban. Nem is tudom, talán ha nem lennék az, ami, akkor talán, akkor lehet, hogy nem lett volna, mi visszatartson, de szerencsére még mindig tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, elég volt csak emlékeztetnem magam a fogadalmamra. - Öhm, tessék? - kissé félve kérdeztem vissza, mert sikerült megzavarnia néhány másodperc erejéig, majd amikor lekászálódott az asztalról, s megindult felém, nyeltem is egyet, hogy vajon most akkor mi lesz. Eszembe jutott egy ACDC koncert, még fiatal koromból, amikor a zenészek a lányok karjaira és oldalára firkáltak a tollal. Vajon most ő is rám fog írni? Felhúzza a pólóm és rávési a mellkasomra a nevét??
Míg sikeresen ráparáztam, nem ez történt, s látva, hogy egy CD-t húzott elő, kifújhattam a levegőt. Merlinre, megmentettek azok a CD-k. Egy zavart mosoly azért még az arcomra szökött, a szívem is picit gyorsabban kalimpált, mert hát, mégis csak szóba állt velem egy ilyen híres énekesnő. Gyerekes voltam tán? Lehet, de az ember már csak ilyen, van, akiért rajong.
- Ez így…igen, köszönöm - mosolyogva, egy picit talán remegő kézzel vettem át az ajándékot, majd a kártyára pillantottam, amin olvasható volt frissen aláírt neve, s még egy szám is. - Ez…a számod? - meglepődtem, megint csak zavart mosoly húzódott az arcomra, mert nem tudtam mire vélni ezt az ajándékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. június 14. 08:04 | Link



- Nem szívesen tenném - mosolyodom el, és finoman, bár a futótűzként érkező zavar, a tövisbélelt szégyen vagy a lánya miatt éber-igyekvő lelkiismeret miatt tartózkodón, esetlen udvariassággal viszonzom mindig-mindig szeretetteljes ölelését. A meleg karok között egy pillanatra még a szemem is lehunyom, majd futólag megsimítva a hátát arrébb lépek, és némán biccentve a nappali felé indulok. Megkönnyebbülök, amiért azt mondja, rengeteg időnk van; a kijelentés ájtatosan hiteti el velem, hogy elég lesz, ez talán tényleg elég lesz, hiszen annyi mindent szeretnék elmesélni, érzést, botlást, megrendülést, a szavak mégsem jönnek a számra. Félek, ha egy is kibukik, többé nincs megállás, már nem zárhatom el a csapot.
- Vizet - felelem, mert ezt mondatja velem az etikett, vagy inkább anya gondos nevelése, de aztán... mielőtt Zója kiléphetne a folyosóra, megszólaltat a bennem kavargó, s mindinkább felszínre kívánkozó óhaj. Hunyorogva, két ujjammal ráncolt homlokomhoz érve, alulról pillantok fel a nőre. - Whiskyt, ha van. Kérlek.
Kár is volna megjátszanom magam előtte, aki gyakorlatilag hol Dwayne, hol pedig Mina oldalán kísérte végig az életem. Nem tudom, sejtette-e, hogy végül a lányától távol, valahol egészen máshol kötök ki, ahonnan aztán napjaim minden óráját azzal töltöm majd, hogy árral szemben, visszafelé evezek. Ez, akárhogy is nézem, igen-igen röhejes dolog.
Ahogy kiejti a kiskölyök nevét, tekintetemben egyszerre fény csillan, és a fejemet ingatva, mosolyra álló ajkakkal vonom meg a vállam. Derűsen, már-már somolyogva nézek vissza a nőre.
- Nadine-nal van - felelem. - Mostanság kevesebbet látom. Másfél éves, és tudod, hihetetlen, hogy nekem soha senki nem mondta, hogy amint egyszer megszólal, onnantól kezdve a fiam nulla-huszonnégyben beszélni fog. Vérlázító! - elvigyorodom, habár valaki tényleg felkészíthetett volna arra, hogy Kornélt rendkívüli módon érdekelni fogja a legkisebb apróság is vagy hogy olyan kérdéseket tesz majd fel, amin én magam még életemben nem gondolkodtam el. - Elég eszetlen egy gyerek, és most úgy tűnik, fejjel megy a falnak típus, de hát...
Mi más is lehetne, nem igaz? Akaratos és torkaszakadtából üvöltve mérgelődik, ha a dolgok nem tetszésének megfelelően történnek, ugyanakkor vidám, mindenen nevet - pláne, ha a környezete felbukik a kiálló küszöbben, vagy az orromon keresztül felnyúl az agyamig - és az ő ölelése a legpuhább a világon. Na és amikor azt mondja, apa... a szívem tehetetlen olvad szét a testemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1290
Írta: 2021. június 14. 08:34 | Link

Noel

Udvarias víz, melyre csak gondolatban emelem meg a szemöldököm, majd őszinte whisky, amire szélesebbre húzódnak ajkaim, és biccentve indulok el, hogy hozzak neki. Miért is ne lenne, ugyebár. Noha érdekes kísérlet ez nálunk, régebben az italba menekültem, ha valami negatív volt, márpedig elég sok és hullámzó pillanatról tudom ezt elmondani, majd összekötöttem az életem egy férfival, aki intenzíven fogyasztja, és van egy lányom, aki rendszeresen keresi a mellékest bárokban való felszolgálással. Tény, hogy nekem nem az a masszív függőségem volt, de az egy-egy pohár utáni vágy is nagyon komoly hangulat-hullámokat generált. De gyógyult vagyok, nap, nap után újra és újra elmondhatom magamnak. Noelnek a kért itallal, míg a magam részére, nem meglepetéssel, egy nagy bögre tejeskávéval térek vissza.
- A legjobb időszak, hidd el, olyan aranyosak ilyenkor még, érdeklődők, lenyűgözhetők. Aztán eljön a lázadás, nem is olyan sokára, amikor semmi sem jó, és amúgy is te vagy a hülye. Az nehéz lesz, de olyan huszonhárom éves kora körül, állítólag normalizálódik. Persze, vannak kivételek, én néha úgy érzem magam, mintha három kiskamasszal élnék együtt, pedig azt hittem könnyebb lesz. Minával mindig ketten voltunk, csendes, eléggé zárkózott gyerek volt, könnyen mentek vele a dolgok. Azt hittem, hogy Sean és Alice is olyanok lesznek, de nem, a szöges ellentétei.
Mégsem bánom, egy pillanatig sem, mert imádom őket, és soha, semmiért sem cserélném el a kölykeimet, egyiket sem. Lassan iskolaéretté válnak, és jaj a Bagolykőnek, ha ellepik a Warren-ek. Ajkaimon túl a hangom is mosolyog, és büszkén pillantok Noelre.
- Keveset látod? Sokat dolgozol?
Arra, hogy fejjel megy a falnak, csak kuncogok, mert hát igen, kire ütött ez a gyerek, ugyebár, le sem tagadhatja.
- Nos, legalább biztosan tudod, hogy a tiéd. Legközelebb azért elhozhatnád, úgy szeretem a kicsiket, de amikor Dwayne-nek a múltkor ezt mondtam, olyan csúnyán nézett rám, hogy még most is elszégyellem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. június 20. 19:03 | Link

Balázs


- Pap.
Ismétlem meg a szót, és próbálok nyugodt arcot vágni, és nem azt közvetíteni, hogy "nem hiszem el bazd meg, hogy egy normálisan kinéző srác és neked kötelezte el magát, Uram". Pedig ehhez lenne kedvem. Hát komolyan mondom, ha tényleg pap, akkor itt az ideje, hogy kicsit kibővítsük azt a mondást, hogy minden jó pasi házas vagy meleg, azzal, hogy vagy papnak áll, mert most mintha jött volna egy hullám, és mindenhol szexi papok mászkálnának. Nem hiszed? Nézd meg a csermelymenedékit, hát ohlala, de komolyan. A talárosi is jól néz ki, mintha egyszerre mentek volna nyugdíjba, és azon versengtek volna, hogy melyikőjük a legdögösebb.
- És merre felé vagy?
Teszem fel úgy a kérdést, mintha hirtelen kedvem lenne megtérni, vagy éppenséggel áttérni, vagy mi erre a jó szó. Nem, egyáltalán nem vagyok ateista és nem nevezném magam egyházszédelgőnek sem, rendes, katolikus gyereknek neveltek, a családom pedig maga a Biblia modern kiadása. Nem, ez egyáltalán nem hízelgő. Viszont tényleg hiszek, imádkozom lefekvés előtt, szoktam beszélgetni az úrral, gyónni... azt nem mondom, hogy keresztényi életet élek, mert nyitott kapcsolatban vagyok, és ha igaz, amit mond, akkor éppen egy papot próbáltam meg felszedni. Szinte hallom Damy-t, ahogy mosollyal a hangjában megjegyzi: Kedvesem, a hit magadba fogadása nem éppen azt jelenti, hogy egy pappal menj el. Az biztos, hogy ma az ő estéje fel lesz dobva, amikor elmesélem neki, hogy megadtam a számom valakinek, aki az urat szolgálja. De tegyük hozzá, elképesztően kár érte.
- Oh, igen. Szeretek a hitről vitatkozni, és új nézőpontokat megismerni.
Nem, egyik másik pap sem tudja a számom, de hát hogyan máshogy magyaráznám, hogy én éppen neki adtam meg. Jól van Odett fiam, régen égetted már be magad, éppen itt volt az ideje annak, hogy előrukkolj valamivel. Csak te valahogy mindig fölé lősz az elvártaknak. De, aki csak azért szexel egy idősebb sráccal katolikus és ősi máguscsalád leszármazottjaként, mert kíváncsi arra, hogy vízben csinálni olyan nagy élmény-e, és ezzel a csodás lépéssel nem csak a szüzességét veszti el, de még vérfarkas is lesz, nos, az ilyen ember valahogy mindig túl akarja szárnyalni az elérteket. Pedig nem kellene.
- Csak ne dobd körbe a haverjaid között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. június 21. 08:38 | Link



Mina nevének hallatán magam sem tudnám megmagyarázni, pontosan miért, de érzékeny mosollyal - akárha illemből tenném - félrepillantok, valahová oldalra, a semmibe vezetve zöldjeim, mintha viselhetetlen szégyen gyötörne, ami miatt soha többé nem nézhetek Zójára, ha a lányáról van szó - akiről nemhogy a falvi Erzsike, de néha azt gondolom, még maga a mágiaügyi miniszter is tudja, hogy ki miatt vonul ki újra meg újra a világból. Érzem, hogy a tenyerem nyirkossá válik a whiskeys pohár körül, amivel együtt leülök a kanapéra, és előredőlve, a térdeimen támaszkodva meg nézek újra a nőre. Biztosan az elmúlt napok feszültsége, gondolom, aztán megköszörülöm a torkom.
- Költözőfélben vagyok - felelem, és kortyolva egyet az italból szelíd, hát már megint itt tartunk mosolyra húzom ajkaim. - Azt hinné az ember, hogy közel a harminchoz elkezdi érteni az életet, vagy legalábbis saját magát, és képes lesz nevén nevezni azt, amit éppen érez. Azt hiszed, ekkorra már mindig csak egyet fogsz érezni, olyat, ami egyfelé, a jó irányba vezet, és kezelni is tudod majd ami benned dolgozik... Azt gondolod, felnőttként jól döntesz majd, ha kamaszként nem is sikerült mindig, mert akkor már tisztán fogsz látni mindent.
És ha nem?
Újabb korty, hajba túrás, apró sóhaj. Tizenéves korom óta nem jártam terapeutánál, és tessék, most, bár Zója privát otthonának nappalijában ülök, ráadásul alkoholt iszom, mégis dől belőlem a szó, kéretlen fejtegetem az életet és teszek saját magam számára is váratlan megállapításokat. Még a végén a dohányzóasztalon fogom hagyni az óradíját.
- Szerelmes lettem, megnősültem, elváltam. Szerelmes lettem, gyerekem született, elköltöztem - sorolom, miközben tekintetem a nőre emelem. - És most nem tudok nem a lányodra gondolni, Zója.
És most? ÉS MOST?! Merlinem, őszintén, évek óta nem tudok nem rá gondolni. Még a házasságomban is vele volt tele a fejem! Hát gyűrű volt az ujjamon, mikor Írországban összesodort minket az élet. Erősen szorítom a poharat, úgy kapaszkodom belé, mintha egyébként zuhanni kezdenék. A szívem ütemtelen kalapál, ideges vagyok, nem, talán inkább izgatott, nem is tudom, mit érzek. Erről beszélek. És jövőre kopogtat a harminc.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2021. június 21. 12:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1290
Írta: 2021. június 21. 13:13 | Link

Noel


Nem feltétlen terápiára készültem, de valljuk be, életünk beszélgetéseinek jó részében megtalálható a terápiás célzat, még akkor is, ha nem mondjuk ki. A baráti beszélgetések, az összeülünk egy kávéra csacsogások mind-mind arra szolgálnak, hogy a lelkünket könnyítsük némiképp. A beszélgetések során megerősítést várunk, más nézőpontot hallgatunk meg, és valami változik bennünk. Egyik alkalom ingyen van, kapcsolatot ápol, a másiknak megkérik az árát, viszont lehetőségünk van kimondani olyan mondatokat is, melyeket amúgy nem tennénk, félve attól, hogy a minket ismerők mit gondolhatnak rólunk. Érdekes dolog az emberi lélek, és órákig boncolgathatnánk, elvégre azért mentem pszichológusnak is, de most szeretnék, azt hiszem, barát lenni ebben a beszélgetésben.
- Az élet értelme szerintem kortalan, és nem értheted meg, csak mert betöltöd a harmincat. A fejed lágya se nő be abban a pillanatban, hogy nagykorúvá válsz, erre, ha tükörbe nézel, meglátod a legjobb példák egyikét. Véleményem szerint az élet értelme a halál pillanatában ér el minket. Akkor válik minden világossá, akkor értjük meg a nagy összefüggéseket. Ezzel persze, nem azt szeretném mondani, hogy most ugorj le egy hídról, csak, hogy ne keresd görcsösen az értelmét, inkább adj értelmet a napjaidnak. Alakítsd úgy a napokat, hogy megérjék, és itt nem nagy dolgokra gondolok, de mondjuk, ha átsegítesz egy nénit a zebrán, akkor már megérte a nap, hiszen segítettél. Megnevettetted a fiad? Szintén megérte.
Lágyan, kedvesen beszélek, megértőn. Van a családomban egy furcsa gúnyos ironikus hangsúly, amit biztos, hogy a génjeink hordoznak, és biztos vagyok benne, hogy anyai ágon jött, mert Tatiban is megvan, sőt, olykor még Franciska is, aki a világ legnyugodtabb lelkeinek egyike, is ezzel nyilatkozik, de most odafigyelek, hogy ne ez domináljon nálam.
- Ha harminc évesen leli meg az ember az élete értelmét, akkor elég nagy bajban vagyok, mert én harminc évesen a fél országon átköltöztettem egy tizenhárom évest, majd berobbant az életembe Dwayne, újra. Kemény volt a harminc. De azóta eltelt tizenkét év, és egész jól helyrejöttek a dolgok. Talán neked is kell még egy jó öt év, mire rendeződik a világod.
Bár, ahogy elhallgatom, annyi erővel, köszönthetném a családban is, mert ezek a drámai hullámvasutak ránk jellemzőek. Nekem két titkolt terhességem, a húgomnak öt házasság van a háta mögött, és amikor kiderült, hogy a negyedik házassága alatt született gyerek az első férjétől van, még neki állt feljebb. Ó igen, a mi családunk sosem unatkozik.
- Oh, én is minden nap gondolok rá, na persze nem úgy, ahogy te, mert hát nekem a lányom, és mindig ideges vagyok, ha távol van, és, nem is tudom, ezt nem kellene neki is elmondanod? Szerintem az nem jönne ki jól, ha én mondanám neki, hogy te azt mondat, hogy rá gondolsz, és váó. Hát... nem is tudom, hogy mit mondjak... én... nagyon szeretlek téged, szóval nem akarlak áltatni a boldog befejezéssel, szóval... nos... az a gyanúm, hogy Mina szerelmes, és ezt a szerelmet nem tudja maga mögött hagyni, már jó pár éve, ezért nem képes az országba maradni. Kicsit aggódok, hogy apakomplexusa van, és hogy egy idősebb férfi szeretője, aki a családját választja mindig, de visszaédesgeti magához. Sajnálom, egy pszichológus anya nagyon rossz alap, de féltem a gyerekemet. Annak örülnék, ha együtt lennétek, de nem szeretném, ha sérülnél miatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. június 25. 16:59 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Jól van Veréb, itt van a nagy alkalom! Nem ronthatod el már az elején! Most te vagy a nagytesó, a példakép, az ász! Helyt kell állnod, az összes valaha született nagytesóért! Na nem a bátyáimért, szerintem ők elég gányul űzték ezt a szerepet. Szóval korrigálnék; az összes normális nagytesóért! Bizonyítani fogok, hogy nekem sokkal jobban megy, mint nekik valaha. Így is van! Én leszek a hős Görcsi szemében. Egy igazi, hús-vér szuperhíró. Anyát megkérem majd, hogy varrjon egy köpenyt is nekem, mert természetesen minden jóravaló hősnek van egy. Ilyen komolyan talán sose vettem még semmit, mint most ezt. A szakadt cuccomban, a fejem búbjára rakott fészekkel és a ragacsos mancsommal - mondjuk tuti az arcom is olyan, de az részletkérdés - mondjuk kétlem, hogy komolyan lehetne venni, de a maszatok mögött rejtőző elhatározással a képemen, már simán! Mondjuk... kedvelném, ha Görcsi nem nehezítené meg a dolgomat. Mégis hogy a fészkes fenébe lehet ilyen képet vágni?! Édes Merlinke, így hogyan maradhatnék komoly!? Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...
Kékjeim függesztem arcára, közben összeszorítom a szám és nyelem vissza erőnek erejével a kirobbani kívánkozó nevetésem. Szám sarka meg-megrándul közben, körmeim vájom tenyerembe, hogy hátha a tompa feszülés enyhít az ingeren. Eskü, egész sokáig be is válik, gondolatban a vállaim is veregetem már, erre... erre prüszköl. Pontosan úgy csinál, mint ahogy Kalliopé szokott, mikor megállás nélkül dumálok neki. Ennyi volt. Végem. Összeszorított szájjal horkantgatok, de végül utat kell engednem a röhögésnek. Hasamra szorított kézzel, előre görnyedve visítok és röfögök, konkrétan visszhangzik tőlem a folyosó.
- Bocsi! Eskü abbahagyom! - emelem mentegetőzve magam elé a kezem, mert tényleg félek, hogy még meg talál verni. Sípolva szedem a levegőt és pillantok rá, de ahogy meglátom a pukkancs képét, kénytelen vagyok az alsó ajkamba harapni. Most már tényleg gáz lenne, ha másodjára is kinevetném szegényt. De tejóég, hogy lehet valaki ennyire cuki, miközben eszi a pulykaméreg?!
- Na, fú, oké. Szóval! Anyukád brossa? Biztos vagy benne, hogy eltűnt? Nem lehet, hogy csak máshová tetted? - jól van Veréb, gratulálok, mintha te nem utálnád ezeket a kérdéseket. Mondjuk tény, hogy én sose találok semmit és persze mindig anyáéknak van igaza, mert sose rakom a cuccaim kétszer ugyanoda. Lehet, hogy családi vonás.
Botladozva állok odébb és pislákolok a kis répamanó után. Végülis egészen nyugodtan, ami az enyém, az az övé is, nyugodtan megkémlelheti a porcicákat az ágyam alatt ám. Kétlem, hogy ezzel előrébb lennénk, de már nem rontok azzal a saját helyzetemen, hogy ezt szóvá is teszem. Még simán megnyerhetem ezt, ha megtalálom! Még lehetek hős!
- Persze, segítek - mondom már sokkal lágyabb mosollyal és indulok meg mögötte. Kékjeim az ujjaimra vándorolnak és elhúzott szájjal törlöm végül a nadrágomba őket. Miért is húznám azzal az időt, hogy tegyek plusz két lépést a fürdőig? Így legalább már tényleg úgy nézek ki, mint egy homeless.
- Figyuka, amúgy elmondod nekem, hogy pontosan hogy is néz ki? Tudod, hogy mekkora, milye alakú, milyen színű... - tuti láttam már, de szégyen szemre nem emlékszem. Mondjuk ezt tényleg bánom, mert hát... ezt egy nagytesónak mégis csak tudni kéne, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok