37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
június 3. csütörtök
Írta: 2021. június 1. 13:10
| Link



Elaraszolt mellettem néhány sötét, magányos este, mire végül dűlőre jutottam magammal, és a józanságnak rég hátat fordítva, elegáns whiskys pohárral a kezemben a dolgozó szoba gyér fényében fürdő asztalához támolyogtam, és sokadik próbálkozásra végül hiánytalanul megírtam a levelet. Eljönnék, ha nem bánod. O. Noel. Ennyit vitt magával a pufók fülesbagoly, se többet, se kevesebbet.

És ígéretemhez hűen, itt vagyok. Eljöttem.
Nem érzem magam túl jól, mintha italtól forogna velem a világ, pedig csupán egyetlen egyet kortyoltam, még jóval ezelőtt, sok-sok órája, mikor anyámmal együtt kiléptem a kúria robosztus ajtaján. Kellett, mondhatni.

Kopogtatok, és megköszörülve a torkom egymáshoz simítom nyirkos tenyereimet. Egy pillanattal később ügyesebb mutatóujjammal idegesen nyúlok merevre vasalt inggallérom alá. Zavar, de nem találom hol szúr az anyag. Végül - kissé talán ingerülten - leengedem a kezem, és kiegyenesedve teszek egy lépést hátra, hogy céltalan pillantást vethessek a házra.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2021. június 1. 13:12
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. június 1. 13:41 | Link

Noel
Zója

Azóta, hogy kezeim közé vettem a papírt, többször is megnéztem, elolvastam, próbáltam a szavak mögé látni. Sorokról nem beszélhetünk, hiszen csupán pár szót vésett fel az üzenő, és én ebből a párból kellett, hogy értsek. A női praktikákat bevetve, elintéztem, hogy Dwayne és a gyerekek a hetet az anyjánál töltsék, a viszonyunk az elmúlt évtizedben sem lett jobb, így nyilvánvaló okokból én nem tarottam velük, de nem is akartam. Elküldhettem volna őket bárhova, ám mégsem tettem, mert nem akartam, hogy hazajöjjenek, nem tudom, hogy mire számítsak, de az az egy biztos volt, hogy ehhez a beszélgetéshez nem kell több fül.
Nem akarok kellemetlen, feszes környezetet adni, így könnyű vacsorát készítettem, és ahelyett, hogy az erre a célra elszeparált szobába vezetném, inkább az életterünket választom. Bevallom, izgulok. Régen nem találkoztunk, ám gyakran érdeklődtünk felőle, hiszen mindketten szívén viseltük a sorsát. Ujjaimmal tenyereimet simítva, haladok a házban, melyet az eltéveszthetetlen cseresznyés pite illata leng körbe. Várok, minden perc órának tűnik, míg végül meghallom a jöttét. Lassan, lépek oda, bár szívem szerint feltépném az ajtót, és magamhoz ölelném, mégis, finom eleganciával nyitom ki az ajtót, és emelem rá kékjeimet, miközben ajkaimra mosoly ül. Szemeim csillognak az örömtől, és boldog vagyok, hogy látom.
- Milyen elegáns vagy ma, még a végén okot adunk a pletykáknak.
Ellépve tőle, engedem, hogy belépjen a világos előtérbe. ahol már megannyi jel utal rá, hogy két kiskamasz és egy bütykölő férj is az otthon tartozékai.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. június 9. 11:46 | Link



Tekintetem visszatér a nyíló ajtóhoz, és mire megjelenik mögötte a nő, számszéle már rég eleven mosolyra áll. Habár az arcom viseltes és a hosszúra nyúló éjszakázásoktól nyúzott is, a boldogság - vagy annak emléke - észrevétlen fakó vonásaimba simul. Megélénkülő zöldjeim Zójáét bújják, s miközben szavaira inkább udvariasan, mintsem őszintén elnevetem magam, teszek egy lépést befelé a meggyes süteménytől illatozó házba. Az igazság az, hogy most az egyszer nem biztos, hogy örülnék egy ilyen jellegű, egyébiránt a férfiasságomat legyezgető, tagadhatatlanul imponáló pletykának. Attól tartok, azzal végleg elvágnám a Minához vezető utat - már ha azzal, hogy éppen a tudta nélkül lépem át a Warren ház küszöbét, nem ezt teszem.
- Rajtad nem fog az idő, Zója - állok meg a folyosón, és visszafordulva hozzá, csillogó szemekkel nézek végig rajta. - Varázslatosan nézel ki.
Mint mindig, mondhatnám, ezt mégsem teszem hozzá. Illendőségből, tiszteletből s valamiféle rendkívüli tartozás-érzésből. Nem szeretném többet megbántani Minát, még akkor sem, amikor nincs jelen, és talán soha nem is szerezne tudomást arról, hogy újfent elismeréssel adóztam az édesanyja előtt.
- Nem jöttem rosszkor? - kérdezem halkan, és mutatóujjammal az inggallérom alá nyúlva körbepillantok, hátha itt találom Dwayne-t is.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. június 10. 05:01 | Link

Noel

- Azt mondják, hogy a vélavér kiváló tartósító. Csak ne húzz fel, mert akkor igen ocsmánnyá válok.
Felelem nevetve, ahogy közelebb lépek hozzá, hogy megölelhessem. Régen nem járt itt, de nagyon örültem, amikor olvastam az üzenetét. Kicsit mindig, amikor elveszítem az egyik gyerekemet, hazatér a másik, mintha egymást kergetnék.
- Dwayne és a gyerekek elmentek itthonról, csak később érnek haza, rengeteg időnk van. Gyere menjünk is beljebb. Inni valamit?
Érdeklődöm a nappali felé indulva, de még nem ülök le, őt azonban hellyel kínálom, elvégre, ha inni kér, akkor hoznom kell még. A pálcám jelenleg nem opció, mivel Sean és Alice valahova eldugták, olyan öt, vagy talán már hat napja. Lassan annyira hozzászokok megint a nem létéhez, hogy fogalmam sincs, mit csinálok akkor, amikor visszakapom. Nem is értem, hogy a pálcám hogyan hűséges hozzám még mindig, én már nem biztos, hogy az lennék.
- Nem mondom, hogy meglepett az üzeneted, hiszen olyanok vagytok, mint a bumeráng, így inkább azt kérdezem, hogy hogy vagy? Hogy van Kornél? Reméltem, hogy elhozod, megszeretgettem volna.
Az én gyerekem már nagyok, ráadásul makacs Warrenek, szóval nem könnyű őket babusgatni, de a kicsi fiút nagyon el tudnám kényeztetni.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. június 14. 08:04 | Link



- Nem szívesen tenném - mosolyodom el, és finoman, bár a futótűzként érkező zavar, a tövisbélelt szégyen vagy a lánya miatt éber-igyekvő lelkiismeret miatt tartózkodón, esetlen udvariassággal viszonzom mindig-mindig szeretetteljes ölelését. A meleg karok között egy pillanatra még a szemem is lehunyom, majd futólag megsimítva a hátát arrébb lépek, és némán biccentve a nappali felé indulok. Megkönnyebbülök, amiért azt mondja, rengeteg időnk van; a kijelentés ájtatosan hiteti el velem, hogy elég lesz, ez talán tényleg elég lesz, hiszen annyi mindent szeretnék elmesélni, érzést, botlást, megrendülést, a szavak mégsem jönnek a számra. Félek, ha egy is kibukik, többé nincs megállás, már nem zárhatom el a csapot.
- Vizet - felelem, mert ezt mondatja velem az etikett, vagy inkább anya gondos nevelése, de aztán... mielőtt Zója kiléphetne a folyosóra, megszólaltat a bennem kavargó, s mindinkább felszínre kívánkozó óhaj. Hunyorogva, két ujjammal ráncolt homlokomhoz érve, alulról pillantok fel a nőre. - Whiskyt, ha van. Kérlek.
Kár is volna megjátszanom magam előtte, aki gyakorlatilag hol Dwayne, hol pedig Mina oldalán kísérte végig az életem. Nem tudom, sejtette-e, hogy végül a lányától távol, valahol egészen máshol kötök ki, ahonnan aztán napjaim minden óráját azzal töltöm majd, hogy árral szemben, visszafelé evezek. Ez, akárhogy is nézem, igen-igen röhejes dolog.
Ahogy kiejti a kiskölyök nevét, tekintetemben egyszerre fény csillan, és a fejemet ingatva, mosolyra álló ajkakkal vonom meg a vállam. Derűsen, már-már somolyogva nézek vissza a nőre.
- Nadine-nal van - felelem. - Mostanság kevesebbet látom. Másfél éves, és tudod, hihetetlen, hogy nekem soha senki nem mondta, hogy amint egyszer megszólal, onnantól kezdve a fiam nulla-huszonnégyben beszélni fog. Vérlázító! - elvigyorodom, habár valaki tényleg felkészíthetett volna arra, hogy Kornélt rendkívüli módon érdekelni fogja a legkisebb apróság is vagy hogy olyan kérdéseket tesz majd fel, amin én magam még életemben nem gondolkodtam el. - Elég eszetlen egy gyerek, és most úgy tűnik, fejjel megy a falnak típus, de hát...
Mi más is lehetne, nem igaz? Akaratos és torkaszakadtából üvöltve mérgelődik, ha a dolgok nem tetszésének megfelelően történnek, ugyanakkor vidám, mindenen nevet - pláne, ha a környezete felbukik a kiálló küszöbben, vagy az orromon keresztül felnyúl az agyamig - és az ő ölelése a legpuhább a világon. Na és amikor azt mondja, apa... a szívem tehetetlen olvad szét a testemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. június 14. 08:34 | Link

Noel

Udvarias víz, melyre csak gondolatban emelem meg a szemöldököm, majd őszinte whisky, amire szélesebbre húzódnak ajkaim, és biccentve indulok el, hogy hozzak neki. Miért is ne lenne, ugyebár. Noha érdekes kísérlet ez nálunk, régebben az italba menekültem, ha valami negatív volt, márpedig elég sok és hullámzó pillanatról tudom ezt elmondani, majd összekötöttem az életem egy férfival, aki intenzíven fogyasztja, és van egy lányom, aki rendszeresen keresi a mellékest bárokban való felszolgálással. Tény, hogy nekem nem az a masszív függőségem volt, de az egy-egy pohár utáni vágy is nagyon komoly hangulat-hullámokat generált. De gyógyult vagyok, nap, nap után újra és újra elmondhatom magamnak. Noelnek a kért itallal, míg a magam részére, nem meglepetéssel, egy nagy bögre tejeskávéval térek vissza.
- A legjobb időszak, hidd el, olyan aranyosak ilyenkor még, érdeklődők, lenyűgözhetők. Aztán eljön a lázadás, nem is olyan sokára, amikor semmi sem jó, és amúgy is te vagy a hülye. Az nehéz lesz, de olyan huszonhárom éves kora körül, állítólag normalizálódik. Persze, vannak kivételek, én néha úgy érzem magam, mintha három kiskamasszal élnék együtt, pedig azt hittem könnyebb lesz. Minával mindig ketten voltunk, csendes, eléggé zárkózott gyerek volt, könnyen mentek vele a dolgok. Azt hittem, hogy Sean és Alice is olyanok lesznek, de nem, a szöges ellentétei.
Mégsem bánom, egy pillanatig sem, mert imádom őket, és soha, semmiért sem cserélném el a kölykeimet, egyiket sem. Lassan iskolaéretté válnak, és jaj a Bagolykőnek, ha ellepik a Warren-ek. Ajkaimon túl a hangom is mosolyog, és büszkén pillantok Noelre.
- Keveset látod? Sokat dolgozol?
Arra, hogy fejjel megy a falnak, csak kuncogok, mert hát igen, kire ütött ez a gyerek, ugyebár, le sem tagadhatja.
- Nos, legalább biztosan tudod, hogy a tiéd. Legközelebb azért elhozhatnád, úgy szeretem a kicsiket, de amikor Dwayne-nek a múltkor ezt mondtam, olyan csúnyán nézett rám, hogy még most is elszégyellem magam.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. június 21. 08:38 | Link



Mina nevének hallatán magam sem tudnám megmagyarázni, pontosan miért, de érzékeny mosollyal - akárha illemből tenném - félrepillantok, valahová oldalra, a semmibe vezetve zöldjeim, mintha viselhetetlen szégyen gyötörne, ami miatt soha többé nem nézhetek Zójára, ha a lányáról van szó - akiről nemhogy a falvi Erzsike, de néha azt gondolom, még maga a mágiaügyi miniszter is tudja, hogy ki miatt vonul ki újra meg újra a világból. Érzem, hogy a tenyerem nyirkossá válik a whiskeys pohár körül, amivel együtt leülök a kanapéra, és előredőlve, a térdeimen támaszkodva meg nézek újra a nőre. Biztosan az elmúlt napok feszültsége, gondolom, aztán megköszörülöm a torkom.
- Költözőfélben vagyok - felelem, és kortyolva egyet az italból szelíd, hát már megint itt tartunk mosolyra húzom ajkaim. - Azt hinné az ember, hogy közel a harminchoz elkezdi érteni az életet, vagy legalábbis saját magát, és képes lesz nevén nevezni azt, amit éppen érez. Azt hiszed, ekkorra már mindig csak egyet fogsz érezni, olyat, ami egyfelé, a jó irányba vezet, és kezelni is tudod majd ami benned dolgozik... Azt gondolod, felnőttként jól döntesz majd, ha kamaszként nem is sikerült mindig, mert akkor már tisztán fogsz látni mindent.
És ha nem?
Újabb korty, hajba túrás, apró sóhaj. Tizenéves korom óta nem jártam terapeutánál, és tessék, most, bár Zója privát otthonának nappalijában ülök, ráadásul alkoholt iszom, mégis dől belőlem a szó, kéretlen fejtegetem az életet és teszek saját magam számára is váratlan megállapításokat. Még a végén a dohányzóasztalon fogom hagyni az óradíját.
- Szerelmes lettem, megnősültem, elváltam. Szerelmes lettem, gyerekem született, elköltöztem - sorolom, miközben tekintetem a nőre emelem. - És most nem tudok nem a lányodra gondolni, Zója.
És most? ÉS MOST?! Merlinem, őszintén, évek óta nem tudok nem rá gondolni. Még a házasságomban is vele volt tele a fejem! Hát gyűrű volt az ujjamon, mikor Írországban összesodort minket az élet. Erősen szorítom a poharat, úgy kapaszkodom belé, mintha egyébként zuhanni kezdenék. A szívem ütemtelen kalapál, ideges vagyok, nem, talán inkább izgatott, nem is tudom, mit érzek. Erről beszélek. És jövőre kopogtat a harminc.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2021. június 21. 12:43
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. június 21. 13:13 | Link

Noel


Nem feltétlen terápiára készültem, de valljuk be, életünk beszélgetéseinek jó részében megtalálható a terápiás célzat, még akkor is, ha nem mondjuk ki. A baráti beszélgetések, az összeülünk egy kávéra csacsogások mind-mind arra szolgálnak, hogy a lelkünket könnyítsük némiképp. A beszélgetések során megerősítést várunk, más nézőpontot hallgatunk meg, és valami változik bennünk. Egyik alkalom ingyen van, kapcsolatot ápol, a másiknak megkérik az árát, viszont lehetőségünk van kimondani olyan mondatokat is, melyeket amúgy nem tennénk, félve attól, hogy a minket ismerők mit gondolhatnak rólunk. Érdekes dolog az emberi lélek, és órákig boncolgathatnánk, elvégre azért mentem pszichológusnak is, de most szeretnék, azt hiszem, barát lenni ebben a beszélgetésben.
- Az élet értelme szerintem kortalan, és nem értheted meg, csak mert betöltöd a harmincat. A fejed lágya se nő be abban a pillanatban, hogy nagykorúvá válsz, erre, ha tükörbe nézel, meglátod a legjobb példák egyikét. Véleményem szerint az élet értelme a halál pillanatában ér el minket. Akkor válik minden világossá, akkor értjük meg a nagy összefüggéseket. Ezzel persze, nem azt szeretném mondani, hogy most ugorj le egy hídról, csak, hogy ne keresd görcsösen az értelmét, inkább adj értelmet a napjaidnak. Alakítsd úgy a napokat, hogy megérjék, és itt nem nagy dolgokra gondolok, de mondjuk, ha átsegítesz egy nénit a zebrán, akkor már megérte a nap, hiszen segítettél. Megnevettetted a fiad? Szintén megérte.
Lágyan, kedvesen beszélek, megértőn. Van a családomban egy furcsa gúnyos ironikus hangsúly, amit biztos, hogy a génjeink hordoznak, és biztos vagyok benne, hogy anyai ágon jött, mert Tatiban is megvan, sőt, olykor még Franciska is, aki a világ legnyugodtabb lelkeinek egyike, is ezzel nyilatkozik, de most odafigyelek, hogy ne ez domináljon nálam.
- Ha harminc évesen leli meg az ember az élete értelmét, akkor elég nagy bajban vagyok, mert én harminc évesen a fél országon átköltöztettem egy tizenhárom évest, majd berobbant az életembe Dwayne, újra. Kemény volt a harminc. De azóta eltelt tizenkét év, és egész jól helyrejöttek a dolgok. Talán neked is kell még egy jó öt év, mire rendeződik a világod.
Bár, ahogy elhallgatom, annyi erővel, köszönthetném a családban is, mert ezek a drámai hullámvasutak ránk jellemzőek. Nekem két titkolt terhességem, a húgomnak öt házasság van a háta mögött, és amikor kiderült, hogy a negyedik házassága alatt született gyerek az első férjétől van, még neki állt feljebb. Ó igen, a mi családunk sosem unatkozik.
- Oh, én is minden nap gondolok rá, na persze nem úgy, ahogy te, mert hát nekem a lányom, és mindig ideges vagyok, ha távol van, és, nem is tudom, ezt nem kellene neki is elmondanod? Szerintem az nem jönne ki jól, ha én mondanám neki, hogy te azt mondat, hogy rá gondolsz, és váó. Hát... nem is tudom, hogy mit mondjak... én... nagyon szeretlek téged, szóval nem akarlak áltatni a boldog befejezéssel, szóval... nos... az a gyanúm, hogy Mina szerelmes, és ezt a szerelmet nem tudja maga mögött hagyni, már jó pár éve, ezért nem képes az országba maradni. Kicsit aggódok, hogy apakomplexusa van, és hogy egy idősebb férfi szeretője, aki a családját választja mindig, de visszaédesgeti magához. Sajnálom, egy pszichológus anya nagyon rossz alap, de féltem a gyerekemet. Annak örülnék, ha együtt lennétek, de nem szeretném, ha sérülnél miatta.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 10. 11:08 | Link



- Még mindig túl jól látod az életet. És én továbbra sem értem a titkot - felelem, ahogy ajkaimat széles mosolyra húzva átpillantok a whiskys pohár pereme felett. Tekintetem Zójáét keresi. Hiányzott, hogy így beszélgessek valakivel, ilyen keresetlen, mégsem bántó őszintességgel, ebben a már-már steril, laboratóriumi környezetben, holott rendelőről szó sincs. A Warren család nappalijában ülünk, amiről, azt hiszem, nem sértő, ha azt mondom egyáltalán nem az. Hiszen nap, mint nap életnek ad teret, az élet pedig… nos, minden, csak nem tiszta. Régebben előfordult, hogy azt gondoltam, a terápia során a tér az, ami meghatároz. Az adja a biztonságérzetet és végső soron emiatt kezdünk odabent, a makulátlan és mindent elnyelő falak között beszélni, de így, a sarokban elfekvő baba meg a kisautós láda között, telibe rálátva a fakeretes fényképre, amin Warrenék mosolyognak, kivéve persze Dwayne-t és Minát, ők olyanok, mint általában szoktak lenni, már nem hiszem, hogy a tér a kulcs. A kulcs Zója.
- Még öt? - kérdezek vissza egy finom, színpadias sóhaj kíséretében, és majdnem hozzáteszem, hogy addig a lánya egész biztosan megőszül, főleg, ha hirtelen felindulásból még néhány ismeretlen utcasarkon befordulok, hogy járatlan utakon próbáljam ki magam. Végül egészen másként folytatom. - Remélem, hogy nem lesz igazad. Bár... nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha rendeződni fog. Mi van, ha én ez vagyok? Ez az egész a személyiségem része, a mag, a kiindulópont, a gondolkodásom, minden érzésem origója, ami nem változtatható? Ha ez tőlem és mástól is független, akár egy szuverén állam?
Annyi embert ismerek, annyi kapcsolatom van, a legtöbben mégsem érzem a biztonságos kapcsolódást, nem jutunk tovább a felszínen, nem történik a beszélgetéseinkben semmi, legalábbis semmi olyan, ami igazából érdekelne. A legtöbb ember untat, és nem azért, mert személyiségükből fakadóan unalmasak, hanem mert őszintétlenek. Mert nem mondanak semmit. Valójában semmit. Hol veszik el a valódi?
Aztán Zója beszélni kezd, és noha a gondolatmenet elején azt hiszem, a végére valahová a valós események közé csöppenünk, hamarosan rá kell jönnöm, hogy a velem szemben ülő nő tényleg nemcsak pszichológus, hanem anya is. És Mina piszkosul nem beszélt neki rólam. Ez... rosszul is eshetne, és talán fog is, később, mikor már a gramofon körül versekkel neszelek, és elfog az érzés, hogy ha fizikailag nem is, nélküle lélekben egyedül vagyok. Gondolom fájni fog, égetni, mint a tűz.
- Hogy... - első nekifutásra ennyire tellik. Kiszáradt szemekkel pislogok, és lassanként kortyolva az italból azon gondolkodom, szabad-e mondanom most bármit is? Elmondanom neki mindazt, amiről tudnia kellene ahhoz, hogy a beszélgetésünk megfelelőképpen folytatódhasson, és az ittlétem elérje legfontosabb célját? Halkan veszem a levegőt, aztán szemöldökeimet ráncolva zavartan ránézek. - Annyira szeretném, ha nem így lenne, de... tudod, ebben a kapcsolatban nem én voltam az, aki sérült - hangomat elmélyíti a vallomás komolysága, a lelkiismeret és bűnbánás. Zöldjeim a kékekbe vájnak, azok... mintha csak Minára néznék..., borzasztó. Olyan erősen szuggerálom, hogy szavak nélkül is megértsen mindent. Ha lehetetlen is, talán a lényeget így is érteni fogja. A többit meghagyom a lányának. Végül megköszörülöm a torkomat, és az utolsó korty whiskey után, kormos hangon megszólalok. - Elmondanád, kérlek, hova ment Mina? A legutolsó úticél is megteszi, ha esetleg folyamatosan úton lenne.  
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok