Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=830976#post830976][b]Nádassy Norina Iza - 2021.05.06. 13:05[/b][/url]

Mosolyogva hallgatom, ahogy vázolja milyen formában próbálkozott be nála a csaj, közben csóválom a fejem. Hát be kell vallanom, hogy lassan fel fogok nézni a szőke, hosszú combú cicababára. Nekem lehet nem lenne ehhez merszem, vagy nem is mersz, hanem én kicsivel többre tartom magam. Van az a szituáció, amikor oda mennék én is egy sráchoz, nem erről van szó. Igaz, ez csak nagyon ritkán fordult elő, általában valamilyen fesztiválon, alkohol befolyásoltsága alatt. Szóval nem vagyok én sem egy szent, meg ha nagyon akarok, akkor tudok én is olyan lány lenni. De őszintén szólva nem akarok. Sose süllyednék ilyen mélyre, hogy fussak egy srác után. Igaz, Reece nem küldte el aznap este, sőt beszélgetésbe elegyedett vele, tehát azt sugallta felé, hogy benne van a dologban. De annyira nem lehetett vak a szöszi, hogy ne vegye észre az SOS feliratot a homlokán?! Pedig annyira átlátszó volt a szitu. Jesszus! Na de mindegy, bennem van önbecsülés, benne nincs. -Na és mikor lesz a nagy esemény?- kérdem, s itt a kávézásra gondolok. Félreértés ne essék, nem szurkolok én a csajnak, de ha már ott voltam a bimbózó románc kezdetén, akkor már érdekel a folytatás. Na meg azt se felejtsük el, hogy most velem szemben ül Reece, s nekem nem kellett erőszakot alkalmaznom.  A csókra kapott választ hallva felnevetek. Tetszik. Frappáns. Tekintetét nem eresztve támasztom meg kezemmel államat, majd kissé oldalra biccentett fejjel folytatom. - Na és mit kell tenni ahhoz, hogy valaki kiérdemelje azt a csókot?- huncut tekintet továbbra is megmarad. Félreértés ne essék, én tökéletesen elleszek úgyis, ha csók nélkül zárul az este. Mindenféle elvárás nélkül jöttem, nem elsődleges célom, hogy én találjak magamnak valakit. Eddig is tök jól elvoltam egyedül, s ezután is nagy eséllyel jól elleszek. Ettől függetlenül nem fogok kihagyni egy lehetőséget. Na meg valljuk be, nem minden nap esik az ember ölébe, egy helyes jogász pasi. Bevallom, az, hogy okos, eléggé imponál számomra. Sokkal előrébb tartom az értelmet, mint azt, hogy minden nő a lábai előtt heverjen, mert annyira helyes. Az ő esetében azonban mindkettő megvan.  
Meglepő mód tovább érdeklődik a tanulmányaim után. Azt hittem ez csak ilyen kötelező kör volt, induljunk el valahonnan, ha már egy egyetemi buliban ismerkedtünk meg. Ismerkedtünk meg…ja, megtudtam róla nagyjából kettő, azaz kettő darab információt. Komoly ismeretség. - Hát már gyerekkorom óta nagyon vonzottak az állatok és a különleges lények. Aztán ez idősebb koromra is megmaradt, így adta magát a dolog. De imádom, még ha néha bele is akarok halni. Emellett pedig nyilván sokat nyom a latba, hogy édesanyám is állatokkal foglalkozott. Fiatal korában egy sárkányrezervátumban dolgozott.- mosolyogva mesélem neki. A részvétnyilvánításra csak biccentek egyet, ezzel megköszönve. Korábban nem tudtam ennyire könnyedén beszélni erről. Kiskoromban jó ideig be voltam fordulva, még pszichológushoz is jártam, de erről nem beszélek. Ez az én sötét kis titkom. Szerencsére ki tudtam mászni a gödörből, s ma már teljesen jó vagyok. Lehet részben a régi rossz emlékek miatt gyártom magamnak folyamatosan elfoglaltságot, akár a tanulást tekintve, akár a hétköznapjaimat. Bájos mosoly jelenik meg arcomon, mikor közli, hogy az átlagos nem mindig unalmas. Lehet nem annak szánta, de úgy döntöttem, hogy bóknak veszem, s elkönyvelem magamban, hogy nem tart unalmasnak. Még ha nem is így gondolta, attól nekem jól esik ezt hinni. - Lovagoltam, vagyis még mindig, csak már nem verseny szinten.- megvonom vállam, s inkább újra vissza dobom neki a labdát, melyre készségesen válaszol is. Ügyvéd, tanár. Nagyon tetszik, hogy vannak és voltak célja, melyekért tett illetve tesz. Bírom, ha valaki ambiciózus és elszánt, küzd azért, amit szeretne. Hajaj, ennek nem lesz jó vége így… Miközben meséli én végig aprókat biccentek, közben pedig kortyolok a boromba, mely lassan el is fogy. - Az én időmben is lehetett volna pár ilyen helyes tanár… Mit fogsz tanítani? Jogot? Egyébként, hány éves is vagy Reece? - na igen, most érzem úgy, hogy megérkezett a nem görcsös Norina. Az elém csúsztatott étlapot gyorsan futom végig. Igazából zavarba vagyok, mert nagy eséllyel nem fogja hagyni, hogy én fizessek, én pedig emiatt nem tudom mit is rendelhetek. Végül egy közép kategóriásnak tűnő étel fogja meg a fantáziám. - Én egy pankó morzsába forgatott szűzpecsenyét kérek snidlinges burgonyapürével és házi majonézes káposztával. Te mit eszel? Ebből is van valami bevett és megszokott, mint a borból?- kérdem, majd becsukom az étlapot és az asztal szélére, magam mellé helyezem. - Minden randidat ide szervezed és így próbáld meg levenni a csajokat az lábukról?- kérdem széles mosollyal, s ezzel az ismeretségekre és a „szokásos” dolgokra célzok. Na és persze ha szemfüles, akkor kihallhatja belőle, hogy én végül randivá avanzsáltam ezt az estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=831267#post831267][b]dr. Reece Laines - 2021.05.13. 20:59[/b][/url]

- Miután itt végeztem veled, megyek hozzá - bólintok egyet komolyan, pedig szavaim egyáltalán nem azok. Nagyon, de nagyon érdekel Norina reakciója, még ha kissé gonosznak is érzem magam, de nem bírom ki, halkan nevetek fel. - Vicceltem. Fogalmam sincs, azt mondta, majd keres és egyeztetünk - nemtörődöm stílusban vonom meg vállaimat, ami teljesen meg is állja a helyét, mert valóban nem érdekel különösebben a dolog. Egy kávé még nem a világ vége, ahogy a bulin is kedvességből bocsátkoztam bele a beszélgetésbe. Nem gondoltam volna, hogy a vége az lesz, hogy a közös életünket tervezi a lány, bár meg kell hagyni, hogy egész imponáló, hogy ennyire megfogtam. Bizonyos kereteken belül.
- Hm… - dobolok párat ujjaimmal az asztalon. Nagyon elgondolkodtató kérdés. - Fogalmam sincs, őszintén szólva, de gondolom majd kiderül - mosolyodom el féloldalasan Norinára. Mi abban az izgalmas, ha mindent leszögezünk az elején? Eszembe sem jutott, hogy esetleg csókkal kellene majd elköszönnöm a randi végén, de most, hogy így mondja: akkor így illene? Jó kérdés, mi? Nem voltam még igazi randin, valahogy nekem nem fekszenek ezek a dolgok, ahogy szerelmes sem voltam még soha, és az alkalmi partnereim pedig aligha várják el, hogy gyertyafényes vacsorára hordozgassam őket kétnaponta. Amiért már majdnem hálás is vagyok, mert nem tenném meg. Legalább ebbe nem szükséges mélyebben belemennem, mert nagyobb lelkesedéssel érdeklődöm a tanulmányai iránt, mintsem más iránt. Mosolyogva, itt-ott aprót bólintva hallgatom szavait.
- Mindig különösnek tartottam az ilyesfajta kapcsolatot egy hivatás és egy ember között - mutatok végig rajta mosolyogva. - Szép dolog, hogy édesanyád is szerepet játszik abban, miben szeretnél elhelyezkedni - nem bánom, hogy én nem mondhatom el ezt magamról. Patriciának mindegy volt mindig is, hogy a gyermekei mivel foglalkoznak, amíg boldogan teszik azt és nem elhúzott szájjal, Maximiliannak pedig csak dagadt a mellkasa a végén, mikor felvételt nyertem a jogi egyetemre. Nem mintha mára bármelyik is számítana. Folyamatos mosoly virít ajkaimon Norina felé, bármennyire is meglepett, hogy az első komolyabb alkalommal beledob édesanyja elvesztésébe. Nem tudhatom mikor történt az eset, talán túl régen ahhoz, hogy még mindig a múlt árnyékában éljen, vagy csak olyasfajta lány, aki szereti ezeket a dolgokat letisztázni az elején. Bármelyik is áll fenn, értékelem az őszinteségét. Utolsó kortyot iszom ki a pohárból, majd elismerően bólintok egyet. Versenyszerűen lovagolni sem egyszerű dolog. Halkan nevetek fel a megállapításon. - Szóval ilyen helyes tanárok? Ezek szerint helyesnek tartasz? - rebben meg felfelé jobb szemöldököm kérdőn, miközben ajkaim szegletében bujkál egy mosoly, ahogy arcát fürkészem. - Igen. Mágusjog a tárgyam, és huszonnyolc - válaszolok meg gyorsan minden kérdést, mielőtt a pincér lépne hozzánk és leadnám a szokásos rendelésemet. Türelmesen várom meg, amíg Norina rendel, azt is, amíg a pincér tölti újra poharainkat. Őszintén nevetek fel.
- Van. Mindig a séf ajánlatát kérem, amikor idejövök - ingatom meg fejem, mert ez igencsak sok mindent elárul. Legfőképpen azt, hogy igenis gyakran fordulok meg itt. Az ismételt kérdésre áll meg kezem a levegőben, ahogy szemtelen mosoly kerül ajkaimra. - Hivatalosan is randi, vettem - kortyolok végül. - És nem. Általában munka miatt járok ide, mivel Pécsen is van fiókirodám. Egy idő után feltűnt, hogy az ügyfeleim sokkal beszédesebbek lesznek ilyesmi környezetben, mint az irodában, így előszeretettel hordom őket ide - kortyolok ismét, majd teszem vissza a poharat az asztalra. - Te dolgozol valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=831841#post831841][b]Weiss Arion Ruben - 2021.05.26. 18:00[/b][/url]

Felnevet a szavaira, mert ez már egészen aranyos. Az, mert lehet akármennyire a végzet asszonya, ez a reakció őszinte, valódi, legyen akár az egész élet hazugság, vagy bármi más. Tény és való, nem gúnnyal nevet, hanem jól szórakozik, vagyis, az egész helyzeten.
- Van olyan, amivel nem lenne olyan nehéz, de egyszerű sem. Attól függ, kit választanál - mert lehet egy középszerű valakit választani, akinek pár üveg hamar hazavágná a bankszámláját. Az meg még egyszerűbb, ha valaki, egy éppen rettentő éhes férfiállat ezt egy nőért teszi meg. Volt már rá példa a világban és lesz is még, szerencsére, ennél neki mindig több esze van, annyira sosem tepert és fog teperni, hogy mindenét egy alkalomra áldozza, ahol könnyen kiderül, hogy meg se érte, mert csak játék volt az egész. A nők szeretnek a biztosra menni és fizimiska helyett az erszényt nézni és annak vastagságát szem előtt tartani. Ha ilyen kapcsolatra vágyna, akkor könnyen pár nap alatt már benne is találná magát, minden megerőltetés nélkül és nem, itt még mindig nem a saját külseje a tényeg, hanem, amit mutatna abból, ami zsebében rejlik. Ide sem ilyenért jött, az más, hogy aki egy röpke üzlettel kellett megajándékoznia, sokkal többet ad, vagy akar adni. Ki is nyer akkor igazán?
Türelmetlensége hasonló az előző megmoccanásához, viszont nem kell sokat várnia arra, hogy az történjen, amire jelenleg vágyik. A lassú mozdulatokból lesz egyre gyorsabb, hevesebb vagy éppen éhesebb és követelőzőbb. Nem szokása nagyon táncolgatni, el tudja engedni magát, igen, meg ha akarja, akkor megy is, csak éppen általában az ilyen helyekre is a társaság miatt megy. Az ma nem akadt, csak másféle, aki épp simul hozzá, akinek bőrét karcolja fogával, ujjával és akire végül lepillantva vigyorodik el.
- Szerencséd van, közel a szállásom - nem egy lepukkant valami, motel, hanem az egyik hotel szobája pihen neve alatt, általában alibiként, van, hogy oda se megy, csak amikor már csak rendezni kell, ha nem oldja meg a technika segítségével. Nem várakoztatja tovább, a kezénél fogva invitálja, kissé húzza maga után kifelé, majd odakint rágyújtva, tovább folytatja az útját.
- Ha még kibírod, akkor pár perc. Innen is látni - és tényleg. Mire az utolsó parázs felizzik a cigaretta végén, már ott is vannak. Elegáns belső tér, ahogy átvezeti rajta és felfelé tart vele a szobához. Nem a királyi lakosztály ugyan, de kényelmes, ahogy az ajtó kinyílik, egy fényes, tág és kényelmesnek tűnő szoba kerül a másik elébe.
- Csak utánad - engedi előre, hogy aztán belépve utána, bezáruljon mögöttük az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=831949#post831949][b]Csonka Zsombor - 2021.05.29. 16:00[/b][/url]

Alig hitte el, hogy ez a fajta boldogság olyan embernek is jár, mint ő. Ebben a pillanatban egészebbnek érezte az életét, mint húsz éve alatt bármikor. Rara nem csak boldoggá tette, de egésszé is. Mindig benne volt az a bizonytalanság saját magával kapcsolatban, a páni félelem, hogy egyszer majd megint minden elromlik, ahogy régen is történt annyi évvel ezelőtt. Éjszakánként volt, hogy arra ébredt, hogy elönti a rettegés, hogy egy nap felkel és kiderül, hogy ez az egész nem is történt meg, csupán a fejében. Azonban ha Sárára gondolt, ha belenézett azokba a gyönyörű, csillogó szemekbe rögtön tudta, hogy ez nem lehet ábránd, mert ő képtelen lenne ilyen szépet kigondolni. Az ő elméje a rémálmok melegágya, és semmiképpen nem a megnyugvásé. Éppen ezért élvezte annyira ezt a pillanatot. Még csak attól se félt, mi lesz másnap. Vagy harmadnap. Mert az itt és most sokkal igazabb volt mindennél.
- Biztos nem - jelentette ki faarccal Zsombor, és lenézett a mellkasán fekvő lányra. - Még a végén túlságosan hozzászoknál, és nem lenne akkora hatása - nevetett a fiú halkan, aztán egy puszit nyomott Rara fejére. Eligazgatta magukon a takarót, és még jobban belefúrta magát az ágyba.
- Aludjunk, mert Stefan reggel biztos korán ébreszt majd minket - játszott egy mosoly a fiú ajkain, és miközben még mindig a barna hátát cirógatta, lassan lehunyta szemeit. Erre az estére mindig emlékezni fog. Akkor is, ha másra nem. Akkor is, ha az elméje újra elveszik. Ebben biztos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=832080#post832080][b]Vattai Júlia - 2021.06.01. 00:51[/b][/url]

A férfi nevetésén én is elmosolyodom.
- És ha téged választanálak? - pillantok fel vigyorogva, ez már egy kis csipkelődés, hiszen ki engedné önként, hogy kiigyam a vagyonából, pláne, miután bejelentettem a szándékaimat? Inkább csak egy ugratás az egész és ezt a vigyor utáni kacsintásom is jelzi. Azonban ettől függetlenül ez a felkerül a kihívások listámra. Egyszer valakit kiinni a vagyonából. Ha egy átlagos egyetemistát cserkésznék be nem kellene sok, s ha ő nagyon részeg vagy egyéb állapotokban szenvedne észre se venné, csak mikor már késő.
A táncparkett tele van emberekkel, vonagló heringekhez tudnám hasonlítani és a szagot is ami közöttük terjeng. Mégis néha olyan jó beállni közéjük, eljátszani, hogy az ember egy a gondtalan, tiniéletet élő üres fejű ribanc. A srác pedig vevő rá. Játszik vele. Nem tudom miért teszi. Azért, hogy utána én is játsszak vele amikor kettesbe maradunk, vagy csak ő is kicsit tömeg akar lenni. Nem is izgatnak az indokai. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy nem számít ki áll előttem, úgyse lehet annyira romlott és veszélyes mint én. Valahol őt is a tömeg egyik tagjának tekintem, akit mára kiemelek, hogy elszórakoztathasson.
A kémia megvan közöttünk, a két test egyként akar összeolvadni, minden percben újra és újra egymáshoz érünk valahol. Egyszer teljesen a másikhoz simulunk, máskor néhány apró érintéssel csak tovább húzva a vágyat. Azután már ez sem elég, közel maradunk, hogy érezzük egymás leheletét és kihívó szavak csatái közepette elcsattanjon egy harapás. Érzem ahogy ujjai jobban megmarkolnak. Félni. Milyen nevetséges szó. Nő létemre, egyedül az éjszakában, férfikézzel a csípőmön nem félek. Ezt a legtöbben nem mondhatják el magukról. Annyi csúnya hír, annyi gonosz bácsi, annyi rémisztő árnyék, aki mégsem csak a mesében léteznek. De tudom, hogy a legtöbbtől képes vagyok megvédeni magam. Eleget féltem gyerekként abban a tíz évben ahhoz, hogy nagy dolognak kell lennie a riadalomhoz.
A lakás ajánlatára belül megörülök. Tudom, tizenhat éves koromban a kényelemnek igazán nem kellene a döntéseimet befolyásolnia, mégis egy ágy gondolata már jókedvre derít.
- Talán felnézhetek kicsit - kuncogom, de szavaim már el is halnak ahogy kifelé invitál. Csak nem mohóvá kezd válni az eddig olyannyira türelmesnek tűnő férfi? Izgalom fog el,s még többet akarok kihozni belőle.
- Huha, te tényleg akkor csak a szomszédba ugrottál le - pillogok meglepetten, majd halkan elkuncogom magam. Nem is baj, az éjszakai sétákhoz amúgy sincs igazán kedvem. Ahhoz túl magas a sarka a cipőmnek.
Belépve nem bámészkodok mint a sarki kurva, aki eddig csak az utcán dolgozott. Úgy teszek mint akit teljesen lenyűgöz a srác és észre sem veszem, hogy helyszínváltás volt. Amúgy is voltam már ilyen helyeken egyrészt, másrészt szebbeken is bőven. Harmadrészt gyűlölöm ha valaki a személyzetből úgy nézne rám mint egy prostira. Akkor már inkább a részeg pénzes csajszi szerepe jusson osztályrészül.  
A szobájába érkezve elsőként lépek be.
- Hm nem is vészes, egészen nem vészes - bólogatok, miközben megtámaszkodom a falban, hogy le tudjam venni a cipőmet. Akármit is tervezünk az éjszakára ez a két csodálatos vörösség nem fog részt venni benne. Legalábbis rajtam esélytelen, rá meg úgy saccolom kicsi.
Miután megszabadulok mind a kettőtől beljebb lépek még mindig pipiskedve, a fenekemet ringatva mint egy hülye picsa.
- Csak talán egy kicsit meleg - jelentem ki levéve a bőrdzsekimet. Alatta egy szűk, vörös ruha, ami alá esélytelen lenne melltartót rejteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=832470#post832470][b]Nádassy Norina Iza - 2021.06.08. 14:18[/b][/url]

Mikor közli velem, hogy innen megy a csajhoz, első pillanatban kissé megrökönyödöm. Arcomon is átfut egy kérdő pillantás, s már nyitnám is szóra szám, hogy közöljem vele, biztos csak szórakozik velem. De ekkor beelőz, s megnyugtat, hogy csak viccelt. Egy kisebb grimasz fut végig arcomon, amikor folytatja, s megemlíti, hogy majd még egyeztetniük kell a kis találkozójukról. Már a buliban sem volt szimpatikus a lány, szerintem cseppet sem illenek össze, így nem feltétlen tartom jó ötletnek a randevút. Vagy legyen is az bármi… Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny vagy ilyesmi, mindössze úgy vélem, ők ketten nem lennének jó parti. A kissé zavarba ejtő kérdésem nem hozza Reecet zavarba, ami tetszik. Féloldalas mosolyára az én mosolyom is tovább szélesedik. - Hát majd meglátjuk, hogy mit üzen a „szíííívünk”…-- kissé felnevetek, mert azét valljuk be, egy vacsora után az a dobogó izé semmit nem fog üzenni. Ilyen esetekben sokkal lejjebb kell keresni az üzenet feladóját. Úgy csípőtájék alatt, és két láb között.
Reece lelkesen érdeklődik utánam, melyben vélek felfedezni némi hárítást is, de inkább nem foglalkozok ezzel. Én ugyan olyan lelkesen mesélek, ő pedig szépen reflektál a dolgokra. Válaszára, miszerint szép dolog, hogy édesanyám is szerepet játszik a döntésemben, csak egy keserédes, gyengéd mosoly jelenik meg arcomon. Egyben szép, de egyben olykor fájdalmas is. - Na de kanyarodjunk vissza rád. Miért pont a jog és a tanári szerep? Valahogy nem tudnám egyiket sem elképzelni hozzád így ránézésre. - megvonom finoman vállaim - Egyébként tényleg ennyire a munka a mindened? Semmi más olyan célod és vágyad nincs, amire azt mondod, hogy addig nem halhatsz meg, ameddig ez meg ez nem történik meg?- kissé oldalra biccentett fejjel pillogok rá, arcom egész komoly, tekintetemből kíváncsiság sugárzik. Igazán érdekelne, hogy milyen is a nem ügyvéd per tanár Reece, hanem a fiatal srác Reece.
Szemmel láthatóan tetszik neki a kijelentésem, mely a helyes tanárokról szólt, s melyben burkoltan benne van, hogy őt sem piszkálnám arrább, ha úgy alakulna. - Hát, ha nem így lenne, akkor most nem ülnénk itt… Te bárkivel elmész randizni? Nincs azért egy bizonyos mérce? - sokat sejtető mosollyal válaszolok, hasonlóval, mint ahogy ő néz rám. - De képzeld, még fokozni is tudom... úgy gondolom, hogy a kémia is működik köztünk. De vétózz meg, ha te nem így látod.- egy olyan pillantással nézek rá, ahogy az együtt töltött idő alatt még nem tettem. Arcom komoly, szám szegletében egy halovány, huncutkás mosoly, s tekintetemből mindent is ki tud olvasni. De mindez szertefoszlik, ahogy a pincér odalép hozzánk. Bájos mosollyal adom le a rendelésem, majd kérdést intézek a velem szembe ülő férfihez. Ő készségesen leadja a rendelését, majd mesél az itteni ismeretségéről, illetve a bevett ételek és italok „történetéről”. Azonnal veszi a lapot a randis dolog kapcsán, s nem fest úgy, hogy annyira ellenezné. - Milyen szörnyű dolgod van neked, hogy ilyen helyekre kell járnod… Nehogy megsajnáljalak. - széles mosoly ül ki arcomra, majd belekortyolok a borba. - Hát alkalmiba szoktam nyaranta odahaza. Felszolgálás, pultozás, gyerekfelvigyázás. Előző nyáron korrepetáltam a Bagolyköveseket LLG-ből.- Nem egy túl nagy karrier, de szerencsére apa támogat a suliban, s ezt úgy próbálja, hogy nem kell dolgoznom, hanem csak a tanulásra kell koncentrálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=832910#post832910][b]dr. Reece Laines - 2021.06.22. 13:12[/b][/url]

Élvezem a reakciót, amit a válaszom vált ki Norinából, de ez az én arcomra nem ül ki. Még időben közlöm, hogy egyetlen szavam sem volt komoly, mielőtt átránt magához az asztalon keresztül, és felesleges drámát szülünk az egyik legkedvesebb éttermemben. Nem rágódok annyit ezen a kávézáson valószínűleg, mint Norina, mert semmit nem jelent. Egy kávéba még nem haltam bele eddig sem, pedig volt pár különös alkalom, és el tudok vonatkoztatni a lány különös megnyilvánulásaitól. Ki tudja? Talán van egy nem furcsa oldala is, amit nem mutat meg mindenkinek. Halkan nevetek fel Norina szavaira, majd határozottan bólogatok rá párat. Hogyne, a szívünk majd megmondja.
- Már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy segíteni szeretnék másoknak, és a jog ad erre egy törvényes alapot - mosolyodom el féloldalasan, mert ha már ismét visszakanyarodtunk hozzám, ami nem feltétlen tetszik, akkor válaszoljak rendesen. Félig rendesen, mert félő, hogy az igazságot nem most fogja megtudni az előttem ülő. - A tanárság pedig amolyan ráadás, hogy átadhassam a tudásom a fiataloknak, hogy megtudják, vannak jogaik. Az évek során rengeteg olyan esettel találkoztam, amikor ez kérdéses volt - kortyolok aprót a borból, majd hümmentek, ahogy a következő kérdés jut el tudatomig. - A húgom boldogsága a munkámnál is fontosabb. Ha ő megtalálja a boldogságot, akkor tényleg örömmel halnék már meg. Egyelőre nem tervezem, túl fiatal és fess vagyok a halálhoz - vigyorodom el szemtelenül Norinára, barnáimban csillan meg a játékosság, ahogy arcát fürkészem, hiszen az ő szájából hangzott el, hogy helyes vagyok, én pedig úgy élek vissza ezzel mostantól, ahogy nem szégyellem. Sok mindent nem szégyellek, úgyhogy lehet ezt a kijelentést nem gondolta át a nő, de már késő bánat.
- Nálad ezek szerint van mérce, és ahogy eddig észrevettem, kimaxolom - vigyorodom el ismét. - Nem szoktam randizni. Szerintem ez az első, ami hivatalosan is annak nevezhető - vonom meg vállaimat lezseren, kiiszom az utolsó kortyot a pohárból, majd teszem az asztal közepe tájékára. A pohárról villannak barnáim Norinára, vigyoromból lesz egy mosoly, szemöldököm rebben meg, miközben hátradőlök a széken, kezemet az asztalon hagyva. A rendelésen hamar túllépve esnek vissza barnáim a nőre, ugyanazzal a mosollyal, ahogy előtte tettem. - Sosem bízod a véletlenre a pasizást? A mindent a másik arcába taktika kicsit ijesztő lehet egyeseknek, nem gondolod? - aligha tartozom az egyesek közé, de élvezem húzni a másik agyát, miközben barnáimban csillan meg valami különös. - Maradjunk annyiban, hogy nincs mit megvétóznom, de ha nem bánod, a vacsora végeztével nem doblak fel a WC-ben a mosdókagyló mellé - villantom meg szemtelen és gátlástalan vigyoromat a másikra, majd hallgatom figyelmesen, hogy merrefelé és mit szokott elvállalni, mint munka.
- Sok mindenben megállod a helyed ezek szerint. Dicséretre méltó - aprón mozdulva dőlök hátra még jobban, hogy a pincér tehesse le elénk az ételt. Megvárom, míg újratölti a poharunkat, majd távozik, barnáim villannak Norinára. - Jó étvágyat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833470#post833470][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.30. 20:25[/b][/url]

Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833532#post833532][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.01. 17:06[/b][/url]

Sok minden történt az elmúlt fél évben, de nem adtam meg az örömöt senkinek sem ahhoz, hogy meglássa, olykor még nekem is lehetnek problémáim, s nem mindig olyan tökéletes az életem. Vagyis, nem egészen, mert Borlai barátomnak szerintem volt egy olyan különleges képessége, hogy megérezte, ha valami nem stimmel. Ő még rá is kérdezett, előtte nem tudtam leplezni az érzéseimet, s ha rossz napom volt, akkor rajta csattant az ostor. De ezt leszámítva nem igen volt más, aki tudott volna bármit is az életemről vagy az érzéseimről. Bertalan bátyámat lekötötte a munkája, hogy teljesítsen és apám oldalán grasszáljon néha, mert hát Ő a tökéletes gyermek. Ákos meg…neki meg volt a maga baja, a balesete óta amúgy is sokszor fordult magába, és talán emiatt, kicsit eltávolodtunk egymástól. Igazából azt sem tudtam, hogy mi történt vele mostanság. Én meg ott voltam egyedül, néha buliztunk Leilával, s ha épp nem szórakoztam, akkor minden energiámmal a tanulmányaimra koncentráltam. Bizonyítani akartam apámnak, ezért kétszer annyit küzdöttem, mint bárki más ezen a képzésen. Furcsa mód, már a hétvégéim is ebbe csaptak át, s ha épp nem a tankönyveket és jogszabályokat forgattam, akkor a testemet edzettem, vagy a pálcaforgatást gyakoroltam. Sok volt ez, kicsit megterhelő, ezért is jött jól a szünet, a nyár, és egy kis kikapcsolódás.
A Balatonra baráti társasággal utaztunk le, egyikünknek sem volt párja, nem is voltunk olyanok, akik csak úgy elköteleződnének más mellett, szóval mondhatjuk, hogy szabadon szórakozhattunk. A sokadik napon a Plázsra mentünk le, mert ott mindig pezsgett az élet, jó volt a levegő és klassz zenekarok léptek fel. Éppen az egyik színpad közelében buliztunk, a barátnőim az előző estén leakasztott srácok társaságában múlatták az időt, én meg hol egy mentolos cigivel a számban, hol meg egy pohár citromos vodka-szódával élveztem a zenét, s fürkésztem a társaságot. Már épp elfogyott az italom, az egyik srác vitte el a poharam, hogy újat hozzon az egyik pulttól, így csak táncolgattam, s élveztem a zenét, míg az egyik fordulatnál szembe nem találtam magam egy jóképű fickóval. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon érett korban lett volna, de legalább egy tízessel biztosan idősebb volt nálam, ezeket a szeme alatt megülő, apró ráncokból ítéltem meg. Máris jobb kedvem lett, még egy mosolyt is villantottam felé, mire egy teli poharat nyújtott felém.
Egy kicsit meglepődtem, egyik szemöldököm feljebb csusszant, de aztán ahogy újra szemügyre vettem az egyébként ismerősnek tűnő arcot, némi merengést követően csattantam fel. - Helvey? Micsoda véletlen - elnevettem magam, mert sikerült beazonosítanom, hogy Ő is Bagolyköves. Túl jól nem ismertem, pletykákat néha hallottam, meg a DÖK-ben régebben ténykedtünk együtt, de nagyjából ennyi volt az, amit tudtam róla.  A mosolyom kiszélesedett, máris szívesebben vettem el tőle az italt, s úgy kortyoltam bele, hogy közben tekintetemmel Belián pillantását fürkésztem. - Mohijo, imádom. Hogy kerülsz ide? Levitás csoportot kísértél, vagy szólóban bulizol? - nem örültem volna, ha a háttérben felbukkan néhány kis okoska, mert az biztos, hogy véget vetett volna a jó kis bulihangulatnak. Közben végig vezettem rajta a pillantásom, fogalmam sincs, hogy mit csinált magával, de nagyon jól nézett ki ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833563#post833563][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.01. 20:16[/b][/url]

Ahogy a nyakát nyújtja, mintha távolabb látná az egyik arcot, de pont nem arra néz, ahol ő is van, így aztán ennyi is volt a dolog. A tömeg másik felén van – ha ő az és nem csalnak szemei –, kiabálni meg pont annyi értelme lenne, mint ásványvizet venni egy ilyen helyen. Mármint érti ő, hogy van, aki vezet, de mindenki tudja, hogy az alkoholt is vizezik, az meg simán csapvíz, aminek olyan árat szabnak, hogy az embert elviszi az infarktus amikor kézhez kapja. Akkor már tartalmasabbra költ, ivott ő már esernyős, mentes koktélt is, na nem ma, hanem máskor, csak azok nagy része rettenetesen édes. A sör nem üt olyan hamar, azért is döntött ma emellett, bár becsusszant kettő vagy három rövid, amitől nem állt fejre szerencsére, csak kellemesen lazult le és engedi el magát. Vagyis engedné, ha éppen nem arról lenne szó, hogy elkeveredett. Komolyan meg van átkozva ezzel, most már bizonyosságot nyert a dolog, mert nem egyszeri és nem kétszeri a dolog. Már-már lassan muszáj lesz úgy kalkulálnia a programjait, hogy legyen vészhívása ha nem találna utat vissza, vagy plusz időt hagy arra, hogy szerencsétlenkedjen. Most esze ágában sincs senkit sem hívni, nem akar egyelőre Bogolyfalva közelébe keveredni, nagyon is jól érzi magát, főleg ahogy az agyát szép lassan elborítja a kellemes bizsergés. Nekikoccan valaki, de csak vigyorog, kikerül másokat, lötyög és libben. Nem annak érzi, de mások simán azt hiszik, hogy egy laza csávó és amit csinál, az jól is néz ki. Végül is, ha már feltalálja magát egyedül, rossz nem lehet. Talán minden korty nélkül elveszett bociszemekkel nézne körbe és körbe, ide sem jött volna eleve, de egy valamit megfogadott magának: kiélvez minden percet és kilép a kicsi, aprócska zónájából. Nem nagyon, de… valamennyire kell.
Ennek késztetése, ahogy, első látásra valaki idegennel lép kontaktba. Semmit sem tervez, semmit sem gondol, csak menne tovább, ahogy vélhetően a csaj is, mégsem jutnak előre, csupán közelebb egymáshoz. Az italt adta át neki, hirtelen megmozdulásként, majd ahogy közelebbről is meg tudta nézni, rájött, hogy nem is olyan idegen. Nevét hallja ajkairól, kicsit le és oda kell hajolnia, mint minden buliban, mert hangos a zene és ekkor esik le neki.
- Dóra! Hát ez tényleg az – Ákos testvére, találkoztak már futólag, bemutatták neki és volt is pár dolog, amikor egyszerre ügyködtek. Nincs nagy ismeret, viszont, így könnyebb, ha nem teljesen idegen. Nem úgy néz ki, mint aki ismeri mi történt eddig, vagyis, nem lát aggodalmat a tekintete mélyén. Ez már jobb, még jobb. Lássák csak azt, ami most van.
- Jöttem egy csoporttal, de azok… elkeveredtem – von vállat. Úgy néz ki, az ital jó választás, akaratlanul, bár nem nagyon látott még nőt, aki visszautasította volna. - Náhh. Dehogy kísérek levitásokat. Már szólóban – ha kísérne, akkor főleg nem itt lenne, hanem valami családbarát helyen. Műanyag poharát végül megemeli és a másikéhoz koccintja finoman.
- Egészségünkre – kortyol egy nagyot, majd a habot lenyalva szája széléről, még mindig kissé követve a zene ritmusát, figyel a másikra, tüzetesebben. Lenge ruha, ringó csípő, majd szökik vissza figyelme arcára. - És te? Kikkel? - mert biztos nem egyedül, és nem vele fog itt most mulatni. Egy ital, aztán mindenki megy a maga dolgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833691#post833691][b]Weiss Arion Ruben - 2021.07.04. 16:28[/b][/url]

Mintha valóban elgondolkodtató lenne a kérdése, úgy tesz és pillant felé. Mintha számolna és számolna, mennyi esélye van arra, hogy ez megtörténjen.
- Akkor igencsak bele kell húznod és esélyesen sokáig tartana – ezzel nem mond igazából semmit sem, arról meg főleg, hogy mennyi jutna arra, amit ihatna. Szerencsére, ez is csak egy apró, semmis játék, mint minden a mai napon. A fiola tartalma volt a lényeg, amely már régen biztos helyen pihen valamelyik zsebében. Nem fogyaszt belőle, nincs rá szüksége, hogy azt higgye bárki, úgy táncol, ahogy a csinos, vörösre pingált ajak fütyül. Könnyű azt hinni, hogy az emberek pontosan azok, akiknek láttatják magukat. Ebben van az izgalom, lényegében és ha valaki nem jártas abba, hogy mások fejébe lásson és másszon bele, akkor marad az az illúzió, amelyet a világra vetít.
És amit most hoz, az a nyerő. Egyszerre túl sok és túl kevés, igaz ez mind a kettejükre, ahogy keringenek egymás körül, előtt és mellett. Senki nem nézi, ki van a háta mögött, akibe néha könyöke vagy más tagja ütközik és az az idegen sem foglalkozik ezzel. Mintha az a pont, ahova beállt és elkezdte a táncot, elsőre hatalmas, ürességként állt a parketten, most viszont egyre jobban zsugorodik. Összeszorul körülöttük a tömeg, elfogynak a szabad, sóhajra is aligha elég terek és már őket ölelik körbe, mintha csak valami burok lenne, amelyben, ott belül semmi más sem létezik. És talán most nem is kell több. Ujjai még így is türelmesek, hát még jelleme, csak apró utalások, hogy ha ennyire felkínálta magát, akkor bizony, ő elveszi, él vele, nem érdekli nagyon más. És ha ez csapda? Megeshet, de azt a nő sem tudja, kivel áll szemben. Ha csapdának szánja, megégetheti magát vagy hagyja mégis, mint valami jótét lélek, hogy sikerélményt kínál neki, szép némán. Sok mindent nem tudna elvinni, ha minden mellett tolvaj lenne: egy márkás óra, a ruháin kívül némi – bőséges ugyan – készpénz van nála, a nemrég szervált fiola és iratok, olyanok, amelyek a ma estére valók. A mobillal sem megy sokra, ott sem tárol semmi olyasmit, amit nem illene. Az ilyen dolgait csak akkor használja, amikor azt kell.
Talán azt akarná, hogy féljen, mégsem teszi, ez pedig olaj a parázsra. Könnyű préda, jó kérdés épp kiről van szó, lehet mind a kettőjükről. Nem is kell neki több, az ilyenekkel csak vágyait elégíti ki, semmi több, sosem gondol többre. Várnak néha hívásokat, második alkalmat, azonban ilyet ritkán tesz. Ahhoz valami olyasmi kell, amely megfogja, ott tartja és működik. Nem lehetetlen.
Így szakad vége a táncnak, ha valóban nem fél, akkor már rántja is magával a mélybe. Elindul hát, nem messzire, nem oda, ami valóban az övé. Csak egy megálló, egy alibi, egy ok, hogy ha valaki kutatni akarja, meglátná, ő ezen az éjjelen itt pihent. Mindig kellenek apróságok, ügyelni rá, hogy minden tökéletes legyen.
- Nem zárom rád az ajtót. Akkor távozol, amikor szeretnél – immáron odakint mondja, a hűvös kap bele a bőrébe. Elunta a táncikálást, levegőre vágyott, amely odabent már sűrű volt és fullasztó. Mély levegőt vesz, mintha visszaköltözne a türelmessége, amit elengedett és ami csorbult odabent a dörgölődző közelségtől. Nem félt attól, ha túl mohóvá válik, nem féltette a másikat sem, inkább a tömeg és a zene ritmusa ment az agyára, az alkohol kúszott fel elméjére, de csak gyenge zsibbadás, hiszen nem fogyasztott többet.
- Persze. Minek hazudjak? Így felesleges bajlódni az utazással – legyez az taxi, két lábon vagy bármi más. Felesleges, ha a közelben volt a hely, bár ezt csak utólag tudta meg, amikor lejött sétálni és terepet felmérni. Hamar felérve, beérve nyit ajtót, engedi előre majd lép utána, hogy magukra zárja az ajtót. Az ilyen helyek előnye, hogy minden szoba egy olyan kis világ, amely akkor és ott csak azoké, akik benne léteznek. Nem a legnevesebb, a legpazarabb, kereshetett volna olyat is, csak éppen felesleges volt. Nem tervezett valóban aludni, nagyon feljönni sem, talán dehoppanálni innen haza, a dolgára és majd vissza lerendezni a papírokat.
- Egy olcsó lyuk, de terveim szerint, a részeg alvásra pont elég lett volna – vigyorodik el, ahogy a minibárhoz lép és kinyitva vesz elő belőle egy tonikot. - Kérsz valamit? - mutat az apró hűtőre, amelyben van alkohol, üdítő, némi csokoládé is. A vacsorának már rég vége, de nem hiszi, hogy a nő pizzarendelésre vágyik. Felé fordulva kortyol egyet, majd húzódik ajka kaján mosolyra.
- Valóban. Egy kissé fülledt – teszi le az üveget, bújik ki zakójából, amit a székre ejt, majd az ing gombjait engedi ki, szép sorban, miközben közelebb lépdel hozzá. - Bár, mintha itt libabőrt látnék – cirógat végig ujjbegyével a vállán, felfelé, majd folytatja azt kulccsontján, hogy végül álla alá vezetve ujját, megemelje a fejét finoman. - Talán most félsz kicsit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833922#post833922][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.07. 12:04[/b][/url]

Mondanám, hogyha valaki rákérdez a helyzetre konkrétan, akkor letagadom, de nem így lenne. Hülye vagy, bakkerka? Életem legfurcsább hétvégéjén vagyok túl, és ez csak és kizárólag - viszonylag - Kittinek köszönhető. Ha bánat lennél és nem tudnád, Kitti Kende húga, aki brutális. Komolyan. Merlinre, fogalmam sincs hogy keveredtünk egyik szituból a másikba, csak sodródtam az árral, mint valami fogyatékos, mert egyik wtf momentumot követte a másik, én meg csak ültem, hogy akkor rendben van, történjen meg. Egész könnyedén indult. Illedelmesen bemutatkoztam dudi szüleinek, és erről ennyit, mert nem nyilatkozom, majd beléptünk a házba és a semmiből robbant elő a kislány, aki kettő perc múlva már elkezdte előadni, hogy úgy nézek ki, mint valami Harry, abból a bandából, ami tele van cukkancsbogarakkal, aztán már inkább mégsem ő voltam, aztán már megint de. Pislákoltam, fogalmam sincs azóta sem miről beszélt, erre Kende megveregette a vállamat és ott hagyott. Mármint rendesen, vágod? Mintha valami utolsó kenetet kaptam volna, csak nem Balázs atyától, hanem tőle. Ebből kerekedett ki, hogy percek múlva ültem egy mini székben, ő meg kente fel az alapozót az arcomra, majd társasoztunk, majd bújócskáztunk, majd meghallgattam valami pizsi-buli sztorit, majd azt, hogy Kornélia mennyire nem vágott le valami helyzetet. Minden szavára bólogattam, mert az volt a terv, hogy hamar megun és megkegyelmez, de ez nem történt meg. Dudi mentett meg nagyjából hét óra múlva, hogy most már elég volt, menjünk úszni. Legnagyobb szerencsémre a sminkem vízálló volt, szóval teljes pompámban ugorhattam bele a vízbe. Gyorsan eltelt a hétvége, szóval most meg teljesen leégett aggyal várhatom a vonatot, hogy elmenjünk Csermelymenedékre.
- Te hallod - dőlök hátra a padon nyögve. - A húgod nem gondolkodott azon, hogy auror lesz? Ilyen kikérdezések mellett mindenki bevallaná még azt is, amit el sem követett - röhögök fel teli torokból. Szerintem eltörtem egyébként a hétvégén. A szombat Kittinek hála úgy elrepült, mint annak a rendje, a vasárnapot meg a dudival töltöttem, ami szintén repkedett, úgyhogy folytathatjuk a semmittevést, csak nálunk. Micsoda progi!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834031#post834031][b]Reiner Kende - 2021.07.09. 19:56[/b][/url]

Ha a Balaton partján nőttél fel és akkora kúriátok fekszik a partján, hogy egy fél megye megélne benne, akkor az elég faszán kapóra jön nyáron. Legalább van benne valami jó. A birtok vége szinte leér a tó partjára, szinte, mert Brigitta el akart határolódni a piszkos élővíztől és inkább csináltatott kintre és bentre is egy medencét. Leginkább, hogy a fiát otthon tartsa. Nem jött be. Töhöhöh. Nem túlságosan vonzotta, hogy hazautazzon, eddig egyedüli komoly beszélgetése Sztravinszkij-jel mégis segít neki most ebben. Frankón meglepi a dolog, de tényleg, mert bár egy rakat kérdés megmaradt benne, van amit jobban vág az agya. Ez olyan, hogy amíg a vibeok eddig is megvoltak, csak az agy bootolt egy néhány évet. Aztán meg Kitti otthon van. A dude meg szabad. Nyár van és dögmeleg, így Kende megkérdezte Mórictól levágódik e vele Almádiba. Persze, hogy “aztán skera Csermelymenedékre” volt a válasz és a span úgy eltűnt bedobálni pár cuccot a hátizsákjába, mint a huzat. Kende csak nézett, mint kukac a barackból a fogazatra. Móric lelkesedés a helyén van, Kende arcán meg a vigyora. Ez gyönyörű lesz! És az is lett. Főleg a dude. Rendesen ki lett kerázva. Kende a hasát fogva röhögött, amikor benyitott a szobába és a kilincsbe kapaszkodva esett térdeire, mígnem teljesen elhasalt és a szőnyegbe fordított fejjel fulladozott. Bakkerka, jobb mint gondolta! Kitti megdobálta pár plüssel közben. Nézd meg, lecseréli mint régi játékot egy új áldozatra és még ő dobálózik! Imádja a húgát. Olyan mintha az egész csak tegnap történt volna… és skubizz ide, de tényleg tegnap volt. Ma éppen ezért a vasútállomásra menet megállás nélkül szívja Móric vérét miközben ír egy üzenetet Sztravinszkijnek. - Mikor érsz rá legközelebb? -vagy valami ilyesmi. Még mindig bénázik a telefonokkal. Pokémont tud rajta nézni, meg a dude és a szösztalicska képein röhögni, ez a lényeg.
Szemöldöke moccan a kikészült Brokémonra, majd torokból szakad ki belőle a nevetés, hogy a kalaúz sapkája is leesik. - Te állat - kap levegő után úgy párszor, de nem, újra röhögnie kell. A legjobbkor küldte el az üzenetet, mert egyrészt így még lendületben volt, másrészt most nem foglalkoztatja tovább, mert a dude a szívébe küldi a rekeszizmát, mint mindig. - Lehet eladom Laines-nek - cseszett jó ötlet! Milyen menő lenne már, ahogy kiosztja a tagot, akit kell. Vagy nem ezt csinálja egy ügyvéd? - Dude, ez nem volt még olyan necces  - ha mondja! - Elmesélte Kornéliát is? - röhög a másik arcába, nem foglalkozva azzal, hogy sajognak hasizmai. Szanaszét adja, hogy Móric eljött vele haza. - Mikor jössz legközelebb? - mert legközelebb tutira nem marad le róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834051#post834051][b]Vattai Júlia - 2021.07.10. 13:48[/b][/url]

Szeretem az olyan éjszakákat mint amilyennek a mai is ígérkezik. Nincsenek kötelezettségek, nincsenek igazi felvállalt arcok, nevek, hátterek. Egy játék, ami tart, ameddig tart, azután mintha vége lenne az előadásnak a függöny legördül, elfordulunk egymástól és elsétál mindenki egy neki tetsző irányba.
Szinte semmit se tudok arról a férfiről aki mellett sétálok a sötét utcákon. A külseje valószínűleg valódi, a barna hátrafésült haja, sötét szemei, magas, fasza alkata. Innen a korát is meg lehet saccolni. Úgy tíz évvel tippelem nálam idősebbnek. Aztán ki tudja, a varázsvilágban gyakran még a szemet is be lehet csapni. Hiszen erre én vagyok az élő példa. De igazából ez sem számít. Semmi sem fontos, itt nem érvényesek azok a szabályok, amik nappal igen. A határok kitolódnak. Ez egy játék. Papás-mamás gyerek nélkül.
A kijelentése meglep, általában ez egyértelmű szokott lenni, hogy akkor megyek amikor kedvem támad, ezért ilyenről nem esik szó. Az aki benn akar tartani, az meg azért nem szól. Ezt így nem tudom hová tenni így csak bólintok. Elgondolkodhatnék, pszichológiai szempontból kielemezhetném a viselkedését, amit eddig mutatott, úriember vagy nem, erős vagy gyenge, préda vagy ragadozó. De a tökömet se izgatja. Valószínűleg van valami vadabb énje a háttérbe, viszont minden férfi szörnyeteg, ezen tök felesleges meglepődni.
- Téged - vigyorodom el. Nem szeretek ilyen helyeken inni, még akkor sem, ha részegen minden sokkal mókásabb. Nem bízom benne, ami teljesen érthető, és tudom, hogy ez kölcsönös. Nem is szabad megbízni a másikban.
Kibújok bőrdzsekimből, s ajkamba harapva figyelem, ahogy ő is egyetért a ruhák ledobásában. Megvárom még odaér hozzám, érintései melegek és izgatóak. Újból megkérdezi félek-e. Talán ez valami fétis lehet nála. Lehet szereti, ha valaki fél tőle? Vagy úgy érzi megérdemli, hogy féljenek tőle, mert tudja, hogy egy szörnyeteg. Azonban Ohh baby, no baby, you got me all wrong baby. Néhány pillanatig várok, nem mozdulok, szemeim az övéibe mélyesztem. Kívánom őt, leszarom, hogy szeretkezni akar e vagy baszni, benne vagyok. Lassan fejemet lejjebb engedem, hogy ujja, ami eddig államat tartotta most ajkaim között lehessen. (Remélem mosott kezet). Fogaimmal közrefogom, nem harapok rá, nem okozok neki fájdalmat-egyelőre, csak tartom. Nem tudom, hányszor kell még megharapnom, hogy bebizonyítsam nem félek tőle, de addig fogom tenni, amíg el nem hiszi. Elvégre én nem vagyok nyuszilány. Ártatlan, hófehér bunda, óriási rettegő szemek, ez mind nem rám vall. A dílere vagyok, sejthette, hogy nem egy rettegő leányt kaparinthat karmai közé, ám ha mégis elfelejtette, hát emlékeztetem én, ha kell ezerszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834192#post834192][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.12. 08:56[/b][/url]

Mindent tudok. És ez a két szó, ebben a kontextusban szó szerint értendő. Mindent tudok, ami Kittivel történt az elmúlt franc sem tudja hány évben. Tudod ez olyan, mint amikor egy bariddal nem találkozol évekig, majd be kell hozni a lemaradást, szóval órákat beszélgettek végig, hogy a végén ugyanúgy ne kerüljön képbe egyik a másik életével. Na, valahogy ez történt velem is hétvégén. Nem elég, hogy dudinszki annyira kiröhögött, hogy aszittem ott fog elhalálozni levegő kimaradásban, de ettől nekem is röhögni kellett, és féltem, hogyha kitör belőlem, akkor elkenődik a frissen felkent szempillaspirál. Kitti haragját megvárni? Kösz, de kösz nem. Azonban, ha nem tűnt volna fel, túléltem én mindent is, így röhöghetek teli torokból az állomáson haverom mellett. Mert ő is túlélt mindent, vár reméltem, hogy a karma dolgozni fog hétvégén, amiért ott hagyott. Nincs ekkora szerencsém.
- Az mekkora biznisz lenne, ember! Hallod, csináld - bólogatok erőteljesen. Nem csak Kitti, de még Kende is meggazdagodna abból, ha Kitti embereket hallgatna ki, főleg ezekkel  a módszerekkel. Merlinre, mekkora lenne! Kikerekednek szemeim. - Hogy a búbánatba mondhatod, hogy nem volt necces? Normális vagy? Szedd már össze magad baszki! Még most is annak a fiúbandának a dalait hallom - mutogatok a fülemre, hogy egyértelmű legyen. Mintha csak most hallgatná a kiscsaj ordítva, miközben mellette ülök. - Az az, amikor a koliban volt egy srác, aki újonnan jött, mindenki is be akart vágódni, majd a csaj egyértelműen közölte a pasival, hogy tegye magát takarékra? Vagy az, amikor a srác utalgatott nekik a születésnapjára, de a csaj nem vágta le? - ráncolt szemöldökkel meredek felfelé, ahogy eszembe jutnak az infók, amikről rohadtul nem kellene tudnom, de tudok róla, sőt, még vissza is tudom mondani a mindent is. Gyerekek, annyira képben leszek a végére, hogy bevesznek a lányok a csapatba bakkerka! Vajon van egyenpólójuk?
- Hogy mikor? Egy hét regenerálódási időt kérek, aztán mehetünk - bólogatok határozottan haverom felé, mert bármennyire is lefáradtam, szanaszét adom a kiscsajt. - Bírom Kittit tesó. Komolyba - öntöm szavakba is haveromnak egy hatalmas vigyor mellett, ahogy ránézek. Hát na, most mit tagadjam? Túlélőtábor első rész: pipa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834339#post834339][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.14. 21:11[/b][/url]

Nevetnem kellett, de nem gúnyból vagy kárörvendésből. Az öröm hozta fel belőlem a jókedvet, ami köszönhető volt a már elfogyasztott italoknak is, ám az, hogy egy ismerős ismeretlennel sodort össze a sors, megdobta a kedvem. Egyedül amúgy is kezdtem elunni ezt a koncertet, asszisztálni nem akartam a barátnőim srácai mellett, szóval ha Helvey most nem botlott volna belém, akkor valószínűleg tovább tébláboltam volna a színpad előtt, vagy visszamegyek a szállásomra. Belián viszont a lehető legjobbkor jött, az italt meg is köszöntem, s máris koccintásra emeltem a poharat, ha már volt oly kedves, hogy meghívott.  - Áhá, szóval így ismerkedsz, jó duma - nevettem el magam, ezzel picit húzni akartam, meg egy kis mosolyt kicsalni belőle, vagy még többet, ha eddig még nem nevetett eleget.
- Huhh, most megnyugtattál, mert halkan megsúgom neked -közelebb is kellett hajolnom, hisz tombolt a zene, s csak így tudtunk kommunikálni - Nem bírom a levitásokat, annyira okoskák, hogy az már fáj - nevettem el magam, de ezzel is inkább a lányokra gondoltam, mert a fiúk közt azért akadtak olyanok, akikkel normálisan el lehetett beszélgetni.
- Egészségünkre! - koccantak végül össze azok a poharak, s a kóstolást követően elismerően hümmentettem, mert akaratlanul is eltalálta az egyik kedvenc italomat. - Mindig Mohijo-val mászkálsz, vagy ez véletlen választás volt? - kíváncsi mosolyra húzódott a szám, bár úgy láttam, hogy sört iszik. Akkor talán valaki másnak vehette az italt, talán azok közül valakinek, akit keresett. Még szerencse, hogy nem találta meg őket, így jutott el hozzám ez a finom itóka. - Néhány barátnőmmel érkeztem, de ők - legyintettem egyet mosolyogva - találtak már társaságot- jegyeztem meg, pillantásom lopva végig futott Helveyn. - Mit szólnál, ha együtt buliznánk? - kérdeztem egy mosollyal, s még mielőtt szólt volna, már belé is karoltam, és kicsit előrébb húztam őt, egy kicsit üresebb placcra, hogy kedvünkre táncolhassunk, s élvezhessük a zenét. Felé fordulva pördültem is egyet, majd a csípőmet mozgatni kezdtem a zenére, s rámosolyogtam Beliánra, majd nevetve neki löktem oldalának a  csípőmet. - Szereted ezt a számot? Mi a kedvenced? - füléhez hajolva kérdeztem, majd újra kortyoltam a poharamból, amiből lassan ürülni kezdett a finom Mohijo.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834484#post834484][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.18. 22:51[/b][/url]

Igazából most már megint nincs fogalma arról, hogy a Plázs melyik részére keveredett. A fene se érti itt a zsúfoltságot, már ami a bárokat tekinti. Az ember lép kettőt és már másikban van, miközben szinte az előbbiből ki sem lépett. Mégis megférnek egymás mellett, az éjszaka hangos, ilyet máguséknál aligha talált eddig. Nemigen érti, miért ennyire más, mert addig rendben van, hogy varázslat és nem varázslat, de mintha egy lehetetlen mély szakadék állna a kettő között. Vagy épp égig érő fal.
- Jah, most lebuktam baszki – röhög egy sort, miután kortyolt párat, Dóra pedig közölte, így ismerkedik. Igazából, fogalma sincs, hogyan. Mindig más szedte fel, vagy ült le mellé, magától sosem lépett igazán. Sőt. Ez a mostani annyira spontán jött, hogy ideje nem volt gondolkodni és nem is akar már egy ideje. Levetkőzni dolgokat, amiket nem tud, nem akar vagy egyszerűen csak lehetetlent remél. Ő mindig az marad, akit összeszedtek mások, csak most takarózik valami mással. Jó lenne tudni, mivel és mit akar ebből kihozni.
- Na, mondjad – hajol kicsit lejjebb, hogy még jobban átjöjjön a súgás és persze, hogy tényleg hallja, mert a hely nem lett csendesebb. Nem csak a zene, de mások is magyaráznak ezerrel, meg úgy kiáltoznak, mulatnak, ez ezzel jár. Megint csak felnevet a dologra és megrázza a fejét.
- Hé, én is levitás vagyok! Izé, csak voltam de na – okosnak azonban nem nevezné magát. A tudása még megvolt hozzá, már amihez, de az élethez… ahhoz egyenesen ostoba néha. De nem baj, így szokták meg bizonyára. Dóra sem gondolta olyan komolyan, ha tippelnie kellene, ellenben azt igen, hogy egy csapat levitás nem szívesen diszkóznak éjjel, inkább csendesen mulatna valami mást. Ő is, de most kell az új.
- Cheers – vagy mi a fenének mondják azt. Koccan és iszik, nem sok marad belőle, mintha szomjas lenne folyamatosan, de az alkohol ilyen, itatja magát. - Másnak vettem, merthogy ez csajos pia. Aztán eltűnt és hát marha nagy szerencsém volt csak, na – nem szépít, nem kertel, azonban örvendetes, hogy nem a semmiért adott ki pénzt. Bár más issza, de még mindig jobb, mint a tuják közé önteni. Ki tudja eleve, kik vannak ott, ugyebár. Itt, ebben a városban nyáron, mindent IS látni lehet és minden megtörténhet. Közelebb hajol, ahogy beszélni kezd ismét.
- Ahh, az ő bajuk akkor – legyint egyet ő is, menjenek, ha akarnak. Biztos találtak ők is valakit, vagy szimplán valamiért elkeveredtek. Megesik. - Benne vagyok – vigyorog egy sort, majd már megy is. Nem kell sokat húzni, ahogy hely van rá, már mozdul is bele a tömegbe. Nem egy nagy táncos, a ritmust azonban el tudja kapni és ringatózik vele. A pohár tartalmát issza ki végül, majd, mivel szemetes nincs a környéken, meg úgy nem is akar keresni, a földre ejti és úgy ropja tovább. Felnevet, amikor a lány csípője koccan az övének, közelebb araszol és vele mozdul tovább.
- Nem tudom mi ez, de jó a ritmusa! - válaszol, mert neki ez csak „tucc-tucc” meg „diumdisu” muzsika. - Áhh, olyat itt nem játszanak, mert nem rock and roll hely. Deee jó lesz ez – azzal már ropja is tovább, hol finoman átkarolva a másikat, hol csak mellette, előtte. Nem is figyel semmire, felesleges.
- Kérsz még? - hajol közelebb hozzá, ahogy a pohárra nézve közelebb vonta magához. Pont jókor, mert egy enyhén bemindenezett ember ugrál épp a közelükbe. De erre megint csak nevet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834651#post834651][b]Reiner Kende - 2021.07.20. 23:03[/b][/url]

Senkit nem ismer annyira, mint Kittit és még mindig biztos benne, hogy bár a húga még porbafingó egy fordítva is igaz. Ki ne imádná a kiscsajt, aki minden energiájával megnevetett, olyan vigyora van, amitől muszáj neked is kretén módján visszameredni rá mindegy mennyire gázos napod volt és aki frankón a padlóra tud küldeni kettő nála majd hét évvel idősebb szőke állatot? Nagyon szereti a húgát és brutálisan örül, hogy taláztak végre a dude-al. Biztos a spanja is hasonlóan gondolja.
- Ezek után biztos nem adom el - nevetgélve ingat a fején, dudi elé lépdel és zsebeibe süllyeszti kezeit. - Büszke vagyok rá. Lekapcsolta Móricz Aser Móricot, ritka kis ördög a húgom. Töhöhö - gonoszan nevetgél, de ha jobban belegondol… ennél tényleg lehetett volna rosszabb. Mosolyogva, ráérősen pislákolva hallgatja kifakadni a bariját.
- Van egy srác ikred… a fiúbandák és a táncoló éneklés a legkevesebbek, ha húgod van. Vagy is - röhög fel. - Talán Móric megértené miről beszélek - röhög csak még jobban, majd előre görnyedve támaszkodik meg két térdén. Levegő után kapva egyenesedik fel a haverjára sandítva. Csövög vibe ki, inkább kérdez.
- Fogalmam sincs mi bajod van - mered rá tanácstalanul. - Ez az a sztori, amikor a rezervátumi kiránduláskor a srác a mellette lévő fatörzsre ült le, nem pedig Kornélia mellé. Azt hittem megkérdezte szerinted is annak a jele-e, hogy kedveli Kittit? - pillant az ég felé. - Mert engem megkérdezett. Beközöltem, hogy őt biztos kedveli, de engem nem fog a kis szaros - vigyorog vissza a dudera. Tök fasza, hogy dumálhat valakivel a húgáról.
- Jól van. Nagyjából addig regenerálódna a gyerek is, ha nem viselkedik - nevetgélve vágódik le a dude mellé a padra. Hátradől, jobb bokáját csapja a bal térdére. - Dude, Kitti is bír téged - mosolyog szélesen. - Nem találkozott még így haverommal - von vállat, majd a pad támláján megtámasztja könyökét, ujjai túrnak hajába, majd birizgálják fülét. - Jönni fog majd a Bagolykőbe - pillant Móricra vigyorogva. - Rellonos lesz, dude, ez tuti - bólogat, mint állat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834805#post834805][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.25. 15:14[/b][/url]

Be kell látnia mindenkinek, hogyha Kende így akarja kideríteni bárkiről, hogy valóban a barátja, vagy csak amolyan eh szintű span, akkor rohadt jó a taktika. Kitti úgy megdolgozza az embert, mintha minimum a Trimágus-tusára jelentkeztél volna. Triplán. Illegálisan. Kisminkelve. Érted? De mindezek ellenére, a kiscsaj komolyan zseniális, és szanaszét adom. Én mondom neked, tesó, hogy BFF-ek leszünk a kislánnyal. Ez biztos. Vállat vonok, mert ha nem adja el, hát nem adja el, pedig biztosan élete biznisze lenne.
- Hé-hé-hé. Hé. Tesó. Hé. Na. Hé - kapom fel fejem a dudira, tenyerem is felemelve fordítom felé. - Több kell ahhoz, hogy lekapcsoljon. Simán felveszem a harcot most is, ha kell - vigyorodom el. Azért ennél több kell, hogy le lehessen kapcsolni. Húsz perc is elég lenne, és onnan folytathatnánk, ahol abbahagytuk, csak azokat a srácokat ne kelljen hallgatom, mert komolyan a szoba közepén fogok nekiállni zokogni. Nódzsók.
- Tesóóó… - ingatom meg fejemet. - Biztosan megértené - röhögök fel gyomorból. Kendének Kitti nem könnyíti meg, én meg Móricnak, amikor szerencsétlen testvérem bejön a szobába én meg ordítva fogadom a szoba közepén a koncerttel, amit senki nem kért. De ilyen ez a pop-szakma, aszondják, Móric meg már hozzászokott, és mindig ki tudom engesztelni egy kis watwattal testvéremet, úgyhogy… win-win. Viszont a Kornéliás sztori nem win-win, mert Kende után én is tanácstalanul nézek haveromra. Akkor nem egyről beszéltünk, de amint neki áll a sztorinak, kicsit wtf fejjel nézőkézek rá, majd kerekednek ki kékjeim.
- Hólikreb, hát igy már vágom, bástya! - töhögök fel arra, hogy nem fogja kedvelni a hiperszupermega császár bátyját a kislánynak. Valószínűleg a hiperszupermega bátynak a legjobb dudiját sem fogja kedvelni. - Ja, én is mondtam neki, hogy valszeg kedveli, de a franc sem tudja amúgy. A sztori felénél elvesztettem a fonalat - meglepő. És bármennyire igyekeztem, össze sem tudtam szedni. Nem baj, agyam már megy tovább a lányok egyenpólójára, hogyha bekerülök a tímbe, akkor vajon én is kapok-e, de Kende szól, szóval felé fordulok.
- Vitatkozhatnánk arról kinek kellene több idő. Még visszafogtam magam tesó - ingatom meg fejemet. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséje - mielőtt bárki azt hinné, hogy azért fogtam vissza magam, mert kezdeti megszeppenés, meg tököm tudja, annak mondanám: ébredj már fel és szedd össze magad! Megadtam a lehetőséget, hogy kiélje magát, de legközelebb rárúgom az ajtót a kiscsajra. Nehogy má’! - Nem talázott még? Akkor itt volt az ideje, mondjuk durva, hogy a létre legtetején kezdi az ismerkedést a spanjaiddal - töhögök fel elégedetten. Lejjebb csúszva vetem hátra fejemet és támasztom meg a pad szélén. - Rendesen? Mikor? Eskü bukok, hogy beérhessen, hát ki nem hagynám! - vigyorodom el szélesen, majd röhögök fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834960#post834960][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.28. 20:39[/b][/url]

Egy kis flört sosem ártott, s bár nem számítottam arra, hogy távol Bagolykőtől majd épp egy egykori diákkal sodor össze a sors, ha már így hozta, nem volt ellenemre ez a kis játék, meg amúgy is. Ez a vérembe volt kódolva, szerintem mindenkivel flörtöltem, akitől akartam bármit is, legyen szó szívességről, kapcsolatról vagy csak haverkodásról. Belián pedig egész jó társaságnak tűnt, jobbnak, mint az a két ismeretlen srác, akik a barátnőimnek ugyan bejöttek, de az én figyelmemet már nem keltették fel. Szóval miért is ne ihatnék meg vele egy italt, s miért is ne mulathatnánk együtt? Hogy volt-e valakije, hogy akivel érkezett, az mennyire jött számításba, őszintén szólva, nem érdekelt. Jól akartam érezni magam, s ezen volt a hangsúly. - Jóóó, de tudod drága, hogy értem - nevetve legyintettem is egyet, mielőtt még jobban is elmerülnénk a témában, s védőbeszédet mondana azokért a szegény, szerencsétlen kis okoskákért. Nem tehettem róla, egyszerűen zsigerből kerültem őket, kivéve azt a Somogyit, ő szerintem kilógott közülük, csak ne pesztrálta volna a madárkát. De hát ilyen a szerelem, nem?
A koccintáshoz járt egy kacsintás is, meg egy széles mosoly. - Most legyek gonosz? Szerintem pukkadjon is meg, ha így szó nélkül lelépett. Na gyere - invitáltam táncra, nehogy szegényem bedepizzen valami ismeretlen luvnya miatt. A finom itóka közben fogyott, egy pillanat erejéig sem hagytam, hogy a figyelmét más terelje el, jókedvűen táncoltam vele, s még a karjaimat is összefontam a nyaka körül, hogy így közelebb kerülve hozzá, tovább mozgósítsuk csípőinket. - Egész jól mozogsz Helvey, ezt mind titkoltad eddig? - kérdeztem nevetve, aztán húzódtam el kicsit, hogy kiigyam az utolsó kortyot is. - Aha, de most igyunk valami ütősebbet, meghívlak! - nevetve megfogtam a kezét, és a tömegen át indultam a part közeli nyitott bárhoz. Elég sokan tobzódtak a közelében, de sikerült átpréselnem magam az unottan ácsorgó pasasokon, akik bambán hol az italukat nézték, hol meg a lányokat.
- Nos Helvey, remélem felkészültél. Két Flaming Lamborghini-t kérek - fordultam a báros felé, szokásos mosolyt villantva, s míg a mixer neki állt elkészíteni az italunkat, Beliánra emeltem a pillantásom. - Mennyire bírod az alkoholt? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, ekkor gyújtották meg a nekünk készülő italokat, melyeket lángolva tolt elénk a bármixer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835108#post835108][b]Weiss Arion Ruben - 2021.07.31. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835173#post835173][b]Vattai Júlia - 2021.08.01. 23:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835182#post835182][b]Reiner Kende - 2021.08.02. 18:29[/b][/url]

Bronszkikovszki, Brokémon, Dudi, Dude, tesó, haver - a kastélyt, meg mindent veszi be amerre ők ketten eltolják az arcukat, mióta összehaverkodtak. Bromantikus sorok vége. Nahát! Azt mondom: nahát! Azoknak sosincs vége. Ahogy Kende félre biccent fejjel figyeli a rohamot kapó spanját héjázni. Héja, héja, héja, hééé. - Töhö, dude. Ez a beszéd - bólogat. Most frankón, kell azt embernek jobb bari? Amikor a barija olyan király, hogy héjázik? Majdnem császár szint. - Az biztos, hogy élte, hogy veled többre megy mint velem - nevetősen néz Móricra. - Engem sose pingált ki. Mindig kitaláltam valami mást. Egyszer például söprűvel egy kupac hóba röptettem helyette - emlékezik vissza. Ennyi kell pár perccel később már rököve bokszol maga előtt a levegőbe, hogy Móric B. tutira megértené milyen egy kishúggal élni. Valami itt nem jó. Szóval, hogy egy túlpörgéses zenei tehetséggel, aki főnyeremény a csajoknak, ami fasza, tényleg, de Kittire még ne pályázgassanak a kvibli fejűek.
- Vágod, mint én tarkón a tepsiképű gyereket, ha hülye lesz - ha mondja! - Tudod, dude milyen erőszakos állat tudok lenni - próbál komoly maradni, de a végét úgy röhögi el, mint annak a rendje. Jó, ha a húgáról van szó azért nem fog szirmokat szórni a réten a szerelmes előkészítősök feje felett, de na.
- Vitatkozzon a halál - vigyorog szélesen miután fájdalmasan nyög. Egy, két pillanat. Bakkerka, nem szólt a Kis unikornisnak, hogy a holnap offos. Majd a vonaton ír neki.
- Kittinek nem jár csak a legjobb - bólint tök komolyan, majd egy széles mosolyt küld a dudenak. - Ja, hát nem most, addigra már szinte elskerázunk, szóval maradj a valagadon - pillant a mellettük elhaladó lánycsapatra, akik bámulják a random táncos deszka formát, meg a bajnok testet. Móricra sandít, majd kedvesen mosolyog a csajokra, akik zavartan pillantgatnak mindenfele. - Vibeeein’ - bólogat mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835427#post835427][b]Reiner Kende - 2021.08.07. 17:01[/b][/url]

Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835457#post835457][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.08. 10:28[/b][/url]

A legtöbb lány oda és vissza lenne azért, ha a szülei minden héten új ruhát vennének neki. Csak az a gond, hogy én nem a "legtöbb lány" vagyok. Gyűlölöm, hogy rám erőltették ezeket a göncöket, a masnikkal és virágokkal, amiket másképp sohasem vettem volna fel. Még jobban gyűlölöm az indokot. Utáltam az összes csávót, akinek bemutattak. Volt köztük playboyt játszó negyvenes, és olyan, akihez senki sem akarta hozzáadni a lányát, bármilyen kegyetlenek is a szülők. Csak apám becsületén múlt, hogy nem ígért oda annak a kövér disznónak, akihez egészen Erdélybe mentünk. Az pedig, hogy én nem köszöntem meg neki a dolgot, az én becsületem kérdése volt.
Most pedig jöttek Reinerék. A szüleim bizakodóan jöttek ide, és csak ötvenszer mondták el, hogy mosolyogjak szépen, legyek illedelmes, ne tegyem tönkre a legjobb esélyemet egy jó házasságra. Így, miközben anyám a háziasszonnyal csevegett, megdicsérte az ócska kanapét, én a nappali oldalán álltam, és a Reiner gyereket vártam. Hallottam róla pletykákat, de sosem találkoztunk személyesen. De nem baj, mert ma eltölthetünk egy bájos estét együtt. Pff. Anyám szerint imádni fog, ahogy az anyja is imádta a ruhámat. Azt a ruhát, amit természetesen nem én választottam. Az anyám húzta rám, aztán kijelentette, hogy milyen csodásan nézek ki benne. Azt hittem, a legutóbbi masninál már semmi nem lehet rosszabb. De virágok? A szüleim nagyon kétségbeesetten próbálják eladni, hogy az az ártatlan szűz vagyok, akinek lennem kéne. A gond csak az, hogy sosem voltam. Ó, és mellesleg, nem is akarok lenni.
- Hogyne - feleltem mímelt mosollyal a srácnak, és apró, fehér táskámat felkapva kiléptem az ajtón. Egy bólintással köszöntem meg az ajtó nyitást, mintha szükségem lett volna a gesztusra és mintha értékeltem volna azt.
Már csak pár méter. Mantráztam magamnak, míg elhaladtunk a ház mellett. Szinte biztos voltam benne, hogy nem veszi be a színjátékomat, hogy feleslegesen mosolygok, és bárhová is megyünk, nem bájcsevegni fogunk. Arról sejtésem se volt, hová megyünk. Merthogy eredeti tudásom szerint vacsorára jöttünk. A szüleim szintén értetlenül álltak a dolog előtt, ennek ellenére nem szóltak, mindössze egy figyelmeztető pillantást kaptam az anyámtól, mikor kiléptem. Csak addig kellett fenntartanom a színjátékot, míg láthattak. Csak amíg elfordultunk. Nem érdekelt, hogy a navinés mit gondol rólam. Előbb-utóbb úgyis megtudná az  igazságot, még akkor, ha nem vesz el végül.
Helyette Alexander ajánlata járt a fejemben. Nem húzhattam bele ebbe a családba. Nem tehettem meg vele. Ha titok kitudódna, az ő nevét is tönkre tenné. Ezt pedig - bármennyire is önző tudok lenni néha - nem akartam neki. Pedig azt mondta nem gond. Beavattam, mert így láttam helyesnek, ő pedig elsiklott a dolog felett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835668#post835668][b]Helvey Belián Balázs - 2021.08.12. 22:34[/b][/url]

Semmi sem tilt semmit. Az egész helyzetben ez a féktelenség és gátak nélküli érzet a legijesztőbb talán. Rég nem érzett ilyet, még egy másik életben, akkor volt ilyen felszabadult és spontán. Mintha kicsit az lenne és mégsem, sebek és hegek nélkül, melyek nem csak testét, hanem lelkét is beborítják. Talán ma este érezhet úgy, hogy ezekből semmi sincs, nem hordoz magával semmit sem és senkit sem. Elhagyta rövid ismeretségét, mégsem esett pánikba, nem kezdett el kutatni és rettegni, hanem röviden talált magának mást és másik utat. Mintha csak gyakorolná, hogyan találja fel magát egyedül. És ez csak jó, olyan jó, amit már mondtak neki, hogy tegye meg, lépje meg. De azt is tudja, hogy ez még sokáig nem lesz rá jellemző. Kezdetnek ez is szép.
- Persze, persze – bólogat is hozzá, pont elkapja a zene ritmusát és ütemét és mellé, jól jön ki. Tudja hát mire gondolt és igazat is ad neki. Itt, ebben a szituációban nem akar tanár lenni, nem akar a szenvedő, sem semmi más lenni. Csak felszabadult. Erre megint az alkohol a kulcs? Azt már jól ismeri, emeli is ajkához a poharat és kortyol. Remekül kezdi magát érezni, minden pillanattal előrébb van ebben.
A mosolyt viszonozva kortyol újabbat, majd hajol előrébb, hogy hallja is, mit beszél. Nevet egy sort rá, a fejét ingatva a dologra, de igazat ad neki. Mondjuk nem szó nélkül volt, hanem inkább ő volt idióta és szakadt le, de ebbe már nem akar belemenni.
- Ez nem is gonosz – mert valóban nem. Ha annyira akarnák, visszajöttek volna érte, keresnék, de azt se érzi, hogy a telefonja zizegne, pedig az egyiknek megadta a számát is, ha jól emlékszik. Vállat von, hogy akkor legyen így és hagyja magát húzni a parkett felé, illetve az ütembe, ami végül átjárja mindenét. Elengedve magát mozdul, szabad keze simul a nő derekára, ahogy nyakát karolja át és így veszi át a vezetést, már ha létezik itt ilyen igazán.
- Csak egy kicsit – vigyorodik el a felfedezésre, ámbár mozogni mindenki tud, az alkohol elhiteti hogy tud táncolni, a többi pedig adott. Lelassít, szinte megáll, ahogy a nő iszik és hamar eltűnik a saját pár, utolsó cseppje is, miközben leengedi a kezét.
- Ó, oké – nem mintha okos dolog lenne keverni vagy tetézni az állapotát, de ezt már elengedte a sokadik korty után. Nem mond nemet, semmire sem, így követi megint, mintha ma az lenne a dolga, hogy Dórát kísérje, bármit is tesz. Megáll a pultnál, poharát gyors kidobja, elengedi, majd kíváncsian figyeli a nőt, hogy mire készül. Hogy felkészült-e? Nem, sosem fog, de most úgy tesz, mintha, így bólint egyet.
- Ööö, nem nagyon. De cserébe vicces szoktam lenni – ez mát nem hangzik jól. Nagyot mereszt a szemein, amikor látja meggyulladni az italt. Ó, remek, ez akkor tényleg fejre fogja állítani? - Ha elalszik, le kell húzni? - ilyet még nem ivott, de kedvtelve nézi a lángokat, amik ha eltűnnek, ő már kóstol is. Igen, ez erős lesz de koccintásra tartja a poharat, arca csak kicsit nyúlik.
- Hát, a mai estére!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835677#post835677][b]Reiner Kende - 2021.08.13. 01:10[/b][/url]

A saját szülei magasan fennhordott orra mindjárt a gyertyákkal tűzdelt gyémántcsillárba akad. Kende ezt sem tudja elviselni, nem hogy a másik aranyvérű klán tagjait még pluszba. Szürkéskékje alig téved rájuk, meg sem nézi őket igazán. Azt sem akarja, hogy ezek az idegenek kivegyék a benne lévő dühöt és csalódottságot, meg azt az ezernyi más érzést, amit a szülei nem írtottak ki belőle. Nem mintha bárkit is érdekelne ő mit érez, akar vagy gondol. Előre el van döntve, aztán haló haló itt a Miami airport. Nem bírja a szülőket, még egy rakás oka van annak, hogy az előre megbeszélt vacsora helyett máshogy dönt és ebben a randija válasza és feje is csak megerősíti. Mielőtt még Károly kisétálna a dolgozószobából, Kende a nehéz, fából készült főajtót lendíti ki a lány előtt. Zsófi. Általában a navinés nem jó a nevekkel, de ezt a nevet már most nem tudná elfelejteni, akkor se, ha akarná.
Az ajtó becsukódik, Brigitta hangja még átüt rajta és Kende megkönnyebbült félmosolyra húzza a száját. Itt a másik család és amíg ők nem szóltak bele, addig Reinerék nem mutatják ki a foguk fehérjét. Távolodnak a ház bejáratától, a birtok kertjének végében lévő kapuja felé indul meg és fel sem tűnik neki milyen tempóban, aztán bebootolva lassít és fordul a lány felé. Végül nem szólal meg, hanem fülét birizgálva kezd el rugdosni egy kavicsot tovább haladva a randija mellett. Megkérdezhetné, hogy ő is Bagyolköves-e, de vágja így arcról. halvány lila fingja sincs, hogy mit kellene mondania és tisztára úgy fest, hogy Zsófi is így van ezzel. Totál csöndben jutnak lépnek ki a birtokról, ahonnan egy ösvény vezet le a Balaton partjára. Hiába sötétedik, Kende még csukott szemmel is frankón odatalálna. - Figyu, Zsófi - fülétől vezeti tarkójához kezét, majd dörzsöl a haján, ami így öt perc után ismét kócos, ahogy mindig. - Te hogy állsz ehhez? - kérdez rá mielőtt ő elmondaná. Így talán jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835685#post835685][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.13. 12:44[/b][/url]

Láttam a féltékenységet a szüleimet. Legalábbis látni véltem. Ahogy beléptünk abba a hatalmas házba, ugyan nem feltűnően, de ők is körbebámultak. Holott nem volt szerénynek nevezhető a mi két szintes Budanekeresdi lakásunk sem. Az ékes csillárok, a faragott lépcsőkorlát, a magas mennyezet, mind nálunk is megtalálhatóak voltak. Csak éppen kisebb kiadásban. Én pedig látni véltem apámon, hogy ez mennyire böki a csőrét. Pontosan olyan arcot vágott, mint mikor a testvéréhez, legidősebb bátyjához lép be. Ahhoz a Bernáthy-hoz, aki megörököltek a nagyapám vagyonát. A mintafiúhoz, aki korán megházasodott, és mg fia is született. Állítása szerint nem, de én mindig úgy véltem, hogy apa éppolyan utálattal tudott nézni a bátyjára, ahogy mi nézünk egymásra Lídiával.
Bármennyire is kotnyelesek Bernáthy-ék, abba nem szólhattak bele, mit akar a házigazda, a Reiner örökös. Tudom, hogy anyám mindennél jobban szeretetett volna szemmel tartani egész este. Tudom, mert hallottam, ott voltam, amikor a nagyanyám ráparancsolt, hogy így tegyen. A vén boszorka nem bízik sem a saját lányában, se bennem. Utóbbit meg tudom érteni, megbánni azonban nem. Nem akartam soha az aranyvérű, agymosott leánykák egyike lenni.
Amíg azonban a szülők figyeltek, kénytelen voltam színlelni, mert nem akartam fejmosást kapni otthon ismét. Bájos mosolyom akkor tűnik csak el tehát, mikor biztonságos távolságra kerülünk a hatalmas háztól. A házzal együtt pedig a szülőktől is. Arcomra lassan ült ki ismét az unalom és az idegesség keveréke. Így fordultam Kende felé is, követve őt az ösvényen. Kérdését nem kellett át gondolnom, csupán azt, mit feleljek neki pontosan. Nem tudtam még, mennyit akarok elé tárni. Nem tudtam, a szüleinek mi a célja velem. Mert abban biztos voltam, hogy nem én vagyok a legígéretesebb házassági ajánlat a kicsi fiúcskájuk mellé.
- Őszintén? - kérdeztem aztán halkan, egy olyan hangnemben, ami alapvetően nem jellemző rám. - Gyűlölöm. Minden pillanatát. Minden férj-jelöltet, bármennyire udvariasak is - fújtattam idegesen. - Sosem akartam férjhez menni - ráztam meg a fejem.- Talán mert születésemtől arra neveltek, hogy ebben az elcseszett aranyvérű családban ez az egyetlen dolgom, az egyetlen értékem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835692#post835692][b]Reiner Kende - 2021.08.13. 16:07[/b][/url]

A kavicsnak sem megy zökkenőmentesen az útja lefelé a dob oldalán, mikor Kende nem erősen, de megküldi a kődarabot. Annyira érezte, hogy valami lesz a hétvégén. Úgy tűnik a szülei túl látnak a csipájukon és észrevették, hogyha a húgáról van szó, akkor a kisfiúk is megragadható. Hogyha őt hazahívják, elfogja újságolni a bátyjának és akkor nem is kérdés, hogy Kendének a birtokon a helye. Fasza. Nem, nem az. Nem szeretne itt lenni, pedig a nap egész jól zajlott. Beetették és ő beleesett a gödörbe, ezért most haragszik magára és a szüleire meg az egész helyzetre. A lányra is, aki mellette mosolyog, mint aki egy kosár kacagóbarackot betolt. Miért örülne Zsófi ennek a randinak, mikor nem is ismerik egymást? Ő most sem erőlteti, ahogy Bernáthy-ék előtt sem tette.
Mikor újra odasandít, szürkéskékje kiolvassa az unalmat és az idegességet a másik arcvonásaiból. Aha. Átérzi, helyben vannak. Olyannyira, hogy a kérdésre bólint továbbra is a lány felé fordult fejjel. Lába persze viszi előre, mihamarabb a vízparton szeretne lenni. Most a hullámok robaja helyett a Zsófiból kibukó szavakat hallgatja enyhén kikerekedő szemekkel.
Halkan sóhajt, amit szorosan követ hitetlenséggel keveredő keserű nevetése. Őszintén. - Neked ez nem az első - mondja ki halkan azt, amit összetett. Kendének ez az első és ha rajta múlik az utolsó ilyen alkalom. Ez így rohadtul nem kóser. Ráadásul van elképzelése a születésétől zajló nevelési cuccokkal kapcsolatban is. Csak őt a házasság mellett minden mással is baszogatják. - Miattam ne parázz - emeli meg fejét, hogy maga elé nézzen Zsófiról. - Én nem akarok házasodni és nem is fogok - sem most, sem később. Nem igen tehet mást, de amíg őt a csontjáig hatolóan veti szét az ideg, legalább a csaj ne kattogjon azon, hogy hozzá kell majd mennie, mikor ő már tudja, hogy esélytelen. - Próbáltad megmutatni másik értékedet? - valahogy ez tényleg érdekli, ahogy félre biccent fejjel tereli Zsófit egy kanyarra, ahonnan már eléjük terül a Balaton vize. Kende ajka széle rándul apró mosolyra és lépdel közelebb a tó szélén lévő sziklás parthoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835695#post835695][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.13. 16:57[/b][/url]

Amint kiértünk a birtokról le is vetettem az álcámat. Nem volt szükség rá, hogy Kende előtt megtartsam a mímelt mosolyomat, a szülőket pedig messze mögöttünk hagytuk, ők már nem árthattak nekem. Beszédhez azonban nem volt kedvem, bármennyit is tudok csevegni amúgy. Értelmetlennek láttam bármit is mondani a fiúnak, és nem tudtam, neki mik a szándékai ezzel a helyzettel. Csak némán követtem őt az ösvényen, amiről feltételeztem, hogy a Balatonhoz visz.
Aztán ő megszólalt, én pedig nem tettem némasági fogadalmat, válaszoltam hát neki. Kérdése és mozdulatai megerősítettek abban, hogy bizony, ő sem az a tökéletes aranyvérű fiúcska, akinek a szülei beállították. Egy csónakban eveztünk tehát.
- Nem. Sokkal rosszabb alakokkal találkoztam már, mint te - erősítettem meg a megállapítását, miközben finoman végig mértem azért. Eddig nem tettem meg, csak túl akartam élni az estét, de megnézve nem is volna olyan rossz fogás a srác. Persze, nekem semmi szavam ebben az egészben, és, ha ilyen részleteket megemlítenék anyámnak, kétszer olyan hosszú helyibeszédet kapnék, mint egyébként fogok, mikor hazaértünk. - Én sem akartam, és nem is terveztem - vágtam rá azonnal. - Csak tudod, az a különbség kettőnk között, hogy te mondhatsz nemet, nekem pedig nincs meg ez a jogom - ráztam meg a fejem. Szavaim kisség kioktatóan csengtek, bár elsősorban nem kendének, hanem a helyzetnek szólt a dolog. A helyzet tett indulatossá.
- A szüleimnek semmi sem érték, ami nem méltó egy "valódi aranyvérű hölgyhöz" - mutattam macskakörmöket mindkét kezemmel. Sosem értettem, ez mit jelent. De azt tudtam, hogy nem tartozik bele az, ahogy öltözködöm, ahogy beszélek, ami iránt érdeklődöm. - Igazából nem tudom, mit kéne nekik mutatnom, hogy békén hagyjanak végre - közöltem egyszerűen.
- De látom, téged az sem mentett meg, hogy fiúnak születtél - fintorodtam el aztán. Hiszen ő pont úgy akaratán kívül volt ott, ahogy én is.