Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835427#post835427][b]Reiner Kende - 2021.08.07. 17:01[/b][/url]

Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835457#post835457][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.08. 10:28[/b][/url]

A legtöbb lány oda és vissza lenne azért, ha a szülei minden héten új ruhát vennének neki. Csak az a gond, hogy én nem a "legtöbb lány" vagyok. Gyűlölöm, hogy rám erőltették ezeket a göncöket, a masnikkal és virágokkal, amiket másképp sohasem vettem volna fel. Még jobban gyűlölöm az indokot. Utáltam az összes csávót, akinek bemutattak. Volt köztük playboyt játszó negyvenes, és olyan, akihez senki sem akarta hozzáadni a lányát, bármilyen kegyetlenek is a szülők. Csak apám becsületén múlt, hogy nem ígért oda annak a kövér disznónak, akihez egészen Erdélybe mentünk. Az pedig, hogy én nem köszöntem meg neki a dolgot, az én becsületem kérdése volt.
Most pedig jöttek Reinerék. A szüleim bizakodóan jöttek ide, és csak ötvenszer mondták el, hogy mosolyogjak szépen, legyek illedelmes, ne tegyem tönkre a legjobb esélyemet egy jó házasságra. Így, miközben anyám a háziasszonnyal csevegett, megdicsérte az ócska kanapét, én a nappali oldalán álltam, és a Reiner gyereket vártam. Hallottam róla pletykákat, de sosem találkoztunk személyesen. De nem baj, mert ma eltölthetünk egy bájos estét együtt. Pff. Anyám szerint imádni fog, ahogy az anyja is imádta a ruhámat. Azt a ruhát, amit természetesen nem én választottam. Az anyám húzta rám, aztán kijelentette, hogy milyen csodásan nézek ki benne. Azt hittem, a legutóbbi masninál már semmi nem lehet rosszabb. De virágok? A szüleim nagyon kétségbeesetten próbálják eladni, hogy az az ártatlan szűz vagyok, akinek lennem kéne. A gond csak az, hogy sosem voltam. Ó, és mellesleg, nem is akarok lenni.
- Hogyne - feleltem mímelt mosollyal a srácnak, és apró, fehér táskámat felkapva kiléptem az ajtón. Egy bólintással köszöntem meg az ajtó nyitást, mintha szükségem lett volna a gesztusra és mintha értékeltem volna azt.
Már csak pár méter. Mantráztam magamnak, míg elhaladtunk a ház mellett. Szinte biztos voltam benne, hogy nem veszi be a színjátékomat, hogy feleslegesen mosolygok, és bárhová is megyünk, nem bájcsevegni fogunk. Arról sejtésem se volt, hová megyünk. Merthogy eredeti tudásom szerint vacsorára jöttünk. A szüleim szintén értetlenül álltak a dolog előtt, ennek ellenére nem szóltak, mindössze egy figyelmeztető pillantást kaptam az anyámtól, mikor kiléptem. Csak addig kellett fenntartanom a színjátékot, míg láthattak. Csak amíg elfordultunk. Nem érdekelt, hogy a navinés mit gondol rólam. Előbb-utóbb úgyis megtudná az  igazságot, még akkor, ha nem vesz el végül.
Helyette Alexander ajánlata járt a fejemben. Nem húzhattam bele ebbe a családba. Nem tehettem meg vele. Ha titok kitudódna, az ő nevét is tönkre tenné. Ezt pedig - bármennyire is önző tudok lenni néha - nem akartam neki. Pedig azt mondta nem gond. Beavattam, mert így láttam helyesnek, ő pedig elsiklott a dolog felett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835677#post835677][b]Reiner Kende - 2021.08.13. 01:10[/b][/url]

A saját szülei magasan fennhordott orra mindjárt a gyertyákkal tűzdelt gyémántcsillárba akad. Kende ezt sem tudja elviselni, nem hogy a másik aranyvérű klán tagjait még pluszba. Szürkéskékje alig téved rájuk, meg sem nézi őket igazán. Azt sem akarja, hogy ezek az idegenek kivegyék a benne lévő dühöt és csalódottságot, meg azt az ezernyi más érzést, amit a szülei nem írtottak ki belőle. Nem mintha bárkit is érdekelne ő mit érez, akar vagy gondol. Előre el van döntve, aztán haló haló itt a Miami airport. Nem bírja a szülőket, még egy rakás oka van annak, hogy az előre megbeszélt vacsora helyett máshogy dönt és ebben a randija válasza és feje is csak megerősíti. Mielőtt még Károly kisétálna a dolgozószobából, Kende a nehéz, fából készült főajtót lendíti ki a lány előtt. Zsófi. Általában a navinés nem jó a nevekkel, de ezt a nevet már most nem tudná elfelejteni, akkor se, ha akarná.
Az ajtó becsukódik, Brigitta hangja még átüt rajta és Kende megkönnyebbült félmosolyra húzza a száját. Itt a másik család és amíg ők nem szóltak bele, addig Reinerék nem mutatják ki a foguk fehérjét. Távolodnak a ház bejáratától, a birtok kertjének végében lévő kapuja felé indul meg és fel sem tűnik neki milyen tempóban, aztán bebootolva lassít és fordul a lány felé. Végül nem szólal meg, hanem fülét birizgálva kezd el rugdosni egy kavicsot tovább haladva a randija mellett. Megkérdezhetné, hogy ő is Bagyolköves-e, de vágja így arcról. halvány lila fingja sincs, hogy mit kellene mondania és tisztára úgy fest, hogy Zsófi is így van ezzel. Totál csöndben jutnak lépnek ki a birtokról, ahonnan egy ösvény vezet le a Balaton partjára. Hiába sötétedik, Kende még csukott szemmel is frankón odatalálna. - Figyu, Zsófi - fülétől vezeti tarkójához kezét, majd dörzsöl a haján, ami így öt perc után ismét kócos, ahogy mindig. - Te hogy állsz ehhez? - kérdez rá mielőtt ő elmondaná. Így talán jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835685#post835685][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.13. 12:44[/b][/url]

Láttam a féltékenységet a szüleimet. Legalábbis látni véltem. Ahogy beléptünk abba a hatalmas házba, ugyan nem feltűnően, de ők is körbebámultak. Holott nem volt szerénynek nevezhető a mi két szintes Budanekeresdi lakásunk sem. Az ékes csillárok, a faragott lépcsőkorlát, a magas mennyezet, mind nálunk is megtalálhatóak voltak. Csak éppen kisebb kiadásban. Én pedig látni véltem apámon, hogy ez mennyire böki a csőrét. Pontosan olyan arcot vágott, mint mikor a testvéréhez, legidősebb bátyjához lép be. Ahhoz a Bernáthy-hoz, aki megörököltek a nagyapám vagyonát. A mintafiúhoz, aki korán megházasodott, és mg fia is született. Állítása szerint nem, de én mindig úgy véltem, hogy apa éppolyan utálattal tudott nézni a bátyjára, ahogy mi nézünk egymásra Lídiával.
Bármennyire is kotnyelesek Bernáthy-ék, abba nem szólhattak bele, mit akar a házigazda, a Reiner örökös. Tudom, hogy anyám mindennél jobban szeretetett volna szemmel tartani egész este. Tudom, mert hallottam, ott voltam, amikor a nagyanyám ráparancsolt, hogy így tegyen. A vén boszorka nem bízik sem a saját lányában, se bennem. Utóbbit meg tudom érteni, megbánni azonban nem. Nem akartam soha az aranyvérű, agymosott leánykák egyike lenni.
Amíg azonban a szülők figyeltek, kénytelen voltam színlelni, mert nem akartam fejmosást kapni otthon ismét. Bájos mosolyom akkor tűnik csak el tehát, mikor biztonságos távolságra kerülünk a hatalmas háztól. A házzal együtt pedig a szülőktől is. Arcomra lassan ült ki ismét az unalom és az idegesség keveréke. Így fordultam Kende felé is, követve őt az ösvényen. Kérdését nem kellett át gondolnom, csupán azt, mit feleljek neki pontosan. Nem tudtam még, mennyit akarok elé tárni. Nem tudtam, a szüleinek mi a célja velem. Mert abban biztos voltam, hogy nem én vagyok a legígéretesebb házassági ajánlat a kicsi fiúcskájuk mellé.
- Őszintén? - kérdeztem aztán halkan, egy olyan hangnemben, ami alapvetően nem jellemző rám. - Gyűlölöm. Minden pillanatát. Minden férj-jelöltet, bármennyire udvariasak is - fújtattam idegesen. - Sosem akartam férjhez menni - ráztam meg a fejem.- Talán mert születésemtől arra neveltek, hogy ebben az elcseszett aranyvérű családban ez az egyetlen dolgom, az egyetlen értékem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835692#post835692][b]Reiner Kende - 2021.08.13. 16:07[/b][/url]

A kavicsnak sem megy zökkenőmentesen az útja lefelé a dob oldalán, mikor Kende nem erősen, de megküldi a kődarabot. Annyira érezte, hogy valami lesz a hétvégén. Úgy tűnik a szülei túl látnak a csipájukon és észrevették, hogyha a húgáról van szó, akkor a kisfiúk is megragadható. Hogyha őt hazahívják, elfogja újságolni a bátyjának és akkor nem is kérdés, hogy Kendének a birtokon a helye. Fasza. Nem, nem az. Nem szeretne itt lenni, pedig a nap egész jól zajlott. Beetették és ő beleesett a gödörbe, ezért most haragszik magára és a szüleire meg az egész helyzetre. A lányra is, aki mellette mosolyog, mint aki egy kosár kacagóbarackot betolt. Miért örülne Zsófi ennek a randinak, mikor nem is ismerik egymást? Ő most sem erőlteti, ahogy Bernáthy-ék előtt sem tette.
Mikor újra odasandít, szürkéskékje kiolvassa az unalmat és az idegességet a másik arcvonásaiból. Aha. Átérzi, helyben vannak. Olyannyira, hogy a kérdésre bólint továbbra is a lány felé fordult fejjel. Lába persze viszi előre, mihamarabb a vízparton szeretne lenni. Most a hullámok robaja helyett a Zsófiból kibukó szavakat hallgatja enyhén kikerekedő szemekkel.
Halkan sóhajt, amit szorosan követ hitetlenséggel keveredő keserű nevetése. Őszintén. - Neked ez nem az első - mondja ki halkan azt, amit összetett. Kendének ez az első és ha rajta múlik az utolsó ilyen alkalom. Ez így rohadtul nem kóser. Ráadásul van elképzelése a születésétől zajló nevelési cuccokkal kapcsolatban is. Csak őt a házasság mellett minden mással is baszogatják. - Miattam ne parázz - emeli meg fejét, hogy maga elé nézzen Zsófiról. - Én nem akarok házasodni és nem is fogok - sem most, sem később. Nem igen tehet mást, de amíg őt a csontjáig hatolóan veti szét az ideg, legalább a csaj ne kattogjon azon, hogy hozzá kell majd mennie, mikor ő már tudja, hogy esélytelen. - Próbáltad megmutatni másik értékedet? - valahogy ez tényleg érdekli, ahogy félre biccent fejjel tereli Zsófit egy kanyarra, ahonnan már eléjük terül a Balaton vize. Kende ajka széle rándul apró mosolyra és lépdel közelebb a tó szélén lévő sziklás parthoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835695#post835695][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.13. 16:57[/b][/url]

Amint kiértünk a birtokról le is vetettem az álcámat. Nem volt szükség rá, hogy Kende előtt megtartsam a mímelt mosolyomat, a szülőket pedig messze mögöttünk hagytuk, ők már nem árthattak nekem. Beszédhez azonban nem volt kedvem, bármennyit is tudok csevegni amúgy. Értelmetlennek láttam bármit is mondani a fiúnak, és nem tudtam, neki mik a szándékai ezzel a helyzettel. Csak némán követtem őt az ösvényen, amiről feltételeztem, hogy a Balatonhoz visz.
Aztán ő megszólalt, én pedig nem tettem némasági fogadalmat, válaszoltam hát neki. Kérdése és mozdulatai megerősítettek abban, hogy bizony, ő sem az a tökéletes aranyvérű fiúcska, akinek a szülei beállították. Egy csónakban eveztünk tehát.
- Nem. Sokkal rosszabb alakokkal találkoztam már, mint te - erősítettem meg a megállapítását, miközben finoman végig mértem azért. Eddig nem tettem meg, csak túl akartam élni az estét, de megnézve nem is volna olyan rossz fogás a srác. Persze, nekem semmi szavam ebben az egészben, és, ha ilyen részleteket megemlítenék anyámnak, kétszer olyan hosszú helyibeszédet kapnék, mint egyébként fogok, mikor hazaértünk. - Én sem akartam, és nem is terveztem - vágtam rá azonnal. - Csak tudod, az a különbség kettőnk között, hogy te mondhatsz nemet, nekem pedig nincs meg ez a jogom - ráztam meg a fejem. Szavaim kisség kioktatóan csengtek, bár elsősorban nem kendének, hanem a helyzetnek szólt a dolog. A helyzet tett indulatossá.
- A szüleimnek semmi sem érték, ami nem méltó egy "valódi aranyvérű hölgyhöz" - mutattam macskakörmöket mindkét kezemmel. Sosem értettem, ez mit jelent. De azt tudtam, hogy nem tartozik bele az, ahogy öltözködöm, ahogy beszélek, ami iránt érdeklődöm. - Igazából nem tudom, mit kéne nekik mutatnom, hogy békén hagyjanak végre - közöltem egyszerűen.
- De látom, téged az sem mentett meg, hogy fiúnak születtél - fintorodtam el aztán. Hiszen ő pont úgy akaratán kívül volt ott, ahogy én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835703#post835703][b]Reiner Kende - 2021.08.13. 19:19[/b][/url]

Nagyon messze van a nemesi leszármazott tökéletes örökös aranyfiú képétől, aminek született. Semmi nem tökéletes, Reiner Kende meg főleg nem a szülei hatalmas bánatára, amit soha nem lesznek képesek elfogadni. Nem gyomláltak ki belőle minden érzelmet, sőt. Hallott már történeteket határozatlan, erőszakos aranyvérű kreténekről, akik elvakultan vannak benne ebbe a hülyeségben, ezeknek a sztoriknak nagy része pedig meg sem maradt Kende figyelmének. Nem foglalkozik ezekkel, semmi köze hozzájuk, ítélkezni pedig nem fog, de hisz Zsófinak. A lány tényleg őszinte vele, bakkerka.
- Bóknak veszem - szürkéskékje viszont a fák között felbukkanó vízbe kapaszkodik azonnal, nem is érzi magán a másik tekintetét. Eddig is kerített neki Brigitta, de most először jutott el idáig a szitu.
A hirtelen válaszra csillan valami tekintetében. Sajnálja a lányt, együtt érez vele, aztán mégis homlokát ráncolja. Mondhat nemet, ha ő úgy dönt. Egy ideig húzhatja, de nem fogja saját magát arcba köpni és meghunyászkodni Károlyék birtoklási mániája előtt. Erre most itt van Zsófi, aki rajta vezeti le a dolgokat, mintha ismerné Kendét. Mintha mindennel tisztában lenne. A csajnak sem lehet könnyű, nem csoda ha irritált az egész randitól. Mellkasa sokkal nehezebb levegővételek ritmusával emelkedik. - Félsz, hogy kitagadnak? - szólal meg végül.
Halkan csendül fel ismét nevetése. - Frankó. Lepacsizhatnak akkor a vacsin, legalább nekik jó buli lesz a hatalmas egyetértésben a szüleimmel - forgatja mega. szemét. - Basztatja őket, hogy úszom a kviddics helyett. Még seprűakrobatikára is el akartak inkább küldeni - már csak nevet az egészen, a többibe meg inkább bele sem megy.
Zsófi felé pillant, feje fordul azzal, hogy bármi tanácsot adjon, de nem tud. A fintort látva csak bólogat. A víz felé fordul, mert az az egyedüli, ami megmentheti, hogy hydromágusnak született örökös. Sóhajtva néz vissza a lányra. - Nem, tényleg nem - von vállat. Akkor is ki fog törni. Minden értelemben. Csak legyen meg hozzá a türelme. - Nem ismerjük egymást. Te meg én - néz Zsófi szemeibe. - De megígérem, hogy nemet fogok mondani, ha visszaérünk - a kérdés, hogy a lány mennyire dühös. Meg fog-e ennyiben bízni vagy sem? - Éhes vagy? - kérdezi tőle apró őszinte mosollyal, majd lerázza a remegést kezéről, hogy zsebébe dugja azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835709#post835709][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.14. 12:14[/b][/url]

Nem reagáltam megszólalására, nem tudtam mivel. Csak követtem tekintetét a víz felé. Nagyon régen jártam erre, nem láttam már a Balatont egy ideje. A családi nyaralások nálunk réges-régen elmaradtak. Mindenkinek elege lett a szűnni nem akaró veszekedésekből köztem és a nővérem között, nekem pedig elegem lett a családomból, akik nem tudtak mást tenni, csak próbáltak megváltoztatni. Próbáltak kiírtani belőlem minden emberit, minden egyediséget. Ez odáig vezetett, hogy inkább töltöttem a nyáriszünetet is a kastélyban vagy Bogolyfalván a panzióban.
- Nem! - Kérdésére azonnal, és talán hevesebben vágtam rá a választ, mint kellett volna. Megfordult a fejemben ennek az eshetősége, mégsem éreztem soha reálisnak. Nem fenyegettek vele soha, nem is került szóba, mégis ott volt a tény, hogy ez is megtörténhet. És bár magamnak se vallottam be, valahol nagyon mélyen volt bennem félelem a kitagadással kapcsolatban. Elkergettem inkább a gondolatot, ahogy tettem az elmúlt években is. Hiszen nem értettem a félelmet. Ha valóban kitagadnának, elérném azt, amiért áhítozom, hogy mindentől független lehessek, a magam ura.
Meghallottam a navinés nevetését, én azonban nem tudtam nevetni. Túlságosan feszült voltam hozzá. Mint az utóbbi egy évben, mindig. Nagyon régen volt olyan alkalom, hogy gondtalanul nevethettem volna. Hiszen még a Milánói hétvége során is végig bennem volt ez az egész. Veréna képe, az ujjamra húzott gyűrű, amit kényszerből fognak ráhúzni. No meg az, mennyire ki fogok kapni, mikor hazaérek. Az én szüleim pont úgy akarnak kontrollálni mindent, mint a Reiner szülők. Azért is voltam ennyire őszinte Kendével, mert tudtam, hogy megérti. Mert a kastély falai között keringő sztorik nem voltak összeegyeztethetőek a hatalmas birtokkal, amit a fiú egyszer majd megörököl. Példájára csak a fejemet ráztam meg, együttérzően. Nálam sosem merült fel, hogy bármit komolyabban sportoljak. A nagyanyám ősrégi látásmódjába nem passzol bele, hogy egy "hölgy" versenysportokat űzzön.
- Köszönöm - néztem a szemeibe. - De lesz majd akkor más, aki igent mond - sóhajtottam lemondóan. Nem tudtam már hová nyúlni, kapaszkodót találni, nem tudtam, hogyan mondhatnék nemet. Egyedül Alex képe lebegett a szemem elé, mint kiút. Napok óta próbáltam magamtól elkergetni a gondolatot, hogy igent mondjak neki. Nem akartam belerángatni az egészbe. Nem akartam, hogy szenvednie kelljen a titok miatt, a álházasság miatt, ha esetleg egy idő után valóba el szeretne venni valakit.
- Éhen halok - feleltem halkan. Megpróbáltam egy sóhajtás formájában kiadni a feszültséget, de a köztünk feszülő indulatoktól nem tudtam szabadulni. Valószínűleg egyikünk sem a másikra volt dühös, csak a helyzetre, a szülőkre. - Végülis vacsorára jöttem. - Nem volt se időm, se kedvem enni, mielőtt idejöttünk.
Szemeim Kendéről a víz felé fordítottam, majd léptem párat a Balaton felé. Karjaim egymásba fonódtak a mellkasom előtt, ám csak egy pillanatra, mert aztán inkább lehajoltam, hogy kicsatoljam a cipőmet, és ott helyben lerúgjam azt a förtelmesen ronda párt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835925#post835925][b]Reiner Kende - 2021.08.19. 17:39[/b][/url]

Biztos benne, hogy a kitagadás olyasmi, amin elgondolkodik minden aranyvérű. Még az is, aki tényleg a tökéletes örökös jelölt, komolyan mindenkiben felmerül legalább egyszer, hogy mit gondol ha a családja egyszer kitaszítaná. Kende ezt mindig is utálta. Sokat elmond a nemesi származásról is. Zsófi reakció viszont olyan heves, hogy már-már összerezen tőle léptei közben. Érdekes ez. Amit a lány csinál. Hasonló cipőben járnak, Kende mégis teljesen máshogy áll hozzá. Nem akar megnyílni vagy beszélni róla kivéve ha ezzel tesz ellene és nem a levegőbe panaszkodik, hogy ne azt kapja amire amúgy nem vágyakozik ebben az egyetlen életben. Van itt még egy brutálisan meghatározó tényező, aki miatt nem rombolhatja valóban porig a Károlyék által már születése előtt elkönyvelt elbaszkurált képet magáról. Kitti.
Nem fog ítélkezni Zsófi felett, mert halvány lila fogalma sincs róla, hogy a lányt mi tartja vissza a kitagadással járó felszabadulás alól. Még idősebb is Kendénél, az sem lehet akadály. Elég jófej és okos csajnak tűnik, tuti tudna kezdeni valamit, de ami biztos, hogy ezt nem Kendével fogja megtenni. Kedvesen, mégis keserűen mosolyodik el. - Még semmi nem dőlt el, kereshetsz egérutat - igyekszik jobb oldaláról látni a helyzetet. Nagyon színesen segítene Zsófinak, de nem tudja mit tehetne. Jelenleg, ebben a pillanatban adhat neki egy randit, aminek hiába van erőltetett szaga, ellehetnek mielőtt ki tudja mi történik a lány életével. Aminek Zsófi kezében kellene lennie. Kende sem fogja tudni most megváltani a saját világát, bármennyire is mocsokul érzi magát a szülei helyett is. A barackba bele! Nagyon nem jó ez onnan ahonnan Kende látja a szitut. Erősebben dörzsöl fülén, majd túr a hajába. - Frankó. Pár percet kérek - mosolyodik el, majd vesz egy fordulatot és a partmenti kajás előtt fékez le. Nem mindegy mit eszik, versenyei vannak, így nehezen pillant el a csípős kolbászról és kér magának csirkemellett salátás történetet, a csajnak meg egy jól megpakolt hamburgert azzal a tuti szósszal. Ráérősen lépked vissza. - Remélem nem vagy vega - nyújtja felé a zsömlét. - Fejemet rá, hogy ilyen sajtszószos burit még nem ettél - biccent, majd néz erre-arra végül a sziklás részen akad meg pillantása. - Leülünk? Vagy inkább sétálnál? - a csajok folyton mennének. Persze, ha bebumszlizik leülni a sziklára a navinés nyújtja a kezét, hogy segítsen. Tisztára úriember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841169#post841169][b]Bernáthy Zsófia - 2021.12.28. 21:19[/b][/url]

Néha komolyan elgondolkodtam azon, miért nem raktak még ki otthonról. Talán túl nagy szégyen lett volna a család számára, ha bevallják, hogy nem sikerült megnevelniük. Az azonban még nagyobb szégyen volna, ha egyszerűen megléptem volna. Mégsem tettem. Pedig talán az az egérút. De nagykorú, önálló boszorkány létemre nem voltam képes meglépni azt, amire vágytam. Merthogy a lelkem mélyén mindig élveztem az anyagi biztonságot, a kényelmes lakásunkat, és bármennyire is feleslegesnek tartottam mindig is a giccsességét, voltak pillanatok, mikor igenis szerettem ott felnőni. A szüleim veszekedései, a parancsolgatásuk és értelmetlen szabályaik azonban minden emléket képesek megmérgezni. Ahogyan a Lídiával való viszályom is.
- Dehogy vagyok - ráztam meg a fejem, majd húztam óvatos mosolyra ajkaiamt. - Köszönöm. - Óvatosan haraptam bele, majd fordultam vissza a fiú felé, felemelve jobbom hüvelykujját. - Tényleg jó - dicsértem meg az első lenyelt falat után.
- Üljünk le inkább - ezzel léptem is a sziklák felé, cipőimet otthagyva, ahová lerúgtam őket. Nem volt kár értük egyáltalán.
Kék ruhámat magam alá gyűrve ültem le egy sziklára, finomat Kende kezére támaszkodva közben. Egy bólintással köszöntem csak meg a gesztust. Nem is néztem rá, csak a vizet bámultam, úgy faltam be a hamburgert. Jól esett kicsit csendben lenni, kinyújtóztatni a lábaimat. Kende léte volt a bizonyíték arra, hogy voltak még normális emberek az elit körökben is, ráadásul a legnagyobb nevű családok körében. Jófejség volt tőle, hogy próbált jobb kedvre deríteni, és jó érzés volt, hogy valaki átérezte a problémámat.