Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835703#post835703][b]Reiner Kende - 2021.08.13. 19:19[/b][/url]

Nagyon messze van a nemesi leszármazott tökéletes örökös aranyfiú képétől, aminek született. Semmi nem tökéletes, Reiner Kende meg főleg nem a szülei hatalmas bánatára, amit soha nem lesznek képesek elfogadni. Nem gyomláltak ki belőle minden érzelmet, sőt. Hallott már történeteket határozatlan, erőszakos aranyvérű kreténekről, akik elvakultan vannak benne ebbe a hülyeségben, ezeknek a sztoriknak nagy része pedig meg sem maradt Kende figyelmének. Nem foglalkozik ezekkel, semmi köze hozzájuk, ítélkezni pedig nem fog, de hisz Zsófinak. A lány tényleg őszinte vele, bakkerka.
- Bóknak veszem - szürkéskékje viszont a fák között felbukkanó vízbe kapaszkodik azonnal, nem is érzi magán a másik tekintetét. Eddig is kerített neki Brigitta, de most először jutott el idáig a szitu.
A hirtelen válaszra csillan valami tekintetében. Sajnálja a lányt, együtt érez vele, aztán mégis homlokát ráncolja. Mondhat nemet, ha ő úgy dönt. Egy ideig húzhatja, de nem fogja saját magát arcba köpni és meghunyászkodni Károlyék birtoklási mániája előtt. Erre most itt van Zsófi, aki rajta vezeti le a dolgokat, mintha ismerné Kendét. Mintha mindennel tisztában lenne. A csajnak sem lehet könnyű, nem csoda ha irritált az egész randitól. Mellkasa sokkal nehezebb levegővételek ritmusával emelkedik. - Félsz, hogy kitagadnak? - szólal meg végül.
Halkan csendül fel ismét nevetése. - Frankó. Lepacsizhatnak akkor a vacsin, legalább nekik jó buli lesz a hatalmas egyetértésben a szüleimmel - forgatja mega. szemét. - Basztatja őket, hogy úszom a kviddics helyett. Még seprűakrobatikára is el akartak inkább küldeni - már csak nevet az egészen, a többibe meg inkább bele sem megy.
Zsófi felé pillant, feje fordul azzal, hogy bármi tanácsot adjon, de nem tud. A fintort látva csak bólogat. A víz felé fordul, mert az az egyedüli, ami megmentheti, hogy hydromágusnak született örökös. Sóhajtva néz vissza a lányra. - Nem, tényleg nem - von vállat. Akkor is ki fog törni. Minden értelemben. Csak legyen meg hozzá a türelme. - Nem ismerjük egymást. Te meg én - néz Zsófi szemeibe. - De megígérem, hogy nemet fogok mondani, ha visszaérünk - a kérdés, hogy a lány mennyire dühös. Meg fog-e ennyiben bízni vagy sem? - Éhes vagy? - kérdezi tőle apró őszinte mosollyal, majd lerázza a remegést kezéről, hogy zsebébe dugja azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835709#post835709][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.14. 12:14[/b][/url]

Nem reagáltam megszólalására, nem tudtam mivel. Csak követtem tekintetét a víz felé. Nagyon régen jártam erre, nem láttam már a Balatont egy ideje. A családi nyaralások nálunk réges-régen elmaradtak. Mindenkinek elege lett a szűnni nem akaró veszekedésekből köztem és a nővérem között, nekem pedig elegem lett a családomból, akik nem tudtak mást tenni, csak próbáltak megváltoztatni. Próbáltak kiírtani belőlem minden emberit, minden egyediséget. Ez odáig vezetett, hogy inkább töltöttem a nyáriszünetet is a kastélyban vagy Bogolyfalván a panzióban.
- Nem! - Kérdésére azonnal, és talán hevesebben vágtam rá a választ, mint kellett volna. Megfordult a fejemben ennek az eshetősége, mégsem éreztem soha reálisnak. Nem fenyegettek vele soha, nem is került szóba, mégis ott volt a tény, hogy ez is megtörténhet. És bár magamnak se vallottam be, valahol nagyon mélyen volt bennem félelem a kitagadással kapcsolatban. Elkergettem inkább a gondolatot, ahogy tettem az elmúlt években is. Hiszen nem értettem a félelmet. Ha valóban kitagadnának, elérném azt, amiért áhítozom, hogy mindentől független lehessek, a magam ura.
Meghallottam a navinés nevetését, én azonban nem tudtam nevetni. Túlságosan feszült voltam hozzá. Mint az utóbbi egy évben, mindig. Nagyon régen volt olyan alkalom, hogy gondtalanul nevethettem volna. Hiszen még a Milánói hétvége során is végig bennem volt ez az egész. Veréna képe, az ujjamra húzott gyűrű, amit kényszerből fognak ráhúzni. No meg az, mennyire ki fogok kapni, mikor hazaérek. Az én szüleim pont úgy akarnak kontrollálni mindent, mint a Reiner szülők. Azért is voltam ennyire őszinte Kendével, mert tudtam, hogy megérti. Mert a kastély falai között keringő sztorik nem voltak összeegyeztethetőek a hatalmas birtokkal, amit a fiú egyszer majd megörököl. Példájára csak a fejemet ráztam meg, együttérzően. Nálam sosem merült fel, hogy bármit komolyabban sportoljak. A nagyanyám ősrégi látásmódjába nem passzol bele, hogy egy "hölgy" versenysportokat űzzön.
- Köszönöm - néztem a szemeibe. - De lesz majd akkor más, aki igent mond - sóhajtottam lemondóan. Nem tudtam már hová nyúlni, kapaszkodót találni, nem tudtam, hogyan mondhatnék nemet. Egyedül Alex képe lebegett a szemem elé, mint kiút. Napok óta próbáltam magamtól elkergetni a gondolatot, hogy igent mondjak neki. Nem akartam belerángatni az egészbe. Nem akartam, hogy szenvednie kelljen a titok miatt, a álházasság miatt, ha esetleg egy idő után valóba el szeretne venni valakit.
- Éhen halok - feleltem halkan. Megpróbáltam egy sóhajtás formájában kiadni a feszültséget, de a köztünk feszülő indulatoktól nem tudtam szabadulni. Valószínűleg egyikünk sem a másikra volt dühös, csak a helyzetre, a szülőkre. - Végülis vacsorára jöttem. - Nem volt se időm, se kedvem enni, mielőtt idejöttünk.
Szemeim Kendéről a víz felé fordítottam, majd léptem párat a Balaton felé. Karjaim egymásba fonódtak a mellkasom előtt, ám csak egy pillanatra, mert aztán inkább lehajoltam, hogy kicsatoljam a cipőmet, és ott helyben lerúgjam azt a förtelmesen ronda párt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835876#post835876][b]Kállay L. Dóra - 2021.08.18. 15:46[/b][/url]

Helveynek nem ismertem a bulis oldalát, igazából sehogy sem ismertem őt, csak azt tudtam róla, hogy jó ideig a DÖK-ben tevékenykedett és különféle rendezvényeket bonyolított le mondhatni sikerrel Mihail jobbkezeként. Utóbbit jobban ismertem, és hallani lehetett pletykákat is, miszerint ők ketten is, de mivel a kastélyban sokszor, sokfélét pletykálnak, nem akartam fölösleges kreálmányokra rákérdezni. Az mondjuk érdekelt volna, hogy Helvey a csajokat vagy a pasikat preferálja-e, de azt hiszem, hogy ez remek este ennek kiderítésére.
- A vicces fiúkat szeretjük - mondtam neki nevetve, miközben a rendelt italok lángolva érkeztek elénk. - Is, vannak, akik szívószállal isszák, miközben még ég, de ihatod úgy is, ha már elaludtak a lángok - mondtam úgy, mintha nagyon tapasztalt lennék, pedig csak egyszer kóstoltam ilyet egy Budanekeresdi buliban.
- Egészségünkre, az estére! - ujjaimat a pohár köré fűzve, megemeltem a poharat, hogy aztán jókedvű mosollyal koccintsam azt Belián poharához. Ezután jött a kóstolás, de mi az, hogy kóstolás? Az ilyen italt egy húzásra kell elfogyasztani, ezért magam is így tettem, hogy aztán szusszanhassak egyet, míg a pokol lángjai torkomat karistolták.
- Huhh, ez aztán az ital - mondtam nevetve, érezhetően megcsapott az ital ereje, azonnal melegem lett, s még az ujjaim mentén is éreztem a bizsergést. A zene továbbra is dübörgött, sokan szállingóztak a színpad köré, szinte zsúfolásig megtelt a plázs, s őszintén, nem sok kedvem volt hering módjára befészkelődni ennyi izzadt ember közé. Leginkább megmártóztam volna a Balatonban, így a Naplementében, s ahogy ez a gondolat felvillant bennem, úgy kaptam is a mellettem ülő srác keze után.
- Gyere Helvey, mártózzunk meg! - nevetve húztam magam után, nem volt messze a part, s a homokhoz érve már rúgtam is le magamról a papucsot, elengedve a kezét pedig dobtam le magamról a nyári ruhát, egyiket a másik után.
- Na mi van? Ne szégyenlősködj - mondtam nevetve, ezzel biztatva, hogy kezdjen már vetkőzni ő is, de ezt nem megvárva, már futottam is be a vízbe, s az enyhe hullámok közül pillantottam vissza rá.
- Mi lesz már Helvey? Csak nem félsz a víztől? - kiabáltam felé nevetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835879#post835879][b]Reiner Kende - 2021.08.18. 16:32[/b][/url]

Tihany és Siófok között a Bala közepén viszi a basszust a víz a partszakaszok felé. A hajó fényei úgy keverednek, ahogy a rajta lévő utasok. Már, hogy muglik és a varázsvilág, onnan is a tehetősebb réteg és azok kölykei. Köztük olyan esztelen és fesztelen alakkal, mint a Reiner örökös. Ha a dude itt lenne, szétadná, viszont az egész full váratlan történt a mai edzés után és Kende éppen csak egy üzit tudott neki átdobni, hogy mi a szitu.
Ezelőtt egyszer-kétszer volt ilyen buliban, a társaságból alig valakiket ismer, persze a lány aki most táncol neki, nem úgy néz ki a testének simulva mintha a mély ismetettségre és a filozofálásokra hajtana. A dübörgő zene ritmusára mozdul csípőjével ő is mikor egy srác kocogtatja meg a vállát, és a csajra mosolyogva sétálnak vissza a társaságukhoz az egyik szélső asztalhoz. Összeröhög a csapattal, mond valami kreténséget próbálva túlkiabálni a zenét, amire az egész asztal hangosan röhög fel. Másik lábára támaszkodva hallgatja inkább tovább a szövegelést, néha nevet bele, de neki sose ment úgy a buli középpontnak lenni, mint a Brokémonnak és ez így is van jól. A zene vált, ő az asztalra csúsztatja kiürült poharát mikor a lány kezei simulnak a dzsekije alá. Megfordul, éppen csak ránéz szürkéskékjével, ahogy arrébb araszol és fülébe súg.
Ráérősen lépked ki az üveges ajtó túloldalára, haját kócolja a gyenge menetszél, a víz habosodik, ahogy a hajó töri magának az utat és Kende áthajolva a korláton figyeli picit mielőtt a telefonért nyúl, hogy üzenjen a dudenak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835883#post835883][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.18. 16:57[/b][/url]

Nem feltétlen úgy alakult a mai este, ahogy azt alapvetően terveztük. Az utolsó pillanatban szóltak, hogy a hajóra szerveződő party kicsit más fordulatot fog venni, ám be kell látnom, egyáltalán nem erre számítottam. Ezért probléma, hogyha egy kibaszott pocsolyában kell megtalálni a megfelelő helyszínt, nem a tengeren vagy óceánon. Azonban kikötés volt, hogy mindenképpen magyarországi legyen a helyszín - ha már eljöttek idáig -, így igencsak leszűkült a repertoár.
A kinti levegő éppen annyira hűvös, hogy a társaságnak meg se forduljon a fejében - nyilvánvalóan, mivel én kint szeretnék ülni -, hogy esetleg bent folytassuk a kellemes csevegést - ami inkább arról szól, hogy ki mekkorát bulizott a hétvégén. Halkan nevetek fel valami elcsépelt sztorin, amit már sokadjára hallgatok végig, ajkaimat lassan érinti a kristálypohár pereme, ahogy beleiszok a whiskybe. A jég egyetlen pillanatra érinti meg felső ajkamat, jóleső érzést hagyva maga után. Csak oldalra sandítok a hangosabb társaságra, ami elhalad mellettünk, felső ajkam alig láthatóan húzódik feljebb, ahogy kritikán alulian röhögnek fel. Szememet forgatom meg észrevétlen, majd fordulok vissza az asztaltársaság felé, hogy kékjeim kapják el a lány pillantását, aki kérdő tekintetét szegezi rám, míg feje óvatosan billen a tánctér irányába. Egy visszafogott mosolyt eresztek meg neki, míg mutatóujjam lendül a levegőbe, hogy várjon egy pillanatot, legyen szíves, az utolsó kortyot tüntetem el a pohárból, miközben felállok és habozás nélkül dobom le zakómat a pad szélére, míg mellém ér.
Lejjebb hajolva hallgatom szavait, amit nekem intéz, de a basszustól aligha érthető. Csípőm tökéletesen mozdul a ritmusra, a lányt is magammal mozgatom, véletlenül se csússzunk el egymástól, mert az egyáltalán nem férne bele abba, amit éppen mutatok - és ami az elvárás. A dal még nem ér véget, mikor a mikrofon recseg be a dallamnak csúfolandó basszus közepébe. Csípőm jár még aprókat ide-oda, mielőtt lassítva megállnék, ugyanolyan értetlen pillantást kap tőlem a lány, mint amilyet ő intéz nekem. Mégis mire számít? Honnan az istenből tudjam, hogy mi van, amikor végig mellette voltam? Ostoba. Végül elnyílt ajkakkal kapom fel fejemet, ahogy a körítés nélkül meghallom nevemet, majd az utána következő szavakat - a 2-es asztal küldi nekem, hogy otthon érezzem magam. A dallam eleje elég, hogy azonnal felismerjem a dalt, a hangszórók felé fordulok először hitetlen nevetve, majd az asztalhoz, középső ujjam tökéletes eleganciával lendül a magasba, miközben csípőm már mozog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835891#post835891][b]Reiner Kende - 2021.08.18. 22:45[/b][/url]

Balja a korlátba kapaszkodik, lábait megveti, ahogy karját kinyújtva dől hátra és másik kezébe véve a telefont olvassa a választ, amit kapott. Fél kézzel, lassan ír vissza Móricnak, amíg várja az üzenetét visszahúzza magát állásba, hogy a mögötte elhaladó párocskának legyen helye és ne tosszák bele Kendét a vízbe. Újra áthajol a korláton. Mennyire fájna innen a mozgó hajóról beugrani? Aprót ráz a fején és kezét a korláton csúsztatva kezd el lépkedni annak mentén. A telefon zizeg és egy kidőlt Csipesz kép köszön rá vissza, amire automatikusan röhög fel és észre sem veszi, hogy épp akadozik a zene is. Dude, elromlott a császárnő - írja vissza Móricnak, ahogy halkabban nevetve halad tovább. Éppen emelné a fejét, mikor a hangosban bemondott névre kerekednek el szemei, így a mozdulat is gyorsabban lesz lezavarva, mint az eredetileg ment volna. Hitetlen vigyorodik el és nevet némán a fakkoló pszichológusát kiszúrva a fedélzeti társaság totális közepén. Erről van szó! A hangszóró felé fordul, egy szavát sem érti a zenének, de a ritmusra mozdul a feje mikor megszólítják. Az egyik srác mutatja be egy brutálisan alacsony csajnak és kezdenek el beszélgetni, meg nevetnek. Kende közben a korlátnak dől, bokájánál keresztezi lábát és sandít vissza Sztravinszkij felé, lábára, csípőjére, vállára és az arcára. - Reiner? Egy pillanat, Bagolyköves vagy? - csillan meg a lány szeme, Kende lassan fordul vissza, ahogy felfogja mit mond a lány, végül bólint. - Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! Prefektus vagy! - mosolyog szélesen rá, ő kedvesen viszonozza. - Ja, azt néha én is elfelejtem - bólogat nevetősen, majd a csaj, akivel korábban táncolt kilép a levegőre. - Jó volt dumálni - paskolja meg új ismerőse vállát és suhan tovább a másik bejárat felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835901#post835901][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.19. 00:30[/b][/url]

A probléma az ilyen alkalmakkal, hogy sokkalta többen vagyunk, mint indokolt lenne. Belibbennek az országba, azonnal megtalálnak - végül is nem titok, hogy itt tartózkodom -, majd minden jöttmentet összeszednek, akik éppen hagyják, hogy megdugják őket. Cserébe nem kérnek mást, mint pár napos fényűzést, amit nálunk éppen pont megtalál.
És mégis ezek a barmok azok, akik ismerik azt az oldalamat, amit csak és kizárólag Oroszországban vagyok képes megmutatni. A zene mégis magával ragad, Gazirovka mindig tudta hogy vegyen le a lábamról - így engedelmeskedve a Neboblaka ritmusának mozgok, és hagyom, hogy a fedélzeten tartózkodók rajtam legeltessék a szemüket, míg meg nem jön a bátorságuk ahhoz, hogy körénk gyűljenek és csatlakozzanak. A legjobb, hogy nem kell sokat várni erre, így pont megfelelő ürügyként szolgál, hogy a dal végeztével lelépjek a színről; már csak azért is, mert hozzám értek. Arcomon undorral siklok a testek között, csak remélem, hogy senki nem ájul be mögöttem, amiért elmentem mellette. Bár lássuk be, igencsak érthető lenne.
Hajamba túrva, halkat szusszanva érek ki végül a tömeg közepéről. Mély levegőt veszek, az előttem elhaladó pincér kezében levő tálcáról veszek le egy felest és döntöm le. Vodka - remek ízlésre vall, bárkinek is ment volna. Halvány mosoly pihen ajkaimon, ami végül nevetéssé növi ki magát - tincseimen borzolva egyet fordulok meg, hogy kis kerülővel menjek vissza az asztalhoz, mikor valakinek az érintését érzem meg ismét vállamon. Ciccenek egyet, hogy kifejezzem nem tetszésemet, ámbár nem valószínű, hogy meghallja, így kis - elég egyértelmű - undorral arcomon fordulok hátra; és az undort azonnal felváltja az őszinte meglepettség, ahogy meglátom az ismerős mozgást és a homokszőke tincseket eltűnni a saroknál. Fél szavakat hallok meg csupán az illetőtől, aki nekem intézi szavait. Sokkal jobban leköt a srác, aki csak pár pillanattal ezelőtt tűnt el a látóteremből a túlontúl ismerős mozgással. Kékjeim esnek beszélgetőpartneremre, hogy legalább elhitessem, hogy figyelek, de pillantásom minduntalan zizzennek a sarok felé - mégis mit keresne egy ilyen elbaszott helyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835916#post835916][b]Reiner Kende - 2021.08.19. 15:59[/b][/url]

Ha nem úszna alig töltene időt muglikkal. A sport miatt elég sok varázstalant megismert és Reinerék úgy voltak vele, ha már az örökösük ilyen felháborító módon a medencében pancsolást választja, akkor az a minimum, hogy az edzője mágus. Marci félvér, a harmincas évei elejét tapossa meg néha Kende arcába is belelépne, mikor a kölyök bekattan és olyan röhögőgörcsöt akaszt  edzője nyakába, hogy megfullad. Érted, egy úszóedzésen és még a medencébe sem kell bemásznia. Szóval ezen meg azon túl, hogy néha megfingatja a navinést frankón kijönnek. Ritka az olyan úszó, aki a kezdetek óta ugyanannál az edzőnél nyomja, de Kende így teszi, ezért is ismeri a srác húgát, aki a dude által alapított fanklub egyik tagja és akivel korábban táncolt. Most meg menekül előle. Az oldalsó ajtóhoz érve mégsem bemegy, hanem a fémlépcsőt választva mászik fel a hajó legmagasabb pontjára. Alig van hely, az egyik korlátnál smárolnak, így a másikhoz lépve támaszkodik meg rajta alkarján és a balatoni partszakaszról tekintete lassan de biztosan vándorol le az alsóbb fedélzeti szintre. Előrébb dől támaszkodó karjaira és vigyorodik el mikor végül esetleg elkapja Sztravinszkij tekintetét. Szemöldöke aprón emelkedik és ahogy azt elképzeled, pont annyira nem jut el az agyáig, hogy a hajó megáll teljesen a tó közepén, ahol a következő pár órában még szólni fog a ritmus. Biccent, majd mosolyogva túr hajába. Kiszáradt torkára keres valamit, fordulva vesz el oldalról egy pohár bármit a tálcáról, amit megemel, majd kortyol. Majdnem vissza is köpi, de ügyesen lenyeli. Grimaszolva tartja el magától a poharat, majd pillant bele. Whisky. Inkább baszki. Nem lesz az új kedvence, pedig ha már itt kell lennie legalább berúgna vagy valami. Nem megy könnyen, de elviselhetőbb lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835925#post835925][b]Reiner Kende - 2021.08.19. 17:39[/b][/url]

Biztos benne, hogy a kitagadás olyasmi, amin elgondolkodik minden aranyvérű. Még az is, aki tényleg a tökéletes örökös jelölt, komolyan mindenkiben felmerül legalább egyszer, hogy mit gondol ha a családja egyszer kitaszítaná. Kende ezt mindig is utálta. Sokat elmond a nemesi származásról is. Zsófi reakció viszont olyan heves, hogy már-már összerezen tőle léptei közben. Érdekes ez. Amit a lány csinál. Hasonló cipőben járnak, Kende mégis teljesen máshogy áll hozzá. Nem akar megnyílni vagy beszélni róla kivéve ha ezzel tesz ellene és nem a levegőbe panaszkodik, hogy ne azt kapja amire amúgy nem vágyakozik ebben az egyetlen életben. Van itt még egy brutálisan meghatározó tényező, aki miatt nem rombolhatja valóban porig a Károlyék által már születése előtt elkönyvelt elbaszkurált képet magáról. Kitti.
Nem fog ítélkezni Zsófi felett, mert halvány lila fogalma sincs róla, hogy a lányt mi tartja vissza a kitagadással járó felszabadulás alól. Még idősebb is Kendénél, az sem lehet akadály. Elég jófej és okos csajnak tűnik, tuti tudna kezdeni valamit, de ami biztos, hogy ezt nem Kendével fogja megtenni. Kedvesen, mégis keserűen mosolyodik el. - Még semmi nem dőlt el, kereshetsz egérutat - igyekszik jobb oldaláról látni a helyzetet. Nagyon színesen segítene Zsófinak, de nem tudja mit tehetne. Jelenleg, ebben a pillanatban adhat neki egy randit, aminek hiába van erőltetett szaga, ellehetnek mielőtt ki tudja mi történik a lány életével. Aminek Zsófi kezében kellene lennie. Kende sem fogja tudni most megváltani a saját világát, bármennyire is mocsokul érzi magát a szülei helyett is. A barackba bele! Nagyon nem jó ez onnan ahonnan Kende látja a szitut. Erősebben dörzsöl fülén, majd túr a hajába. - Frankó. Pár percet kérek - mosolyodik el, majd vesz egy fordulatot és a partmenti kajás előtt fékez le. Nem mindegy mit eszik, versenyei vannak, így nehezen pillant el a csípős kolbászról és kér magának csirkemellett salátás történetet, a csajnak meg egy jól megpakolt hamburgert azzal a tuti szósszal. Ráérősen lépked vissza. - Remélem nem vagy vega - nyújtja felé a zsömlét. - Fejemet rá, hogy ilyen sajtszószos burit még nem ettél - biccent, majd néz erre-arra végül a sziklás részen akad meg pillantása. - Leülünk? Vagy inkább sétálnál? - a csajok folyton mennének. Persze, ha bebumszlizik leülni a sziklára a navinés nyújtja a kezét, hogy segítsen. Tisztára úriember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835936#post835936][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.19. 18:53[/b][/url]

Olyan maszkot vagyok képes felölteni az ilyen események alkalmával, amin keresztül senki nem láthat át. Ez mindössze azért szükséges, hogy ráerősítsek a családomról kialakult képre, valamint a nevünkhöz köthető kifogástalanságra. Mint Sztravinszkij, rengeteg mindent nem engedhetek meg magamnak, amit a velem egyidősek, hiába beszélünk huszonévekről. Vannak kötelességeim, amiknek eleget kell tennem, és nem feltétlen az elvárások miatt, mindössze azért, mert belém ivódott a családom példája. Nehéz ilyen elvárásoknak megfelelni, sőt, még eleget is tenni nekik, minden erődet felemésztik, de sokkalta másabb a helyzet, ha beleszületsz ebbe a helyzetbe - mikor minden mozdulatodról üvölt, hogy elképesztő vagy.
Kivéve akkor, ha a kézfejedre cseppen valami fentről, ami még végig is folyik a testrészen. Tekintetem kissé kikerekedik, ahogy megérzem, lustán és lassan emelem fel kezemet, hogy ránézhessek a folyadékra. Az átlátszó folyadékra. Kékjeim zizzennek feljebb, fejem is hátrébb biccen, hogy felnézzek, és lássam meg Reinert, aki éppen lehúzza a feles pohár tartalmát, majd olyan gyönyörű - és felejthetetlen - fintort enged meg magának, ami nevetésre késztet. Halkan, és diszkréten, lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, hogy köhögjek kicsit, palástolva, hogy majdnem szembe nevettem a férfit. Bólintok egyet kérdésére, hogy jól vagyok-e. Elnézést kérek, majd surranok el mellette, már-már betegesen figyelve arra, hogy véletlenül se érjek hozzá.
Arra a részre lépek, amerre Reiner eltűnt. A fedélzeti fények pár lépés után ide már nem érnek el, így a félhomályban állok meg a másik oldalon, kékjeim ide-oda járnak, míg meg nem látom a lépcsőt. Somolyogva lépek az első lépcsőfokra, lassan haladok felfelé, végül is egyáltalán nem sietek vissza a társasághoz. Kende mögött állok meg, pár pillanatig csak nézem, és igyekszem elhelyezni őt valamelyik, a hajón tartózkodó társasághoz. Mint halottnak a csók, annyira elképzelhetetlen bármelyikhez is.
- Ha így bujkálsz, a barátaid nem fognak megtalálni. Ráadásul összevizezel másokat, így még le is buktatod magad - lépek ki a félhomályból, majd sétálok mellé. Előrébb dőlök, alkaromat támasztom a korlátra mellette, kékjeim zizegnek az alattunk elhelyezkedő tömegen. Még idillinek is mondhatnám, ha nem valami elviselhetetlen szólna a hangszórókból, ami nem lenne baj, de valószínűleg, figyelemmel arra, hogy a hajó megállt, sokáig hasonló zenék fognak szólni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835942#post835942][b]Reiner Kende - 2021.08.19. 21:09[/b][/url]

Nem szokott úgy bulizni, mint egy elvetemült de ennél még ő is jobban szokott pörögni. Ma este viszont nem érzi a társaságot. A sajátját sem, meg a többit sem mikor körbenéz. Persze mikor lát és nem az erős, maró alkohol miatt szorítja össze bal szemét. Frankón beállna ettől az egy rövidtől, ha nem lenne benne az eleme az is tutkó. Aprót ráz még a fején, az üres poharat ujjai közt forgatva skubizik lefele, a fehéres haj viszont elpárolgott. Nincs sehol. Szemöldökét ráncolva dől előrébb, alkarja helyett már a hasát nyomja a korlát, de nem látja a korábban még fakkoló pszichót. Lelépett? Értetlen fejet vág. Hát a semmi közepén állnak, vágod? Hova a bánatba ment volna? És ő faszántosan ennyire unatkozik, hogy ezzel kösse le magát? Rámaszíroz tarkójára, ahogy oldalra fordul végül fejével a tó felé. Így este még a víz is egy bazinagy sötét massza, mintha felfordult volna és most ők a mélyén lennének. Pedig baromira nem. A felszínén visszatükröződő fényekről néz ismét lefelé, fejével a ritmusra mozdul és akad meg ahogy azt megbombázza a közelebbi hang a semmiből. Haver, akik rajta kívül itt vannak, egymás szájában meg garatjánál keresgélnek valamit, de tuti nem a szavakat. Hátrafordul, közben húzza ki magát és vigyorog fel a másikra. - Ezért felbéreltek, hogy te legyél a hunyó? Megtaláltál - fordul vissza előre, amíg Sztravinszkij beparkol mellé, addigra pedig a másik mondat is beérik a pillanattal. - Összevizezek? - kérdez vissza, majd felnevet. - Különben mekkora ötlet... hozhattam volna vizistukkert, hogyha lebukok menekülés közben, legyen mivel támadni. Poén lenne, feldobná a bulit - skubizik ő is a tömegre, keze simul a farmerének zsebeibe. - Mondjuk ők ki is akadnának - megfordul nekik háttal dől a korlátnak, közben szürkéskékje pillant fel s le Mihailon. Aztán csak félre dől, poharát teszi le az egyik asztalra és mikor vissza helyezkedik, könyökét a korlátra csapva, már egy Nico Collins szám kezd dübörögni a mélynyomóból, amit Kende korábban eddig nem hallott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836075#post836075][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.22. 16:12[/b][/url]

Kékjeim végig követik a mozdulatsort, amit csinál. Keze simul tarkójára, mint aki valamin nagyon gondolkodik, amin nem kellene. Mintha zavarná. Ahogy előrehajol a korláton látom megfelelőnek a pillanatot, hogy kilépjek a sötétség jótékony takarásából és szólaljak is meg. Arcára pillantok, ahogy felém fordul, mosolyom automatikusan lesz szélesebb, míg mellé sétálok és elhelyezkedem. - Nyertem. Szeretek nyerni - gondolkodom el pár másodpercre. A hitelesség kedvéért még az ég felé is biccentem fejemet kicsit, majd vigyorodom el, és nézek lefelé megint. A vigyorból lesz halk nevetés, szemem elé kapva kezemet engem ki azt - nem olyan hangos, mint amit megszokhattunk, hiszen véletlen sem akarnám felhívni magunkra a figyelmet. Túl jól esik az, hogy csak létezzek, és a nevetésem őszinte legyen, ne pedig mű, ami rengeteg energiámat elszívja. Másképpen nem is követtem volna Reinert, amint a második alkalom ismét felkínálkozott, hogy meggyőződjek arról, valóban őt láttam-e.
- A poharadról leesett egy vízcsepp. Gondolom hideg volt a pia, amit lehúztál - vonom meg vállaimat, ahogy meg is válaszoljam a nemrég feltett kérdést. Torkomat köszörülöm meg, hogy a nevetés ismételt ingerét elnyomjam, majd sandítsak oldalra. - Szóval tényleg menekülsz - bólintok egyet, ahogy előrefordulok.
- Nézz már rájuk. Nekik rendesen ez a buli. Az a pasi… - emelem el mutatóujjamat, a korlátról, hogy a tömeg széle felé mutogassak. - Az ízléstelen és undorító zöld ingben, látod? - várok valami visszajelzést Reinertől, majd folytatom szinte azonnal. - Nem is gondolnád róla, főleg, mivel egy idióta, de egy igen neves és nagy cég vezetője, ami kozmetikumokkal foglalkozik - fordulok Reiner felé, hogy elkaphassam a szürkéskék tekintetet, ami még az irritáló fényekben is visszaadja a színét. - És mégis tudja élvezni. Majdnem mindig itt van, és fogalmam sincs hogy képes erre -  túrok tincseim közé kissé fáradtabban, mint ahogy neki indultam a mai estének. Lejjebb ereszkedem, államat támasztom tenyerembe, ahogy az alattunk elterülő és vonagló testeket fürkészem. A társaságomra siklanak kékjeim, akik ismét egymás szájában - egyelőre - élvezik az este hátralévő részét. Mosolyogva csóválom meg fejemet, ahogy pillantásom tovasiklik, és oldalra fordulva állapodnak meg Kendén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836236#post836236][b]Reiner Kende - 2021.08.27. 16:59[/b][/url]

Akkor sem lehet minden buli pacek, ha az életnek minden egyes percét elvárások nélkül élveznéd. Rosszat jó követ vagy mi. Ez lehet a bulikkal is. Van egy jó, egy rossz, aztán megint egy brutálisan jó és így tovább. - Én a játékot szeretem. Addig fasza, amíg tart - Sztravinszkij megjelenésével legalább van valaki a sok kentaurtalan között, akin elvigyoroghat. Azt leszámítva, hogy a csávó megint a szemét takargatja nevetés közben, már nem is olyan tré ez a buli.
Bólint, hogy mit és hogyan vizezett össze, a pia ízét még mindig érzi. Nem mondaná, hogy ivott már ennél jobbat, de ivott már ennél jobbat. A folytatásra nevet némán hümmentve. Ezek szerint éppen ugyanannyira élvezik az egészet. Frankó. Valamivel hangosabban nevet, ahogy Sztravinszkij lefikázza a pasi miben van. Legalább faszán leírja emberüket, azzal biccent is mert ja, látja. Visszafordul Mihail felé és a kékekbe nézve figyel mit mond. Minden szóval egyre szélesebben mosolyog, míg szemöldöke ráncolódik. - Sekélyes lehet - vonakodva rezzen a pasi felé a pillantása, majd vissza. - Kozmetikai cuccokkal foglalkozik, szerintem elég felszínes hozzá, hogy itt legyen és ezt tudja élvezni - nevetgél szórakozottan. - Ha így éli, felőlem élje - megvonja a vállát, mert neki ugyan mindegy.
A zene ritmusára mozdul lába, kissé válla majd marad alább és maga elé nézve szólal meg. - Meglepett, hogy itt vagy, de asszem már vágom - szólal meg, majd jön a refrén és a hangosodó dallam miatt hajol közelebb. - Te is menekülsz? - vigyorodik el, de nem fordul felé fejével, továbbra is a sötéten elterülő Balatont figyeli maga előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836246#post836246][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.27. 21:50[/b][/url]

Halk nevetésem után kezdem el pásztázni a tömeget, pedig egyáltalán nem érdekesek. A látszatra hajt az összes, de az álarc mögött semmi nincs, amire legalább kicsit büszkébbek lehetnének. Nekem legalább a nevemtől függetlenül is van okom arra, hogy tudjam - igenis más vagyok, mint ők. Küzdenem sem kell azért, hogy kitűnjek a tömegből, viszont vannak olyan helyzetek, amikor semmilyen álarcot nem kellene hordanom. Amikor kicsit lehetek önmagam. És az illető, aki mellett ezt - minimálisan ugyan - megmerem tenni éppen mellettem áll. Somolyogva kezdem el neki magyarázni, hogy kit is kellene megtalálnia a tömegben, majd fejtem ki véleményemet - nem túl hosszan. Éjt nappallá téve tudnék beszélni a legtöbb itt tartózkodó emberről, de már csak a szavak, amiket róluk formázok leszívják az agyamat.
- Az is -  bólintok egy aprót a megállapításra. - De ott segít, ahol tud - mert az álarc, amit mutatnak a külvilág felé, nem véletlen, így még csak meg sem közelítik a valóságot. Abban is biztos vagyok, hogyha Reiner látna akár engem egy olyan társaságban, amiben valamikor nap, mint nap kell mozognom, elhinni sem akarná talán, hogy egy és ugyanazon emberről beszélünk. - Éli is - biccentek fejemmel a pasi felé, aki már a földön csinál valami brutálisan megalázó táncmozdulatot. Szám szeglete megremeg, pfölve engedem ki a nevetést, mert most esélyem sincs, hogy visszatartsam. Szemeim elé emelem tenyeremet, miközben hátat fordítok a korlátnak, derekamat támasztom annak, fejemet felemelve nevetek. Vállaim rázkódnak tovább minimálisan, de hamar sikerül moderálnom magam. Reinerre sandítok le egyetlen pillanatra, majd mosolyodom el féloldalasan, ahogy kékjeim elvesznek a fekete égen.
- Már vágod, hogy a sekélyesekhez és ízléstelenekhez tartozom? - sandítok le, majd szusszanva fordulok ismét előre, hogy mellé helyezkedjem. Fejem is felé fordul, egy még így is visszafogottnak nevezhető vigyor kerül arcomra a kérdése hatására. - Inkább csak tartok egy szünetet egy sokkal élvezhetőbbnek titulálandó ember társaságában - felelem a kérdésre őszintén. Vannak olyan pillanatok mikor minden sok, és csak menekülnék a társaságból, mert nem elég, hogy nem érhetnek fel hozzám, de még idegesítőek is, és jelenleg Reiner a legjobb alany arra, hogy kirángasson a révületből. Lényegében már a kisugárzása elég lenne, de ha beszél hozzá, csak még jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836249#post836249][b]Reiner Kende - 2021.08.27. 23:41[/b][/url]

Ezért nem bírnának a vizistukkerrel ebben a buliban. Lemosná azt a rengeteg sminket és a felszínt az emberekről. Szinte csontjáig hatolva érzi, mikor olyan arcok veszik körbe, mint Brigitta. Az úgy nevezett anyja. És Kende épp annyira foglalkozni sem akar velük, nem hogy ítélkezzen mikor neki aztán teljesen mindegy ki milyen. Tök szuperül megvan azzal a távolsággal amit akaratlan összeeszkábál. Így is van!
Elmosolyodik azon, hogy a zöld inges pacák állítólag elég segítőkész, majd a biccentéssel fordul és nevet fel hasból a padlót fogott hernyózásra. A dude ennél sokkal jobban nyomná! A gondolatra pedig csak még inkább röhögni kezd, azzal dől ismét a korlátnak és torkát köszörülve szedegeti magának a levegőt, mint nagymama a befőttbe valót. - Segített eltörnünk - dörzsöl arcán, vállával éppen csak meglöki Mihailét, ahogy szórakozottan nevet még. - Ilyen partiarcból kellene ide több. Ő benne lenne a fedélzeti vízi csat... Sztravinszkij - hirtelen mondja ki a nevét és fordul felé. - Tőle tanultál meg chachachazni? - mutat válla mögé hüvelykje és nevet a másik arcába. Egy gigászi felfedés derül ki. Ez mekkora lenne! Gonoszkásan kuncog.
- A végén meghallják és neonnal kiírják az égre - húzza el a kezét maguk előtt, majd könyököl vissza a korlátra. Faszt. Egyiket sem mondaná a másikra, akiből süt, hogy ő is tudja magáról. Mindkettőnek az ellentéte talán bakker, ha egyszer pszichológus és modellkedik. Kende így érzi, ha onnan nézi amilyen beszélgetéseket letolnak. Meg azt, hogy nem csak ő van haligali, nyal a fagyi moodban a fedélzeten, ezért is dől be a kérdésre, csak éppen nem ilyen válaszra számít. Egy pillanat. Meg még egy. Feje fordul Mihail felé. - Az biztos, mint a kurvaélet - bukkan elő gödröcskéje. - Mert ezt én is mondhattam volna, csak én nem vagyok ilyen szofisztikált - teszi hozzá. - Az én terepem szerint, te most stukival bujkálnál a fedezékemben - mosolyog szélesen. Előre dőlve veszi le a dzsekijét és hajtja a korlátra mielőtt vissza helyezkedik. - Szóval, Mihail, hogy tegyük ezt izgalmasabbá? - fejét félre billenti, maga előtt zizeg tekintete és így nehezedik jobban támaszkodó alkarjára. Éppen fordulna felé, mikor a smároló páros majdnem leesik a lépcsőn és Kende összeszorított ajkakkal tartja bent a röhögést maki fejet vágva, amíg azok eltűnnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836251#post836251][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.28. 15:40[/b][/url]

Nevetésem erősödik, bár nem bántóan, ahogy Kende csatlakozik hozzám. Sok mindent képzeltem el a ma estére - találok olyan ismerősöket, akikből hasznot húzhatok, új fotózások tömkelegét, mégsem számítottam arra, hogy a társaságomat a hátam mögött hagyva fogok nevetni őszintén Kendével mindenkitől távol. Majdnem mindenkitől, miközben a cuppogó hangok - Merlinre mondom, hogy ez gusztustalan - az én fülemet is megütik, mikor szünet van egy-egy dal között. Elég ehhez pár másodperc, így szinte imát rebegek, amikor elindul a következő és nem kell tovább hallgatnom. Most azonban mindegy, mikor nevetésünket viszi a víz messze. Aprón megrezzenő vállakkal túrok tincseim közé, hogy összeborzoljam őket, majd szusszanjak egy halkat. Oldalvást nézek Kendére, amikor megszólal, éppen egyetértően bólintanék, mikor válla érinti vállamat. Nem fontos, hogy aprón, hogy nem sokáig, de akkor is megtörtént. A mozdulat abbamarad, az inger nőttön nő bennem, hogy csak fogjam magam és elsétáljak, de ahogy ránézek - az valahogy elmúlik. Nem csak szavai mentén, ámbár sokat nyomnak a latban, hanem ahogy mondja: felszabadultan. A kezdeti megszeppenésen túllépve, ajkaim akaratlan görbülnek felfelé.
- Viccelsz? - egyenesedem fel, hogy zakóm gallérjához nyúljak és rántsak rajtuk egyet. - Ő tanult tőlem - hagyják el a szavak ajkaimat teljesen komolyan, ám nem bírom sokáig, halkan nevetek fel végül. Fejemet ingatom meg, ahogy visszatámaszkodom a korlátra.
- Az egész emlékezetes lenne - nyammogok kicsit felfelé pillantgatva, végül csak vállat vonok. A látszatra adni kell, valamikor még fontos is, de nem érdekel, hogy az emberek hova skatulyáznak be. Kevesen ismernek olyan mélyrehatóan, hogy adjak a szavukra, így őszintén szólva, az sem érdekelne, ha Kende felszínesnek tartana - a legjobb, hogy erről szó sincs. Hitetlen nevetek fel a reakcióra, kékjeim esnek arcán felbukkanó gödreire, amivel együtt bukkan fel a gondolat: eddig egyszer sem nyúlt a füléhez. Széles mosoly marad ajkaimon a nevetés után.
- Használtad a szofisztikált szót, fejlődőképes vagy - bólintok egyet, majd mozdul fejem minimálisan előre, ahogy lesütöm tekintetem. - És kösz - utalok itt arra, hogy ezt akár ő is mondhatta volna. A helyzet életidegen kissé, hiszen - bár hivatalosan még nem praktizálok - egy páciensemmel ütöm el az időt egy olyan hajón, amin egyikünk sem feltétlen szeretne lenni. Az egyesek szerint sorsnak csúfolt, de egyébként simán életnek hívott dolog, alkalmakkor nagyon pofátlan tud lenni. - Kihagynám. Túl drága a szettem ahhoz, hogy bujkáljak bárhol is - látványosan borzongok meg. Tekintetemmel követem a mozdulatsort, ahogy a kabát a korlátra kerül, fejem nem mozdul, így pontosan Kende felé fordul továbbra is, így tökéletesen láthatja a megváltozott mosolyt, amit kérdése vált ki. A korlátra támaszkodva fordulok hátra törzsből a hátunk mögött hallatszódó zajra, széles vigyort engedek meg a párra, akik majdnem repültek egyet, végül teljesen a lépcső irányába fordulok. Derekamat döntöm a hűvös korlátnak, halkat hümmentek.
- Mi lenne, ha most te mesélnél még, Reiner? - sandítok le rá. - Vagy ajánlatod van esetleg? - rebben meg szemöldököm kérdőn. Testem mozdul, felé fordulok, kezem markol rá a korlátra, ahogy türelmesen várakozom. Ilyenkor legalább képes vagyok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836501#post836501][b]Rothstein Elektra - 2021.09.02. 10:14[/b][/url]

Meglehet sokan felelőtlennek tartják. Talán őrültnek is nézik. Azonban kérdem én, ki volna képes ennyi veszteséget ép ésszel és józan ítélőképességgel viselni? Akadna akár egy olyan ember is, aki nem roppanna össze, ha a Sors ekkora terheket vetne vállaira? Ekkora felelősséget tenne a szívére? Életek fonalai vannak kezei közt, melyeket hite szerint kötelessége úgy fonni, akár a Nornák. A lányáét, a szüleiét, Hegéét és persze a sajátját. Ezért jött el ma ide, a Hűség városába, Sopronba, ezen a nyár végi esős napon. Imolát a nagyszülők gondjaira bízva, nekik azt mondva, hogy egy oknyomozás miatt kell egy napra elutaznia. Hazudott nekik, mert ha elmondta volna, miért teszi, akkor minden mást is el kellett volna mondania, az elejétől. Ezt pedig nem teheti, s talán soha sem fogja beavatni őket és megosztani velük az igazságot. Viszont megóvhatja őket, annak egyik lehetséges kimenetelétől. A maga módján. Magassarkúja határozottan koppan az irodába vezető folyosó padlapján. Megállva az ajtó előtt még hősnőnk vesz egy mély lélegzetet, kopott marhabőr táskájában kitapintja az iratokat, amiket hozott, hogy azután egy erőteljesebb, de udvarias kopogással kérjen bebocsátást az ügyvédhez. Utánanézett. Megbízható és munkájában legalább olyan elhivatott, mint Elektra a saját területén. Ez igen szimpatikus tényező számára. Olyan jogi képviselőt keresett, aki ember maradt a talár és paróka alatt. Olyat, akire rábízhatja mindenét, s biztos lehet abban is, hogy amennyiben eljön az ideje, kérései szerint cselekszik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836547#post836547][b]Reiner Kende - 2021.09.04. 13:44[/b][/url]

Nem fogja vissza magát, kiengedi a röhögést aminek az ingerét saját poénja generál. Nem tud mit csinálni, ha ennyire császár humora van. Arcán maradó vonásai nem változnak, felnéz Sztravinszkijre és a gallért követően rándulnak Kende hasizmai is egy halkabb nevetéssel. - A földön fekvőset is tőled tanulta? - picit még előrébb is hajol, tekinteti nem engedi a másik reakcióját csak szemöldöke emelkedik kérdőn miközben rázza a nevetés. Nem lett pityókás egyetlen felestől, neki pia se kell ahhoz, hogy nyakán húzódjon kintebb az ér miközben igyekszik levegőt venni két eltörés között. Torkát köszörüli, könyöke csusszan vissza a hűvös fémre és pillant ő is az ég felé. Annyira elfoglalta a Balaton, felfelé nem is skubizott. Almádiból ennél sokkal jobban szoktak látszódni a csillagok. Mikor kommandósan kioson este, van hogy kiterül valahol a medence mellett és simán bealszik közben.
Szórakozottan hümment. Ismer ő egy rakás ilyen kifejezést, ami ragad rá a birtokon, csak nem szereti őket használni. Jobban adja a szótárat, amit lassan kicsaphatnának a dude-al, ketten, mert az tényleg megmutatja mennyire fejlődőképes egy állat. Csak egy frankó cím kell hozzá, ami még várat magára, mert Kende most mosolyogva biccent Mihail felé.
- Akkor lebuksz, de legalább drága cuccban? - értetlen ráncolja a szemöldökét, inkább letudja egy vállrándítással. - Én a helyedben levenném. Úgyis vizes lenne, érted… -  Ruhában vizicsatázni? Kentaúrtalanság. És igaz ő most nem vizicsatázik - sajnos -, de megszabadul a dzsekitől mert kezd belemelegedni. Bebootolnak a gondolatai és célt érve kissé sötétebbé válnak szürkéskék szemei. Meglovagolva a hullámot hangzik el a kérdés mélyebb hangot megütve, és ahogy a mosolyt elkapja nehezen szakítja el pillantását róla a smárolókra. Bakker a végén majdnem szó szerint egymásba esnek. A lényeg, hogy túlélik, így már nevetgélhet halkan egészen addig, amíg gödröcskés vigyora felváltja az arcán az első kérdés végére, annak ellenére hogy ismét a vezetéknevén hívja. Megint máshogy borzong végig a teste. Ésszel nem képes felfogni mi ez, csak érzi, hogy kurvajó.
- Hm - torokból mélyen jön a hang, míg tekintete esik Mihail korlátot markoló kezére. Nem sokáig időzve emeli fel és merül el a kékekben. - Bocs, lemaradtam - lassan fordul, fülét éppen morzsolva túr a hajába, de a tekintetet nem engedi. - Már volt egy izgalmas ajánlatom, aminek a vége az lett, hogy rajtad nincs ruha. Szeretnéd hallani a többit is? - alsó ajkát nyalja meg majd szívja be alig észrevehetően mielőtt mosolya széle rezzenne. A legtöbben ilyenkor arra gondolnának: itt marad ezek után? Lelép? Jól csinálom? Mit csinálok? Leszámítva, ha az ember Reiner Kende, mert akkor csak a levegőben lévő feszültséget is élvezed, és nem gondolkodsz azon mi lesz utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836562#post836562][b]dr. Reece Laines - 2021.09.04. 15:13[/b][/url]

A borongós idő nem segít sokat az alapvetően igen kedves és megértő hangulatomon. A bélyeget nyomja rám is, ahogy oldalra fordítom fejemet és kipillantok a halom akta felett, amiknek a nagy része csak rám vár. Vera a legnagyobb türelmet statuálja, mégha nem is lett kimondva hangosan, mégis mennyire elfáradtam a héten. Lehunyt szemekkel szusszanok egy hangosat, a papírpohárért nyúlok, amiben a már kihűlt kávé áll egy pár órája, ahogy a behozott ebédem is érintetlenül hever a papírzacskóban. Aprót kortyolok belőle hidegsége ellenére, minimálisan mozdul felső ajkam. Egyértelműen nem az igazi. Hátradőlök, a bőr nyikordul meg alattam hangosan, fejemet fordítom lassan az ajtó felé, amikor meghallom a magas sarkú koppanását. Vera széles mosollyal nyit be, hogy közölje a remek hírt: az utolsó mai ügyfél van az ajtó előtt.
Viszonzom a mosolyt, a papírpoharat teszem az asztalra, majd állok fel. Vera visszasiet az asztalához, míg én a bejárati ajtóhoz sétálok. Alapszabály, hogyha új ügyfelet fogadunk, én nyitom ki az ajtót. Túl kétes emberek is vannak az ügyfél körünkben ahhoz, hogy Verára merjem bízni a várható ügyfeleket, így elbűvölő mosolyt varázsolva arcomra nyomom le a kilincset.
- Üdvözlöm - lépek el az ajtóból, hogy a nő beljebb léphessen - amíg megcselekszi, megrebbenő szemöldökkel figyelem meg arcának vonásait: szép -, becsukva utána az ajtót fordulok felé, hogy jobb kezemet nyújthassam. - Reece Laines. Kérem, fáradjon beljebb - óvatos mozdulattal simítok hátára, míg másik kezem nyúl ki előre, hogy a saját irodám felé mutathassak. Ha a nő elindul, követem, az ajtóban torpanok meg, bólogatok Verának párat a holnapi megbeszéléssel kapcsolatban, majd lépek az irodába, becsukom magunk után az ajtót, és foglalok helyet. Kezemet nyújtom ki lezserem az előttem lévő szék felé, amolyan jelzésként. - Miben lehetek a segítségére?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836568#post836568][b]Rothstein Elektra - 2021.09.04. 15:51[/b][/url]

Kedves mosollyal fogadják, melyre tükör neuronjainak hála ő is egy hasonló ajakgörbével és közvetlen utána egy udvarias köszönéssel felel. Szereti az esős időt, melyhez szép emlékei fűződnek, így kedve, céljának komolysága ellenére jónak mondható. Ellép a férfi mellett, majd megáll nem messze az ajtótól és bevárja. Jobbját nyújtva viszonozza a kézfogást. - Rothstein Elektra. Köszönöm, hogy fogad - mutatkozik be és hagyja, hogy az ügyvéd bevezesse irodájába. Mindketten elfoglalják a helyüket egy asztal két oldalán, mint tárgyaló felek, majd dr. Laines megszólal, s felteszi az első és legevidensebb kérdést. Miben segíthet? - Nos, szeretném módosíttatni önnel a végrendeletemet - ejti ki őszinte komolysággal a szavakat Elektra, majd csendbe burkolózva, beszélgető társa arcán tartva pillantását, várja a szimpatikus úriember további kérdéseit. Mert bizonyára lesznek, hiszen egy korabeli nő nem sűrűn írat efféle testamentumot. Hősnőnk felkészült rájuk. Összeszedett és kompetens személy benyomását kelti, aki felelőssége teljes tudatában van és cselekvőképességének méltó birtokosa. Sötét szemei nyugalmáról és megfontoltságáról árulkodnak. Tiszták a szándékai. Tudja mit szeretne, s már csupán arra van szüksége, hogy mindezt a törvény keretein belülre helyezhessék. Éjszakákat töltött azzal, hogy mindent előkészítsen. Megírt három levelet, melyek mellé egy-egy emlékekkel telt kis fiolát mellékelt. Régi szokás szerint megszentelt két obulus érmét, s azokhoz egy negyedik, nagy fiolát rakott, melybe mondhatni lénye esszenciáját, legfontosabb emlékeit zárta. Biztonságban szeretné tudni mindezt. Tudván, hogy azok, akiknek szánja őket, megkapják azokat, amikor eljön az ideje. Saját maga pedig akképp nyugodhat, ha úgy hozná a Sors, ahogyan azt már elég rég óta szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836571#post836571][b]dr. Reece Laines - 2021.09.04. 16:52[/b][/url]

Sokan kerestek már meg különös kérésekkel. Tussoljak el igenis büntetendő cselekvéseiket, mossam tisztára a nevüket bármilyen eszközzel, keressem meg a kiskapukat, amik segíthetnek, hogy olyan makulátlanul éljék tovább az életüket, mint eddig tették. Rengetegen megkérdőjelezhetnék, hogy mégis miért dolgozok olyan embereknek, akiknek a nevükhöz igen kétes ügyek kapcsolódhatnak, de: ügyvéd vagyok. A dolgom az, hogy akik megkeresnek, azoknak segítsek. Bármi áron. Éppen ennek köszönhetően marad ugyanaz a mosoly ajkaimon, mikor Elektra közli, hogy mégis miért keresett fel. Lepődjön meg mindenki, de egyetlen kérdés merül fel bennem csupán, és azok között nincs a miért. Nem szükséges tudnom az okokat.
- Értem - bólintok egy aprót, miközben hátra dőlök. - Elhozta magával az eredeti példányt? - egyetlen kérdés, mindenféle hátsó szándék nélkül. Több kérdésem merülne fel, ha azzal jönne ide, hogy esetlegesen valami borzalmas dolgot tett, aminek súlyos következményei lehetnek, ha sürgősen nem teszünk valamit, de erről nincs szó. Így a felesleges körök elkerülése érdekében azonnal a lényegre térek, hiszen nem szándékom tovább itt tartani a nőt, mint az szükséges lenne. Anyagilag sem érné meg. Várok, amíg vagy előkerül az okirat, vagy nem, azonban ettől függetlenül szólalok meg ismét.
- Szükséges lesz átbeszélnünk a végrendelet minden pontját, hogy biztosan azok kerüljenek módosításra, amelyeket Ön szeretné - bólintok ismét egy aprót, jobb kezem mozdul, a papírpoharat fogom ujjaim közé, aprót kortyolok. - Az elkészítési idejéről annak függvényében tudok beszélni, hogy mennyi mindent kíván módosítani - közlöm a legszükségesebb információkat. Barnáimat várakozóan, mégis teljes türelemmel emelem a nőre, és tisztában vagyok vele, hogy kisugárzásom és tekintetem is a bizalmat, és valami megmagyarázhatatlanul nagy nyugalmat áraszt magából. Többre aligha van szükségem ebben a helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836583#post836583][b]Rothstein Elektra - 2021.09.05. 09:50[/b][/url]

Annak idején, amikor belépett a laphoz az volt az egyik kitétele a munkaszerződésének, hogy legyen végrendelete. Fiatal, bohó és vakmerő lévén nem vette túl komolyan, így tessék-lássék módon készíttetett egyet. Hozzáállása gyökeresen megváltozott, miután a férjét és a fiát elveszítette. Rájött, az élet oly múlandó, akár egy szempillantás. Módosíttatta tehát és mindenét lányára hagyta, akivel még csak várandós volt. - Természetesen - húzza tehát elő egy biccentés kíséretében a dokumentumot, majd letéve az asztal lapjára, kecses mozdulattal a férfi elé tolja a kopott irattartót. Ezután ismét belenyúl táskájába, hogy minden mást is kiszedjen és maga elé sorakoztasson, mondhatni katonás elvágólagossággal. - Rendben - biccent ismét - Értem - folytatja az igenlést, hogy azután hagyja az ügyvédet átolvasni az eredeti végrendeletet. Szimpatikus számára ez a célorientált viselkedés. Közben körbe pillant az irodában. Tekintete végig siklik a helyiségen. Nem keres semmit, nem várt sem mást, sem többet annál, mint amit lát a férfi szűk környezetében. A papírpoharat észre véve vonja csak össze szemöldökét egy pillanatra. Egy bögréje csak akadhatna. Vagy csak ő olyan elvetemült csupor függő, hogy mindenhol van egy sajátja. Otthonában, szüleinél, sőt a rádióban is tart egy külön bejáratút, amit senki más nem használhat. Az meg megint más tészta, hogy összesen mennyit halmozott fel belőlük eddigi élete során. Egy konyhaszekrény azokkal van tele, amiket összegyűjtött. Nem szólal meg, azután sem, hogy tekintet visszavándorol dr. Lainesre. Kivárja, míg a férfi szól hozzá. Nem szeretne kapkodónak tűnni. Mindennek sora van és hősnőnk azon szeretne haladni úgy, ahogyan az ügyvéd vezeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836619#post836619][b]Helvey Belián Balázs - 2021.09.05. 21:08[/b][/url]

Nem volt sem titok, sem nyílt tény, hogy mire képes, ugyanis elengedte vagy nem volt épp olyan állapotban. Tény és való, hogy sok-sok éve azonban főleg volt idő és alkalom arra, hogy megmutassa, mire képes. „Kapcsolatai” nagy részét is onnan szedte össze, mikor mennyi időre, aztán mikor bemarták, ez elszakadt. Itt, csak olyan „wish-ről rendelt” másolat ha akad, mégis, Dórának még ez a fajta is meglepő lehet. Nincs különösebb ok vagy épp a szenvedés huszonhatodik fejezete, egyszerűen csak ezt akarta. Hektikus, hogy mikor és mit akar, hol jobb, hol rosszabb, de az, aki a felszínen van, semmi mást, csak a jóleső bizsergést, amely fel-felfut a gerince mentén.
- Ó, ez megnyugtat – nevet vele egy sort, majd az italokra pillant. Nem semmi, azt kell mondani, ez tipikusan az az ital, amit normál esetben elutasítana, mert túl erős az ő szervezetének. Az sem a legjobb, hogy bájitala mellé fogyaszt bármit is, csak éppen nem hallotta volna, hogy tilos, így aztán, mostanság nem is volt rest meglépni azt. Nem lesz jó vége, csak a mai estének, reméli. Az, hogy hol fetreng majd, már más kérdés.
- Szerintem és lepörkölném a szemöldököm, amit meg szeretek, így… ja – tehát vár. Nem kell sok, hiszen nem az a cél, hogy a pokol itala legyen, így egy apró kóstolás után már tudja, ez ütni fog. Csak az íze kedvéért, de tudja, ezt nem nyalogatni kell, akkor sokkal rosszabb. Ivott ő már elég pálinkát, aminek a hőfoka kiégetne bármit, így aztán tudja, hogy lehet kellett volna kérni kísérőt, de nem akar gyengének tűnni, mintha bizonyítani akarna a nőnek. Nem akar, csak nem is tudja. Koccannak a poharak, ahogy biccent, majd épphogy ajkaihoz emeli, mire Dóra már dönti befelé. Elmormog egy „hűbazdmeg”-et halkan, majd nagy levegőt véve, követve a másikat, csak dönti lefelé. Az utolsó korty marad szájában és marja ki az utolsó ízlelőbimbóit, miközben a poharat leteszi. Egy nagyot nyel, teste megrázkódik kissé, érzi, ahogy mászik lefelé benne az alkohol, kimarja magának az utat.
- Ez méreg, nem ital – köhint egyet, amint lenyelte az utolsó kortyot. Ha a nőt nem, őt ez most megütötte. Már érzi a zsibbadást, ahogy saját ajkába harap, ott szokta először megérezni, hogy spicces. Aztán szép sorjában mindenhol. - De kurva jó – jegyzi meg, szinte már kimondja, hogy még egyet, de a nő megragadja a karját és húzni kezdi. Még szerencse, hogy nem esik hanyatt.
- Megmártózniiiii? - kihúzza a tömegből, el a zenétől, ahol most pörögne. Leesik neki, hogy mit szeretne, a nap utolsó sugarai még tökéletesen megvilágítják, ahogy vetkőzni kezd. Megállva esik le keze maga mellé, ahogy megmoccan benne valami és nem az ital. Feje billen kissé oldalra, hogy a ruhák darabja a földön végzik és ha nem szól hozzá, ő elnézelődik még egy ideig. Fejét megrázva pislog az arcára.
- Lemaradtam, mi? Ja, várj, mindjárt – rég nem az, vagyis de, de nem akkor, amikor agya kikapcsol. Ujjaival szedi szét a gombokat, löki le vállairól az inget, hogy nadrágja övével hadakozzon, sietve. Mintha hirtelen és gyors menet készülne, végül felröhögve követi a másikat a vízbe. Ő, attól félni? Soha.
- Jól van már na, itt vagyok. Ennyire hiányoztam? - vigyorog a másikra, majd egy az egyben, lábát betámasztva kapja az ölébe, készen állva arra, hogy a vízbe dobja, de egyenlőre csak fordul vele egyet. - Inkább neked kellene félned, mit szólsz? - dob egyet rajta, majd gyalogol beljebb. A zenét innen is tökéletesen hallani, a hűs víztől testére libabőr költözik. - És most? Pancsolni szeretnél? - pillant le rá, vigyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836895#post836895][b]Kállay L. Dóra - 2021.09.14. 19:31[/b][/url]

- A szemöldököd nekem is tetszik Helvey, szóval vigyázz rá - szavaimat egy mosollyal kísértem, ezután jöhetett a pokoli ital, ami végigperzselte a torkomat. Elszoktam már az ilyen erős italtól, az elmúlt napokban lightosabb koktélokat szürcsöltünk a többiekkel, de ehhez az estéhez most ilyen bivaly ital dukált, nem beszélve arról, hogy Helveynek sem ártott az, ha az ital beizzítja, s a táncparkett ördögévé varázsolja.
A pillanatnyi grimasz sietve szökött át arcomon, üres poharam már a pulton landolt, tekintetem azonban Beliánt fürkészte, s ahogy megbirkózott Ő is az itallal, úgy nevetve meg is tapsoltam bátorságáért. Még nem tudta, hogy miféle  ital ez, azt meg nem mertem neki megsúgni, hogy eddig ötből hárman kapásból visszautasították ezt a kis koktélt, ismervén az erejét.
- Az, de abból is a jobbik fajta - jegyeztem meg egy huncut mosollyal, az ital szinte pillanatok alatt átjárta testemet, melegem lett és határozottan meglendült a kedvem is pozitív irányba. Rögtön jött is a kedv, hogy mártózzunk egyet a Balcsiban, ha már csak egy karnyújtásnyira van, mert a DJ és a zenekar még később is itt lesz, táncolni még úgyis ráérünk.
- A vízben, tudod! Na gyere már! - húztam nevetve a part felé, ott viszont már elengedve a kezét előre siettem, hogy minél előbb érezhessem a hűs hullámokat testem körül. Szerencsére a fürdőruháról is gondoskodtam, ilyen strandfesztiválokra mindig úgy mentem, hogy a ruci alá fürdőruhát húztam.
- Mi van, segítsek? Beakadt az öved? - nevetve kiabáltam neki immár a vízből, majd pillantásom a Balaton távolabbi része felé vezettem, s egy kicsit gyönyörködtem a lemenő nap gyönyörű narancssárga fényeiben. Az alkohol még mámorítóbbá tette ezt a pillanatot, mintha egy festmény kelt volna valóra. Közben Belián is megérkezett, hallottam, ahogy becsobban a vízbe, s amint felé fordítottam a fejem, Ő már ott volt mellettem, és azzal a gyorsasággal az ölébe is kapott. - Nagyon, már azt hittem, egyedül hagysz a cápák közt - nevetve incselkedtem vele, ahogy karjaimat a nyaka köré fűztem, csak lazán, mintha pihentetném csuklóimat. És talán épp ez volt a vétek, mert nem számítottam Belián kis akciójára. Kérdésére épp csak, hogy felhúztam kérdően a szemöldököm, máris repültem hátrafelé, s a meglepettségtől még sikítottam is egyet, mielőtt elnyelt a víz.
A hajam így elázott, de egye fene, ez sem zavart most, nem haragudtam rá, inkább csak röhögtem, mikor újra előbukkant a fejem a vízből. - Nagyon nagy kölyök vagy Te - nevetve ráztam meg a fejem, miközben ujjaimmal hátrasimítottam a tincseimet, hogy azok ne lógjanak az arcomba. A nedves szálak így a fejemre simultak, egy kicsit még a sminkem is elázott, de nem volt olyannyira erős, hogy úgy nézzek ki, mint egy ázott útszéli.
Kicsit hátrébb úsztam, de nem túl messzire, mert Belián is közelebb sétált, így talán ha egy fél emberhossz volt köztünk. Kérdésére azonban csak egy játékos mosoly szökött az arcomra, majd kipattintva fürdőruha felsőm pántját, jobbommal lengettem magasba a felsőt, ezzel szabaddá téve előtte a kebleimet. Lehet, hogy drága Belián pancsolásra készült, nekem azonban más ötletem akadt.
- Nos? Elkapsz, vagy tovább pancsizol? - kérdeztem kacéran, aztán hirtelen a víz alá merültem, s már csak a fürdőruha felsőm maradt a víz felszínén.  Nem tudtam, hogy mennyire gyors, de megpróbáltam a víz alatt a háta mögé úszni, s ha sikerült, kiemelkedve a habokból, immár a háta mögött voltam, s nevetve kocogtattam meg a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837132#post837132][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.09.21. 11:34[/b][/url]

Felszabadultan nevetek Reinerrel, miközben éppen a legjobb pofát kellene vágnom minden megszólalásukhoz a lent ülőknek. Kékjeim villannak is rájuk, ahogy a gondolat megszületik, mosolyom visszafogottabb lesz, mindössze vállaim rándulnak még meg kissé, amolyan utóhatásként. A kérdésre dörzsölöm meg arcomat fejemet ingatva. - Azt inkább egy fogyatékos hernyótól - merem remélni, hogy egy fokkal - tudjuk, hogy rengeteggel - jobban mozgok a parketten, mint a mágnás a földön. Lehet éppen rohama van, csak éppen senkinek nem tűnik fel? Kár lenne érte, nagyon jó kozmetikumai vannak, és van egynéhány, amiről még én sem mondanék le szívesen.
Beleülök a pillanatnyi csendbe, amit Kende további nevetése tör csak meg, majd halk hümmentése. Az eget fürkészem, és a körülöttem lévő emberek generálta zsivaj, a poharak csörömpölése, a jókedvű nevetések, egy pillanatra mind megszűnnek létezni. És abban a pillanatban, mintha a Pielavesi tó mellett állnék egymagamban, ahogy egyébként olyan gyakran megteszem. A képzelgés előidézte féloldalas mosoly nevetéssé növi ki magát, ahogy a külvilág ismét beoson gondolataim közé és hallom meg Kende kérdését. - Kértek már meg furcsábban is, hogy vetkőzzek - sandítok le rá elnyílt ajkakkal, szemtelen mosollyal ajkaimon, majd pillantok vissza az égre, ám mielőtt ismét átadhatnám magam a különös érzésnek, amit kiváltanak belőlem minduntalan, Reiner kérdése célba ér. Nem vagyok rest úgy mozdulni, hogy minden rezdülését elkaphassam a gyér fényben, és azokat úgy forgassam, hogy nekem legyenek jók. Azonban mikor rájövök, hogy erre nincs szükség, hiszen a folytatásból minden egyértelműen kivehető, a mosolyom mellett tekintetem is egy sötétebb árnyalatot vesz fel. Kékjeim zizzennek ajkaira: megnyalja azokat, alsó ajka minimálisan mozdul a levegőre, ahogy az befelé mozdul. Szemöldököm rezdül meg látatlan, a hangok ismét eltűnnek körülöttünk, halkan eresztem ki a nevetést torkomból. Gátlástalanul hatolok be a személyes terébe, kezem a korlátot markolja ugyanúgy, míg másik nyúl zakóm gombjához.
- Felhívom a figyelmed, hogy éppen flörtölsz velem - hangom rekedtesen csendül fel fülében, leheletem biztosan csiklandozza bőrét. Szavaim végeztével enged a gomb, a zakó lebben meg, ahogy az anyag kifele mozdul, míg én ugyanazt a mosolyt tartva egyenesedem fel, és kapom el azonnal a szürkéskék tekintetet. Elengedem a korlátot, kezem kínzóan lassan nyúl a nadrághoz, hogy kigombolhassam, ám mielőtt bármit is mutatnék magamból deréktól lefelé, kezeim felfelé mozdulnak az egyszerű fehér póló szegélyével ujjaim között és rántom le magamról. Izmaim mozdulnak kissé, ahogy az enyhe, mégis hűvösebb szél érinti meztelen bőröm. Ismét Kende elé lépek. - Egyáltalán nem érzem fairnek, hogy a te ötleted, mégis rajtad van még ruha - behajlított mutatóujjam érinti meg állát gyors mozdulattal, mintha meg akarnám emelni azt, csak lecsúszna ujjam, de erről szó sincs: ennyi éppen elég, hogy lassan, de biztosan felfogja, mit folytat, ha elég bátor hozzá. A gyors mozdulat után kezdek el hátrálni, kacsintok egyet, majd letaposva magamról a cipőt és a nadrágot fordítok neki hátat. Öles léptekkel termek a korlátnál ismét, a tavi víz undorító gondolata, ahogy megfogant úgy is száll tova, mert a már megivott whisky mennyiség nem hagyja, hogy ezen aggódjak - könnyed mozdulattal kapaszkodom fel a korlátra, majd lököm el magam, hogy egy gyönyörűen íves fejes ugrással csobbanjak a vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837135#post837135][b]dr. Reece Laines - 2021.09.21. 12:09[/b][/url]

Halvány mosollyal ajkaimon húzom magam elé a dokumentumot. Szavaim kellemesen töltik meg a helyiséget, igyekszem elmondani a legfontosabbnak vélt információkat, majd a helyeselés után futtatom át barnáimat a sorokon. A lapok jellegzetes hangja tölti meg az irodát pár percig csupán, hiszen nem fogom itt átolvasni az egészet, ha már együtt is végig megyünk rajta. Felső ajkamat húzom fel néhány mondatnál, látszik, hogy nem az ügyvédi hivatásba tartozik a végrendelet készítés, de ha már felkeresnek minket vele, illene megcsinálni rendesen, nemde?
- Ahogy látom a főbb pontok benne vannak - fel sem pillantva nyúlok ki a pennáért, hogy a pergamen fölött tartva azt szedjem össze a gondolataimat. Pillanatok múltán pillantok fel csupán. Elkapom a nő tekintetét, de nem szólalok meg egyelőre. Egy ember életében minden lényegesnek mondható pont benne van, minden olyan dologról rendelkeznek, amely fontosabb lehet a nő életében - nyilvánvalóan, hiszen nem véletlen került bele már az eredeti dokumentumba is. Halkat szusszanva teszem a helyére a pennát.
- Kötelességemnek érzem tájékoztatni az anyagiakról, mielőtt nagyon belemerülünk, hiába köztudott az árlistám - ami nagyon sokaknak nem tetszik. - A tanácsadáson minden megkezdett óra 2 galleon és 5 sarló, a sürgős, soron kívüli konzultáció 3 galleon, a munkadíjamról pedig külön megállapodást írhatunk, amennyiben nem szeretné, ha óraszámba mérném - állam alatt kulcsolom össze ujjaimat. - Ha elfogadja az óraszámot, megállapodás írására nincs szükség, mindössze egy meghatalmazást írunk a biztonság kedvéért, bár alapesetben ez sem lenne szükséges - fúrom barnáimat Elektra tekintetében, mert a legtöbben ilyenkor szoktak felállni és kisétálni, habár van egy olyan érzésem, hogy ez a nőnél nem fenyeget. Kellemetlennek tartom a legtöbb ügyfelemet, mégsem véletlenül az ügyfeleim, mikor a munkámat mindig az általam megszabott árban honorálják, ami persze annyit jelent, hogy az összes elém kerülő ügyben a maximumot nyújtom. Valamit valamiért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837144#post837144][b]Mórocz A. Móric - 2021.09.21. 16:41[/b][/url]

Naná, hogy ez a beszéd! Már majdnem fel is csattanok, hogy hogy ne lenne ez a beszéd, amikor mindenkinek odacsapok akinek csak kell - vagy lehet. details -, de éppenséggel Kittiről van szó, aki tényleg brutális és szanaszét adom a kislányt. - Persze, hogy élte. Panaszkodott ám rád - vigyorgok telibe, szemöldököm emelgetem meg haverom felé, csak azért, hogy tudja hányas a kabát, majd pfölve röhögök fel. - Engem is reptethetnél mindenhova ember, legalább nem kellene megmozdulnom. Ah, de adnám - csapom ki kezeimet a pad támlájára, kissé lejjebb csúszva támasztom fejemet is arra, mert azért így nagyon sok fokkal kényelmesebb, mint eredetileg volt. Tökéletes pozitúra, hogy elhalálozzak a röhögéstől, majd Kende felé biccentve a fejemet bólogassak. Annyira képben vagyok a pasikkal mára, hogy lefosod a bokád, bakkerka!
- Ja, tom. Totálisan az vagy, haver - emelem fel a hozzá közelebb lévő kezemet és paskolom meg vállát. - De attól még ne lopd a szerepem. Tudod, én töröm be az orrokat, te meg szólsz, hogy nem kellene. Így van balanszban a barink - Kende röhögése ellenére is befejezem a totálisan komolytalan mondatot, majd hagyom, hogy kitörjön belőlem is. Előre dőlve csúsztatom hasamra a kezemet az ing alatt, mert bánat meleg van, majd ha megjön a vonat felöltözök, mint egy ember.
- Aaaaaaw, dudi. A keblemre ölelnélek, de összeragadnánk az izzadságtól. Szerintem ide még nem jutott el a haverságunk - töhögök fel hangosan, a táskámból elővéve a vizet iszok pár kortyot, majd tartom magam elé az üveget és vállat vonva öntöm magamra az egészet a faszba. Megrázva magam egyenesedem fel ültömben. - Hah, de fasza! Dehogy maradok - túrok tincseim közé, azokat összeborzolva pillantok Kendére. - Megbeszéltem Kittivel, hogyha lesz saját alpakája, elveszem feleségül. Minél előbb, haver, annál jobb. Azt mondta igyekszik - vigyorodom el szemtelenül. Hülyén nézek haveromra, amikor megszólal, kékjeimet vezetem arra, amerre ő, majd féloldalas mosollyal kacsintok a lányok felé - inkább én, mint a dudinszki. Nincs mese: aki jó pasi, az mindenhol jó pasi. És odafér mellé Kende is, meghagyjuk a lehetőséget neki is, na. Ez is lehet egy nagyon jó barátság alapja, just saying. Nagyon szívesen adok emberi kapcsolatokból továbbképzést egyébként, nem tudom, mondtam-e már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837189#post837189][b]Rothstein Elektra - 2021.09.22. 06:56[/b][/url]

Nem egy bulvárkirálynő, de nem is éhező zugfirkász. Mivel jó ideje adogatja el tényfeltáró cikkeit nagyobb lapoknak, mert az Edictum hasábjainak túl felkavaróak és felnőtt tartalmúak lennének, így jut némi plusz pénzhez. A keresett összeget pedig ügyesen forgatva meg is takarította. A felhalmozott tőkéből fel akarta újítani Imola és a saját szobáját és egy új sütő sem ártott volna, de várhat velük még egy kicsit. Ezért mondhatni szeme sem rebben a díjazásra. Kis fejszámolás után az egy összegű fizetést választja. Nem lesz az idő fogja. Ezt közli kellemes orgánumán, egy lágy mosoly kíséretében. Ezután csend borul rájuk. Nem az a kellemetlen fajta, mégis zavarja. - Több dolgot is szeretnék megváltoztatni. Ezen felül az ön irányába is volnának kéréseim - helyezi előrébb testsúlyát és így a férfi felé dőlve elé tolja elsőnek a kis fiolákat és borítékokat, majd a nagyot és az ahhoz tartozót. Pokoli nehéz volt megírnia a búcsúleveleit, ám a borítékokon ennek nyoma sincs. Jellegzetes kézírásával az "Imola", az "Apa és Anya" és a "Petrovics Karsa", valamint a " Végakarat" szavak állnak a tiszta fehér borítékokon. Mind más és más színnel szerepelnek. Lányáé kék, szüleié zöld, míg Hegéé vörös betűkkel hírdeti kinek is szólnak a benne álló mondatok. Az utolsót, a legnagyobbat pedi feketével címezte meg hősnőnk, s ugyanezt a színkódolást alkalmazta, az emlékeit tartalmazó üvegcséken. Rothstein Elektra ugyan az utóbbi hónapokban jellemét tekintve talán kifordulni látszott önmagából, azonban még mindig rendkívül alapos és körültekintő. Elméjét meglehet eltorzította a többszöri gyász, ám személyiségének logikus része azért épségben maradt annyira, hogy tudja mit kell tennie szerettei érdekében. Még mindig érzi kiben bízhat. Tanult tudása sem került zárt ajtók mögé, így sötét, beszédes szemei még mindig tisztán látják az apró jeleket. Érzékeny fülei kihallják a szavak mögöttes tartalmát. Nem csalhatatlan egyik sem persze, ám alapot adnak számára az értékítéletekhez. Tudja, jó helyen lesznek titkai a vele szemben ülő kezei között. Távol Bogolyfalvától, mégis elég közel ahhoz, hogy ha őt bármi éri, az ügyvéd azonnal cselekedhessen, kérése szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837194#post837194][b]dr. Reece Laines - 2021.09.22. 13:01[/b][/url]

Aprót bólintok a kijelentésre. Pennámat ragadom kézbe, a papírlapra írom fel az eddig felmerült költséget, mint egy megkezdett óra, hogy a végén tudjuk megbízásba foglalni Elektrával. Nem áll szándékomban - és soha nem is állt - alaptalanul nagyobb összeget elkérni az ügyfelektől, így ezt alapul véve véltem a legjobb döntésnek tisztázni a költségeket. Belátom, hogy az áraim nem feltétlen pénztárca barátok, azonban én tisztában vagyok azzal, hogy a munka, amit kiadok a kezemből, az kifogástalan.
- Rendben. Ebben az esetben kezdjük a kérésekkel, majd rátérhetünk a változtatásokra, azok valószínűleg több időt fognak igénybe venni - mosolyodom el kedvesen. Barnáim pillantanak a nő arcáról az asztalra, ahogy a fiolák és a négy darab, gondosan megcímzett boríték kerül elém. A mosolyom lankadatlan ugyan, szkeptikusságom nem ül ki arcomra, de már igen-igen sok kérdést felvet az ilyesfajta előkészület. Valószínűleg a nő szerencséjének tudható be, hogy éppen rám esett a választás, mert a diszkréciót igen nagyra értékelem az ügyfelekkel való kapcsolatomban. Ők sem tudnak rólam többet, mint kellene, és amíg nem érdekem, addig én sem ártom bele magam mélyebben a dolgokba. A probléma az, hogy a legtöbbször érdekem, így csak remélni tudnom, hogy az előttem ülő nő nem került olyan helyzetbe, ami indokolná azt, hogy kicsit utána szaglásszak, esetlegesen jobban beleártsam magam az ügyeibe, mint az valóban feltétlenül szükséges lenne. Ki gondolná, hogy egy végrendelet ennyire összetett is lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837197#post837197][b]Rothstein Elektra - 2021.09.22. 13:52[/b][/url]

Pénzen vett bizalom. Valami ilyesmi van most kialakulóban kettejük között. Hősnőnk tisztességgel megfizeti az árát annak, hogy élete titkai biztonságban legyenek, s csak akkor lássanak napvilágot, ha ő maga többé azt, már biztosan nem láthatja. - Renedben - biccent a férfi szavaira, miközben sajátjait szedi és fűzi sorba fejben, akár egy gyöngysort. - Az első és legfontosabb kérésem a diszkréció. Ezeket a leveleket és emlékfiolákat, csak halálom minden kétséget kizáró tényének tudatában juttassa el a címzettekhez. A lányomhoz, a szüleimhez és a bogolyfalvi Mágustanoda egyik házának, az Eridonnak másod vezetőjéhez. Személyesen - mutat vékony ujjaival végig a három kisebb pakkon, majd folytatja - Az újságírás veszélyes hivatás, s mint olyan, hatalmas felelősséggel jár, ha az ember komolyan veszi. Ezért is írnak első munkanapjuk előtt végrendeletet a szakmabeliek - magyarázza őszinte hangon, s arcáról is ez az igazmondás olvasható le, szemei tisztán csillannak - Szeretném ha a szívemnek kedves emberek tudnák, hogy bár az életemet az igazság feltárásának szenteltem, amikor pennát ragadtam, ők számomra a legfontosabbak a világon. Sorsukról gondoskodom, még akkor is, ha már fizikailag nem lehetek mellettük - ahogyan beszél hallatszik szavaiból az a valódi és mély kötődés, ami átjárja a levelek sorait, melyekben ugyanezt, személyre szabva leírta - Ebben pedig az áll, hogy milyen sorsot szánok magamnak azután, hogy elhagyom az élők világát. A testem, azt szeretném, ha a férjem és a fiam mellett nyugodna, míg az emlékeim kerüljenek annak a személynek a közelébe, akit élete végéig szerettem - simítja vékony ujjait lágyan a fiolára, melybe az összes olyan pillanatot betett, melyet fel volt képes idézni, és Hegéhez kapcsolódik. Ott kavarog ezüst szálak tengereként megannyi élmény, tett, mozdulat és beszélgetés emléke. Öröm és bánat, mosoly és könny, szenvedés és szenvedély. Egy közös élet minden titka. Ezután Elektra teljesen elcsendesedik. Vállán szavai súlyát tartva ül az ügyvéddel átellenbrn, melyek alig láthatóan rogynak meg terhük alatt. Testamentuma elmondattatott.