36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Helvey Belián Balázs hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. április 1. 18:20 | Link

.jutikirándulós. túl közel. kibírom.


Fenyves. Fenyves. Rohadt Fenyves. Olyan szinten kalapál a szíve, hogy félő, fel fogja mondani a szolgálatot. Balaton. Fenyves. Nem, ezt ő nem. Nagy levegőt vesz. Kettőt. És elég.
Szerinte is nagyszerű ötlet egy olyasmi alkalom, ahol ők ülnek csak le, mindenki és átbeszélik az egész éves munkát, no meg közben együtt vannak és mulatnak, ki és hogyan. Benne volt, bólogatott, támogatta, nem mintha eleve nem ő dobta volna be ugyebár, de ilyen apró részletekre senki sem figyel, ő maga sem. Tökre lelkes volt és az is, legyen, anno tartottak ilyeneket, még ha csak valami apróság miatt is dolgoztak össze, szerinte, bármilyen munka után jó az ilyesféle lelazítás. Bár ő szerény és arra gondolt, beülnek a pizzázóba, vagy más helyre, terembe, de aztán tovább mentek, hogy legyen szabad tér. Majdnem bedobta, hogy ott van náluk az udvar, de Denis-nek pont az hiányozna, hogy ő ilyen kis sereget szervezzen mókával a ház mögé, szóval, innentől hagyta rájuk. És aztán elszabadult, végül pedig már odáig jutottak, hogy Balaton part. És ekkor dobbant meg benne minden is. Neki az a terep necces, mindig arra emlékezteti, meddig jutott majdnem egyszer és persze, azokra, akiket el kellett hagynia. De mit tett ahelyett, hogy a Hortobágyra kérte volna magukat? Hallgatott és bólogatott. Semmit sem ellenzett, mosolygott, mert rájött, ez nem róla szól csak, nem csak ő van benne és nem csak miatta kell történjen bármi is. Mosolygott, bólintott és elfogadta. Lesz ami lesz. Nem haza viszi őt bárki, azt sem tudják, hogy onnan jött, semmit sem tudnak. Senki sem, még Mihail sem, idáig nem jutottak a szavakkal, hogy leássanak a múlt legaljára. Nem is kell, ez maradjon az ő titka.
Indulás előtt nézett csak rá a térképen, légvonalban mennyi, és igazából ez hozta le az életről. Közelebb, mint valaha hitte és olyan szinten fogta el a honvágy, megint, hogy belefájdult mindene, a vonaton ülve – amiért viszont hálás volt, mert ha hoppanálni kell, ő hányással kezdi a bulit és az ciki – késztetést érzett, nagyon nagyot, hogy fent marad, és... Elég volt. Ki kell kapcsolnia.
- És nem is késtünk sokat, mi lett a MÁV-al, mióta nem láttam? Ez túl új. Minimum egy fél óra, eeeeh. A régi dolgokból semmi sem maradt... - oldja magában a feszültséget, miután leszállnak és elindulnak a szállás felé. Nem megy haza, elmegy kempingezni a többiekkel és nem lesz semmi. Ezzel erősíti lelkét, ami most mégis kicsit sír. Ő meg rágyújt, a sor végén halad, mint a sereghajtó, vállán a málha, tekintete issza befele az ismerős ismeretlen környéket. Be kell vallania, hogy jó látni ilyet is, és főleg, hogy amikor távolabb néz, a Balaton ringatózó tömege is ott van. Kicsit jó. Jobb. Sóhajt egyet, megáll ő is és hallgatja a szószoló szavait. Csendben ácsorogva fújja félre a füstöt, hát az ő csavargásával nem sok gond lesz, nem tervez nagyon eltévedni, de hazudna, ha nem akarná körbejárni kicsit a helyet. Majd megejti, most egyelőre itt. Vagy fogalma sincs, még túl tele van a feje, bár már nyugodtabb, sokkal.
- Hoo – emeli fel a fejét mégis, amint beosztja a szobákat, ki merre, és hát ő kimarad, de ehhez nem kell sok ész, hogy rájöjjön, miért. Még úgy se, hogy kicsit még mindig máshol van. - Tehát akkor én meg... értem – köhint egy aprót, aztán visszacsusszan a hallgatásba. Neki leesik, a többieknek is le fog, nem, még véletlen sincs zavarban és rágcsálja meg a szűrőt kicsit. Véletlen sem. Elengedi, nem billen ki a figyelemből, amellyel követi a többieket és a csikket elnyomva a földön, egyelőre, kuka hiányában a kezében tartja. Hát akkor neki legalább a kulccsal nem lesz gondja, vagyis úgy néz ki, azt kezeli Mihail. Még mindig fura, hogy így döntött és talán annyira nem is, de attól még kicsit mindig pörög rajta. Kicsit. Legalább a kérdés másfelé viszi, még ha nevet is egyet. Romantikus este. Persze.
- Benne vagyok, vállalom a kaja részét, mert szenes húst és nyerset gondolom senki nem akar enni – ha már valamihez ért, az dobja be nem? Ahogy megáll rajta a másik tekintete, úgy érzi megint a zavart, amely felbukkan benne és mégis, ajkai mosolyra húzódnak, ahogy elkapja és tartja a pillantást, majd elkapva onnan a sajátját, nyelvét rágva pillant a föld felé. Szusszan egyet.
- Na de előbb pakoljunk le, meg hasonlók – pillant a faház felé, majd vissza, de egyelőre nem moccan. Fogalma sincs, kell-e még valami.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. április 1. 18:27 Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. május 2. 22:22 | Link

.jutikirándulós. túl közel. kibírom.


A szobabeosztásra őszintén, nemigen figyel, hogy ki mit és merre oszt el, mert elméje még mindig eléggé azon jár, milyen talajon is ácsorog jelenleg. El is zúgna mellette a dolog igazándiból, mert lehet nem alszik egy szemet sem ebben a pár napban, csak pörgeti a fejében azt, hogy legfőképp a seggén maradjon és ne üljön fel a vonatra, hogy kicsit tovább menve legalább igazán a környéken lehetne. Szóval elosztják ki és merre, ő meg ezzel némán egyet is ért, bár azért megjegyzi azt a fél mondatot, neki ennyi elég volt a megbeszélés ezen része, fejét elfordítva néz vissza az állomás felé, mintha vágyódna, pedig nem, inkább írjuk ezt terepszemlének, míg a többiek is elintézik a dolgokat,  ezt a részt most ingatag hangulata miatt el is lapozná, de csak felszalad a szemöldöke arra, amit Márk mond. Benne továbbra sincs harag felé, sőt, nem is akar újabbat se semmit sem. Hosszan szusszant egyet, mielőtt kiszaladna bármi, Karola meg menti a helyzetet. Komolyan. Rá is mosolyog a lányra.
- Persze, hogy nem úgy. A favágás mugli dolog, akkor azt vihetem? - elvégre nem akar senki kiskorúak kezébe kisbaltát adni. Nem is biztos, hogy kell, a legtöbb helyen be van készítve egy csinos rakás, de majd körbenéz. Ha meg nem, vannak itt annyian, majd megoldanak valami tüzet, nem? Közben Mihail is mozdul és pár szóval kapja el Márkot, meg a modorát, bár fogalma sincs, mire céloz a pizzériával, de ő meg szusszan egyet, mert ha megint elkezdik, akkor mérges lesz.
- Hagyd el, felőlem moroghat rám – von vállat, mert a feltételezés egy dolog, a tettek meg mások. Ez ilyen. - Mondjuk, ha már bolt és grillezni akarunk, akkor faszén. Azon is lehet zöldség, mert az fontos, csak én rossz gyerek vagyok és a köretet később eszem meg – az már más dolog, hogy neki a hús a fontosabb, még ha mindig is az volt, vagy mert most a kórság azt kívánja. Mindegy az. Az meg hogy mit hisz, inkább nem szól rá semmit. Morogja ki magát, ő se úgy értette, de nincs itt teljesen fejben. Lehet a bolt dolog jó lenne, egy jó nagy séta, lehet mégsem.
- Gitár is? Király – akkor az már a hangulatos lesz, főleg pillecukorral. Mondjuk azt sosem tolta, szalonnázni annál inkább, de oda sem neki. A populáris ízlés is egyéni dolog, nem kell szabadkoznia, amit tud, az elég. Megint elcsendesedik végül, mintha amúgy ez muszáj lenne és inkább megszokásból kezdi el a körmét rágni, amelyet hosszúnak ítél meg és most ezen változtatni kell. Majd ha neki kell dolog, elugrik érte, egyelőre fel van tankolva azzal, amivel bűnözik. Akaratlan neveti el magát mégis arra, hogy miket feltételez, egy bevásárlásnyi idő alatt.
- Minek vér, ott a tó – von vállat, mint valami nagy humor herold, és már veszi is el a táskát, hogy akkor eligazítás vége, most jön a csendes pihenő, vagyis csak egy szusszanás. Még ki kell majd pakolni. Tény, legalább le van foglalva az agya, ahogy ténykedik majd, akár a húst békén hagyva, mert akkor megint azt hiszik, hogy értetlen. Nem is erre szusszan végül, ahogy elérik a faházat és benyit, majd beballag ő is és körbenéz. Még mindig tele a feje. Arcot is dörzsöl, miközben a másik ledől, ő meg átlesi a helyet gyorsan, a táskát a szék mellé ejtve. Putribbra emlékezett, de lehet csak gyerekkorában volt divat putris helyen elszállásolni őket, nem mintha a retró emeletes vaságyas megoldás akkor rossz lett volna.
- Ejha. Azért jobb, mint amit elképzeltem. Ez faházhoz képest luxus – jár egyet körbe, majd végül állapodik meg a tekintete az ágynál és annak szélére huppan, míg Mihail eldőlve szusszan egyet. Kell is, most aztán lesz zsibvásár. - Hát mivel alapvetően középen és mindenhol szoktam aludni, át kéne gondolnom, hogy a tök mindegy, vagy amelyik épp sikerül válasz közül melyik illik rám – még állát is megdörzsöli, mint a nagy gondolatok közepette, aztán egy apró vigyorral vállat von. - Jó ez a mi... bal. Mondjuk eleve emeletes ágyra számítottam, vagy ha nem, akkor nem arra, hogy veled. Megleptél – nem játszik harag benne, csak tényleg az, hogy nem számolt vele és nem úgy, hogy nyíltan mindenki előtt jelenti ki. - De annyira őket nem sokkolta a tény, hogy csak Karola alszik egyedül – tény ami tény, kicsit talán játszik szavaiban egyfajta zavar is, de valljuk be, együtt aludni valakivel, nem az ő műfaja. Mindegy, tenyerét simítja az ágyra és süppeszti be, ezzel a részével nem lesznek gondjai.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 30. 20:25 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben


Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 1. 20:16 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben


Ahogy a nyakát nyújtja, mintha távolabb látná az egyik arcot, de pont nem arra néz, ahol ő is van, így aztán ennyi is volt a dolog. A tömeg másik felén van – ha ő az és nem csalnak szemei –, kiabálni meg pont annyi értelme lenne, mint ásványvizet venni egy ilyen helyen. Mármint érti ő, hogy van, aki vezet, de mindenki tudja, hogy az alkoholt is vizezik, az meg simán csapvíz, aminek olyan árat szabnak, hogy az embert elviszi az infarktus amikor kézhez kapja. Akkor már tartalmasabbra költ, ivott ő már esernyős, mentes koktélt is, na nem ma, hanem máskor, csak azok nagy része rettenetesen édes. A sör nem üt olyan hamar, azért is döntött ma emellett, bár becsusszant kettő vagy három rövid, amitől nem állt fejre szerencsére, csak kellemesen lazult le és engedi el magát. Vagyis engedné, ha éppen nem arról lenne szó, hogy elkeveredett. Komolyan meg van átkozva ezzel, most már bizonyosságot nyert a dolog, mert nem egyszeri és nem kétszeri a dolog. Már-már lassan muszáj lesz úgy kalkulálnia a programjait, hogy legyen vészhívása ha nem találna utat vissza, vagy plusz időt hagy arra, hogy szerencsétlenkedjen. Most esze ágában sincs senkit sem hívni, nem akar egyelőre Bogolyfalva közelébe keveredni, nagyon is jól érzi magát, főleg ahogy az agyát szép lassan elborítja a kellemes bizsergés. Nekikoccan valaki, de csak vigyorog, kikerül másokat, lötyög és libben. Nem annak érzi, de mások simán azt hiszik, hogy egy laza csávó és amit csinál, az jól is néz ki. Végül is, ha már feltalálja magát egyedül, rossz nem lehet. Talán minden korty nélkül elveszett bociszemekkel nézne körbe és körbe, ide sem jött volna eleve, de egy valamit megfogadott magának: kiélvez minden percet és kilép a kicsi, aprócska zónájából. Nem nagyon, de… valamennyire kell.
Ennek késztetése, ahogy, első látásra valaki idegennel lép kontaktba. Semmit sem tervez, semmit sem gondol, csak menne tovább, ahogy vélhetően a csaj is, mégsem jutnak előre, csupán közelebb egymáshoz. Az italt adta át neki, hirtelen megmozdulásként, majd ahogy közelebbről is meg tudta nézni, rájött, hogy nem is olyan idegen. Nevét hallja ajkairól, kicsit le és oda kell hajolnia, mint minden buliban, mert hangos a zene és ekkor esik le neki.
- Dóra! Hát ez tényleg az – Ákos testvére, találkoztak már futólag, bemutatták neki és volt is pár dolog, amikor egyszerre ügyködtek. Nincs nagy ismeret, viszont, így könnyebb, ha nem teljesen idegen. Nem úgy néz ki, mint aki ismeri mi történt eddig, vagyis, nem lát aggodalmat a tekintete mélyén. Ez már jobb, még jobb. Lássák csak azt, ami most van.
- Jöttem egy csoporttal, de azok… elkeveredtem – von vállat. Úgy néz ki, az ital jó választás, akaratlanul, bár nem nagyon látott még nőt, aki visszautasította volna. - Náhh. Dehogy kísérek levitásokat. Már szólóban – ha kísérne, akkor főleg nem itt lenne, hanem valami családbarát helyen. Műanyag poharát végül megemeli és a másikéhoz koccintja finoman.
- Egészségünkre – kortyol egy nagyot, majd a habot lenyalva szája széléről, még mindig kissé követve a zene ritmusát, figyel a másikra, tüzetesebben. Lenge ruha, ringó csípő, majd szökik vissza figyelme arcára. - És te? Kikkel? - mert biztos nem egyedül, és nem vele fog itt most mulatni. Egy ital, aztán mindenki megy a maga dolgára.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 18. 22:51 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben


Igazából most már megint nincs fogalma arról, hogy a Plázs melyik részére keveredett. A fene se érti itt a zsúfoltságot, már ami a bárokat tekinti. Az ember lép kettőt és már másikban van, miközben szinte az előbbiből ki sem lépett. Mégis megférnek egymás mellett, az éjszaka hangos, ilyet máguséknál aligha talált eddig. Nemigen érti, miért ennyire más, mert addig rendben van, hogy varázslat és nem varázslat, de mintha egy lehetetlen mély szakadék állna a kettő között. Vagy épp égig érő fal.
- Jah, most lebuktam baszki – röhög egy sort, miután kortyolt párat, Dóra pedig közölte, így ismerkedik. Igazából, fogalma sincs, hogyan. Mindig más szedte fel, vagy ült le mellé, magától sosem lépett igazán. Sőt. Ez a mostani annyira spontán jött, hogy ideje nem volt gondolkodni és nem is akar már egy ideje. Levetkőzni dolgokat, amiket nem tud, nem akar vagy egyszerűen csak lehetetlent remél. Ő mindig az marad, akit összeszedtek mások, csak most takarózik valami mással. Jó lenne tudni, mivel és mit akar ebből kihozni.
- Na, mondjad – hajol kicsit lejjebb, hogy még jobban átjöjjön a súgás és persze, hogy tényleg hallja, mert a hely nem lett csendesebb. Nem csak a zene, de mások is magyaráznak ezerrel, meg úgy kiáltoznak, mulatnak, ez ezzel jár. Megint csak felnevet a dologra és megrázza a fejét.
- Hé, én is levitás vagyok! Izé, csak voltam de na – okosnak azonban nem nevezné magát. A tudása még megvolt hozzá, már amihez, de az élethez… ahhoz egyenesen ostoba néha. De nem baj, így szokták meg bizonyára. Dóra sem gondolta olyan komolyan, ha tippelnie kellene, ellenben azt igen, hogy egy csapat levitás nem szívesen diszkóznak éjjel, inkább csendesen mulatna valami mást. Ő is, de most kell az új.
- Cheers – vagy mi a fenének mondják azt. Koccan és iszik, nem sok marad belőle, mintha szomjas lenne folyamatosan, de az alkohol ilyen, itatja magát. - Másnak vettem, merthogy ez csajos pia. Aztán eltűnt és hát marha nagy szerencsém volt csak, na – nem szépít, nem kertel, azonban örvendetes, hogy nem a semmiért adott ki pénzt. Bár más issza, de még mindig jobb, mint a tuják közé önteni. Ki tudja eleve, kik vannak ott, ugyebár. Itt, ebben a városban nyáron, mindent IS látni lehet és minden megtörténhet. Közelebb hajol, ahogy beszélni kezd ismét.
- Ahh, az ő bajuk akkor – legyint egyet ő is, menjenek, ha akarnak. Biztos találtak ők is valakit, vagy szimplán valamiért elkeveredtek. Megesik. - Benne vagyok – vigyorog egy sort, majd már megy is. Nem kell sokat húzni, ahogy hely van rá, már mozdul is bele a tömegbe. Nem egy nagy táncos, a ritmust azonban el tudja kapni és ringatózik vele. A pohár tartalmát issza ki végül, majd, mivel szemetes nincs a környéken, meg úgy nem is akar keresni, a földre ejti és úgy ropja tovább. Felnevet, amikor a lány csípője koccan az övének, közelebb araszol és vele mozdul tovább.
- Nem tudom mi ez, de jó a ritmusa! - válaszol, mert neki ez csak „tucc-tucc” meg „diumdisu” muzsika. - Áhh, olyat itt nem játszanak, mert nem rock and roll hely. Deee jó lesz ez – azzal már ropja is tovább, hol finoman átkarolva a másikat, hol csak mellette, előtte. Nem is figyel semmire, felesleges.
- Kérsz még? - hajol közelebb hozzá, ahogy a pohárra nézve közelebb vonta magához. Pont jókor, mert egy enyhén bemindenezett ember ugrál épp a közelükbe. De erre megint csak nevet.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. augusztus 12. 22:34 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben


Semmi sem tilt semmit. Az egész helyzetben ez a féktelenség és gátak nélküli érzet a legijesztőbb talán. Rég nem érzett ilyet, még egy másik életben, akkor volt ilyen felszabadult és spontán. Mintha kicsit az lenne és mégsem, sebek és hegek nélkül, melyek nem csak testét, hanem lelkét is beborítják. Talán ma este érezhet úgy, hogy ezekből semmi sincs, nem hordoz magával semmit sem és senkit sem. Elhagyta rövid ismeretségét, mégsem esett pánikba, nem kezdett el kutatni és rettegni, hanem röviden talált magának mást és másik utat. Mintha csak gyakorolná, hogyan találja fel magát egyedül. És ez csak jó, olyan jó, amit már mondtak neki, hogy tegye meg, lépje meg. De azt is tudja, hogy ez még sokáig nem lesz rá jellemző. Kezdetnek ez is szép.
- Persze, persze – bólogat is hozzá, pont elkapja a zene ritmusát és ütemét és mellé, jól jön ki. Tudja hát mire gondolt és igazat is ad neki. Itt, ebben a szituációban nem akar tanár lenni, nem akar a szenvedő, sem semmi más lenni. Csak felszabadult. Erre megint az alkohol a kulcs? Azt már jól ismeri, emeli is ajkához a poharat és kortyol. Remekül kezdi magát érezni, minden pillanattal előrébb van ebben.
A mosolyt viszonozva kortyol újabbat, majd hajol előrébb, hogy hallja is, mit beszél. Nevet egy sort rá, a fejét ingatva a dologra, de igazat ad neki. Mondjuk nem szó nélkül volt, hanem inkább ő volt idióta és szakadt le, de ebbe már nem akar belemenni.
- Ez nem is gonosz – mert valóban nem. Ha annyira akarnák, visszajöttek volna érte, keresnék, de azt se érzi, hogy a telefonja zizegne, pedig az egyiknek megadta a számát is, ha jól emlékszik. Vállat von, hogy akkor legyen így és hagyja magát húzni a parkett felé, illetve az ütembe, ami végül átjárja mindenét. Elengedve magát mozdul, szabad keze simul a nő derekára, ahogy nyakát karolja át és így veszi át a vezetést, már ha létezik itt ilyen igazán.
- Csak egy kicsit – vigyorodik el a felfedezésre, ámbár mozogni mindenki tud, az alkohol elhiteti hogy tud táncolni, a többi pedig adott. Lelassít, szinte megáll, ahogy a nő iszik és hamar eltűnik a saját pár, utolsó cseppje is, miközben leengedi a kezét.
- Ó, oké – nem mintha okos dolog lenne keverni vagy tetézni az állapotát, de ezt már elengedte a sokadik korty után. Nem mond nemet, semmire sem, így követi megint, mintha ma az lenne a dolga, hogy Dórát kísérje, bármit is tesz. Megáll a pultnál, poharát gyors kidobja, elengedi, majd kíváncsian figyeli a nőt, hogy mire készül. Hogy felkészült-e? Nem, sosem fog, de most úgy tesz, mintha, így bólint egyet.
- Ööö, nem nagyon. De cserébe vicces szoktam lenni – ez mát nem hangzik jól. Nagyot mereszt a szemein, amikor látja meggyulladni az italt. Ó, remek, ez akkor tényleg fejre fogja állítani? - Ha elalszik, le kell húzni? - ilyet még nem ivott, de kedvtelve nézi a lángokat, amik ha eltűnnek, ő már kóstol is. Igen, ez erős lesz de koccintásra tartja a poharat, arca csak kicsit nyúlik.
- Hát, a mai estére!
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. szeptember 5. 21:08 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben


Nem volt sem titok, sem nyílt tény, hogy mire képes, ugyanis elengedte vagy nem volt épp olyan állapotban. Tény és való, hogy sok-sok éve azonban főleg volt idő és alkalom arra, hogy megmutassa, mire képes. „Kapcsolatai” nagy részét is onnan szedte össze, mikor mennyi időre, aztán mikor bemarták, ez elszakadt. Itt, csak olyan „wish-ről rendelt” másolat ha akad, mégis, Dórának még ez a fajta is meglepő lehet. Nincs különösebb ok vagy épp a szenvedés huszonhatodik fejezete, egyszerűen csak ezt akarta. Hektikus, hogy mikor és mit akar, hol jobb, hol rosszabb, de az, aki a felszínen van, semmi mást, csak a jóleső bizsergést, amely fel-felfut a gerince mentén.
- Ó, ez megnyugtat – nevet vele egy sort, majd az italokra pillant. Nem semmi, azt kell mondani, ez tipikusan az az ital, amit normál esetben elutasítana, mert túl erős az ő szervezetének. Az sem a legjobb, hogy bájitala mellé fogyaszt bármit is, csak éppen nem hallotta volna, hogy tilos, így aztán, mostanság nem is volt rest meglépni azt. Nem lesz jó vége, csak a mai estének, reméli. Az, hogy hol fetreng majd, már más kérdés.
- Szerintem és lepörkölném a szemöldököm, amit meg szeretek, így… ja – tehát vár. Nem kell sok, hiszen nem az a cél, hogy a pokol itala legyen, így egy apró kóstolás után már tudja, ez ütni fog. Csak az íze kedvéért, de tudja, ezt nem nyalogatni kell, akkor sokkal rosszabb. Ivott ő már elég pálinkát, aminek a hőfoka kiégetne bármit, így aztán tudja, hogy lehet kellett volna kérni kísérőt, de nem akar gyengének tűnni, mintha bizonyítani akarna a nőnek. Nem akar, csak nem is tudja. Koccannak a poharak, ahogy biccent, majd épphogy ajkaihoz emeli, mire Dóra már dönti befelé. Elmormog egy „hűbazdmeg”-et halkan, majd nagy levegőt véve, követve a másikat, csak dönti lefelé. Az utolsó korty marad szájában és marja ki az utolsó ízlelőbimbóit, miközben a poharat leteszi. Egy nagyot nyel, teste megrázkódik kissé, érzi, ahogy mászik lefelé benne az alkohol, kimarja magának az utat.
- Ez méreg, nem ital – köhint egyet, amint lenyelte az utolsó kortyot. Ha a nőt nem, őt ez most megütötte. Már érzi a zsibbadást, ahogy saját ajkába harap, ott szokta először megérezni, hogy spicces. Aztán szép sorjában mindenhol. - De kurva jó – jegyzi meg, szinte már kimondja, hogy még egyet, de a nő megragadja a karját és húzni kezdi. Még szerencse, hogy nem esik hanyatt.
- Megmártózniiiii? - kihúzza a tömegből, el a zenétől, ahol most pörögne. Leesik neki, hogy mit szeretne, a nap utolsó sugarai még tökéletesen megvilágítják, ahogy vetkőzni kezd. Megállva esik le keze maga mellé, ahogy megmoccan benne valami és nem az ital. Feje billen kissé oldalra, hogy a ruhák darabja a földön végzik és ha nem szól hozzá, ő elnézelődik még egy ideig. Fejét megrázva pislog az arcára.
- Lemaradtam, mi? Ja, várj, mindjárt – rég nem az, vagyis de, de nem akkor, amikor agya kikapcsol. Ujjaival szedi szét a gombokat, löki le vállairól az inget, hogy nadrágja övével hadakozzon, sietve. Mintha hirtelen és gyors menet készülne, végül felröhögve követi a másikat a vízbe. Ő, attól félni? Soha.
- Jól van már na, itt vagyok. Ennyire hiányoztam? - vigyorog a másikra, majd egy az egyben, lábát betámasztva kapja az ölébe, készen állva arra, hogy a vízbe dobja, de egyenlőre csak fordul vele egyet. - Inkább neked kellene félned, mit szólsz? - dob egyet rajta, majd gyalogol beljebb. A zenét innen is tökéletesen hallani, a hűs víztől testére libabőr költözik. - És most? Pancsolni szeretnél? - pillant le rá, vigyorogva.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. október 5. 23:03 | Link

zsamo zsa. Kacor művész Úr előtt még. ki vagyok kerázva


Nem lepődött meg, amikor felöltött, bár aligha indult el az év, az idő még túl jó ahhoz, hogy bent tespedjenek, így menni kell. Vagyis menni akarnak. Eddig bízott a másik választásaiban és hagyta, hogy vezesse; nem is csalódott. Bár a legtöbb helyen vagy a környékén járt már, elég más felnőtt fejjel, más élethelyzetben végigmenni, mint gimisnek, gyereknek. Mást lát a szem, más az érdekes, amit akkor fintorogva nézegetett, azt most megélte. Így hát, ráhagyta, hogy bökjön a térképre és már mehettek is. Fogalma sem volt, mibe mászik bele.
Arca nemes egyszerűen azért nem tükröz semmi jót, meg a hoppanálás utáni pillanatokban szeretné nem lehányni a másikat. Elengedi, hiszen ehhez kapaszkodni kell, majd ellépve vesz pár nagyobb levegőt. Csak egy köpés lesz végül, a gyomra megnyugszik, szédelgése az, amely jobban kitart. Hiába. Ha minden nap, legalább ötször tenné, akkor sem szokná meg és nem is fogja. Mágiamentes – a farkast kivéve – szervezete nem fogadja be, mint valami idegen test, újra és újra begyullad és kínozza. Szerencsére a faluban – városban nem kell, ha meg utazik, többnyire ott a vonat. Viszont be kell látnia, könnyebb így ideugrani és vissza, csak éppen ügyelnie kell. Menni fog ez.
- Én mindent elhiszek, öt perc múlva. Addigra leszek jobban – bólogat, majd követi, a hangok irányába. Mert vannak. Egyre hangosabb zene, mert ez valami zene, csak nem ismeri fel. Aztán mégis. Szemei nyílnak nagyobbra, amikor végül valami istenverte fesztivál bontakozik ki előtte, de nem nagyszínpad és társaival, hanem az a hamisítatlan vidéki elánnal: a kábelek a földön futnak, valaki dobott rá valami szőnyeget, a savanyú sörszag kajaszaggal vegyül, egy kisöreg pedig valami veszett táncot jár vagy lehet áram rázza. Ajkai nyílnak el, ahogy végül Aleksz felé fordul.
- Hova a jó istenbe hoztál te engem? - ekkor esik le neki a mulatós üteme, talán valami roma nóta, nem ismeri fel, mert a hangosítás is vidéki, kicsit torz, kicsit hangos. Még nincs itt a fő attrakció, ezek szerint, jobb is, ha nem egyszerre kapja meg. Arca megdöbbent vonásait járatja körbe, ahogy forog, nézi a standokat és nyel egy nagyot.
- Hát imádom – nevet fel végül. Nincs az a rosszullét, amit egy jó kaja ne ütne ki. - Úristen, van lánchinta! - mutogat, mint egy gyerek. Akkor kell lennie savanyú cukornak, valami street food utánzatnak, mindennek? Megragadja a másik karját és elindul. Ennyi volt a bámészkodás.
- Honnan jött ez neked? Vagy most… miről maradtam le? - áll meg a sor végén, ami a kajás pultot jelzi talán. Vagy italt. Bánja fene, ameddig nem kap választ, körbeforog ismét és nevet. Mintha csak hazaért volna.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2021. október 5. 23:03 Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. október 6. 21:50 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben



Felnyúl, mintha érezné, hogy össze van borzolva és megigazgatja azokat a szemöldököket. Nemigen foglalkozik vele, még gimiben volt mánia egy időben, hogy ki-kitépkedtek darabokat belőle, de miután mindig ordított, ha ezt tette, hamar felhagyott vele. Külön öröm, hogy a természet megkímélte és nem nőtt egybe, vagy olyanra, mint valami bokor, így aztán jó ott és úgy, ahol van.
- Hát köszönöm szépen. Én vigyázok – más kérdés, hogy amikor megtörténik a baleset, épp nem vigyáz. Inkább figyel az italra, mint bármi másra és az nem is engedi kalandozni. Kimarja torkát, gyomrát, az odáig vezető utat. Ez a folyékony tűz, meg van róla győződve, mégis megpróbál nem vinnyogni és torz arccal haldokolni. Mimikáját feszíti meg, ahogy végül enyhül az ital aromája. Kellett volna kísérő, úgy egy vödör víz vagy édes lőre, azonban nem kér ki semmit. Ideje sincs nagyon rá.
- Ezt is túl lehet élni – de azért, amikor a lány elfordítja a fejét, egyet azért még némán kiált, vagy csak hűti a nyelvét. Tényleg túléli, eldönti, hogy azért mégis kéne valami, ekkor azonban már húzzak is. Nos, ha már víz, majd nyel pár kortyot úgyis, ahogy ismeri magát, így aztán bőven
- Jó, jó, jó, megyek én – mintha komolyan valami akció lenne vagy vad buli, pedig csak a víz. A bikini a ruha alá rejtve hatásos kis ötlet, azonban ő erre nem gondolt, megoldja másképp. No nem csupaszon, az értéket kitéve avanzsálja a jelenlegit annak, csak felsőtestét és lábfejét csupaszítja le.
- Az ujjaim öregek már ehhez – arra persze csak nevet, hogy segítsen-e, mert végül hamar megvan, minden landol a földön egyelőre, hogy egész lényét, de egyelőre csak lábait engedje bele a vízbe. A hideg rögtön felkúszik, hátán, karján libabőr telepszik meg. Mégsem áll meg nyavalyogni, az erős ital bőven fűt rajta annyit és úgy, hogy már ne érezzen semmit fagyosnak.
- Cápák? - néz le, fordul körbe, amennyire tud vele és visszapillant rá. - Te mit szívtál? A Balatonban delfinek élnek, megmondta a Kozsó is – kényelmesedik el közben a karjában Dóra, bár nem sokáig. Azt mondják legjobb hamar túlesni rajta, így segített neki. Nevet hangosan, majd amint felbukik, úgy veti magát ő is a vízbe: mellette csattan, így kap még egy adagot, amit fröcsköl. Pár másodpercig siklik, úszik a felszín alatt, majd felbukkanva áll fel és rázza meg a fejét. Vizes tincsei állnak annyi felé, amennyire csak tudnak, de hamar nyúl oda és lapítja azokat a fejére, miközben visszalépked mellé.
- Ugyan. Te akartál pancsolni, szóval csak segítettem – vigyorog ismét. Az ital immáron fejében lekapcsolta azt, akit már régen a semmibe akart űzni. Nincs a bociszemű, szomorú mosolyú kis senki, most úgy érzi, hogy kiszabadult végre és azt tehet, amit csak akar. A zene ritmusára mozdul a vízben, majd áll meg, amikor Dóra hátranyúl. Végignézi, ahogy végül lekerül a bikinifelső lekerül róla, szabaddá téve a melleit. Nos, nem rejti véka alá, hogy most biztosan nem a szemeibe bámul, csak ezután vezeti arcára a tekintetét. Egy időre.
- Ó, hát ilyet én nem tudok – pillant le csupasz mellkasára, amire ráfog, mintha hasonló dús keblei lennének. - Szeretnéd, hogy elkapjalak? - mire azonban meg tudná tenni, eltűnik. Csak az apró textil marad, amit felvéve nézeget. Elvigyorodik maga elé, amikor hallja a vizet, ahogy felbukkan. A válla érintésére fordul hirtelen és kapja el a derekát, majd rántja magához, szorosan. Közvetlen közelről fúrja tekintetét az övéibe.
- Megvagy. És most? Játszol tovább? - tartja derekánál fogva, csúsztatja fel mégis rajta finoman ujjait. Szabad kezével finoman tűr el arcából pár kósza tincset, majd hajol közelebb, de egyelőre csak nyaka bőrére szusszant, mintha most ő akarna játszani. Egészen mást, mint eddig.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2022. február 2. 23:49 | Link

zsamo zsa. Kacor művész Úr előtt még. ki vagyok kerázva


Csak győzze kivárni. Mondjuk nem nehéz, mert addig nem is mozdul, jobb ha nem, mert akkor lehet olyan lesz, amit nem kellemesen emleget bárki. Főleg nem ő. azonban csak az inger kerülgeti, erősnek nevezett gyomra pedig irigyli a talajtól azt, amit már megevett. Nem mintha ezen múlna, kettővel ezelőtt, mikor vizsgálatra vitték, kipakolt mindent, szóval sosem tudja, hogy akkor most megszokta, vagy nem, csak makacskodik.
- Köszi – nyögi rekedten, majd egy utolsó nagy nyeléssel rendezi magát. Kiegyenesedik, arcába lassan szín költözik és úgy néz ki, életbe marad. Olyannyira, hogy percek múltán már mellette lépked, mintha mi sem történt volna. Sőt, olyannyira, hogy amikor el is árulja, hova hozta, hangosan felkacag. Ez már valami! Az ő világa, a trash, az élete azon része, amikor semmi baja nem volt. Mennyi alja vásáron jártak és hisztiztek ki műanyag játékokat a haverjaival. Már el is felejtette szinte, hogy ezek léteznek, erre tessék, kapott egy utat ajándékba.
- Telekgerendás. Ilyen létezik? Basszus – még mindig hahotázik kicsit, látványosan tűnt el az a szomorú, sötét villanás lényéből, tekintetéből, ami mostanság jellemzi őt. Nem, nem tűnik el végleg, ahhoz idő kell és mégis, most boldog, örül, elfelejt mindent. Nem jók ezek az alkalmak, mert utána jön rá mindig, hogy amúgy minden egy határ szar, viszont ha nincsenek ezek a pillanatok, nos… mindenki sejti, hol lenne. Az alatt a föld alatt, amit tapos, mert épp körbefordul. Hallja, hogy a színpad és a dodzsem teljesen már zenét játszik és igen, ez a kavalvád visszalöki az időben. Szinte már olyan sértetten pillant a másik felé, mintha anyjára tenné, aki nem hajlandó megvenni a hatvanötödik műanyag, villogós pisztolyt.
- Hé! Tökre bírom a hintát, ha meg hányok, nem ciki. Más is teszi. És már elég magas is vagyok hozzá – mert hát, van abból gyerek is, nem messze tőle, de abba meg már nem engedik beleülni. Végül mégse a hinta felé indul meg, annyi az inger, hogy el is felejti kicsit.
- Aha, rémlik. Mondjuk nem minden, mert kicsit besöröztem, de nem gondoltam komolyan, hogy ennyire fontos és megragad benned – pillant felé. Mondjuk az őrült ötleteknek pont ez a lényege. Hirtelen, spontán és… ilyen. - Tényleg ideje volt már egy ilyen vurslinak. Köszönöm szépen – hajol oda és nemes egyszerűen csókolja arcon. - Ezért meghívlak egy túlárazott sörre és sült kolbászra. Vaaagy hot-dog, vagy lángos. Tessék, még választhatsz is. Bár mondjuk… káposztásat illene enni – ennyi. Nem neki, Aleksz-nek kell menekülnie, mert bizony, felpörgött és nem áll le mostanság.
Szál megtekintése

A fővároson kívül - Helvey Belián Balázs hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek