A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Csonka Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. október 19. 23:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=819622#post819622][b]Csonka Zsombor - 2020.10.19. 23:53[/b][/url] Miattadakár Németországban is A lány mellett állva igazából már nem is érezte magát olyan rosszul. Inkább attól tartott kicsit, hogy mi lesz, ha majd otthagyja. Le kell esetleg ülnie, társulnia kéne Mrs. Vizsnyiczkyhez, vagy csak a terem szélénél elég, ha megáll és onnan csodálja Rarát. Mindenesetre aggodalmait semmiképpen nem varrta volna most a lány nyakába. Tipikus féloldalas mosolyával nézett a lányra. - Úgy gondolod? - kérdezte, felvonva a szemöldökét. - Akkor ezt hallgasd. Ich liebe dich - ejtette ki a szavakat a legkevésbé németes hangtónusban. Így inkább tűnt úgy, mintha franciául beszélne, vagy bármilyen latin alapú nyelven, csak németül nem. De a lényeget akkor is kimondta, és a világ összes nyelvén is elmondaná Rarának, ha tudná. - Értem ne izgulj. Én jól megleszek anyukáddal. Majd elmesélem hogy ismerkedtünk össze, vagy talán azt, ahogy beszöktem a meghallgatásodra. Azzal biztos megnyerem majd magamnak - kacsintott sármos mosolya mellett, de szeme elárulta, hogy tényleg boldogság csillog benne. Azért, mert most is ott lehet a lánnyal. Nem mondta, hogy kicsit sem érezte magát furcsán, ahogy látta Rarát egy másik férfi nyakában. De azzal is tisztában volt, hogy ez nem ugyanaz a fajta ölelés, amit ő szokott kapni. Csak hallgatta, ahogy a lány izgalommal telt hangon magyaráz valamit nagyon a valószínűleg Alexander névre hallgató úriembernek - spoiler, egy perccel később kiderült, hogy Zsombor eltalálta a nevet. Kezet nyújtott az idegennek. - Meine GrüßeÜdvözletem - mondta ki az idegen szavakat. Ez volt az egyetlen dolog, amelyet megtanult mielőtt elindult, de azt se tudta, hogy egyáltalán helyesen használja-e. Bólintott egyet a férfinek, és valamilyen fura ösztöntől vezérelve egy kicsit közelebb állt meg Rarához, mint ahogy eddig tette. Sőt, igazából a kezét is rátette volna a vállára, vagy átölelte volna a derekát, de szerencsére agya épp időben küldte ki a leállító hadműveletet a mozdulatra. - Tíz évig, wow, az jó sok idő - bólintott Zsombor. - Akkor biztos jó sok mindent tudtok egymásról - jegyezte meg. Azt se tudta pontosan miért.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. október 21. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=819751#post819751][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.10.21. 20:41[/b][/url] outfit|valamikor a szünetbenKomoly arccal bólogatott, hogy ő bizony úgy gondolja. Mert ha nem is tűnt volna annak, most már mindenki látta, hogy bizony vele van, róla meg az is tudta, hogy nem helybéli, aki még csak hírből ismerte. Ilyen körökben hamar híre ment a feltörekvő tehetségeknek, és Sári annak számított. - Csapnivaló a németed, de ha szeretnéd adok néhány nyelvleckét - vonta magához vigyorogva, hogy egy rövid csókot adjon kedvesének. Mindenesetre megmelengette a szívét ez a három szó. Máskor is szívesen hallotta, de itt és így, egy ilyen megmérettetés előtt különösen. - Meséld csak el. Nem is tudom, hogy engem vagy téged fojtana meg előbb - kuncogott fejcsóválva. Tekintetében olyan huncutság csillogott, mint a rosszcsont gyerekekében szokott. Az hiányzott volna csak igazán, hogy az anyja tudjon arról, mi mindent csináltak már ők ketten. Ami neki csupán vidám emlék volt, az mindenbizonnyal az édesanyjának már valami olyan lett volna, amin megéri kiakadni. Nem véletlenül nem tudott szinte semmiről, ami Sárival történt. Valóban úgy tűnt, hogy nem alakulhatott volna jobban a délelőtt. Hiszen ott volt vele majdnem mindenki aki számított és három percnyire állt a sikertől. Mert úgy ment el, hogy őt ide fel fogják venni. Alex már csak hab volt a tortán. Nem várta, hogy felbukkan majd a volt párja. - Hát igen, gyakorlatilag együtt nőttünk fel. - Jótékonyan nem mesélte el, hogy a német fiú olyan helyeken érintette meg ahol addig és azóta sem senki, hogy ő volt az első plátói szerelme, és hogy neki mesélt el egyedül részleteket abból az éjszakából. Nem ismerte a teljes történetet ugyan, de többet tudott a nővérénél is. Sok idejük azonban nem volt kiélvezni ezt a kedves szituációt, mert jelezték, hogy a táncosoknak ideje lenne elmenni melegíteniük, hogy aztán színpadra léphessenek. Gyorsan eligazította Zsombort, hogy honnan látni rá legjobban a színpadra anélkül, hogy az anyjával kéne találkoznia, majd egy gyors búcsúpuszi után eltűnt az egyik nyitott ajtó mögött.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. október 24. 00:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=819940#post819940][b]Csonka Zsombor - 2020.10.24. 00:21[/b][/url] Miattadakár Németországban is Még mellkasa is belezsibbadt abba az érzésbe, amelyet Rara váltott ki belőle. Egyetlen szavával és cselekedetével képes lett volna térdere kényszeríteni Zsombort, arról nem is beszélve, ami ajkai bevonásával rendelkezésére állna. Teljesen övé volt, és Rara pedig Zsomboré. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az a csók, amelyet mindenki előtt vétettek. Valószínűleg már ezt is hallgathatja a barna egy ideig, nemhogy a sztorikat, amelyeket Zsombor oly készségesen felajánlott, hogy megoszt vele. Ha csak maga lenne, valószínűleg megtette volna, ha kérdezik. Magától nem, mert szerette magának megtartani az ilyen élményeket, de Rara miatt sose fogja a családja előtt felhozni megismerkedésüknek rejtélyes mibenlétét. Az új szereplő felbukkanása kicsit összezavarta Zsombor "sziklaszilárd" érzelmi világát. Azonnal olyan dolgokat akart tenni, amelyek kifejezik német tudás nélkül is, hogy Zsombor hol áll ebben a háromszögben. Anélkül, hogy ez egyáltalán benne tudatosult volna. Csak ösztönösen reagált a szituációra. Azonban mielőtt ténylegesen valami hülyeséget tett volna, szerencsére már kezdődött is a show. - Csak gondolj arra, hogy milyen jó volt a zongoraversenyeden is, mikor ott voltam - kacsintott rá Zsombor, és egy csókot nyomott szájára, hogy ezzel útnak eressze. Aztán Rara előzetes gyorstalpalója szerint elfoglalta pozícióját. Úgy izgult érte, mint magáért még soha.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
Írta: 2020. október 24. 03:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=819948#post819948][b]Helvey Belián Balázs - 2020.10.24. 03:06[/b][/url] a hazaút, a nagy találkozás. messze otthontól, együtt.
- Ó, vagy úgy. Küldi akkor a sütiket is, remélem – a rajongók már csak ilyenek, szinte mindegy és kortalan. Nincsen azzal semmi probléma, ha nem ölik egymást a szomszédok, arról pedig aztán semmit sem tud, milyenek erre a népek és persze arról sem, akikhez közelednek. Beszéltek róla, ha nem is minden nap, minden órában, de szóba jött, aggodalma, várakozása és persze öröme is, mert örül, még ha izgul is és legszívesebben még mindig időt kérne, pár percet, hogy valami olyan monológot találjon ki, amitől megnyerőbb és határozottabb, mint ami, hogy aztán utálja magát érte, hogy ennyire mű akarjon lenni. Igen, volt róla szó, adja magát, adja azt, akit Mihail is ismer és akkor semmi zsákbamacskát nem árul. Így lesz korrekt. Csak akkor is. Ahogy közeledett a dátum, úgy nem tudott nem gondolni rá, még ha szavakba nem is öntötte. Ahogy ledőltek aludni előző este, úgy hallgatta szuszogását és képzelte el a helyzetet, a helyet, amely felülmúlta az képeket, amiket festett a fejében. Ez egy más ország, más táj, más közeg, mint a falu, ahol vannak nagy házak, de nem ekkorák. Nem járt sosem ilyen közegben, hiába volt tehetősebb barátnője, ők is egyszerűbb családi házban éltek. De nem irigyli, nem ítéli el, mert… mert nem lényeges. Ha egy kis házba vinné, az sem számít. Együtt mennek és ez egy nagy lépés, amelytől kiugrik a szíve, nem csak a csóktól, nem csak az abba sűrített érzelmektől. Nagy lépés. Érzi. Reménykedik abban, hogy méltó is rá. - Szuper, szuper. Vannak is ötleteim – tereli el kavargó gondolatait egy vacsora ötletére, ahol persze valami egyszerűt de nagyszerűt csinál, ahol kötetlenebb lesz, könnyebben mozog. De nem fogja erőltetni, azt sem tudja, miket tervezett ő, vagy esetleg a szülei, hiszen, bármi lehet. Felszusszanva engedi el ajkainak érintését, a bőrén hagyott apró foltok emlékét, amelyek bizseregnek, majd libabőre is elsimul. Kicsit fázik, talán az izgalom, idegesség, még csak az kéne, hogy annyira bepörgesse magát, hogy a láza is felszökken. Képes rá, vagyis, egykoron képes volt, nemigen volt azóta olyan beteg. Feje billen kissé oldalra, miközben hallgatja, hogy a vacsoráról egész messze terelődnek a gondolatok. Mintha ártatlan akarna tekinteni rá, miközben ajkai szegletében somolyog, úgy, amikor igenis veszi az utalást és folyik bele abba. - Akkor ezért mondtad, hogy felesleges annyi holmi. Én meg nem értettem – csóválja meg a fejét, mintha szörnyű dologra célozna. Nem hiszi, hogy bár saját külön szint, azonnal majd meztelenkedni fog, szóval lényegében ami kell, az van nála. – Tudom mit jelent, tudom én. De nem hiszem, hogy ez gond lenne – hajol oda, hogy egy gyors csókot hintsen arcára, majd enged a húzásnak és követi felfelé. Lefele néz, nehogy elvétse a lépést, ha a cél előtt töri ki a bokáját, akkor inkább süllyedjen is el. - Jaj, rendben. Akkor nem lesz gond – most, hogy valami kütyü, vagy egy tag, aki majd minden szavukat figyeli, nem fontos. Nagy szemekkel néz fel rá, kapaszkodik az ujjaiba és nyel egy nagyot. - Nem tudom – de mire ezt kimondja, igazából bent vannak. Becsukódik mögötte az ajtó, az idő lelassul, kellemes meleg és közeg veszi körbe. Talán még valahol riadt a tekintete, kicsit, de hamar szedi ki azt onnan és néz végre feléjük, azokra, kikre már mióta készül. Lehunyja pár pillanatra a szemeit, ahogy hátára simítva tenyerét, ismét kissé a felsőbe kapaszkodik, de ahogy pillái felnyílnak, elhangzanak a szavak, valóban rendben. Izgul, pulzusa az egekben, de arca érdeklődő, mosolyog és mintha lámpaláza elmúlna. Már kellemesen simulnak ujjait a hátára. - Hello… jó napot. Örülök a találkozásnak – szavai kissé erőtlenebbek, de ezt csak az veszi észre, aki eddig is hallgatta. De még mindig a legjobb, mintsem kimenekülni és levegőt kapkodni.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. október 24. 17:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=819960#post819960][b]Weiss Arion Ruben - 2020.10.24. 17:38[/b][/url] Nairobi - hurrá, "nyaralunk" | Hotel Quinta Jardins do Lago - PortugáliaMajdnem elcseszte, majdnem kizökkentette, a lényeg mégis maradt, nem? Jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy tudja miben mozog és mit irányít, mint nem. Ezt is arra fogja, hogy már mióta egy istentelen faluban kell tengődni, talán kissé megkopott a hirtelen és úgymond váratlan improvizációkra való hajlama. Talán még az is, hogy ezt Vele kell átélnie, azzal, akinek az idegeire megy, és fordítva, mióta csak megérkezett. Talán kettejük versengése és ellenszenve is rányomja a pecsétet a helyzetre, főleg arra, hogy közben pedig bájosan kellene mosolyognia és ki tudja, még mit. Nem tolja túl, nem öleli át és csókolja, mint a friss házasok, adja azt, aki nehezen viseli a külső figyelmet, elég neki a kedves neje, nem kell itt bevonni a fél gárdát. Tény, hogy nem készült fel erre, de ne higgye a nő, hogy egy percig is veszélyben lesz miatta a helyzet. Már nem. - Valóban, elnézést. Kicsit szétszórt vagyok – még mosolyt is enged, talán ettől most már hihetőbb. Az emberek könnyen manipulálhatóak azzal, amit látnak és nem is kell hozzá bármilyen nemű illúzió, egyszerűbb, mint a faék. Bár már igazán kamatoztatná képességét, de arra mindig figyelmeztetik hogy ne és óvatosan, inkább ne legyen feltűnőbb az átlagnál. De talán majd itt, egy kicsit kinyújtóztathatja magát. - Nem leszek, édes. Csak egy jó alvás kell – figyeli, ahogy közelebb hajol és valamit súg a nőnek, megenged magának egy laza szemforgatást és mindent kifelé töltve inkább azzal foglalja le magát, hogy a tollat az ujjai között pörgetve néz körbe ismét. A diskurzus hamar véget is ér, elkapja a recepciós zavarát és sejti, hogy miről lehetett szó. Nők. Bár most, ezzel az álcával nehezen fognak becsajozni, vélhetően, amúgy sem lesz idő rá. Vagy ki tudja. Elengedi, ahogy végül szabadulnak a bejelentkezés procedúrájától és mehetnek megnézni, azt a bizonyos lakrészt, ahol ők most ketten fognak élni, pár napig. Reméli, jót képzel és több részből áll, legalább annyi szeparáció lehetne köztük, de, semmi jó előérzete nincs, csak egy hatalmas ágy és… giccs. - Mindenkivel az vagyok, de veled kevésbé. Érezd a szeretetem – áll meg a liftnél, majd még egy utolsó körbepillantás és már be is lép, amint a napbarna, nevetgélő vendégek kimásznak onnan. Igen, ide pihenni jönnek az emberek, nem megfigyelni, mint valami vészterhes film, beszállva pedig, azonnal a gombra nyom, nehogy az legyen, hogy valaki pont hozzájuk akar csatlakozni. Ekkor fordul végül felé. - Fogalmam sincs, mire célzol. Annyira nem vagyok hülye, hogy egy ennyire civil terepen ostobaságot csináljak. Ó igen, ki se kell mondanod, majdnem elcsesztem a csajjal, de őszintén, az utolsók között volt az, hogy veled kell házast játszani – lép ki a liftből, amint megérkezik és gyors pillantást vet a szobaszámra. Megindulva keresi, stillszerűen a legnagyobb és legelőkelőbb helyre mutat az irány. Megáll az ajtó előtt, nagyot sóhajt, majd a kártyát érinti oda, hogy a csippanással megnyíljon a sokaknak mennyországnak számító szoba. Beballag, és fájdalmasan nyög fel. - Ez a pokol. De legalább van kanapé – sóhajt fel, majd beljebb lépve a bekészített csomag irányába indul. Azt fogja meg és várakozó pillantással néz felé, miközben feltépkedi a ragasztót. – Ebben bizonyára pedig csupa jó hír lesz. Ha már házasok vagyunk, kedves, akarod elsőnek megnézni? – villantja felé vigyorát.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. október 31. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=820463#post820463][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.10.31. 17:55[/b][/url] outfit|valamikor a szünetben|choreographyNem messze a világot jelentő deszkáktól volt egy kis terem, ahol a színpadra lépni készülő fiúk és lányok bemelegíthettek. Olyan ismerősen furcsán érezte magát, mintha visszacsöppent volna öt-hat évvel korábbra. Melegítés közben látta maga előtt a tíz éves Sárit, amint ugyanezt a rutint követve átmozgatja minden izmát. Van, ami nem változik. A kötelező koreográfiát együtt táncolták mindannyian. A hely szűkös volt ugyan egy kissé, de igyekeztek mindenkinek elegendő teret adni. Kívülről egész lenyűgöző látvány lehetett, ahogy a sok táncosnövendék egyszerre lépett, fordult, emelt. Sára a lelki békéjének megőrzése miatt inkább csak magára és a zenére figyelt. Felszabadult mosollyal tekintett ki néha az öttagú bírálóbizottságra, hogy aztán tekintetét ismét a közönségre szegezze. Nem érdekelték a többiek, nm foglalkozott velük, csak magával. Lefelé menet cinkos pillantást vetett Zsomborra, tudta, hova kell néznie, hiszen ő irányította oda. Talán azért, hogy mindent a lehető legjobban lásson, talán azért, hogyha szüksége van rá tudja, hol keresse. Talán egy kicsit inkább mindkettő miatt. Az egyéni előadások előtt sorszámot húztak, így biztosítva a kivételezés elkerülését. Örült, hogy a négyes számot húzva viszonylag előre került a sorban, de nem kellett elsőként színpadra állnia. Akkor az izgalom biztosan nem engedte volna, hogy olyan minőségű teljesítményt nyújtson, amilyet elvárt magától. Kedves mosolyt villantott az éppen színpadról távozó harmadikra, majd ő lépdelt fel, hogy mosolyával a közönséget is megajándékozhassa. Egészen addig, míg fel nem csendült a zene. Túl komolynak érezte ezt a dalt, hogy vigyorogjon közben mint a tejbetök. Mozdulatai egyébként is sokkal akrobatikusabbak és modernebbek voltak, mint az elvártak lettek volna, így már két dologban különbözött vetélytársaitól. Nem félt egyedit alkotni, valami olyat csinálni, amire senki nem számított. Mikor már azt hitte volna, hogy minden jól alakul elrontotta az ugrást. Vagyis nem, pontosan jól tudta, hogy kifelé ez egy tökéletes arábelnek hatott. Rosszul érkezett viszont, amit bal bokája egy hangos reccsenéssel és éles fájdalommal jelzett. Egy pillanat volt csupán, míg a fájdalom átsuhant az arcán, külső szemlélőknek mindenbizonnyal fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben vele. Becsülettel végig csinálta az egészet, hogy aztán könnyeivel küszködve hagyja el a színpadot.
A hátsóajtón osont ki táskájával, hogy meglephesse a fiút a rejtekhelyén; a hangos zene és puha léptei észrevehetetlenné tették érkezését. Hátulról ölelte át Zsombort, mielőtt magával húzta volna ki, az előcsarnokba, ahol senki nem zavarta meg őket.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. november 2. 15:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=820643#post820643][b]Csonka Zsombor - 2020.11.02. 15:27[/b][/url] Miattadakár Németországban is Beállt a sok öltönyös muksó közé. Kihúzta magát, mintha ő is egy lenne köztük. Fejben eljátszott a gondolattal, hogy megszólítja egyiket és valami olyat mond neki, hogy „Cudar időnk van, Mr., nem gondolja?” közben persze valami furcsa fejhangot használva, mint amit az ilyen elitisták szoktak, csak aztán rájött, hogy senki nem értené meg, mit mond. Úgy pedig már nem akkora fun. Aztán elkezdődtek a táncok. Természetesen a sok növendék között is folyamatosan Rarát kereste a szemével, és azt nézte, ahogy önfeledten élvezi, amit csinál. Mintha egy pillangó lenne, tele eleganciával és érzelmekkel, melyeket talán még Zsombor sem érthet meg teljesen. Tapsolt, mint mindenki más, és rámosolygott Rarára, ahogy lement a színpadról. Aztán jöttek a többiek. Zsombor mindig is értékelte a művészetek minden fajtáját, így a tánc is ezek közé tartozott. Csak míg másokat fel tudott fogni, addig a táncot nem. Hogy képesek az emberek úgy mozgatni a karjukat? Ha évekig gyakorolta volna se lenne képes arra az ugrásra, pláne nem még ritmusra is. Aztán végre az ő barátnője jött. Laza, pihenő testtartása azonnal megváltozott, szinte haptákba kapta magát, és úgy figyelt, mint senki más a teremben. Minden pillanatra, mozdulatra, szinte még pislogni is elfelejtett. Látta a fájdalmat megvillanni a lány arcát, de nem tudta, hogy az valóságos volt, vagy csak ő képzelte oda, hiszen olyan gyorsan vége lett. Amint vége volt a táncnak, Zsombor tapsolni kezdett, és felkurjantott mint ahogy egy rock koncerten szokás. Szinte egytől egyig mindenki rá pillantott rosszallóan, de ő mit sem foglalkozott velük, csak Rarát nézte. Gyönyörűbb volt most, mint eddig bármikor. A lány fele fordult, amint megérezte karajait maga körül, de mielőtt megszólalhatott volna, már szinte kint is voltak a folyosón. Mikor becsukódott az ajtó, Zsombor szorosan magához húzta Rarát, és picit elemezve a Földtől megpörgette maga körül . – Gyönyörű voltál, annyira csodálatos és olyan tehetséges – tört ki belőle, és letéve a lányt két lábára egy csókot adott neki, az hátha elárulja, amire a szavak nem képesek.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. november 2. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=820680#post820680][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.11.02. 21:41[/b][/url] outfit|valamikor a szünetben|choreographyKellett neki az a bátorító mosoly. Semmi több, csak egy mosoly elég volt, hogy azonnal jobb hangulatba hozza. Nem mintha azelőtt rossz kedve lett volna, de ilyen helyzetekben mindig örült minden bátorításnak. Talán épp ez az aprócska gesztus adott neki erőt ahhoz, hogy végig csinálja az egyéni produkcióját is. Talán ha nem lett volna ott Zsombor és nem akart volna bizonyítani neki, akkor a sérülés után otthagyta volna az egészet. Vagy legalábbis lényegesen leegyszerűsítette volna a koreográfia végét. De így volt kiért és volt miért dolgoznia, küzdenie és harcolnia. A jutalmul járó ismerős taps megmelengette a szívét, jó érzésekkel távozott a színpadról, hogy aztán meglephesse kedvesét. - Zsombooor - kuncogott ahogy lábai elemelkedtek a talajtól. Úgy érezte magát, mint kislánykorában talán. Felszabadult volt és boldog, mindenkinél boldogabb. A fiú társaságában alapvetően is rendszerint így érezte magát, nem még ebben az eufórikus pillanatban. Alig érezhetően megbillent, ahogy talpa ismét a földdel találkozott, a bokájának nem tetszett a hirtelen pozícióváltás. – Örülök, hogy tetszett, de ezt most bekéne kötnöm, mielőtt rosszabb lesz – pillant kissé bocsánat kérően először a fiúra, majd a lábára, csak hogy ő is értse, miért lép ki az ölelésből és teszi le a fenekét egy székre. Azért nem felejti ám el magában még háromszor elismételni a fiú szavait. Gyönyörű. Csodálatos. Tehetséges. Okos lány lévén mindig van nála egy adag fásli és fájdalomcsillapító kenőcs. Leoldotta lábáról spicc cipőjét, hogy aztán a táskájából előhalászott kellékekkel stabilabb állapotba hozza sérült végtagját. Felvette kedvenc hosszúszárú pöttyös zokniját és a legkényelmesebb tornacipőjét nem törődve azzal, hogy milyen látványt nyújthat. Így legalább kényelmesen érezte magát és a többi nem számított. Fejével intett a göndörnek, hogy üljön oda mellé, ha esetleg eddig még nem tette volna meg. - A többiek milyenek voltak? - kíváncsiskodott. Bár tudta, hogy érdemleges választ valószínűleg nem fog kapni, de azért próbálkozott.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. november 8. 00:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=820913#post820913][b]Csonka Zsombor - 2020.11.08. 00:03[/b][/url] Miattadakár Németországban is Együtt nevetett a lánnyal Zsombor is. Úgy érezte, ki tudna ugrani jelenleg a bőréből és nem csak azért, mert a lányon látta, hogy jól esik neki, hanem mert ő maga is büszke volt rá. Még akkor is, ha nem sokat értett a tánchoz. Azonban a mosoly gyorsan váltott át aggodalomba, ahogy Rara letette a popóját a padra. - A tánc közben történt? Miért? Vagyis hogy hogyan? Nagyon fáj? - térdelt elé Zsombor azonnal, hogy ő maga is megnézhesse a lány bokáját. Gyengéden tartotta a sérült részt, de minthogy ehhez sem sokat értett, nem látott rajta nagy elváltozást. Talán egy kicsit be volt dagadva, de akár képzelhette is, amilyen hipochondriás, ha másokról van szó. Nézte, ahogy a lány gyors, rutinos kézmozdulatokkal kötözi be a fájó részt. Egyszerre tapasztalt valamiféle disszonanciát érzelmeiben. Nem értette, mégis csodálta. Összevonta a szemöldökét is, és egyszerűen nem tudott benne maradni a kérdés. - Miért nem gyógyítod meg mágiával? Ha azok ott bent muglik is, nem hiszem, hogy pont most fognak kijönni... - furcsállta a dolgot. Szerencsére még suttognia sem kellett, hiszen az ittlévők egy kuma szót nem értettek abból, amit mondott. Legyintett. - Kisszerűek és unalmasak. Volt egy lány, aki a hattyúk tavát próbálta leutánozni. Hát azt még én is ismerem - akadt ki teljesen, hiszen hát mondjon bárki bármit, Zsombor egy szint volt. Minden tekintetben. Aztán komolyra váltott, és leült a lány mellé. - Mond csak, ez az Alexander... - kezdte, de még ő maga sem tudta, hogy mit fog megkérdezni. Túl egyenes ember volt ahhoz, hogy csak úgy elcsevegjen a lánnyal a gyerekkorukról, vagy bármiről. Neki az a konkrét válasz kellett. - Aggódnom kéne? - nézett mélyen Rara szemeibe. Tudta, hogy ott választ talál majd. Mint mindig.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. november 14. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821235#post821235][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.11.14. 21:41[/b][/url] outfit|valamikor a szünetben|choreography- Csak rosszul érkeztem az ugrásból és alámfordult a bokám. Semmi komoly, csak egy kis ficam – nyugtatta szavaival a fiút, miközben rutinos mozdulatokkal kötözte be az sérült testrészét. Nem ez volt az első és biztosan nem is az utolsó eset, hogy ilyen aprócska sérüléseket szenvedett el, így nem kerített neki túl nagy feneket. – Azért, mert ez nem olyan, ami miatt érdemes lenne vállalni a lebukás kockázatát. – Sosem tudhatta, hogy mikor jelenik meg éppen egy varázstalan az ajtóban, és mivel ez nem ért annyit inkább nem kockáztatott. Amúgy sem volt igazán mit, a lábának már édes mindegy volt, hogy egy ficammal több, vagy kevesebb. Rettegett, hogy egyszer lesz valami komolyabb baja, például egy stressztörés a lábujjaiban vagy egy spiráltöréstől a középcsontban, ami után vagy nagyon hosszú ideig vagy talán sosem táncolhat többé. Az orvosok, akikkel találkozott már felkészítették rá, hogy egyszer lehet, hogy eljön az az idő, amikor a teste megadja magát, és felmondja a szolgálatot, de imádkozott, hogy ez lehetőleg minél később következzen be. - Ne legyél már ilyen, biztos tök ügyesek voltak – válaszolt a göndör kiakadására nevetve. Jót derült azon, hogy kedve ennyire nem értékelte a többieket, holott egyébként nem is értett a tánchoz. Nagyon, de nagyon szórakoztató volt. - Igen? – Ahogy a fiú leült mellé Sári sérült ballját a fiú lábaira fektette. Így kényelmesebb volt, és egyúttal közelebb került Zsomborhoz is. – Nem, nem kell aggódnod. De kérdezz, ha szeretnél, bármire szívesen válaszolok – válaszolt őszintén. Hagyta, hogy a mélybarna tekintet az övébe fúródjon, hiszen tudta, hogy semmi olyat nem fog találni, ami aggodalomra adnak okot. Alexander számára egy nagyon kedves barát volt a múltból, de ennél semmi több.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Írta: 2020. november 15. 22:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821366#post821366][b]Odry Elizabet - 2020.11.15. 22:45[/b][/url] Drága Férjem - úgybizony Utrecht - 2020. októberA karikagyűrűt nézve az ujjamon, fáradtan, de mégis boldogan ülök az ágy szélén, tudva, hogy hamarosan teljesen asszonnyá válok, Daróczy Konrád asszonyává. A nevét már viselem, a gyűrű már jelzi, hogy a négy nagy lépésből kettőt már megtettünk. Egy aranyvérű lány négy lépésben lesz teljesjogú társa a férjének: a gyűrűjét hordja, a nevét viseli, elhálja vele a nászéjszakát, gyermeket szül neki. A harmadik lépés néhány perc múlva fog bekövetkezni, amikor Konrád belép az ajtón. Nem tudom, hogy mit gondoljak vagy mit reméljek ettől az éjszakától, de hamarosan kiderül. Az arcom sminktelen, hosszú fürdőt vettem, hogy tiszta és természetes legyek. A szekrényre akasztva már ott lóg a nászruha, melyet akkor kellett elkezdenünk elkészíteni, amikor nővé értünk. Az enyém virágmintás csipke, hosszú, köralakú, széles nyakrésszel. Ahogy átdugom a fejem, lecsúszik kissé, a vállamra igazítva mély, a köldököm alá érő dekoltázst csinál, alacsonyságom ellenére jól áll, meglepően szépnek látom magam a tükörben, ahogy belenézek. Talán csak azért gondolom így, mert szeretném, hogy Konrád valóban szépnek lásson, másnak, mint egy átlagos nőt. Az elmúlt hetekben felkeltette az érdeklődésem, erősen kezdtem kötődni, vonzódni hozzá. Bízom benne, és boldogsággal tölt el, hogy ő a férjem. Mégis, mikor a tükörben nézem magam, aggódom, hogy mi van, ha ő nem lát kívánatosnak, ha nem élvez majd úgy. Nem vagyok már fiatal, sem vörös, sem szőke, a szemem is barna, nem kék, hogy igézze. Tetszeni szeretnék neki, őrület, hogy én ilyet érzek. Mint egy tinilány, valaki, aki sosem voltam. Nem értettem soha azokat az embereket, akik csapongnak, akik nem tudják, hogy mi lesz holnap. Én tudom. Én terveztem egész életemben, sosem voltam felelőtlen, és úgy vélem, már nem is leszek. Olyan ember lett a férjem, aki hasonlít rám, és ez megnyugvással tölt el. Ahogy a kinti óra elkezdi ütni a tíz órát, még egyszer a tükörbe pillantok, mert most utoljára viselek fehéret, a házasságkötés után a gyermekáldásig nem illendő. A szoba közepére lépek, ahogy régen tanították, és térdre ereszkedek a padlón, ujjaimat magam előtt összefonom és lehunyt szemmel hajtom le a fejem. Azt tanították, hogy egész addig így kell maradnunk, amíg a férjünk fel nem emel minket a földről, hogy a saját szintjére emeljen. A tanok szólnak olyan nőkről, akik házasságkötésüktől halálukig ebben a pózban voltak, mert férjük sosem jött el. De én hiszek Konrádban és abban, hogy nagylelkű. Csak nyugodtnak kell lennem.
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. november 16. 00:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821376#post821376][b]Daróczy Konrád - 2020.11.16. 00:04[/b][/url] Daróczy ElizabetAz aranyvérnek mindig is megvolt a maga előnye és hátránya, amióta világ a világ. Az egyik a nászéjszaka kérdése, ami inkább hangzik valamiféle szent rituálénak, mint egy valódi, hús-vér emberek között zajló szexuális aktusnak. Mert valljuk be, sok minden feltüzelhet egy férfit, többek között az is, hogy amikor megérkeznek, akkor se szó, se beszéd, felavatják a hitvesi ágyat. Ne adj isten kevésbé tervezetten, mind az órától, mind a napszaktól függetlenül, egyetlen meghitt pillanatot fordítanak át abba, ami aztán mindkét fél örömére válik. No nem mintha Konrádnak tartania kellene attól, hogy leküzdhetetlen vágy buzogjon bensőjében, melyet a szerelem gerjeszt. Ugyan, ezeket a romantikus fröcsögéseket meghagyja azoknak, akiknek jutottak érzések, ő köszöni szépen jól érzi magát úgy is, ha csak kedvére használhat nőket úgy, ahogy neki tetszik. Nem mellesleg Elizabettel is ezt tervezi, ámde nem az első éjszakán. Ismeri és tudja a hagyományokat, ráadásul az Odry család kínosan ügyelt felesége ártatlanságának megőrzésére, tehát kimondottan óvatosan kell eljárnia. Nem lesz könnyű így, hogy semmiféle élvezetet nem lel egy eseménytelen, unalmas aktusban, ahol a másik nem egyszerűen nem szenved, hanem élvezi is, de képes bármire, ha ehhez az kell, hogy egyről a kettőre lépjenek. Mert a szülők nem szerezhetnek tudomást arról, ami ő valójában, ahogy Elizabeten sem lehetnek látható nyomok. Más sem hiányzik neki, minthogy az egész sajtó attól zengjen, hogy Konrád durván bánik a nőkkel, s nem is feltétlenül többes számban, elég csupán, ha a neje állítja. Felkészülvén arra, ami rá vár - és senkit ne tévesszen meg a fogalmazás, ez valóban nem a legjobb élmény, amit ember kívánhat -, tíz órakor megigazítja fehér ingét és lazán megkötött nadrágját, hogy átsétálhasson Lizi szobájába, vagy inkább mostantól kettejük hálójába. Nem izgul, nem érzi úgy, hogy bármi is balul sülhetne el, hiszen - mint már említettem volt - nincsenek érzései. Kopog az ajtón, ezzel is jelezve érkeztét, majd lenyomja a kilincset, hogy beléphessen és behajthassa maga mögött az ajtót. A létező leglibidórombolóbb aktus lesz, amiben valaha is része volt, legalábbis a kezdés alapján, azonban arcára kedves mosolyt varázsol, melyhez lágy tekintetet párosít. - Kedvesem - olyan finoman és szeretetteljesen csendül mély baritonja, mint talán még soha, hogy ezzel egy időben kinyújthassa kezeit felesége felé. Várja, hogy a finom ujjak forró tenyerébe csússzanak és felsegíthesse Őt, azonban esze ágában sincs elindulni az ágy felé. Helyette csak szemügyre veszi szerelmesen - ez egy fontos részlet - a kerekded arcot, a hatalmas, őzikéket meghazudtoló barnákat és a selymes barna fürtöket. Mintha csak megpróbálna mindent megjegyezni teljes tisztaságában, mielőtt beszennyezné. Hát igen. Szavaim sincsenek. Azonban Konrádnak sem maradnak, mert jobbja a sötétszín hajba vándorol, hogy leheletfinoman magához húzva a nőt csókot leheljen vékony ajkaira.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Írta: 2020. november 16. 05:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821380#post821380][b]Odry Elizabet - 2020.11.16. 05:29[/b][/url] Drága férjem Ahogy kopog, ajkaimra ösztönös mosoly szökik, a pontosság mintapéldánya. Ugyan, csak néhány hete ismerjük egymást, és igazán nem is éltünk még együtt, hacsak az a pár titokban eltöltött nap nem számít, amikor a házban éltünk, ahova hivatalosan csak a házasságunkat költözve léphetünk be, de ennyi is elég volt, hogy mostanra biztosan tudjam, ő az. Ő a férfi, akire megérte várni, aki mellett boldog leszek. Nekem nem egy szeleburdi úrificsúr való, aki csak éli az életet, nem törődve a holnappal. Nem, nekem pontosan Daróczy Konrád kell, rá kellett várnom, és úgy vélem, ő a jutalmam azért, mert türelmes voltam. Konrád szereti a rendet, azt, ha menetrendszerint történnek az események. Szereti, ha az emberek fegyelmezetten viselkednek, szereti, ha szép az összkép. Megfontoltan én, tervszerűen, makulátlanul. Nincsenek nagy érzelmi hullámzásai, és ha mégis olyan a helyzet, hogy én kitörök, ő visszahűt. Formál, amit eddig senkinek sem engedtem, azonban neki nem tudok és nem is akarok ellenszegülni. Tökéletes. Ezzel a szóval jellemezném őt, és ha sokan ridegnek is tartják, sterilnek, tartsák, meg kell vallanom, engem éppen ez izgat benne. Imádom, ha valami tökéletesen és tervszerűen működik. Imádom, hogy a nekem kijelölt társ olyan, amilyenre mindig is vágytam. Mert én sosem éreztem azt, hogy jó lennék a házasságra, hogy képes lennék arra, hogy valakinek behódoljak. Aztán jött ő, és alig pár óra leforgása alatt éreztem, hogy képes lennék azonnal térdre borulni előtte. Arcomra pír ül ki, ahogy megszólít, és engedelmesen nyújtom kezem, hogy felsegítsen, és tekintetünk találkozzon egymással. Most először, de nagyon remélem, hogy nem utoljára érint meg. Tudom, hogy engem mi tesz boldoggá, hogy magamnak hogyan vagyok képes örömet okozni, hogy számomra fontos, mert a feszültséget csak így tudom jól levezetni, de nem tudom, hogy milyen ez egy másik emberrel, mert a szexualitást nagyon mértékkel oktatják. A férfi irányít, a nő engedelmeskedik, és ha úgy érzi, hogy a tűz kihunyt, csak akkor vethet be praktikát. Ebből az ember nem jön rá arra, hogy hogyan kell jól csinálni, úgyhogy az ösztöneimre fogok hagyatkozni. Ajkaim finoman elnyílnak, pilláimat lehunyva fogadom ajkait, és egy finom, kedves kis üdvözlés után, ha engedi, elmélyítem a csókunkat, a bennem tomboló vágy akaratos, ki akar törni, vele akar lenni, hetek óta csak erre vár. - Boldoggá akarlak tenni. Suttogom kettőnk közé, megszakítva a csókot, ujjaimmal megsimítva az ajkait, majd kezeimet leeresztve hagyom, hogy a fehér anyag lehulljon rólam, felfedve magam teljesen. A születésem óta nem látott férfi ennyire pőrén, de most - végre - a férjemnek felfedhetem magam. Végre teljesen az övé leszek. A szövetségese, a társa. Szemeimben vággyal és elszántsággal, testemből vibrálással mégis nyugalommal pillantok fel rá. Hogy közöttünk mi történik itt ma éjjel vagy az elkövetkezőkön, az egy titok, egy olyan titok, amit ketten őrzünk majd, hiszen a házasságunk kettőnkre tartozik. Nem szándékozom ezt mással megbeszélni, sem kiadni magunkat, hiszen azzal elárulnám Konrádot, és azt sosem bocsátanám meg magamnak. Most én kezdeményezem ajkaink találkozását, miközben ujjaimmal finoman bontogatni kezdem inge gombjait, hogy végre végigsimíthassak bőrén, mert most már megérinthetem őt. Fogalmam sincs, hogy egyes emberek hogyan képesek évekig várni, amikor megtalálják az igazit, én azt sem tudom, eddig hogy voltam képes. Olyan, mintha minden perc egy óra volna. Nem akarok türelmetlennek tűnni, de nehezen türtőztetem magam. Sosem éreztem még ennyire erősen, hogy akarom. De őt most, nagyon akarom.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. november 19. 22:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821624#post821624][b]Csonka Zsombor - 2020.11.19. 22:40[/b][/url] Miattadakár Németországban is A lány válaszával szinte azonnal vitába szállt volna, de úgy látta jobbnak, ha most még sem teszi. Nem volt orvos, még csak nem is értett a sérülésekhez. Annyit tudott csak, hogy nem szerette, ha Rarának valami fáj. Legyen az külső, vagy belső fájdalom. És akármennyire is próbálta őt megvédeni amióta együtt vannak, már több kár érte ahhoz, hogy könnyen félre tudja azokat pöccinteni. Azonban egy ilyen sérülés pont abba a kategóriába tartozott, amelyet még tudott kezelni. - Hát engem nem nyűgöztek le - válaszolta félvállról. - Ha pedig azok a bírák fele annyira is értenek a szakmájukhoz, mint én a pszichológiai esetekhez, akkor őket sem - jelentette ki, és egy félmosoly megbújt ajkai között. Rarának sikerült már olyan közel kerülnie hozzá, hogy előtte egyáltalán nem rejtegette mennyi őrülttel volt az utóbbi években körbevéve, sőt, már képes volt viccelődni is vele. A pszichológusa szerint ez már haladás volt nála. Aztán gyorsan váltott komorba. Egyszerűen nem tudta elkerülni azt a kis bogarat, ami bekúszott a fülén az agyába. Azt a hajszálnyi lényt, mely nem hagyta nyugodni. - Hát csak tudod.... azon gondolkodtam.... - próbálta megfogalmazni gondolatait, de valahogy nem ment. Képtelen volt kezelni a féltékenységét, hiszen még sose érezte. Nem állt szándékában túlságosan óvó lenni a lánnyal szemben, de ahogy ott látta azzal a sok idegennel, felmerült benne, hogy ez Rara életének egy olyan része, amelyet nem ismer. És amely lehet újra a részévé fog állni. Ő pedig ki fog maradni. - Szóval hogy ti jártatok is? - bökte ki végül. Ennél szebben azonban nem tudta megoldani.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. november 22. 22:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821826#post821826][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.11.22. 22:10[/b][/url] outfit|valamikor a szünetben- Annyira szeretlek – nyomott kuncogva egy cuppanós puszit a göndör arcára. Olyan fesztelenül és könnyedén ejtette ki száján ezt a komoly súllyal bíró szót. Bele sem gondolt, hogy ez mekkora jelentőségű a számára, hiszen néhány alig egy évvel korábban még talán úgy gondolta, hogy sosem fogja tudni ezt a szót őszintén mondani bárkinek is. Némi aggodalom suhant át az arcán, ahogy Zsombor arcáról eltűnt a féloldalas mosoly és sokkal komolyabb, vagyis inkább komorabb árnyalatot öltött. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Mármint olya hirtelen történ az egész, hogy egy kicsit kétségbeesett, hogy mit ronthatott el. Aggodalmas tekintettel fürkészte kedvese arcát, míg arra várt, hogy kinyögje végre min gondolkozott. A nevetés majdnem kirobbant belőle, ahogy meghallotta a kérdést. Számára olyan nonszensz és elképzelhetetlen feltételezés volt, hogy komolyan nevethetnékje támadt, de magába fojtotta, mert nem akarta megbántani, vagy azt éreztetni, hogy nem veszi komolyan az aggályait. - Nem, sosem jártunk együtt. Ő volt az első nagy szerelmem – tíz éves voltam – de ő… Szóval mi egy csapatban játszunk, ha érted hogy értem. – Igyekezett finoman a tudtára adni, hogy Alex inkább a fiúkra hajtott világ életében, mintsem a lányokra. Sári az egyik első volt, akinek felfedte ezt a titkát, hiszen tényleg nagyon komoly és mély bizalmi kapcsolat volt és van köztük a mai napig. Ha nem lett volna, akkor nem tudtak volna annyira jól együtt működni a színpadon, és szétesett volna az egész produkció. – Szóval féltékeny vagy? – heccelte vigyorogva. Sosem fordult még elő vele, hogy valaki annyira mély érzelmeket táplált volna irányába, hogy megjelenjen a féltékenység. Mert biztos volt benne, hogy ez csak az igazán mély érzések mellett léphetett fel.
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. november 23. 11:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821845#post821845][b]Daróczy Konrád - 2020.11.23. 11:04[/b][/url] Daróczy Elizabetcsak ha készen állsz rá...
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Ha ez most film vagy romantikus regény lenne, minden bizonnyal szerepeltetnék a top legédesebb és legszerelmesebb pillanat között, már amennyiben arra vetemednénk, hogy ezeket megpróbáljuk rangsorolni. Igen, egy alternatív, ideális világban megtörténhetne, ahol az emberek nem eleve elrendelten rosszak vagy megátalkodottak, ahol van esély a változásra, ahol egy pszichopata is élhet teljes és normális életet. Ez a világ azonban nem az a világ. Elizabet, akár egy megrészegült tinédzser, úgy pillant fel a férfira, aki minden emlékét és tudását elővéve játszik mocskosul. Akárha egy vadat fogna be, lassan közelít, bizalmat ébreszt, hogy utána háta mögül előhúzza a kést és lemészárolja az állatot. Noha e hasonlat drasztikusnak hangzik, sajnos túlontúl sok igazság van benne: talán most még úgy tűnhet a nő számára, hogy ennél tökéletesebb férjet és házasságot nem szánhatott volna neki a sors, senki se kételkedjen abban, hogy ez a véleménye viharos sebességgel fog megváltozni. Enged a kérésnek és beleáll a játékba, hagyja, hogy Lizi elmélyítse csókjukat és úgy viszonozza azt, ahogy biztos benne, felesége lábai beleremegnek majd az emlékbe. Ujjai a derékra csúsznak és alig érintve húzza végig azokat a vékony testen, miközben nyelve finoman játszik a nőével. Mozdulatai és gesztusai türelemről, figyelmességről és gondoskodásról árulkodnak. Persze tudja jól, hogy eljön a pont, ahol ez a fajta gyengédség megszűnik, hiszen a nőnek éreznie kell a vágyat, az akarást, hogy Konrád legalább annyira, ha nem jobban akarta ezt az éjszakát, az egyesülést. Végigpillant még egyszer, utoljára Elizabeten, mielőtt a fehér anyag egyetlen óvatlan pillanatban felfedné meztelen testét. A látvány való igaz, lenyűgöző: amikor magának keresett áldozatot, pont ezt a típust kedvelte a legjobban. Fiatal, feszes bőr, formás mellek, jól kivehető derék és csípő, érintetlen felület. Olyan felület, melyen ujjnyomával rajzolhat, s olyan magabiztos, vágyakozó hang, ami később könyörög a kegyelemért. Szürkéskék íriszei mohón falják a látványt, miközben agya beteges módon már vizualizálja, mit tehetne meg a nővel, hogyan bánthatná és mennyire élvezné ezt. Nem csoda hát, hogy érzi a vért nadrágjába tolulni, de épp erre van szüksége. Lepillant az ujjakra, amik ingével vesződnek és finoman elmosolyodik, majd viszonozza a csókot, miközben kezeivel a fedetlen bőrön simít végig. Tenyere a fenékre siklik, hogy finoman rámarkolva közelebb húzza a nőt, majd egy váratlan pillanatban lejjebb hajolva térdhajlatába akassza és felemelje. A pillekönnyű testet úgy tartja karjaiban, mintha természetes volna, s egy pillanatra se ereszti el felesége ajkait. Lassú, szinte észrevétlen léptekkel indul meg a franciaágy felé, hogy odaérve óvatosan a hátára fektesse a nőt és ismét végigpillantson rajta. Nehéz lesz visszafognia magát, ez már egyszer biztos.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Írta: 2020. november 23. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821848#post821848][b]Odry Elizabet - 2020.11.23. 12:00[/b][/url] Drága férjem#valami_megváltozik
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Asszonnyá válni egy férfi oldalán, nagyon sokrétű. Évek alatt megtanítják neked, hogyan tartsd életben a férfit, adj neki ételt, utódot, melegséget az otthonába. Adj szenvedélyt, figyelmet az ágyába. Étkeztesd változatosan, lefekvés előtt kerüld a nehéz ételeket, és amikor csak kedve van hozzá, add meg neki magad, hogy ne keressen másnál vigaszt. Amíg az ember főzni megtanul - kivéve Odettet, aki képtelen volt nem odaégetni a húslevest -, addig azt, hogy miként legyen áhitatos szerető, képtelenség csupán csak könyvekből elsajátítani. Azt meg kell tapasztalni. A férfi tapasztalt, az asszony nem, és sokan azt mondják, az első alkalommal merevek, félnek. Ahogy Konrádra nézek, nem félek, nem érzem merevnek magam, nem érzem azt, hogy nem akarom. Nem várom meg, amíg ő szabadít meg az anyagtól, én fedem fel előtte magam, hogy érezze, nem akarok várni tovább. Nem akarom, hogy azt higgye, félek az övé lenni, mert nem. Már csak attól is, ahogy hozzám ér, ahogy érzem, hogy a libabőr végigfut rajtam, mellbimbóim egyetlen pillanat alatt keményednek meg. A vágy, nem idegen a számomra, nem először érzek vágyat Konrád iránt. Éreztem, amikor a képét a kezemben tartottam, éreztem akkor, amikor titkon együtt töltöttünk egy hétvégét, és hiába volt ott a tudat, hogy nem érinthet meg, és, hogy be fogja tartani a protokolt, a szívem egész éjjel hevesen verve várta őt, hogy benyisson, hogy megérintsen, hogy ne akarjon várni. Akkor éreztem azt először, hogy felrúgnék minden szabályt, csak, hogy megkapjam őt. Belemosolygok a csókba, abba, hogy nem érint meg rendesen, és már éppen megjegyezném neki, hogy itt nem kell politikailag korrektnek maradnia, amikor végre érzem, hogy a vágy benne is elkezdett mozogni. Ahogy a fenekembe markol, belesóhajtok a pillanatba, és eszeveszetten kezd dobogni a szívem. Mint egy macska, úgy simulok hozzá, ujjaimmal a hajába marva, hogy érezze, akarom, igazán akarom őt. Ahogy az ágyra fektet, de nem hajol fölém, elmosolyodom, és bár a szemébe nézek, bal kezem ujjaival finoman elkezem végigsimítani a bőröm. A melleimen, majd közöttük, lassan lefelé, a köldököm irányába, egészen a szeméremdombomig. A mindig ártatlan őzike valahova eltűnt, hiszen most Konrád nem láthatja az a finom bizonytalanságot és kedvességet, ami mindig ott van. Amit láthat, az a vágy, a tűz, a mohóság. Alsó ajkamba harapva, kinyújtom jobb lábam, ahogy végigsimítsk lábujjaimmal nadrágján. - Azt tanítják, a szex háború, melyet egymás ellen vívnak a felek, a tökéletes kielégülés érdekében. Le akarlak győzni, de ahhoz nem szabad úriembernek lenned, hogy ebben megakadályozz. Édes, drága Elizabet, még a végén a férjed meglepődik, hogy milyen jól tájékozott vagy. Ha valaki, akkor Odry Elizabet mindig jól felkészült minden tárgyból, jól felkészült a házasságból is, annak minden velejárójával. Nem a férje fogja a legszebb kötött pulcsit kapni, lévén, hogy képtelen bánni a kötőtűvel, a hímzésről ne is beszéljünk, de abban biztos lehet, hogy már gyerekként eldöntötte, a férjét, ha egyszer lesz, nem hanyagolja el, nem engedi, hogy más nőnél keressen vígaszt, és ezért képes a végsőkig elmenni. Édes, drága Elizabet, fogalmad sincs, hogy mibe keveredtél.
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. november 23. 13:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821854#post821854][b]Daróczy Konrád - 2020.11.23. 13:34[/b][/url] Daróczy Elizabetcsak ha készen állsz rá...
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Ez egy első alkalom. Nagyon sok szempontból első alkalom ez, s van, amelyből az egyetlen is. Az úri ficsúroknak azt tanítják illemtan órán, hogy egy nő olyan, akár egy finoman megmunkált hangszer. Nem lehet hangolás nélkül játszani rajta, hiszen attól tönkremehet, megrongálódik, s a hangzása is érdes, karcos lesz, hamisan szól majd. Éppen ezért mindig, de legfőképp az első ágyba bújáskor oly figyelemmel kell irántuk viseltetni, mint egy törékeny porcelánbabára, önnön kielégülésük másodlagossá degradálódik, s az kell szemük előtt lebegjen, hogy a karjaikban tartott nő boldogan, kellemes élményekkel ébredjen a nászéjszakájuk utáni reggelen. Ezért is van az, hogy Konrád nem hagyja figyelmen kívül azt, amit mindkettejükbe belesulykoltak. Mert mit tud róla Elizabet? Figyelmes, törődő, szabálykövető, hagyományőrző, csipetnyi újítási vággyal. Noha le akarja dobni az örökül kapott béklyókat, tudja, mikor mi a helyes. A karjaiban sóhajtozó nő már álmokat szőtt: elképzelte, milyen lesz majd mindig, hogyan fog Konrád végigpillantani rajta. Nem színlelve, nem gyűlölködve, hanem szerelmesen, vággyal telve. Most pedig megkapja, hogy elkísérje élete végéig a ma éjjel emléke. Tekintete végigköveti az előtte heverő ártatlan őzgida kacér mozdulatait és cinkosan elmosolyodik. Elizabet biztos úgy hiszi, a szemtelen incselkedésén teszi, azonban a vékony ujjakat már látja elfehéredve az ágyneműbe kapaszkodni, érzi vonaglani a testet, ahogy újabb és újabb lökésekkel teszi magáévá, erőszakosan. Megszorítja majd a csinos melleket, a nő pedig üvölteni fog a fájdalomtól, miközben fogait húsába mélyeszti. Nem lesz menekvés, mert egy aranyvérű családban elképzelhetetlen a válás. Egy aranyvérű, jól nevelt asszony sohasem árulja el a férjét, legyen szó bármiről, ami házasságuk szentségének szentségtelenségében történik. S mivel a kérés ez esetben parancs, hajlandó megvetni úriemberi mivoltát, mely igazán sohasem volt, s két egyszerű mozdulattal oldja ki nadrágját, hogy levetve azt látni engedje duzzadó férfiasságát. Megragadja a nő bokáját, hogy közelebb húzza magához, majd féltérdre ereszkedjen és először csak combjának belső felét borítsa be csókokkal, majd szép lassan szeméremdombjához érjen. Pimasz módon végig a nő szemébe néz és figyeli minden rezdülését, miközben nyelvét óvatosan végighúzza ágyékán, majd kínzóan lassan, a megfelelő pontokon elidőzve kezdje kényeztetni újdonsült feleségét. Jobbjával a bal combot tartja, miközben a csiklót ingerelve balja egyszer csak a lábak közé csúszik, hogy pusztán egyetlen ujjával a nőbe hatolhasson. Noha nem durva, valamelyest megmutatkozik valós természete: háborút akar a nő, ő pedig készségesen megadja neki.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Írta: 2020. november 23. 14:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821857#post821857][b]Odry Elizabet - 2020.11.23. 14:51[/b][/url] Drága Férjem #még
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Máshogy mosolygunk egymásra, és tudom, hogy ez a mosoly csak itt fog előkerülni. A hivatalban nem leszünk férj és feleség, csak polgármester és képviselő, ott úgy vélem másféle harcokat vívunk majd. Én leszek a szív és Konrád az ész, aki racionális keretek között tartja a vágyamat arra, hogy mindenkit megmentsek. A város lakói előtt férj és feleség leszünk, olyanok, akik mindenkit a saját boldogságuk elé helyeznek. De itt, a négy fal között, a házban, amiben már ott a kéznyomunk, a tökéletes rendben, csak ott, csak egymásnak, ezt a mosolyt villantjuk majd. Tudom, hogy amíg megadjuk egymásnak azt, amire vágyunk, addig nem kell aggódnom. És én mindent meg akarok adni neki, mert, ahogy elnézem, ő is mindent meg fog adni nekem. Ó azok a bájos asszonyi álmok. Milyen törékenyek és milyen hamar széthullanak majd. Szemérmetlenül pillantok lejjebb, és ajkaim a mosoly kiszélesedik, ahogy a rántást érzem, úgy nevetek fel. Imádom, hogy itt csak ő van és én vagyok, hogy nem kell azon gondolkoznunk, vajon a kíváncsi szemek mit szűrnek le abból, ahogy egymással viselkedünk. Amíg nem voltunk házasok, egymást alig-alig érinthettük nyíltan, csupán apró mozdulatokkal hívhattuk fel a figyelmet arra, hogy egymáshoz fogunk tartozni. Most viszont háborúban állunk egymással, mert a finomkodó stílusa eltűnik és én élvezem, hogy nem akar olyan lenni velem, mint annak előtte. Érezni akarom, hogy a férjem hozzám ér, hogy nem fél tőle, hogy nyomot hagy. Akarom, hogy nyomot hagyjon. Érzem rajta, hogy sokkal másabb a kisugárzása, hogy vágyik arra, hogy magáévá tegyen, és ezt élvezem. Féltem, hogy nem fogok tetszeni neki, de ahogy elnézem, nem lesznek itt bajok. Felkönyökölve állom a tekintetét, élvezem, ahogy a bőröm egyre forróbbá válik a csókjai alatt, ahogy meg-megrezzenek a tekintete és a bőrének érintése alatt. Úgy vélem, hogy képes leszek végig fenntartani a szemkontaktust, ám elég egyetlen jól irányzott mozdulat Konrádtól, hogy rájöjjek, képtelen vagyok rá. Lehunyom a pilláimat, és felnyögve fogadom a felismerést, hogy bármeddig is vártam erre, nem bánok egyetlen pillanatot sem, mert senki sem lett volna tökéletesebb, mint Konrád. Milyen figyelmes, milyen kedves, milyen jó, milyen… - Konrád… Lehelem nevét az égbe, ahogy megérzem magamban az ujját, combjaim összerezzennek, mintha védekezni próbálnék, holott csak maga az élmény ragad el teljesen. Nem ismeretlen maga a mozdulat, ám most először nem az én ujjam, hanem egy férfi, a férjemé van bennem, ez az élmény, úgy, hogy vonzódom hozzá, hogy szeretem őt, mint férfit, mint férjet, egyenesen földöntúlivá teszi. Annyira örülök, hogy ezt az élményt egy olyan emberrel oszthatom meg, akiben maradéktalanul megbízok, és akinek a kezébe képes lennék az életemet is beletenni. Tudom, hogy ha ő nem is, de én egy nap, lehet, hogy nem is olyan sokára, de beleszeretek ebbe a férfiba. Egyetlen egyet bánok csak, hogy az átlag házasságokhoz képest nekünk tíz évvel kevesebb jut majd, de éppen most és éppen vele kellett megtörténnie. Ebben biztos vagyok. Elmerülve benne, az élményben sóhajtva fogadom minden mozdulatát, és csak jó pár pillanattal később válok képessé arra, hogy kicsit megemelkedve, ujjaim a hajába mélyesszem, és bár simogatni szeretném, a vágy erősebb nálam, és érzem, ahogy ujjaim rámarkolnak a hajára. Képtelen vagyok ellenállni neki, képtelen vagyok kiszakadni abból a mámorból, amit nekem okoz. Ajkaim között a “még” szó, hol érthetően, hogy a sóhajok és nyögések miatt érthetetlenül szakad ki belőlem.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. november 26. 15:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=821992#post821992][b]Csonka Zsombor - 2020.11.26. 15:05[/b][/url] Miattadakár Németországban is Furcsa, különleges érzés volt számára a féltékenység, de sajnos nem ismeretlen. Régi barátként üdvözölte az ereiben meghúzódó kígyót, amely ujjbegyeiből elindulva végigkúszott egészen a szívéig, hogy azt megkeserítse. Fájdalom és gyötrelem társul minden alkalommal ehhez az érzelemhez, melyet később a megbánás követ. Így volt ez Lucával, és később Laurával is. Félt, hogy ha most kiengedi, újra valamit romba fog dönteni egy pillanat alatt. Azonban érezte, hogy mégsem képes magában tartani ezt. A lány válasza bár megnyugtatta, elsőre nem volt világos számára. Persze, hogy egy csapatban játszanak, hiszen most mondta neki, hogy jó ideig párban voltak. Hogy mind a ketten táncolnak. Hogy... oooo.... A megvilágosodás szinte villámcsapásként érte Zsombor, és nem csak magában, de az arcán is látszódott döbbenete. Kissé elnyúlt a feje, és ajkai egy meglepett kört formáltak. - Szóval hogy ő... - elemezgette a dolgot magában a göndör. Semmi gondja nem volt a más nemi identitásúakkal, csak egyszerűen még egyel se találkozott. Vagy legalábbis nem olyannal, aki nyíltan bevallotta volna. Tudta, hogy a Bagolykőben is vannak, akik másmilyenek, de egyikkel se beszélt még személyesen. Ez a rossz az introvertáltságban. Az ember kevesebbet tapasztal. - Hát... most már nem - vigyorgott Zsombor, és egy puszit adott a lány feje búbjára. - Hogy van a lábad? Nem kéne visszamennünk? - kérdezte inkább elterelve abba az irányba a szót.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. november 30. 11:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822215#post822215][b]Daróczy Konrád - 2020.11.30. 11:19[/b][/url] Daróczy Elizabetcsak ha készen állsz rá...
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Könnyed játéknak felfogni a Konráddal való házas életet igencsak merész gondolat, legalábbis azon tény ismeretében, hogy az embernek egy szörnyeteggel van dolga. Hogy Elektra tévedett volna, mikor a férfit Bogolyfalva Lex Luthor-jaként emlegette? Nem, egy fikarcnyit sem, azzal a különbséggel, hogy nem kívánja elpusztítani sem az ismert, sem az ismeretlen világot. Egészen addig, míg hagyják, hogy céljait a maga szájíze szerint használja szentesített eszközként, s összeroppantsa azokat, akiket össze akar, igazán felesleges démonizálni. Hisz most is ahelyett, hogy egyszerűen önnön vágyainak eleget téve erőszakosan tenné magáévá a nőt, még mindig a mézes madzagot húzza az orra előtt, még mindig szédíti és elhiteti, hogy minden, amit tapasztal, az valós. Márpedig a combját forrón beborító csókok, a lágy, mégis határozott érintések, a perzselő kényeztetés is csak a játék része. Elizabet úgy játszik, ahogy Konrád akarja, vonaglik a kezei között, kéjtől átitatott sóhajokkal és nyögésekkel tölti meg a szobát, miközben férje nevét suttogja hol jól kivehetően, hol alig érthetően. S ő már tudja: ismét győzelmet aratott. Ahogy szőke tincseibe markolnak a kecses ujjak, úgy gyorsít a tempón, úgy hatol mélyebbre és úgy izgatja minduntalan a meg-megremegő testet, s egészen addig abba sem hagyja, amíg a gyönyör végig nem söpör rajta. Most azt kell éreznie, hogy ő és csak ő számít, hogy a férfi minden vágya kielégülést okozni, hogy számára az az élvezet, ha ő élvezi. A szemében csillanó vágyódás mögött üresség húzódik meg, s merev férfiassága is fantáziájának köszönhetően képes kitartani. Az előtte felvillanó képek egyre jobban kínozzák, arra ösztökélik, hogy ne legyen kedves, ne legyen finom, ne legyen gyengéd, hanem igázza le, törje be és bántsa a törékeny nőt. Mégsem teszi, mert még nem szabad. Ajkait puhán érinti az érintetlen bőrfelülethez, az alhastól indul, a melleknél megáll, hogy egyesével cirógassa őket nyelvével, miközben a bimbókat néha fogai közé szorítja. Innen halad tovább a mellkasra, majd a nyakszirtet veszi ostrom alá, hogy duzzadó férfiasságát a nőnek szorítsa, majd határozottan dereka köré csavarja a lábakat. Egy pillanatra megemelkedik, épp azelőtt, hogy feleségébe hatolhatna, ám e gesztus korántsem a tétovázás jele. - Készen állsz, Elizabet? - közel hajol a nő ajkaihoz, miközben vár az engedélyre. Színjáték. S hogy bizonyítsa, mennyire is az, pontosan egy sóhajnyi pillanattal azelőtt hatol a nőbe, hogy válaszolhatna a költőien megfogalmazott kérdésre.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Írta: 2020. november 30. 11:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822217#post822217][b]Odry Elizabet - 2020.11.30. 11:49[/b][/url] Drága férjem #az_a_pillanat
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Egyszerre imádom és gyűlölöm, hogy tapasztalt, hogy voltak mások is előttem, hogy volt, aki megkaphatta őt. Itt és most féltékeny vagyok minden nőre, akinek köze volt a férjemhez, és mégis, hálával adózok nekik, mert általuk nem kínos most ez. A szex intim, nem beszélünk róla, mert erre tanítottak minket, de, ha csak elméletileg, mégis van tapasztalatom benne. Négyünk közül egyedül Jadviga volt az, aki elmesélte a nászéjszakáját, és ő olyan fiúval kötött házasságot, aki maga is tapasztalatlan volt még. Az érintések rosszul estek mindkettejüknek, nehezen találtak rá arra, mit szeret a másik. Bevallom, féltem, hogy velünk is ez lesz majd, hogy fogalma se lesz, hogyan érjen hozzám, a bevallottan szűz nőhöz, aki nem bevallottan, de szívesen és sokszor kényezteti magát, kifejezetten akkor, ha stresszes helyzetben van. De hogy mondasz el ilyet bárkinek? Hogy mondod a férjednek, hogy másfél évtizedes jó viszonyt ápolsz magaddal? A fejemben ez olyan érzést keltett, mintha megcsaltam volna őt, és mintha nem hinnék a képességeiben. Inkább hallgattam, és egyáltalán nem bántam meg, mert Konrád tökéletes. Ahogy hátam ívbe feszül, ahogy érzem, hogy minden mozdulatával boldoggá tesz, tudom, hogy őt tényleg nekem szánta az ég. Őt nekem találták ki, és mindent el kell követnem annak érdekében, hogy ő is úgy gondolja, hogy engem pedig neki. Meg akarom ismerni egészen. Nem csak azt, hogy mit vacsorázik szívesen, vagy melyik öltönyére a legérzékenyebb. Meg akarom ismerni a lelkét, a vágyait, azt, hogyan tudok a legjobban örömet okozni neki. Úgy érzem, a mai éjszaka, a tény, hogy végre a nevét viselem, engedélyt ad azoknak a kérdéseknek a feltételére, melyeket korábban nem mertem. Engem nagyon sok minden érdekel, olyan, amiket tiltottak, hogy megkérdezzünk a másik féltől, de én tudni akarom. Egy nap, nem most, mert most képtelen vagyok a koncentrációra. Most csak abban vagyok biztos, hogy vele akarok lenni. Nem a szüzességemet akarom elveszteni, nem azért hajtanék, hanem azért, hogy végre magamban tudjam őt, hogy, mint férfi és nő egyesüljünk. Érzem őt, ahogy halad a testemen, de még képtelen vagyok elválasztani az egymás utáni mozdulatokat egymástól, csak azt tudom, hogy minden porcikám egyre jobban érzi magát Konrádot. Érzem, ahogy a bőröm ajkai alatt jobban átforrósodik, érzem, ahogy az érzékeny bimbók érintésére összerezzenek a kéjes vágytól. Sosem akarom, hogy eljöjjön a hajnal, örökké ebben a mámorban szeretnék úszni. Csillogó, vágytól teljes tekintettel pillantok fel rá, ahogy fölém magasodik, és olyan nehéz az általa okozott önkívületi állapotból visszatérni oda, hogy most értelmes választ adjak, hogy mire akár csak bólintani tudnék, már érzem, ahogy belémhatol, miközben körmeim a különös és sosem tapasztalt élménytől mélyen háta húsába vájnak. A nyakamon a bőr megfeszül, miközben egy újfajta mámor kezd csatlakozni a korábbihoz, és én képtelen vagyok visszafogni magam, ahogy mozdul, mozdulok én is. Nem foglalkozva azzal, hogy esetleg fájdalmat okozok neki. Mindent most tapasztalok először, így úgy cselekszem, ahogy nekem kényelmes, még, ha ez azzal is jár, hogy hátán és nyakán karmolásnyomok, ajkaink apró vérző sebek keletkeznek. Majd holnap, holnap biztos megvitatjuk, hogy mi helyes és mi nem az, de most, hogy végre vele lehetek, nem tudok úri lány lenni, és az a nagy helyzet, hogy nem is akarok. Tudom, hogy ő megállítana, ha átlépek egy határt, tudom, hogy ő, ahogy ismeretségünk alatt oly sokszor, a helyes irányba terelne. Mert tisztel, érzem rajta, hogy tisztel és nem bánja, hogy kihívást jelentek neki, hogy én nem olyan vagyok, mint mások.
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. november 30. 15:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822229#post822229][b]Daróczy Konrád - 2020.11.30. 15:02[/b][/url] Daróczy Elizabetcsak ha készen állsz rá...
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Sokan mondják, hogy az első alkalom kellemetlen, fájdalmas, szinte lehetetlen gyönyört okozni a nőnek, Konrád azonban egészen más véleményen van. Mindegyiküknek megvan a maga gyenge pontja, ráadásul a férfi ezer és egy dolgot tehet, amivel könnyebbé, elviselhetőbbé teszi a kezdeti kényelmetlenséget. Most azonban, ahogy Elizabet magába fogadja, nem érzi azt, hogy ezzel bármiféle probléma is lenne, ám az sem fordul meg fejében, hogy felesége ne érintetlenül bújt volna vele ágyba. Épp ellenkezőleg, kimondottan örül, hogy nem kell túlzóan mímelnie nem létező törődését, mely számára külön erőfeszítésbe kerül. Lassan mozdulva lök egyet a nőn, ám minden erőszakosságot mellőzve is meg kell állapítsa, hogy kellemes meglepetés. Ahogy a hátába vájnak a körmök és vállába írnak véres nyomokat, a benne élő vadállat valamelyest ébredezni látszik. A szunnyadó szörny arra sarkallja, hogy ezúttal jóval határozottabban és keményebben mozdítsa csípőjét, sokkal hevesebben döfve ezzel, mint az talán időszerű volna. Csakhogy a sérülések lehetősége, a kínzás és fájdalom édes elegye olyannyira felizgatják, hogy többet akar belőle. Ritmusosan, először lassan kezd mozogni, majd egyre-másra gyorsít a tempón, miközben lehajol, hogy fogai közé vegye Elizabet ajkait és némiképp erősen szívja be azokat. Jobbja támaszkodik, miközben balja a mellre csúszik és határozottan, szinte már erőszakosan markol rá, ám ez könnyen betudható annak a heves vágynak, melyet a nő felfedezni vélt eddig is Konrádban. Az aktus a maga nemében egyedülálló és túlfűtött, azonban a felszín alá pillantva sokkal inkább leigázó és domináns. Miközben a mellről keze a combra simul, majd a fenékre és erősen a bőrbe mar, nem restell még feszítettebb tempót diktálni egészen addig, míg a nő el nem élvez, ekkor ugyanis megengedi magának azt a luxust, hogy pár lökést követően ő is elmenjen. Mély morajlás szakad fel torkából, ahogy egy utolsót lök partnerén, majd pár pillanatig így marad, összefonódva vele. Talán nem is volt olyan rossz választás ez az Odry lány.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Írta: 2020. november 30. 16:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822237#post822237][b]Odry Elizabet - 2020.11.30. 16:31[/b][/url] Drága férjem #örökké
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Akarom. Az első pillanattól az utolsóig, és még tovább. Ez az élmény valami olyan, ami úgy érzem, hogy teljessé tesz. Letaglóz és mégis felemel az érzés. Annyira szeretem, hogy vele van ez az egész, és egészen biztosan tudom, hogy közöttünk sosem lesz komolyabb súrlódás, mert élvez engem, élvezzük egymást. Ha ez működik, akkor minden működik. Tudom, hogy nem olyan vagyok most, mint a hétköznapokban, de egész életemben arra tanítottak, hogy moderáljam magam, hogy elbűvölő és tiszteletteljes legyek, hogy alkalmas legyek arra a szerepre, ami rám vár. Egész életemben egy magas rangú férfi feleségének szántak, és tessék, most itt vagyok, a nő, akit sosem tanítottak arra, hogy intim helyzetben hogyan kell viselkedni, hogy illik-e olyan dolgokat csinálni, amiket az ösztönöm súg és amiket cselekszem. Sosem neveltek, mert mindig azt mondták rá, hogy ezen túl kell esni és hogy meg kell adni a férfinek mindent, amire vágyik, annyiszor, ahányszor csak akarja, hogy a nő másodlagos. Vajon mit tanítanak egy aranyvérű férfinek? Mert biztos vagyok benne, hogy Konrád nem azt tanulta, hogy a nő másodlagos, ennél jobban egyenlők szerintem még sosem voltunk. Érzem, hogy a szemeim egy-egy pillanatban hosszan lecsukódnának, mégis ellenállok nekik, mert látni akarom Konrádot. Látni akarom a férfit, aki gyönyörű, izgató, kívánatos. A szívem félrever attól, ahogy tincsei aláhullanat, ahogy tekintetünk találkozik. A vágy az arcomra van írva, a szememben játszik, ahogy a kéjes öröm is. Annyira féltem ettől, és annyira mellőzötté vált most ez az érzelem, mintha sosem lett volna. Nem általlom hangosabb nyögésekkel és sóhajokkal jelezni, hogy élvezem a vadságát, és minél hevesebbé válik, minél gyorsabb tempót diktál, én annál vadabbul kapok a bőrébe, bele se gondolva abba, hogy sérüléseket okozok neki, szükségem van rá, izgat az is, hogy érezhetem végre a bőrét, hogy érinthetem, hogy eggyé váltunk, hogy érzem őt, igazán érzem. - Még. Suttogom elhaltan, mert valahol egészen máshol járok már. Nem akarom, hogy ennek az élménynek vége szakadjon, holott tudom, hogy már nincs sok vissza, hogy hamarosan olyan orgazmust élek majd át, amit talán még sosem tapasztaltam. Ma minden egy csoda, a mai nap olyan, mintha egy teljesen új életet kezdtem volna, a férfival, akibe határozottan kezdek beleszeretni. Nekem ez tökéletes, ez így, ahogy vagyunk, és tudom, hogy nem leszünk mindig ilyenek, hogy nem lehetünk mindig ilyenek. Lesznek napok, amikor fáradtabbak leszünk, amikor a szex vígasz lesz, amikor nagyobb hangsúly kell a meghittségre, amikor eljön életünknek az az időszaka, amikor gyorsnak kell lennünk vagy éppen halknak. De itt és most szeretném azt hinni, hogy ez a csoda örökké fog tartani közöttünk. A végjáték küszöbén, hátam ívbe hajlik, nem csak körmeimet, de fogaimat is mélyen vájom Konrád bőrébe, ahogy újabb és újabb hullámmal söpör végig rajtam, fel-felszakadó sóhajok kíséretében az élvezet. A testem finoman megremeg, ahogy végül ő is elmegy, és ajkaimra mosoly kúszik, tekintetemmel a tekintetét keresem, hogy végül apró csókkal köszönjem meg, hogy a felesége lehetek, és hogy élvez engem, hogy jól érzi magát velem. - És képzeld el, hogy ez még csak az első volt? Suttogom mosolyogva ajkai közé, finoman jelezve, hogy nem szeretnék itt megállni, és remélem, hogy ő is benne van abba, hogy kiélvezzük a nászutunk minden pillanatát.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. december 5. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822525#post822525][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.12.05. 21:41[/b][/url] outfit|valamikor a szünetbenSzinte látta, ahogy a kis lámpa kigyullad és kedvese is ráébred, hogy ez a kis homályos utalás pontosan mire is akart utalni Sári. Mégsem hangoztathatta fennhangon ezt a tényt, és tudta, hogy Zsombornak van elég esze ahhoz, hogy ha nem is elsőre, de talán némi gondolkodás után felfogja a közlendőjét. - Igen. Szóval igazából talán… Nekem kéne féltékenynek lennem? – Elvégre ő aggódhatott volna azért, hogy Alex rámozdul majd a göndörre, de persze eszébe sem jutott ilyeneken rágódni, hiszen tudta, hogy egyikük sem az a személy, akik miatt aggódnia kellene. Talán ők ketten álltak hozzá a legközelebb, így egyáltalán nem látott okot az aggodalomra. - Rendkívül jól. Mármint sokkal jobban a helyzethez képest – bólogatott nem túl meggyőzően. Mindenesetre a lába már tényleg nem fájt annyira, mint korábban, bár lehet inkább csak elfelejtett odafigyelni a fájdalomra és ezért nem érezte annyira intenzívnek. Meg kellett tanulnia elvonatkoztatni az ilyen aprócska sérülések okozta szenvedésektől. – Nem, majd elkezdenek kiszállingózni az emberek, amikor összeülnek tanácskozni, hogy kik lennének a legalkalmasabbak. Aztán majd szólnak – vonta meg vékony vállait, és szinte abban a pillanatban kivágódott az ajtó, hogy az embertömeg kihömpölyöghessen az előtérbe. Cinkos pillantást vetett Zsomborra - mintha csak bevonzották volna-, mielőtt felbukkant volna előttük az anyukája. Úgy tűnt, könnyen megtalálta őket. - Ügyes voltál – dicsérte meg lányát halvány mosollyal, majd tovább állt hogy pletykálkodhasson még egy kicsit a többi anyukával. Annyira tipikus.
Végül közel negyvenöt perc várakozás után végre eltűnhetett a súlyos ajtó mögött a többi fiatallal. Nem nézett hátra még egyszer, mert félt, hogy határozott döntésében megingatta volna, ha meglátja a támogató pillantásokat. Ahogy lejött a színpadról tudta, hogy ha fel is veszik, vissza fogja utasítani az ajánlatot. Átértékelődtek benne a dolgok, és rájött, sokkal fontosabb dolgok voltak az életében, mint ez a lehetőség. Tudta, hogy az iskola elvégzése után is lesz alkalma megvalósítani az álmait azután, hogy kiélvezte kicsit a boldog éveit.
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2020. december 6. 10:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822542#post822542][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.12.06. 10:57[/b][/url] Mr. Brightmore - Wales RuhámTíz lakás három nap alatt. Próbáltam az egészet úgy intézni, hogy az első két nap négyet-négyet nézünk meg és a harmadik napra marad kettő. Vagyis jelenleg a hetedik ház felé sétálunk, és gondolom senkit sem fog meglepni az, hogy nekem eddig egyik sem tetszett. Komolyan, mintha én lennék az, aki itt fog lakni, és nem ő. De, amikor látogatóba jövök hozzá, akkor olyan lakás kell, amiben jól érzem magam, a harmadiktól pedig szó szerint a frász tört ki, már akkor, amikor beléptünk, és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Lehet, hogy előző életemben ott haltam meg, vagy én nem tudom, de heves szívdobogás tört rám, és olyan erősen kezdtem el szorítani Denis ujjait, hogy szerintem ha nem kapcsol időben, akkor eltöröm őket. Ennek kárpótlására este nem elvittem vacsorázni, hanem egy csomó érdekes wales-i dolgot rendeltem a szállásra, így megismerkedtem én is az itteni ízekkel. Most viszont újra a felfedezés napja jött el, és kettőt már le is tudtunk, a második ráadásul nagyon más volt, mint ami a hirdetésben állt, mert a másfél szoba helyett gyakorlatilag egy öt szobás lakás várt ránk, és árban nem volt rossz, de hangos, problémás szomszédokkal, és a szomszéd épület falára nyíló kilátással tudott szolgálni, ráadásul nem volt még csak erkélye sem. Szóval hiába volt nagy, tuti bukónak könyveltem el. - Nagyon kritikus vagyok? Fordulok felé érdeklődve, finoman megszorítva az ujjait. Eddig is figyeltem rá, csak voltak kirakatok is az utcában, sőt, valahogy még úgy is esett, hogy nekem feltétlenül itt és most kellett fehérneműt is vásárolnom, mert nagyon szépet láttam, nagyon jó árért, és nagyon akartam, szóval szerencsétlen valószínűleg már nagyon megbánta, hogy elhívott engem is, hogy vegyek részt ebben az egészben. De hát egy jó exfeleség mindent megtesz a élete értelméért, nem? Ne felejtsük el, hogy lassan eljön az az idő is, amikor neki kell állnom smúzolni neki, hogy legyen kedves részt venni abban az őrült ötletben, hogy ő adja a születendő gyermekem apai részét. Mondjuk erről már beszéltünk, de akkor sem lelkesedett érte, vajon most hogyan állna a kérdéshez? Talán tényleg meg kéne néznem pár filmet, ahol a nő ellopja a férfi spermáját, és megoldja a dolgot. Elvégre én ezt a szülőséget is tök látom egyedül, szóval ez a rész miért ne menne? Felpillantok az arcára, hogy vajon a fejemben van-e, de nem úgy néz ki, mint aki most rohanna fejjel a falnak, csak azért, mert ilyeneken gondolkozom. - Meséltem már, hogy ma estére különleges meglepetést tartogatok?
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 675 Összes hsz: 3839
|
Írta: 2020. december 6. 11:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822545#post822545][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.06. 11:51[/b][/url] Payne - rettenetesen unom - bahNégy napot terveztem itt tölteni. Na igen, én. Az egész úgy volt eltervezve, hogy megnézek maximum három lakást, kidobom kockával melyik legyen, elfogadom azt, amit az mutat, megveszem és a maradék három napban heverészek. Gondoltam ezt azelőtt, hogy Payne-nek elmondtam volna a terveimet, mert ahogy ujjainkat összekulcsolva sétálgatunk a tököm sem tudja hányadik lakás felé, eléggé lejött, hogy nem így fog történni. Hol lesz a heverészős napom? Mire odajutnék, már küldi a hülye baglyait a hülye igi, hogy menjek már, mert kellenék. Ebből nem lesz pihi, amit mindössze egy lemondó sóhajjal konstatálok, ahogy kilépünk a következő lakásból is, mert Payne elégedetlen. Mármint ezt úgy kell elképzelni, hogy mindennel az, én meg követem és bólogatok a szavaira, mintha muszáj lenne, de ha rajtam múlott volna, már az elsőt megveszem és továbblépek, mert most mit cécózzak? És akkor megint ott vagyunk, hogy ez az én elképzelésem volt, de drága ex-feleségem teljesen máshogy gondolja, szóval követem, még annak ellenére is, hogy valamelyik lakásnál majdnem eltörte az ujjaimat. Nem kérdeztem rá, nem akarom tudni, elkönyveltem magamban valami női megérzésnek. - Ja - bólintok egy aprót, ahogy megérzem magamon tekintetét. Elengedem ujjait, vállára dobom kezemet és húzom magamhoz közelebb, hogy csókot nyomjak a fejére. - De már hozzászoktam - mosolyodom el tincsei között. Nem is lett volna más választásom. Valószínűleg ezért tűrtem csendben azt is, hogy berobbant egy fehérnemű boltba, én meg álltam ott a csipkék között, mint egy barom, és türelmesen vártam meg, amíg a megfelelő méretet végre megtalálja. Túléltem ezt is, szóval előre fele pillogva battyogok a következő lakás felé, annak reményében, hogy ez már megfelelő lesz. Azt sem tudom, honnan szerzett ilyen rövid időn belül ennyi lakást, ami eladó. Megrebben szemöldököm a kérdésre, arcomra féloldalas mosoly ül, ahogy oldalasan lesandítok rá, miközben farzsebemből túrom ki cigarettámat. - Nem, de felhívom a figyelmedet, hogy általában a meglepetéseket nem is szokták elsztorizni - pillantok ismét előre, hogy ajkaim közé biggyesszem a szálat, majd öngyújtómat elővéve gyújtsam meg azt. - Plusz, ha nincs köze az újonnan vett fehérnemű szettedhez, akkor nem is lehet olyan jó - ráncolt szemöldökkel gondolkodom el, végül szavaim megerősítéseként bólintok egyet, ahogy közelebb húzom magamhoz.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Catherine Hope Brightmore INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2020. december 6. 18:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822560#post822560][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.12.06. 18:42[/b][/url] Mr. Brightmore - A világ legszerencsésebb embere vagy, mert ilyen csodálatos nő a feleséged. Vigyorgok vissza rá, és habár mind a ketten tudjuk, hogy már nem vagyunk házasok, furcsa, de amilyen könnyen kimondom fejben, hogy exfeleség, annyira lehetetlennek tartom, hogy kimondjam, főleg neki, hogy papíron már nem tartozom hozzá. Igazából mindenhogy máshogy igen, és én ezzel teljesen boldog is vagyok, a gyűrűt is hordom, mely világosan kimondja, hogy foglalt vagyok. Nem akarok másmilyen lenni, békésnek élem meg az életet. Aki ismer minket és látja a vezetéknevemet, nem is feltételezi, hogy nem vagyunk már együtt, így tényleg eléggé jó az élet. Én kényelmesen és békésen élek, megkapok mindent az élettől, amit akarok. - Általában nem, de ha jól tudom, gyűlölöd a meglepetéseket. De nem vagyok benne biztos, nem ismerlek túl jól, hogy is hívnak? Adam, ugye? Vagy Dömötör. Áh, igen, Dörmögő Dömötör. Még a nyelvem is kinyújtom, ahogy közelebb húz magához, én pedig minden ellenállás nélkül lépek közelebb hozzá, hogy aztán pipiskedve pár könnyed puszit nyomjak az ajkaira. Amennyire utálja ezt, szerintem annyira szereti is, de azért mindig morogva megcsókol rendesen is. Nem értem, hogy mi baja van ezzel, én tök szeretek apró puszikat adni az ajkaira. Olyan izén tud viselkedni, mint egy pokróc. Na jó, én meg pont ezt élvezem benne. - Ami azt illeti, a fehérnemű teljesen váratlanul ért, nem terveztem köré programot, de ha szeretnéd, akkor kiokoskodok valamit addig, amíg te elmész vacsorázni a húgoddal. Vigyorogva pillantok fel rá, remélve, hogy azért megleptem kicsit a ténnyel, hogy Annie is becsatlakozik az itt tartózkodásába. Állam a mellkasán támasztva pillantok fel, ahol az erkélyen egy srác int le nekünk, én pedig fel neki. - Másfél óra múlva ér ide a vonata, szóval akkor átadlak neki, én pedig megnézem az utolsó lakást mára. De úgy érzem, hogy ez lesz az igazi. Ja igen, egy kicsit alkudtam az árból, mert megígértem a srácnak, hogy nem fogsz kanbarlangot csinálni a lakásából, amit amúgy szeret, csak a nője pont itt csalta meg a haverjával, szóval szabadulna tőle. És ő úgy tudja, hogy ez egy távházasság lesz. Szóval összességében a férjem vagy és jó magaviseletű, dolgos fickó. Szeretlek. Nyomok egy puszit az ajkaira bosszantásból, majd megnyomom a gombot, hogy beengedjen a srác. - Emészd meg, szívd el, és ha feljössz, viselkedj, mert ezt a lakást nagyon szeretem. Mondtam már, hogy szeretlek? Még ujjaimmal egy szivecskét is formálok neki, mielőtt belépek az ajtón, és lelkesen elindulok fel a lépcsőn. Erre a lakásra vártam már egy hete, és nagyon remélem, hogy olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 675 Összes hsz: 3839
|
Írta: 2020. december 9. 20:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822801#post822801][b]Denis A. Brightmore - 2020.12.09. 20:13[/b][/url] Payne - rettenetesen unom - bahZsigerből vágnám rá, hogy ex-feleség, ajkaim is elnyílnak, hogy kijavítsam, de ahogy kékjeim zizzennek arcára, a mosolyom lesz lágyabb és végül egy hümmentéssel elintézem. Ha neki ez így jobb, akkor nekem aztán teljesen mindegy, hogy hívja magát. A gyűrű még mindig az ujján virít, míg nekem leginkább a legfelső fiókom vendégszeretetét élvezi. Elmondtam neki, megkértem rá, hogy vegye le, hiszen már nem köti hozzám semmi, adjon esélyt magának a boldogságra, ahogy a bálon is megtettem, úgy után többször szintén, de nem teszi meg. Mosom kezeimet, én megpróbáltam, de ha jön a szőke herceg fehér lovon, akkor nem verheti le rajtam, hogy elszalasztotta egy karikagyűrű miatt. - Merlinre, ki nem állhatom a meglepetéseket - húzom fel felső ajkamat látványosan. - Annál nagyobb átbaszás a világon nincs. Ha szar a meglepetés, akkor is örülnöd kell neki, szinte már komolyan kötelező, mert elvárják, hiszen meglepi. Gusztustalan - megborzongok, majd miután az ajkaimra érkező apró puszit, csak csendben tűröm, inkább cigarettámat ajkaim közé biggyesztve haladok előrefele tovább, mert minél előbb odajutunk, annál előbb végzünk, és végre lehet pár szabad órám. Amit valószínűleg tanulással töltenék el, igencsak rám férne, hogy átnézzem az utolsó pár előadás anyagát, de ahogy megfogan a gondolat, száll is tovább. Megtorpanok, ahogy elhangzik a szó, cigarettám lazán ficcen lefelé ajkaim közül, éppenhogy azok között maradva. Meredten bámulom Payne-t, mert elhinni sem akarom, amit mondd. Állát támasztja mellkasomnak, nemes egyszerűséggel hagyom figyelmen kívül, hogy integet valami fószernek, ahogy azt is, hogy nekem támaszkodik. Folytatja, én pedig nem akarom elhinni egy szavát se. Rengeteg beszél, teljesen irreleváns információk hagyják el a száját, amikkel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni. A csikket a földre köpöm, hangosan taposom el ott, majd mielőtt az ajtó becsukódna lépkedek utána teljesen durcás fejjel. Gyűlölöm, ha a hátam mögött terveznek, ha a hátam mögött osztják be az időmet. Kurvára nem lenne időm leülni most és meghallgatni Lorin élménybeszámolóját azokról a helyekről, amiket eddig meglátogatott, de basszameg, a húgom, és meg fogom tenni, csak rohadtul nem így kellene történnie. Payne után lépek be a lakásba, szó nélkül megyek el a srác mellett, hogy körbejárhassam a szobákat. Van erkély. Egy pont a megcsalt faszinak, amiért legalább erre gondolt, ha már arra nem sikerült, hogy valami normális csajt szedjen össze. Vállam felett pillantok hátra. - Mennyi? - mert ennek itt és most vége van. Meguntam az ide-oda mászkálást. Ennek van erkélye, egész nagy, így Niamey simán elfér rajta, Corteznek mindegy hol rombol, szóval, ahogy az előző huszonnyolcezer lakás is, úgy ez is teljesen megfelel. Teljesen a srác felé fordulok, szemöldököm kérdőn emelkedik meg. - Hallod, nem érek ám rá.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Catherine Hope Brightmore INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2020. december 9. 20:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=822813#post822813][b]Catherine Hope Brightmore - 2020.12.09. 20:55[/b][/url] Mr. Brightmore Nem értem, hogy mi van vele. Egyetlen perc elég volt ahhoz, hogy átváltson, úgy, hogy nem csináltam semmi rosszat. Imádja a húgát, ezer éve nem látta, és nem hiszem, hogy csak azért, mert nem azonnal, hanem csak pár órával később szexelünk, meg kéne sértődnie. Nem azt mondtam neki, hogy nem fogunk, hát sosem utasítottam el, miért is tenném? De most ezzel mégis ő az, aki elutasít engem. Én pedig rettenetesen hülyén érzem magam, amikor megszólal, egyszerre vagyok totálisan összezavarodott, értetlen és szégyenkező, mert biztos, hogy nem az, akivel két perccel ezelőtt voltam. - Harmincötezer. Némán nézem őt, és nézem a másikat is, aki még alacsonyabb árat mond, mint amit nekem mondott, mert mi harminchatról indultunk, és szerintem harminchatezer fontért se lett volna olyan rossz ez a lakás. Közel van mindenhez, mégis, félreeső utcában van, könnyen elér bárhova. Valahogy, ahogy nézem őket, megpróbálok teljesen az árra koncentrálni, hogy milyen jó üzletet csinál majd ezzel, hogy mennyire jó lesz neki. Muszáj erre gondolnom, mert ha nem erre gondolok, akkor arra gondolok, amire nem lenne szabad gondolnom, és ha arra gondolnék, akkor nem tudnám tartani magam. Soha életemben nem volt még ez ennyire nehéz, mert valahogy minden búcsúnkban ott volt a viszontlátás. Én mindig elengedtem őt, nem kényszerítettem a maradásra, és most is, mikor házakat nézek meg vele, amikor itt vagyok, elengedem, pedig tudom, hogy most nem fog visszajönni. Érzem, hogy most vége van. Életem során számos alkalommal éreztem, hogy nem vagyok elég értékes ahhoz, hogy megmaradjanak mellettem, de nála sosem, valahogy mindig hittem abban, hogy az út végén együtt bandukolunk majd, valami baromságot művelve, miközben ő úgy néz, hogy attól elpirulok. Most azonban...most mást érzek. Valami megmagyarázhatatlanul fájót. Lassan hátrálok vissza a bejárati ajtóhoz, végig őket nézve, azt az illúziót keltve, hogy még mindig ott vagyok a szobában. Ott állok, láthatnak, a falnak vetett háttal. Őt látják, a vizionizált ént, aki nem sír, aki nem szomorú. Én sírok, némán mert nem tudom elmondani senkinek, hogy ez mennyire fáj nekem. Én mindig csak elengedem őt, és ő mindig csak elmegy, és nekem kötelező mindig csak mosolyognom. Nem tudom senkivel sem megbeszélni, hogy ez milyen számomra, mert egyedül vagyok. Ennyire magányosnak még sosem éreztem magam, mint amikor most az előbb belépett a lakásba. Őt itt marad, én elmegyek. Biztos vagyok benne. Némán lépek ki a lépcsőházba, és ahogy sietve szaladok le a lépcsőkön, úgy válik semmissé a fenti illúzió is. Levegőre van szükségem, és arra, hogy egyedül legyek. Magam köré fonva a karjaimat indulok el az utcán céltalan, nem figyelve, hogy a hiányom feltűnt-e, csak megyek előre.
|
|
|
|