36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Vizsnyiczky Heléna Sára hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 13. 18:09 | Link


outfit|valamikor a szünetben


Nem kapkodta el a felkészülést. Bár már hónapok óta készült erre, leginkább mentálisan tréningezte magát, hogy nem sokára ismét emberek előtt kell táncolnia. Talán meg sem tudta volna mondani, hogy mikor táncolt ezelőtt utoljára emberek, de leginkább szakmabeliek előtt. Már egészen elszokott az érzéstől. A másik, amire fel kellett készülnie, hogy Zsombor és a családja először fognak találkozni. Vagyis egészen pontosan csak az anyukájával, hiszen az apukája otthon maradt Stefannal, a nővérét pedig elvből meg sem hívta. Tudta, hogy úgyis nemet mondana, innentől kezdve pedig inkább nem is erőlködött.  Volt elég baja ezzel így is.
A koreográfiát ugyanis az utolsó percre hagyta. Vagyis már elkezdett összerakni egyet, már mikor kézhez kapta a levelet, de azt három nappal indulás előtt kikukázta. Nem érezte sajátjának, az egész olyan idegen és távoli volt tőle, így hát bezárkózott a szobájába, és egész álló nap az internetet bújta megfelelő zenét keresve. Késő este volt már, mikor megtalálta A Zenét, és akkor, hirtelen, nagyjából második hallgatásra összeállt a kép. Természetesen a megfelelő mennyiségű felkészülési idő hiánya meglátszott mozdulatain, de így sokkal magabiztosabban és kevésbé idegesen kelt fel aznap reggel. Izgalma is leginkább annak szólt, hogy az anyja és a barátja ne öljék meg egymást. Nem várt csodát, hogy majd édes összeborulós nagy jelenet lesz a nap végén, mert úgy megkedvelik egymást, de bízott abban, hogy mindenki képes lesz felnőttként viselkedni, és az ő kedvéért eltekinteni minden mástól.
Szerencsére az utazással nem voltak problémák, minden a lehető legnagyobb rendben jutottak el a balettintézetig. Édesanyját rögtön el is vesztették, leragadt valahol ismerősökkel beszélgetni, így végre egy kicsit kettesben lehettek.
- Hogy érzed magad? - Nagyon furcsán érezte magát, hogy miközben körülötte mindenki németül beszélt, ő magyarul szólt a göndörhöz. Nagyon érdekelte, hogy hogy érzi magát, hogy mit gondol az anyukájáról, és hogy milyennek találja Németország azon kis szegletét, amennyit látott belőle, de úgy gondolta, hogy mindez erre az egyetlen kérdésre adott válaszból ki fog derülni, így nem csacsogott feleslegesen, a kelleténél jóval többet.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. október 13. 18:10 Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 18. 20:31 | Link


outfit|valamikor a szünetben


Furcsa volt úgy tenni a végzős bál után, mintha semmi sem történt volna, de végülis úgy váltak el az este végén, hogy aznap már őszintén tudott mosolyogni rá. Külön öröm volt számára, hogy az anyja képes volt túltenni magát minden ellenérzésén és magához képest tök normálisan viszonyult mindkettejükhöz. Az meg még nagyobb boldogságot jelentett, hogy hamar kettesben is hagyta őket. Nem hiányzott, hogy rájuk tapadva ellenőrizze minden lépésüket. Simán kinézte volna belőle, és tudta jól, hogy most is figyeli őket valahonnan de így még mindig kevésbé frusztrálta a tudat, mintha valóban ott állt volna felette.
- Hát ezzel nem vagy egyedül - csóválta meg fejét mosolyogva. Csak míg Zsombor inkább kívülállónak érezhette magát, ő úgy érezte, mintha hosszú évek után ismét hazatért volna. A sok arisztokratikus ábrázatú ember között itt-ott felbukkant néhány ismerős arc, volt tanárai, növendéktársai. Gyakorlatilag itt töltötte a fél gyerekkorát ezek között az emberek között, ezt a nyelvet beszélve, azt csinálva, amit a legjobban szeretett a világon.
- Annyira külföldinek nézel ki, hogy ettől tényleg nem kell aggódnod - igazgatta meg vigyorogva a fiú zakóját. Természetesen csak viccelt, épp olyan jól festett mint bárki más körülöttük. Sőt, igazság szerint a lánynak sokkal jobban tetszett mint akárki más, de ezt nem tervezte a fiú orrára kötni. - Nem is tudom, igazából inkább csak érted izgulok - vallotta meg őszintén. Mert egyébként egyáltalán nem volt benne semmiféle izgalom, csak az, hogy a fiú először látja majd úgy igazán táncolni.
A nagy beszélgetésben észre sem vette, hogy valaki egyértelműen megközelítette valaki, csak mikor megérezte a kezét a vállán. Riadtan fordult hátra, hogy mégis ki az és mit akar tőle, ám ő maga sem számított arra, hogy Alexanderrel fogja szembetalálni magát. Szó szerint a nyakába ugrott, szegény fiú alig tudott utána kapni, hogy ne boruljanak fel mindketten.
- Alexander! Ich habe dich lange nicht gesehen. Warum bist du hier? Es ist nicht wichtig. - magyarázta lelkesen míg lekászálódott a fiú öléből. - Er ist mein Freund, Zsombor ő pedig Alexander. Vele táncoltam közel tíz évig - mutatta be őket gyorsan egymásnak. Fel sem merült benne, hogy a göndörben milyen érzelmeket fog kiváltani ez a heves reakció, de nem gondolkodott, mielőtt cselekedett volna. Csak szerette volna, ha megismerik egymást.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 21. 20:41 | Link


outfit|valamikor a szünetben


Komoly arccal bólogatott, hogy ő bizony úgy gondolja. Mert ha nem is tűnt volna annak, most már mindenki látta, hogy bizony vele van, róla meg az is tudta, hogy nem helybéli, aki még csak hírből ismerte. Ilyen körökben hamar híre ment a feltörekvő tehetségeknek, és Sári annak számított.
- Csapnivaló a németed, de ha szeretnéd adok néhány nyelvleckét - vonta magához vigyorogva, hogy egy rövid csókot adjon kedvesének. Mindenesetre megmelengette a szívét ez a három szó. Máskor is szívesen hallotta, de itt és így, egy ilyen megmérettetés előtt különösen.
- Meséld csak el. Nem is tudom, hogy engem vagy téged fojtana meg előbb - kuncogott fejcsóválva. Tekintetében olyan huncutság csillogott, mint a rosszcsont gyerekekében szokott. Az hiányzott volna csak igazán, hogy az anyja tudjon arról, mi mindent csináltak már ők ketten. Ami neki csupán vidám emlék volt, az mindenbizonnyal az édesanyjának már valami olyan lett volna, amin megéri kiakadni. Nem véletlenül nem tudott szinte semmiről, ami Sárival történt.
Valóban úgy tűnt, hogy nem alakulhatott volna jobban a délelőtt. Hiszen ott volt vele majdnem mindenki aki számított és három percnyire állt a sikertől. Mert úgy ment el, hogy őt ide fel fogják venni. Alex már csak hab volt a tortán. Nem várta, hogy felbukkan majd a volt párja. - Hát igen, gyakorlatilag együtt nőttünk fel. -  Jótékonyan nem mesélte el, hogy a német fiú olyan helyeken érintette meg ahol addig és azóta sem senki, hogy ő volt az első plátói szerelme, és hogy neki mesélt el egyedül részleteket abból az éjszakából. Nem ismerte a teljes történetet ugyan, de többet tudott a nővérénél is.
Sok idejük azonban nem volt kiélvezni ezt a kedves szituációt, mert jelezték, hogy a táncosoknak ideje lenne elmenni melegíteniük, hogy aztán színpadra léphessenek. Gyorsan eligazította Zsombort, hogy honnan látni rá legjobban a színpadra anélkül, hogy az anyjával kéne találkoznia, majd egy gyors búcsúpuszi után eltűnt az egyik nyitott ajtó mögött.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 31. 17:55 | Link


outfit|valamikor a szünetben|choreography


Nem messze a világot jelentő deszkáktól volt egy kis terem, ahol a színpadra lépni készülő fiúk és lányok bemelegíthettek. Olyan ismerősen furcsán érezte magát, mintha visszacsöppent volna öt-hat évvel korábbra. Melegítés közben látta maga előtt a tíz éves Sárit, amint ugyanezt a rutint követve átmozgatja minden izmát. Van, ami nem változik.
A kötelező koreográfiát együtt táncolták mindannyian. A hely szűkös volt ugyan egy kissé, de igyekeztek mindenkinek elegendő teret adni. Kívülről egész lenyűgöző látvány lehetett, ahogy a sok táncosnövendék egyszerre lépett, fordult, emelt. Sára a lelki békéjének megőrzése miatt inkább csak magára és a zenére figyelt. Felszabadult mosollyal tekintett ki néha az öttagú bírálóbizottságra, hogy aztán tekintetét ismét a közönségre szegezze. Nem érdekelték a többiek, nm foglalkozott velük, csak magával. Lefelé menet cinkos pillantást vetett Zsomborra, tudta, hova kell néznie, hiszen ő irányította oda. Talán azért, hogy mindent a lehető legjobban lásson, talán azért, hogyha szüksége van rá tudja, hol keresse. Talán egy kicsit inkább mindkettő miatt.
Az egyéni előadások előtt sorszámot húztak, így biztosítva a kivételezés elkerülését. Örült, hogy a négyes számot húzva viszonylag előre került a sorban, de nem kellett elsőként színpadra állnia. Akkor az izgalom biztosan nem engedte volna, hogy olyan minőségű teljesítményt nyújtson, amilyet elvárt magától. Kedves mosolyt villantott az éppen színpadról távozó harmadikra, majd ő lépdelt fel, hogy mosolyával a közönséget is megajándékozhassa. Egészen addig, míg fel nem csendült a zene. Túl komolynak érezte ezt a dalt, hogy vigyorogjon közben mint a tejbetök. Mozdulatai egyébként is sokkal akrobatikusabbak és modernebbek voltak, mint az elvártak lettek volna, így már két dologban különbözött vetélytársaitól. Nem félt egyedit alkotni, valami olyat csinálni, amire senki nem számított.
Mikor már azt hitte volna, hogy minden jól alakul elrontotta az ugrást. Vagyis nem, pontosan jól tudta, hogy kifelé ez egy tökéletes arábelnek hatott. Rosszul érkezett viszont, amit bal bokája egy hangos reccsenéssel és éles fájdalommal jelzett. Egy pillanat volt csupán, míg a fájdalom átsuhant az arcán, külső szemlélőknek mindenbizonnyal fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben vele. Becsülettel végig csinálta az egészet, hogy aztán könnyeivel küszködve hagyja el a színpadot.

A hátsóajtón osont ki táskájával, hogy meglephesse a fiút a rejtekhelyén; a hangos zene és puha léptei észrevehetetlenné tették érkezését. Hátulról ölelte át Zsombort, mielőtt magával húzta volna ki, az előcsarnokba, ahol senki nem zavarta meg őket.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 2. 21:41 | Link


outfit|valamikor a szünetben|choreography


Kellett neki az a bátorító mosoly. Semmi több, csak egy mosoly elég volt, hogy azonnal jobb hangulatba hozza. Nem mintha azelőtt rossz kedve lett volna, de ilyen helyzetekben mindig örült minden bátorításnak.
Talán épp ez az aprócska gesztus adott neki erőt ahhoz, hogy végig csinálja az egyéni produkcióját is. Talán ha nem lett volna ott Zsombor és nem akart volna bizonyítani neki, akkor a sérülés után otthagyta volna az egészet. Vagy legalábbis lényegesen leegyszerűsítette volna a koreográfia végét. De így volt kiért és volt miért dolgoznia, küzdenie és harcolnia. A jutalmul járó ismerős taps megmelengette a szívét, jó érzésekkel távozott a színpadról, hogy aztán meglephesse kedvesét.
- Zsombooor - kuncogott ahogy lábai elemelkedtek a talajtól. Úgy érezte magát, mint kislánykorában talán. Felszabadult volt és boldog, mindenkinél boldogabb. A fiú társaságában alapvetően is rendszerint így érezte magát, nem még ebben az eufórikus pillanatban. Alig érezhetően megbillent, ahogy talpa ismét a földdel találkozott, a bokájának nem tetszett a hirtelen pozícióváltás. – Örülök, hogy tetszett, de ezt most bekéne kötnöm, mielőtt rosszabb lesz – pillant kissé bocsánat kérően először a fiúra, majd a lábára, csak hogy ő is értse, miért lép ki az ölelésből és teszi le a fenekét egy székre. Azért nem felejti ám el magában még háromszor elismételni a fiú szavait. Gyönyörű. Csodálatos. Tehetséges.
Okos lány lévén mindig van nála egy adag fásli és fájdalomcsillapító kenőcs. Leoldotta lábáról spicc cipőjét, hogy aztán a táskájából előhalászott kellékekkel stabilabb állapotba hozza sérült végtagját. Felvette kedvenc hosszúszárú pöttyös zokniját és a legkényelmesebb tornacipőjét nem törődve azzal, hogy milyen látványt nyújthat. Így legalább kényelmesen érezte magát és a többi nem számított. Fejével intett a göndörnek, hogy üljön oda mellé, ha esetleg eddig még nem tette volna meg. - A többiek milyenek voltak? - kíváncsiskodott. Bár tudta, hogy érdemleges választ valószínűleg nem fog kapni, de azért próbálkozott.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 14. 21:41 | Link


outfit|valamikor a szünetben|choreography


- Csak rosszul érkeztem az ugrásból és alámfordult a bokám. Semmi komoly, csak egy kis ficam – nyugtatta szavaival a fiút, miközben rutinos mozdulatokkal kötözte be az sérült testrészét. Nem ez volt az első és biztosan nem is az utolsó eset, hogy ilyen aprócska sérüléseket szenvedett el, így nem kerített neki túl nagy feneket. – Azért, mert ez nem olyan, ami miatt érdemes lenne vállalni a lebukás kockázatát. – Sosem tudhatta, hogy mikor jelenik meg éppen egy varázstalan az ajtóban, és mivel ez nem ért annyit inkább nem kockáztatott. Amúgy sem volt igazán mit, a lábának már édes mindegy volt, hogy egy ficammal több, vagy kevesebb. Rettegett, hogy egyszer lesz valami komolyabb baja, például egy stressztörés a lábujjaiban vagy egy spiráltöréstől a középcsontban, ami után vagy nagyon hosszú ideig vagy talán sosem táncolhat többé. Az orvosok, akikkel találkozott már felkészítették rá, hogy egyszer lehet, hogy eljön az az idő, amikor a teste megadja magát, és felmondja a szolgálatot, de imádkozott, hogy ez lehetőleg minél később következzen be.
- Ne legyél már ilyen, biztos tök ügyesek voltak – válaszolt a göndör kiakadására nevetve. Jót derült azon, hogy kedve ennyire nem értékelte a többieket, holott egyébként nem is értett a tánchoz. Nagyon, de nagyon szórakoztató volt.
- Igen? – Ahogy a fiú leült mellé Sári sérült ballját a fiú lábaira fektette. Így kényelmesebb volt, és egyúttal közelebb került Zsomborhoz is. – Nem, nem kell aggódnod. De kérdezz, ha szeretnél, bármire szívesen válaszolok – válaszolt őszintén. Hagyta, hogy a mélybarna tekintet az övébe fúródjon, hiszen tudta, hogy semmi olyat nem fog találni, ami aggodalomra adnak okot. Alexander számára egy nagyon kedves barát volt a múltból, de ennél semmi több.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 22. 22:10 | Link


outfit|valamikor a szünetben


- Annyira szeretlek – nyomott kuncogva egy cuppanós puszit a göndör arcára. Olyan fesztelenül és könnyedén ejtette ki száján ezt a komoly súllyal bíró szót. Bele sem gondolt, hogy ez mekkora jelentőségű a számára, hiszen néhány alig egy évvel korábban még talán úgy gondolta, hogy sosem fogja tudni ezt a szót őszintén mondani bárkinek is.
Némi aggodalom suhant át az arcán, ahogy Zsombor arcáról eltűnt a féloldalas mosoly és sokkal komolyabb, vagyis inkább komorabb árnyalatot öltött. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Mármint olya hirtelen történ az egész, hogy egy kicsit kétségbeesett, hogy mit ronthatott el. Aggodalmas tekintettel fürkészte kedvese arcát, míg arra várt, hogy kinyögje végre min gondolkozott.
A nevetés majdnem kirobbant belőle, ahogy meghallotta a kérdést. Számára olyan nonszensz és elképzelhetetlen feltételezés volt, hogy komolyan nevethetnékje támadt, de magába fojtotta, mert nem akarta megbántani, vagy azt éreztetni, hogy nem veszi komolyan az aggályait.
- Nem, sosem jártunk együtt. Ő volt az első nagy szerelmem – tíz éves voltam – de ő… Szóval mi egy csapatban játszunk, ha érted hogy értem. – Igyekezett finoman a tudtára adni, hogy Alex inkább a fiúkra hajtott világ életében, mintsem a lányokra. Sári az egyik első volt, akinek felfedte ezt a titkát, hiszen tényleg nagyon komoly és mély bizalmi kapcsolat volt és van köztük a mai napig. Ha nem lett volna, akkor nem tudtak volna annyira jól együtt működni a színpadon, és szétesett volna az egész produkció. – Szóval féltékeny vagy? – heccelte vigyorogva. Sosem fordult még elő vele, hogy valaki annyira mély érzelmeket táplált volna irányába, hogy megjelenjen a féltékenység. Mert biztos volt benne, hogy ez csak az igazán mély érzések mellett léphetett fel.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. december 5. 21:41 | Link


outfit|valamikor a szünetben


Szinte látta, ahogy a kis lámpa kigyullad és kedvese is ráébred, hogy ez a kis homályos utalás pontosan mire is akart utalni Sári. Mégsem hangoztathatta fennhangon ezt a tényt, és tudta, hogy Zsombornak van elég esze ahhoz, hogy ha nem is elsőre, de talán némi gondolkodás után felfogja a közlendőjét.
- Igen. Szóval igazából talán… Nekem kéne féltékenynek lennem? – Elvégre ő aggódhatott volna azért, hogy Alex rámozdul majd a göndörre, de persze eszébe sem jutott ilyeneken rágódni, hiszen tudta, hogy egyikük sem az a személy, akik miatt aggódnia kellene. Talán ők ketten álltak hozzá a legközelebb, így egyáltalán nem látott okot az aggodalomra.
- Rendkívül jól. Mármint sokkal jobban a helyzethez képest – bólogatott nem túl meggyőzően. Mindenesetre a lába már tényleg nem fájt annyira, mint korábban, bár lehet inkább csak elfelejtett odafigyelni a fájdalomra és ezért nem érezte annyira intenzívnek. Meg kellett tanulnia elvonatkoztatni az ilyen aprócska sérülések okozta szenvedésektől. – Nem, majd elkezdenek kiszállingózni az emberek, amikor összeülnek tanácskozni, hogy kik lennének a legalkalmasabbak. Aztán majd szólnak – vonta meg vékony vállait, és szinte abban a pillanatban kivágódott az ajtó, hogy az embertömeg kihömpölyöghessen az előtérbe. Cinkos pillantást vetett Zsomborra - mintha csak bevonzották volna-, mielőtt felbukkant volna előttük az anyukája. Úgy tűnt, könnyen megtalálta őket.
- Ügyes voltál – dicsérte meg lányát halvány mosollyal, majd tovább állt hogy pletykálkodhasson még egy kicsit a többi anyukával. Annyira tipikus.

Végül közel negyvenöt perc várakozás után végre eltűnhetett a súlyos ajtó mögött a többi fiatallal. Nem nézett hátra még egyszer, mert félt, hogy határozott döntésében megingatta volna, ha meglátja a támogató pillantásokat. Ahogy lejött a színpadról tudta, hogy ha fel is veszik, vissza fogja utasítani az ajánlatot. Átértékelődtek benne a dolgok, és rájött, sokkal fontosabb dolgok voltak az életében, mint ez a lehetőség. Tudta, hogy az iskola elvégzése után is lesz alkalma megvalósítani az álmait azután, hogy kiélvezte kicsit a boldog éveit.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. december 13. 17:20 | Link


outfit|valamikor a szünetben


- Szerintem mostantól akkor a pincébe zárva tartalak majd, nehogy valaki elszeressen tőlem – sóhajtott drámaian, mielőtt elnevette magát. Nem állíthatta volna teljesen őszintén, hogy néha egy-egy sötét éjszakán nem fogta volna el a pánik, hogy Zsombor egynap talál valaki aki szebb, okosabb, kedvesebb és fényévekkel egyszerűbb eset nála, de igyekezett szabadulni ezektől a  gondolatoktól és kiélvezni a jelent. Nem azon rágódni, ami lehet, hanem szeretni azt, ami van.
- Ha olyan leszek mint anyukám kérlek mentsd magad tőlem. – Sokat jelentett számára az édesanyja, szakmai tekintetben felnézett rá, és büszke volt arra, hogy így képes egyben tartani a családjukat és ennyire jól működik háziasszonyként és feleségként. Anyának ugyanakkor csapni való volt, három gyerek sem volt elég ahhoz, hogy belejöjjön. Szerette a gyerekeit, hát persze hogy szerette őket, csak a maga furcsa, zárkózott és rideg módján. Sári ebben a tekintetben cseppet sem szeretett volna rá hasonlítani, és bízott benne, hogy nem is fog. Elvégre már akkor annyi mindenben különböztek, hogy nem látott esélyt sem arra, hogy valaha ténylegesen hasonlítani fog rá.

Odabent mindenki izgatott volt Sárin kívül. Halálos nyugalommal ült le a többiek közé és várta, hogy felolvassák a nevét. Ahogy arra számított ott szerepelt az ABC sorba rendezett lista végén, utolsó szereplőként. Egyesek sírva, mások dühösen távoztak, míg a felvételt nyerteket megkérték, hogy fáradjanak közelebb egy bővebb tájékoztatás erejéig. Sári ezt az alkalmat választotta arra, hogy megköszönje a lehetőséget, és emelt fővel kisétáljon az ajtón. Senki nem törődött vele odakint, hiszen minden szülő azzal volt elfoglalva, hogy saját csemetéjével mi lehet. Az anyukája valahol messze járt, így zavartalanul tudott visszaslisszolni a göndör mellé.
- Felvettek. Nemet mondtam – közölte a tényeket röviden. Arcán halvány mosoly ült, kifejezetten boldognak és elégedettnek látszott. Kíváncsi volt, ehhez mit szól majd Zsombor.
Szál megtekintése

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. január 21. 20:28 | Link


outfit|valamikor a szünetben


Számított meghökkenésre, hitetlenkedésre és némi számonkérésre, arra azonban nem, hogy még az ölelését sem kapja meg. A széles mosolyt azonban még ez sem tudta leolvasztani az arcáról. Határozottan úgy érezte, hogy jól döntött.
- Nemet mondtam – ismétli el még egyszer. Legbelül a kis gonosz énje remekül szórakozott, de azért igyekezett nem túlzottan kimutatni, hogy mennyire mulattatja Zsombor reakciója. – Táncolni akartam, és akarok is, ebben nincs hiba – folytatja. Mintha csak mondatonként akarná közölni döntésének miértjét. Csak hogy szórakozzon kicsit.
- De, részben miattad. A színpadon állva rádöbbentem, hogy valójában ez már nem az én életem. Ott vagy nekem te. Zsófi, Lili, Polli, az iskola. Nem jutna időm a tanulásra és az elememre sem, de a legfontosabb, hogy ti hiányoznátok igazán. Jelenleg fontosabbak vagytok, mint holmi karrier. Ráérek – vonta meg vállait könnyedén, mintha ez valójában így lenne. A lelke mélyén tudta persze, hogy legfeljebb még egy utolsó nekifutása maradt, ha táncos karriert akart építeni, mert az évek pörögtek, és bár még fiatal volt, de a teste a rengeteg megpróbáltatástól és edzéstől kezdett összeroppanni. És eljön az a pont, mikor végleg véget ér, és az utolsó esély is elszáll. Talán épp ezért érezte úgy hatványozottan, hogy pihenésre van szüksége. Nyugalomra, amit a barátai, a családja és az iskola teremt meg számára. – Köszönöm hogy elkísértél. Bízom benne, hogy a jövőben is ennyire támogatni fogsz, mint most, még ha hülyeségeket is csinálok – nevette el magát végre, majd hálás csókot nyomott a fiú ajkaira.
Gátlástalanul az anyja szemébe hazudott, mikor az megkérdezte tőle, hogy hogy sikerült. Azt mondta, sajnos most nem volt elég, talán majd legközelebb. – Mehetünk? – kérdezte a két fiataltól, mielőtt kiléptek volna az impozáns épületből.
Szál megtekintése

Európa - Vizsnyiczky Heléna Sára hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek