BK Fórum - Európa

Daróczy Elizabet

Az aranyvérnek mindig is megvolt a maga előnye és hátránya, amióta világ a világ. Az egyik a nászéjszaka kérdése, ami inkább hangzik valamiféle szent rituálénak, mint egy valódi, hús-vér emberek között zajló szexuális aktusnak. Mert valljuk be, sok minden feltüzelhet egy férfit, többek között az is, hogy amikor megérkeznek, akkor se szó, se beszéd, felavatják a hitvesi ágyat. Ne adj isten kevésbé tervezetten, mind az órától, mind a napszaktól függetlenül, egyetlen meghitt pillanatot fordítanak át abba, ami aztán mindkét fél örömére válik.
No nem mintha Konrádnak tartania kellene attól, hogy leküzdhetetlen vágy buzogjon bensőjében, melyet a szerelem gerjeszt. Ugyan, ezeket a romantikus fröcsögéseket meghagyja azoknak, akiknek jutottak érzések, ő köszöni szépen jól érzi magát úgy is, ha csak kedvére használhat nőket úgy, ahogy neki tetszik. Nem mellesleg Elizabettel is ezt tervezi, ámde nem az első éjszakán. Ismeri és tudja a hagyományokat, ráadásul az Odry család kínosan ügyelt felesége ártatlanságának megőrzésére, tehát kimondottan óvatosan kell eljárnia. Nem lesz könnyű így, hogy semmiféle élvezetet nem lel egy eseménytelen, unalmas aktusban, ahol a másik nem egyszerűen nem szenved, hanem élvezi is, de képes bármire, ha ehhez az kell, hogy egyről a kettőre lépjenek. Mert a szülők nem szerezhetnek tudomást arról, ami ő valójában, ahogy Elizabeten sem lehetnek látható nyomok. Más sem hiányzik neki, minthogy az egész sajtó attól zengjen, hogy Konrád durván bánik a nőkkel, s nem is feltétlenül többes számban, elég csupán, ha a neje állítja.
Felkészülvén arra, ami rá vár - és senkit ne tévesszen meg a fogalmazás, ez valóban nem a legjobb élmény, amit ember kívánhat -, tíz órakor megigazítja fehér ingét és lazán megkötött nadrágját, hogy átsétálhasson Lizi szobájába, vagy inkább mostantól kettejük hálójába. Nem izgul, nem érzi úgy, hogy bármi is balul sülhetne el, hiszen - mint már említettem volt - nincsenek érzései. Kopog az ajtón, ezzel is jelezve érkeztét, majd lenyomja a kilincset, hogy beléphessen és behajthassa maga mögött az ajtót. A létező leglibidórombolóbb aktus lesz, amiben valaha is része volt, legalábbis a kezdés alapján, azonban arcára kedves mosolyt varázsol, melyhez lágy tekintetet párosít.
- Kedvesem - olyan finoman és szeretetteljesen csendül mély baritonja, mint talán még soha, hogy ezzel egy időben kinyújthassa kezeit felesége felé. Várja, hogy a finom ujjak forró tenyerébe csússzanak és felsegíthesse Őt, azonban esze ágában sincs elindulni az ágy felé. Helyette csak szemügyre veszi szerelmesen - ez egy fontos részlet - a kerekded arcot, a hatalmas, őzikéket meghazudtoló barnákat és a selymes barna fürtöket. Mintha csak megpróbálna mindent megjegyezni teljes tisztaságában, mielőtt beszennyezné. Hát igen. Szavaim sincsenek. Azonban Konrádnak sem maradnak, mert jobbja a sötétszín hajba vándorol, hogy leheletfinoman magához húzva a nőt csókot leheljen vékony ajkaira.