Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688132#post688132][b]Adam Kensington - 2017.07.02. 22:29[/b][/url]

Vállalom a tetteimért a következményeket és bár egy pillanatig sem hiszem, hogy én romboltam volna szét a Mácsai-Warren családi idillt, mégis mindazt, ami az elmúlt órákban történt, én indítottam el azzal, hogy beolvastam a nőnek. A nőnek, aki ezután úgy döntött, világgá megy. Barátom ugyan készült rá, hogy eloltsa a tüzet -ahogy ő fogalmazott-, de aztán ez az akció befulladt. Mindez talán ismét csak engem igazol. De hagyjuk is. Nem ezért vagyok itt. Hogy pontosan hol? Egy olyan lakás előtt, amelyben a megszökött menyasszony tartózkodik és amelyet szépen felkutattam, főleg kiváló érzékeim segítségével.
Bekopogok az ajtón és várok. A múlt hajnalban viszonylag felhúztam magam és jó sokat engedtem átlagos nyugalmamból. Finomkodó máskor sem vagyok, ilyen kemény viszont ritkán. Mivel azonban a hónapok óta magamba fojtott gőzt ezzel kiengedtem, immáron a tőlem megszokott, melankolikus béke ül rajtam. Egyszerűen csak rendezni szeretném ezt a helyzetet. Visszavinni a nőt a vőlegényéhez. Hogy onnan mi következik, az már rajtuk áll. Részemről onnantól egy szót se szólok erről. Külön kérésre se feltétlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688152#post688152][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.02. 23:24[/b][/url]

Az első három lehetséges helyszín meg is van. Innen tovább lehet menni, vagy bármelyikből el lehet jutni egy olyan helyre, ahol biztosan nem talál majd rá senki. Tényleg, szó szerint el a világ elől, egy névtelen kis helyre, ahol senki sem kérdez semmit. Ahol nem keresné senki. A másik verziót, ami felmerült benne, el akarja kerülni, de egy papírra felírta, vissza Oroszországba. Ha nem tudja megoldani, akkor egy életre elintézi magát. Elmegy a nagyapjához, és visszatér a vélák közé. Legyen bármilyen nyomorult is ez a megoldás. Valószínűleg a legkegyetlenebb így lehetne önmagával. Rápillant a papírra, és akkor kopognak.
A tekintetét gyanúsan a papírról az ajtóra fordítja, a tekintete némiképp összeszűkül. Miért kopogtatna itt valaki? Talán valamelyik alsóbb lakó, aki látta őt itt, és beköszönne? Van egy néni, aki mindig ezt csinálja, mesélték. Nem akarja, hogy bárki lássa, de tudja, hogy úgyse megy el a másik fél. Felkelve közelebb sétál az ajtóhoz, és a kukucskálón át kinéz. Éjjel van ember, éjjel.
- A rohadt életbe.
Az orra alatt morogja, ahogy ki tudja venni a férfi körvonalát. Na ő nem az a csendes figura, aki elmegy, mert azt hiszi, nincs itthon senki. Ő tudja, hogy itthon van. Elfordítja hát az ajtóban a kulcsot, és elfordítja a gombkilincset, némiképp feltárva a férfi előtt a nappali egy részét.
- Nem volt még elég?
Semmi helló, szia, hogy vagy, kérsz-e egy teát, csak így simán nekiszegezi a kérdést, de a választ meg sem várva rázza meg a fejét, és sétál vissza a szőnyegre, hogy leülve rá folytassa a melegszendvicse evését, és a nagy térkép bámulását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688156#post688156][b]Adam Kensington - 2017.07.02. 23:43[/b][/url]

Nyilvánvalóan nem vártam, hogy tárt karokkal fogadjon, így kicsit sem ráz meg se a magában szitkozódás, se az üdvözletet helyettesítő, kedves kérdés. Végigtekintek rajta és figyelem, ahogy visszavonul folytatni az étkezést. Nem hívott be, így állok tovább a küszöbön. Innen mérem fel a terepet. Látszik, nem rendezkedett be. Ráadásul egy térképet nézeget. Komolyan világgá akar menni. Meg sem kérdezem, hová készül vagy hogy mik a tervei. Nem sokat számít.
- A családod aggódik érted és haza vár - közlöm vele nyugodtan a tény és valót. Mikor felkerestem ma este a Mácsai házat, hogy beszéljek a nővel, Mina nyitott nekem ajtót és megtudtam tőle, hogy az anyja kereket oldott. A lány pedig kétségbe van esve emiatt és nagyon félti őt. Mielőtt azonban belemehettünk volna a részletekbe, én már indultam is felkutatni Zóját. Egy ilyen apróság, mint hogy nem tudjuk, hol van, nem tántorít el attól, hogy beszéljek vele.
- Dwayne nehezen visz az oltár elé, ha ott se vagy - hozom így tudomására, hogy barátom továbbra is el akarja venni. Gondolom, így van. Nem mondta ki egyértelműen, de nem is kellett. Más dolog, hogy láthatóan nem töri magát, hogy a jövendőbelije nyomára akadjon. Ennek viszont szerintem annyi az oka, hogy azt hiszi, úgyis visszajön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688160#post688160][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.03. 00:12[/b][/url]

- Ha kint állsz, a szomszédok elkezdenek pletykálni.
Jegyzi meg csendesen, majd fejével int, hogy esetleg fáradjon be. Még egy "Kérlek"-et is kierőszakol magából, bár pont kedves nem akar lenni, sem a férfivel, nem senkivel.
- Pedig írtam nekik búcsúlevelet. Ülj le, nyugodtan. Nem törtem be ide.
Sejtette, hogy kisebb káosz lesz otthon, elvégre Seant leszámítva csak nők élnek ott, és ahol csak nők vannak, ott elég gyakori a hisztéria, itt meg még a vérükbe is van kódolva, hogy minden kis akadálynál kétségbe kell esni.
- Amúgy sem akar, csak manipulálom, nem?
Nem néz vissza a térképre, vagy a papírokra, a szendvicset is leteszi, elvette az étvágyát a tény, hogy már megint ki fogják oktatni valamiért. Inkább felkelve tölt még magának egy bögre teát, azzal együtt sétál vissza a kanapéhoz.
- Majd elvesz valakit, akit azért szeret, mert szeretni akar, és nem a mágiája készteti. Akiben csak emberi rész van.
Hihetetlen, hogy mennyire gyűlöli a tényt, hogy véla, és hogy emiatt folyton megbélyegzik. Végre úgy tűnt, hogy elfogadják, hogy megvan a helye a világban, és akkor jön Adam, és az egészet egyetlen óra alatt a földdel teszi egyenlővé.
- Dwayne nincs itt. Te eljöttél, pedig nem akarsz mellette látni, ő viszont nincs itt. Holnap hajnalban továbbállok innen, visszamegyek oda, ahol nem lehetek veszélyes senkire.
Nem mondom ki, de nyilván ő is tudja. A családom híre elég ismert, híres volt az, amikor a nagyszüleim eljöttek, az is, amikor az anyám egy varázslóhoz ment hozzá, és az is, hogy négy félvélát is szült neki, ahogy azt is, hogy a húgomnak nincsenek képességei. A mázlista. A varázsvilágban mélyen járóknak és a kóborlóknak ez nem titok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688316#post688316][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.07.03. 23:28[/b][/url]

Lucára ezek után már csak mint az őrangyalára tud gondolni. Inkább bele sem gondol, hogy mi lett volna a hozzá beszélő lányok sorsa, ha még pár percig ott marad velük. Valószínűleg tényleg beleállította volna valamelyikükbe a magassarkúját, aztán vigyék amerre csak akarják, hátha Arlennek is köze volt hozzá, de minél messzebb kerüljenek tőle, mert ha Kenzie kiborul, akkor az öt méteres körzetében mindenki ispotályban végzi. A bátyjai tudják, hogy milyen szinten képes hisztizni otthon, ha valami baja van, olyankor még a szobabútorok sem ússzák meg.
- Nem tudom, mit hisznek, de nyilvánvalóan nincs elég eszük ahhoz, hogy észrevegyék, nekem rohadtul nincs kedvem egyikőjükhöz sem - idegesen morog Luca fülébe, miközben tolja maga előtt a nála jóval kisebb lányt, hogy minél előbb elhagyhassák az egyetemet. Arlen a lányokból ítélve is jó rég elhagyta az egyetemet és valószínűleg majd csak este kerül elő ismét, addig meg Kenzie-re marad a rajongók pátyolgatása. Noha bizonyos esetekben ezt kifejezetten élvezi, de ha ikre csak úgy szó nélkül hagyja egyedül, nagyon gyorsan dühbe gurul és olyankor még az sem érdekli, hogy mégis csak a bátyja rajongóiról van szó.
Luca szavaira csak bólogatva reagál és engedelmesen követi a lányt. Hagyja, hogy vezessék amerre csak jólesik, hisz ahogy egyre távolabb kerülnek az egyetemtől, úgy nyugszik meg ő is. Most már nem kell magas hangon visítozó diáklányokkal törődnie, akik amúgy nem is egyetemisták, csak valahogy bekeveredtek az épületbe. A fagyizót elérve minden gondja egyszerűen elszáll, így mikor Luca kérdésére válaszol, már sokkal kedvesebb a hangja.
- Ááá, nem tudom hova gondolsz. Túlságosan lefoglal a tanulás, az új prof is úgy osztogatja a beadandókat, mint az öreg nénik a doxikat a piacon. Meg hát tudod milyenek mostanság a professzorok. Tökéletességet akarnak, annál alább nem adják - még maga is elhiszi, olyan hihetően adja elő a sztoriját, amiből körülbelül semmi nem igaz - az öreg nénis részt leszámítva. Azok az idős hölgyek rosszabbak, mint Arlen rajongói, bárki bármit mondjon. - Egyébként megvagyok, köszönöm kérdésed. Élvezem az életem és szerető húgként természetesen Arlen minden koncertjén ott vagyok, hogy támogassam... a bátyám - hát pedig majdnem elszólta magát. De csak majdnem. Megesik az ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688345#post688345][b]Adam Kensington - 2017.07.04. 17:06[/b][/url]

Ahogy megkapom a behívást, akármilyen is az, belépek. Nem kell nekem semmilyen díszoklevelet vagy kérvényt benyújtani ezért. Elég az a biccentés is. A "kérlek" már csak ráadás. Leülök, ha már így hellyel kínáltak. Aztán csak hallhatom a nőt. A kérdése költői, úgyhogy nem felelek rá. De talán akkor se tenném, ha nem az lenne.
- Dwayne szerintem még nem tudta kideríteni, hol vagy - tárom elé az elképzelésemet arról, barátom miért nem toppant be még hozzá, húzta vissza a gyűrűt az ujjára és kapta a vállára, hogy visszavigye Bogolyfalvára. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy szerintem eszébe sem jut, hogy Zója esetleg ténylegesen elhagyja őt. Minek teperne, ha úgyis nemsokára visszajön?
- Te döntöd el, veszélyes vagy-e... - mondom csöndesen, figyelve őt.
- Ha nem bűvölöd meg többé, az már elég ehhez - adom tudtára, hogy igazából ez lenne a lényeg. Ez az, ami kicsapta a biztosítékot és ez az, ami a férfit is elbizonytalanította. Ezt pedig hiába próbálná Zója rám vagy bárki másra kenni. Ő csinálta, és azzal nincs elintézve, hogy bocs, amiért meg erőszakoltam az elmédet úgy fél éven keresztül. Őszintén, nem tudom, a vélákra milyen törvények vonatkoznak, de ha egy vámpír delejez valakit az a hatóságok szemében egyenlő az Imperius átokkal. Azért pedig tudjuk, mi jár.
Hogy mit várok a nőtől? Azt, hogy hagyjon fel az áldozat szerepével, vállalja a tettei következményeit és ígérje meg nekem, hogy nem tesz többé ilyet Dwaynennel! A véleményem ettől még változatlan marad, de az édes mindegy, hiszen hallani többé nem fogják tőlem, és máshogy sem hozom tudtukra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688348#post688348][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.04. 18:16[/b][/url]

- Senki sem tudja, hogy ez a lakás az én tulajdonom.
Nem biztos benne, hogy Dwayne csak azért nincs itt, mert nem tudja, hogy merre keresse. Hiheti azt is, hogy csak női hiszti, a szokásos alkalmak egyike. Visszamehet, és mondhatja azt, hogy "ismersz, én ilyen vagyok", ezzel lezárva ezt, és holnap este, sőt, talán már lassan mondhatjuk azt, hogy ma este, oltál elé állhat. Hozzámehet a férfihez, akit szeret, az pedig, ami benne van, majd elmúlik, lenyomódik, felülírják a boldog dolgok.
- Az első alkalommal veszekedtünk. Csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, elfajultak a dolgok, megijedtem. A bűvöléssel védekeztem. Reggel korán el akartam jönni, el akartam neki mondani, hogy hiba volt, hogy mit tettem, de annyira hihetetlenül jó napunk volt együtt. Olyan nehéz volt elszakadni.
A teát, amit eddig nézett most inkább felteszi a dohányzóasztalra, felszabadult kezeivel átöleli a térdét, és kékjeivel felpillant a férfire. A tekintete szinte csillog a feltörő emlékektől.
- Nem gátoltam meg abban, hogy normális ember legyen. Nem kényszerítettem ki házasságot vagy estem teherbe. Pedig megtehettem volna, de nem. Utazgattunk, elmentünk Szalamantonra, ahol a hídon átsétálva beszélgettünk, vattacukrot ettünk, volt, hogy ki se mozdultunk, csak néztük a tévét egész nap. Ilyen lett volna, ha nem esek teherbe Minával. Dwayne előtt nem voltam együtt senkivel, vele pedig nem kaptam elég időt. Egy kicsit meg akartam tapasztalni, hogy milyen is ez.
Utólag belegondolva rengeteg mindenre rávehette volna, ha azt vesszük, Dwayne pénzes férfi, akinek nem jelent gondot ezt - azt megvenni. Ő maga egy olyan kaliberű gyűrűre se vágyott, mint amilyet kapott, beérte volna valami még szerényebbel, és bár imádja a gyűrűjét, most is a helyét simogatja, nem akarta erre se rákényszeríteni. Extra pontossággal figyelte azt, hogy mindig védekezzen a terhessége ellen, hogy ne bámuljon valamit, amit szeretne feltűnően.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem volt helyes, amit tettem, Dwayne is tisztában van vele, azzal is, hogy ezt bármikor vissza tudja adni, mert a vérem miatt hozzá olyan erősen kötődöm, hogy ha arra kényszerítene, képes lennék megölni a saját gyerekemet is. És ez nem túlzás, bármire rá tudna kényszeríteni, és még csak nem is kellene megerőltetnie magát.
Őszintén szólva ő éppen erre is várt, miután megmondta Dwayne-nek, hogy mit tett. Várta a büntetését. A férfi egy ideig kerülte, minimálisan se érintkezett vele, aztán pedig igazolta a távozásakor tett állítást. Semmit nem tett, pedig joga lett volna hozzá.
- Szeretem őt, Adam. Őszintén. A legjobbat akartam neki adni mindig. Hibáztam, sokszor. Elkövettem sok hülyeséget, de nem azért, hogy neki ártsak. Sose akartam neki ártani. Nem kényszerítettem rá, hogy megkérje a kezem, de megtette, szabad akaratából. Mi ketten nagyon sok harcot megvívtunk már, egymással is, egymásért is, és nem hiszem, hogy jogos az, hogy az esküvőnk előtt te vagy bárki egy ilyen mértékű vádhullámot bármelyikünkre rázúdítasz. Nem kell barátoknak lennünk, még csak jóban sem kell lennünk, de megtisztelhettél volna minket azzal, hogy nem teszed tönkre ezt. És ha nem is miattam, hát Dwayne miatt. Akinek ez a rész nem a terepe, és nagy áldozatot jelent neki odaállni az ismerősei előtt. Ez, az én véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688429#post688429][b]Adam Kensington - 2017.07.04. 22:41[/b][/url]

Kifejezéstelen arccal hallgatom végig a nő áradozásokkal teli magyarázkodását mindarról, amit átélt akkor, amikor barátomat megbűvölve tartotta, és amellyel szinte igazolva látja a tetteit. Hiszen nem gátolta őt semmiben és nem kényszerítette semmire - mint azt ő elmondja. Ha eddig kételkedtem benne, most már biztosan tudom, hogy Zója tényleg nem érti, milyen súlyos bűn az, amit elkövetett. Mindezt az is bizonyítja, hogy ismét az orrom alá dörgöli, micsoda szemétség volt a részemről, hogy belerondítottam a fene nagy boldogságukba. Enyém az örökkévalóság, de majd akkor fogom sajnálni ezt, ha ráérek.
Kíra már nagyjából egy éve ismét nálam él. Előtte jó ideig nem láttam. Elment és fogalmam se lehetett, visszajön-e valaha. Mert ő ilyen. Most is eltűnik néha napokra, bármiféle bejelentés nélkül. Aztán arra ébredek, hogy mellettem fekszik. Örülök, hogy megint itt van velem és inkább nem is gondolok arra, hogy esetleg megint színét se látom majd, ha úgy hozza kedve. Hiába vagyok képes már jó pár évszázada teljes mértékben elfogadni, hogy emberek így vagy úgy eltűnnek az életemből. Ettől még egy bizonyos szinten képesek hiányozni. Legalábbis vágyhatok rá, hogy ott legyenek velem. Mégsem jutott még eszembe az a pehelykönnyű út, hogy a véremre és ezzel magamra szoktassam őket. Mondjuk Kírát. Pedig akkor egész életében velem lenne. Nem akarna másfele kódorogni. Nem akarna világot látni. Nem akarna kalandokba keveredni. Nem lenne más, mint a házam fenséges dísze és végtelenül boldog lenne tőle. Csak hogy ez nem ő lenne. Inkább legyen tőlem távol önmaga, és gondoljon rám önszántából jó szívvel és szeretettel, minthogy köd borítsa az elméjét és odaadóan imádjon, feltétel nélkül, hozzám láncolva.
Nyilvánvalóan igazságtalan lenne persze Zója lelki békéjét és stabilitását az enyémmel összehasonlítani. Éppen ezért nem szólok már semmit sem az elhangzottakra. A szemem se rebben. Mindössze remélem, hogy legbelül pontosan tudja, hogy ennek a fele, ha igaz. Muszáj éreznie. Ha nem most, talán majd pár év múlva hálával gondol rám, amiért meggátoltam a további ámokfutását a saját szerelme ellen.
Bólintok csupán a monológja végén.
- Akkor? Megyünk? - térek egyszerűen a lényegre. Hiszen azért jöttem, hogy hazavigyem a gyerekeihez és Dwaynehez. Fürkészem zavart tekintetét, amely még mindig az imént felidézett emlékektől csillog, amik most nagy segítőm lehetnek. Arra sarkallhatják, hogy felejtse el ezt a megszökést, és egyszerűen csak térjen vissza a saját valóságába. Hiszen jó dolgok várják ott. Az egyetlen rossz, ami szerény személyemben árnyat vetett rá, hagyja ismét rásütni a napot. Bármilyen kellemetlen legyen is számomra ez a metafora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688440#post688440][b]Maximillian Liebhart - 2017.07.04. 23:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688443#post688443][b]Kormos Katalin - 2017.07.05. 00:27[/b][/url]

Nem szerette évekig fűzni a témákat, így nem is válaszolt, csak mosolyogva bólintott egyet. Nem figyelt fel arra, hogy ismét végig lett mérve, mivel épp előre nézett, a színpad felé. Már lemondott arról, hogy előre verekszik, tényleg nem bánta, hogy középen ragadt meg. Végtére is társasági lény volt, fontosabb volt neki, hogy fent tartsa partnere érdeklődését, minthogy az első sorban egyedül tomboljon. Azért egy pillantás még nem a világ vége, neki tökéletesen elég volt.
- Ez nagyszerű! - csillogó tekintetét ismét csak Maxnak szentelte. Nagyszerű volt végre megismerni valakit, aki már járt álmai városában. - Tényleg nem nagy szám? Mióta tudok a létezéséről, a bakancs listám első helyén van. Mindenképp mesélnie kell róla! - Legszívesebben ott helyben elkezdte volna faggatni, de tudta jól, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Vannak, akiknek sokat számít a helyszín, és egy óriási tomboló tömeg közepe nem biztos, hogy megfelelő álmai helyszínének kielemzése.
Tekintete levándorolt a férfi kezére, majd mire felnézett, csak azt látta, ahogy a pohár az illető után repül. Nem bírta megállni, hangosan is felnevetett, de hogy elrejtse, Max mellkasa felé hajolt. Kellett pár pillanat, mire összeszedte magát és eljutott a tudatáig, hogy varázslóval áll szemben.
- A varázslatosnak többféle jelentése is lehet. Az egyikben biztos voltam,
 azt első ránézésre meg lehet állapítani - röviden kacsintott a férfira, ez túlságosan magas labda volt, mintsem meg se próbálja leütni. - A másik része viszont már nehezebb dió.
Reménykedett benne, hogy senki nem figyel épp a beszélgetésükre, mert ha erővel kényszerítették volna, se akart volna körbetekinteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688452#post688452][b]Lewy Bojarski - 2017.07.05. 04:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688456#post688456][b]Maja Bojarska - 2017.07.05. 06:23[/b][/url]

- Bármikor segííítek, szívesen, tudod jól. - Nevetgélősen rázta a fejét Maja, aztán csak átlépett gyorsan a nutella és ragacsosság édes párosításán legalább kettő percre, tovább nem nagyon ment, mióta ez felmerült. Nagy boldogan simogatta meg a lengyel arcát beszéd közben, mielőtt még atomjaira kapná a csomagolópapírt, majd szemügyre vehetné az ajándékot.
Igazság szerint, ha valami ingyenes matricacsomag lett volna benne, vagy csak egy random naaaagy szívecske, amit Lewy egy dobozra rajzolt, azt is hasonlóan lelkesen bontotta volna ki, és pont így vagy még nagyobb vigyorral fogadta volna. Nincs oda érte sajnos, ha csak ő kap és nem tud adni, vagy elmarad róla, hogy adnia kéne. Ilyenkor mindig olyan kis kellemetlen érzés van benne, ami nyomja a szívecskéjét, hogy ez nem túl fair. Még a saját szülinapjakor is a sok doboz között azon gondolkodott, hogy még egy rendes puszit se tud érte adni, hiszen ő odabent várta, hog végre minden rendben legen és meggyógyuljon, a szerelme pedig a kutyival itthon támasztotta egymást, hog kihúzzák valahogy ők is. Nem volt az úgy jó és csak még több apró nem tetsző részlet jut eszébe. Ezeket igyekszik ahogy bírja száműzni és inkább az ajira és a dolgára koncentrálni.
- Pizsi? Máármint csini pizsi? Jóóóóó. A vásárlást mondjuk annyira nem szeretem, de ha együtt megyünk, akkor bizti jó lesz. - Magához képest egészen magabiztosan ment bele és még bólintott is párat hozzá. Aztán fogta magát elrohant a kellő dolgokért, hogy mire visszaérve körülnézzen, már azt lássa, hogy ők szépen elhelyezkedtek. Eléjük sétált, aztán végigsimizte Volt hátát és oldalát, jól megvizsgálva a puhi bundát, de mivel a kutyus csak nyugisan szuszogott tovább, nem zavartatta magát.
- Tuuudom. Csitu van nekem, nem mondok semmit. Köszi. - Közben mosolyogva visszavette a tubust, aztán pedig fogta magát és letérdelt előttük, hogy egy magasságba kerüljön a kutyi oldalával. Szépen elpakolta a dolgokat maga körül, aztán az ecsetek között válogatva gondolkodott, hogyan is fusson neki.
- Vagy téged, de nem kencizek össze mindent, figyelek. Na de, lássuk azt a magasfeszültséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688470#post688470][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.05. 11:09[/b][/url]

Jó végre elmondani valakinek, még akkor is, ha nincs visszajelzés, talán nem is kell, csak arra lenne szüksége, hogy valaki meghallgassa ezeket, valaki, aki nem néz rá furcsán, vagy tesz ironikus megjegyzéseket. Tati, Kriszta, de még Mina is olyan, akiken érződik, hogy nem bíznak ennek a kapcsolatnak a sikerében, vagy abban, hogy együtt kell lenniük. Nincs pozitív visszajelzése, pedig neki kell a megerősítés, kell az, hogy valaki elhiggye, hogy nem olyan rossz ez a kapcsolat.
Neki nem rossz, ő szeret benne lenni, akkor is, ha diszharmonikus, akkor is, ha sok áldozattal jár, akkor is, ha nem egyeznek körülbelül egyetlen ponton sem. Dwayne ismeri őt, és ő is ismeri Dwaynet, vannak pillanataik, olyan pillanatok, amiket senki se vehet el tőlük, és amik ha a másiknak nem is számít, ezek számára motivációt jelentenek. Hitet abban, hogy ez működhet. Viszont úgy, hogy csak negatív visszacsatolást kap, egy idő után ő is elbizonytalanodik. Mint például most is. A kérdésére egyetlen mondat fogalmazódik meg a fejébe, és ismétlődik olyan sebességgel, mintha egy gyorsított futószalagon rohanna.
Nem akarok hazamenni.
A mondat pedig egyáltalán nem rázza meg, és ez a leghihetetlenebb még számára is. Annyira nyugodt és békés volt ez a nap, amit itt töltött, távol mindentől és mindenkitől. Nem érdekelte, hogy mi van otthon, hogy miként reagáltak az emberek, és hiába van meg benne ösztönösen a felelősségérzet a gyerekei iránt, hiába ígérte meg Ráhelnek, hogy nem hagyja el, nem úgy, mint a szülei, mégis megtette. Ezek miatt van persze benne egy minimális rossz érzés, de ha belegondol, nem bánja, hogy ezt a lépést megtette. Ez a mai nap olyan volt, ami minden belső vihart, minden lenyelt rossz érzést felszabadított és megnyugtatott.
- Persze.
Nem tudja, hogy mi lesz akkor, ha hazamegy. Nyilván Dwayne már látta a levelet, látta, hogy mit írt benne. Fogalma sincs, hogy egyáltalán mit mondjon neki. Leírta, és eljött. Megtette, és magában érzi, hogy nem akar visszamenni. Nem Dwayne – hez, hanem ahhoz a káoszhoz, ami ezzel jár. A férfivel akar lenni, de már egyáltalán nem biztos benne, hogy a férfi is vele, hiszen lám, hiába tett meg mindent azért, hogy normálisan viselkedjen, hogy Dwayne jól érezze magát mellette, ő megint elmenekült.
- Csak gyorsan összepakolok.
Nem sok idő, maximum egy néma húsz perc, ami után már csukódik is mögöttük az ajtó. Vissza a káoszba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688522#post688522][b]Lewy Bojarski - 2017.07.05. 19:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688932#post688932][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 00:40[/b][/url]

Nem igazán gondolta volna, hogy azt a rengeteg cukiságot követően, amiket még betegen raboskodott kapott a szülinapjára, követi majd bármi. Pláne ilyen hamar. Igazság szerint még mindig furcsa neki, hogy egyre csak kap és kap, közben pedig mégsincsenek előtte lehetetlen elvárások. Néha el is tud ebben veszni, de már egész sokat dolgozott azon, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha ő éppen nem ad azonnal valamit viszonzásként. Pedig mennyire szeretne mindig így tenni!
- Reendben. Szeretem őket, kis szépek, nekem jó. Mikor szeretnél? - Nem is hazudott, sőt, tényleg kedvelte a pizsiket, pontosabban a helyzetet. Valahogy jó érzéssel töltötte el és fel is dobta, mikor például az első alkalommal sikerült legalább egy kicsit azt éreznie a vőlegényén a látványtól, amit saját bevallása szerint ő mindig tapasztal, ha csak a közelében lehet. Megzavarodik általában és elveszik az egészben, de persze ezt nála bárki jobban kezeli. Tulajdonképpen rájött már egy ideje, hogy szeret neki tetszeni és ezért is nem agyalja túl az ilyen kérdéseket, bár a vásárlás nyilván felvetne némi ehjt meg ahjt. Minek új, ha olyan jó és kényelmes a régi?
A puszira egészen elvigyorodott meg kicsit le is sütötte a szemeit, aztán el is sietett a cuccokért. Mikor minden meglett vissza is tért, hogy hozzákészüljön a nagy művelethez. A segítséget szépen megköszönte, mint mindig, aztán a kutyikát simizve mérte be, hol és hogyan kéne kezdeni. Az ecsetek közé túrva kereste az igazit, miközben nevetgélt, ahogy elképzelte Lewyt, amint kergetőzik a festékfoltos gyerkőccel. Édikék lennének. Pedig a babakutya már nem olyan baba, de azért még kis pötyike nekik, ami pont jó.
- Úúúú, igen? Mit szeretnél? Goondolom nem pillangót. Van valami kívánság? - Érdeklődve pislogott, ahogy az első ecsetvonásokon dolgozott. A minta körvonalát próbálta pontosan felfesteni, a kitöltés várhat még magára. Elég ügyesen és gyorsan haladt, hiszen csak szuszogott az eb, egyszer azonban jól oldalra és hátra nézett Majára, aki meglepődve pillantott rá vissza, szegényt kétségbeesettnek látta, el is nevette magát. Adott egy nagy puszit a fehér szőrcsomi buksijára, aztán haladt a művel.
- Vajon meddig marad meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688989#post688989][b]Lewy Bojarski - 2017.07.08. 17:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689442#post689442][b]Maximillian Liebhart - 2017.07.10. 14:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689443#post689443][b]Révay A. Valentin - 2017.07.10. 14:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689593#post689593][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 01:09[/b][/url]

A csini pizsik léte Majánál jóval később került be a szótárba pontos definícióval, mint az másoknál normálisnak lehetne mondható. De ebből is látszik, mennyire más ő, talán ebből is adódik, hogy így áll hozzá mindenhez, mint most is. Mosolygósan, vidáman, és látva, hogy a másik felvillanyozódna tőle, így lelkesen is. Picit tán jobban is, mint azt várni lehetne tőle. De hát egy ideje pontosan tudja, hogy miért olyan jó dolog ez és miért éri meg neki is kedvelni őket.
- Tuudom, de nem kell, jó a jövő hét, nem szaladok sehova, csak majd pénteken, tudod, color run, de ha vége, utánad megyünk Varsóba is Volttal, ha szeretnéd. - Igazából ez a felajánlás kimondatlanul is jelen lett volna, talán Maja viselte volna rosszabbul - de lehet mindketten - ha külön hétvégéznek. Még a kutyi se szokta díjazni, ha nincs együtt a család, ez pedig melengette a navinés lány szívecskéjét. Közben egy nagy puszival is megajándékozta, hogy neki se legyen olyan uncsi, még fogdossa a fehérkét, hogy ne mozogjon, ahogy az alkotás folyik. Már belekezdett Majci, mikor feldobta a Drágának ötletként, hogy hát őt is szívesen kipingálja valamivel, de nem tűnik olyan cuki állatos típusnak. A felvetésre viszont nevetgélve bólintott.
- Az szuper lesz. És hova szeretnéd? Várj, ne, legyen meglepis! - Azzal egyből folytatta is a gyerkőc leendő tetkóját magában jót vigyorogva. Igazság szerint remekül érezte magát, sőt. Neki a legfontosabb egy ideje, hogy ha lehet, akkor ilyen ohanásan lehessenek, bármit is csináljanak. Ha kell, még arra is képes, hogy leüljön házit írni, ami nagy szó. Múltkor vicces volt, Volt megrágta a kis füzetét, ő meg villoghatott Lewy előtt, hogy hát a kutya megette…
- Az pont jó lesz, majd vigyázunk rá, uuugye? - Volt buksiját vizslatta, aki eléggé hanyagul lihegett párat. Megsimogatta a füleit, aztán az utolsó ecsetvonásokkal bíbelődött, a kutyi meg láthatóan elfáradt a foglalkozásban mert ásított egy nagyot és ahogy lehetett lemászott apukája öléből. Aztán befészkalta magát a plüssével a szőnyegre és elbóbiskolt.
- Na jó, akkor most már ketten fogunk ünnepelni? Jöhet az a cikesz? - Rávigorogva emelte fel az ecsetét, hogy aztán a Drága térdeire támaszkodva megpuszilja az orrát, majd még egy hosszú csókot követően szedte fel végül maguk mellé a festéket. Ami Maját illeti, az egyetlen kívánsága a nap további részére az a vőlegénye, ha meg az meg van, nincs másra szüksége.
Na, ilyen a legeslegjobb gyereknap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689657#post689657][b]Krushnic Dimitri - 2017.07.11. 15:32[/b][/url]

Vali
☞


Reggel még azt hittem, ez a nap is csak az egyetem falai közt fog eltelni. Óráim nincsenek ugyan, de a diákok és a javítanivaló dolgozatok ettől nem szoktak meghatódni. Éjjel-nappalit nyitottak az irodámban, csak engem felejtettek el értesíteni róla. Igazság szerint annyira nem zavar, szeretem, amit csinálok, csak néha jó volna kitenni a Zárva-táblát és kulcsra zárni az egész iskolát. Úgyhogy pontosan ezt tettem. Kitettem egy Menjetek inkább fagyizni-feliratot az ajtóra és leléceltem.

Egész ügyesek a srácok a tér közepén, a kísérő zenére ritmikusan lóbálom a fejem. Hátamat egy fának vetve élvezem a műsort, farmerembe süllyesztett kezekkel, enyhén pihegve a hőségben. Szerencsére motoron az ellenszéllel egész türhető a hőmérséklet, de ahogy leszálltam róla, elnyelt a szauna. A fekete farmer-bőrbakancs kombó életem legrosszabb döntése volt.
Valaki hirtelen megérinti a vállam, amitől ugrok egyet, aztán morogva a tettes irányába nézek.
- Vali! - szélesen elvigyorodok és széttárt karokkal felé fordulok, hogy jól megropogtassam a bordáit. Ha közben nem ragadunk össze a melegtől. Minimum kétszáz éve nem láttam. És első ránézésre nem úgy tűnik, mintha az elmúlt évszázadok előnyére szolgáltak volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689681#post689681][b]Adam Kensington - 2017.07.11. 16:54[/b][/url]

Kihallom a nem túl burkolt véleményt, amivel különben teljesen egyetértek. Nem tartom jó ötletnek, hogy már az állatok sem félnek tőlem. Azt se tartom jó ötletnek, hogy az emberek sem teszik. Nem azért, mert el akarnám nyomni őket. Hanem a saját testi épségük érdekében. Nem mintha egyébként veszélyesebb lennék egy átlag halandónál, ha az elmúlt évtizedek rám vonatkozó statisztikáit nézzük. Azonban mindez csak az önkontrollomnak köszönhető. Amint úgy adná a helyzet, hogy azt elveszítem, nem lenne vita tárgya, jó ötlet-e nem tartani tőlem.
A szavai még nem minősülnek feltétlenül behívásnak, a gesztusai viszont egyértelműen. Így nincs szükség külön megkérnem, hogy beinvitáljon. Átléphetem a ház küszöbét, amely egyébként nagyon illik a kis navinés személyiségéhez. Koránt sem álldogál környezetidegenen az otthonában. Nem úgy, mint most én az övében.
Kellemesen elkalauzol engem a Rozsos rezidencián, ám ahogy közeledik a hajnal, ideje elköszönjek tőle. Bőven hazaérek az első napsugarak fénye előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689788#post689788][b]Révay A. Valentin - 2017.07.11. 21:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689865#post689865][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 00:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689875#post689875][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 01:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689876#post689876][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 01:47[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ahogy a polc tetején kutakodtam, meg egy darabig farkasszemet néztem a gyerkőccel és kölcsönösen morogtunk, számoltam magamban. Azt hiszem általános óta nem csináltam ilyet. A telefonom be volt állítva, hogy majd megszólaljon, mikor vissza kell másznom elpakolni, azzal viszont nem számoltam, hogy közben már Lewy is beesik. Ennek persze nagyon örültem, el is vigyorodtam, mikor meghallottam. Magamhoz húztam a zacsit, aztán leszerencsétlenkedtem magam a pultról nagyobb koppanások és huppanások árán. Belerúgtam a székbe meg levertem egy edényt, na, megesik. Összepakoltam, aztán vigyorogva kirobogtam és egyből a férjecském nyakába vetettem magam. Reménykedtem, hogy bírja a hirtelen bevetődős felcsimpaszkodásom, különben vagy a kanapén, vagy a földön kötünk ki. Nem akartam volna kárt tenni senkiben és semmiben hirtelen. Jól megölelgetve fúrtam a buksim a nyakába egy puszi után. Örültem neki, mint mindig, meg hát hiányzott egész nap.
- A konyhában hagyott, mérges vagyok rá, és tudja. - Néztem a kutyinkra, aztán vissza Lewyre. Nagyon nem volt jellemző, sőt, még elő sem fordult, hogy nagy háborúba fogtunk volna a fehérkével, de ma valahogy ő is meg én is kibírhatatlanok voltunk szerintem. Sóhajtottam egy nagyot, aztán eleresztettem. - Éhes vagy? Vacsizol velem, vagy….Te illatos vagy.
Nem függött össze a dolog, csak érzékeltem, hogy már zuhanyzott, amire végigmértem. Ennyivel is később ért haza és ölelhettem meg és ez rossz, máskor sem érdekel, ha hazaesik, megszerethetem és aztán fürcsizik, de ezt a dolgot még nem sikerült szerintem elég jól megmagyaráznom. Közben viszont a telefonom is csengeni kezdett, szóval vigyorogva elvesztem a lakásban pár percre még a fürdőből összekapkodtam mindent vissza a táskámba szépen, és iigen, nem felejtettem el meg is nézni, mit rakok el. Közben meg eszembe jutott a kék lötyi is.
- Hoooztam neked valamit, ott van a hűtőben. Milyen volt a napod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689879#post689879][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 02:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689881#post689881][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 03:05[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Mosolyogva figyeltem, ahogy kicsit elhajoltam, aztán egyből elkomorodott a pofim és bólintottam mindhárom kérdésre. Bizony, mérges, én és rá. Néztem is a kutyi után, aki még mindig egy darab műanyagot rágcsált, pedig a szétrágott első teszt jórészét már kidobtam. Össze is szűkült a szemem, ahogy utána néztem, de aztán inkább Lewyre figyeltem. Örültem neki ennek a kis vitás helyzetnek ellenére is, amit a gyerekkel produkcióztunk. Azt hiszem egy kicsit sok volt ez a nap a lelkecském kavargott és elég rosszul viselkedtem.
- Akkor vacsizzunk, csirkés sali van, meg van süti is. Éééés…nem úgy értettem, csak… nem számít na, de ráértél volna itthon, jöhettél volna haza egyből. Esetleg.
Nem akartam, hogy mindez úgy hangozzon, ahogy kicsúszott a számon, de már megtörtént. Le is sütöttem a szemem, azt hiszem az utolsó lány vagyok, aki ilyen követelőző akarna lenni, csak, nem is tudom. Nem voltam oda a dologért, ha ilyenek miatt tovább kell rá várnunk, vagy esetleg később ér még haza és véletlenül bealszunk és annyi az esti örömködésnek, hogy mindenki él és virul meg szeretet van. Azt mondjuk elengedtem, hogy a gondolatmenetem mennyire követhetetlen, lehet picit túlzásba vittem ma az édeset. Az ebédem kindertojás volt, mióta hazajöttem meg gumicukor és puffasztott rizs volt terítéken. Nem tápláló és nem is segítő kajcsik. Ideje annak a vacsorának, már ha lezártam végre a délutáni dilimet. Amíg eltűntem és a fiúkat magukra hagytam, csendesen pakolásztam, közben meg mindegyik kis műanyagot jól megnéztem, mielőtt a telefonommal együtt a hátimba dobtam. Kijőve az egyik konyhaszékre akasztottam a táskám, mint mindig, aztán figyeltem csak fel a kérdésekre.
- Őőőő, ha már úgyis arra mentem, bementem és gondoltam örülsz neki, szóval vettem. Meg jutalomfalatot is, de nem érdemli meg. Összerágta a cuccaim, és alig hagyta abba, pedig rászóltam. Rossz volt. - Aztán be is fejeztem a mondókát mert a megterített asztalra pakoltam mindent, majd elindultam a kutya után, mert láttam, hogy sunyi és valami van még a szájában. Nagy nehezen kirángattam és a kukában landolt. Ő csak csalódottan nyüszített, majd lefeküdt a konyha közepén. Én meg megfogtam a békákat és azzal együtt lecsücsültem kézmosás után. Közben felhúztam törökülésbe a lábikóim, mert szépen ülni se tudok, ejnye, aztán foglalkoztam a hamival. Úgy gondoltam addig ráér minden, vagyis inkább össze akartam szedni kicsit a bátorságom, hogy ezt úgy hogyan. Én szerettem volna elmondani, de még picit mérges voltam a gyerkőc akciója miatt is és nem féltem kevésbé, ahogy Anne arca beugrott. Ijesztő.
- Fura, de eltelt, még mindig nem szeretem az iskolát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689884#post689884][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 04:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689885#post689885][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 04:33[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem rejtegettem a dolgot, az igaz, ettől még nem akartam, hogy a kis személyes háborúnkkal szórakoztassuk csupán a férjecskét, így visszavonulót fújva foglalkoztam inkább csak vele. Nem akartam azon idegbajt kapni, hogy belekötöttem a saját kutyinkba, mikor a kedvenc pólóm szétrágását még be se vallottuk Lewcsinek. Nem is most fogjuk.
- Igen, persze. Úgyis odapakoltam mindent már. - Készségesen bólogattam, pontosan tudtam mit szeret és hogyan megy ez nála és engem kicsit sem zavart a dolog. Az ő étrendjéhez amúgy is gyakorlatilag már két fogáson túlestem én is, ki lennék, hogy beleszóljak? Amúgy sem terveztem bármiben változásra bírni őt, sőt, én kifejezetten szerettem, hogy olyan maradt, amilyen volt a legtöbb dologban. Szerintem butaság az emberektől elvárni olyat, amihez nem illenek, ilyen dolog ez. Mondjuk én azért lehetnék néha okosabb, ügyesebb, meg megtanulhatnék a számra ülni, ezt pillanatok alatt éreztem is.
- Nyönyönyö. Cssss. De, de nem leszúrni akartalak, csak… nekem ugyan olyan jó vagy úgy, mint így, nem kell ezért máshol pluszban fáradni, hm? Viszont nem annyira fontos ám ez, szeretlek, Szívecske.
Még adtam neki egy futó és átmeneti búcsúcsókot, aztán szeleltem csak el a dolgomra, még ő a konyhába jutott. Nem sokáig voltam el, így még időben lehuppanhattam, hog én is nekikezdjek. A teli szájas beszédben már nagyon menő voltam, de most próbáltam figyelni, így csak mikor lenyeltem a falatot csicseregtem.
- Gurkó? A bordád vagy a fájdalmat? Tuuudom hogy nem mindegy. Örülök, hogy ízlik. - Aggodalmasan pillogtam rá, attól még, mert én is élek ebben, nem féltem őt, vagy bárkit, aki fontos kevésbé. Sőt, mivel pontosan át tudom érezni, milyen mikor elviszi a vas a karom, vagy lábam, esetleg éppen mellkason dobbant, nem is vagyok nagyon távoli ettől. A szájam rágcsiztam az evős szünetben, aztán meglepően kevés hami után eltoltam a tányért, hogy én kérem szépen végeztem, aztán szépen mosolyogva figyeltem, még ő is, közben a gumicukros zacsit is felbontottam. Én most skippeltem a sütit, nem magamnak csináltam amúgy sem.
- Ühm, ha végeztél, mutatok valamit, jó? - Még beszéltem végig a békáimat tanulmányoztam, igazából csak megerősítést vártam, hogy nincs nagy baja azért, és nem volt olyan szörnyű a nap se, hogy most inkább csak feküdjünk, szeressem meg ő is engem és legyen vége. Én igazából még a nap eseményein pörögtem, majdnem szó szerint is hála a cukornak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689889#post689889][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 10:55[/b][/url]