Dimitri
Pécs, fényfesztivál

A dolgok mostanság közel sem álltak fényesen a környezetemben, éppen ezért nem is szívesen töltöttem időt otthon. Ha lehetett, szedtem a sátorfámat és az éjszakáimat Lucánál töltöttem, vagy akár még a színházban is, a lényeg az volt, hogy ne legyek otthon.
Az egyik munkatársam mesélt a pécsi rendezvényről, ami Zsolnay fényfesztivál néven futott a köztudatban. Eléggé új keltű esemény volt, épületekre vetített képekkel, kisebb színitársulatokkal, utcazenészekkel, artistákkal és valami egészen fura hajszobrásszal. Meg persze voltak különböző büfék is, ahol az ember bort kóstolhatott, vagy ehetett valami tipikusan fesztiválosat. Egyszóval, érdekesnek ígérkezett és hajlandó voltam miatta kihagyni a hétvégi kötelező punnyadást és méltóztattam elvonszolni a királyi hátsómat Pécs városába.
Máskor biztos, hogy magammal hoztam volna Francit vagy Lilit is, de most ez inkább kimaradt a szórásból, mert nyugalmat szerettem volna. Hogy tiszta fejjel gondoljak át mindent.
Már jól benne jártunk a szombat délutánban, éppen egy bambusztákolmányon artista-mutatványokkal szereplő csoportot figyeltem a téren, mikor a közelben ismerős arcra lettem figyelmes. Elég régen nem láttam, szóval nyomban félre is raktam az érdeklődést, ami az artistákhoz fűzött és pár társaságon átslisszolva bökdöstem meg az illető vállát.
- Dimitri?

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Szóval az volt a terv, hogy egyedül leszek önmagammal fejben, mert le kell tisztáznom, hogy mi is lesz a jövőben. Ezért jöttem egyedül, hogy kicsit legyen időm és terem is gondolkozni. Aztán ahogy ott ültem és figyeltem az előadókat, kénytelen voltam belátni, hogy ez így nem lesz jó és gyökeres változást kell beállítanom az Everett téren.
Ebbe a témába viszont már nem merültem mélyre, mert megláttam az ismerős alakot és szinte öntudatlanul keltem fel, hogy megszólítsam. Átvágtam pár kisebb csoporton, majd megbökdöstem a vállát. A mogorvasága nem hatott meg, mert amikor megfordult, rögtön megismert. Széles vigyor terült el az arcomon, és hagytam, hogy megöleljen, sőt, szinte hasonlóan csontropogtatóan viszonoztam azt.
- Na, mi van veled mostanság? - érdeklődtem rögtön, ami ugye tőlem elég meglepő, mert legtöbbször nem szoktak érdekelni az emberek és az ők dolgai. Na, de most mégiscsak Dimitriről volt szó, akit ezer éve nem láttam, de anno egész jól kijöttünk.
- Mi járatban erre? - kérdeztem felvont szemöldökkel, körbe pillantva, hogy vajon a társaságát hol hagyta. Mert hát ugye nekem még érthető, de ő miért van egyedül? - Te jó ég, nem sülsz meg?

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Szerintem nem meglepő a részemről, hogy elvesztettem az orosz élete fonalát, hiszen olykor még Thomas életéből is több hónapra eltűntem, pedig vele tényleg "öribarik voltunk" Ő meg most arra a kérdésre, hogy mi van vele, fogta magát és leintett. Erre egyből két emeletet emelkedett a szemöldököm, hiszen nem igen tudom elhinni, hogy az elmúlt évek során semmi ne történt volna.
- Jézusom. Tanár lettél? Mondd, jól érzed magad? - nevettem fel kissé kellemetlenkedve, de ismert, tudhatta, hogy nem azért teszem, mert kárörvendek, vagy bántani akarom. Csak magától jött a reflex.
Persze, ez nem jelentette azt, hogy indokolt az ittléte, de közben meg mégis. Mert ha itt tanít, csak kijön egy ilyen nívós rendezvényre!
Aztán bevallotta, hogy a diákjai elől bujkál, de ezt a nevetést már sikerült visszafojtanom.
- Ekkora a népszerűséged? Rajongótábor, ilyesmik? - kérdeztem kissé csipkelődve, de igazából nem lepett volna meg a dolog. Aztán jött a visszakérés, most pedig én voltam a soros, hogy legyintsek. Szinte mindig rejtőztem valaki elől, a mostani lenne különleges alkalom? - Csak a lányom,
meg Everették elől. Tudod, kettővel fölöttem járt a Roxfortban.
Nem mintha ez fontos lett volna, de ő kérdezte, hogy ki elől bújkálok, én pedig adtam rá egy személyleírást, ami alapján be tudta határolni.
Engem is rendesen kidobott a hőség, mert bár nem voltam annyira feketében, mint ő, én sem apróztam el az öltözést.
- Nem kéne innunk valamit? Valami nagyon hideget? - azzal kissé megcibáltam a pólóm, hogy valahogy álljon, meg esetleg egy kis levegő is jusson alá.

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Ha valaki megkért volna rá - nagyon tiszteletteljesen és esetleg még hoz egy doboz bonbont is -, hogy tippeljem be, az egykori iskolatársaim mire vitték a mai napra az életben, sok dolog eszembe ötlött volna Dimitri kapcsán, de egyiknek sem volt fikarcnyi köze sem a tanári életpályához. De ugye a sors kegyetlen fintora, hogy sokszor olyan helyekre sodorja az embert, amire a legvadabb álmaiban sem gondolt volna. S ez ki is ült az egykori jóbarát arcára, ahogyan drámai sóhajjal jelentette be a tényt. Végső stádium.
- Igazán tehettél volna magadnak egy szívességet. Ha körbekérdeztél volna, talán előbb rájössz, micsoda gyötrelem is a véget nem érő rajongás. A remegés a legviccesebb az egészben. Hajj, rögtön megsajnállak, ha nem vigyázok, Dim! - az alsóajkam lebiggyesztve, grimaszolva bólogattam, még arra is vettem a fáradtságot, hogy együttérzőn megveregessem a vállát. Azok alapján, amilyen pletykák a Bagolykőről keringenek, inkább nem próbálom meg elképzelni, hogy azok az néhányan mit is takarhatnak az egyetemen. Valószínűleg a nagyanyjuk nem ezért tartja a képüket bekeretezve a kandallón.
Színt vallottam - feketét -, arról is, hogy kik elől is próbálok most a fesztiváli fergetegben elrejtőzni, miközben ő az artisták felé révedt. Számomra nem túl sok újdonságot tudtak nyújtani, hasonló művészekkel dolgoztam együtt a moszkvai fellépések során végig. Az pedig hónapokig tartott. Természetesen feltűnt a kérdő arckifejezés, most pedig rajtam volt a sor, hogy egy kézmozdulattal eltűrjem a loboncot az arcomból.
- Ez egy elég hosszú és bonyolult történet. Van benne ármány meg cselszövés... igazából nincs - nevettem el magam kissé kínosan, pár pillanatig a macskaköveket fixírozva a cipőm alatt, de aztán elengedtem ezt a próbálkozást. - Csak szívügyek, de abból a pocsékabb fajta.
Inkább terelve is egy kicsit a társalgást a lelki szennyesem mellől elfelé, felajánlottam neki, hogy igyunk valamit, ami hideg. Lehetőleg annyira, hogy a Titanic kapitánya szívrohamot kapna tőle. A napfény szinte égette Dimitrit, én pedig halk kuncogással indultam el, mint a Chesire cat Csodaországban, a légkondicionáltnak tűnő kávézó felé, amit idefelé jövet láttam. A séta alatt nem is igen beszéltem, csak hátra-hátra pillantottam rá, hogy megvan-e még. A meleg túl sok energiát igényelt. De aztán angyalok kórusának zengése közepette feltűnt az üvegajtó, amit én nagy gálánsan kitártam az orosz előtt.
- Fháradjon be! - a bal kezem a hátam mögé támasztva még egy kissé meg is hajoltam. Mint egy vérbeli komornyik.

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Jó Dimitri mindig is az a srác volt, aki kicsit olyan bohókás érzést kelt az emberben, szóval meg sem lepett a reakciója a fejvakargatással. Bár nem tudtam azonosulni a válaszával, mert mégis milyen pro érv lehet amellett, hogy az ember tanítani akar? Nekem ez valahogy sosem ment volna, mint élet-terv, hogy egyszer majd azzal keresem a pénzem, hogy átadom a tudásom másoknak. Helyette szórakoztatok, különböző jelmezekbe bújva és mindig más személyiséget öltve. Szinte biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, aki számára pedig ez nem egy elképzelhető életforma.
- Hát nem tudom eldönteni. Azért nem túl biztató, szívesen látnám, miről adtad be magadnak, hogy az akkor is pro - közöltem enyhén csipkelődős hangnemben, de igyekeztem nem átesni a ló túloldalára, ami szerény személyemmel sajnos többször esik meg, mint ahogy azt óhajtanám.
Tessék, védtelen felületet hagytam a beszélgetésben és már jött is a szúrás: tudni akarta, hogy milyen szívügyek voltak, én meg az orrom ráncoltam kissé, hogy jelezzem, mennyire nincsen kedvemre az ilyesfajta téma, ne ezzel kezdje, ha imponálni szeretne. Még az az egészen sunyi mosoly is kiült az arcára, én meg tudtam, hogy ebből nincsen most kiút, mesélnem kell. De legalább egy egészen kis időt nyerhetek, mielőtt belekezdenék. Körbepillantottam, ismerős arc után kutatva, majd ismét kissé leszegtem a fejemet.
- Mesélek, csak ne itt, túl sok az ember - intettem az állammal röviden, hogy menjünk, keressünk inkább egy kevésbé forgalmas helyet, ahol ezt ki lehet vesézni anélkül, hogy egy esetleges firkász a nyomomban járna.
Nem volt különösebben nehéz megtalálni a kis kávézót, aminek a teraszán reggel még egész kellemes hőmérsékletben szívhattam el az első cigim, majd öblíthettem le a kávéval, akkor pletykáltak róla a pincérek, hogy lassan illene bekapcsolni a légkondit. És most beérve még nekem is lecsukódott a szemem egy pillanatra, ahogy az idő kellemesen hűsbe csapott.
- Azért ezt nem ártana megbeszélni velük is. Kérsz valamit? - kérdeztem, miközben egy hanyag mozdulattal felé löktem az itallapot az asztalon. Én már tudtam, hogy mit akarok rendelni.

Dimitri
Pécs, fényfesztivál