37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 02:05 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


A Summerfest okozta pezsgés nem ült el olyan hamar, mint ahogyan kirobbant. Egy-két párocska és baráti társaság még június huszonhatodik reggelén is ott lézengett a környéken, az előző napi kalandokat kiheverve. Nem úgy főhősünk, aki az utolsó program leteltével megkereste Kenziet, hogy érzelmes búcsút vegyen tőle - már-már hihetően -, majd a hátára kanyarította a táskáját, a kabátját a kezében lóbálva, a napszemüvegét az orra hegyére biggyesztve és lelépett. Természetesen nem haza. Miért is lett volna annyira egyszerű a történet?
Annál neki sokkal fontosabb dolga volt Sopronban, ami egy újabb karszalaggal járt. A bal csuklóján most már egészen szép kis köteg alakult ki, hiszen járt a Rock am Ringen, a Summerfesten, futó pillantást vetett a Donauinselfestre és aztán a Volt fesztivál kapujánál tette tiszteletét. Valószínűleg mugliként is vállalta volna az utazással járó nyűgöt ezekért cserébe. Ennek a látogatásnak már öt csodás napja és olyan hátfájással kelt, hogy ahhoz egy komplett veszta-szűz sereg kellett volna, hogy kimasszírozza belőle. A sátorban... alvás egyértelműen nem Liebhart műfaja volt, még a luxuskörülmények ellenére sem. Ezek alatt értendő az eső hiánya és a megbűvölt hálózsák.
Azonban mire a mélyen tisztelt banda a színpadra lépett, Max elengedte azt a bizonyos izomgörcsöt és helyette inkább a tömegben próbált a lehető legészrevétlenebbül a tömeg eleje felé slisszolni. Ami ugyebár nem olyan egyszerű, mikor az ember egy 191 centiméter magas kolosszus, egy nagy pohár mojitos jégkásával a kezében. Hogyan, vagy hogyan sem, ez az ital - meg a sors - rendezte el azt a bizonyos találkát a barna hajú csodával ott a tömegben. Egyetlen egy hátulról érkezett könyék Matsy gerincébe, aztán ösztönösen rándult a keze és a jégkása jelentős része a vele szemben álló hölgy dekoltázsában landolt.
- Scheiße! Akarom mondani, hello liebchen. Alighanem véletlen volt. Vagy a sors, ahogy tetszik - öltött rögtön angyali mosolyt az illető, hogy legalább egy egészen kicsit lecsillapítsa a nő várható dührohamát. Valahogy azt meg szokták érteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 02:42 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Akármennyire is finom hölgy hatását akarta kelteni, ha másokkal találkozott, amikor a kedvenc együtteseiről volt szó, elengedte magát. Évek óta a VOLT volt a kedvenc fesztiválja, nem tudta volna kihagyni. Bár elég rendesen odatette magát a SummerFest-en is, az élet nem áll meg, ahogy véget ér. Főleg nem Katának, aki képes lenne minden napját fesztiválokon tölteni.
Kivételesen egyedül jött el, tavalyi partnere nem válaszolt a baglyára. Nem is érti Kata, hogy miért nem, hiszen olyan jól érezték magukat. Minden nap első sorban tombolni, kivéve amikor a pogo miatt középre került. Persze összeszedett pár foltocskát, de hát az élmény számít, nem? Mondjuk a másik leányzó rosszabbul járt, neki eltörték a kislábujját. Ő nem bánta volna, elvégre boszorkány, egy ilyen kis törést ő maga is helyre tud tenni, ráadásul ez a pogo velejárója.
Aznap még nem vett részt ilyenben, még csak az első sort sem érte el. Nem aggódott egy pillanatig sem, mivel apró termetének köszönhetően könnyedén átjutott az összefüggőnek tűnő tömegen is. Épp megkezdte ezt a hadjáratát, egy kicsit elfordult, hogy előrébb férkőzhessen, mikor valami hideget és ragadósat érzett meg a mellkasánál. Pár másodpercig csak állt és nézte magát értetlenül, majd a hang irányába fordult.
Bármilyen más helyzetben eszméletlenül mérges lett volna, de ez Imagine dragons volt. Itt bármi megtörténhet, még az is, hogy egy érdekes figura leönti a kedvenc ruháját, amire még Hannah is áldását adta.
- Keine Problem - válaszolt németül, mielőtt realizálódott volna benne. - A sors szót jobban szeretem - mondta mosolyogva, miközben felnézett az illetőre.
A Nap elég kellemetlenül sütött, így kezével kellett árnyékolnia, hogy láthassa tisztán a férfi arcát.
- De egy kis kiengesztelés jól esne.
Sokkal inkább segítségre gondolt. Nem tudta megmondani, hogy a férfi is varázsló-e, így nem mert közelebb lépni hozzá, hogy a másik takarásában egy pálcamozdulattal eltüntesse, így maradt az, hogy a balján álló szendvicses fiútól lenyúlta a szalvétát, aminek segítségével le is törölte a kása nagyobb részét. Persze a java már beivódott a ruhájába, de nem akart feleslegesen bosszankodni. Majd megoldja.
Utoljára módosította:Kormos Katalin, 2017. június 30. 04:18
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 03:41 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Természetesen nem Maxmillian volt az egyetlen, aki akkor a színpad felé igyekezett. Voltak más vállalkozó szellemű egyének is, akik vagy túl későn érkeztek, vagy csak éppen nem kedvezett számukra a helyezkedés, most pedig kénytelenek voltak a tömegen keresztülpréselődni. A levegő meglehetősen forró volt és párának semmi nyoma, hogy az embert egészen biztosan még inkább megnyomja, főleg ha arra vetemedik, hogy falkába verődjön.
Szóval így settenkedett a német a színpad felé, mikor a jégkásája egy másik delikvens jóvoltából az előtte álló hölgy dekoltázsán kötött ki. A káromkodás szinte ösztönszerűen csúszott ki a száján, fel sem fogta, hogy mit mondott az imént. Csak a nő kedves semmi gondjára pillantott fel, hogy végre jobban megnézze magának a nőt.
- A sors szót sokan jobban szeretik, aber nem mindig lehet rákenni. Most megpróbálhatjuk - próbált épp elég hangos lenni, hogy a lány értse a mondanivalóját, de ne kelljen még üvöltenie hozzá. Talán még egészen sikerrel is járt. A nő a szemét árnyékolva pillantott fel rá, ő pedig cserébe egy egészen angyali mosolyt villantott, csodabarna tekintetét nem szakítva el az újdonsült ismerőstől.
- És azt milyen úton szeretné, kedves...? Mi is a neve? - ha ismerte volna Maxot korábbról, akár még tudhatta is volna, milyen nemes gesztus volt a férfi részéről, hogy megkérdezte a nevét. Mert ugyebár ő erre nem volt kötelezve, önszorgalomból tette csupán. Ahogyan azt is, hogy figyelmesen követte a nő kézmozdulatát a tekintetével, nehogy véletlenül bármit is rosszul csináljon.
- A nevem Max! - a hangja az átlagosnál kissé mélyebb és dorombolósabb volt, lévén, hogy lassan egy teljes hete fesztiválozik, annak is nagyon örült, hogy egyáltalán beszélni tud.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 04:18 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Még Kata is szerencsésnek tartotta a férfit, amiért ilyen jó pillanatot választott, hogy megismertesse közelebbről az italát a nő dekoltázsával. Nem, mintha ő választotta volna, legalábbis csak reménykedett abban, hogy újabban nem ez lett az egyre bénább ismerkedési szövegek pótlása. Ha igen, inkább zacskóban kezd el járni, leginkább mindenhová. Azok a buta kis mondatok sem voltak a legjobbak, de legalább képesek voltak mosolyt csalni az arcára, már természetesen ha olyan hangulatban kapták el, vagy olyan illetőnek mesélt a bakikról.
Ez a példány még sem tűnt annak a fajtának, aki másoktól lopott szövegek magolásának eredményét felmutatva érne el bármit is a gyengébbik nemnél. Nem, ennek az úrnak a vérében volt, nem kellett tanulnia.
Félmosolyra húzta az ajkát, merészen nézett a másik szemébe.
- Azt szokták mondani, puding próbája az evés, és kik vagyunk mi, hogy ellent mondjunk ennek.
Tetszett neki, hogy a férfi nem csak magyarul beszélt, illetve az akcentusát is csípte. Hiába élt éveket azonban Deutschland gyönyörű vidékein, nem tudta kitalálni, hogy honnan származik. Abban biztos volt, hogy nem München környéki, azt a kiejtést bármikor megismerné.
- Kata vagyok - felelt egyszerűen.
Ha valamit megtanult, akkor az az, hogy felesleges fesztiválokon elmondania az egész nevét. Általában a Linát se szerették, nem sűrűn jegyezték meg. Az L kezdőbetűs részegen kitalált becenevekre pedig már egy kicsit ráunt.
A szívességet inkább azonnal behajtotta, mint előbb kérte volna. A férfi jégkását tartó kezére tette a sajátját, majd az ajkához irányítva azt, megitta a maradék levet. Egy kicsit édes volt neki, de jól esett a hűsítő ital.
- Ezzel le is tudtuk a tartozást - jelentette ki vidáman.
Talán a fesztivál életérzése miatt, de nem volt tudatában annak, hogy nem feltétlen illendő ilyen dolgokat csinálnia egy férfi társaságában. Amennyire tudta, alaposan leszedte a maradékot, lehetőleg nem beledörzsölve még jobban az anyagba. Miután végzett, a szalvétát a földre ejtette, majd kicsit előre hajolva párszor meghúzta a ruha szegélyét, hogy az esetlegesen ott maradt darabok is leessenek.
Amint jobb lett, újra a barna szempárba nézett.
- Örülök, hogy megismerhettem Max. Elnézést a kérdésért, de honnan származik? - Csak nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá. De ez van, ami egyszer befészkelte magát a gondolataiba, csak akkor hagyja nyugton, ha már megválaszolták.


Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 04:40 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Max afféle határvonal volt, vízválasztó az emberek zöménél. Nagyon tudták szeretni, vagy nagyon tudták gyűlölni, de a kettő között nem volt semmi, mindig kiprovokálta, hogy a neutrális hozzáállás semmivé tűnjön. A fesztiválokon pedig szerette, ha az a bizonyos benyomás pozitív marad. Azért, mert ezek szép emlékek, vagy mert túl magas a véralkohol szintje, az már teljesen más lapra tartozik, nem is érdemes belekezdeni a boncolgatásba.
- Milyen igaza van - biccentett elismerően, tetszett neki a nő életszemlélete, nem volt túl gyakori az ilyen. Közben a civil tancinéni bemutatkozott, elárulva, hogy Kata a neve. Max nem volt benne biztos, hogy ez tényleg a nő igazi neve, de arra az egy estére éppen elég volt neki, nem kellett nyuszikának hívnia, így nem akadt több kérdése.
Ellenvetése már annál inkább, mikor a poharában árválkodó maradék mentás-limeos jégkása a nő ajkai közt végezte De épp az imént vitatták meg, hogy a sors keze volt, így nem akadályozta meg.
- Remélem tudod, hogy ezért fél órát álltam sorba. Ugye máris jobb az utóíze? - ironizált, ehhez értett. Mégsem vághatta a nő arcába, hogy ő most itt hagyja az egyik legjobb fellépő koncertjét, mert nem elég magas a vércukorszintje.
Ahogy a nő a ruhájával kezdett bíbelődni, a német pillantása egy-kettőre rettenetesen elfoglalt lett, miközben a bal kezét a tarkójára csúsztatta. Még a szája is enyhén kiszáradt, abban a pillanatban összetette volna a két kezét a szirupos löttyért. A szemkontaktus miatt halvány mosoly kúszott az ajkára és kicsit még fel is nevetett. Csak olyan halkan és kellemesen.
- Bremerhavenből, a tengerparton van. És kegyed? - ilyen kis édes kérdéseket is ritkán enged meg magának, mert elkapatná az egyéjszakás kalandjait. -A zenei ízlésével nincs gond, annyi már biztos.
Azzal - udvariatlanság, vagy sem, nem érdekelte, hisz Liebhartról beszélünk - a pólója alsó szegélyét megfogva rángatta fel a fekete anyagot, hogy megtörölje az arcát. Elég meleg volt ahhoz, hogy szükségessé váljon a mozdulat.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 05:16 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Mint minden nő, szerette, ha igazat adnak neki. Pláne akkor, amikor egy ilyen kellemes témáról van szó, mint a Max-szal való találkozás sorsként való felfogása. Mi tagadás, tényleg kipróbálta volna, mennyire igaz ez a feltételezés.
Mégis meglepődött, hogy egyetértettek vele. Max annak a fajtának tűnt, aki nem isteníti a női nem intelligenciáját, sokkal inkább a gyönyöröket, amiket adni tudnak zárt ajtók mögött. Habár ki tudja, mennyire zárt ajtós úrról van szó, mikor elkapta férfi tekintetét, már közel sem volt ebben annyira biztos.
Hogy belemenjen a játékba, megnyalta a száját, majd úgy tett, mint aki elgondolkodik, hogy aztán aprót bólinthasson.
- Igen, nagyon élvezem ezt az utóízt. Tetszik - nem akarta észrevenni az iróniát, ahhoz túl jó kedve volt. Tökéletes háttérzeneként a Demons kezdődött el, mire a kedve már kiütötte a mércét. Hogy ne kezdjen bele a mozgásba, teljes figyelmét az úrnak szentelte.
- Oh, értem. Nagyon jó lehetett ott felnőni - csillogó szemei mögött azonnal elképzelte a kis idilli házacskát, pár utcányira a parttól. Mivel Németországról van szó, esőt is képzelt hozzá, de csak romantikusabbá tette számára, ha valakivel az ablak mögött egy kandalló melletti fotelban a takaró alatt összebújhat az illető.
- Budanekeresden születtem, de lényegében Münchenben nőttem fel - megvonta a vállát, már nem volt számára elég érdekes a téma.
- Még szép! Hogy ne lenne... - mondandója végét suttogva ejtette ki, ahogy meglátta Max enyhén felfedett hasát. Az ilyen pillanatokban imádta a legjobban, hogy alacsony nő, semmi kétség. A gyors pillantást követően újra felfelé nézett, mert még az Imagine dragons sem hatalmasítja fel arra, hogy ilyen helyzetben túl sokáig bámészkodjon, még ha szívesen tenné is.
- De ön sem panaszkodhat az ízlésére. Miattuk jött el? - folytatta a csevegést a csöppnyi kimaradás után.
Meglepődve önmagán, azt vette észre, hogy meg akar felelni Maxnak. Vagyis a teljes igazság az volt, hogy csak örült neki, amiért végre valaki nem tátott szájjal csodálkozik a muzikális ízlésén.


Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 06:07 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Míg a nő végignyalta az ajkát, Max kissé beharapta a sajátját, nem volt több egy pillanatnál, de igen, tény, hogy megtörtént. Máskor sokkal jobban tudta palástolni a reakciókat, amiket kiváltottak belőle, de a fesztiválokon mindig egy kicsit más volt. Szabadabb, ösztönszerűbb, már-már teljesen őszinte.
- Remélem is, akkor legalább volt értelme végigállni - sóhajtott fel már-már színpadiasan, kicsit jobbra-balra ingatva a fejét a zene ütemére. Túlságosan is szerette ezt a számot ahhoz, hogy nyugton maradjon és ignorálja. Bár közel sem mutatta olyan látványosan, mint a tömeg egy része, akik egymásba karolva ingadoztak vagy éppen totál egyedül ugráltak, néha teljesen más ütemre, mint amit a logika és a zene diktált volna.
- Tényleg az volt, szép város, barátságos. Legalábbis a perem. Mára kissé zsufis - a vállát megrántva jelezte, hogy igazából ennyit kell tudni Bremerhavenről, ah az ember udvariasságból kérdi, vagy érdekli valami alap infó. Nem kezdett el áradozni a szélről, ami sós permetet szórt a kertjükbe, vagy az arcára, ha az ablakon állt. Arról sem, hogy a nővére mennyit járt rajzolni a parti sziklákra, vagy hogy az anyja mennyivel jobban szerette a kis boltokat, mint a nagyokat. Max sosem beszélt ilyenekről.
- München is nagyon szép, szeretem a parkjaikat - közölte, mintegy reakcióként. Valahogy nem lepte meg, hogy a nő itt volt, a német nagyváros elég magyarázat volt rá, miért is vonzza a tömeg.
A hőség végül egy kis legyezgetésre kényszerítette Liebhartot, aki ennek az ösztönnek nem is állt ellen és inkább a pólóját hasznosította. Nem kerülte el az sem a figyelmét, hogy Kata, igazi nőhöz méltóan nem tudott máshova nézni az első pár pillanatban, de nem tette szóvá. Jó passzában volt.
- Ami azt illeti, egy pár napos, igazán varázslatos fesztiválon voltam tegnapig és ha hazamegyek, lehal a pörgés, szóval... semmi kedvem beadandókat nézegetni otthon, itt vagyok - tárta szét a karját tanácstalanul felnevetve pár pillanatra, majd visszaejtette őket maga mellé. Persze, imponálhatott volna a nőnek, de nem volt rá fölös kapacitása, mert a kedvenc részei következtek, amiket egyszerűen nem tudott nem énekelni. - Though this is all for you, don't wanna hide the truth
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 06:51 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Lina egy kósza pillanat erejéig megpróbált visszaemlékezni arra az időre, amikor még tapasztalatlan kiscsikó volt. Pár hiba eszébe jutott, mint ahogy az lenni szokott. Azok a kis apró dolgok, amik jó szerencsével csak az illetőnek szúrnak szemet, mégis kísértik életük végéig. De ezektől eltekintve soha nem volt szótlan, mindig próbálta úgy alakítani a dolgokat, hogy az neki kedvezzen. Nem volt ez most sem másképp, bár már annyira belérögzült ez, hogy nem is tudatosan csinálta. Ha akart valamit, tett érte, nem pedig a sarokba bújva várt a csodára.
- Határozottan. A következő körben is megkínálhat. - Hagyott pár pillanatnyi hatásszünetet, hogy hozzátehesse: - Akár mással is.
Nem akart túlságosan tolakodó lenni, ezért inkább oldalra nézett. Szerette figyelni, amikor a tömeg egy emberként énekel. Legalábbis sokan próbálták, néhányuknak csak a kínai szerű dünnyögésre futotta, de még a dallamot sem kapták el. Megmosolyogta őket, de nem tudta, hogyan kerülhet a tömeg közepére ember, aki nem tudja kívülről ezt a dalt. Túlságosan híres ahhoz, hogy legalább a dallamot ne ismerjék.
- Mesésen hangzik. Még ha az idő gyanítom nem lehetett mindig tökéletes - élete nagyobb részét abban az országban töltötte el, így nem kell neki bemutatni a német időjárást.
A zene haladtával már Lina sem bírta megállni, hogy legalább a lábával ne doboljon. Pár ütemen keresztül lehunyt szemekkel élvezte a zenét, olyan halkan dúdolt, hogy senki nem hallhatta meg a többi sztárénekes üvöltözése közepette.
- Járt már Münchenben? - Azonnal lecsapott a témára, bár csak félvállról kérdezte.
Hiába volt az egyik kedvenc száma, mégis kizökkentette Max. Meleg volt, ezt ő is érezte, de volt egy sanda gyanúja, hogy nem csak a teste lehűtése érdekében tette meg a mozdulatsort.
A férfi mondandóján elgondolkozott, a beadandó szón különösen. Meg persze a varázslatos fesztiválon sem tudott csak úgy átsiklani, még ha a kedvenc számának a kedvenc része következett is.
- Esetleg nem a Summer festről érkezett ide? - kezdte furcsán érezni magát, amiért csak ő kérdezget, de ezt inkább a férfi számlájára írta. Majd tesz olyat, ami után érdeklődni akar Max is.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 17:17 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Ha előbb nem is, a mással is megjegyzésnél Kormos kisasszony Max teljes és osztatlan figyelmét élvezte, jó pár másodpercen keresztül. Kicsit olyan volt, mint azok az elcsépelt romantikus filmek, még a zene is ment a háttérben, a német pedig nem tudta az arcára kúszó mosolyt visszafojtani.
- Amint akad valami jobb ötletem, bedobom a közösbe - nem csak a hangján, az arcán is érzékelhető volt, hogy elég magabiztos és találékony, biztosan talál majd valami olyat, ami mind a kettejük fantáziáját megmozgatja egy kicsit.
Igazából Max és Kata is bent ragadtak a tömeg közepén, előre nem jutottak, mert feltartották egymást, hátra meg nem sodródtak, mert annyira nem volt nagy az örvény, arról nem is beszélve, hogy Liebhart érzékeny a kiharcolt helyére.
- Nem is kell, hogy tökéletes legyen, ha az ember olyannal van, aki leköti a figyelmét - jegyezte meg aprót rántva a vállain. Nem, ő nem hintelt, hogy élvezi a női társaságot a német tengerparton, csak viccelődött, elvégre ő Max. A lány is dobolni kezdett a lábával, ami legalább sorsközösség volt a némettel. Mert hát, ő is szenvedett ezzel az egésszel.
- Igen, egy időben elég sokat lébecoltam ott, nagyváros és elég érdekes is - úgy közölte, mintha általánosan elfogadott tény lenne, hogy az emberek csak úgy kószálnak a nagyvilágban. Ő legalábbis szeretett utazni és most is azért volt itt, nem másért.  
A nőnek sok kérdése volt. de őt nem zavarta, szerette, ha érdeklődnek felőle és hát, fogjuk rá, most is éppen ez történt. Még ha egy kissé furcsa formában is. Tett egy fél lépést közelebb az új ismerőshöz és egy elbűvölő mosollyal nézett le rá.
- De, ami azt illeti, onnan. Csak nem kegyed is? - kérdezte miközben kicsit ringatózott a zene ritmusára. Örül volna, ha a nő boszorkány, valahogy azokat jobban kedvelte.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 19:39 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Nagyon tetszett neki a helyzet, de a férfi mosolya talán még inkább. A cukros lötty, a meleg, a tömeg és igen, Max hatása miatt is kicsit kiszáradtak az ajkai, de hogy ne legyen túl közhelyes, picit lehajtotta a fejét, míg megnedvesítette a száját. Már nem reménykedett abban, hogy a másik nem látta, hiszen érezte magán a pillantását, de talán így nem volt annyira erőltetett.
A helyszín csodája, hogy mikor válaszolt volna, épp kellemes sorok jöttek, amiket halkan énekelt, közben újra Maxra nézett.
- I cant escape this now, Unless you show me how.
Nem volt tökéletes válasz, de úgy érezte, a másik érteni fogja, mire gondol.
- Ó, igen, a tökéletes társaság minden helyzetet képes feldobni - hevesen bólogatott, talán már kicsit kezdte megcsapni a meleg, még ha ezt soha nem is látta volna be magának.
De Lina addig marad, míg a srácok is a színpadon. Nincs olyan természeti erő, ami képes lenne elmozdítani onnan, nem számít, hogy nem is rájuk figyel elsődlegesen.
- Érdekes lenne? Én nagyon szerettem ott lakni, bár leginkább csak a nyarakat töltöttem ott az iskola miatt. Tény, hogy szép város, de nekem New York például hívogatóbb. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda. - Szeretett álmodozni az amerikai nagyvárosokról, talán ez volt az egyetlen, amit nem tett meg azonnal.
A csak neki szóló mosoly feloldotta volna a gátlásait, ha lettek volna. Így viszont már bűntudat nélkül fogja folytatni az érdeklődést.
Tartotta volna a szemkontaktust, ha épp nem lépnek rá a lábára. Megszokta már ezt a fesztiválozás során, de az illető egy leheletnyivel átlépte a normális súlyhatárt, így nem tudta megállni, hogy egy pillanatra ne torzuljon el az arca.
A kis közjáték után inkább ő is közelebb húzódott Maxhoz, hátha így már kevésbé fogják eltaposni, még ha nem is hisztizett érte. Majd mintha mi sem történt volna, vigyorogva tekintett fel Liebhartra.
- Pontosan. Most először jutottam el oda, és nem is bántam meg. Tehát ez azt jelentené, hogy maga is... - nem mondta ki azt, hogy varázsló, mert innen még vissza tud táncolni. Ha a férfi az, akkor kimondja, ha nem, akkor csak valami olyasmit fog rávágni, hogy fesztivál kedvelő.
Szimpatikus volt neki Max, ezért nem bánta volna azt se, ha épp mugli. Sosem volt még csak futó kapcsolata sem a varázstalan emberekkel, mivel annyi mindig a mágikus térben forgott, vagy ha nem is, olyan társasága volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 4. 23:37 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


A válasz nem is igazán érkezett meg a férfihoz, de közben meg mégis. Szomorú igazság, de el kellett engednie a dolgot, ma már nem jut el az első sorba, legalábbis ezen a koncerten egész biztosan nem. A társasága túlontúl érdekes volt hozzá.
- Az ilyesmi mindig megoldás - bólintott, miközben a tekintetét a  nőn tartotta. Szép volt, a ruhája is egészen figyelemreméltó, annak ellenére, hogy korábban már sikerült megöntöznie a jégkásával, ott pedig egy halvány, matt folt éktelenkedett rajta. Max arra a véleményre jutott, hogy csak azért látja ott, mert tud róla és az agya nem engedi el a tényt.
- Igazából én már jártam arra, annyira nem nagy szám... de ha kiskegyed oda vágyódik, nem pont én fogom elvenni az álmait...
Közben egy elefánt méretű uraság elhúzott mellettük, azaz, csak megpróbálta, miközben a méretes lábaival megtiporta szegény Kata kis tappancsát. A nő arca egy pillanatra grimaszba rándult, Maxim pedig akaratlanul is közelebb húzta.
- Óvatosan, itt ilyen túlméretezett gépek is közlekednek! - horkant fel, rosszallóan pillantva a csávó után, majd a poharat utána dobta. Úgysem volt már haszna belőle és nem ő volt az első, aki hasonló sorsra juttatta a műanyag poharat.
A kérdésre egyre szélesebb vigyor terült el az arcán és egész óvatosan végig is simított a nő vállán.
- Hogy varázslatos személyiség vagyok-e? Egyértelmű - közölte elégedetten. Itt már a sors bevégezte dolgát, Liebhart hitt benne, hogy nem véletlenül futottak össze akkor és ott. Még egy egészen kicsit közelebb is hajolt hozzá.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. július 4. 23:45
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 5. 00:27 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Nem szerette évekig fűzni a témákat, így nem is válaszolt, csak mosolyogva bólintott egyet. Nem figyelt fel arra, hogy ismét végig lett mérve, mivel épp előre nézett, a színpad felé. Már lemondott arról, hogy előre verekszik, tényleg nem bánta, hogy középen ragadt meg. Végtére is társasági lény volt, fontosabb volt neki, hogy fent tartsa partnere érdeklődését, minthogy az első sorban egyedül tomboljon. Azért egy pillantás még nem a világ vége, neki tökéletesen elég volt.
- Ez nagyszerű! - csillogó tekintetét ismét csak Maxnak szentelte. Nagyszerű volt végre megismerni valakit, aki már járt álmai városában. - Tényleg nem nagy szám? Mióta tudok a létezéséről, a bakancs listám első helyén van. Mindenképp mesélnie kell róla! - Legszívesebben ott helyben elkezdte volna faggatni, de tudta jól, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Vannak, akiknek sokat számít a helyszín, és egy óriási tomboló tömeg közepe nem biztos, hogy megfelelő álmai helyszínének kielemzése.
Tekintete levándorolt a férfi kezére, majd mire felnézett, csak azt látta, ahogy a pohár az illető után repül. Nem bírta megállni, hangosan is felnevetett, de hogy elrejtse, Max mellkasa felé hajolt. Kellett pár pillanat, mire összeszedte magát és eljutott a tudatáig, hogy varázslóval áll szemben.
- A varázslatosnak többféle jelentése is lehet. Az egyikben biztos voltam,
 azt első ránézésre meg lehet állapítani - röviden kacsintott a férfira, ez túlságosan magas labda volt, mintsem meg se próbálja leütni. - A másik része viszont már nehezebb dió.
Reménykedett benne, hogy senki nem figyel épp a beszélgetésükre, mert ha erővel kényszerítették volna, se akart volna körbetekinteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 10. 14:24 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Járt már egy-két helyen a német, de igazából soha egy városba sem szerelmesedett bele. Neki nem volt álomvárosa, talán még a belgiumi tomorrowland bűvölte el a legjobban, de az is átmeneti csoda csak.
A nő lelkesedését azért nem akarta letörni, szóval vont egyet a vállán, mielőtt elmosolyodott volna.
- Ízlések és pofonok. Nem különösebben szerettem bele, de vannak, akiknek nagyon tetszik. Nagy a nyüzsgés, szinte sosem alszik a város, zsúfolásig van tömve kávézókkal és emberekkel. Főleg átutazókkal - kezdett bele, neki ez a része maradt meg talán a legjobban az egészből.
Max sosem arról volt híres, hogy higgadt lenne, azért is nem meglepő, hogy a pohár az elefántcsordaként masírozó úr után repült.
A bókra kissé felnevetett, mert hát nem ez a nő volt az első, aki értékelte Max adottságait és hát, valószínűleg nem is az utolsó.
- Nehezebb? Miért is? Talán ez probléma? - vonta fel a szemöldökét kérdőn. Nem gondolta volna, hogy gondot okoz a varázslat a nőnek, mert köztük egyértelműen megvolt a szikra, de hát ugye ezt nem az ő tiszte volt eldönteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 17. 17:39 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Jóformán csillogó tekintettel hallgatta Max mondandóját. Pont így képzelte el, legalábbis azt a kis részt, amit a férfi említett. Talán ezért is tetszettek neki annyira a nagyvárosok - egyszerre személytelenek és van lelkük. Szerette ezt a különös kettősséget, főleg, ha sikerült megtalálni az arany középutat.
- Van olyan város, amibe igazán beleszeretett? - nem akarta használni az ujjait, ezért csak más hangsúllyal ejtette ki. Valahogy sejtette, hogy ez a kifejezés távol áll egy kicsit a másik értékrendjétől.
De még magát is meglepte, mikor hamarabb kérdezett Max ízléséről, mint álmai városáról. Órákig tudta hallgatni a beszámolókat róla, most mégsem tűnt olyan fontosnak már. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, egyszerűen betudta a férfi karizmájának.
- Dehogy probléma. Sőt, szeretem a kihívásokat, nem is az igazi, ha olyan könnyen elérjük a célokat.
Nem tudta, mit is akar pontosan ettől a férfitól, de az biztos, hogy nem akart csak úgy elsétálni. Ugyanakkor ötlete sem volt, hogy a másiknak van-e valamilyen terve. Egyelőre csak élvezte a kellemes társaságot, még ha talán el is szomorodott volna, ha a koncert végével - ami egyre közeledett nagy bánatára - nem is látják többé egymást.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 18. 17:18 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Nem is teljesen értette, hogyan is jutottak el a jégkásás nővel odáig, hogy arról beszélnek, melyik város is a szerelme. Őszintén, nem igazán volt neki olyan, de tudott volna olyat mondani, amelyik mentalitásra tükrözte őt. Ahova szívesebben ment, mint a többi helyre.
- Azt hiszem, talán Rómába. Ez megmagyarázná, miért voltam ott olyan sokszor. Valahogy romantikus, de mégis tele van emberekkel, akik csak jól akarják érezni magukat és valahol mindig pezseg az élet. Igen, Rómát szeretem - talán magával is csak most sikerült ezt teljesen letisztáznia, a tucatnyi látogatás alatt nem jutott volna el a tudatáig, miért is köt ki mindig ott, ahol. Most viszont túlságosan sok figyelmét kötötte le a nő ahhoz, hogy komolyabban elfilozofáljon a város szépségeiről. Mert ahogy a hölgyre nézett, megragadta őt az a hatalmas barna szempár, ami éles kontrasztban állt a sápadt bőrével. Volt valami igazán bájos benne, közben pedig mégis lázadó, elvégre itt volt.
- Pontosan így gondolom én is, ezért is orroltak meg rám egy jópáran a SummerFesten. De mi értelme a románcnak, ha nincs benne semmi kihívás? - elbűvölő mosolyt villantott a nőre, hiszen az ő ismerkedésük sem indult zökkenőmentesen, de így egy icurkapicurka idő elteltével ezt már nem is különösebben bánta.
A tömeg ismét hatalmas sikoltozásba kezdett, mikor megszólalt a Sucker for Pain, Max pedig ha lehet, még elégedettebb arccal csúsztatta a kezét a nő derekára, hogy aztán - amennyiben a nő hagyta -,  magának háttal fordítsa kicsit közelebb húzva.
- Szeretem a refrén ritmusát, mindig táncolni van kedvem tőle - súgta a nő fülébe, miközben a bőre az övét súrolta.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 29. 23:59 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha




Élvezettel hallgatta Maxi mesélését. Figyelte a férfi arcát, hátha lát valami csillanást a szemében, amit végül meg is talált, csak éppen nem úgy, ahogy azt elsőre képzelte. Katának is nehéz volt elvonatkoztatni, de lehetetlen feladatnak bizonyult, hogy lakatot tegyen a szájára.
- Ó, igen, Róma nagyszerű város. Akárhányszor arra jártam, mindig zenészeket ismertem meg, igazán érdekes jellemek. A boruk pedig isteni.
A pillanat hevében mégsem jutott eszébe annak a dobos fiúnak az elképesztő mosolya, mikor egy földalatti pincébe törtek be, hogy jobb italt szerezzenek ingyen. Na igen, nem volt minden tettére büszke, ezeket nem is fogja elmesélni soha a testvére unokáinak.
Nem, ez a kép sosem fog már eszébe jutni, főleg nem akkor, amikor Maxi ilyen áthatóan néz a szemébe. Még az is megfordult a fejében, hogy a gondolatait is hallja, pedig aztán ő a legilimentor, ő lenne erre képes. Régen volt már, hogy munkán kívül alkalmazta ezt a képességét, azt is megbánta, éppen ezért sosem veti be. Igazságtalan, Kata pedig a fair playeket szereti.
- Egyet kell értenem - felelt egy pár pillanat elteltével. - Főleg, ha egy igazi játékossal állunk szemben.
Engedte, hogy Maxi irányítson és tetszett neki az új szituáció. Kellemesen elbeszélgettek, Kata lelke még mindig örült ennek, most már ideje volt a kémiát gyakorlatba is átültetni. Tudatosan nem is érzékelte, hogy már nem a kedvenc száma megy, ugyanakkor dúdolta halkan dúdolta a refrént.
Ha nem jutott volna eszébe azonnal a megfelelő válasz, biztosan az ajkába harapva simulna közelebb hozzá, de így csak enyhén oldalra döntötte a fejét, hogy hallhassa Maxi a hangját.
- Kérem, akkor ne fogja vissza magát, szívesen megnézném, ahogyan táncol.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 30. 21:17 | Link

Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Talán egy kicsit lelkesebben mesélt az olasz "városkáról", mint ahogyan azt először tervezte, de Max ilyen volt. Egyszer csak beakadt nála egy téma, aztán arról nem szívesen lapozott, ameddig nem volt muszáj. Erről is jóval többet beszélt, mint amennyit eredetileg szándékozott.
- Az mondjuk tény, a bor és az ételek is egészen szenzációsak. De zenészekkel még nem találkoztam, azt hiszem, jobb is így. Csak színésznőket ismertem meg, de azokból többet is. - Jobb, ha Maxy azokról a színésznőkről nem igen ejt szót. Nem sok kedveset tudna ma már mondani róluk, legalábbis, ha az általános ízlést mondanák, abban az értelemben Liebhart nem tud bókolni.
Az igazi játékosok említésére Max az ajkába harapott, mert ha más játékos volt, ő az edző. Sosem volt kispályás és most sem tervezett átmenni abba. A könnyen kapható nyeremény csak az unalmas estékre való volt. A mai pedig túl jó volt hozzá, hogy ilyenekkel foglalkozzon. A nőt magának háttal fordítva csúsztatta a kezét a derekára és kissé talán közelebb is húzta, mikor már eltelt a várakozási idő és nem csattant a pofon.
- Azt mondják a világon két fajta ember van, aki táncol és aki nem - nevetett fel halkan, mielőtt lassan ringatózni kezdett volna a zene ütemére. Nem tipikusan egy olyan ökölrázós, ugrálós szám volt, hát nem is különösebben erőltette meg magát. - Talán majd egyszer láthatja is.
Amennyiben a nő hagyta, akkor a kezét felemelve megforgatta, de nem túl gyorsan. A zene sem arra volt kitalálva.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 16. 22:09 | Link
Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha



Színésznők, hát persze, ki mások. Egy jó pillanatig elgondolkozott azon, hogy mit szólna a férfi, ha kiderülne, hogy ő csak egy tanár. Valahogy úgy érezte, hogy nem passzolna a listába, bár ha már itt járunk, még csak tippje sem volt, hogy mivel foglalkozhat a másik.
- Mindjárt gondoltam, hogy nem csak egyet ismert meg - nevetve legyintett egyet. - De ha adhatok egy tanácsot, akkor maradjon inkább azon a vonalon. A zenészek mind furcsa teremtmények.
Erre gyorsan rájött, hogy nincs zenész furcsa szokás nélkül. Valahogy egyenes arányos az egész dolog, ha valamelyiknek csak kisebbek vannak, abból viszont több fajta, viszont ott a másik véglet, amikor valakinél óriási érdekesség van, amit elég nehéz megemészteni. Például az egyiküknek mindene hárommal volt osztható. Ha inget vett, mindig hármat vett, három cukorral itta a kávét, még a hangerő szabájozója is mindig egy számára tökéletes számnál volt. És ez még ne is volt annyira súlyos, mint a srác, aki a Star Wars megszállottja volt. Egyikkel sem élt még együtt, ezért nem is csinált belőle problémát. Amíg megkapta, amit szeretett volna, nem szenteskedett.
Ahogyan akkor sem, mikor Max keze a csípőjére csúszott. Ez csak játék, semmi több, miért is venné komolyan?
Egy aprócska tény ott motoszkált a feje hátuljában, de egyelőre figyelmen kívül hagyta.
Felvette Maxi ritmusát, a zene kellemes ritmusára amúgy sem csápolt volna, így csak a csípőjét mozgatta. Egész érzékinek is mondható volt a táncuk, amit élvezett Kata, jobban is, mint azt remélte. Csak azért nem szerette ezt a fajtát, mert nem látta a partnere arcát, számára pedig szinte minden volt, hogy olvasni tudjon az arcán, a szemében, a mozdulataiban.
- Tudja elég türelmetlen típus vagyok. Ha már itt járunk, milyen programja van a koncert után?
Ó, igen, bele a közepébe. Tudta, hogy magának tervezett valamit, esetleg más előadót megnézni, de már nem is tűnt olyan fontosnak az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek