Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egyszerűen imád vásárolni! Kenzie el sem tudna képzelni ennél jobb programot a mai napra. Miután elszabadult otthonról, rögtön ide jött, hogy kikapcsolódás gyanánt lejárja ma a lábát és minél több jól megpakolt szatyorral térjen aztán haza. Húgát ezúttal kivételesen nem hozta magával, pedig más esetben élvezi nézni Gabrielle arcán a szenvedést, mikor kínkeservesen hosszú órák után is még van ereje és kedve Kenzienek benézni egy újabb ruhaüzletbe. Bátyjairól nem is beszélve, akik évek óta nem kísérik el vásárolni, valahogy ösztönösen megérzik, mikor Kenzie egy kis újításra vágyik és mindig sikerül időben elhagyniuk a házat. Pedig igazán nagy segítségére lehetnének a lánynak, még akkor is, ha a hazacipekedést megelőző hosszú órákat is ki kell bírniuk. De ma Kenzie egyedül van, és egyelőre még nem lóg a karján egy darab szatyor sem. Az egyik üzletből morcosan kilépve folytatná is útját, ha az egyik lány nem köszönne rá. Meglepődve perdül meg a tengelye körül, hogy szemeivel megkeresse a hang forrását, egy pillanatra pedig még pislogni is elfelejt, ahogy meglátja Ráhelt. A neki szegezett kérdést figyelmen kívül hagyva rázza meg a fejét és emeli fel jobb kezét, időt kérve.
- Bocs, de... Ki is vagy te? - Ráhellel mindössze egyszer találkozott, akkor sem beszéltek túl sokat, Kenzie emlékezetéből egész egyszerűen valahogy kiesett ez az aprócska dolog. Duzzadt ajakit enyhén csücsöríti gondolkozás közben, de hacsak nem kap segítséget, nem fog rájönni, ki áll itt vele szemben.
- Ruhák - válaszolja könnyedén a boltra pillantva, arckifejezése mégis meglepettséget, értetlenséget tükröz. Visszanéz Ráhelre, majd leplezetlenül tetőtől-talpig végigméri a lányt. - Ez egy ruhabolt, sőt, itt pár méteres körzetben mindegyik az - felvonja egyik szemöldökét, karjait összefonja maga előtt. Nem szándékozik túl sok időt tölteni a navinés mellett, menne már tovább, de a törpe esetlenségét látva egyelőre még marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A Mátra Máguscsárda egyik sarkában elhelyezett asztalánál ül, ujjaival a félig elfogyasztott vajsör mellett dobol az asztalon. Sápadt arcát ezúttal göndör haj keresztezi, lábait keresztbe vetve lóbálja maga előtt, igencsak feltűnő jelenség ezen a mai estén. Többen is bámulják már percek óta, érzi magán a törzsvendégek pillantását, de mintha ez őt egy cseppet sem zavarná. Túlságosan leköti a pult másik oldalán álló fiú a figyelmét, a fiú, aki állítólag a bátyja. Körmei finoman karcolják a faasztal lapját, ahogy előredől, szeretné még jobban látni a csárda tulajdonosát.
Tudta, hogy egyszer el fog jönni ez a nap és végre valahára megismerheti a fiút. Tudta, hogy van két féltestvére és egyszer majd mindkettejükkel találkozni fog, de most, mikor itt ül és őt nézi, hirtelen már nem akaródzik annyira odamenni hozzá. Talán kicsit csalódott, talán nem is erre számított tőle. Még csak nem is hasonlít rá! Kizárt, hogy ez a fiú a testvére legyen, még ha csak féltestvér is, egy csepp hasonlóság sincs bennük - legalábbis külsőre. Kenzie már lassan egy órája figyeli a fiút, a mozdulatait, az arcmimikáját, elképzeli mit mondhat és milyen élete lehet, hogy milyen számára vezetni ezt a csárdát, hogy egyáltalán tud-e róluk. Kenzie még csak abban sem biztos, hogy Nikolai tud anyjuk másik családjáról. Most pedig itt ül és a jótékony homályban őt bámulja kétségek között, belül persze megy a huzavona: lépjen le vagy menjen oda hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

El nem tudja képzelni, hogy a pult mögött sürgő-forgó nála talán csak egy évvel idősebb fiú a bátyja. Mármint azt tudja, hogy amíg anya nélkül egy fedél alatt testvéreivel és apjával, született messze tőlük még két testvére, és elvileg az egyiküket nézegeti már ki tudja mióta. Nem teljesen biztos benne, hogy Nikolai az, akinek mondják, és egyelőre még kedve sincs hozzá, hogy odamenjen jópofizni a fiúhoz. Az itt fogyasztókból ítélve valószínűleg nem rögtön arra gondolna, hogy a lány valami komolyabb dologról szeretne vele beszélni, hanem éppen ellenkezőleg. Kenzie pedig most pont nem szorul rá egy olyan beszélgetésre.
Sötétkékre lakkozott körmei végigkarcolják az asztal fényesen csillogó lapját, keze végül az előtte álló pohár mellett állapodik meg. Mutatóujjával ütemesen dobolni kezd rajta, de tekintetét nem veszi le Nikoról. Kenzie tudja, hogy a fiú már rég észrevette őt és csak a munkája miatt nem jön még ide hozzá, hisz a pohara is épp annyira tele van még, hogy ne kelljen az utántöltés. Nem mintha ez annyira zavarná a lányt, még mindig fogalma sincs, hogy mit kéne mondania neki. Meg akarja ismerni a féltestvérét, beszélgetni vele a családjáról, az anyjukról, teljesen mindegy miről, de úgy még sem mehet oda hozzá, hogy az arcába mondja, ami épp eszébe jut. Nincs túl sok gyakorlata ebben, eddig ismerte a családtagjait, sosem került még ilyen helyzetbe ezelőtt. Teljesen tanácstalan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már lassan olyannyira tanácstalannak fog kinézni, hogy csak a kétségbeesett ajakharapdálás hiányzik és tökéletesen teljes lenne a kép. Kissé idegesen kopogtatja az asztalt, majd mikor Nikolai néha felé pillant, kihúzza magát, hogy jelezze neki, igen, még mindig itt van és őt nézi. Csak azt nem tudja, hogy miért. Már rég odamehetett volna hozzá és túleshettek volna a kellemetlen beszélgetésen. Tudja, hogy feleslegesen húzza az időt és össze kell szednie magát, elvégre nem fog semmi történni és Nikolai biztosan a bátyja, már csak szembesíteni kéne vele. Ismét találkozik a tekintetük, Kenzie pedig ezúttal felvonja egyik szemöldökét, asztalon doboló ujjai megállnak a mozdulat közben. Tartja a szemkontaktust egészen addig, míg Niko el nem fordítja a fejét és az egyik hátsó ajtón át nem távozik. Kenzie gyanakodva szűkíti össze szemeit, majd felállva követi a fiút a raktárhelyiségbe, vagy vezessen az az ajtó bárhova is. Meglehet, itt az ideje, hogy tényleg beszéljen vele. Ezt már akkor sem húzhatná tovább, ha Nikolai személyesen ment volna oda az asztalához. Vagy hát... Megpróbálhatta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Talán nem ez a legokosabb döntés, amit valaha az életében tett, de amint belöki az ajtót és eltűnik mögötte, már nincs visszaút, innentől nem igazán ő irányít. Pár lépés után aztán meg is torpan, majd mikor zörgést hall az egyik irányból, arrafelé fordítja a fejét, barna tincsei előrehullanak a mellkasára. Egy pillanattal később már Niko áll előtte teljes életnagyságban, Kenzie fölé magasodva. Nos, így, hogy előtte áll, valóban sokkal magasabb, mint azt a lány képzelte. Az ajtóra szegezett táblára nem reagál, még csak a vállát sem vonja meg. Nikolai arcát tanulmányozza ismerős vonások után kutatva. Örökölnie kellett valamit édesanyjuktól, bármit, csak egy apró vonást, a szemöldökrángást, a mosolyt, akármit.
- A szemed hasonlít rá - szólal meg végül a fiú kérdését figyelmen kívül hagyva. Már tudja, mit talált olyan szépnek Nikolai arcán. - Egrecky Emma szemeit örökölted. Mint én. - Valójában Kenzie a haja színén kívül mindent édesanyjától örökölt, de egyelőre csak ennyit oszt meg a fiúval. Kíváncsian fürkészi az arcát, szívesen kisimítana ugyan egy tincset a homlokából, de van egy olyan érzése, hogy Niko ennek kifejezetten nem örülne. Nyugton marad és érdeklődve várja, hogy erre mit reagál a fiú. Biztosan másra számított, nem erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Türelmesen várja, hogy ebből a csekély mennyiségű információból jöjjön rá a fiú, hogy ki áll vele szemben. Tudja, hogy nem hülye a bátyja, elvégre akkor most nem állna itt és várna a megvilágosodásra. Rá fog jönni, csak kell neki egy kis idő, mire összerakja a kettőt. Aztán Nikolai rájön, Kenzie pedig feljebb emeli a fejét, hogy helyeseljen arra, ami nem lett még kimondva. Érzelemmentes arccal nézi Nikolait, de mikor a fiú megszólal, kéjes mosolyra húzza ajkait. Már is sokkal jobb.
- Megsértesz. Hát így kell beszélni a húgoddal? - A mosoly eltűnik arcáról, helyette eljátssza az ártalmatlant, hangja már majdhogynem sajnálkozva csendül. Direkt hergeli Nikot, csillogó szemei és ajkának sarkai másról sem árulkodhatnának.
- Olyan nagy bűn az, ha kíváncsi vagyok a bátyámra? - felvonja egyik szemöldökét, a bátyjára vonatkozó részt pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni. Arlen sosem említette ezt, ez pedig most kifejezetten rosszul esik neki, habár nem mutatja. - Ne mondd, hogy te egy kicsit sem érdeklődtél utánunk. Biztos érdekelt, hogy anyád kikkel tölti inkább az idejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Látszik rajta, hogy élvezi ezt a helyzetet. Élvezi, hogy húzhatja Niko agyát és mondhat neki bármit, mert tudja, hogy mivel szúrjon oda. Nem ismeri a fiút, de ha ismerné, talán még nagyon is kedvelné, mert ez például közös bennük, csak jelenleg Kenzie birtokolja a tőrt és nem fordítva.
- Tudod, lehet, hogy nem gondolsz rám húgodként, de attól én még az vagyok, nem tudsz ellene mit tenni - azonnal vág vissza a fiúnak, ahogy az befejezi. Kihívóan bámul bele a fiú egészen fekete szemeibe. Egészen lenyűgözőnek találja még ilyen közelről is, így nem nehéz tartania a szemkontaktust.
Merész arckifejezését egy pillanatra ijedtség veszi át, mikor Nikolai hirtelen megragadja és a hátranyomja. Háta keményen találkozik a fallal, még fel is nyekken halkan, a férfi arcát látva azonban ajkai ismét mosolyra húzódnak. Imádja, hogy ilyen könnyen sikerült kihoznia a sodrából, pedig nem is csinált semmit.
- Hát pedig ahhoz képest eléggé úgy tűnik, mint akit nagyon is érdekel, kivel és mit csinált - fejével Niko egyik kezére bök, de továbbra is farkasszemet néz vele. - Ha el akarsz velem hihetni valamit, ahhoz jobban kell csinálnod - teszi még hozzá, mikor Niko elengedi. Könnyedén kicsusszanhatna mellőle és távolságot tarthatna tőle, de kifejezetten élvezi ezt a helyzetet.
- Mondd csak, a húgunkkal is nekem kell közölnöm a jó hírt, vagy leszel olyan kedves és megteszed helyettem? Felszabadítanál nekem egy délutánt, tudod - sztoikus nyugalommal ejti ki a szavakat a száján, olyan könnyedén beszél, mintha csak az időjárásról cseverészne a bátyjával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nos abban egyetérthetünk, hogy nem éppen így tervezte az első találkozását a bátyjával, noha nem bánta meg, hogy megvárta, míg Niko elhagyja a csárda forgalmasabb helyét, így legalább kellemesen elcseveghetnek, mint a jó testvérek.
- Boszorkány? Egyenesen a lelkembe taposol drágám, hát szabad ilyet? - könnyedén folytatja, és kifejezetten örül, hogy Nikolai semmit nem tud róla és a családjáról. Azt igazán nem viselné jól, ha a fiú esetleg helyzeti előnybe kerülne valahogy.
A fiú ujjainak ropogása semmi jóra nem enged következtetni, Kenzie tekintete egy pillanatra Nikolai összefonódó ujjaira és a gyűrűsujján tündöklő gyűrűre téved, majd mintha mi sem történt volna, pillant fel ismét az arcára.
- Ah, ugyan már - felsóhajtva, unottan forgatja a szemeit. - Anyád nem tanította meg neked, hogy ítélkezni nem szép dolog?
Nem akar még menni. Elengedi a füle mellett Nikolai fenyegetését, aztán ellöki magát a faltól és és gúnyos mosoly után lassan körbejár a raktárban. Türelmesen nézegeti végig a dobozokat és az italokat, ujjait végighúzza a polcok szélein, körmei finoman karcolják azokat. Ringó csípővel járja végig a helyiséget, néha visszapillant a fiúra, majd megáll az ajtó mellett, egyik kezét rá is helyezi.
- Tudod, azt hiszem számíthattam volna valami jobbra is, egy normálisabb testvérre vagy nem is tudom. De ha egy kicsit is hasonlítasz apádra, már megértem miért kellett anya nélkül felnőnötök. Hosszú távon én sem viseltelek volna el. - Vár még pár pillanatig, hogy Niko mondjon vagy tegyen valamit, közben kihívóan mosolyog a bátyjára, majd a reakciójától függetlenül könnyedén löki ki az ajtót és hagyja el a csárdát vidáman, tökéletes külsővel, mintha mi sem történt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hangos kopogás kíséri útját, ahogy tűsarkújában magabiztosan lépdelve fordul be Pécs egyik utcáján, göndör tincsei hozzá-hozzácsapódnak vállaihoz. Egyik kezében két kávéspoharat igyekszik a helyükön tartani, másikban a rúnázott telefonját tartja, és még menet közben is éppen azt nyomkodja. Éppen Arlennek pötyög valamiféle választ azzal kapcsolatban, hogy hova tűnt el olyan sietősen. Persze eléggé ferdíti a valóságot és nem is tér ki minden részletre, csak amennyit éppen tudnia kell a bátyjának. Valószínűleg jól sejti, hova tűnt a lány. Ismeri már annyira, hogy tudja.
Mire végez az üzenettel és rányom a küldés gombra, majd lezárja a mobilt, meg is érkezik a ház elé. Alkarján lógó táskájába süllyeszti a mugli eszközt, majd szabad kezével belöki a bejárati ajtót és elindul felfelé a lépcsőn afelé a bizonyos lakás felé. Útközben rápillant a két kávéra, nehogy valami bajuk legyen az úton, majd ahogy felér a megfelelő emeletre a megfelelő ajtóhoz, elegánsan kihúzza, majd ki is fújja magát. Hátradobja göndör tincseit, vet egy pillantást az öltözékére, aztán ujjait ökölbe szorítva finoman kopogtat az ajtón, és hátrál egy lépést, várva a csodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kifogástalan külsővel, türelmesen várakozik az ajtó előtt kezében két pohárral, amiket egyébként még mindig öt ujjal fog, nem tízzel, mert nehogy ám megkönnyítse a dolgát. Már majdnem elhinné, hogy mozgást hall odabentről, mikor mobilja megcsörren a táskájában, ő pedig egy elkeseredett sóhajt hallatva áll neki, hogy kikotorja onnan a pittyegő eszközt. Valószínűleg ismét Arlen írt neki, amit nem lenne nagyon muszáj megnéznie, mégis elkezdi keresni a mobilját, mielőtt a bátyja még elkezdene kombinálni, holott Kenzie nagyon jól ismeri már, hogy tudja, ez nem a bátyja szokása. És már majdnem meg is kaparintaná a telefont, amikor lépteket hall a lakásból, az ajtó pedig kinyílik és szembe találja magát Maximillian álmos arcával és kisfiúsan kócos hajával, ami határozottan jóképűbbé teszi a férfit. Ajkai halvány mosolyra húzódnak, majd szabad kezét kihúzza a táskájából és megemeli a két poharat, miközben közelebb lép a férfihoz.
- Hoztam kávét, szóval igen - biccentve válaszol, ujjaival végigsimít a férfi borostás arcán és lábujjhegyre állva - így, magas sarkúban - csókolja meg Liebhartot. Ajkai alig érintik a férfiéit, már tovább is libben, be a lakásba, hogy levágja a táskáját az első székre, amit talál és megpördülve a férfi felé nyújtsa a kávéját. - Elég rosszul nézel ki, csak nem megzavartam a szépítő alvásod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maximilliant igazából túlságosan is könnyű lenyűgözni. Elég, ha az ember beállít hozzá egy nem túl forró, nem túl hideg kávéval és tulajdonképpen bárki lába elé vetné magát, ha kaphatna még belőle. Legalábbis Kenzie álmaiban biztosan ez történne, ha a valóság nem is lehetne ennyire szép. Sajnos, vagy sem, néha dolgoznia is kell azért, hogy az álmai valóra váljanak, de hát igazán megéri, ha kizárólag csak a végeredményt nézzük.
- Megtettem - aprót bólintva nyom csókot a férfi arcára, majd slisszan el mellette be a lakásba, minél előbb menekülve a szomszédok kíváncsi szemei elől. Még csak az kéne, hogy itt bárki felismerje, aztán menjen a pletyka, ami meg előbb-utóbb valahogy eljutna az egyetemre is, onnan pedig nem lenne megállás.
- És mégis mivel engeszteljelek ki, ha szabad kérdeznem? - féloldalas mosolyra húzza ajkait, aztán kezébe veszi saját poharát, egyelőre azonban még nem kortyol bele a fekete nedűbe. Érdeklődve fürkészi a férfi arcát, mert nagyon is érdekli, hogy hogyan reagál a kávé jól megszokott ízére. - Segítsek talán dolgozatokat javítani, vagy találjak ki egy jó indokot, hogy ellóghasd a következő órádat, esetleg valamelyik pletykás szomszédodnak kéne beadni valami jó sztorit, hogy ne zaklasson? Csupa fül vagyok, mondd csak, mit szeretnél - beszéd közben lassan közelebb lépdel a férfihoz, míg a végére oly közel kerül hozzá, hogy a következő lépéssel cipője sarka a férfi lábfejébe fúródna.
- Na mindegy is, hamarosan úgyis mennem kell, órám lesz - ártatlanul pislog fel Liebhartra, majd hirtelen megpördülve az ablakhoz lépdel. Megigazítja a haját, mielőtt végre belekortyolna a kávéjába, aztán elégedetten morran fel, ahogy megérzi az ismerős ízt. - Nem tudom mondtam-e már, de innen nagyon jó a kilátás, ide kéne raknod valami bútort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szereti ezt csinálni. Nem csak és kizárólag Maximilliannal, de szinte az összes férfival, akivel nem áll valamilyen szinten rokonságban. Szereti tanulmányozni az arckifejezéseiket, testbeszédüket, és nagyon is érdekesnek tartja mindezeket.
- Te szegény ember - sajnálkozva pillant fel rá és igyekszik a lehető legjobban megjátszani magát. - Nem is értem, miért megy az ember önszántából tanárnak. Tele van stresszel, a stressz pedig nem tesz jót a szépségnek - fontoskodva jegyzi meg, kissé eltérve az eredeti témájuktól bár.
Ha a férfiakkal szeret játszani, Maximilliannal egyenesen imád. Belebámul azokba a nagy szemekbe, szinte elszívja előle a levegőt, olyan közel áll hozzá, majd mielőtt még a férfi mozdulhatna, már el is lép onnan. Nem rázza magát, nem jár feltűnően, csak megnöveli kettejük között a távolságot, hogy megnézze, mennyire baj, amiért félbeszakította a délutáni pihenőt.
- Csak a kávé miatt - mosolyogva kortyol ismét a poharából, amire kissé rá is szorít, mikor megérzi a dereka körül a férfi kezeit. Az érintésére elégedetten húzza ki magát, aztán lepakolja a poharát az ablakpárkányra. - Feltétlenül. Aztán bámulhatod majd te is a szomszédokat a ház előtt, akkor legalább nem fogsz unatkozni - kuncogva ignorálja pár pillanatig Maximillian kérdését, még a fejét is nemlegesen ingatja hozzá.
- Nem tudom, és... - félbeszakítva magát fordul meg a férfi karjai között, kezeit annak arcára csúsztatja és húzza közelebb magához, hogy ajkait rátapassza a másikéra. - nagyon nem is érdekel. Úgysem bírom a tanárt - csak annyi időre szakad el tőle, hogy válaszolhasson a feltett kérdésre, aztán már húzza is ismét közelebb magához a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez lenne a minimum. Mondjuk nem minden helyzetben szükséges kétszer megfontolni a dolgokat... Csak mondom.
Bár továbbra sem érti, hogy a férfi minek ment tanárnak, ha valóban ennyi stresszel járna, ha mondjuk az ember komolyan is venné, de gyanítja, Maximillian nem éppen az a mintatanár fajta. Sokkal inkább az óra vége előtt két perccel már indulásra készen álló, késni nem késő, de láthatóan reggel nem sok kedvvel bejövő fajta. Az a tipikus tanár, aki alig várja már, hogy minél messzebb kerüljön az iskolától. Kenzie tudja, hisz nem egy óráján ott volt már. Legalábbis szerinte Max pont ilyen tanár, aztán lehet hatalmasat tévedett és valójában lelkiismeretesen végzi a munkáját, csak szeret mást elhitetni az emberekkel.
- Ühm, igen, egy-két hobbi senkinek nem árt - bólogat okosan, mint aki nagyon egyetért a tanár úrral. - Tudom javasolni hobbiként a sportot, tudod a testedzés nagyon fontos az egészség számára - ezt már csak úgy félig teszi hozzá, mielőtt megfordulva belefojtana minden szót a férfiba. Ujjai borostás arcáról egészen a barna tincsekig csúsznak, a férfi hajába markolva húzza magához közelebb. Lerúgja a cipőit, amik hangos koppanással csúsznak arrébb tőlük a földön, a magas sarkú előnyét elveszítve viszont kénytelen lábujjhegyre állni, hogy felérje Liebhartot. Bár ennyit igazán meg tud tenni érte.
- Tudod, hogy a kedvenceim az ágyneműk - bár ironizálni szeretne, ez meglehet nem egészen úgy sül el, ahogy ő azt szeretné. Kezeit nem veszi el Max arcáról, így kisebb szünet után ismét közelebb húzza magához, majd ahogy ajkait ismét összeérnek, tolni kezdi a férfit a hálószoba felé, hogy ott majd elszakadva egymástól megcsodálhassák az új svéd ágyneműt, hisz azok Kenzie kedvencei. Végül is mindenki szereti az ágyneműket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meg fog őrülni. Arlen órák óta sehol, Max szintén, a többiek viszont mindenképp beszélgetést akarnak kezdeményezni az egyre frusztráltabb lánnyal. Ma nagyon nincs kedve jópofizni másokkal, csak meg akarja keresni a bátyját és elhúzni erről a helyről minél gyorsabban. Még az sem érdekli, hogy amúgy órán kéne lennie úgy negyed órája, ezen a ponton már csak Arlent akarja, hogy vigye haza, mert mégsem akarja itt hagyni az ikrét egyedül. Csakhogy a bátyja szőrén-szálán eltűnt, Kenzie pedig azt sem tudja, hogy dühös legyen rá vagy aggódjon érte, amiért egy szó nélkül lépett le.
Már majdnem eljut odáig, hogy az előtte álló, egymás szavaiba vágó, a másikat túlharsogva igyekező lányok egyikébe mélyeszti a tűsarkúját, mikor Luca érkezik a megmentő személyében.  A két lányt teljesen figyelmen kívül hagyva megkönnyebbülten sóhajt fel és kapaszkodik bele a nála jóval kisebb Czettnerbe, majd hevesen bólogatni kezd a kérdés hallatán.
- Ne mondj többet, csak ments ki innen - szinte könyörögve ejti ki a szavakat a száján, eléggé látható rajta, hogy mennyire mehetnékje van már. Egy pillanatra még a bátyjáról is elfeledkezik, csakhogy a következő pillanatban Luca megemlítse, ő pedig rosszallóan forgassa meg a szemeit.
- Ne is emlegesd azt az embert. Itt hagyott ezekkel az emberekkel, akiket nyilvánvalóan a sztárocska érdekli csak. Kérlek ments ki innen - ismétli meg magát, majd amennyiben Lucának sincs semmi ellenvetése a mozdulat ellen, megfordítja maga előtt a lányt és finoman tolni kezdi a kijárat felé. A két fiatalabb lányra, akik az előbb még oly nagyon próbálták lenyűgözni, még csak egy pillantást sem vet. Csak hagyják el ezt a helyet minél előbb, mielőtt még pánikrohamot kapna életében először és utoljára. - Oda viszel, ahova csak akarsz, de legyen minél messzebb az egyetemtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Könnyed mozdulattal tolja fel a napszemüvegét a feje tetejére, amint megakad a szeme valamin. Pontosabban valakin. Az a valaki pedig nagyon is ismerősnek tűnik neki ahhoz, hogy ajkai rögtön széles mosolyra húzódjanak. A nagy csoportról maga körül egészen meg is feledkezik, csak nyújtogatja a nyakát az ismerős felé, hogy megnézze valóban az-e, akinek gondolta. Aztán ahogy egyszer csak meglátja az arcát, már fordul is vissza a barátnőihez, hogy elnézést kérjen tőlük és sietősen hagyja el a társaságot. Csak előbb még a legközelebbi lány kezébe nyomja félig üres poharát, majd visszatolva az orrára a napszemüvegét gyorsít léptein, hogy még azelőtt odaérjen hozzá, mielőtt a férfi eltűnne a tömegben. Őszintén meglepődött, hogy itt találja őt, mondjuk ez nem akadályozza meg abban, hogy egy hirtelen lendülettel nekicsapódjon a hátának és eltakarja Liebhart szemeit, közben állát megpróbálja a vállára fektetni, de magassarkú nélkül csak a lapockájáig ér fel - maximum.
- Professzor, ne nézzen oda, de azt hiszem láttam a főnökét ... és mit ne mondjak, nem volt túlságosan elragadtatva, hogy itt látja Önt - hangja még úgy is aggodalmasan cseng, hogy viccel. Ha szükséges, remekül meg tudja játszani magát, lásd a mostani eset. Lábujjhegyre állva beszél a férfi fülébe, és amennyiben Liebhart hagyja, továbbra is takarásban tartja a szemeit. Nem lenne jó, ha idő előtt elrontaná a meglepetést. Aztán megelégelve a dolgot nyom egy puszit az arcára, mielőtt visszahúzná a kezeit és mosolyogva fordítaná szembe magával a férfit.
- De most komolyan, hogy kerülsz ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Kérem, mintha a professzor le szeretné tagadni a legjobb tanulóját. Ez aztán nem volt valami kedves Öntől, tudja - a fejét csóválva tettet csalódottságot, mielőtt végleg elengedné a férfit. Mosolyog amúgy, mert itt látja, de közben nem is érti, hogy ez miért van, mindenesetre legelőször boldog mosolyt varázsol az arcára a férfi jelenléte miatt. Elvégre mindenki szereti látni a kedvenc tanárát, bárhol is legyen az a találkozás. A fesztivál pedig nem csak huszonévesek számára van, na nem mintha Liebhart olyan öreg lenne...
- Hogyhogy mit keresek itt? Hát nyilvánvalóan menekülök az egyetem elől, mert olyan borzalmasan sok mindent sóznak manapság a nyakunkba, muszáj egy kis nyugi - teátrális sóhajjal magyarázza a dolgokat, még a fejét is megrázza hozzá, de csak a hatás kedvéért. - Ahhoz meg, hogy valóban lazíts, kell valami a kezedbe. Nem félreérteni. Na gyere, szerezzünk valamit neked inni, mert fontos, hogy sok folyadékot igyunk ilyen melegben - mosolyog rá Liebhartra, aztán fordít egyet a jobb csuklóján és ujjait összefonja a férfiéival, majd megfordulva húzni kezdi az egyik irányba, és remélhetőleg elég gyorsan találnak majd valamit inni. Most már tudja, hogy hiba volt lepasszolnia a saját italát, de hát mindegy.
- Amúgy meg nem tudom miről beszélsz, én nem vagyok olyan lány - sértődötten húzza fel az orrát és rászorít a férfi ujjaira. - Amúgy eddig négyet, de kettőt lepasszoltam a barátnőimnek, a másik kettő meg túlságosan unalmas volt, úgyhogy menniük kellett. De nem tudom, hogy honnan vetted ezt az egészet és amúgy is Camille ötlete volt. Összetört szív meg minden hülyeség - elhúzza a száját és felpillant a férfira, majd továbbvezeti az emberek között, de nem is igazán nézi, hogy merre mennek. Valószínűleg amúgy minél messzebb minden valamilyen fajta folyadékot áruló embertől, de Kenzie ezt még nem vette különösebben észre.
- Mesélj valamit, hogyhogy egyedül? Azt hittem ha félmeztelenül jelenik meg valahol egy szingli pasi, minden ujjára öt nő jut, ez veled miért is van másképp? - ártatlanul pislog fel a férfira, és amúgy ez egy teljesen felesleges kérdés, tekintve, hogy percek óta kéz a kézben sétálgatnak fel s alá, de ez is mellékes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lucára ezek után már csak mint az őrangyalára tud gondolni. Inkább bele sem gondol, hogy mi lett volna a hozzá beszélő lányok sorsa, ha még pár percig ott marad velük. Valószínűleg tényleg beleállította volna valamelyikükbe a magassarkúját, aztán vigyék amerre csak akarják, hátha Arlennek is köze volt hozzá, de minél messzebb kerüljenek tőle, mert ha Kenzie kiborul, akkor az öt méteres körzetében mindenki ispotályban végzi. A bátyjai tudják, hogy milyen szinten képes hisztizni otthon, ha valami baja van, olyankor még a szobabútorok sem ússzák meg.
- Nem tudom, mit hisznek, de nyilvánvalóan nincs elég eszük ahhoz, hogy észrevegyék, nekem rohadtul nincs kedvem egyikőjükhöz sem - idegesen morog Luca fülébe, miközben tolja maga előtt a nála jóval kisebb lányt, hogy minél előbb elhagyhassák az egyetemet. Arlen a lányokból ítélve is jó rég elhagyta az egyetemet és valószínűleg majd csak este kerül elő ismét, addig meg Kenzie-re marad a rajongók pátyolgatása. Noha bizonyos esetekben ezt kifejezetten élvezi, de ha ikre csak úgy szó nélkül hagyja egyedül, nagyon gyorsan dühbe gurul és olyankor még az sem érdekli, hogy mégis csak a bátyja rajongóiról van szó.
Luca szavaira csak bólogatva reagál és engedelmesen követi a lányt. Hagyja, hogy vezessék amerre csak jólesik, hisz ahogy egyre távolabb kerülnek az egyetemtől, úgy nyugszik meg ő is. Most már nem kell magas hangon visítozó diáklányokkal törődnie, akik amúgy nem is egyetemisták, csak valahogy bekeveredtek az épületbe. A fagyizót elérve minden gondja egyszerűen elszáll, így mikor Luca kérdésére válaszol, már sokkal kedvesebb a hangja.
- Ááá, nem tudom hova gondolsz. Túlságosan lefoglal a tanulás, az új prof is úgy osztogatja a beadandókat, mint az öreg nénik a doxikat a piacon. Meg hát tudod milyenek mostanság a professzorok. Tökéletességet akarnak, annál alább nem adják - még maga is elhiszi, olyan hihetően adja elő a sztoriját, amiből körülbelül semmi nem igaz - az öreg nénis részt leszámítva. Azok az idős hölgyek rosszabbak, mint Arlen rajongói, bárki bármit mondjon. - Egyébként megvagyok, köszönöm kérdésed. Élvezem az életem és szerető húgként természetesen Arlen minden koncertjén ott vagyok, hogy támogassam... a bátyám - hát pedig majdnem elszólta magát. De csak majdnem. Megesik az ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mindennap tanul valamit az ember, tudja - hanyagul rántja meg a vállát, de közben ajkai mosolyra húzódnak. Ismeri annyira Liebhartot, hogy tudja, nem éppen a legkedvesebb ember a világon, mégis van benne valami, ami szerethetővé teszi. Na meg általában mindenki csak mondja, hogy nem kedves meg aranyos, aztán kenyérre lehet kenni - ezt viszont senki az ég világon be nem vallaná és Max is pont azok közé az emberek közé tartozik, Kenzie pedig nagyon jól tudja ezt. Csak nem fogja szembesíteni vele a férfit, mert úgyse hinne neki. Ha ő már egyszer azt gondolja magáról, hogy mennyire önfejű és csökönyös, hát akkor legyen az. Ha ettől jobban alszik.
- Ó, ugyan már! Ez csak természetes, a kedvenc professzoromért bármit - elbűvölően szép mosolyt varázsol arcára és menet közben még arra is van egy kis ideje, hogy rákacsintson a mellette haladóra. Egyébként egyáltalán nem nehezen követhető, sőt ahogy kezdenek kiérni a nagy tömegből még lassít is a tempóján, hogy Max beérhesse, ha esetleg elmaradt volna valahol. Mert hát bármit - vagy bárkit - megláthatott útközben, amit mindenképp meg kell nézni, mégiscsak egy fesztiválon vannak, és a fiatalok nagy része a bikinit részesítette ma előnyben.
- Unalmasak. Mind ugyanazt akarják, és így elmarad a szórakozás, ami meg nekem fontos, úgyhogy menniük kellett - a végén már ismétli magát, majd megint megvonja a vállát. Ezt nagyon szereti Maxban, hogy bármiről úgy képesek beszélgetni, mintha csak az időjárásról lenne szó és egyikőjük fejében meg sem fordul a gondolat, hogy talán egy kicsit komolyabban kéne venni magukat vagy a fontosabb dolgokra koncentrálni. Nem, mert ha a fiúk unalmasak, menniük kell. - Nekem mondod? Őt dobta ki a pasija valami libáért és nekem kell ágymelegítőt találnom neki. Imádom Camille-t, de erre elpocsékolni az időm -  ha Max rápillant, akkor láthatja, hogy a szemeit forgatja beszéd közben, de egyáltalán nem gondolja komolyan a szavait. Na jó, talán csak egy kicsit. Valójában azonban tényleg szereti a barátnőit.
- Óóó, mit történt? - fellelkesülve pillant a férfira, ez a magántanuló felkeltette az érdeklődését. Szívesen hallaná a teljes sztorit is, már ha Max lesz olyan kedves és megosztja vele. - Hát bocsánat, de nem kockáztathattam meg, hogy elrabolnak mellőlem, míg italt keresünk neked - felemeli maguk közé összefont ujjaikat, aztán bocsánatkérően húzza el a száját, majd megfordul. Hát biztosan nem ide akart jönni, most már ő is látja. Szinte kiértek a fesztivál területéről, itt már csak pár ember lézeng nyugalmat és árnyékot keresve magának.
- Habár normál esetben ezt nem vallanám be, de azt hiszem eltévedtem - tanácstalanul pislog fel Maxra, majd gyorsan hozzá is teszi: - Nem mintha itt nagyon el lehetne tévedni, de igen. Eltévedtünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ahogy Maximillian befejezi, Kenzie rögtön rázni kezdi a fejét, merthogy ő ezt nem így értette, amint azonban eljutnak a tudatáig a férfi további szavai is, inkább csak csendben marad. Nyilván ő sem az örökké tartó szerelmet jött keresni ide, főleg bulizni és vizet nyakalni érkezett, na meg megvigasztalni Camille barátnőjét, mert rá ennyire nagyon számítani lehet óránként tíz percig, akkor is ingyenesen mutat be elképesztően helyes fiatalokat a francia lánynak, aztán lép le ismét. De hát Camille igazán nem panaszkodhatna, csak a minőségit kapja.
- Találkoztunk volna máshol - féloldalasan jegyzi meg a válla fölött hátrapillantva a férfira, mikor ismét előrébb kerül, hogy elférjenek a tömegben. Ismeri annyira a férfit, hogy tudja, érti miről van szó és nem kell ahhoz még egyszer ránéznie. Max nem buta, na meg Kenzie sem rébuszokban beszél. Legalábbis nem mindig. Ahogy azonban Liebhart ismeretlen partnerére terelődik a szó, a lány is már sokkal inkább érdeklődik a történet iránt. Imádja hallgatni az ilyen szaftos sztorikat, még akkor is, ha sokaknak valóságalapjuk sincs. Most meg ez pont Liebharttal történt meg, az pedig duplán érdekes. Épp ezért is csalódik, mikor a férfi nem hajlandó jobban kibontani a történteket.
- A vízben kipróbálni valamit? - érzelemmentes arccal pislog fel rá néhány pillanatig, mielőtt ajkai gúnyos mosolyra húzódnának és szabad kezével megveregetné a vállát. - Hát öregem, ezt aztán te is jól elszúrtad - csettint párat a nyelvével, aztán visszafordul és ismét az előttük lévő útra fókuszál. Illetve csak fókuszálna, ha lenne mit néznie, de nincs. Csalódottan kellem megállapítania, hogy kijöttek ide a semmibe a semmiért semmi idő alatt. Minden csak egy nagy semmi, de legalább Max itt van mellette. Ha elájulna a melegtől, majd lesz aki visszavigye.
- Persze, idegen embereket leszólítani a kedvenc mulatságom - válaszol rögtön a férfinak, közelebb lépve hozzá, ahogy megérzi annak kezét a derekán. - Pedig tudom, csak azt szeretnéd, hogy találjak neked valakit a vizes csajszi helyett. Mondtam már, hogy ezt jól elszúrtad? - sajnálkozva húzza el a száját, szemeivel Max tekintetét keresi, közben egyre közelebb lépdel hozzá. Egyik kezét felcsúsztatja a férfi mellkasára, másikat végighúzza annak izmos karján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Legalább megjátszhatnád, hogy türelmesebb vagy.
Nem tudott róla, hogy Maximillian néhanapján tulajdonképpen hiányolta a jelenlétét vagy több figyelmet, esetleg találkozást igényelt volna. Egyáltalán nem volt sejtése ilyesmiről, így most is csak a szemeit forgatva válaszol a németnek, mielőtt lassacskán kiérnének a tömegből. Nyilvánvalóan nem ide indultak eredetileg, bár semmi panaszuk nem lehet az új úticéljuk kapcsán.
- Ez elég komoly dolognak hangzik, nem is értem miért utasítottad vissza - rosszallóan csóválja meg a fejét, és közben úgy tesz, mint aki tényleg nem ért ezzel egyet. Közben viszont kezdi elönteni valamiféle büszkeség, amiért Max lepattintotta azt a csajt, bárki is legyen, majd aztán készségesen lelépett vele a tömegből és hagyta magát kinavigálni a sűrűjéből. Talán jobb is, ha most kettesben maradnak, míg megtárgyalják ezt az egész dolgot. - Na de most komolyan, mesélj már erről egy kicsit. Elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Maximillian Liebhart utasította vissza -   vigyorogva fordul a férfi felé, majd megszorítja a kezét, talán biztatásként, hogy tényleg mondjon még valamit erről az esetről. Nem látszik ugyan rajta, de Kenzie majd belepusztul, hogy még többet halljon róla.
- Óó, tényleg? Mutass be neki, szeretném megismerni  - csillogó szemekkel simul közelebb a férfi mellkasához, kezeit felcsúsztatja a nyakához, ujjait összefonja a tarkóján és lehúzza magához. Liebhart szemeibe bámul még bele néhány pillanatig, majd halkan felnevet. - Tudom, hogy biztosan kedvelném - az utolsó szavakat már a férfi ajkaiba suttogja, összefont kezeivel erőszakosan húzza magához Maxit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Maximillian kérdésére lassan emeli meg az egyik szemöldökét, majd pár pillanat gondolkozás után végül is megrázza a fejét. Ajkai ellenben széles mosolyra húzódnak, míg egy kis időre ismét a férfi felé fordul.
- Szóval nem vagy türelmes? Egyáltalán? Pedig egy tanártól mást várt volna az ember. Hogy viseled akkor el azt a sok diáklányt, akik állandóan a kérdéseikkel bombáznak? - teljesen komolyan teszi fel a kérdését, miközben kitartóan haladnak az úticéljuk felé, nem törődve semmivel vagy senkivel.
Maximillian még mindig nem hajlandó belemenni a részletekbe az ismeretlen diáklánnyal kapcsolatban, pedig Kenzie most másra sem vágyik, csak valami szaftos részletre, amit később még felhozhat ellene és cukkolhatja vele a férfit. Mert hát nincs is jobb, mint szívatni másokat kellemetlen információkkal, amiket úgy kell egyesekből kihúzni.
- A nevét legalább megkérdezted? Tudod, hogy ha majd kedvet kapsz a fürdőzéshez, legalább tudd, kit kell keresni - továbbra is mosolyog, és bár már mosolya nem olyan széles, mint volt, továbbra is őszinte. Teljesen komolyan gondol minden szót, amit kiejt a száján. Ezt is szereti a Liebharttal való kapcsolatában: nem kötelezték el magukat semmire, néha hátulról letarolják egymást - kivéve az egyetemen ugye, ott tartani kell a diák-tanár viszonyt - és kávét visznek a másiknak, meg egyebek, viszont ahogy Max sem lesz féltékeny - bár amiről Kenzie nem tud... - másokra, Kenzie sem kezd el jelenetet rendezni a fürdős lány miatt. Csak kiröhögi Maxot, amiért elszalasztott egy lehetőséget.
- De jó nő? Hmm, most már biztosan találkoznom kell vele - elégedetten mormogja a szavakat a férfi ajkaiba, karjait egyre szorosabbra fonja körülötte, hogy minél közelebb húzhassa magához. - Camille rendben lesz. Vannak még vele öten, Stella barátnőm pedig túlságosan is sokat ivott, hogy csak ácsorogjanak ahol hagytam őket, úgyhogy ellesznek. Fel sem fog nekik tűnni, hogy már nem vagyok ott... itt - válaszol a férfi kérdésére, mutatóujját végighúzza az álla szélén, a nyakán, le a felkarján. Fejét oldalra döntve keresi a férfi tekintetét, duzzadt ajkai ismét mosolyra húzódnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nevetve rázza a fejét, de a kérdésre nem ad választ. Inkább nem akar belemenni ebbe a mai fiatalság dologba, mert hát húsz évesen ez őt is érintenie kellene, csakhogy nem hajlandó tudomást venni nagyjából semmiről, ami a világban történik. Hallja, hogy mi folyik egyes országokban, látja is a híreket az interneten, külföldi barátnőivel folyamatosan tartja a kapcsolatot, mégsem jellemző rá, hogy annyira szívesen csevegne a világ nagy problémáiról. Húsz éves, most még csak szeretné gondtalanul élni az életét és bulizni, elvégre épp ezért jött most is ide. Meg hogy Camille ne az otthonában nyavalyogjon és mondja el mindennek a volt barátját, Kenzie húgának füle hallatára. Ki kellett onnan mozdítani a lányokat.
- Túl sokszor, mi? - vigyorogva emelgeti a szemöldökét, aztán végül békén hagyja a németet a fürdős lány sztorijával. Nem történt semmi, ami miatt jelenetet kellene rendeznie, rá az amúgy sem jellemző, úgy meg pláne nem, hogy hűséget sem fogadtak egymással, szóval neki teljesen mindegy, hogy Maximillian a szabadidejében kivel, hol, mit csinál. Csak maximális figyelmet kér cserébe, ha a férfi vele van. Ennyit pedig igazán meg lehet tenni érte.
- Ne légy telhetetlen - suttog a férfi ajkai közé, majd el is húzódik tőle. Csillogó szemekkel mered a másikra, arca szinte sugárzik, ahogy rápillant, épp ezért nem is lép hátra, ott marad az erős karok ölelésében, csak a felsőtestét helyezi némileg hátrébb, azt is csak pár pillanat erejéig. - Na menjünk, keressünk valamit inni - rámosolyog a férfira, majd kibontakozik az öleléséből és ismét összefonja ujjaikat.
Pár pillanattal később elnyeli őket a tömeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csilingelő kacagás szakítja félbe az edények csörömpölése okozta zajt, majd egy nagy levegővétellel ez is félbemarad és egy pár pillanatra hirtelen csend lesz. Míg az egész el nem kezdődik elölről.
Kenzie nem valami produktív munkaerő, sokkal inkább jellemezni lehetne a lusta és makacs szavakkal. Előbbi a nyilvánvaló okok miatt, hisz most is csak azért ül a pulton, mert a földre nem akart, utóbbi pedig a lustasága melletti kitartása miatt. Már akkor kijelentette, hogy nem fog semmit csinálni, mikor betette a másik lábát is a lakásba, és magassarkúja hangos kopogása kíséretében a konyhába tipegett. Habár tud főzni, kézzel és pálcával egyaránt, ma nem kifejezetten ezért van itt. Sokkal inkább a kezei között szorongatott félig üres vodkás üveg miatt. Na meg mert állítólag Liebhart istenien főz.
- Na szóval, hol is tartottam - bizonytalanul pillant fel a németre, hátha ő majd segít neki felvenni ismét a fonalat és mesélheti tovább a sztoriját az egyik barátnőjéről, meg a valami pasiról, aki igencsak kivételes módon lett lepattintva. - Ah, tudod mit? Hagyjuk. A lényeg az, hogy aznap este a srácnak keresnie kellett valaki mást. Azt hiszem volt benne valami erkélyről kiugrás is meg majdnem el lett törve a karja... Ja nem, az másik. Jó, inkább hagyjuk! - megrántja végül a vállát és meghúzza az üveget, míg szabad kezével hátradobja selymes haját. Megkapaszkodik a pult szélében és lóbálni kezdi immáron cipő nélküli lábait, csillogó szemeivel a férfi tekintetét keresi.