36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 00:25 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 01:21 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A mai nap nem akart véget érni. Egy köcsög szerda volt, gyakorlatilag. Nem elég, hogy tegnap elaludtam a suliban és későn estem haza, mert valami rellonos nőcit tereltem vissza az ágyába, ma sem sikerült este hét előtt hazakeveredni.
Szóval edzés után lezuhanyoztam és viszonylag hamar, talán tíz-tizenöt perc alatt már az utca végén ácsorogtam. Összességében ez az utazás nem hosszú idő, de mindig kimerít, legalább annyira, hogy öt percig csak tespedjek a kanapén és arra se vegyem a fáradtságot, hogy pislogjak. Csendes léptekkel vágtam végig az utcán, igaz még világos volt, voltak akik a kertben bütyköltek, de a szomszédok nagy része már nem foglalkozott azzal, mi történik az úton. Pókerpofival intettem a szomszéd néninek, aki visszaintegetett, majd belöktem a kaput és átvágtam az előkerten. A kis festett virágok láttán majdnem elmosolyodtam, de helyette inkább a kulcsommal kezdtem babrálni, míg meg nem találtam azt az egyet, ami nyitja az ajtót. Viszonylag halkan sétáltam be, mert nem tudtam, a család melyik része van ébren és melyik alszik.
- Hahó? - pillantottam körbe érdeklődve, miután megszabadultam a cipőmtől és a táskámmal befelé indultam. A megszólítás nem volt túl hangos, de épp eléggé ahhoz, hogy nem sokkal később a körmös tappancsok hangos karistolással szántsák a folyosót. Volt szinte ledöntött a lábamról, én meg a fejét dörgölve mosolyodtam el kicsit. - Hol hagytad anyádat, kölyök?
Aztán pár másodperc dögönyözés után sétáltam is tovább, hogy lepakoljam a cuccomat a szobában. Volt inkább valami kis fehér cuccot rágcsálva foglalta el magát. Elég ismerősen nézett ki, de egyelőre csak le akartam tenni a cuccaim.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 01:47 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Ahogy a polc tetején kutakodtam, meg egy darabig farkasszemet néztem a gyerkőccel és kölcsönösen morogtunk, számoltam magamban. Azt hiszem általános óta nem csináltam ilyet. A telefonom be volt állítva, hogy majd megszólaljon, mikor vissza kell másznom elpakolni, azzal viszont nem számoltam, hogy közben már Lewy is beesik. Ennek persze nagyon örültem, el is vigyorodtam, mikor meghallottam. Magamhoz húztam a zacsit, aztán leszerencsétlenkedtem magam a pultról nagyobb koppanások és huppanások árán. Belerúgtam a székbe meg levertem egy edényt, na, megesik. Összepakoltam, aztán vigyorogva kirobogtam és egyből a férjecském nyakába vetettem magam. Reménykedtem, hogy bírja a hirtelen bevetődős felcsimpaszkodásom, különben vagy a kanapén, vagy a földön kötünk ki. Nem akartam volna kárt tenni senkiben és semmiben hirtelen. Jól megölelgetve fúrtam a buksim a nyakába egy puszi után. Örültem neki, mint mindig, meg hát hiányzott egész nap.
- A konyhában hagyott, mérges vagyok rá, és tudja. - Néztem a kutyinkra, aztán vissza Lewyre. Nagyon nem volt jellemző, sőt, még elő sem fordult, hogy nagy háborúba fogtunk volna a fehérkével, de ma valahogy ő is meg én is kibírhatatlanok voltunk szerintem. Sóhajtottam egy nagyot, aztán eleresztettem. - Éhes vagy? Vacsizol velem, vagy….Te illatos vagy.
Nem függött össze a dolog, csak érzékeltem, hogy már zuhanyzott, amire végigmértem. Ennyivel is később ért haza és ölelhettem meg és ez rossz, máskor sem érdekel, ha hazaesik, megszerethetem és aztán fürcsizik, de ezt a dolgot még nem sikerült szerintem elég jól megmagyaráznom. Közben viszont a telefonom is csengeni kezdett, szóval vigyorogva elvesztem a lakásban pár percre még a fürdőből összekapkodtam mindent vissza a táskámba szépen, és iigen, nem felejtettem el meg is nézni, mit rakok el. Közben meg eszembe jutott a kék lötyi is.
- Hoooztam neked valamit, ott van a hűtőben. Milyen volt a napod?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 02:22 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A nem olyan kicsi, szőrös baba körülbelül három másodperc alatt gyorsul százra, ha arról van szó, így nem csoda, hogy majdnem kiugratta a térdemet a helyéről. Annyi volt a szerencsém, hogy tettem oldalra egy fél lépést, mielőtt tényleg meggyilkolhatott volna. Épp hogy csak elengedtem a kölyköt, aztán jött is a zaj a konyha felől, mintha valaki egy edényt hajított volna neki valaminek, szóval kis grimasszal pillantottam arra, majd letettem a táskám, mielőtt komolyan útban lenne.
Jól is tettem, mert nem sokkal később Maja is becsapódott, én meg zavart mosollyal  az arcomon nyertem vissza az egyensúlyom. A karom a dereka köré fonva nevettem fel halkan és megingattam a fejemet.
- Mérges? Te? Voltra? - kérdeztem, mert egyre kevesebb realitást érzékeltem a mondatban, ahogy kibuktak a szavak a formás kis száján. De igazából nem is volt akkora marhaság, mert ahogy Volt meglátta, tüntetőleg hátat fordított és a fehér kis vacakkal együtt az útjára indult. - Persze, hogy az vagyok. Edzés volt. Mindig az vagyok, ismersz.... Iiiiiigen? És ez... baj?
Eddig nem érkezett tőle panasz a tusfürdőmre, amit nem is váltottam ezért és nem is igazán értettem a kijelentés lényegét, ahogyan azt sem, hogyan jutott ez az eszébe a vacsoráról. Viszont közben el is veszett, szóval kissé értetlenül bámultam utána, de aztán elengedtem a dolgot és inkább bevittem a cuccomat a szobába. Már éppen Volthoz indultam volna, hogy kicsit megdögönyözzem mégjobban és elvegyem a fehér bigyót tőle, mikor ismét hallottam a drága nejem hangját.
- Nekem? Édes vagy. De várjunk... te vásároltál? Öm... nem volt rossz, sokkal jobb, mint a tegnapi. Neked? - kérdeztem, miközben a konyha felé indultam a fehérkével a nyomomban és a hűtőt kinyitva láttam meg a kék csodát. Nem sokat hezitáltam, mire komolyabban átgondolhattam volna, hogy ez most kell-e nekem, már ittam is.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 03:05 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Mosolyogva figyeltem, ahogy kicsit elhajoltam, aztán egyből elkomorodott a pofim és bólintottam mindhárom kérdésre. Bizony, mérges, én és rá. Néztem is a kutyi után, aki még mindig egy darab műanyagot rágcsált, pedig a szétrágott első teszt jórészét már kidobtam. Össze is szűkült a szemem, ahogy utána néztem, de aztán inkább Lewyre figyeltem. Örültem neki ennek a kis vitás helyzetnek ellenére is, amit a gyerekkel produkcióztunk. Azt hiszem egy kicsit sok volt ez a nap a lelkecském kavargott és elég rosszul viselkedtem.
- Akkor vacsizzunk, csirkés sali van, meg van süti is. Éééés…nem úgy értettem, csak… nem számít na, de ráértél volna itthon, jöhettél volna haza egyből. Esetleg.
Nem akartam, hogy mindez úgy hangozzon, ahogy kicsúszott a számon, de már megtörtént. Le is sütöttem a szemem, azt hiszem az utolsó lány vagyok, aki ilyen követelőző akarna lenni, csak, nem is tudom. Nem voltam oda a dologért, ha ilyenek miatt tovább kell rá várnunk, vagy esetleg később ér még haza és véletlenül bealszunk és annyi az esti örömködésnek, hogy mindenki él és virul meg szeretet van. Azt mondjuk elengedtem, hogy a gondolatmenetem mennyire követhetetlen, lehet picit túlzásba vittem ma az édeset. Az ebédem kindertojás volt, mióta hazajöttem meg gumicukor és puffasztott rizs volt terítéken. Nem tápláló és nem is segítő kajcsik. Ideje annak a vacsorának, már ha lezártam végre a délutáni dilimet. Amíg eltűntem és a fiúkat magukra hagytam, csendesen pakolásztam, közben meg mindegyik kis műanyagot jól megnéztem, mielőtt a telefonommal együtt a hátimba dobtam. Kijőve az egyik konyhaszékre akasztottam a táskám, mint mindig, aztán figyeltem csak fel a kérdésekre.
- Őőőő, ha már úgyis arra mentem, bementem és gondoltam örülsz neki, szóval vettem. Meg jutalomfalatot is, de nem érdemli meg. Összerágta a cuccaim, és alig hagyta abba, pedig rászóltam. Rossz volt. - Aztán be is fejeztem a mondókát mert a megterített asztalra pakoltam mindent, majd elindultam a kutya után, mert láttam, hogy sunyi és valami van még a szájában. Nagy nehezen kirángattam és a kukában landolt. Ő csak csalódottan nyüszített, majd lefeküdt a konyha közepén. Én meg megfogtam a békákat és azzal együtt lecsücsültem kézmosás után. Közben felhúztam törökülésbe a lábikóim, mert szépen ülni se tudok, ejnye, aztán foglalkoztam a hamival. Úgy gondoltam addig ráér minden, vagyis inkább össze akartam szedni kicsit a bátorságom, hogy ezt úgy hogyan. Én szerettem volna elmondani, de még picit mérges voltam a gyerkőc akciója miatt is és nem féltem kevésbé, ahogy Anne arca beugrott. Ijesztő.
- Fura, de eltelt, még mindig nem szeretem az iskolát.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 04:00 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A komor pofi és az, hogy ő mérges a gyerekre, nem igazán vallott Majusra, szóval nem is tudtam hirtelen hová tenni, így inkább elengedtem a dolgot, mielőtt kérdezősködni kezdenék. Azért láttam ám a szúrós pillantást, amit  vetettek egymásra!
- Kezdhetem a sütivel, ugye? - kérdeztem felcsillanó pillantással, mert hát... ismert, ez így volt rendjén. A nemre is ugyanolyan higgadtan reagáltam volna, de azért reménykedtem a pozitív válaszban. Megszokta már a szervezetem, ha azt a cukor adagot utólag viszem be, felpörög, vagy összeomlik, süteménye válogatja. A kis kijelentésén azonban felvontam az egyik szemöldököm, majd halkan elnevettem magam. - De cica! Csak nem hiányoztam? Te is nekem, de tudod, mennyire gázul érzem magam, mikor latyak víz vagyok és megölelsz. Nem miattad, csak ez a "eh, miért nem zuhanyoztam?". De ne rajtam múljon... legközelebb majd hazajövök edzőcuccban.
Ő eltűnt és valamit pakolászott, meg talán még a fehéret is begyűjtötte, míg én a konyhában fosztottam ki a hűtőt. Azaz, hogy megszereztem a kék lötyit és legalább a negyedét megittam egy körben. Imádtam, főleg, mikor hideg és nem kell vele arcot mosnom. A döbbenetem viszont afölött, hogy Maja vásárolni volt, egyszerűen nem akart elülni.
Közben harcba keveredett a gyerekkel, aki morcos nyüszítéssel intett búcsút a kis műanyagnak, én meg vártam, hogy Maja lepakolja magát az asztalhoz. Mert hogy közben én is leültem és figyeltem elégedetten. Az imént leegyeztetettek szerint jártam el a süti ügyében, de közben persze aktív hallgatóságnak bizonyultam.
- Ühüm... az nem túl sok. Nálunk sem történt túl sok minden, a gurkó, amivel gyakoroltak, kicsit elszabadult és most van egy zúzódás a bordáimon, itt valahol hátul... de már nem érzem! Szóval minden rendben van - ilyenkor szerencse, hogy nem élesben nyomjuk, tehát a lasztik nem olyan vérmesek. Most éppen rakhatnának össze. - Finom a süti.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 04:33 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Nem rejtegettem a dolgot, az igaz, ettől még nem akartam, hogy a kis személyes háborúnkkal szórakoztassuk csupán a férjecskét, így visszavonulót fújva foglalkoztam inkább csak vele. Nem akartam azon idegbajt kapni, hogy belekötöttem a saját kutyinkba, mikor a kedvenc pólóm szétrágását még be se vallottuk Lewcsinek. Nem is most fogjuk.
- Igen, persze. Úgyis odapakoltam mindent már. - Készségesen bólogattam, pontosan tudtam mit szeret és hogyan megy ez nála és engem kicsit sem zavart a dolog. Az ő étrendjéhez amúgy is gyakorlatilag már két fogáson túlestem én is, ki lennék, hogy beleszóljak? Amúgy sem terveztem bármiben változásra bírni őt, sőt, én kifejezetten szerettem, hogy olyan maradt, amilyen volt a legtöbb dologban. Szerintem butaság az emberektől elvárni olyat, amihez nem illenek, ilyen dolog ez. Mondjuk én azért lehetnék néha okosabb, ügyesebb, meg megtanulhatnék a számra ülni, ezt pillanatok alatt éreztem is.
- Nyönyönyö. Cssss. De, de nem leszúrni akartalak, csak… nekem ugyan olyan jó vagy úgy, mint így, nem kell ezért máshol pluszban fáradni, hm? Viszont nem annyira fontos ám ez, szeretlek, Szívecske.
Még adtam neki egy futó és átmeneti búcsúcsókot, aztán szeleltem csak el a dolgomra, még ő a konyhába jutott. Nem sokáig voltam el, így még időben lehuppanhattam, hog én is nekikezdjek. A teli szájas beszédben már nagyon menő voltam, de most próbáltam figyelni, így csak mikor lenyeltem a falatot csicseregtem.
- Gurkó? A bordád vagy a fájdalmat? Tuuudom hogy nem mindegy. Örülök, hogy ízlik. - Aggodalmasan pillogtam rá, attól még, mert én is élek ebben, nem féltem őt, vagy bárkit, aki fontos kevésbé. Sőt, mivel pontosan át tudom érezni, milyen mikor elviszi a vas a karom, vagy lábam, esetleg éppen mellkason dobbant, nem is vagyok nagyon távoli ettől. A szájam rágcsiztam az evős szünetben, aztán meglepően kevés hami után eltoltam a tányért, hogy én kérem szépen végeztem, aztán szépen mosolyogva figyeltem, még ő is, közben a gumicukros zacsit is felbontottam. Én most skippeltem a sütit, nem magamnak csináltam amúgy sem.
- Ühm, ha végeztél, mutatok valamit, jó? - Még beszéltem végig a békáimat tanulmányoztam, igazából csak megerősítést vártam, hogy nincs nagy baja azért, és nem volt olyan szörnyű a nap se, hogy most inkább csak feküdjünk, szeressem meg ő is engem és legyen vége. Én igazából még a nap eseményein pörögtem, majdnem szó szerint is hála a cukornak.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 10:55 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Végül inkább fegyverszünetet kötöttek a gyerekkel, hogy nagyobb nyugalom legyen. Sőt, még abba is beleegyezett, hogy előbb egyem meg a sütimet, bár ez nem volt meglepő, Maja nem szokott problémázni a dolgaimon. Főleg nem azokon, amik régebb óta voltak az életem részei, mint ő maga. Mondjuk az fura is lenne, de sok nő próbálta már, szóval közben meg mégis érdekes.
Nem is vettem leszúrásnak a kis nyönnyögését, csak észrevettem, hogy jobban örülne, ha mondjuk korábban itthon lennék, ez pedig megint csak tipikusan Maja dolog volt.
- Nem, igazából nem gond, csak megszoktam. Volt olyan barátnőm, aki behisztizett miatta, mert minek van takarítónő, ha én edzőcuccban jövök haza! - horkantam fel, majd értetlen fejjel rántottam egyet a vállamon. Valahogy nem értettem az összefüggést a dolgok közt. Attól a tudattól, hogy én nem zuhanyoztam, nem fog rögtön megkoszosodni a ház is.
Közben eleveztem a konyha felé és enni kezdtem, mellékesen megemlítve a gurkós incidenst, majd a kérdésre megdermedtem. Feltartottam a bal kezem, a mutatóujjam kinyújtva, majd kihúzva magam köröztem egyet mind a két vállammal hátrafelé, szinte pontosan egy időben. Elég nagyot recsegtek a csontjaim, hatalmas összhangban, nem volt egészséges hangja.
- Egyiket sem. Tudom, hogy tudod, csak megállapítottam - mosolyodtam el. Az igazság az, hogy telenyomtak fájdalomcsillapítóval, mert vinnyogtam miatta egy sort, leginkább azért nem éreztem a dolgot. Aztán utána, mikor végeztem az evéssel, várakozva pillantottam rá, hogy mégis miről maradtam le a napokban.
- Jó... baj van? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet kissé. Nem szokott ő ilyen vásárlós, dolgokat mutatós lenni, bár nem tudom, nem olyan rég óta feleség. - Deee persze. Itt vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 12:24 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


- Ő az a buta és undi lány lehetett, aki az arcodba hajol, mikor nem szeretnéd.
Magamhoz képest elég határozottan foglaltam össze, hogy más lányoknak miért lehet ezzel baja, ami mellesleg engem nem igazán érintett. Elhúztam a számat, hogy jelezzem is ez mennyire fúj egy dolog, de aztán csak elvigyorodtam. Mondták már, hogy buggyant vagyok, fura és nem normális, ettől még ilyenkor igenis pozitívnak éreztem. Sosem akartam olyan egyforma lenni, mint ők, meg valahogy nem is ment. Pedig megfordult egyszer-kétszer a fejemben, hogy akkor talán könnyebb lenne velem. A takarítónősre csak furin néztem, eleve nem értettem, de pont annyi lehetett a problémás összefüggés, mint a vacsi és az illat között, így nem is vitatkoztam a dologgal.
Inkább a gyors mozgásra és a kajcsira koncentráltam, mert attól boldog voltam. Most kivételesen nem az evésre céloztam ezzel, hanem, hogy így ohanásan vagyunk, akkor is ha egyikünk sztrájkolva csak feküdt a padlón mellettünk és bánatosan nézelődött. Jó, sikerült neki, mert rosszul éreztem magam most már, amiért felemeltem a hangom. Sóhajtottam is egyet, aztán inkább arra figyeltem, mi történt a Drágasággal ma.
- Szörnyű hangokat adsz, néha azon gondolkodom, mi van, ha kipottyan belőled egy csavar, mint régen a babaházból… az utána így bumcsi bedőlt. Az nem jó, naaagyon nem. - Látványosan ráztam a fejem, hogy ez a lehető legrosszabb opció és nem is tetszene bár ez nyilvánvaló. Aztán előhoztam, hogy amúgy én mutogatni meg ezzel együtt nyilván beszélgetni szeretnék, de kicsit elbizonytalanított. Miért lenne baj? Vagy az van, lehet, nem is igazán tudom. Eddig csak kicsit el voltam veszve, Annetől meg megijedve, de most rendesen elkezdtem aggódni is, eddig azért ennyire nem tettem. Hiszen, csak nem fog megenni, hiába volt rossz napja. Én tudom, hogy nem, na.
- Nem hiszem. Csak ne nézz így, jó? - A tekintetét keresve piszkáltam a békákat, aztán felálltam és mögé csoszogtam, hogy átkarolva az állam a vállára támasztva döntsem a fejem az övének. Ezután előre nyúltam mellette és eltoltam az üres tányért, hogy a békákat odahúzva kipakoljam őket. Először egyet, aztán még egyet és egy harmadikat is. A negyedik meg a kezemben pihent.
- Tudod mi ez?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 13:41 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Sok undi és buta lánnyal jártam az idők során, mert hát lássuk be, a nagy részüket nem az eszük miatt "szerettem". Ezt pedig ők is tudták, csak azt hitték, hogy majd pont az aktuális lesz a kivétel, akibe belebolondulok és soha többé nem hagyom el. S aztán Lewy a 13. napon megfutamodá...
- Igen, volt rá példa, de ugye nagyfiú lettem, aki az ilyesmit meg tudja beszélni a lányokkal. Nem viselkedtem jól egy csomó de csomó ideig - biggyesztgettem le az ajkam, de igazából nem bántam a dolgot. Elvégre most itt voltam, vele, ahogy megígértem.
Én közben kis békésen megkajáltam, amennyire tudtam, ügyeltem arra is, hogy ne egyek túl gyorsan, de ugye ez nem mindig jön be. Pech. Volt továbbra is csak lelkesen figyelte a történéseket, mert hát  ő rá mérges az anyu és ez mi gonoszság már, mikor ő csak egy bánatos kisgyerek.
A recsegés még nekem sem volt szimpatikus, vagy valamit kiszedtem a helyéről csak nem érzem, vagy valamit visszatettem, ami addig nem ott volt...
- Hát, remélem, hogy belőlem nem esik ki többet semmi, mert nekem nincs kedvem még egyszer bumm bedőlni... Persze elképzelhető bármi - sandítottam a hátam felé, de ugye nincs teleszkópos szemem, mint egy csigának, így kénytelen voltam csak sandítgatni. Közben ő egyre inkább feszültnek tűnt, nekem ez pedig nem volt túl szimpatikus.
- Jó, majd nem nézek... így. - az utolsó szót már halványan elmosolyodva tettem hozzá és figyeltem, hogyan pakolgatja a békákat előttem az asztalon. - Nem...? Azt hiszem, nem tudom. Mi ez?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 14:58 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Csak hümmögtem kicsit, hogy hát én ezt tökre elhiszem, meg bizonyosan így van, de nem zavar. Nem igazán tudom, mikor éppen fogalmam nem volt róla milyen ő, hol van, vagy egyáltalán hogyan van, miért kéne elítélnem azon tetteiért. Még azokért sem szoktam igazából, amik azóta voltak, hogy így itt voltunk egymásnak. Azt hiszem én igyekeztem minden rosszban valami kis jót találni, több-kevesebb sikerrel pedig ment is, mikor volt ilyen. De szerencsére nem panaszkodhatok. Szeretem ezt így, ahogy vagyunk. Inkább Voltot figyeltem, már egész bűnbánóan meredtem rá, de mielőtt még eljutottam volna bármire is, a figyelmem Lewy gurkós problémájának szenteltem, ha akartam volna, se sikerülne ezt ignorálni. Azt hiszem van valami saját érzékelőm, ha tíz mondat kellős közepén mondja ki és be is aludtam a harmadiknál, erre akkor is felriadnék.
- Én is, nagyon-nagyon. Így pont jól egyben vagy, bár ki tudja, hol hiányzik valami, mondjuk észre még nem vettem. Majd figyelek jobban. - Elvigyorodtam a dologra, nem mintha nem ébredne úgy szerencsétlen mellettem reggel, hogy csak ülök fölé hajolva és figyelem vagy méregetem. Na, szeretem egyben és egészségesen tudni azt, akit szeretek. Ezért igazán nem lehet szerintem hibáztatni. Közben némi simi után, amit a fejemmel követtem el az arca ellen a gumicukikra összpontosítottam. Azt hiszem izgultam, utoljára talán akkor izzadt így a tenyerem a közelében, mikor az a bizonyos legeslegelső séta megesett és megfogta a kezemet.
- Ez itt egy Ohana. - Pillogtam magam elé, de nem hagytam sok szünetet, mielőtt halálosan beleun, hogy megint valami új mese jött és biztos meg akarom nézni. Bár ami azt illeti ebbe a mesébe szívesen belepörgettem volna, hogy mi lesz mondjuk holnap, de megerőltettem a türelmem. - Itt van egy apuka béka, mint te, meg egy anyuka, mint én, meg egy első gyerkőc, mint Volt.
Soroltam szépen, mutogatva végig. Aztán odatettem azt a negyedik kis quaxit a családhoz. Rápillantottam oldalról somolyogva, hogy vajon mennyire lehet még homályos, mit szeretnék körülugrálni, ahelyett, hogy kinyitnám a szájacskám. Elhajoltam, hogy visszakalimpáljak a székemig, amit mellé húztam, aztán lecsücsülve rá húztam a táskám az ölembe. Lecipzároztam, aztán a papírtasakot kihúzva odatettem a békuk mellé. Abba nyomorgattam vissza mind a két tesztecskét, amit éppen nem evett meg Volt. Ha kinyitja ő is látni fogja, amit én, szóval csak néztem rá szép nagy szemekkel a kezeim az ölembe ejtve, a lábaim meg magam alá húzva a széken.
- Érted? Megnézed mi van benne?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 18:01 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Szerencsés pasinak mondhatom magamat, mert nem szólt bele a dolgaimba a nő. Talán nem is kellett volna előle annyira rejtegetnem a múltamat, mert amit lehetett, annak a nagy részét már tudta, felnagyítva az újságokból. Amit meg megtartottam magamnak, az mindig a legcsekélyebb része.
Legjobb tudomásom szerint csak az empátiám egy részét sikerült elhagynom az egyik meccs során, meg pár bordaszilánkot, de végül is nem volt gond belőle. Nekem növesztettek újat, a régi szétszóródott törmelékét meg összeszedte a morbid állat fogónk, hogy ő abból ékszerkollekciót csinál. Habár minket eddig nem lepett meg vele.
- Szerintem minden rendben van itt - jelentettem ki, szinte ellentmondást nem tűrően, de aztán elmosolyodtam halványan és az ajkamba haraptam. Egészen a békád előadásig nem is igen szólaltam meg, akkor is csak azt óhajtottam jelezni, hogy bizony én ezt most nem értem. Pedig nem voltam buta fiú. A buksiját az enyémnek döntötte, én meg mélyen beszívtam az illatát, lehetséges, hogy ez sem volt segítségemre a koncentrációban.
- Ühm... - spóroltam ki a második ü-t a szóból, miközben figyeltem a kis brekiket és vártam, hogy folytassa azt a bizonyos mesét, amit éppen megálmodott.
Viszont bekövetkezett az a filmes pillanat, mikor a szereplő körül minden lassítva játszódik le, én pedig nagyokat pislogva meredtem a kis cukorlényekre. Első gyerkőc. Első. Mármint. Pierwszy. Nagyot nyelve bámultam a kis zöld pacákat, egészen addig, míg Maja elém nem helyezte a papírtasit. Volt egy olyan érzésem, hogy nem kell megnéznem, így is pontosan tudom, hogy mi is van benne.
- Nem vagyok biztos benne, de van egy sejtésem - biccentettem aprót, majd az ölembe vettem a kis táskát és kivettem belőle azt a bizonyos műanyagdarabot. És semmi. Csak bámultam rá, lefagyva, mielőtt kivettem volna a másikat is, hogy ez most biztosan nem téves-e. Aztán a kezem visszaejtettem az ölembe és bámultam magam elé pár másodpercig, mielőtt Majára néztem volna. - Te... mármint te... most... tényleg?
Nehezemre esett bármit is kinyögni, egészen kiszáradt a torkom.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 19:33 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Ugyan én aggódtam kicsit a szavai ellenére is, de nem akartam vitatkozni. Jól érezte magát, az azért engem is megnyugtatott. Bár volt sejtésem rá, hogy nem csak a pozitív gondolkodás segítette őt ebben, hanem sokkal inkább a csapat gyógyítóinak keze volt a dologban, azért szerintem már nekik is lógtam volna én is sütivel, vagy úgy valamivel. Viszont most, hogy ezen legalább nem pörögtem és aggodalmaskodtam, volt más, ami még váratott magára. Nem igazán készültem rá, azt hiszem csak szerettem volna a tudomására hozni, meg egy kicsit azt is, ha örül, de egyelőre előbbin dolgoztam, utóbbiban meg reménykedtem. Nem nagyon ment a vacsi részemről, szóval majdnem biztos vagyok benne, hogy mire végzünk leszek éhes, vagy reggel de nagyon. Egyik opció se volt szimpatikus, de nem nagyon volt mit tennem. Inkább szépen és csendesen lépdeltem mögé, hogy megszeretgessem, mielőtt még békás előadást tartottam volna. Próbáltam nyugodtan és higgadtan mesélni, de azért nekem is megremegtek a kacsóim, és nem voltam teljesen biztos a dolgomban. Szerettem volna, ha ahogy elképzeltem abban a pillanatban, olyan könnyen ki is derül, mert valahogy a szavak a számon nem akartak kicsúszni. Azt hiszem vagy az első nem akartam lenni, aki kimondja, vagy csak nélküle nem akartam. Így kis idő után közelebb húzva a széket ültem mellé, de felé fordulva.
- Van? - A popsim alá hajlított lábikóimon doboltam, aztán pedig a zacskó előkerülése után a táskám szorongattam, ahogy picit félve, de halványan elmosolyodva bámultam a békákat. Láttam, ahogy előkerülnek a tesztek, hát nem voltam biztos, Anne ide vagy oda. Az egyikre rászöktek egy tigrisről a csíkok, és mivel szorgalmas voltam a papírokat illetően, tudtam mit jelent ez, de a másikon ott virított a felirat ehelyett. Nem mertem semmit kérdezni, azt hiszem mire a teszteket megláttam én már az iskolában kapott első sokkon átestem, de az is ilyen lehetett. Pedig szerettem volna tudni mit gondol, vagy érez, vagy úgy bármit. Helyette ott billegtem kicsit szorongatva a cuccaim, odafagytam a székhez, pedig meleg van. Bólintottam a kérdésre, mer hát igen, azt hiszem ezt lassan kijelenthetem, bár még doktornéni vagy bácsi az nem mondta.
- Én... Mi... azt hiszem. Ühhüm, szerintem nem csak gumicukor van a pocimban... - Elég halkan, talán kicsit motyogósan is beszéltem, de kinyújtottam felé a kezem, hogy megsimogassam az arcát, nem tudtam egyelőre hányadán állunk ezzel. Olyan furi volt az egész. Nem éreztem rossznak, de egyelőre a jót se találtam. - Nyuszó?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 21:16 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Ő nem esett túlzásba a vacsival, én azért betömtem magamba az adagot, amit korábban már kimertem és utána élveztem a szeretgetést. Csak ugye egy kicsit nehezebben tudtam koncentrálni, mert a haja enyhén csikizett és éreztem az illatát is, szóval nem könnyítette meg a helyzetemet.
Elkezdődött az első felvonás, kissé érthetetlen történetszállal, békák főszereplésével, én pedig nem teljesen tudtam összerakni a képet. Utána magyarázta el, hogy ez itt bizony egy ohana, anyuval meg apuval, meg egy első gyerekkel. És akkor pakolta oda a második békát is. Nekem meg itt szakadt el a cérna.
Aztán jött a második felvonás és egy papírzacsi landolt az asztalon, én pedig összepréseltem az ajkaimat.
- Tak, van - biccentettem mély levegőt véve, majd az ajkamba haraptam kissé, mielőtt kivettem volna a kis pálcikát a papírból. Az elsőn ott díszelegtek a csíkok, amit ég értelmezhettem volna rosszul is. A másodikon azonban már betűkkel volt kiírva, én pedig csak hebegtem-habogtam. Én tényleg próbáltam összeszedni magam, rendesen reagálni a feleségemnek, de nem akart összejönni a dolog.
- Mi? Én nem! De... hát... ez... mój Boże! - markoltam  a hajamba, végigszántva a kusza tincseken az ujjaimmal. Aztán az arcomat kissé a tenyerének nyomtam és lehunytam a szemem. Ez most úgy kicsit hirtelen jött, nem számítottam ilyen megjegyzésre ma. - Dziewczynka? Te... terhes vagy.
Pár pillanatig az arcán pihentettem a jégkékjeim, teljesen érzelemmentes és rezzenéstelen vonásokkal, mielőtt szétterült volna a vigyor az arcomon.


***
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 23:28 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Nem akartam túlságosan nagy feneket kerítve célozgatni, azt szerettem volna, hogy megértse, mi is folyik itt és ha sikerült, akkor lássak valamit, amiből tudom, hogy igen, ez tényleg öröm, ahogy a nagy könyvben meg is van írva. Persze leszámítva apróságokat, amik miatt tudom, hogy furán néznek rám amúgy is, csak ez engem éppen ebben a pillanatban nem kötött le. Vagy ha mégis, a gondolataim másfelé voltak, reménykedtem, hogy a munkába állt g*lyánkat nem szeretné Lewy retúrjeggyel jutalmazni gyorsan és véletlenül sem lesz ettől még rosszabb estéje, mert bár tartotta magát, azért láttam, hogy nem ment minden olyan csudamesésen, mint mehetett volna. Nem szeretem, ha lehangolt, vagy szomorú, esetleg nincs hangulata úgy semmihez. Szóval most leginkább csak figyeltem, előbb a brekikre mit szól, aztán kicsit meglepett, hogy talán tudja is már, de az a halvány mosoly, ami előbújt el is illant az arcomról, ahogy nyeltem egy nagyobbacskát a tesztek utáni - lényegében teljesen értelmetlen - párbeszédünkre.
- Ez? Ez mi? - Még én is éreztem, hogy furikat mondok, és ő sem állt azt hiszem jobban. Csak mikor meg akartam érdeklődni, rendben van-e és az arcához emeltem a kezem raktam én is össze rendesen, mit is kellhet még kimondanom. A kérdésem most éppen nem annak szólt, hogy nyelvi problémáim akadnának, bár még vannak persze, de ezt-azt már én is értek, csak tudni szerettem volna, hogy igen, ehhez úgy ő mit. Zavartan nyúltam a hajam felé és csavargatni kezdtem, ezt nagyon régen elhagytam, mint szokást, de pillanatnyilag ennyi azt hiszem belefért.
- Igen, azt hiszem babát várok… várunk… várok. - Hol újra akartam fogalmazni, hol visszajavítottam a mondókámat. Aztán az ölemből eltoltam a táskámat és lassan feltápászkodtam, majd odasétálva megöleltem. Nem zavart, hogy ő ül, én meg ott ácsorogtam mellett, csak meg kellett tegyem. Láttam, ahogy eltűnik az a döbbenet valamennyire, és bizony nem mérges lett vagy idegesebb, ettől belőlem is kiszakadt egy nagyobb sóhaj, ami után a hajába puszilva hajtottam a fejem az övére. Aztán mormogtam még neki, ahogy Volt felé pislogtam majd a zacsit piszkálgattam. - Apuka leszel. Boldog vagy?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 13. 00:19 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Talán ha előzőleg nem gyógyszereznek agyon és kicsit jobb passzomban ér a dolog, akkor hamarabb és vidámabban raktam volna össze a kis színdarab mondanivalóját részletről részletre. Most azonban kellett egy kis idő, meg üresjárat ahhoz, hogy összelegózzam a dolgokat.
Az ő arcáról elillant a mosoly, ami viszont lényegében az én számlámra volt írható és egy kicsit bántotta is a lelkemet, olyan, mint mikor gombócot érzel a gyomrodban, csak még egy kicsit kellemetlenebb.
- Ez... váratlan. Egyértelműen váratlan - kerestem a megfelelő szót, ami nem hordoz semmilyen kellemetlen érzést melléktartalomként, amit csak úgy éreztet, hogy háh, nem is biztos, hogy örül! Figyeltem, ahogyan a haját csavargatja, finoman a keze után nyúltam, hogy megakadályozzam benne, de most már kiült az arcomra az a bizonyos mosoly.
- Várunk - helyesbítettem ismét, mert ez olyasmi volt, amit nem kellett egyedül végigcsinálnia. Eleve, ha nem akarom mindezt, akkor nem ajánlottam volna fel, hogy közösen keressünk egy új otthont a tablettáinak. A karom a dereka köré fonva döntöttem kicsit a fejemet a hasának és elmosolyodtam szélesen. Igen, ez egyértelműen valami olyasmi volt, ami boldoggá tett. És most nem az ölelésre gondolok első sorban.
- Milyen kérdés ez, Bojarska? Életem nője épp az előbb közölte, hogy babánk lesz... El nem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok - a hangom talán egy kicsit erőtlenebb volt, mint máskor, nem is hangzottam annyira határozottnak, de ott volt az érzés. Kicsit még a szemem is kénytelen voltam megtörölni. A mocsok allergia!
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 13. 01:00 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Azt hiszem egy kicsit nehezebben ment, mint várható lehetett volna ez az egész. Ennek ellenére úgy érzem magamhoz képest nagyon ügyesen tartottam a hátacskám és nem fújtam félúton visszavonulót, vagy hebegtem és odáztam el a dolgot. Azért egy kicsit büszke voltam magamra ezért, még ha a jókedvem ingadozgatott a reakciók között, keresve, hogy vajon maradhat-e vagy sem. Amikor viszont elkezdte befejezni a mondatot, jobban éreztem magam, sőt, amikor belepiszkált a pótcselekvésembe zavartan el is mosolyodtam, a tekintetem az ölembe fúrva. Nem tudtam úgy végigmondani és kisakkozni, hogy ránéztem, mert akkor belém akadt a szó. Ez már elég régi problémánk volt, pedig próbáltam ám orvosolni.
- Várjuk. - Azt hiszem magamnak is megerősítéssel szolgált, hogy ez valami jó eleje, ami lehet nehéz, de biztos, hogy izgalmas, arra pedig mindig kíváncsi az ember. Jobban belegondolva ebbe az egészbe, kicsit megmagyarázhatóbb, miért szédültem, vagy pakoltam ki a hamit az elmúlt hetekben néha. Bár eddig ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Ma is megsütött kicsit a nap, lehet nem is ezért volt. Ahogy közelebb mentem és megöleltem, láttam azt a bizonyos mosolyt és azt hiszem ott éreztem, hogy minden a helyén van. A hátát simogatva szorítottam egy kicsit jobban magamhoz, mielőtt a fejem felemelve húzódtam el egy egészen picit lefelé pillogva rá, beszívva az alsó ajkam pár pillanatra, még gondolkodtam.
- Érdeklődő?! Azért azt hiszem, meg kell várni egy dokit ezzel, de mind a három teszt ezt mondta, bár az elsőt valakiii megsemmisítette... - Azért felvetettem azt a hangyányi aggodalmam, ami majd az orvos dolgot illeti, hiszen most anyuéval kooperáltam, de azt hiszem előbb tudná, mint kellene, ha oda keverednék hirtelen. Ez meg nem hiszem hogy túl jó lenne. Másfelől, felmerül, ha három volt, hol van most a hiányzó. A kutyinkra nézek, de csak megrázom a fejem, azt hiszem mostanra elengedtem, hogy összevesztünk. Aztán leguggolva a férjecském elé, vigyorogva támaszkodtam meg a térdein, majd a fejem is az ölébe hajtva rajzolgattam a lábára. Nem nagyon tudtam, hogy most ebből egyáltalán ki kellene-e szakadni, kicsit itt ragadtunk, így ragadtunk, de a lehető legjobb módon. Igen, én is látom, hogy mennyire örül, még a nedvesedő szemeket is, és ettől csak még nagyobb a mosolyom. Én is boldog vagyok.
- Azt hiszem el tudom képzelni. Nagyon szeretlek. - Nyomtam egy puszit a tenyerébe, hogy aztán kicsit összeszedjem magam, mert annyira körbe simiztem, forogtam már, hogy én szédülök bele.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 13. 16:02 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Arra azért nem próbáltam meg rávenni, hogy nézzen rám a mondandója közben, mert arra már rájöttem, hogy valahogy nem működik a dolog. Hiába próbálom meg rávenni, szinte mindig benneragad a szó, aztán várhatok, ameddig megint eljut odáig, hogy akad mesélni valója a számomra. Természetesen csakis másfelé nézve.
A buksim az övének döntöttem pár pillanatra és lehunyt szemmel elmosolyodtam kicsit, hogy persze, azért nincs baj, nem kell rögtön pánikba esni, azért mert nem ugrálok örömömben. Sosem voltam az a fajta.
- Hát, majd kérünk neked egy időpontot, aztán a doki megmondja... de három teszt nem szokott hazudni. Volton meg már meg sem lepődöm. Mondtam neked, hogy a sátán fattya, nem bírja ki, hogy ne rágjon szét dolgokat - nevettem fel kissé zavartan. Végülis igazam volt, az én gyerekem, akkor meg mit várunk tőle? Ezen a fejen az sem segített, hogy Maja elém guggolva a fejét a lábamra döntötte, de ha már egyszer ennyire kézenfekvő a dolog, a haját kezdtem cirógatni óvatosan. Közben néha-néha megdörgöltem a szemem sarkát egy apró hüpp keretében, de azért többnyire csak igyekeztem feldolgozni a tényeket. Mármint. Apa leszek.
A puszira kissé elmosolyodtam, majd az ajkamba haraptam, mielőtt válaszoltam volna.
- Én is téged, kicsim... de nem lenne kényelmesebb mondjuk a kanapén? Ha felfázol, rohangálhatsz egész este pisilni. Mondjuk... tréning - próbáltam végül visszafojtani a nevetésemet.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 13. 18:29 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Voltak rossz szokásaim, amikről én is pontosan tudtam. A szájam állandó rágcsizása, mikor zavarban voltam, a fura beszéd, régen a hajcsavargatás, vagy éppen az, hogy kerültem az emberek tekintetét, mikor a saját belátásom szerint nehéz témába fogtam. Néha sikerült már úgy összefüggően beszélnem valami ilyenről, hogy nem a padlót vagy a plafont lestem, de ez éppen nem az a pillanat volt. A kezem, a békák, vagy a zacsi sokkal megnyugtatóbb volt eleinte. Aztán mikor megjelent az arcán elsőre az a vigyor én nagyon megkönnyebbültem, elmosolyodtam, és már a kék szemekbe is sokkal lelkesebben néztem bele, bár kicsit zavarban voltam, amit még mindig ő tudott előhozni, ahogy csak rám néz néha.
- Ühhüüüm. Ha tudsz, eljössz velem? - A kérés nem hiszem, hogy furcsa lenne, az talán inkább, hogy olyan kérés félének szántam, amit általában mellőzök. Másfelől, azért tudom, hogy hiába csinálok ezt-azt, ő szerintem még azt is külön be kell tervezze egy hónappal előre, mikor tud leülni ebédelni. Ez meg azért nem egyszerű. - Jó, de nem akartam vele azért kiabálni, csak kicsit ideges voltam és megette a felét majdnem a műanyagnak, mire észrevettem, hogy ellopta. Aztán meg is sértődött, mikor elvettem és a többihez nem nyúlhatott.
Nyilván nem is az ő ajándékai, lehet ez volt a baj, kellett volna neki valami, amivel elfoglalja magát még én kuporgok a fürdőben és kivárom, hogy végre megmutassa a kis műanyag, tényleg úgy van-e. De nagyon úgy néz ki, hogy igen, hogy kicsit nagyobb lesz az ohana, hogy nem mancsokon, hanem majd egy kicsi talpin át, de bővül. Közben az én buksim teljes üresjáratban volt, örültem és boldog voltam, mert ez jó dolog és csak néztem fel rá, kicsit lassabban tudatosítva, mit is mondott. Aztán kicsit fel is nevettem.
- Ahhoz elég pár szelet dinnye… Olyankor az ember belülről kistavacskává változik. - Persze nem ellenkeztem az ötlettel, sőt, feltápászkodtam, aztán betoltam a széket, de a zacskóban maradt békákat még magamhoz fogtam. Nem ettem meg az egész vacsit, az ebéd meg régen volt, bár az se a tartalmasságáról volt híres, de ezt elengedtem. Belefér a keretbe ma. - Azért remélem Volt abbahagyja a duzzogást, hoztam neki falatkákat tényleg.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 00:03 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A zavara nem igazán mondhatnám, hogy gondot okozott, az a kis pír bőven jól állt neki, más lány ezért percekig keresi a vonalat, ahova a púdert fel kell kenni. Ő meg csak egyszerűen zavarban van. Miattam. Még szép, hogy vonzónak találom. A nagy barna bambi szemekbe pillantva elmosolyodtam, majd apró csókot nyomtam a homlokára. Nagyon nehezen mondtam neki nemet és akkor is csak ha nagyon fontos volt, vagy telefonon beszéltünk és nem láttam. Úgy könnyebb!
- Ha nem tudok, majd átszervezem a programom - közöltem, mert ez nem olyan program volt, amin az ember vagy ott van, vagy nincs. Ez már nemvolt vicceske az edzőközpontban megbeszélve. Azt persze kicsit furcsálltam, hogy Maja képes valamit kérni, de majd a hormonjai számlájára írom, amik elég furin viselkednek mostanság, mert különben nem hányt volna le majdnem a levendula-mezőn. - Nem szép tőle, szerintem nem is szabadna ilyeneket ennie. Tökre egészségtelen a pocijának a műanyag, megint bele fogja hányni a kosarába! De kis ügyes vagy, legalább most haragudtál rá!
Persze, Volt nem szereti, ha másra is figyelve van, de ezt alighanem meg kell szoknia, pláne most, hogy Maja épp nagy családgyarapítósdiban volt. Én meg csak remélni mertem, hogy majd nem kap olyan idegrohamokat a hormonoktól, hogy ordibáljon velem.
Közben Maja halkan felnevetve ecsetelte, hogy hát ő edzett, mert a dinnye is kegyetlen tud lenni, én meg kis grimasszal az arcomon ingattam meg a fejemet, hogy az úgy nem jó.
- Tény, tényleg törpe-vízierőmű lesz tőle az ember. Volt meg biztosan nem fog sokáig haragudni, te vagy az anyja. Képtelen lenne rá - nevettem fel halkan, majd bent a kanapéra dobtam magam és intettem, hogy tessen kényelembe helyezni magát. Mikor végre így történt, a fejem kissé az ölébe döntve pillantottam fel rá. - Te ezt honnan tudtad?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 01:58 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Kicsit vonakodva kérdeztem meg a dolgot, de kikívánkozott és most nem is gondolkodtam annyit a kérdés körül, csak kint volt, mire jobban megrághattam volna. Nem bántam, ezt úgy mondtam, hogy komolyan is gondoltam, csak különös volt. Igyekeztem persze nem mutatni, hogy még nekem is sikerült megakadni rajta, csak mosolyogtam a puszin, aztán kicsit elgondolkodtam.
- Persze nem olyan fontos, ha van valami nagy dolog, megoldom egyedül. Csak szerettem volna, úgy könnyebb. - Nem is igazán tudtam ez hogyan és mivel jár, talán egy picurit féltem, ami mindig könnyebb, ha nem egyedül kell magam átvergődni rajta. Lehet nincs is semmi komoly ennek kapcsán csak én aggódom túl, megint, ami nem lenne meglepő. Apró sóhajjal kezdtem végül bele inkább a Voltos mesébe, ami láthatóan nem lepte meg Lewyt, ezen pedig csak a fejem csóváltam. Tényleg elég rossz kutyi tud lenni, de nem szeretem bántani a dolgaiért.  - A műanyag senkinek nem tesz jót. És még azt sem mondta meg, miért volt neki arra olyan nagyon szüksége. Nem volt jó érzés, még mindig nem az. Ez olyan, mintha rád kellene…
Mert hát valóban ez a helyzet, nem voltam rá képes, és azt hiszem azt a bizonyos kirohanásom leszámítva újévkor, úgy igazán mérges nem is voltam rá soha. Ott is betudtam a buli utáni imbolygásnak, vagy csak szerettem volna, ha az tette. Mostanában amúgy sem éreztem fairnek, hogy én bárkinek a szemére hányjak dolgokat, mikor a legutóbbi hétvégét nézve is érzékeltem, hogy sok probléma belőlem is gyökeredzik, amit rossz elgondolni is. De most szerencsére ennyire nem mélyedtem magamba és nem szomorodtam el, csak elindultam a kanapéra, hogy én is elhelyezkedjek, aztán az ölemben lévő buksiját simizzem, még felnevetve rajta, hogy a gyerkőc rám amúgy se tudna haragudni. Szerintem mondjuk de.
- Hát, nem tudtam. Mármint ebédig sejtésem se volt, hogy ilyenen kellene gondolkodjak. Aztán elmentem Annevel megbeszélni dolgokat, nem volt időm ebédelni, így szereztem egy kindertojást. Ú, képzeld volt benne egy törpilla, nem tudom hova tettem, de majd megkeresem. Tök cuki, valami táblácskát tart, és mosolyog. Hol tartottam? - Kérdeztem hirtelen, érezve, hogy nagyon lényegi mesélnivalóm lett, aztán megvilágosodva vinnyogtam fel és folytattam már kevésbé derűsen, inkább kicsit rémülten. - Szóval Anne… fura dolgokat mondott, meg majdnem meg is fogta a hasam. Az elég creepy volt. Ő beszélt róla, hogy szerinte terhes vagyok, mondta, hogy érzi… nem értem, hogy működik ez. Csak utána muszáj volt megnéznem miért mondja… Megígérte, hogy nem mondogatja ezt senkinek, aztán hazajöttem inkább. Ellógtam az LLG-t.
Bűnbánóan néztem magam elé, nem akartam, most tényleg nem volt tervben. Csak… pánikolva hazajöttem inkább. Arra rá se tértem inkább, hogy vagy negyven percig járkáltam a patika előtt, mire rávettem magam, hogy bemenjek, és hasonló ideig tartott a vásárlásom is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 21:36 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Azt mondta, hogy nem olyan fontos, közben meg "csak" arról volt szó, hogy a másodikelső gyerekünk most tényleg létezik, vagy Maja szervezete és a terhességi-tesztek totális csődöt mondtak-e. Neeem fontos, miért is kéne nekem odamennem? Pláne, ha mondjuk egy új dokihoz megy, mert nem akarja Vesznát rögtön belekeverni.
- Nem, ott leszek. Nem ezen az egy alkalmon fognak múlni az állásaim - közöltem, rántva egyet a vállamon, mert azért ez olyan volt, amiből nem akartam kimaradni, semmi esetre sem.
Közben elmesélte, hogy Volttal min sikerült összeveszni, amin én megpróbáltam meglepődni, de sikertelenül. Nagyon szomorú ez, bizony. Azt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Maja rám legyen mérges, mert bár vot már egyszer, szilveszterkor, de azóta igen jól kijöttünk egymással. - Jaj, ne szomorkodj ilyeneken, nem fog megharagudni rád végleg, túlságosan szeret!
Végül sikerült rávennem, hogy menjünk át együtt a kanapéra, mielőtt felfázik nekem és éjszaka is öt percenként rohanhat pisilni, mintha muszáj lenne. Azt ő sem akarhatta, így átköltöztünk a kanapéra, ő leült, én meg a fejemet az ölébe pakoltam nagy boldogan, mint ahogyan a gyerek szokta legtöbbször. Csak én kevésbé nyáladzom.
A leírás megint egy kicsit kusza és ingatag volt, nem teljesen értettem a dolgokat, hogyan is történt a dolog, mert leakadt ott, hogy Törpillája volt a tojásban.
- Ott, hogy beszéltél Annevel... ééés...? -  nagyon szép jégkékjeimmel felpillantottam az arcába, követve a mimikáját, hogy milyen érzései is lehettek a nap során. A kis vinnyogásra kissé beszívtam az alsóajkam, majd inkább elhallgattam, elfojtva egy halvány vigyort.
Nem volt szimpi a gondolat, hogy egy creepy nő fogdozza Majus hasát, szóval helyesen tette, hogy inkább meglépett. Kissé felnyúlva megcirógattam az arcát. Szerintem arra várt, hogy majd lecs.szem, amiért elllógta az LLG-t, de nem szóltam. - Jól tetted baba. Azért rendben vagy? Megnyugodtál kicsit? Vagy...? Én nem akarlak ám semmibe belehajszolni, amit nem szeretnél, tudod, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 00:00 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Nem voltam túl meggyőző abban, hogy ez nem akkora dolog, mint tűnik és majd nagylány leszek és megoldom. Egyrészt magamban sem bíztam ennyire, mivel nem igazán vagyok oda a kórházas dolgokért, másrészt bármennyire szerettem volna azt hinni, hogy lehúzhatok egy életet anélkül, hogy lennének vágyaim vagy kívánságaim, aminek hangot is adok, tévedtem. Vannak ilyenek, és ahogy kicsúszik félszándékosan a számon, onnan bizony a legrosszabb lenne csalódni. Jól esett végül, hogy azt mondta ott lesz, csak halvány mosollyal magam elé suttogtam egy jót. Aztán fel is keltem, nem akartam bajt.
- Én is őt. Őt is. De attól még biztos tud mérges lenni egy darabig. Nem lesz kivel napozzak vagy körbe rohanjam a lenti játszótér mögötti kis erdőt. Csak nem szeretném, ha rászólok, megutáljon.
Bár én úgy véltem, hogy most vallottam be életem aggályait, van egy olyan megérzésem, hogy ezzel tisztában volt. Sok dologtól félek ilyen értelemben, amiken nem tudok átlépni. Rettentően rossz berögzüléseim vannak, amik sokszor nem engednek változni sem. Eközben én elhelyezkedtem a kanapén, vele ellentétes oldalon felhúzva a lábikóim, aztán a szoknyám piszkáltam meg a pofiját simiztem meg felváltva, ahogy mesélni kezdtem. Mivel én is elvesztem benne, nem lepett meg, hogy talán ő is. De amennyit én értettem, azt sikerült elmondani.
- Nem tudom mi ez a furasága, olyasmi talán, mint Alíz, tudod ő meg álmodik… - És itt jöttem rá, hogy még mindig nem meséltem el, mit is mondott ő nekem még az idő alatt, hogy Lewy edzőtáborban volt. Nem túl jó emlék és próbáltam is elfelejteni. Viszont a mai hírekkel talán értelmet nyerhetne, esetleg. - Persze, mondjuk annyira fura volt az egész délután, hogy nem nagyon ment az evés, de ezen kívül igen. És meg, most már teljesen.
Rámosolyogtam, ahogy a kezem megállta haján végig szántva a buksiján. Előre hajoltam, hogy mikor összeért a nózink nevessek kicsit, aztán megcsókoltam, először csak egész kis puszi volt, de aztán nem húzódtam el, nem akartam. Mikor levegőt véve kicsit elhúzódtam még az alsó ajkát megpusziltam csak aztán egyenesedtem fel kicsit. Nem nagyon akaródzottam a végére reagálni elsőre, de ott maradt bennem a kérdése. Leginkább azért, mert, ha erre van negatív válasz, az mit hoz? Nem mintha bennem ez lenne, ezért is zavar meg kicsit.
- Nem csináltál semmi rosszat. Ezt hogy érted?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 02:27 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Összességében lebeszéltük, hogy majd elmegyek vele a dokihoz, mert nem akartam, hogy egyedül kelljen mennie. Meg amúgy is, én lennék az apuka, vagy mi a szösz, nem illene kiállnom mellett, vagy ilyesmi? A lényeg az, hogy nem volt kérdéses, hány fő tipeg be a váróba idegesen.
- Persze, hogy tud, hiába nagyfiú, attól még érzékeny lelke van. Mint nekem... - itt kissé elnevettem magam, mert hát, ez nem teljesen volt igaz. Én csak bizonyos emberektől vettem dolgokat rossz néven, nem mindenkitől. - Tudod cica, hogy téged nem fog soha senki megutálni...
A kijelentés közben végigfuttattam a kezem az övén, majd az arcomhoz húztam, hogy apró puszit nyomjak a tenyerébe. Annyira Maja volt, hogy képtelen voltam elképzelni bárkit, aki őt utálná. Soha, semmi rosszat nem csinált, amivel másnak ártott volna.
Szóval inkább hallgattam csendesen, elgondozva kissé, az érintéséhez néha akaratlanul is kissé közelebb biccentve a buksim. Nem is az volt a furcsa, hogy a nő megérezte, hogy terhes, hókuszpókusz és kész. Na, de miért kellett rögtön idegesnek és creepynek lenni?
- Lehetséges... Hm, nem mondtad, hogy álmodik, de azt igen, hogy valamit a jövővel kepeszt. Asszem, mintha említetted volna. - vontam össze a szemöldököm elgondolkozva, ezzel együtt járt a ráncolt homlok és az elrévedt tekintet is, de nem jutottam egyről a kettőre így inkább csak legyintettem. - Örülök... várj, eddig nem?
Nem teljesen értettem, hogy miért kellett aggódnia ilyesmin, ha ő nem kapott sikítófrászt, akkor minden rendben van, nem? Ez a gondolatmenet megszakadt, mielőtt elmélyedhetett volna, mert az orra az enyémhez ért, én pedig azt a tipikusan buta-láma fejet vágtam az ajkam oldalra húzva és felvontam a szemöldökeim is. A csók azonban kicsit jobban foglalkoztatott, mint a buta lámaság, szóval hamar felhagytam vele, inkább a nyakát cirógatva óvatosan.
- Én csak... nem tudom. Korábban is mondtam, hogy... szóval... igen, én szeretném ezt a babát... de... nem fogod megbánni? - böktem ki végül zavart újrafogalmazások és ujjtördelések tömkelegét követően.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 03:03 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Bólintottam párat, de ez leginkább annak szólt, hogy értem mit akar. Volt érdekes kutyus, néha az ember a tenyerén hordozná, mert egy tündérke. Máskor meg a kedvenc pólóddal a szájában hempereg a sárban és éppen azon van, hogy jókedvűen megsemmisítse azt. Ilyen apróságokon nem is akadtam eddig fenn, és remélem, többet nem is fogok. Ha nyugodt vagyok, mint mindig, nincsenek ilyen gondjaink.
- Azt azért nem hiszem, de olyan sokan talán nem lesznek majd.
Mintha most ő lett volna a pozitívabb ebben, de azért ez sem csak fekete volt és fehér. Most is akadt bőven, aki nem kedvel és vélhetően az évek alatt ezen emberek száma növekszik. Rivalizálás, vagy beültem a helyére egy terembe, esetleg van valamim, amit ő szeretne. A féltékenység nagyon rossz emberi tulajdonság, de még bennem is van mondjuk. De inkább elengedtem a dolgot és befejeztem Anne és a délutánom meséjét, ami bármilyen fura, de igaz.
- Megálmodja a jövőt, vagy a múltat. Meg igen, van valami jövős dolga is. Már tapasztaltam. - Egy elnyomott sóhajjal bizergáltam az arcát inkább, közben a hajába bámultam, elkerülve azt, hogy rám nézzen én meg ebbe most mélyedjek el. Aztán inkább csak válaszolgattam, de nem sokáig tartott ez, inkább egész közel hajoltam, a csók végén meg megcirógattam a pofiját, majd a kezeim elhúzva kicsit néztem rá. Éreztem, hogy ilyesmi van a dologba, de már elsőre sem tetszett, mikor így került szóba. Amúgy sem tudok semmiről saját érdekből nyilatkozni, számomra ilyen nem nagyon van. Egy ohana vagyunk, én csak azt szeretném, ami itt mindenkit boldoggá tesz. Nem bonyolult.
- Lewy, én nagyon boldog vagyok így, ahogy van minden. Nem akarok semmit másképpen csinálni, legkevésbé sem visszacsinálni, merthogy bánnám. Nincs ilyen.
Még a fejem is ráztam a végén, hogy bizony nem, szó sincs erről, de egy picit kellemetlenül éreztem magam, mert mintha most azt kérdezte volna tőlem, hogy egyáltalán annak a babának, ha tényleg ott van, helye van-e az életemben, az életünkben. A gólya akkor jön, mikor kell neki, és ez így van rendjén.
- Tudom, hogy szeretnéd, de most úgy érzed mégsem, vagy miért kérdezel ilyeneket? Nagyon rosszul hangzik…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 03:30 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Én örültem neki csendesen, hogy nincsen semmi közöm az érzelmekhez, mint Lucának és nem álmodok múltat vagy jövőt, mint Alíz. Sokkal könnyebb és boldogabb volt így az életem, nem gyömöszöltek bele túl sok felesleges információt, csak épp annyit, ami nekem kellemes és nem túl bántó. Maja meg a tapasztalatai többnyire negatívak voltak, így most sem terveztem firtatni, hogy mit is mondott neki pontosan a navinés.
- Akkor jó, akkor biztos tudod - biccentettem aprót és a nózija így kicsit súrolta az enyém, mire szélesen elvigyorodtam a lámaságot követően. Egyszerűen túl jó volt ez, olyasmi, ami csak a miénk és nem kell azon aggódnom, hogy huss, mi megy éppen füstbe. De ugye mással nem voltam ennyire magabiztos, éppen ezzel sikerült is megtörnöm a varázst, Maja pedig láthatóan kevésbé jó passzban  fejezte be a hajam bizergálását. Nem lebeszélni akartam, semmi esetre sem, csak a múltkori Vesznás beszélgetés után olyan rossz érzés maradt bennem és mindig a legjobbkor lépett színre, hogy "rám is figyelj"!
Szóval csendesen, pókerarccal figyeltem, ahogyan Maja előadta, hogy ő jól van így és nem akar semmit másképp csinálni, mert minek tenné, ha egyszer ez így tökély?
- Nem, hát az előbb mondtam, hogy szeretném. És én tényleg szeretném. De azt is, hogy ha egyszer visszagondolsz, ne az jusson eszedbe, hogy "hm, élhettem volna még, ha a férjem nem ilyen gyökér! Fiatal voltam és nem élveztem ki"... érted miről zagyválok? - sóhajtottam fel, miután a hajamba túrtam zavartan és kissé kétségbeesetten néztem rá. - Amiatt nem kell aggódnod, hogy én ne örülnék neki...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 12:52 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


- Ühhüm, olyasmi. - Igazából fogalmam nem volt ezekről rendesen, csak azt vettem észre, hogy egyre több ilyen fura dolgokkal operáló mászkál körülöttem. Nem vagyok egy ítélkező típus, így egyikükkel se volt ilyen irányú bajom, de nekem nagyon furcsi volt az összes. Nem csak azért, mert én még az alapokhoz is aluloperáltam néha, hanem mert ezek komoly visszaélést jelenthetnének. Hát Luca erről ki tudja elrejteni, ha füllent? Alíz szerencsétlen meg tökre nem irigylésre méltó, láttam a velem kapcsolatos jóslata is hogy megérintette. Képzelem egy sokkal szörnyűbb és nehezebb álommal milyen lehet megbirkózni. Nem boldogság ez szerintem nekik sem, Anne esetén fogalmam sincs, ő nekem mindig kicsit távoli volt, pedig közel van. Ott a megbeszélésen pedig nem is volt időm fejben összetenni mi is történt, csak így utólag.
Ahhoz viszont már kicsit nehezebben álltam, hogyan röpködtünk boldog pillanatról kevésbé boldogokra. Próbáltam felfogni és nem magamra venni a kérdéseket és megjegyzéseket, de akaratlanul is belelátom néha az idilli világomba a lyukakat, amin beszökik a rossz. Ezt is így érzékeltem. Hátra dőlve emeltem meg a fejem és pásztáztam kicsit a plafont, mert nem tudtam mit mondhatnék még, vagy hogyan kéne bizonyítanom, ha arra van szükség, végül motyogtam valamit magam elé, aztán egy elég vérszegény mosol kíséretében néztem rá vissza a kezemmel az állán simítottam végig, aztán a mellkasán hagytam.
- Szívecske, soha, senki nem mondta nekem, hogy ez nem jár áldozatokkal, vagy hogy ne kéne jól meggondolni. Lehet nem vagyok huszonnegyvenhat éves még, - iiigen, erre a számra határozottan emlékszem, és még a szemem is megforgattam közben - de Nyuszó, tényleg örülök. Én is szeretném Őt. Hallod?
A nagy barna szemeimmel pillogtam rá lefelé még egy vigyor is bejátszott, ahogy kicsit közelebb hajoltam, mert tényleg nem éreztem úgy itt és most, hogy baj lenne, vagy azt, hogy ez bármi rosszat hozna. Már ebben a pillanatban biztos nem. Nyugalom volt, béke és szeretet. Bár biztos lesz nagyon nehéz meg rossz része, de ezeket nem most akartam firtatni. - Most már elhiszed és kaphatok egy puszit, vagy még nem?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 14:54 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A Bagolykőbe azért kicsit több csudabogár járt, mint az alapban normális lenne, de ki vagyok én, hogy elítéljem őket? Engem is furcsinak tartottak anno, amiért szinte bármivel szembe a kviddicset részesítettem előnyben. Ez pont olyan, csak nekik nehezebb a dolguk kicsit.
Viszont hát én vagyok Mr. Érzelmileg-retardált és ez feljogosít arra, hogy ha kételyeim vannak, akkor azokat megosszam azokkal, akiket ez érint. Talán Maja boldogabb pillanatot szeretett volna, de nem tudtam nem gondolni rá, hogy szerencsétlen még mennyire... kicsilány és hát ki tudja, mikor ugrik be neki, hogy nem biztos, hogy jól döntött.
Pár pillanatig a plafont bámulta, azzal a nagyon szenvedési pofival, gondolom, mire felsóhajtottam kicsit. Már éppen szerettem volna bocsánatot kérni, amiért ilyenekkel piszkálom, de aztán összekapta magát a nő.
KIssé oldalra biccentett fejjel figyeltem, enyhén az ajkamba harapva, de a mosolyt nem fojtottam el, mikor közölte, hogy ő még nincs huszonnegyvenhat. Aztán a végére csak beharaptam az ajkam és biccentettem egy aprót. Így már tisztább volt a kép és ez kezdte azt a minimális kételyt is eloszlatni bennem, szóval finoman eltoltam. Csak azért, hogy felülhessek és a szanaszét álló hajam ignorálva közelebb hajoljak hozzá.
- Hát nem tudom, ez igazán megfontolandó... oké, hogy értelek... na de hogy puszi! Szerintem túl sokat akarsz - közöltem rosszalló fejjel, de nem volt őszinte a dolog, nem sokkal később még egy kicsit közelebb hajoltam és egy apró puszit nyomtam az arcára, majd az orra hegyére, a homlokára és csak aztán a szájára.
- Szeretlek, hercegnő.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 17:51 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Szerencsére nem voltam olyan mértékbe nyomi, hogy ne értsem meg már a gólyás mese után is, mi az, amit nem akarna, hogy én megéljek vagy bánjak. Az, hogy megint felhozta egy kicsit elbizonytalanított abban, hogy most akkor tényleg öröm van-e vagy sem, még ha nem is ezért merült fel. Sajnos próbálkozom, de sosem sikerül megfelelően elválasztanom a dolgokat, pontosan ezért ingadozok ennyire. Biztos vagyok abban, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy bizony lehet valaki növekszik a pocimban, és hamarosan ennek láthatóbb jeleit is adja. Nem, nem arra gondolok, hogy a levendulamező után Lewcsi ölébe is beköszönnék a reggelimmel, csak úgy bármi. Majd biztos fel kell szednem pár kilót, ami nem segít a tánciban sem, a kviddicsről ne is beszéljünk. Az… az nem is tudom, de éppen inkább nem is gondolok rá.
- Túl sokat? Nincs puszi? - Furcsán néztem rá, mikor mozgolódni kezdett, majd az ölemből felkelt, már majdnem lebiggyesztettem a számat csalódottan, hogy most akkor itt is hagy puszi helyett? De aztán kis nyunny és nyünny után megkaptam, én meg elégedett, telepocis ovisként vigyorogtam rá, megvillantva minden fogacskám, mint Stitch is szokta.
- Én is téged, te kviddicssztár.  - Az utolsó puszinál a pofija után nyúltam, hogy el ne siessen, aztán az ajkaiba motyogtam a mondanivalóm, mielőtt megcsókoltam volna. Csak akkor húzódtam visszább, és engedtem el az arcát, mikor kis hümmögéssel néztem rá és megint csiripeltem kicsit. Bár elég bizonytalanul fogtam neki.
- Ha nekünk most tényleg babánk lesz, akkor az a suliban nem túl jó hír, igaz?
Kivételesen nem azért hoztam fel, mert lógni akarnék, vagy kifogást, csak én is tudom milyen hírek repkednének. Amúgy sem díjazzák sokan, hogy ő tanárkodik én meg diák vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 23:13 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Lehet, hogy nem kellett volna felhoznom, mert akkor megmaradt volna a rendes és cuki hangulat, de így viszont biztos lehettem benne, hogy ha mégis szeretné ezt az egészet, akkor jól átgondolta. Mert nem fogom az egész életét csak úgy egy lapra feltenni, hogy "hm, vagy boldog lesz, vagy nem, kit érdekel?". A válasz viszont megnyugtatott és ismét megkönnyebbülve mosolyodtam el, hiszen mégiscsak gyerekünk lesz.
- Nincs - bólintottam komoly arccal, még azelőtt, hogy közelebb hajolva puszit nyomtam volna az arcára. Ilyen hülyeséget sem mondtak még neki, gondolom, hogy ő túl sokat akar. Néha csak szeretném, ha tényleg képes lenne a normál értelmében használni az akarom szót. Vagy a szeretnéket. De ő többnyire nem tette.
- Hm, most az egómat szeretnéd cirógatni? - vigyorodtam el a csók kellős közepén, de aztán ismét az ajkaira tapasztottam az enyémeket pár másodpercre. De ugye épp mondanivalója akadt, így durcás fejjel túrtam a hajamba, majd apró félmosolyt villantottam rá a szemem sarkából figyelve. Most azonban rajta volt a sor, hogy a nem túl vidám dolgokat emlegesse fel, én pedig magam elé bámultam pár pillanatig. A lábaim a kanapéra húzva ültem a sarkamra és elhúztam kissé a szám, életem nőjét figyelve elgondolkozott pofival.
- Nem, nem igazán. Mármint... nem tudom, gondolom megint problémázni fognak... de nem igazán érdekel - ráztam meg a fejemet, elvégre túlságosan is szerettem Maját ahhoz, hogy majd pont egy vacak tanári-állás miatt ne akarjam a gyerekünk. - Miért?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek