36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. július 10. 14:39 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

A dolgok mostanság közel sem álltak fényesen a környezetemben, éppen ezért nem is szívesen töltöttem időt otthon. Ha lehetett, szedtem a sátorfámat és az éjszakáimat Lucánál töltöttem, vagy akár még a színházban is, a lényeg az volt, hogy ne legyek otthon.
Az egyik munkatársam mesélt a pécsi rendezvényről, ami Zsolnay fényfesztivál néven futott a köztudatban. Eléggé új keltű esemény volt, épületekre vetített képekkel, kisebb színitársulatokkal, utcazenészekkel, artistákkal és valami egészen fura hajszobrásszal. Meg persze voltak különböző büfék is, ahol az ember bort kóstolhatott, vagy ehetett valami tipikusan fesztiválosat. Egyszóval, érdekesnek ígérkezett és hajlandó voltam miatta kihagyni a hétvégi kötelező punnyadást és méltóztattam elvonszolni a királyi hátsómat Pécs városába.
Máskor biztos, hogy magammal hoztam volna Francit vagy Lilit is, de most ez inkább kimaradt a szórásból, mert nyugalmat szerettem volna. Hogy tiszta fejjel gondoljak át mindent.
Már jól benne jártunk a szombat délutánban, éppen egy bambusztákolmányon artista-mutatványokkal szereplő csoportot figyeltem a téren, mikor a közelben ismerős arcra lettem figyelmes. Elég régen nem láttam, szóval nyomban félre is raktam az érdeklődést, ami az artistákhoz fűzött és pár társaságon átslisszolva bökdöstem meg az illető vállát.
- Dimitri?
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 11. 15:32 | Link

Vali


Reggel még azt hittem, ez a nap is csak az egyetem falai közt fog eltelni. Óráim nincsenek ugyan, de a diákok és a javítanivaló dolgozatok ettől nem szoktak meghatódni. Éjjel-nappalit nyitottak az irodámban, csak engem felejtettek el értesíteni róla. Igazság szerint annyira nem zavar, szeretem, amit csinálok, csak néha jó volna kitenni a Zárva-táblát és kulcsra zárni az egész iskolát. Úgyhogy pontosan ezt tettem. Kitettem egy Menjetek inkább fagyizni-feliratot az ajtóra és leléceltem.

Egész ügyesek a srácok a tér közepén, a kísérő zenére ritmikusan lóbálom a fejem. Hátamat egy fának vetve élvezem a műsort, farmerembe süllyesztett kezekkel, enyhén pihegve a hőségben. Szerencsére motoron az ellenszéllel egész türhető a hőmérséklet, de ahogy leszálltam róla, elnyelt a szauna. A fekete farmer-bőrbakancs kombó életem legrosszabb döntése volt.
Valaki hirtelen megérinti a vállam, amitől ugrok egyet, aztán morogva a tettes irányába nézek.
- Vali! - szélesen elvigyorodok és széttárt karokkal felé fordulok, hogy jól megropogtassam a bordáit. Ha közben nem ragadunk össze a melegtől. Minimum kétszáz éve nem láttam. És első ránézésre nem úgy tűnik, mintha az elmúlt évszázadok előnyére szolgáltak volna.

Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2017. július 11. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. július 11. 21:20 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Szóval az volt a terv, hogy egyedül leszek önmagammal fejben, mert le kell tisztáznom, hogy mi is lesz a jövőben. Ezért jöttem egyedül, hogy kicsit legyen időm és terem is gondolkozni. Aztán ahogy ott ültem és figyeltem az előadókat, kénytelen voltam belátni, hogy ez így nem lesz jó és gyökeres változást kell beállítanom az Everett téren.
Ebbe a témába viszont már nem merültem mélyre, mert megláttam az ismerős alakot és szinte öntudatlanul keltem fel, hogy megszólítsam. Átvágtam pár kisebb csoporton, majd megbökdöstem a vállát. A mogorvasága nem hatott meg, mert amikor megfordult, rögtön megismert. Széles vigyor terült el az arcomon, és hagytam, hogy megöleljen, sőt, szinte hasonlóan csontropogtatóan viszonoztam azt.
- Na, mi van veled mostanság? - érdeklődtem rögtön, ami ugye tőlem elég meglepő, mert legtöbbször nem szoktak érdekelni az emberek és az ők dolgai. Na, de most mégiscsak Dimitriről volt szó, akit ezer éve nem láttam, de anno egész jól kijöttünk.
- Mi járatban erre? - kérdeztem felvont szemöldökkel, körbe pillantva, hogy vajon a társaságát hol hagyta. Mert hát ugye nekem még érthető, de ő miért van egyedül? - Te jó ég, nem sülsz meg?
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 13. 15:13 | Link

Vali


Ahhoz képest, hogy volt egy időszak, amikor napi rendszerességgel nyomon követtük a másik életét, most fogalmam sincs, hogy hol van, mit csinál. Öt perccel ezelőtt azt se tudtam volna megmondani, hogy él-e. Szerencsére azt teszi, ami igazán örvendetes hír.
- Ááhh pff - válaszolok a mi van veled-re egy lesajnáló legyintéssel. Hol is kezdjem? Ehhez le kéne ülni és egy hideg sör mellett napestig mesélni. - Pécsen tanítok - teszem azért hozzá, hogy szegény ne kezdjen el rögtön rosszra gondolni. Bár tény, hogy az a kérdés, hogy mi van velem, teljesen indokolt. Úgy cserélem a munkát meg a lakhelyet, mint más a... talárját. Franc se tudja, miért nem tudok megülni egy helyen sokáig.
- Elbújtam a diákjaim elől. - vallok színt. Körbepásztázom a teret, mintha bármelyik oszlop mögött lesben állnának a vérszomjas diákok. Van azoknak jobb dolguk is. Remélem. - És te? Ki elől bujkálsz? - szélesen rávigyorgok, mint aki mindent tud. Fenét se tudok, csak kiakarok minden titkot piszkálni belőle.
Lenézek a már-már cseppfolyóssá vált lábaimra és élettelenül felsóhajtok. - Mobil szauna - csóválom a fejem. Ha csak úgy gyalogosan indulok meg, akkor persze flip-flopban és rövidnadrágban ropom, de az nem épp ideális szerelés repüléshez.

Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. július 13. 16:40 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Szerintem nem meglepő a részemről, hogy elvesztettem az orosz élete fonalát, hiszen olykor még Thomas életéből is több hónapra eltűntem, pedig vele tényleg "öribarik voltunk" Ő meg most arra a kérdésre, hogy mi van vele, fogta magát és leintett. Erre egyből két emeletet emelkedett a szemöldököm, hiszen nem igen tudom elhinni, hogy az elmúlt évek során semmi ne történt volna.
- Jézusom. Tanár lettél? Mondd, jól érzed magad? - nevettem fel kissé kellemetlenkedve, de ismert, tudhatta, hogy nem azért teszem, mert kárörvendek, vagy bántani akarom. Csak magától jött a reflex.
Persze, ez nem jelentette azt, hogy indokolt az ittléte, de közben meg mégis. Mert ha itt tanít, csak kijön egy ilyen nívós rendezvényre!
Aztán bevallotta, hogy a diákjai elől bujkál, de ezt a nevetést már sikerült visszafojtanom.
- Ekkora a népszerűséged? Rajongótábor, ilyesmik? - kérdeztem kissé csipkelődve, de igazából nem lepett volna meg a dolog. Aztán jött a visszakérés, most pedig én voltam a soros, hogy legyintsek. Szinte mindig rejtőztem valaki elől, a mostani lenne különleges alkalom? - Csak a lányom,
meg Everették elől. Tudod, kettővel fölöttem járt a Roxfortban.

Nem mintha ez fontos lett volna, de ő kérdezte, hogy ki elől bújkálok, én pedig adtam rá egy személyleírást, ami alapján be tudta határolni.
Engem is rendesen kidobott a hőség, mert bár nem voltam annyira feketében, mint ő, én sem apróztam el az öltözést.
- Nem kéne innunk valamit? Valami nagyon hideget? - azzal kissé megcibáltam a pólóm, hogy valahogy álljon, meg esetleg egy kis levegő is jusson alá.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 18. 16:43 | Link

Vali


Amikor még a Roxfort padjait koptattuk, sokszor feljött a téma, hogy mihez kezdünk majd az életünkkel. Az én terveim félnaponta változtak, a Valié kevésbé. De az, hogy tanárok legyünk, legfeljebb cinikus kontextusban merült fel. Persze, nemes hivatás, de túlságosan ragaszkodtunk a szabadságunkhoz és az ép eszünkhöz. A tanárok mindig csak mellékszereplők. Elevezgetnek a sekély vízben, de semmi grandiózus eseményben nincsenek központban. Nem fontosak. Nem úgy, mint mások. Mint a színészek, írók, felfedezők, botrányhősök, milliomos életművészek.
Vali reakciója teljesen érthető, sőt, már vártam valami ilyesmit. Ál-szenvedő arccal felvonom a vállaim.
- Végső stádium - drámai sóhaj, meg minden, ami kell, aztán elvigyorodok szélesen. - Nekem senki se mondta, hogy a tanárság az olyan, mintha popsztár lennél. Sorban állnak aláírásért, remegnek, ha látnak - főleg vizsga előtt -,képesek órákon át várakozni utánam. Igazán pont olyan - ezen kicsit elmerengek réveteg képpel, miközben bólogatok egyet-kettőt. - De aztán - sóhajtva folytatom - a többséggel nincs baj. Kifejezetten jó diákjaim vannak. Néhányan viszont... - füttyentek egyet fejcsóválva, a képzeletére bízva, hogy néhányan milyenek.
Beletúrok a hajamba, hogy felszedjem a homlokomra ragadt tincseket s kicsit elbámulok az artisták fele. Épp hárman állnak egymáson, miközben égő labdacsokat hajigálnak fel-le. Nem hatnak annyira meg, inkább visszafordulok Valentinhez, aki épp bevallja, hogy ki elől rejtőzködik. Megemelkedik a szemöldököm, ami a napszemüvegen keresztül is jelzi, hogy kérdő arcot vágva várom, hogy folytassa csak. Ennyit nem lehet csak úgy elejteni anélkül, hogy további információkat közölne. Mondjuk, hogy miért bújkál Everették elől? Emlékszem a srácra, persze, de az rég volt, amióta végzett, nem hallottam felőle. Most meg bújkál előle Vali. Nagyon lemaradtam valamiről.
- Dee - nyögöm lelkesnek szánt hörgéssel. Ellépek a fától s egy óvatlan pillanatig kilógok a napra, amitől hátrahőkölök s gyorsan visszatolatok.
- Mutasd az utat s követlek - pukedlizve jelzem, hogy csak tessék, de amíg ő nem megy, én ugyan innen el nem mozdulok.

Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. július 26. 03:47 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Ha valaki megkért volna rá - nagyon tiszteletteljesen és esetleg még hoz egy doboz bonbont is -, hogy tippeljem be, az egykori iskolatársaim mire vitték a mai napra az életben, sok dolog eszembe ötlött volna Dimitri kapcsán, de egyiknek sem volt fikarcnyi köze sem a tanári életpályához. De ugye a sors kegyetlen fintora, hogy sokszor olyan helyekre sodorja az embert, amire a legvadabb álmaiban sem gondolt volna. S ez ki is ült az egykori jóbarát arcára, ahogyan drámai sóhajjal jelentette be a tényt. Végső stádium.
- Igazán tehettél volna magadnak egy szívességet. Ha körbekérdeztél volna, talán előbb rájössz, micsoda gyötrelem is a véget nem érő rajongás. A remegés a legviccesebb az egészben. Hajj, rögtön megsajnállak, ha nem vigyázok, Dim! - az alsóajkam lebiggyesztve, grimaszolva bólogattam, még arra is vettem a fáradtságot, hogy együttérzőn megveregessem a vállát. Azok alapján, amilyen pletykák a Bagolykőről keringenek, inkább nem próbálom meg elképzelni, hogy azok az néhányan mit is takarhatnak az egyetemen. Valószínűleg a nagyanyjuk nem ezért tartja a képüket bekeretezve a kandallón.
Színt vallottam - feketét -, arról is, hogy kik elől is próbálok most a fesztiváli fergetegben elrejtőzni, miközben ő az artisták felé révedt. Számomra nem túl sok újdonságot tudtak nyújtani, hasonló művészekkel dolgoztam együtt a moszkvai fellépések során végig. Az pedig hónapokig tartott. Természetesen feltűnt a kérdő arckifejezés, most pedig rajtam volt a sor, hogy egy kézmozdulattal eltűrjem a loboncot az arcomból.
- Ez egy elég hosszú és bonyolult történet. Van benne ármány meg cselszövés... igazából nincs - nevettem el magam kissé kínosan, pár pillanatig a macskaköveket fixírozva a cipőm alatt, de aztán elengedtem ezt a próbálkozást. - Csak szívügyek, de abból a pocsékabb fajta.
Inkább terelve is egy kicsit a társalgást a lelki szennyesem mellől elfelé, felajánlottam neki, hogy igyunk valamit, ami hideg. Lehetőleg annyira, hogy a Titanic kapitánya szívrohamot kapna tőle. A napfény szinte égette Dimitrit, én pedig halk kuncogással indultam el, mint a Chesire cat Csodaországban, a légkondicionáltnak tűnő kávézó felé, amit idefelé jövet láttam. A séta alatt nem is igen beszéltem, csak hátra-hátra pillantottam rá, hogy megvan-e még. A meleg túl sok energiát igényelt. De aztán angyalok kórusának zengése közepette feltűnt az üvegajtó, amit én nagy gálánsan kitártam az orosz előtt.
- Fháradjon be! - a bal kezem a hátam mögé támasztva még egy kissé meg is hajoltam. Mint egy vérbeli komornyik.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 2. 21:51 | Link

Vali


Kicsit zavartan vakargatom a fejem búbját. Tudom, hogy sokszor kifejezetten hülyegyerek benyomását keltem - és tudom, hogy sokszor ez sziklaszilárd tény -, de most nem volt ez ennyire éretlen spontán naivitás. Ó nem.
- Mennyire szomorú, ha azt mondom, hogy alaposan felmértem a pro-kontra viszonyokat? - A kontra az mindenkinek egyértelmű, aki valaha betette a lábát egy iskolába, főleg egy egyetemre. A pro meg remélem valamilyen különös, de ártatlan oknál fogva egyértelmű lesz neki. Nem lesz igaza, de nem baj, csak higyje azt. Persze, volt ott nemes mártíromság, s a hősi terv, hogy a jövő nemzedékének szellemi löketet adjak a világmegváltáshoz. A motivációs levélben biztosan jól mutattak. A teljes igazságot azonban soha nem okos nagydobra verni. Meg amúgy is, kit érdekel? Valit valószínűleg igen, de csak nem indíthatok egy kéretlen gyónással. Lehet már a túl sok információ-kategória lenne. Szép lassan. Előbb például szedjem ki belőle én, hogy mi mindenről maradtam le az elmúlt... túl sok évben.
- Ó? - vigyorgok rá sunyi pofával. - Tudod, hogy a szívügyek a gyengéim, nem úszod meg ennyivel. - Ahogy kimondom, vizualizálni is kezdi az agyam azokat a bizonyos szívügyeket. Oh. Oh? Hmmm. Érdekes. Mondanám, hogy más szemekkel nézek Valentinra, de valójában ugyanolyan fogkrém-reklámként virítok, mint addig. Semmi jót nem ígér az arcom, s nem alaptalanul. Ma gyónni fog valaki.
A gyónás gondolata azonban jelenleg a távoli, hűs jövőbe vész, előtte szeretnék beérni fedezékbe. Követem hűségesen, caplatok a nyomában, próbálva minél kevesebb energiát kifejteni. Ez az idő már az a szint, amikor még én is inkább hallgatok. De aztán nyílik előttem az ajtó és, mint Frodóék Hobbitfalvára beérve a kis mordori kaland után, hálaéneket rebegve, magamat lassított felvételben kívülről figyelve, evezek be a kávézó légkondicionált belsejébe. Ebben az állapotban kúszok oda az első üres asztalhoz, s nagyot nyögve heveredek rá az egyik székre.
- Soha nem megyek innen ki - közlöm túlvilági mosollyal. Elértük a nirvánát.

Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 5. 16:03 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Jó Dimitri mindig is az a srác volt, aki kicsit olyan bohókás érzést kelt az emberben, szóval meg sem lepett a reakciója a fejvakargatással. Bár nem tudtam azonosulni a válaszával, mert mégis milyen pro érv lehet amellett, hogy az ember tanítani akar? Nekem ez valahogy sosem ment volna, mint élet-terv, hogy egyszer majd azzal keresem a pénzem, hogy átadom a tudásom másoknak. Helyette szórakoztatok, különböző jelmezekbe bújva és mindig más személyiséget öltve. Szinte biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, aki számára pedig ez nem egy elképzelhető életforma.
- Hát nem tudom eldönteni. Azért nem túl biztató, szívesen látnám, miről adtad be magadnak, hogy az akkor is pro - közöltem enyhén csipkelődős hangnemben, de igyekeztem nem átesni a ló túloldalára, ami szerény személyemmel sajnos többször esik meg, mint ahogy azt óhajtanám.
Tessék, védtelen felületet hagytam a beszélgetésben és már jött is a szúrás: tudni akarta, hogy milyen szívügyek voltak, én meg az orrom ráncoltam kissé, hogy jelezzem, mennyire nincsen kedvemre az ilyesfajta téma, ne ezzel kezdje, ha imponálni szeretne. Még az az egészen sunyi mosoly is kiült az arcára, én meg tudtam, hogy ebből nincsen most kiút, mesélnem kell. De legalább egy egészen kis időt nyerhetek, mielőtt belekezdenék. Körbepillantottam, ismerős arc után kutatva, majd ismét kissé leszegtem a fejemet.
- Mesélek, csak ne itt, túl sok az ember - intettem az állammal röviden, hogy menjünk, keressünk inkább egy kevésbé forgalmas helyet, ahol ezt ki lehet vesézni anélkül, hogy egy esetleges firkász a nyomomban járna.
Nem volt különösebben nehéz megtalálni a kis kávézót, aminek a teraszán reggel még egész kellemes hőmérsékletben szívhattam el az első cigim, majd öblíthettem le a kávéval, akkor pletykáltak róla a pincérek, hogy lassan illene bekapcsolni a légkondit. És most beérve még nekem is lecsukódott a szemem egy pillanatra, ahogy az idő kellemesen hűsbe csapott.
- Azért ezt nem ártana megbeszélni velük is. Kérsz valamit? - kérdeztem, miközben egy hanyag mozdulattal felé löktem az itallapot az asztalon. Én már tudtam, hogy mit akarok rendelni.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 11. 17:43 | Link

Vali


Tudom, hogy nem fogom megúszni én se a vallatást, úgyhogy igyekszem elejét venni egy semmitmondó válasszal, ami mégiscsak igaz, csak épp nem fedi a teljes igazságot. Így a legjobb hazudni.
- Eh, tudod, milyen vagyok. Mint a kutya, ha csontot talál - vonom meg a vállam. - Minden apróságnak tűnő feladatból hadikampányt kovácsolok. És mindig kell egy ügy. Valami, amit felnagyíthatok, isteníthetek, és aztán hősi halált halhatok érte. Tudod, csak a szokásos - még szerencse, hogy nem háborús időben születtem, mert biztos hamarabb lettem volna jelöletlen tömegsír lakója, mint ahogy leesik a tojáshéj a fenekemről. Teljesen tisztában vagyok a gyengéimmel. Az ember azt gondolná, hogy így képes vagyok javulni és kiküszöbölni a hibákat. De az ember csak hülyeséget gondol. Ami elméletben szép meg jól fest, az a valóságnak csak távolról integet, vagy még azt sem.
- Jól van, de nem felejtek! - Mindigis tudtuk, hogy hozzuk egymást kellemetlen helyzetbe. Ha csak egyoldalú lett volna, akkor azt zaklatásnak nevezik, s valószínűleg a másiknak élete végéig tartó traumát okoztunk volna. Ehelyett barátok lettünk. Akik néha évekig nem beszélnek, aztán öt percen belül elkezdik sebészi precizitással kipiszkálni a másik mocskos kis titkait. Olykor talán a gyerekkori trauma is kecsegtetőbb kilátás. Nem mintha cserélnék, nem-nem. Ameddig ejti a tanárság témát, én is hajlandó vagyok... nos, nem megharagudni. Ennyit talán megengedhetek. De az Evetteres témát nem adom. Koncként fogom tépni-rágni. Azt már megkaparintottam, sajnálom.

A túlvilági boldogságban ücsörögve magam elé húzom az itallapot és végigfutom felületesen. Úgyis tudom, mi kell.
- Legyen benne koffein és jég - jelentem ki a hozzánk lépő pincérnek, aki erre csak felvonja a szemöldökét, s nyitná a száját, de aztán meggondolja magát. Okos ember.
- Ilyen járatos vagy mugli közegekben? - kérdem tőle, mikor újra magunkra maradtunk. Amilyen céltudatosan mutatta az utat, biztos nem először jár erre. Bár számomra is elég otthonos már a mugli London, de a legtöbb városban még mindig elveszett kis pálcás vagyok, aki tátott szájjal bámulja a technika legújabb vívmányait.

Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 21. 00:16 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Igazából ebben nem sok szépíteni való akadt, ha Dimitri valamit csinálni akart, akkor ő belevágott és tette is, ahogyan azt eltervezte. Méghozzá egészen precízen, ha mondjuk hozzám képest vesszük. Nekem a Roxfort óta csak a színészet volt, meg a lányom és hát, leginkább ennyi. Aztán jött az egész tavalyi év és felforgatta a dolgaimat, méghozzá fenekestül.
- Még nem tartasz a halál előtti agóniánál, ugye? Még van időm kiugrani a büfébe, perecért? - érdeklődtem udvariasan, hatalmas szemeket meresztve rá, amit azt hiszem, a hercegnőmtől tanulhattam. Két érzelmi tréning és egy süti között hatalmas bambi tekinteteket lövellt a világ felé, néha akár akaratlanul is.
Ugyan belementem, hogy elregéljem, mi is történt, ami miatt most bujdosásra kényszerültem, az már elképzelhetetlen volt, hogy mindezt itt, a nagy publikum előtt tegyem meg. Szeressék a szerepeim, a karakterem, ne engem, mint embert. Csak hagyjanak névtelenségben.

Nem sokáig biberkélt a rendeléssel, pontosan tudta, hogy mire van most szüksége, mint ahogyan én is. Bár nekem nem kellett látnom hozzá az itallapot, mert így is megvoltak a magam elképzelései. Ő jegeskávét rendelt, én pedig addig a hozzánk lépő pincért vettem alaposabban szemügyre. Nem is tudom, hogy pontosan miért.
- Egy doppio lenne, egy leheletnyi vaníliával - közöltem, kínosan tartva a szemkontaktust, majd felkuncogtam, mikor elszelelt, a nyakába kapva a lábait. Ennyire azért nem voltam ijesztő. Aztán a figyelmem ismét fejgépként irányult a velem szemben ülő oroszra, a vonásaimra kiült az enyhe értetlenség.
- Mennyire? Hogy fesztivál, vagy hogy kávézó? - érdeklődtem, az ujjaimmal dobolva csendesen az asztallapon. - Nos, hol is tartottunk? Te mesélsz először, vagy engem boncolunk élve?
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. október 17. 16:49 | Link

Vali


Úgy néz rám, mint egy kiskutya, félve, hogy rögtön holtan esek itt össze. Ez valami új. Megint. Nagyon sok mindenről lemaradtam. Vagy csak felnőttünk? Ez olyan szép királyi többes, magában hordozza a lehetőségét, hogy én is felnőttem, ami egy elég bizarr és reménytelen gondolat. De szép. És főleg naív.
- Annál azért szívósabb alkat vagyok - vonom meg a vállam, de azért bíztatóan vigyorgok. A hadjárataim számát tekintve már legalább tucatszor kellett volna különböző okokból kimúlnom, végelgyengülés, halálos átok, hipotermia, szívstopp, miegymás, de valahogy eddig még megúsztam.

- Most szépen traumatizáltad szerencsétlent - bökök a fejemmel a távolodó pincér után. Miért bámulta így meg? Összehúzott szemmel stírölöm Valit. Nagyon megváltozott. Vagy csak jót tett neki a színészet. Vagy rosszat? Nem tudom hirtelen eldönteni. A Roxfortban is már kedveltem - nyilván -, úgyhogy egyelőre nem tudom hova tenni ezt a metamorfózist. És doppio vaníliával? Mi történt a jó öreg kávéval, amit úgy hívnak, hogy kávé, csak ennyi, semmi más, legfeljebb tej meg cukor meg jég mehet bele, s itt vége is a listának.
- Hogy… mindkettő? - Először csak a kávézóra céloztam, de most, hogy jobban belegondolok, akár a fesztivál is furcsa lehet. Bár én is itt vagyok, de én mindenhol ott vagyok. Mugli vagy mágus esemény, nem érdekel, csak ne üljek a fenekemen a négy fal között.
- Utóbbi - vigyorgok rá szélesen, ami elég ijesztő valószínűleg. Legalábbis annak szánom. Nincsenek túl sokan körülöttünk, leszámítva a pincért, de ő láthatóan minél gyorsabban szeretne lerendezni minket, hogy bebújhasson a pult mögé, messze tőlünk. Pont ideális hely a lélekbogarászáshoz, vagy egy jó pletykáláshoz. A kettő egyben is jöhet, amint megérkezik a kávém, képes leszek befogadni új információkat.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek