Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Abban az időben, amikor még a havi bevétele a négyszerese volt a mostaninak, vette ezt az ingatlant. Az egyetemi éveik alatt laktak benne, ez volt Kriszta öröksége, aztán a nő férjhez ment, Zója is elköltözött Minával Pestre, így a vöröshajú nő eladta egy idős házaspárnak a tetőtéri lakást. Aztán pár éven belül ők is eladásra kínálták, így visszavásárolta az ingatlant. Azóta időről időre bérbe adta a kis kétszobást, főleg egyetemistáknak. Nem sokat hozott a konyhára, de eladni nem volt szíve sosem. Most, hogy véget ért a félév, úgyis üresen áll, vagyis tökéletes átmeneti szállás egy vagy két éjszakára.
Senkinek sem szólt a vételről, úgy gondolta, hogy majd idővel ide költözik, vagy Minának adja, ha Debrecenben képzeli el az életét. Azt tudja, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol Dwayne közelében van, és mivel ez kis ország, így mindenképpen a közelében lenne. Kora délután érkezik meg, a csatlakozások valami borzalmasak voltak. Éhesen, szomjasan, a csomagjait szinte maga után vonszolva caplat fel a tetőtéri kis lakáshoz. Gyorsan besurran, és végignéz a helyen. Bár kissé leamortizálódott az évek alatt, azért a legutóbbi lakók vigyáztak rá, viszonylag szépen adták vissza.
- Hát ez van.
Nem hirdette még meg, egy pillanatig ma elgondolkozott rajta, hogy itt marad, aztán azon, hogy ez nem helyes, még a végén valakiben felmerül, Krisztában vagy Minában, mert a képtelen ötleteik között eszükbe jut ez is, vagy felforgatnak mindent, és megtalálják az adásvételit, meg a ház többi papírját, a bérleti szerződéseket. Nem lenne helyes.
Egy gyors cicamosdás után átöltözik és a közeli boltban megvesz mindent, ami arra a két éjszakára kellhet, amit maximum itt tölt. Némi étel, teafilter és tisztítószer. Muszáj kitakarítania. Visszaérve eszik pár falatot, majd neki is lát, hogy a délután további részében tisztává varázsolja a helyet. Elhozhatta volna a pálcáját is, de nem akar nyomot hagyni. Miután minden tisztává vált, hosszú fürdőt vesz, mintha azzal lemoshatná a hajnali beszélgetést magáról, majd átöltözve teát és melegszendvicset készít, utóbbit tojásos bundában. A nappali szőnyegén pedig ki van terítve minden, ami ahhoz kell, hogy megszervezze az utazást, így a tálcájával ezek mellé kuporodik, hátát a kanapénak vetve, és próbálja elképzelni, hol kezdje újra az életét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688100#post688100][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.02. 19:56[/b][/url]

Abban az időben, amikor még a havi bevétele a négyszerese volt a mostaninak, vette ezt az ingatlant. Az egyetemi éveik alatt laktak benne, ez volt Kriszta öröksége, aztán a nő férjhez ment, Zója is elköltözött Minával Pestre, így a vöröshajú nő eladta egy idős házaspárnak a tetőtéri lakást. Aztán pár éven belül ők is eladásra kínálták, így visszavásárolta az ingatlant. Azóta időről időre bérbe adta a kis kétszobást, főleg egyetemistáknak. Nem sokat hozott a konyhára, de eladni nem volt szíve sosem. Most, hogy véget ért a félév, úgyis üresen áll, vagyis tökéletes átmeneti szállás egy vagy két éjszakára.
Senkinek sem szólt a vételről, úgy gondolta, hogy majd idővel ide költözik, vagy Minának adja, ha Debrecenben képzeli el az életét. Azt tudja, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol Dwayne közelében van, és mivel ez kis ország, így mindenképpen a közelében lenne. Kora délután érkezik meg, a csatlakozások valami borzalmasak voltak. Éhesen, szomjasan, a csomagjait szinte maga után vonszolva caplat fel a tetőtéri kis lakáshoz. Gyorsan besurran, és végignéz a helyen. Bár kissé leamortizálódott az évek alatt, azért a legutóbbi lakók vigyáztak rá, viszonylag szépen adták vissza.
- Hát ez van.
Nem hirdette még meg, egy pillanatig ma elgondolkozott rajta, hogy itt marad, aztán azon, hogy ez nem helyes, még a végén valakiben felmerül, Krisztában vagy Minában, mert a képtelen ötleteik között eszükbe jut ez is, vagy felforgatnak mindent, és megtalálják az adásvételit, meg a ház többi papírját, a bérleti szerződéseket. Nem lenne helyes.
Egy gyors cicamosdás után átöltözik és a közeli boltban megvesz mindent, ami arra a két éjszakára kellhet, amit maximum itt tölt. Némi étel, teafilter és tisztítószer. Muszáj kitakarítania. Visszaérve eszik pár falatot, majd neki is lát, hogy a délután további részében tisztává varázsolja a helyet. Elhozhatta volna a pálcáját is, de nem akar nyomot hagyni. Miután minden tisztává vált, hosszú fürdőt vesz, mintha azzal lemoshatná a hajnali beszélgetést magáról, majd átöltözve teát és melegszendvicset készít, utóbbit tojásos bundában. A nappali szőnyegén pedig ki van terítve minden, ami ahhoz kell, hogy megszervezze az utazást, így a tálcájával ezek mellé kuporodik, hátát a kanapénak vetve, és próbálja elképzelni, hol kezdje újra az életét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688132#post688132][b]Adam Kensington - 2017.07.02. 22:29[/b][/url]

Vállalom a tetteimért a következményeket és bár egy pillanatig sem hiszem, hogy én romboltam volna szét a Mácsai-Warren családi idillt, mégis mindazt, ami az elmúlt órákban történt, én indítottam el azzal, hogy beolvastam a nőnek. A nőnek, aki ezután úgy döntött, világgá megy. Barátom ugyan készült rá, hogy eloltsa a tüzet -ahogy ő fogalmazott-, de aztán ez az akció befulladt. Mindez talán ismét csak engem igazol. De hagyjuk is. Nem ezért vagyok itt. Hogy pontosan hol? Egy olyan lakás előtt, amelyben a megszökött menyasszony tartózkodik és amelyet szépen felkutattam, főleg kiváló érzékeim segítségével.
Bekopogok az ajtón és várok. A múlt hajnalban viszonylag felhúztam magam és jó sokat engedtem átlagos nyugalmamból. Finomkodó máskor sem vagyok, ilyen kemény viszont ritkán. Mivel azonban a hónapok óta magamba fojtott gőzt ezzel kiengedtem, immáron a tőlem megszokott, melankolikus béke ül rajtam. Egyszerűen csak rendezni szeretném ezt a helyzetet. Visszavinni a nőt a vőlegényéhez. Hogy onnan mi következik, az már rajtuk áll. Részemről onnantól egy szót se szólok erről. Külön kérésre se feltétlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688152#post688152][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.02. 23:24[/b][/url]

Az első három lehetséges helyszín meg is van. Innen tovább lehet menni, vagy bármelyikből el lehet jutni egy olyan helyre, ahol biztosan nem talál majd rá senki. Tényleg, szó szerint el a világ elől, egy névtelen kis helyre, ahol senki sem kérdez semmit. Ahol nem keresné senki. A másik verziót, ami felmerült benne, el akarja kerülni, de egy papírra felírta, vissza Oroszországba. Ha nem tudja megoldani, akkor egy életre elintézi magát. Elmegy a nagyapjához, és visszatér a vélák közé. Legyen bármilyen nyomorult is ez a megoldás. Valószínűleg a legkegyetlenebb így lehetne önmagával. Rápillant a papírra, és akkor kopognak.
A tekintetét gyanúsan a papírról az ajtóra fordítja, a tekintete némiképp összeszűkül. Miért kopogtatna itt valaki? Talán valamelyik alsóbb lakó, aki látta őt itt, és beköszönne? Van egy néni, aki mindig ezt csinálja, mesélték. Nem akarja, hogy bárki lássa, de tudja, hogy úgyse megy el a másik fél. Felkelve közelebb sétál az ajtóhoz, és a kukucskálón át kinéz. Éjjel van ember, éjjel.
- A rohadt életbe.
Az orra alatt morogja, ahogy ki tudja venni a férfi körvonalát. Na ő nem az a csendes figura, aki elmegy, mert azt hiszi, nincs itthon senki. Ő tudja, hogy itthon van. Elfordítja hát az ajtóban a kulcsot, és elfordítja a gombkilincset, némiképp feltárva a férfi előtt a nappali egy részét.
- Nem volt még elég?
Semmi helló, szia, hogy vagy, kérsz-e egy teát, csak így simán nekiszegezi a kérdést, de a választ meg sem várva rázza meg a fejét, és sétál vissza a szőnyegre, hogy leülve rá folytassa a melegszendvicse evését, és a nagy térkép bámulását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688156#post688156][b]Adam Kensington - 2017.07.02. 23:43[/b][/url]

Nyilvánvalóan nem vártam, hogy tárt karokkal fogadjon, így kicsit sem ráz meg se a magában szitkozódás, se az üdvözletet helyettesítő, kedves kérdés. Végigtekintek rajta és figyelem, ahogy visszavonul folytatni az étkezést. Nem hívott be, így állok tovább a küszöbön. Innen mérem fel a terepet. Látszik, nem rendezkedett be. Ráadásul egy térképet nézeget. Komolyan világgá akar menni. Meg sem kérdezem, hová készül vagy hogy mik a tervei. Nem sokat számít.
- A családod aggódik érted és haza vár - közlöm vele nyugodtan a tény és valót. Mikor felkerestem ma este a Mácsai házat, hogy beszéljek a nővel, Mina nyitott nekem ajtót és megtudtam tőle, hogy az anyja kereket oldott. A lány pedig kétségbe van esve emiatt és nagyon félti őt. Mielőtt azonban belemehettünk volna a részletekbe, én már indultam is felkutatni Zóját. Egy ilyen apróság, mint hogy nem tudjuk, hol van, nem tántorít el attól, hogy beszéljek vele.
- Dwayne nehezen visz az oltár elé, ha ott se vagy - hozom így tudomására, hogy barátom továbbra is el akarja venni. Gondolom, így van. Nem mondta ki egyértelműen, de nem is kellett. Más dolog, hogy láthatóan nem töri magát, hogy a jövendőbelije nyomára akadjon. Ennek viszont szerintem annyi az oka, hogy azt hiszi, úgyis visszajön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688160#post688160][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.03. 00:12[/b][/url]

- Ha kint állsz, a szomszédok elkezdenek pletykálni.
Jegyzi meg csendesen, majd fejével int, hogy esetleg fáradjon be. Még egy "Kérlek"-et is kierőszakol magából, bár pont kedves nem akar lenni, sem a férfivel, nem senkivel.
- Pedig írtam nekik búcsúlevelet. Ülj le, nyugodtan. Nem törtem be ide.
Sejtette, hogy kisebb káosz lesz otthon, elvégre Seant leszámítva csak nők élnek ott, és ahol csak nők vannak, ott elég gyakori a hisztéria, itt meg még a vérükbe is van kódolva, hogy minden kis akadálynál kétségbe kell esni.
- Amúgy sem akar, csak manipulálom, nem?
Nem néz vissza a térképre, vagy a papírokra, a szendvicset is leteszi, elvette az étvágyát a tény, hogy már megint ki fogják oktatni valamiért. Inkább felkelve tölt még magának egy bögre teát, azzal együtt sétál vissza a kanapéhoz.
- Majd elvesz valakit, akit azért szeret, mert szeretni akar, és nem a mágiája készteti. Akiben csak emberi rész van.
Hihetetlen, hogy mennyire gyűlöli a tényt, hogy véla, és hogy emiatt folyton megbélyegzik. Végre úgy tűnt, hogy elfogadják, hogy megvan a helye a világban, és akkor jön Adam, és az egészet egyetlen óra alatt a földdel teszi egyenlővé.
- Dwayne nincs itt. Te eljöttél, pedig nem akarsz mellette látni, ő viszont nincs itt. Holnap hajnalban továbbállok innen, visszamegyek oda, ahol nem lehetek veszélyes senkire.
Nem mondom ki, de nyilván ő is tudja. A családom híre elég ismert, híres volt az, amikor a nagyszüleim eljöttek, az is, amikor az anyám egy varázslóhoz ment hozzá, és az is, hogy négy félvélát is szült neki, ahogy azt is, hogy a húgomnak nincsenek képességei. A mázlista. A varázsvilágban mélyen járóknak és a kóborlóknak ez nem titok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688345#post688345][b]Adam Kensington - 2017.07.04. 17:06[/b][/url]

Ahogy megkapom a behívást, akármilyen is az, belépek. Nem kell nekem semmilyen díszoklevelet vagy kérvényt benyújtani ezért. Elég az a biccentés is. A "kérlek" már csak ráadás. Leülök, ha már így hellyel kínáltak. Aztán csak hallhatom a nőt. A kérdése költői, úgyhogy nem felelek rá. De talán akkor se tenném, ha nem az lenne.
- Dwayne szerintem még nem tudta kideríteni, hol vagy - tárom elé az elképzelésemet arról, barátom miért nem toppant be még hozzá, húzta vissza a gyűrűt az ujjára és kapta a vállára, hogy visszavigye Bogolyfalvára. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy szerintem eszébe sem jut, hogy Zója esetleg ténylegesen elhagyja őt. Minek teperne, ha úgyis nemsokára visszajön?
- Te döntöd el, veszélyes vagy-e... - mondom csöndesen, figyelve őt.
- Ha nem bűvölöd meg többé, az már elég ehhez - adom tudtára, hogy igazából ez lenne a lényeg. Ez az, ami kicsapta a biztosítékot és ez az, ami a férfit is elbizonytalanította. Ezt pedig hiába próbálná Zója rám vagy bárki másra kenni. Ő csinálta, és azzal nincs elintézve, hogy bocs, amiért meg erőszakoltam az elmédet úgy fél éven keresztül. Őszintén, nem tudom, a vélákra milyen törvények vonatkoznak, de ha egy vámpír delejez valakit az a hatóságok szemében egyenlő az Imperius átokkal. Azért pedig tudjuk, mi jár.
Hogy mit várok a nőtől? Azt, hogy hagyjon fel az áldozat szerepével, vállalja a tettei következményeit és ígérje meg nekem, hogy nem tesz többé ilyet Dwaynennel! A véleményem ettől még változatlan marad, de az édes mindegy, hiszen hallani többé nem fogják tőlem, és máshogy sem hozom tudtukra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688348#post688348][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.04. 18:16[/b][/url]

- Senki sem tudja, hogy ez a lakás az én tulajdonom.
Nem biztos benne, hogy Dwayne csak azért nincs itt, mert nem tudja, hogy merre keresse. Hiheti azt is, hogy csak női hiszti, a szokásos alkalmak egyike. Visszamehet, és mondhatja azt, hogy "ismersz, én ilyen vagyok", ezzel lezárva ezt, és holnap este, sőt, talán már lassan mondhatjuk azt, hogy ma este, oltál elé állhat. Hozzámehet a férfihez, akit szeret, az pedig, ami benne van, majd elmúlik, lenyomódik, felülírják a boldog dolgok.
- Az első alkalommal veszekedtünk. Csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, elfajultak a dolgok, megijedtem. A bűvöléssel védekeztem. Reggel korán el akartam jönni, el akartam neki mondani, hogy hiba volt, hogy mit tettem, de annyira hihetetlenül jó napunk volt együtt. Olyan nehéz volt elszakadni.
A teát, amit eddig nézett most inkább felteszi a dohányzóasztalra, felszabadult kezeivel átöleli a térdét, és kékjeivel felpillant a férfire. A tekintete szinte csillog a feltörő emlékektől.
- Nem gátoltam meg abban, hogy normális ember legyen. Nem kényszerítettem ki házasságot vagy estem teherbe. Pedig megtehettem volna, de nem. Utazgattunk, elmentünk Szalamantonra, ahol a hídon átsétálva beszélgettünk, vattacukrot ettünk, volt, hogy ki se mozdultunk, csak néztük a tévét egész nap. Ilyen lett volna, ha nem esek teherbe Minával. Dwayne előtt nem voltam együtt senkivel, vele pedig nem kaptam elég időt. Egy kicsit meg akartam tapasztalni, hogy milyen is ez.
Utólag belegondolva rengeteg mindenre rávehette volna, ha azt vesszük, Dwayne pénzes férfi, akinek nem jelent gondot ezt - azt megvenni. Ő maga egy olyan kaliberű gyűrűre se vágyott, mint amilyet kapott, beérte volna valami még szerényebbel, és bár imádja a gyűrűjét, most is a helyét simogatja, nem akarta erre se rákényszeríteni. Extra pontossággal figyelte azt, hogy mindig védekezzen a terhessége ellen, hogy ne bámuljon valamit, amit szeretne feltűnően.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem volt helyes, amit tettem, Dwayne is tisztában van vele, azzal is, hogy ezt bármikor vissza tudja adni, mert a vérem miatt hozzá olyan erősen kötődöm, hogy ha arra kényszerítene, képes lennék megölni a saját gyerekemet is. És ez nem túlzás, bármire rá tudna kényszeríteni, és még csak nem is kellene megerőltetnie magát.
Őszintén szólva ő éppen erre is várt, miután megmondta Dwayne-nek, hogy mit tett. Várta a büntetését. A férfi egy ideig kerülte, minimálisan se érintkezett vele, aztán pedig igazolta a távozásakor tett állítást. Semmit nem tett, pedig joga lett volna hozzá.
- Szeretem őt, Adam. Őszintén. A legjobbat akartam neki adni mindig. Hibáztam, sokszor. Elkövettem sok hülyeséget, de nem azért, hogy neki ártsak. Sose akartam neki ártani. Nem kényszerítettem rá, hogy megkérje a kezem, de megtette, szabad akaratából. Mi ketten nagyon sok harcot megvívtunk már, egymással is, egymásért is, és nem hiszem, hogy jogos az, hogy az esküvőnk előtt te vagy bárki egy ilyen mértékű vádhullámot bármelyikünkre rázúdítasz. Nem kell barátoknak lennünk, még csak jóban sem kell lennünk, de megtisztelhettél volna minket azzal, hogy nem teszed tönkre ezt. És ha nem is miattam, hát Dwayne miatt. Akinek ez a rész nem a terepe, és nagy áldozatot jelent neki odaállni az ismerősei előtt. Ez, az én véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688429#post688429][b]Adam Kensington - 2017.07.04. 22:41[/b][/url]

Kifejezéstelen arccal hallgatom végig a nő áradozásokkal teli magyarázkodását mindarról, amit átélt akkor, amikor barátomat megbűvölve tartotta, és amellyel szinte igazolva látja a tetteit. Hiszen nem gátolta őt semmiben és nem kényszerítette semmire - mint azt ő elmondja. Ha eddig kételkedtem benne, most már biztosan tudom, hogy Zója tényleg nem érti, milyen súlyos bűn az, amit elkövetett. Mindezt az is bizonyítja, hogy ismét az orrom alá dörgöli, micsoda szemétség volt a részemről, hogy belerondítottam a fene nagy boldogságukba. Enyém az örökkévalóság, de majd akkor fogom sajnálni ezt, ha ráérek.
Kíra már nagyjából egy éve ismét nálam él. Előtte jó ideig nem láttam. Elment és fogalmam se lehetett, visszajön-e valaha. Mert ő ilyen. Most is eltűnik néha napokra, bármiféle bejelentés nélkül. Aztán arra ébredek, hogy mellettem fekszik. Örülök, hogy megint itt van velem és inkább nem is gondolok arra, hogy esetleg megint színét se látom majd, ha úgy hozza kedve. Hiába vagyok képes már jó pár évszázada teljes mértékben elfogadni, hogy emberek így vagy úgy eltűnnek az életemből. Ettől még egy bizonyos szinten képesek hiányozni. Legalábbis vágyhatok rá, hogy ott legyenek velem. Mégsem jutott még eszembe az a pehelykönnyű út, hogy a véremre és ezzel magamra szoktassam őket. Mondjuk Kírát. Pedig akkor egész életében velem lenne. Nem akarna másfele kódorogni. Nem akarna világot látni. Nem akarna kalandokba keveredni. Nem lenne más, mint a házam fenséges dísze és végtelenül boldog lenne tőle. Csak hogy ez nem ő lenne. Inkább legyen tőlem távol önmaga, és gondoljon rám önszántából jó szívvel és szeretettel, minthogy köd borítsa az elméjét és odaadóan imádjon, feltétel nélkül, hozzám láncolva.
Nyilvánvalóan igazságtalan lenne persze Zója lelki békéjét és stabilitását az enyémmel összehasonlítani. Éppen ezért nem szólok már semmit sem az elhangzottakra. A szemem se rebben. Mindössze remélem, hogy legbelül pontosan tudja, hogy ennek a fele, ha igaz. Muszáj éreznie. Ha nem most, talán majd pár év múlva hálával gondol rám, amiért meggátoltam a további ámokfutását a saját szerelme ellen.
Bólintok csupán a monológja végén.
- Akkor? Megyünk? - térek egyszerűen a lényegre. Hiszen azért jöttem, hogy hazavigyem a gyerekeihez és Dwaynehez. Fürkészem zavart tekintetét, amely még mindig az imént felidézett emlékektől csillog, amik most nagy segítőm lehetnek. Arra sarkallhatják, hogy felejtse el ezt a megszökést, és egyszerűen csak térjen vissza a saját valóságába. Hiszen jó dolgok várják ott. Az egyetlen rossz, ami szerény személyemben árnyat vetett rá, hagyja ismét rásütni a napot. Bármilyen kellemetlen legyen is számomra ez a metafora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=688470#post688470][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.05. 11:09[/b][/url]

Jó végre elmondani valakinek, még akkor is, ha nincs visszajelzés, talán nem is kell, csak arra lenne szüksége, hogy valaki meghallgassa ezeket, valaki, aki nem néz rá furcsán, vagy tesz ironikus megjegyzéseket. Tati, Kriszta, de még Mina is olyan, akiken érződik, hogy nem bíznak ennek a kapcsolatnak a sikerében, vagy abban, hogy együtt kell lenniük. Nincs pozitív visszajelzése, pedig neki kell a megerősítés, kell az, hogy valaki elhiggye, hogy nem olyan rossz ez a kapcsolat.
Neki nem rossz, ő szeret benne lenni, akkor is, ha diszharmonikus, akkor is, ha sok áldozattal jár, akkor is, ha nem egyeznek körülbelül egyetlen ponton sem. Dwayne ismeri őt, és ő is ismeri Dwaynet, vannak pillanataik, olyan pillanatok, amiket senki se vehet el tőlük, és amik ha a másiknak nem is számít, ezek számára motivációt jelentenek. Hitet abban, hogy ez működhet. Viszont úgy, hogy csak negatív visszacsatolást kap, egy idő után ő is elbizonytalanodik. Mint például most is. A kérdésére egyetlen mondat fogalmazódik meg a fejébe, és ismétlődik olyan sebességgel, mintha egy gyorsított futószalagon rohanna.
Nem akarok hazamenni.
A mondat pedig egyáltalán nem rázza meg, és ez a leghihetetlenebb még számára is. Annyira nyugodt és békés volt ez a nap, amit itt töltött, távol mindentől és mindenkitől. Nem érdekelte, hogy mi van otthon, hogy miként reagáltak az emberek, és hiába van meg benne ösztönösen a felelősségérzet a gyerekei iránt, hiába ígérte meg Ráhelnek, hogy nem hagyja el, nem úgy, mint a szülei, mégis megtette. Ezek miatt van persze benne egy minimális rossz érzés, de ha belegondol, nem bánja, hogy ezt a lépést megtette. Ez a mai nap olyan volt, ami minden belső vihart, minden lenyelt rossz érzést felszabadított és megnyugtatott.
- Persze.
Nem tudja, hogy mi lesz akkor, ha hazamegy. Nyilván Dwayne már látta a levelet, látta, hogy mit írt benne. Fogalma sincs, hogy egyáltalán mit mondjon neki. Leírta, és eljött. Megtette, és magában érzi, hogy nem akar visszamenni. Nem Dwayne – hez, hanem ahhoz a káoszhoz, ami ezzel jár. A férfivel akar lenni, de már egyáltalán nem biztos benne, hogy a férfi is vele, hiszen lám, hiába tett meg mindent azért, hogy normálisan viselkedjen, hogy Dwayne jól érezze magát mellette, ő megint elmenekült.
- Csak gyorsan összepakolok.
Nem sok idő, maximum egy néma húsz perc, ami után már csukódik is mögöttük az ajtó. Vissza a káoszba.