38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 140 141 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. május 20. 01:15 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Szerencsére hamar tudatosult a lánykában, hogy nincs ébresztő, semmi kötelező dolog sincs kilátásban és zavar sincs az erőben, csak mozgolódás. Hunyorgósan pillogott kicsit, aztán mikor nagyjából felfogta mi a helyzet a legnagyobb nyugalommal próbálkozott meg még visszamászni álmába a lufik közé. Kevés sikerrel, de annyira nem is bánta. Érezte a jó illatot, amire a pocija is egyből éledezni kezdet és vágyakozni. Legrosszabb, pláne, ha valakinek tartania kéne magát a kalóriabevitelhez, de azt két étkezéssel kivégezné rövidtávon. Kivonulás és a reggeli köszöntés közben osztva és szorozva elengedte ezt, majd később ráér megint aggódni ezeken. Mielőtt még elindult volna lecsüccsenni egy gyors puszira visszalépet, aztán el is helyezkedett a kicsikével az ölében.
- Attól engem nem kell félteni, elég rágondolni mondjuk arra, hogy mennyit szövegelnek nekünk mágiatörténeten, azután már estimese sem kell.
Elhúzta a száját, aztán dúdolgatva fogta meg Volt mancsait, hogy az ütemre mozogjanak vele, amit annyira nem tűrt szerencsétlen sokáig, de legalább nem menekült el. Nem baj, majd szépen lassan mindent. A pacsi már majdnem jól ment és két lábon ugrálni is, bár abba rendszeresen belehasalt és aztán hempergés volt a vége. Nem gond, Maja nem adja fel.
- ÚÚÚÚ. Valamiii, őőő… lekvárt, vagy nem, kakaót vagy…- döntésképesebb agyat, de azt mellé, nem rá. Ezen kívül teljesen elgondolkozva grimaszolt. Annyi mindent szeretett volna, amennyi a világon nincs egy pillanat alatt így gyorsan csökkenteni kezdte a listát. Addig, amíg meg nem látta a Nutellát. Impulzusokból élés rulz. - AH AZ OTT NÁLAD!
Nem kiabálgat, csak hangosabb, inkább a lelkessége miatt, közben meg tapsolt egyet a kutyus nózija előtt, aki erre felkapva a fejét szimatolt az asztal irányába egy nyüszítés kíséretében. Megvakargatta a füle mögött, aztán a buksiját simogatva nevetett fel. Eddig Maja ilyen tipikus sidekick volt mindig, ott volt kéznél bármihez, de egy ideje erősen kapja, hogy talán egy picit megerőltethetné a határozottságát, hátha van benne még egy kis erő.
- Igen? Háát jóóó, akkor mit csinálunk, Volt? Körbenyaljuk aput is? - Élénken megvan benne ahogy ő kapta a reggeli köszöntést, ha kell ő is kivitelezi Lewyn, nehogy kimaradjon a buliból, nem még a kutyus. Vigyorogva figyelte a fehér szőrcsomót, miközben fél szemmel felpillogott a sütés, hogy zajlik. Ügyes és okos lány lévén meg akarta várni a végét, meg még a Drága is ideér, szóval addig nem piszkált az asztalon semmit. Amúgy is tiszta kutyás, meg nyálas.
- Ühmhüm. Jengázhatnánk, mondjuk, de még vagy negyven dolgot lehetne, én se tudok választani. Hogy lehet ezt eldönteni? Bah…nem is tudom. Veletek lenni.
Maja részéről a tánc, a karaoke, a párnacsata és a bunkerépítés is éppen annyira felvillanyozó program emellett, mint másnak mondjuk a vidámpark, szóval nem aggódta túl. Jól érezte magát éppen nagyon, így nem nagyon látott akadályt semminek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. május 22. 18:37 | Link

Olivér
Eger, BIRTHDAY


A zene továbbra is üvöltött, vagy legalábbis én úgy éreztem, ugyanis közvetlenül mellettem állt az órási hangfal. A basszus hatására újra meg újra megremegett alattunk az asztal, de nem foglalkoztam vele, jól éreztem magam. Távol a kastélytól, meg a varázslóktól, a barátaim körében megint normálisnak éreztem magamat, nem pedig kívülállónak, pedig aztán...Nem, jobban belegondolva én mindenhol kívülálló voltam, szóval tök mindegy.
Olivér. Először nem is realizálom mi a helyzet, végigsiklik rajta többször a tekintetem, de nem jut el rögtön az agyamig, hogy ott áll a sarokba. Pedig rajta kívül mindenki vibrál, valamiért mégis őt látom a legtisztábban. Azonnal abbahagyom a táncot, leugrom az asztalról és félretolva a többieket odakeveredek elé.
- Örülök, hogy itt vagy. De miért?
Nem is lehettem volna őszintébb. Mit keres itt? Még ismerősöknek is alig vagyunk mondhatók, ráadásul nagyon de nagyon nem azonos szinten mozgunk. Oldalra billentem a fejemet, aminek a hatására lecsúszik róla a műanyag korona a fejemről. Reflexből kapok utána, majd mikor realizálom mennyire béna, inkább visszadobom a többieknek. Annyira fura volt előtte állni, mintha valami rosszat csináltam volna, az aurájának hála meghűlt az ereimben a vér, már egyáltalán nem vigyorogtam olyan szélesen mint az előbb az asztalon. Ezen pedig a nyakamba boruló csöppet sem józan barátnőm se segít. Kikerekedett szemmel figyeli Olivért, majd vigyorogva megindul felé, vagyis megindulna, ha nem ragadnám meg a ruháján keresztül. Nem meglepő, kétség kívül feltűnő jelenség volt, a lányok képtelenek voltak csak úgy elmenni mellette.
- Felejtsd el, felesége van, meg két gyereke.
Két kézzel húzom a ruháját, majd egy gyorsan mozdulattal megfordítom, hogy hajtson szépen a másik irányba, de még távolodva is újra meg újra visszapillant, hátha felkeltette a férfi figyelmét.
- Khm..szóval, hoztál ajándékot?
Széles vigyort eresztek felé, miközben a hátam mögé rejtem a kezeimet. Nem kell rosszul éreznie magát, vagyis, remélem nem olyan lesz mint a faluban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. május 26. 23:17 | Link

Adam Kensington
{még az idei tanév előtti szünetben}
{otthon, gyerekek, otthon}
tavaszi soundtrack (x)

Isten áldja meg azt, aki kitalálta a nyári tavaszi szünetet. Azt is, aki megszervezte azt a fesztivált, amire az egész család átrándult, egyedül hagyva őt itthon. Pláne, mert három majdnem egész nap azt csinál otthon, amit nem szégyell. Mindent egybevéve ez mondjuk csak annyit jelent, hogyha elvégezte a tennivalóit, süteti a hasát a nappal, és bámulja a csillagokat éjjel. Nem az az energiatúltengéses típus. Meg az a fajta, aki oltári házibulikat rendez, ha lehetősége van rá, pedig az most akad. Ejnye, ilyen élményeket kihagyni, ejnye.

Ez a teljes szívvel való semmittevés persze gyakran előfordul a kastélyban is, de olyankor esélye sincs egyedül lenni, annak a nagy valószínűsége nélkül, hogy valaki úgy is mindjárt megjelenik. Itt viszont, az isten háta mögötti falucskában este tizenegykor a kert végében, annyira közel az erdőhöz, hogy fél lábbal rókacsap(d)ában matat, a kutya nem fogja zavarni. Még azok is alszanak, tudniillik.

A már nem is olyan kis navinés tehát döglik egy pléden a semmi és a kukorica mellett, élvezi, hogy itt igen is használhatóak az olyan technikai vívmányok, mint a telefonra csatlakoztatott fülhallgató, és abszolút nem gondol semmire. Szóval, igazából minden olyan, mint máskor. Leszámítva a telefont. Gondolkozni amúgy sem nagyon szokott, persze.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. május 27. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2017. május 27. 23:04 | Link

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x

Mondhatnánk, hogy a kis navinés csak azt hiszi, hogy nem fogják zavarni, ha nem tudnánk pontosan, hogy tényleg nem fogják, hiszen én általában nem szoktam zavarni. Márpedig az érkezésemnek nagy esélye van, tekintve, hogy a közelben járok. Jobban mondva az emberi szem számára felfoghatatlanul gyorsan haladok, átszelve az országot, útba ejtve ennek a falunak a környékét, és ekkor figyelek fel egy ismerősre. Ismerős illat, ismerős légzés, ismerős létezés. Megállok és visszafordulok. Előbbit immár halandó tempóban.
Egy kukoricaföldön sétálok át. Termetemnek köszönhetően a fejem búbja csaknem kilóg a sudár szálak közül is. Egyre közelebb érek a lányhoz, végül kilépek az ültetvényből és lenézek a pléden heverészőre. Megijeszteni valószínűleg nem ijesztem meg, ugyanis gondoskodtam róla, hogy már a kukoricásból való kilépésem előtt érezni kezdje a jelenlétemet.
Végigtekintek a környéken és hamar ráébredek, hogy az otthonában értem őt. A család viszont sehol. Ez talán még szerencsésebb is így. Valljuk be, a szülők jelentős hányadának nem éppen a legkellemesebb bemutatni engem. Az meg mondjuk még rosszabb, ha a kedves anyuka vagy apuka arra sétál ki a kertbe, hogy én ott magasodok a lányuk fölött árnyékszerű, párszáz éves valómban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2017. május 27. 23:48 | Link

Lotti
Eger



Hosszú perceket töltök el a félhomályba húzódva - tényleg hosszú, minimum egy fél életnek tűnik a folyamatos visítás, éneklés meg a dübörgő zene mellett - és egyre inkább bánom, hogy eljöttem. Lehetnék most éppen valami csendes és kihalt helyen is, vagy legalább valahol ahol az átlagkorosztály nem tizennyolc körül mozog, hanem legalább a huszat túllépi.
Korábban sosem tudtam elviselni a kis fiatalkákat meg a folyamatos nyávogásukat, nem is tudom igazán, hogy miért gondoltam úgy, hogy ez megváltozott az elmúlt pár évben. Mert sok gyereksírást hallgattam? Vagy nőhisztit Lexi jóvoltából? Ugyan... Az ehhez képest mind kellemes muzsika volt.
Figyelem Lottit a tömegben, még mindig leginkább rá koncentrálok, nem pedig a "barátnőire". Ahogy elindul felém, csak felvonom a sszemöldökömet, és komolyan fontolóra veszem a gondolatot, hogy hátat fordítok és lelépek mielőtt még ideér. Lehet, hogy jobb lenne minél előbb lezártnak tekinteni ezt az estét. Az idegsejtjeimnek mindenképpen.
- Valamelyik kis barátocskád meghívott - vonom meg a vállamat. Őszintén, fogalmam sincs, hogy melyik volt, annyira nem hagyott bennem mély nyomot a dolog, hogy foglalkozzak vele fél percnél tovább. - Unatkoztam, úgyhogy eljöttem. De ahogy a "buli" kinéz, nemsokára megyek is - teszem még hozzá egy grimasszal, miközben a tinik mellettünk lehúznak egy felest. Húha. Kemény a buli.
Lotti kis barátnőjére aki megkörnyékez, először csak szemöldökömet felvonva nézek, majd a reménykedő pillantásaira felnevetek. Ennyire szánalmas lányocskák maximum a sajnálatomat szokták kiérdemelni, nem pedig az érdeklődésemet felkelteni. Pedig a kislány még Lotti eltántorítása - amin szimplán csak fintorgok egyet, nem szeretem, ha minden jöttment idegen tud a személyes dolgaimról - ellenére is kapva kapna az alkalmon.
- Éppen elég szép ajándék vagyok én, nem gondolod? - nézek rá egy féloldalas vigyorral. Ha már szülinapja van, legalább vele kedves leszek ma este. A barátain úgyis kiélhetem a gúnyomat és emberundoromat, ha szükségesnek érzem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 29. 03:10 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


Jellemző volt rá, valahogy a mágiatörténet dolog nem ért váratlanul. Szinte már vártam is, hogy valami hasonló szöveget benyom, mert hát miért ne? Ez is csak olyan Maja dolog volt, mint az, hogy a gyerek előbb tudott két lábon ugrálva forogni, mint hogy szobatiszta lett volna. Nem is értem, ki töltött vele itthon több időt. Nem gyanús, áááá...
Csak a szemem sarkából láttam, ahogy volt mancsaival doboltak, de aztán csak megingattam kis mosollyal a fejemet.
- Ejj de határozott valaki... - jegyeztem meg enyhe csipkelődéssel a hangomban, miután a harmadik vagy is elhangzott, de közben leszedtem a nutellát a polcról, mert hát ugye én pontosan tudom, hogy mi kell a nőnek. Jött is szinte azonnal a reakció, hogy neki ez kell, én meg csak leraktam az asztalra elé, mielőtt meggondolja magát. - Ez egészen gyors volt. Kevés az édesség a gyengélkedőn?
Közben megjegyeztem, hogy esetleg eldönthetnék, mit is csinálunk ma, lévén, hogy nem apák napja van, hanem gyereknap és akkor már mégis illene valamit, mire felvetette Voltnak, hogy engem is össze kéne nyálazni. Csúnya pillantást vívott ki ezzel, de nem tartott tovább 2 másodpercnél, mert ki kellett szednem a palacsintát, majd egy újabbat szétegyengetni.
- Igen? Körbenyaltok? Többesszám? - nevettem el magam kissé a gondolatra, miközben ismét feléjük pillantottam, Volt pedig lelkesen csóvált egy kicsit.
Végül csak ötletelésbe kezdett és ameddig az eszmefuttatás végére ért, sikerül még két palacsintát kisütni, ezzel nagyjából be is fejeztem, a többi medzsik módon oldja meg magának. Nagyi hasznos tudott lenni varázslat ügyben, legalább addig is letehettem a fenekem.
- Ha akarod, Jengázhatunk, deeee még vettem nektek valamit. Ha megreggeliztetek, majd odaadom, de először nyomás kezet mosni, hercegnő! Egy-kettő - keltem fel, majd intettem a buksimmal. Én is leöblítettem a kezem a mosogatóban. Biztos, ami biztos, csak ezek után ültem le az asztalhoz, hogy azért egy vagy két nutellás palacsintának én is hagyjam magam elcsábítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. május 29. 20:02 | Link

Number one
dress
Az AMS előtt...

Végre! Nem hittem volna, hogy sikerül mindet letudnom. Három hete vadászom a diákokat, akik jövőre szeretnének áthallgatni az AMS-re. A legtöbben csak pár adatot nem adtak meg, vagy nem tudtak leadni, mások meg elég súlyos hiányosságokkal adták le a papírhalmazt. Viszont az igazgató úr azt mondta, hogy mindenkinek, aki jelentkezett, tudnak helyet biztosítani. Ehhez jött hozzá az is, hogy egy utójelentkezést is ki kellett írni, így hát volt még pár köröm, mire minden meglett, de így is büszke vagyok. A hiánypótlást 31-ig kell leadni, és íme, én napokkal előtte itt állok, pontosabban már kifelé sétálok, leadva a hatalmas paksamétát.
Reggel korán érkeztem, most meg már dél felé jár, hiszen elég tisztességgel megéheztem. Viszont mivel ez végleges leadás, ezért ők is minden jelentkező összes papírját egyesével nézték át, és szinte hihetetlen, de nem volt bennük hiba. Mindenki jó eredményeket produkált, jó ajánlásokat gyűjtött, így ebbe se tudtak belekötni. Azért a Bagolykőbe még mindig elég magas színvonalon zajlik az oktatás. Büszke vagyok én is rá, hogy ott tanultam.
Kilépve a fényre, megállok, és magamba szívom a későtavaszi illatáradatot. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a virágokat és a tiszta levegőt. Tudom, hogy egy olyan helyen, mint Pécs, nem nagyon beszélhetünk erről, főleg nem Bogolyfalva után. Viszont most jó itt. Leadtam a könyveket Minának, amiket kért, hogy hozzak el, és felvettem Ráhel itt hagyott cuccait is, így minden megvan, amit a listámra felírtam. Már csak egy normális kajáldát kell találnom, mert ha most vissza kéne hopponálnom Bogolyfalvára, hát lehet, hogy kidobnám a taccsot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. május 29. 20:10 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Nem nagyon akart meglenni az, mit is szeretne igazán. Mármint de, pillanatnyi illatok és éhség dimenziójába ragadva úgy kábé mindent, de aztán sikerült szépen Voltra koncentrálni és a gondolkodásra. Hát, az is ritka, hogy ez utóbbi jelen van nála. Most is igazából addig ért vele, hogy sorolgatott, osztott és szorzott, kicsit összeszégyellte magát a kedvese megjegyzésén, aztán meg szerelmes lett. Márhogy így a harmadik is meglett a lakásban rövidúton. Nyilván az első kettőt senkinek nem kell bemutatni, az egyik a kezei között nyunnyog, a másik vele szembe néz éppen. A harmadik meg az Ő kezében pihen. Világbéke és boldogság kipipálva a listácskán.
- Hááááát. Inkább az ehető, amúgy sem volt sok kedvem enni.  - Grimaszolgatva pillogott jobbra meg balra, nem szívesen emlékezett vissza arra, amiket ott kellet volna enni. Amúgy is attól a lötyitől, amit inni kellett, ha nem akart csendesen haldokolni, minden étvágya elment. Szóval leginkább a semmin élt, nem édességen. Ebből adódóan legalább plusz kilókon sem kell aggódnia, hirtelen az is lecsúszott kicsit, ami addig volt. Mondjuk még pihihét volt a gyengélkedő után, akkor is ellógott már két edzésre még Lewy tanított. Volt is ment vele egyszer, ott tanult egy csomó csudi dolgot vele. Még mondjuk felét se jól, de majd belejön.
- Igen? Mindketten? Magamra is vállalom a dolgot szívesen, de biiiztos Volt is benne lenne, gooondolom. - Stitch megirigyelte volna azt a hatalmas vigyort, amit levágott erre, aztán csicsergett még egy kicsit szeretgetve a fehér szőrpamacsot, aki úgy mostanra ráunt az életére is, meg a bizergálásra. Kicsit kapargatva a navinés combját jelezte, hogy menne dolgára, ő pedig éppen elengedte, mikor a szenzorai leragadtak az ajándék szón. Úúúúú, egyből vinnyogott egy cuki kört, a kezeit az arcához kapva örvendett kicsit, aztán szófogadóan elindult kimosakodni a nyál-kutyiszőr kombinációból. Ezt viszonylag gyorsan meg is oldotta, aztán visszafelé még átkarolta a lengyel vállait és nyomott egy csókot az arcára aztán lecsüccsenve simizte meg a saját hasát.
- Úúúú, ide legalább kettő olyan be fog költözni… - mert a palacsinta jó. Magához is húzta az egyik tányért, aztán szépen elkezdte összekészíteni, hogy aztán már csak hamizni kelljen. Ebben legalább profi volt. Meg egy-két dolgot képes volt megfőzni és sütni is, tökre ügyes a bénasága ellenére!
- Éééés ma eeeeegész nap a miénk vagy, vagy lesz valami dolgod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. május 29. 20:56 | Link



Minden új volt a számára a környéken, Max alig bírt betelni a környék szemrevaló... látványosságaival. Igen, egyértelműen ez a jó szó rájuk. Egyik a másik után billegett végig a folyosón, a szempilláikkal szépen pillogva az irányába. Volt aki után még meg is fordult, hogy szemérmetlenül mérje végig, mintha csak éppen vásárolni lenne. Ez együtt járt vele, soha nem volt más, ez is a személyes bája része volt, amiért annyiszor reccsent jellegzetesen az orra. Az idők során már megszokta ezt az incidenst, olyan rutinja volt már a forrasztásában, mint másnak a cipője kötésében.
Pécs most is napsütésben fürdőzött, ez pedig látható elégedettséggel töltötte el a németet. Ma épp nem kellett előadást tartania, de ez nem gátolta meg abban, hogy az épületben korzózzon fél délután, különböző projektekre hivatkozva, amik természetesen sosem léteztek. A felét olcsó mugli kosztümös filmekből szedte, a másik részleg sokkal inkább a saját agya szüleménye volt. A legtöbbet csak a nagyon szőkék hitték el, de elvétve akadt egy-két egészen ötletes is.
Azóta kénytelen volt elhagyni az épületet élete egyetlen hatalmas szerelme miatt. Muszáj volt ismét éreznie az illatát, az ujjai közt érezni a selymes tapintását. Öles léptekkel vágott át az iskolán, majd a téren is, az emberek nagy részét szinte levegőnek nézve. Természetes, hogy voltak kivételes szépségű hölgyek, akik méltók voltak arra a bizonyos csábító mosolyra, de a többségük fölött elsiklott a pillantása. Nem ezért vagy itt, Max.
És alig pár percbe tellett, ismét egymáséi lettek. Liebhart és a fehércsokis Latte Macchiato.
Innentől állíthatjuk azt, hogy a lelke nem háborgott tovább, mint a tenger, egészen kisimultak rajta a vihar kavarta hullámok. Már csak a kabátját akarta visszaszerezni az előadóból, ahol felejtette, hogy aztán visszatérhessen a pesti szórakozóhelyre, ahol tegnap azt a bizonyos dögös vöröst szédítette a karjai közé. Azonban akadt egy kis probléma, ami az útjába állt, közé és az ajtó közé egész pontosan. Abban a pillanatban, hogy megpillantotta a nőt, lecövekelt, azzal a lendülettel sarkon is fordult és a fejét leszegve figyelte a poharát. Megint elírták a nevét, ezt pedig csak most vette észre. Erről bizony még el kell beszélgessen a pattis, kapafogú kávégépkezelővel.
Azonban a kiváló helyzetfelismerő skillje tudatosította benne, hogy igen, a nő alighanem észrevette már és innen elfutni már gyávaság lenne. Maximillian pedig sosem volt gyáva kukac.
- Ooooh, servus, Tati. Micsoda kellemes meglepetés - a helyzet szülte kényszer, ebben a féloldalasan kifacsarodott pózban is képes volt bájos mosolyt kaparni az arcára. Ezt rendesen beszívtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. május 29. 21:50 | Link

Liebhart...

Előveszem a mobilom, a nővérem vette nekem, fel van rúnázva, így használható bárhol. Pontosabban a vőlegénye vette, csak nem tudja. Én meg nem emlegetem fel neki, hogy amúgy kössz az okostelikét. Nem nagyon szoktam használni, leginkább Eszti néz rajta meséket, meg vannak ilyen játékok, amikkel játszik rajta. Farmot épít, meg ilyenek.
Épp azon elmélkedek, hogy fel kellene töltenem, mielőtt elindulok, mert már most is villog a vészjelzés, hogy tizenkilenc százalékon van. Valahogy nekem elmaradnak ezek a gondolatok, ebből is látszik, hogy mire használom. Leginkább tájékozódni, most is éppen csak azt nézem meg, hogy van-e valami használható, teraszos hely a Király utcában, és míg tölt, felpillantok. Akkor látom meg őt. Csak egy villanásra, és már nincs is ott. Gondolom csak beképzeltem, holott már hónapok óta nem is gondoltam rá. Meggyőztem magam, hogy Eszter apja Kristóf, és kész. Hála Merlinkének, a gyerek se nem Oravecz, se nem Liebhart, inkább olyan, mintha száz százalékban Mácsai lenne. Teljesen ideális, nem is kell ennek másképpen lennie. Visszapillantok a telefonra, és már meg is van, a kívánságaimnak három hely is megfelel, ráadásul az első harmadában az utcának, így nem is kell nagyon beljebb mennem. Épp indulnék, amikor rám köszön, és kis híján elejtem a telefont.
- Höh, Liebhart...
Az első hang a "höh"-re hasonlít leginkább, de nem pont az, inkább ilyen kellemetlen mordulás. Hát mégiscsak ő volt. A fejem tetejéről leveszem a napszemüvegemet, de nem húzom fel, csak nézem őt egy hosszú, vesébe látó pillanatig.
- Az.
Nem tudom viszont kimondani, a legutóbbi alkalommal elég gyorsan lelépett, nem hiszem, hogy sok közünk lenne hozzá, a lányomat meg már meg sem említem.
- Eltévedtél?
Teszem fel a bugyuta kérdést, miközben az orromra illesztem a szemüveget, mintha nem érdekelne, hogy ki is ő és mit keres itt. Pedig érdekel, nagyon is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. május 29. 22:14 | Link

Adam Kensington

Neh, anyukája, ha meglátná Adam-et, még bekiabálna a lánynak, hogy kínáld meg egy pohár sörrel. Mindent a leendő vejért, ugye. Az már mindegy, hogy ki az a vej, csak legyen.

Mindenesetre nem kell megkínálnia a barátját semmivel, és nem feltétlenül azért, mert a kert végében maximum csresznyevirágot tudna adni, meg félméteres kukoricaszárat. Merengése közben oda se figyelve belebámul abba, ami a szeme előtt van, majd immár tudatosan mered bele Adam arcába. Pár pillanat múlva nagyobb meglepetés nélkül gondosan leállítja az éppen játszott dalt (x), kiveszi a fülhallgatót a füléből, és még egyszer felnéz Adam-re. Basszus, de nagyon magas, gyerekek.

- Szia! - közli egyszerűen, és arrébb kígyózik, de semmiképpen sem kecsesen arrébb húzódik a pléden, jelzésértékűen, hogy éppen le lehet heveredni oda, ha a másik úgy gondolja. Igazából el kéne gondolkoznia azon, hogy, már tisztesség ne essék, mégis mi a fészkes fenét keres itt a barátja, de a gondolkozás nem erőssége. Öt év a kastélyban megtanítja az ember lányát arra, hogy hagyján, hogy minden lehetséges, minden simán meg is történik, meglepődni tehát teljesen fölösleges egy dolog. Nem is teszi. És amúgy meg, a csillagnézés közben azon se bámulna el, ha egy őzike rágná meg a kukoricát mindjárt mellette. Igazából, valószínűleg észre se venné - na de egy őzikével ellentétben, Adam-et nagyon nehéz nem észrevenni. Hacsak nem akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. május 29. 22:47 | Link



Vannak pillanatok, amit sem a kávé, sem a napsütés nem tehet szebbé, mert egyszerűen jön egy atombomba-beütésű meglepetés, ami szanaszét robbantja a tökéletességet egy gombafelhőben. Mint mikor két hét fortyogás és szarakodás után a százfűlé főzet buggyan egyet, majd kátrány szerű állagot ölt és az ember dobhatja ki az egészet, üstöstül. Liebhart ezt érezte az ajtóban álló ex-neje láttán. Félreértés ne essék, nem gyűlölte a nőt, egyszerűen nem volt abban az idegállapotban, mikor fel van készülve Mácsaira. Szóval ha nem akadtak volna össze a lábai és önti magát majdnem agyon a pohara tartalmával, kecses léptekkel száguldott volna végig az úton, mint egy rinocérosz, akinek az útjában ember-állat elpusztul. A német azonban teljes mértékben tisztában volt a saját esendőségével a pillanatban és inkább meg sem próbálta a tervet végrehajtani. Szóval lazán visszafordult és még köszönt is, mert ő rettenetesen előzékeny, bizony! Erre mi a válasz?
Abban a pillanatban meg is bánta, hogy nem a futás mellett döntött. A szájában megmaradt az a bizonyos keserű utóíz, alig sikerült visszafojtania azt a bizonyos kikívánkozó grimaszt. A nőn látszott, hogy a pokolba kívánja az exét és Max akkor épp boldogabb is lett volna ott. Ezt az örömöt azonban nem adná meg semmi pénzért Tatianának, így csak a kávéjába kortyolt, immár felé fordulva. A nap épp kellemesen melengette a hátát, mégis volt valami jó a városban.
- Nein, amint az ábra mutatja, céllal érkeztem - vonta meg lazán a vállát, a hangjában szemernyi bizonytalanság sem hallatszott. Sokan azt hihették róla, nem lehet kínos helyzetbe hozni, pedig aztán... Ismerte már annyira az exnejét, hogy legalább halvány sejtése legyen, mikor nemtörődöm a nő és mikor próbál annak tűnni csak.
- Bent felejtettem a kabátomat az előadóban. A zsebében van egy fiola, amit ma még tovább kell adnom, szóval elég fontos. - Nem akarta hozzátenni, hogy hát, nem Kalapkúra bájitalról van szó, nem lenne jó, ha egy indokolatlan diák kezébe kerülne. Liebhart esetében ez szinte mindig magától értetődő. Csak a baj van vele, jobb ha az ember tartja a két lépés távolságot, amit ő ezer örömmel nehezít meg.
- Miért, te mit keresel itt? Vissza az iskolapadba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2017. május 29. 23:12 | Link

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x

Valahogy az az érzésem, hogy akkor sem lepődött volna meg túlzottan a feltűnésemen, ha nem sugalltam volna előre, hogy közel vagyok. Megszokta már, hogy az útjaink keresztezik egymást. Hogy megjelenek, ahogy a csillagok is méltóztatnak olykor előbukkanni az égen úszó felhők mögül. Aztán csak úgy ott vannak a maguk teljes természetességében.
- Szia - viszonzom az üdvözlést mély, selymes hangon. Ennyi erővel a kukoricát is meglengethette volna a szél, ugyanannyira belesimult volna az éjszaka hangulatába, mint a köszönésem. Figyelem az engem hellyel kínáló házigazdát, a lehetőséggel pedig csakhamar élek is. Leereszkedem mellé a plédre és hátradőlök, de csak addig, hogy megtámaszthassak könyökeimen. Térdeim behajlítva. Bakancsaim sarka a füvet nyomja. Alaposan körbenézek a kerten, a ház felé is elnézve kissé, majd a lányra tekintek magam mellett.
- Egyedül? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, ám egyértelmű lehet, hogy egyetlen szavam bővebb érdeklődést foglal magában. Hogyhogy egy maga van itthon? Merre van a családja? Ő miért nem tartott velük? Gyakran övé a ház?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 30. 01:24 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


Valahogy meg tudtam érteni, mikor én a gyengélkedőn voltam, volt, hogy napokat skippeltem ki az evésből, egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. A hangulat nyomasztó volt és még az sem segített, hogy azon a rossz fajta módon méregettek. Mintha azt akarták volna tudni, hogy a tüdőmben vannak-e még szilánkok, vagy hogy mikor kezdek megint vért köhögni. Mint azt az öreget, akinek már megírták a végrendeletét, mert másnap nem kel fel. Hat kilót felejtettem ott abban az ágyban. Ilyen ez, nem mindenki lehet panda, aki feltartott hüvelykujjal szelfizik, teletömött pofazacsival, mert lepaktált a szobatárssal.
- Akkor pláne egyél most... - grimaszoltam kicsit, megrázva a fejem, hogy azt az igazán "kellemes" emléket kirázzam a fejemből. Mondjuk Maja látogatásai sem kerültek a pozitív emlék dobozba, hiába is szeretem a kis lököttet annyira. Szomorú.
Elképzeltem, hogy összenyalnak Volttal és megint kitört belőlem a nevetés a képre. Az a baj, hogy ők ezt teljesen komolyan gondolták, szóval végül csak széttártam a karomat, intve a kezemmel, hogy na jöjjön.
- Majd legfeljebb arcot is mosok reggeli előtt - közöltem szórakozottan, majd kicsit a hajamba túrva vártam, hogyan is dönt a kis duó.
Végül figyeltem, ahogy lerakja a gyereket, ő pedig elrohant a dolgára, nem sokkal később hallottam is a kutyaajtót, majd a sípolást a kert felől.
A lelkesedése egyszerűen imádnivaló volt, a legtöbb nő nincs is képben, az ilyesmi mennyire jól áll nekik. Kissé nyugodtabban szusszantam egyet, majd elvonultam én is kimosakodni a kutyanyálból. Mondjuk nem mentem olyan messzire, mint a kisasszony, így előbb vissza is helyezkedtem a székemre. A kezem a karjára tettem arra a pár pillanatra, kissé elmosolyodva.
- Már ha egyáltalán ehető - nevettem el magam végül, mert hát, az, hogy én megeszem, nem jelent semmit, az időm nagy részét egy falka pasival töltöm. Ha nem lennék élelmes, nem is jutnék néha kajához. - Bár agyonvághatod a nutellával, az sose árt semminek.
Megvártam, ameddig elkészíti a saját kis adagját, azután nyúltam csak be egy részét a mogyorókrémnek. Mivel én vagyok Lewy-f.ckin-Bojarski, megengedtem magamnak három palacsintát. Utána visszatoltam középre az üveget.
- Hm? Ja, nie, ma semmi dolgom, szabit vettem ki, majd edzenek Nowakkal - rándítottam egyet a vállamon. Azt már nem tettem hozzá, hogy ha valakinek nem tetszik, jöjjön oda és megbeszélhetjük az öltözőn kívül is. Utálom, mikor jattot kell hagyni a takarítónőnek a vér miatt. - Szóóóóval, igen, a tiéd vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. május 30. 13:23 | Link

Adam Kensington
(x)

 - Ühüm. - hümmög válaszul, de cserébe elég elégedetten hümmög, mert, nos, tudod, övé itt most minden. Minden szál kukorica, minden békésen kérődző állat, meg az olyan állat is, ami nem kérődzik. Jó, nem mondja, a fél napja elmegy az etetésükkel, de a másik fele megint csak az övé. És mivel vízpart, rendes vízpart, minimum egy nagy tó, nincs a közelben, hát azt a fél napot itt tölti a semmi közepén. Igencsak elégedetten, tegyük hozzá. A falusi idill. És neki még ingyen is van.

 - Még.. másfél napig. - össze kell számolnia gyorsan, az elpilledt agya nem működik valami gyorsan. Szereti ezeket a kis szabadságokat. Csend van, nyugalom, erre erdő, arra még több kukorica, nincs sehol egy kósza szellem, beszélő portré pláne nincs, bár vajon mi történne, ha idekerülne a Bibircsókos Banya pletykás portréja..? Ezt a gondolatot gyorsan félbehagyja, mert hirtelen nagyon szeretné idekeríteni a banya portréját, és az csúnya dolog. Kicsinyes. Pedig de jó lenne..

 - És te? Egyedül? - este tizenegykor vagy nagyon sokat beszél, vagy nagyon keveset. Most is igyekszik egy szóba belesűríteni egy csomó másikat is, és ha esetleg az nem lenne túl érthető, hát ott a testbeszéde meg végső eszközként a hümmögés. Adam úgy is érti. Ő is dekódolja nagyjából a másikat. Akkor meg minek a szükségesnél többet beszélni. Ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. május 30. 19:12 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Be kell vallania, hogy nagyon nem szívesen emlékszik vissza az elmúlt hetekre, és ennek nem csak az étel az oka. Kicsit elhalványul az a vigyor, lassan fejlődik vissza mosollyá, majd egy kisebb grimasszal az is tovaszáll. Nagyon rossz volt, ráadásul rengeteg olyan dolgon malmozhatott a buksijában, amivel csak magát lombozta le. Hiányzott neki minden és mindenki, mindemelett meg még a tünetekkel is küzdött. Sosem töltött még ennyi időt kórházban, még mikor műteni kellett is valamivel, az is maximum egy hét lábadozással járt és kész. Belegondolni is bizarr volt, hogy most mi lelhette azt a darazsat. Csúnya, csíkos veszedelem. Inkább koncentrált a programra, vagyis egyelőre Volttal közös kis tervére, ami úgy tűnt legalább boldogító sikert aratott indíttatásnak. Megemelte még a kapálózások elején a szőrcsomót, közelebb léptek az apuhoz, de az eb letudta az egészet egy kis nyüszítéssel és a nedves nózija odanyomásával a lengyel állához. Maja engedelmesen letette, hogy aztán a körmei kopogását hallatva távozzon tőlük a babu.
- Úúúgy tűnik ez a feladat rám marad. - Milyen szomorú. Nem, mégsem. Huncut mosollyal billegett a sarkain, hogy aztán egy apró csókot követően a vőlegénye ajkaitól s-alakban, pont mint Stitch szokta, körbenyalja szerencsétlen pofiját. Sokszor átfut Maja agyán ezt mégis hogy képes bárki - már úgy rajta kívül - tolerálni és hogy nem menekült még el mellőle a kviddicses. Ez talán rejtély marad még számára is. Vagy csak elhiszi, hogy a szeretet ereje meg a zizzentségi szint idomulása segíti a kapcsolatukat. Aztán nevetve elhajolt és ment is gyorsan dolgára kimosakodni. Villám tempóban sikerült azért, édes, mennyire motiválható egy nő.
- Tuti nagyon jó! - Ezt elmondta volna akkor is, ha nem, de ilyen eset a kanyarban sem volt. Amúgy is, nem az a prímadonna, aki azokat a furi, kisadagos kajákat eszi ilyen meg olyan különlegességekkel. Ez a palacsinta így is ellopta a szívét már. Mármint inkább kikölcsönözte, mert azt ugye már lefoglalták. De ha már ételek… ő megette a homokozóban a homokot is, mikor kisgyerek volt, hát most na. Sőt, egyszer az unokatesója rábeszélte, hogy kóstoljanak meg egy molylepkét. Megállapítása szerint olyan íze van, mint az avas diónak, brr. Soha-soha többet nem akarja az élmént, szegény molylepke. Idő közben ezt inkább nem osztotta meg a férfivel, inkább rákoncentrált az elkészítésre, hogy aztán neki is essen, nagyon kis kulturáltan a két mancsával a kérdése után.
- Ehnéhm… Naaa’ohn fihni. - Majdnem sikerült az enyém szót is érdemben kinyögni, megesik. Teliszájas vigyorral vette a választ tudomásul. Aztán a kezét a szája elé tartva beszélt, mert ugye nem bírta volna ki, még lenyeli a falatot, minek azt. De mégis hogy nézett volna ki. Inkább felkapva a lábait csücsikélt törökülésben a széken, hogy aztán pár falattal később megint járjon a szája.
- Ééééééés, üüühm. Milyen aji?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. május 31. 19:14 | Link


Pécs, a lakásod, kinézet
úgy szeretlek, mint Hömmels szereti egymást

Hangos kopogás kíséri útját, ahogy tűsarkújában magabiztosan lépdelve fordul be Pécs egyik utcáján, göndör tincsei hozzá-hozzácsapódnak vállaihoz. Egyik kezében két kávéspoharat igyekszik a helyükön tartani, másikban a rúnázott telefonját tartja, és még menet közben is éppen azt nyomkodja. Éppen Arlennek pötyög valamiféle választ azzal kapcsolatban, hogy hova tűnt el olyan sietősen. Persze eléggé ferdíti a valóságot és nem is tér ki minden részletre, csak amennyit éppen tudnia kell a bátyjának. Valószínűleg jól sejti, hova tűnt a lány. Ismeri már annyira, hogy tudja.
Mire végez az üzenettel és rányom a küldés gombra, majd lezárja a mobilt, meg is érkezik a ház elé. Alkarján lógó táskájába süllyeszti a mugli eszközt, majd szabad kezével belöki a bejárati ajtót és elindul felfelé a lépcsőn afelé a bizonyos lakás felé. Útközben rápillant a két kávéra, nehogy valami bajuk legyen az úton, majd ahogy felér a megfelelő emeletre a megfelelő ajtóhoz, elegánsan kihúzza, majd ki is fújja magát. Hátradobja göndör tincseit, vet egy pillantást az öltözékére, aztán ujjait ökölbe szorítva finoman kopogtat az ajtón, és hátrál egy lépést, várva a csodát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. május 31. 20:56 | Link



A Föld nevű bolygón néha egészen különös anomáliákra lehet figyelmes az ember, ha tudja, hogy hol keresse. Ilyenek voltak a szivárvány hétfőn, a péntek tizenhárom, mint szerencsés nap, az okos szőke és az, hogy Liebhart éppen elégedett volt. Nem, nem a tökéletes zen állapotban lebegett, mikor minden mindegy, egész egyszerűen csak elengedte a dolgokat. Megtartotta az előadását, aztán mint aki jól végezte dolgát, szépen fogta a kis cuccát és hazament, hogy ledőljön, mielőtt nekivág az éjszakának. Azonban az égiek teljesen máshogy tervezték a délutánját, amiben nem szerepelt sem szunyóka, sem parti. Alig hogy a kusza barna fürtök a párnába préselődtek volna, hogy a gazdájuk békésen elnyúlva bevághassa a kómát, halk, de annál határozottabb kopogás hallatszott az ajtó felől. Leszögezhetjük, hogy a frissen-avatott-egyetemi-tancibá elégedettsége úgy vált köddé, mint a leprikónarany egy kapzsi skót zsebében.
Halk mormogással mászott ki az ágyból, még a saját maga számára is alig érthető szavakat, miközben átvágott a lakáson és egy laza mozdulattal feltépte az ajtót. Pontosan addig a pillanatig tartott a háborgás és az arcára egy már-már lágynak mondható mosoly települt ki csendesen.
- Nocsak, Fräulein. Mit keresel errefelé, ahol a rosszéletű madár se jár? - kérdezte a fejét az ajtó élének támasztva, fél kézzel a falnak támaszkodva. Hiába is próbálta volna tagadni, elégedettséggel töltötte el a látvány. De még milyennel. - Bejössz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. május 31. 21:33 | Link


Pécs, a lakásod, kinézet
úgy szeretlek, mint Hömmels szereti egymást

Kifogástalan külsővel, türelmesen várakozik az ajtó előtt kezében két pohárral, amiket egyébként még mindig öt ujjal fog, nem tízzel, mert nehogy ám megkönnyítse a dolgát. Már majdnem elhinné, hogy mozgást hall odabentről, mikor mobilja megcsörren a táskájában, ő pedig egy elkeseredett sóhajt hallatva áll neki, hogy kikotorja onnan a pittyegő eszközt. Valószínűleg ismét Arlen írt neki, amit nem lenne nagyon muszáj megnéznie, mégis elkezdi keresni a mobilját, mielőtt a bátyja még elkezdene kombinálni, holott Kenzie nagyon jól ismeri már, hogy tudja, ez nem a bátyja szokása. És már majdnem meg is kaparintaná a telefont, amikor lépteket hall a lakásból, az ajtó pedig kinyílik és szembe találja magát Maximillian álmos arcával és kisfiúsan kócos hajával, ami határozottan jóképűbbé teszi a férfit. Ajkai halvány mosolyra húzódnak, majd szabad kezét kihúzza a táskájából és megemeli a két poharat, miközben közelebb lép a férfihoz.
- Hoztam kávét, szóval igen - biccentve válaszol, ujjaival végigsimít a férfi borostás arcán és lábujjhegyre állva - így, magas sarkúban - csókolja meg Liebhartot. Ajkai alig érintik a férfiéit, már tovább is libben, be a lakásba, hogy levágja a táskáját az első székre, amit talál és megpördülve a férfi felé nyújtsa a kávéját. - Elég rosszul nézel ki, csak nem megzavartam a szépítő alvásod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. május 31. 22:32 | Link


Pécs, nálam
Hömmels *-*


Bár a vendég váratlannak számított, Liebhart nagyon kevés alkalommal tessékelt ki az ajtaján kopogtató vendéget. Mert hát ugye illik tudni, a hölgyek nagy része sosem tudta meg, hogy az "úriember" pontosan hol is lakik. Rendben is volt ez így, nem szerette volna, ha ez gyökerestül változik meg.
Szóval ott állt ez a bizonyos egyetemista boszorkánypalánta, egyik kezében a mobillal, a másikban pedig a két kávéval, Maxnak nem akadt ellenvetése az ellen, hogy a lány a küszöbön belülre kerüljön.
- Persze, fogd csak a kávéra! - a nevetése leginkább egy köhögő sakálra emlékeztették a haverjait, de ezt el kellett fogadni, ugyanúgy a része volt, mint az örökké kócos haja, vagy a gyönyörű szép őzike szemei. Azonban a nevetés hamarosan huszadrangúvá redukálódott a német fontossági-listáján, hiszen a lány ajkai az övét súrolták és nem szívesen hagyta volna ezt a lehetőséget veszendőbe menni. Elégedetlenség szikrája lobbant fel a lelkében, amiért annyira hamar vége lett, de csak becsukta az ajtót, hogy lazán nekivesse a vállát.
- Na ja, alighanem lőttek a Schönheit-schlafnak és ez a te hibád. Szóval remélem, hogy kiengesztelsz! - A hangában leplezetlen volt a kihívás, de végül csak elvette a poharat és belekortyolt. Sikeresen, foltmentesen. Legalábbis, egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. június 1. 21:59 | Link


Pécs, a lakásod, kinézet
úgy szeretlek, mint Hömmels szereti egymást

Maximilliant igazából túlságosan is könnyű lenyűgözni. Elég, ha az ember beállít hozzá egy nem túl forró, nem túl hideg kávéval és tulajdonképpen bárki lába elé vetné magát, ha kaphatna még belőle. Legalábbis Kenzie álmaiban biztosan ez történne, ha a valóság nem is lehetne ennyire szép. Sajnos, vagy sem, néha dolgoznia is kell azért, hogy az álmai valóra váljanak, de hát igazán megéri, ha kizárólag csak a végeredményt nézzük.
- Megtettem - aprót bólintva nyom csókot a férfi arcára, majd slisszan el mellette be a lakásba, minél előbb menekülve a szomszédok kíváncsi szemei elől. Még csak az kéne, hogy itt bárki felismerje, aztán menjen a pletyka, ami meg előbb-utóbb valahogy eljutna az egyetemre is, onnan pedig nem lenne megállás.
- És mégis mivel engeszteljelek ki, ha szabad kérdeznem? - féloldalas mosolyra húzza ajkait, aztán kezébe veszi saját poharát, egyelőre azonban még nem kortyol bele a fekete nedűbe. Érdeklődve fürkészi a férfi arcát, mert nagyon is érdekli, hogy hogyan reagál a kávé jól megszokott ízére. - Segítsek talán dolgozatokat javítani, vagy találjak ki egy jó indokot, hogy ellóghasd a következő órádat, esetleg valamelyik pletykás szomszédodnak kéne beadni valami jó sztorit, hogy ne zaklasson? Csupa fül vagyok, mondd csak, mit szeretnél - beszéd közben lassan közelebb lépdel a férfihoz, míg a végére oly közel kerül hozzá, hogy a következő lépéssel cipője sarka a férfi lábfejébe fúródna.
- Na mindegy is, hamarosan úgyis mennem kell, órám lesz - ártatlanul pislog fel Liebhartra, majd hirtelen megpördülve az ablakhoz lépdel. Megigazítja a haját, mielőtt végre belekortyolna a kávéjába, aztán elégedetten morran fel, ahogy megérzi az ismerős ízt. - Nem tudom mondtam-e már, de innen nagyon jó a kilátás, ide kéne raknod valami bútort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 1. 23:35 | Link


Pécs, nálam
Hömmels *-*


Nem volt könnyű dolga az embernek Kenzievel, mert a csinos pofi mellé hasonló méretű arccal rendelkezett, mint Max saját maga. Legalábbis a férfi úgy gondolta, hogy ez megnehezíti a dolgát, mikor szeretne valamit. Hagyta a lányt beljebb fáradni, majd szinte fénysebességgel csukta be az ajtót, hogy megőrizze a privát szférát. A magyar emberek könyörtelen kíváncsiságát nehezen emésztette meg. Az engesztelés mibenléte felmerült a hölgy részéről, mint kérdés, mire a német szemöldöke szinte azonnal felszaladt. Őt ismerve, azt hitte, hogy ez teljesen egyértelmű. Inkább a kávéjába kortyolt és egy apró, elégedett sóhaj csúszott ki az ajkai közül, amint a poharat a dohányzóasztalra helyezte.
- Szerintem nyilvánvaló, hogy a javításban kell a segítség, nincs elég szabadidőm - a férfi hangjából nem hogy csöpögött, rendesen ömlött az irónia. Mióta megírták azokat a vackokat, ki sem vette őket a szekrény aljából, ahol amúgy a cipőit szokta tartani. Még volt két napja rá, hogy kijavítsa őket, mit rontsák a levegőt? Igazából már el is engedte a gondolatot, hiszen a hölgy egy spontán döntés nyomán egészen addig lépkedett, míg a lélegzete Liebhart arcát nem súrolta. Egy pillanatra a gondolkodása komplett zárlatot is rendelt el, csak bámulta a lány ajkait.
Éppen csak hogy előhajolt volna, áthidalva azt a kis távolságot is, mikor a Loveguard család delegációja sarkon fordult és az ablakhoz sétált nézelődni.
- Szóval csak a kávé miatt jöttél? - érdeklődött csendesen, oldalra biccentve kicsit a fejét, végigmérve a lány sziluettjét a beáramló napfényben. Nem sok idő kellett, hogy legyűrje a  nemlétező gátlásait és odasétálva a lány vékony dereka köré fonja a karjait. Az állát a lány vállára támasztotta pár pillanatra, miközben csak rándított egyet a vállán. Bután nézett ki, de biztos volt benne, hogy a lány érezte a gesztust. - Majd veszek ide egy fotelt. Mikor kezdődik az órád, queenie?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. június 2. 17:46 | Link


Pécs, a lakásod, kinézet
úgy szeretlek, mint Hömmels szereti egymást

Szereti ezt csinálni. Nem csak és kizárólag Maximilliannal, de szinte az összes férfival, akivel nem áll valamilyen szinten rokonságban. Szereti tanulmányozni az arckifejezéseiket, testbeszédüket, és nagyon is érdekesnek tartja mindezeket.
- Te szegény ember - sajnálkozva pillant fel rá és igyekszik a lehető legjobban megjátszani magát. - Nem is értem, miért megy az ember önszántából tanárnak. Tele van stresszel, a stressz pedig nem tesz jót a szépségnek - fontoskodva jegyzi meg, kissé eltérve az eredeti témájuktól bár.
Ha a férfiakkal szeret játszani, Maximilliannal egyenesen imád. Belebámul azokba a nagy szemekbe, szinte elszívja előle a levegőt, olyan közel áll hozzá, majd mielőtt még a férfi mozdulhatna, már el is lép onnan. Nem rázza magát, nem jár feltűnően, csak megnöveli kettejük között a távolságot, hogy megnézze, mennyire baj, amiért félbeszakította a délutáni pihenőt.
- Csak a kávé miatt - mosolyogva kortyol ismét a poharából, amire kissé rá is szorít, mikor megérzi a dereka körül a férfi kezeit. Az érintésére elégedetten húzza ki magát, aztán lepakolja a poharát az ablakpárkányra. - Feltétlenül. Aztán bámulhatod majd te is a szomszédokat a ház előtt, akkor legalább nem fogsz unatkozni - kuncogva ignorálja pár pillanatig Maximillian kérdését, még a fejét is nemlegesen ingatja hozzá.
- Nem tudom, és... - félbeszakítva magát fordul meg a férfi karjai között, kezeit annak arcára csúsztatja és húzza közelebb magához, hogy ajkait rátapassza a másikéra. - nagyon nem is érdekel. Úgysem bírom a tanárt - csak annyi időre szakad el tőle, hogy válaszolhasson a feltett kérdésre, aztán már húzza is ismét közelebb magához a férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 3. 09:45 | Link

Liebhart

- Szegény, ááártatlan nők, vagyis célok.
Nem szívesen vallom be, hogy én is egy ilyen „cél” voltam, sőt mi több, én feleség is, nem csak cél, bár a vége úgyis ugyanaz lett…párszor. A házasságaim nagy része miatta ment tönkre, azért mert felbukkant, és felborított mindent. Pedig lehettem volna háziasszony, jó feleség, természetbarát, sportoló, de mégsem lettem egyik sem, mert mindig jött ő, és felborított mindent. A világom – ha nem is teljesen –, de éppen kezdett helyreállni, és annyira, de annyira törvényszerű volt, hogy meg fog jelenni benne. Csak azt hittem, előbb lesz egy férfi, akinek az oldalán majd kikötök, és akkor érkezik meg ő. Ezek szerint elég csak gyengédebben éreznem egy férfi iránt, és máris itt van.
- Azok a sötét ügyletek, Maximilian.
Húzom el a számat, és szűkítem össze a szemeimet. Ez utóbbit azonban meg is szüntetem hamar, mert félek attól, hogy a szarkalábak ideje korán megérkeznek. Még csak harmincegy vagyok, de érzem, hogy érkezik az elkerülhetetlen. Felpillantok az épületre. Ennyi idős fejjel nem tartom valószínűnek, hogy beült volna az iskolapadba, bár a nőkért valószínűleg megtenné, sokkal inkább az a félelmem, hogy oktatni kezdett itt, és akkor bizony nem kizárt, hogy azok között is akadni fog pár „új ismeretsége”, akiknek jelenleg a jelentkezési lapjait leadtam. A féltékenység egy pillanat alatt szétárad benne, majd szinte azonnal jön a bűntudat is. Nem tartozom hozzá, már nagyon régóta nincs közöm a férfihoz, így féltékenynek sincs jogom lenni. Nem ő volt életem első nagy szerelme, de ő volt az első, akivel össze akartam kötni az életem. Bűntudatom van, mert az első nagy szerelem, a legjobb barátom iránt zavarosak az érzéseim, bűntudatom, mert tudom, hogy képes lennék újra elgyengülni, ha a férfi egy lépéssel közelebb lépne. És bűntudatom, mert van otthon egy kislány, aki néha még kérdezi, hogy miért nem látogatja őt az apukája, akiről tudom, hogy nem is biztos, hogy az apja, mert az apja lehet, hogy épp az előttem álló férfi.
~ Sosem derül ki. ~
Győzöm meg magam a dologról, és a gondolatot is olyan mélyre elrejtem, mintha nem is létezne sosem. A lányom az enyém, az én gyerekem, én nevelem, és senkinek sincs joga beleszólni ebbe. Kristóf elhidegült tőle, csak az új felesége érdekli, Max pedig alkatilag alkalmatlan érett emberként viselkedni. Eszti szeretetben fog felnőni, apa nélkül.
- Nem, dolgozom. Nem itt, egy másik iskolában, ahonnan jelentkezéseket hoztam el. Viszont most már mennem kell, várnak rám otthon. Gondolom neked is menned kell a bájitalod miatt.
Nem könnyen, de végül is megteszem azt a bizonyos lépést, elindulok arra, amerre a kiválasztott étterem van, mondjuk, éhes már nem vagyok, csak haza akarok jutni. Mégis visszafordulok, és biccentek egyet felé. Azért bunkó nem vagyok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2017. június 6. 00:09 | Link

Anna
éjjel | Rozsoséknál |    |  x

Még másfél napig kizárólagos ura a családi birtoknak és láthatóan igen büszke is erre. Olykor nagyobb dolog az ilyesmi, mint hinnénk. Nem csak a szabadság van vele, de a felelősség is, ami miatt aztán méltán düllesztheti ki bárki a mellkasát, hiszen megcsinálta. Véghez vitte mindazt, ami máskor mások feladata. Talán többeké. Nem is beszélve arról, hogy ilyenkor neki kell vigyáznia mindenre.
- A horvát partokról jövök. Egy vonósnégyes lépett fel Vrbnikben - bólintok a kis navinés kérdésére. Szokásomhoz híven egy koncert, kulturális történés miatt hagytam el az országot. Noha szigorúan véve nehezen nevezhető koncertnek az, amit ebben a helyes kis tengerparti ivóban rendeztek. Egyesek bazseválásnak mondanák, míg mások éttermi háttérzenének. Kevesen figyelnek csak fel rá, miben is van részük. Pedig nem kell szakavatott fülnek lenni, hogy tudd, ha nagybetűs Zenészek játszanak neked, akik miatt érdemes naplemente után rögvest útra kelni, hogy egyetlen hangról se maradj le.
Szusszanva tekintek ismét körbe. Igazi áldott, falusi béke ül a vidéken.  Olyan, amitől az emberek nagy része rögvest a falnak menne. Tény, nem mindig egyszerű átadni magad ennek, azonban meg kell tanulnod megtenni. Muszáj megállni néha és csak létezni. Ez a mi kis párosunknak kiválóan megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. június 12. 08:12 | Link

Adam Kensington

 - Ó, de jó. - ez a maximum tőle, de ennyibe is bele tud passzírozni irigységet, ámulatot, meg hm, még több irigységet. Adam itt jár-kel már 700 éve (x) és még mindig el tudja foglalni magát. Mi több, talál olyasmit, ami érdekli. A fene. Nem siet sehova, mert minek, ideje, mint a tenger; szépen kiválaszt valami senki által nem ismret, hipster programot, és elmegy, és őszintén élvezi. Hát lehet ezt nem csodálni? Az átlagos embernek egy élet is teli van üres idővel, unatkozással, és csendes megőrüléssel; Adam ezt vagy elkerüli, vagy már rég túl jár rajta. Arról nem is beszélve, hogy olyasmi, mint hogy kötelességek, pénz, miegyéb, nem igazán köti meg a kezét. Övé az egész világ.

Egy pár mekegés szól bele az éjszakába; a lányka kötelességtudóan megemelinti a fejét egy centire, de mivel nem tűnik úgy, hogy bármi is lenne itt, ami komolyabban fenyegetne öt félméteres szarvú kecskét meg egy adag még nagyobb szarvú juhot, szépen vissza is ejti a fejecskéjét. Ha mégis lenne, túl sokat úgy se tudna kezdeni vele, mert egy vézna emberkétől nem ijedne meg, akármi is legyen az, nem?

 - Nézd, telihold van. - mutatja a nyilvánvalót, és szépen tovább élvezi ezt a meglehetősen furcsán összejött esti heverészést. Nem nagyon tudta eddig elképzelni Adam-et a kertjükben, de lám. Éppen beljebb is jöhet, ha már így benne van. Most lehet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 13. 17:07 | Link



Ha lett volna kicsi szíve, amit mások összetörhetnek, most odakapott volna, jelezve a találatot Tati részéről. De ugye Liebhart nehéz eset, meglehetősen retardált is, szóval ez inkább csak az egoját legyezgette, nem pedig az érzelmeit vette célba faltörőkosként.
- Így is mondhatjuk, hogyha így jobban tetszik - egy elegáns kézmozdulattal jelezte, hogy részéről elengedi a dolgot, nem fog ilyeneken összekapni a nővel. Mondhatjuk, hogy változott, mióta a váláson túl voltak. Nem sokat, de azt látványosan csinálta.
Az üzlet mindig is előkelő helyen szerepelt a fontossági sorrendjében, mert az üzlet pénzt hoz, a pénz sikert, a siker pedig nőket. Persze, lerövidíthetnénk annyira is, hogy a pénz pedig nőket, mert így is kifogástalanul működött az egyenlet.
- Mint a lelkem, tudom. Nem sötét, egy cseppet sem. Akkor nem itt csevegnék veled, hanem sprintben vágtam volna végig a folyosón - rántott egyet a vállán, lazábban, mint egy kosaras csávó a környékről. Nem tudta az ilyesmi meghatni, más értékrenddel rendelkezett, mint a legtöbb ismerőse és igen, más talán sötét ügyletnek nevezte volna. Neki ez egy átlag szerda este lesz.
Egy pár pillanatig az egyik lábán állt, majd a másikra helyezte át a súlyt, párszor végighúzva a mutatóujját a kávéspohár szélén. Amolyan pótcselekvés volt ez a részéről, amit nem akart és nem is tudott elhagyni már egy jó ideje.
A tény, hogy Tatiana menekülőre fogta, széles vigyort engedett a férfi arcára telepedni. Ez azt jelentette, hogy ezt a játszmát éppen ő nyerte meg. Hiszen még mindig itt áll és nem vágtak hozzá edényeket sem, csupán a pécsi szellő borzolta meg kissé a kusza csodabarna tincseket.
- Menj csak. Látjuk még egymást, Bella - kacsintott a nőre csalfa vigyorral, hogy aztán hátra sem pillantva lépjen be az iskola kapuján, mert tényleg nem ártott volna, ha az elkövetkezendő egy-két órában senkinek a szíve nem fejezi be a dibi-dobogást.

//köszönöm a játékot //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 13. 18:40 | Link


Pécs, nálam
Hömmels *-*


Hogy miért ment Max tanárnak? Részben azért, mert nem féltette a szépségét. Huszadrangú tényező volt, alapelv, hogy bizony a sérülések csak vonzóbbá teszik a pasit. Míg aurorként elveszítheted a fél kezed és az bizony nem vonzó, addig méregkeverőként legfeljebb rádfröccsen valami és jobb esetben hagy maga után egy égett foltot. Ilyenből volt pár Liebharton, mert bár eltüntethette volna, ugyan minek tenné?
- Legközelebb kétszer meggondolom, mielőtt komolyan megcselekszem valamit.
De őszintén? Eddig nagyon is élvezem a dolgot
- még csak nem is lódított. Sok pozitívumot tudott felhozni az egyetem neve alatt, Kenzie viszont az élen járt ebben. Ahogyan másban is igen jó volt, legfőképp abban, hogyan menjen a "professzor" agyára.
A kezét a dereka köré fonva szívtam be mélyen a lány illatát, hogy aztán ő is kipillantson az ablakon. Sajnálatos, de nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy tartósan lekösse a figyelmét.
- Tudod, mindenkinek kell egy... két hobbi, amivel elüti az idejét - gyorsan korrigált, elvégre neki már volt szabadidős elfoglaltsága, nem is egy. De néha még így is vannak unalmas pillanatai, mikor képtelen bármit is kitalálni, talán arra alkalmas lenne az a bizonyos fotel az ablak előtt. Hogy azt az űrt kitöltse.
Azonban most éppen nem akadt ilyen problémája, hiszen Kenzie felé fordult és szinte már elegánsan felejtette az ajkait a németén. A válasz lassabban került feldolgozásra, mint mondjuk egy perccel korábban történt volna, de így is elégedettséggel töltötte el. Alig bírta visszafojtani azt a bizonyos mosolyt, miközben az egyik keze a lány derekán maradt, a másikat a tarkójáig vezette fel a gerince mentén, csak hogy még közelebb húzza.
- Még szerencse... - jegyezte meg pimaszul, mikor már a levegő hiánya okozta probléma miatt el kellett hajoljon. - Új ágyneműt vettem a svédeknél, van kedved megnézni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2017. június 14. 00:16 | Link

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x

Mondjuk azt, hogy túl vagyok azon, hogy unatkozzak. Bár sokkal inkább arról van szó, hogy köteleztem magam rá, hogy elfoglaljam magam. Tény, halandóként is mindig találtam tenni- és élveznivalót, azonban ez az örökkévalóságban tényleg más. Tényleg végleg bele lehet fásulni. Mondanám, hogy én a belefásultságon már túl vagyok, ami abban az esetben igaz is, ha ezt úgy értjük, hogy elértem és benne létezem évszázadok óta. Boldogság? Önfeledtség? Esélyem sincs ezekre, ha csak nem éppen vért iszom. Azonban nem táplálkozhatok folyton. Ez a magam és mások érdeke egyaránt. Úgyhogy meg kell találjam a többi jót, hiába nem adnak azok olyan mértékű kielégülést és örömöt, mint a fogaimat emberekbe mélyeszteni. Élni kell, más esély nincs, ezt a bizonyos életet pedig meg kell becsülni, tartson mindössze pár évekig akár, vagy éppen -mint esetemben- korokon át.
Elpillantok én is az állatok felé. Igazából most nem lenne akkora nagy gond,
ha valaki vagy valami fenyegetné őket. Lehet, a kis navinés nem ijesztené el az illetékteleneket, szerény személyem azonban minden bizonnyal igen.
Tennék róla, hogy úgy legyen. Azonban erre most valószínűleg nem kell sor kerüljön. Szerencsére. Kár lenne ezért a nyugalomért.
Apró bólogatással nézek el az említett Hold felé. Valóban teli. Igazán kellemes az este. Különben pedig szívesen körbenéznék a Rozsos rezidencián, ha már így itt vagyok és nincs senki a házban, akinek kellemetlen lenne a jelenlétem. Ez persze nem kötelező, azonban kapni fogok a lehetőségen, amennyiben a lány felveti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 14. 03:20 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


Volt csak akkor volt arconnyalásos kedvében, mikor senki nem vágyott rá, de akkor megállás nélkül sóvárgott utána. Most pedig megbökdösött az orrával és ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Na, nem így a menyasszonyom!
Aztán a  puszit követően jött is a nyálcsík, belőlem meg kitört a röhögés, miközben a csuklómmal törölgettem az arcomat.
- Igazán köszönöm, nem is tudom mihez kezdtem volna enélkül - nevetgéltem, de aztán elügettem a mosogató felé, hogy megmossam a kezemet, sőt, ha már egyszer itt vagyunk, akkor esetleg az arcomat is. Mégiscsak reggeli, illene tisztán asztalhoz ülni, vagy legalábbis megpróbálni valami ahhoz nagyon hasonlót.
Bírtam a lelkesedést, amivel Maja a kajálásokhoz viszonyult. Sokkal jobban élveztük mindketten, ha elviszem mondjuk egy grillkajáldába, ahol az ember teletömheti magát nem normális módon, finom kajákkal, mint azt, mikor beülünk valahova, ahol az étlaphoz külön szótár is szükséges. Az ilyesmi pedig ritka, szóval, gyorsan kellett az a gyűrű.
- Imádlak, tudod? -  nevettem el magam, amint ő befejezte a mondatot és nem sokkal később kattant is a mobilom fényképezője. Az ilyen pillanatokkal egyszerűen nem bírtam betelni, annyira zizi volt, hogy nem tudtam nem odalenni érte.
Én is enni kezdtem, de ez csak addig tartott, míg meg nem kérdezte, hogy milyen aji. A szemem forgattam, mert ugye képtelen lenne három palacsintányi időintervallumot kibírni, neki most kellett tudni. Szóval a legtitkosabb rejtekhelyemhez sétáltam és kis nyújtózkodással levettem a szekrény tetejéről a csomagot.
- Tessék, piszkáld, rázogasd, csinálj vele, amit akarsz, de csak evés után bonthatod ki - közöltem az asztalra rakva az ezüst papíros kis csodát. Aztán teljes lelki nyugalommal ismét enni kezdtem, mintha mi sem történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 140 141 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek