36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. május 29. 20:02 | Link

Number one
dress
Az AMS előtt...

Végre! Nem hittem volna, hogy sikerül mindet letudnom. Három hete vadászom a diákokat, akik jövőre szeretnének áthallgatni az AMS-re. A legtöbben csak pár adatot nem adtak meg, vagy nem tudtak leadni, mások meg elég súlyos hiányosságokkal adták le a papírhalmazt. Viszont az igazgató úr azt mondta, hogy mindenkinek, aki jelentkezett, tudnak helyet biztosítani. Ehhez jött hozzá az is, hogy egy utójelentkezést is ki kellett írni, így hát volt még pár köröm, mire minden meglett, de így is büszke vagyok. A hiánypótlást 31-ig kell leadni, és íme, én napokkal előtte itt állok, pontosabban már kifelé sétálok, leadva a hatalmas paksamétát.
Reggel korán érkeztem, most meg már dél felé jár, hiszen elég tisztességgel megéheztem. Viszont mivel ez végleges leadás, ezért ők is minden jelentkező összes papírját egyesével nézték át, és szinte hihetetlen, de nem volt bennük hiba. Mindenki jó eredményeket produkált, jó ajánlásokat gyűjtött, így ebbe se tudtak belekötni. Azért a Bagolykőbe még mindig elég magas színvonalon zajlik az oktatás. Büszke vagyok én is rá, hogy ott tanultam.
Kilépve a fényre, megállok, és magamba szívom a későtavaszi illatáradatot. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a virágokat és a tiszta levegőt. Tudom, hogy egy olyan helyen, mint Pécs, nem nagyon beszélhetünk erről, főleg nem Bogolyfalva után. Viszont most jó itt. Leadtam a könyveket Minának, amiket kért, hogy hozzak el, és felvettem Ráhel itt hagyott cuccait is, így minden megvan, amit a listámra felírtam. Már csak egy normális kajáldát kell találnom, mert ha most vissza kéne hopponálnom Bogolyfalvára, hát lehet, hogy kidobnám a taccsot.
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. május 29. 20:56 | Link



Minden új volt a számára a környéken, Max alig bírt betelni a környék szemrevaló... látványosságaival. Igen, egyértelműen ez a jó szó rájuk. Egyik a másik után billegett végig a folyosón, a szempilláikkal szépen pillogva az irányába. Volt aki után még meg is fordult, hogy szemérmetlenül mérje végig, mintha csak éppen vásárolni lenne. Ez együtt járt vele, soha nem volt más, ez is a személyes bája része volt, amiért annyiszor reccsent jellegzetesen az orra. Az idők során már megszokta ezt az incidenst, olyan rutinja volt már a forrasztásában, mint másnak a cipője kötésében.
Pécs most is napsütésben fürdőzött, ez pedig látható elégedettséggel töltötte el a németet. Ma épp nem kellett előadást tartania, de ez nem gátolta meg abban, hogy az épületben korzózzon fél délután, különböző projektekre hivatkozva, amik természetesen sosem léteztek. A felét olcsó mugli kosztümös filmekből szedte, a másik részleg sokkal inkább a saját agya szüleménye volt. A legtöbbet csak a nagyon szőkék hitték el, de elvétve akadt egy-két egészen ötletes is.
Azóta kénytelen volt elhagyni az épületet élete egyetlen hatalmas szerelme miatt. Muszáj volt ismét éreznie az illatát, az ujjai közt érezni a selymes tapintását. Öles léptekkel vágott át az iskolán, majd a téren is, az emberek nagy részét szinte levegőnek nézve. Természetes, hogy voltak kivételes szépségű hölgyek, akik méltók voltak arra a bizonyos csábító mosolyra, de a többségük fölött elsiklott a pillantása. Nem ezért vagy itt, Max.
És alig pár percbe tellett, ismét egymáséi lettek. Liebhart és a fehércsokis Latte Macchiato.
Innentől állíthatjuk azt, hogy a lelke nem háborgott tovább, mint a tenger, egészen kisimultak rajta a vihar kavarta hullámok. Már csak a kabátját akarta visszaszerezni az előadóból, ahol felejtette, hogy aztán visszatérhessen a pesti szórakozóhelyre, ahol tegnap azt a bizonyos dögös vöröst szédítette a karjai közé. Azonban akadt egy kis probléma, ami az útjába állt, közé és az ajtó közé egész pontosan. Abban a pillanatban, hogy megpillantotta a nőt, lecövekelt, azzal a lendülettel sarkon is fordult és a fejét leszegve figyelte a poharát. Megint elírták a nevét, ezt pedig csak most vette észre. Erről bizony még el kell beszélgessen a pattis, kapafogú kávégépkezelővel.
Azonban a kiváló helyzetfelismerő skillje tudatosította benne, hogy igen, a nő alighanem észrevette már és innen elfutni már gyávaság lenne. Maximillian pedig sosem volt gyáva kukac.
- Ooooh, servus, Tati. Micsoda kellemes meglepetés - a helyzet szülte kényszer, ebben a féloldalasan kifacsarodott pózban is képes volt bájos mosolyt kaparni az arcára. Ezt rendesen beszívtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. május 29. 21:50 | Link

Liebhart...

Előveszem a mobilom, a nővérem vette nekem, fel van rúnázva, így használható bárhol. Pontosabban a vőlegénye vette, csak nem tudja. Én meg nem emlegetem fel neki, hogy amúgy kössz az okostelikét. Nem nagyon szoktam használni, leginkább Eszti néz rajta meséket, meg vannak ilyen játékok, amikkel játszik rajta. Farmot épít, meg ilyenek.
Épp azon elmélkedek, hogy fel kellene töltenem, mielőtt elindulok, mert már most is villog a vészjelzés, hogy tizenkilenc százalékon van. Valahogy nekem elmaradnak ezek a gondolatok, ebből is látszik, hogy mire használom. Leginkább tájékozódni, most is éppen csak azt nézem meg, hogy van-e valami használható, teraszos hely a Király utcában, és míg tölt, felpillantok. Akkor látom meg őt. Csak egy villanásra, és már nincs is ott. Gondolom csak beképzeltem, holott már hónapok óta nem is gondoltam rá. Meggyőztem magam, hogy Eszter apja Kristóf, és kész. Hála Merlinkének, a gyerek se nem Oravecz, se nem Liebhart, inkább olyan, mintha száz százalékban Mácsai lenne. Teljesen ideális, nem is kell ennek másképpen lennie. Visszapillantok a telefonra, és már meg is van, a kívánságaimnak három hely is megfelel, ráadásul az első harmadában az utcának, így nem is kell nagyon beljebb mennem. Épp indulnék, amikor rám köszön, és kis híján elejtem a telefont.
- Höh, Liebhart...
Az első hang a "höh"-re hasonlít leginkább, de nem pont az, inkább ilyen kellemetlen mordulás. Hát mégiscsak ő volt. A fejem tetejéről leveszem a napszemüvegemet, de nem húzom fel, csak nézem őt egy hosszú, vesébe látó pillanatig.
- Az.
Nem tudom viszont kimondani, a legutóbbi alkalommal elég gyorsan lelépett, nem hiszem, hogy sok közünk lenne hozzá, a lányomat meg már meg sem említem.
- Eltévedtél?
Teszem fel a bugyuta kérdést, miközben az orromra illesztem a szemüveget, mintha nem érdekelne, hogy ki is ő és mit keres itt. Pedig érdekel, nagyon is.
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. május 29. 22:47 | Link



Vannak pillanatok, amit sem a kávé, sem a napsütés nem tehet szebbé, mert egyszerűen jön egy atombomba-beütésű meglepetés, ami szanaszét robbantja a tökéletességet egy gombafelhőben. Mint mikor két hét fortyogás és szarakodás után a százfűlé főzet buggyan egyet, majd kátrány szerű állagot ölt és az ember dobhatja ki az egészet, üstöstül. Liebhart ezt érezte az ajtóban álló ex-neje láttán. Félreértés ne essék, nem gyűlölte a nőt, egyszerűen nem volt abban az idegállapotban, mikor fel van készülve Mácsaira. Szóval ha nem akadtak volna össze a lábai és önti magát majdnem agyon a pohara tartalmával, kecses léptekkel száguldott volna végig az úton, mint egy rinocérosz, akinek az útjában ember-állat elpusztul. A német azonban teljes mértékben tisztában volt a saját esendőségével a pillanatban és inkább meg sem próbálta a tervet végrehajtani. Szóval lazán visszafordult és még köszönt is, mert ő rettenetesen előzékeny, bizony! Erre mi a válasz?
Abban a pillanatban meg is bánta, hogy nem a futás mellett döntött. A szájában megmaradt az a bizonyos keserű utóíz, alig sikerült visszafojtania azt a bizonyos kikívánkozó grimaszt. A nőn látszott, hogy a pokolba kívánja az exét és Max akkor épp boldogabb is lett volna ott. Ezt az örömöt azonban nem adná meg semmi pénzért Tatianának, így csak a kávéjába kortyolt, immár felé fordulva. A nap épp kellemesen melengette a hátát, mégis volt valami jó a városban.
- Nein, amint az ábra mutatja, céllal érkeztem - vonta meg lazán a vállát, a hangjában szemernyi bizonytalanság sem hallatszott. Sokan azt hihették róla, nem lehet kínos helyzetbe hozni, pedig aztán... Ismerte már annyira az exnejét, hogy legalább halvány sejtése legyen, mikor nemtörődöm a nő és mikor próbál annak tűnni csak.
- Bent felejtettem a kabátomat az előadóban. A zsebében van egy fiola, amit ma még tovább kell adnom, szóval elég fontos. - Nem akarta hozzátenni, hogy hát, nem Kalapkúra bájitalról van szó, nem lenne jó, ha egy indokolatlan diák kezébe kerülne. Liebhart esetében ez szinte mindig magától értetődő. Csak a baj van vele, jobb ha az ember tartja a két lépés távolságot, amit ő ezer örömmel nehezít meg.
- Miért, te mit keresel itt? Vissza az iskolapadba?
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 3. 09:45 | Link

Liebhart

- Szegény, ááártatlan nők, vagyis célok.
Nem szívesen vallom be, hogy én is egy ilyen „cél” voltam, sőt mi több, én feleség is, nem csak cél, bár a vége úgyis ugyanaz lett…párszor. A házasságaim nagy része miatta ment tönkre, azért mert felbukkant, és felborított mindent. Pedig lehettem volna háziasszony, jó feleség, természetbarát, sportoló, de mégsem lettem egyik sem, mert mindig jött ő, és felborított mindent. A világom – ha nem is teljesen –, de éppen kezdett helyreállni, és annyira, de annyira törvényszerű volt, hogy meg fog jelenni benne. Csak azt hittem, előbb lesz egy férfi, akinek az oldalán majd kikötök, és akkor érkezik meg ő. Ezek szerint elég csak gyengédebben éreznem egy férfi iránt, és máris itt van.
- Azok a sötét ügyletek, Maximilian.
Húzom el a számat, és szűkítem össze a szemeimet. Ez utóbbit azonban meg is szüntetem hamar, mert félek attól, hogy a szarkalábak ideje korán megérkeznek. Még csak harmincegy vagyok, de érzem, hogy érkezik az elkerülhetetlen. Felpillantok az épületre. Ennyi idős fejjel nem tartom valószínűnek, hogy beült volna az iskolapadba, bár a nőkért valószínűleg megtenné, sokkal inkább az a félelmem, hogy oktatni kezdett itt, és akkor bizony nem kizárt, hogy azok között is akadni fog pár „új ismeretsége”, akiknek jelenleg a jelentkezési lapjait leadtam. A féltékenység egy pillanat alatt szétárad benne, majd szinte azonnal jön a bűntudat is. Nem tartozom hozzá, már nagyon régóta nincs közöm a férfihoz, így féltékenynek sincs jogom lenni. Nem ő volt életem első nagy szerelme, de ő volt az első, akivel össze akartam kötni az életem. Bűntudatom van, mert az első nagy szerelem, a legjobb barátom iránt zavarosak az érzéseim, bűntudatom, mert tudom, hogy képes lennék újra elgyengülni, ha a férfi egy lépéssel közelebb lépne. És bűntudatom, mert van otthon egy kislány, aki néha még kérdezi, hogy miért nem látogatja őt az apukája, akiről tudom, hogy nem is biztos, hogy az apja, mert az apja lehet, hogy épp az előttem álló férfi.
~ Sosem derül ki. ~
Győzöm meg magam a dologról, és a gondolatot is olyan mélyre elrejtem, mintha nem is létezne sosem. A lányom az enyém, az én gyerekem, én nevelem, és senkinek sincs joga beleszólni ebbe. Kristóf elhidegült tőle, csak az új felesége érdekli, Max pedig alkatilag alkalmatlan érett emberként viselkedni. Eszti szeretetben fog felnőni, apa nélkül.
- Nem, dolgozom. Nem itt, egy másik iskolában, ahonnan jelentkezéseket hoztam el. Viszont most már mennem kell, várnak rám otthon. Gondolom neked is menned kell a bájitalod miatt.
Nem könnyen, de végül is megteszem azt a bizonyos lépést, elindulok arra, amerre a kiválasztott étterem van, mondjuk, éhes már nem vagyok, csak haza akarok jutni. Mégis visszafordulok, és biccentek egyet felé. Azért bunkó nem vagyok.

Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 13. 17:07 | Link



Ha lett volna kicsi szíve, amit mások összetörhetnek, most odakapott volna, jelezve a találatot Tati részéről. De ugye Liebhart nehéz eset, meglehetősen retardált is, szóval ez inkább csak az egoját legyezgette, nem pedig az érzelmeit vette célba faltörőkosként.
- Így is mondhatjuk, hogyha így jobban tetszik - egy elegáns kézmozdulattal jelezte, hogy részéről elengedi a dolgot, nem fog ilyeneken összekapni a nővel. Mondhatjuk, hogy változott, mióta a váláson túl voltak. Nem sokat, de azt látványosan csinálta.
Az üzlet mindig is előkelő helyen szerepelt a fontossági sorrendjében, mert az üzlet pénzt hoz, a pénz sikert, a siker pedig nőket. Persze, lerövidíthetnénk annyira is, hogy a pénz pedig nőket, mert így is kifogástalanul működött az egyenlet.
- Mint a lelkem, tudom. Nem sötét, egy cseppet sem. Akkor nem itt csevegnék veled, hanem sprintben vágtam volna végig a folyosón - rántott egyet a vállán, lazábban, mint egy kosaras csávó a környékről. Nem tudta az ilyesmi meghatni, más értékrenddel rendelkezett, mint a legtöbb ismerőse és igen, más talán sötét ügyletnek nevezte volna. Neki ez egy átlag szerda este lesz.
Egy pár pillanatig az egyik lábán állt, majd a másikra helyezte át a súlyt, párszor végighúzva a mutatóujját a kávéspohár szélén. Amolyan pótcselekvés volt ez a részéről, amit nem akart és nem is tudott elhagyni már egy jó ideje.
A tény, hogy Tatiana menekülőre fogta, széles vigyort engedett a férfi arcára telepedni. Ez azt jelentette, hogy ezt a játszmát éppen ő nyerte meg. Hiszen még mindig itt áll és nem vágtak hozzá edényeket sem, csupán a pécsi szellő borzolta meg kissé a kusza csodabarna tincseket.
- Menj csak. Látjuk még egymást, Bella - kacsintott a nőre csalfa vigyorral, hogy aztán hátra sem pillantva lépjen be az iskola kapuján, mert tényleg nem ártott volna, ha az elkövetkezendő egy-két órában senkinek a szíve nem fejezi be a dibi-dobogást.

//köszönöm a játékot //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek