Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 18. 14:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675554#post675554][b]Czettner L. Maja - 2017.04.18. 14:11[/b][/url] - Lehet, vagy csak az illat tetszett neki. Mikor kisebb voltam, volt egy samponom - valami gyümölcsös, úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó saláta, még én is megrágcsáltam a hajam. Talán más esetben kicsit jobban beleesik a mese varázsába és teljes áhítattal bámulja azt, most azonban nem ez a helyzet. Elvarazsolta őt a kiskutyus és nem nagyon volt hajlandósága rá egy darabig, hogy másra koncentráljon. Mondjuk lehet a csöpi is közrejátszott ebben, hiszen a buksiját Maja ölébe helyezte, úgy nyammogott a sálon. A combját össze is nyálazta az eb, de nem törődött ezzel különösen sokáig, nem volt egy 'jaj, koszos lettem, vidd innen' lány, sőt. Vélhetően hármuk közül maximum Volt lepődött volna meg egyedül, mikor Maja elhasal mellette a kertben, majd heves hempergésbe kezd vele sznkronban. Megeshet. Megfog, elég biztos. Óvatosan húzkodta el a sálat, nem akart ő haragot, de azért bajt se, a művelet végén pedig pont a puszira figyelt fel. Kicsit eszelős vigyorral villogott válaszként, tudta ám, hogy jót csinált, és örült is, hogy mindenkinek megfelelt. Na meg a puszinak is. Nagyon. Ügyesen csusszant ki zoknisan, ismerkedve a konyhába, aztán viszonylag gyorsan meglelte az első lényegi elemet: Volt edénykéjét. Kezébe véve azt vetette fel, ami mostanra összeállt a buksijában. Megvárta még az étel belekerül, aztán a már látványosan várakozó szőrmók felé tipegett vele, aki szinte abban a pillanatban le is csapott rá, ahogy a tál talajt ért. Kis édes. Csóválta a farkát, rázta a popsiját, sőt, még vakkantott is két falat között. Nem lehetett nem szerelmesnek lenni belé. Bár nem ugyan ilyen okokból, de ez utóbbi kijelentéssel a vőlegénye kapcsán is előszeretettel élt. Belesimulva a karolásba mosolyodott el, aztán bólintott párat. - Nem tudom milyen lenne, milyen lesz... de szeretném. Olyan jó mikor ott vagy, megnyugtató és tudom, hogy akkor nem lehet gond. - Megvonta kicsit a vállát, ki nem mondta, de tudta ő is hogy biztonság érzete van, ez pedig sokat jelent annak, aki eddig kevés emberre támaszkodhatott úgy igazán. - Én csípem, ha sok jut belőled - vigyorogva billegett kicsit a karok között. Tekintete a kis ebre siklott, azért azt is el tudná még ez mellett nagyon is viselni, hogy mikor vége minden kötelező napi dolognak, vele is összefuthasson. Csak jó lenne, ezt érzi, hisz benne.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 18. 16:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675575#post675575][b]Lewy Bojarski - 2017.04.18. 16:42[/b][/url] Elnevettem magam kicsit, mert sajnos pontosan el tudtam képzelni Maját a hajával a szájában. Túl aranyos gondolat volt az egész, szóval inkább arra figyeltem, hogy most mit csinál, nem kell ezt itt túlgondolni. Akkor még ő volt a kicsi, most pedig Volt, kicsit felcserélődtek a szerepek. Meglepő módon a mellettem ülő hercegnő egészen felelősségteljesen állt a kicsi szőrmókhoz, aki éppen összenyálazta főállásban. - Én csak másokat szoktam kóstolgatni, magamra még nem kaptam kedvet. Te most is finomnak nézel ki - közöltem egy halk kuncogást követően, finoman végigsimítva a nyakán, de nem merültem el a dologban, esetleg ha a kölök lefeküdt aludni. Imádtam, hogy mennyit bír szunyálni, ha egyszer kidől, a kis szuszogi. A konyhába helyeztük át a családi idillt, hogy Volt végre megebédelhessen és ne a sálat próbálja tápanyagként feldolgozni. Pedig aztán biztos abban is lett volna, ami őt boldoggá teszi, de jobb, ha maradunk annál, amiben vannak a számára hasznos tápanyagok is. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy biztonságérzetet adtam neki, még ha nem is éppen így fejezte ki magát, de ez volt a lényege. Ilyet sem hallottam még nőtől. Szép. A kezem végigzongorázott a bordáin felfelé, majd vissza oda, ahol azelőtt pihentettem és halvány, de elégedett vigyorral nyugtattam a haján az arcom. - Semmi gond nem lesz. Itt vagyok, vigyázok rád, kicsim - súgtam a fülébe, végigsimítva az oldalán finoman. Szóval végül bólintottam párat, mielőtt visszaejtettem volna magam mellé a karjaim. Hát, akkor nincs más, azt hiszem rám maradt, hogy beszéljem meg a dolgokat Vesznával. Majára úgysem figyelne annyira, hogy tényleg komolyan vegye, hogy ő most fogja a cuccait és hozzám költözik. - Akarsz saját szobát? - kérdeztem oldalra biccentett fejjel szembefordítva magammal. Valahogy volt egy megérzésem a választ illetően, de én felajánlottam neki. - Uuuu, tényleg, megmutassam a hálószobát?
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 18. 23:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675707#post675707][b]Czettner L. Maja - 2017.04.18. 23:57[/b][/url] Megesik vele, hogy néha túlzásba esik mesélés terén, de ez az egyik véglet, amit Lewy előtt produkál, a másikban jó, ha kettő vagy három szót bárkinek összetesz magával kapcsolatban. Nem is igazán sikerül néha ezt hova tegye, de most túl elfoglalt is ezt kielemezni. Felkacagott a simogatásra, néhány ponton akaratlanul is csiklandós és ez olykor csak hopp, érzékenyebb, mint kéne. - Hát, aminek jó illata van, az általában finom is, neked meg nagyon jó van, szóval biztos az vagy te is. Teljesen logikusnak tűnt és hibátlannak az egész, ahogy a végére ért. Még bólintott is a saját mondandója végén, hogy ő bizony ezzel nagyon egyetért. Nyilván így van, hiszen ő rakta össze ezt az összefüggést. Még egy utolsót simított a kicsi buksiján, aztán nekiindult a konyhának. Bár nem mondhatná, hogy bármiféle gyakorlata lenne a dologban, vagy hogy valaha kapott a kezébe komolyabb felelősséget pályán és fellépésen kívül, nem tűnt olyan nehéznek. Legalábbis még. Tette a dolgát abból, ami rá maradt és élvezettel csinálta. Csak ez az etetősdi is teljesen fel bírta őt dobni, tényleg nem kell neki sok. Lehet ha idejön és kapott volna egy csomag gumicukrot ugyan ilyen lelkes és boldog lenne, csak most kicsit jobban és kicsit szerelmesebben. Úgy kétfelé. True story. - Tudom. Szeretlek. Annak ellenére, hogy egész jól sikerült magban dűlőre jutni, azzal hadilábon állt, ez a gyakorlatban miként tud zajlani. És nem a konkrét együttlakás része, hanem úgy az odáig eljutás. Főleg az anyukája. Aki a hétvégézéseit is úgy díjazta, mintha minimum világ ellenes bűncselekményt és felségsértést készülne Maja elkövetni. Aztán kicsit megnyugodott, a hétvégékből viszont heteket csinált végül a navinés, és azóta… hát. - Saját szobát? Mihez? Nem maradhatok veled? Ígérem többet nem kerül a hajam az arcodba reggelre! Megpróbálom legalábbis… Becsszó! - A kisujját feltartott egy pillanatra meggyőzően bólogatva is. Bár ezt annyira nem szánta ő se komolynak, de tényleg nem érdekelte a külön szoba dolog. Nyilván, ha vele akar lenni, akkor az úgy értendő, hogy V_E_L_E, nem csak nála. - Nézzük meg! Milyen színű? Ott már kipakoltál?
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 19. 01:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675708#post675708][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 01:46[/b][/url] A megjegyzésére szélesen elvigyorodtam, azzal a tipikus, sármos mosollyal, aminek anno alig tudtak ellenállni a lányok. Már, amikor ezt még villogtattam nyilvánosan, úgy, hogy Maja nem volt ott. - Ha szeretnéd, megkóstolhatsz, nem harapok... olyan nagyot - fojtottam el egy mosolyt, a hajába fúrva az arcom, de aztán mély levegőt követően fel is egyenesedtem. Nem most kéne. Nagyon nem most kéne... Ő ettől függetlenül elégedettnek tűnt a kijelentésével, én pedig nem hibáztattam érte. Kellett volna? Ezután lerendeztük a kiskölyök ebédeltetését, és egy ideje most először úgy éreztem, hogy köszönöm, a családom rendben van. Az ezutóbbi két mondatra az ajkamba haraptam, de nem sikerült visszafojtani, csak elmosolyodtam, mielőtt kimondtam volna. - Tudom. Én is téged - nyomtam apró csókot a nyakába, mielőtt elengedtem volna. Csak reménykedni tudtam, hogy Veszna nem fog összeomlani idegileg, sem fenyegetőzni nekem mindenféle távoltartási végzéssel. Nem ő lenne az első, aki megpróbálná. Maja jóformán a saját szoba felvetését személyes sértésként értékelte, pedig tényleg nem azért mondtam, mert szükségem van a személyes teremre, egész egyszerűen... Vannak olyan lányok, akik igénylik, én megpróbáltam, senki nem mondhatja, hogy nem hagyok neki életteret. - Nem zavar a hajad. Szeretném, ha velem maradnál, de nem akartam, hogy úgy érezd, napi huszonnégy órában a nyakadban lihegek. Az csak este vicces - grimaszoltam. Azt hiszem, lassan jobb lesz, ha valami autokorrektort beszerzek az ilyen esetekre. - Khm, szóval... igen... Szeretném, ha maradnál.A beleegyezése hallatán a szoba felé kalauzoltam, ami a folyosó másik felén volt. - Fehér. Nagy részben - közöltem, majd kitártam a szoba ajtaját, előreengedve, hadd nézelődjön. A falak fehérek voltak, a plafon a már korábban említett égboltot tükrözte vissza. Az ággyal szemközti falon ott díszelgett a post-it-fotó-műve a koleszból, bal kéz felől volt a gardrób. Igazából még nem voltam teljesen kipakolva, de itt is akadt egy képkeret az éjjeliszekrényen, illetve egy teljes alakos tükör és egy komód. - Gondolkoztam rajta, hogy kéne két fotel, meg egy dohányzóasztal, deeee ezt még megfontolom - rántottam egyet a vállamon.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 19. 03:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675709#post675709][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 03:22[/b][/url] Nagyon látványos gondolkodásba esett, miközben elnevette magát. Pár pillanatig Lewyre nézett, majd maga elé a TV-re végül csak vigyorgósan adott neki egy puszit, mikor közelebb hajolt. Nem válaszolt, még dobolt kicsit a saját ajkain az ujjával végül csak hümmögve felállt. Nyitva hagyta a dolgot, valahogy csendesen tartva érezte a dolgot jobbnak. Különben a múltkoriak után nem állt volna messze már a navinéstől, ott is már a haját is végig nyalta volna, hol itt a probléma? Ő nem érzékelte, hogy lenne. Inkább már az ebre koncentrált, és ennek köszönhetően gördülékenyen és gyorsan ment a kis drága táplálékhoz juttatása, aminek nagyon tudott örülni. Ezután azonban sikerült végre megint minden figyelmét a Drágának lekötni, ami amúgy művészet. Maját egy irányban tartani nem egyszerű néha, gyorsan veszti az érdeklődését és kalandozik más vizekre. - Anya sem állhat ellen örökre, igaz? Csak vele kell valahogy lemeccselni - sóhajtott egyet, mert tényleg ez az egyetlen elgördítendő… akadály. Inkább nem is koncentrált tovább erre, bár csak meghökkent picit a kérdésre. - Többen is liheghetsz, nem zavar. - Igen, Maja is tudja, hogy az már nem egy nap, és bármennyire nem érzékeli néha a mondatok súlyát, teljesen nyugodtan reagálja le ezeket, mintha mindennel képben is lenne. Kicsit elgondolkodott azért, hogy fordítva is biztos van olyan, amit nehéz elviselnie a lengyelnek tőle. Ez mindenkinek megszokással jár, nem? - Maradnék is… Mondta boldogan, miközben a hálószoba felvetésére már érdeklődött is. Követte a korábban vázolt útvonalat, hogy elérje a helyiséget, belépve pedig elmosolyodott a ragacsos szíves művének áthelyezésén, aztán mikor feltévedt a tekintete a plafonra, csak pár magánhangzót sikerült kinyögni, mint egy korábbi esetnél is. Csak most jól rácsodálkozott. Kicsit kuszán, és halkan ért el hozzá az is, amin éppen a vőlegénye tanakodott. - Ez annyira…. király. És mozog, úúúú. - El is veszett kicsit ebben, egyenesen nekisétálva az ágy végének, sikeresen meg is torpanva így. Akkor figyelt csak újra rendesen. - Fotel? Az fontos egy hálószobába? Sosem volt képben ezekkel, mármint a saját szobáját hagyta az anyukája dekorálni, együtt választották ki az ágyat és a bútorokat, de ennyi, csak úgy ennyiben el volt rendezve. Az első szobáját meg készen kapta, abba beleszólása sem volt. A kastélyban lévőről meg Ririéknél ami van nem is beszélve. Szóval… ez az új, berendezős, alapokról kezdős dolog még nem volt nagyon előtte. - Jó nagy az ágyikó. Volt is bejöhet ide?
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 19. 04:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675710#post675710][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 04:19[/b][/url] - Azt bízd csak rám, meg fogom oldani - vontam vállat halvány mosollyal. Így vagy úgy, de tudtam, hogy meg tudom győzni Vesznát, ha akarom. Nem hiszem, hogy utána szeretni fog, ha elsőre nem megy bele, de azért volt egy pár ötletem. Nem vagyok a szülők kedvence, maradjunk ennyiben. Természetesen megint máshogy értette, amit mondtam és egy pár pillanatig nem tudtam, hogy most nevessek-e vagy se. Inkább csendben maradva haraptam az ajkamba, míg azt nem mondta, hogy maradna. - Helyes. Esetleg majd máskor, most nem vagyok nagy lihegős kedvemben... - közöltem kissé végigmérve, aztán csak vontam egyet a vállamon. Igazából nem nagyon tudtam volna olyan alkalmat mondani, mikor azt mondtam volna neki, hogy nem. Mielőtt jobban belemerültem volna a gondolatmenetbe, inkább a hálószoba felé kalauzoltam, majd betessékeltem a kisasszonyt, hogy nézzen csak körbe, elvégre, ha minden jól megy, nemsokára ő is itt fogja az ideje egy jó részét tölteni. A plafont illető első reakciója bőven megérte azt a pénzt, amit kifizettem a művész úrnak. Halkan felnevetve idéztem fel egy pillanatra azt az estét, de aztán csak megráztam a fejem, hogy visszatérjek inkább a jelenbe. - Reméltem, hogy tetszeni fog... valami olyat akartam, ami elkápráztat. Valami pont ilyen reakciót - közöltem elégedett mosollyal az arcomon. - Őszintén? Fogalmam sincs. Az egyik lakásomban volt, a másikban nem. Így ment ez, legtöbbször még csak nem is én rendeztem be őket. Sem a skótoknál, sem Ibizán. München és Varsó más kérdés volt, azokban jóval több időt töltöttem, azokon már rajtahagytam a kéznyomom. Megkerülve őt kiterültem az ágyon elégedett mosollyal nyújtózkodva, hogy aztán elmarasztaló grimaszt vágjak. - Hát most mondjam a gyereknek, hogy maradjon kint? Persze, hogy bejöhet... Kipróbálod? - kérdeztem pimasz vigyorral, a szemöldököm vonogatva és megpaskoltam a matracot magam mellett.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 19. 15:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675750#post675750][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 15:25[/b][/url] Pontosan tudja mennyire nem egyszerű a maga hátvédjével Lewynek lavírozni körülötte. Igazság szerint az elejétől túl sok volt a félelem és a fenntartás az anyukájában ahhoz, hogy bármit könnyedén vegyen, és be kell vallani, se a lengyel, se a saját lánya nem segített sokat. Nem nagyon volt nyugodt időszak. Biztos okoztak már pár álmatlan éjszakát és ebből csak még többet néz ki. Biztosan nem tudna ő odaállni gyomorgörcs nélkül, és az első pillanat, amiben azt érzi, megbántotta, biztosan elnapolta volna. Az pedig ki tudja meddig húzódna. Pedig maradni akar, ennek hangot is adott. - A kicsi liheg eleget ahogy látom. Hogy tud ilyen gyorsan enni? Még a kutyusra pillantott utoljára, aztán el is indult és viszonylag gyorsan be is tessékelték őt. Ott azonban elég hamar elveszett a plafon csodálásában, a többi dolog hirtelen másodlagos lett körülötte. Pedig! Amilyen nagy szerelme tud néha az alvás lenni, logikusan az ágy lett volna az első, amit megles, ráveti magát és addig ugrál még bele nem un. De egyelőre ez nem jött el. Szerencse. Riri egyszer mondta neki, hogy ha sokat csinálja ezt, a plafonba fog fejelni, és úgy jár, mint a mesehősök, beszorul egy lyukba a feje és lóghat lefelé. Na mindegy is. - Nagyon-nagyon tetszik, ezt te találtad ki ide? És hogy nem itt vagy és bámulod folyton? Mennyire szép már! Kicsit még el volt veszve benne, és sikerült mindezt a plafon felé magyaráznia, persze nem így akarta teljesen. Mire pedig összekapta magát a kviddicses már az ágyon feküdt, ő csak felnevetett, aztán feltérdelve az ágyra mászott közelebb. Nem kezdett el ugrálni, ő soooha, kicsit se. Na jó. Kicsit, maximum. Ezután fölé hajolva szerencsétlent beterítette a hajával, vigyorgott és nevetett rá még valamennyire elfogta a kezeivel, de egy puszi után csak elfordult és lefeküdt mellé. A kacsóit a hasán összefűzte aztán nézett csak oldalra. - Hát, van, aki nem szereti, ha ott van más is az ágyban, vagy a közelében. Pedig milyen édes már.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 19. 16:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675753#post675753][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 16:48[/b][/url] A kérdés hatására elgondolkoztam pár pillanatra. Igazából engem is érdekelt volna, hogyan képes ennyit ennyi és ilyen gyorsan, arra meg pláne, hogy nem harapja el sosem a saját nyelvét, de még egyszer sem kérdeztem meg egy szakértőt sem. Lehet, hogy hülyének néztek volna érte. - Nem tudom. Azt tudom, hogy elvileg kitágul a gyomruk, hogy az összes kaját a pocijukba tudják tuszkolni, amit megesznek - fújtam fel az arcomat pár pillanatra, mint egy gömbhalat vagy lufit. Aztán utána csak kifújtam, mielőtt még tényleg így maradok. Érdekesen néznék ki a hétköznapokban. Gondoltam, hogy a választásom meggyőző lesz, de azt nem, hogy ennyire képes lesz beleszerelmesedni egy egyszerű plafonba. Szóval elégedetten veregettem meg a saját vállamat, jelezve, hogy igen, ez most jól sikerült, okos vagy fiam. Halványan elmosolyodva figyeltem, ahogyan le sem bírta venni róla a szemét, majd elkényelmesedtem egy kicsit és most már én is szenteltem a kész munkának némi figyelmet. Ha nem is túl sokat. - IIiiiiiiigen, én találtam ki, gondoltam tetszene. Bámulom én, este, lefekvés előtt. De most van olyasmi, amin sokkal szívesebben tartom rajta a szememet és annak semmi köze a berlini művész munkájához - közöltem elégedett mosollyal az ajkaimon, pláne a bizonyos puszi után. A hajára már csak grimaszoltam. - Az nem én vagyok, különben te is külön ágyban aludnál. Nem akarom, hogy mindig itt lihegjen, az bizarr lenne. De attól még szeretném, ha itt aludna - vontam egyet a vállamon, oldalra döntve a buksimat, hogy Maját nézhessem. - Elég pontos válasz, hölgyem?Már hallottam is, ahogy a tányér egy utolsót rezzenve súrolja a konyhapadlót, aztán apró körmök kopogtak végig a folyosón, ám inkább a nappali felé vették útjukat. Alighanem a kis vitéz is időszerűnek látta, hogy szundizzon egy hatalmasat. - Szóval igen... Remélem, azért tetszik itt.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 19. 17:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675765#post675765][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 17:53[/b][/url] Gondolkodóba esett a saját kérdése kapcsán, de nem firtatta túlságosan. Ne volt valami magasan képzett a témában, így csak furcsán méregette a helyzetet. Totálisan elvarázsolta még azzal is, hogy itt-ott rizsszemek potyogtak a kutyus mellé, amit aztán nem zavartatva magát evett meg, mikor észrevette. Nem kellett attól tartani, hogy étvágytalan jószág lenne. - Az igen, mekkora pocija lehet utána, mint aki lenyelt egy… srágadinnyét? Az a kisebb, igen. Növésben van, kell az energiához az étel és a soook szundikálás. Maja tudja, ezt a szent kettősséget, ő sem mondana re róla semmi pénzért. Mondhatni a kiskedvencek szintjét néha simán súrolja az igényeivel. Legalább könnyű vele ebből a szempontból. Más terén már akadhatnak fennakadások, de üsse kavics, kompenzálva van minden. Talán jobban is, mint kellene. - Ííííj, szuper jó lett. - Nyögdécselt még egy kört a plafonnak miközben felmászott az ágyra, aztán elvigyorodott. Kivételesen értette is, amit hallott. Érzékelte a problémaforrást, így amíg elterült, a haját oldalra igazítva kezdte ideiglenesen összefonni, hogy legalább mindenfelé ne kerüljön. Kicsit fészkelődött az ágyon, aztán felnevetve a visszakérdésen bólogatott. - Teljesen megfelelő. Különben külön ágyban otthon is aludhatok, ahhoz nem jönnék ide. Ártatlanul pillogott, mert ezt olyan egyértelműnek tartotta, hogy ha már idejön és marad is, az nyilván nem azt fogja takarni, hogy szeretne a kanapén egyedül mesét nézve szuszizni. Régen biztos vonzotta volna egy ilyen gondolata, de jó ideje nem így van. Közben kicsit megemelkedett, hogy kifelé nézzen a szobából, ha sikerül, de úgy tűnt a gyerkőcke nem ide tart, így végül csak beharapva a száját keresztbe feküdt Lewy felsőtestén, a karjait a saját feje alá téve. Fejét felé fordította még beszélt, bár egészen egyértelmű volt a dolog. - Igen, nagyon, bár még mindig alig hiszlek el. Vettél egy lakást… lett egy Voltunk, mi a következő?
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 19. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675770#post675770][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 18:58[/b][/url] A feltételezés maga is abszurd volt, nem tudtam elképzelni Voltot, amint megy és hamm, bekap egy sárgadinnyét, mert az adott gyümölcs... - ugye gyümölcs? Oh, te jó ég, gyűlölöm a több párhuzamos nyelvet -, éppen útban volt a kicsi tappancsai előtt, mikor ő éppen nagy útra indult. - Hát... lehetséges? Azt tudom, hogy nem szabad utána sokat futkározniuk, meg aktívkodni, mert megcsavarodhatnak a beleik. Evés utáni csendespihenő van - biggyesztettem le az ajkamat, mert hát én is szívesen pihiztem kaja után... de nem akkor, mikor muszáj. Azért semmit nem jó csinálni, vagyis de, csak akkor nem, mikor nincsen választásod az ügyben. Megesik, hogy egy egyszerű dologgal sokkal inkább sikerül boldoggá tenni az adott személyt, mint egy rakás mással. Ilyen volt Maja, meg a plafon. Örült, hogy kint volt a szívecskéje, láttam a pofiján, de attól még a dekoráció ezen része vitte nála a prímet. - Micsoda fenenagy igényei vannak valakinek! - horkantam fel végül, mert hát sok dolgot el lehetett mondani a mellettem haját fonogató Navinés kislányról, de azt, hogy ilyesmit a megismerkedésünk óta hallottam volna tőle, nem tartozik ezek közé. Hagytam, hogy rám fészkeljen, ha már egyszer így érzi jónak, akkor egészségére. Halvány mosollyal bámultam azokba a rettenetesen szép barna szemekbe. Ennyit erről, gyengém volt, mikor őzike szemekkel meredt rám. A megjegyzésre csak elfojtottam egy széles vigyor és vontam egyet a vállamon. - Ne akard tudni, babygirl - kacsintottam rá, hogy után az ajkamba harapva fojtsam vissza a kikívánkozó nevetést. Úr isten, jobb lesz, ha lapozunk erről a témáról.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 19. 19:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675773#post675773][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 19:43[/b][/url] Egy pillanatra grimaszra csúsztak ajkai a probléma hallatán, szegény kutyus, nagyon rosszul hangzott ez a végkimenetel. A szieszta gondolata már annál szebben. Belegondolva kicsit jobban ebbe, Maja is arra jutott, hogy ez mindenki számára lehetne irányelv, hiszen evés után a legjobb dolog a világon a csendespihenő. Bár ez nagyon nem adatik meg, ovi óta legalábbis még a navinés lányka se nagyon futott bele. Kár érte. Szerencsére az új helyiség, és a belső hamar elterelte a figyelmét és felragyogott az arca, úgy mindenre. Kiszúrt dolgokat, körbe is nézett, de egyelőre csak szokta a gondolatot, hogy ez is olyan állandó pont lehet, mint mondjuk Lewy. A koli is fura volt neki elsőre, de aztán úgy hozzászokott, mikor ment, megjegyezte mi és hol van. - Ühmöhm… azok? - Zavartan inkább a haját figyelte, csak aztán pillantott maga mellett a lengyelre, kicsit bele is pirult. Nem szánta ezt annyira nagy kijelentésnek, mint ahogy mégis sikerült. Magát is meglepte azért valahol. - Pedig nincs is sok meg nagy, tényleg. Rá kell lassan jönnie, hogy amit ő természetesnek vesz, hogy érez, éreztet, az nem biztos, hogy annyira egyértelmű a vőlegényének is, sőt. Talán az érzékelt meglepődéssel egy kicsit be is fészkelte ez magát Maja fejébe. Ahogy nézte őt csak kicsit összehúzva magát vigyorodott el, aztán megsimizve a mellkasát közelebb csúszott egy kicsit és nagy szemeket meresztett a válaszra. - Ne? Megint valami de ne? - Kicsit szomorkás buksival figyelt, de szerencsére ez nem tartott ki olyan sokáig. - És mit fogunk csinálni? Fel kell avatni a lakást, nem? Bár általában az ilyen ötleteléseknél idő, mire összeér kettejük gondolatmenete, most Majának leginkább tényleg csak érdeklődése volt, mit is szeretne a lengyel, elképzelése az nem. Különben is pár hete kicsit újraértékelte ő is az ünneplés-ajándék-együtt alvás dolgot. Csak még a következtetések nem tiszták.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 20. 02:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675889#post675889][b]Lewy Bojarski - 2017.04.20. 02:21[/b][/url] Azt hiszem kiegyezhetünk abban, hogy a kutyikat mindketten egyformán sajnáljuk. A szieszta nagyon jó tud lenni, de azért jobb, ha azért teszed, mert kedved van és nem azért, mert még nincs kedved meghalni. Szomorú, de igaz tény. A legtöbb lány az ő korában jó esetben azon vitatkozik a pasijával, milyen filmet nézzenek meg a szombati randin, vagy hogy hol kéne kajálni. Erre ő éppen arról beszélget velem, hogy elég otthonos-e a ház, amit kettőnknek - azaz most már hármunknak -, vettem. Azt hiszem, egy kicsit át tudom érezni Veszna problémáját. - Nem, tényleg nem. Most az, hogy hozzám ragaszkodsz, az a részemről csak pozitív részletkérdés. Amúgy is kevésbé fázik az ember éjszaka, ha van mellette valaki - jegyeztem meg halvány, szórakozott mosollyal az arcomon. Maja dolgai meg mindig újra és újra megleptek, hiszen nekem sosem volt olyanom, hogy gondolok egyet és akkor valakihez rettenetesen ragaszkodom. Sőt, ez a meglehetősen aktív védelmező ösztön sem tudom, hogy hirtelen honnan jött. Régebben, ha az aktuális nő mondjuk inkább Manut akarta volna, intek, hogy menjen és vissza se nézek. Maja esetében kattogna az agyam, hogy vajon jó gondját viselné-e, hogy tudna-e vigyázni rá, nézne-e vele mesét, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg elásnám a csávót. Az én nyuszim, el a kezekkel! - Csak viccelek, babygirl. Egyelőre csak szeretnélek elvenni, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok - cirógattam meg az arcát lágyan. Megnyugtatott, hogy ennyire közel volt. Ezen kívül egyéb gondolatokat is elindított a fejemben, de inkább nem foglalkoztam vele. Egészen addig, míg a lakásavatást fel nem hozta, mert ennél a pontnál kissé felvinnyogtam. Nem hiszem, hogy egyre gondoltunk a dolog hallatán. - Nem hiszem, hogy egyre gondolunk, nyuszi - közöltem végül diplomatikusan.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 20. 02:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675890#post675890][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 02:51[/b][/url] Kicsit talán megilletődve is volt, nem csak zavarban a visszakérdéskor. Nem mondhatná senki, hogy nem furcsa a helyzete, és itt nem is feltétlenül csak a viselkedéséből vagy az érzéseiből kell kiindulni. Egészen máshogy zajlik az élete, mint egy átlagos lánynak mondjuk a házában, vagy az évfolyamán. Persze nincs két egyforma ember, de vannak társadalmi elképzelések, meg határok, amiket bármely irányba túlzásba lehet vinni. Maja azt sem tudta pontosan hol húzódnak és melyik oldalán táncikál. Annyira izoláltan élt az emberi kapcsolatoktól sokáig, hogy a hirtelen belecsöppenéstől minden addig elraktározott kiborult. És így lett ez a rágógumilét is. - Szeretlek, Szívecske, ez ezzel jár azt hiszem, nálam legalábbis biztos. Mint a pingvineknél, össze lehet bújni. A végét már nagy vidámkodva közölte, ezt már egyszer-kétszer ugyan sikerült ellőni, de mit tegyen, megihletik a kis hűvös, csinibe öltözött madarak. Meg a négy kommandós is a meséből. Menten megjött a kedve hozzá, hogy megnézze valamikor, de legalább nem kalandozott el túlságosan. - Óóó. Ühm, ez így bőven jól hangzik. És azt is kigondoltad már, hogy mikor? Érdeklődve mosolygott rá, igazából a kérdésből is kihallatszott az, amit Maja gondolt. Általában a Drága előtte jár több lépéssel és ha nem kérdez, lehet be sem éri. Másrészt meg, nyilván érdekelte, hát ez tök nagy dolog. Ebből a szempontból pontosan megértette miért sírta el magát Veszna és akadt ki, de aztán nyilván örült is, ha nem is kirobbanóan még neki. Valamiért az anyukája nem igazán akar ahhoz a tempóhoz tapsikolni, amiben elkezdett felnőni Maja. Érthető. - Én… nem úgy… gondoltam, vagyis sehogy, csak ilyenkor szokás azt hiszem az ilyen. Áh, már majdnem hiánycikk volt, hogy Maja a saját mondatában elakadjon, majd bele, ahogy az is, hogy esetleg félreértsen valamit. Mondjuk nem gondolt bele miben térhetnek el, ő csak feldobta, aztán ez alakult. Szusszant egyet a lengyelen fekve aztán puszit adott a kulcscsontja környékéra, majd feltornázta magát ülő pózba mellé. A tekintete meg megint kicsit a plafonra kalandozott. Na, nem nagyon tudta még elengedni ezt.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 20. 04:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675891#post675891][b]Lewy Bojarski - 2017.04.20. 04:27[/b][/url] Voltak olyan társadalmi normák, amiket pusztán azzal, hogy az voltam, aki, már megszegtem. Így mikor amiatt is sikerült, hogy beleszerettem Majába, már egészen meg se hatott a dolog. Mert hát ugye ez történt, annak ellenére is, hogy nem volt tervben. A kiscsaj jött, látott és vitt mindent. Na, ez a szívás! - Egyáltalán nem zavar, csak tudod... furcsa. Olyan nagyon pillangósan, jól esően furcsa. De attól még az! - láttam jobbnak, ha már itt leszögezem, hogy nem rossz, nem negatív, csak gyökeres ellentéte annak, amit az utóbbi tíz évben csináltam. Az esküvő időpontján azonban eddig nem kattogtam. Ez megint olyasmi volt, amiről nem hiszem, hogy egyedül kéne döntenem, így a kérdés kissé váratlanul ért. Az egyik hajtincsét a mutatóujjam körül csavargatva hümmögtem, mielőtt válaszoltam volna. - Nem tudom, talán valamikor a szünetben? Mármint tudod, a kupa döntő utáni nagy kihagyásban. Addigra talán túl leszünk az összes fölösleges stresszen. De persze, ha akarsz várni, lehet akár télen is... - vontam meg kissé a vállamat, d továbbra is elfoglalt, hogy a tincseivel szórakozzak. Időnk bőven volt, szó sincs róla, hogy esetleg ne férne bele a ruhájába, amit még meg se vettünk. Nem vagyok halálos beteg sem, szóval azt hiszem, ráértünk. - Majd elmehetnél valamelyik barátnőddel ruhát nézni. Mielőtt még elfelejtek szólni.Most legalább témába vágott a dolog. Nekem teljesen megfelelt így az elképzelés. Nem kezdtem extrém tervezgetésbe, mert a drága akaratán kívül is teljesen más irányba terelte a gondolataim. Nem kellett volna mentegetőzzön, ismertem, tudtam, hogy semmi rosszra nem gondolt. Abban én voltam a ügyeletes. Mert hát hogyan kéne házatavatni? Inni és bulizni tömeggel? Nem éreztem rá ingert és Maja sem volt az a tipikus partikirálynő. - Imádlak zavarba hozni, rettenetesen jól áll! De viccet félretéve, ha nem szeretnéd azt hallgatni, hogy "de neeee"... lennének ötleteim - A vége halkra, már-már dorombolósra sikeredett, miközben a kezem végigfuttattam a gerince mentén és megállapodott egy pillanatra a hátsóján. Csak egy pillanatra. Aztán hangos szusszanással dijaztam, hogy felült és az ajtó felé pillantottam. - Szeretnél mesét nézni?
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 20. 04:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675892#post675892][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 04:47[/b][/url] Mosolyogva figyelte, ahogy körbeírta Lewy, mi is a helyzet. Igazából nem akarta ezt kiprovokálni, vagy éppenséggel elvárni, ő pontosan értette, illetve érezte. Azok a repülő kis örömforrások elég régen bemásztak a pocijába és nem nagyon akartak elszabadulni. Lehet végleg be is költöztek. Furcsa lenne, ha mindig érezné, hogy van odabent valami, persze ettől még nem volt vele semmi gondja, az pedig nagyon széles mosolygást eredményezett, hogy ezt így hallotta és jól is esett a kis lelkének. Apró örömök, no. Az viszont biztossá vált, hogy a felvetett kérdésével még ismeretlen és átgondolatlan terepre tipegtette magukat. Nem volt szándékos. Csücsörítve grimaszolt kicsit ahogy gondolkodott, nem a kérdésnek szólt, inkább csak próbálta átgondolni, hogy amúgy mi is vár rá az elkövetkezendő hónapokban. Az iskola gondolata messziről elborzasztotta, de most más időpontjait próbálta összekaparni, mintha olyan fontos volna. Pedig igazából csak döntenie kéne. Mi abban a nehéz… ó, várjunk, csak Maja. - Szünet? Jaj, igen. Ahham, lehetne. Nem hiszem, télen hideg van. - Nem hinné, hogy akar várni, hát, az is válasz. Néha tényleg egészen a helyzet magaslatán van abban, hogyan kéne a lehető legszebben megúszni a konkrét válaszadást. A magyarázatról meg szót se ejtsünk. Nyilván nem rajong a télért fázós lévén, de például a karácsonyt meg tökre szereti és a hó is jó dolog. Na mindegy. Igazából nem nagyon tudja, hogy mennyire lenne jó, ha ebben ő döntene. Sokkal jobban szereti, ha a fix dolgokhoz alkalmazkodik, és boldogság van. - Ő, igen, persze. Azt se tudom milyen kellene. De te úgysem láthatod addig tényleg… Előbb kicsit kétségbeesetten meredt maga elé, aztán meg megvilágosult a saját mondata közben. Nagy valószínűséggel Alíz lesz az a szerencsés – vagy Maját ismerve kevésbé -, aki vele fog tartani és szenvedni, mire meglesz az a bizonyos nagybetűs ruha. A figyelmét most azonban ehelyett a lakás és a lengyel jobban lekötötte, lesz még ideje ezen gondolkodni máskor. - Mert amúgy hallgatnám? Mármint, mindegy. Csendben maradok. - Legalábbis most már biztosan, nem szereti, mikor csak úgy kicsúsznak a szavak és hasonló helyzetbe sodorja saját magát. De lassan visszanyert valami kevésbé piros és meleg pofikülsőt. Egy sóhaj kíséretében összepréselte az ajkait, mikor a popsijára ért a kéz. Egy kicsit el is vesztette a pillanatot, pedig rá akart kérdezni milyen ötlet. Aztán ahogy feltápászkodott csücsibe, sikerült már beszélni is megint. - Azt mindig, tudod. De nem muszáj, maradhatunk itt is, vagy amihez kedved van.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 23. 01:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676700#post676700][b]Lewy Bojarski - 2017.04.23. 01:59[/b][/url] Tudtam, hogy nem várja el tőlem, hogy mindig a tudtára hozzam, mennyire fontos nekem. Ettől még néha szükségesnek éreztem, hiszen az embernek kell a pozitív megerősítés. Nekem is fontos, hogy mikor egy meccs rosszul sül el, van kihez mennem, nem a semmibe suttogom, hogy "felettesd el velem a ma délutánt". Ez ilyen. Ettől függetlenül sosem leszek az a pasi, aki minden pillanatban azt hangoztatja, mennyire szerencsés és különleges. A felvetése teljesen jogos volt, én sem akartam volna egy egész napot végigfagyoskodni a helyében valami fehér kivágott csipkehalmazban. Jaj fúj. Szóval a számat elhúzva ráztam meg a fejemet kissé, jelezve, hogy én sem pártolom az ötletet. Főzhetném a nyomorult levest a náthájára hetekig. Nem mintha ezzel gond lenne, de a nászút romantikusabb, ha a kedvesed nem tüsszög az arcodba. - Nem, a szerencsédet ismerve tuti tükörjégre lépnél a magassarkúdban és eltörnéd valamid. Inkább ne kísértsük a sorsot! - A pimasz vigyor elmaradhatatlanul ült ki az arcomra. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy bántsam ezzel, de tény, hogy Maja mindig belenyúl a dolgok közepébe. - így tartja a szokás, igen. Meg kell valami régi, valami új, valami kölcsön és valami kék, ha már ennyire ragaszkodsz a hagyományokhoz. Szerintem megoldod nélkülem is a ruhaválasztást, a pizsit is meglepően jól kezelted. Hajlamos vagyok elkalandozni, főleg, mikor mellettem van, ez pedig nem meglepő. Az embernek egy rossz szava nem lehet a lánykára. Egyrészt mert a halksága volt az egyetlen hiányossága, másrészt meg ha megpróbálja valaki, visszakézből nyalja fel a padlót. - Hagyd el, Schatz, szeretem, mikor nem fogod vissza a hangod. És igen, könnyen megeshet. Ismersz. Megszoktam és nehezen dolgozom fel, hogy már mindegy, akkor érek hozzád, amikor éppen jól esik - haraptam az ajkamba, hogy aztán csókot nyomjak a homlokára. Egyszerűen csak tökéletesen passzolt hozzám, talán ezért is húztam el a kezem és hagytam, hogy felüljön. Különben még lettek volna ötleteim, hogyan tovább. Így viszont ezt sikerült kilőni egy kérdéssel, amire pontosan tudtam a választ. Nincs olyan, hogy az előttem terpeszkedő csoda nem vevő Disney éppen aktuális agymenésére. Szóval feltérdeltem és közelebb másztam kissé, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - A segítőkész mindenedet! Na, tessék felkelni, irány a nappali, kisasszony, a 626-os nem fogja elsiratni magát a kacsás jelenetnél - legyezgettem a kezemmel az ajtó felé. Megvártam, míg feltápászkodik, esetleg tesz is egy-két lépést a megadott irányba, a kezem csak ezután csattant hangosan a hátsóján. A hang sokkal nagyobb volt, mint maga a bele vitt erő, de ez olyasmi volt, amibe belegebedek, ha most kihagyom. Amennyiben rám nézett, a válaszom csak a karjaim széttárása volt, egy laza vállvonás és egy angyalian ártatlan mosoly.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 23. 03:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676701#post676701][b]Czettner L. Maja - 2017.04.23. 03:20[/b][/url] Ha csak a hideg lett volna az egyetlen kifogás, tény, Maja bármire képes véletlenül. Az, hogy a jégen eltaknyoljon, csak egy variáció a sok közül. Hajlamos lenne első nekiindulásra egy hófehér ruhában latyakba ülni, vagy kitörni a saját nyakát valami módon. Ebből kiindulva, bármennyire is biztosan tipeg magassarkúban is, nem tudja elképzelni, hogy ez bizonyos terepviszonyoknál ideális lenne. Beszorul mondjuk egy pocoktúrásba, aztán annyi az egész napnak. Már persze hogy a cipő és nem Maja, ő csak nem ragadna ilyenben… felejtsük el ezt a gondolatot inkább. - Meg is ölnének az edzőim utána, rögtön másnap. Nem lenne gondom a törés kiheverésére… A koreográfusunk már attól a haját tépi, hogy görkorizunk néha a lányokkal. - El tudja képzelni, mekkora bajban lenne, azon túl, hogy fájna, rossz lenne, besülne a saját nagy napján. Szóval nem, ezt a dolgot hamar elvetette. Na nem mintha a többi évszakban ne lenne néha kifejezetten esetlen és béna. - Nem tudom mihez ragaszkodok. Eddig két esküvőn jártam, általában nem figyeltem annyira… Nálatok van valami más amúgy? Mármint eleve a nevet is így…szóval ilyen más. Máig nem tanulta meg rendesen kifejezni magát, nem baj, majd a következő tizenhat évében megpróbálkozik újra, vagy sikerül, vagy nem. Ennek ellenére komolyan kérdezte. Ha nagyon őszinte akar lenni, tudja, hogy ez azért elég nagy dolog és sok meló, mire az ember leszervezi, vagy szervezteti. Egy ruhát még csak ki tud kisebb segítséggel választani, hát minden lánykának volt már ovis korában is álma fehér ruháról, neki ne lenne? De persze ez még csak nagyon kis része az egésznek. - Már van… néha, csak jobban szeretem, ha nem én vagyok hangos. Ezt pedig… - kisebb fejbillegtetés után pillantott fel rá, hogy aztán egy sóhajjal nyugtázza csak. - Tudom, de nem örülnék, ha ezért te nem éreznéd jól magad. Nem nagyon tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy ő még mindig eléggé nem kedveli a szituációt. Nem csak azért, mert kap egy ne vagy nem szócskát, ami különösebben nem esik nehezére, hogy elfogadja, ő aztán bármit, inkább csak az zavarja, amit közben lát rajta. Meg a jegesmedvék szorgos követése testhőmérsékletben. - Most mi a baj? Úúúú, Stitch. Na, először is, nem is sírok mindig, egyszer csak a jelenet után tört elő! Másodszor, de, szerintem ő is sír, tök jogosan. Hát ő a rút kiskacsa a meséből, én is lógtam ki a sorból, tökre megértem szegényt… Néha kinyílik a szájacska és nem tesznek rá féket, vagy gyárilag kimaradt, ezért nem használja annyit Maja, fene se tudja. Mindenesetre nagy örömmel és tudálékosan mászott le az ágyról, aztán azzal a lendülettel, ahogy hátat fordított érezte a tenyeret a popsiján és nagy szemekkel összeráncolt homlokkal pillantott hátra. Nem volt sértett vagy különösebben mérges, inkább csak hirtelen rosszallását fejezte ki. - Hééé, most én is csapkodjam a feneked? Pedig hoztam gumicukrot, de most kétszer meggondolom, kapsz-e. Azzal el is indult kifelé, út közben meg a kis cukiságot kereste padlómagasságban, hátha előbukkan, de úgy tűnt valamerre nyugalomban van még. Hátra nézett azért, hogy jön-e utána Lewy, meg gyanakvóan is pillogott, mielőtt még egy orv támadás éri.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 23. 07:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676702#post676702][b]Lewy Bojarski - 2017.04.23. 07:39[/b][/url] Van akinek szükséges egy löketnyi segítség a saját kreativitása mellé, hogy fel vázolja magának a lehetséges jövőt, de az nem én voltam. Legalább 125 különböző forgatókönyvem volt arra, Maja hogyan is lenne képes tönkretenni a saját esküvőjét a télen pusztán azzal, hogy ő Maja. És még csak a szemem sem rebbent, hogy végletes vagyok vagy hogy igazságtalan. Sorry not sorry. Az edző dolgot nem kellett bemutatnia, volt, hogy a sajátomtól kaptam egy atyai pofont, amitől a fal adta a másikat, mert a kiugrott vállam ellenére sem jegyeztem meg, hogy szeretnék öt perc pihit az edzésen. - Merészen hangzik, a pasik döglenek a bevállalós csajok után - kacsintottam, de ismét csak piszkáltam szerencsétlent. Néha komolyan elgondolkozom azon, nem járt-e volna jobban egy olyan sráccal, aki kicsit... visszafogottabb. Aztán mindig rá kell ébrednem, hogy egy, nem érdekel; kettő, a srác nem bírná Majával; három, nem, nem érné meg azt a srác, hogy hozzá szóljon. Kicsit sikerült elkalandozni a kérdésről, szóval hümmögve bámultam a plafont pár pillanatig, majd megingattam kissé a fejem. - Semmi hajmeresztően más. Nem ragaszkodom hozzájuk... maximum az, hogy a csokrod lehetne piros-fehér, az egy szép gesztus. A többit eléggé idejétmúlt.Itt pedig nem arra kell gondolni, hogy nem vagyok hagyománytisztelő, vagy hogy nem ragaszkodok a lengyel gyökereimhez! Csupán az a tényállás, hogy a legtöbb szokást már apámék esküvőjén is nélkülözték. Újra és újra ki tud akasztani az asszony, hogy mennyire nem gondol magára, csak rám, rendesen sokkol vele. Azonban csak megráztam a fejem és a hajába csókoltam röviden. - Nem áll fent ennek a veszélye, megnyugodhatsz - mármint szó szerint. Éppen nem készültem jegesmacinak, éppen időben mászott le rólam, hogy ezt a problémát sikerüljön elnapolni. Alapvetően a nőm háttérsztorija meglehetősen siralmas és erre mindig akkor ébredek rá, mikor hasonló helyzetekben kommentál. Most öleljem meg és nyünnyögjek, hogy semmi baj, Schatz? Nem tudná mire vélni a dolgot éppen ezért nem is teszem. Jobb mindenkinek így. - Ki mondta, hogy baj van? - kérdeztem, nem sokkal azelőtt, hogy a kezem a fenekén kötött ki. A kiérdemelt rosszalló pillantást ártatlan mosollyal fogadtam. Van, hogy eljár a kezem, ezen nem kell meglepődni, ő még a jobbik verzióval találkozott. - Ah, kérlek nyuszi, már azt hittem, sosem kérdezed meg! - affektálva sikerült az egészet előadni, még egy pillanatra hátat is fordítottam neki, de aztán csak nevettem egy sort. A gumicukor miatt azonban neheztelő tekitetet érdemelt. - Mi az hogy meggondolod? Gonosz vagy...A nappaliba érve Volt egyből felkapta a fejét, jelezve, hogy ő aztán nem aludt, ő sose, én pedig bekapcsoltam a DVD-t.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 23. 12:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676721#post676721][b]Czettner L. Maja - 2017.04.23. 12:33[/b][/url] Míg a fejecskéjén átfutott pár komolyabb baleseti halálnem, addig sem veszett el azért teljesen a részletekben. Szerencsére, mert, ha ez megtörtént volna, pár részletet tuti ugrik nem csak a beszélgetésben, de lehet, hogy az estében is. Lehet kicsit össze kéne kapnia a gondolatait, nagylány már, legalább ezeket megpróbálhatná rendben tartani, ha csak egy egészen kicsit is. A válaszra csak ciccegett, miközben grimaszolva rázta meg a fejét. De neeeem, nem akart belemenni, egyrészt mert esze ágában sem volt felvázolni mennyi probléma volt már ebből, mikor estek és keltek, meg milyen mozdulatokat szoktak kipróbálni görkorin is – biztosan el tudja az eséseit enélkül is képzelni a vőlegénye. Másrészt nincs annyi ideje az embernek. Harmadrészt Maja, nem fogja nagyon csacsogósra venni, már így is megint a napi beszédadag limitjének felső lécét verdesi. - Áh, pedig már azt hittem minimum kézen állva kell oltár elé sétálni, miközben énekeljük a himnuszt, vagy valamit, mondjuk a The Muffin Man-t… káár. - El tudta képzelni a jelenetet, végre is hajtotta volna nagyon szívesen, ezen pedig el kellett magát nevesse. Gyönyörűen nézett volna ki, pláne, ha a ruhája valami naaagy hercegnős és az egész a nyakában köt ki. Idő előtt villantott harisnyakötő lett volna az bizony… De még így is tény, hogy Maja azért elég komolyan tudja ezt venni, nagy dolog, de azért sosem tudhatja az ember, ki és miként gondol erre. - De a piros-fehér tetszik. Az szép, meg ahhoz a valami kék is illik… Még egy utolsó puszit nyomott a Drága mellkasára és inkább önállósítva magát szórakoztatta magát köröket rajzolgatva rá, elfogadva a tényállást, bár tejesen meg nem lett győzve erről. Most éppen lehet nincs ilyen, de ebben néha nem biztos. Mondjuk amúgy is elég bizonytalan egy lélek, nincs ebben semmi igazán meglepő. - Senki, csak úgy jegyezted meg, mintha olyan rossz lenne ez. - A kisebb üzemzavarral a tapizás miatt elég halkra sikerült, de nem is akarta firtatni. Tisztában van vele, hogy lehetne több hangja, hogy nem kéne mindig mennie, hogy de te mit szeretnél és hogy na válaszolhatna hárítás nélkül, de nem szeret. Ilyen ez, ez jutott. Elfogyott az osztogatásnál az „akarom” és a „határozottság”, mire odaért. - Rettenetes vagy, majd még visszakapod. - Nagy volt a kísértés, hogy ne csak a szája legyen nagy a navinésnek, sőt, még a szokásos visszakérdését is szépen lenyelte, de végül csak csúnyán nézve rá látványosan elfordult és elindult ki ezek után. - Jól hallottad, el fogom rakni a te részed, és majd… és majd… Odaadja másnak? Megeszi helyette? Eldugja? Ugyan már, ő is tudja, hogy nem tud olyat mondani, amit be is tartana, így inkább csak elballagott a táskájáért, hogy kiszedje a zacsikat, közben kitérőt tett Volt felé, hogy megsimogassa a kis cukiságot, aki láthatóan élvezte a figyelmet. Mire visszaért a kanapéra és elhelyezkedett Jumba már a bizottság előtt állt és sorolták, éppen miért is, aztán megjelent Stitch és baaah, Maja ráragadt a képernyőre. A gumicukrokat az ölébe tette, a békásat – természetesen – bontani is kezdte, aztán csak leselkedett kicsit Lewy felé. - Úúúú mooost, fiiigyeld, körbenyalja az üvegeeet. Ééés elviszik...szerencsétlen.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. április 25. 12:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677236#post677236][b]Lewy Bojarski - 2017.04.25. 12:53[/b][/url] Ha nem Majáról lett volna szó, még el is hiszem, hogy viccel. Na, de ő az én hercegnőm volt, akivel nem kezdek el komolyabban viccelődni, mert egészen biztos, hogy előbb-utóbb komolyan vesz valami olyasmit is, amit nem kellene. Pont, mint a szülinapom előtti pizsis megjegyzés. Ellőttem poénból, minimális komoly háttérrel és erre mit kaptam? Na, erről beszélek! - Oh, határozottan, ezek után már megfontolandó, nem lenne-e egyszerűbb, ha a mezemben járulnál az oltár elé. - És bamm, mégis sikerült elökörködni a témát, hiába nem akartam elsőre. Napról napra kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy rettenetesen nehéz velem együttműködni, főleg a mindennapi életben. Éppen ezért volt szerencsém Majával, aki meglepő módon könnyedén elviselte az ilyen-olyan agymenéseimet. - Pedig nem is estem túlzásokba annyira. De tényleg, nincsen semmi baj, rendben van, csak... - vontam egyet a vállamon, könnyebb volt elengedni a dolgot, mint azon kattogni, hogy most jó vagy sem és ha nem, akkor megéri-e a bűntudatot érezni. Arra jutottam, jobb, ha inkább ellapozzuk a dolgot. A hátsója ügyében rettenetesen felháborodott és már nem is igen tudtam mit mondani. Rendesen megfenyegetett, hogy nem kapok a gumicukorból. Ez azért is elég jó, mert nem ártott volna fogyóznom egy kicsit. Kezdtem látni a vékony réteget a kockáim felett és nem tetszett a látvány. Szóval felszusszanva ingattam meg a fejemet és a nappaliban már felé fordulva közöltem bokor arccal: - Majd megköszönöm, mert sok lesz az édesség. Se a nasikat, se a tejet nem szabadna mostanság nagyon behozni az étrendembe - ingattam meg a fejemet. Jobbnak láttam letisztázni, hogy egy darabig nem fogok mindenféle cukros szutykot betömni. Legalábbis a döntőig egészen biztos, hogy nem kéne már. Ő a haribot pakolta az ölébe, én pedig feltápászkodtam és a kis fehér szőrpamacsot felkapva telepedtem vissza. Félkómásan passogatott fel rám, majd Majára, aztán a kis fejét a mellkasomra rakta és hamarosan ismét hangosan szuszogott. - El ne keseredj ám nekem. Nézd milyen cukink van! - mutattam az alvó gyerekre és halvány mosollyal nyomtam puszit a lányka arcára, aztán inkább a mesét kezdtem figyelni, lassan simogatva a kis kölyök hátát
|
|
|
|
Hunter Bailey INAKTÍV
Mr Bailey offline RPG hsz: 78 Összes hsz: 1455
|
Írta: 2017. április 26. 11:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677476#post677476][b]Hunter Bailey - 2017.04.26. 11:10[/b][/url] Mr BlackAz ajtók csukódnak, a helycsere végre megtörtént. Hunter széles vigyorral pillant az övét becsatoló Adrianre, majd felteszi kedvenc fekete napszemüvegét. Indulhat a menet... - Kész vagy? - kérdezi, de a választ éppen csak megvárva folytatja. - Bal láb kuplung, jobb láb gázpedál, ahogy mutattam - mondja, és beleharap a kesztyűtartóban talált mars csokoládéba. A sűrű karamella mennyei ízétől hangosan hümmögve dől hátra, úgy fordul vissza Mr Blackhez. Baljával egyesbe vált. - A váltóval most ne törődj, csak kezdd el lassan felengedni a kuplungot, és közben ugyanolyan lassan adj hozzá gázt. Finoman, mint a csajoddal.Noha a sötét lencsék mögül figyeli a fiú lábait, egy percig sem aggódik. Bízik a Rellonos képességeiben, és egyébként sem történhet nagy baj. Maximum lefulladnak - dehát mindenki így kezdi. - Lassan - ismétli nyugodtan, míg újabb falatot harap a csokiból. Közben futólag felnéz a visszapillantó tükörbe; a lezárt útszakasz kihalt, csendes. Csak az ő járgányukban szól a rádió halkan.Hunter fütyülni kezd, feje követi a dallamot. Szereti a mugli zenét, a mugli kocsikat, a mugli életet. Milyen érdekes is a világ, az élet fintora... a legtöbb sárvérű és félvér egy egész emberöltőn át vágyódik, sóvárog az aranyvér után, amiért mindenét odaadná, számára meg nem jelent semmit. Az égadta világon semmit.
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream offline RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Írta: 2017. április 26. 11:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677483#post677483][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.04.26. 11:27[/b][/url] Még mielőtt beülnék, bedobom a bőrdzsekim a hátsó ülésre, majd felgyűröm a felsőm ujját, becsatolom magam. A napszemüvegem feltolom a fejemre, majd összeráncolom homlokom. Én és a vezetés. Mármint, ÉN és a VEZETÉS, ha nem lenne eléggé egyértelmű. Ha jobban belegondolok, annyit ültem életem során autóban, ameddig az edzőm elvitt egyik meccsről a másikra, aztán vissza, és az idő alatt is aludtam. Ja. Jó volt. Aztán most itt vagyok a kormány előtt, és igyekszek mindent úgy csinálni, ahogy nem is olyan rég mutatták. - Azzal a bottal akkor nem kell csináljak semmit? - a levitás felé lesek, megerősítésképp, hogy jól értelmezek-e mindent. A motor jár, kuplung lenyomva, gáz felengedve. Akkor most úgy kéne csináljam, hogy az arányok fordítva legyenek, aha. Vágom én. A megjegyzésére elmosolyodva csóválom meg fejem, hol a lábaimra, hol az útra pillantva. Ahogy megnyomom a gázt, a motor felmordul, majd lassan elkezdem felengedni a másik pedált, mire megint mordul egyet, majd leáll. - Ennek így kell mennie? - összeráncolom homlokom, valahogy nem tűnik jónak ez a.. dolog. - Várj, ne válaszolj - felemelem jobbom, majd a kulcshoz nyúlok. Oké, elkezdett érdekelni ez a dolog, és hajlandó vagyok foglalkozni vele. Oké. Csinálom, csinálom.A kulcsit visszafordítom üresbe, lábaim leveszem a pedálokról. Ismét fordítok, várok, amíg kigyulladnak a műszerfalon a lámpák, majd ha ez megvan, megint. Motor. Eddig megvan. - És most? Kell valamit csinálni, vagy ugyanúgy?
|
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. április 26. 15:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677554#post677554][b]Czettner L. Maja - 2017.04.26. 15:16[/b][/url] Dingdingding… az a kis jelzőhang megszólalt Maja buksijában, felvillant a villanykörte, eljött a világosság… mondhatjuk ahogy szeretnénk. Ha az a kérés, Maja teljes kviddicsfelszerelésben is odaáll, nem igazán problémázott volna. Még akkor sem, ha azzal annyi plusz kilót cipelne, mintha valaki a hátára ült volna. Vagy a saját mezében is, fejjel lefelé nézve a kilences úgy is stimmelne. Mindegy is. Nincsenek ilyen ambíciói, csak nevetgélősen adott egy csókot a lengyelnek, és inkább elraktározta, hooogy majd, valamikor ezen a ruha dolgon el kell gondolkodnia, de egyedül úgysem fog menni. Még jó, hogy van neki egy Alízkája, egy anyukája, egy Ririje, egy Verocsa…. Legalább egy lánynak kellene legyen valami vásárlós lelkesedése az ismerősi körében, reménykedik. - Én elhiszem, ne izgulj. Biztosította mosolyogva, mert itt még közel sem érezte, hogy pillanatokon belül már csak grimaszolni fog és rázni a buksiját. Na, szépen vannak. Persze nem gondolta halálosan komolyan, de azért csak kikérte magának. Ezután inkább a gumicukorra, a mesére meg a kutyusra koncetrált még el nem helyezkedett és el nem hangzott a nagy magyarázkodás. Peeersze, jó kifogás. Niylván nem annak szánta, de bármit meg lehet oldani. - Van egészséges nasi is, én sem ehetem ezt mindig…sajnos. Tőlem rágcsizhatsz zellercsíkokat, vagy répakarikákat. Ú, az finom. Meg az uborka. Szóval na, csak ne írd le a nasit! Mondjuk ezzel rá is hagyta és pár szem után ő is csak meredt a zacsira, nem működtek ma együtt a gumicukrokkal. Összetekerte a nyílást, majd a kanapé végébe téve közelebb húzódott az immáron nyomokban Voltot tartalmazó vőlegényéhez, a puszi után pedig eldőlve feküdt félig neki, félig egy díszpárnán a fehér cukiság közelében. Még egy - szerencsére ragacsos szájfénymentes - puszit is nyomott a kicsike fejére. - Tudom, egy kis drágaság. Van ohanája. Annak ellenére, mennyire nehezére esik olykor mesenézés alatt, de összecsukott szájjal nézte, és bár ő mindent megtett csak elpityeredett, mikor leült a kacsás könyvvel az erdőben Stitch. Egyedül. Legközelebb már csak a mese végén jött el ez a bizonyos pillanat, de tudta, hogy mindenki megmenekül, lesz nagy Ohana és boldogság. A stáblista idejére a kis fehérrel együtt nagyon laposakat pislogott már Maja, és észre sem vette, hogy elszunnyadt, miután Lewy kezét a saját arcához húzta és úgy szorongatta. Olyan megnyugtató, hogy a mese vége mindig jó; bármi is történjen az elején vagy a közepén. /Köszönöm <3 **//
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Csornay Kíra Lotti INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .* offline RPG hsz: 116 Összes hsz: 1542
|
Írta: 2017. május 5. 20:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=679453#post679453][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.05. 20:35[/b][/url] Bizooony, tizennyolc lettem. Nagykorú, úgy hivatalosan is! Ami azt jelenti, hogy enyém a világ, vagy legalább egy kis szelete, ugye? Remélem, hogy így van, mert igazi nagykorúként indultam el otthonról - oké, nem egyedül, hanem Vincével meg Hajnával -, hogy végre az itthoni barátinkkal lehessünk. Vagyis gondoltam én oda megyünk, mert korábban megbeszéltük, hogy találkozni fogunk és amikor szóltunk, hogy itthon vagyunk hirtelen felpörögtek az események. Gyors köszöntés a családdal, aztán már inkább az estére készülődtem. Nem tudtam a buliról, csak arról, hogy elmegyünk valahová. Jó, mondjuk sejtettem, mert Vince soha nem volt jó annyira ezekben a dolgokban, meg hát nem is erőltette meg nagyon magát, de úgy tettem, mint aki nem tud semmit. Pedig nagyon izgultam, mert ma este felnőttként akartam bulizni, vagy legalábbis úgy, mint a barátaim, akik nem egy kastélyban töltik az idejük nagy részét, ahol nincs semmi jó mugli cucc. Hiányzott a zene, hiányzott a tánc, de a legjobban azok a barátok hiányoztak, akik abban a pillanatban nekem rontottak, ahogy beléptünk a kocsma ajtaján. Soha nem jártam még itt (nem meglepő), úgyhogy ahogy tudtam, felmértem a terepet. Asztalok, sok barát, még több haver, de idegent egyet sem láttam, amiért nagyon hálás voltam, mert a szülinapomon a barátaimmal szerettem volna osztozni. Igyekeztem mindenkivel szót váltani, de ahogy elindult a zene és érkeztek az italok, egyszerre lehetetlennek tűnt. Tizenegy órára már túl voltunk a tortán, egy-két ajándékon, pezsgőlocsoláson, a torta szétdobálásán és jó néhány italon, nem, nem voltam berúgva vagy ilyesmi, de nagyon jó kedvem volt. Úgyhogy mikor két srác, akiket az általánosból ismertem felraktam az asztalra a barátnőim mellé, nem ellenkeztem, hanem az ordibálás közepette tovább táncoltunk (ehhez legalább kifogástalanul értek) és próbáltunk túlordítani a hangfalakból szóló énekest.
|
|
|
|
Séllei K. Olivér INAKTÍV
Illuzionista offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 2702
|
Írta: 2017. május 10. 20:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=680262#post680262][b]Séllei K. Olivér - 2017.05.10. 20:57[/b][/url] Lotti Eger Hihetetlenül utáltam a szülinapokat. Sosem értettem az alapvető koncepciót, hogy az emberek miért örülnek annyira neki, hogy egy évvel megint közelebb léptek az elhalálozásukhoz. Most még talán vicces, érdekes, hogy egyre öregszünk, de egy pár évtizeden belül már kezdődnek az öregkori problémák... Reuma, inkontinencia, és, hogy ne is említsem: ráncok. Persze, mindre vannak már különböző bájitalok, de ki akar különféle színű, szagú és borzalmas ízű löttyökön élni? Na ugye, senki. Ezt az okfejtést szívem szerint meg is írtam volna Lotti kis barátjának válaszként a bagolyra, amiben meghívott a lány tizennyolcadik születésnapjára. Mégis inkább csak félredobtam a pregament és egy jót nevettem rajta. Tizennyolc... Főleg nem értem, hogy mit kell ünnepelni rajta. Hogy már felnőtté vált a muglik világában is? Abban meg mi a jó? Csak több felelőssége van, mint korábban. Ráadásul, mostantól felnőttként is kellene viselkednie, amit nem igazán tudok kinézni belőle. Ugyan... Eredeti tervek szerint eszembe sem volt csatlakozni a bulihoz. Nagyon is jól elvoltam én Bogolyfalván, nem igazán volt affinitásom hozzá, hogy Egerbe hoppanáljak és a kis csitrik ünneplését figyeljem. Valamiért előzetes tapasztalataimból kiindulva, nem gondolnám, hogy túl szórakoztató program. Egyébként is, inkább elkerülöm az olyan embereket, nem pedig még keresem a társaságukat. Aztán gondoltam egyet. Egyedül ülni a nagy házban, vagy a pubban, ahol az elmúlt napokban már mindennapos vendéggé váltam... nem olyan szórakoztató. Ha pedig mégiscsak elmennék Lotti szülinapjára, akkor egyrészt talán elszórakozhatnék valamelyik kislány butaságán, másrészt pedig senki sem gondolná, hogy szánnivaló vagyok, hiszen nem látnának megint a faluban ülni egyedül és inni. Minden ellenérzésemet leküzdve hát felöltöztem - fekete farmerbe, fehér pólóba és egy sötét zakóba -, felvettem a műmosolyomat és az egyik sötét sarokba húzódva, egy pohár whiskey-vel a kezemben figyeltem a fejleményeket. Jobb volt nekem egyelőre itt, mint az asztalon táncoló fiatalok között... Ráadásul kezdtem nagyon öregnek érezni magamat őket elnézve.
|
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
phééécs Írta: 2017. május 17. 01:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681562#post681562][b]Lewy Bojarski - 2017.05.17. 01:31[/b][/url] Nem mondhatnánk, hogy könnyű időszak volt az utóbbi egy hónap. Legalábbis nekem biztosan nem, másoknak pedig, ha őszinte akarok lenni, nem érdekelnek a problémái. A csapatom atomjaira hullott, a pszichológusunknak hála, illetve, hogy Mats eltörte a karját, most pihi volt. A firkászok hozták a szokásos formájukat és lassan már akkor is tudja a nemzetközi média, hogy kire kell asszociálni, ha a cikk éppen Czettner Leventét hozza le. Ez egy részről mulatságos volt, más részről pedig baromi idegesítő. Aztán mint valami nagyon morbid vicc, jött Maja és a "méhecske" barátsága, aminek köszönhetően három teljes hétre egyedülálló apává redukálódtam és a három munkahelyet igyekeztem egyensúlyozni a látogatásokkal, a gyerekkel, meg még mellé néha az egyetemmel. Szóval még tőlem is nagy lódítás lenne, ha most azt hazudnám, hogy nem esett jól a nővérekkel való verbális csatározás helyett kinyomni este az ébresztőt és magamtól ébredni a reggel folyamán. A napsugarak már hét ágra tűztek be a függöny hagyta apró résen, én pedig halk nyüsszentéssel fordítottam az ellenkező irányba a fejem. Innen már nem volt visszaút, éreztem az apró nózit a karomnak nyomódni, mire halkan felsóhajtva tartottam fel a mutatóujjamat, hogy apu még egy perc pihenőt kér. Ahogyan egyre inkább sikerült összekapargálni az öntudatomat, úgy kellett ráébrednem arra is, hogy innen bizony nem lesz egyszerű feltápászkodni, pláne nem feltűnésmentesen. Még egy pár percig pihentem ott, a szemem időközben kinyitva, s a félhomályban tanulmányoztam Maja pociját. A jobb kezem a derekáról elvéve támaszkodtam meg végül mellette és hasonlóan téve a másik oldalon is kezdtem letolatni az ágyról. Volt idióta fejjel nézte, ahogyan a takarót finoman feljebb húzom, betakarva a kisasszonyt, s nem is pazaroltam azzal az időt, hogy megpróbáljam meggyőzni az alvásról. A kis fehér szőrgombóc felé nyúlva megvakargattam kicsit, majd el is indultunk kifelé.
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Sopianae, a büszke tigris Írta: 2017. május 17. 02:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681563#post681563][b]Czettner L. Maja - 2017.05.17. 02:06[/b][/url] ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍 Boldogság, gyere haza. Maja fut, rohan, elhasal, de pont elkapja a lufi madzagját, ami éppen kirepült a kezéből. Már éppen felnézne a rózsaszín, muffin alakú csoda után, amikor hirtelen megrezzen, ahogy a hasáról a súly megszűnik. Egy percre összeszaladnak a ráncai a homlokán, a szemét nem akarja kinyitni érzékelve a fényt, el is fordítja picit. Fel is ébredt, meg nem is. Még előtte van az iménti lufikergetés, de érzékeli, ahogy Lewy eltávolodik aztán már csak a takaró érintését. - Mééég neee. Nagyot sóhajtva kapaszkodik bele a huzatba, hunyorog kicsit, aztán az elindult páros után pillog. Éppen átfordult volna a Drága párnájába kapaszkodva, amikor az agya mozgásba lendült. Nem szólt az ébresztő, hétvége van, de még milyen. Elvigyorodott magában, ahogy a párnába temette az arcát és még percekig csak fetrengett kicsit. Ez a vidámsága annak ellenére látszott kitartani, amik az elmúlt időszakban összegyűltek. Érthetetlen okokból kicsit megint elkezdett befelé fordulni, olyan kis elhúzódó volt az emberekkel, aztán meg jött a kis fullánkos. Nem is nagyon tudja már pontosan mi történt, pedig elmesélték neki úgy nagyjából, csak nem ez érdekelte. Majdnem elsírta magát, mikor először eszmélt rá, mi lett vele, utána a viszketés meg a fájdalom hatására sikerült is. Három teljes hétnyi teljes lemerültség és dinóság - bár nem halt ki végleg - után viszont újra hazajöhetett. Nagyon rosszul érezte már magát, nem tudott aludni, hiányzott neki a vőlegénye és a babakutyi is. Ohana nélkül egy nap is sok, nem még ennyi. Na, ez az időszak se segítette azt a kis nyünnyögős és hisztis hangulatot, ami rajta volt éppen. De szerencsére sikerült kikeveredni az első itthoni napok után, aztán meg ott volt az anyukája szülinapja, most pedig ez. Boldogság hazajött. Mint valami fura háziállatnév. Felülve az ágyon nézelődött kicsit, még kitisztult a látása és megszokta a fényt, aztán lemászott az ágyikóról és még rendes is volt, megigazította. A hiányos öltözetét orvosolva pedig kikapta az első szimpatikus színű és könnyű ruháját a szekrényből majd felvette és elindult a többiek után. - Úúúú, jó illat vaaan. Segítsek valamit? - Kis lépésekkel szelte a távolságot maguk között, aztán Lewy mögé érve, mikor éppen nem látott semmi katasztrófaveszélyest a keze ügyében, átkarolta hátulról, aztán lehajolt Voltért. Nevetve fogadta, ahogy a gyerkőc éppen végignyalta az arcát. Ilyen csókban se volt még része üdvözlésként eddig.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. május 17. 02:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681564#post681564][b]Lewy Bojarski - 2017.05.17. 02:55[/b][/url] Máskor az efféle szökéssel nincs különösebben sok gondom, meg sem szokott rezzeni rá, ha olyan van. De ugye Murphy jó előre megmondta, hogy fiam, kalkulálj a szívásra. Szóval már hallhattam is a reklamációt, mikor betakartam finoman és halvány mosollyal hajoltam le, hogy még egy apró csókot nyomjak a hajába, mielőtt kifelé indultam a gyerekkel a konyha irányába. Hogy mitől olyan különleges nap a mai? Öööö, sokaknak leginkább semmiért, mert már túl öregek vagy fásultak, vagy csak kis gyökerek, de nekem jelen pillanatban két lelkes kis lényt kellett boldoggá tennem ma. A konyhába érve tehát először is szükségem volt egy nagy pohár tejre, amivel egy időben megszereztem egy kis darab kutyacsokit is. Volt persze azonnal felélénkülve csóvált, sőt, még a lábával is piszkált, míg oda nem adtam. Minden esetre sikerült magunkat annyira összekapni, hogy mire a hercegnőm volt szíves kilibbenni a hálószoba rejtekéből, már jó pár palacsinta állt stócban a tűzhely mellett egy tányéron. A teflont odébb tolva mosolyodtam el kissé, hagyva, hogy megöleljen, finoman végigsimítva a karján. - Nem, nem, köszönöm. Mááár boldogulok - közöltem szórakozottan, majd szembefordultam vele, mikor elengedett és Volt után nem sokkal tőlem is kapott jó reggelt puszit. Kissé kevésbé nyálasat. - Jó reggelt, Prinzessin - pöccintettem félre egy hajtincset az arcából, hogy aztán kissé hátrahajolva mérjem végig tetőtől talpig, halkan hümmögve. Nem mondhatnám, hogy agyonöltözte magát, bár a tegnap estéhez képest így is meglepően sokat takart a ruha. Az ajkamba haraptam, hogy visszatereljem a dolgokat a normál kerékvágásba, majd széles mosollyal figyeltem őket. - Azért sikerült valamennyit pihenned? Máskor nyugodtan kelts ám fel, hogy másszak már odébb, nem harapok... mindig nagyot. Ismersz. Azért egy sanda pillantást vetettem a nyakára az állítást követően és apró szusszanást követően kellett belátnom, hogy igen, ha mást nem, a hazugságért megyek haza szaunázni. - Van valami különleges elképzelésed mára?
|
|
|
|
Czettner L. Maja INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2017. május 17. 03:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681565#post681565][b]Czettner L. Maja - 2017.05.17. 03:49[/b][/url] ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍 Egyszer úgy pihen, mint akit fejbe is vágtak és akarattal se ébreszthető, máskor meg van ez, hogy egy légyzizzenést is észlel és mocorogni kezd rá. Lehet benne volt még ebben a nem túl mély alvásban kicsit a kényszer, hogy hosszú idő maradt ki, hiába volt minden a helyén már hosszabb ideje újra. A puszi azért megnyugtatta meg a takaró is, hogy nincs nagy baj, nem ég a ház és vigyázzba se kell állni. Mosolyogva nyújtózott kicsit, mielőtt oldalra fordult volna, hogy még pihenhessen egy hangyányit. Inkább már csak lustálkodás volt, mint érdemi visszaalvás így gyorsan le is tett róla és észlelve, mi van ma, összekapta magát, amennyire sikerült a reggeli állapotában. Gyereknap van, juhu! Tavaly fellépés miatt lecsúszott az ünneplős fázisról, ő maga volt az egyik program, így az ideinek extrán örült. Arról nem beszélve, ha már a szülinapja úgy alakult, ahogy, most lehet kicsit ünnepelni. Bármit is. Ehhez mérten, meg mert a felpörgése ellenére sem volt indíttatása a házból kimozdulni nem vitte túlzásba a ruházkodást, de azért ügyesen most legalább eljutott addig, hogy legyen rajta. Ezután meg nem volt más hátra, mint előre. - Háát jó. Neked is szépségeset, Drága. - Viszonozta a csókot is még mindezek előtt, ami határozottan élvezetesebb volt, mint Volt szeretete, de őt is imádja persze. Aztán meg erőteljesen lefoglalta, hogy leselkedjen a palacsinták után, így már csak akkor figyelt fel a méregetésére, mikor azt befejezve rámosolygott a lengyel. Egy fél pillanatra magára nézett nem-e kajafoltos vagy festékes - egyik sem lenne lehetetlen, csak Maja -, de nem észlelt bajt, így el is engedte hamar maga mellett. - Jól alukáltam, nem zavartál, azért nem szóltam. Hajnalban Volt akart belemászni a számba, az kicsit zavaróbb lehetett volna, de rájött, hogy rossz helyre nyomta a mancsát és arrébb ment. Meséli teljes átéléssel a sztorit, a keze is jár kicsit hozzá, de mikor észreveszi, inkább azzal is megfogja a babut és leül vele az ölébe fogva őt, egyelőre elég türelmes ehhez ő is, tuti le lett már kenyerezve. - Hát először is együnk, mert éhes vagyok… de amúgy még nem gondolkodtam rajta. Miért? Tudsz valamit, amit én nem? - Nagy lelkesen érdeklődött felnézve a kviddicsessztárra.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. május 19. 02:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681798#post681798][b]Lewy Bojarski - 2017.05.19. 02:11[/b][/url] A hirtelen nyugalma azért egy kicsit mosolygásra késztetett, de nem estem túlzásokba a bámulásával, inkább kifelé indultam. Ha szerencséje van még kicsit vissza tud aludni és nem is fog tovább azon kattogni, hogy mi kimentünk a konyhába. Út közben magamra rángattam a farmeremet is, hogy legalább valami rendezett jelleget öltsek, illetve a hajam is többször átturkáltam, elég kevés eredménnyel. Eléggé megviselt az a három hét, amit nem itthon töltött, éppen ezért, mikor belibbent a konyhába, kicsit félretettem a dolgokat és szívem szerint magamhoz húztam volna egy-két órára. De ugye az nyálas lett volna és kényelmetlen egy idő után. arról nem is beszélve, hogy totál hülyének nézett volna. Azt viszont nem bírtam ki, hogy ne mérjem végig, az öltözéke gyakorlatilag éppen csak a "dobj a pultra" táblát felejtette le magáról. Azért nem voltam benne biztos, hogy annyira kényelmes lehetett alattam aludni, de nem kívántam ezen vitába bonyolódni, inkább halkan felkuncogtam a fehér szőrgombócot figyelve. Volt, hogy arra ébredtem, hogy rajtam ülve az arcomba bámul, így valahogy ez a "szádba lépek" malőr nem tudott meglepni. Ők közben lecsüccsentek, én pedig halvány mosollyal toltam vissza a palacsintasütőt a tűzre. - Megesik na, legalább utána vissza tudtál aludni - emeltem ki a pozitívumot, szinte már profi mozdulattal oszlatva el a tésztát a serpenyőben és ismét rájuk sandítottam. A kiscsalád. Nem kellett kérdeznem, hogy végül kér-e reggelit, mert megválaszolta kis előrelátóan. - Mit kérsz hozzá? - közben elé raktam egy tányért, illetve az elkészült palacsintákat is az asztalra helyeztem. Így nem kellett folyton futkozni, hogy "csak még egyet". Nie. Az utolsó kérdésre azonban elnevettem magamat, csak állva ott a polc mellett és szorongatva a Nutellát. - Én ma csak asszisztens vagyok, nektek kell dönteni.Az üveget is lepakoltam, majd visszasiettem megfordítani a készülő remekművet.
|
|
|
|