Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=683347#post683347][b]Oravecz Tatiana - 2017.05.29. 20:02[/b][/url]

Végre! Nem hittem volna, hogy sikerül mindet letudnom. Három hete vadászom a diákokat, akik jövőre szeretnének áthallgatni az AMS-re. A legtöbben csak pár adatot nem adtak meg, vagy nem tudtak leadni, mások meg elég súlyos hiányosságokkal adták le a papírhalmazt. Viszont az igazgató úr azt mondta, hogy mindenkinek, aki jelentkezett, tudnak helyet biztosítani. Ehhez jött hozzá az is, hogy egy utójelentkezést is ki kellett írni, így hát volt még pár köröm, mire minden meglett, de így is büszke vagyok. A hiánypótlást 31-ig kell leadni, és íme, én napokkal előtte itt állok, pontosabban már kifelé sétálok, leadva a hatalmas paksamétát.
Reggel korán érkeztem, most meg már dél felé jár, hiszen elég tisztességgel megéheztem. Viszont mivel ez végleges leadás, ezért ők is minden jelentkező összes papírját egyesével nézték át, és szinte hihetetlen, de nem volt bennük hiba. Mindenki jó eredményeket produkált, jó ajánlásokat gyűjtött, így ebbe se tudtak belekötni. Azért a Bagolykőbe még mindig elég magas színvonalon zajlik az oktatás. Büszke vagyok én is rá, hogy ott tanultam.
Kilépve a fényre, megállok, és magamba szívom a későtavaszi illatáradatot. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a virágokat és a tiszta levegőt. Tudom, hogy egy olyan helyen, mint Pécs, nem nagyon beszélhetünk erről, főleg nem Bogolyfalva után. Viszont most jó itt. Leadtam a könyveket Minának, amiket kért, hogy hozzak el, és felvettem Ráhel itt hagyott cuccait is, így minden megvan, amit a listámra felírtam. Már csak egy normális kajáldát kell találnom, mert ha most vissza kéne hopponálnom Bogolyfalvára, hát lehet, hogy kidobnám a taccsot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=683427#post683427][b]Oravecz Tatiana - 2017.05.29. 21:50[/b][/url]

Előveszem a mobilom, a nővérem vette nekem, fel van rúnázva, így használható bárhol. Pontosabban a vőlegénye vette, csak nem tudja. Én meg nem emlegetem fel neki, hogy amúgy kössz az okostelikét. Nem nagyon szoktam használni, leginkább Eszti néz rajta meséket, meg vannak ilyen játékok, amikkel játszik rajta. Farmot épít, meg ilyenek.
Épp azon elmélkedek, hogy fel kellene töltenem, mielőtt elindulok, mert már most is villog a vészjelzés, hogy tizenkilenc százalékon van. Valahogy nekem elmaradnak ezek a gondolatok, ebből is látszik, hogy mire használom. Leginkább tájékozódni, most is éppen csak azt nézem meg, hogy van-e valami használható, teraszos hely a Király utcában, és míg tölt, felpillantok. Akkor látom meg őt. Csak egy villanásra, és már nincs is ott. Gondolom csak beképzeltem, holott már hónapok óta nem is gondoltam rá. Meggyőztem magam, hogy Eszter apja Kristóf, és kész. Hála Merlinkének, a gyerek se nem Oravecz, se nem Liebhart, inkább olyan, mintha száz százalékban Mácsai lenne. Teljesen ideális, nem is kell ennek másképpen lennie. Visszapillantok a telefonra, és már meg is van, a kívánságaimnak három hely is megfelel, ráadásul az első harmadában az utcának, így nem is kell nagyon beljebb mennem. Épp indulnék, amikor rám köszön, és kis híján elejtem a telefont.
- Höh, Liebhart...
Az első hang a "höh"-re hasonlít leginkább, de nem pont az, inkább ilyen kellemetlen mordulás. Hát mégiscsak ő volt. A fejem tetejéről leveszem a napszemüvegemet, de nem húzom fel, csak nézem őt egy hosszú, vesébe látó pillanatig.
- Az.
Nem tudom viszont kimondani, a legutóbbi alkalommal elég gyorsan lelépett, nem hiszem, hogy sok közünk lenne hozzá, a lányomat meg már meg sem említem.
- Eltévedtél?
Teszem fel a bugyuta kérdést, miközben az orromra illesztem a szemüveget, mintha nem érdekelne, hogy ki is ő és mit keres itt. Pedig érdekel, nagyon is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=684010#post684010][b]Oravecz Tatiana - 2017.06.03. 09:45[/b][/url]

- Szegény, ááártatlan nők, vagyis célok.
Nem szívesen vallom be, hogy én is egy ilyen „cél” voltam, sőt mi több, én feleség is, nem csak cél, bár a vége úgyis ugyanaz lett…párszor. A házasságaim nagy része miatta ment tönkre, azért mert felbukkant, és felborított mindent. Pedig lehettem volna háziasszony, jó feleség, természetbarát, sportoló, de mégsem lettem egyik sem, mert mindig jött ő, és felborított mindent. A világom – ha nem is teljesen –, de éppen kezdett helyreállni, és annyira, de annyira törvényszerű volt, hogy meg fog jelenni benne. Csak azt hittem, előbb lesz egy férfi, akinek az oldalán majd kikötök, és akkor érkezik meg ő. Ezek szerint elég csak gyengédebben éreznem egy férfi iránt, és máris itt van.
- Azok a sötét ügyletek, Maximilian.
Húzom el a számat, és szűkítem össze a szemeimet. Ez utóbbit azonban meg is szüntetem hamar, mert félek attól, hogy a szarkalábak ideje korán megérkeznek. Még csak harmincegy vagyok, de érzem, hogy érkezik az elkerülhetetlen. Felpillantok az épületre. Ennyi idős fejjel nem tartom valószínűnek, hogy beült volna az iskolapadba, bár a nőkért valószínűleg megtenné, sokkal inkább az a félelmem, hogy oktatni kezdett itt, és akkor bizony nem kizárt, hogy azok között is akadni fog pár „új ismeretsége”, akiknek jelenleg a jelentkezési lapjait leadtam. A féltékenység egy pillanat alatt szétárad benne, majd szinte azonnal jön a bűntudat is. Nem tartozom hozzá, már nagyon régóta nincs közöm a férfihoz, így féltékenynek sincs jogom lenni. Nem ő volt életem első nagy szerelme, de ő volt az első, akivel össze akartam kötni az életem. Bűntudatom van, mert az első nagy szerelem, a legjobb barátom iránt zavarosak az érzéseim, bűntudatom, mert tudom, hogy képes lennék újra elgyengülni, ha a férfi egy lépéssel közelebb lépne. És bűntudatom, mert van otthon egy kislány, aki néha még kérdezi, hogy miért nem látogatja őt az apukája, akiről tudom, hogy nem is biztos, hogy az apja, mert az apja lehet, hogy épp az előttem álló férfi.
~ Sosem derül ki. ~
Győzöm meg magam a dologról, és a gondolatot is olyan mélyre elrejtem, mintha nem is létezne sosem. A lányom az enyém, az én gyerekem, én nevelem, és senkinek sincs joga beleszólni ebbe. Kristóf elhidegült tőle, csak az új felesége érdekli, Max pedig alkatilag alkalmatlan érett emberként viselkedni. Eszti szeretetben fog felnőni, apa nélkül.
- Nem, dolgozom. Nem itt, egy másik iskolában, ahonnan jelentkezéseket hoztam el. Viszont most már mennem kell, várnak rám otthon. Gondolom neked is menned kell a bájitalod miatt.
Nem könnyen, de végül is megteszem azt a bizonyos lépést, elindulok arra, amerre a kiválasztott étterem van, mondjuk, éhes már nem vagyok, csak haza akarok jutni. Mégis visszafordulok, és biccentek egyet felé. Azért bunkó nem vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707831#post707831][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.11. 16:55[/b][/url]

Maximilian
Pécs, Max otthona
öt felé
Kinézet

Hát megjött a levél. Igazából már tegnap megkaptam, de nem vettem észre, mert jó falusihoz mérten, nem sétáltam ki, és néztem bele a postaládámba, ahogy az illendő a mi környékünkön. Igen, ezzel a csúnya tettel bizony elértem azt, hogy helyet biztosítsak magamnak a pokolban. Majd ha lesz időm, sajnálom is a dolgot. Reggel viszont ott volt a hétköznapinak tűnő boríték, amiben volt egy másik boríték, ami igazándiból a levelet tartalmazta.
Először furcsálltam az eljárást, csak később vettem észre, hogy az első boríték belsejében egy üzenet áll. "Tudom, hogy ez a botrány nem segítene rajtad. Veled vagyok. Z." Remek. Ezek szerint bárhova megyek, mindenhol üldözni fog a múltam, még akkor is, amikor ki akarom deríteni, hogy ki a gyerek apja. Pontosabban, nem is én, hanem az egyik lehetséges jelölt, aki aranyhalak életben tartására sem felkészült, akarja megtudni, hogy a lányom a lánya-e. Z pedig biztos, hogy Zoli, akivel akkor találkoztam, amikor Kristóffal is, nem mellékesen pedig ő a legjobb barátja. Nos valóban, nem tenne jót, bár azt nem merem állítani, hogy ezek után nem derül majd ki, akárcsak a teszt megtörténte is.
Viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy elmeséljem Maxnak, hogy az-e vagy sem. Nélküle persze nem nyitom ki a borítékot. Esztert Zójánál rakom le, akinek szintén nem mesélem el az esetet, bár nem mintha elítélhetne, de valahogy mégis. Az ő gyerekeinek ugyanaz az apja, és bár nem házasok, együtt élnek, nekem, ha lesz még gyerekem, biztos, hogy nem ugyanaz lesz az apja, aki Eszteré. Hogy a gondolatok tisztuljanak, mugli tömegközlekedéssel megyek, így a laptopommal, és végtelen mennyiségű Suburgatory résszel felszerelkezve felülök a 13:45-ös Tenkes IC-re, ami 16:40-re ér le Pécsre.
Ki kell kapcsolnom, és nagyjából Dombóvár környékén már azt sem ellenőrizgetem negyed óránként, hogy a boríték nálam van-e. Remek. Mire Maxhoz érek, már szinte olyan, mintha csak baráti látogatóba jönnék. Bár a kapucsengőt valamiért irdatlan bénán sikerül megnyomnom, és ezért olyan elsőre, mintha valaki csak viccelődne vele. Pedig nem, itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707976#post707976][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.12. 13:03[/b][/url]

Megvallom őszintén, jobb is, hogy egy pillanattal később eltűnik a feje, mert az első gondolatom hatására a megrökönyödés kiül az arcomra: "Ki az az Iza?", azt hiszem olyan régen használtam a másik nevem, hogy elfelejtettem. Max persze nem egyszer Bellának hív, de valahogy most nem tudtam összetenni a kettőt. valahogy a szüleimhez jobban kapcsolódó neveimet elhagytam. A családnevem ma már az utolsó férjem neve, a keresztnevem pedig a kevesebbet használt második keresztnév lett. Mindent, ami hozzájuk kapcsolódott, elzártam valahova mélyre. Várok egy pár másodpercet, mire újra megnyomom a gombot, tippelem, hogy körülbelül mennyi idő lehet az, amíg odaér, végül újra nyomom, és ő beenged.
Nem sietek felfelé, azon gondolkozom, hogy mit is mondhatnék neki, hogyan kéne ezt felvezetni. Olyan kényes ez a téma. Épp mire nagyjából megvan a történet, érek az ajtaja elé, amin ő szabályosan berángat, mintha túsz lennék, vagy kéjnő. Rendesen fáj még két réteg ruha alatt is.
- NORMÁLIS VAGY?
Kiabálok rá élből, amikor végre sikerül megállnom a sarkaimon. Hahó ember, hát nem jöttél még rá, hogy az alacsonyságom miatt nagyon magas sarkakon egyensúlyozok? Komolyan mondom, néha kedvem lenne izomból bokán rúgni. Mekkora marha már.
- Ja és ezt az Izáért.
Illedelmes gyerekként olyan hevesen tartom fel a középső ujjamat, hogy azzal félő, kibököm valamelyikünk szemét. Hát nem hiszem el komolyan, hogy ekkora szemétnek kell lennie.
- Nem szóltam, de attól még nem hiszem, hogy úgy kéne berángatnod, mintha a ribid lennék. A volt nejed vagyok.
Nem szoktam a szemére hányni a tényt, hogy volt idő, amikor egy papír is összekötötte az életünket, sőt, a nevét is viseltem. Egy egész rövid ideig. Közben persze kirángatom a borítékot a táskámból, a laptoptáskát meg lerakom magam mellé a földre.
- Van borod?
Kérdezem úgy, mintha árvaként egy kis kenyeret kérnék, miközben az igazságot rejtő fehér csomagot felmutatom. Bizony fiam, abban van minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708081#post708081][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.12. 22:24[/b][/url]

- Pfff...
Ez egy őszinte, és nagyon túlgesztikulált reakció, sőt, még a szemét is megforgatja. Villanna a vaku. Mekkora tragédia.
- Megtehetem azt is, hogy kimegyek, és elkiabálom magam, hogy a volt feleséged vagyok, sőőőt, azt is, hogy elvált, védtelen nőként megragadtál, betuszkoltál ide, és még a kulcsot is elfordítottad. Manapság ez nem olyan előnyös ám.
Persze eszemben sincs, de könyörgöm, most az, hogy ki jön ide hozzá. Nem hiszem, hogy számítana. Én nem tudok így élni, mármint, most kit izgat a néni, meg az, hogy lefotóznak. Közünk van egymáshoz. És mi van akkor, ha történetesen ő a gyerekem apja? Akkor majd ha látni akarja, akkor a város eldugott szegleteiben, napszemüvegben, kinyúlt pulcsiban, kalucniban látja majd? Maximilian egy tanár jelen pillanatban, nem Lewy, sem Sebby, nekik lenne okuk aggódni. Nem fogok úgy csinálni, mintha a szeretőjük lennék.
- Fél Pécsnek általában megvan a másik fele, és ha elterjed, hogy te vagy a legnagyobb kan a környéken, akkor mi van? Teltházasak lesznek az előadásaid.
Én nem igazán esek kétségbe az ilyenen, de hát ha neki ez ennyire fontos, olyan mindegy. Észrevettem ám, hogy mennyire megnézte a letett táskát, úgyhogy szemét módon, de határozott mozdulattal még a kabátomat is leveszem. Ha neki ez a stílus kell, hát akkor megkapja. Mondjuk jobban nem akarok berendezkedni, de arra nagyszerű, hogy bosszantsam.
- Milyen süti?
Egyből visszaveszek az arcomból, szeretem a sütit, és szeretném, ha adna nekem sütit. Azért illedelmes gyerekként leveszem gyorsan a cipőmet, majd a levelet felmarkolva suhanok is utána, és mélyen beleszimatolok a levegőbe.
- Óóóó ááááfonyás süti. Kérlek, adj nekem áfonyás sütit. Megmondom cserébe, hogy teherbe ejtettél-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708814#post708814][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.24. 18:35[/b][/url]

- A barátnőd miatt aggódsz?
Kérdezem olyan könnyedén, mintha csak arra adnék választ, hogy milyen teát kérek. Ezt a témát mindenki olyan komolyan kezeli. "Te az exem vagy, nem jöhetsz a húsz km-es közelembe!" Pff... hát én megyek, sőt, ha kell, még az arcát is megnyalom, csak hogy bosszantsam. Nem, show-t nem akarok csinálni sem Kinga néninek, sem Borbálának, aki a múltkor beengedett. Ő még kérdezgetett is, hogy ki vagyok meg hova jövök, meg kihez. Akkor azt kamuztam, hogy a kiadó lakást jöttem megnézni, ő meg fellelkesült, hogy a "Borosékét? Ők éppen felettem laknak!" Úgyhogy igen, megnéztem a kiadó Boros lakást, mivel éppen akkor sétált be az asszony is. Utálom az ilyen kitérőket, de nem hittem volna, hogy ekkora dráma kopogtatni egy ajtón, mint amit itt elszenved az ember. Kész rémálom. Ha ez a rántás meglátszik a karomon, én esküszöm megkarmolom. Azt hiszem ezért váltunk el végül. Rosszul voltunk egymástól.
- Szeretem a sütit.
Bár nem mondanám magam annyira nagyon édesszájúnak, de szeretem. A kijelentés, hogy szeretem pedig olyan furcsán máshogy hangzott. Nem volt keménység a hangomban, pedig az elmúlt években olyan jól begyakoroltam, már szinte a részemmé vált az az enyhe gúnyos, fanyar megnyilvánulás, ami lopva, de jelen van, főleg, amikor Maxra nézek. Most a hangom kedves, lágy, sőt, egy enyhe zavarral van ötvözve. Max és köztem voltak dolgok, a házasságunk alatt a sok veszekedésen túl számos olyan apró mozdulat, amit imádtam. Egyet most újra átélhettem. Utálom, ha az orromat piszkálják, és leginkább azért utálom, mert imádtam, amikor ő csinálta. Más azt hiszem ilyenkor nyeldesné a keserű piruláit, én viszont csak annyit tudok erre mondani, hogy ez annyira bájos volt, hogy nem is hiszem el, hogy megtörtént.
- Tudod, hogy a csúnya sütik a legfinomabbak? Ha bemegyek egy cukrászdába, mindig a legrondábbat választom. Próbáld ki, az ízlelőbimbóid hálásak lesznek.
De persze megvárom, amíg kapok sütit, tudok várni, viszont a poharat megtöltöm, és közben kirakom magam mellé a borítékot. Hülye boríték, hülye Max, hülye igazságok. Finom bor. Legalább valami jó is van ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708819#post708819][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.24. 21:15[/b][/url]

- Nem akarom, hogy elcsesződjön, most eléggé elviselhető vagy.
Eddig ezt csak magamnak vallottam be, de attól még, hogy az egyik pillanatban megölném, a másikban meg megölelgetném, elég sokszor van most inkább az utóbbi, ami ijesztő. Éppen ezért is nem tudtam mit mondani Lewynek. Szeretném-e, hogy ő legyen az? Most éppen igen, de a következő pillanatban úgyis összeveszünk. Kristóf sosem vette ki a részét a gyereknevelésből, neki ott voltak az üzletei meg a női, a Csinszka féle csinosak. Én fel tudok mutatni egy családot, vélavért, és azt, hogy semmilyen extra hatással nem vagyok a férfiakra. Talán Dwayne-re, de ez nem túl nagy érdem.
- A volt férjem állítólag tönkrement. A szombati boszorkány szégyenrovatában volt. Nevet kellene változtatnom.
Ezt inkább feszültségoldónak szánom. Ilyen az, amikor az ember inkább a vélavér után megy. Most már legalább tudom, hogy miért akkora nagy ügy ennyi idővel később is, hogy Zója egy picikét hosszabb ideig, mint illendő volna, mágiája alatt tartotta Warrent. Mondjuk szívás, mert így nem fog még ilyen időközönként sem gyerektartást fizetni. Igen, ha nem is ő az apja, akkor se fogok neki szólni. Sértve érzem magam, fizessen csak, az ő neve van bejegyezve abba a rohadt papírba, ha Max nem tanult volna meg számolni, vagy ha nem mondom meg, hogy mennyi idős a gyerek, sosem jött volna rá, hogy Eszter apja akár ő is lehetne. Sosem akartam felhozni, a gyerek az enyém, én voltam mellette mindig, és ha az embert sugárban háromszor telibe hányja egy lázas gyerek két óra alatt, akkor kialakul egy kötelék.
- Ajánlom is, és csókolgathatod a talpam nyomát, ha kiderül, hogy igazam volt. Látni akarom.
Mondjuk ilyen úgysem lesz, előbb fojt meg a puszta gondolatával, de akkor is. Nézem, ahogy leteszi elém a sütit, de csak a borítékra tudok gondolni, és hogy mi van benne. Annyira rossz az időzítés. Mármint, neki ott van most Luca, végre boldog lehetne, erre ha az övé a gyerek, akkor tudom, hogy nem fogja hagyni a tény, és nem úgy, hogy megmérgezi, hanem úgy, hogy látni akarja Esztit, és kötődés lesz közöttük, és én leszek az ex, aki be fog zavarni. Nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie. Ha lenne egy időnyerőm, nem érdekelne az se, ha egy napig kell visszatekergetnem, meggátolnám ezt a mostani helyzetet. Végül a kezembe veszem a borítékot, és mint aki citromba harapott, úgy nyitom ki, és veszem ki a papírt, széthajtom, a szemem egyből megakad a válaszon, majd némán átnyújtva neki a lapot, inkább a sütemény felé fordulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709520#post709520][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.08. 17:42[/b][/url]

A gondolatra, hogy legyek megint Liebhart, azt hiszem, kellőképpen nagyfokú megrökönyödés ül ki az arcomra, majd olyan erővel tör ki belőlem a nevetés, hogy félek, sosem fogom tudni abbahagyni, vagy ha mégis sikerül, akkor csakis azért, mert kiköpöm a tüdőmet az asztalra. Valószínűleg odáig lenne tőle, Mr. Úgy csinálok, mintha nem lettek volna jó pillanataink uraság is. Pedig voltak jók, még ha nem is sok, de a tény, hogy minden férjemet elhagytam, miután vele voltam, jelent valamit. Valószínűleg Kristófot is elhagytam volna, ha nem derül ki, hogy terhes vagyok. Akkor épp elég baj volt nekem a bennem növekvő élősködő gondolata, nem kellett még egy válás is. Kényelmes volt ez így.
Azért persze abbamarad a nevetésem, és egész kényelmessé válik a közérzetem. Eddig nem nagyon voltam jó passzba, amióta megláttam a levelet, egyszerűen gyomoridegem volt, de Max képes volt egyetlen kósza gondolattal megnevettetni. Most minden olyan nyugodt. Most, éppen. A könnyeimet törölgetve emelem fel a fejem, és meg is rázom egy kicsit. Már maga a gondolat felmerülése is lehetetlen opciókat repített elém. Lepillantok az ujjamra, ami feketéllik a szemfestékemtől, így gyorsan megtörölgetem még, nem akarok úgy kinézni, mint akinek nagyon csúnyán bevertek, vagy olyan, mint azok a lányok, akiknek az égben van a csodálkozós szemöldökük és vállalják.
- Mondhatnánk, hogy a kishúgod vagyok.
Igyekszem a lehető legkomolyabban kimondani, de ugyan már. Ez több szempontból is lehetetlen. Például azért, amit az a papír rejt, melyre most olyan ízlésesen ráhelyezte a papírját. Egy pillanatra elcsodálkozom a tetten. Mármint, nem is azon, hogy ezt tette, hanem a reakciómon, amit belül éreztem. Szomorúság és aggodalom egy pillanatnyi, furcsa keveréke. Nyilván, nem akarom ezt a papírt aranykeredben kiakasztani a falra, de azt akarom, hogy ha Eszter megtudja, alá tudjam támasztani, ne csak néhány szó legyen, mégis, megértem, hogy most ezt érzi helyesnek. Rápillantok a süteményre, és inkább egy újabb falatot kanyarítok belőle.
- Hmm... karácsonyra tőled kellene süteményt rendelnem. A nővérem tutira szétsüti az agyát, de valamit nekem is kéne vinnem, és emlékszel arra a csokidarabos meggyes pitére? Az isteni volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=710628#post710628][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.30. 13:47[/b][/url]

- Te egy akkora faragatlan bunkó vagy, hogy az valami hihetetlen, Liebhart!
Csattanok fel, és még az asztalra is csapok. Bár belesajdul a kezem, rosszul találtam el a lapot, de egyetlen, hirtelen összerándult szemöldök összevonáson kívül nem tettem semmit. Nem álltam neki drámázni, sem lekámpicsorodott szájjal vigasztalásért esdekelni a másiknál. Azt hiszen, ilyen a felnőtt lét. Szörnyen unalmas.
- Huszonkilenc vagyok.
Már négy éve, és ha minden jól megy, a következő hatban is az leszek még. A huszonkilenc a nő legszebb tíz éve, szóval nem szólnék be, Mr. Liebhart, mert a férfiakra ez nem igaz. Ők csak öregednek. Pontosabban, ők az öregek, a nők érettebbé válnak.
- A nő olyan, mint a jó bor, az évek számával egyre kívánatosabbá válik. Irigykedsz csak.
Mondjuk nem tudom, hogy mire, de amilyen hihetetlenül hitelesen jelentem ezt ki, kissé még én is elhiszem, hogy igaz. Mintha bármire is irigykedhetne. Nem ő nevel egy gyereket egyesül, nem őt utálja meg az a kis méreggombóc időről időre azért, mert a világ dolgai nem úgy történnek, ahogy szeretné. Makacs, önfejű, tüneményes, éppen, mint a nagyanyja, pont olyan, mint az anyám. Tényleg igaz, hogy a tulajdonságok ugranak egy generációt.
- A málnás jól hangzik. Tudod mit? Lepj meg. Mondjuk három süteménnyel. Kifizetem, megéri.
Komolyan gondolom. Egyrészt mert finom, másrészt mert nem kell nekem az, hogy mások megszóljanak. Jó, oké, nem tudok sütni, de hát attól még nem vagyok rossz anya, főleg, hogy én ezt az egészet nem is akartam.
- Nem. De ha tíz év múlva megkérdezi, nem akarom letagadni.
Felelem nyugodtan, és én is egy nagyobb falatot veszek be a pofimba. Nem fogom tagadni a gyerek előtt, bár gondolom, a másik fél ennek örülne.
- Miért kellett ezt az egészet megbolygatni akkor, hm? Komolyan kérdezem, Max. Még a nővéremnek se mondtam el. Neki sem. Senkinek. Csak én tudtam. Miért kellett számolgatnod meg gondolkoznod ezen? Van egy gyereked, és akkor ezt most tagadjuk, és miközben folytonos tagadásban élünk, majd elhisszük, hogy ez nem is igaz? Komolyan nem értelek.
Szusszanok végül egyet, mert túl sok mindent mondtam egyetlen levegővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711656#post711656][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.13. 10:41[/b][/url]

- A férfiak korábban halnak, mint a nők.
Világítok rá a tényre, villámmal a férfi felé bökve. Mondjuk az is igaz, hogy leginkább a nők miatt halnak korán, de hát az mellékes. Visszairányítom inkább az evőeszközt a sütemény felé, még mielőtt azt hinné, hogy le akarom szúrni, vagy ilyesmi, és egy újabb falatot emelek fel, ám mielőtt még bekapnám, hozzáteszem:
- Vagyis a földön töltött idődet nézve, te öregebb vagy, mint én.
Még egy lesajnáló arckifejezésre is futja, mielőtt bekapnám az isteni falatot. Valljuk be, azért ha valamihez nagyon ért Max, az a sütemény. Meg az, hogy hülyére vegye a nőket, de ez meg eléggé betesz az egomnak, így igyekszem nem koncentrálni rá. Engem is sokszor vett hülyére, sokszor meg közel álltam hozzá, hogy gyilkossá tegyen, de mázlija van, mert csak porcelánt törtem szét rajta, nem a kis életét.
- Voooa Voooa állj, állj, állj!
Hogy is van az? A pszichopaták háromszor mondanak ki bizonyos szavakat? Én esküszöm, hogy alapesetben meg sem fordul ilyesmi az eszemben, de ha róla van szó, elfog egy érzés, hogy szívesen küldeném a fájdalmas halálba. Úgy tűnik, nekünk házasoknak se kell lennünk, hogy eljussunk ide. Egyik pillanatban még sütizgetünk, a következőben a másik halálát tervezgetjük, miközben emelt hangon "kommunikálunk".
- Ki mondta, hogy együtt kéne élnünk? Hát hell no, öcsém, én nem akarom, hogy elszívd sz oxigénem. Sem te, sem más. Én a saját magam ura vagyok, és nem akarok egy ilyen klimaxos arccal együtt élni.
Az lehet, hogy Max megemelte csak a hangját, de én viszont kiabálok, mert mindig többet kell tennünk, egymás fölé kell kerekednünk. Mondjuk innen jön az, hogy ha én kiabálok, akkor ő fog tettlegességig eljutni, amit meg viszont nem fogok megvárni. Meg azt sem, hogy kioktasson, hogy nem is vagyok képes támogatás nélkül élni. Utálom, ha igaza van.
- Én sem tudtam, hogy a gyereked, jó?! Most tudtam meg én is. Ez van, Max, ha nem ez lenne a lételemed, akkor most nem tartanánk itt. Na és akkor mi van, ha nem csak egy gyereked van? Mi van, ha a világban rohangál még vagy nyolc Liebhart? Nincs rá garancia innentől, hogy csak egyszer ment mellé a történet.
Nem szép dolog bántani, és nem is akarom, de valahogy ezt hozza ki belőlem, bosszant, és pont ezért félek, hogy egy idő után Eszti is bosszantani fog. Nem is akartam gyereket, erre lehet, hogy éppen ezt a stílust örökli majd, én meg megyek a börtönbe, mert kinyírom. Remek kör lesz.
- Tudod mit, Max? Nekem van gyerekem. Több, mint egy éve nincs apja, és jól megvan így. Rendben? Nem kell aggódnod, sosem fog kiderülni. Most pedig, elmegyek.
Még az a tipikus néger nős mozdulat és arckifejezés is megvan, amit a túl sok tévénézés okoz. Egyszerűen felvettem onnan számos kellemetlen szokást. De mielőtt tényleg felfogná, hogy mi van, fogom magam, és kimegyek, hogy elkezdjem visszahúzni a cipőm.