Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708349#post708349][b]Adam Kensington - 2017.11.16. 21:14[/b][/url]

Túlzás, hogy átnézek a pincérnőn. De tény, nem kapja meg tőlem azt a figyelmet, amit várt. Az még kétesélyes, emiatt le is mond-e rólam egyből, vagy azért majd még teszi nekem a szépet. Egyelőre csak szépen kihozza barátom italait.
Érdekes, hogy az időseket tartják konzervatívnak, régimódinak és begyöpösödöttnek, miközben nálam szűk hétszáz évvel fiatalabb emberek gondolják még mindig úgy, hogy van bármi értelme szeparált hálókörleteket fenntartani. Ez eleve csak még nagyobb legendát és bűbájt kerít a másik, tiltott nem köré, így az még izgalmasabbá válik. Arról nem is beszélve, hogy pontosan tudjuk, nem mindenkinek pont azok a háztársai tetszenek, akiket elkülönítettek tőlük. Nyilván nem mondom, hogy a mosdók is legyenek közösek. De ha már itt tartunk: a legegészségesebb, ha egyéni fürdő és tisztálkodóhelyiségek vannak. De mindegy. Csak eljutnak majd erre a szintre a különféle intézményekben. Én valószínűleg ott leszek, hogy lássam.
Szinte már elismerően bólogatok az elért sikerek hallatán. Hiszen ez azért valami. Valahogy, ahol Dwayne van, mintha megsokszorozódna a gyanús események száma, ám úgy tűnik, házvezető-helyettesként egyelőre nem ütközik ilyenekbe. Aztán lehet, ez csak a vihar előtti csend.
- Régen jártam már a kastélyban - állapítom meg, elmélázva. Amióta nem én vagyok az iskolaújság főszerkesztője, a cikkeimet egyszerűen levélben küldöm el. Csak nagy ritkán fordulok meg a tanodában. Bár lehet, ennek a defenzor még örül is. Azt hiszem, soha nem fog megbízni bennem a tanulókat illetően. Tudom, persze, ez nem annyira bizalom kérdése, mint inkább, hogy bekapcsol benne a védelmező ösztön a magam fajta ragadozókkal szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708622#post708622][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.20. 14:04[/b][/url]

Máskor nem érdekelte volna, hogy a szomszédai hol meg miért pletykálják ki, de újabban nem volt oda érte. Főleg, mióta úgy érezte, hogy tényleg jól megvan Lucával, arról nem is beszélve, hogy az előadás az egyetemen, a maga sutaságával együtt, de szórakoztatta. Nem szívesen állt volna most tovább, mert mondjuk a féltékeny szeretők vagy férjek megjelennek, hogy ő mit művel.
- Hát, Kinga néni a harmadikon már azt gondolja, hogy ez az egész csak felhajtás, szerinte már nem kapnak a sztárocskák elég figyelmet. A helyedben várnék, mielőtt farkast kiáltasz - grimaszolt Max, de amit mondott, teljesen komolyan mondta. Más sem áradt a csapból, mint hogy ki volt zaklatva, ő már nem állt volna be ebbe a sorba. Várt volna mondjuk fél évet, tíz hónapot.
A nő magyarázatában volt valami, de inkább csak szusszanva legyintett egyet, semmi kedve nem volt éppen összeveszni Bellával. Helyette inkább a táskát figyelte pár pillanatig, nagyra nyitva a bociszemeit és csak utána a kabátot. Az exnej láthatóan hosszabb tartózkodásra tervezett, amivel persze nem volt baja, de nem is vagdosta magát földhöz az örömtől.
- Olyan süti.
Nem akart most belefogni komolyabban elmesélni, hogy milyen süti és miért ezt a receptet választotta, helyette csak kikapta a sütőből és lerakta a főzőlapra, mert nem állt szándékában megolvasztani a konyhapultját. Tati elég élénk érdeklődést mutatott a süti után, mire Max az egyik poharat az asztalra téve a nő orra hegyére koppintott finoman. Éppen csak hozzáért.
- Szedres. Áfonyát könnyebb venni. És kaphatsz, csak várj egy percet, mert ha most szedem ki, cafatokra esik szét. - Ettől még az íze ugyanolyan finom maradna, de a tálalás meg a kinézet egyből kipontozná magát. Azért egy apró nevetés akaratlanul is feltört a németből, hogy a vendége milyen alkukba képes verni magát. - Ott a poharad az asztalon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708814#post708814][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.24. 18:35[/b][/url]

- A barátnőd miatt aggódsz?
Kérdezem olyan könnyedén, mintha csak arra adnék választ, hogy milyen teát kérek. Ezt a témát mindenki olyan komolyan kezeli. "Te az exem vagy, nem jöhetsz a húsz km-es közelembe!" Pff... hát én megyek, sőt, ha kell, még az arcát is megnyalom, csak hogy bosszantsam. Nem, show-t nem akarok csinálni sem Kinga néninek, sem Borbálának, aki a múltkor beengedett. Ő még kérdezgetett is, hogy ki vagyok meg hova jövök, meg kihez. Akkor azt kamuztam, hogy a kiadó lakást jöttem megnézni, ő meg fellelkesült, hogy a "Borosékét? Ők éppen felettem laknak!" Úgyhogy igen, megnéztem a kiadó Boros lakást, mivel éppen akkor sétált be az asszony is. Utálom az ilyen kitérőket, de nem hittem volna, hogy ekkora dráma kopogtatni egy ajtón, mint amit itt elszenved az ember. Kész rémálom. Ha ez a rántás meglátszik a karomon, én esküszöm megkarmolom. Azt hiszem ezért váltunk el végül. Rosszul voltunk egymástól.
- Szeretem a sütit.
Bár nem mondanám magam annyira nagyon édesszájúnak, de szeretem. A kijelentés, hogy szeretem pedig olyan furcsán máshogy hangzott. Nem volt keménység a hangomban, pedig az elmúlt években olyan jól begyakoroltam, már szinte a részemmé vált az az enyhe gúnyos, fanyar megnyilvánulás, ami lopva, de jelen van, főleg, amikor Maxra nézek. Most a hangom kedves, lágy, sőt, egy enyhe zavarral van ötvözve. Max és köztem voltak dolgok, a házasságunk alatt a sok veszekedésen túl számos olyan apró mozdulat, amit imádtam. Egyet most újra átélhettem. Utálom, ha az orromat piszkálják, és leginkább azért utálom, mert imádtam, amikor ő csinálta. Más azt hiszem ilyenkor nyeldesné a keserű piruláit, én viszont csak annyit tudok erre mondani, hogy ez annyira bájos volt, hogy nem is hiszem el, hogy megtörtént.
- Tudod, hogy a csúnya sütik a legfinomabbak? Ha bemegyek egy cukrászdába, mindig a legrondábbat választom. Próbáld ki, az ízlelőbimbóid hálásak lesznek.
De persze megvárom, amíg kapok sütit, tudok várni, viszont a poharat megtöltöm, és közben kirakom magam mellé a borítékot. Hülye boríték, hülye Max, hülye igazságok. Finom bor. Legalább valami jó is van ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708816#post708816][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.24. 19:36[/b][/url]

Nem mondta volna, hogy Luca a barátnője, ez így elég furcsán vette volna ki magát a német ajkai közül. De azért valahol igaza volt a nőnek, Luca elég közel állt hozzá, hogy azt mondja, vele van párkapcsolatban. Bár, az emberek nagy többsége addig jár jól, míg nem hall ilyesmit Maxtól.
- Csak nem akarom ezt most elcseszni, Bella - sóhajtott fel csendesen, ő nem akart ebből gondot, az exnejjel sem akart összeveszni, csak semmi kedve nem volt az egész pletykáláshoz.
Látta a nő gyilkos pillantását, de csak ártatlan ábrázatot öltött magára. Ő nem olyan, aki most megilletődik azon, hogy egy kicsit tekintettel akarnak ölni.
- Szerencséd, mert én is szeretem. Gondolom különben nem csináltam volna - Mikor egyértelmű dolgokat közölt, az amúgy nagyon is mély hangja mindig egy kicsit magasabbra csúszott, mint ahogyan most is, miközben a nőre nézett. A Tatiana hangjában beállt változást is hallotta, de nem akarta kommentálni, nem volt olyan hangulatában, hogy ilyesmik miatt szívassa.
- Nem, nem tudtam, de nem igazán vagyok benne biztos, hogy ez az elmélet helytálló... azért majd teszek egy próbát - jegyezte meg végül beleegyezően, mielőtt még a fiókhoz lépett volna, ahonnan elő is vett egy megfelelő méretű kést, ami elég alkalmas volt rá, hogy megölje a szedres csodát. Felvágta a süteményt szeletekre, majd mikor már nem gőzölt olyan vészesen, kiemelt belőle kettőt, tányérakra, villát is rakva rá.
Az asztalra helyezte a tányérat és intett Tatinak, hogy üljön le ő is nyugodtan.
- Itt a sütid... bontsd azt az izét! - nem volt követelőző, vagy kemény, inkább kérte, semmint utasította Izát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708819#post708819][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.24. 21:15[/b][/url]

- Nem akarom, hogy elcsesződjön, most eléggé elviselhető vagy.
Eddig ezt csak magamnak vallottam be, de attól még, hogy az egyik pillanatban megölném, a másikban meg megölelgetném, elég sokszor van most inkább az utóbbi, ami ijesztő. Éppen ezért is nem tudtam mit mondani Lewynek. Szeretném-e, hogy ő legyen az? Most éppen igen, de a következő pillanatban úgyis összeveszünk. Kristóf sosem vette ki a részét a gyereknevelésből, neki ott voltak az üzletei meg a női, a Csinszka féle csinosak. Én fel tudok mutatni egy családot, vélavért, és azt, hogy semmilyen extra hatással nem vagyok a férfiakra. Talán Dwayne-re, de ez nem túl nagy érdem.
- A volt férjem állítólag tönkrement. A szombati boszorkány szégyenrovatában volt. Nevet kellene változtatnom.
Ezt inkább feszültségoldónak szánom. Ilyen az, amikor az ember inkább a vélavér után megy. Most már legalább tudom, hogy miért akkora nagy ügy ennyi idővel később is, hogy Zója egy picikét hosszabb ideig, mint illendő volna, mágiája alatt tartotta Warrent. Mondjuk szívás, mert így nem fog még ilyen időközönként sem gyerektartást fizetni. Igen, ha nem is ő az apja, akkor se fogok neki szólni. Sértve érzem magam, fizessen csak, az ő neve van bejegyezve abba a rohadt papírba, ha Max nem tanult volna meg számolni, vagy ha nem mondom meg, hogy mennyi idős a gyerek, sosem jött volna rá, hogy Eszter apja akár ő is lehetne. Sosem akartam felhozni, a gyerek az enyém, én voltam mellette mindig, és ha az embert sugárban háromszor telibe hányja egy lázas gyerek két óra alatt, akkor kialakul egy kötelék.
- Ajánlom is, és csókolgathatod a talpam nyomát, ha kiderül, hogy igazam volt. Látni akarom.
Mondjuk ilyen úgysem lesz, előbb fojt meg a puszta gondolatával, de akkor is. Nézem, ahogy leteszi elém a sütit, de csak a borítékra tudok gondolni, és hogy mi van benne. Annyira rossz az időzítés. Mármint, neki ott van most Luca, végre boldog lehetne, erre ha az övé a gyerek, akkor tudom, hogy nem fogja hagyni a tény, és nem úgy, hogy megmérgezi, hanem úgy, hogy látni akarja Esztit, és kötődés lesz közöttük, és én leszek az ex, aki be fog zavarni. Nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie. Ha lenne egy időnyerőm, nem érdekelne az se, ha egy napig kell visszatekergetnem, meggátolnám ezt a mostani helyzetet. Végül a kezembe veszem a borítékot, és mint aki citromba harapott, úgy nyitom ki, és veszem ki a papírt, széthajtom, a szemem egyből megakad a válaszon, majd némán átnyújtva neki a lapot, inkább a sütemény felé fordulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708866#post708866][b]Maja Bojarska - 2017.11.26. 12:24[/b][/url]

Kedvelem Dimcsit, nagyon vicces és rendes figura, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, ahogy rám nézett, miután rákérdeztem a járgánya milyenségére. Jó, Kevétől már pontosan tudtam, hogy nem szokták értékelni a hozzáértő motor, autó és hasonló nagy dolog tulajdonosai, ha furikat feltételezik az ember, de szerettem volna biztosra menni. Olaszországban vannak azok a kis cuki motorkák, lehet olyan van, nem hibáztatnám, az is vicceske lenne. De nem, felvilágosított már, hogy nem olyan, amire el is vigyorodtam.
- Mimimi? Repül is? Mármint rendesen, mintha seprűn suuuh-suhhh-suhh - imitálom a kezemmel is a levegőben a mozdulatokat, pont úgy nézhetek ki, mint aki most tanulta a hangokat és élvezi használni, mindegy is. Nem mondhatnám, hogy nem tetszett a dolog, tökre mókásnak hangzott, aztán a felajánlásra, meg arra, hogy nem jó fogott hozzá csak felnevettem. Nem igazán a lezuhanós maradt meg az előző mondatából is.
- Nagyon rendes vagy, és jól hangzik, még így is, majd meglátjuk - vontam meg a vállam vidáman, mert hát ki tudja előre? Simán lehet, hogy legközelebb… ühm, nem, az valószínűleg nem most lesz. Lewy még a görkorimat is eldugta amint hazaértünk a doktorbácsitól az első ultrahang után, nem vagyok biztos benne, hogy nagyon értékelne egy ilyen lezuhanós, repülős, motorozós délutánt velem meg a brekivel a főszerepben. Én se akarok a pindurkának a pociban rosszat, de már azt sem értem a saját kerekeimen miért nem gurulhatok még egy kicsit.
- Hihihi… ez szerintem csak emberi dolog, nem függ attól ki és micsoda - mondtam, miután összeszedegettem egy papírtasakba a szemetet, ami felgyűlt körülöttem. Közben persze, ha már a módszerek, szóba jött a varázslás is én pedig lehunyt szemekkel sóhajtottam egy picit, ahogy bólintottam aprókat a visszakérdésre. Pálcika, bizony. Mióta megismertem Benjiéket és elkezdtünk rendesen, talán egy egészen kicsit már olyan igazi tesósan beszélni, kisült, hogy mindkettőnkből kispórolták az erőt és a hozzáértést. Neki se megy túl határozottan, nekem meg pláne. Ha elméletben jól is állok, gyakorlatban mindig két lépéssel legalább hátrébb vagyok, mint mindenki. Abban nem kételkedem, hogy mennyire jó dolog is ez, szeretem nézni, mikor más ügyes.
- Tényleg elég menő, csak nem mindenki tud ugyan úgy haladni, így még nem használjuk annyit szerintem - adtam magyarázatot, bár amilyen kis kusza lett, biztos érződött, hogy nem igazán az vagyok, aki a többieket várja, inkább, akire várniuk kellene. Nem lehet véletlen, hogy visszahúzok az otthoni dolgokhoz. Például, mikor egyedül vagyok otthon, egyáltalán nincs semmi varázslás. Törölgetek, söprök, pakolgatok a kacsóimmal, jó az úgy.
Közben nagyon ügyesek voltunk, és előbb be is fejeztük, amit ránk bíztak, mint bárki más, én meg elégedetten figyeltem, ahogy Dimitri a kész művét próbálgatja. Jól éreztem itt magam, a kutyák mi mást hozhatnának ki az emberből?
- Jahj, nagyon komolynak hangzik a néni, de nem gondoltál rá, hogy direkt volt? - döntöttem oldalra a buksim. Nekem ugyan eszem ágában sem lenne ilyet kérdezni, de Lewy valamelyik csapattársa egyszer mesélte, hogy vannak ilyen heccből ruhaelnyerős lányok. A férjecske meg azt mondta ne foglalkozzam vele, nem is értem. Elengedtem a témát egy legyintéssel, hogy aztán a kutyusokat figyeljem.
- Hát, nekik is kell valami szórakozás, de remélem ők nem az asztroTV-n lógnak, én nem hiszek azoknak a jósoknak meg látóizéknek… tök furák. Meg egy műsorban egyszer a művirágot is felgyújtották. - Szerintem senki nem akarja tudni, miért vagyok így képben, de a lényeg ugyan az. Megköszörültem a torkom, ahogy a talpaimra pattantam, miután a körülöttünk járkáló lányka mondta, hogy már minden feladat elkelt szerencsére, de a kutyusok ráérnek. Én szívesen mentem volna, szóval megvártam még Dimitri eldönti, aztán eszerint indultam el mellette topogva. Hát, ezért is jöttünk a segítés mellett, a kutyusoknak is kell valakinek jó napot szerezni, én pedig tökéletesnek érzem erre magam. Angyalkák ők tappancsokon, méghozzá négy darabon. Azt hiszem a nap további része kellően boldog lesz mindenkinek, akárhogy is történjen már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709234#post709234][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.03. 11:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709240#post709240][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.12.03. 12:23[/b][/url]

Ha már ennyire nagyon Pécsett lakom, akkor bizony úgy illendő, hogy meglátogassam a nem is olyan messze lévő karácsonyi vásárt. De minekutána az én édes öcsém most éppen csak úgy van - konkrétan csak dünnyög -, más emberke után készülök nézni. Ebbe az állapotba rongyol bele az én széphajú Krisztinám, aki pont ugyanarra gondol, mint én. Forralt borra. Jó kislány. Kabát, sál, sapka, kesztyű, mert a nagymamám gyerekként megtanította, hogy ha nem öltözök fel rendesen a fülem és az ujjaim fognak először leesni, és már indulhatunk is. A liftben aztán látom, hogy a sapka nem is az enyém, hanem Mártoné, és intenzíven elkezdek gondolkodni, hogy a kisöcsi szánt szándékkal nyúlta-e le a kedvenc sapim, amikor reggel távozott. A kis sunyi, nem véletlenül lépett le olyan hamar. Méghogy jó lesz ma a vacsora a suliban és azért siet el, persze.
- Istennő vagy.
A pincészetet ugyan én választottam, de ő volt az, aki beállt a hosszú sorba velem, végül pedig kért, várt, kapott, és amíg én egy szaktárssal lepacsiztam, oda is hozta. Miklós épp tovább is haladt, a párja Adél már várja, épp csak kürtöskalácsért ugrott le, mert az asszony már nem nagyon tud mozogni.
- Szerezhetnénk mi is kürtöskalácsot, tök jó illata volt, meg állítólag azon a soron, ott a lovasszobornál ki van pakolva az a házi hamburgeres.
Oké, reggel teleettük magunkat, mi fiúk, de az reggel volt, és mostanra már megint éhes voltam, és az a kevés hópihe is, ami megtalált, azt az érzetet keltette bennem, hogy még nem késő téli bundát növesztenem, még ha ezt most csak átvitt értelemben is kell értelmeznünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709243#post709243][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.03. 12:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709513#post709513][b]Maximillian Liebhart - 2017.12.08. 00:51[/b][/url]

Max is így érezte, nem akarta, hogy bármi is történjen a Luca dologgal, amitől megint olyan nyomorultul fogja magát érezni, mint ahogyan előtte. És most elég nehezen foghatná rá bármi másra a keserű utóízt a szájában, mikor minden rendben lenni látszik.
A tönkremenetelre és a szégyenrovat meg sem lepte Maxot, az ilyen férfiaknak mindig ez a sorsa. Ő eleve nem verte magát a pénzére és legtöbbször nem is halmozott fel annál többet, mint amennyire éppen szüksége van. Jóllehet, most egy ideje mégis csak jobban állt anyagilag, mint pár éve.
- Szívesen felajánlanám, hogy legyél Liebhart megint, de tudod... nem akarom - közölte bármiféle rezzenés vagy bűntudat nélkül Max. Azon az időn már túl volt és úgy érezte, akkor nem egészen ezt érdemelte. Nem tartozott Izabellának semmivel.
Még az egész elképzelés is abszurd volt, Max fel is horkant, mert nem találkozott még olyan nővel, akinek hajlandó lett volna a lába nyomát is csókolni. Egyszerűen felül állt rajta ez a dolog.
- Ne bízd el magad! - jegyezte meg a német sötét hangszínben, mert kezdett kicsit elhatalmasodni rajta, hogy ez a nap mégsem csupa nyalánkság és szedres pite.
Lerakta a süteményt az asztalra, mielőtt ő maga is letette volna a hátsóját a székre. Nem tudta, hogyan is kéne érezzen ezzel az egésszel kapcsolatban, lassan már az az émelygés szerű érzés is ott dobolt a gyomra mélyén.
Az a néma átadás, mindenféle gesztus vagy mimika nélkül neki már felért egy válasszal. Egyszerűen képtelen volt rá, hogy csak széthajtsa rendesen a papírt és elolvassa, ami rajta áll, az üres oldallal felfelé tette az asztalra és a süteményét kezdte fogyasztani. Semmi kedve nem volt savat hányni, vagy ott hagyni a desszertet, ha már megcsinálta. Így csak azután fordította meg az eredményt, hogy szótlanul legalább öt villányi édességet betolt.
Aztán csak meredt a lapra, mielőtt rátette volna a tányérat, hogy ne lássa többet. Ha nem látja a problémát, nincs probléma. Totális zárlatot kapott, a levegővétel is csak legalább húsz másodperc után jutott eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709520#post709520][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.08. 17:42[/b][/url]

A gondolatra, hogy legyek megint Liebhart, azt hiszem, kellőképpen nagyfokú megrökönyödés ül ki az arcomra, majd olyan erővel tör ki belőlem a nevetés, hogy félek, sosem fogom tudni abbahagyni, vagy ha mégis sikerül, akkor csakis azért, mert kiköpöm a tüdőmet az asztalra. Valószínűleg odáig lenne tőle, Mr. Úgy csinálok, mintha nem lettek volna jó pillanataink uraság is. Pedig voltak jók, még ha nem is sok, de a tény, hogy minden férjemet elhagytam, miután vele voltam, jelent valamit. Valószínűleg Kristófot is elhagytam volna, ha nem derül ki, hogy terhes vagyok. Akkor épp elég baj volt nekem a bennem növekvő élősködő gondolata, nem kellett még egy válás is. Kényelmes volt ez így.
Azért persze abbamarad a nevetésem, és egész kényelmessé válik a közérzetem. Eddig nem nagyon voltam jó passzba, amióta megláttam a levelet, egyszerűen gyomoridegem volt, de Max képes volt egyetlen kósza gondolattal megnevettetni. Most minden olyan nyugodt. Most, éppen. A könnyeimet törölgetve emelem fel a fejem, és meg is rázom egy kicsit. Már maga a gondolat felmerülése is lehetetlen opciókat repített elém. Lepillantok az ujjamra, ami feketéllik a szemfestékemtől, így gyorsan megtörölgetem még, nem akarok úgy kinézni, mint akinek nagyon csúnyán bevertek, vagy olyan, mint azok a lányok, akiknek az égben van a csodálkozós szemöldökük és vállalják.
- Mondhatnánk, hogy a kishúgod vagyok.
Igyekszem a lehető legkomolyabban kimondani, de ugyan már. Ez több szempontból is lehetetlen. Például azért, amit az a papír rejt, melyre most olyan ízlésesen ráhelyezte a papírját. Egy pillanatra elcsodálkozom a tetten. Mármint, nem is azon, hogy ezt tette, hanem a reakciómon, amit belül éreztem. Szomorúság és aggodalom egy pillanatnyi, furcsa keveréke. Nyilván, nem akarom ezt a papírt aranykeredben kiakasztani a falra, de azt akarom, hogy ha Eszter megtudja, alá tudjam támasztani, ne csak néhány szó legyen, mégis, megértem, hogy most ezt érzi helyesnek. Rápillantok a süteményre, és inkább egy újabb falatot kanyarítok belőle.
- Hmm... karácsonyra tőled kellene süteményt rendelnem. A nővérem tutira szétsüti az agyát, de valamit nekem is kéne vinnem, és emlékszel arra a csokidarabos meggyes pitére? Az isteni volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709590#post709590][b]Maximillian Liebhart - 2017.12.10. 16:01[/b][/url]

A megrökönyödés az arcán igazán ismerős volt már Max számára, a nem túl hosszú házasságuk ideje alatt éppen eleget látta. Nem volt túl nosztalgikus ember, ha valamit lezárt, akkor azután nem is tért vissza rá soha többet. Kivéve persze, ha kényszerítették, de az nehéz eset volt.
Még a könnyeit is törölgette, annyira nevetett a nő, ez pedig külön elismerés lett volna a férfinak, ha éppenséggel nem teljesen komolyan gondolja magát pár perccel korábban.
- Hát, ha nem rémlene, Schatz, kettőnk közül te vagy az öregebb. Legfeljebb a nővérem lehetsz - mutatott rá a szemét törölgető nőre a villájával egy hatalmas falat pite után. Más kérdés, hogy neki már volt egy nővére, akit szeretett és akivel most is tartotta a kapcsolatot.
A férfi egy könnyed mozdulattal helyezte a tányérját a papírra, hogy eltakarja maga elől az azon pihenő - nem éppen remélt -, választ. Nem akart gyereket, nem akart apa lenni, de ha már belerohant egy ilyen malőrbe, ott akart volna lenni az első pillanattól. Ez egy olyan lehetőség volt, amit minden esetben szeretett volna elkerülni.
A süteményes megjegyzésre viszont halványan el kellett vigyorodnia, hiszen tudta, hogy tehetséges a sütésben. A főzés is jól ment neki, de a sütés részét jobban szerette, mert semmi köze nem volt a munkájához.
- Mostanság a málnás a kedvencem, azt szeretem csinálni. Linzertésztája van, elég fincsi... Öm, de igen, lehet róla szó, hogy megcsináljam - piszkálta tovább a süteményt, mielőtt a maradékot is betolta volna az arcába. - Nem akarod elmondani neki, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709826#post709826][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 19:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709828#post709828][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 20:18[/b][/url]

Halvány mosollyal sétáltam el egy kisgyermekes család mellett, és futólag odaintettem a földből még csak éppen kilátszó, de már percek óta velem flörtikéző pici lánynak. Mikor a szemöldökeimet is összehúztam és csücsörítve elvigyorodtam, ő pirospozsgás arccal kezdett kacagni, majd az édesanyja lábához bújva, szégyenlősen pillantott fel rám.
Mosolyogva léptem tovább, és szövetkabátomat jobban összehúzva magamon lavíroztam az egyre népesedő adventi vásárban, hogy megkóstoljam azt az isteni bodzás forralt fehérbort, amelyről Damien az utóbbi napokban megállás nélkül áradozott. A - reményeim szerint - megfelelő sor végére állva aztán összedörzsöltem kesztyűben is átfagyott tenyereimet, és ráérősen körbepillantottam. Hiányzott Pécs, a város, az emberek és a pillanatnyinak tűnő kikapcsolódás.
A fények visszatükröződhettek a tekintetemen, ahogy bódéról bódéra, férfiról nőre, kipirult arcú gyerekről... szőkés bongyorra vezettem.
A felismerésre nevetve csóváltam meg a fejem, majd egy apró, hitetlen sóhajjal a kiszolgáló lány felé fordultam.
- Szép jó estét - búgtam néhány perc múlva egészen közelről, éppen Kriszta háta mögül, és az egyik forró poharat átnyújtottam neki a válla fölött, hogy a gőz az arcába szálljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709829#post709829][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 20:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709831#post709831][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 20:41[/b][/url]

Mr. Francia? Komolyan?
- Nyugodtan szólíthat a nevemen is, D'rá'ecs kisasszony - jegyeztem meg az orrom alatt, kissé rekedt, megfázott hangon, és miután átvette tőlem a poharat, mosolyogva mellé léptem. Természetesen direkt magáztam, mintha alig ismertük volna egymást, és saját italomból kortyolva felpillantottam a kürtőskalács választékra. Volt pizzás. És gumicukros. Tökéletesen érthetetlen. - Ha esetleg elfelejtette volna, Jamie-nek hívnak.
Somolyogva, egészen huncut tekintettel pillantottam vissza rá, majd a tárcámért nyúltam, hogy meghívjam őt szíve óhajára - jelentsen az bármit is.
- Fahéjas? Vaníliás? - tippelgettem csücsörítve, a sötétedő eget kémlelve, és míg vártam a választ, halkan dúdolni kezdtem a vásárban felcsendülő ünnepi dallamot.
Kékjeim közben hol a sülő kalácsokat, hol a tömeget, hol a mellettem álló bongyorkát fürkészték. Tényleg régen találkoztunk. Nagyon, nagyon régen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709832#post709832][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 20:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709833#post709833][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 21:13[/b][/url]

A bongyorka értetlen pillantását finom kis odaszúrás követte, amire bár szerettem volna azonnal válaszolni, hirtelen sajnos csak arra voltam képes, hogy elnyíló ajkaimat nevetős mosolyra húzzam. Tekintetemet a földre sütve csóváltam meg a fejem, majd a kabát alá is beszökő hideget mélyen beszívva visszaemeltem rá kékjeimet, és a szemkontaktust tartva, fejemet oldalra billentve szólaltam meg újra.
- Ezek szerint van még mit gyakorolnom - mondtam apró, csalódottnak szánt cuppantással, és mint mindig, úgy akkor is óvatosan ráfogtam az enyémnél jóval törékenyebb kézfejre. Aztán a nagydarab kalácsos hölgyhöz fordultam, és kértem egy vaníliásat meg egy fahéjasat. - A-a, azt tedd el.
Az ismerős szavakra szigorú, amolyan bele se kezdjünk pillantást küldtem Kriszta felé, miközben már a tenyeremben csörgött az apró. Eddig sem engedtem, hogy ő fizessen, ezután sem fogom. Ez férfidolog.
- Én jól vagyok, köszönöm. Dolgozom, kutatok, kerülöm az életet... - elnéző mosollyal haraptam el a mondatot, hogy a kalácsokkal együtt az egyik asztalhoz sétáljunk. - Csak a szokásos. Na és te?
Felkönyököltem az asztal szélére, és a szépen fogyatkozó forralt bor fölött figyeltem Krisztát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709835#post709835][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 21:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709836#post709836][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 21:54[/b][/url]

- Nagyon szívesen - zártam le a témát, ha nem is egyszer s mindenkorra, de reményeim szerint legalább a ma estére. Bár Krisztánál sose tudni, így helyesebb, ha a talánnál maradok. Talán lezártam.
A lánnyal egy időben én is törtem egy vaskosabb darabot a kalácsból, de a falat útközben majdnem megakadt a torkomon.
- Várj, várj - a borostámat csak futólag, a már meztelen kézfejemmel töröltem meg, hogy a szőrszálak közé ragadt fahéjas cukor lehulljon, majd értetlenül hunyorogva, mozdulatlanul, lélegzetvétel nélkül meredtem Krisztára. - Ezt most jól értettem? Elütöttek?
A hangom nem volt vádló, a tekintetem viszont haragosnak tűnhetett. Haragudtam is, csakhogy nem a szemben ülőre, sokkal inkább magamra. Jóformán sportot űzhettem volna abból, mikor ne legyek ott, ahol esetleg szükség lehet rám.
- Mikor? És hol? És ki volt a gyógyítód? - kérdeztem szaporábban dobogó szívvel, majd kelletlenül megcsóváltam a fejem, és egy másik asztal felé pillantottam. Az a baráti társaság harsányan nevetett, én meg ott ültem összeszorított szájjal és a mellkasomat egyre csak nyomó feszültséggel.
- Sajnálom - fűztem még hozzá, de azt, amit valójában gondoltam, hogy azt, hogy nem voltam itt, már nem tettem hozzá.
- A felmondásodhoz viszont gratulálok! - végre mosolyra görbült az ajkam, és büszkén pillantottam át az asztal túlsó oldalára. - Mit szólt hozzá édesapád?
A következő kérdésre viszont csak egyszerűen megvontam a vállam. Fogalmam sem volt róla, hol leszek, kivel és mit fogok csinálni. Így, hogy Camille Amerikába költözött, én sem vágytam haza.
- Talán meglátogatom a legjobb barátomékat, vagy Pesten maradok és dolgozni fogok. Nem tudom, nem gondolkodtam még rajta - az államat vakargatva beszéltem, a szavakat csak tétován, nagyon lassan ejtve ki. Aztán Krisztára néztem. - Kínos? Karácsonykor az albérletedben ülni, mekis hamburgert enni és kutatni? Igen, kínos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709839#post709839][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 22:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709841#post709841][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 22:39[/b][/url]

Nem egészen értettem, illetve... ha jobban belegondolok, a gond inkább azzal volt, hogy Kriszta minden egyes szavát tisztán hallottam, ennélfogva pedig tökéletesen értettem is azokat.
Egy ideig csak néztem őt, jobbra billentett fejjel és összetapasztott ajkakkal, majd mély levegőt véve bólintottam egy mélyet. Rendben van.
- Szóval nem vizsgált meg senki - a lehető legnyugodtabb hangon passzíroztam ki magamból a szavakat - mintha még mosolyogtam is volna -, és a már félig-meddig hideg kalácsomért nyúltam. - Világos. Végül is, szakmabeli vagy, ki tudhatná nálad jobban, hogy mennyi és milyen mértékű belső sérülést okozhat egy autó, ha mondjuk - tanácstalanságot tettetve húztam félre a szám - éppen elüt. Korrekt.
Ismét bólintottam. És ismét. És ismét. Aztán átpillantottam az asztal fölött, és a bongyor tekintetét keresve feszülten megráztam a fejem.
- Oké, Kriszta. Bemegyünk az ispotályba - mondtam, míg a tenyereim tompán csapódtak az asztal lapján.
Igaz, kérdőn fürkésztem az arcát, de még véletlenül sem azért, mert az ispotály lehetősége esetlegesen opcionálisan választható lett volna, és épp a véleményére várnék. Csak azon vacilláltam, hogy engedjem-e befejezni a kalácsát, vagy majd útközben megeszi.
Végül megittam a forralt bor utolsó néhány kortyát, és elkezdtem felhúzni a kesztyűmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709842#post709842][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 22:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709843#post709843][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 23:12[/b][/url]

Ahogy kiejtette a nevemet, elnémultam, megálltam még a mozdulatot megelőző gondolatban is. Csak néztem rá, figyeltem, ahogy engem néz, és egyszer-egyszer megráztam a fejem.
Eszemben sem volt éppen ott, a karácsonyi vásár kellős közepén, nyugalomra és kikapcsolásra vágyó emberek között jelenetet rendezni, de annak is tudatában voltam, hogy ezt most nem tudom szó nélkül hagyni.
Soha nem volt rám jellemző a hirtelen harag, a meggondolatlan cselekvés, vagy a felesleges vitára való hajlam, kivéve természetesen, ha az egészségről volt szó.
A vásárt átható ünnepi dalokat már alig hallottam meg. A vékony vonallá préselt ajkaim elváltak egymástól, tekintetemben értetlen düh lobbant.
- Azt gondolom, hogy az agyadban kószál egy teljesen ártalmatlan vérrög, azért beszélsz hülyeségeket - vágtam rá azonnal, és tekintetemet mérgesen a kürtőskalácsos bódéra felfüggesztett fényekre emeltem.
- Mi van? - összeszaladó szemöldökökkel fordultam vissza Krisztához, aztán ingerülten felnevettem. - Igen, régi jól bevált módszerem az ispotály szóba hozatalával felcsalni magamhoz a frissen elütött lányokat. El is felejtettem, köszönöm, hogy emlékeztetsz rá!
Hogy a baleset már egy hónapja történt? Ez akkor teljesen hidegen hagyott. Az viszont, hogy a kollégák közül senki sem vizsgálta meg a bongyort, nem tudott nyugodni hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709844#post709844][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 23:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709845#post709845][b]Jamie Leroux - 2017.12.16. 23:43[/b][/url]

Lemondóan ingattam meg a fejem, hiszen én sem akartam vitázni vele, sem felesleges köröket futni, mikor éreztem, hogy ebben a kérdésben nem nyerhetek. Valójában nem is erről szólt. Tudtam, hogy az akarata ellenére nem vihetem be az ispotályba, és ha ő nem szeretné és nem ad rá engedélyt, akkor azt sem érhetem el, hogy megvizsgálják. Mégsem engedtem el, úgy kötöttem az ebet a karóhoz, mintha annak bármiféle létjogosultsága is lett volna.
Zsebre tett kezekkel figyeltem ahogy feláll. Arra viszont nem számítottam, ami következett. Szótlanul, egyetlen árva hang nélkül, a szemkontaktust azonban végig tartva hallgattam végig őt, aztán alsó ajkam megnedvesítettem, és én is felálltam. Rátámaszkodtam az asztal szélére, és még egy pillanatot hezitáltam. Habár nem törődtem a környezetünkkel, a szemem sarkából láttam, hogy egyre többen figyeltek fel ránk, és ahelyett, hogy folytatták volna a beszélgetést és nevetgélést, velünk voltak elfoglalva.
- Ez nem parancs akart lenni - feleltem halkan, alulról pillantva fel a szőkére. - Ez a te érdeked. Be kellett volna menned a legközelebbi ispotályba. De rendben van, ha nem, akkor nem.
Lassan kiegyenesedtem, megigazítottam magamon a kabátot, majd az üres poharakat és zacskókat a szemetesbe dobva Krisztához fordultam. Kellemetlen volt, rosszul éreztem magam, főleg mert igaza volt: eltűntem.
- Jól éreztem magam veled, te is tudod - mondtam neki a bódé fényei alatt. - Mint ahogy azt is, hogy milyen életet élek. Nem gondoltam, hogy te... - hosszasan rágtam a gondolatot, kerestem a megfelelő szavakat - esetleg többet látsz mögé. Azt hittem, ez mindkettőnk részéről... szórakozás.
Amilyen romantikus lehet egy vásár, olyan lehangoló lehettem én és a szavaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709846#post709846][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.16. 23:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709847#post709847][b]Jamie Leroux - 2017.12.17. 00:18[/b][/url]

Azt ugyan nem értettem, mitől gondolta meg magát, hogy az az egyszerű tény változtatott-e valamit, mely szerint mindez az ő érdeke, de örültem annak, hogy megígérte: másnap bemegy, és megnézeti magát.
- Délutános leszek - mondtam megadóan, egyrészt, hogy tudja, hogyan kerülheti ki a velem való találkozást, másrészt épp ellenkezőleg, ha szeretné, hogy én is ott legyek, netalántán én legyek az, aki megvizsgálja, akkor tudja, mikor keressen.
Addigra már minden dühöm elszállt, azt viszont nem mondhatom, hogy rosszul éreztem volna magam az előbbi vita miatt. Meggyőződésem volt, hogy Kriszta egészségének érdekében sokkal messzebb is elmentem volna.
- Ugye tudod, hogy... - halványan, mintegy képzeletbeli fehér zászlót lengetve mosolyodtam el - képtelen vagyok értelmezni téged? Komolyan. Próbálom, de nem megy.
Az első pillanatokban úgy tűnt, Kriszta csak élvezni szeretné az életet, a dolgokat a helyükön, jól és lazán kezeli, igyekszik mindennek a pozitív oldalát nézni, szórakozik, aztán a következőkben meg szöges ellentétét mutatta. Olyan volt most, mint egy érzelmi hullámvasút, egy életbomba, ami számomra nemcsak, hogy idegen, de ismeretlen is volt. Persze ott volt Charlotte, aki a maga módján szintén nagyon nő volt, és akit szintén sokszor nem értettem... az is lehet, hogy egész egyszerűen csak megtanultam vele meg a lányos dolgaival együtt élni. Nem tudom, túl régen volt már.
- Most haragszol rám? - kérdeztem óvatosan, közelebb lépve hozzá, hogy a közönségünk a szavaimból még véletlenül se hallhasson semmit. A szőke arcát fürkésztem, kisvártatva ismét megszólaltam. - Persze, hogy haragszol. Megbántottalak. Gondolom utálsz, és most csak feltartalak. Nem tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy sajnálom, hogy csalódást okoztam.
Lassú, apró bólintásokkal jeleztem, hogy valóban így gondolom. Ha tudtam volna, hogy bizonytalan velem kapcsolatban, semmi esetre sem hívtam volna fel magamhoz, így viszont már mindegy volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709848#post709848][b]Drávecz Krisztina - 2017.12.17. 00:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709849#post709849][b]Jamie Leroux - 2017.12.17. 00:50[/b][/url]

A mosolyát látva összeugrott a gyomrom. Az pontosan olyan volt, amelytől még a hideg is futkosni kezdett a hátamon. Egyszerre kedves és bosszantó, amivel - érdekes - más esetben soha nem találkozni. Kizárólag ebben a kellemetlen, kényes szituációban, amiből az ember minden erejével ki akar lépni, erre csak egyre beljebb és beljebb sodródik.
- Őszintén mondtam - feleltem, aztán elfordultam, és az egyik italos bódét kezdtem bámulni. Hihetetlen, komolyan. Pedig milyen jól indult! De ez tényleg patthelyzet volt. Úgy látszott, valóban igaz a mondás, és két dudás nem fér el egy csárdában - legalábbis ami a ma estét illette. - Általában nem szeretem szőnyeg alá söpörni a problémákat - közénk emelt mutatóujjal szögeztem le, míg a tekintetét kutattam. - De most, kivételesen én is jobbnak látom, ha nem folytatjuk ezt a beszélgetést. Reggelig se érnénk a végére, úgyhogy menjünk, nézzük meg a pálinkákat.
A vonásaim akár még durcásnak is tűnhettek, de nem éreztem annak magam. Felemelt állal, a sötétben gyönyörűen izzó fények alatt egy szimpatikus bódéhoz sétáltam Krisztával, hogy ott a fakiállóra könyökölve lepillantsak rá.
- Hát akkor... hajrá. Kérj, amit szeretnél, a vendégem vagy.