38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 51 ... 59 60 [61] 62 63 ... 71 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 1061
Írta: 2016. március 30. 22:15 | Link
William Eric Payne, és egy kicsit Jaredék és bárki, aki csatlakozik


Egészen békés hangulatban szálltam le az Expresszről és pakoltam le a Merkovszky házban, hogy aztán feljöjjek az évnyitóra. Semmi különös, csak egy újabb év kezdődik... na meg ahogy én azt elképzeltem.
Leültem a Rellon asztalához, igazság szerint egy pillanatig sem figyelve, hogy ki mellett kötök ki - Cameront nem szúrtam ki, így hát csak lezuttyantam valahova, s amíg várakoztunk, elővettem az aznapi újságot, és abszolút nyugodtan olvasgattam.
Aztán a terem elcsendesedett, Merkovszky pedig felállt a pódiumra. És nem kellett zseninek lenni hozzá, hogy kitaláljuk, hogy valami egyáltalán nem stimmel. Már csak az első pár mondata miatt is kissé feszült lettem, mert ő nem szokott így viselkedni, már amennyire én megismertem a múlt tanévben, amikor egy házban laktam vele.
A néhány sajnálatos incidens említésére arcom, bár eddig is kifejezéstelen volt, gyakorlatilag megkövült - nem azért, mert kellemetlenül érintett volna, csupán tisztábban voltam vele, hogy ezek között a sajnálatos incidensek között valószínűleg az én ügyem is szerepel. Ez pedig egy olyan dolog, aminek az ember semmiképpen sem örül kifejezetten... de Jared hirtelen eltűnése is ezek közé az incidensek közé sorolható, aztán az is, hogy Gareth utána ment. Ezek mind igen... sajnálatosak.
Ez persze csak a bevezető volt. Az igazi hír elhangzásakor egy ideig csak pislogok, miközben agyam feldolgoz minden apró hallott információt, és értékelni kezdek magamban. Felügyelők. Lássuk csak. Elemi mágus vagyok, a mostohatestvéreim szökött feketemágus-sarjak, és kapcsolatban állok Avery Lyallal. Kedves indítás. És akkor még az én vér szerinti családom hírnevét nem említettük.
Miután mindez lepörgött előttem, s tudatosítottam magamban, hogy valószínűsíthető a kiemelt figyelem mind irányomban, mind Sethék felé, az Eridon asztala felé néztem, ahol is tekintetem összeakadt Sebbyével, és valószínűleg láthatta rajtam, hogy arcom nem feltétlen vett fel teljesen egészséges színt, habár a fent felsoroltakon kívül igazából nem csinálok semmi házirendbe ütközőt például (leszámítva a néha előforduló esti mászkálásokat, amiket nyilván most beszűntetek). De persze. Új házirend. És ebben az új házirendben nem csak az lesz benne, hogy a takarodó előbb lesz mondjuk, hanem komoly korlátozások. Tekintetem elszakítottam Sebbytől, és végigmértem a felügyelőket, bár gyakorlatilag a fél diákság ezt csinálta, így azért elvesztem a tömegben; kiszúrtam a nőt, megjegyeztem az arcát, aztán a szemüveges férfit... Remek.
Lehunytam a szemem egy röpke pillanatra, aztán az újságomra szegeztem a tekintetem, mintha amúgy nem érintene meg különösebben a dolog. S miközben a sorok felé fordítottam a fejem, egy apró, sanda pillantást vetettem a bal csuklómra. Nem látszik a jelem. Nagyon jó...
Körülöttem jó pár sápadt rellonos arc volt egyébként, rövid idő alatt mértem fel, hogy kit látok feszültnek. Nem voltam meglepve. Már azok alapján, amilyen pletykák terjednek a kastélyban.
Beszélnem kell Jaredékkel, miután vége az évnyitónak. Valahogy. Feltűnésmentesen, hogy nehogy azt higgyék, hogy bármit is tervezünk... éreztem a stresszt, ami szép lassan beleitta magát mindenembe. Kellemes év lesz ez is. Lehet, hogy még kellemesebb, mint az előző.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. március 30. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 30. 22:46 | Link


Még furcsa számára ez a négy házra való beosztás az eddigi tapasztalataihoz mérten, hiszen a skandináv rendszer más, ez a piros meg arany kombináció viszont határozottan jobban tetszik neki, mint az otthoni lila. Természetesen a dísztalárja azért a régi, pontosabban a legutóbbi példány van meg még, amit az apja választott. Amilyen ritkán kell viselnie és amennyire nem szeret vásárolni, még nem cserélte le, de azért még az a rajzolt kis Merlin-figura is megirigyelhetné. A talár alapszíne egy kék és lila között fellelhető színárnyalat, amit nem tudna megnevezni, de már elgondolkodott rajta, hogy talán ez lehet a hupilila. Ez még nem minden azonban, ugyanis az öltözék itt-ott apró kis csillagocskákkal van díszítve, amiket ha nagyon alaposan megnéz az ember, akkor ki lehet rajzolni belőlük csillagképeket. Az egyetlen gond a koncepcióval, hogy ezek a csillagok nem ám apró fénylő pontok, hanem gyerekrajzra is beillő ötágú, aranyszínű csillagok. Amikor előveszi a ládából, elnézegeti hosszú percekig azon a gondolaton rágódva, hogy talán jobban járna, ha egyszerűen csak a fehér ingben meg a farmerban sétálna le, amit visel, netán köthet nyakkendőt, de lemond róla végül. Úgy nevelték, hogy a dísztalár a legillőbb viselet varázslótól ilyen alkalomra. Nagy sóhajjal veszi fel, hiszen tulajdonképpen nevetséges, még akkor is, ha azért kapta, mert a Siare házszíne a lila és mert állítólag családja izlandi ága valami jóstehetségű akármicsoda, szóval a csillagok erre utalnak. Csodás. Viszont attól még ez az egyetlen dísztalárja, hát ebben megy. Az úgysem újdonság, hogy netán kiröhögik, legalább valaki jól is szórakozik. A lépcsőn lesétálva aztán egészen újdonsült háztársba botlik, aki máris az iránt érdeklődik, hogy vele tarthat-e.
- Szia. Javisst, vagyis... úgy értem, perszeee - nyújtja el a szó végét, miközben próbál értelmesen kinyögni egyetlen igent. Nem ártana kinőnie, hogy ilyen szerencsétlen tud lenni, de attól még nagyon nevetségesnek érzi magát. Idegesen veszi a levegőt majd fújja ki, és mosolya valahogy inkább emlékeztet vicsorgásra, szerencsére gyorsan el is tűnik.
- Aranyos. A tied? Hogy hívják? - kérdezi inkább a puffskeinre mutatva, abban reménykedve, hogy akkor nem égeti magát tovább a szokásos fölösleges és értelmetlen köreivel. Erről is el lehet beszélgetni, amíg elérik a Nagytermet, aztán pedig már helyet foglalva nem is tudja, mi kerülhet szóba egyáltalán? Az evőeszközök? Ajjaj, találnia kellene addig valami témát, ha netán Loise mellé ülne, mert aranyos, meg semmi baja vele, csak ő nem tudja, mit is mondjon, nem neki, úgy általában.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. március 30. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 31. 09:05 | Link
Noel, Naizer és Erdős-Prinz kollégák

 Az este mégsem lesz sem egykedvű, sem rövid, ezt már abból a feszült figyelemből érzem, ami néhány idegen felé irányul, akik meghúzódnak a terem egyik szegletében. Rájuk pillantok én is, de nem tart soká az érdeklődésem, mert elhalad előttem egyik kedves diákom Ombozi úr és biccent felém. Szemem megrebben és elmosolyodom, majd végig követem tekintetemmel, míg el nem helyezkedik a Rellon asztalánál. Ekkor ül le mellém egy új Kolléga.

- Jó estét önnek is.
 
 Köszöntöm illendően a férfit, majd tovább fürkészem a diákságot miközben az Igazgatóhelyettes beszédét hallgatom. Kiderül belőle kik és miért vannak itt és az is, hogy vége a jó és szabad világnak. Na hiszen!... Mindenhonnan van egérút és az emberek született tehetsége azok megtalálása, vagy így, vagy úgy. Gondolataimból egy újabb érkező zökkent ki, egy ifjú Kollegina, aki amint helyet foglal máris felel a férfi kérdésére, melyet az imént feltett, így nem szólok közbe, csak miután befejezte, osztom meg saját ismereteimet velük.

- Néhány kisebb kihágásról tudok, például egy betörésről az egyik tanár lakrészébe, de mostanság nem igazán jutnak el hozzám az efféle információmorzsák.

 Suttogom a két mellettem ülőnek, miközben Noelre pillantok, mert bizony az ominózus eset amit említettem, nos az kettőnkkel történt. De ez olyan nüansznyi dolog volt és én nem is jelentettem, mert egyrészt rajtakaptam és beismerte, hogy hibázott, másrészt gyerekes csíny volt az egész, amit pár régi fotómért követett el, ha jól emlékszem. Lényegtelen...

- Önök szerint van mitől tartanunk? Nem csak a diákok renitensek néha...

 Nézek munkatársaimra és saját magamra gondolok. Néhány szabályt én is megszegtem már ittlétem során, mint most is ahelyett, hogy figyelnék beszélek, szóval be is fejezem. Tovább hallgatom a beszédet és végignézek Ádámon, mint egy hervadó virág, amit hiába vesz körül fény, mégsem él igazán. Mélyen benn összeszorul a szívem, de nem tudom sajnálni őt, főleg azok után, amit nemrég megtudtam. Jobb neki nélkülem és nekem is nélküle. Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lettem és tudom önző dolog- az vagyok ezt sokan vágták már okkal-ok nélkül a fejemhez- de nekem csak ez számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. március 31. 10:06 | Link
Artemisia és közelben lappangó Kollégák
küllem

Radúz kisebb késésben van, miután még mindig nem hajlandó beköltözni a kastélyba, annak dacára sem, hogy ettől az évtől tanárnak számít. Sőt, még igazán dísztalárt sem öltött, mert már tavaly is próbálta elmagyaráztatni Jareddel a dolog lényegét és akkor sem értette, de viselni aztán végképp nem tudta. Jobb híján mugli módra adja meg az évnyitónak járó tiszteletet, bár eleganciája kissé csorbul szelídíthetetlen sörénye és nyakkendőjének hiánya miatt. Mondhat bármit a Zöld JogÁsz, ezen ruhadarab rendeltetésének megfelelő módon sosem lesz nála használva. A helyzet mentése érdekében a fejébe nyomta kedvenc fekete kalapját, miután meggyőződött róla, hogy valamennyi ágacskát, levelet és egyéb, munka közben adódó szemetet eltávolított loboncából, aztán felügetett a kastélyba. Mivel nem akarta megzavarni a helyettes beszédét, az ajtóban megállt és kivárta a végét, majd átslisszolt a termen, hogy az első szabad székbe kússzon, ami történetesen Rubya professzorasszony jobbján volt.*
- Kézcsókom!-*Kellemes baritonja ugyan sajnos nem nagyon alkalmas suttogásra - vagy csak három báty és katonaviselt apja mellett szokta meg, hogy a normál hangerő jópár decibellel a szokásos fölött van - mindenesetre igyekszik nem megzavarni a távolabb ülőket. Megemeli meg kalapját, hogy aztán egy ügyes kis bűbájnak köszönhetően eltüntesse a zsebében és még épp elkapja az új fiú - bocsánat, tanár - kérdését, miközben helyezkedik. Kicsit feszélyezve érzi magát idefent, a többi nála sokkal hozzáértőbb pedagógussal.*
- Visszaélések és balesetek a különleges képességgel bíró diákok esetében, vérfarkas-támadás, diákok közti erőszak, orvvadászat, engedély nélküli kempingezés a birtokon...Azt hiszem, ezek a súlyosabbak. Bár volt tanári öngyilkosság is.-*Ezeknek egy részéről azért tud, mert ő kapta rajta az elkövetőket (a tankönyvgyújtogatók így visszatekintve ártalmatlan bogárkák voltak), egy másik részéről pedig az előző melodimágia tanárral való beszélgetése során hallott. Voltak elég durva történetek is, amik még őt is ledöbbentették és felháborították, bár utólag már semmit sem tehetett, legfeljebb, hogy nem hagyja őket megismétlődni. Artemisia kérdésére csak a következő körben válaszol, megvonva vállát.*
- Gondolom, aki rendesen végzi a munkáját, annak nincs. Nem rajongok a Minisztériumért, de nem ok nélkül jöttek, hát csak nem fognak ok nélkül büntetni és szekálni senkit. Amíg nem bántják a kicsiket, felőlem járhatnak-kelhetnek, amerre akarnak.-*"Kicsik" alatt nyilván az Eridonosait érti, de a többi diákot is, elvégre tavaly fennakadás nélkül engedélyezett látogatókat más házakból is. Idén ezt valószínűleg nem teheti majd meg - amit nem ért igazán, de nem fog ezen leállni vitatkozni, legfeljebb majd a tornyon kívülre tervezi a programokat. Ő együttműködik, a maga becsületes, józan parasztész által diktált módján, ha pedig felbosszantják, akkor úgy hajítja ki a házból a felügyelőket, hogy gatyafékkel állnak meg a birtok határában.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2016. március 31. 10:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. március 31. 11:10 | Link
Évnyitózáródás
nyugodtan lehet csatlakozni, ha úgy érzed, akár csak egy hsz erejéig...

Kevesen vannak olyanok, akik szeretik az afféle kényszerű, de kellemetlen és unalmas programokat, mint az értekezlet vagy évnyitó és egyéb társai, de Attila kifejezetten kedveli őket. Nem önsanyargató aszkéta, nem ebben leli örömét, hanem az emberek megfigyelésében. Jót kuncog az unott arcokon, az el-elbóbiskoló, aztán felriadó álmodozókon, a minden alkalmat a rosszalkodásra kihasználó fiatal egyedeket. Utóbbi őt nem zavarja, sőt drukkol nekik, nehogy valaki rajta kapja őket, bár ebben az esetben is talál rajta élvezkedni valót. Igaziból még nem tanított egy percet sem, ez az első tanári posztja, ezért is lett gyakorlótanár, hogy gyakoroljon, mert az kevés van neki. Mint ennyire szokatlan helyzet, évnyitón is most van először, nem is igazán tudja, mi az illem itt. A talárról hallott már, ám nem tarja magára nézve kötelezőnek, mert nem is tanár, nem is diák, így ki tud siklani az utált ruhadarab viselése alól. Legalábbis ő ebben a hitben él egyelőre. A nyitóbeszéd is megvolt már, mire megérkezik és egy rejtettebb zugban csendesen meghúzódik. Itt feltűnés mentesen adhatja át magát mások szemlélésének, indiszkrét vigyorát kezével takarja. Szépen rálát a tanári asztalra is, meg a diákokéra is valamint a harapható feszültség is feltűnik neki, aminek okát egyelőre nem tudja. Persze ha olvasná a hirdetőtáblát vagy a kastélyban többet is időzne az alvásnál, akkor lenne infója róla, mi tépkedi tanár, diák idegeit. Látja a felügyelőket is, de mivel nem ismer nagyrészt senkit, így őket is az egyéb kollégák kategóriába sorolja be.
Kinéz magának egy különösen unatkozó munkatársat, azon pihenteti tekintetét, hátha történik valami vicces, amivel feldobhatja majd a napját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. március 31. 16:52 | Link
To whom it may concern (Artemisia, Vivien, Radúz)

Nem túl régóta helyezkedett el ő sem, amikor újabb tanerő érkezik az asztalhoz, egy meglehetősen fiatal lány, akit nem ismer fel, hiába nézte át a professzorok listáját; valószínűleg ő is idén kezdi a pályafutását itt.
- Persze, foglaljon csak helyet - int a szék felé, de nem kezdeményez beszélgetést addig, amíg az igazgatóhelyettes fontosabb hirdetéseihez nem ér, ami láthatóan feszélyezi a lányt, de még így is elhint egy információmorzsát, amit aztán a másik tanárnő - kollegina, emlékezteti magát - is kiegészít.
Kérdését egy fiatal férfi kissé zajos csatlakozása követi, akit Ruben meglehetősen gyorsan azonosít az eridonos házvezetővel - hajkoronája elég felejthetetlen ahhoz, hogy elég volt egyszer rápillantania a képre és a mellékelt névre, hogy megjegyezze. Tőle kapja a legkimerítőbb választ a kérdésére, és levonhatja a következtetést, hogy az a "néhány" incidens egy egész szép listát alkot.
- Az a meglepő, hogy nem jöttek hamarabb - reagál a beszámolókra röviden, egyelőre nem akar ténylegesen véleményt nyilvánítani. A magyar hivatali szervekkel csak futó konzultációi voltak ezelőtt, és inkább az osztrák minisztérium működését ismerte, de az ilyen események valószínűleg itt is elég ritkán maradnak hosszú távon feltérképezés nélkül.
Miközben az eridonos házvezető válaszol Rubya kérdésére, Ruben a felügyelőkre pillant; nemrég futott be még egy tagjuk, de ha jól számol, valaki még hiányzik, elvégre több név hangzott el, mint ahányan állnak. (És agya valamely szarkasztikus részén felvetődik a kérdés, hogy vajon mindannyian egy minisztériumi ősanyától származnak-e, aki megszállottan kedveli az f-el kezdődő neveket.) Az egyik férfi szimplán unott és kelletlen benyomást kelt, míg a mellette álló merev, kifejezéstelen, az utoljára érkezett pedig egyenesen ingerültnek tűnik - még egész hamar elvesztette a türelmét. Egyedül a nő az, aki a környezetére figyel és nem magával van elfoglalva.
- Ők sincsenek elragadtatva attól, hogy itt kell lenniük, szóval biztos próbálják majd minél hamarabb lezavarni az egészet - teszi hozzá Radúz válaszához, visszafordítva pillantását az asztaltársaihoz; mert bár biztos sokan nehezményezik, hogy az érkezők belenyúlnak a dolgok megszokott menetébe, azért a felügyelőknek sem álomba illő a helyzete - valószínűleg ők se élvezik, hogy az ártatlan diákcsínyek közül kelljen kiszűrniük a tényleges problémákat, főleg, ha komolyabb munkához vannak szokva.
Nos persze ez is kétélű fegyver, mert a gyors és felszínes vizsgálat helyett eredményezhet mondvacsinált indokokat és kierőszakolt problémákat, csak hogy felmutathassanak valamit a főnökeiknek, de ami Rubent illeti, egyelőre hisz a hivatali dolgozó általános lustaságában.
A gond az lesz, ha beüt az általános diákmentalitás és minden apró-cseprő, vagy akár kitalált üggyel a felügyelőkhöz fognak szaladgálni, hogy megkeserítsék mindennapjaikat, ha már ide tolták a képüket - az ilyesmi általában kevéssé segíti egymás békés elviselését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. március 31. 21:11 | Link
~ Erik ~


*Szóval egész nap készülődtem meg minden és most épp próbálom belegyömöszölni táskámba Nyafit amikor megpillantom Eriket a másik lépcső felénél. Elég viccesen néz ki ebben a talárban, de nem nevettem ki. Illetlenség lenne. Ahonnan ő jött ott biztos ez a szokás, mások szokásait pedig nem illik kinevetni, hacsak nem valami oltári baromság. Mellém érve megszólal, ami szintén elég furcsára sikeredik. Igaz váltottunk már egy-két szót, de akkor nem tűnt fel, hogy ilyen izgulékony vagy mi a szösz. Bár lehet az ünnepség miatt ilyen, vagy a talárja miatt, amin újból végigfuttatom a szemem.-
- Csak nem szülői választás?*Most nem bírom ki szó nélkül, meg kell hogy jegyezzem. Arcomon semmi fintor nem látható, csak a tőlem megszokott bájos mosoly.*
- Igen, az enyém. Pár nappal ezelőtt fogadtam örökbe a réten, igaz csak az állatsimogatóba indultam, aztán ő lett belőle. Nyafinak hívják és elég ragaszkodó amint látod...*Szemeim csak úgy csillognak amikor a kis szőrcsomóról mesélek, nagyon belopta magát a szívembe már most. Közben már begyömöszöltem a táskámba és el is indultunk lefelé.*
- Uhh, ezt nem lehet megszokni*Szólalok meg egy fintorral az arcomon amikor megpillantom a Nagyterem díszítését.*
- Idén bele kell húznunk a pontgyűjtésbe, mert ez így botrányos*Jegyzem meg miközben az Eridonos asztalhoz sétálunk és helyet foglalunk valahol egymás mellett.*
- Hogy tetszik az iskola?*Nyilván nem a tanórákra gondolok, hanem magára a helyszínre, az első benyomásokra. Szóval megpróbálom kicsit oldani a feszültségét. Miután válaszol Igazgatóhelyettesünk belekezd a mondókájába, úgyhogy egyelőre nem kérdezek mást, hanem odafigyelek. Néha fel-felszisszenek. Nem igazán tetszik ez az új állapot, de majd megszokom. Végül is szabályszegő eddig sem voltam, majdcsak nem akad össze a bajszom senkivel. A helyettes beszédje közben Nyafi elkezd mocorogni, úgyhogy az egyik kezem bedugom a táskámba, hogy tudjam simogatni, hátha akkor nyugton marad, lassan simizem, hogy nem legyen túl feltűnő.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 31. 21:14 | Link
Rachel kedves, és persze Kara úrfi


Késő délután felé járt már az idő. Emily egy kis késéssel futott be az ünnepség helyéül szolgáló terembe. Amire bebaktatott, addigra már a legtöbben odabent voltak, - a diákok többsége már a házának megfelelő asztalnál ült.
Szfinxünk a zöld dekoráció látványától elmosolyodott, de nem a boldogság miatt. Nem örült annak, hogy nem a Levita nyert. Amiatt tette mindezt, mert büszke volt  a legjobb barátnője házának a sikerére.
Miközben sétált a négy fal között a célja felé, nézelődni kezdett. A tanulókon kívül tanárok, jövendőbeli elsősök, és egyéb más lények is voltak a közelében; kékünk azonban valami szokatlan, oda nem illő dolgot is észrevett. Akiken megakadt a szeme, azokat az előbbi felsorolás alkotói közül sehova sem tudta besorolni. Valamifajta felügyelők lehettek.
Pár másodpercig őket figyelte, majd amint rájött, hogy a bámulásuk nem viszi őt előbbre, elfordult, majd szaladt egészen a háztársai kupacáig. A kék asztalnál keresett egy olyan részt, amely körül viszonylag kevesen vannak, ezt követve leült egy szabadon felejtett helyre. Pár pillanattal később kiemelte a lábait a magassarkújából, majd maga alá húzta azokat, és úgy üldögélt tovább. Miközben hallgatta a bent hallatszódó beszédet, gondolkodni kezdett. Reményei szerint a kedvencei elvoltak ott, ahol hagyta őket. Fél fülével végighallgatta a szavalás idegenes részét, kiszűrte abból a fontosabb információkat, később pedig mocorogni kezdett. A lábait visszaköltöztette a cipőibe, végigsímította egy pöszmöt miatt a talárja által elfedett ruháját, majd az enyhén hullámos, színes hajába túrt, és felállt.
A rellonosok felé vette az irányt, - Rachelt akarta megkeresni. Miközben az új célja felé sétált, szépen lassan haladt, igyekezve kerülni a feltűnést.
A zöldek közelébe érve meglátta a barátnőjét, intett egyet neki, mindeközben pedig halkan kiejtette a lány nevét, - ezzel jelezve, hogy hozzá készül.
Hogy ezt észrevette-e a célszemély, azt szfinxünk nem tudta már érzékelni, mert nem figyelt kellőképpen és út közben nekiment valakinek.
Emi megállt, majd két pillanatra lefagyott.
- Elnézést...
Suttogva mondta ezt, majd vízszintesbe emelte a fejét, és szemügyre vette az útakadályt, - legalábbis azt a részét, amit láthatott belőle. Egy úr volt, de sajnos az arcát nem tudta feltérképezni, mert az egy kicsit magasabb légtérben volt, mint amelybe a leányzó látótere belátást enged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Aviana Rae Auteberry
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 22
Írta: 2016. április 1. 08:13 | Link

Iskolai ünnepségek. Minden diák rémálma. Főleg akkor, hogyha egy olyan diákról van szó, aki először jelenik meg az új diáktársak előtt. Ismeretlenül. Noha az iskolába vezető hosszú úton millió új barátság szövődött, boldog gyermekkacajok szűrődtek ki minden egyes kis kupéból, régi ismeretségeket erősítettek meg, és még sorolhatnám. Azonban ez nem Avianával történt meg. Ő nem fért be egyik kupéba sem, ezért a folyosón kellett ácsorognia, miközben mindenki nekiszaladt – nem csoda, apró termete miatt szinte észrevehetetlen. “No probs”, gondolta magában szánalmas várakozása közben, s tovább lapozgatta könyvét, ami ismét valamelyik híres mágusról és annak legendás tetteiről szóltak. Hátha egyszer róla is írnak könyvet…
A Nagyterem előtt állva, az új talárban – amiből áradt valamiért a gyomorforgató ánizsillat -, összekulcsolt kezekkel, azon gondolkodott a szőke leányzó, hogy bemenjen-e egyáltalán. Már most túl nagy a zaj. A régi szobáját akarja. A régi intézetet akarja. A régi semmit akarja. No, de nem a nyávogásnak van itt az ideje. Felvették Magyarország legjobb mágustanodájába, igazán összeszedhetné már magát. Így, egy hatalmas sóhaj után be is sétál a terembe. “Cor Blimey!” – esik is le azonnal Aviana álla, s egészen meg sem áll az Eridon asztaláig, ahol néhány, már a vonatról ismerős arcnak biccent ártatlanul – inkább bugyután – vigyorogva, majd helyet foglal egy kissé kieső, diákmentes övezetnek is nyilvánítható részen.
Az igazgatóhelyettes beszédéből szinte egy szót sem ért. Beismerésre váró tény, hogy nagyon felkészületlenül érkezett Auteberry kisasszony az iskolába. Ejnye, bejnye… lesz ebből még problémája.
Ellenőrzések, bajok, diákok veszélyben? És kik azok a tagok? Miért nyelték le azt a sok karót? Drakula grófnak nem hiányzik egyik sem?
Utoljára módosította:Aviana Rae Auteberry, 2016. április 1. 08:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 1. 10:08 | Link
Norina & Ricsi

Végzős vagyok. Hát ide is eljutottam. Kényelmesen, gyorsan és viszonylag fájdalommentesen. Nem tudom azt mondani, hogy semmi sem fájt, mert egyre többször kerülök elő én is, amióta Travis idetévedt. Kicsit még mindig furcsa, hogy itt van. Eddig mindig csak a közös nyaralások és telelések alkalmával találkoztunk, ami határozottan kényelmes volt, de hát változnak az idők. Lassan hozzászokok ehhez is, meg ahhoz is, hogy ki kell találnom, mi legyen velem. Egyelőre azonban minden idilli. Az évnyitó kezdete előtt lepakolom a kézipoggyászom, a többi már megérkezett lentről, majd zsebre dugott kézzel sétálok le, hogy helyet foglaljak az asztalnál.
- Helló.
Köszönök Richárdnak és Norinának is egyszerre. Közéjük sikerül befészkelnem magam. Az előbbi újságot olvas, az utóbbi pedig még mindig szép. Minden olyan túl tökéletes. Sejtem, hogy valami ezt el fogja rontani. Keresem Portnippert az asztalnál, ám végül Merkovszky prof lép elő, hogy köszöntse a diákokat, majd megadja a hidegzuhanyt is. Szinte megfagy a levegő az asztalnál. Engem nem különösebben érint a dolog, de ahogy jobbra is, balra is elpillantok, látom a sok fanyar arcot, majd azt, hogy többen az álldogálók felé pillantanak.
- Milyen kedvesek vagyunk, még csak hellyel se kínáljuk őket. Biztos érzik, mennyire örülünk nekik.
Súgom vigyorogva Norinának. Nekem nincs félnivalóm. Legalábbis magam miatt nem. A családnevem, az anyám szabad stílusa és Travis minden gondolata miatt azonban annál több. Meg vagyok én áldva ezzel a családdal azt hiszem. A „vendégek” elég vegyesen néznek ki. A nőci szimpi, a többi meg elég furcsa. Majd elválik. Nem szeretem, ha korlátozva vagyok, bár annyira nem is jellemző, hogy kihágáscsászárrá akarnék válni. Azt meghagyom a profiknak. Finoman megbököm inkább Ricsit.
- Elkérhetem az újságot? Láttam, hogy anyám írt bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 1. 17:10 | Link


Egyre biztosabb benne, hogy új dísztalárt kellett volna vennie, csak hát még azzal is nyúzni az anyját, miután már így is eléggé megviselte a válás és a hazaköltözés, nem beszélve arról, hogy tényleg utál vásárolni, úgy tűnt otthon, hogy ez még ráér. Otthon, mármint Svédországban annyira nem volt vészes, tekintve, hogy állítólag valami őrült divat volt az ilyesmi abban az évben, amikor kapta, mert valami menő talártervező megihletődött egy mugli rajzolt figurából, de jelen pillanatra már egyrészt esélyesen kiment a divatból, másrészt pedig itt nem is biztos, hogy hallottak a Søren Krijksvegenről és svéd berkekben nagy népszerűségnek örvendő talárjairól. Egyszóval nevetségesnek érzi magát, de a lépcső alján már késő visszafordulni és le se tudná cserélni másikra, pedig illik dísztalárban megjelenni. Elvégre mégiscsak nagy múltú máguscsaládok sarjaként - legalábbis izlandi ágról ez biztosan állítható - belenevelték alaposan az illemet. Túl fogja élni. Valahogy. Loise rá is kérdez, amire válaszul bólint olyan erőltetett mosollyal, mint aki az éves kötelező családi fényképhez pózol éppen.
- Apám választása, merthogy az előző iskolámban lila volt a ház színe, ahová tartoztam, és a művészet meg a futurológia a fő szakiránya, szóval szerinte ez nagyon passzolt. Azt hiszem, szereznem kellene egy újat - válaszolja hosszasan kifejtve, hogyan történt, hogy eme talár cseppet sem büszke tulajdonosa lehet, holott a kérdésre egy igen is elég lett volna válasznak.
- Gulliga, de nagyon... vagyis... úgy értem, aranyos. Szabadon tartod? - kérdez inkább, mert már így is megint hülyén érzi magát, hogy nem tud normálisan csak magyarul beszélni. Még jó, hogy ez is feltűnt, mielőtt arra eszmél megint, hogy csak értetlenül bámulnak rá, hogy mégis mit mond. Leérve körülnéz ő is, de nem tud mit fűzni a díszítéshez. Egyelőre nem zavarja ez a sok zöld-ezüst, ami logikusan a rellonhoz tartozhat, de azért bólogat Loise-nak.
- Hogy tetszik? - kérdez vissza aztán helyet foglalva a lány mellett, amolyan időhúzásként, amíg normálisan mondatot fogalmaz gondolatban. Túlgondolná? Nem kizárt.
- Szép... szép nagy, meg tetszik az Eridon és annyira szép az a piros meg arany kombináció. A régi lilát nagyon nem bírtam, nem is tudom, miért, pedig nem volt rossz, csak olyan fura volt. De itt teljesen más, a négy házat még szoknom kell, meg amire megismerek minden folyosót, de azért jó helynek tűnik - osztja meg az első benyomását hirtelenjében, majd még egy kérdésre is rávenné magát, ha nem kezdene az igazgatóhelyettes beszélni. Végighallgatja illedelmesen a beszédet, bár a felmerülő témák egyre kíváncsibbá teszik.
- Ezt most nem teljesen értem. Miért van szükség felügyelőkre, mi történt? - érdeklődik egész halkan a lányhoz intézve kérdését, hogy ne zavarja meg beszédet, de akkor is ijesztően hangzik, amit hall, muszáj megkérdeznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 1. 18:33 | Link
Kara Zoltán és Emily


A lány érezte, hogy feszültebb a hangulat a felügyelők jelenlétének köszönhetően mint az előző évnyitón, de elfogadta a helyzetet. Biztos volt benne, hogy bizonyára az igazság messze áll az elhangzottaktól, ez már csak így szokott lenni, mivel senki sem szeretne pánikot kelteni a diákok között, és ez érthető is valamilyen szinten. Rezzenéstelen arccal hallgatta a beszédet, közben megjegyezte magában, hogy a hölgy nagyon szimpatikus, a férfiak ridegebbnek tűntek, azt a tipikus ne merj velünk ba....kodni életérzést árasztották magukból, de Rachel szerint ez is érthető volt, hiszen mégiscsak olyan posztban voltak, ami megköveteli az efféle magatartást, szóval ez volt a dolguk, nem volt ezzel semmi baj. Legbelül ők is érző lények, csak hát ezt ugye nem mutathatják kifelé, márcsak a munkájuk miatt sem, aztán nem is baj, hogy itt vannak, remélhetőleg orvosolni fogják a problémát, csak azok a fránya szigorított szabályok ne lennének! A Rellonos tekintete az urakról a diákokra vándorolt és hirtelen meglátta újdonsült barátnőjét a tömegben, aki épp feléje igyekezett, csak épp nekiment véletlenül egy fiúnak, úgyhogy egyelőre nem jutott el az asztaláig.
- Szia Emily! Gyere ide! -szólt oda a lánynak és integetett bőszen, bár nem tudta, hogy hallotta -e a másik, mert még távol voltak egymástól, de azért remélte, hogy épségben odaér hozzá.
Elég nagy nyüzsgés volt a teremben, szinte minden diák részt vett ezen az eseményen, hiszen hamarosan kezdetét veszi az új tanév. A lány nagyon örült, hogy évfolyamot lépett, ráadásul kinevezték vezetőségi segítőnek is, ami igazán megtisztelő feladat volt számára, úgyhogy új kihívásokkal indult számára az idei tanév.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. április 1. 20:49 | Link
Tanári kar :)

Vékony ujjait játékosan körbefuttatja a pohár talpa körül. Nyugi. Nem biztos, hogy annyira górcső alá vesznek, elvégre állítólag vámpírok vannak itt, vérfarkasok meg elemi mágusok. Kit érdekelne egy ártatlan Sárkánytantanár, aki épp most jött ide. A múlttal nem kell foglalkozni, itt meg nem csinált semmi rosszat. Keze ügyébe ezúttal a villája kerül, aminek úgy kezdi nyomkodni a végét, hogy a hegyes része felemelkedjen az asztal lapjától.
De mi van, ha mégis előhozzák azt a hippogriffet, meg azt, hogy hogyan taníthat úgy, hogy évekre el van tiltva a varázslények felügyeletétől? A diákok nem bestiák, tanítani taníthat róluk, csak épp rezervátumban nem dolgozhat. Viszont az a terve már biztosan kútba fulladt, hogy kábító átkokat lő a diákokra.  Mármint ezen csak viccesen gondolkodott el, de így még viccből sem mer majd gondolni rá.
Száját elhúzva felpillant a felügyelőkre. Már most elkezdték a munkát, ez egészen biztos. Feltehetőleg kaptak aktákat a problémás egyénekről, velük fogják kezdeni a vizsgálatot, de mindenkinél azt keresik majd, hogy mibe kössenek bele.
Valószínűleg még inkább marad egy darabig a faluban, az anyjánál hátha nem fogják keresni úgy a felügyelők, mintha itt lenne egy lakosztálya, ahová bármikor bekopoghatnak. Egy család nyugalmát mégsem zavarnák meg, hiszen gyerekek is laknak velük. Báár, ezekből nem néz ki sok jót.
Tekintete a kalapos-szakállas tanárra siklik, s ahogy a legnagyobb természetességgel sorolja, hogy mik történtek itt megrázza a fejét. Hihetetlen, hogy mik zajlanak egy iskolában, így már megérti a felügyelők szükségesságét, már csak azt furcsállja, hogy nem hamarabb küldték rájuk a dühös szülők. Az ő apja már egészen biztosan az asztalt verte volna a minisztériumban, hogy tegyenek valamit.
- Anya nem is mesélt ennyi durva dolgot.
Motyogja az orra elé végre megszabadulva a villától, kezeit keresztbe fonva az ölében. Érzi, hogy kínos már ez a sok babrálás, talán így le tudja magát kötni egy darabig. Elvégre mi van, ha mások is észreveszik rajta a feszültséget, amit a felügyelők jelenléte váltott ki belőle?
- Egyik-másik olyannak tűnik nekem, mint aki addig nem nyugszik, amíg nem talál valami kompromittálót… akár rólunk is.
Sóhajtja ezúttal már a talárja ujját piszkálva. Pontosan tudja, hogy neki ebből még mekkora baja lehet, hogy ezek itt vannak. Diákként sem volt épp mintadiák, hiába nem voltak rossz jegyei, bestiakutatóként pedig egy olyan baklövést követett el, amit mindig szégyellni fog. Ennyire még sosem volt hálás a Lengyelországban eltöltött éveknek, azoknak nem fognak tudni utánajárni.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2016. április 1. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végvári Zoé
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 1. 22:25 | Link
A szünet szinte pillanatok alatt elszállt ő pedig az ódon kastély falai között találta magát. Immár másodszorra. Első alkalommal még megszeppen elsőévesként állt a nagyterembe várva,hogy beosztsák az iskolai házak valamelyikébe. Nagyon jól emlékezet arra a napra,az iskola lélegzetelállító látványára,a vidám zsivalyra és a torkát szorongató félelemre. Most mosolyogva figyelte az idegesen fészkelődő gólyákat. Nagyon kiváncsi volt vajon melyikük kerül az Eridonba. Csenben elnézte a fölötte tonyusoló mennyezetet ami mint mindig most is a kinti időt mutatta. Pontosan ezért volt a nagyterem az egyik kedvenc helye a kastélyban. Órákig is eltudta volna nézni aragyogó napsugarat,a szitáló esőt,vagy éppen a lustán vánszorgó felhőket. A legnagyobb élményt azonban mégis a tomboló vihar gyújtotta számára. Tekintete lassan elvált az ˝égboltról˝ s a díszitésként szolgáló zászlókra tévedt. Azok mind zöld színben pompáztak s minden egyes darabon egy sárkány volt látható:a Revellon címere. Pont mint tavaly. Bár még csak másodéves lesz annyit időt azért már eltöltött itt,hogy tudja a terem falait az évnyitó alkalmával mindig annak a háznak a zászlaja ékesíti amelyik előzőekben a legtöbb pontott  gyűjtötte. A kislány nagyokat pislogva eszmélt fel a bambulásból,majd kutyamód megrázta magát hátha így jobban felébred. Arról ugyanis semmiképp sem feledtkezhetett el,hogy ma április 1. az az Bolondok napja van. Ő pedig biztos volt benne: bőven találhat tréfás kedvű diákokat. Persze  nem csak ők készültek meglepetésekkel. Lopva körbepillantott majd előhúzta a zsebéből a kis ajándékdobozt amiben ide-oda imbolygó bohóc lapult. Ami láb helyet rézszínű rugóval büszkélkedhetett. A kajánul vigyorgó kis emberke csupán egy célt szolgált:meglepni másokat. Olcsó trükk,de pillanatnyilag nem tud jobbal előállni ráadásul szépen be is csomagolta szóval remélhetőleg senki se fog gyanútfogni
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. április 2. 19:02 | Link
~ Erik ~

*Amikor válaszol az általam feltett kérdésre a talárjáról, csak együtt érzően bólogatok és megértően mosolygok. Nincs több hozzáfűznivalóm. Vehetett volna másikat, de biztos nem volt ideje vagy kedve... a fiúk nem nagyon szeretek vásárolni.*
- Köszönöm*Mondom mosolyogva az állatka táskába rejtése közben.*
- Igazából csak szobán belül akarom tartani, meg persze amikor lehet magammal vinném, de ide nem akartam, csak kiszökött.*Sebaj, majd csak nem lesz semmi baj vele. Nem tilos az állat tartás. Megtámadni nyilván nem fog senkit.*
- Én már jó ideje itt vagyok, de szerintem én sem ismerek minden folyosót. Olyan hatalmas ez a kastély, kétlem hogy nem tudnék eltévedni benne*Szólalok meg ismét a szokásos bájos mosollyal az arcomon.*
- Pontosat én se tudok mondani, hallottam vérfarkas támadásokról, a diákok fegyelmezetlenségéről, hiteles információim nincsenek, hülyeséget meg nem akarok terjeszteni. Az tény, hogy valami oka biztosan van az ellenőrzésnek, de nem tudom mi lehet*Az okon már én is elgondolkoztam, de mivel semmire nem jutottam, így nem is törtem tovább a buksim. Talán meg kellene keresnem egy Prefektust vagy a Ház Vezetőnket, ők biztos tudnak valami magyarázatot adni rá.*
- Egy biztos, a szabályokat erősen ajánlott betartani, ha nem akarunk büntetéseket, esetleges pontlevonásokat. Bár én eddig se voltam nagy szabálysértő, kivéve a faluba kilógást és az éjszakai kószálást*Ezeket már halkabban jegyzem meg, nehogy rám szálljon valaki, mert nyilván ezek után is meg fogom kísérelni a kiszökést, amikor olyan kedvem van, vagy a hajnali kószálást amikor nem tudok aludni. Eddig még nem buktam le, remélem ezután sem fogok.*
- Az előző sulidban is ilyen szigorúak voltak?*Egyébként nem tartom túlzottan szigorúnak ezt a sulit, sőt én jól érzem magam itt nagyon és mivel tényleg nem vagyok olyan aki magasról tojik a szabályokra, így nem hiszem, hogy lesz problémám a Minisztérium dolgozóival.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. április 2. 19:20 | Link

- Jó, nem vagyok annyira... Nehéz. Hogy ne fogjam fel. - dünnyög vissza, miközben elszakítja tekintetét róluk, és körmével az előtte levő szabad asztalrészt kezdi el kapargatni. Pótcselekvéssel próbálja levezetni valahogy a feszültségét, valami olyannal, ami nem olyan feltűnő - mint ahogy idejött -, viszont elég hatásos. Abba mondjuk nem gondol bele, hogy esetleg köztulajdon rongálásának is lehet nyilvánítani a dolgot. Eléggé meggondolatlan a mai nap folyamán, ha ez eddig nem tűnt volna fel. Oké, szóval ha már úgyis mindegy - nem az -, és itt van, akkor úgy kéne tennie, mint akinek nagyon fontos, hogy itt legyen, és mint aki épp nagyon boldog, hogy itt van, mert nagyon fontosak neki azok, akik miatt ide jött. Ami számára egy elég nehéz küldetés lesz, tekintettel arra, hogy úgy érzi magát mint akinek a tüdejére pakoltak egy száz kilós vastömböt. Mikor Jared megint csak beszélni kezd ráfüggeszti szemeit, s szája még egy apró mosolyfélébe is rándul, hogy utána el is tűnjön.
- Nincs amiért idegeskednem, igaz? - a legjobb embertől kérdi ő is. Tulajdonképp össze kéne tegye a két kezét, ha most nem jelentik ki, hogy mekkora egy hülye, viszont szüksége van arra, hogy hallja valaki szájából, hogy megnyugodhat, és nem lesz semmi baja, mert hát. Nem ölt meg senkit, nem juttatott ispotályba senkit - még meccsen sem -, és nem is okozott semmi törvénybe ütközőt. Még arról sem tud, hogy esetleg lenne bármilyen képessége, szóval valószínűleg nincs is.
És akkor az orra elé tolnak egy húsgolyót. A hasgörcsétől egy rizsszemet sem lenne képes lenyelni, nem hogy egy gömbnyi húst. Lenéz az ételre, aztán vissza a fiúra, s bólint.
- Ja, égek a vágytól, hogy ehessek. - kissé szórakozottan mosolyodik el, mint aki nem hiszi el ezt az egészet, majd két ujja közé fogva a kaját lehúzza azt a villáról, hogy a szájába illeszthesse, és elkezdje rágni. Jó sokáig rágni. Mert a nyeléshez elmondhatatlan mértékű akaraterő kell neki most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. április 2. 19:39 | Link
Will

Elbambulhattam, mert kisebb szívrohamot kaptam amikor Will lehuppant mellém és az újságot olvasó Ricsi mellé.
- Rám hoztad a frászt. - motyogtam a fiúra nézve - Jó reggelt.
A meglepettség után halvány mosoly játszott az arcomon, valószínűleg Will jelenléte miatt. Aztán ez az apró kis jele a boldogságnak hamar szertefoszlott, ugyanis az igazgatóhelyettes bá' fellépett a pódiumra és az amúgy is furcsa susmus abbamaradt. A levegő szinte szikrázott.
Merkovszky bá' rossz hírekről számolt be.
Összenéztem Willel, aki szintén az arcokat mustrálta.
Nem mintha olyan gyakran csinálnék olyasmit ami miatt nagyobb büntetést kellene kiszabni rám, azért frusztrált a felügyelők jelenléte.
Unottan pillantottam Willre.
- Le kéne lépni valahova ezután! - formáltam a szavakat némán a fiú felé fordulva.
Nem sok kedvem volt a lakomához ma. Szívesebben sétáltam volna valamerre Willel, aminek ezzel hangot is adtam, persze nem szó szerint, hiszen csak suttogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. április 2. 20:16 | Link
Noel és Anne
ruha


Bekerült a Levitába, amiről nagyon régóta álmodott. Így nem fogják a tesói azzal szívatni, hogy máshová került. Az ikrekből simán kinézi. Még a vacsora előtt megkéri valami fontosra a bátya, amit Brigire nem mer rábízni. Ez persze kamu, semmi fontos dologról nincs szó, egyszerűen szeretnék megviccelni a lányt, aki bedől neki. Miért ne hinne nekik? Azokról van szó, akiket nagyon szeret és megbízik bennük, pedig sokszor csináltak már ilyet. Emiatt sétál át a Rellon asztalához és szólítja meg Noelt. Amit a fiú mond, neki meglepi. Bálint szentül állította, hogy a zöld fiú tartozik neki.
- Tudom ki vagy, Ombozi Noel. A másik tesóm mesélt rólad, mikor azt a csúnya dolgot csináltad - már nem is foglalkozik a pénzzel. Attól, hogy eddig nem járt iskolába, még tudja mi történt itt, idősebb testvérei mindenről beszámoltak neki.
A mellette ülő lányka is megszólal, Bogi pedig kettőt pislog. Ő is ismerős valahonnan. Kicsit gondolkoznia kell, hogy honnan, de aztán beugrik neki.
- Te vagy az a cirkuszos lány, ugye? Noel barátnője - csak úgy mellékesen jegyzi ezeket meg, nem akarja egyikőjüket sem megbántani. Kíváncsian pillant mindkettejükre. Bálint és Botond mindent pletykáról tudnak, és ezekről szívesen beszámolnak az ifjú levitásnak, bár édesanyjuknak ez nem tetszik. Most már teljesen biztos benne, hogy Noel egy fillérrel sem tartozik egyiknek sem, ha mégis, akkor majd ketten elintézik a dolgokat, ez már nem tartozik rá. Egy mosolyt küldve feléjük elindul vissza a Levita asztalához. Kivételesen nem sírta el magát Anne sértő megjegyzésétől és ez nagy előrelépés számára. Ha minden ilyennél itatná, az egereket sírósnak tartanák és nem barátkoznának vele. Testvérei már így is túl érzékenynek tartják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. április 2. 20:21 | Link
Csak úgy, a Levita asztalánál.
//Ha van kedved, csatlakozz hozzám. Smiley //


Ez a mai nap nagyon különleges volt, hiszen a vonattal érkeztem, mint a diákság 95%-a. Apánál voltam előtte nap, meg az az előtti nap is, hogy összecsomagoljam a régi kinőtt és nem hordott cuccaimat, majd ezeket egy bőröndbe gyömöszölve visszaszállítsam ide. Jöhettem volna apával is, aki beugrott az öcsémhez, ám én kifejezetten vonatozni akartam. Nem is bántam meg, hiszen volt lehetőségem egy kicsit Ricsivel lenni.
Amennyire közel álltunk egymáshoz régebben, most annyira eltávolodtunk. Ő is, és én is más baráti társaságba keveredtünk, és valahogy a közös témák is eltompultak, vagy éppen megbeszéltük mással. Aztán elkezdtem dolgozni, és jött Noel. Automatikusan elpillantok felé, ám lehet, hogy ezt viszont nem kellett volna. Pont akkor sikerül rápillantanom, amikor Annelie kis híján a szájában van. Kérdőn felvonom a szemöldököm, de csak egy pillanatra, mert a következőben elfordítom a fejem.
Kedvem lenne felkelni, és elrángatni onnan Anne-t a szép fényes hajánál fogva. Ő az exe, tudom. És tudom, hogy ritka kincs, ha jóba vagy az exeddel - bár nekem ilyenem nincs - de akkor is, ez nem túlzás kicsit? Féltékeny vagyok, és nem tudom, hogy ezt tudom-e leplezni. Visszapillantok rájuk, de nem bámulom őket, de azt látom, hogy mit csinálnak. Amúgy is, Noellel fogalmam sincs, hogy mik vagyunk. Vagyunk, de vajon úgy vagyunk, mint a párok, vagy csak jó móka volt egy kicsit? Talán nagy hiba volt, hiszen tönkremehet a barátságunk.
Nem hallom a külvilágot, de amikor a többiek fordítják a fejüket, akkor én is fordítom, mint egy rendes gyerek. Furcsák, idegenek. Nincs rá okom, mégis nyomasztónak érzem a jelenlétüket. Félek, hogy fájdalmat fognak okozni valakinek, akit szeretek. Sok mindenki felvillan a lelki szemei előtt, és csak remélni merem, hogy nem történik ténylegesen egyikükkel sem semmi rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2016. április 4. 14:34 | Link


Kezében a határidőnaplójával és a DÖK-ös füzetével sétált be a nagyterembe, hogy elfogyassza azt a minimális reggelit, amit még nem tud nélkülözni a szervezete. Teljesen bele volt merülve a teendők listájába, és sóhajtva pakolta le tányérja mellé a füzeteket, melyekben zöld és sárga cetlik jelölték a fontos oldalakat, dátumokat, a rublikák közül szinte mind be volt telve. Még mindig azt bámulta, így esélye sem volt a hirtelen támadót észrevenni, csak mikor helyet foglalt és kezek fogták közre csupasz bokáját.
- A jó szagú Odin szemét! Bújj ki onnan egyedül - morrant rá az első sokk, és rúgás után. Ha ezzel nem találta a kislányt orrba, szerencséje volt, különben megérezhette a bőrcipő keménységét.
- Nem mondták még neked, hogy ezt nem illik? - szemöldökét összevonva, haragosan pillantott az asztal alá és jobban szemügyre vette támadóját. Szoknyáját húzta kissé lejjebb, hogy azért a villantást legalább elkerülje és megingatta a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 5. 09:44 | Link
Norina

Jól megnéztem magamnak az arcokat, bár nem hiszem, hogy sok dolgom lenne velük, ha csak amiatt nem, hogy mondjuk írok róluk esetleg valamit az Edictumba. Igen, az ördögi terv el is kezdett megfogalmazódni a fejembe, így aztán szépen egy mosoly is kiült az arcomra. Úgysem lehet tudni, hogy engem rejt a név, hiszen még csak köze sincs hozzám.
Miután őket letudtam, fordulok ismét a mellettem ülő leányzó felé, aki ajánlatot tesz arra, hogy le is léphetnénk. Vonzó ajánlat, bár eléggé éhes vagyok, hiszen ezek a nagy zabák a kedvenceim az évben. Viszont a tény, hogy esetleg mehetnénk kicsit nyugisabb helyre is vonzó.
- Séta?
Kérdezem vissza szinte némán, végül is, nem kell, hogy a velünk szemben ülők is hallják a tervet. Ha később esetleg elővennének, akkor biztos alibink lenne a dologra, és azt csak úgy tudjuk előadni, ha nem kavar bele senki azzal, hogy esetleg az igazságot is elhinti. Meglépnénk, mert.
- Benne vagyok.
Persze azért még megvárnám, hogy milyen eredmények voltak tavaly, meg, hogy kik az új tanárok, de utána örömmel távoznék. Addig is magamhoz veszem a Ricsitől elkért újságot, és kihajtva átfutom a címlapot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. április 5. 11:30 | Link
Évnyitó - A beszéd folytatása, az új tanárok

Bejelentésem természetesen nem maradhat lereagálás nélkül. Mind a diákok, mind a kollégák igyekeznek megosztani egymással legfrissebb információikat, én pedig úgy teszek, mintha a folytatáson gondolkodnék. Persze örökké nem hallgathatok, rengeteg bejelentenivalóm van még, így hát hangosan megköszörülöm a torkom, jelezve mindenkinek, hogy folytatnám.
- A házverseny minden évben kiélezett, és minden évben egyre több és több pontot gyűjtenek a házak. Idén a negyedik a Levita ház lett 1970 ponttal. Remélem, a szfinxek eléggé kipihenték magukat, és újult erővel vágnak neki az új tanévnek. A harmadik helyet az egyszarvúk háza, a Navine érdemelte ki, ők 3279 pontot gyűjtöttek. Idén még nagyobb lelkesedésre számítunk tőletek. A második helyre az Eridon főnixei lettek érdemesek 4303 pontjukkal. Csodálatos szárnyalás volt, csak így tovább ebben az évben is. A legtöbb pontot, 6811-et, azonban a smaragdsárkányok, a Rellon ház népe gyűjtötte! Gratulálok rellonosok, nagyon szép munka. Tiétek a házkupa.
Amit most elő is veszek, majd odalépek Markovitsné Győri Barbarához, a zöldek házvezető-helyetteséhez, hogy kezet fogjak vele, majd Vasváry Richárd Nándor professzor úr felé is kifejezem elismerésem egy kézfogással, aztán átnyújtom neki a házkupát.
Míg visszaérek a helyemre, hagyom, hadd tombolja ki magát a rellonos ház, elvégre valóban dicséretre méltóan szép munka volt tőlük a tavalyi év teljesítménye. Egyértelműen megérdemlik a tapsot, az elismerést, a díszítést, a kupát.
- Idén is kötelességünk bejelenteni a tanári kar változásait. Sajnálattal tudatom, hogy Gál Botond, a Káros Szerek Ismerete tantárgy oktatója, Csatáry Konrád, a Mitológiák és Vallások professzora, Angelinne Stanwood tanárnő, aki a Sötét Varázslatok Kivédését oktatta, Ságváry Krisztina, az Álomfejtés professzorasszonya, Almásy Léna, Aurormágia tanárnő, valamint Asher Noah Wayde, Vámpírológia tanár ettől az évtől kezdve nem iskolánk dolgozója, tárgyaikat ebben az évben nem lehet majd felvenni. Ugyanez vonatkozik a Lasch professzor által oktatott Legilimenciára is.
Sajnos van köztük olyan, amit az iskolának oktatnia kellene, de vannak olyan lemondó tanáraink, akik az álláshirdetéshez már későn szóltak, és a tanév felénél elindítani egy tárgyat... Ha a minisztérium az általunk benyújtott indokokat nem fogadja el, ki fog küldeni egy oktatót, aki ideiglenesen elfoglalja az állást. De szerintem egy tanév alatt át sem megy a rendszeren a beadványunk. Nem hiszek az állami szervek gyorsaságában.
- És bár iskolánkat elhagyta Carl Tender Jóslástant oktató professzor, illetve Lasch Hunor Zalán, a Legilimencia és a Mágiatörténet prefesszora, ezek a tárgyak - a korábban már említett Legilimencia kivételével - felvehetőek lesznek ebben a tanévben is. A jóslástan Aileen Aurora és Huszthy Attila fogja tanítani, a Mágiatörténetet Nagy Bátor Đominic veszi át.
Hagyom, hogy megtapsolják őket, bár a szőke tanárnő nem üdvözli a diákokat, azon oknál fogva, hogy nincs is itt. Egészségi állapota miatt a szünet egy részét a fővárosi ispotályban töltötte, és még nem érkezett onnan vissza. Hogy az ő hiánya a lehető legkevésbé tűnjön fel bárkinek is, inkább folytatom mondandómat:
- Néhányan már tanítottak benneteket eddig is, de most új tárggyal és új lelkesedéssel vetik magukat a munkába; és természetesen idén is vannak új oktatóink és új tantárgyaink. Nagy Bátor Đominic a Mágiatörténet mellett Átváltoztatástant is fog tanítani. Kiva Faraday felhagyott a tanársegédséggel, és saját tantárggyal kezdi meg oktatói munkáját, ettől az évtől felvehető iskolánkban az általa oktatott Haladó Elemi Mágia. Erdős-Prinz Vivien visszatért iskolánkba, de most már tanárnőként, így ettől az évtől övé a Sárkánytan. Wikete Bendegúz professzort is üdvözöljük iskolánkban, ahogy a tárgyát is, az Illemtant. Návay L. Viktor már nem diáktársatok, mostantól neki is kijár a professzor megszólítás, főleg, ha felveszitek a tantárgyát, a Túlélési alapismereteket. Naizer Ruben Barnabás professzor úr óráján nem ajánlom a puskázát, hiszen ő Viselkedéselemzést fog tanítani nektek. Kafka Radúz Arvid, iskolánk vadőrje ebben az évben visszahoz egy régi, kedvelt tárgyat, a Melodimágiát.  És végül, de nem utolsósorban, üdvözlöm a tanári karban Kolozsváry R. Leventét, aki a Mágusjog rejtelmeibe fog bevezetni titeket.
Minden mondatom után hagyok időt arra, hogy a kollégák üdvözölhessék a diákságot, a diákok pedig megtapsolhassák őket, ha szeretnék. A legvégén kicsit több időt hagyok, hogy mindenki megemészthesse kedvenc vagy éppen utált tanárának visszavonulását vagy éppen maradását. Megvárom, míg a diákok alaposan felmérik az új tanárokat, és csak aztán folytatom a beszédet, hogy kicsit enyhül az általános zűrzavar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. április 6. 22:59 | Link
Tanártársaim

 Nyitott füllel és csukott szájjal hallgatom végig mindazt, amit kollégáim egymásközt elmesélnek azokról a bizonyos esetekről melyeknek a fal tövében gubbasztó díszes kompániát köszönhetjük. Már előre ráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy ezek az emberek belevájnak az életünkbe és firtatnak mindent, ami nem szájízük szerint való, mint az ételkritikusok.
 Átfut az agyamon, hogy én magam mennyi mindenben lógok ki majd szerintük az államilag támogatott és javasolt tanerők mintapéldányai közül, akinek a skatulyáit ők ránk akarják majd húzni, és szerencsétlen speciális igényű diákjainkra, akik épp azért vannak itt, mert ez az intézmény ért a nevelésükhöz és felkészült professzorok gondozzák a bennük lévő kivételes tehetségeket.

- Bocsássanak meg, nem érzem jól magam, inkább visszavonulok.

 Suttogom a közvetlenül mellettem ülőknek és amíg az Igazgatóhelyettes beszédében hatásszünetet tart -túlesve az iskolát elhagyók és a frissen érkezettek bemutatásán, akiket most mindenki figyel- én szép csendesen, feltűnés nélkül felállok az asztaltól és oldalt a Rellon asztalsorának végénél elsétálva távozom a Nagyteremből.
  Nem kaptam levegőt, szinte fojtogatott az a légkör, ami odabenn uralkodott amióta csak kiderült kik az idegenek. El kellett tűnnöm, ki kellett szabadulnom és tiszta levegővel feltöltenem a tüdőm. Kiérve a folyosóra hirtelen ötletem támad, miként is nyugodhatnék meg. A kijárat felé veszem az irányt és úgy ahogy vagyok, dísztalárban és alatta estélyiben animálok. Macska alakomban hagyom el az épületet és keresek menedéket hirtelen támadt aggodalmaim elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 8. 09:55 | Link
Noel
Valamikor a vizsgaidőszakban

A rengeteg szabadidőnek van előnye is, ilyen például, hogy leplezetlenül figyelheted, amint a kevésbé erős társaid az ideg összeroppanás szélére eveznek és kétségbeesetten próbálják még a folyosón emlékeztetni egymást azokra a bizonyos mondatokra, amiket olyan hihetetlenül nehezen sikerült a fejükbe verni előző este.
A nagyterem felé vette a szöszi az irányt, kezében egy rakat levéllel, amit otthonról küldtek. Nem akarta a lányok előtt elolvasni, túl személyesek voltak hozzá, hogy avatatlan kézbe kerüljenek, így dél tájban pedig valószínűleg nem kelt majd túl nagy feltűnést az étkező diákok között. A Rellon asztala félig üresen állt, így annak legszélére húzódott, majd elkezdte egyesével felbontogatni a papirosokat.
Az ételektől zsúfolt asztalra mindössze egyetlen lapos pillantást vetett, a továbbiakban teljesen hidegen hagyta a teremnek ezen funkciója.
Az első levél az anyjától érkezett és ismét arra próbálta rávenni, hogy menjen haza egy kicsit, szóval félredobta, úgy gondolta, ennek megválaszolására még bőven van ideje. A következőt az unokatestvére küldte, azt bontatlanul tette félre, végül pedig az orvosa érdeklődött hogyléte felől. Erre illik válaszolni, hacsak az ember lánya nem akar visszakerülni a terápiára.
Kihajtogatta a pergament, amire hosszú elbeszélést tervezett firkálni és kissé megmozgatta a frissen felszabadult csuklóját. Ameddig a csodás fehér díszkötést viselte mániájává vált, hogy azzal babráljon, így most néha önkéntelenül is odavándorolt a keze, hogy megigazítsa, vagy esetleg forgatta a csuklóját, hogy ne akadályozza a csini karkötő semmiben sem.
Amilyen nagy hévvel kezdett neki a válasznak, olyan hirtelen hagyott alább a lelkesedése és figyelmét a tollal való legyezgetés, meg a többi diák foglalta le. Olyan volt, akár egy rossz kisiskolás –mindent csinált, csak írnia ne kelljen.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2016. április 8. 13:30 | Link
Kollégák

- Kicsoda?-*Érdeklődik, mert ő az a tagja a stábnak, aki egyáltalán nem tájékozódik az új kollégák nevét illetően, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy úgysem jegyzi meg egy hónapnál hamarabb. Persze, mehetne kizárásos alapon, elvégre nagyjából tudja, kinek van fia-lánya-unokája, de sokkal könnyebb megkérdezni.*
- Részemről nem adok a kinézetre.-*Hümmögött a szőke kisasszony megjegyzésére, mert az, hogy valaki ilyennek vagy amolyannak tűnik, elég gyenge lábakon álló argumentum.*- A kollégával tartok, nem szokta a cigány a szántást, nem akarnak ők itt igazán időzni. De tény, hogy van mit kivizsgálniuk.-*Radúz többnyire hisz abban, hogy az emberek nem gonoszak, ha a körülmények nem kényszerítik rá őket, elvégre nincs igazán értelme a céltalan, ok nélküli kegyetlenkedésnek. Persze, a bürokrácia sosem volt igazán logikus, se effektív, de amolyan szükséges rosszként tekint rá, mint egy brontoszauruszra, amit amíg él, nem igazán tud senki odébbtolni.
A beszéd következő részénél elhallgat, csak hogy kedélyesen megtapsoljon minden házat és lapáttenyerei rendesen kiveszik részüket a nagyteremben zúgó tapsból. Egyfajta derűs szórakozottsággal szemléli a kupa átadását, majd hallgatja az érkezők és távozók neveit, annak tudatában, hogy már a mondat végére érve is csak homályos találgatásokba bocsátkozhatna azt illetően, kit hogy hívnak. Amikor említik, egy barátságos mosollyal meglengeti egyik mancsát, amolyan "helló, izé, biztos jól kijövünk majd" stílusban, mert eléggé...inkompetensnek érzi magát elődje árnyékában. Hát na, nem lehet nehezebb kezdő mágusokat tanítani, mint egy falka megvadult vadállatot terelgetni, akkor meg nem lesz baj.
- Pihenjen csak, kisasszony, nehogy lebetegedjen!-*Ugyan Rubya a gyors távozással megússza, hogy együttérzően megpaskolják a kezét, Radúz tekintete viszont követi egy darabon, csak hogy biztos legyen benne, nem lesz hirtelen rosszul.*
- Viselkedéselemzés?-*Fordul aztán a megüresedett szék felett szomszédjához, mert amilyen jól ért az állatokhoz, annyira el van átkozva emberek terén, bár ettől nem tartja kevésbé érdekesnek vagy izgalmasnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 8. 22:06 | Link


- Azt mondjuk nem csodálom. Nem nagyon szereti egy állat sem a bezártságot, meg a kicsik a törődést is igénylik, csak nem mindegyiknek jó az se, ha kiengedik, mármint most nem rá értem, csak úgy általában. Ő úgyis aligha fog bántani valakit, és nagyon aranyos - ezt már mintha mondta volna, de ismét kezd belezavarodni a saját mondanivalójába, mint ahogy általában minden alkalommal, ha nem a félszavas válaszolgatás mellett dönt. Inkább ujjait kezdi hajlítgatni ennek eredményeként jobbra, balra, amíg még roppannak is, közben pedig kitartóan figyeli, hogyan fehéredik ki bőre, ahol a csontra feszül, majd nyeri vissza a színét. Megint ezeregy gondolat kavarog a fejében, és legszívesebben keresne egy repedést és elbújna, ha tehetné. A sajnálatos incidensek említése mozdítja csak ki végül ebből, noha Loise szavait addig is hallotta, sőt, bólogatott is. Kérdezni azonban csak most kérdez, abbahagyva ujjai csavargatását. Meglepetten hallgatja aztán a választ. Vérfarkas, meg izé? Neki erről senki nem szólt egy szót sem. Igaz, ha belegondol, ez nem is olyasmi, amit szokás az ismertetőkbe beleírni. Kevés diákot vonzana be, ha az is szerepelne az iskola leírásában, hogy izgalomra vágyóknak ajánlhatunk vérfarkas járta erdőt. Őt semmiképpen nem győzné meg arról, hogy határozottan itt a helye. A séták említésére futólag elmosolyodik, mert ő is szereti ám azokat, de ha ilyen bajok vannak a kastély falain kívül, akkor majd inkább a folyosón mászkál. Ugyan az éjszakai séta neki nem éppen szimpatikus, inkább napkelte után szeret kószálni, amikor már nincs sötét, de hát ez egyéni preferencia kérdése.
- Nem úgy emlékszem. Igaz, prefektus voltam, és elég szabadon járkáltam, de egyébként csak annyira volt szigorú, mint bármelyik másik iskola. Volt pár bajkeverő, de az mindig akad mindenhol - válaszolja, és most talán még tovább is mondaná, csak az igazgató folytatja a beszédét, hát inkább nem kotyog bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 9. 14:15 | Link
Szentesy Kisasszony, Rachel

Unottan hallgatja az egész megnyitóbeszédet. Minden évben elmondják ugyanazt, és minden évben végig unatkozza. De idén valami más történt. Valami érdekes, vagy legalábbis kis jóindulattal annak nevezhető. Mi a fenéért jelent meg egy csomó felügyelő a kastélyban? Na mindegy, majd pont ezzel fog foglalkozni. Ha meg valami illegálison kapják, akkor söpröget egy kicsit. Bizonyára ez lesz a legnagyobb tragédia életében. Amikor végre végeznek a beszéddel, ő felkel, és elindul, hogy visszamenjen a szobájába, reménykedve abban, hogy egyszerűen odajut, és nem fut bele semmilyen szellembe, festménybe, vagy bármi idegesítőbe. Mint egy törpenövésű szfinx, aki sikeresen nekirohan.
- Igen Emily, oda menj, ne pedig hozzám. Éppen elég volt téged kétszer látni tavaly.
Azzal a mozdulattal arrébb is rakja a csajszit, és továbbindul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. április 10. 15:13 | Link
Mina-cica


Azt hiszem, hogy sem a pontosságom, sem a felelősségteljességem nem javult semmit. Ebben az évben sem. Milyen meglepő... Még a roncs nővérem is előbb  kijárta az iskolát, két gyerekkel a nyakában, mint én. De nekem karrierem van kérem! Szóval erről nem is ejtünk több szó, egész egyszerűen az új stílusom és én  megpróbáltunk észrevétlenül Rellonos partot érni. Ami talán sikerült is volna, ha időközben nem látom meg a Warren lánykát, aki szemmel láthatóan azt a képességét próbálta csiszolni, hogyan is öljön embereket a tekintetével. Arra sandítottam én is, majd gondolván, hogy "áh, egészségükre", elkaptam a lány vállát hátulról és széles vigyorgás keretében ledobtam magamat, puszit ügyeskedve az arcára.
- Mi van veled, Warren? Családi örökség ez a pillantás, generációnként öröklődik? Mondd, hogy nem Anne után vágyakozol ennyire! Bár nem tudom, Anne haja még mindig jobban az esetem, mint Ombozié. Áh, ízlések és pofonok... - sosem tudtam befogni, ez azt hiszem most már így is marad. Nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy dumáljak, de nem is igazán izgatott.
- Mit figyelünk ennyire? Bocs hogy eltűntem, Los Angelesben volt koncertem. Nincs mese, még egy évig itt maradok, tovább boldogítalak. - tettem hozzá szórakozottan, elhelyezkedve és egy szőke tincset a helyére igazítottam. Újabb év, új én.
Utoljára módosította:Dorian Reeve Green, 2016. április 10. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. április 10. 15:44 | Link
Dorcsi

Teljesen elmerülök abban, hogy bámulom Noeléket, csak akkor eszmélek fel, amikor kezeket érzek a vállamon. Az első gondolatom az, hogy lebuktam. Elkövettem valamit mégiscsak, és most elfognak a felügyelők. Hiába nem tettem semmit, mégis olyan érzésem van, mintha hibás lennék. Ez a célja ennek az egésznek, nem? Azért vannak itt, hogy úgy érezzük, bajban vagyunk. Egyszerűen fojtogató, ahogy érzem, figyelnek. Nem is hiába, hiszen egy zöld ül le mellém.
- Nem igazán kedvelem Anne-t.
Felelem csendesen. Nem is ismerem, nem lenne szabad nem szeretnem őt, de mégis féltékeny vagyok rá. Ő gyönyörű, önálló, és nagyon közel áll Noelhez. Azt hiszem, sose tudnám megszokni, hogy a közelében van, még ha csak barátok is. Bár nem úgy tűnik, mintha barátkoznának csak. Én legalábbis nem szoktam a barátaim szájába nyomulni.
- Különórákat is szoktam venni belőle.
Jegyzem meg a tekintetemre jövő megjegyzésére, bár nem éppen olyan vicces, mint amilyennek szántam. Fejben valahogy jobban hangzott a dolog, de legalább elég ahhoz, hogy levegyem a tekintetem Noelről meg Anneről, és végre rápillantsak Dorianra.
- Hű... a hajad... szőke.
Persze csak félig az, de akkor is szőke. Oké, az enyémben is van, tökéletes keverékét adva így anyámnak és apámnak. Muszáj volt kicsit világosítanom a hajamon. Csak egy kicsit, épp csak annyit, hogy jobban elvesszek a tömegben, és a szemeim ne világítsanak annyira.
- És milyen volt LA?
Kérdezem teljes felső testemmel Dorian felé fordulva, közben kicsit megnézve magamnak a tanárokat, akik érkeztek. Hihetetlen, milyen sok ismerős arc van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. április 10. 16:26 | Link
Mina-cica

Nem egyhamar eszmélt fel rá a leányzó, hogy én vagyok az, legalábbis abból ítélve, hogy összerezzent a kezem alatt, szerintem másra számított. Na nem mintha ez zavart volna, csupán megállapítottam. A kijelentése meg... hát várható volt, asszem kicsit mintha belehabarodott volna ebbe az Ombozi gyerekbe. Mint minden második bks lány élete során legalább egyszer. De hogy miért? Pf.
- Há' nemtom, én meg nem kedvelem Ombozit. - azt nem tettem hozzá, hogy lehet, hogy ennek az is az oka, hogy ezek közelebbi ismeretséget kötöttek egymás torkával... Áh, nem érdekel engem Mina. Az ő dolga. Mit érdekel?
Zavartan megrángattam egy hajtincsemet, hogy kicsit eltereljem erről az egészről a figyelmemet, mielőtt még rágyújtok itt a nagyterem közepén. Nem hiszem, hogy a tanári kar megdicsérne érte.
- Látszik, egyre jobban megy - bólintottam kicsiket, majd vállat vontam szórakozottan és az egyik karperecem kezdtem tekergetni a csuklóm körül mielőtt még elindulok ki, hogy rágyújtsak. Azt hiszem, hogy végre sikerült realizálnia, hogy itt ülök mellette és nem Noelt kéne fixírozni, mert rámnézett, majd meg is döbbent kicsit.
- Hát. Ja. Igen... Untam már az előző stílusom, néha kell egy kis újdonság, mert még a végén elunom magam. Legutóbb a kalapokat dobtam, visszaszoktam a karkötőkre, most szőkülök. Túl rövid az élet hozzá, hogy unjam. - vontam vállat lazán, minden különösebb derülés nélkül, mert tényleg így gondoltam. Hát akármelyik nap elüthet egy kósza hippogriff, akkor most mire várjak?
- La? Olyan mint az előző hat alkalommal, mikor ott voltam. A felére sem emlékszem, bár asszem az egyik gitáromat eladtam aukción. Asszem. Nem vagyok benne biztos. Nem emlékszem. Végülis annyira nem is fontos. Egy csaj dedikálás közben lelopta az egyik gyűrűm. Ezek a mai fanok már elég profin nyomják. - próbáltam semleges témát megütni, azt hiszem az volt a legbiztonságosabb.
- Veled miújs? Ombozi? - nem csengtem a legbarátságosabban. Pf. Hát ez van Green.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 51 ... 59 60 [61] 62 63 ... 71 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet