Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Zsibongás, új arcok, nevetés vagy éppen bosszankodás tölti be a Nagyterem előtti folyosót. Elérkezett a 20. tanév búcsúja és az újabb kezdete. Idén a hagyományoktól eltérően igazgatóhelyettesünk fogja megtartani a beszédet és tájékoztat minket mindenről, ugyanis Portnipper professzor távol van jelen pillanatban. Ezen az apropón kívül még készülhetnek a diákok nagy szavakra, valamiért olyan feszült a légkör, jobban is talán, mint kéne. Azonban, a rellonosok számára leginkább, sokkal kellemesebb a látvány. Újnak hat, bár a szfinxek biztos ránk cáfolnának, a zöld-ezüst díszítés. Teríték, asztalok, dekoráció és minden a sárkányokat hirdeti, címerük lebeg középen hatalmas mivoltában.
A megérkezés, lepakolás és beosztási ceremónia után mindenkire vár a megterített asztal és a szolgálatban álló manók. Több fogásos finom vacsora, hírek és élmények várnak itt mindenkire. Nyakunkon a 21. tanév, ideje lesz mindenkinek elcsípni a kezdését és méltón zárni a régit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=579361#post579361][b]Mesélő - 2016.03.28. 20:42[/b][/url]

Zsibongás, új arcok, nevetés vagy éppen bosszankodás tölti be a Nagyterem előtti folyosót. Elérkezett a 20. tanév búcsúja és az újabb kezdete. Idén a hagyományoktól eltérően igazgatóhelyettesünk fogja megtartani a beszédet és tájékoztat minket mindenről, ugyanis Portnipper professzor távol van jelen pillanatban. Ezen az apropón kívül még készülhetnek a diákok nagy szavakra, valamiért olyan feszült a légkör, jobban is talán, mint kéne. Azonban, a rellonosok számára leginkább, sokkal kellemesebb a látvány. Újnak hat, bár a szfinxek biztos ránk cáfolnának, a zöld-ezüst díszítés. Teríték, asztalok, dekoráció és minden a sárkányokat hirdeti, címerük lebeg középen hatalmas mivoltában.
A megérkezés, lepakolás és beosztási ceremónia után mindenkire vár a megterített asztal és a szolgálatban álló manók. Több fogásos finom vacsora, hírek és élmények várnak itt mindenkire. Nyakunkon a 21. tanév, ideje lesz mindenkinek elcsípni a kezdését és méltón zárni a régit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=579836#post579836][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.29. 12:04[/b][/url]

A rellon asztalánál ül, a hátsó soroknál, hogy onnan jól beláthassa a háztársait - és ugyanúgy ráláthasson más asztalokra is, ha netán valami rendbontás történne a ceremónia közben. Egyébiránt viszont most nincs túlzottan rendfenntartó-üzemmódban, maga előtt egy étellel megpakolt tányérral és egy rostos gyümölcslével várakozik. Végigköveti a beosztási ceremóniát is, néha vált egy-egy szót a háztársaival, Iannel egy kicsit többet is. Épp csak vissza tudott érni a minisztériumi gyakorlatáról egy egész napi lélekölő adminisztrációs munka után, így leginkább most pihenni, illetve aludni lenne kezdve. Ettől függetlenül az ilyen eseményeket nem illik kihagyni. Viszont ha még illene sem lenne célszerű, bár szerencsére Vasváry nem túl véreskezű abban a tekintetben, hogy a prefektusai tényleg részt vesznek-e minden kötelező iskolai programon a megfelelő minőségben. Valahol a tömegben látja Michelle-t is, ha Mihael itt van, őt még nem szúrta ki a nagyteremben gyülekező, mozgó, zsibongó sokaságban.
Az a tény, hogy a terem a házuk színeiben pompázik, természetesen eltelíti valami enyhe elégedettséggel, de olyan hihetetlenül kirobbanó diadalérzetet nem vált ki a pontverseny megnyerése. Ez mondjuk annyira nem meglepő. Ez az izgalom inkább az alapképzéses diákok kiváltsága, mestertanoncként valahogy ennek a jelentősége már fokozatosan elkopik, ahogy az ember egyre inkább arra koncentrál, mit kezd majd az iskolán kívül, az életben. Kényelmesen az asztallapra könyökölve vár tehát, és figyelget a terem végén, a pódiumon elhelyezett tanári asztalok irányába, ahol jó néhány új arcot felfedez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=579854#post579854][b]Merkovszky Ádám - 2016.03.29. 12:23[/b][/url]

A teremben még nagy a zsibongás és a hangzavar, amikor belépek, bár nem akkora, mint szokott lenni. Sok a teremben az olyan ember, akit a diákok nem ismernek, és nem tűnnek tanároknak. Ahogy hallottam, a pletyka már el is indult róluk, és amíg biztosat nem tudnak, a diákok feszülten viselkednek. Ez nem a megszokott évnyitói hangulat, inkább a nyári vihar előtti vibrálós, fullasztó nyomás érződik. Bár lehet, csak beleképzelem.
A beosztás alatt végig érzem a rám szegeződő tekintetek súlyát is. Most mindenki tőlem várja a csodát, de hát mit tehetnék én? Igyekszem nyugodt maradni, és amikor eljön az idő felegyenesedem Portnipper professzor székéről, és lemosolygok a diákokra. Ha engem is idegesnek és feszültnek látnak, ők sem fognak megnyugodni. Most egy felelős felnőttre van szükségük, aki biztosítja őket arról, hogy minden rendben van, és rendben is lesz. Azt a gondot most tegyük félre, hogy a felelős felnőtt általában nem én szoktam lenni. Amúgy sem egyszerű a dolgom, mert most hazudnom kell - hiszen ötletem sincs, hogyan lesz, mégis ki kell jelentenem, hogy minden a legnagyobb rendben van, ha nem akarom mindenkire a frászt hozni, pedig aztán... - , de ugyanakkor biztos pontnak is kell lennem. Olyasvalakinek, akihez továbbra is nyugodtan jöhetnek a diákok a problémáikkal. Valakinek, akinek hisznek.
- Üdvözlök mindenkit újra a kastélyban! - kezdem meg a beszédemet. Nem kell mágiát használnom, mert mire nekikészülődök, mindenki elhallgat. A terem akusztikája tökéletes, nem kell üvöltenem, mégis mindenki meghallja, amit mondok. Sajnálatomra jó néhány füllel több van most a teremben, mint az kényelmes lenne. - Hatalmas az örömöm amiatt, hogy idén én köszönthetlek itt titeket. Már bizonyára mindannyian éhesek és fáradtak vagytok a hosszú vonatút miatt, de kötelességem felvilágosítani benneteket néhány ro... hírről, és persze méltón le is kell zárnunk a tavalyi évet.
Megköszörülöm a torkom. Az előbb majdnem rossz hírnek bélyegeztem a felügyelőket. Nem mintha nem lennének azok, de már így is sokkal jobban élvezem a "szeretetüket" és teljes figyelmüket, mint amennyire ez valóban élvezetes lenne. Pedig még csak most jöttek... Mi lesz még itt?
- Iskolánkban az elmúlt időben történt néhány sajnálatos incidens.
Felrémlik előttem Noel ügye, Ash kiakadása, és ezek után a saját felfüggesztésem is, ugyanakkor vérfarkastámadás is előfordult nem egy az iskola környékén. És akkor még nem is gondolok bele abba a rengeteg szülői panaszlevélbe, amivel egyébként a hideg éjszakákon fűteni szoktam az igazgatói szobát, amikor sem Berci, sem Rabbot nem oda figyel. Na, jó, párat papírrepülőként szoktam röptetni a helyiségben. De nem az összessel teszem ezt! De hát a legtöbben ugyanaz van. Például, hogy szegény aranykanálhoz és töltött libamájhoz szokott gyermeke itt kénytelen fémkanállal enni az egyszerű sült libamájat. Megszakad a szívem rögtön. A balesetek meg... Hát szoktak lenni. De ez egy iskola, varázslóknak és boszorkányoknak, mégis mit várnak?
- Néhányan úgy gondolják, hogy ellenőrizni kellene, betartunk-e minden biztonsági előírást - utalok finoman a panaszlevelekre, melyek a minisztérium figyelmeztetése alapján, valószínűleg valami ilyesmit tartalmazhattak, és amelyek egy részét már eleve a felsőbb szervekhez küldték, valószínűleg azért, mert tőlünk nem igazán kaptak választ ezekre. Nem is értem, miért... - A minisztérium egyetért velük. Szerintük az iskola mostanában túl sokat enged meg magának, túl sok jelentést és levelet kaptak rólunk, rólatok és a környékről, ezért iskolánk az elkövetkezendő időszakban vendégül lát néhány felügyelőt. Az ő dolguk, hogy ellenőrizzék, vajon minden a legnagyobb rendben folyik-e. Nézni fogják a késéseket, a rendbontásokat, a kilógásokat. A napokban kifüggesztésre kerül az új házirend, amit mindenkinek kötelező betartani. Az iskolából kimenni, illetve bejönni csak a felügyelők által kiadott engedélyekkel lehet. Akinek volt korábban igazgatói engedélye, annak is kell újat szereznie a felügyelőktől.
Úgy teszek, mintha nem hallanám meg a diákok méltatlankodó megjegyzéseit, és pár pillanat múlva folytatom az információk átadását.
- Ami eddig szabály volt, az most fokozottan az. A felügyelők büntethetnek, de ha nem adtok rá nekik okot, akkor nem lesz ilyen probléma. Átnéznek mindent, és ennek köszönhetően majd a szüleitek is megnyugodhatnak, hogy még mindig a Bagolykő Mágustanoda az ország egyik legnívósabb intézménye. Ne hátráltassátok a minisztériumi felügyelők munkáját, és akkor nem lesz túl kellemetlen egyikünknek sem ez az időszak! ~És hamarabb szabadulhatunk tőlük.~ Persze ezt csak gondolatban teszem hozzá.
Szememmel megkeresem a teremben a felügyelőket. Nincs nehéz dolgom, egyértelműen nem illenek bele a hely atmoszférájába. Nem is a kinézetük, inkább magatartásuk, gesztusaik, testhelyzetük árulkodik elsősorban a kívülállóságról.
- Iskolánk állandó vendége lesz bizonytalan ideig Szalai Fédra Anna, Kelemen Farkas, Kőhalmi Felicián, Vögel Ferdinánd és Feigler D. Gabriel.
Karommal az említettek felé intek, majd elhallgatok. Mostantól nagyrészt jobb hírek következnek, amik talán elfelejtetik egy kis időre azt, amit az előbb kénytelen voltam közölni velük. De nem lesz kellemes időszak ez az iskolának, ebben már most biztos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580238#post580238][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.29. 18:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580262#post580262][b]Farkas Kamilla - 2016.03.29. 19:17[/b][/url]

Nem szereti ezt az érzést. Hogy figyelik. Határozottan nem. Idegesen kezdi harapdálni száját miközben betér a terembe, s egyből szembetűnnek neki az idegen arcok, akik egyáltalán nem illenek bele a képbe. Lehuppan a rellon asztalához, elégedetten veszi tudomásul a zöld - ezüst díszítést, hátradől a széken, viszont egy falat sem megy le a torkán. Szóval csak ül, sarkával dobol a padlón, aztán mikor Merkovszky elkezd beszélni, mindenki elnémul. Még az ő idegesítő dobogása is elnémul, de azért tovább harapdálja a száját. Csupán ránéz az aligazgatóra, utána el is kezd keresni valaki ismerős arcot - és igen, hát persze, hogy Jaredet meg a testvérét szúrja ki legelőször. Körbepillant, még gondolkozik egy kicsit, újabb pillantás a két fiú felé. Szóval. Ha lehajolva végigspurizna az asztalok között, az idegesítő lenne, és gyanús lenne. Nem akar gyanús lenni, még így se, hogy fogalma sincs miért vannak ezek itt. Szóval. Levegő. Kitolja a széket maga alól, feláll, kihúzza magát, és tök nyugodt léptekkel indul meg az eridonosok felé. Cseppet sem zavarja, ha esetleg hülyének nézik, ő tudja miért megy, és ez pontosan elég neki. Amilyen szépen végigflangált, olyan hirtelen zuttyan le Jared mellé, csak egy kicsit lökve arrébb ezzel az eredetileg mellette ülőt.
- Kuss. - morran rá, mikor az belekezd a méltatlankodásba, úgy néz rá a szürke szemeivel, mint aki menten hajlandó belefojtani a kajába, és mindezek után lezártnak tekinti az ügyet.
- Hé. - megböködi mutatóujjával eredeti célpontját, közben suttog, meg mereszti a kiskutyaszemeket, hogy őt is vonják be a jóba.
- Kik ezek? - miután megkapja a kellő figyelmet, kérdez, még mielőtt belevágna eredeti jövetelébe. Mert nem, nem ezért pofátlankodott be, csak azért mégsem vág már egyből a közepébe, hogy "na, mi a szitu?".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580639#post580639][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.30. 00:38[/b][/url]

A többieket nem zavarva, csendesen beszélgettek Sebbyvel - volt ebben valami meghitt, utoljára ülni egymás mellett ennél az asztalnál - majd a várt igazgatói beszéd kezdetekor elhallgattak. Sethet is meglepte némileg, hogy a helyettes szólalt fel, de sokkal inkább a mondandója köti le a figyelmét, miközben testtartásán szemernyit sem változtatva körbehordozza tekintetét a termen, a reakciókat értékelve. Gyakorlatias és igyekszik a hirtelen adódott helyzetet valamennyire előnyére fordítani, elvégre a sok évnyi tapasztalat erre tanította. Épp ezért a lehető legkevésbé sem örült a Rellonos lány már-már demonstratív felvonulásának, ami túl sok szempárt irányított rájuk, ráadásul még tapló is volt.*
- Kíván a hölgy az asztal alatt ülni?-*Érdeklődik kedves hangon, miközben hibátlan, elbűvölő mosolyt villant Kamilla felé, a tekintetében ilyen közelről azonban tisztán kivehető a fenyegetés. A saját asztalánál nem fogja eltűrni ezt a modort, bár a fellökött Eridonost egy elegáns, apró mozdulattal türelemre inti, mert nem szeretne felesleges konfliktust. A lány azonban nem érdekli jobban, mint amennyire okvetlen szükséges, így amíg nem tesz semmi feltűnőt, ignorálja, hogy Sebby mondandójára koncentráljon, ügyelve arcvonásaira, míg tekintete a vadőrt keresi az asztalnál. Vajon megbirkózik ezzel az egésszel a meglehetősen egyszerűnek tűnő férfi?*
- Valószínűleg sokkal több gond van a vezetőségben, mint amennyit a közönséges diákok füle hallatára beismernek. Könnyen visszajutna a szülőkhöz.-*Nem kezd kombinálni, de így visszatér a bizonytalansága - biztosan jó ötlet elhagynia a kastélyt, hogy öccse egyedül boldoguljon? Nem így tervezte, hogy egyből a nyakába kapjon egy ilyen ellenőrzést, mert bár lelkiismeretük tiszta a takarodó megszegésén túl, a múltjuk közel sem ennyire az. Legalábbis az övé, aminek nagyja fiolákba töltve most is ott állt valahol a Minisztérium bizonyítékokat tároló részlegén, még ha a közönséges hivatalnokok szemei elől elzárva is. Magnust nem féltette, mert nyugalmazott és kitüntetett aurorként valószínűleg könnyen vágja ki magát, ha arra kerül sor, az öccse viszont más tészta, még ha Kolos mellett ragadt is rá valami virágföldön kívül. A folytatásra finoman megingatja a fejét.*
- Az apánk hírneve nem sokban érinti őt. Alig másfél éve áll velünk kapcsolatban, ráadásul ha elő is veszik, inkább a képessége és a volt lakótársai kegyetlenkedése miatt. Mindenképp megpróbálok majd beszélni vele, mert féltem az egészségét.-*Egy szívbetegnek ez az egész rengeteg stresszt jelenthet, ő pedig már most azon kattogott, mit tehet szükség esetén a fiúért, aki mostanában nagyon elveszettnek tűnt számára. Mielőtt még tovább juthatott volna eszmefuttatásában, hívatlan vendégük közbeszólt.*
- Tényleg ezért a kérdésért jöttél át az egész termen, végigparádézva az összes ellenőr orra előtt?-*Seth Rellonosabbik énje kifejezetten irritált volt ebben a pillanatban, bár arca továbbra is merő kedvességet mutatott. Neki nem kellett okvetlen képességét használnia, ha illúziót akart mások szeme elé tárni - a hangja szinte ringatóan puha és nem is a lányra néz, de a mellette ülő Gergő nyugtalanul fészkelődik a hallatán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580645#post580645][b]Vögel Ferdinánd - 2016.03.30. 01:13[/b][/url]

Felicián
A hátsó falnál a bejárat közelében

Kényelmetlenül ácsorog azon a fal menti helyen, amit pedig nemrégen pont ő maga választott ki maguknak. Feltételezte, itt majd átvészelgetik azt a fizikai kínzásnak minősülő, ám sajnálatos módon kötelező kört, amit évnyitónak neveznek. Tengernyi gyerek. Zsibongó, hangos, szemtelen, kezelhetetlen gyerekek, sőt, még rosszabb, zsibongó, hangos, szemtelen, kezelhetetlen gyerekek, akiknek ráadásul varázsereje van.
Utálja a gyerekeket.
Ezt a kellemetlenkedő érzést, az irritáltság enyhe nyomását a koponyája hátsó részén már régi ismerősként köszönti. Nem hagyja azonban kiülni az arcára, nem vág grimaszokat, nem biggyed le árulkodóan az alsó ajka, nem vonja fel a szemöldökét, és úgy összességében nem lehet sokat leolvasni az arcáról, annyira zárkózott és szobormerev. Azonban, ha a gesztusain keresztül nem tud kiütközni, ezek a gondolatok találnak más utat, hogy megmutassák magukat. Valószínűleg ennek köszönhető az a barátságtalan aura, ami körülveszi őt.
Legalább Gabriel nincs itt. Van helyette más. Miközben az igazgatóhelyettes beszél, vet egy oldalpillantást Feliciánra.
- Majdnem rossz hírnek hívott minket. Ha tudná, mennyire egyetértek. - Na nem a saját kegyetlenségét becsüli fel, inkább arra gondol ezzel, hogy ha tehetné, akkor ő sem itt lenne. Az asztalok vége is elég távol esik tőlük ahhoz, hogy ne a diáksereg közepén beszéljen, így aligha hallgató a felügyelőtársain kívül más számára, amit mond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580647#post580647][b]Kőhalmi Felicián - 2016.03.30. 01:32[/b][/url]

Az évnyitó mindig valaminek a kezdete. Olyasmi, amit Felicián már kamaszkorában is gyűlölt, persze nem ez volt az egyetlen dolog. Megfáradt testét a falnak veti és unottan hallgatja Merkovszky beszédét, hiszen ugyanezt már hallotta korábban. Oké, nem ugyanezt, mert más iskola volt, más nevekkel, más körülményekkel, de amúgy igen, már hallotta. Utálja, ha a történelem ismétli önmagát. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy egyre nehezebben viseli a már lefutott köröket, hisz ezek puszta időpocsékolások.
A diákseregen végignézve egyetlen gondolat fogalmazódik meg fejében, amelyet talán nem volna ildomos kimondania, de mégis. Nem ragadhat benne ez a szerencsétlen mondat, hisz ha méreg kerül a szervezetbe, azt mihamarabb ki kell szívni.
- Ilyenkor jövök rá, mennyire jó, hogy nincs gyerekem - rekedtes, kissé érces hangja szinte lekaristolja a festéket a falakról, ám ezzel mit sem törődik. A mellette szintén feltűnően lelkes Vögelre pillant és egy pillanatra kaján mosoly ül ki arcára. Szivarját szájába illeszti, ám nem gyújt még rá, nem tenne jót a renoméjának, ha már a bejelentés pillanatában pöfékelne, mint egy nyomorult gőzmozdony. - Tudtam ám, hogy nem leszel jókedvű, ezért csináltattam neked egy bögrés pólót, imádni fogod - a mosolya ingadozik a pofátlan és a provokáló között, bár végső soron a kettő egy és ugyanaz. Ferdinánd azon kevés emberek közé tartozik, akiket huzamosabb ideig el tud viselni maga mellett, bár ezt sem viszi túlzásba. Mégis, ha valakit élvezettel és (általában) minden bántás nélkül cukkol, az a Madárka, a többiek nem élvezhetik kitüntetett figyelmét, annyi baj legyen. Majd lesz ez másképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580649#post580649][b]Vögel Ferdinánd - 2016.03.30. 01:51[/b][/url]

Felicián
A hátsó falnál a bejárat közelében

Csak lassan kiengedi a levegőt az orrán felügyelőtársa nem túl barátságos bejegyzésére, ami egy hallgatólagos egyetértésnek is elkönyvelhető akár. Még ahhoz sincs sok kedve, hogy szóban panaszkodjon, mindössze teljes egzisztenciájával fejezi ki a mit-keresek-itt életérzést. Korrupciós ügyekhez szoktak, komoly katasztrófa- vagy nemzetvédelmi területeket érint a munkájuk, erre most mit kell csinálniuk?
Fédra lehet, hogy még most is az irodában ül, és aláírogatja azokat az engedélyeket, amiket tizenévesek kérnek ki tőle, hogy találkozhassanak a kis barátaikkal vagy ki tudja miért. Igaz, az ilyen típusú kérvényeket rögtön vissza is küldik. Mintha gyermekfelvigyázók lennének.
Bár azzal tud ő is azonosulni, hogy az elemi mágusokra meg a hozzájuk hasonló mindenféle cifra képességgel rendelkező időzített bombákra vessenek egy pillantást testületileg, minden rendben van-e.
A bögrés póló említésére hangsúlyos szemöldöke savanyú mozdulattal összehúzódik, fáradt ráncokat rajzolva a homlokára.
- Még egyet? - Elnyűtt, sanyarú hangon mormogja vissza, és csak kevés választja el attól, hogy feszes, egyenes tartását feladva dőljön hátra ő is a falnak. Kevés választja el, de megállja. Tovább hallgatja a beszédet, majd amikor rájuk és a bemutatásukra terelődik a szó (s egyúttal a diákok tekintete is) megfeszülve konokul valami semleges tér felé pillant a tanári katedra körül, hogy úgy tűnjön, mintha a lényeges irányba pillantana, de ne kelljen senki tekintetével találkoznia. Szörnyen kényelmetlen ez a figyelem, nem okoz neki örömet, diszkrét, csendes környezethez szokott az elmúlt pár hónapban - csendes időszakuk volt -, jelentős ez a környezetváltás. Majd megbirkózik vele, de nem kötelező örvendeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580652#post580652][b]Simfel Karina - 2016.03.30. 07:15[/b][/url]

Az elmúlt két nap igen intenzív volt. Ervin végre leadott minden iskolai csodát, összepakolta a cuccait, és hivatalosan is leköltözött a kisházba, ami az udvarunkon áll. Segítettem neki, és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy itt az ideje tényleg jobban megismerni Claire-t, mivel szépen lassan ő is a kis házacskában fog lakni. Persze nem úgy, mint Ervin, de sokat lesz ott, tudom én. Ilyen ez a fránya szerelem. Apropó szerelem. Engedélyezek magamnak egy pillantást a tanári asztal felé, csak egy egészen kicsit, hogy megnézzem, ott van-e Ő. Érzem, hogy az arcom hirtelen rándul mosolyba, amikor meglátom. Errefelé néz, olyan, mintha keresne valakit, és egy pillanatra el is hiszem, hogy engem. Naiv gyermek lelkem van nekem. A kolléga, valami új, szól hozzá, én pedig lesütöm a szemem.
- Na és, mit gondolsz a házról?
Nekem az egyik kedvencem, imádtam, amikor elkészült, és azt is, hogy amikor senki sem lakott benne, akkor ott "sátoroztunk" Renivel. Persze ennek az ideje már elmúlt, Reni még csak nem is a Bagolykőbe jött. Mások lettünk mind a ketten. Az igazgató-helyettes lép a színre, és már az első pillanatokban feszültséget kelt bennem.
- Azt akarta mondani, hogy rossz?
De alig, hogy kimondom, máris választ kapok. Valóban rossz. Bejelentések és rossz hír. Ösztönösen kihúzom magam, ahogy megfeszül a testem. Hirtelen olyan kényelmetlenné vált a mindennapos ülőalkalmatosság. Szigorúbb ellenőrzések. Elég sokszor küldenek büntetőmunkára ahhoz, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Elvégre én vagyok a lány, akinek hatalmas szája van, ha véleményt kell alkotni, és folyton tüntet valami miatt. Ezen kivül pedig... Ricsire pillantok, majd a tekintetem tovább vándorol Willre, és páran rám is rám néznek azok közül, akikkel megy a biznisz.
- Ezzel lesz egy kis probléma.
Motyogom, ahogy a többieket követve én is megnézem magamnak a faltámasztó csókákat. Nem szimpatikusak, ó édes Merlinem, de még mennyire, hogy nem szimpatikusak. Ráadásul pont most, amikor patrónust kell tanulnom. Azt nem vehetik el tőlem. Az csak egy kis plusz alkalom. Nem, ez így tényleg nem lesz jó.
- De ha csak szabad hétvégéken lehet lejárni a faluba, akkor mi lesz Ervinnel és veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580661#post580661][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.30. 09:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580680#post580680][b]Artemisia Rubya - 2016.03.30. 11:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580689#post580689][b]Annelie Freya Merkovszky - 2016.03.30. 12:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580690#post580690][b]Farkas Kamilla - 2016.03.30. 12:07[/b][/url]

Jó, kétség kívül viselkedhetett volna normálisan, de nézzük csak meg a helyzetét: tizenhat éves, fenyegetve érzi magát, amúgy sincs újabban a toppon, és mindezen tényezők hatására eléggé kétségbe van esve. Ilyenkor az ember nem feltétlenül gondolja át mit mikor és miért kéne tennie. Más se gondolná át.
- Nem kíván a hölgy. - vág egy cinikus grimaszt, viszont jobbnak látja nem visszaszólni semmi sértővel, még mielőtt lerepítik azt a szép szőke fejét a nyakáról. És aztán megint csak nem hall semmit, amitől megint csak ideges lesz, és megint csak kopogni kezd sarkával a padlón. Közben meg forgatja a fejét, és igen, látja a szerencsétlent, akit felöklelt mint valami veszett bika. Sóhajt, elhúzza a száját, odamotyog neki egy bocsit, meg hogy majd kap egy csokit, vagy valamit, és elintézettnek is tekinti a dolgot. Ja. Aztán próbálkozik azzal, hogy kitartóan figyeli Gareth száját, hátha valami történik, de nem, nem igazán tud szájról olvasni, szóval marad az, hogy ül, vár, és igyekszik nem agyvérzést kapni.
- Nem nem ezért a kérdésért jöttem. - megint csak egy igen stresszes, negédes mosolyt ereszt meg az idősebbik Selwynnek, mikor végre jut némi figyelem neki is. Amúgy ha nem lenne ideges, akkor biztos bocsánatot kérne, de most, hát most valahogy nem jön a szájára. Aztán elkezd beszélni Jared, ő meg úgy érzi magát mint valami halálra ítélt.
- Jó, bocsánat, ne haragudjatok. - ha nem lenne annyira látványos, most biztos széttárná  a kezeit, de nem, ennyit azért már nem akar kockáztatni. A hangja is jóval halkabb már, és mereszti rájuk a nagy, szürke szemeit amikben van ugyan némi megbánás, de inkább a tanácstalanság.
Joh, nyugodjunk le. Ezzel a gondolattal beszívja a levegőt, kifújja, lehunyja szemeit és megdörzsöli orrnyergét.
- Nem tudjátok miért vannak itt? Mármint.. - itt elakad, rágja a száját, próbálja megfogalmazni normálisan azt, amit gondol. - Szóval nem vagyok hülye, biztos nem maguktól jöttek ki, mert páran fogták magukat és kiszöktek éjjel. - fejezi be dünnyögve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580693#post580693][b]Szalai Fédra Anna - 2016.03.30. 12:22[/b][/url]

Kissé bizony elkésett. Nem túlságosan, nagyjából az igazgatóhelyettes első pár mondatáról marad csak le, a továbbiakat azonban már ő is figyelmesen hallgatja, bár nem a kollegái mellől. Őket is kiszúrta már, ám egyelőre még nem szándékozik odamenni melléjük. Amíg a beszéd tart, nem óhajt feltűnést kelteni, ráadásul igyekszik is összpontosítani Merkovszky úr szavaira. Mialatt így tesz, végigtekint a diákokon, és igazából kellemes érzés járja át a látványra. Az ő szemeiben sok kis lehetőség ül ezeken a székeken, akikből még a megfelelő, helyes útmutatással remek polgárokat és még remekebb varázslókat lehet nevelni. Természetesen enyhe aggódással gondol arra, hogy nem véletlenül vannak itt, vagyis ezek a diákok az átlagosnál zűrősebb környezetben nevelkednek. Őszintén reméli, hogy még időben érkeztek ahhoz, hogy mindenkit a helyes útra tereljenek, aki csak rászorul. Rendkívül kifinomult megfigyelőképességével már el is kezdi kutatni a potenciális jelölteket. Rögtön Kamillára siklik a tekintete amikor a lány feláll a Rellonosok asztalától és átsétál az Eridonosokhoz, illetve fürkésző tekintetével a két fiatalembert is szemügyre veszi, akik mellé a lány ledobja magát. Elképzelése sincs, mi lehetett a hölgyikének az évnyitó közepén ennyire fontos, azonban az arcát igyekszik gyorsan memorizálni. Ha van róla már valamilyen feljegyzés, akkor hamar meg fogja találni, és esetleg ezt a példamutatónak egyáltalán nem vélhető magatartást is odafirkantja majd mellé. Éppen azon tűnődik, vajon miről beszélgethet a két Eridonos úriemberrel, akik közül az egyik láthatóan nagyon feszült, amikor hirtelen rádöbben, hogy az igazgatóhelyettes az ő ittlétükről beszél már egy ideje. Gyorsan felméri a távolságot önmaga és a kollegái között, majd pár rendkívül halk, ám annál nagyobb lépéssel be is hozza azt. Szerencsére az elhangzó hírre a diákok feszülten figyelnek, így legtöbbüknek nem is nagyon tűnhet fel a manőver, amelyet útközben a nő végrehajt. Végül megáll Vögel mellett, szépen kihúzva magát. Kösztümje, mint mindig, most is tökéletesen vasalt és úgy áll rajta, mintha csak neki teremtették volna. Dísztalárt nem talált szükségesnek felvenni. Egyedül a haján látszik a sietség, az ugyanis a szokásos, szigorú konty helyett most le van engedve, sötét fürtjei kusza hullámokban lógnak a vállára. Ezzel kissé elégedetlen is, azonban a helyzet nem menthetetlen. Kissé végigsimít a haján a kezeivel, ám mire felsorolják a neveiket, már a háta mögött vannak. Feigler sehol, és Farkast sem látja egyelőre. Az utóbbit még keresi tekintetével, az előbbiről azonban már régen lemondott, amelynek nyomatékosítására csak felháborodottan sóhajt egyet. Annak a férfinek egyértelműen fogalma sincs arról, mi az illem. Ha van, akkor is csak azért, hogy tökéletesen ellentétesen viselkedjék az elvárhatóhoz képest. Már meg sem lepődik ezen, azon ellenben annál inkább, hogy ez ennyi év után is zavarja még.
A mellette állóknak csak egy mosolyt küld, reggel találkoztak már, ráadásul egyébként sem lenne sok kedve azzal megtörni a csendet, hogy köszöngetni kezd nekik. Most Merkovszky úré a szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580704#post580704][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.30. 12:56[/b][/url]

- Ha a lányom diákokra lődözne íjjal az erdőben, én is félnék.-*Nem egészen horkantás volt, amit nemtetszése jeleként hallatott, de nem állt attól messze. Mindazonáltal Merkovszky nem leplezte túl jól az érzelmeit, még szavaiba is hagyta beszivárogni őket, ami aligha kerülte el a hallgatóság figyelmét.*
- Nem vagy egyedül.-*Váltott egy pillantást Sebbyvel, mert bármennyire is utálta a nevüket vagy a felmenőik hagyatékát, tagadhatatlanul kiélezte az ember érzékeit a közeg, amiben nevelkedtek és ez most hasznukra válhat.
A folytatásra azonban csak egy hosszú pillanatig farkasszemet nézett öccsével, majd mint akinek valami aranyosat mondtak, megborzolta annak szőke tincseit. Egy gyenge, alapszintű bűbáj védelme a Nagyterem kellős közepén, tanároktól és felügyelőktől körülvéve édeskevés és bár megvolt a dologról a véleménye, nem szándékozott fennhangon folytatni a beszélgetést. Főleg nem úgy, hogy magán érezte valaki tekintetét, még ha esze ágában sem állt megfordulni, hogy szemügyre vegye. Nyugodtan ült tovább a helyén, bár egy pillanatra oldalra fordult, hogy Gergőnek mondjon valamit (szegény láthatóan aggódott a közelükben ülők testi épségéért, pedig Merlin látja lelkét, Seth sosem bántott senkit). Figyelnek, vési egy apró, még Kamilla számára sem látható illúzióval az asztallapra öccse elé, miközben kinyúl, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Az asztallapon egy újabb sor tűnik fel, hogy amint Sebby tekintete végigfut rajta, elhalványodjon: A lámpa alatt van a legnagyobb sötétség. Kamilla azonban csak nem akar leszállni róluk, így miután kortyol kettőt, párbeszédet kezdeményez önmagával, messziről valószínűleg azt a hatást keltve, mintha a vele szemben ülőhöz beszélne.*
- Ugyan mi baj is történhet egy kastélyban, ami tele van különleges házi kedvencekkel, néha istenkomplexusos, speciális képességekkel bíró, dúsgazdag, bűnözői múlttal rendelkező vagy csak szimplán hétszentségesen elkényeztetett, vérfarkas, vámpír és egyéb diákokkal?-*Seth költői kérdése első körben csak a problémák felét vázolta, hiszen az ide járók többsége nagykorúként sem tudott végrehajtani egy begyűjtő-bűbájt. Ami pedig a tanárokat illette, némelyiket egész éven nem látták és senki sem szolgált erre igazán magyarázattal. Hogy ezen felül mi állhatott még a háttérben, fogalma sem volt - ezeket az ügyeket nem figyelte, mert a legkevésbé sem akart belekeveredni. A felügyelők jelenléte akkor is indokolt lenne, ha Jaredből csak a beléjük oltott paranoia beszélne, és bárcsak így lenne, mert ez azt jelentené, hogy a nyomozók relatíve gyorsan végeznek és eltűnnek.*  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580715#post580715][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.03.30. 13:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580849#post580849][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.03.30. 18:12[/b][/url]

Már iskolás korában sem volt odáig az évnyitóktól; noha a tömeg nem igazán zavarja, az unalmas beszédek és a különböző érdemek vég nélküli sorolása kellemetlenül álmosító napirendi pont. Mégis meglátogatja a nagytermet a kitűzött időpontban, s nemcsak azért, mert mint új tanár, ez igazán elvárható tőle; inkább az motiválja, hogy közelebbről is vethessen egy pillantást leendő kollégáira, és úgy összességében a diákságra. Le lehet már abból is vonni jó pár következtetést, hogy nagy átlagban milyen benyomásokat kelt egy tömeg, s talán ez ad majd egy-két támpontot a kezdetekhez.
A kezdés előtti egy-két percben érkezik meg, magabiztosan találva meg a helyét Artemisia Rubya, gemmológia és mineralopathológia tanárnő mellett - nem, nem az isteni sugallatnak, vagy a prófétai belátásnak köszönhetően ilyen okos, nemes egyszerűséggel utánanézett az ilyesminek, hiszen már több mint egy hete a faluban tartózkodott, tehát volt ideje rá.
- Jó estét - mosolyodik el udvariasan, helyet foglalva a nő balján. Egyelőre nem kezdeményez beszélgetést, de igazából nincs is rá lehetőség, az évnyitó beszéd ugyanis szinte azonnal kezdetét veszi. Fél füllel hallgatja a híreket azokról a bizonyos felügyelőkről; őt nem érinti túlzottan a helyzet, elvégre nem volt jelen annál a "néhány sajnálatos incidensnél", a szabályzatot nem kell újratanulnia, az pedig nem zavarja különösebben, ha beleszólnak a munkájába, mert a minisztérium egyébként is állandóan azt teszi.
 - Sajnálatos incidensek? Nem tudja véletlenül, miféle incidensekről lehet szó? - pillant Rubyára, akinek biztos vannak információi, hiszen már egy jó ideje itt tanít. Arckifejezése halovány érdeklődést és kíváncsiságot tükröz, de igazából nem akarja mélyen beleártani magát az iskola belső ügyeibe; inkább csak valami viszonylag kényelmes, csendes munkahelyre vágyik, amihez az első lépés mindig az, hogy ne vonódjon be túlzottan a részletekbe. Mindenesetre elég rugalmas ember, bízik benne, hogy a legtöbb rendelet és szabály nem fogja nagyon megkeseríteni a mindennapjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580899#post580899][b]Leavey Héloise Lindsey - 2016.03.30. 19:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580969#post580969][b]Soóki Zsóka Boglárka - 2016.03.30. 20:44[/b][/url]

Végül sikerült megtalálnia testvéreit, akik visszaadták neki a talárját. Így tökéletes öltözetben indulhatott első évnyitójára. Nagyon várta a pillanatot, most végre kiderül, hogy melyik házba fog kerülni. Az ő neve nagyon hátul van a névsorban, emiatt amíg a többiekre várt, eluralkodott rajta a félelem. Mi lesz, ha nem a Levitába osztják be? Az ikrek évekig fogják szívatni, amiért különcködik a többi Soókitól. És egyáltalán mi lesz vele a másik három ház egyikében? Lesznek ott barátai? Mit fog csinálni a testvérei nélkül? Ezen és hasonló gondolatok keringtek a fejében, míg nem a nővérére került a sor. Próbált bátorító pillantást küldeni a szőkének, neki is ezek járhatnak a fejecskéjében, de ez inkább ijedtnek hatott, mint ösztönzőnek. Aztán a bot, vagy mi az, amit a diákoknak adnak, a kék ház nevét mondta. Megtapsolta a lányt, viszont utána ő következett. Vett egy mély lélegzetet, és remegő lábakkal elindult. Próbált figyelni, hogy a többiek, hogy csinálják, miként fogják meg azt az izét, de így is sokat bénázott. Először elejtette, aztán meg nem tudta, hogyan kell ránézni. Az idegesség ilyen helyzeteket tud szülni, főleg egy fiatal lányka esetében. Próbálta kizárni a többi gólya nevetését, de az lett az eredménye, hogy arcocskáin két piros folt is megjelent. Ennél rosszabb már nem lehet... A végén sikerült a beosztása, és a bot a Levita házat mondta. Mikor felfogta a szót, mosoly ült ki az arcára, egy pillantást vetett Ádám tanár bácsira, majd a helyére sietett.
A többiek beosztása után, az igazgatóhelyettes elmondta az ilyenkor szükséges dolgokat, de olyasmiket is említett, amik eddig nem voltak. Az érkezett nénik és bácsik biztos nagyon szigorúak lesznek és megnevelik a diákokat. Az ikrekre rá is fér, de más nem érdemli meg, kivéve a hozzájuk hasonló diákok. Például, aki Bendébe is belekötött. Ő nagyon is!
A beszéd befejeztével Bálint odahajol a kislányhoz, hogy valami "fontosat" súgjon neki. A kislány kérdőn néz az említett személy felé, de nem kérdez vissza, elindul a Rellon asztala felé. Éppen egy lánnyal beszél, megvárja, míg mind a ketten abbahagyják a beszédet, csak aztán szólal meg.
- Szia! Öhm, az egyik testvérem azt mondta, hogy tartozol neki két galleonnal és szeretné visszakapni tőled - ez megfelelő lesz bevezetésnek. Alsó ajkát beharapja, úgy pillant az előtte ülő rellonos fiúra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580985#post580985][b]Kelemen Farkas - 2016.03.30. 20:59[/b][/url]

Fédra, Felicián és Ferdinánd

Késve érkezik. Az igazat megvallva megfordult a fejében, hogy el se jön, de tudatában van, hogy illik megjelennie. Ráadásul az is érdekli, hogy vajon Tüszőfűi vagy Tüszőfai kisasszony, akihez volt szerencséje néhány órával ez előtt, vajon tényleg megjelenik-e? Tulajdonképpen a késés is neki köszönhető. Egyszerűen annyira sikeresen feldühítette lehetetlen magatartásával, hogy szükségét érezte lejegyezni minden észrevételét és meglátását úgy a lányról, mint az iskoláról. Az első benyomása egyszerűen siralmas. Nem túl boldog, hogy ide küldték, hiszen annyi más ügyön is dolgozhatnának, miért éppen egy iskolát vizsgálgassanak, amit be kellene zárni úgy, ahogy van? Az megoldana minden felmerült problémát. Azt végképp nem érti, hogyan lehetséges, hogy nem szúrt szemet eddig senkinek a problémák hada, holott elég csak körülnézni. Azok az iskolák sem voltak tökéletesek, ahol ő tanult, de legalább ismerték az emberek a rend fogalmát meg hallottak a szabályzatról, sőt, olvasták is. Ráadásul ma olyan hangnemen kérték számon, hogy mit keres itt, hogy egy megszeppenni képes ember bizonyára még elnézést is kért volna. Belépve kissé kelletlenül hordozza körbe tekintetét az összegyűlteken, majd a kollégák felé biccent és pár lépéssel meg néhány pillanattal később csatlakozik is a többiekhez. Az igazgatóhelyettes beszédét ennél jobban már nem áll szándékában megzavarni, mint amennyire rosszul időzített belépőjével sikerülhetett az imént. Homlokát gondterhelten ráncolva, csendben figyeli a diákokat, tekintete asztaltól asztalig vándorol, majd az éppen beszélő tanerőn állapodik meg. Az a benyomása, hogy az igazgatóhelyettes tart tőlük. Helyes. Nagyon helyes, hogy tart a Minisztériumtól. Hová is lenne a rend, ha mindenki fittyet hányna és kénye kedve szerint cselekedne? Ó, hát a válasz az orra előtt hever, elég csak körülnézni, és vajon mit sikerül még kideríteniük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581004#post581004][b]Ombozi Noel - 2016.03.30. 21:11[/b][/url]

Annelie és Zsóka

Hol a tanári asztalnál ülőket, hol a mellette bosszankodó lányt figyeli, szavaira éppen csak, hogy megemelkednek szemöldökei. Igaz, hogy az iskolában történtek már nem odavaló dolgok, többek között ő is áthágott jó néhány házirendi pontot - amiből köszöni szépen, lett elég baja, le is rótta büntetését -, de mindeddig úgy gondolta, hogy ezekre elegendőek a prefektusok és Warren. Sőt. Ha a minisztériumnak eddig megfelelt Warren és az enyhén szokatlan módszerei, a továbbiakban miért nem lesz jó?
Hümmentve dől a barna arcához, és míg az a Rellon otthonos színeiben pompázó nagyteremben gyönyörködik, ő a szája szegletében bujkáló mosollyal kifúj egy tincset az arcából.
- Kitalálunk valamit, ne félj - mondja, mikor rápillant a másik, és az asztal alatt futólag végigsimít combján. - Majd tanácsot kérünk Ádámtól, meg egyébként is, az elemistáknak muszáj gyakorolniuk.
Fojtott hangon beszél, hogy csak Annelie hallja, más viszont nem ügyel ennyire az illemre, közvetlenül mögüle ugyanis felharsan egy kislány bájos hangocskája. Nos, legalább a hangja az, mert amit mond, az nemhogy nem bájos vagy kedves, egyenesen felháborító. Hogy ő tartozzon valami ismeretlennek?!
Mint aki rosszul hall úgy dermed meg, ráncba szaladó homlokkal néz Annie-re, majd a lehető leglassabban fordítja arcát a bizonyosan rossz ajtón kopogtató törpe felé. Mit merészel ez?! Egy ideig csak nézi őt, minden értetlenségét és felháborodottságát belesűrítve egyszeri pillantásába, majd, első mérgét nehézkesen lenyelve, kissé megbillentett fejjel, hunyorogva szólal meg.
- Nem tudom ki vagy - szűri fogai között - azt sem, hogy ki a testvéred, de hogy én egy árva knúttal se tartozom nemhogy neki, de senki másnak sem, az biztos. Tudod egyáltalán ki vagyok, Merlin bökjön meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581025#post581025][b]Annelie Freya Merkovszky - 2016.03.30. 21:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581054#post581054][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.03.30. 22:15[/b][/url]

Egészen békés hangulatban szálltam le az Expresszről és pakoltam le a Merkovszky házban, hogy aztán feljöjjek az évnyitóra. Semmi különös, csak egy újabb év kezdődik... na meg ahogy én azt elképzeltem.
Leültem a Rellon asztalához, igazság szerint egy pillanatig sem figyelve, hogy ki mellett kötök ki - Cameront nem szúrtam ki, így hát csak lezuttyantam valahova, s amíg várakoztunk, elővettem az aznapi újságot, és abszolút nyugodtan olvasgattam.
Aztán a terem elcsendesedett, Merkovszky pedig felállt a pódiumra. És nem kellett zseninek lenni hozzá, hogy kitaláljuk, hogy valami egyáltalán nem stimmel. Már csak az első pár mondata miatt is kissé feszült lettem, mert ő nem szokott így viselkedni, már amennyire én megismertem a múlt tanévben, amikor egy házban laktam vele.
A néhány sajnálatos incidens említésére arcom, bár eddig is kifejezéstelen volt, gyakorlatilag megkövült - nem azért, mert kellemetlenül érintett volna, csupán tisztábban voltam vele, hogy ezek között a sajnálatos incidensek között valószínűleg az én ügyem is szerepel. Ez pedig egy olyan dolog, aminek az ember semmiképpen sem örül kifejezetten... de Jared hirtelen eltűnése is ezek közé az incidensek közé sorolható, aztán az is, hogy Gareth utána ment. Ezek mind igen... sajnálatosak.
Ez persze csak a bevezető volt. Az igazi hír elhangzásakor egy ideig csak pislogok, miközben agyam feldolgoz minden apró hallott információt, és értékelni kezdek magamban. Felügyelők. Lássuk csak. Elemi mágus vagyok, a mostohatestvéreim szökött feketemágus-sarjak, és kapcsolatban állok Avery Lyallal. Kedves indítás. És akkor még az én vér szerinti családom hírnevét nem említettük.
Miután mindez lepörgött előttem, s tudatosítottam magamban, hogy valószínűsíthető a kiemelt figyelem mind irányomban, mind Sethék felé, az Eridon asztala felé néztem, ahol is tekintetem összeakadt Sebbyével, és valószínűleg láthatta rajtam, hogy arcom nem feltétlen vett fel teljesen egészséges színt, habár a fent felsoroltakon kívül igazából nem csinálok semmi házirendbe ütközőt például (leszámítva a néha előforduló esti mászkálásokat, amiket nyilván most beszűntetek). De persze. Új házirend. És ebben az új házirendben nem csak az lesz benne, hogy a takarodó előbb lesz mondjuk, hanem komoly korlátozások. Tekintetem elszakítottam Sebbytől, és végigmértem a felügyelőket, bár gyakorlatilag a fél diákság ezt csinálta, így azért elvesztem a tömegben; kiszúrtam a nőt, megjegyeztem az arcát, aztán a szemüveges férfit... Remek.
Lehunytam a szemem egy röpke pillanatra, aztán az újságomra szegeztem a tekintetem, mintha amúgy nem érintene meg különösebben a dolog. S miközben a sorok felé fordítottam a fejem, egy apró, sanda pillantást vetettem a bal csuklómra. Nem látszik a jelem. Nagyon jó...
Körülöttem jó pár sápadt rellonos arc volt egyébként, rövid idő alatt mértem fel, hogy kit látok feszültnek. Nem voltam meglepve. Már azok alapján, amilyen pletykák terjednek a kastélyban.
Beszélnem kell Jaredékkel, miután vége az évnyitónak. Valahogy. Feltűnésmentesen, hogy nehogy azt higgyék, hogy bármit is tervezünk... éreztem a stresszt, ami szép lassan beleitta magát mindenembe. Kellemes év lesz ez is. Lehet, hogy még kellemesebb, mint az előző.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581084#post581084][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.03.30. 22:46[/b][/url]

Még furcsa számára ez a négy házra való beosztás az eddigi tapasztalataihoz mérten, hiszen a skandináv rendszer más, ez a piros meg arany kombináció viszont határozottan jobban tetszik neki, mint az otthoni lila. Természetesen a dísztalárja azért a régi, pontosabban a legutóbbi példány van meg még, amit az apja választott. Amilyen ritkán kell viselnie és amennyire nem szeret vásárolni, még nem cserélte le, de azért még az a rajzolt kis Merlin-figura is megirigyelhetné. A talár alapszíne egy kék és lila között fellelhető színárnyalat, amit nem tudna megnevezni, de már elgondolkodott rajta, hogy talán ez lehet a hupilila. Ez még nem minden azonban, ugyanis az öltözék itt-ott apró kis csillagocskákkal van díszítve, amiket ha nagyon alaposan megnéz az ember, akkor ki lehet rajzolni belőlük csillagképeket. Az egyetlen gond a koncepcióval, hogy ezek a csillagok nem ám apró fénylő pontok, hanem gyerekrajzra is beillő ötágú, aranyszínű csillagok. Amikor előveszi a ládából, elnézegeti hosszú percekig azon a gondolaton rágódva, hogy talán jobban járna, ha egyszerűen csak a fehér ingben meg a farmerban sétálna le, amit visel, netán köthet nyakkendőt, de lemond róla végül. Úgy nevelték, hogy a dísztalár a legillőbb viselet varázslótól ilyen alkalomra. Nagy sóhajjal veszi fel, hiszen tulajdonképpen nevetséges, még akkor is, ha azért kapta, mert a Siare házszíne a lila és mert állítólag családja izlandi ága valami jóstehetségű akármicsoda, szóval a csillagok erre utalnak. Csodás. Viszont attól még ez az egyetlen dísztalárja, hát ebben megy. Az úgysem újdonság, hogy netán kiröhögik, legalább valaki jól is szórakozik. A lépcsőn lesétálva aztán egészen újdonsült háztársba botlik, aki máris az iránt érdeklődik, hogy vele tarthat-e.
- Szia. Javisst, vagyis... úgy értem, perszeee - nyújtja el a szó végét, miközben próbál értelmesen kinyögni egyetlen igent. Nem ártana kinőnie, hogy ilyen szerencsétlen tud lenni, de attól még nagyon nevetségesnek érzi magát. Idegesen veszi a levegőt majd fújja ki, és mosolya valahogy inkább emlékeztet vicsorgásra, szerencsére gyorsan el is tűnik.
- Aranyos. A tied? Hogy hívják? - kérdezi inkább a puffskeinre mutatva, abban reménykedve, hogy akkor nem égeti magát tovább a szokásos fölösleges és értelmetlen köreivel. Erről is el lehet beszélgetni, amíg elérik a Nagytermet, aztán pedig már helyet foglalva nem is tudja, mi kerülhet szóba egyáltalán? Az evőeszközök? Ajjaj, találnia kellene addig valami témát, ha netán Loise mellé ülne, mert aranyos, meg semmi baja vele, csak ő nem tudja, mit is mondjon, nem neki, úgy általában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581141#post581141][b]Artemisia Rubya - 2016.03.31. 09:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581152#post581152][b]Kafka Radúz Arvid - 2016.03.31. 10:06[/b][/url]

Radúz kisebb késésben van, miután még mindig nem hajlandó beköltözni a kastélyba, annak dacára sem, hogy ettől az évtől tanárnak számít. Sőt, még igazán dísztalárt sem öltött, mert már tavaly is próbálta elmagyaráztatni Jareddel a dolog lényegét és akkor sem értette, de viselni aztán végképp nem tudta. Jobb híján mugli módra adja meg az évnyitónak járó tiszteletet, bár eleganciája kissé csorbul szelídíthetetlen sörénye és nyakkendőjének hiánya miatt. Mondhat bármit a Zöld JogÁsz, ezen ruhadarab rendeltetésének megfelelő módon sosem lesz nála használva. A helyzet mentése érdekében a fejébe nyomta kedvenc fekete kalapját, miután meggyőződött róla, hogy valamennyi ágacskát, levelet és egyéb, munka közben adódó szemetet eltávolított loboncából, aztán felügetett a kastélyba. Mivel nem akarta megzavarni a helyettes beszédét, az ajtóban megállt és kivárta a végét, majd átslisszolt a termen, hogy az első szabad székbe kússzon, ami történetesen Rubya professzorasszony jobbján volt.*
- Kézcsókom!-*Kellemes baritonja ugyan sajnos nem nagyon alkalmas suttogásra - vagy csak három báty és katonaviselt apja mellett szokta meg, hogy a normál hangerő jópár decibellel a szokásos fölött van - mindenesetre igyekszik nem megzavarni a távolabb ülőket. Megemeli meg kalapját, hogy aztán egy ügyes kis bűbájnak köszönhetően eltüntesse a zsebében és még épp elkapja az új fiú - bocsánat, tanár - kérdését, miközben helyezkedik. Kicsit feszélyezve érzi magát idefent, a többi nála sokkal hozzáértőbb pedagógussal.*
- Visszaélések és balesetek a különleges képességgel bíró diákok esetében, vérfarkas-támadás, diákok közti erőszak, orvvadászat, engedély nélküli kempingezés a birtokon...Azt hiszem, ezek a súlyosabbak. Bár volt tanári öngyilkosság is.-*Ezeknek egy részéről azért tud, mert ő kapta rajta az elkövetőket (a tankönyvgyújtogatók így visszatekintve ártalmatlan bogárkák voltak), egy másik részéről pedig az előző melodimágia tanárral való beszélgetése során hallott. Voltak elég durva történetek is, amik még őt is ledöbbentették és felháborították, bár utólag már semmit sem tehetett, legfeljebb, hogy nem hagyja őket megismétlődni. Artemisia kérdésére csak a következő körben válaszol, megvonva vállát.*
- Gondolom, aki rendesen végzi a munkáját, annak nincs. Nem rajongok a Minisztériumért, de nem ok nélkül jöttek, hát csak nem fognak ok nélkül büntetni és szekálni senkit. Amíg nem bántják a kicsiket, felőlem járhatnak-kelhetnek, amerre akarnak.-*"Kicsik" alatt nyilván az Eridonosait érti, de a többi diákot is, elvégre tavaly fennakadás nélkül engedélyezett látogatókat más házakból is. Idén ezt valószínűleg nem teheti majd meg - amit nem ért igazán, de nem fog ezen leállni vitatkozni, legfeljebb majd a tornyon kívülre tervezi a programokat. Ő együttműködik, a maga becsületes, józan parasztész által diktált módján, ha pedig felbosszantják, akkor úgy hajítja ki a házból a felügyelőket, hogy gatyafékkel állnak meg a birtok határában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581158#post581158][b]Huszthy Attila - 2016.03.31. 11:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581270#post581270][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.03.31. 16:52[/b][/url]

Nem túl régóta helyezkedett el ő sem, amikor újabb tanerő érkezik az asztalhoz, egy meglehetősen fiatal lány, akit nem ismer fel, hiába nézte át a professzorok listáját; valószínűleg ő is idén kezdi a pályafutását itt.
- Persze, foglaljon csak helyet - int a szék felé, de nem kezdeményez beszélgetést addig, amíg az igazgatóhelyettes fontosabb hirdetéseihez nem ér, ami láthatóan feszélyezi a lányt, de még így is elhint egy információmorzsát, amit aztán a másik tanárnő - kollegina, emlékezteti magát - is kiegészít.
Kérdését egy fiatal férfi kissé zajos csatlakozása követi, akit Ruben meglehetősen gyorsan azonosít az eridonos házvezetővel - hajkoronája elég felejthetetlen ahhoz, hogy elég volt egyszer rápillantania a képre és a mellékelt névre, hogy megjegyezze. Tőle kapja a legkimerítőbb választ a kérdésére, és levonhatja a következtetést, hogy az a "néhány" incidens egy egész szép listát alkot.
- Az a meglepő, hogy nem jöttek hamarabb - reagál a beszámolókra röviden, egyelőre nem akar ténylegesen véleményt nyilvánítani. A magyar hivatali szervekkel csak futó konzultációi voltak ezelőtt, és inkább az osztrák minisztérium működését ismerte, de az ilyen események valószínűleg itt is elég ritkán maradnak hosszú távon feltérképezés nélkül.
Miközben az eridonos házvezető válaszol Rubya kérdésére, Ruben a felügyelőkre pillant; nemrég futott be még egy tagjuk, de ha jól számol, valaki még hiányzik, elvégre több név hangzott el, mint ahányan állnak. (És agya valamely szarkasztikus részén felvetődik a kérdés, hogy vajon mindannyian egy minisztériumi ősanyától származnak-e, aki megszállottan kedveli az f-el kezdődő neveket.) Az egyik férfi szimplán unott és kelletlen benyomást kelt, míg a mellette álló merev, kifejezéstelen, az utoljára érkezett pedig egyenesen ingerültnek tűnik - még egész hamar elvesztette a türelmét. Egyedül a nő az, aki a környezetére figyel és nem magával van elfoglalva.
- Ők sincsenek elragadtatva attól, hogy itt kell lenniük, szóval biztos próbálják majd minél hamarabb lezavarni az egészet - teszi hozzá Radúz válaszához, visszafordítva pillantását az asztaltársaihoz; mert bár biztos sokan nehezményezik, hogy az érkezők belenyúlnak a dolgok megszokott menetébe, azért a felügyelőknek sem álomba illő a helyzete - valószínűleg ők se élvezik, hogy az ártatlan diákcsínyek közül kelljen kiszűrniük a tényleges problémákat, főleg, ha komolyabb munkához vannak szokva.
Nos persze ez is kétélű fegyver, mert a gyors és felszínes vizsgálat helyett eredményezhet mondvacsinált indokokat és kierőszakolt problémákat, csak hogy felmutathassanak valamit a főnökeiknek, de ami Rubent illeti, egyelőre hisz a hivatali dolgozó általános lustaságában.
A gond az lesz, ha beüt az általános diákmentalitás és minden apró-cseprő, vagy akár kitalált üggyel a felügyelőkhöz fognak szaladgálni, hogy megkeserítsék mindennapjaikat, ha már ide tolták a képüket - az ilyesmi általában kevéssé segíti egymás békés elviselését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581433#post581433][b]Leavey Héloise Lindsey - 2016.03.31. 21:11[/b][/url]