Artemisia Rubya & Naizer Ruben Barnabás

Eddig tökre kevésnek tűnt elsőre a kastély meg a házuk közötti távolság neki, aztán hogy a múltkor azt a dobozt kellett végiglebegtetnie rajta, meg most kinyalva, egy picit magasabb sarkú cipőt is képes volt magára erőltetni, így már kevésbé tűnik annak. Mindezt csakis azért, hogy nőiesebb legyen az összhatás. Igen ám, de nem hogy nem szereti ezt a ruhadarabot, hanem egyenesen utálja. Ez az egyetlen ilyen pár cipője, maximum ilyenekre meg vizsgákra hajlandó felvenni, úgyhogy hiába három éves, pont úgy néz ki, mintha most vette volna elő először a cipős dobozból.  
Fog kérni egy lakosztályt a kastélyban.
Igen, az nagyon jó lesz.
Picit amúgy sem ártana már az önállóság, mert hiába vagy felnőtt dolgozó nő, azért ha otthon élsz az anyáddal, magyarázd el neki, hogy nem vagy már a kicsi lánya, pláne, hogy ha eleve egy zűrös múlt áll mögötted, ami miatt minden lépésedet figyeli, mert nem akarja, hogy elveszítsd az állást, amit szerzett neked. Meg akkor lenne legalább 15 perce, hogy nyugodtan heverésszen az ágyában reggel, ami azért nem kevés, hogy ha 8-tól van az első órája. Egyrészt megszokta az egyedüllétet, másrészt egyelőre úgy érzi, hogy még illene a családjával maradnia egy ideig ennyi év távollét után. Ezt majd eldönti, mindenesetre épp a kezdés előtt be sikerül libbennie a Nagyterem ajtaján, ahol már nagyon nagy a tömeg. Dísztalárja picit szétnyílt a nagy botladozásban a macskakövön, így azt útközben picit összébb húzza, hogy ne látszódjon a fekete dísztalár alatti padlizsán lila ruhájából sok, úgy szeretné, hogy épp a talár nyitott részeinél sejlődjön át. Amikor a tanári asztalhoz ér látja, hogy van három szabad hely az asztal szélén, illetve még egy hullámos hajú fiatalember mellett, így inkább azt célozza meg, ahol társaságban tudja eltölteni az estét, ha már unalmasnak ígérkezik az egész, elvégre hát évnyitó. Diákként sem szerette sosem, maximum csak a kajálást a végén, az mentette meg számára az estét. El sem nagyon tudja képzelni, hogy milyen lesz az este a tanárok társaságában. Valahogy egyelőre kívülálló csoportnak tűnik neki az egész bagázs, nem érzi magát közéjük valónak. Igazából sehová nem érzi magát valónak, a rezervátumba béna, a minisztériumi melót unta, tanárnak meg nem tanár. Mármint az, de csak papíron.
- Üdv, szabad ez a hely?
Kérdi egy zavart vigyorral az arcán a férfitól, miközben a környéken ülő tanároknak is biccent egyet. Némelyik ismerős számára a diákéveiből, egy-kettő még tanította is.
Csak vissza ne zavarják a diákok asztalához, mert az kínos lenne. Az anyja vajon mondta nekik, hogy ő jön a helyére?
Amennyiben szabadnak bizonyul az ülőalkalmatosság, úgy gyorsan kényelembe helyezi magát. Megdöbbenve hallgatja a felügyelők érkezését. Ez kínos lesz, hogy ha a tanárok múltját is ellenőrzik, elvégre az övé nem makulátlan, legalábbis a szakmai tényezőket illetően. Az ellenőrzés tényére annyira feszült lesz, hogy egyelőre üres poharával kezd játszani. Reméli, az apját nem fogják elővenni megint miatta, így is eleget cikizték már a hibbant lánya miatt.
Merengéséből a mellette ülő férfi hangja zökkenti ki, mutatóujjával a poharát birizgálva pillant a látszólag új kollégára. Ő már hallott ezt-azt a kastélyról, de azok már régebben voltak, ezért nem érti, hogy miért pont most kell ez az egész hercehurca. Ha ezt otthon elmeséli.
- Pár éve felgyújtották a kastélyt azt hiszem.
Suttogja alig hallhatóan a férfinak. Más incidensről nem hallott, hacsak nem a kastélyban tartózkodó vérfarkasokat, vámpírokat meg elemi mágusokat akarják ellenőrizni. Maximum ők lehetnek itt veszélyforrás, de ahogy hallja az ilyen diákokra fokozottan figyelnek.

Tanári kar :)

Vékony ujjait játékosan körbefuttatja a pohár talpa körül. Nyugi. Nem biztos, hogy annyira górcső alá vesznek, elvégre állítólag vámpírok vannak itt, vérfarkasok meg elemi mágusok. Kit érdekelne egy ártatlan Sárkánytantanár, aki épp most jött ide. A múlttal nem kell foglalkozni, itt meg nem csinált semmi rosszat. Keze ügyébe ezúttal a villája kerül, aminek úgy kezdi nyomkodni a végét, hogy a hegyes része felemelkedjen az asztal lapjától.
De mi van, ha mégis előhozzák azt a hippogriffet, meg azt, hogy hogyan taníthat úgy, hogy évekre el van tiltva a varázslények felügyeletétől? A diákok nem bestiák, tanítani taníthat róluk, csak épp rezervátumban nem dolgozhat. Viszont az a terve már biztosan kútba fulladt, hogy kábító átkokat lő a diákokra.  Mármint ezen csak viccesen gondolkodott el, de így még viccből sem mer majd gondolni rá.
Száját elhúzva felpillant a felügyelőkre. Már most elkezdték a munkát, ez egészen biztos. Feltehetőleg kaptak aktákat a problémás egyénekről, velük fogják kezdeni a vizsgálatot, de mindenkinél azt keresik majd, hogy mibe kössenek bele.
Valószínűleg még inkább marad egy darabig a faluban, az anyjánál hátha nem fogják keresni úgy a felügyelők, mintha itt lenne egy lakosztálya, ahová bármikor bekopoghatnak. Egy család nyugalmát mégsem zavarnák meg, hiszen gyerekek is laknak velük. Báár, ezekből nem néz ki sok jót.
Tekintete a kalapos-szakállas tanárra siklik, s ahogy a legnagyobb természetességgel sorolja, hogy mik történtek itt megrázza a fejét. Hihetetlen, hogy mik zajlanak egy iskolában, így már megérti a felügyelők szükségesságét, már csak azt furcsállja, hogy nem hamarabb küldték rájuk a dühös szülők. Az ő apja már egészen biztosan az asztalt verte volna a minisztériumban, hogy tegyenek valamit.
- Anya nem is mesélt ennyi durva dolgot.
Motyogja az orra elé végre megszabadulva a villától, kezeit keresztbe fonva az ölében. Érzi, hogy kínos már ez a sok babrálás, talán így le tudja magát kötni egy darabig. Elvégre mi van, ha mások is észreveszik rajta a feszültséget, amit a felügyelők jelenléte váltott ki belőle?
- Egyik-másik olyannak tűnik nekem, mint aki addig nem nyugszik, amíg nem talál valami kompromittálót… akár rólunk is.
Sóhajtja ezúttal már a talárja ujját piszkálva. Pontosan tudja, hogy neki ebből még mekkora baja lehet, hogy ezek itt vannak. Diákként sem volt épp mintadiák, hiába nem voltak rossz jegyei, bestiakutatóként pedig egy olyan baklövést követett el, amit mindig szégyellni fog. Ennyire még sosem volt hálás a Lengyelországban eltöltött éveknek, azoknak nem fognak tudni utánajárni.