Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Ragnar Erik Magnusson Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. március 30. 22:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581084#post581084][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.03.30. 22:46[/b][/url] Még furcsa számára ez a négy házra való beosztás az eddigi tapasztalataihoz mérten, hiszen a skandináv rendszer más, ez a piros meg arany kombináció viszont határozottan jobban tetszik neki, mint az otthoni lila. Természetesen a dísztalárja azért a régi, pontosabban a legutóbbi példány van meg még, amit az apja választott. Amilyen ritkán kell viselnie és amennyire nem szeret vásárolni, még nem cserélte le, de azért még az a rajzolt kis Merlin-figura is megirigyelhetné. A talár alapszíne egy kék és lila között fellelhető színárnyalat, amit nem tudna megnevezni, de már elgondolkodott rajta, hogy talán ez lehet a hupilila. Ez még nem minden azonban, ugyanis az öltözék itt-ott apró kis csillagocskákkal van díszítve, amiket ha nagyon alaposan megnéz az ember, akkor ki lehet rajzolni belőlük csillagképeket. Az egyetlen gond a koncepcióval, hogy ezek a csillagok nem ám apró fénylő pontok, hanem gyerekrajzra is beillő ötágú, aranyszínű csillagok. Amikor előveszi a ládából, elnézegeti hosszú percekig azon a gondolaton rágódva, hogy talán jobban járna, ha egyszerűen csak a fehér ingben meg a farmerban sétálna le, amit visel, netán köthet nyakkendőt, de lemond róla végül. Úgy nevelték, hogy a dísztalár a legillőbb viselet varázslótól ilyen alkalomra. Nagy sóhajjal veszi fel, hiszen tulajdonképpen nevetséges, még akkor is, ha azért kapta, mert a Siare házszíne a lila és mert állítólag családja izlandi ága valami jóstehetségű akármicsoda, szóval a csillagok erre utalnak. Csodás. Viszont attól még ez az egyetlen dísztalárja, hát ebben megy. Az úgysem újdonság, hogy netán kiröhögik, legalább valaki jól is szórakozik. A lépcsőn lesétálva aztán egészen újdonsült háztársba botlik, aki máris az iránt érdeklődik, hogy vele tarthat-e. - Szia. Javisst, vagyis... úgy értem, perszeee - nyújtja el a szó végét, miközben próbál értelmesen kinyögni egyetlen igent. Nem ártana kinőnie, hogy ilyen szerencsétlen tud lenni, de attól még nagyon nevetségesnek érzi magát. Idegesen veszi a levegőt majd fújja ki, és mosolya valahogy inkább emlékeztet vicsorgásra, szerencsére gyorsan el is tűnik. - Aranyos. A tied? Hogy hívják? - kérdezi inkább a puffskeinre mutatva, abban reménykedve, hogy akkor nem égeti magát tovább a szokásos fölösleges és értelmetlen köreivel. Erről is el lehet beszélgetni, amíg elérik a Nagytermet, aztán pedig már helyet foglalva nem is tudja, mi kerülhet szóba egyáltalán? Az evőeszközök? Ajjaj, találnia kellene addig valami témát, ha netán Loise mellé ülne, mert aranyos, meg semmi baja vele, csak ő nem tudja, mit is mondjon, nem neki, úgy általában.
|
|
|
|
Ragnar Erik Magnusson Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. április 1. 17:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581809#post581809][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.04.01. 17:10[/b][/url] Egyre biztosabb benne, hogy új dísztalárt kellett volna vennie, csak hát még azzal is nyúzni az anyját, miután már így is eléggé megviselte a válás és a hazaköltözés, nem beszélve arról, hogy tényleg utál vásárolni, úgy tűnt otthon, hogy ez még ráér. Otthon, mármint Svédországban annyira nem volt vészes, tekintve, hogy állítólag valami őrült divat volt az ilyesmi abban az évben, amikor kapta, mert valami menő talártervező megihletődött egy mugli rajzolt figurából, de jelen pillanatra már egyrészt esélyesen kiment a divatból, másrészt pedig itt nem is biztos, hogy hallottak a Søren Krijksvegenről és svéd berkekben nagy népszerűségnek örvendő talárjairól. Egyszóval nevetségesnek érzi magát, de a lépcső alján már késő visszafordulni és le se tudná cserélni másikra, pedig illik dísztalárban megjelenni. Elvégre mégiscsak nagy múltú máguscsaládok sarjaként - legalábbis izlandi ágról ez biztosan állítható - belenevelték alaposan az illemet. Túl fogja élni. Valahogy. Loise rá is kérdez, amire válaszul bólint olyan erőltetett mosollyal, mint aki az éves kötelező családi fényképhez pózol éppen. - Apám választása, merthogy az előző iskolámban lila volt a ház színe, ahová tartoztam, és a művészet meg a futurológia a fő szakiránya, szóval szerinte ez nagyon passzolt. Azt hiszem, szereznem kellene egy újat - válaszolja hosszasan kifejtve, hogyan történt, hogy eme talár cseppet sem büszke tulajdonosa lehet, holott a kérdésre egy igen is elég lett volna válasznak. - Gulliga, de nagyon... vagyis... úgy értem, aranyos. Szabadon tartod? - kérdez inkább, mert már így is megint hülyén érzi magát, hogy nem tud normálisan csak magyarul beszélni. Még jó, hogy ez is feltűnt, mielőtt arra eszmél megint, hogy csak értetlenül bámulnak rá, hogy mégis mit mond. Leérve körülnéz ő is, de nem tud mit fűzni a díszítéshez. Egyelőre nem zavarja ez a sok zöld-ezüst, ami logikusan a rellonhoz tartozhat, de azért bólogat Loise-nak. - Hogy tetszik? - kérdez vissza aztán helyet foglalva a lány mellett, amolyan időhúzásként, amíg normálisan mondatot fogalmaz gondolatban. Túlgondolná? Nem kizárt. - Szép... szép nagy, meg tetszik az Eridon és annyira szép az a piros meg arany kombináció. A régi lilát nagyon nem bírtam, nem is tudom, miért, pedig nem volt rossz, csak olyan fura volt. De itt teljesen más, a négy házat még szoknom kell, meg amire megismerek minden folyosót, de azért jó helynek tűnik - osztja meg az első benyomását hirtelenjében, majd még egy kérdésre is rávenné magát, ha nem kezdene az igazgatóhelyettes beszélni. Végighallgatja illedelmesen a beszédet, bár a felmerülő témák egyre kíváncsibbá teszik. - Ezt most nem teljesen értem. Miért van szükség felügyelőkre, mi történt? - érdeklődik egész halkan a lányhoz intézve kérdését, hogy ne zavarja meg beszédet, de akkor is ijesztően hangzik, amit hall, muszáj megkérdeznie.
|
|
|
|
Ragnar Erik Magnusson Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. április 8. 22:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=585044#post585044][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.04.08. 22:06[/b][/url] - Azt mondjuk nem csodálom. Nem nagyon szereti egy állat sem a bezártságot, meg a kicsik a törődést is igénylik, csak nem mindegyiknek jó az se, ha kiengedik, mármint most nem rá értem, csak úgy általában. Ő úgyis aligha fog bántani valakit, és nagyon aranyos - ezt már mintha mondta volna, de ismét kezd belezavarodni a saját mondanivalójába, mint ahogy általában minden alkalommal, ha nem a félszavas válaszolgatás mellett dönt. Inkább ujjait kezdi hajlítgatni ennek eredményeként jobbra, balra, amíg még roppannak is, közben pedig kitartóan figyeli, hogyan fehéredik ki bőre, ahol a csontra feszül, majd nyeri vissza a színét. Megint ezeregy gondolat kavarog a fejében, és legszívesebben keresne egy repedést és elbújna, ha tehetné. A sajnálatos incidensek említése mozdítja csak ki végül ebből, noha Loise szavait addig is hallotta, sőt, bólogatott is. Kérdezni azonban csak most kérdez, abbahagyva ujjai csavargatását. Meglepetten hallgatja aztán a választ. Vérfarkas, meg izé? Neki erről senki nem szólt egy szót sem. Igaz, ha belegondol, ez nem is olyasmi, amit szokás az ismertetőkbe beleírni. Kevés diákot vonzana be, ha az is szerepelne az iskola leírásában, hogy izgalomra vágyóknak ajánlhatunk vérfarkas járta erdőt. Őt semmiképpen nem győzné meg arról, hogy határozottan itt a helye. A séták említésére futólag elmosolyodik, mert ő is szereti ám azokat, de ha ilyen bajok vannak a kastély falain kívül, akkor majd inkább a folyosón mászkál. Ugyan az éjszakai séta neki nem éppen szimpatikus, inkább napkelte után szeret kószálni, amikor már nincs sötét, de hát ez egyéni preferencia kérdése. - Nem úgy emlékszem. Igaz, prefektus voltam, és elég szabadon járkáltam, de egyébként csak annyira volt szigorú, mint bármelyik másik iskola. Volt pár bajkeverő, de az mindig akad mindenhol - válaszolja, és most talán még tovább is mondaná, csak az igazgató folytatja a beszédét, hát inkább nem kotyog bele.
|
|
|
|