Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580849#post580849][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.03.30. 18:12[/b][/url]

Már iskolás korában sem volt odáig az évnyitóktól; noha a tömeg nem igazán zavarja, az unalmas beszédek és a különböző érdemek vég nélküli sorolása kellemetlenül álmosító napirendi pont. Mégis meglátogatja a nagytermet a kitűzött időpontban, s nemcsak azért, mert mint új tanár, ez igazán elvárható tőle; inkább az motiválja, hogy közelebbről is vethessen egy pillantást leendő kollégáira, és úgy összességében a diákságra. Le lehet már abból is vonni jó pár következtetést, hogy nagy átlagban milyen benyomásokat kelt egy tömeg, s talán ez ad majd egy-két támpontot a kezdetekhez.
A kezdés előtti egy-két percben érkezik meg, magabiztosan találva meg a helyét Artemisia Rubya, gemmológia és mineralopathológia tanárnő mellett - nem, nem az isteni sugallatnak, vagy a prófétai belátásnak köszönhetően ilyen okos, nemes egyszerűséggel utánanézett az ilyesminek, hiszen már több mint egy hete a faluban tartózkodott, tehát volt ideje rá.
- Jó estét - mosolyodik el udvariasan, helyet foglalva a nő balján. Egyelőre nem kezdeményez beszélgetést, de igazából nincs is rá lehetőség, az évnyitó beszéd ugyanis szinte azonnal kezdetét veszi. Fél füllel hallgatja a híreket azokról a bizonyos felügyelőkről; őt nem érinti túlzottan a helyzet, elvégre nem volt jelen annál a "néhány sajnálatos incidensnél", a szabályzatot nem kell újratanulnia, az pedig nem zavarja különösebben, ha beleszólnak a munkájába, mert a minisztérium egyébként is állandóan azt teszi.
 - Sajnálatos incidensek? Nem tudja véletlenül, miféle incidensekről lehet szó? - pillant Rubyára, akinek biztos vannak információi, hiszen már egy jó ideje itt tanít. Arckifejezése halovány érdeklődést és kíváncsiságot tükröz, de igazából nem akarja mélyen beleártani magát az iskola belső ügyeibe; inkább csak valami viszonylag kényelmes, csendes munkahelyre vágyik, amihez az első lépés mindig az, hogy ne vonódjon be túlzottan a részletekbe. Mindenesetre elég rugalmas ember, bízik benne, hogy a legtöbb rendelet és szabály nem fogja nagyon megkeseríteni a mindennapjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581270#post581270][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.03.31. 16:52[/b][/url]

Nem túl régóta helyezkedett el ő sem, amikor újabb tanerő érkezik az asztalhoz, egy meglehetősen fiatal lány, akit nem ismer fel, hiába nézte át a professzorok listáját; valószínűleg ő is idén kezdi a pályafutását itt.
- Persze, foglaljon csak helyet - int a szék felé, de nem kezdeményez beszélgetést addig, amíg az igazgatóhelyettes fontosabb hirdetéseihez nem ér, ami láthatóan feszélyezi a lányt, de még így is elhint egy információmorzsát, amit aztán a másik tanárnő - kollegina, emlékezteti magát - is kiegészít.
Kérdését egy fiatal férfi kissé zajos csatlakozása követi, akit Ruben meglehetősen gyorsan azonosít az eridonos házvezetővel - hajkoronája elég felejthetetlen ahhoz, hogy elég volt egyszer rápillantania a képre és a mellékelt névre, hogy megjegyezze. Tőle kapja a legkimerítőbb választ a kérdésére, és levonhatja a következtetést, hogy az a "néhány" incidens egy egész szép listát alkot.
- Az a meglepő, hogy nem jöttek hamarabb - reagál a beszámolókra röviden, egyelőre nem akar ténylegesen véleményt nyilvánítani. A magyar hivatali szervekkel csak futó konzultációi voltak ezelőtt, és inkább az osztrák minisztérium működését ismerte, de az ilyen események valószínűleg itt is elég ritkán maradnak hosszú távon feltérképezés nélkül.
Miközben az eridonos házvezető válaszol Rubya kérdésére, Ruben a felügyelőkre pillant; nemrég futott be még egy tagjuk, de ha jól számol, valaki még hiányzik, elvégre több név hangzott el, mint ahányan állnak. (És agya valamely szarkasztikus részén felvetődik a kérdés, hogy vajon mindannyian egy minisztériumi ősanyától származnak-e, aki megszállottan kedveli az f-el kezdődő neveket.) Az egyik férfi szimplán unott és kelletlen benyomást kelt, míg a mellette álló merev, kifejezéstelen, az utoljára érkezett pedig egyenesen ingerültnek tűnik - még egész hamar elvesztette a türelmét. Egyedül a nő az, aki a környezetére figyel és nem magával van elfoglalva.
- Ők sincsenek elragadtatva attól, hogy itt kell lenniük, szóval biztos próbálják majd minél hamarabb lezavarni az egészet - teszi hozzá Radúz válaszához, visszafordítva pillantását az asztaltársaihoz; mert bár biztos sokan nehezményezik, hogy az érkezők belenyúlnak a dolgok megszokott menetébe, azért a felügyelőknek sem álomba illő a helyzete - valószínűleg ők se élvezik, hogy az ártatlan diákcsínyek közül kelljen kiszűrniük a tényleges problémákat, főleg, ha komolyabb munkához vannak szokva.
Nos persze ez is kétélű fegyver, mert a gyors és felszínes vizsgálat helyett eredményezhet mondvacsinált indokokat és kierőszakolt problémákat, csak hogy felmutathassanak valamit a főnökeiknek, de ami Rubent illeti, egyelőre hisz a hivatali dolgozó általános lustaságában.
A gond az lesz, ha beüt az általános diákmentalitás és minden apró-cseprő, vagy akár kitalált üggyel a felügyelőkhöz fognak szaladgálni, hogy megkeserítsék mindennapjaikat, ha már ide tolták a képüket - az ilyesmi általában kevéssé segíti egymás békés elviselését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=585580#post585580][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.04.10. 19:50[/b][/url]

Az érdekes szóválasztást kissé megmosolyogja, nem hallotta még ezt a furcsa hasonlatot. Azt mindenesetre a hülye is látja, hogy a szőke tanárnőt nagyon is nyugtalanítja a helyzet, pedig valószínűleg nincs oka ennyire szorongani. A minisztérium biztos értesült arról, kik az új tanárok - valószínűsíthetően nem tegnap találták ki, hogy benéznének -, szóval ha nem kifogásolták a fiatal kollegina jelenlétét akkor, valószínűleg nem is fogják, hacsak nem csinál valami nagyobbfajta ökörséget.
A házkupa átadása és a távozó tanárok neveinek sorolása nem annyira köti le, gondolatban kicsit el is kalandozik - őszintén szólva azon töpreng, hogy az irodája berendezésekor milyen fából készüljenek a bútorok, bár ha valaki megkérdezné, valószínűleg nem vallaná be, hogy ilyen unalmasan hétköznapi, s nem állandóan azon forog az agya, hogy a teremben jelenlévők minden apró titkát kifürkéssze mindössze a pohártartási szokásaikból kiindulva, mint ahogyan azt a többség általában hiszi. Az új tanárok nevének és tárgyainak sorolásakor viszont már odafigyel, s igyekszik minél többet emlékezetébe vésni; azt például megtanulja, hogy a mellette ülő tanárnőt hogy hívják, és hogy sárkánytant fog tanítani. Amikor ő jön, a többi újonchoz hasonlóan felemelkedik kicsit székéről, hogy egy bólintással köszöntse a diákokat, bár nem hinné, hogy bárki megjegyezi, már csak az alapzajból is ítélve. De így van ez rendjén, az volna a furcsa, ha a tanulók feszült figyelemmel csüngenének az igazgatóhelyettes szavain.
Rubya gyors visszavonulót fúj, kihasználva a beszédben beálló rövid szünetet, s nem egy diák irigykedve pillant rá, ahogy feláll és elindul az ajtó felé.
- Jobbulást - teszi hozzá ő is Radúz féltő szavait követően, akire valahogy annak ellenére is a keresztnevén gondol, hogy egyrészt ez Rubennek nem szokása, másrészt nem kifejezetten udvarias, de a fiatal házvezető kisugárzása egyszerűen csak nem üzeni felé, hogy "Kafka professzor úr".
- Reményeim szerint, legalábbis - biccent a szűkszavú kérdésre, mondandóját apró mosollyal kísérve. Kicsit tart tőle, hogy tantárgyát vagy érdektelenség fogja övezni, vagy ő nem fog tudni felérni az elvárásokig - még soha nem tanított ezelőtt, úgyhogy nem tudja, hogyan fog teljesíteni ebben az egészen új pozícióban. Mindenesetre valamennyire biztató, hogy mivel tantárgya nem kötelező, valószínűleg csak olyanok fogják felvenni, akiket foglalkoztat a téma.
- ...aztán lehet átmegy a dolog beutalók írogatásába és találgatásba, hogy vajon a harmadunokatestvér nárcisztikus-e, vagy csak egoista - vonja meg a vállát, elvégre mindig vannak hipochonderek és fűben-fűban diagnózist látó diákok, a kérdés csak az, az egyes osztályokban milyen lesz az összfelhozatal.
Persze megteheti, hogy ezeknek nem ad teret az órán és inkább ragaszkodik az előadási formulához, de szíve szerint nem tenné, s nemcsak azért, mert kevésbé lesz kézzelfogható, amit tanít, hanem mert ennyire azért nem szereti hallgatni önmagát.
Okkal választott olyan szakmát, aminek majd' minden lehetséges formája hallgatást igényel.
- Eddig azt hittem, melodimágiát nem tanítanak iskolai formában - reflektál ő is Radúz tárgyára, elvégre Ruben bőven kijárta már az alapiskolát, amikor először hallott egyáltalán erről a szokatlan mágiaágról, azt pedig biztosra vette, hogy a legtöbb varázsló, vagy boszorka nem is tudja, mi az. Igaz, az osztrák oktatás sok tekintetben eltért a magyartól, elképzelhetőnek tartja tehát, hogy ez is csak egy ilyen sajátosság.
- Igaz, amennyire én tudtam eddig, sárkánytan sem nagyon létezik külön tárgyként máshol, legfeljebb rezervátumokban - teszi még hozzá, Vivienre is pillantva, bár amikor tájékozódott az iskola tantervéről úgy egy fél éve, ezzel legalább találkozott.