Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elégedetten bólintott a lány válaszára. - Pontosan, Lili - erősítette meg szavakkal is, csak mert hallotta a másik hangjában megbúvó félszt. Tudta nagyon jól, hogy ez elsősorban nem neki szól, sokkal inkább a szituációnak, és az új képesség adta bizonytalanságnak. Mindazonáltal először van jelen fiatal melodimágusok életében, mint mester, és ez bizony az ő vállát is ugyanannyira nyomja.
- Na mármost, a melodimágusok esetében ez egy hangyányit módosul. Te, mint a fizikai ág képviselője majd a tárgyakat leszel képes megállapítani. A hangszereddel kibocsátasz hangokat, amelyek valamilyen módon visszaverődnek, illetve elszívódnak az adott tárgyakban, attól függően az milyen nagy, milyen anyagból van. Ehhez nagyon sok gyakorlás kell, de lényegében ez olyan mint egy szonár. Hangok segítségével térképezel fel élettelen dolgokat. Ha elég erős lesz az echod, akár épületeket is majd - mondta Huba teljesen beleélve magát a mesélésbe. Mindig is elképesztette a többi ág, többnyire azért, mert azokhoz nem értett úgy, ahogy a sajátjához. Éppen ezért a negatív oldalát se élte meg testközelből.
- Na szóval. Azt szeretném, ha a hangszered segytségével megpróbálnál rákapcsolódni ennek a frekvenciájára - tett le egy fa rubikkockát az asztalra Huba. - Próbálgasd a hangokat, nyisd ki a mágiád, és fogadd be mit kapsz vissza az echoból. És próbáld nekem elmondani szavakkal, hogy tudjalak vezetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Megpillantva a srácot konstatálom, hogy ugyanúgy áll a ma esti dologhoz, mint én. Amikor anno a kezembe nyomták a prefektusi jelvényt, említettek éjszakai járőrözéseket, de kezdd sok lenni mindez.
- Vagy ez, vagy valami alkohol, de az lehet nem lenne példamutató - ha már megkaptam ezt a pozíciót, legalább valamilyen szinten vegyem komolyan. Fogjuk rá. És mennyire vetne rossz fényt a családomra, ha egy rivalló érkezne haza.
- Na, mit csináltál? Leszóltad a ruháikat? - kérdezem meg nevetve. Nem szoktam sokat időzni az itteni hölgyekkel, témánk se lenne, amiről cseveghetnénk, de azt hallottam igazán érzékeny a lelkük, és egy rossz szótól megsértődnek. Nem terveztem tesztelni ezt a mítoszt, és a későbbiekben sem szeretném.
- Nekem bármi jó, amíg csak sétálni kell, és figyelni az esetleges szabályszegőket - indulok meg a srác felé. Nem sok büntetőmunkát osztottam ki mióta járőrözök, de nem is szeretném növelni ezt a számot. Mindkettőnknek nyűg, amíg ő szenved az elvégzésével, nekem figyelnem kell, ahelyett, hogy ennél fontosabb dolgokra fordítanám az időmet.
- Történt valami említésre méltó veled, mióta utoljára járőröztünk együtt? - indítom meg a beszélgetést, hátha sikerül valamit kihozni belőle. Bármennyire is vagyok introvertált, a kínos csendet én sem szeretem, és némaságban tölteni az elkövetkezendő órákat elég ciki lenne. Egyébként is mióta itt vagyok, több barátra tettem szert, és igyekszem nyitni az emberek felé, amennyire csak lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kifújom a levegőt, és a kis sikerélmény végre elnyomja az eddigi aggodalmamat. Többnyire legalábbis.
 Bólogatva, figyelmesen hallgatom a magyarázatot, és a végére felcsillan a szemem. Hiheteten, hogy puszta zenével ennyi mindent lehet csinálni.
 Már pozitív izgalom tölt el, és emiatt remeg kicsit a kezem mikor a húrokra teszem az ujjaimat. Nem igazán tudom, hogyan kezdjek neki, így először csak egy random hangot játszok, mire meglepetten, de boldogan megszólalok.  
- Érzek valamit, mintha a hang a kezem lenne meghosszabbítva - Próbálom körülírni az érzést, ami miután jobban koncentrálok, felerősödik, és segít feltérképezni a szobát. Lehunyom a szememet, és kommentálom amit látok.
- Nagyon elmosódott sárga vonalakkal, de látom a bútorokat. - A szóhasználatra nem figyelek, így meglehet, hogy máshogy kellene mondanom.
 Néhány újabb pengetés után már "megtalálom" a kockát, és érzem, hogy hogyan mennyire ellenáll a hullámoknak. Ahogy összpontosítok, egyre élesebben rajzolódnak ki a körvonalai.
- Megvan a kocka! - Vidáman jelentem ki, és kinyitom a szememet mire egy kicsit kizökkenek, és a következő pengetés után kissé kaotikussá alakulva érzem a visszaverődést. Gondolom megszűnt a fókusz, így kissé letörten kezdem újra, de ez az érzés hamar elmúlik. Most, hogy tudom mire számítsak, már eggyel könnyebb megtalálni a kockát.
- Mintha egyre jobban elpuhulna, és lefoszlana a külső része. - Rossz vagyok magyarázatokban, csak remélni tudom, hogy érthető. Közben kezdek ráérezni, és már kezdem érteni mot kell csinálni. Mint hangolásnál, itt is észrevehető, hogy mikor kell kicsit magasabban, mikor pedig mélyebben játszani. Ennek megfelelően követem a megérzésemet, és csúsztatom kezemet a húrokon.
 Megint becsukom a szememet. Valószínűleg később már nem lesz erre szükség, de most csak így látom a háttér finom sárga vonalait, és a szinte világító, éles kockát. - Nagyon élesen látom, a szélei halványabbak, a közepe viszont élénksárga. - Oda nem ért még el az echo, gondolom.
 Kicsit fáradok, de a sikerérzet és a kíváncsiság tartja bennem az erőt, miközben a következő lépésre várok és újra kinyitom a szememet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csak azért nem kérdez rá a Meteorra, mert nem akar butának tűnni a másik előtt. Repülés órája pedig volt már neki is, mint kötelező tantárgy. Nem bánja, egészen tetszik neki a dolog, ügyes benne. Mindenképp ügyesebb, mint átváltoztatástanból. Mindkettő kötelező tantárgy viszont, így nem panaszkodik. Korábban is jobban szerette a tesit mint a bioszt.
- Igen... Jó. - Nem biztos benne, hogy így fejezné ki Zselykével való kapcsolatát. Kicsit remélte, hogy nem egy házban lesznek, de igaz ami igaz, hasznos volt, hogy eleinte volt kitől kérdezni. Valahol mélyen pedig az is jól esik neki, hogy újdonsült nővére néha ránéz, foglalkozik vele. Korábban senki nem tett érte ilyesmit. - Tetszik. Bár nem tudom, a többi ház milyen - von vállat egyszerűen.
- Unikornis szőr - felel egyszerűen a kérdésre. - És az mit jelent? -Fogalma sincs, mi az, amit egy mágusgyereknek tudni kéne, hiszen ő nem tud semmit. Legalábbis nem sokat. Néhány dolog azért ragadt már rá, vagy Zselykétől, vagy abból az időszakból, mikor annál a népes máguscsaládnál élt. Ők azonban nem sokat tanítottak neki, s ugyan látott dolgokat, a magyarázatot sokra a mai napig nem ismeri. - De igazából a pálcánk nagyon sok mindenre jó lehet, nem? - Úgy dönt, rákérdez, felfedi, hogy valójában nem egészen érti a feladatot. Rövidke boszorkányként töltött ideje alatt, sok féle, különböző órái alatt azt már megtanulta, hogy a pálcáját pont úgy használhatja egy háztartás rendben tartására, mint önvédelemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Az jó lehet - közli elmosolyodva. - Én csak a Rellonról tudok mesélni, az a pincében van, és van, aki penésznek csúfol minket, de egyébként nem rossz hely. Nem penészes - osztja meg rövidre fogva a tapasztalatait, kuncogva a végére kicsit, majd gyorsan vissza is tér a feladathoz, miután észbe kap, hogy nagyon is elkalandozott. Zavartan lapozgat kicsit, mire megtalálja a szőlőt is a listában, majd a pálcamagokra is rátérhetnek. Azokból szerencsére jóval kevesebb van, ha az ember nem számítja a nagyon ritka egyedi pálcákat, aminek valami igazán különleges magja van.
- Azt írják, hogy abból készülnek a leghűségesebb pálcák és nehéz őket sötét mágiákra használni. Meg azt is, hogy a legkiegyensúlyozottabbak, és apró hibájuk, hogy hajlamosak a búskomorságra, ami azzal járhat, hogy ritka esetben egy pálcakészítőnek ki kellhet cserélni benne a magot, ha az elhal. Huh, nem is tudtam, hogy ilyen létezik - vallja be, miután összefoglalja az oldalon található információkat, a könyvet is kicsit az Eridonos felé fordítva, hogy ha akar, nézzen bele nyugodtan.
- A sárkányszívozomhúr meg erőteljes, de nem annyira hűséges, gazdát válthat, és vonzza a baleseteket, mert temperamentumos. Azt hittem, hogy az a vélahajra jellemző, mert az meg kifejezetten arról híres, hogy rakoncátlan mag - morfondírozik hangosan, majd a kérdésre válaszul bólogatásba kezd.
- Persze, ez csak azt írja le, hogy általában mire ideális. A fontos az, hogy a mágus kompatibilis legyen a pálcájával, ezért is választja ki a pálca a gazdáját. Az enyém magától varázsolni kezdett, amikor bementünk a boltba, de apukám azt mondja, hogy amúgy nagyon vigyázzak rá és össze kell vele barátkozni, akkor meg bármilyen varázslatot meg lehet tanulni vele a bűbájtanon, átváltoztatástanon vagy amit még éppen tanítanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Halkan fel nevet ő is a rellonossal együtt, és a mosoly az arcán is marad az követően egy rövid ideig. Szemei közben visszatérnek a könyvre, ahogy társa elkezd a pálcamagokról olvasni. A leírásban felismeri azokat a kulcsszavakat, amiket a pálcakészítő is mondott, mikor megvették a pálcát.
- Én meg aztán pláne nem - kontrázik. Könnyebb, ha lazán kezeli az ilyen helyzeteket, ha beletörődik, hogy ő nem tud annyit, mint sok társa, akik jártasabbak a mágiában. Könnyebb, ha poénnak veszi, és nevet önmagán. - Véla? - És a tökéletes példa az előző esetre.
A másik válaszára csak lassan bólint. Tekintete varázspálcájára téved, és kézbe véve azt kezdi vizsgálgatni. Az egyszerű markolatot, a szépen faragott fát. Kezdettől fogva tetszett neki, hogy nem olyan csicsás a pálcája, mint némelyik amit a kezébe adtak az üzletben. Örült, hogy végül ez lett az a pálca ami őt választotta.
- Még mindig nem értem, hogyan tud egy fadarab kiválasztani téged - néz fel féloldalasan. - Először azt hittem, ezt csak úgy mondják - nevet fel ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Sétálunk az Eridon felé, és sehol senki. Teljes a csend. De szerencsére beszélgetünk, így nem kísérteties.
– Hát, igen. Ha valamit huzamosabb ideig csinálsz akkor belejössz. – Mondom, mert én cirkuszozom gyerekkorom óta, és nagyon bellejöttem. És mivel gyakorlok az iskolában is a réten, vagy a kviddicspályán, így nem jövök ki a gyakorlatból.
– És mióta vagy prefektus? – Érdeklődöm. Bólintok. Végül sétálunk. A pálcám ide oda mozog a talárom zsebében. A nyakláncom is himbálózik.
– Igen. – Mondom magabiztosan – És kicsoda? Ha kérdezhetem – Érdeklődöm most már félékebben. Nem tudom eldönteni, ez illetlenség-e. Ami igen érdekes, mert én soha nem voltam az a illedelmesebb típus.
– Nekem is tetszik egy fiú, de ő észre sem vesz. Bár más a házunk és csak egyszer-egyszer találkoztunk. Mégis nagyon bejön. – avatom be egy kicsit. Próbálok úgy játszani ahogy ő. Jacobra gondolok, kicsit elpirulok. Próbálom a helyzethez mérten tenni fel a kérdésimet. Most már megtanultam.
– És milyen a prefektusi pozíció, nehéz? – terelem vissza a témát a prefektusságra. – Milyen feladataid vannak?
Majd elkezd láthatóvá válni az Eridon ház ajtaja. És már csak pár lépésnyire vagyunk a háztól. És mivel még szeretnék beszélni a prefektusal ezért a pálcámat kihúzom a táskámból, nem észrevehetően, és meghosszabbítom az utat egy varázslattal, hogy többet tudjunk beszélni Bettivel, mert nagyon érdekel, hogy mit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Észreveszi, hogy az Eridonos is vele nevet, amitől kicsit még jobban felenged, hiszen úgy tűnik, sikerült éppen valami vicceset mondania. Visszatérve a feladathoz igyekszik összefoglalni mindent, amit a könyv a témában tartalmaz, és bevallja, hogy ebben akad olyan is, amit korábban soha nem is hallott. Mivel igyekszik a feladatra figyelni, mielőtt ismét nagyon elterelődne a figyelme valamerre, nem különösebben töpreng el, hogy milyen más is lehet amúgy Timinek ezekkel ismerkedni, miközben neki meg rengeteg minden magától értetődő, egyszerűen az a természetes, mert ezekkel a dolgokkal nőtt fel. Meg is lepi kissé újfent, hogy a lány láthatóan nem hallott még vélákról, de nagyon nem rökönyödik meg. Északon kicsit mintha gyakoribbak lennének amúgy is, mint errefelé, bár azt tudja, hogy akad a családjukban is, aki negyedvélát vett feleségül.
- Ühümm. Ők egy mágikus faj, úgy néznek ki, mint az emberek, csak sokkal-sokkal vonzóbbak. Meg nagyon rondák lesznek, amikor hisztisek. A hajukat pedig néha szokták használni pálcákhoz, de... ó, itt is van. Azt írják, hogy eléggé rakoncátlan mag tud lenni, meg kell szelídíteni, különben hajlamos megmakacsolni magát és nem együttműködni - válaszolja tényleg csak a lényeget igyekezve összefoglalni, közben a könyvben a megfelelő oldalra lapozva, mielőtt hosszas mesélésbe kezdene véletlenül, és csak nem haladnának a feladattal. A megjegyzés nem is annyira váratlanul éri, mint inkább csak felkészületlenül. Kitátja a száját, majd becsukja egy kósza ö hangot adva ki tanácstalan felhanggal, füle mögé igazítja a haját, majd roppant egyet a bal mutatóujján. Sóhajt egy aprót, majd zavartan neveti el magát.
- Ezt... ezt én sem tudom. Lehet, hogy a könyvben van valami. Láttam már, milyen, amikor kiválaszt egy pálca, de hogy hogyan és miért... egy pálcakészítő biztos többet tudna mesélni. Mágikus, de valami logikának biztos kell lennie mögötte - szólal meg végül inkább hangosan gondolkodva, mint értelmes választ adva. A tartalomjegyzékhez lapoz, majd a könyv elejére, belepillant a bevezetőbe, ujja hegyét a lapon húzva végig, hogy követni tudja a sorokat is, majd lemondóan megrázza a fejét. - Csak annyit ír, hogy egyedi a kapcsolat. Lehet van róla könyv a könyvtárban, de azt is hallottam, hogy a mestertanoncoknak tanítanak pálcakészítést, esetleg megkérdezhetjük a tanár bácsit, hátha tud mesélni. Van amúgy már kedvenc tanárod? Szerintem az SVK tanár bácsi egész vicces - tér el végül a témától ismét, szinte észre sem véve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szőke nem kérdez rá a férfi nevére, bár már több verzióját (mint Löwenstein,Löwi, Löwenberg,Löwenherz) hallotta az osztályteremben, mert olybá tűnik a lányok a nagy stalkolásban nem foglalkoztak ilyen részletekkel. Inez is kapott már érdekes elnevezéseket a köztől, volt már Linzenburg,Linzenberg és Ivett is.
Mindenesetre az kiderült, hogy német névvel rendelkezik az úr, ami ugye több országot is jelenthet. Később talán érdeklődik a gyógyító származása felől, azonban egyelőre nagyon kimerült és kellemetlenül érzi magát: egyrészt a robbanás okozta stressz, a testi tünetek és persze a kudarc mardosó érzése is. Félő, hogy lesz még ennek következménye, főleg, hogy maga az igazgató-helyettes találta meg.
Igyekszik kerülni a férfi tekintetét, nem igazán tud még mit kezdeni ezzel a szituációval, utál kiszolgáltatott  helyzetben lenni. Megszokta, hogy övé az irányítás, nehezen fogadja el, hogy most lassítani kell és rábíznia magát egy idegen tudására. Jó, nem mintha Inez gyógyító lenne, ebben a helyzetben képtelen segíteni magán.
Hümmögve válaszol arra, mi szerint a férfi örül a némettudásának. Kékjeivel követi a gyűrűt, majd próbál rájönni a férfi származására.
Ineznél erősen érződik a berni tájszólás, igyekszik a magas németet használni, de annyira nem jön számára természetesen.
- Tirol? - Kérdi halkan felpillantva. Valószínűleg nem jól gondolja, de annyira nem ismeri a német nyelvjárásokat, tájszólásokat. Annyi van belőlük, hogy valószínűleg ember nincs a földön, aki mindegyiket meg tudja jegyezni és fel is ismeri őket.
A férfi kérdésén kicsit felvonja a szemöldökét, elvégre nincs miért titkolózzon. Jó, lehetséges, hogy nem mindig a legkönnyebb varázslatokkal próbálkozik, de azokat, amik igazán meggyötrik az embert, azt meghagyja az intézmény falain kívülre.
- Mindefélével, a szokásos átkok, rontások ilyen kis Subcutis ardor, Vulnera ardor, utána Ferrum virgo... - Sorolja a legnagyobb természetességgel, neki ez már a napi rutin része, hogy vagy elkap egy olyan átkot, amitől azt érzi, hogy szegek szúrják át a bőrét, vagy sikeresen kivédi. Nagyon kell igyekeznie a pajzsbűbájokkal, hiszen sosem jó, amikor megsérül, de élesben, amikor a bajnokságok vannak, akkor végzetes lehet a mérkőzés kimenetele szempontjából.
- Szóval semmi extra, átlagos napi nyolc-kilenc órai edzés része. Aztán azt kívántam, hogy a szoba idézze meg a Bombardiát és most itt vagyunk. - Sóhajtja csalódottan. Minden egyes találat, amit kap egy újabb csalódás önmagában és a képességeiben. Persze, ahogy az edzője mondja, mindegyikből tanulhat és erősebben áll majd fel, de neki mégis a világ legnagyobb kudarca.
-  Még közel sem végeztem mára. - Hangja végig monoton, ami egy kis tónust visz bele, az a remegésből jön. Tekintetét lesüti a horzsolásokra, majd száját egy újabb gondterhelt sóhaj hagyja el. Még legalább négy-öt órát kéne ma tolnia, de nagyon nincs olyan állapotban. Túlhajszolt, megsérült és nagyon kimerült, végtelenül az.
Bólint a férfinek és hagyja, hogy kezelje a horzsolásait. Érzi a bizsergést és az égést, azonban az a kis kellemetlenség eltörpül a fülébe élesen lüktető fájdalom mellett. Egy korábbi túlhajtása miatt rendszeresen zúg ez a füle, nem hiányzott neki, hogy most még a dobhártyája is beszakadjon a robbanástól. Igazából fogalma sincs, hogy pontosan mi történt a fülével, ami biztos a fájdalom, és hogy érzi a szivárgó, meleg folyadékot az arcán, mely a kis babahajakban már el is kezdett megalvadni a hajzuhatagja takarásában.
- Köszönöm.. Ööhm...- Motyogja a szavait elharapva, azonban a fájdalom és az aggadalom győzedelmeskedni látszik. Ahogy megy ki az adrenalin a szervezetéből, úgy érzi egyre erősebben az éles fájdalmat, és ezzel párhuzamosan csökken a lüktető érzés a mellkasában.
- Azt hiszem a jobb fülem is kicsit...fájogat. - Bleib ruhig, nem lihegjük túl. Nem hiányzik egy edzéstől való eltiltás, minden rendben van. Ha nem mozgatja a fejét, nem olyan rossz az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Karintia - válaszolja a bizonytalan kérdésre, ha már a lány Tirolt emlegeti. Csak amolyan mellékes megjegyzés ez, jobban érdeklik ugyanis Inez sérülései. Kíváncsi, pontosan mi is okozta a robbanást, amit az aligazgatónő említett. Érdeklődve hallgatja a felsorolt átkok listáját, nem különösebben lepődik meg azon, hogy a rellonos lány ilyeneket gyakorol, ha már egyszer az ifi vbre készül. Hümmögve veszi tudomásul a megosztott információt, majd kicsit felvonja a szemöldökét a bombarda említésére. Emlékszik, hogy amikor még a Herzbergben tanult és némelyik diáktársa szintén a vbre készült, némelyikük csinált meggondolatlan ökörséget gyakorlás gyanánt. Megcsóválja a fejét, mielőtt megszólalna.
- De, mára szerintem már végeztél - válaszolja, miközben a nyitott kartonra mered az asztalra könyökölve, ujjai hegyét összeillesztve, mielőtt felkelne, hogy lefertőtlenítse a karcolásokat. Szól, hogy milyen hatással járhat a bűbáj, amellyel megtisztítja a sebeket, majd pedig el is tünteti az összes karcolást egy sebforrasztó varázslattal.
- Mennyit szoktál pihenni? - kérdezi meg azt figyelve, ahogyan a karcolások lassan eltűnnek. Olybá tűnik számára, hogy a lány nagyon is túlhajszolta magát, hiszen még a bőre is lassabban regenerálódik a bűbáj hatására. Ismét hümmög arra, hogy a lány jobb füle is érzékeny. A jobb oldalára kerülve közelebb hajol, hogy megvizsgálja a fülét. Kell egy kis fény, hogy lásson is. Úgy tűnik, a bombarda, már ha az volt a ludas, okozott némi kárt, de még menthetőnek látja. Tud rá jó bűbájt, bár nem garantálja, hogy esetleg zúgni nem fog. Ezt is megoldva aztán hátralép, és az asztalnak dől, úgy néz szigorúan a lányra.
- Nem szédülsz? Nincs hányingered? Mára azért mindenképp bent tartanálak, ebből nem engedek. Pihenésre van szükséged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hümmög egyet a tartomány neve kapcsán, tudja merre van, de nem különösebben ismeri. Nem nagyon járt még arra a családjával, hiába szomszédos ország. Valamiért többször jutottak el Franciaországba meg Olaszországba, valószínűleg a tengerpart miatt. A vállalkozás miatt a szülei elég elfoglaltak, hiába engedhetik meg maguknak anyagilag a folyamatos utazgatást, a munka nem teszi lehetővé.
- Mit írnak benne? - Kérdi elengedve a füle mellett a megjegyzést, mi szerint nem kéne ma edzenie tovább. Talán még elalvás előtt belefér fél óra, aminél nem gyakorolja a védekezést - abból valóban elég volt mára. Viszont nagyon izgatja, hogy mit írnak róla a kartonjában, mert feltűnően olvassa a férfi.
A fertőtlenítés csíp, de szerencsére a gyógyító bűbáj után a fájdalom mind jobban csökken. Már csak abban bízik,hogy a többi panasza is így fog járni.
- Köszönöm! - Válaszolja párat pislogva a gyógyuló kézfejére és ujjaira. Általában nem szoktak ennyire súlyosan megsérülni, de bizony többször szorult már ellátásra a két keze. Valahol neki is van valamilyen szer, amivel gyorsítani tudja a gyógyulást, de az nem ilyen látványos.
- Pihenni? - Emeli fel tekintetét újból a férfi arcába. Hangja valamicskét reszketeg a remegéstől és az előző sokktól, de így is érezhető benne lemondás. Nincs neki ilyenekre ideje, majd a bajnokság után.
- Valamikor este 11-től reggel ötig, néha kevesebbet. De van, hogy elalszom nappal, szóval nem csak ennyit. - Van, hogy azért nem jön be órákra, mert a pestseholsei lakásukban kidől és képtelen felkelni a hajnali edzésére is. Az edzői általában megértők, de biztos, hogy baj lenne belőle, ha ez gyakran ismétlődne meg. Mindenesetre örül, hogy a suli nem ró rá akkora terhet, mint otthon.
Hagyja, hogy a fülét megvizsgálja a germán kolléga, majd letörli felsője ujjával a száradni készülő vért. Ennek már mindegy, úgyis tisztítani kell, csupa por, ráadásul el is szakadt több helyen.
- Én... - Szédelegni szédeleg, azonban hamar sokkal nagyobb problémának néz elébe.
- Itt? Mármint... itt? - Mutat bizonytalanul körbe a gyengélkedőn. Kékjeivel döbbenten mered a férfire, ahogy halkan piheg a hirtelen reakciótól, szinte levegőt is elfelejt venni.
- Én nem maradhatok itt. Van Magyarországon lakásunk, ott is tudok pihenni. - Meg adott esetben edzeni is picit. Lepillant a férfi cipőjének orrára, majd felvezeti tekintetét a szigorú szempárra. Egészen más most, mint amikor találkoztak.
Nagyon sok érzelem kavarog most benne, ahogy idegesen a ruháján lévő egyik lyukba fúrja az ujjait. Folyamatosan attól rettegett, hogy mi van, ha nem lesz képes edzeni, miközben annyira vágyott arra, hogy pihenhessen.
- Nem lehet. - Motyogja halkan, ahogy arcán végigfolyik egy sós könnycsepp. Legszívesebben tényleg kidőlne és aludna, el akarja felejteni a fájdalmat, a pálcát és a versennyel járó összes stresszt, ugyanakkor meg bénító bűntudat lesz rajta úrrá, amikor arra gondol, hogy ez megtörténik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kórtörténet - válaszolja tömören, csak úgy mellékesen, bele sem gondolva, hogy esetleg a lánynak ne lenne tudomása arról, hogy eddig mit jegyeztek fel róla a gyógyítók, ahányszor csak megfordult náluk náthával vagy éppen egy-egy sérüléssel. Másnak meg ennél többet egyébként sem mondana, mégiscsak köti az orvosi titoktartás. A figyelmét aztán már az köti le, hogy előbb megtisztítsa, majd eltüntesse a sebeket, figyelve, hogy milyen lassan gyógyulnak a lány sérülései. Biccent aztán a köszönetnyilvánításra válaszul, mielőtt még rákérdezne, mennyit is pihen a lány pontosan.  
- Ühümm - hümmögi válaszul, és figyelni igyekszik a válaszra, miközben megnézi a fülét is. Nem kifejezetten erőssége, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, de azért igyekszik, és az alapján, amit hall, megcsóválja a fejét.
- Túl kevés. Legalább hét órát kellene aludnod, még inkább hét és felet - dünnyögi végül, miután átgondolja a hallottakat, és azt is kijelenti, hogy ennek örömére ma a lány a vendége lesz a gyógyítói rezidencián.
- Ez nem alku tárgya. Helyezd kényelembe magad, ma bő a választék üres ágyból éppen - válaszolja, közben pedig visszaül az asztal mögé. A kartonban a probléma esetén értesítendő rubrikát keresi meg, hogy írjon egy levelet az ott megjelölt személynek. A tolla hegyét ütemesen kocogtatja közben az asztalhoz. Maga elé húz egy pergament az asztal sarkán felhalmozott kis kupacból, hogy ráfirkantsa a formanyomtatványra a lány nevét és az okot, amiért bent tartja, aztán ezt majd eljuttatja a házvezetőjéhez. Félig kész is, amikor a lány ismét megszólal és azt motyogja, nem lehet.
- Dehogynem. A felkészülésnek pont olyan fontos része a pihenés is, mint a gyakorlás. Nekem elhiheted, hosszú évekig sportoltam versenyszerűen. Ha nem pihensz eleget, több kárt okozol, mint hasznot. Többet hibázol, többet sérülsz, lassabban gyógyulsz. A kartonodhoz nem csatolták amúgy az edzésterved, de nem hiszem, hogy az edződ örülne, ha tudná, hogy túlzásba viszed - közli vele, még mielőtt teljesen kiborulna, hogy nem mehet vissza gyakorolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Finoman bólintva veszi tudomásul, hogy kórtörténet, bár ettől azért lehetett volna bőbeszédűbb a férfi. A füle hasogat az ilyen mozdulatoktól, meg kicsit szédeleg is, így nem nagyon erőlteti a dolgot.
Azért érdekelné, hogy melyik sérüléséről mit írnak, mert volt olyan, ami miatt átmenetileg el akarták tiltani a versenyektől, aztán valahogy sikerült kijárnia, hogy nem kellett, de nem volt könnyű menet. Azért nem beszélt soha a fülzúgásáról senkinek, mert képesek lennének az érzékszervi gondok miatt eltiltani, amíg tart, pedig emellett is simán edz. Pár hónap után az ember észre sem veszi.
- Majd alszom a VB után. - Feleli tömören és megjegyzi, hogy legközelebb több alvást kell bemondania, mert erre harapnak. Itt van, nem esik össsze, teljesít. Ez a legfontosabb. A szervezete úgyis jelzi, ha több alvásra van szüksége, olyankor szokott délután szunyókálni.
- Dobhártya? - Kérdi száját oldalra húzva, halkan sziszegve a vizsgálattól. Nem esik jól dönteni a fejét hozzá, szinte olyan, mintha kést szúrnának a fülébe. Megszokta a fájdalmat, azonban most nagyon össze kell szorítania a száját meg a szemeit, hogy ne adjon ki hangot. Nem is annyira ez elviselhetetlen, hanem az egész. A folyamatos hajtás, a nyomás, az állandó sérülések. Megvan a maga gyógyulási terve az átkok ellen, de akkor is nagyon megterhelő az embernek napi szinten elviselni, a szervezet nem erre van kitalálva. De teher alatt nő a pálma, legalább rákényszerül arra, hogy jobb pajzsbűbájokat idézzen meg és gyorsabban.
- Nem érti... tényleg nem lehet. Nem fér bele. Én magántanuló vagyok, nem kell itt lennem. - Magyarázza lassan feltápászkodva a székről, azonban eléggé ingatag lábakon áll, érzi, hogy fokozódik a szédülése meg a remegése, ahogy meg kell tartnia a saját testsúlyát. Tényleg pihennie kellene, ez most nagyon betalált nála. Annyira kimerült, hogy a szokásos matekot sem tudja végigfuttatni a fején, ahol kiszámolja hány nap van még a világbajnokságig. Attól mindig pánikolni kezd és összekapja magát. Talán ha most alszik egy keveset, akkor a délutáni edzés belefér.
Az első könnycseppet hamar egy újabb követi, ahogy érzi a gyengeséget, ami eluralkodik a testén, amikor a kijárat felé indul. Nem tűnt ekkora bajnak ez az egész baleset, amíg az adrenalin megtette a hatását, azonban most itt áll reszketve és hallgatja a férfi papolását a pihenésről meg a gyógyulásról.
- Az edzőm... basszus. - Halkan felnyüszít, majd alsó ajkát erőből bepréselve a szájába beleharap, miközben könnyzápor indul meg az arcán. Meg fogja ölni, ha rájön, hogy ilyen durva rontást egyedül próbált ki. Ebben tényleg megegyeztek, hogy ezt csakis vele, mert ezek a szobák teljesen kiszámíthatatlanok és komoly baj lehet belőle. De a lány vérszemet kapott, azt hitte, hogy egyedül is mennie kell a veszélyesebb varázsigék gyakorlásának.
- Ki fog nyírni! Nem tudhatja meg, hogy mi történt! - Magyarázza tágra nyílt szemekkel, szinte pánikolva pihegve. Kétségtelen, hogy rá fog jönni a férfi és nagyon nem fogja megdicsérni. Nagyon keményen bánik Inezzel, többször van kiabálás és durva szavak. Ugyanakkor kifejezetten támogató, de fenntartja Inezben a versenyszellemet és azt, hogy nem bízhatja el magát.
Fogalma sincs, hogy ki tudna neki ebben segíteni, jobb híján könyörögve néz a szigorú gyógyítóra.
- Segítsen, kérem. Adjon valami csodaszert, ki kell bírnom a mai edzést! Minden munkám odalesz, az a sok szar, amin átmentem, hogy itt lehessek. - Sírva roskad le a székre, amiről az imént felállt. Nem törődik azzal, hogy ki látja az érzelmeit, hangosan szipogva zokog.
- Sosem lehetek világbajnok így. - Folytatja elengedve a magas németet, immáron örül, ha a berni nyelvjárásban képes beszélni. Karját átfonja maga körül, remélve, hogy ettől megnyugszik kicsit. Mellkasán ott lóg a szakadt pálcatartó hevederben a pálcája, reszkető ujjaival piszkálja a faragásokat, miközben bal ruhaujjával letörli a könnyeit. Azt már régen megtanulta, hogy a fertőtlenítés után nem nyúlunk a szemünkbe, ilyen távolságból is csípi egy kicsit a kékjeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Náh - dünnyögi tagadólag megrázva a fejét is, miközben azt próbálja felmérni, hogy a lány mennyire is sérült meg. A koponyája nem sérült, bár azért még az agyrázkódást nem zárhatja ki. Ismét megrázza a fejét.
- Rendben van, viszont a tinnitus lehetséges. Mivel a kartonod szerint nem szedsz semmi olyat, ami kiváltaná inkább a stressz okozhatja, de ehhez még szükség lesz néhány vizsgálatra majd. Az agyrázkódást sem zárnám még ki - válaszolja, az utóbbi megállapítást inkább már csak magának téve. Szeretné szem előtt tartani a lányt és megfigyelni, mielőtt még valami komolyabb baja is lenne. Közli is vele, hogy ma itt töltheti az éjszakát, ami láthatóan nem tetszik. Makacs egy teremtés, dönti el magának, de őt meg szintén kemény fából faragták, csak elbír egy tinédzserrel. Nézi, ahogy feláll, de pontosan tudja, hogy még földhöz is verheti magát, itt most akkor is az ő szava a döntő.
- Itt az én felelősségem ezt eldönteni, és én szeretnélek megfigyelés alatt tartani. Kiegyezhetünk huszonnégy órában és értesítem a házvezetődet, vagy értesíthetem a szüleidet is, hogy probléma van és jöjjenek be. Választhatsz - ajánlja fel. Majdhogynem biztos benne, hogy a huszonnégy órás gyengélkedői tartózkodás szimpatikusabb lesz, mint az, hogy a szüleire bízza ilyen állapotban. Bár ki tudja, ha arra dönt a lány, szól szívesen, rajta ne múljon. Továbbra is az asztalnál ücsörögve figyeli, hogyan veszi kezdetét az összeomlás. Úgy dönt, teret hagy neki. Nyugodtan sírjon, hisztizzen, végtére is fel kell fognia, hogy most biztosan nem fog visszamenni csak úgy gyakorolni, mintha semmi sem történt volna. Látott már rosszabbat is, ami azt illeti.
- A csodaszer a pihenés, amire szükséged van. Én nem mondok senkinek semmit, ez itt mind kettőnk között marad, viszont azt javaslom, hogy az edződnek meséld el te magad. A teljesítményedet az is rontani fogja, ha nem figyelsz magadra - közli higgadtan, és beírja a kartonba, hogy túlhajszolta magát, felszíni sérüléseket szenvedett, és kérdőjellel ugyan, de a tinnitust és az esetleges agyrázkódást is. Ezt követően felkel és a megfelelő szekrényből egy fiola nyugtató bájitalt vesz elő, majd kiadagolja és visszasétálva Inezhez a lány elé tartja a pohárkát.
- Ezt idd meg szépen, segít megnyugodni - mondja, majd megvárja, amíg a lány el nem veszi tőle a pohárka bájitalt. Leguggol közben vele szemben, hogy a szemébe tudjon nézni. - Lehetsz még világbajnok, de most figyelj rám. A munkámnak két fő része van. Segíthetek teljesítményt növelni, ésszerű keretek között, vagy sérülések rehabilitációjára koncentrálok. Ha hajlandó vagy pihenni, beszélhetek az edződdel és megtalálhatjuk azt az optimális edzési terved, amivel maximalizálhatod a teljesítményed, de nem kötsz ki a gyengélkedőn, de most muszáj pihenned. A gyengélkedőről nem jutsz ki, amíg nem engedélyezem a távozást, csinálhatjuk ezt így is. Mivel gyanús, hogy a robbanástól agyrázkódásod is lehet, szeretném, ha maradnál. Ülve kellene aludnod, és majd óránként rád nézek, ha pedig hánynod kell vagy szédülsz, bármit érzékelsz, szólsz, itt vagyok. Ha már rendben vagy, visszatérhetünk az edzéstervre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Pont úgy nevetett összecsukott ajkai mögött, mint aki átérzi mire gondol Dae. Nem mintha Reiner Kende középső neve lenne a példamutatás. A probléma ott rejlik, hogy ezzel a húga vitatkozna.
- Harmadikban elköltöztettük őket Móriccal és Darikkal - mondja egyszerűen. - Egyikük a Bagolyház felé vezető folyosón dekkolt órákig mire megtalálták. Nem szeretnek amiért asszisztáltam - von a vállán szélesen mosolyogva. Régen volt.
- Akkor jók leszünk - biccent aprót. Egyszer büntetett eddig, Domonkost. Majdnem vízbefulladt, a mentést a volt navinés egy verekedéssel hálálta volna meg. Azóta senki mást. Persze, hogy nem, mert Kende küszöbét nehéz megütni ahhoz, hogy büntetőmunkát szabjon ki. Neki a "kiszöktem kicsit csajozni" nem elég ok. Még jó, hogy vannak más prefektusok, mint a kis mérges eridonos Danvers lány.
A kérdés kicsit meglepte, de ez nem Dae hibája volt. Nem nagyon szokták ilyesmiről kérdezni, általában odamennek hozzá azzal, hogy ezt-meg azt hallották. Minden kedves válasza ellenére ott volt a fején egyfajta wtf dude - sose bírta az ilyesmit, amikor inkább pletykát kellett validálnia. Most elgondolkodik végül is mi történt.
- Eldöntöttem, hogy a nyáron kimegyek Ausztráliába - mondja, viszont hangosan kimondva sokkal valóságosabb döntésnek hangzik. - Lesz egy edzőtábor, szóval bevetem magam. Meg régóta terv is volt - von aprót a vállán.
- És megtanítottam Mae-t bokszolni - nevet fel. - Fogjuk rá - azért a lányra még rá fog férni pár edzés.
- És veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Apró bólintással és mosollyal erősítem meg, hogy szerintem is igaza van Nonónak a gyakorlást illetően.
- Harmadikos korom óta. Most már jó régóta. - Igen korán lettem prefektus, de nem változtatnék rajta. Rengeteg magabiztosságot adott az egész. Az, hogy megbíztak bennem egy ekkora felelősséggel, ráadásul nem is egy, de most már több házvezető is. Megkérdőjeleztem többször is, hogy jól döntöttek-e, ahogy azt is, hogy én jól döntöttem-e, hogy elvállaltam. Mostanra azonban örülök, hogy így történt, mert látom, mennyit segített nekem ez az egész.
- Elijah-nak hívják, eridonos ő is. - Mosolyom kiszélesedik picit, ahogy minden alkalommal, mikor Eliről beszélek valakinek.
S bár a mosoly marad, még picit megváltozik az arckifejezésem, Nonó vallomására. Emlékszem én is, milyen volt, mielőtt összejöttünk, és realizáltam, hogy több nekem a fiú, mint csak barát. Emlékszem arra a bizonytalanságra is, mikor nem tudtam eldönteni, hogy én is tetszem-e neki. Már jönne a válaszom az eridonosnak, de eltereli a témát, így inkább tudomásul veszem, hogy nem szeretne róla beszélni.
- Vannak nehezebb és könnyebb részei. Attól függ milyen diákkal találkozol össze, és melyik helyzetet hogyan tudod kezelni - kezdek mesélni. - Feladatunk például az éjjeli járőrözés, illetve a szabályszegő diákoknak a büntetőmunka kiosztása - szóval az, amit most épp nem tettem meg. - Segíteni a vezetőséget, illetve gólyákat, újonnan érkező diákokat, vagy bárkit, aki segítségre szorul - fejezem be a listát.
Közben lassan elérkezünk az Eridon bejárata elé, így utolsó mondataimat már ott megtorpanva mondom ki. Várok még picit, hogy Nonónak van-e még kérdése, esetleg van-e szüksége valamibe segítségre. Ám amennyiben nincs, "jó éjt" kívánok neki, és egy mosollyal kísért intéssel meg is fordulok, hogy lassan én is ledőlhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szofi egyszer elmesélte neki, milyen, amikor havonta egyszer megfosztják őt a hormonok a józan észtől. Bár ne hallgatta volna végig, mert azóta a saját hangulatingadozásáról folyton ez a groteszk hasonlat jut eszébe. Egyik percben önfeledt és még a mosolyát is őszintének érzi, hiszen az utóbbi hetekben nagy kő esett le a szívéről, hogy a szívének két fontos ember is felajánlotta, hogy cipelik vele együtt a terhet, ami a látomásokkal járt. Felsóhajthatott, mert végre valakinek beszélhetett róla.
 Másrészről a probléma nem szűnt meg. Jobban aludt Farkasházy bájitalának hála, de a tanulásban való felzárkózást hátráltatták azok a rosszullétek, amik már fényes nappal törtek rá. Kakasi tanárnő is észrevette, hogy valami nem stimmelt, mert a vizsga előtti ismétlőóra közepén kirugdosta a folyosóra, hogy menjen lepihenni a gyengélkeőre. És még mielőtt a bliccelés ötlete felmerülhetett volna Zalánban, a professzor megbűvölte a fiú saját tankönyvét, ami idomított kutya módjára harapott a sarkába, valahányszor rossz irányba akart fordulni, vagy éppen megállt. Hangosan szitkozódva tért rá a hírhedt folyosóra, az ingerültség egyre csak nőtt benne és már azon tanakodott, hogy fel fogja gyújtani a saját tankönyvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bizonytalanul pislog a latin kifejezésre, az a holt nyelv maximum addig az erőssége, amíg az átokokról van szó. Azoknak a nyelvi eredetét betéve tudja, bár a ragozásokkal nem igazán van tisztában. Ha tinnitus, akkor az. Az agyrázkódást azt érti, olyan sokszor volt már neki. Némelyik jobban megviselte, azután volt, hogy hetekig képtelen volt teljes erőbedobással edzeni, mások néhány nap alatt kifeküdhetőek voltak.
Azonban most nincs ideje feküdni, egy szemhunyásnyi időre van a világbajnokság, amire készülnie kell, a láblógatás katasztrofális következményekkel járhat. Pont emiatt nem veszi túl jó néven, hogy kényszerpihenőre próbálják küldeni.
- A szüleimet? Miért kevernénk bele őket? - Kérdi némi aggodalommal a hangjában. Ugyan már nagykorú, és a családja elég szabadon neveli, de ennek ellenére a szüleinek van beleszólása az életébe és abba, hogy mit hogyan csinál. Volt már köztük súrlódás nem kevésszer a versenyek és a tanulmányok miatt. Engedik versenyezni, de azt is szeretnék, ha az iskolát sem hanyagolná el, és vinné valamire. De egyszerűen nem értik, hogy a kettő együtt nem megy, és most természetesen a versenyzés az első. Többször teljesen ki voltak már akadva, amikor eszméletlenre ütötte egy átok az edzés során - bár ilyen durva módszerekhez ritkán folyamodnak.
A huszonnégy óra is végtelen kihagyott időnek érződik, főleg úgy, hogy pontosan tudja azt, hogy utána sem lesz még annyira jó állapotban, hogy keményen eddzen. A mostanihoz hasonló, sérült állapot számára az szokta jelenteni, hogy valamilyen könnyedebb dolgokkal foglalkozik, amik nem igényelnek gyors reflexeket tőle.
A könnyzápor egyre ködösebbé teszi a tekintetét, idegesen markolássza a ruháját, ahogy elhangzik, az, hogy nincs a férfinél csodaszer. Hogy is hihette, hogy egyből felajánlja a teljesítménynövelőt, amit persze mind tart magánál.
Hülye vagy Inez.
Nem szól semmit a válaszára, a fejében az alternatív magyarázatokat próbálja kreálni az edzője számára: leesett a lépcsőn, mert valamelyik balkáni csodabogár meglökte. Farkasházy bájitaltan óráján robbant be a bájital, mert a mellette álló rossz hozzávalót vett le a polcról. Semmiképpen sem ő a hibás, azért nagyon lecsesznék. Észre sem veszi, hogy egyre hangosabban sír, ahogy a fejében a lehetséges katasztrófa forgatókönyveket pörgeti végig.
Egyáltalán miért fél ennyire? Máskor is kiabáltak már vele. De most nem bírná elviselni.
Közel a verseny. Persze, hogy megérdemli, hogy üvöltsenek vele ezért, sokkal keményebb büntetés is járhatna.
De nem akarja, hogy megbüntessék, egyszerűen nem élné túl.
Az az ember meg már megint azt a rohadt kartont piszkálja. Fogalma sincs, hogy ez miért idegesíti ennyire. Az utóbbi időben egyre ingerlékenyebb a verseny közelsége miatt, elvégre négy hónap, az semmi.
A fejében összevissza kavarognak a gondolatok, nem sok összefüggés van köztük, annyi minden között ugrálnak a gondolatai, miközben azt érzi, hogy a szervezete is készül összeesküdni ellene, már csak a sírásból tud magának adrenalint nyerni, azonban ez kevés ahhoz, hogy ne jöjjenek ki egyre súlyosabban a tünetei.
Újból megjelenik a látóterében a gyógyító és leguggol vele szembe, ahogy egy poharat nyújt át a szőkének, aki némi habozás után elveszi azt.
- Én nem szoktam ennyit sírni... én nem... én csak... - A fejében lévő káoszt nem sikerül sokkal összefüggőbben lekommunikálnia, mint ahogy érzi, túlzottan zaklatott ehhez.
- Annyira elfáradtam... és annyira, attól félek, hogy ez mind hiába lesz, mert nem vagyok elég jó... hogy sosem leszek elég jó... és minden kevés, amit csinálok... látta, hogy mennyire tehetséges emberek versenyeznek ott? - Korábban olyan nagy önbizalommal vetette bele magát a versenyzésbe, azonban az EB második helyezés, majd az azt követő bukás megzavarta ezt az elszántságot, és egyfajta túlzottan nagy bizonyítási kényszer vette át a helyét.
- Nekem nincs időm sírni... sosem. - Mikor végez a napjával, olyankorra időzítené a dolgot, azonban olyankor ájul be az ágyába, és másnap pedig úgy kel fel hajnalban edzeni, mintha csak imperius hatása alatt lenne. Érzelmek nélkül, gépiesen cselekedve.
A poharat még mindig szorosan markolva szipog tovább, ahogy hallgatja a férfit. Nem szokott a versenyzéssel kapcsolatos negatív érzéseiről beszélni, úgyhogy könnyen lehet, hogy mindenki azt hiszi, hogy minden percét élvezi a dolognak, pedig borzasztó kemény és megterhelő.
- Tényleg tudok jobban teljesíteni? Hány órát tudnék edzeni egy nap? Február 28-án lesz a verseny, addig... addig... nagyon sokat kell még fejlődnöm. - Benne is felmerült már, hogy a fizikai határainak folyamatos sárba tiprása miatt nem képes úgy fejlődni, ahogy szeretne, de ezt sosem merte kimondani. Az edzői nem elégedetlenek vele, de tudják, hogy többre lenne képes. Lustaságnak érezte a saját szemében, ha egy kis idejében nem a versennyel kapcsolatos dolgokat intézte - más nem a ruháját kereste, amiben indulni fog.
A kezében lévő poharat közelebb emeli az arcához, bizalmatlanul szagolgatja és nézegeti a benne lévő folyadékot, majd ismét Thorhoz fordul.
- Megígéri, hogy csak 24 óra? - Kérdi véres kékjeit mélyen belefúrva a gyógyító szemébe. Tud mást csinálni, mint bízni benne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az elmúlt hónapokban Kati akarva-akaratlan memorizálta a katstély alaprajzát, emeletről-emeletre és termenként, részben a járőrözések miatt, de inkább azért, mert két év bezártság után hatalmasnak hatott a tér. A gyengélkedőt ezen a ponton álmából felébresztve, de akár vakon is megtalálja - most pedig pontosan erre van szüksége. Persze, egyszerűbb lenne, ha időben elindult volna, azonban az auráról sosem tudja, mennyivel előre jelzi a következő rohamot. Tanársegéd, és bár Helvey elnézi neki a hiányzásait, a telihold miatt nem akarta egyedül hagyni a vizsgaelőkészületekkel. Mire végzett az utolsó adag feladatlap sokszorosításával és gondoskodott az üvegház növényeiről, már alig látott a szeme előtt táncoló fekete foltoktól.
Lassan halad, mert időnként meg kell állnia - a lépcsőzéstől csak élesebben hasogat a feje, a szédülés miatt pedig folyton kapaszkodó vagy támaszték után tapogatózik. Összeszorítja a fogát, igyekezve számolni magában, de lélegzete meg-megremeg, amikor a fájdalom mintha a szemgödrébe fúródna. Kicsordul a könnye, ami megalázó, de legalább nincs itt senki, aki látná, még tartanak az órák. Vagyis senkinek se kellene lennie, azonban valahol mögötte az egyik sarkon épp bekanyakordik valaki, aki ordenáré módon káromkodik, valami furcsa zaj által kísérve. A temperamentuma lobot vet és legszívesebben kérdezés nélkül rontást küldene a fiúra, ha látná és ha nem hasítana hangjától belé a fájdalom. A falnak dől vállával, megpróbálva befogni a fülét és várja, hogy a másik elhúzzon innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Gyakorlatba készült ölteni az ötletet és pálcát rántott. A bűvös könyv, mintha megérezte volna a veszélyt, ficánkolni kezdett a földön, jószerével körbetáncolta a fiút, hogy ne tudják eltalálni. Vele együtt fordult, amikor lendült a keze, de a levegőbe fagyott, mikor szemtől-szembe találta magát egy másik diákkal.
 - Bocsánat, sajnálom. - Hebegte zavarában és még azt a harapást is csendben megtűrte, amit a mozdulatlansága nyomán kapott ajándékba a megvadult lapoktól. Azt hitte, hogy megijesztette a lányt, így a platánpálcát hamar le is engedte.
 - Azt hittem, csak én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki óra alatt... mármint nem úgy értettem, hogy te az lennél, vagy ilyesmi, hanem... Hahó. - Szemei szűkültek össze, ahogy jobban felmérte a másikat. Csak tudná, miért fogta be a fülét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Merlinre, halkabban!-* sziszegi, minden szónál összeránduló vonásokkal, amik eleve túl sápadtak az egészségeshez. Mintha izzadna is, homloka furcsán fényes. A saját hangját leginkább színpadi suttogás szintjén tartva. A lüktetés egy picit enyhül, ahogy nem érkeznek újabb hangok, ő pedig leereszti a kezeit. Kinyitja a szemét, hunyorogva, de őszintén szólva legfeljebb Zalán vállából és cipőjéből lát darabkákat, az arcát elfedik a fekete foltok. Inkább visszabújik a sötétbe, pedig indokolt lenne megkérdeznie, mit is keres eme szerencsétlen az órák alatt erre. Két lüktetés között nincs elég ideje, hogy gondolatokat formáljon.
- Migrén,- közli rekedtesen, kinyúlva a fal irányába, hogy eltolhassa magát tőle és folytassa útját a gyengélkedő felé. Talán egy fél folyosó választja el tőle, de aki a második emeletre tette, igazi szadista volt - az erőlködéstől bizonytalanok a mozdulatai. Segítséget viszont nem kér, mert... maszatos, torz arccal már attól elönti a szégyen, hogy egyáltalán látja valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy a lány elhaladt mellette, még egyet harapott belé a könyv noszogatásképp, ami végleg kicsapta a biztosítékot Zalánnál. Rúgott egyet az olvasmányba, hogy messzebb kerüljön tőle kicsit és lendült is a platánpálca a szitokszóként mormogott Piroinitioval egyetemben. Még jó, hogy nem fából volt a padló, mert a feltörő láng nem éppen sikeredett kicsire. Riadtan hátrált egyet az általa kreált tábortűztől, gyorsan hátra is nézett a válla fölött, hogy a másik látta-e, miféle böszmeséget csinált. Sietve pusmogott Aguamentit, hogy mentse a menthetőt. A bűbájtan könyv ernyedt darabkái összeszottyadtak a víztől, néhány hamucafat élettelenül szállingózott a levegőben, kellemetlen szagot ontva magából.
 Mire úgy ítélte, hogy az incidens le van tudva, megpördült és a rellonos után indult. Látta, hogy épphogy megáll a lábán. Ő sem érezte a legrózsásabban magát, de a bokájába nyilaló fájdalom el tudta nyújtani az időt, amit még eszméleténél tudott tölteni.
 - Várj kicsit, alig tudsz járni - sietett oda hozzá, bár most már odafigyelt, hogy kicsit halkabban mondja. Kezét nyújtotta engedélykérően, mert ahhoz mégsem volt pofája, hogy idegen arcokat karoljon fel segítségképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az nem fenyeget, hogy bármit meglátna most, ami kisebb egy hegyi trollnál; mindazonáltal tisztán hallja a szitkozódást, a  hozzá tartozó lángok süvítését, aztán a motyogást és azt, ahogy sziszegve lehűl az imént felgyújtott akármi. Épp csak mentális kapacitása nincs foglalkozni a roppant evidens többszörös kihágással, amikor -érzetre- az egyik páncél pallosa állt a koponyájába.
A mondatra végképp nem reagál időben, ráadásul ha nyitva lenne is a szeme, akkor is ugyanúgy belesétálna a felé nyújtott karba. Ijedten csapdos, ahogy megtántorodik a váratlan akadály érzésétől, megpróbálva megkapaszkodni valamiben, akármiben, mielőtt elesne. Az arcán átvillanó, akaratlan is tág szemű rémület annak szól, mekkorát lendítene a vérnyomásán az elzúgás és milyen kibeb***ott fájdalmas lenne. A kapálózás közepette akaratlan megtapossa Zalán lábát, ami csak ront a helyzetén, úgyhogy minden erejével belecsimpaszkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rendszerszintű problémának könyvelte el magában a "szétesni készülő lányok" jelenségét. Amikor Zay borult el, mert kiment a bokája a csillagvizsgálóban, vagy amikor Júlia túladagolta magát... szintén a csillagvizsgálóban - csak hogy kihívás legyen őket cipelve lépcsőzni. Hozzá kéne számolnia azt is, amikor szemenrúgta Lilit az edzőteremben?
 Nem volt ideje végigvinni a gondolatmenetet, mert úgy látszott, a mozdulatával megborította a lány amúgy is széteső lelki békéjét. Belészorult a levegő, amikor megtaposták, hát még amikor ráakaszkodtak hirtelen. Térdét rogyasztotta be, hogy rendesen a lány hóna alá karolhasson és egyenesben tartsa.
 - Oké, akkor túlbonyolítva csináljuk. - motyogta magában, előremeredve a lány feje felett. Legalább a gyengélkedő már nem volt messze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az út akármilyen hosszú is, Rómeó lelkesen pofázik tovább mindenről, legyen az a szeme sarkában meglátott festmény, eszébe ötlött mugli varázstrükk vagy a titogriffje tollainak színe. Persze van varázsige ami ezt a lepcses szájat is elcsitítja. Egy 'fogd már be ' hatásos lehet, hatása akár hosszú percekig kitart. Akárhogy is, közben sikeresen nem bukik orra újra, így a tempót legalább nem lassítja. Nem olyan balfasz gyerek ő, mint amilyennek hiszik a legtöbben, csak kurva jól titkolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ijedtségtől pár pillanatra lefagy, de mielőtt még megnyugodhatna, figyelmeztetés nélkül a hóna alá nyúlnak. Felnyikkan, összerándulva, azonnal elengedi az eddig markolt ruha anyagát. A mormogást értenie sem kell, elég a hangsúly és az arca pillanatok alatt lesz mályvavörös. Nagyjából egy fél hajszál választja el attól, hogy úgy istenigazából sírva fakadjon. Az egyetlen mentsvára, hogy lehunyva tartja a szemét, mintha azzal megoldaná, hogy a másik se lássa őt.
- Mit művelsz?-* a fogai között szűri, remegős hangon, görcsösen kapaszkodva önérzetének maradék morzsájába. Küszködve, de kiegyenesedik, megpróbálva elfele mozdulni az ismeretlentől. Az adrenalin és a kétségbeesés ad annyi erőt, hogy biztosan álljon, bár legszívesebben inkább elszaladna.
- Szólj a gyógyítónak inkább,- utálja, hogy ilyen vékony a hangja, utálja, hogy lángol az arca, utálja ezt a srácot, utálja az egész világot. Miért most kell mindennek összeesküdnie ellene?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Erőviszonyokat tekintve nem volt abban a helyzetben a lány, hogy nagyon erőlködni tudjon vagy épp jobban elhúzódni, de azt Zalán díjazta, hogy sikerült megtartania valamennyire magát. Még akkor is, ha ezt a tolakodó segítőkészsége indikálta.
 - Pár méter és ottvagyunk. Szóval fölösleges itthagyni téged - mormolta halkan, ahogy lépni próbált egyet vele. Kicsit túldramatizálta a rellonos, de ezt a véleményét egyelőre magában tartotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Pár méter, pár méter, hogy Morgana rogyassza rád az eget, hangosan persze egy szót sem szól, mert ezen a ponton a frusztrációtól is el tudná sírni magát. Már rég ott lenne, ha békén hagyják! Iszonyatosan vágyik rá, hogy bokán rúghassa, de lehet, beérné egy egészen icike-picike átkocskával, csak tehetne valamit azon túl, hogy összeszorítja a fogát. Az ajka jóformán eltűnik, úgy préseli össze, nehogy még egy hang kiszökjön.
Mire elérik az ajtót, a tenyere síkos az izzadtságtól és üvölteni tudna. Mindennél jobban reméli, hogy a gyógyító épp nem ment el valamerre, mert egy, kell a bájitala, kettő, szemtanúk híján lehet, hogy valami vállalhatatlant talál csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Talán akkor járt itt utojára, amikor másodikban leterítette őt az a bizonyos férfinátha. Akkor is csak azért volt hajlandó rá, mert Kornél is elkísérte, és addig sem kellett találkoznia Mankával.
 Lehet, hogy az erejével figyelmetlen volt kissé, de megijedt attól, hogy a másik a folyosó közepén kap valami fura rohamot, így inkább egy határozott mozdulattal a legközelebbi ágy felé irányította, s csak akkor engedte el, amikor megbizonyosodott arról, hogy ha véletlen összerogyna, azt nem a padlón fogja már megtenni.
 Remek kifogás volt, hogy a saját gondjával ne kelljen foglalkoznia, a rellonos korábbi kérésének eleget téve sietve vázolta fel a gyógyítójuknak, minek volt szemtanúja a folyosón. Mert hogy többet nem tudott hozzátenni a történethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lerakják az ágyra és végre fellélegezhet, idegesen szoknyája szélébe törölve a kezét. A gyógyító az első pár szót követően Alti felé néz, a felismerés csaknem azonnali. Kezét felemelve jelzi Zalánnak, nem is kell folytatnia.*
- Minden rendben lesz, várj egy pillanatot itt. Kati, van szokatlan tüneted?-* a lányhoz lép, hogy mellé guggolva, csendesen megbeszélhessék a dolgokat és senkinek se kelljen felemelni a hangját közben. Néhány kérdéssel később a bájitalos szekrényhez lép, feloldva rajta a bűbájos zárat, hogy kimérje a főzetét és egy darab tiszta gézre öntse. Ezt adja oda, Kati pedig az arca elé szorítja, azon keresztül lélegezve.
- Nos, téged mi hozott ide?* fordul aztán a fiúhoz, mert ránézésre nyúzott, ráadásul még tartanak az órák.