Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Pedig olyan finom, szinte eteti magát. Persze, jól van, hagyok. De ezt a második szeletet már megeszem - feleltem neki, majd nagy lendülettel elkezdem betolni a második számú sütit is. Már nem volt belőle túl sok, ugyanis a nagy részét már percekkel ezelőtt megettem. Közben kezdtem egyre felszabadultabban és boldogabban érezni magam.
- Ó, dehogynem! Milyen remek lenne a felhők között szálldosni! Tudod mit? Szálljunk együtt, repüljünk el jó messzire! Az csúcsszuper lenne! - válaszoltam a lánynak lelkesen, majd átvettem tőle a teát, amelybe belekortyoltam, és leraktam az asztalra.
- Rendben, rendben... Olyan vagy így külsőre, mint egy angyal. Lehet, hogy már a felhők között szárnyalok, csak még nem tudok róla! - folytattam a kommunikációt széles mosollyal, nagyokat gesztikulálva jókedvűen.
- Hű, akkor valóban rendkívül rugalmas vagy. Igazi kis légtornász lehetsz - válaszoltam Júliának lenyűgöző arccal. Én sajnos ezt nem mondhattam el magamról, mert szerintem elég merev voltam mindenféle mozgás terén.
- Azért nem vagyunk barlanglakók, de azért lehetne vidámabb a diákság. Nem sütnél nekik? Szerintem akkor mindenki boldogabb lenne. Sőt, még a tanárok is... - közöltem vele a jelenlegi álláspontomat, miközben befaltam a maradék sütit.
- Azta! Át tudtok változni unikornissá? - kérdeztem Júliától hüledezve.  Erre sosem gondoltam, azt sejtettem csak idáig, hogy van egy saját unikornisuk. Nem tudtam, hogy nálunk mi a helyzet...van egy saját sárkányunk vagy akkor mi is át tudunk változni sárkánnyá? - normál helyzetben ez meg sem fordult volna a fejemben, de most más szellemi állapotban voltam, mint ami a megszokott.
- Akkor mi magunk vagyunk a sárkányok? - kérdeztem vissza hüledezve.
- Akkor elkövetek a barátaimmal valami csínytettet, öhm... Ennyi. A szüleim keményen fognak, szigorú szabályok szerint élek. Csakis a célok számítanak, hogy elérjem őket, minden más megvan tervezve. Nem igazán van alkalmam úgymond kihágás elkövetésére. Szeretem a szüleimet, megvan, hogy kell élnem az életem, minden előre meg van írva, de ezt követni időnként nagyon nehéz. Nem egyszerű megfelelni az adott szabályoknak, de nem is szabadna most panaszkodnom. Tudom, hogy mindenki a lehető legjobbat akarja számomra, így csúnya dolog elégedetlenkedni. Az érzelmek csupán másodlagosak, de most nagyon előtérbe kerültek. Biztos nem megyünk el bulizni? - ittam egy újabb kortyot a teámból, majd átváltottam lelkizősbe, aztán pedig el akartam terelni a szót az egészről. Egyszerre lett rajtam úrrá a lelkiismeretfurdalás és a megkönnyebbülés egyaránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Jóízűen elmajszoltam a második sütit is, közben egyre jobb kedvre derültem, és egyre energikusabb lettem.
- Legszívesebben nem adnék meg most úticélt, inkább csak úgy céltalanul lebegnék nem foglalkozva semmivel sem - pillantottam vágyakozó tekintettel a messzeségbe. Időnként fogtam volna magam és eldobva mindenféle kötelezettséget mentem volna távolabbi éghajlatra a szülői háztól. Persze nagyon szerettem a szüleimet, de sokszor úgy éreztem, túl sok felém az elvárás, amelyeknek egytől egyig meg kellett felelnem. Igyekeztem ezeknek eleget tenni, főleg, hogy előttem volt a cél, de néha jó lett volna megpihenni, vagy alkalmanként úgy viselkedni, ahogyan azt a korosztályom többi tagja tette. Persze ezeket az érzéseket mélyen elnyomtam magamban, azonban most a felszínre kerültek.
- Ez így igaz. Őrangyalnak születtél - helyeseltem nagy lendülettel, mert biztonságban éreztem magam a lány mellett.
- Hű, ez nagyon komolyan hangzik. Akkor ezek szerint a lepedőkön keresztül is tudsz rugalmasan közlekedni, értem én - kacsintottam rá vigyorogva, úgy éreztem egyre lazább leszek. Csak szét ne essek, akkor minden rendben lesz.
- Ó, süti és csak nekem? Mondtam én, hogy te egy igazi angyal vagy! - olvadoztam a kijelentése után. Nagyon rendes lány volt, igazán nemes gesztus volt tőle, hogy kizárólag nekem sütött süteményt. Azt már a süti hatására át sem gondoltam, hogy nem ismertük egymást idáig, és én dézsmáltam meg az ínyencséget...
- Rendben, nem fogom megosztani ezt a titkot senkivel, ígérem! - néztem őszintén a másik szemébe, már amennyire sikerült, de valóban komolyan gondoltam a dolgot.
- Nagyon titokzatos vagy! - kacsintottam vissza rá. Egye fene, őrizze csak meg a titkát. Ennyi neki is jár...
- Ó, értem. Akkor ti olyan kis különlegesek vagytok - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel. Kicsit sajnáltam, hogy mi nem tudunk sárkánnyá változni.
- Tényleg? Menjünk! - ugrottam fel a teám mellől egyre vidámabban. Még sosem voltam a szüleim felügyelete nélkül buliban, partin... Sőt, még házi buliban sem. Nagy kaland volt számomra az önálló szórakozás, amelynek most úgy tűnt, eljött az ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- De, ő az. – Kissé meglepetten pillant fel a bögréje széléről Laylára. Ilyen híres lenne a nénikéje, hogy egy teljesen új generáció is ismeri a nevét? Mondjuk Michelle-ből kinézi. Lafayette pedig nem olvas újságot. Hupsz. – Szerintem ez nekik ilyen mondayz életérzés volt. A nagynéném elég sokszor helyre kellett billentsen engem és apát. Mindketten kissé nem ezen a világon élünk néha, főleg, ha összeeresztenek minket. – Vasil biztos meg volt szokva a felesége katonás stílusával, ha a helyzet megkívánta, Isabelle és Vincent pedig örökölt jó radarral rendelkeznek a gázos helyzetek iránt. Tudni kell, mikor nem állsz anyád haragjának útjába.
- Magánórákat nem vállalsz kalandvágyó kezdőknek tök véletlenül? – maga elé húz egy tál ott felejtett mogyorót (valaki milyen hanyag volt, vagy a manók jófejek?) és komótosan elkezd szemezgetni belőle, de közben közelebb tolja a tálkát, hogy Laylának is legyen hozzáférése, ha megkívánná.
- Szívem szerint én ajánlanám az írónak, hogy találkozzon egy igazi vámpírral. A nyaka valszeg nem élné túl, és holtbiztosan nem csillogna, inkább morogna rá. Rémesen karót nyelt egy banda... – Egy pillanatra megáll, de aztán vigyorogva megrázza a fejét. -  Pun unintended.  – Egyébként tökéletesen egyetértett Szirmaival, egy kalap lótrágya az egész tetralógia és kár a fákért, amiket a muglik kivágtak ehhez a foshoz.
- Nem hát, belülről elhiszem, hogy rengeteg gyakorlás után nem tűnik annak, de azért kívülről, képzeld magad külső szemlélőnek! Ott ülsz a lelátókon és egy versenyző épp valami őrült légi akrobatika mutatványt ad elő. Hát hallod, ezt a legtöbben nem tudják megcsinálni vagy sehogy, vagy leginkább, ha őrült adrenalinfüggők és hajtja őket a vérük. És még akkor is valszeg kitörik valamilyüket megfelelő rutin hiányában. Szóval ez igenis baromi nagy dolog, hogy ifit nyertél! – Ebből nem enged, igenis értékeli és felnéz a nagy teljesítményű sportolókra. No nem istenít, hanem tisztel, a kettő között van lényegi különbség.
- Óh? Tán csak nem azt akarja a kisasszony sugallani, hogy a gonosz levitás belecsalta a lógásba? Erről lenne szó? – Most már határozottan röhejesen mozgatja a szemöldökeit, mintha valami béna flörtöt hajtana végre, pedig csak csipkelődni szeretne egy kicsit. Természetesen esze ágában sincs vérkomolyan venni a dolgot; határozottan imponál a gondolat, hogy egy profit el tudott csalni a kötelességtudata elől, bár ahogy elnézi, ez nem az ő érdeme, mert Layla amúgy is mutatott hajlandóságot az ötlet iránt. Lehet, hogy ma sokkal kevesebb tettvággyal ébredt, mint általában.
- Hát... – Fogós kérdés, jól ráérez a lány, vagy egyszerűen csak ösztönös pszichológus is lehetne, ki tudja, de finoman és jól közelíti meg a dolgokat, egyáltalán nem tolakodó, emiatt válaszol neki olyan őszintén és készségesen. – Mondanám, hogy hiányzik, de valahogy sosem alakult ki semmi érdemi szál közöttünk. Mármint ott van a fejemben, hogy ő az anyám, de inkább Roxanne-nek hívom, ha nem figyelek oda. Olyan, mint valami távoli rokon, egy nagynéni, akit karácsonykor és húsvétkor lát az ember, akkor is pár órára, mert rohan tovább a következő találkájára. Michelle tényleg nem az anyám, de ha ez változhatna, biztos őt akarnám annak. Az anyám nem csinált semmi anyait. Ez persze nem teszi rossz emberré, csak... Nincs bennünk semmi közös, nincs kapocs közöttünk. Asszem, ennyi. Szívesebben vagyok a mostani családommal, mint vele. -  Amit nem tesz hozzá, hogy ettől még kívülállónak érzi magát. Isabelle és Vincent anyának szólíthatják Michelle-t, de ő nem. Van apja, akit apának hív, de nincs anyja, csak a szó biológiai értelmében. Egy fura, kettétört állapot ez, amiben ő a két szék közé esett, de még nem érzi, vagy nem hagyja érződni az ütéskor szerzett sérülést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Régen találkoztam olyannal, aki ennyire kikészült volna a vér látványától, de természetesen ezzel semmi baj nincs. Éppen ezért van folyamatosan bátorító és kedves mosoly ajkaimon, hogy véletlenül se érezze diákom a nyomást. Láttam már rosszabb sérülést is, de mindenkinek más a rosszabb, így óvatosan vizsgálom meg, aprót bólintok szavaira. Hiába mormolom el az egyetlen olyan bűbájt, amit ismerek, még nem avanzsáltam fel gyógyítóvá, így nem segít sokat, de legalább a vérzést kicsit lassítja.
- Semmi probléma - pillantok rá, miközben pálcámat teszem el. - Biztosan nem lehet kellemes érzés - mosolygok rá őszintén. Tényleg nem tartom valószínűnek, hogy a vágás maga váltotta ki belőle ezt a reakciót, mintsem valóban a vér látványa, ami meg teljesen érthető. Sok olyan emberrel találkoztam, akik nem bírják a vér látványát, minden mással pedig teljesen ki vannak békülve.
Bár a zsebkendőt elveszi, de nem teszi rá. Indokolt, hiszen a vérzés valóban elállt már, de nem úgy tűnik, mint aki valóban felkelni készülne, hogy egy kis vizes borogatást tegyen rá. Kissé megszeppenve követem végig a mozdulatsort, ahogy a táskájába nyúl, majd még meglepettebbek lesznek a vonásaim, ahogy felém nyújt két tábla csokoládét. Halkan nevetek fel, tincseimet tűröm hátra.
- Ne viccelj velem - csóválom meg fejemet nevetve. - Kedves tőled, tényleg, és bár nem diétázom, de nem fogadhatom el a csokidat. Egyétek meg a barátaiddal, talán a cukrodnak is jót tenne - hárítom a csokoládét kedvesen. Tényleg ráférne egy kis cukor, mert még mindig elég sápadt, addig pedig nem hagyhatom itt. - Szívesen tettem - toldom még meg mondandómat, majd veregetem meg vállát és állok fel, mert nem fűlik hozzá a fogam, hogy ilyen fehéren itt hagyjam, de elvérezni már nem fog.
- Azért egy kis víz nem árthat neki - utolsó, bátorító mosoly, majd a táskámat és a papírhalmot magamhoz véve indulok el a tantermem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

- céltalanul lebegni - bólogatok, az mindig olyan jól szokott elsülni, csak meg kell kérdezni a vurstliból elszabadult héliumos léggömböket amik megőszülve keringenek valahol az üveghegyen túl.
Az őrangyalosra nagy hévvel bólogatok de a lepedősnél kitör belőlem a nevetés, képtelen vagyok visszatartani. Az a kacsintás egyszerre volt cinkos és aranyos.
- Bizony, érdekes képességeim vannak, majd egyszer talán meg is mutatom - kacsintok vissza, nehogy már én maradjak a lecsapós játékban az utolsó.
- Jó fiú - bólintok mosolyogva. Remélem az ígéretére később is fog emlékezni. Ugyan emlékezetkiesést a por nem tud okozni, de az ember igen. Nem tudom a fiú milyen személyiségű valójában, mit tenne és mit nem tenne meg. Meddig menne el.
A titokzatos navine hülyeségre csak bólintok, persze persze. De a kis története meghat. Bizony, még Vattai Júliának is van szíve, akkor is, ha ezt a legtöbb ember cáfolja, az a kevés pedig aki cáfolni nem cáfolja amolyan legendaként hivatkozik rá.
- Jól van, gyere ide - húzom magamhoz a fiút - bulikészre csinállak csak maradj így - mondom és beletúrok hajába, hogy összeborzoljam, aztán pedig a kardigánt gombolom ki. A nyakkendőt megoldom és leveszem, a jelvényt ugyanúgy csak azt utána a zsebébe teszem.
- így ne, most úgy nézel ki mint egy vagány kölyök. Úgyhogy olyan dolgot is fogunk csinálni, amit a vagányok tesznek - intek afejemmel hogy húzódjon még közelebb - bemegyünk a navinébe, készen állsz? - hogy hol találok Kristófnak bulit reggel fél tízkor vasárnap? Sehol. Magamnak kell csinálni egyet.
- Oh jut is eszembe a sütik - hamar megfogom a dobozt és belepakolom a maradékot, majd gyorsan lecsukom a fedelét mielőtt a fiú belekontárkodna. A harmadik lehet már nem vicces lenne, hanem intenzív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy tűnt, hogy a lány megértett, mert bőszen bólogatott a válaszomra. Valószínűleg ő már megtapasztalta, hogy milyen érzéssel járhat a céltalan lebegés, legbelül magamban pedig egyben irigyeltem és csodáltam is őt érte. Amikor elnevette magát a lepedős hasonlatomon, én is vele nevettem, mert viccesnek és mókásnak tűnt az egész szituáció.
- Ó, kérlek mutasd meg őket, szavad ne feledd! - egyszerűen kíváncsi voltam az egyéb képességeire. Rendkívül szerencsés ember volt, ha ilyen sok rejtett képességgel bírt, amit valószínűleg a nagyvilág elől is titokban tartott. Úgy éreztem, hogy nagy megtiszteltetésben lesz részem, ha egyszer úgy dönt, hogy megosztja velem ezeket a különleges képességeket.
- Bízhatsz bennem - kacsintottam újból a lány felé elendgedve egy édes mosolyt. Sose viselkedtem volna így józan ésszel, de most nem a szüleim tanításának a hatása alatt álltam.
- Jövök! - adtam választ az őrangyalomnak, aki másodpercek leforgása alatt igazi buli királyt varázsolt belőlem. Ezt már nevezem!
Nem mondom, hogy nem jöttem még ilyen laza hangulatba sem zavarba a közelében, mert az nem lenne igaz. Mindenesetre nagyon jól esett a gondoskodása, hogy valaki valóban foglalkozik velem. Mondtam én, hogy ő egy őrangyal...
- Ó, tényleg? - a vagány szócskára ki is húztam magam egyből, és máris jobb kedvre derültem.
- Tyű, bemegyünk a Navine házba? Ez roppant izgalmas kalandnak ígérkezik! - vigyorodtam el Júliára tekintve, csillogó tekintettel.
- Jó gondolat! A sütikre még szükségünk lehet az unikornisok háza táján - helyeseltem nagy hévvel, mikor Júlia rátette gyorsan a fedőt a süteményes tálra.
- Felkészültél a fergeteges bulira? - hajoltam hozzá olyan közel, hogy jól hallgassa a kérdésemet, mert nagyon lelkes voltam már a szórakozást illetően. Normál esetben távolabb álltam volna tőle megtartva azt a bizonyos távolságot, de jelenleg magasról tettem a belém nevelt etikettre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fejemet hátra vetve a falnak pihegek, szívem egyre hevesebben dobban minden egyes pillanattal. Rosszul lettem ettől a kevés vérveszteségtől, ami körülbelül egy pálinkás kupicányi lehetett. Körülbelül annyi, mint amit egy vérvétel során levesznek az embertől. Sosem voltam jó a fejszámolásban, és a mértékegység váltásban sem. Manapság mindent kiszámol az internet, és elérünk arra a szintre is hogy  a muglik is tudnak majd varázsolni a segítségükkel. Megnyugtató hogy valaki itt volt mellettem, sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a dolog, talán ha nincs az a kis varázslat és nem futok össze Laines proffal, még el is véreztem volna amilyen béna vagyok. Az öt évem alatt, nem volt erősségem az órákon való odafigyelés, de tudom van rá valamilyen bűbáj, amitől megalvad a vér a seb helyén. Probléma megoldva, így mindenki mehet a dolgára. Hálásan tekintek a tanerő felé, aki felmagasodik felém most mint egy torony. Egy magasságban lennénk ha én is felállnék, de elüldögélek én itt most egyenlőre, szédelgek még. Nem akarok a következő órára úgy menni, mint aki egy háborúban harcolt és tudom hogy a hattyúk halálát is előadnám.
- Ahogy gondolja, akkor több fog maradni nekem. Gondoltam hogy fogyózik – jegyzem meg mókásan, amikor a férfi egy pillanatra a másik irányba fordul becsúsztatom a táskájába az előbb felkínált csokit. Maximum kidobja, de ha később észreveszi legalább rájön milyen rafkos vagyok. Mikor elbúcsúzik intek neki, majd amint eltűnik a látóteremből felbontom a saját csokimat, ami a karamellás. Az eper az ugye gyümölcs, és egészségesebb is azért azt raktam be neki. Van benne valami.
- Remélem beleolvad valamelyik jegyzetedbe.. még hogy nem fogadja el a csokit. Megáll az ész baszdki. Kérsz belőle? – kérdezem hangosan az egyik elsőéves lánytól, aki befut a nagyterembe. Sokkal jobban érzem magamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egyébiránt nem lenne hozzá közöm, hogy mit csinál. Nem is érdekel. Ég és föld vagyunk Teddy-vel, de mégis belesétáltam a helyzet közepébe, ezek után meg hogy nézne már ki, hogyha csak úgy tovább sétálok? Vajon az, hogy itt állok mellette bűnrészességnek számít? Az nem hiszem, de az tuti, hogy még közlöm is vele, hogy baromságot csinál és nem akadályozom meg. Akkor itt buktam el. Remek.
- Én? Semmit. Nem az én tisztem büntetéseket adni, de még csak gondolkodni sem rajtuk - éppen ezért kellene felpörgetni a dolgokat, hogy minél előbb eltűnjünk innen, mert ennek tényleg nem lesz jó vége. Komolyan mondom, mintha egy gyerekkel beszélnék, akinek nincsenek otthon. Oké, tényleg gyerekek vagyunk, de ő még rosszabb. Borzasztó, ez a srác. Ezért nyújtok neki segítő jobb kezet, hogy gyorsabban és egyszerűbben oldja meg a felmerülő problémáját, mint azt bárki is gondolná. Ő meg kinevet. Durcás kifejezés lesz arcomon, majd a visszakérdezésre forgatom meg szemeimet, és csak egyszerűen nem is reagálok rá. Így a legjobb mindkettőnknek.
Elégedett mosoly kerül ajkaimra, ahogy előkapja a pálcáját és pár másodperccel később már csend van. Viszonylag.
- Azért azt nem mondom, hogy bármikor - morgom orrom alatt vállat vonva. - Az biztos, hogy egyszerűbb, mint pingálni - értek egyet azzal, hogy máskor is ezt kapja. Nem tudom, lehet egy lavinát indítottam el, de ezen már ne múljon a másik boldogsága. Legalább elfoglalja magát valamivel.
- Megköszönném, ha elkísérnél a körletemhez - bólintok aprót, majd indulok arra, amerre mutatja. Az út egészen rövidnek tűnik úgy, hogy végig beszélgetjük, néha még kisebb nevetést is megengedek magamnak, mert Teddy biztosan másik bolygóról jött. Megköszönve hagyom ott, majd sétálok fel a szobába, ahol már mindenki alszik: pár perc múlva már én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- De ez végül is jó, nem? - felpillantva a teájából elmosolyodik. - Úgy értem, keveset látod apukádat, de mégis van bennetek egy csomó közös, van mit csinálnotok, hasonlítotok. Nagyon sok olyan gyerek van, aki együtt él a szüleivel, de tulajdonképpen simán letagadhatnák egymást - mint például Nate, akivel sohasem foglalkozott sem az anyukája, sem az apukája. Ott voltak neki, megtehették volna, de nem tették és szörnyet teremtettek, mely darabokra törte Layla biztosnak hit világát. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Lafinak ettől most jó, hiszen alig látja Mihaelt, ezen pedig nem tud változtatni, de legalább mikor együtt vannak, azok a percek boldogok.
- Hááát, nem szeretném, ha bajod esne - elhúzza száját, nem is realizálva, amit mond. Mert hát lehetne ezt flörtölésnek is hinni, a vörös azonban olyan ártatlan tekintettel, aggódón közli mindezt, hogy süt belőle, tényleg csak egy másik ember testi épsége aggasztja. De talán egy picit Lafayette-é is... Ám gondolatai félbe szakadnak, amikor a karót nyelt és a vámpír egy mondatba kerül. Pár pillanat erejéig csak néznek egymásra, amikor kitör belőle a nevetés és leszállva a pultról odasétál az asztalhoz, hogy leüljön a levitással szemben. - Nem szoktam másnak rosszat kívánni, de határozottan találkoznia kéne annak a nőnek egy vámpírral - mosolyogva bólogat és elvesz egy kis ropogtatnivalót. Ha már egyszer itt árválkodik közöttük...
Csak hallgatja a másikat és láthatóan egyre inkább zavarba jön, egy kissé el is pirul. Figyelmét egészen kezdi lekötni a sós és a teája: nem szeret a középpontban lenni. A fellépéseken persze igen, de az mindössze pár perc az életéből, ő sokkal jobban szeret másokkal jóba lenni. Ezért is nem mesél sikereiről, mert aztán mások féltékenyek, rosszindulatúak és bántják. Lafayette nem tűnik olyannak, mint aki bántaná. - Erről bizony! Ha ez a bizonyos gonosz levitás időben feltakarított volna, már a pályán szenvedhetnék ahelyett, hogy meleg teát iszogatom, mogyorót csipegetek és jól érzem magam - próbálja vádlón előadni kisebb beszédét, ám sugárzó arca, élénk, vidám tekintete egyszerűen ellehetetlenítik, hogy komolyan lehessen venni. Ezen persze az sem segít, hogy a végén elmosolyodik.
- Szerintem ez nem olyan furcsa végül is - arca komollyá változik, egy hajtincset füle mögé tűr, mert érzi, hogy ki akarja fejteni a gondolatait, csak nehéz belekezdenie és nem akarja megbántani a másikat vagy feltépni a sebeit. - Michelle nevelt fel, sokkal inkább ő az anyukád, mint Roxanne. Vele töltötted az életed legmeghatározóbb éveit, általa tanultál meg kötődni másokhoz, őt láttad mintaként. Ezért szerintem logikus, hogy inkább felé húz a szíved, vagy őt látod inkább anyukádnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy ő is vívódik, hiszen gyermekeként szeret, de mégsem vagy a vér szerinti gyereke. Nagyon bonyolult szituáció, de a lényeg, hogy rá mindig számíthatsz - megvonja vállát, amolyan végszóként, végül pedig elmosolyodik. Az ember szülei jöhetnek bárhonnan, ha igazán és jól szeretik csemetéjüket, mindez nem számít, jelentéktelen semmiség. Az aranyvérű családok gyermekei szenvednek, pedig ha valahol, hát azokban a körökben aztán dívik az összetartás, a hovatartozás - csak éppenséggel a hatalmas vértisztasági harcokban megfeledkeznek embernek maradni és boldogtalanul élik le az egész életüket. Lafayette-nek legalább ebben nem kell szenvednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Furcsa érzések kerítik hatalmába, ahogy hosszú idő óta először lépi át az épület belső tereit a külsőtől elválasztó nagy, kétszárnyú, tölgyfából készült ajtó küszöbét. Képletesen, mert ebben az iskolában nem léteznek küszöbök. Legalábbis akkor, amikor ő idejárt még nem voltak. Ahogy pedig útja viszi előre, egyenesen az igazgatói szoba irányába, még mindig nem lát egyet se. Ha egyszer eleven gyerek vagy a Bagolykőben, teljen el bármennyi év is, legyen az igazgató bárki is, pontosan tudod, hogy hova kell menned. Ő pedig tudja. A kis hercegfi volt, hogy több időt töltött ott, mint tanóráin. Nem rossz volt, és még csak véletlenül sem akart rosszat, egyszerűen csak eleven volt.
Most azonban, hogy társadalmi helyzete óráról órára változik, meg kell látogatnia az intézmény igazgatóját, el kell mesélnie ezeket a változásokat, engedélyt kell kérnie számos alkalomra, amikor egy egy diákja nem lesz jelen, nem látogat órákat, vagy éppen nem tér vissza a lakrészébe. Ezekről az alkalmakról az év folyamán beszélniük kell, és különös körültekintéssel kell lennie arra, hogy a nevezett tanuló a varázsvilágban ugyan nagykorúnak számít, tankötelezettségének még nem tett eleget, hiszen a negyedik évfolyamba jár, alapképesítéssel nem rendelkezik. Vagyis, abban az esetben, ha a megengedettnél többet hiányzik vagy osztályozó vizsgákra, vagy évismétlésre kötelezik. Ez attól is függ, hogy mekkora a hiányzás mértéke.
És mégis, megadják az engedélyt arra, hogy a lány szabadon kijárhasson, távol legyen, és igény esetén, ha úgy alakul, a magántanulói státuszba való átkérése előtt sincs akadály. Ez utóbbit nem szeretnék még, ebben egészen biztos. Nem akarnak olyan körülményt, vagyis gyermeket, mely miatt Cassandrának távol kell lennie az intézménytől huzamosabb ideig. Egyelőre csak az esküvőre kell készülniük, majd közös otthonukba kell beköltözniük, eztán az újdonsült hercegnének csak a protokolláris eseményeken való megjelenésekkel kell foglalkoznia, és persze a tanulással, szigorúan. Még bő harminc perce van addig, míg a lánnyal a megbeszéltek szerint a csarnokban találkoznak, így addig sétálgat, a pontállást nézi, és sárga szíve büszkén dobban. Szoros a verseny, de még nyerhetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem különösebben érdekli, miként áll volt háza. Annyi ott manapság a gond, hogy néha már inkább vallaná magát rellonosnak, vagy levitásnak, hogy az még neki is szégyenletes. Navinésnek soha. Ugyan, kérem. Az nem az ő köre. Egyetlen Erdődy sem járt soha közéjük. Le ugyan nem nézi őket, de nincs köze hozzájuk és örül, hogy ez így van, volt és lesz is mindig. Nem kizárt, hogy Nim lett volna az első, de megúszták, hogy ez kiderüljön, hiszen öccse kviblinek született. Mostanság az Atlanti-óceánt járja. New York és London közt viszi az utasokat hatalmas hajóján. Egyszer elmenne vele megint, hogy újra láthassa azt a sok vizet. Olyankor inkább érzi magát sellőnek, mint hidromágusnak, amikor ekkora víz közelében lehet. Futólag pillant a pontjelzőre. - Jellemző... - fintorodik el látványosan és elfordítja fejét, látva milyen szörnyen állnak a főnixek. Szégyenletes, hogy mivé válik a ház, ha olyanok kezében van, akiknek fontosabbak az apró-cseprő magánügyeik, mint a diákjaik. Azt suttogják a falak, hogy a Házvezető annak idején egy párt alkotott a helyettesével, aki megölte magát. Mindennek oka van. Hella úgy véli lehet ő is inkább menekült volna el a halálba. Aztán most itt ez a másik férfi. Magas vörös hobó. Róla meg egyenesen süt, hogy egy követ fúj Rudolffal. - Micsoda bagázs...Döbbenet - lép tovább a nemesekre jellemző tartással és kifinomultan elegáns mozdulattal Hella, amikor is nekikoccan valakinek. - Oh, elnézést - szólal meg, ám ahogy feltekint, rájön azonnal, hogy ismerősbe botlott - Kornél herceg! Szavamra! Minő kellemes meglepetés és öröm! - hajtja meg fejét a nemes előtt illendően. Elvégre rangban és rendben is fölötte áll az ifjú. - Mi járatban van szerény intézményünkben? - érdeklődik udvariasan, de valóban kíváncsi is, hogy mindek köszönhetik a nemes látogatását. Mivel az Erdődy család csak grófi rangban van, s így ő csupán grófnő, nem tegezi a nála fiatalabb férfit. Manapság ugyan már csak a számukra rendezett bálokon találkoznak a nemesek, mégis meg kell adni, amit követel az etikett. Hella a maga részéről sosem szerette igazán az ilyen rendezvényeket, ám tökéletes jólneveltségének hála, mindet tisztességgel végig szenvedte. Egy ilyen bálon mutatták be őket egymásnak. Kellemes társaságnak bizonyult a Herceg, így most is őszinte örömmel látja viszont a mindig kimért és arisztokratikus professzornő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Először kitaláltuk, hogy délben találkozunk, de legyünk őszintén, ki az az őrült, aki a bejárati csarnokban akar várakozni délben. Ott délben egy valami van. Tömeg. Hömpölygő tömeg. Az emberek mind egyszerre akarnak benyomulni, hogy nehogy az legyen, hogy egy kanállal kevesebb leves jut, vagy éppen nem jut a nője mellett hely, vagy a pasiját akarja csekkolni, és még ezer ok. A lényeg, hogy a gyors időpontegyeztetés során megállapítottuk, hogy a dél bődületes szamárság. Legyen kettő. Az már a kaja kómán túli időpont, és ezen a napon délután egyikünknek sincs órája. A kettő jó lesz. Meg a csarnok is. Az egyikünk toronyban lakik, a másik meg pincében, de én hazamegyek, szóval nekem jobb az, ha itt ejtjük meg a találkát, mert akkor nem kell kitérőt tennem még a Levita felé is, vagy neki a Rellon felé, és ez után a hét után őszinte leszek, csak aludni szeretnék. Nyilván, ez azt jelenti, hogy hazaérek, és a legkevésbé sem leszek fáradt, ahogy az lenni szokott. Eldőlök az ágyon, kipattannak a szemeim, bámulom egy ideig a hibátlan plafont, és vége. Legalább éjfélig nem fogok tudni aludni, amit megbosszul a szervezetem, felborul a bioritmusom, és hirtelen hétfő lesz. Alig várom. Hazudtam.
- Hejhó!
Édes mosollyal intek oda a felém közeledő Saint-Venantnak, és el is felejtem, hogy az előbb min bosszankodtam, különben is, áthívom majd Móricot, és nem lesz itt probléma. De azért még reménykedem benne, hogy hazaérve alhatok egyet.
- Egy kicsit nehéz lesz, de mindent összegyűjtöttem. A mágia elméleténél kettőbe szedtem az elméletet és a gyakorlatot. A vizsga nem egyszerű, de bejelölgettem azokat a részeket, amikre Várffy szeret rámenni. A gyógynövénytan tankönyvemet lemásoltam neked, így az teljesen a tiéd, én szétszedtem a könyvet és újrafűztem, így az anyag mellett van az órai jegyzet is. Szerintem a kettő együtt a leghasznosabb. Vannak még üres oldalak, de megbűvöltem, így ha én jegyzetelek, az ott is meg fog jelenni, és fordítva.
Ezt a jócskán vaskossá vált könyvet is átnyújtom neki, hogy érezze a törődést, mert hát tényleg nem könnyű, de büszke vagyok rá, mert véleményem szerint igen alapos munkát végeztem.
- A Káros szerek hasonló, de ott csak inkább ilyen érdekességeket írtam le, viszont egy-egy oldal jegyzet mindenhez van, az okklu pedig négy füzet külön témakörökre bontva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mi tagadás, kicsit elpofázta az időt Laylával, jobban mondva mindenféle hülyeséggel traktálta szerencsétlen lányt és az istennek sem akarta elengedni, hogy órára menjen. Sokadjára. Édes szívem csak Layla közelében kap szófosást, de azt rendszeresen. A lány nagyjából már minden családi megmozdulásról tud, látta az egész Instagramját, folyamatosan cipeli magával kajálni, újabban egyre többször random felbukkan az edzései végén, hogy még menjenek egy-két kört együtt... Nos, nevezhetjük barááátkozásnak, de naiv, aki ezt az ő részéről elhiszi. Úgy szalad a navinés után, mint egy kiskutya. Valószínűleg a nagyérdemű családja képen röhögné, ha látná, nyilván puszta szeretetből.
Most viszont egy másik nemzeti kincsre fókuszál, ugyanis Borcsa az. Egy hatalmas nemzeti kincs, egy Bagolykő-lexikon, egy életmentő szett! Nem mintha ő nem jegyzetelne és tanulna, de mióta rájött, hogy a Borcsa-féle jegyzetek mekkora értéket képviselnek, úgy döntött, a saját ismereteit ideje egy még jobb és alaposabb tudástárral gazdagítani a jó eredmények érdekében. Szeret tanulni és ismeretekkel gyarapodni. Ja, tudom, beteg dolog, én sem értem őt, nem hiába Saint-Venant feketebárány.
Nagyjából Borcsa után két-három perccel fut be szó szerint a képbe, és fékez le előtte egy teátrális szusszanással.
- Hey! Sorry a késésért, elnéztem az időt. - A két füléhez ragasztott szájszéle szerint abszolút nem sajnálja a dolgot. Nagyjából akkor kezd ez a görbület lejjebb csúszni, majd inkább O alakot felvenni, mikor szembesül a lány által cipelt könyv/jegyzethalommal.
- Szent szalamandra, ezt árulhatnád, te lány! Biztos lenne vevőd rá és megcsókolnák a lábad nyomát. Én is azt tenném, ha nem lenne ez a kezemben. - Jó rohadt nehéz egy könyvjegyzet ez, de senki nem tudná elvitatni, mennyire professzionálisan összerakott termék minden egyes darab belőle. Szerencsére nem zseléből vannak a kezei és még bőven elbírja, míg felmegy vele a toronyba, hogy ledobja az ágyára őket. Majd ráér rendet rakni este, mikor bedőlne a párnájára, de útban lesznek a kötegek.
- Na és mivel jövök neked ezért? - Ráhunyorog csak úgy, egy baráti mosollyal a szája szélén. Borcsa azon kevés rellonos egyike, akiket őszintén kedvel ezidáig, mert nincsenek agyfasz dolgai külső szemmel nézve. Mondta ő Laylának, a lányokkal kevesebb a gond, mint a sok sittes kinézetű rellonos sráccal. És még ne ítélj külsőre, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Na és hogy hívják az időt?
Mert én ismerem ám ezt a vigyort, és gyerekek, higgyétek el, hogy nagyon jó szimatom van a szerelemhez. Mondhatjuk úgy is, hogy a véremben van, de nem szabad nagyképűnek lennem, különben is, a közelében nem vagyok a nagynénémnek, én csak a rózsaszín aurát ismerem fel, ami a szerelmes embereket körülveszi. A nagynéném ettől több, néha riasztóan is. Például azt mondta, hogy Móriccal mi ideális pár vagyunk, ami egyenlő azzal, hogy valami nagyon nagy gond van velünk, mert ő aranyvérűeket házasít össze, ami azt jelenti, hogy amit ő normálisnak lát, az nem az. Szerintem Móric is érezte, hogy ott baj van, mert utána csomó dolgunkat máshogy csináltuk, nehogy már ideális pár legyünk.
- Igen, ha kellene a pénz, akkor biztosan, de már így is kapok az Edictum miatt is részösztöndíjat, és olyan furcsa lenne elkérni azoktól, akik nem állnak olyan jól anyagilag, mint én. Nekem pedig ez kikapcsolódás.
Viszont az olyanokkal, akik hasonlítanak rám, hogy Lafi Saint-Venant mindenképpen hasonlított rám, szívesen megosztottam, mindenféle hátsó szándék nélkül, pusztán örömből, hogy az én örömöm az övé is legyen. A kérdésére mosolyogva meg is ingattam a fejem, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy valamit mégiscsak megtehetne.
- Az évi kötelező összejöveteleken, ha táncolni kell, táncolj velem. Nem szeretnék senkit sem, akit rám erőszakolnak egy esetleges házasság reményében. Viszont te nem akarsz tőlem semmit, én meg tőled nem, így ez azt jelentheti, hogy ha fel is merül a gondolat, akkor sem fog sosem megvalósulni. Mit szólsz?
Ez egy tökéletes ajánlat véleményem szerint, de persze lehet, hogy van, aki már korábban gondolt erre, és lecsapta a kezemről az álparti lehetőségét, de szeretném hinni, hogy ilyen megabrilliáns szuperagy csak én lehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Well I don't kiss and tell... yet. - Na neem, nem fogja magát ilyen hamar lábon lőni! Bár amúgy az edictumosok mindig mindent tudnak. Van esély rá, hogy ő és Layla is már rég a látóterükbe kerültek, de ha eddig nem, ezután lehet. Végül is Borcsa alapos...
Mint ahogy most is. Végül csak kigondolja, mi a legjobb honorárium ezért a kincsért, és meg kell hagyni, Lafayette-ünk szemei jó nagyra tágulnak tőle.
- Én nagyon szívesen... de nem tudok táncolni. Szóval előtte meg kellene taníts. Te, vagy... Mindegy, mindegy, szóval ja, meg kell tanulnom táncolni, de király, áll az alku. - Layla is megtaníthatná, ó, de még mennyire!
- Amúgy nem hinném, hogy összeboronálnak velem. Ne felejtsd el, mi egy lecsúszott ága vagyunk a Saint-Venant-oknak. A nagybátyámék, Ethanék, na ők jó fogásnak számítanak, de mi... A nagynénéd őrült lenne minket akár összegondolni is. - Hallotta a szóbeszédet Borcsa nagynénjéről, a híres Andrássy-kerítőnőről. Nincs házasság, ami zátonyra futott volna az ő keze alatt. Ez egyszerre rémisztő és elképesztő teljesítmény egyetlen nő részéről.
- Na jó, oké, nem tartalak fel, menj csak, és köszi a jegyzeteket! Azért majd szólj, ha ráérsz táncoktatást vállalni, mert tényleg befürdünk, ha a nulla tudásommal parkettre viszlek. - Akár lehet egy ígéret is, vagy felhívás egy jövőbeli oktatásra, miért is ne? Mindenesetre nem tartja fel tovább Borcsát, hanem a zsákmányával együtt gyors léptekkel felcaplat a Levitába, hogy még a délutáni programjai előtt tehermentesüljön. Valószínűleg ugyanígy a lány sem fog gyökeret verni a bejárati csarnokban, hanem megy a dolgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lelki szemeim előtt felvillan a nyújtódeszka és a nyújtófa klasszikus ábrázolása. Parányit felkúszik a vérnyomásom, amikor egyik fiókban sem sikerül rájuk lelnem. Pedig igazán alapvető eszközök lennének ezek egy magyar konyhában... De talán az itteni manóknak nincs rá szükségük, mert ügyesen megoldják a sajátos bűbájaikkal. A diákok közül pedig akadhatnak kleptomániásak. A nyújtófa tökéletes eszköz arra, hogy agyonüssünk vele valakit. A deszkából még pajzs is lehet. Szerintem biztosan konfliktuskezelésre használják a sértődött felek. Legalábbis, amíg Karola ki nem szúrja őket helyettem is a távolból, addig szentül ez a meggyőződés élt bennem.
Kiraktam magunk elé a pultra, győzelmi trófeaként. Bárcsak a pizza lenne még előttünk, de ha ebben a tempóban haladunk, nem leszünk kész egyhamar. Mégis, Karolának jó indoka van arra, hogy most meghallgassák. Serényen a konyhaszekrény felé iramodok, hogy lekapjak egy filter erdei gyümölcsteát, s egy pálcaintéssel vizet forralok. Közben többször fordulok a lány felé, hiszen a füleim szabadok, a kezeimmel pedig egy tálcára helyezek neki cukrot, édesítőszert, mézet, amit szeretne mellé... Egy nagy, szívecskés-macis bögrét választok neki, magamnak pedig egy egyszerű kéket, hogy ne csak ő kortyolgasson valamit a beszélgetés közben. Még várni kell ahhoz, hogy iható hőmérsékletű legyen a tea, egyelőre ázik a filter, de óvatosan Karola mellé rakom a bögréjét, sajátomat pedig hőbiztos fogással szorongatom magam előtt.
- Hát... mindkettőtöknek rossz időszaka van, a tanulás miatt alapból... - szögezem le az elején, mint a konfliktusok eredőjét. - Lilla, hm... Hirtelen nem ugrik be, hogy ő ki lehet. Nézd, ilyenkor mindig több szeretetre van szükségünk, mint amit a másik nyújtani tud, hiszen neki is nagyon nehéz egyensúlyozni a magánélet és az iskolai teendők között. Érthető, ha féltékenynek tart, de mit vágott hozzád, ha nem túl udvariatlanság megkérdeznem? - lehet, hogy csak túlreagálja szegény Karola, szerintem hajlamos nagyon komolyan venni dolgokat. Mégis, hogyan mondhatnám ezt el neki finoman anélkül, hogy megsértsem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kering egy pletyka arról, hogy van egy sárkány tetoválás a seggemen. Feszegetem és repül. Van abban valami, ha az ember seggéről szuperlatívuszokban beszélnek és nem is tudok érte hibáztatni senkit. Ha már teszik, az enyémről tegyék, van is miért. A legtöbbet meg sem hallom, szintemen alul esnek, ezért tökéletesen szarok rájuk, de a sárkány kivételes helyzetben van. Elgondolkodtatott a kis dög.
A rúnákhoz kapott feladatomat leadom, mint a jó kisdiák, csak után nem a kúriába indulok, hanem megvárom Júliát a csarnokban. Kapkodhatja a lábait.
Ez, ami kettőnk között van, éppen az, amire szükségem van. Nem ismerem, meg sem akarom ismerni, és ez fordítva is így van. Néha megadjuk egymásnak amire vágyunk, hajkurásszuk a buja élvezeteket, de ha ez ritkábban jön össze, nem mászunk egymás nyakára, és vonjuk kérdőre a másikat. Leiláról is tud, szerintem a többiről is. Nincs túlgondolva. Nem tartozunk egymás felé semmivel, és a ribanc kis természete úgy simul hozzám, ahogyan a teste miután kielégítem. Amolyan barát felé, legalábbis elviselem, ezért is vagyok hajlandó várni rá. Voltam akkora hülye, hogy elszóltam magam a tetoválásról, ő meg jönne.
- Gratulálok, nem kapkodtad el - pofátlan vigyorgok rá, aztán zsebembe mélyesztem a kezem. - Elnézem, mert ma is dögös vagy bébi - mérem végig azzal a lendülettel ismét, tetőtől talpig. Úgy egy pillanat alatt, mert aztán az ajtó felé lépek.
- Dehopponálhatunk vagy vonatoznál? - Júliára emelem a szemöldökömet, azt hiszem a választ már előre tudom. A kérdéssel megspórolok magamnak egy kört és nem hallgatom a hisztit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Wintercone
| sárkányok és egyéb feneketlenségek | ruha
Nincs kép. Standard, hétköznapi tiniviselet. Senki se nézi őt benne disney hercegek szeretőjének. Csak egy egyszerű ruha.
Mondom, nincs kép, csak egy egyszerű ruha.
DE NINCS KÉP, HÁT MONDOM, HOGY NINCS KÉP!
Vágod, hogy ezzel most elnyaszol pár percet az életedből amit soha nem kapsz vissza? Néha hallgatni kéne a kiírásokra. Menj olvasni a hszt. Ott van róla leírás.  |
______________________________________________________

Wintert követi csak úgy poénból életem egyik legjobb döntése volt. Szeretem az ilyen srácokat. Tudják a helyüket és azt is, hogy az nincsen közvetlen mellettem, mégis azért ha senki se látja lehet rajtam vagy alattam. Bár egyre kevésbé figyelek a látszatra. Ahogy a por lassan kitölti a napjaimat, már nem mindig foglalkozom azzal, hogy úgy viselkedjek ahogy kell vagy úgy öltözködjek. Az utóbbiban ugyan akadályoz, hogy a legtöbb ruhám a jókislány felszerelés tökéletes mintapéldánya de azért el-elszórva akadnak itt rendesebb ruhák is. Mint mondjuk a mai. Fekete farmer, bakancs, garbó. Nem gondoltam túl, de a testhez simuló farmerben legalább jó a seggem.
- Elnézést, ha megvárattam őfelségét - ahogy leérek a lépcsőn még egy apró pukedlit is kap. Amikor Winter elmondta mire készül, tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Mert olyan nincs, hogy én ne lássam ezt az egészet. A seggét tudom milyen, de sárkány még sohasem volt rajta. Én akarok lenni az első aki látja azt is. Meg tolja fel az internetre a dugiban készített képet.
- Igen? És még nem is láttál hátulról - lépek oda hozzá és bújok is egyből oda a vállához mint valami cica. Csak néhány pillanatig természetesen, játékból mielőtt elhúzódnék.
- A vonat túl lassú. Én pedig alig várom, hogy láthassam a fájdalomtól eltorzult arcod - vigyorodom el gonoszul. Azért fenékre tuti fájhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kornél az a fajta ember, aki mindenben képes meglátni a jót, egyszerű, gyermeki lélek, és talán egy kicsit együgyünek is hat, pedig nem az. Sokat olvasott, tanult fiatalember, aki számos gátlással él, melyek oka nem csak a harmadik neve, ahogy azt sokan már sejthetik. Ipkovich Kornél, ez a szép szál fiatalember, bizony számos olyan hátránnyal küzd, melyről még az őt ismerőknek sincs fogalma. Talán egyről, egy embernek, tulajdon fivérének, aki bizony, mint korban hozzá talán valamivel közelebb álló férfi családtag, tanácsosa lehetett. Habár, tegyük hozzá, a finom frusztráció fennállása arra enged következtetni, hogy eme fiatal férfiú nem kapta meg azt a megnyugtató választ, melyet oly nagyon remélt. Ezen azonban ebben a pillanatban esélye sincs merengeni, hiszen néhány drágakő éppen akkor pottyan a másik három házhoz, ami nem örvendezteti meg annyira, ám belegondolni sincs ideje, mert következő pillanatban úgy szólítják meg, ahogy ebben a kastélyban még soha, ő pedig kisfiús zavarral és pírrel az arcán fordul a hang tulajdonosának irányába.
- Grófnő. - Szelíden biccent a hölgy felé, hogy aztán ne csak arccal, de testtel is felé forduljon. A hétköznapokban nem sokan tudják, hogy hercegi rangja van, nem kérkedik, de nem is tagadja, egyszerűen csak nem tartja kiemelten fontosnak, hogy másként kezeljék. Mint minden Ipkovich gyermek, ő maga is megtanulta, hogy igen is különleges, hogy a címe is az, és ennek megfelelően kell viselkednie. Betölt egy státuszt egy nemes és nagy múlttal rendelkező családban, ami azt jelenti, hogy azzal, ha nem viseltetik tisztelettel, egész családjára, felmenőire, őseire, testvéreire, unokaöccseire és húgaira hoz szégyent. Így hát, Kornél tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki is ő, és sem a túlzott arrogancia, sem a kispolgári tagadás irányába nem indul el. Azonban, ahogy azt már jeleztem, hétköznapjaiban nem szokása többként hivatkozni magára, mint csak Kornél.
- Az igazgató úrnál voltam. A menyasszonyom az intézményük bentlakó tanulója, így hivatalosan is eljöttem bemutatkozni, és megkérni őt, hogy amikor csak szükséges, engedje el, hogy az esküvői előkészületek és társasági események alkalmával már oldalamon lehessen. Ön is tudja, hogy a hölgyeknek sok idő kell az előkészületekre, nem szeretném, ha ne lenne fesztelen ezeken az estéken. - Való igaz, a sok cicoma, kence, és minden, amit ilyenkor az hölgyek magukra kennek, és amivel előkészülnek az estékre, hogy ezt követően a hajnali fényben is tündököljenek még, időigényes vállalkozásnak bizonyul. Kornél pedig, egyáltalán nem is kérdőjelezi meg a fontosságát ennek, hiszen jó emlékei vannak egy-egy bálról, melyet áttáncolt a virágszál kisasszonyokkal, akik akkor, amikor ő már alig volt ébren, tündököltek. - Ön itt oktat, ha jól értem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mindenki láthatta rajta a megkönnyebbülést. Nem volt már olyan fáradt, nem hajszolta a munkát, és társai legnagyobb örömére nem happolt be minden aktát már azelőtt, hogy letették volna valaki más asztalára. Megnyugodott, és nem kellett már a munka, hogy elterelje a gondolatait, mert volt végre valaki, aki megtette helyette.
A pénteket kivette. Talán egy éve volt utoljára, hogy szabadnapot kért, így kissé bizsergett is a bőre, ahogy felfelé kaptatott a kastélyhoz. Játékos mosollyal gondolt a legutóbbi találkozóra Reinával. Lassan haladtak, de annál magabiztosabban. Egyre közelebb érezte magát a nőhöz, és éppen ezért is érezte, hogy ideje megosztani örömét Lédával. A húga már biztosan sejtett valamit, okos gyerek volt, remek nyomozó. Ha ennél is tovább titkolta volna, magától is megfejtené. Ezt pedig jobb volt megelőzni.
Téli kabátja bő zsebébe fúrta ujjait, ahogy fellépett a lépcsőkön. Nem volt egyenruhában, jelenleg csak egy bátyó volt, semmi több. Egyedül testtartása árulkodhatott a szigorú mindennapokról, amelyeket az őrsön él meg. Még arca is kisimult volt. Legalábbis az első pár percben. Azonban ahogy tekintetével végigpásztázta húga után a bejárati csarnokot, ismerős hajzuhatagra lett figyelmes. A nőt körbevették a nála fiatalabbnak tűnő diákok, és csillogó szemekkel néztek rá.
- Reina? - lépett közelebb Zalán, és összeszűkítette szemeit. Nem értette. Vagyis nem akarta érteni. A nő testén végigsimult a zöld szegélyes talár. Esélye se volt azt hinni, hogy csak látogatóban van ott, mint ő. Mégis, meghagyta az esélyt a nőnek. - Te mit keresel itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fiatal kora ellenére a Hercegnek nem szállt fejébe a rangja. Udavariasságán látszik a kiváló neveltetést, de valamiképp a szerénység is, ami egy nemes legbecsesebb ismérve. Sajnálatos módon ez Hella esetében látszatra nem így van, sőt pont ellenkezőleg. Gőgösnek és beképzeltnek tűnhet hűvös magatartása miatt, bár a remek neveltetésnek ő maga sincs híján. Ezért hát figyelmesen hallgatja végig Kornél herceg szavait. Ennek dacára néhány apró fintor csak átfut hűvös arcán, a "menyasszony" és az "esküvő" kifejezéseket hallva. - Nos ez rendkívül figyelemreméltó gesztus Öntől. Az Igazgató úr minden bizonnyal méltányolta, ahogy a kedves arajelöltje is nem különben - bólint visszafogottan, mert a szó szoros értelmében kirázza a hideg, ha arra gondol, hogy annak idején majdnem őt is elvette egy aranyvérű kurafi. Természetesen a Hercegről nem ezt gondolja! Félreértés ne essék, azonban a puszta tény, hogy "Házasodni kell az ő köreikben!" azonnal kiváltja belőle ezeket a heves ellenézéseket. Eleme is nagyot csobban képletesen szólva, még ennyi évvel az után is, hogy megtagadta saját frigyét. Mást vett el az, akit neki kiszemeltek. - Szegény asszony...Vajon őt is megpróbálta idő előtt felpróbálni? - kalandoznak el gondolatai, amiket gyorsan visszaterel a fiatal nemes kérdése a realitás mezejére. - Így van - biccent elegánsan - Gemmológiát oktatok és próbálom kinevelni a következő nemzedékét ennek a csodás tudománynak - nyilatkozik udvarias kifinomultsággal arról, hogy olykor legszívesebben belepofozná néhány renitens nebulóba a tudást, de ugyebár meg van kötve a keze. Igazán nem híve az erőszaknak, de néha megesik, hogy a szigor és a fenyítés a leghasznosabb. Ahol meg már az sem...Az meg veszett ügy, ami mögé nem áll be és ezzel le is zárta a témát. - A kedves családja egészsége, hogy szolgál? Oly régen jártam már estélyen, hogy azt hiszem egészen elvadultam - cseveg azon a módon, ahogyan egymással csak a nemesi származásúak tudnak. Ezt nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs meg valakiben. Hella direkt kiművelte a benne lakozót, hogy még ijesztőbb lehessen az ellenkező nemmel szemben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kedves mosoly kúszik arcára a gondolattól, hogy Cassy értékeli a gesztust. Reméli, hogy valóban így lesz, hogy nem érzi majd túlontúl tolakodónak tettét, és ahelyett, hogy kellemetlensége okán fordulna egyet gyomra, inkább azért teszi, mert a boldogság mozgatta meg kissé. Amikor gyermekkorban volt, hallott meséket a szerelemről, arról, hogy olyankor, mikor az ember nagyon mély érzelmekkel szeret egy embert, akkor pillangók nőnek a hasába. Emlékszik rá, ahogy a nagy, aranykeretes tükör előtt állt, száját nagyra tátotta, édesanyjára gondolt, és várta, hogy a pocakjában született pillangók megérezve a friss levegőt, kiszálljanak belőle. Nem azért, hogy elveszítse az érzést, hanem, mert nagyon szerette volna látni, milyenek is. Úgy képzelte, hogy édesanyja pillangói kékek, bársonyos mélykékek, ezüstös csillanással. Persze ez csak képletes, de gyermekként a varázslat, ha benne is él az ember, varázslatos.
Cassandrához lilát képzel, bronzos barnát. A lila mély, mint az éji égboltot követő hajnali rózsaszín feletti sötét sáv. Titokzatos, bűvöletes lila, olyan, mint a leány, akit nem ismer, de aki iránt már most ragaszkodást érez, szeretetet, vonzódást, vágyat. Tudni és érteni akarja őt. Tudni, érteni, érezni. Még hosszú út áll előttük, de Kornél tudja, hogy olyan párra leltek neki, akivel a házassága sírig tartó boldogság lesz. Megfogalmazni az okát nem tudja, ez egy nagyon különleges érzés, melyet gyermekként is érzett, és mellette is érez. Ez a biztonság.
- Reményeim szerint igen, tisztelem az egyenességet, és úgy vélem, hogy az iskola vezetésével is illendő megosztanom a tényt, hogy az életünkben változások állnak majd be. - Jelenleg erre a részre még nem tértek ki egymás között, de mindenképpen fontosnak tartja, hogy ma, később, amikor már együtt lesznek, megvitassák a közeljövőre vonatkozó terveiket. Házasságukat követően, mint a legtöbb pár, házat kapnak a két család közös ajándékaként, el kell dönteniük, hogy hol kívánnak élni. Bogolyfalva lenne a legcélszerűbb, hiszen Cassandrát az oktatási intézménye, míg Kornélt szeretett munkája köti ide.
- Ugyan. Véleményem szerint a tanított viselkedés olyan, mint a seprűlovaglás, vagy a biciklizés, nem lehet elfelejteni. - Ő maga rég nem ült már seprűn, hosszú lábai okán nem olyan kényelmes a számára, így másként oldja meg közlekedését, és a seprűt csak akkor választja, ha más lehetősége nincs. - A szüleim, testvéreim, házastársaik és gyermekeik is kiválóan vannak, habár, ha ide tekintek, úgy látom, unokaöcsém, Misi éppen vétett valamit. - Hiszen a Levita éppen tíz pontot veszített, alig egy perccel korábban. - Remélem, hasonló jókról számolhat be Ön is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látszik a nemes ifjún, hogy örömét leli ebben az egész házasulási hajcihőben és a boldogság úgy jár a nyomában, mit a saját árnyéka. Hella még azt is meg meri magában kockáztatni, hogy talán szerelmes is abba a lányba, akit a család neki kiválasztott. Elhúzza száját még a gondolatra is, mert számára ez inkább gyötrelem. Szerelem. A kamaszok magyarázata hormonjaik túltengésére, míg az idősebbek ezzel igyekeznek cáfolni hormonjaik csökkenésének tényét. Irritálo ez is, az is egyformán. Valamiért minden alkalommal, amikor olyan emberrel találkozik, aki épp valamelyik fenti önáltatást végzi, össze szorul a gyomra. Nem irigységből! Merlin a tanúja ő kívánja legkevésbé a házasság szentségét vagy a szerelem rózsaszín szemüvegét felvenni. Egyszerűen csak kirázza tőle a hideg és kész. Ennek ellenére, jó neveltetése okán és, hogy ne hozzon szégyent családjára, annál is jobban, mint eddig tette, erről mélyen hallgat. Néha ül csak ki arcára a nem tetszés. - Igen ezek valóban nagy változásokat hozó idők leszenek - biccent visszafogott egyetértéssel, de nem tesz hozzá egyebet, nehogy végig kelljen hallgatnia bármiféle giccses litániát a családteremtés nemes hagyományáról, mely az arany vér megóvásának célját szolgálja. - Úgy vélem a környezet, melyben élünk könnyen tudja ezeket alakítani. Ha évekig nem ül seprűn, elsőre kilencvenkilenc százalék, hogy vagy be sem tudja indítani, vagy lezuhan róla - fejti ki véleményét a tárgykörben, melyben igen komolytapasztalatokkal rendelkezik. Már nem a seprűs részben, hanem a környezeti tényezők személyiségformáló erejének tekintetében. Nem egy ízben volt alkalma elszokni az aranyvér elvárta kiművelt jómodortól. - Igen, köszönöm kérdését. Szüleim nagyszerű egészségnek örvendenek és öcsém is azt írta legutóbbi levelében, hogy bár az Indiába tett útja kifárasztotta, jól érzi magát - mosolyodik el alig láthatóan, s ekkor szólal meg a csengő, mely jelzi az óra végét. Szinte ugyanekkor tódul ki rengeteg diák a termekből, s a zaj az ezerszeresére növekszik körülöttük. Hella eleme megpezsdül ereiben. A víz érzi azt a sok energiát, mely felbuzgott környezetében. Körbe pillant akvamarin színű szemeivel. Rideg pillantása jó pár nebulót int szó nélkül csendre. Kemény és szigorú megjelenése tiszteletet parancsoló. Azonban azt még nem tudta elérni, hogy a nebulók áthangolódjanak az ő gemmológiájára. Ezért is tervez könnyű vizsgát nekik az idei év végére, hogy megkönnyítse az átállást. Aztán majd jövőre jönnek a teljesen új nézőpontból megközelített oktatási anyagok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fejem emelem fentebb és, felsőbbrendű, féloldalas mosollyal pillantok le rá, ahogy Júlia megérkezik. Kibaszott jó virgácsai vannak ebben a nadrágban, közlöm is, de fasznak nincs erre több ideje. Indulnék, amíg ő édesgetni kezd mint egy kóbor dög. - Még.
Bólintok.
- Mert egy szadista vagy. Ezért lehetsz most itt velem - perverz vigyorom terül el arcomon. A jogsi nálam van. Tiszta is vagyok. Csak el kell képzelnem a szalont, ahol eddig eddig egyszer voltam. De tudod ki a faszom fog újra órákig tartó utazásokba kezdeni, akkor maximum Julis utánam vonatozna kedvére. Szerencséjére nem kell megfosszam magamtól.
- Maradj nyugton! És meg ne próbálj megzavarni - közlöm, nem kérem, majd kezem cirógat a hátsójára, amit ugyan nem láttam még, de legalább jól rámarkolok. Nem zavar meg abban, hogy a célra koncentráljak, így elképzelem a pontot, a szalon előtti újságos bódét. A kussba borult csarnokba fordulva aztán beleejtem magunkat a semmibe, hogy alig pár pillanattal később a zajos utcán anyázzon egy mellettünk elhaladó. Hamar kizökkent, hogy a célhelyre érünk.
- Hasonlóan szép napot! - középső ujjamat fellendítve vigyorgok a tag után, aki legalább ilyen szívéjesen üdvözöl minket Pestseholsén. - Faszfej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hír futótűzként terjedt. Jó, az én saram. Írtam a rellonos srácokkal való közös csoportba, hogy aki szeretne, elköszönhet tőlem, de időpont foglalás szükséges a bejáratnál. Nem gondoltam át. Mert éppen hogy beléptem az ajtón - hivatalosan még diáknak számítok, szóval megtehetem - ezek a barmok megrohamoztak, mintha tényleg nem lenne jobb dolguk. Azt sem tudom miért vannak ennyien a kastélyban, de már mindegy. Mert eljött a napja annak, hogy eltakarodjak az országból és vissza se nézzek. Hogy végre eljussak abba a városba, ahova gyerekkorom óta álmodozok megtenni. Már csak a gondolattól sokkal szélesebb vigyor lesz arcomon, mint az indokolt lenne.
Éppen ezért vigyorogva fogadom a kézfogásokat, a váratlan puszikat és öleléseket, a vállba veregetéseket azoktól, akiktől éppen jön. A bőröndömet és a sporttáskát az ajtón túl hagytam, mert kiábrándító, de tényleg befért minden cuccom ennyibe. A tértágító bűbáj csodákra képes, de a festős és rajzolós cuccaimat nem hagyhatom csak úgy itt, amikor tökéletesen tudok velük dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy az első pár hónap biztosan hatalmas szívás lesz, mire kiismerem magam...
Hangosan röhögök fel, majd fordulok Kende felé.
- Hallod ezt tesó? - vetem át a srác nyakán karomat. - Azt mondja, majd ő vigyáz Csipeszre - meg a nagy lóf- lófüvet. Kende fog vigyázni Csipeszre, és a legjobb helye lesz a dudi mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Őszintén, az utóbbi hónapokban nem figyelt annyira. Nem mintha Marina arról lenne híres, hogy mindenkire és mindenre emlékszik ami csak történik vele, mellette, utána. De most a szokásostól is dekoncentráltabb volt a VAV miatt. Egyszerűen benne volt egy gát az agyában, hogy ha erre most nem figyel, akkor oda az élete. Minden. Éppen ezért fogalma sem volt róla, mi az a nagy gyűlés a bejárati csarnokban.
Könnyed ugrásokkal vetődött a diákság közé, és vékonyságát kihasználva surrant egyre közelebb a figyelem középpontja felé. Mosolyra húzódtak ajkai, amikor megpillantotta kedvenc embereit a tömeg közepén. Ki más lenne ott, mint ők.
- Már megint miben sántikáltok, ami ennyi embert idevonzott? - ingatta meg a fejét vigyorogva. - Csak nem csináljuk meg tényleg a benti nerfbajnokságot? - tippelt izgatottan a lány, és körbepillantott az arcokon.
- Mitől van mindenkinek olyan feje, mintha valaki temetésén lennénk? - vonta össze zavartan a szemöldökét, és egyre jobban elbizonytalanodott. Kendére esett a tekintete. - Kende? - Aztán át Móricra.
- Loki? Mi történik? - kérdezte legjobb barátját egyre kétségbeesetten. Mellkasában a szíve egyre gyorsabban kezdett dobogni. Arcát elöntötte a kellemetlen melegség, mert érezte, hogy valami rossz van készülőben. Ilyen volt, amikor hazaérve nem találta meg a nagyit. Néhányaktól még ugyanolyan sajnálkozó pillantást is kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bezzeg ilyenkor gyorsabban telnek a napok -, aminek Kende egyszerre örül, ugyanakkor nem különösebben adja. Őszintén szólva, fogalma sincs mi van, csak történnek a dolgok, mire odakeveredik, hogy az előcsarnok falát támassza a vállával. Ahogy egyre többen lesznek, úgy jut a társaság közepére - még szép, a dude mellett van. Most még. A keserű szájízt felváltja az őszinte, széles mosolya, amikor visszaemlékezik az illúzióra a barlangban, és Móric szinte azzal fel is röhög mellette. Fasza lesz ez.
- Maximum egy másik életben - szalutál az eltévedt gyerek felé. - A kislány olyan szabadon él majd mellettem, mint sörben a buborék - vigyorog a másikra, mint egy igazán jó keresztapa. Ja, legalább annyira jó, mint prefektusnak és ez sokkal több mindent elmond, mint kellene neki. Szavai után dobja karját Móric vállára. Reméli, hogy a dude is szabad lesz Rómában, mint a buborék. Halkan nevet, már csak attól, hogy látja a vigyort a haverja fején.
Aztán megérkezik a Szösztalicska, akire a nevére pillant oda. Kis boot idő kell, de három pillanattal később lesüti szürkéskék szemét. Bakker.
Móricra sandítva engedi el a másikat, és fülén morzsolva válaszol inkább ő Maenek. - Mondanám, hogy lenne értelme a bajnokságnak, de nincs, mert nyernék - von vállat, közben ujjait mozgatja meg a levegőben. Mielőtt zsebre tenné azokat, lazán megveregeti Móric hátát. A sajnálkozó tekintetekre pillant oda, pislákol rájuk, hogy nincs e mondjuk ennél hasznosabb dolguk, mint az amúgy se könnyű szitun nehezíteni? Aztán hol egyik-hol másik barátjára vezeti tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Még hangosabban röhögök fel, amikor Kende azonnal reflektál Csipeszre. Senki másnál nem lehetne a hörcsögöm. Igazából senki másra nem bíznám rá. Vidáman engedem el a srácot és vetem át karomat Kende vállán, kezem már mozdul, hogy mehessen a woogity, mikor a levegő egy pillanat alatt fagy meg körülöttünk. Kezem esik le Kendéről, a vigyorból csak mosoly lesz, ahogy hallgatom Rint. És ahogy a kérdések csak jönnek. Vérszegény mosolyt eresztek meg barátom válaszára, majd túrok tincseim közé a pillantások kereszttüzében. Mert nincs jobb dolguk. És meglepően gyorsan összerakta mindenki, hogy ezek szerint Rin semmiről nem tud...
- Tényleg a dudi nyerné - meg sem kell próbálnunk. Egy ideig nem is lesz rá alkalmunk. Kendére sandítok, hátha beugrik valami, amivel enyhíthetnék a szitu komolyságán, de most valahogy az ő jelenléte sem segít. Sem gondolkodni, sem kalapáló szívem normális dobogásában. És a legrosszabb, hogy ez már nem az izgalom miatt dobog ennyire, hanem mert ránézek Rin arcára. Levegőm akad bent egy pillanatra, ahogy fürkészem, erősebben markolok tincseimre, majd esnek kezeim magam mellé. Róla pillantok Kendére, megengedek magamnak egy szomorkás mosolyt, majd vissza Rinre.
- Rin - lépek elé lassan, jobb kezem nyúl ki, hogy ujjait fogjam meg gyengéden, miközben elkapom tekintetét. - Emlékszel arra, amikor először találkoztunk? - tartom mosolyomat, egyetlen pillanatra sütöm le tekintetem. - Szeretnék arra a mosolyra és nevetésre emlékezni, amiket két öklendezés között sikerült kipréselned magadból - ujjaimat fűzöm össze övéivel, erősen szorítok rájuk, ahogy még közelebb lépek hozzá. - Elmegyek.