36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. november 21. 17:56 | Link

Lia

- Ugyan, nincs mit, ez a dolgom - mosolyogva bólintottam, végül is, prefektusként segítenem kellett, főleg a kis elsősöket. Az más kérdés, hogy ha nem lettem volna prefektus, akkor is biztosan útbaigazítottam volna a lányt, vagy bárki mást. - Ó, az évnyitón egyébként sem osztanak meg ilyen dolgokat, bár utána az elsősök körbe vannak vezetve, de ne aggódj, megoldjuk, nem fogsz elveszni - mondtam egy mosoly kíséretében, aztátn meg is indultunk a lépcsőn. - Ugye? Én is imádom, azt hiszem, hogy hiányozni is fog, ha elballagok egyszer - hogy az most lesz-e majd az év végén, vagy netán mestertanoncnak még maradok, az jó kérdés, ezen egyelőre nem is gondolkodtam, abban viszont biztos voltam, hogy nem ártana már foglalkoznom ezekkel a dolgokkal.
Menet közben sok mindent elmeséltem Liának, örültem annak, hogy figyel, mert sokszor akadtak olyanok is, akiknek hiába meséltem, nem igazán érdekelték őket a dolgok. - Sok minden, termek, folyosók , meg mosdók. Rengeteg portrét is láthatsz a falakon, némelyikkel még beszélgetni is lehet, de akadnak olyanok is, akik nagyon mogorvák - mondtam nevetve, majd kíváncsiskodtam, hogy vajon honnan jött.  - Győr, hú, az szép hely! - mondtam elismerően.  - Tihany, annak is inkább azon a részén, ami nem túl zsúfolt - meséltem, de közben eszembe jutott, hogy a prefektustársam már vár rám a körletnél, s át kell vele beszélnem néhány infót. - Hú, a csudába! Ne haragudj, szívesen dumcsiznék még, de sajnos elfelejtettem, hogy várnak rám. Megmutatom a szobád, aztán mennem kell - kértem elnézését, majd megszaporáztam a lépteimet, menet közben még elmondtam, hogy mit hol talál, s mikor elértük a hálókörletéhez vezető folyosót, elköszöntem tőle, majd megszaporázva lépteimet visszaindultam a levita irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. november 21. 18:46 | Link

× get out of my way ×
---AGÁRDI KORNÉLIA AURÓRA---
× inner × the final episode ×

- Nem viccelek, ha azt mondom, hogy hibbant a csaj. Használjuk ki.
Mintha mondani kellene, amikor lerí róla. Az alváshiánynak lehet hallucináció a tünete vajon? Mert nagyon úgy tűnik, hogy éppen azt nézem végig premier plánba, és meg kell hagyni, eléggé élvezem. A hallgatása bőven elég válasz a feltett kérdésre, és tudom, hogy nagyjából kettő perc alatt tudnék neki segíteni enyhíteni a rémet, ami kergeti nappal is. Lehet már késő, és az egész kastély azt hiszi, totál őrült, ami nekem csak még inkább kapóra jönne: felajánlom, hogy leszek a mentsvár, a biztos pont, ahova menekülhet a csúnya és gonosz világ elől. Mosolyom nem lankad a kérésre, ajkam szeglete azonban megremeg, ahogy remegni kezd a szemem láttára - de nem szélesedik. Visszafogom magam, mert szükséges, így a kiskutya tekintetet kapom el, tartom a mosolyomat, miközben ujjaim könnyed mozdulatokkal simulnak arra a tincsre folyamatos jelleggel.
- Minden rendben lesz - előbb vagy utóbb. Na, igen. A legjobb az utóbb lenne, úgyhogy a nálam lévő fájdalomcsillapító és nyugtató hatású főzetem biztosan nem opció, plusz nem fogom egy alváshiányos kislányra pazarolni, amikor magamnak készítettem.
- Most legyél okos.
Megoldom, csak add meg a lehetőséget, mert a felesleges pofázásoddal megint semmire nem fogunk jutni. Látod? Már szalad el a lány, most mondd meg! Kapjak utána? Az ellentétes lenne azzal, hogy mennyire nem érdekel mit tesz. Viszont, ha nem teszem, akkor a lehetőségünk is elszalasztom a picsába. Ujjaim nyílnak el, hogy a köztük maradt pár sötét hajszál hulljon a földre, majd nagyot nyelek, hogy visszafogjam már csak a gondolattól is keletkezett undort és megvetést.
- Hihetetlen, hogy erre képe-.
Gyors mozdulattal libbenek utána, csuklóját megfogva kényszerítem megállásra, majd ezzel párhuzamosan fordítom magam felé és húzom fejét mellkasomra. Szabad kezem csúszik fejére, óvatos mozdulatokkal kezdem el simogatni haját, halk, mély hangon csitítgatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. november 25. 20:39 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz

Habár alig egy pillanatig tartott a jelenés, ez épp elég volt, hogy totálisan kiakassza a kis Kornéliát. Kezdett nagyon tele lenni a nemlétező töke is a hallucinációival, amikre még csak értelmes választ sem tudott adni. Határozottan tudta magáról, hogy ő nem volt őrült, csak kicsit más volt számára a valóság, mint a többieknek. Nem volt őrült. Nem!
A pánikrohama úrrá lett testén, majdnem össze is esett. Remegett, kapkodta a levegőt, verejtékezni kezdett, izzadt a tenyere. Minden játszott ott, amit az ember fia vagy lánya csak elképzelhetett. Egyetlen egy dolog járt a fejében: Elmenekülni.
Ott helyben láthatatlanná válni és eltűnni a föld színéről.
Ő csak mosolygott, felé tornyosulva mosolygott rá, ami elsőre jólesett neki, aztán ez is frusztrálni kezdte. Úgy érezte, a pánikjával szórakoztatja, ami miatt még inkább rágörcsölt a dologra és futásra akarta fogni.
Ha elűzöd, rendben lesz - gondolta, szemeivel magukköré nézett, periférikus látására ügyelve, szerencsére nem látott már semmit.
Állkapcsa is remegni kezdett és itt már tudta, el fog pityeredni. Villámgyors mozdulattal pördült meg és haját Jeremy ujjai közt felejtve megindult, hogy maga mögött hagyhassa az egész történést. Már emelte a jobb lábát, futásra kész volt s mikor épp elindult volna, visszatartották.
Csuklóján érezte a rákulcsolódó ujjak szorítását, ideje se volt visszanézni, már Jeremy mellkasán pihent a feje. Ekkor bukott belőle ki az első könnycsepp, melyet csendben követte a többi a sírástól elvörösödött fejjel. Nem tett egyelőre semmit, csak hagyta magát. Hazudok, mert tett: csendben pityergett.
- Nem vagyok... nem vagyok.... - szipogott egyet - bolond - remegő hanggal nyöszörögte. Kellemetlenül érezte magát, hisz szó szerint egy idegen mellkasán sírta el magát. Hallgatta, ahogy Jeremy szíve egy bizonyos ütemet tartva dobogott és lassacskán megnyugodott.
Mégsem szórakozott rajtam? Milyen finom az illata. Megnyugtat.
Eltávolodott végül tőle, sírástól vérben lévő szemekkel pislogott fel rá, majd le cipője orrára szégyenkezve.
- Köszönöm - motyogta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
Írta: 2021. november 25. 22:06 | Link

× get out of my way ×
---AGÁRDI KORNÉLIA AURÓRA---
× inner × the final episode ×

Sokkal több mindenre vagyok képes, mint azt én magamról tudnám. Vagy egyáltalán gondolnám. Éppen ezért cselekszem most is úgy, hogy tökéletesen ellent mondjon az alapvető elveimnek és érzéseimnek - de minden undort legyőzve húzom magamhoz közelebb. Csuklóját sem engedem el, amíg kezem a sötét tincseket kezdik el simogatni. Hangom megnyugtatóan - gusztustalanul - cseng, és igyekszem valamiféle emberi kisugárzással felvértezni a lényemet, ha már magamhoz szorítom a törékeny testet.
- Ezt is jónak mondja.
- Semmi baj - szólalok meg halkan. - Nem vagy az - erősítem meg szavait, amit valahogy sikerül kipréselnie magából. Már előre félek attól, hogy milyen lesz a pólóm, ha egyszer végre hajlandó abbahagyni a sírást - amit valószínűleg maga az ölelés váltott ki, a megkönnyebbüléssel, de hát ez van. Ennél jobban nem is alakulhatna az egész. Mindent képes vagyok megtenni azért, hogy nekem jó legyen. Nem véletlen állunk még mindig így, egészen addig, míg ő el nem távolodik tőlem. Szó nélkül hagyom.
- Nincs mit - nyúlok lehajtott arcához, hüvelykujjammal törlök le egy kósza könnycseppet onnan. Kesernyés íz kerül a számba az egész mozdulatsor miatt, kezemet mégsem kapom el. Lassan húzom vissza, zsebembe süllyesztem, aprót lépek hátrébb tőle. Ajkaimon halvány mosoly bukkan fel.
- Szedd rendbe magad - mérem végig, félig megemelkedett szemöldökkel, majd valahogy ugyanolyan lassú és elnyújtott léptekkel távolodom tőle, mint mikor belém ütközött. Fejemet hajtom előre, tincseim így hullanak arcomba, egy halk, de mélyről jövő kuncogás hagyja el ajkaimat. A siker édes íze.
- Elmebeteg vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“How can people believe
you are nice

When you are actually satan.”
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. november 27. 00:20 | Link

Vince Áron
köszönöm

Kusza, Lafayette körül forgó gondolataim közé kúszik be a hang, ami engem szólít, majd kapom meg az elvesztett jegyzeteket is, amivel legnagyobb szerencsétlenségünkre vágja meg magát egy diák. Már mellette ülök, mikor rákérdezek, ő pedig úgy kérdez vissza, amit nem feltétlen kellene elfogadnom tanárként, de úgy vagyok vele, még a bejárati csarnokban tengődünk. Elnézem neki. Kedves mosollyal ajkaimon forgatom meg szemeimet a válaszra, mert nem éppen úgy néz ki, mint aki rendben van. Egyik pillanatról a másikra sápadt le, ami valószínűleg nem mondható egészségesnek.
Éppen ezért kérem, majd nyújtom felé kezemet, hogy megnézhessem, de még hozzá sem érek, ő már felszisszen. Megemelkedik a szemöldököm. - Még hozzá sem értem - közlöm a tényt, de végül csak megfogom a kezét, hogy kicsit közelebb emeljem magamhoz. Pálcámat elővéve mormolok el egy bűbájt, ami legalább a kiserkenő vér alvadását elősegíti, de még így sem az igazi. Nem vagyok gyógyító.
- Reméljük megmaradsz, de egy lemosás valóban nem árthat - bólintok aprót, pálcám kerül vissza zakóm belső zsebébe. A kérdés végeztével már fordulok is, hogy a táskám első részében kezdjek el kutakodni, majd húzok elő egy zsebkendőt, amit azonnal a tenyerébe nyomok. - Biztos minden rendben van? Sápadt vagy - fürkészem arcát kissé aggodalmasabb tekintettel, hangom mégsem arról árulkodik, csupán érdeklődés hallható ki belőle. Ha azt mondja rendben van, nem fogom visszatartani, hiszen tűnik már olyan idősnek, hogy el tudja dönteni maga, mégis hogy érzi magát. Nem tartom magam rámenős felnőttnek, és nem is szeretnék az lenni a továbbiakban sem, aki megkeseríti a diákok mindennapjait - mármint órákon kívül. Órákon természetesen tisztában vagyok a nehézségekkel, így nem is élek illúzióban a tárgyammal kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. november 27. 18:43 | Link


X ruha   X zene   X megborítasz

Még sosem tapasztalt ehhez hasonlót anyján kívül, aki ilyen meleg öleléssel nyugtatgatta. Szó szerint, Kornélia azt érezte az akkori érzelmi állapota miatt, hogy Jeremyben találta meg azt a bizonyos biztos pontot, amire neki szüksége volt. Talán nekik lehet egy szoros barátságuk is a jövőben? Nagyon örülne, ha lenne egy igazán közeli valakije, aki elhessegeti a képzelgéseit. Azonban mi van, ha ezt csak azért tette, hogy elhallgattassa vagy nem akarta, hogy a prefektusok rákenjék egy másodikos megsiratását? Benne volt a pakliban. Természetesen, erre gondolni sem akart. Hálás volt és egyben szégyellte is magát.
Jeremy szavai visszhangzottak soká a kis fejében. Megerősítése pedig erőt adott számára, bár továbbra sem hitte el, hogy normális lenne. Hogy is hihette volna, amikor egy egyszerű párválasztáskor is mindig a végére hagyták a nyomikkal és biztos annak is nézték.
Szemeiben a rellonos egy bálvány helyét vette át, pedig nem sok mindenkit tekintett annak. Lord Lucifer és Lady Lilith mellé felemelkedett a halandók mocskos világából Jeremy, aki maga volt az Ördög.
Nem mozdult, csak könnyes szemekkel hagyta, hogy letörölje azt a könnycseppet, mely lemaradva a többiektől, igyekezett legurulni a hamvas arcocskán. A fiú eltávolodása után ruhája ujjával törölte meg szemeit és csendesen követte azokkal, ahogy a másik inkább tovább állt.
Remélte, hogy még összefutnak és sírás nélkül megúszhatják a találkozót. Elhatározta, hogy megpróbál onnantól kezdve közelebb kerülni hozzá és a barátja lenni a későbbiekben.


Köszönöm a játékot~ Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. december 11. 20:55 | Link

Ő s z i   S z é l

Lepereg róla az érezhetően gúnyos megjegyzés, mely teljesítményét kívánja megkérdőjelezni.
- Bármily hihetetlen is, nem én kezdtem a balhét. De gondolom a pici szíved csücske ezt a részletet már nem osztotta meg veled - ez az a helyzet, amikor hülye emberek hülyeségeket csipognak, ám ezt már nem teszi hozzá. Halálos nyugalommal válaszol ellenben, mert tulajdonképpen az akkori eset nem az ő számlájára volt írható. Persze a toll kérdése felvet egy s mást, ám mivel nem bizonyítható, hogy valóban ellopta volna, teljesen esélyes, hogy találta, innentől fogva pedig Zalán támadt, ő védekezett. Jó, talán egy kicsit túlzásba vitte a dolgokat, de hát istenem, megesik, hogy a dolgok néha eldurvulnak.
- Nah, a húgomat még pártolom is. Nem is rossz ötlet. Viszont úgy gondolom, hogy túlságosan magasra pozícionálod magad - kárörvendőn nevet fel, majd jobbját kivéve zsebéből megpöcköli a jelvényt. - Ha azt hiszed, hogy ettől hatalmad van, akkor el kell keserítselek. Ez csak egy fém szar, te pedig egy jelentéktelen senki vagy, bár gondolom ezt a testvéreid árnyékában Te magad is pontosan jól tudod - visszamélyeszti szabadon lévő kezét a zsebébe és felvonja fél szemöldökét. Mindenki tudja, hogy Winter a nagymenő, akinek bandája van, aki rellonosként komoly befolyással van dolgokra. Aztán ott a kis ártatlan hugica, a kis angyalka, akit mindenki szeret. Hol marad a képletben Autumn? Ja, hogy sehol! Fantasztikus.
- Nincsenek barátaim - félvállról veti oda a választ, ám mielőtt elindulna a folyosón, természetesen nem hagyja ki a megszokott Augustine féle jótanácsot. - Neked viszont kellenének, mert ha így folytatod, sírva fogsz visszamenekülni a pöcegödörbe, amiből a nagyanyátok húzott ki Titeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Speak your mind even if your voice shakes
Írta: 2021. december 11. 21:43
| Link

x


Zalán nem mondott semmit. Zalán nem tudott semmiről, és ha rajtam múlik nem is fog. Érte állítottam meg a férfit, és nem miatta. Azt akartam, hogy soha ne történhessen vele ilyesmi, de ahogy ott álltam a levitás előtt, újra kezdtem egyre kisebbnek érezni magamat. Mint mikor kicsiként úszni tanultam. Bedobtak a vízbe, és kapálódzva próbáltam a felszínen maradni, mélyeket szívtam a levegőből, remélve, hogy sokáig kitart, mert újabb és újabb hullámokra megint csak elmerültem. A szívem is olyan hevesen dobogott, csoda volt, hogy a másik nem hallotta. Amilyen közel állt hozzám, akár tehette volna.
Megfeszült az állkapcsom, ahogy a szavai elérték tudatomat. Az öklöm is összeszorult a testem mellett, és szememből kiolvashatta az érzelmeimet. Hiába akartam azt üzenni, hogy erős vagyok. Mérges. Ott volt a megalázottság is. Éreztem, ahogy elvesztem a kontrollt a vita felett, és utáltam.
- Fogalmad sincs róla miről beszélsz - reagáltam le végül sután. Szemeim mögött az ideg fájdalmasan összeszorult, ahogy lassan üvegessé váltak az íriszeim. Nem sírhattam, még ha a mérgem hevében tenném, akkor se. De elpislogni se tudtam, képtelen voltam elnézni róla. És erre újra megszólalt. Nekem pedig meggondolatlanul, lendületből, gyorsan szántotta végig a levegőt a tenyerem, hogy hatalmasat csattanjon az arcán.
Ha meg is lepődött Augustine, talán nem annyira, amennyire én tettem. Elkerekedett a szemem, és ajkaim is elváltak egymástól. Feszesen egyenesen tartott vállaim beestek. Nem értettem. Megütöttem. Soha nem csináltam még ilyet.
- Én nem... sajnálom... - motyogtam a szavakat kiszáradt ajkaim között. Félve rávetettem pillantásom. Zsibbadt a bőr a tenyeremen, és nem tudtam, hogy az ütés mértékétől, vagy a hirtelen rám boruló megbánástól. Nem voltam jobb tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. december 11. 22:24 | Link

Ő s z i   S z é l

Mindig is ínyére való volt, ha elvethette a sulykot, tulajdonképpen létezése céljának tekintette, hogy mások életét megkeserítse, hátha ez enyhít az apjától kapott örökös bűntudaton, fájdalmon és csalódottságon. Látja, ahogy Autumn megtörik, hiszen ez történik. Pillantása üvegessé válik, tehetetlen lesz és nem szól egyetlen szót sem, mert nem tud. Augustine-nak nem is kellett sokáig keresgélnie, hogy megtalálja az egyik gyenge pontot, bár tagadhatatlan tény, hogy volna még mit mondania, amennyiben az eridonos úgy döntene, tovább feszegeti azt a bizonyos húrt.
Gúnyos mosolyra ívelnek ajkai: ő ne tudná? Amióta csak a szülei elváltak, egy utolsó szarházi senki, erre pedig nem átallják hol szavakkal, hol tettekkel emlékeztetni. A hátán izzó nyomok még mindig billogként vijjognak és folyamatosan rántják egyre mélyebbre a gennytől bűzölgő mocsokba. Mert a bensője, ami egykor kedvességet, odafigyelést, szeretetet és humort rejtett, valahol eltűnt, megsebezték, az pedig először csak elfertőződött. Megfelelő kezeléssel ott lett volna Augustine teljes valójában, ezt azonban nem kapta meg. Újabb és újabb vágások, szúrások kellettek ahhoz, hogy olyan mélyre ássa el sebezhető és egyben szerethető énjét, amilyen mélyre tán már visszanyúlni sem lehet. Ebből kifolyólag pontosan tudja, mit érez most Autumn, a bezárt kisfiú tükörképét lája az elhomályosuló íriszekben.
Mégis, arra nem számít, hogy szavai ilyen mértékban találnak célt. Nincs esélye elhajolni, ám igazság szerint akkor sem tenné, ha lenne. A lány tenyere hangos csattanás kíséretében találkozik arcával, ami szinte rögtön sajogni kezd, tán még feje is kissé oldalra bicsaklik. A falat bámulja pár másodpercig, hogy rideg, jeges tekintetével a lányra nézzen, aki most már nem csak összetörve van, hanem meg is zavarodott és hebegve próbál bocsánatot kérni.
- Nincs olyan dolog, ami jobban fájna az igazságnál Danvers. Ez a pofon erre a tökéletes bizonyíték - nem mosolyog, csak érzelemmentesen, kifejezéstelenül néz az eridonos arcába. Ha lehet, ez csak még inkább ront a helyzeten, mert legalább elégtétel lehetne az arcát csípő, égető fájdalom, egy apró könnycsepp szemének sarkában, mely fájdalmat sejtet. Azonban azon kívül, hogy folyamatos sajgás emlékezteti az ütésre, nem adja meg azt az örömet, hogy bármilyen reakciót is kicsikarjanak belőle. - Sajnálhatod. Takarodj innen, mielőtt vissza találom adni. Gyerünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Speak your mind even if your voice shakes
Írta: 2021. december 13. 23:48
| Link

x


A kezemet néztem. Az arcát. A pirosló bőrt, ami bizonyította, hogy nem csak képzeltem, hanem tényleg meg is tettem. Megpofoztam. Én, aki mindig is jobban hitt a szavak erejében, mint az erőszakban. Én, aki azért jött ide a férfihoz, mert megverte a barátját. Álszent vagy Rue Danvers.
Szememben csillogott a kétségbeesés, ahogy a másik megszólalt. Hangja egészen más színben, fakón szólt, de életemben először képtelen voltam megállapítani a pontos árnyalatot. Mintha az agyam elé valamilyen furcsa lepel hullt volna, ami miatt képtelen voltam felfogni többé a történéseket. Meghasonlottam.
Hallottam a fenyegetést. Ereimben a fagyott vér egy pillanatra újra megindult, csak hogy mozgásra bírja a tehetetlen testet. Lassan, tehetetlenül indultam el a folyosón, aztán pár méter múlva futva közelítettem meg a legközelebbi mosdót. Az ajtó hangosan csapódott be mögöttem. Kezemmel rákapaszkodtam a mosdó szélére. Teljes testemben remegtem, ahogy újra és újra lejátszódott előttem a jelenet. Aztán mindig kicsit módosult. Hol nagyobbat ütöttem, hol kisebbet. Pár perc elteltével pedig már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az agyamnak hihetek-e. Az egyedüli, ami talán örökre beégett az agyamba, az a néma pillanat volt. A szemei, ahogy a falat pásztázzák. A pirosló bőr látványa. A bizsergő tenyér.
Megengedtem a csapot, és potyogni kezdtek a könnyeim. Halkan zokogtam a kihalt mosdóban.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 14. 18:44 | Link

Laines prof.
napi viselet

Az a bizonyos tévéreklám, végig fogja kísérni az egész életemet ez már egészen biztos. Mi lehetne borzasztóbb egy kellemes karácsonyi reggelen? Kakaót szürcsölgetve, alig tízévesen egy horror műsort nézni. A fordulat viszont az, hogy tetszett amit láttam még is az elfogyasztott diós patkó amit már megettem, feljött és kijött. Kisebb koromban meg szinte kirázott a hideg a vértől. A takarítónő jól kiporolta a seggemet amiért összepiszkoltam a frissen felmosott padlót. Tisztán emlékszem, hogy egy furcsa kis koboldszerű valamicsoda egy kispengéjű kést húzott végig a szende kislányka tenyerén. A nyomában kicsurrant a vér, a rémes teremtés pedig mintha megnyalta volna. Azóta nagyon csípem a horrorokat, és a padlót se okádom teli miközben nézem. Az én vérző ujjamból szivárgó vér kicsit halványabb színű, de mintha a talajvíz törne elő, úgy csorognak az ujjamon a vörös cseppek. Oké, nagyon kedves a tanártól hogy itt virraszt mellettem, de a tekintetéből ki lehet olvasni hogy sokkal szívesebben venne részt, egy kislány szülinapi zsúrján. A sok kicsi között kicsit Slendermanként nézne ki, mert magas egy teremtés. Annak is örülök hogy élek, de azért ne csodálkozzon hogy rosszul érzem magam, akkor elhagyják olyan szavak a számat, amelyeket nem mondanék más szituban. Emberek vagyunk, biztosan megérti.
- Bocsánat, csak ahogy összehúzódik olyan mintha valaki simítaná – állítom a profnak, és hagyom hogy magával húzza a kezemet. Elég gyengéd, amiért hálás vagyok. Nem lenne éppen jó, ha lóbálni kezdené. A vér eltűnik, már csak egy nagyon friss vékony heg van a seb helyén. Ha valamihez hozzáérnék akkor felszakadna, jobb volna sebtapasszal betapasztani. Az átnyújtott zsebkendőt nem merem ráhelyezni, a szárazsága miatt irritálná talán. A fejem is hasogat, az ép kezemmel a táskámba nyúlok és előveszek kettő tábla csokit.
- Válasszon, van epres meg karamellás, remélem nem allergiás rá, vagy fogyózik mint legtöbben. Köszönöm a segítségét – mondom, és felé nyújtom a választani valót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2022. január 2. 19:41 | Link

Vince Áron
köszönöm

Régen találkoztam olyannal, aki ennyire kikészült volna a vér látványától, de természetesen ezzel semmi baj nincs. Éppen ezért van folyamatosan bátorító és kedves mosoly ajkaimon, hogy véletlenül se érezze diákom a nyomást. Láttam már rosszabb sérülést is, de mindenkinek más a rosszabb, így óvatosan vizsgálom meg, aprót bólintok szavaira. Hiába mormolom el az egyetlen olyan bűbájt, amit ismerek, még nem avanzsáltam fel gyógyítóvá, így nem segít sokat, de legalább a vérzést kicsit lassítja.
- Semmi probléma - pillantok rá, miközben pálcámat teszem el. - Biztosan nem lehet kellemes érzés - mosolygok rá őszintén. Tényleg nem tartom valószínűnek, hogy a vágás maga váltotta ki belőle ezt a reakciót, mintsem valóban a vér látványa, ami meg teljesen érthető. Sok olyan emberrel találkoztam, akik nem bírják a vér látványát, minden mással pedig teljesen ki vannak békülve.
Bár a zsebkendőt elveszi, de nem teszi rá. Indokolt, hiszen a vérzés valóban elállt már, de nem úgy tűnik, mint aki valóban felkelni készülne, hogy egy kis vizes borogatást tegyen rá. Kissé megszeppenve követem végig a mozdulatsort, ahogy a táskájába nyúl, majd még meglepettebbek lesznek a vonásaim, ahogy felém nyújt két tábla csokoládét. Halkan nevetek fel, tincseimet tűröm hátra.
- Ne viccelj velem - csóválom meg fejemet nevetve. - Kedves tőled, tényleg, és bár nem diétázom, de nem fogadhatom el a csokidat. Egyétek meg a barátaiddal, talán a cukrodnak is jót tenne - hárítom a csokoládét kedvesen. Tényleg ráférne egy kis cukor, mert még mindig elég sápadt, addig pedig nem hagyhatom itt. - Szívesen tettem - toldom még meg mondandómat, majd veregetem meg vállát és állok fel, mert nem fűlik hozzá a fogam, hogy ilyen fehéren itt hagyjam, de elvérezni már nem fog.
- Azért egy kis víz nem árthat neki - utolsó, bátorító mosoly, majd a táskámat és a papírhalmot magamhoz véve indulok el a tantermem felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 7. 12:39 | Link

Laines prof.
(zárás)

napi viselet

Fejemet hátra vetve a falnak pihegek, szívem egyre hevesebben dobban minden egyes pillanattal. Rosszul lettem ettől a kevés vérveszteségtől, ami körülbelül egy pálinkás kupicányi lehetett. Körülbelül annyi, mint amit egy vérvétel során levesznek az embertől. Sosem voltam jó a fejszámolásban, és a mértékegység váltásban sem. Manapság mindent kiszámol az internet, és elérünk arra a szintre is hogy  a muglik is tudnak majd varázsolni a segítségükkel. Megnyugtató hogy valaki itt volt mellettem, sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a dolog, talán ha nincs az a kis varázslat és nem futok össze Laines proffal, még el is véreztem volna amilyen béna vagyok. Az öt évem alatt, nem volt erősségem az órákon való odafigyelés, de tudom van rá valamilyen bűbáj, amitől megalvad a vér a seb helyén. Probléma megoldva, így mindenki mehet a dolgára. Hálásan tekintek a tanerő felé, aki felmagasodik felém most mint egy torony. Egy magasságban lennénk ha én is felállnék, de elüldögélek én itt most egyenlőre, szédelgek még. Nem akarok a következő órára úgy menni, mint aki egy háborúban harcolt és tudom hogy a hattyúk halálát is előadnám.
- Ahogy gondolja, akkor több fog maradni nekem. Gondoltam hogy fogyózik – jegyzem meg mókásan, amikor a férfi egy pillanatra a másik irányba fordul becsúsztatom a táskájába az előbb felkínált csokit. Maximum kidobja, de ha később észreveszi legalább rájön milyen rafkos vagyok. Mikor elbúcsúzik intek neki, majd amint eltűnik a látóteremből felbontom a saját csokimat, ami a karamellás. Az eper az ugye gyümölcs, és egészségesebb is azért azt raktam be neki. Van benne valami.
- Remélem beleolvad valamelyik jegyzetedbe.. még hogy nem fogadja el a csokit. Megáll az ész baszdki. Kérsz belőle? – kérdezem hangosan az egyik elsőéves lánytól, aki befut a nagyterembe. Sokkal jobban érzem magamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ipkovich Kornél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 40
Írta: 2022. január 21. 20:27 | Link

Erdődy Hella


Furcsa érzések kerítik hatalmába, ahogy hosszú idő óta először lépi át az épület belső tereit a külsőtől elválasztó nagy, kétszárnyú, tölgyfából készült ajtó küszöbét. Képletesen, mert ebben az iskolában nem léteznek küszöbök. Legalábbis akkor, amikor ő idejárt még nem voltak. Ahogy pedig útja viszi előre, egyenesen az igazgatói szoba irányába, még mindig nem lát egyet se. Ha egyszer eleven gyerek vagy a Bagolykőben, teljen el bármennyi év is, legyen az igazgató bárki is, pontosan tudod, hogy hova kell menned. Ő pedig tudja. A kis hercegfi volt, hogy több időt töltött ott, mint tanóráin. Nem rossz volt, és még csak véletlenül sem akart rosszat, egyszerűen csak eleven volt.
Most azonban, hogy társadalmi helyzete óráról órára változik, meg kell látogatnia az intézmény igazgatóját, el kell mesélnie ezeket a változásokat, engedélyt kell kérnie számos alkalomra, amikor egy egy diákja nem lesz jelen, nem látogat órákat, vagy éppen nem tér vissza a lakrészébe. Ezekről az alkalmakról az év folyamán beszélniük kell, és különös körültekintéssel kell lennie arra, hogy a nevezett tanuló a varázsvilágban ugyan nagykorúnak számít, tankötelezettségének még nem tett eleget, hiszen a negyedik évfolyamba jár, alapképesítéssel nem rendelkezik. Vagyis, abban az esetben, ha a megengedettnél többet hiányzik vagy osztályozó vizsgákra, vagy évismétlésre kötelezik. Ez attól is függ, hogy mekkora a hiányzás mértéke.
És mégis, megadják az engedélyt arra, hogy a lány szabadon kijárhasson, távol legyen, és igény esetén, ha úgy alakul, a magántanulói státuszba való átkérése előtt sincs akadály. Ez utóbbit nem szeretnék még, ebben egészen biztos. Nem akarnak olyan körülményt, vagyis gyermeket, mely miatt Cassandrának távol kell lennie az intézménytől huzamosabb ideig. Egyelőre csak az esküvőre kell készülniük, majd közös otthonukba kell beköltözniük, eztán az újdonsült hercegnének csak a protokolláris eseményeken való megjelenésekkel kell foglalkoznia, és persze a tanulással, szigorúan. Még bő harminc perce van addig, míg a lánnyal a megbeszéltek szerint a csarnokban találkoznak, így addig sétálgat, a pontállást nézi, és sárga szíve büszkén dobban. Szoros a verseny, de még nyerhetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2022. január 25. 19:00 | Link

Ipkovich Kornél
face


Nem különösebben érdekli, miként áll volt háza. Annyi ott manapság a gond, hogy néha már inkább vallaná magát rellonosnak, vagy levitásnak, hogy az még neki is szégyenletes. Navinésnek soha. Ugyan, kérem. Az nem az ő köre. Egyetlen Erdődy sem járt soha közéjük. Le ugyan nem nézi őket, de nincs köze hozzájuk és örül, hogy ez így van, volt és lesz is mindig. Nem kizárt, hogy Nim lett volna az első, de megúszták, hogy ez kiderüljön, hiszen öccse kviblinek született. Mostanság az Atlanti-óceánt járja. New York és London közt viszi az utasokat hatalmas hajóján. Egyszer elmenne vele megint, hogy újra láthassa azt a sok vizet. Olyankor inkább érzi magát sellőnek, mint hidromágusnak, amikor ekkora víz közelében lehet. Futólag pillant a pontjelzőre. - Jellemző... - fintorodik el látványosan és elfordítja fejét, látva milyen szörnyen állnak a főnixek. Szégyenletes, hogy mivé válik a ház, ha olyanok kezében van, akiknek fontosabbak az apró-cseprő magánügyeik, mint a diákjaik. Azt suttogják a falak, hogy a Házvezető annak idején egy párt alkotott a helyettesével, aki megölte magát. Mindennek oka van. Hella úgy véli lehet ő is inkább menekült volna el a halálba. Aztán most itt ez a másik férfi. Magas vörös hobó. Róla meg egyenesen süt, hogy egy követ fúj Rudolffal. - Micsoda bagázs...Döbbenet - lép tovább a nemesekre jellemző tartással és kifinomultan elegáns mozdulattal Hella, amikor is nekikoccan valakinek. - Oh, elnézést - szólal meg, ám ahogy feltekint, rájön azonnal, hogy ismerősbe botlott - Kornél herceg! Szavamra! Minő kellemes meglepetés és öröm! - hajtja meg fejét a nemes előtt illendően. Elvégre rangban és rendben is fölötte áll az ifjú. - Mi járatban van szerény intézményünkben? - érdeklődik udvariasan, de valóban kíváncsi is, hogy mindek köszönhetik a nemes látogatását. Mivel az Erdődy család csak grófi rangban van, s így ő csupán grófnő, nem tegezi a nála fiatalabb férfit. Manapság ugyan már csak a számukra rendezett bálokon találkoznak a nemesek, mégis meg kell adni, amit követel az etikett. Hella a maga részéről sosem szerette igazán az ilyen rendezvényeket, ám tökéletes jólneveltségének hála, mindet tisztességgel végig szenvedte. Egy ilyen bálon mutatták be őket egymásnak. Kellemes társaságnak bizonyult a Herceg, így most is őszinte örömmel látja viszont a mindig kimért és arisztokratikus professzornő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 28. 11:56 | Link

Lafi


Először kitaláltuk, hogy délben találkozunk, de legyünk őszintén, ki az az őrült, aki a bejárati csarnokban akar várakozni délben. Ott délben egy valami van. Tömeg. Hömpölygő tömeg. Az emberek mind egyszerre akarnak benyomulni, hogy nehogy az legyen, hogy egy kanállal kevesebb leves jut, vagy éppen nem jut a nője mellett hely, vagy a pasiját akarja csekkolni, és még ezer ok. A lényeg, hogy a gyors időpontegyeztetés során megállapítottuk, hogy a dél bődületes szamárság. Legyen kettő. Az már a kaja kómán túli időpont, és ezen a napon délután egyikünknek sincs órája. A kettő jó lesz. Meg a csarnok is. Az egyikünk toronyban lakik, a másik meg pincében, de én hazamegyek, szóval nekem jobb az, ha itt ejtjük meg a találkát, mert akkor nem kell kitérőt tennem még a Levita felé is, vagy neki a Rellon felé, és ez után a hét után őszinte leszek, csak aludni szeretnék. Nyilván, ez azt jelenti, hogy hazaérek, és a legkevésbé sem leszek fáradt, ahogy az lenni szokott. Eldőlök az ágyon, kipattannak a szemeim, bámulom egy ideig a hibátlan plafont, és vége. Legalább éjfélig nem fogok tudni aludni, amit megbosszul a szervezetem, felborul a bioritmusom, és hirtelen hétfő lesz. Alig várom. Hazudtam.
- Hejhó!
Édes mosollyal intek oda a felém közeledő Saint-Venantnak, és el is felejtem, hogy az előbb min bosszankodtam, különben is, áthívom majd Móricot, és nem lesz itt probléma. De azért még reménykedem benne, hogy hazaérve alhatok egyet.
- Egy kicsit nehéz lesz, de mindent összegyűjtöttem. A mágia elméleténél kettőbe szedtem az elméletet és a gyakorlatot. A vizsga nem egyszerű, de bejelölgettem azokat a részeket, amikre Várffy szeret rámenni. A gyógynövénytan tankönyvemet lemásoltam neked, így az teljesen a tiéd, én szétszedtem a könyvet és újrafűztem, így az anyag mellett van az órai jegyzet is. Szerintem a kettő együtt a leghasznosabb. Vannak még üres oldalak, de megbűvöltem, így ha én jegyzetelek, az ott is meg fog jelenni, és fordítva.
Ezt a jócskán vaskossá vált könyvet is átnyújtom neki, hogy érezze a törődést, mert hát tényleg nem könnyű, de büszke vagyok rá, mert véleményem szerint igen alapos munkát végeztem.
- A Káros szerek hasonló, de ott csak inkább ilyen érdekességeket írtam le, viszont egy-egy oldal jegyzet mindenhez van, az okklu pedig négy füzet külön témakörökre bontva.
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2022. január 28. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló | Zalánné
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 308
Írta: 2022. január 28. 12:13 | Link

Borcsa

Mi tagadás, kicsit elpofázta az időt Laylával, jobban mondva mindenféle hülyeséggel traktálta szerencsétlen lányt és az istennek sem akarta elengedni, hogy órára menjen. Sokadjára. Édes szívem csak Layla közelében kap szófosást, de azt rendszeresen. A lány nagyjából már minden családi megmozdulásról tud, látta az egész Instagramját, folyamatosan cipeli magával kajálni, újabban egyre többször random felbukkan az edzései végén, hogy még menjenek egy-két kört együtt... Nos, nevezhetjük barááátkozásnak, de naiv, aki ezt az ő részéről elhiszi. Úgy szalad a navinés után, mint egy kiskutya. Valószínűleg a nagyérdemű családja képen röhögné, ha látná, nyilván puszta szeretetből.
Most viszont egy másik nemzeti kincsre fókuszál, ugyanis Borcsa az. Egy hatalmas nemzeti kincs, egy Bagolykő-lexikon, egy életmentő szett! Nem mintha ő nem jegyzetelne és tanulna, de mióta rájött, hogy a Borcsa-féle jegyzetek mekkora értéket képviselnek, úgy döntött, a saját ismereteit ideje egy még jobb és alaposabb tudástárral gazdagítani a jó eredmények érdekében. Szeret tanulni és ismeretekkel gyarapodni. Ja, tudom, beteg dolog, én sem értem őt, nem hiába Saint-Venant feketebárány.
Nagyjából Borcsa után két-három perccel fut be szó szerint a képbe, és fékez le előtte egy teátrális szusszanással.
- Hey! Sorry a késésért, elnéztem az időt. - A két füléhez ragasztott szájszéle szerint abszolút nem sajnálja a dolgot. Nagyjából akkor kezd ez a görbület lejjebb csúszni, majd inkább O alakot felvenni, mikor szembesül a lány által cipelt könyv/jegyzethalommal.
- Szent szalamandra, ezt árulhatnád, te lány! Biztos lenne vevőd rá és megcsókolnák a lábad nyomát. Én is azt tenném, ha nem lenne ez a kezemben. - Jó rohadt nehéz egy könyvjegyzet ez, de senki nem tudná elvitatni, mennyire professzionálisan összerakott termék minden egyes darab belőle. Szerencsére nem zseléből vannak a kezei és még bőven elbírja, míg felmegy vele a toronyba, hogy ledobja az ágyára őket. Majd ráér rendet rakni este, mikor bedőlne a párnájára, de útban lesznek a kötegek.
- Na és mivel jövök neked ezért? - Ráhunyorog csak úgy, egy baráti mosollyal a szája szélén. Borcsa azon kevés rellonos egyike, akiket őszintén kedvel ezidáig, mert nincsenek agyfasz dolgai külső szemmel nézve. Mondta ő Laylának, a lányokkal kevesebb a gond, mint a sok sittes kinézetű rellonos sráccal. És még ne ítélj külsőre, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 28. 13:12 | Link

Lafi


- Na és hogy hívják az időt?
Mert én ismerem ám ezt a vigyort, és gyerekek, higgyétek el, hogy nagyon jó szimatom van a szerelemhez. Mondhatjuk úgy is, hogy a véremben van, de nem szabad nagyképűnek lennem, különben is, a közelében nem vagyok a nagynénémnek, én csak a rózsaszín aurát ismerem fel, ami a szerelmes embereket körülveszi. A nagynéném ettől több, néha riasztóan is. Például azt mondta, hogy Móriccal mi ideális pár vagyunk, ami egyenlő azzal, hogy valami nagyon nagy gond van velünk, mert ő aranyvérűeket házasít össze, ami azt jelenti, hogy amit ő normálisnak lát, az nem az. Szerintem Móric is érezte, hogy ott baj van, mert utána csomó dolgunkat máshogy csináltuk, nehogy már ideális pár legyünk.
- Igen, ha kellene a pénz, akkor biztosan, de már így is kapok az Edictum miatt is részösztöndíjat, és olyan furcsa lenne elkérni azoktól, akik nem állnak olyan jól anyagilag, mint én. Nekem pedig ez kikapcsolódás.
Viszont az olyanokkal, akik hasonlítanak rám, hogy Lafi Saint-Venant mindenképpen hasonlított rám, szívesen megosztottam, mindenféle hátsó szándék nélkül, pusztán örömből, hogy az én örömöm az övé is legyen. A kérdésére mosolyogva meg is ingattam a fejem, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy valamit mégiscsak megtehetne.
- Az évi kötelező összejöveteleken, ha táncolni kell, táncolj velem. Nem szeretnék senkit sem, akit rám erőszakolnak egy esetleges házasság reményében. Viszont te nem akarsz tőlem semmit, én meg tőled nem, így ez azt jelentheti, hogy ha fel is merül a gondolat, akkor sem fog sosem megvalósulni. Mit szólsz?
Ez egy tökéletes ajánlat véleményem szerint, de persze lehet, hogy van, aki már korábban gondolt erre, és lecsapta a kezemről az álparti lehetőségét, de szeretném hinni, hogy ilyen megabrilliáns szuperagy csak én lehetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló | Zalánné
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 308
Írta: 2022. január 28. 14:42 | Link

Borcsa

- Well I don't kiss and tell... yet. - Na neem, nem fogja magát ilyen hamar lábon lőni! Bár amúgy az edictumosok mindig mindent tudnak. Van esély rá, hogy ő és Layla is már rég a látóterükbe kerültek, de ha eddig nem, ezután lehet. Végül is Borcsa alapos...
Mint ahogy most is. Végül csak kigondolja, mi a legjobb honorárium ezért a kincsért, és meg kell hagyni, Lafayette-ünk szemei jó nagyra tágulnak tőle.
- Én nagyon szívesen... de nem tudok táncolni. Szóval előtte meg kellene taníts. Te, vagy... Mindegy, mindegy, szóval ja, meg kell tanulnom táncolni, de király, áll az alku. - Layla is megtaníthatná, ó, de még mennyire!
- Amúgy nem hinném, hogy összeboronálnak velem. Ne felejtsd el, mi egy lecsúszott ága vagyunk a Saint-Venant-oknak. A nagybátyámék, Ethanék, na ők jó fogásnak számítanak, de mi... A nagynénéd őrült lenne minket akár összegondolni is. - Hallotta a szóbeszédet Borcsa nagynénjéről, a híres Andrássy-kerítőnőről. Nincs házasság, ami zátonyra futott volna az ő keze alatt. Ez egyszerre rémisztő és elképesztő teljesítmény egyetlen nő részéről.
- Na jó, oké, nem tartalak fel, menj csak, és köszi a jegyzeteket! Azért majd szólj, ha ráérsz táncoktatást vállalni, mert tényleg befürdünk, ha a nulla tudásommal parkettre viszlek. - Akár lehet egy ígéret is, vagy felhívás egy jövőbeli oktatásra, miért is ne? Mindenesetre nem tartja fel tovább Borcsát, hanem a zsákmányával együtt gyors léptekkel felcaplat a Levitába, hogy még a délutáni programjai előtt tehermentesüljön. Valószínűleg ugyanígy a lány sem fog gyökeret verni a bejárati csarnokban, hanem megy a dolgára.
Utoljára módosította:Lafayette David Saint-Venant, 2022. január 28. 14:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Winter Cone Danvers
INAKTÍV


A Fenséges
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 248
Írta: 2022. január 29. 22:28 | Link

J

Kering egy pletyka arról, hogy van egy sárkány tetoválás a seggemen. Feszegetem és repül. Van abban valami, ha az ember seggéről szuperlatívuszokban beszélnek és nem is tudok érte hibáztatni senkit. Ha már teszik, az enyémről tegyék, van is miért. A legtöbbet meg sem hallom, szintemen alul esnek, ezért tökéletesen szarok rájuk, de a sárkány kivételes helyzetben van. Elgondolkodtatott a kis dög.
A rúnákhoz kapott feladatomat leadom, mint a jó kisdiák, csak után nem a kúriába indulok, hanem megvárom Júliát a csarnokban. Kapkodhatja a lábait.
Ez, ami kettőnk között van, éppen az, amire szükségem van. Nem ismerem, meg sem akarom ismerni, és ez fordítva is így van. Néha megadjuk egymásnak amire vágyunk, hajkurásszuk a buja élvezeteket, de ha ez ritkábban jön össze, nem mászunk egymás nyakára, és vonjuk kérdőre a másikat. Leiláról is tud, szerintem a többiről is. Nincs túlgondolva. Nem tartozunk egymás felé semmivel, és a ribanc kis természete úgy simul hozzám, ahogyan a teste miután kielégítem. Amolyan barát felé, legalábbis elviselem, ezért is vagyok hajlandó várni rá. Voltam akkora hülye, hogy elszóltam magam a tetoválásról, ő meg jönne.
- Gratulálok, nem kapkodtad el - pofátlan vigyorgok rá, aztán zsebembe mélyesztem a kezem. - Elnézem, mert ma is dögös vagy bébi - mérem végig azzal a lendülettel ismét, tetőtől talpig. Úgy egy pillanat alatt, mert aztán az ajtó felé lépek.
- Dehopponálhatunk vagy vonatoznál? - Júliára emelem a szemöldökömet, azt hiszem a választ már előre tudom. A kérdéssel megspórolok magamnak egy kört és nem hallgatom a hisztit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"Botránysztár" - Vattai
Lick your cigarette, then kiss me

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. január 31. 23:26 | Link

Wintercone
| sárkányok és egyéb feneketlenségek | ruha

______________________________________________________



Wintert követi csak úgy poénból életem egyik legjobb döntése volt. Szeretem az ilyen srácokat. Tudják a helyüket és azt is, hogy az nincsen közvetlen mellettem, mégis azért ha senki se látja lehet rajtam vagy alattam. Bár egyre kevésbé figyelek a látszatra. Ahogy a por lassan kitölti a napjaimat, már nem mindig foglalkozom azzal, hogy úgy viselkedjek ahogy kell vagy úgy öltözködjek. Az utóbbiban ugyan akadályoz, hogy a legtöbb ruhám a jókislány felszerelés tökéletes mintapéldánya de azért el-elszórva akadnak itt rendesebb ruhák is. Mint mondjuk a mai. Fekete farmer, bakancs, garbó. Nem gondoltam túl, de a testhez simuló farmerben legalább jó a seggem.
- Elnézést, ha megvárattam őfelségét - ahogy leérek a lépcsőn még egy apró pukedlit is kap. Amikor Winter elmondta mire készül, tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Mert olyan nincs, hogy én ne lássam ezt az egészet. A seggét tudom milyen, de sárkány még sohasem volt rajta. Én akarok lenni az első aki látja azt is. Meg tolja fel az internetre a dugiban készített képet.
- Igen? És még nem is láttál hátulról - lépek oda hozzá és bújok is egyből oda a vállához mint valami cica. Csak néhány pillanatig természetesen, játékból mielőtt elhúzódnék.
- A vonat túl lassú. Én pedig alig várom, hogy láthassam a fájdalomtól eltorzult arcod - vigyorodom el gonoszul. Azért fenékre tuti fájhat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ipkovich Kornél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 40
Írta: 2022. február 2. 14:39 | Link

Erdődy Hella


Kornél az a fajta ember, aki mindenben képes meglátni a jót, egyszerű, gyermeki lélek, és talán egy kicsit együgyünek is hat, pedig nem az. Sokat olvasott, tanult fiatalember, aki számos gátlással él, melyek oka nem csak a harmadik neve, ahogy azt sokan már sejthetik. Ipkovich Kornél, ez a szép szál fiatalember, bizony számos olyan hátránnyal küzd, melyről még az őt ismerőknek sincs fogalma. Talán egyről, egy embernek, tulajdon fivérének, aki bizony, mint korban hozzá talán valamivel közelebb álló férfi családtag, tanácsosa lehetett. Habár, tegyük hozzá, a finom frusztráció fennállása arra enged következtetni, hogy eme fiatal férfiú nem kapta meg azt a megnyugtató választ, melyet oly nagyon remélt. Ezen azonban ebben a pillanatban esélye sincs merengeni, hiszen néhány drágakő éppen akkor pottyan a másik három házhoz, ami nem örvendezteti meg annyira, ám belegondolni sincs ideje, mert következő pillanatban úgy szólítják meg, ahogy ebben a kastélyban még soha, ő pedig kisfiús zavarral és pírrel az arcán fordul a hang tulajdonosának irányába.
- Grófnő. - Szelíden biccent a hölgy felé, hogy aztán ne csak arccal, de testtel is felé forduljon. A hétköznapokban nem sokan tudják, hogy hercegi rangja van, nem kérkedik, de nem is tagadja, egyszerűen csak nem tartja kiemelten fontosnak, hogy másként kezeljék. Mint minden Ipkovich gyermek, ő maga is megtanulta, hogy igen is különleges, hogy a címe is az, és ennek megfelelően kell viselkednie. Betölt egy státuszt egy nemes és nagy múlttal rendelkező családban, ami azt jelenti, hogy azzal, ha nem viseltetik tisztelettel, egész családjára, felmenőire, őseire, testvéreire, unokaöccseire és húgaira hoz szégyent. Így hát, Kornél tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki is ő, és sem a túlzott arrogancia, sem a kispolgári tagadás irányába nem indul el. Azonban, ahogy azt már jeleztem, hétköznapjaiban nem szokása többként hivatkozni magára, mint csak Kornél.
- Az igazgató úrnál voltam. A menyasszonyom az intézményük bentlakó tanulója, így hivatalosan is eljöttem bemutatkozni, és megkérni őt, hogy amikor csak szükséges, engedje el, hogy az esküvői előkészületek és társasági események alkalmával már oldalamon lehessen. Ön is tudja, hogy a hölgyeknek sok idő kell az előkészületekre, nem szeretném, ha ne lenne fesztelen ezeken az estéken. - Való igaz, a sok cicoma, kence, és minden, amit ilyenkor az hölgyek magukra kennek, és amivel előkészülnek az estékre, hogy ezt követően a hajnali fényben is tündököljenek még, időigényes vállalkozásnak bizonyul. Kornél pedig, egyáltalán nem is kérdőjelezi meg a fontosságát ennek, hiszen jó emlékei vannak egy-egy bálról, melyet áttáncolt a virágszál kisasszonyokkal, akik akkor, amikor ő már alig volt ébren, tündököltek. - Ön itt oktat, ha jól értem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2022. február 2. 16:08 | Link

Reina D. Laines


Mindenki láthatta rajta a megkönnyebbülést. Nem volt már olyan fáradt, nem hajszolta a munkát, és társai legnagyobb örömére nem happolt be minden aktát már azelőtt, hogy letették volna valaki más asztalára. Megnyugodott, és nem kellett már a munka, hogy elterelje a gondolatait, mert volt végre valaki, aki megtette helyette.
A pénteket kivette. Talán egy éve volt utoljára, hogy szabadnapot kért, így kissé bizsergett is a bőre, ahogy felfelé kaptatott a kastélyhoz. Játékos mosollyal gondolt a legutóbbi találkozóra Reinával. Lassan haladtak, de annál magabiztosabban. Egyre közelebb érezte magát a nőhöz, és éppen ezért is érezte, hogy ideje megosztani örömét Lédával. A húga már biztosan sejtett valamit, okos gyerek volt, remek nyomozó. Ha ennél is tovább titkolta volna, magától is megfejtené. Ezt pedig jobb volt megelőzni.
Téli kabátja bő zsebébe fúrta ujjait, ahogy fellépett a lépcsőkön. Nem volt egyenruhában, jelenleg csak egy bátyó volt, semmi több. Egyedül testtartása árulkodhatott a szigorú mindennapokról, amelyeket az őrsön él meg. Még arca is kisimult volt. Legalábbis az első pár percben. Azonban ahogy tekintetével végigpásztázta húga után a bejárati csarnokot, ismerős hajzuhatagra lett figyelmes. A nőt körbevették a nála fiatalabbnak tűnő diákok, és csillogó szemekkel néztek rá.
- Reina? - lépett közelebb Zalán, és összeszűkítette szemeit. Nem értette. Vagyis nem akarta érteni. A nő testén végigsimult a zöld szegélyes talár. Esélye se volt azt hinni, hogy csak látogatóban van ott, mint ő. Mégis, meghagyta az esélyt a nőnek. - Te mit keresel itt?
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2022. február 10. 18:50 | Link

Ipkovich Kornél
face


Fiatal kora ellenére a Hercegnek nem szállt fejébe a rangja. Udavariasságán látszik a kiváló neveltetést, de valamiképp a szerénység is, ami egy nemes legbecsesebb ismérve. Sajnálatos módon ez Hella esetében látszatra nem így van, sőt pont ellenkezőleg. Gőgösnek és beképzeltnek tűnhet hűvös magatartása miatt, bár a remek neveltetésnek ő maga sincs híján. Ezért hát figyelmesen hallgatja végig Kornél herceg szavait. Ennek dacára néhány apró fintor csak átfut hűvös arcán, a "menyasszony" és az "esküvő" kifejezéseket hallva. - Nos ez rendkívül figyelemreméltó gesztus Öntől. Az Igazgató úr minden bizonnyal méltányolta, ahogy a kedves arajelöltje is nem különben - bólint visszafogottan, mert a szó szoros értelmében kirázza a hideg, ha arra gondol, hogy annak idején majdnem őt is elvette egy aranyvérű kurafi. Természetesen a Hercegről nem ezt gondolja! Félreértés ne essék, azonban a puszta tény, hogy "Házasodni kell az ő köreikben!" azonnal kiváltja belőle ezeket a heves ellenézéseket. Eleme is nagyot csobban képletesen szólva, még ennyi évvel az után is, hogy megtagadta saját frigyét. Mást vett el az, akit neki kiszemeltek. - Szegény asszony...Vajon őt is megpróbálta idő előtt felpróbálni? - kalandoznak el gondolatai, amiket gyorsan visszaterel a fiatal nemes kérdése a realitás mezejére. - Így van - biccent elegánsan - Gemmológiát oktatok és próbálom kinevelni a következő nemzedékét ennek a csodás tudománynak - nyilatkozik udvarias kifinomultsággal arról, hogy olykor legszívesebben belepofozná néhány renitens nebulóba a tudást, de ugyebár meg van kötve a keze. Igazán nem híve az erőszaknak, de néha megesik, hogy a szigor és a fenyítés a leghasznosabb. Ahol meg már az sem...Az meg veszett ügy, ami mögé nem áll be és ezzel le is zárta a témát. - A kedves családja egészsége, hogy szolgál? Oly régen jártam már estélyen, hogy azt hiszem egészen elvadultam - cseveg azon a módon, ahogyan egymással csak a nemesi származásúak tudnak. Ezt nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs meg valakiben. Hella direkt kiművelte a benne lakozót, hogy még ijesztőbb lehessen az ellenkező nemmel szemben.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Ipkovich Kornél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 40
Írta: 2022. február 18. 10:09 | Link

Erdődy Hella


Kedves mosoly kúszik arcára a gondolattól, hogy Cassy értékeli a gesztust. Reméli, hogy valóban így lesz, hogy nem érzi majd túlontúl tolakodónak tettét, és ahelyett, hogy kellemetlensége okán fordulna egyet gyomra, inkább azért teszi, mert a boldogság mozgatta meg kissé. Amikor gyermekkorban volt, hallott meséket a szerelemről, arról, hogy olyankor, mikor az ember nagyon mély érzelmekkel szeret egy embert, akkor pillangók nőnek a hasába. Emlékszik rá, ahogy a nagy, aranykeretes tükör előtt állt, száját nagyra tátotta, édesanyjára gondolt, és várta, hogy a pocakjában született pillangók megérezve a friss levegőt, kiszálljanak belőle. Nem azért, hogy elveszítse az érzést, hanem, mert nagyon szerette volna látni, milyenek is. Úgy képzelte, hogy édesanyja pillangói kékek, bársonyos mélykékek, ezüstös csillanással. Persze ez csak képletes, de gyermekként a varázslat, ha benne is él az ember, varázslatos.
Cassandrához lilát képzel, bronzos barnát. A lila mély, mint az éji égboltot követő hajnali rózsaszín feletti sötét sáv. Titokzatos, bűvöletes lila, olyan, mint a leány, akit nem ismer, de aki iránt már most ragaszkodást érez, szeretetet, vonzódást, vágyat. Tudni és érteni akarja őt. Tudni, érteni, érezni. Még hosszú út áll előttük, de Kornél tudja, hogy olyan párra leltek neki, akivel a házassága sírig tartó boldogság lesz. Megfogalmazni az okát nem tudja, ez egy nagyon különleges érzés, melyet gyermekként is érzett, és mellette is érez. Ez a biztonság.
- Reményeim szerint igen, tisztelem az egyenességet, és úgy vélem, hogy az iskola vezetésével is illendő megosztanom a tényt, hogy az életünkben változások állnak majd be. - Jelenleg erre a részre még nem tértek ki egymás között, de mindenképpen fontosnak tartja, hogy ma, később, amikor már együtt lesznek, megvitassák a közeljövőre vonatkozó terveiket. Házasságukat követően, mint a legtöbb pár, házat kapnak a két család közös ajándékaként, el kell dönteniük, hogy hol kívánnak élni. Bogolyfalva lenne a legcélszerűbb, hiszen Cassandrát az oktatási intézménye, míg Kornélt szeretett munkája köti ide.
- Ugyan. Véleményem szerint a tanított viselkedés olyan, mint a seprűlovaglás, vagy a biciklizés, nem lehet elfelejteni. - Ő maga rég nem ült már seprűn, hosszú lábai okán nem olyan kényelmes a számára, így másként oldja meg közlekedését, és a seprűt csak akkor választja, ha más lehetősége nincs. - A szüleim, testvéreim, házastársaik és gyermekeik is kiválóan vannak, habár, ha ide tekintek, úgy látom, unokaöcsém, Misi éppen vétett valamit. - Hiszen a Levita éppen tíz pontot veszített, alig egy perccel korábban. - Remélem, hasonló jókról számolhat be Ön is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2022. február 23. 10:04 | Link

Ipkovich Kornél
face


Látszik a nemes ifjún, hogy örömét leli ebben az egész házasulási hajcihőben és a boldogság úgy jár a nyomában, mit a saját árnyéka. Hella még azt is meg meri magában kockáztatni, hogy talán szerelmes is abba a lányba, akit a család neki kiválasztott. Elhúzza száját még a gondolatra is, mert számára ez inkább gyötrelem. Szerelem. A kamaszok magyarázata hormonjaik túltengésére, míg az idősebbek ezzel igyekeznek cáfolni hormonjaik csökkenésének tényét. Irritálo ez is, az is egyformán. Valamiért minden alkalommal, amikor olyan emberrel találkozik, aki épp valamelyik fenti önáltatást végzi, össze szorul a gyomra. Nem irigységből! Merlin a tanúja ő kívánja legkevésbé a házasság szentségét vagy a szerelem rózsaszín szemüvegét felvenni. Egyszerűen csak kirázza tőle a hideg és kész. Ennek ellenére, jó neveltetése okán és, hogy ne hozzon szégyent családjára, annál is jobban, mint eddig tette, erről mélyen hallgat. Néha ül csak ki arcára a nem tetszés. - Igen ezek valóban nagy változásokat hozó idők leszenek - biccent visszafogott egyetértéssel, de nem tesz hozzá egyebet, nehogy végig kelljen hallgatnia bármiféle giccses litániát a családteremtés nemes hagyományáról, mely az arany vér megóvásának célját szolgálja. - Úgy vélem a környezet, melyben élünk könnyen tudja ezeket alakítani. Ha évekig nem ül seprűn, elsőre kilencvenkilenc százalék, hogy vagy be sem tudja indítani, vagy lezuhan róla - fejti ki véleményét a tárgykörben, melyben igen komolytapasztalatokkal rendelkezik. Már nem a seprűs részben, hanem a környezeti tényezők személyiségformáló erejének tekintetében. Nem egy ízben volt alkalma elszokni az aranyvér elvárta kiművelt jómodortól. - Igen, köszönöm kérdését. Szüleim nagyszerű egészségnek örvendenek és öcsém is azt írta legutóbbi levelében, hogy bár az Indiába tett útja kifárasztotta, jól érzi magát - mosolyodik el alig láthatóan, s ekkor szólal meg a csengő, mely jelzi az óra végét. Szinte ugyanekkor tódul ki rengeteg diák a termekből, s a zaj az ezerszeresére növekszik körülöttük. Hella eleme megpezsdül ereiben. A víz érzi azt a sok energiát, mely felbuzgott környezetében. Körbe pillant akvamarin színű szemeivel. Rideg pillantása jó pár nebulót int szó nélkül csendre. Kemény és szigorú megjelenése tiszteletet parancsoló. Azonban azt még nem tudta elérni, hogy a nebulók áthangolódjanak az ő gemmológiájára. Ezért is tervez könnyű vizsgát nekik az idei év végére, hogy megkönnyítse az átállást. Aztán majd jövőre jönnek a teljesen új nézőpontból megközelített oktatási anyagok.

Utoljára módosította:Erdődy Hella, 2022. február 23. 10:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Winter Cone Danvers
INAKTÍV


A Fenséges
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 248
Írta: 2022. március 4. 18:11 | Link

J

Fejem emelem fentebb és, felsőbbrendű, féloldalas mosollyal pillantok le rá, ahogy Júlia megérkezik. Kibaszott jó virgácsai vannak ebben a nadrágban, közlöm is, de fasznak nincs erre több ideje. Indulnék, amíg ő édesgetni kezd mint egy kóbor dög. - Még.
Bólintok.
- Mert egy szadista vagy. Ezért lehetsz most itt velem - perverz vigyorom terül el arcomon. A jogsi nálam van. Tiszta is vagyok. Csak el kell képzelnem a szalont, ahol eddig eddig egyszer voltam. De tudod ki a faszom fog újra órákig tartó utazásokba kezdeni, akkor maximum Julis utánam vonatozna kedvére. Szerencséjére nem kell megfosszam magamtól.
- Maradj nyugton! És meg ne próbálj megzavarni - közlöm, nem kérem, majd kezem cirógat a hátsójára, amit ugyan nem láttam még, de legalább jól rámarkolok. Nem zavar meg abban, hogy a célra koncentráljak, így elképzelem a pontot, a szalon előtti újságos bódét. A kussba borult csarnokba fordulva aztán beleejtem magunkat a semmibe, hogy alig pár pillanattal később a zajos utcán anyázzon egy mellettünk elhaladó. Hamar kizökkent, hogy a célhelyre érünk.
- Hasonlóan szép napot! - középső ujjamat fellendítve vigyorgok a tag után, aki legalább ilyen szívéjesen üdvözöl minket Pestseholsén. - Faszfej.

Utoljára módosította:Winter Cone Danvers, 2022. március 4. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"Botránysztár" - Vattai
Lick your cigarette, then kiss me

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. március 25. 18:11 | Link

D U D I & R I N
03.25. | here we are | mood | kukkantás

A hír futótűzként terjedt. Jó, az én saram. Írtam a rellonos srácokkal való közös csoportba, hogy aki szeretne, elköszönhet tőlem, de időpont foglalás szükséges a bejáratnál. Nem gondoltam át. Mert éppen hogy beléptem az ajtón - hivatalosan még diáknak számítok, szóval megtehetem - ezek a barmok megrohamoztak, mintha tényleg nem lenne jobb dolguk. Azt sem tudom miért vannak ennyien a kastélyban, de már mindegy. Mert eljött a napja annak, hogy eltakarodjak az országból és vissza se nézzek. Hogy végre eljussak abba a városba, ahova gyerekkorom óta álmodozok megtenni. Már csak a gondolattól sokkal szélesebb vigyor lesz arcomon, mint az indokolt lenne.
Éppen ezért vigyorogva fogadom a kézfogásokat, a váratlan puszikat és öleléseket, a vállba veregetéseket azoktól, akiktől éppen jön. A bőröndömet és a sporttáskát az ajtón túl hagytam, mert kiábrándító, de tényleg befért minden cuccom ennyibe. A tértágító bűbáj csodákra képes, de a festős és rajzolós cuccaimat nem hagyhatom csak úgy itt, amikor tökéletesen tudok velük dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy az első pár hónap biztosan hatalmas szívás lesz, mire kiismerem magam...
Hangosan röhögök fel, majd fordulok Kende felé.
- Hallod ezt tesó? - vetem át a srác nyakán karomat. - Azt mondja, majd ő vigyáz Csipeszre - meg a nagy lóf- lófüvet. Kende fog vigyázni Csipeszre, és a legjobb helye lesz a dudi mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. március 25. 18:32 | Link


#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki



Őszintén, az utóbbi hónapokban nem figyelt annyira. Nem mintha Marina arról lenne híres, hogy mindenkire és mindenre emlékszik ami csak történik vele, mellette, utána. De most a szokásostól is dekoncentráltabb volt a VAV miatt. Egyszerűen benne volt egy gát az agyában, hogy ha erre most nem figyel, akkor oda az élete. Minden. Éppen ezért fogalma sem volt róla, mi az a nagy gyűlés a bejárati csarnokban.
Könnyed ugrásokkal vetődött a diákság közé, és vékonyságát kihasználva surrant egyre közelebb a figyelem középpontja felé. Mosolyra húzódtak ajkai, amikor megpillantotta kedvenc embereit a tömeg közepén. Ki más lenne ott, mint ők.
- Már megint miben sántikáltok, ami ennyi embert idevonzott? - ingatta meg a fejét vigyorogva. - Csak nem csináljuk meg tényleg a benti nerfbajnokságot? - tippelt izgatottan a lány, és körbepillantott az arcokon.
- Mitől van mindenkinek olyan feje, mintha valaki temetésén lennénk? - vonta össze zavartan a szemöldökét, és egyre jobban elbizonytalanodott. Kendére esett a tekintete. - Kende? - Aztán át Móricra.
- Loki? Mi történik? - kérdezte legjobb barátját egyre kétségbeesetten. Mellkasában a szíve egyre gyorsabban kezdett dobogni. Arcát elöntötte a kellemetlen melegség, mert érezte, hogy valami rossz van készülőben. Ilyen volt, amikor hazaérve nem találta meg a nagyit. Néhányaktól még ugyanolyan sajnálkozó pillantást is kapott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2022. március 25. 21:33 | Link

BROKÉMON / SZÖSZTALICSKA
/ ezt skubizd / otis redding - The Dock of the Bay /

Bezzeg ilyenkor gyorsabban telnek a napok -, aminek Kende egyszerre örül, ugyanakkor nem különösebben adja. Őszintén szólva, fogalma sincs mi van, csak történnek a dolgok, mire odakeveredik, hogy az előcsarnok falát támassza a vállával. Ahogy egyre többen lesznek, úgy jut a társaság közepére - még szép, a dude mellett van. Most még. A keserű szájízt felváltja az őszinte, széles mosolya, amikor visszaemlékezik az illúzióra a barlangban, és Móric szinte azzal fel is röhög mellette. Fasza lesz ez.
- Maximum egy másik életben - szalutál az eltévedt gyerek felé. - A kislány olyan szabadon él majd mellettem, mint sörben a buborék - vigyorog a másikra, mint egy igazán jó keresztapa. Ja, legalább annyira jó, mint prefektusnak és ez sokkal több mindent elmond, mint kellene neki. Szavai után dobja karját Móric vállára. Reméli, hogy a dude is szabad lesz Rómában, mint a buborék. Halkan nevet, már csak attól, hogy látja a vigyort a haverja fején.
Aztán megérkezik a Szösztalicska, akire a nevére pillant oda. Kis boot idő kell, de három pillanattal később lesüti szürkéskék szemét. Bakker.
Móricra sandítva engedi el a másikat, és fülén morzsolva válaszol inkább ő Maenek. - Mondanám, hogy lenne értelme a bajnokságnak, de nincs, mert nyernék - von vállat, közben ujjait mozgatja meg a levegőben. Mielőtt zsebre tenné azokat, lazán megveregeti Móric hátát. A sajnálkozó tekintetekre pillant oda, pislákol rájuk, hogy nincs e mondjuk ennél hasznosabb dolguk, mint az amúgy se könnyű szitun nehezíteni? Aztán hol egyik-hol másik barátjára vezeti tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint