Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Akkor ezt vehetem megtiszteltetésnek? - fricskázok egy kicsit, mert nekem amúgy semmi bajom vele. Nem tudom milyen lenne, ha ténylegesen idegesítene, de alapjáraton én nem úgy állok hozzá, ahogy legtöbben. Mármint ez nem csak rá van kihegyezve így, mindenkinek megadom az esélyt, hogy bizonyítson milyen fából van faragva. De a mai nap már jó, megúszta, hogy büntetőmunkára menjen jogosulatlanul. Tökre megmentő vagyok!
- Ó, az kár, pedig érdekelt volna. Mondott már ilyet neked fiú? - azt vettem észre, hogy azért a kultúra iránti érdeklődés inkább a lányok sajátja. Nekünk marad a kultúrát eljátszó lányok nézése. De ez érthető is ebben a korban szerintem. Amúgy engem érdekel néhány darab, bár magamtól biztosan nem mentem volna színházba, ha a szüleim nem tették volna kötelező jellegűvé. Sosem vallanám be, hogy annyira azért nem voltak ezek borzalmasak, mint, ahogy mondtam és akaratoskodtam ellene anno. Sőt volt néhány, ami kifejezetten tetszett. Bár a kviddics témája kissé lehervaszt, hogy őt nem érdekli. Nem nagyon tudom felfogni, hogy valakinek miért nem tetszik, akár egy kicsit is, aztán meg persze én példálózok ezzel, amikor másnak meg a színház tetszik, vagy az átváltoztatástan. csak, hogy két egymáshoz közel álló sportot említsek.
- Hát, én nem szeretek - csücsörítek be oldalra az ajkaimmal, miközben értetlenkedve állok előtte. Tényleg nem egy átlagos lány, ettől függetlenül értem a mondanivalója lényegét. De, hogy emiatt szeret szomorú lenni... az már nekem sok.
- Akkor te tényleg sokmindent szerethetsz! - komolyan mondom tetszik nekem ez a csajszi. Talán különc, de van benne valami őszinte báj, amivel simán bárki szívébe belophatja magát. Az enyémbe simán sikerült, pedig igazán sokmindent nem is mondott.
- Na, de most megyek, és ha kell egyébként máskor is megmentelek. Majd meghívhatsz valamire - intek neki és vigyorgó fejjel indulok vissza az Eridon körletébe. Ha másra nem is volt jó ez a mai nap, csak megerősített abban, hogy Julcsi egy értékes csaj. És még tetszik is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Rendkívül frusztrált vagyok, de még így sem akarnék szándékosan ártani egy állatnak. Egy másik ember, az egész más kérdés, de nem vagyok állítkínzó. Mégis hamarabb kerül a kezembe a pálca, minthogy átgondolnám, mit is csinálok, de végső soron, úgy érzem, még így is jobb, mintha belerúgtam volna a macskába.
Ugyanis ahogy nyávogva kirepül az ablakon, nyugtázom magamban, hogy nem ez volt a legjobb döntés, amit ma meghozhattam, de legalább nem öltem meg. A védőbűbájoknak hála senki sem tud véletlenül a halálba zuhanni, és a macska is szépen lelassul még a földet érés előtt. Feldúlt lesz és valószínűleg bemenekül az erdőbe, a gazdája pedig sose látja többé - de nem lesz baja, legalábbis nem tőlem.
Amire viszont nem számítok, hogy valaki belém áll érte. Végképp nem arra, hogy épp ez a csaj.
- Kártevő irtás - felelek a döbbenetemet nyeldesve, mert azok után, hogy legutóbbi "értekezésünk" alkalmával jóformán két szót alig tudtam kihámozni belőle, most konkrétan leüvölti a hajam.
Még közelebb is lép hozzám, de csak mintha ekkor regisztrálná, hogy kivel találta szembe magát. Becsülendő, nem húzza egyből össze magát gyáván. Magát képtelen volt megvédeni, hagyta, hogy a földbe alázzam, de amint pálcát emelek egy macskára, kinyílik a csipája? Vajon tudja, hogy jól van az állat, vagy azt hiszi, megöltem?
- Talán valami gond van, sárvérű? - nézek rá mereven, nem hogy megemelve, de szándékosan lehalkítva hangomat, hogy lehetőleg csak ő hallja.
Közönségünk is van, de inkább az érdekel, mi van benne, mit tudok előhozni még. A sértő megnevezést viszont keserűnek érzem a nyelvem végén. Mintha már nem állna rá úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Stephen

- Óvári? Nincs. Maximum azért lenne, amiért Illés Karina is, mert kicsit hasonlít Korira. - nem titok szerintem senkinek a világon, főleg nem Korinak, hogy ő álmaim nője, a legcsodásabb és legtökéletesebb nőszemély a világon. A csípős stílusa, az, ahogy rám néz, ahogy megölel, komolyan mondom, hihetetlen akarat kell ahhoz, hogy a kis szerelmi vallomásaimon túl ne menjek. Ő persze nevet ezeken, de nem veszi sértésnek a rajongásomat, ami azért pozitív, mert nélküle egész biztos, hogy elvesznék. Jövőre elmegy, én pedig nem tudom, hogy mit fogok kezdeni nélküle. De erre még nem is szeretnék gondolni.
- A top három nekem Bergstein, Illés, Hollóvölgyi. Egy szőke, egy barna, egy vörös. - nem annyira a kinézetre mentem, hanem arra, hogy milyen a személyiségük, de tény, hogy számomra Frida a legszebb tanárnő itt. - Eredetileg Návay is játszott, de olyan hirtelen vágtad rá, hogy inkább cseréltem, meg aztán ő egy kicsit talán határozottabb, mint Hollóvölgyi. Inkább a puhább nőket kedvelem. - ja, Sadie után meg aztán főleg csak a puhább nőket. Szerintem a múltkor azt hitte, hogy fel akarom szedni, amikor Márknál voltunk, de nyilván tesztelni kellett az eredményességet, és egészen biztos vagyok, hogy amíg emlékszem rá, hogyan közölte velem, hogy undorodik tőlem, én a közelébe nem megyek. És ilyen dolgot ritkán felejt el az ember, főleg, ha bejön neki a másik.
- Azt, pedig az anyám szólt nekik, hogy ne. Sosem nevelt olyan szellemben minket, hogy babusgatni kelljen. Mármint, tök normálisan nevelt, nem vert, csak nem is babusgatott. Sosem voltunk olyanok, akik hazarohantak az anyjuk szoknyája mögé, hogy védje meg őket. - de még mennyire, hogy nem, sőt, elég sok sérülésem is lett abból, hogy én meg tudtam védeni magam, nyilván, utána anyámat hívták be az igazgatóiba, de egy idő után erről is leszoktak valahogy. Elmosolyodom Stephen szavaira, és hálásan biccentek is. - Kösz, ez jófej tőled. És igazad is van, tényleg nem, hanem ha hagynak időt, hogy saját magunk gondolatai szerint emésszük ezt meg. A te apád mikor ment el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egytől tízes skálán mennyire gáz egy fiatalabbtól segítséget kérni? Van az a pont - és ez általában hamar eljön -, amikor magasról telibe fossa, hogy ki mit gondol erről. Neki arra van szüksége, hogy valahogy átmenjen majd mágusjogból az év végi vizsgán. Átkozza a napot, amikor felvette a tárgyat, de már nem adhatja le. Rohadtul nem mondták, hogy ezt is tanulnia kell majd, viszont mint utólag felhomályosították, a jogi alapokat majdnem mindenhol lenyomják a torkukon. Szóval hallgathatja egész nap, hogy mit szabad és mit nem. Mintha ne tudná alapból. Kívülről fújja... A sok jogi szöveg olyan, mint egy bemagolandó színpadi szerep. A tudomány akkor állt meg nála, amikor belekérdeztek az összefüggésekbe.
Határozott léptekkel ront be a szobába, majd szétnéz a jelenlévőkön. Csettint a nyelvével, amint meglátja Lilit az egyik asztalnál ülve, s megindul felé. Szüksége van rá. Reméli, hogy a családja nem neheztel már rá, amiért a tavalyi üvegház látogatáson figyelmetlenségből leverte azt a ritka növényt, de most úgy érzi, bármit megtenne a segítségéért, mert a srácoktól hallott a korrepetálásairól, na meg azt is mondták, hogy nem az a tipikus stréber kinézetű csaj, hanem csinos. Nem tévedtek.
- Szia... Lili. Izé, zavarhatlak? - lép oda mellé, s nem úgy tűnik, mint akit érdekelne egy nemleges válasz. Fúj egyet, majd folytatja. - Rajmi vagyok amúgy, talán emlékszel is rám. Figyelj, ki tudsz segíteni mágusjogból egy kicsit? - támasztja meg kezét az asztalon, ahogy fölé hajol hízelgő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kevés dolog van, ami feldühíti a navinést, ám Sadie-nek sikerült találnia egyet. Ramóna nem bírja nézni, ha állatokat bántanak. Ezért már általánosban is piszkálták. Ő azonban büszke volt magára, mikor sikerült megvédenie egy-egy pókot vagy szarvasbogarat. Most is hasonló szándékai vannak.
- A macska nem kártevő. - Ezt mint tudományos tény jelenti ki. Kicsit veszít hangja erejéből, de továbbra is dühös és félti az állatot odakint. - Háziállat. Nem él túl, ha túl sokáig odakint van. - Az erdő veszedelmeiről nem is beszélve. Egy-két nagyobb ragadozómadár is leselkedhet rá. Az eszébe sem jut a vörösnek, hogy esetleg van egy gazdája is az állatnak, akit rosszul érint majd az eltünése, az ilyesmikkel kevesebbet törődik. Jobban érdekli a macska biztonsága.
- Az a gond, hogy bántottál egy állatot, aki nem tud a mágia ellen védekezni! - Valamivel ismét erélyesebben szól, de nem a gúnynév zavarja. Van számára valami a rellonos hangnemében, ami ellen nem tud másképp védekezni. Nem megy hozzá közelebb, annyi bátorsága nincs, de dühe táplálja még éppen eléggé, hogy visszaszóljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az első döbbenetemet lassan felemészti a felháborodás, amiért ez a mugliivadék veszi a bátorságot, hogy számon kérjen. Ha a származásomat nem is vesszük figyelembe az övével szembeállítva, akkor is prefektus vagyok. Megbüntetni ugyan nem fogom tudni, de ez mindössze annyit jelent, hogy öregebb nálam egy kicsit.
Mégis van annyi eszem, hogy ne emeljem meg a hangomat, így aki lemaradt volna a macska röptéről - és nem sokan figyeltek -, könnyedén hiheti őt az agresszornak. Persze ezen majdnem elnevetem magam, még egy puffskeintől - amit azt hiszem golymóknak hívnak errefelé - is jobban tartanék, mint tőle. Ugyanakkor van némi hírem már a falak között, nem hiszem, hogy bármi esetben is nekem adnának igazat, ha rám veti magát a navinés. Szóval jobb lesz csínján kezelni a dolgot, amíg közönségünk van.
- Ha kárt okoz, nekem az - söpröm félre a kérdést egy vállrándítás keretében. - Zavart. Rabolta az időmet. Az idő pedig kincs, mint biztos tudod, és ha elveszik, az károkozás. Most épp te is egy kártevő vagy.
Csak most, röptében dobálom össze a gondolataimat, voltaképp egy pillanatig nem gondoltam ezelőtt semmi ilyesmit, de most egész logikusan hangzik. Azt mégse mondhatom, hogy a frusztrációm vezettem le az állaton.
És a legfrusztrálóbb, hogy hiába is volt, mert jött a helyébe egy sárvérű kis görcs, és őt sajnos nem repíthetem a drágalátos macskája után. Ugye nem?
- Mit számít, hogy tud-e védekezni, vagy sem? - Én viszont közelebb lépek felé fenyegetően, úgy fúrva a tekintetem az övébe, mintha azzal akarnám eltenni láb alól. - Elméletileg te tudnál, mégis jobban ki lenne akadva mindenki, ha téged penderítenélek ki az ablakon.
Kilátásba helyezem, hogy őt is kidobom, mint a macskát... de anélkül, hogy valóban megfenyegetném vele. Ugyanakkor azt is erősen kétségbe vonom, hogy képes lenne a mágiával bármire is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tulajdonképpen már meg sem lepődik a hasonló sértésen. Nevezték őt már sok mindennek. Elnyeli a sértő szavakat. Már jóval kevésbé fognak rajta, mint néhány éve. Mélyen eltemeti őket helyette. Nem is próbál visszavágni, szavakkal nem is menne neki. Helyette a macska után néz. Azon gondolkodik kiérne-e időben, hogy megpróbálja megtalálni. Esetleg próbálja meg visszalebegtetni mágiával?
Ösztönösem lép hátrébb egy felet a rellonos közeledtére. Nem tudja állni a tekintetét sem, azonnal elkapja a fejét, a földet kezdi bámulna. Kezd veszíteni lendületéből. Kezdi realizálni, hogy Sadie nem fogja belátni, hogy hibázott, mikor pálcám emelt a macskára.
- Felelősségünk van a körülöttünk élő állatokkal szemben - erősködik tovább, ám hangja már jóval kevésbé erős. Továbbra sem néz a másikra, egy pontot bámul a rellonos lány mögött.
Még a fenyegetést sem fogja fel igazán. Nem ijedt meg tőle jobban, mint amennyire már riadt eleve. Sadie-nek igaza van, nem tud védekezni. Vagy tudna? Legutóbbi találkozásukkor megmentették, azóta sem tudja pontosan, ki volt az. Talán ki kéne próbálnia a rontást, amit múltkor véletlenül Zalánra küldött? Épp csak egy pillanatra fut át agyán a gondolat. De nem volna képes ismét bántani valakit, még akkor sem, ha az illető talán bántani fogja őt. Ahhoz már úgyis hozzászokott. Mondani többet nem is tud a vele szemben állónak. Össze van zavarodva, nem tudja hova tenni a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hirtelen mozdulattal tett kísérletet arra, hogy kicsavarja a pálcát a rellonos kezéből, míg az a szájtépéssel volt elfoglalva. Égkék íriszére viharfelhőként borult árnyék, úgy csippentett rá Rami talárjára a karjánál másik kezével, s húzta kicsit odébb a másik aurájából, mintha az azelőtti mozdulat nem tette volna elég egyértelművé mindkét lány számára, hogy most rá érdemes figyelni egymás helyett.
 - Inzultusokkal huszárkodni valóban hasznosabb időtöltés - nézett le megkeményedett vonásokkal az ötödikesre. Felismerte az arcát, és magában hálát mondott Merlinnek, amiért a kuzinja értelmesebb barátokat verbúvált maga köré az évfolyamában. - De nem kell félned attól, hogy kárbavész akár egy perced is. Remek tanulópénz lesz belőle. - Hanyag teátralitással intett az ajtó felé, puszta vezénylésképp. - Kifele, Sadie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bármennyire is felhúz, hogy a sárvérű pattog itt nekem, most már nem tehetem meg, hogy szavakon kívül mással is ártsak neki. Persze korábban sem emeltem pálcát rá, viszont a kezembe kaparintottam az övét, és még a telefonjától is megszabadítottam. Akkor még nem voltam prefektus, így ironikus módon, de megúsztam büntetlenül, de most már muszáj valamiféle felelősséget vállalnom, vagy mi.
Így aztán az előbbi macskaröptetést követően a pálcám ugyan a kezemben marad, de végig leengedve, testem mellett tartom, mindössze arra az eshetőségre készülvén, ha esetleg ő támad rám. Akkor természetesen felhatalmazva lennék a védekezésre, ami a szótáramban egy kellemetlen átoknak felel meg.
De nincs is szükség rá, hogy fenyegessem, elég egyszerűen ránéznem, és máris összehúzza magát, és félénken félre pillant. Valamit még motyog, de a végét már nem is értem, és utána egészen megkukul.
- Mi van? Elvitte a cica a nyelved? - kérdezem, és az ablak felé kémlelek, mintha láthatnám még az erdő felé szaladó macskát Máltai nyelvével a szájában.
A frappánsnak gondolt beszólás után azonban, ahogy visszanézek rá, elbizonytalanodom egy pillanatra, azt latolgatva, van-e bármi értelme annak, amit épp csinálok, és hogy vajon mi a fenét keres ez a gombóc a gyomromban? És ez a röpke szünet az éberségemben majdnem elegendő, hogy teljesen felkészületlenül érjen Hollósi. Ha persze két fejjel alacsonyabb és vagy húsz kilóval könnyebb lenne, még valahogy meg is oldaná, de így riadtan felé fordulok, és nagy nehezen, de sikerül a markomban tartanom a pálcámat, de ahogy elrántom tőle, kirepül a kezemből, és elgurul, be az asztalok alá.
- Normális vagy!? - förmedek rá, cseppet sem zavartatva magam azon, hogy nagyobb és nyilvánvalóan sokkal erősebb nálam. - Én legalább nem mászok mások nyakára sunyi, gerinctelen módon.
Dúlva-fúlva, egy széket félrelökve indulok a pálcámért, de aztán megtorpanok és visszanézek a párosra. Azt se tudom, miről beszél, de az utolsó szavaival kiveri a biztosítékot.
- Figyelj csak, hős lovag, engem te ne utasítgass! - Most már nehezen tudom a hangerőmet visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Nem! - Minden erejét és bátorságát össze kell szednie, hogy ezt az egy szót kinyögje, nem is túl erősen. Továbbra sem néz Sadie arcára, helyette hol az ablakot nézi, hol a rellonos, vagy éppen a saját cipőjét. Még mindig nem tud kiállni magáért.
Zalán érkezése nem is érhetné váratlanabbul. Meg is riad, mikor a fiú arrébb húzza. Egyensúlyát elveszítve, kissé megbillenve lép kettőt, engedelmeskedve a levitás gesztusának. Hangját azonnal felismeri, és fel is néz, hogy biztosra menjen. Barátja látványa el is űzi a kezdeti riadtságot.
Félelme azonban nem múlik, kikerekedett szemekkel, ajkába harapva figyeli, ahogy Zalán a helyébe áll Sadie-vel szemben. Hol egyikre, hol a másikra vezeti kékjeit. Nyakát behúzva figyeli a jelenetet, és kicsit még hátrébb is lép. Egyáltalán nem tetszik neki a hangerő, sem a helyzet. Nem akarná, hogy a rellonos bármit tegyen miatta Zalánnal, s fogalma sincs, hogy mire számíthat a lánytól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Türelmetlen sóhajt hallatott, ahogy tekintetével követte, hogyan túrja fel a rellonos a berendezést pálcája után kutatva. Azon a ponton már ő is elővette a sajátját. Nem először vágtak már ilyen jelzőket a fejéhez, s Zalán meg volt győződve róla, hogy ennél hallott már sokkal rosszabbat is másoktól. Ha nem is tudtak a szavak a bőre alá kúszni, frusztrálta, hogy nem értették meg elsőre az instrukcióit. Az sem segített, hogy Sadie egyre hangosabban nyivákolt neki.
 - Silencio - írt le egy ívet a platánnal, Sallowra célzott aztán a hegyével, majd baljának mutatóujját emelte saját szájához, hogy több fronton is közvetítse a másik felé: nincs oda a hisztikért. De csak hogy a húga példájából induljon ki, magyarázni kezdett szinte suttogva, lassan. Mintha egy óvodásnak tenné.
 - Ez egy tanulószoba. És most mások idejében teszel kárt a vinnyogással.
 Így, hogy Rami már nem volt közvetlenül Sadie ingerültségének kereszttüzében, nem fáradt azzal, hogy ő kaparja össze a földről a lány pálcáját, bár a sajátját még mindig feltartotta. Csak a miheztartás végett.
 - Nem kérem harmadszor. Szedd össze a holmidat, és indulj kifele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A sárvérű még utoljára megpróbálkozik kiállni magáért, de legnagyobb csalódottságomra mindössze egy nem-re futja neki. A múltkor is próbáltam kierőszakolni belőle, hogy ne csak álljon és tűrjön, és most is csak a felmentőseregnek köszönheti, hogy megpróbáltatásai véget érnek. Ezúttal azonban nem egy eridonos mitugrász, hanem a levitások nagyra nőtt prefektusa, Hollósi érkezik, épp csak a fehér ló hiányzik a segge alól.
És ő jóval agresszívabban próbálja elejét venni a konfliktusnak, ami szembeállítva az eddigi passzív ellenállással, teljesen váratlanul ér, és fel is bosszant. Amikor pedig kikelek magamból, ő pálcát emel rám. Elszáll a torkomból a hang, egy nyikkanás se jön ki számon, így néhány pillanatig, mint a hal, tátogok csak, míg ő kioktat.
Sajnos nem mondhatom, hogy nincs igaza, de amíg nem érkezett meg, én nem is csaptam zajt, egyedül a csaj kiabált, szóval ha valakinek, neki kéne távoznia.
Felveszem a pálcám a földről, és a nyakamnak nyomom, hogy megszüntessem a bűbájt.
- Először is - köszörülöm meg a torkom, melyben ott dobog szívem is, annyira a plafonig fel vagyok húzva idegileg. - Meg ne próbálj még egyszer pálcát emelni rám, mert az igazgatóiban folytatjuk a beszélgetést! Szerintem Kakasi is egyet fog érteni abban, hogy tilos nevelő szándékkal átkozódni, pláne nem egy másik prefektust. Másodszor..!
Odalépek hozzá, közvetlen közel, és úgy fúrom a tekintetem az övébe, mintha szemmel akarnám verni.
- Eszem ágában sincs sehova se menni, mivel épp tanulnék a tanulószobában. Szóval vidd innen a csajod, engem meg hagyj békén, Hollósi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Vonásai nem változtak, csupán a szemét forgatta olyannyira, hogy jószerével belelátott a koponyájába vele. A pálcát nem engedte le továbbra sem, így Sadie válla majdhogynem belefúródott, amikor megpróbált Zalán aurájába mászni.
 Rengeteg kifogásolnivaló lett volna a gyerek replikájában - máshogy nem tudta nevezni magában, ha egyszer úgy viselkedett -, de nem érezte, hogy itt és most kéne kijavítania őt. Valószínűleg annyit is érne, mint halott vélának a csók. Csak tombolni akar.
 - Én a tanáriba terveztem indulni, de ez csábítóbban hangzik. - A pálca hegyét lassan fordította oldalra, amivel Sallow pár hajtincsét nemtörődöm módon az arcába tolta. A következő mozdulata nyomán az asztalon, ahol korábban ült, összerendeződtek a rellonos cuccai. - Csak utánad. Gyere te is, légyszíves - pillantott féloldalasan Ramira, de anélkül is érződött a különbség, kihez intézte a mondandóját, mert sokkal nyugodtabban csendült a hangja. - Kérsz még magad mellé más tanúkat is, csak hogy elmeséljék, milyen etikátlanul és kegyetlenül jártam el ellened? - pillantott le megint a hisztikirálynőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem tetszik neki a helyzet, nagyon nem. Túl zajos, túl intenzív és még Zalánt is félti. Nem tudja, közbe kéne-e lépjen, vagy hagyja, hogy a másik kettő elintézze maguk között. És ha közbe lépne, azt mégis hogyan kéne tennie? Sadie kérdés nélkül ismét leordítaná az ő fejét is.
Zalánnak azonban más gondolatai támadtak az ügyről. Ramit váratlanul éri, hogy meg lett szólítva. Nagy szemekkel pislog a levitásra.
- Mi?! Miért? - bukik ki belőle hirtelen, de azonnal meg is bánja. Néhány hosszú pillanatba telik, mire felfogja, hogy mozdulnia kéne. Behúzott nyakkal fordul meg.
Sietve összeszedi cuccait, vállára dobja a táskáját, s ha Zalán elindul, szó nélkül követi, behúzott nyakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elismerem, több ponton is hibádzik a helyzetre való reakcióm, és a rövid hatásszünet, míg kényszerűségből elnémulok, segít ezt realizálni, de attól még nem kicsit bőszít fel az a beképzelt, fölényeskedő viselkedés, amit a levitás produkál. Nagy levegőt veszek, és azt is megállom, hogy a pálcája mozgását lekövetve úgy képen töröljem, hogy a falról pattanjon le és térjen vissza repetáért. Nem. Szabad. Megütnöm.
- Tehát, ha nem lettem volna az imént érthető - kezdem, és csak egy nemtörődöm pillantásra méltatom összerendeződő holmimat, miközben megigazítom hajam -, egyáltalán sehova nem tervezek menni veled. De nyugodtan kényszeríts, meglátjuk, az hogy alakul.
Hangomban - melyet egyetlen egyszer emeltem eddig meg, mikor is nekem esett Hollósi, és megpróbálta kicsavarni a kezemből a még csak nem is fenyegetőleg tartott pálcát -, most már nyoma sincs az indulatnak, de az apró rándulások az arcomon mutatják, hogy cseppet sem vagyok nyugodt.
Gúnyos megjegyzését válaszra sem méltatom, hiszen tökéletesen felesleges. Nyilvánvalóan ellenem szólnának azok is, akik semmit se láttak vagy hallottak az egészből - erről jó hírem gondoskodik. Ez a fajta igazságtalanság már rég nem tud megérinteni, de önként akkor sem hajtom a fejem a guillotine alá.
A lány persze szófogadó kiskutyaként már indulna is el Hollósi nyomában, és felőlem mehetnek is - de nélkülem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem válaszolt Raminak, legfőképp azért, mert ilyen hangosan még sosem beszélt hozzá. Meglepetten nézett farkasszemet a kis unikornissal, de megnyugodott, hogy legalább ő engedelmes volt és szedelőzködni kezdett.
 - Ó, dehogynem voltál érthető - helyeselt aztán elnagyolt bólintással Sadie-nek. Minden szavából csöpögött a szarkazmus. - Először pampogsz, hogy mész az igazgatóhoz, utána hogy maradsz, ahol vagy. Nem kételkedem a zsenialitásodban, hogy meg tudod oldani, hogyan legyél egyszerre két helyen. Nekem is van ám egy szuperképességem.
 Magához intette a pálcájával Sadie tanulnivalóját, mikor Rami már kész volt. Halkabban beszélt, hiszen eddig sem szándékozott jelenetet csinálni, egyben Sallow-nak is meg kellett erőltetnie kicsit magát, hogy odafigyeljen arra, mit beszél.
 - Pontosan látom magam előtt, hogyan fog alakulni a sztorid. De nem neked súgom meg, mert a végén még azt is úgy adod elő, hogy zaklatlak a kis személyes tered megsértésével. Majd a házvezetőid informálnak. A cuccaidat is ott találod meg, ha véletlen hiányolnád - vetette oda már mindennemű színészkedés és gúny nélkül, szenvtelenül. A navinés vállára tette a kezét, hogy előreterelje, amíg Zalán megbizonyosodott arról, hogy nem szórnak átkot a nyakukba kifele menet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Gúnyosan felhorkantok; komolyan nem hiszem el, hogy ez a mamlasz nem veszi észre magát. Nyilvánvalóan felhúzta magát ő is, biztos szerelmes a sárvérűbe, azért pattog itt nekem, mint a nikkelbolha. Felőlem mehetnének a francba, szobára, vagy ahova tetszik, de nem állja meg a levitás, hogy tovább jártassa azt a nagy száját. A worthy opponent.
- Kilátásba helyeztem, hogy mehetünk az igazgatóhoz, ha újból átkozódnál, Hollósi - felelem olyan hangsúllyal, mintha egy súlyosan értelmi fogyatékoshoz beszélnék. - Meg akarsz átkozni? Gyerünk, csináld!
Még csak fel sem fogom emelni a pálcám, bátran rám szórhat, amit akar, de persze csak azért vagyok ilyen magabiztos, mert tudom, hogy úgyse merészelne ilyet tenni. Nem lenne annyira hülye, még ha most nagyon is igyekszik annak mutatni magát.
Rezignáltam figyelem, ahogy az összerendezett holmim a kezében köt ki, és azzal tervez távozni, maga előtt terelgetve a mugliivadékot. Szóval meg is lop, nem csak átkot küld rám. Ezaz, Hollósi, ásd csak tovább a sírod!
- Na mi van, azt hittem már van olyan jó a viszonyunk, hogy a fülembe súgj valami szépet - fröcsögöm neki undorodva, és azon kapom magam, hogy követem őket kifelé. Persze nem túl lelkesen, azért legyen mindenki számára tiszta, hogy semmi kedvem hozzá.
De abból semmi jó nem származik, ha csak az ő verzióját hallgatja meg Volkov vagy Várnai. Eleve hátrányból indulok, nem kéne még tovább rontani a helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Még mindig fájlalja az ujját, amit alig néhány perce csípett meg egy méhecske, szép lassan kezd is kialakulni a felületén egy buci. Az a szerencséje, hogy nem allergiás rá, azt viszont sehogy sem érti, hogyan is került a könyvekkel teli szatyrába egy méhecske. Ugyan sétált kint délelőtt, még a fűbe is letelepedett, de nem tűnt fel neki, hogy bármi is zümmögne körülötte. A szeméből kitörli azért a könnycseppet, mert a fájdalmakat sosem díjazta és ez most fáj, egész pontosan éget és lüktet. Táskájában kutatva keresgél, hogy nála van-e az a tubus krém, amit a minap anyukája adott neki szúnyogcsípésre. Ha arra jó volt a hűsítő kence, akkor biztosan erre is megfelelő lenne, viszont nem találja, kicsit még bosszankodik is, ahogy kotor a sötét szatyor mélyén. Milyen kár, pedig ma szinte kivirult, már pár hete viseli azokat a holmikat, amiket Nárcisszal együtt vásároltak, ezek valóban jobban állnak neki, mint azok, amiket az anyukájával együtt választott.  - Fenébe - sóhajt egyet, épp csak felegyenesedik görnyedtségéből, amikor megpillantja Rajmundot az asztalánál. Kicsit még hátra is hőköl Lili, pontosabban hátrébb húzódik és furán emeli szemöldökét, nem is érti, hogy mit akar tőle a srác. Egyáltalán nem jellemző az, hogy megszólítgatják, körbe is néz, utána Rajmundra.
- Ó igen, nagyon is emlékszem. Olyan gyönyörű mozdulattal verted le anya növényét abból a cserépből, amit megfesteni is nehéz lehetne - elneveti magát, egyáltalán nem állt szándékában beszólni, csupán csak megjegyezte. Pontosan azóta tudja a srác nevét, illetve mióta Sári barátnője mesélt neki a fiúról, és nem a legjobbakat. Éppenséggel amúgy ki tudná segíteni, így viszont dilemma előtt áll. - Tényleg szoktam korrepetálást vállalni, de sajnos neked nem tudok segíteni  - ez sem igaz, tudna neki segíteni, csak épp nem szívesen segítene olyan fiúnak, aki megbántotta a barátnőjét. - Miért nem kérdezed meg dr. Lainest? Biztosan adna néhány különórát - azért az elutasítás ellenére mégis csak próbál irányt mutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem vette észre a könnyeket Lili szemében, de amint meglátja, földbe gyökerezett lábakkal dermed meg előtte. Pár másodpercig csak nagyokat pislog, aztán vakargatni kezdi a tarkóját, és lesütött szemekkel, zavartan habog valamit.
- Baj van? Rosszkor zavarok? - fogalma sincs, alkalmas időben támadja-e le a lányt, de nagyon úgy tűnik, hogy nem. Főleg, miután annyira sikerül meglepnie, hogy még hátra is nyomja magát a széktámlának. - Öhm, jah. Én voltam. Még egyszer nagyon sajnálom. Máskor jobban fogok figyelni - ígérget hajbókolva. Azt nagyon tud. Boci, kiskutyaszemekkel nézni, szenvedéllyel a hangjában győzködni. Akár a színpadon. Ezúttal a kétségbeesettség is visszaköszön tónusából. Kell neki Lili segítsége. Amilyen szórakozottan idézi fel az üvegházas emléket, annyira zavarba hozza vele Rajmit, mert nem tudja eldönteni, hogy mérges-e rá, vagy bejött neki, hogy kárt okozott az anyjának. Ki tudja, mire gerjed.
- Most miért? Büntiben vagyok? - kerekedik el a szeme a döbbenettől. Elveszi a kezét az asztalról, és a zsebébe süllyeszti. Miközben ujjaival benne matat, megcsörren némi apró. - Nem ingyen gondoltam ám... - kacsint vissza beszélgetőtársára. Fizetne, bár azt inkább csak végső esetben. Egyebet is fel tudna ajánlani, ha úgy van.
- Jah, biztosan megérteném, ha elismételné azt, amit az órán se értek - forgatja meg a szemét, de nem akar túlságosan felháborodni, mert azzal megsértené a másikat. Akitől éppen szívességet próbál kérni. Anélkül, hogy könyörögni szeretne. Az olyan megalázó. Marad a színészet.
- Csomó jót hallottam amúgy rólad. Minden értelemben - mosolyodik el, s hogy egyértelmű jelét adja maradási szándékának, kihúzza a Lilivel szemközti széket, és helyet foglal rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egyedül szerettem volna idejönni, még akkor is, ha nem voltam egyedül sem akkor, amikor történt, sem a kezdőfolyamat során. Főleg apa volt velem, ő hallgatta végig az egészet, ami rám vár. Sok kérdést tettem fel, de egyik felnőttet sem zavarta, csak arra figyelmeztettek, főleg Zsófia, hogy lesznek olyanok, akik nem úgy kapták meg az elemüket, ahogy én, hanem sokkal szomorúbb körülmények között. Figyelmesen hallgattam, jegyzeteltem is, mert mindent tudni és érteni szerettem volna akkor és ott. Meg persze most is. Azt tudom, hogy két nálam idősebb fiúval kezdem meg a tanulást, de lesznek mások is, akik előrébb járnak már. Ez mindenkinek máshogy alakul ki, más életkorban is akár, ezért is lehet, hogy ők idősebbek, mint én.
Lassan kifújom a levegőt, ahogy itt állok, centikre a helytől, majd összeszedve több mérettel nagyobb, kötöttpulcsis mindenemet, megteszem az utolsó lépéseket, nesztelenül, megtorpanva, amikor megérzem az illatokat, amik körüllengik. Arcomon féloldalas mosoly jelenik meg, az a híres volkovi csábítónak nevezett stílus, azonban ahelyett, hogy ezzel indítanék nála, a kiválasztott körtés és diós süteményre koncentrálok, és megpróbálom kilebegtetni a többi közül, hogy egyenesen hozzám érkezzen. Az eleje egész jól megy, de mivel az út elején járok, ezért természetesen éppen, hogy csak elhagyja a fiú válla mögötti részt, amikor zuhanásba kezd. Engem azonban nem olyan fából faragtag, hogy a süteményt veszni hagyjam, így egy pillanattal később már térden csúszva érkezem meg mellé, kezeim között a süteménnyel. - Kviddicses gének, ezek szerint nem lesz belőlem jedi. Ava vagyok, ha te sütötted, kedvellek. - közlöm a tényeket ügyelve arra, hogy két falat között legyek és ne telibe csámcsogjam szegényt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Nem gondolom, hogy egyedül lennék, főleg azért, mert négy év alatt megtanultam, hogy ebben az iskolában elég nehéz bárhol egyedül lenni. Még ha netán úgy is hinném, kiderülhet még mindig, hogy a macska a sarokban vagy újabban a mókus az ember házvezetője vagy annak a helyettese, és akkor még fel se merült a további lehetőségek végtelen sora. Szerencsére ez nem szokott zavarni, szeretem a társaságot, és általában a társaságnak sem szokott gondja lenni velem eddigi tapasztalataim szerint, ha másért nem, hát legalább a süti miatt, ami mindig van nálam. Na jó, néha előfordul, hogy nem sütit készítek, hanem bonbont vagy éppen gumicukrot, most azonban a süti mellett döntöttem. Hamarosan ki is emelkedik az első a dobozból, mintha csak önként indulna vándorútra, én meg elmosolyodom. Bár azt mondják, hogy érezni fogom, ha elemi mágus van a közelemben, nem tudom még, mire is kellene figyelnem, hogy tudjam ezt, más viszont miért is jönne ide. Egy egészen kicsit mintha bizseregne a bőröm, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem csak a hely miatt van-e, meg a felfedezés izgalmától, hiszen igazán különleges ez a zuga az iskolának. Nem akarom megzavarni az illetőt, aki a sütire vágyik, hiszen nem is magamnak hoztam, hanem mindenkinek, aki ma még ide betér. Mire megfordulok, már nem néz velem senki szembe, ugyanis a lány - mint kiderül, lány - a földön térdel a kezében a sütivel. Biztos láttam már a folyosón legalább, ismerősnek tűnnek a vonásai meg ilyen bambiszemeket sem mindenhol lát az ember, de a nevét nem tudnám megmondani.
- Még biztos nincs hozzá késő, hogy az legyél egyszer - válaszolom neki egy biztató mosollyal, és már nyújtom is a kezemet, ha esetleg igénybe venné kapaszkodóként. - Örvendek, én meg Aurél - mutatkozom be, majd elhallgatok, mert közben a második süti is szárnyra kel. Elégedett mosollyal nyugtázom a dolgot, és a süti felé biccentek, aminek a röppályáját követve könnyen meg is találni, hogy ki vetett rá szemet. - Hali - köszönök, szabad kezemet a levegőbe emelve egy intésre. - Te is elemis vagy? Áh, amúgy vegyetek nyugodtan, azért hoztam, és igen, igen, én sütöttem. Van benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes - sorolom, most már két kézzel tartva közre a dobozt, és szétnézek közben, hova tehetném le, ahol mindenkinek kézügyben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Inkább a kviddics, apai ágon egész jó géneket kaptam. - anyai ágon a színészi kvalitásaim vannak jelen állítólag, de azt még annyira nem próbáltam, nem igazán játszom meg magam, nem szeretem az alakoskodást. Amikor a második süti is útnek indul a fiú, én is követem a pillantásommal, mert úgy gondolom, hogy még egy levegő érkezett, de a pálca miatt ez gyorsan átalakul. - Ezek szerint mi vagyunk a három új. Az újoncok mindig korábban érkeznek, nehogy elkéssenek. - állapítom meg bölcsen, ahogy a két fiú között járatom a pillantásomat. - Az én elemem a levegő. - Mutatom fel a bal kezem, aminek a középső ujján, kívül, az alsó részén található az anyajegynek gondolt elemista jel. Nem is kell szerintem hozzátennem, hogy rellonos vagyok, pedig alapból nem hiszem magam odavalónak. - És ti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Költőien a "Amúgy csak mi hárman leszünk tutira?" mondat elhangzásakor ténfereg a terasz környékére. Anna ugyan nem tud semmiről, már ami bármilyen gyűlést illetne, mert hivatalosan nem új elemista - de gyakorlatban szinte biztos, hogy a többiek, akik aktívan akarnak ezzel foglalkozni, hamar előrébb járnak majd nála. Mióta Zach lelépett az USA-ba, az egyetlen ember, aki néha rávette, hogy használja az elemét a kötelező körökön túl, egy másik kontinensen van.
Viszont ez a terasz elég jó hely. Ritkán járnak ide nem elemista diákok - akik pedig nem minden idejüket töltik itt, így többnyire a kastély nyugalmasabb helyeinek egyike. Pont azért szokott ide járni, olvasni, írni és egyebek. Most is a szokásos füzetével és tollával felszerelve érkezett, arra számítva, hogy csend lesz kong majd az ürességtől a hely.

Ehelyett három piknikező diáktársával találja szembe magát, akik jó eséllyel mostanra már észrevették. Mostmár túl ciki kimenekülni.
- Hali. - Ehm. Köszönés pipa, mostmár csak a socially awkward interakciók vannak hátra: azaz minden más. Mit kell ilyenkor mondani még?
- Látom piknikeztek. Zavarok? Mert akkor.. - "leléphetek" vagy ilyesmi. Azért nem teszi hozzá, mert úgy fel volt már készülve, hogy ide bekuckózik, és nem túl rugalmas új tervek készítésében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lehajtott fejjel ácsorog, vállán a táskája, amire erőteljesen markol rá. Alsó ajkára is ráharap. Rosszul érinti a mellette zajló veszekedés, és nem tudja nem úgy érezni, hogy ő okozta az egészet. Semmi nem történt volna, ha nem kiabál rá a rellonosra. Mégis, azért nem tudja hibáztatni magát, hogy ki akart állni a védtelen jószágért. Mégsem sikerült semmit elérnie vele.
Lehajtott fejjel, ajkát rágcsálva álldogál, egészen addig, míg meg nem érzi Zalán kezét a vállán. Összerezzen az érintésre, de engedelmesen megindul kifelé barátjával kísérve. Nem néz vissza, nem akar találkozni a tekintetekkel, amik figyelik a jelenetüket, mióta először megzavarta a tanulószoba csendjét.
Nem tudja, hogy a tanári vagy a Rellon e az úti céljuk csak hagyja, hogy Zalán irányítsa amerre gondolja. Bízik barátjában, bármennyire képtelennek tűnik most Ramóna számára az egész helyzet, amibe belekeverte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Vagy megpróbálhatod mindkettőt. Képzeld csak el, milyen menő lenne egy jedi kviddicses - állapítom meg vigyorogva. Kíváncsiskodnék még arról is, hogy kitől is örökölte pontosan azokat a híres géneket, de nem sikerül feltenni a kérdést, ugyanis újabb süti kel szárnyra. Követem is tekintettel az útját, hogy aztán mindketten észre is vegyük hamarosan a harmadik itt tartózkodót. Ava meg is állapítja, hogy ezek szerint hárman lehetünk újak. Nekem fogalmam sem volt róla, kik fognak itt várni és hányan, de eléggé logikusnak hangzik, amit mond.
- Szia - köszönök a srácnak is, akiről meg már egészen határozottan tudom, hogy láttam valahol, de lehet őt is csak a folyosón, elvégre mégsem olyan nagy ez az iskola, hogy éveken át ne lehessen legalább egyszer összefutni valakivel, még ha a nevét nem is tudom.
- Dehogy, a föld az - közlöm nevetve, de azért mégis kihúzom kicsit magam, elvégre úgy látom, a süti mindenkinek ízlik. Be is jelentem, hogy nyugodtan lehet venni, hiszen azért hoztam. Még én is lecsapok egy mézes-málnásra. Legközelebb valami gránátalmásat is ki kellene már próbálnom, csak az lehet nem aratott volna annyira nagy sikert a savanykás íze miatt.
- Jé, neked is ilyen látható? Nekem is a kezemen jelent meg - jegyzem meg már előre is nyújtva a kézfejem Ava felé. Eléggé látható helyen jelent meg ez az elemi jel, de azt gondolom róla, hogy olyan, mint valami tetoválás, azt meg úgyis menőnek gondolom. A csokis piskótát megjegyzem magamnak, bólogatva közben.
- A gitár eszembe se jutott volna. Tűz elemű valaki nincs, jó lenne hozzá egy tábortűz is. Vagy majd ráhagyjuk a tanárnőre, hogy megoldja - osztom meg a véleményem, és végre bele is harapok a sütibe, megvonva a vállam válaszul Steph kérdésére. Fogalmam sincs, hányan is leszünk, de tény, hogy hárman vagyunk, amíg végszóra meg nem érkezik a negyedik ember is.
- Mhm... hmmm - hümmögni igyekszem tagadólag máris, miután a kezemet a levegőbe emelve intek köszönés helyett, amíg sikerül lenyelnem a falatot. - Szia. Vegyél te is sütit. Szintén új elemis? Aurél vagyok, terromágus - üdvözlöm, és felé tartom a doboz sütit máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Jaj nem, csak a fájdalom, elmúlik - megemelte az ujját is, hogy megmutassa a srácnak, rajta a duzzanattal, amit az a méhecske okozott.
- Megcsípett egy méh - ezen kívül tényleg nem volt semmi baja, csak éppen abban a pillanatban történt, pontosabban előtte két másodperccel, hogy Olivér odalépett hozzá. Ő pedig érezte azt a fájó, lüktető érzést. - Ugyan, semmi gond, tényleg - erre már legyintett nem fájós kezével és talán még egy mosolyt is eleresztett, csak azután ugrott be neki az, hogy a sráccal nem lenne jó barátkoznia, főleg nem Sári miatt. - Bünti? Nem, dehogy is, csak nem érek rá , sokakat korrepetálok meg a külön faktok, érted - ez még mindig egy fokkal kegyelmesebb válasznak tűnt, mint hogy azt mondja,  konkrétan veled nem akarok foglalkozni. Tudja jól, hogy az nagyon bántó lenne, és neki sem esne jól. A pénz hallatán nem is tudta, hogy először megsértődjön, vagy inkább örüljön. Kezdetben teljesen ingyen korrepetált, néha kapott egy tábla csokit, és ő azzal boldog volt, de aztán, ahogy egyre több kérése lett, kénytelen volt egy jelképes összeget kérni érte. Aztán, amióta tudja, hogy mire gyűjt, és célja is lett, így már valóban jól jön neki a pénz és szüksége lenne rá. Na de ott van Sári. - Bocsi - vállat vonva tárja szét a kezét, majd dobja be Laines nevét, hátha ezzel sikerül leráznia a fiút és már el is pillantana, vissza a jegyzeteire, amikor a srác érzései szerint hízelegni kezd. - Ne, légyszi! Tudom, hogy ez úgy sem igaz - pillant vissza a srácra, hisz jól ismeri magát, azt is, hogy mennyire szürke-egér kategória ebben a kastélyban, kizártnak tartja, hogy róla bárki is szólt volna Zsombin kívül egy-két jó szót. - Na jó! Az a helyzet, hogy a Kolosi Sári a legjobb barátnőm - egy picit kivár, hogy vajon beugrik-e a srácnak a név.
- És tudtommal megbántottad őt, így nem vállalhatom el a korrepetálásodat, mert ha megtudná, akkor biztosan rám is haragudna, és nem szeretnék vele összeveszni, mert fontos nekem - csak kibújik belőle az őszinteség, sosem tudott sokáig ilyen dolgokat magában tartani. Valahol tehát érződik, hogy úgy egyébként segítene, csak meg van kötve a keze.