Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ajajj, elég ránéznie Borcsa arcára, hogy lássa, hülyét kérdezett. A nőknek van ez a jellegzetes 'istenem, de ostobát mondtál' arckifejezésük, amit egész egyszerűen nem lehet összetéveszteni semmi mással. De most mi rosszat mondott? Hát ha egyszer a lábai bódultan jobban mozognak, tehet ő róla? Szinte egy megsemmisült kiskutya ártatlanságával pillant le a lányra.
- Ezt most úgy mondtad, mintha megszűnnél sportolónak lenni, csak mert iszol egy pohárral. - Szinte sértetten mormog az orra alatt, de nem tolja tovább ezt a szekeret, láthatóan nem fog célba érni vele.
Vegye le a cipőét. A nők meg a hülyéik, komolyan mondom! Minek venné le? De, ha meg megkérdezi, az lesz a baj. Most már kommentálni se kommentál, csak lerugdossa a tornacipőit, és úgy áll meg ott Borcsa előtt, mint egy elanyátlanodott... Na jó, ez esetében igaz, tényleg majdnem anyátlan, de most nem ez a lényeg! Szóval úgy áll ott, mint valami drága kínai porcelán a vaskereskedésben: abszolút oda nem illőnek érzi magát. Francos táncleckék.
Éééés itt gurul el a gyógyszere, amint felhangzik a Single Ladies. Istenesen próbálja visszafojtani a rötyögő 'PFFFFFTPFFFFFF' hangokat, még az egyik tenyerét is rászorítja a szájára, de a lassan kicsorduló könnyei csúnyán elárulják.
- BWAHAHAHA, azt nem mondtad.... hahaha.... hogy aerobik órákat is tartasz.... Istenem, hahaha! - Most fogják kirúgni a csípőcsontját a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Összeráncoltam a szemöldökömet a kérdés hallatán. Hogy jött ez most ide? Aztán leesett. Ahogy az is kezdett kirajzolódni Zalán miért nem szereti a jóslástant. Ha olyat mondanak neki, hogy a jövője előre meg van írva, ő meg akár fejre is állhat, akkor se tudja módosítani, a kis levitás szíve azonnal szorongani kezd. Az enyém is azt tenné.
- Hát, nekem csak egy éve tartja Oláh professzor. Sullivan nem mondott sose ilyeneket, mert mindenki a saját életének az ura. Persze erre vannak behatással más emberek, és pontosan ezért működik a pillangó hatás is. Ha valaki egy ponton tesz valamit, akár csak elhagy egy cetlit az utcán, az a jövőben akár olyan következményekkel is járhat, mint a mágusvilág leleplezése, mert a sok kis lépés egymásra fog hatni - mutogattam egy képzeletbeli idősávon magam előtt előre hátra, hogy könnyebben érthető legyen. Aztán összeráncoltam a szemöldökömet, és ledobva a karjaim egy félmosollyal Zalánra néztem. - De ez téged egyáltalán nem érdekel. Meg nem is tartozik a témához - jelentettem ki.
Habár én nyújtottam ki a kezemet előre, mégis furcsa volt, mikor végül belecsúsztatta sajátját. Melegség áradt szét a bensőmben, és jóleső megkönnyebbülés. Fene tudja honnan jöttek ezek az érzések.
Szomorúan hallgattam a mondandóját. Vannak rosszabb dolgok, minthogy nem tud aludni az ember. Egy eltűnt anya, egy széthullott család és egy süllyedő vállalkozás. Elmélázva néztem összefont kezeink, míg meg nem hallottam a szót. Rámeredtem, rosszat sejtve.
- A seprűdet? Azt ne mond, hogy ez az egész a repülésről szól - ingattam meg a fejem. - Nem tarthatod titokban az évek óta tartó rémálmaidat csak azért, mert félsz, hogy egy pár hétre eltiltanak a seprűdtől - néztem rá értetlenül. Nem lehet ennyi az indok. Mit nem veszek észre?
- Ágoston prof hiányolni fog, ha nem mész be - intettem óva azonnal. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg engem is előszednek, mint prefektusok mintagyöngyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szemei végigkísérték Autumn kezét, ahogy magyarázat közben gesztikulált. Lassan ébredt benne a felismerés, hogy a lánynak tényleg más ismeretei voltak a szóban forgó mágiaágról. Tréfának szánta csupán, de rengeteg gondolat ébredt benne ennek hallatán. Szinte már beszélgetni akart róla. Szinte.
 Szemét forgatta, de nem engedte el a másikat. Lassan mérte végig Rue-t, ahogy a kezüket bámulja. Kíváncsi volt, mi járhat a fejében.
 Határozottan vett levegőt, mert érezte, hogy Autumn nem érti őt. Honnan is érthetné... fogalma sincs, mit látott. Persze, hogy a repülésről szól az egész. Mi a gond ezzel?
 Ajkát beharapta, a levegő a tüdejében rekedt. Szemmel láthatóan küzdött magában. Sokat mondott el, túl sokat. Pedig bízik ebben a lányban. Tudat alatt mégis félt. Az még hagyján, hogy egy gyógyító buggyantnak hinné őt, de Autumn? Ő nem gondolhatja róla ezt. Dolgozott benne a lelkiismeret, hogy őszinte legyen, de a határnál a kétségek kíméletlenül kigáncsolták őt.
 - Nem csak pár hétről van szó - motyogta az orra alatt. Ujjai kibontakoztak a fogásból, de most nem hátrált. Ettől függetlenül nem szándékozott most többet mondani. Ezt az arcára telepedett komoly vonások is hangsúlyozni próbálták.
 - Igazad van - sóhajtotta végül. Nem a vizsgaidőszak küszöbén kéne elkezdeni lógni az órákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Mind a ketten elvesztünk a gondolatok hullámában. Éreztem, ahogy egyre távolabb sodródunk, mind a ketten a saját örvényünkbe, de csak akkor fogtam fel, mikor Zalán elengedte a kezem. Hirtelen olyan magányos lett, így összefontam az ölemben a másikkal.
A szavak öntudatlanul kezdték elhagyni ajkainkat, mert hiába zártuk le az előző témát, már ott volt agyunk minden kis zugában. Zizegett, mintha csak akarná hívni az amúgy is feszült figyelmünk. Szerettem volna mindent tudni a levitás álmairól, segíteni neki, de közben tudtam, hogy nem  kérdezgethetem. Az nem lenne fair, hiszen én mit osztottam meg vele? A jóslástan tankönyveim?
Hirtelen ötlettől vezérelve újra a csomagért nyúltam magam mellett, és mintha csak újra fel akarnám köszönteni Zalán felé nyújtottam.
- Valami még van ott a könyvön kívül - jegyeztem meg. - Egy kis apróság - vallottam meg, és lábamat kinyújtva lecsusszantam a párkányról. Lassan ideje volt elindulni. Csak... mégse akartam így otthagyni.
- Este én ügyelek, szóval amúgy se lenne lehetőségem már hazamenni. Gyere le kilenckor a konyhába - mosolyogtam fel halványan a fiúra, amint számára is kiderült a másik ajándékom. - Kivéve persze ha nagy szülinapi ünneplést terveztél. Vagy valentin-napi meglepetést az egyik évfolyamtársaddal - vontam fel játékosan a szemöldököm. Hiába hitte mindenki, hogy csak magamra figyelek, láttam én Zalán kikkel lóg. És arra a barna kiscsajra is, aki epekedőn néz felé, amikor megpillantja a fiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Odébb lépett, hogy Rue-nak legyen helye lemászni a párkányról és ugyanazzal a lendülettel kíváncsian kapott a csomagolás után. Nem gondolta, hogy van még benne valami. Fáradt szemei felcsillantak és elterülő vigyorral hallgatta, ahogy a másik felvázolja a lehetséges esti programot.
 - Hihetetlen vagy - nevetett az orra alatt, ahogy ujjai játszadozni kezdtek a forrócsoki tasakjának a sarkával.
 - Nem, nem terveztem... - homloka ráncba szaladt az utóbbi mondat hallatán - egyiket sem. Mégis kivel kéne ünnepelnem azt? - hangjában gyanú és értetlenség elegyedett, úgy nézett fel a lányra. Sosem merült fel benne, hogy neki valaha ünnepelnie kéne a Valentin napot... nos, valakivel. Még csak tippjei sem voltak, ellenben Rue pont úgy pislogott, mintha neki lenne kész válasza erre.
 - Ne nézz már így rám - fordította el a fejét zavarában, kínos mosollyal a szája sarkában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Láttam, hogy örül neki, még ha kis semmiségnek is tűnt eleinte. A boltos is furcsán méregetett, amikor vettem. Gondolom egy sátánistától nem azt szokták meg, hogy forrócsoki port vásárolgat hétköznap. De amíg Zalán boldog volt tőle, engem se zavart. Amióta kiállt mellettem a bál estéjén valahogy én is könnyebben engedem a pillantásokat.
Rejtett mosollyal az ajkamban néztem fel Zalánra, miközben hátranyúltam a saját könyvemért. - Hát tudod többször is láttam egy barna hajú lányt, amint les. Téged... hogy is mondjam... csodálattal - magyaráztam lassan, mintha csak ki akarnám nyújtani a levitás összes szenvedésének pillanatát. - engem pedig mérhetetlen dühvel és féltékenységgel - jegyeztem meg jelentőségteljesen. Nem azt mondom, hogy megijesztett a lányka, de néha egészen zavarba jöttem a tekintetétől.
- Lehet örülne neki, ha elhívnád valahova. Voltam már az ő helyében, tudom mennyit tud jelenteni, ha nem néznek át az emberen - vontam meg a vállamat, de tekintetem inkább a könyv címének betűit mustrálták. Igen, több srácért is odavoltam már. Zacket olyan két évig figyeltem távolról, míg oda nem jött egyszer. Persze csak titkon, véletlenül se olyan látványosan, mint ahogy a másik teszi. De az egy egészen más történet volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egy pillanat alatt a másik előtt termett és visszafojtott nevetéssel próbálta Autumn szája elé emelni mutatóujját, hogy lepisszeghesse a piszkálódását. Ekkora sületlenséget is régen hallott tőle.
 Jókedve alábbhagyott egy árnyalatnyit, amikor Rue vonásai megkomolyodtak kissé.
 - Nem tudom, kiről beszélsz - hárította makacsul a feltételezést, pedig érezte, hogy Mankára szűkült a kör. A bál óta rendszeresen próbálta leszólítani őt, de Zalán mindig valami tanulnivalóra hivatkozva kibújt a beszélgetések alól.
 - Nehéz elképzelni, hogy Autumn Rue Danvers epekedjen egy srác után. - Komolyan gondolta. Volt valaha Autumn-nak olyan oldala, amelyik szerelmes volt? Zalán szemei elkerekedtek, mert rájött, hogy ez nagyon bántón hangozhatott a másiknak. - Mármint nem úgy értettem, hanem hogy olyannak tűntél mindig is, aki... - elnyújtotta a szót, hogy legyen ideje kigondolni, hogyan érdemes folytatnia - mint aki...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nevetek a csitítgatásán, szórakoztat a zavara, és hogy minden erejével azon van, hogy tagadja az állításaimat. Hirtelen olyan vagyok, mint régen. Életvidám, boldog. Szinte szégyellem, de ez a pillanat jobban esett, mint bármelyik családdal töltött pillanat az elmúlt két évben.
És témánál voltunk. Nem szándékoztam mélyen belemenni a történtekbe, és véletlenül se akartam Zacket Zalánhoz hasonlítani. Szimplán csak a gyermeteg crush volt hasonló. - Aki? - vontam fel a szemöldökömet, de az ajkamon játszó mosoly biztosította a fiút, hogy nincs ebben semmi sértő. Megingattam a fejem, hogy jelezzem, igazából nem várok választ, csak továbbra is ugratom, ahogy eddig is.
- Régi história, és nem alakult jól a vége. Megtanultam, hogy a látszat és a valóság mennyire különbözik - vontam meg a vállamat, mintha egyáltalán nem zavarna a téma, pedig nagyon is feszélyezett. A testem egy hajszálnyit megfeszült, és komoly erőfeszítésbe telt, hogy a hangom olyan maradjon, mint eddig.
- Akkor este a konyhában? - váltottam inkább témát, és magam elé tartva a könyvet összefűztem a karjaim, mondhatni menetre készen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ajkát félve beharapta, nem merte befejezni a mondatot. Szó sem volt arról, hogy Autumn és a romantika szó távolinak tűnnek egymástól. Csupán megközelíthetetlennek látszott. Túlságosan zárkózott. Magányba burkolózó. Elérhetetlen.
 A sors fintora, hogy ezek a jelzők akkor öltöttek testet a gondolatai között, amikor teljesen máshogy viselkedett. Hiszen itt a bizonyíték, hogy tud ő önfeledten szórakozni. És még csak különösebb ok sem kell hozzá.
 - Nem tudom, ki az, aki ujjat mert húzni veled, de nem lettem volna a helyében - jegyezte meg elmerengve. Nem ismerte a részleteket, de lehet, hogy jobb is így. Valamiért a gondolat, hogy valaki Autumn mellett van, elakasztotta a levegőt a tüdejében. Mintha a kezét is kicsit nyirkosabbnak érezte volna.
 - Persze - lehelte bambán a választ, majd lábai automatikusan elindultak a mágiatörténet terem felé. Kezében pedig úgy szorongatta az ajándékát, mintha a legnagyobb kincsre tett volna szert Bagolykövön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A Lafayette-el történt találkozás óta egyszerre forr benne a düh és érzi magát nagyon szomorúnak. Talán ezért is lehetséges, hogy az edzés, amit Borcsával megbeszélt, rémesen rosszul megy. Dekoncentrált és mindenben alulmarad - mármint önmaga alatt. Amikor érzi, hogy megint nem fog menni az ismétlésszám, mert egyszerűen képtelen kellően odafigyelni, szimplán a lányra néz és megindítja a cunamit.
- Oké, Te tudtad, hogy Lafayette Saint-Venant kavar valami Borcsával? - innen is látszik, hogy fel sem merül benne, esetleg barátnője lenne az, hiszen ő Móriccal van és amúgy is, sohasem tenne ilyet vele. - Komolyan, amikor a folyosón meghallottam, olyan dühös lettem! És akkor képzeld el, pont belefutottam abba az idiótába - itt muszáj fújtatnia egyet, mielőtt folytatja. - tettem egy finom célzást, hogy tudok a barátnőjéről, mire képes volt azt kérdezni, hogy melyikről!!!! - idegesen tárja szét karjait. Ahogyan azt tőle megszokhattuk, egyetlen csúnya szó sem hagyja el ajkait, már amennyiben az idiótát kivehetjük ezen szavak halmazából. Az viszont biztos, hogy már megint komplett hülyét csinál magából, amikor pedig erre rájön, morcosan rázza meg fejét.
- Tudod mit? Igazából nem is érdekel - mintha csak le akarná szögezni ezt a tényt, hadonászik egy keveset kezeivel, hogy utána keresztbe fonja maga előtt karjait. Mondanom sem kell, hogy ezen ingadozások között szegény Borcsának esélye sincs megszólalni, hiszen alighogy elfogy a szusz Layla-ból, már folytatja is, amit elkezdett. - Az van, hogy nem járunk és nincs köztünk semmi. És különben sem tetszik, szóval nem kell, hogy foglalkozzak vele, felőlem az egész iskolával is együtt lehet, kit érdekel?! - igyekszik úgy tenni, mintha valóban félvállról venné az egészet, azonban amikor ezúttal végre tényleg befejezi a beszédet, láthatóan magába zuhan. De miért foglalkozik ezzel ennyit? Mit érdekli őt a levitás? Jaj, egek, ugye nem tetszik neki a fiú? Ki van zárva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nincs is jobb, mint kimozogni a vizsgaidőszakot, meg azt, hogy a tegnapi edzésen Sári olyan erővel talált el a kvaffal, hogy nem tudtam eldönteni, hogy helyben meghalok, hármasikreknek adok életet, vagy mostantól olyan leszek, mint akinek fültágítója van, csak és én a fülem helyett a hasamon viselem az a nagy karikát. Vagy lyukat. Vagy mi az. Szerintem a fültágító nem embernek való dolog. Mondjuk, akkor kinek, ugye. De a lényeg, hogy a tegnapi nap után ez jó. Laylaval lenni is jó. Többnyire. Szeretem, hogy kiváltunk egymásból egyfajta motivációs rivalizálást, de most nem Önmaga, és valljuk be, nem azt a választ kapom, amit vártam, olyan nagyon nem, hogy sűrűn pislognom is kell.
- Én...
Az első gondolatom persze, hogy minden férfi disznó, de aztán meg az is eszembe jut, hogy én is Borcsa vagyok, aki sok időt tölt vele, mert táncolni tanítom, hiszen lássuk be, béna. Na meg persze kisegítjük egymást ezeken az összejöve... rendben, elég sok időt töltök vele. De nem tudtam, hogy ő időt tölt más Borcsákkal is. Melyikkel? Van az a másodéves navinés, szőke, mindig két copfban van a haja, és totálisan nem Borcsás, nyilván, mivel az én vagyok...
- Én...
Ó baszki! Az én vagyok! Lassan, de leesik, és próbálnék tiltakozni, és már majdnem meg is tudok szólalni, hogy totálisan félreérti a helyzetet, amikor olyat mond, amitől megint lefagyok.
- HOGY MIVAN?!?! TÖBB BARÁTNŐJE IS VAN?!?!
Az a mocsadék kurafi, és akkor nekem meg játssza, hogy ő milyen kis cuki meg ártatlan. Óóó, de széttaposom én a lábadat Lafayette!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Szegény Borcsát levegőhöz jutni sem hagyja, miközben darálja a saját drámáját, amit aztán semmisnek is nyilvánít. Csakhogy ekkor a rellonos is kiakad és ez megint feltüzeli Layla-t. Végre valaki megérti!
- Hát én nem tudom, csak erről a Borcsáról tudok. De komolyan, lefogadom, hogy valami nagymellű, csinos, csábító csajszi, aki minden srácot az ujja köré csavar. És ne kezdj udvariaskodni, nézd meg ezeket itt - mutat határozottan, talán kicsit agresszíven is a mellkasán éktelenkedő szúnyogcsípésekre. - Ezek nem is mellek, ezek kinövések, azokból is a kisebb és rondább fajták - méltatlankodva csóválja meg fejét, ahogyan az említett részt feddőn vizslatja tovább. Nem kellene ennyire szigorúnak lennie magával, de mind tudjuk, hogy a sportolók túlontúl maximalisták, ráadásul ha veszítenek, azt külön procedúra feldolgozni. Márpedig Layla most alul maradt Lafayette összes barátnőjével szemben, legyen az bármennyi.
- És az a baj, hogy tudod ezek szerint neki tök sok lány tetszik, de én miért nem? Rám miért nem gondolt? - felháborodottan ráncolja homlokát, komolyan úgy néz ki, mint egy idegbeteg hörcsög, ami hörög cincog hörcsögül hörcsögösködik és betépve piszmog jobbra-balra. - Már ne érts félre, nem mintha kellett volna rám gondolnia, csak hát tudod, elvileg tök jóba vagyunk, logikus lenne, hogy akkor nekem is izé... udvarol - ezen a ponton zavarában kezd összevissza hadoválni, arcát elborítja az élénk pír, ő pedig önmagától megalázottan vakargatja meg a tarkóját. Van még lejjebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ez nem a melleden múlik. Mármint. Őszintén.
És hogy tényleg őszinte legyek, és jó szemléltető, lekapom a pólómat, ami alatt a sportmelltartó jól mutatja, hogy Merlin nem volt kegyes hozzám sem, amikor a melleket osztogatták. A push up, na az a valami, meg az, hogy Móric még nem tette szóvá. Talán jó neki így, talán fél tőlem. Bármelyik is, szerencsére az ilyen gigamellű nők még nem söpörtek le.
- És ha ez csak pletyka?
Mert én azért mégis szeretném azt hinni, hogy az a Borcsa én vagyok, és akkor világbéke is van, és nem kell kiakadni a szúnyogcsípéseken. Kell vennem egy push up melltartót Laylanak, hogy megdobjam a kedvét, egy olyan szép, csipkéset, amitől akkor is szexinek érzed magad, ha senki se látja.
- Nekem sem udvarol, de sok időt van velem. Szoktunk, tudod, együtt lógni.
Ami miatt valószínűleg most egy disznónak hiszed, de az a hülye meg miért mondta, hogy több barátnője van? A fiúk néha annyira buták tudnak lenni, hogy az már szinte fáj.
- Layla? Nem lett volna furcsa, ha neked is udvarol? Tudod, az olyan szerelem dolog, és hát gondolom a múltadban is olyanok tették, akik nőként érdeklődtek irántad.
Na, hát így kell szépen megfogalmazni, hogy a halott szerelmed is csak mondott két jó szót arra, hogy tetszel neki. Ez egy nagyon érzékeny terep, de próbálom kerülni a Nate, Nathaniel, halott, temetett, elhunyt szavakat. Tök jó vagyok, nem?
- Szóval, szeretnéd, ha udvarolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Csak figyeli, ahogy a lány szemérmetlenül leveszi a pólóját és megmutatja, amije van. Először megnézi Borcsáét, majd a sajátját, majd megint Borcsáét és végül legyint. - De hát nem is Veled jár, és különben is, semmi baja a melleidnek, Neked legalább vannak - legyint egyet, mintha ezzel el is intézné, hogy ez a Borcsa nem az a Borcsa. Eközben eszébe jut, hogy még mindig a cuccai között van az Edictum és megnézhetné, hogy is hívják a lányt, akivel összeboronálták. A táskájáért nyúl, hogy kihalássza az újságot, de közben figyel barátnőjére is.
- Én is azt hittem, de akkor miért nem tagadta le? Nem áll össze a kép - bosszúsan kotorászik, mire ujjai végre kitapintják az összegyűrt papírost. Csak hümmög arra, hogy sok időt töltenek együtt, az még nem jelent semmit. Bár ki tudja, Layla sohasem lóg együtt fiúkkal, kivéve... Lafayette-et. Ez gondolkodóba ejti... Csakhogy a gondolkodás megszakad, amikor a múlt előkerül. Érzi, ahogy gerincén végigfut a hideg, bár a lánynak fogalma sem lehet róla, mi az oka ennek. Nem mesélt neki arról, hogy Nate végül mit tett vele, csupán annyit tud, hogy párját tragikus körülmények között elvesztette.
Ebben a gondolatmenetben el is veszhetne ismét, de ekkor zavarbaejtő kérdést kap. Felkapja fejét és, miközben kihúzza az újságot a táskából, nagyon ügyel arra, nehogy véletlenül találkozzon a tekintete Borcsáéval. - Nemmm... tudom? - a bizonytalanságától kétségbe esik. Rá kellett volna vágnia, hogy nem. Vagy igen? - Úgy értem, nem, dehogy. Persze, hogy nem. Hogy is? Ugyan már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Én nagyon racionálisan látom az érzelmeket. Nem tudom, hogy azért-e, mert Andrássy vagyok, és a mi érzelmi skálánk viszonylag egysíkú, mármint, nálunk a durva drámákhoz is általában az "értem" a legdrámaibb szó, amiért senki se hibáztathat senkit. A nővérem furcsán házasodott, kétszer is, a bátyám meg egy meleg vérfarkas, és akkor nekem is vannak olyan problémáim, mint, hogy olykor nagyon kígyó leszek. Most mit szépítsek, anyukámnak jól megalapoztuk az ellenállóképességét. Szóval vagy ez, vagy az, hogy velem valami komoly baj van, hogy nem tudok valóban érzelmeket megélni. Mármint vannak érzéseim, de elnézve és elhallgatva másokat, velem valami nagy baj van. Lehet, hogy pár év, és kiderül, hogy tömeggyilkos vagyok, vagy egyéb kattantság.
- Hát mert...
Na, ezt most akkor hogyan kellene szemléltetni? Ez az! Szemléltetni, hát persze! Mindennek az alapja a gyakorlat! Ha valami nem megy szóban, jöjjenek a tettek, és mivel amúgy is tök zavarban van, majd én most megmutatom neki, hogy Lafi miatt nem tagadott.
- Megvan. Na figyelj. Tételezzük fel, hogy engem kérsz számon a pletyka miatt, és vagyok most Lafayette, és azt mondom neked: Ugyan Layla, szerinted én olyan vagyok, aki bárkivel is? De hát tudod, hogy nem. Ez csak egy butaság.
Zavartan felnevetek, hallottam már Lafit zavartan felnevetni, szóval tök jó a Lafim, meg hát kérlek, aki látta őt Single ladies-t nyomni, az mindent látott már. Egy kicsit nézem őt, ártatlan szemekke, majd az arcom átalakul, és hirtelen vagánykodó leszek, még a kisugárzásom is olyan lazán szexissé avanzsálódik.
- Csak az egyikről írnak? A többi meg fog sértődni, chöchö, az Edictum, sem a részi már. Mizu Lay? Van kedved velem lógni?
Hát ha ez nem magyarázza meg a fiúk válaszai közötti különbséget, akkor semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kissé döbbenten nézi Borcsát, ahogy hirtelen Lafayette-é változik. Azt mondjuk egy mély, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy nem kezd el úgy verni a szíve, mint amikor a levitással van, ergo nem lehet szerelmes Lafiba. Hogy ezt az éles eszű logikát hogyan sikerült összehozni, abba inkább bele se menjünk, mert attól félek, ennél csak jobban belegabalyodnánk. A zavartan nevetgélős jelenet után szóra nyitná a száját, csakhogy még jobban sokkolja az, ami ezután következik. Láthatóan leáll a rendszer, fogalma sincs, mit mondjon hirtelen, így inkább oldalra billenti a fejét és igyekszik nem úgy tekinteni a rellonosra, mint aki megőrült.
- Szóval csak menőzni akar, azt mondod - szemöldökei ráncba szaladnak, szavai egyszerre hangzanak kérdésnek és kijelentésnek, de úgy van vele, inkább kivárja, hogy megerősítsék ezen állítását. Mi tagadás, sohasem értett igazán a srácok nyelvén, nincs neki olyan rutinja, hogy kiszűrje, mikor mondanak igazat és mikor nem.
Ekkor jut eszébe, hogy kezében ott lapul az újság. Hirtelen kel életre és tépi föl a számot, hogy kikeresse azt a cikket, amiről beszéltek, ekkor pedig zavartan pislog a másikra. - Itt az van, hogy Andrássy Borbála. De... az nem Te vagy? De az Te vagy - értetlenül és egyben hitetlenül csóválja meg fejét, hátha félreolvasta és mondjuk... Ambrózy. Ugyan nincs tudomása arról, hogy a jóképű tanárúrnak van-e másik rokona, de sohase tudni. - Akkor Lafinak tetszel. Borcsa, Te tetszel Lafinak! - hát persze, hiszen sok időt tölt vele a fiú és igazából nagyon szép lány, ki ne szeretne vele járni? Bár elmosolyodik, s dühe is elpárolog, keserédes érzés keríti hatalmába. Lafi szereti a barátnőjét, Layla-nak pedig esélye sincs, hiszen nem hasonlítanak semmiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Igen. Ha például én fiú lennék, hidd el, hogy tök vagánynak adnám el magam. Azt hinnéd menő vagyok, és felszednélek.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ez így történne. Fognám magam, és rányomulnék, és olyan dumám lenne, hogy nem mondana nekem nemet. Lényeg a lényeg, Saint-Venant jön nekem eggyel, amiért megmentettem a seggét. Aztán a nagy megnyugvásból jön az újabb mélypont, már el is felejtettem, hogy teljes névvel vagyok illetve. A saját újságomban. Vizsgaidőszak, VAV, dráma, éppen ezek kellettek így a hét elejére.
- Nem. Biztosíthatlak, hogy a legkevésbé se tetszem neki. Ő sem nekem.
A második mondatot gyorsan hozzáteszem, mielőtt még ez a rész következne. Különben is, én Móriccal járok, a saját Móricommal, a tökösebbel, nem azzal, amelyik képtelen elhívni a Kiscsibe fedőnévre hallgató nőszemélyt, vagy nem is kell elhívni, oda kell elé állni, aztán azt mondani, hogy teccesz. Ennyi. Komolyan, hát el se hinném, hogy rokonok, ha nem ugyanúgy néznének ki. Sokat segített a párkapcsolati státuszomon, hogy nekem jutott a tökösebbik iker.
- Layla, tudod, hogy aranyvérű vagyok, ugye.
Nem kérdés, kijelentés, hát határozottnak kell lenni, nem érünk rá itt lacafacázni.
- Vannak események, amikre nem mehetek Móriccal, mert a családom így is csoda, hogy a küszöbön beengedi, pedig tök rendes fiú. Na mindegy. Szóval ezekre az eseményekre Lafival szoktam menni, mert kényelmes. Jó társaság.
Vállat vonok, mert nekem tényleg ennyi, mármint, imádnivaló, mintha a kisöcsém lenne, de tényleg. Nem érzek vonzalmat, és semmi ilyesmit se iránta, de érzem én, hogy kell itt még egy kis löket.
- Mutatok még valamit.
Finoman kihúzom a kezéből az újságot, és az első oldalra lapozok, ahol a belső borítón ott is vannak az okosságok, mint a megjelenik minden hónap tizenötödikén meg az, hogy hol lehet hirdetést feladni, és a nevemre bökök.
- Én vagyok a főszerkesztő, szerinted kiengedtem volna egy ilyen pletykát magamról, ha igaz volna? Ugyan, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- A fiúk nagyon furák - állapítja meg azzal a tudattal, hogy neki aztán egyáltalán nem imponál az, hogy a másiknak ezer és egy barátnője volt már. Jelen időben meg aztán még kevésbé, mert mégis ki akarna egy lenni a sok közül? Na ugye. Mindenesetre nem firtatja tovább a kérdést, meg meggyőződése, hogy a fiú talán tényleg egy báránybőrbe bújt farkas. Látott már ilyet...
Bólint egyet, bár láthatóan nem túl határozottan, talán ez ösztönzi arra Borcsát, hogy ahelyett, hogy ennyiben hagyja, kifejtse, miért nem lehetséges az, hogy szerelmesek egymásba. De legalább enyhe, gyengéd vonzalmat éreznek. - Mhm - végre valami, amit valóban tud: hogy a rellonos aranyvérű. Sokat beszélgettek a családjáról és maga is hallott már pletykákat a lány anyjának rigorózusságáról. Igaz, ami igaz, nem kellene állandóan hinnie a szóbeszédeknek. Figyelmesen hallgatja a lányt és szép lassan valóban kezdi elhinni, hogy tévúton jár. - De Lafi miért megy el Veled? Mármint, ne érts félre, csak hát ezek nem igazán... fiús programok és, ahogy én hallottam tőle, a nénikéje nem az a puccos helyekre járós típus - ha ezzel esetleg arra akarna kilyukadni, hogy azért ilyen készséges, mert ugyebár tetszik neki Borcsa, akkor jó úton halad. Kételyei akkor oszlanak el, mikor a barátnője rávilágít a nyilvánvalóra: ő a főszerkesztő, bármikor dönthet arról, mi kerüljön az újságba és mi nem. Azt pedig valóban nem hagyná, hogy a magánéletét kiteregessék.
- Hjóó, meggyőztél - lemondóan sóhajt fel, majd óvatosan a lányra sandít. Ajkát kezdi rágcsálni, épp csak annyira, hogy érezze fogainak élességét, mielőtt feltenné az őt foglalkoztató kérdést. - És, szerinted... Persze csak elméleti síkon! - mindkét kezét maga elé emeli, mintha már azelőtt felmentést kérne, hogy a bűnt elköveti. - Tetszhetnék Lafayette-nek? Úgy értem, nyilván nem akarok, meg igazából nincs is bennem semmi olyasmi, amiért épp én tetszenék neki és nem a többi barátnője, csak... Csak tetszhetnék neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ezzel a kijelentéssel nem tudok vitatkozni, valóban nagyon furák, érdekesen látják a világot, és furcsa megoldásokhoz folyamodnak. Természetesen, mi nők sem vagyunk jobbak, és éppen emiatt a sok dráma miatt aggódom olykor, hogy valami hiányzik köztünk Móriccal. Mármint, undorítóan ideális a kapcsolatunk. Ha belegondolunk, a kommunikáció működik, a romantika megfelelő mértékű, a szex rendben van, élvezetes, a barátságunk szilárd, vannak egyező és különböző érdeklődési köreink, egyező és különböző barátaink. Mi a baj velünk? Valaminek lennie kell. Minél inkább látom a kibontakozó drámát, odabent annál jobban feszít az érzés, hogy valami nagyon nem jó, és érzem, ahogy hevesebben ver a szívem, és riasztóan kétségbeejtő az egész.
- Mert a családom eléggé furcsa, és még csak szokják a gondolatot, hogy Móric nem csak egy kis ideig volt, hiszen már több, mint két éve együtt vagyunk. Az ilyen eseményeken viszont mindenki azt nézi, hogy ki kivel táncol, ki kinek lenne jó parti. Az, hogy én Lafival megyek, úgy értelmezendő, hogy elkeltünk, és egymással kötünk majd házasságot. Vagyis, az opcionális férjek és feleségek listákról mind a kettőnket kihúztak. Azonban, ha valamelyikünk úgy dönt, hogy mégis elrendezett házasságot szeretne, akkor drámai búcsút veszünk egymástól. De semmi sem történik.
Nekem ez egy kényelmes és logikus lépés volt, de jogos, hogy némi magyarázatra szorul, főleg abban az esetben, ha elméleti síkon tetszene valaki Lafinak, természetesen nem ténylegesen, csak tételezzük fel.
- Ha férfi lennék vagy leszbikus, én akarnálak. A melledet ellensúlyozza a szemed, a bőröd puhasága, a hangod, elég édesen tudsz nyögni, én a helyedben biztos, hogy eljönnék ide olyannal, akit felszednél. A személyiséged imádnivaló,  normális vagy, nem jellemző rád, hogy hajlamos lennél a drámára.
Oké, jó, hát mindenkinél vannak kivételek, de összességében sem ez nem jellemző rá, sem az, hogy erdei pásztorórákat rendezne. Van pár lány, akinek képességei széles körben ismertek. Layla nem ide sorolandó.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy elméletileg, szigorúan véve persze, hogy elméletileg, de igazán tetszenél neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Személyesen tapasztaltam milyen az, ha nem működik együtt veled az elemed. Egyik sem. Az érzést senkinek nem kívánom, főleg nem annak a veszélyével, hogy esetleg elaltatják, és soha többet nem lesz meg az esélyed arra, hogy ismét egymásra találjatok. Nekem talán mázlim volt, talán a tanáromnak, talán a képességeimnek köszönhető - de végül győztem. Valahogy ezt akarnám elérni Sáránál is.
- Nem győztél meg - sóhajtok egyet. Térdeimre támaszkova állok fel, majd lépek az asztal mellé. - Vedd le a karkötőd - lezseren mutatok a csuklóján virító ékszerre. - Meditáltál valaha? Vagy legalább megpróbáltad már? - mindegy ki mit mondd, a tűzzel 100%-os lelki békével tudsz együtt dolgozni, és ha meg sem próbáljuk, akkor soha nem derül ki, hogy Sára képes-e elsajátítani. - Van benned valami, ami... megnehezíti, hogy együttműködjetek egymással. A lelki béke nem minden elemnek a központja, de a pyronál nagyon jól jöhet. Ha úgy tetszik, az egyik legagresszívabb elem a négy közül - dörzsölöm meg arcomat, derekamat döntöm az asztalnak szavaim közben.
- Sajnálatos, hogy az elemi állatod nincs veled, de megoldjuk másképpen a külső segítséget, ami nem én vagyok - Tenebris nevét morgom magam elé, hogy velem szemben lassan, de biztosan, a gomolygó füstből kinyerje alakját. Az is sajnálatos, hogy már nem követelmény a tanoncoknál az elementál idézés, egyszerűen opcionális. Pedig mennyire megkönnyíti. Tenebris elégedetlen tekintetét ejti Sárára, majd néz vissza rám szinte már könyörgően. Megvonom vállaimat. - Cortez nem volt kéznél. Sára, ő Tenebris, az elementálom. Eléggé durcás típus, de ezt nézd el neki, mert ő is segíteni fog nekünk, ha az elemed esetleg elszabadulni szeretne - ingatom meg fejemet lassan, lehunyt szemekkel, ahogy igyekszem kicsit összeszedni a gondolataimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Régen mindig olyan sok helyre jártam, pörögtem és szaladgáltam, hogy időm sem volt megnézni a faliújságon lógó hirdetéseket, ami meg jelentőségteljes hír volt, azt többnyire megtudtam a barátoktól. Most viszont, hogy még nem gyógyultam fel teljesen, sok mindent ki kellett hagynom, nem tudtam kviddicsezni, sem edzésekre járni a többiekkel, ezért jobb híján ha épp nem a könyvtárban olvastam, akkor ücsörögtem valahol, vagy olyan eszement ötletem támadt, hogy megnézzem a hirdetéseket.
Akadt is szép számmal, volt aki tánccsoportba keresett tagokat, olyan is akadt, aki zenélni vágyott másokkal, de megakadt a szemem egy srác hirdetésén, aki edzői szaktudását ajánlotta lányoknak. Egy kicsit gyanús volt a hirdetés, azonban szerepelt benne egy oklevél megnevezés is, ami meg egyértelműen azt jelezte, hogy ez nem csak egy vicc, hanem tényleg edző is a srác. Nekem meg szükségem volt valakire, aki segít felerősödnöm, olyanra, aki ért is az izmokhoz és nem csak súlyt aggatna rám. S bár hallottam a srácról hideget-meleget, bagolyban üzentem neki, megbeszéltem vele egy találkozót, s most teljes harci felszerelésben vártam őt az edzőterem előtt, remélve hogy tényleg eljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Eddig nem igazán jelentkeztek a hirdetésemre. Pedig egész nyáron azon voltam, hogy megszerezzem a mágikus erőnléti edző tanfolyam oklevelét, ami simán sikerült. Persze nem sokkal másabb, mint varázstalan embereké, csak egy két hatékonyabb szer van, amit fel lehet használni. Szerintem a mugliké még akár jobb is lehet, hiszen nekik fontosabb mindenféle sportjaikhoz az erőnlét. Ráadásul különböző típusú izomcsoportok fejlesztése szükséges más-más sportágakhoz. Addig viszont, amíg nem jön senki, futok egy kicsit a futópadon - érdekes, hogy ezt meg lehet másolni a muglikról, mi, aranyvérbuzik? -, csak egy kis lazát. Beállatom az én kocogástempómra és futni kezdek. Magam elé felteszem a mobilt és futás közben nézek valami random sorozatot. Egy fél órát bírom, mert a sorozat unalmas - romantikus vígjáték -, és elfáradni sem akarnék feltétlenül, hátha mégis érkezik valaki kettőig. Háromig vagyok ma is, ahogy írtam a hirdetésben, szóval, aki kettő után érkezik, az elmehet... akarom mondani, egyeztetek vele valami időpontot. Ma nincsenek is sokan, szóval észreveszem a csajt, aki napszemüvegben érkezik és láthatóan keres valakit. Még meg is kérdezi az egyik srácot a bejáratnál valamiről, hallom is a Roland nevet, a srác pedig már jól ismer engem, felém mutat. Kikapcsolom a gépet, rátámaszkodom és megvárom, hogy a csaj ideérjen. Nem bánom, hogy csaj jött, nem mintha nem utaltam volna rá finoman a hirdetésben. Hát, ha már edzek valakit, legalább legyen csaj, nem?
- Helló - köszönök rá, mikor már ideér, kíváncsi vagyok, hogy kit rejt a szemüveg. Egész jó testű valakit, szóval nem igazán értem, hogy miért kell neki erőnléti edző. Arra gondoltam egyébként, hogy jönnek majd kövérebb csajok, akiket lefogyasztok és utána meghálálhatják a fáradozásaimat. De azért ez sem rossz! Sőt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lehet, hogy nem kapta meg a baglyomat az a srác? Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy Sanyi a megfelelő Rolinak üzent, ezt már csak abból gondoltam, hogy felbukkant egy kis elsős levitás előttem, szemüvegben, homlokára festett villámjellel. Egy kicsit meglepődtem, cuki volt, hogy próbált hasonlítani az egyik ismert varázslóra, de már ebből is tudtam azt, hogy az üzenetem nagyon félrement, vagy valaki csak szórakozik velem. A fiúcska persze lelkesen pislogott fel rám, aztán a markát tartotta, mondván, hogy neki azt mondta a Sanyi, jöjjön ide, mert vár rá itt egy lány, aki csokibékát osztogat.
- Nincs béka, Sanyi nem mondott igazat neked, sajnálom - szegény csalódottnak tűnt, s lógó orral fordult el, hogy távozzon arra, amerről jött. Én viszont nem akartam elhinni, hogy az a hirdetés csak kamu lenne, igaz, nem emlékeztem már pontosan a szövegre, de besétáltam, s egy kicsit érdeklődtem, hogy nincs-e bent egy Roland nevű srác. Az egyik fiú útbaigazított, az egyik gép irányába mutatott, így megindultam annak irányába, de ahogy odaértem, már láttam, hogy ez a Roland a Létai Roland.
Meg is torpantam a bicegésben, jobb kezemmel a botomra támaszkodva fürkésztem őt, míg bal kezemmel levettem a szemüvegem. Nem tűntem boldognak, nem rá számítottam.
- Ez biztosan tévedés lesz, ugye nem Te hirdettél edzést okleveles edzőként? - nem akartam elhinni, ilyen szerencsém nem lehetett. Edzésre ugyanis szükségem volt, de még mindig nehezteltem Rolandra a múltbéli sérelmeimért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Amikor belépett a csaj, még nem tűnt fel, hogy bottal jár. Mondjuk úgy, hogy nem oda fókuszáltam, hogy mit tart a kezében, csak azért mondom, hogy ne legyünk álszentek. El is gondolkodtam azon gyorsan, hogy mit is lehetne vele kezdeni majd, hátha egyből bedobódok a mélyvízbe. De nem hogy a mélyvízbe, egyből a Mariana-árok mélyébe vetett a rosszsors. ~ Hát ez a Szilágyi, bazdmeg! ~ Egyből levágtam, amikor megláttam azt a savanyú képét, ahogy rám nézett, ahogy levette a szemüvegét.
- Nem, neked nem - a válaszom reflexből jön, hát nehogy lenézzen már elsőre a kis csíra! - Ha ennyire fontos neked, keress mást. Biztos csak elrontanálak - mondom neki, de közben már a lábait vizsgálom. Kivételesen nem azon ábrándozom, hogy mi lenne, ha a nyakamba tenné azokat, hanem, hogy van-e rajta látható sérülés, amit még a nadrágja sem takar. Azon kívül, hogy visszagondolok, amíg ide sétált, a mozgása nem volt a legjobb, nem igazán látok semmi kirívót. ~ Akkor olyan kurva nagy baja nem lehet. ~ Reménykedek netán? Megijedek a kihívástól? ~ Hát a nagy szart, simán megjavítom a kis luvnyát! ~
- Amúgy mi a bajod, hogy bot kell? - kérdezem, és igyekszem tisztelettel viselkedni a sérülése iránt. Azért nem tettem még hozzá néhány kötőszót. Kérdés, hogy elmondás alapján tudok-e majd mit csinálni vele, mert az az információ, hogy bottal jár... hát nem sokat mond így elsőre, csak annyi, hogy nem a feje és nem kezei fájhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A hanglejtése egyáltalán nem lepett meg, s még annak is örültem volna, ha az a válasz szimplán csak egy nem szócskát tartalmaz, mert akkor könnyedén fordulhattam volna sarkon, hogy tovább keressem az én Rolandomat. Ám nagyon úgy tűnt ebből a “neked nem” megjegyzésből, hogy sajnos beletrafáltam, s ő az az edzősrác, aki hirdette magát. Pech. Nekem is, meg neki is. Ezt persze ő még nem tudhatta, s talán még én sem voltam biztos benne, hogy bármiféle órát is akarnék venni Létaitól. Aztán míg beszélt, győzedelmeskedett bennem a józan ész, mert bármennyire is haragudtam rá holmi gyermekkori - számomra nagyon is komoly - sérelmek miatt, nem hagyhattam figyelmen kívül a végzettségét, s azt, hogy a kastélyban jelenleg ő az egyetlen, aki szakszerűen segíthet.
- Na jó Roland, tegyük félre ezt a beszólogatós-duzzogós formát, nem azért jöttem, hogy megint összevesszek veled. Olvastam a hirdetésedben, hogy elvégezted az edzői képzést és gondolom, hogy van némi tapasztalatod gyógytorna kapcsán is. - kíváncsian méregettem, elég sokat változott egy év alatt, sokkal izmosabbnak tűnt, mint amikor legutóbb láttam.
- Te nem hallottál róla? - egy kicsit meglepett, mert elég nagy kviddicsbaleset volt a tavalyi év elején, még az Edictum is írt róla.  - Az egyik navinés lánnyal, Danával volt egy durva ütközésem, elég súlyos volt, de most már csak ez maradt hátra belőle. Elég sok csontom eltörött, húzódás is volt, de már levették a gipszet, viszont még mindig fáj, és nem funkcionál a legjobban - kocogtattam meg a bottal a bokámat, közben felpillantottam Rolira. - Mit mondasz, tudsz segíteni ezen? Nekem? És ha igen, mennyiért? - rögtön a lényegre tértem, mert természetesen fizetni is kívántam érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bármennyire is nehéznek éreztem mindig, egészen jó vagyok átváltoztatástanból. Háztársaimnak segítette már korábban, de nem gondoltam volna, hogy még sor kerül ilyesmire. Ezúttal is csak véletlenül botlom bele a kis eridonosba, mikor a tanulószobában gyakorol. Én mágusjogot magolni bújtam be ide, ezért is foglaltam helyet az egyik fotelben. Pont rálátok azonban a vörös lánykára, ahogy a színváltó varázslattal szenved. Éppen csak hallom, melyik bűbájt mondogatja. Egy darabig figyelem, ahogy próbálkozik, majd újra elmélyedek dr. Laines tananyagában. Csak a csalódott sóhaj hallatán nézek újra fel. Kis habozás után aztán úgy döntök, segítek a lánynak, hátha örül neki.
Könyvjelzőmet kihúzva a fotel párnája mellől visszarakom azt a könyvbe, megjelölve hol tartottam, majd lerakva a minden tekintetben nehéz olvasmányt, lassan felállok. Kicsit kinyújtózom, megmozgatom elgémberedett tagjaimat, hogy a vér ismét visszatérhessen lábaimba. Rendbe rakom a tankönyveimet, füzeteimet, majd lassan elindulok az eridonos felé.
- Szia! - szólítom meg már menet közben, mikor már csak pár lépésre vagyok tőle. - Betti vagyok, levitás mestertanonc - mosolygok rá aztán, ahogy megállok mellette. Picit várok, szemeim az asztalon fekvő, kinyitott tankönyveire esnek. - Láttam, hogy gyakorolsz. Ha gondolod, szívesen segítek. Én mindig nagyon szerettem a színváltó bűbájt - beszéd közben már elő is húzom a saját varázspálcám. Ha elfogadja a segítségem, meg is mutatom neki, mire kell varázslás közben figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A tanulószobába érve egy kicsit idegesen dobom le a dolgaimat
az
 egyik asztalra. Majd egy pár könyvet veszek le a polcról a színváltós varázslatokról. Elolvasok párat, majd a pálcámat elő véve próbálok egy ruhadarabot piros színűre varázsolni. Ahogy lóbálom a pálcámat és próbálom helyesen kiejteni a varázsszót, úgy leszek egyre jobban ideges. Mert nem történik semmi sem. Néha bele nézek a könyvbe és megnézem milyen ívet is kéne csinálnom. De sajnos többszöri próbálkozás után sem sikerül. Már éppen feladnám a dolgot, mikor egy lányt veszek észre mellettem. Próbálok nem teljesen eszement képet vágni, mikor hozzám szól, de nem tudom ez mennyire sikerült.
- Szia Shopie vagyok, eridonos elsős. - mutatkozom be végül a lánynak.
- Hát igen, gyakorlom bár inkább mondanám szenvedésnek.. Nem megy ez nekem pedig mindent tudok, hogy-hogy is jelenne csinálni mégsem sikerül..
- Válaszolok egy kicsit csüggedten
- Segítenél? Az szuper lenne, mert szerintem ez nekem sosem sikerülne egyedül.. -Mondom végül és látom, hogy nem húzza az időt, a pálca máris a kezében van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az eridonos igen feszültnek tűnik. Meg is értem. A gyakorlás stresszes tud lenni, főleg, ha nem akar sikerülni, amivel az ember próbálkozik. Sok estét töltöttem én is így elsősként. Aztán kicsit könnyebb lett a nagyrésze, mikor ráéreztem a varázslás alapjaira. Szépen lassan megtanultam kezelni a mágiámat, a vadmágiám eltűnt. Utólag visszanézve csak türelem és gyakorlás kérdése volt, de emlékszem arra is, mennyire kétségbeesett voltam az elején.
- Persze, nagyon szívesen segítek - mosolygok rá kedvesen. Ugyanezt a bűbájt gyakoroltuk Tamival, és úgy tűnt, neki segítettek az instrukcióim. Meglátjuk, most hogy fog menni a dolog. - Először csak próbáld meg a pálca mozdulatot, lassan, hogy az biztosan meglegyen. Ha úgy érzed, abban már biztos vagy, próbáld meg kimondani hozzá a varázsigét, lassan, artikulálva, hogy minden szótag meglegyen. Figyelj közben arra, hogy melyik szótag a hangsúlyos. - Saját pálcám lendül aztán, végével az asztalon fekvő ruhára mutatok, imitálva a megfelelő pálcamozdulatot.
- Ismerted a varázsvilágot, mielőtt idekerültél? A szüleid is varázslók? - faggatom kicsit. Az emberek általában szeretnek magukról mesélni, megnyugtatja őket az ismerős téma. Plusz nekem is segít, ha tudom, mennyire van képben a mágiával, annak mivoltával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A helyzet az, hogy Rozinával jól összevesztünk még korábban, és annyira az agyamra ment, hogy inkább levegőnek is néztem. Amúgy is kis pattanásos volt emlékeim szerint, nem nézett ki túl jól, ahogy viszont most elnézem, sokat változott jó irányba. Már ami a kinézetét illeti. A közeledéséből látszott, hogy a jelleme mit sem változott, ő már válogatni akar, a művésznő drága. Na, de csak egy igazi Roland van a vidéken, aki talán tudna rajta segíteni, de az ilyen fölényeskedő nőszemélyek nem igazán hoznak lázba.
- Na jó, tegyük félre, Rozina - ironizálok még egy kicsit, mert nagyon úgy néz ki, hogy ha nem jó a ló, a szamár is megfelel neki. Ha már van róla papírom, ugyebár. - Valamennyi igen, de nem mondanám, hogy szakértője lennék a témának. Persze alapvető dolgokat tudok és ha olyan, hogy ennél több kell, akkor majd utánanézek - vonok vállat, hazudni nem fogok. Mert ugye nem vagyok az a feladós típus, de ha egy év múlva is még biceg, akkor komolyabb háttérdolog is meghúzódhat, amit nem biztos, hogy én észreveszek. Miközben a lábát vizsgálgatom ruhán keresztül, aminek kábé semmi értelme, rákérdezek, hogy mit csinált.
- Oké, nem hallottam róla, nem érdekel annyira a kviddics. Főleg nem, hogy utána kinek milyen sérülése lett, mert általában mindenki felépül viszonylag gyorsan - sóhajtok, majd ránézek, mert abból, amit mondott még mindig nem tudom, hogy milye fáj...
- Szóval, elmondanád végre, hogy hol fáj? Mert egy kviddicsbalesetnél tetőtől talpig eltörhet minden, a csípőd is fájhat, bár tény, hogy azt nem gipszelik, de ebből a katyvaszból amit előadtál, nem sokat tudtam meg. Boka, comb, térd... mid fáj? Vannak orvosi papírjaid, leleteid, amiket megnézhetek? - nézek rá komolyan, mert érdekel a téma. Annyira bírnám, ha sikerülne a lekötelezetté tennem.
- Tizenkét sarlóért megnézem az eredményeidet, megvizsgálom most, hogy mit látok látatlanban, az elmondásod alapján. Szerintem korrekt ár - nézek rá, szerintem megér egy ötezret ez, nem? De. - Aztán, ha komolyabb a bajod, utánanézek ingyen, és ha találok megfelelő gyógymódot, akkor majd még megegyezünk az árban. Na, mit szólsz? - nem voltam felkészülve arra, hogy egyből egy speciális esettel legyen dolgom. Szóval még változhat az ár, mert annak is utánanézek, hogy mennyi az annyi egyébként. Jó, hát szerencsétlent nem fogom lehúzni, de ingyen sem fogok dolgozni, mert akkora szívem van.