Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy sokkal többször fogok az edzőteremben megfordulni, hogy ha már fogytam egy kicsit, akkor formáljak is magamon. Meg amúgy is, Karácsonykor olyan sokat ettem, hogy ezt valahogy le kellett dolgozni, és mivel mással nem, mint egy jó kis testmozgással. A futáshoz sajnos lusta voltam, és a kinti hideg időjárás sem motivált túlzottan, ezért is esett a választásom erre a teremre.
Már a szobámban magamra kaptam az edzőholmit, hoztam magammal egy palack vizet és még egy törölközőt is. Határozottan lépdeltem, a terembe mégis félve nyitottam be, tartva attól, hogy majd kinéznek. Nem tudom, miért volt bennem ilyen érzés, de egészen megdöbbentett az, hogy egy árva lélek sem volt a teremben. Aztán egy kicsit gondolkodtam, és rájöttem arra, hogy január első két napjában a többség még biztos lazít, lustálkodik és pihen, akik meg amúgy is járnak edzeni, azok vagy kora reggel túlestek már rajta, vagy pedig majd a késői órákban látogatják meg a termet. Juhhé, gondoltam, így akkor egyedül enyém a terem legalább egy órán át.
Meg is közelítettem a gépeket, nézegettem, hogy melyikkel is kellene kezdenem, de aztán a semmiből feltűnt Dani, zsebre tett kézzel lépett ki az egyik gép mögül és jött közelebb hozzám. Örültem, hogy látom, oda is akartam lépni, hogy adjak neki egy puszit, de akkor hátrébb húzódott, mintha még mindig morcos lett volna rám a karácsonyi bál miatt. - Most mi van? Haragszol? - kérdeztem kicsit aggódva, mert ugyan sokat veszekedtünk mostanában, azért a szívemen viseltem, ha neheztelt rám. Dani végül szólt néhány szót, de abból is kiéreztem a duzzogást. - Merlinre, ne féltékenykedj, én csak jól éreztem magam, miért baj az, ha egy kicsit táncoltam?- kérdeztem, majd inkább odaléptem az egyik futógéphez, és azt nézegettem. Nem próbálam még soha, de már láttam, mások hogyan használták, gondoltam, hogy megpróbálom. Dani mellé lépett, és azt mondta, hogy ezt nem kéne, és jobb is, ha nem nyomkodom össze-vissza a gombokat, de nem hallgattam rá. Ráállva el is indítottam a gépet, de az olyan gyorsasággal indult meg alattam, hogy nem bírtam követni, és hasra vágódva csúsztam végig, míg talajt nem értem. Dani először ijedtnek tűnt, de látva, hogy nem lett bajom, hangos nevetésben tört ki. - Jól van, röhögj csak ki.. - morgolódtam, miközben leporoltam a tenyereimet, nem ártott volna felkászálódni a földről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Az utóbbi két hét eseménydúsnak volt mondható. Volt bálozni. Láthatta a családját és Kornéléknál is tett egy látogatást, így nem kevés élménnyel tért vissza Bagolykő falai közé. Bár otthon is repült sokat, most kicsit az edzőtermet hiányolta.
 Amióta pár eridonos majdnem elnáspángolta, nem sok kedve volt idejárni, de ma a szfinx edzőtermét Sebestyén és a bandája foglalta be. Nem maradt sok választása. Abban a reményben volt, hogy még nem tért vissza mindenki a szünetből, és hamar kiderült, hogy jól gondolta: egy lányt látott csak szöszölni az egyik géppel.
 Nem állt szándékában zavarni, ő úgysem volt az ilyen mugli ketyerék híve, így először a terem másik felébe indult, hogy ott találjon magának elfoglaltságot. Aztán megütötte a fülét egy kicsit sem bíztató puffanás. Értetlenül fordult a hang irányába. A lánynak nyoma sem volt, vagyis...
 - Szent szalamandra - motyogta ijedten, mert észrevette, hogy a futógép fogott ki rajta kegyetlenül. Közelebb lépett, hogy felsegíthesse a földről, amikor a lány megszólalt. Homlokráncolva nyújtotta felé a kezét.
 - Ne viccelj, eszemben sincs nevetni. Főleg ha még fájt is. Nagyon megütötted magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Észre sem vettem, hogy rajtam kívül bárki más is betért volna az edzőterembe, ahhoz túlságosan is lekötött Dani, és a különféle gépek sokasága. Bár kinti futáshoz nem volt sok kedvem, bemelegítésként mégis csak jó volt ez az edzésforma, s ha már akadtak kimondottan erre használható gépek, úgy döntöttem, hogy kipróbálom az egyiket. Dani természetesen erről is le akart beszélni, de nem hallgattam rá, mostanában úgyis mindenről lebeszélt volna. Túlságosan féltett, emiatt pedig nagyon sokszor össze is vesztünk. Most viszont egész más miatt volt morcos rám, biztos a bál miatt volt féltékeny, pedig ő is elhívhatott volna, csak épp nem volt sehol. Ki tudja, hogy hol kódorgott. Azért meg igazán nem lehet mérges, amiért jól éreztem magam. De rá is hagytam a dolgot, tudtam jól, hogy csak idő kérdése, és majd megenyhül. Addig is igyekeztem sportolni, pechemre viszont rosszul választottam gépet, meg nem is értettem hozzá, így esett meg az, hogy szó szerint pofára estem. Egy kicsit fájt is az állam, szerintem be is pirosodott, sőt, a tenyeremet is sikerült lehorzsolnom, mint ez kiderült az esés után.  Pont a rajtam röhögő Danit korholtam le, amikor váratlanul egy kéz nyúlt felém. Nagyon megilletődtem, ahogy észrevettem a srácot.  - Jajj, nem rád értettem, hanem Dani röhögött ki - böktem a másik srác irányába, de amint odapillantottam, már megint hűlt helye volt a fiúnak. Mostanában mindig ezt csinálta, képes volt azon nyomban felszívódott. - Nahát, eltűnt. Mindegy is - sóhajtottam, és újra a fiúra néztem, elfogadva a segítségét. - Egy kicsit, nem vészes - mutattam felé sérült tenyeremet. A térdem is fájt kicsit, de az a szabadidőnadrág alatt úgy sem látszott.  Viszont ahogy felálltam a fiú segítségével, háta mögött Dani összefűzött karokkal szólt be nekem.
- Jól van, ne okoskodj, máskor mutasd meg, hogyan kell bekapcsolni helyesen - szóltam oda picit morcosan, aztán elnézést kérően néztem a szőkésbarna hajú srácra. - Köszi, hogy felsegítettél, azt hiszem, hogy még nem találkoztunk, Eszter vagyok - nyújtottam kezemet kézfogásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem hallotta rendesen a lány magyarázatát, csak valami Dani gyerek nevét, mert a masina még mindig vészjóslóan zörgött mellettük. A vállán függő sporttáskából előhúzta pálcáját, hogy leállítsa a gépet, mert egyébiránt ötlete nem volt arról,  melyik gombbal lehet rendesen kikapcsolni.
 - Finite - mormolta gyorsan, hogy aztán visszafordulhasson a másikhoz. - Azt hittem, csak mi vagyunk itt - jegyezte meg, amikor forgolódni látta a lányt. Komoly tekintettel mérte végig a felmutatott horzsolást. Az álla is bedagadni látszott, de csontja nem törhetett, ha gond nélkül tud beszélni.
 - Ha felmész a gyengélkedőre, seperc alatt begyógyítják egy ráolvasással - nem mert nagyobb feneket keríteni a dolognak, mert pontosan tudta, milyen az, amikor más túlaggódja magát. Lili is inkább viselte egy hétig a monoklit a szeme alatt, amit Zalán okozott neki véletlenül, minthogy magyarázkodjon a gyengélkedőn, milyen szerencsétlenek voltak mindketten.
 Homloka ráncba szaladt az ingerült megjegyzésből, így átnézett a válla fölött, hogy felmérje, most kihez szólt. Senki sem volt mögötte. Értetlenül fordult vissza, s kérdőn nézett le a lányra.
 - Zalán - mondta kisvártatva, hangjában erőteljes gyanú csendült. Nem volt biztos abban, hogy fájdalommentes lesz a kézfogásuk Eszter frissen horzsolt tenyerével, így csak jobbját nyújtotta, és hagyta, hogy a másik szorítson rá az ujjaira. - Mondd csak, nem szédülsz? Vagy fáj a fejed? Vagy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Miután sikerült a segítségével felkászálódnom a földről, alaposan szemügyre vettem a tenyereimet. Mindkettőn pirosan virított a horzsolás, hála ennek a csodás, zötyögő masinának. Még most is szaladt a szalag, őrült futamot hajtva, míg a srác egy pálcaintéssel le nem állította. Korholtam is magamat a gondolataimban, hogy az edzésre miért is nem hoztam magammal pálcát. Ha itt lett volna, akkor egy pillanat alatt leállíthattam volna a masinát. Jobban belegondolva, egy másodperc még sem lett volna elegendő, sőt, talán még a pálcám is eltört volna az esés következtében.
- Nem, vagyis igen, csak mi - bólintottam, mert Dani ekkorra már sehol sem volt, legalábbis ezt hittem.
- Jajj, dehogy is, nem szeretem a gyengélkedőket, egyszer egy hétig is ott tartottak, amikor kibicsaklott a lábam, és azóta nem is kívánkozok vissza. Szörnyen unalmas, meg olyan fura fertőtlenítőszag terjeng a levegőben, nem szeretem. Ne aggódj, nem vészes, annyira nem is fáj - mosolyogtam rá, de ekkor tűnt fel megint Dani mögötte, mire be is szóltam a barátomnak, s csak aztán kaptam észbe, hogy az ismeretlen srác előtt talán ezt nem kellett volna tennem. Tekintetéből ítélve is furán nézett rám, biztosan rosszat gondolt rólam, amiért tudtam ilyen indulatos is lenni, de ami azt illeti, Dani mostanában túl sok mindennel idegesített fel ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjam a tetteit.  
- Örvendek, én meg Eszter, Perényi Eszter, de szólíthatsz csak Esztinek - mosolyogtam rá, miközben ujjaiba akasztva ujjaim, ilyen fura mód ráztam vele kezet, ha már a tenyerem égett.
- Áh, nem, dehogy, nem szédülök, és a fejem sem fáj, tényleg minden rendben van. Te melyik masinán szoktál edzeni? Én most először próbálkoztam ezzel - böktem a mellettünk ácsorgó gépre, mely nem sokkal korábban még zötykölődött. Közben Dani minket figyelt, s már megint beszólt a sarokból, erre viszont nem voltam hajlandó reagálni, inkább csak látszott rajtam, hogy egy picit frusztrált vagyok. - Egy kicsit arrébb állunk? Mondjuk ide, csak hogy ne lásson minket, mert kicsit idegesít - mondtam Zalánnak és egy kedves mosolyt is elengedtem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A lány mosolya segített kicsit abban, hogy alábbhagyjon a gyanúja, de még mindig aggódott azért. A gyengélkedős megjegyzést kénytelen volt ő is megmosolyogni.
 - Igen, ami azt illeti én sem szeretem túlságosan. - Neki a kartörést és az agyrázkódását sikerült annyi idő alatt helyrerakniuk a gyengélkedőn, amennyit Eszter mondott a ficamra. Szerencsére vagy nem szerencsére az idő nagy részét eszméletlenül töltötte ott.
 Kicsit szétszórtnak ítélte meg a másikat, miután másodszor is bemutatkozott neki, de a módszert, amivel megoldotta a kézfogást, aranyosnak találta.
 - Eszti - ismételte, hogy könnyebben meg tudja jegyezni. - Harmadikas, ugye? Azt hiszem, Teddyvel láttalak egy csoportban. Részvétem - tette hozzá egy cinkos vigyor kíséretében, mert pontosan tudta, hogy Marchettihez rengeteg türelem kellett, főleg amikor a srác aktívan próbálta kivenni a részét egy tanórán. Máig nem fejtette meg a talányt, hogyan lett az a gyerek a barátja.
 A lány további kérdése feledtetni kezdte Zalánnal az előbbi furcsa megnyilvánulásokat. Körbetekintett a termen, hogy öszeszedhesse a gondolatait.
 - Nos én nem vagyok olyan bátor, mint te, hogy a mugli cuccokkal próbálkozzak, szóval én ott szoktam futni - mutatott a tértágított helyiség túloldalára, ahol a futópálya terpeszkedett a kosárpálya körül. - Meg tudom, hogy nem látszik, de a súlyzókat nyüstölöm egy ideje. Bár azt inkább a körletünk edzőtermében, mert az itteniek kicsit trükkösek. - A fal felé intett fejével, ahol egy ökölnyi méretű lyuk éktelenkedett. Még Lili árulta el róla, hogy az egyik megbűvölt súlyzó miatt történt egy kis baleset.
 Válla megfeszült, amikor odébb terelték, összevont szemöldöke árnyékot vetett égkék pillantására.
 - Ha csak ketten vagyunk itt, akkor pontosan ki is idegesít?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ezek szerint már Te is jártál ott - nevetve állapítottam meg megjegyzéséből, azt hiszem, hogy a kastély ezen helyiségét senki sem kedvelte igazán. Sőt, nem csak a kastélyban lévő gyengélkedőt, de úgy összességében az Ispotályokat sem kedvelte senki. Zalán egész jó fejnek tűnt, meg segítőkésznek is, ami azért jó dolog, sokkal jobb, mintha szimplán csak kiröhögött volna és a földön felejt. Daninak persze nem tetszett, elég volt ránéznem, láttam a tekintetében, hogy unszimpi neki a srác, de ez meg sem lepett. Neki mindenki unszimpi volt, akivel beszélgettem, szerintem ha rajta múlt volna, nem is hagyta volna, hogy kijöjjek a szobámból. Még szerencse, hogy ebbe nem igen volt beleszólása.
- Aha, harmadik. Teddy? Várjál csak - nagyon agyaltam, hogy kire is gondol, de aztán be is villant előttem annak a srácnak a fizimiskája. - Ó tudom már, Teddy! Hát igen, de azért nem olyan vészes ám - mondtam nevetve, annak ellenére, hogy a sráccal tényleg nem volt egyszerű eset egy légtérben szívni a levegőt. - Te is futni szoktál? - kíváncsian pillantottam a futópálya irányába, egy kicsit meg is lepődtem azon, hogy itt ilyesmi is van, jobban is körülnézhettem volna, és akkor nem történik az, hogy felmászok egy futógépre, ami aztán jól pofára ejt. De ezen már kár volt rágódni, Zalánnak hála megláttam az egészen nagy futópályát, a gondolataimban már el is képzeltem, hogy legközelebb majd itt futok, ha odakint olyan nagyon hideg lesz.  
- Súlyzót? Azt nekem is kellene - vallottam be, olvastam is erről, hogy az alakformáláshoz nem elég, ha csak futok körbe és körbe. Közben pillantásom végig szökött Zalánon. - Szerintem meg látszik egyébként - rámosolyogtam, majd kíváncsian pillantottam a fal irányába, épp meg akartam kérdezni, hogy mi az a lyuk a falban, ám ekkor láttam, hogy Dani morcosan méricskél minket, ezért is kértem Zalánt, hogy kicsit sétáljunk arrébb.
- Nem vagyunk ketten, itt van Dani is, de ne nézz oda, épp téged méreget. Tök féltékeny tud lenni, pedig semmi oka sincs rá, de tudod - sóhajtottam, és próbáltam halkan beszélni, hogy más ne hallja. - Mostanában semmi sem tetszik neki, folyton morog, ha beszélgetek valakivel, és ez már kezd nagyon zavarni - vallottam be Zalánnak, ami épp a szívemet nyomta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Amikor nem olyan jó az idő a repüléshez, akkor igen. Szeretek futni. - bólintott mellé egyet. Bár sokszor elgondolkodott rajta, hogy neki is meg kéne tanulnia kezelni a gépet, amivel Eszti az előbb megszenvedett. Kíváncsian sandított oldalra. Talán ő is kipróbálja majd.
 Szégyenlős mosollyal rázta fejét a lány dicséretére, de azért jólesett neki. Tényleg kezdett alakulni valami a vézna karok helyén tavaly óta, bár a hirtelen növése árnyalt kicsit az összképen. Ha nem lett volna elég, hogy a legtöbb ismerőse nyakát nyújtva pislog már fel rá, Amélia is nyíltan kimondta: indokolatlanul magas.
 Nem erre a válaszra számított, amikor feltette utóbbi kérdését. Hosszú csend állt be, nem tudta eldönteni, mit reagáljon erre. Egyik percen ezt állította, másikban azt. Lehet, hogy tényleg beütötte a fejét, csak nem tud róla. Ez nem játék, tényleg fel kéne kísérnie a gyen... Merlinre.
 A mutatott irányba nézett, de semmi nem változott az előbbihez képest. Nincs itt más. Aggódva hajolt közelebb Esztihez, hogy hallhassa a következő szavait.
 - Ne érts félre, nem akarom megkérdőjelezni, amit látsz, de... Szerinted valódi a te... barátod? - képtelen volt megítélni, minek hívja, hiszen a lány idáig csak rosszakat mondott róla. Minden erejével azon volt, hogy udvariasnak tűnjön, de ha valaki nem odavaló dolgokat képzel magának, az nem játék. - Mert én nem látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A felkérés meglepett, de Payne, majd Sárközi addig rágták a fülemet, amíg elfogadtam, hogy specifikusan foglalkozzak a pyromágus tanoncokkal a kastélyban. Ennek már több hónapja, és megnyertem magamnak most már hivatalosan is például Ombozit, majd jöttek mellé a pótkerekek, mint a kimondhatatlan nevű lány, akivel találkoznom kell.
Könyvem gerince hangtalan hupog a vállamon, ahogy a terasz felé közeledem. A lépcsőn kerülgetnek a fel s le rohangáló diákok, és amikor már azt hinném, végre csend lesz, jön még egy forduló és visítoznak megint. Szabad kezemmel dörzsölöm meg halántékomat, tizenöt perces késéssel nyomom le a terasz kilincsét, hogy belépjek a helyiségbe. Csuklóból lököm be magam mögött, kissé hangosabb csattanással vágódik is be, de így legalább a zaj kint maradt. Halkat szusszanok lehunyt szemekkel, majd pillantok fel és látom meg azonnal Sárát.
- Menjünk a terembe - intek fejemmel a megnevezett helyiség felé, további szó nélkül indul el arra, lépek be, magam mögött nyitva hagyva az ajtót dobom le a könyvet az asztalra. Nyakamat kicsit átmozgatva ülök is le a bútorra a lány felé fordulva.
- Történt valami új? - szegezem neki a kérdést köntörfalazás nélkül. Tudom, hogy szar érzés, ha az elemed éppen nem együttműködő veled - tapasztaltam -, de éppen ezért szeretnék haladni. Ha csak cseverészünk folyamatosan, akkor nem jutunk sehova, és Sárának segítség kell, lelki nyugalom ahhoz, hogy visszaszerezze a kontrollt teljes mértékben. Azt cukiskodással nem adhatom meg neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem az van, hogy Domcának nem akarok semmit mondani, vagy épp beszélni nem merek vele, csak valahogy mégis más. Nehezebb. Nehezebb elmondani, hogy vannak dolgok amiktől tartok és ami miatt igencsak hátrányban érzem magam. Vagy lehet nem is tőlük, hanem a bátyáimtól tartok. Nem kellene a családtól tartani, félni, pont tőlük nem szabad, mégis, ez más. Ez a család más, mint mindegyik amúgy, a maga módján. Nálunk mindenkinek megvannak a dolgai, azok, amik miatt nem a legkönnyebb még egy asztalnál sem megülni. Hallom már azt is, ahogy reagálnának arra, amit itt művelek, vagy amit másokkal beszélek, és ez egy gát, amit nehezen lehetne legyűrni. Darya-val talán ezért is más, könnyebb, és vagyok bátrabb. Valamivel.
- Tudom, tudom – még halkan nevetgélek is, csak egy picit, mert figyelnem kell és nem akarok hibázni. Na már nem azért, mert azzal van a bajom, hogy újra kell kezdeni, hanem leesek a fenébe és az majd fáj. De a talpam végül nem úgy, nem fájdalmasan találkozik a szilárd talajjal, lassan már egy tornászversenyre is képzelhetem magam, mégse teszem.
- Sikerült! - pacsizok le vele, minimum akkora örömmel, mint az aranyérem átvételekor. - Persze, persze. Csak nem annyira könnyű erre gondolni, amikor nem megy és nehéz – a kilátástalanság és a csalódások beárnyékolnak mindent és ködösítenek, olyankor én főleg nem látok semmi jót, mert mindig nehezebben érvényesülök, érvényesültem és könnyen feladom – még ha átmenetileg is.
- Óóó! Csukott szemmel sose merem majd megcsinálni – vágok elébe, hogy ez a cél elérhetetlen. - De értelek. Igen. Ez nem ma és nem holnap lesz persze, hanem fokozatosan. Itt leszel máskor is vagy egyedül kell? - érdeklődöm, hogy társaságom lesz és figyel majd, vagy sem. Örülnék neki, de nem várhatom el, hogy az idejét mindig rám áldozza.
- Almás pite. Értettem! Az a zefir milyen? - hazai dolog lehet, bár manapság annyi sokrétű bolt van, hogy sosem lehet tudni. - Persze! Megnézném azt a köteles dolgot közben. Csináljuk – bólogatok, ahogy ismét a léc végéhez sétálok és csak felállok rá. - Nem versenyzek még veled azért, no.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A hálókörletek felől megyek a tanulásra kijelölt helyszínre. Már a szoba előtt állok. Körbenézek. Meglátom Tímeát, aki éppen egy könyvet bújik. Reménykedem, hogy észrevett. Közelebb megyek hozzá, és leülök aztán megszólítom.
– Szia Tímea! – Köszöntöm, és lerakom a kezemben lévő tárgyakat, üvegeket, fűszereket, és hozzávalókat. – Elkezdted már? – Tudja, hogyan kell készíteni bájitalt? Mert elképzelhető, hogy még nem csinált. – Segítsek? Készítettél már bájitalt, tudod hogyan kell?


Három perccel később váratlanul beront hozzánk Rudolf. Mintha figyelne valamit, majd megkérdezi, mit csinálunk, én elmondom, aztán megdicsér minket. Kicsit elcsevegek vele, aztán magunkra hagy. Belekukkantok a könyvbe. – Most kell kettő csipet abból a törmelékből. – Mutatok egy kicsi fém dobozkára. Berakom, és közben elkezdek ismerkedni jobban a lánnyal.

– És milyen eddig a kastélyban? – Egy alap kérdést teszek fel. – Mennek a tantárgyak? – Érdekel, valami a sulival kapcsolatban? – Mert mint elsős biztos érdekes neki Bagolykő és a mágusvilág. Nézegetem a kotyvalékot, ami készül az üstben. Közben Tímeát próbálom figyelni, hogy lássam, nem ront el semmit. Néha szólok neki, “hogy abból kevesebbet” vagy “azt ne tedd bele” de amúgy nagyon jól csinálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Arcomra a mosoly gödröcskéket varázsolt.  Kellett már Zentének ez a kis győzelem, láttam a szemében. Nem csak azért, mert a testvérei szekállják, hanem mert nagy valószínűséggel mások is. Az pedig pontosan tudtam milyen érzés. A mérgező környezet olyan dolgokra vehet rá, amiket azt hitted soha nem tudnál megtenni. Kifordulsz önmagadból, mígnem egy szellemalak leszel csupán, félve hogy a közelgő szélvihar felkap és örökre elvisz.
- Egy dolgot jegyezz meg. Minden kis dolog ott kezdődik, hogy elhiszed. Először itt - tettem a kezemet a szívére. - …aztán itt is - váltottam a halántékára. Ezeket a szavakat akkor mondta nekem Ivan, amikor a századik próbálkozásra se tudtam végrehajtani a gyakorlatot a trapézon. Azt hittem képtelen vagyok rá. Az igazság az volt, hogy féltem valaki másra bízni magam. Szív, elfogadni ezt a tényt, ész, elképzelni, hogy végre is hajtom. Mérföldkő voltaz életemben, és remélem Zentének is az lesz, ha megérti. Idősebb voltam, mikor hallottam, de nem jelenti, hogy hamarosan nem értheti meg.
- Csukott szemmel én is félve csinálnám meg - nevettem a képtelen felvetésre. Aztán bólintottam. - Amíg mér itt vagyok az iskolában mindenféleképpen. Elindítalak, aztán majd folytatod, amikor nem vagyok - vontam meg a vállamat. Legalábbis nagyon reménykedtem, hogy ez így lesz, és nem hagyja abba. Sok mindenbe segíthetett neki. Koncentráció, önbizalom, testtartás és balansz. Mind nagyon fontosak egy ember életében, talán így jobban be tud majd illeszkedni a családjába, habár tudom, hogy Viktor egója mikre képes.
- Orosz. Majd ha egyszer a bátyád ráveszi magát, hogy eljöjjön velem a családomhoz, akkor hozok neked - biztosítottam. Habár Viktor már találkozott az apámmal, az még egyáltalán nem számított úgy, mintha a családommal találkozott volna. Akik engem felneveltek, és akikre a legrosszabbkor is számíthattam, azok a nagyszüleim voltak.
Visszaléptem a táskámhoz, és a pálcámmal pöccintve megkötöttem egy kötelet a léc mellett olyan két méterrel. Ez már nem volt a puffok és egyéb kitömött zsákok felett, de nem is volt rá szükségem. Ennyire már bíztam magamban.
- Akkor hajrá - bíztattam, és magam is felálltam a kötél végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Hú a repülés, imádom, kár hogy rossz az idő - sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, hogy tavasszal és nyáron milyen jó is seprűre szállni és fentről kémlelni a tájat, majd küldtem egy mosolyt Zalán felé, amiért ő is szereti a futást. Sokan nem kedvelik, pedig nagyon is jó edzésforma, csak bírja az ember szusszal. Látszott is a srácon, hogy edz, bár ő maga mintha ezt nem érezte volna, ezért is adtam tudtára, hogy ezzel is erősítsem benne a gondolatot, jó úton jár. Még egy mosolyt is küldtem felé, de Dani megint csak bezavart, és ezt meg is osztottam újdonsült ismerősömmel, mert már tényleg nagyon elegem volt Dániel folytonos jelenlététől.
-  Hát persze hogy az! - kezdtem enyhe felháborodással a hangomban, de rájöttem arra, hogy Zalán nem tudhat róla. - Jó, ez egy picit bonyolult, mert történt egy icipici baleset nyáron és Daniból szellem lett, ami hát tök jó dolog, nem? Mert kedvére mászkálhat át a falakon, meg minden - mosolyogva meséltem a történteket, mégis megcsillantak a szemeim, mintha könny gyűlt volna a szemem sarkába. Persze, hisz még mindig lesokkolt, ha a balesetre gondoltam, és arra, hogy miattam lépett át egy másik világba.
-  De hát látnod kellene, mindenki látja a szellemeket. Most is onnan néz - böktem oldalra. - De nehogy odanézz, tudod folyton ezt csinálja. Ahogy felkelek, már ott van, és jön-megy utánam, bárkivel találkozom, mindig csak morog, mintha olyan nagy baj lenne, hogy én barátkozom másokkal. De miért olyan nagy baj, ha barátkozom? Vagy szerinted is bunkóság? - kérdeztem a fiút, aki láthatta rajtam, hogy egy picit most tényleg megzavarodtam, a gyógyszerem meg persze, hogy elfelejtettem bevenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Őőőőőő - Igen, nagyjából ennyire tud táncolni. Semennyire. Nem tanították meg a klasszikus táncokra, mert halál indokolatlan volt. Kviddics? Bármikor bármilyen mennyiségben! Lenyomni egy edzést Laylával? Be my guest! De arra figyelni, hogy hova rakja a kezét, hova tegye a lábát egy szimpla keringő közben, kifejezetten nehéz! Nem is tudja, hogy élték túl a hévízi esküvőt. Ja de, tudja: Borcsa vezette, mert nem volt idejük előtte gyakorolni. Szinte a hátában érezte akkor az Andrássy nagynéni rosszalló pillantását, de becsületére legyen mondva, nem húzta be fülét-farkát, hanem megpróbálta a tőle telhető legjobban állni a sarat és végigszenvedni az estét. Mert egy rohadt szenvedés volt annyi kékvérű paraszt között állni és kényszeredetten mosolyogni, néha beszélgetni velük egykorúakkal. Szerencsére Borcsa remekelt és kvázi ő mentette meg a helyzetet egész végig. Lafayette-ünk nincs hozzászokva a rongyrázáshoz, no! Ők a család feketebárány részlege, a nagy felhajtás megmaradt Ethannek és Réminek.
- Szóval nem akarlak letaposni... de ha megtörténne, sajnálom! - Bár van azért reflexe és ahogy most is lépne, sőt rá Borcsa lábfejére, marha gyorsan állítja meg a lábát, mielőtt baj történne.
- Erről beszéltem. Klubbokban egyszerűbb, mint egy aranyvérű, karótnyelt esten. - Motyogja maga elé kissé zavartan, miközben olyan mereven fogja szegény lány derekát, mintha az életéért küzdene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Vannak helyzetek, amik megkövetelik azt, hogy vezető szerepet töltsek be. Tény, hogy ez nem mindig a legjobb megoldás, de bármennyire is azt kéne elhitetnem, hogy én nem vagyok más, csak egy törékeny kislány, akit egy erős karú védelmezőnek kell egyben tartania, egyszerűen nem illik hozzám ez a szerepkör. Sokkal inkább az, hogy majd én megoldom. Nem kell aggódni, jön Borcsa, és nem lesz itt probléma. Ilyen helyzet volt ez a Machay-Krise esküvőn is, ahol nem kis döbbenetet okoztunk Lafival, mikor együtt jelentünk meg. Persze, rögtön el is indultak a találgatások, hogy újabb értékes nász születik-e, mert hát az se baj, ha a fiú kicsit fiatalabb, a gének, azok gének, és ez a lényeg. Az a szép, tiszta mágus vér, az csörgedezzék csak minden leszármazottban. Hát… nem fog. Legalábbis a mi gyerekeinkben egészen biztos, hogy nem fog egyszerre Lafayette és Andrássy vér csörgedezni. Viszont az ilyen eseményeket annyival jobb megosztani valakivel, aki hasonlóan gondolkodik, hogy azt elmondani sem tudom. Mind a ketten biztonságban voltunk, és ez volt most a lényeg.
- Mi lenne, ha a véresen komoly és szadista táncok előtt először úgy táncolnánk, ahogy te szeretsz táncolni? Fontos, hogy egy kicsit ráhangolódjunk a mozgásra. Ha megnézed azokat, akik a táncokat kezdik, a legelső táncot, ők is tök darabosan mozognak az elején, mert a testük még nem készült fel a másféle mozgásra. Szóval szerintem először hangolódjunk.
A tervem igen egyszerű. Könnyed tánccal és nevetéssel indulunk, és amikor már jól érzi magát, akkor nyugodtan és észrevétlen viszem bele egy keringőbe. Hiszem, hogy ez a felállás működhet, és remélem, hogy neki is könnyebb lesz így. Csak elindulni nehéz, mert érzem minden mozdulatán, sőt, még a levegővételén is, hogy kínban van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Még szerencse, hogy ő lemaradt ezekről a susmusokról, mert helyben kezdte volna vágni a szörnyülködő pofákat. Ő és a házasság? TIZENHÉT ÉVESEN? Mi lesz, ha Layla fülébe jut? Utóbbi ugyanolyan intenzitással zavarja, mint a tizenhét évesen házasodás ténye. Machay Adél... Bocsmár, Adele Krise is csak tizennyolc, vágod? Ti-zen-nyolc! Nagyon durva!
- Hm? - Hangolódni. Lafayette.exe elkezdett betölteni, csak az a baj, hogy Borcsa nem biztos, hogy ilyesmire gondolt. - Oké, van Lángnyelv Whisky-d? Vagy tatrateád? Bármelyik jó. Onnantól, hogy beálltam Shakespeare-re, bármit meg tudok csinálni! - Fő az önbizalom, meg hogy tudja, megfelelő mennyiségű alkohol nélkül őszintén szólva nincs az az isten, hogy ő parkettre álljon. Vannak dolgok, amik bántják az önbecsülését, és a tánc ilyen, ezért sem űzi józan állapotban. Meg egyébként kurva gázul táncol, én szóltam! Elég ránézni a végtagjaira: ha nem kviddicsezett volna, most ugyanolyan aránytalan és esetlen lenne, mint a többi, vele egykorú fiú, de attól, hogy a csontszerkezete és az izomzata megfelelően kiegyenlítődött és követte a növekedését hála a sportnak, nem jelenti azt, hogy önként fogja vállalni ezt a szociális megaláztatást, amit mások táncként emlegetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  - Értem - mondta kisvártatva. Nem volt igaz, de elmondása alapján nem volt Esztinél újkeletű a jelenség, amit most körülírt neki. Egyrészt megnyugtató, hiszen nem az esés eredményezte nála, hogy dolgokat lát. Másrészt aggasztó, mert nem volt biztos abban, hogy normális odaképzelnie valamit, amit Zalán egyértelműen nem képes érzékelni. Megvakarta az orrát, hogy logikát találjon ebben az egészben.
 - Sajnálom. Igen, a szellemeket látnunk kéne. És hallanunk is - ebben igazat adott neki. Úgy érezte, hogy túltesz most a felfogásán minden, amit hallott. Hátrafordult volna, hogy adjon még egy esélyt magának, hátha láthatja azt az alakot, de ijedten fordította vissza a fejét, amikor a lány rászólt.
 Pillantásában egy csepp sajnálat is csillant. Kedvesnek tűnt az eridonos, kár volna fennakadni ilyesmin. Nem az ő dolga ítélkezni efölött. Bár hazudott volna, ha azt állítja, nem lett végtelenül kíváncsi.
 - Jól van. Biztos lehet a barátod abban, hogy nem akarok semmi rosszat, ha ez számít valamit. Meg akarod próbálni újra? Hátha rájövünk, hogyan működik - mutatott a futógépre. - Persze, ha egyedül szeretnéd, nem baj az sem. Egy szavadba kerül és észre sem fogod venni, hogy itt rontom a levegőt. - Nevetőráncai elmélyültek, hogy jelezze: egyik opcióval sincs gondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kérdésére akaratlan is úgy rendeződtek arcvonásaim, mintha egy komplett dilissel néznék szembe. Mármint, most komolyan? Tőlem, de tényleg tőlem azt kérdezi, hogy van-e tátrateám? Vagy Lángnyelv whiskey-m? Hát tudja, hogy ki az én anyám? Ha nem, akkor segítek: Egy olyan nő, aki azért is kitette a szűröm, mert egyszer elszöktem egy buliba, ahol se drog, se alkohol nem került a szervezetembe, és még csak meg sem csókoltak. Igen, úrikisasszony vagyok, mert ezt követően a a puha, memóriahabos, szatén ágyneművel borított, hatalmas ágyam helyett megkaptam egy szobát, ahol három másik ember is aludt. Nyűgös voltam, hisztériás, durcás, és minden. Vajon mit tenne az anyám, ha az alkohol kerülne szóba? Lehet, hogy megölne? Az első kettő nem sikerült, a harmadikban sincs sok reménységem.
- Én sportoló vagyok.
Húzom végül fel picit az orrom, mert jobb a kviddicsre, a hajtóságra és fogóságra fogni mindent. Alapvetően hajtó vagyok, csapatkapitány, de a fogónk, ami amúgy remek, és tényleg csodálatos fogó, túl sokszor sérül le, így gyakran a másodposztom válik az elsővé. Hogy könnyebb legyen, Damy-től a születésnapomra kaptam egy saját cikeszt, akivel sokat gyakorlok, de persze, az nem ugyanaz. Én hajtónak jobb  vagyok, csak éppenséggel a csapatban senki sincs, aki fogónak jobb lenne. Viszont éppen ezért, az alkohol kizárva.
- Na figyelj. Vedd le a cipőd.
Én is így teszek, miközben a telefonomat elővéve, végigpörgetem a lejátszási listát, és a tökéletes számnál meg is állítom. Igen, ez jó lesz. Single Ladies. Nem is kell más kezdésnek, ha valamire, erre lehet rázni. És, hogy érzékelje, mennyire komolyan gondolom, a el is kezdem a csípőmet ingatni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lehet, hogy karácsony óta megfogant bennem a gondolat, hogy esetleg legközelebb én is adok valamit Zalánnak. Még akkor is, ha anya eltűnése óta nem akartam semmilyen eseményt ünnepelni az életemben. Se az állami ünnepeket, se a karácsonyiakat. Nélküle semmi nem volt jó, ő volt a partik lelke, a szeretet, ami ezeket az életeseményeket átlengte. Nélküle ünnepelni egyszerűen helytelen volt. És ha a saját szülenapomról, vagy Winteréről vagy Summeréről volt szó, továbbra is tartottam. De Zalán… Zalán más volt.
Szóval nyitott szemmel jártam, és a szülinapja előtt egy hónappal megvettem az ajándékát. Már csak azt kellett kiderítenem mikor tartja. Well… az nem alakult épp a legszebben, de kiderült. Egy ideig ültem is felette, hogy fog az kinézni, ha Valentin-napon ajándékot adok neki, de ha őszinte akartam lenni magammal, ilyen pletykák valószínűleg már alapjáraton is terjedtek. Az igazság meg csak ránk tartozott, senki másra.
Így történt, hogy végül egy csomaggal a kezemben, a falnak dőlve vártam a bűbájtan terem előtt. Mivel nem volt első órám, így egészen frissen ültem be az ablakpárkányra, és előhúztam az aktuális olvasmányom. Olyannyira belemélyedtem a legendás lények anatómiájába, hogy még arra se figyeltem fel, hogy a diákok elkezdtek kijönni a helyiségből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ez a hétfő a szokásosnál is jobban megviselte. Kornélnak legalább húsz percig kellett könyörögnie, hogy kimásszon az ágyból és lemenjenek reggelizni. Leírhatatlanul fáradt volt és ezt sokan láthatták rajta, mert alig mertek hozzá szólni. Még bűbájtanon is nyugton hagyták. Egyértelmű volt, hogyha kipihenten nem képes tüzet csiholni a pálcájából, akkor félálomban ez esélytelen próbálkozás.
 Pedig tudta, hogy a mai nap több okból is mulatságosnak ígérkezik. Már a nagyteremben megcsapta az orrát a virágok bódító illata és mintha a diákok is kicsit izgatottabban fészkelődtek volna a helyükön. Bár nem neki szóltak ezek a dolgok, és ő ezzel tisztában is volt, tetszett neki mindig is, hogy a szülinapján nem csak ő szokott ünnepelni. Délután tervezte, hogy felmegy a bagolyházba a csomagjáért, amit a családja küldött. Utána pedig elmennek Kornéliával a konyhába, megkérni a manókat, hogy csináljanak nekik egy adag sós-karamellás kekszet, mert már régóta beszélték, hogy meg kéne ezt ejteni.
 A tervek ellenére most kábán és álmatagon lépett ki a bűbájtan teremből. Majdnem elkerülte a figyelmét, hogy Rue ott van, csak az orra vezette vissza az ablak elé, mert megérezte azt a jellegzetes illatot.
 Szemét dörzsölte, mintha ez segítene azon, hogy éberebb ábrázata legyen. Lassan, szó nélkül húzódott Autumn mellé és kezdte felmérni, mit olvas annyira elmélyülten. Homloka aztán a lány vállának ütődött, mint egy nyűgös kisgyereknek, ha nem tetszik neki valami.
 - Nem akarjuk ellógni ezt a napot? - motyogta reményvesztetten. Csak viccelni próbált, hisz pontosan tudta, hogy Rue-ban prefektus révén meg sem fordulhat ez az ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Tudom, hogy mindenki elunná magát a könyvön, amit épp a kezemben tartottam. A legtöbb gyerek amúgy is minden könyvön bealudna, szóval amúgy is egy csodabogár vagyok. De ha ebbe belenézne valaki, valószínűleg elképzelné, hogy az egyik sátáni áldozásomhoz kutatok éppen. Főleg az ábrákkal. És ameddig mindenki megijedne, ha ilyesmivel találkozna, addig nekem van egy barátom, aki még oda is jön - ezzel teljesen meg is rémítve. Testem összerezzen a hirtelen érintésre, de aztán gyorsan elernyednek izmaim. Lassan becsuktam az ölemben tartott könyvet, és óvatosan elhelyeztem magam mellett.
- Hát... - akadtam meg. Igazából nem kéne. Egyrészt így is le volt maradva a legtöbb tantárgyból, nem kellene még jobban lehúznia magát. Másrészt nekem is részt kellett vennem egy fontos órán. De közben meg tudtam, hogy születésnapja van. És ha ezen a napon szomorú az ember, az sosem jó.
- Inkább csak bontsd ki - nyúltam a mellettem heverő csomagért, és a kezébe nyomtam. - Boldog szülinapot - mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára. Így, hogy fent ültem az ablakban, nem is volt olyan nehéz elérnem. Talán mindig fel kéne másznom valami magasra, ha a közelében vagyok.
- Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy melyik részét szereted a sportnak, de azt tudom, hogy nem az egyszerű kviddicset, szóval remélem ezzel nem lövök nagyon mellé - magyarázkodtam. Kicsit olyan voltam ettől, mint régen. Nem olyan határozott, kissé esendő. Tényleg kezdtek lebomlani a belső falaim, még ha csak láthatatlanul is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyik lábáról a másikra nehezedett, Autumn pedig érezhette, hogy őt is lenyomhatja kissé Zalán súlya. Tudott volna most aludni egy jót. De mikor volt utoljára olyan...?
 Egyik szemét résnyire nyitotta, amikor valamit próbáltak a kezébe adni. Homloka ráncba szaladt, fejét felemelte és értetlenül kezdte méregetni a lány vonásait. A bál óta valahogy sokkal természetesebbnek hatott neki, ha a közelében lehetett. Persze ez nem jelentette azt, hogy a szíve nyugodtabban vert volna. Épp ellenkezőleg. Talán pont ezért csinálta. Ha hozzá érhetett, az adrenalin ha csak árnyalatnyit is, de felszabadult benne. És azt már talán mindketten tudhatták, hogy Zalán ezért élt.
 - Ezt meg tudnám szokni - mondta alig hallhatóan, amikor puszit adtak neki. Néma nevetése forró leheletként hagyta el ajkait, még mielőtt lepillantott volna a kezében lévő csomagra.
 - Autumn, ha ez megint valami jóslástan könyv lesz és ezzel akarod a tudomásomra adni, hogy nem tanulok eleget... - kezdte, miután felmérte a formájából, hogy minden bizonnyal olvasnivalóról van szó. A mondatot nem fejezte be, csak mosolygott az ötleten. Mert egyébként vicces lett volna.
 A lány magyarázata hallatán egészen kíváncsi lett, így ujjai egyből tépni kezdték a csomagolást. A borítót szinte azonnal felismerte. Még Nekeresden, az egyik sportüzletben lapozta fel nagy beleéléssel és remélte, hogy minél több dologra emlékezni fog belőle, mert aznap már elköltötte minden zsebpénzét Dominikkal, így nem tudta megvenni.
 Elámulva váltogatta pillantását barátja és az ajándéka között.
 - De hát... Mármint azt hittem, hogy nem vagy oda ezért a napért - mondta zavartan az orrát vakargatva. Pofátlanul belelapozott a könyvbe és tudásra éhesen kezdte olvasni a szövegrészletet, ami elé került. Amikor észbekapott, újra odahajolt Autumn-hoz. Kezével óvatosan a lány állához közelített, egyfajta tesztként, hogyha ezzel nincs gondja, akkor talán ő is megengedhet magának egy arcrapuszit.
 - Azt akartam mondani, hogy köszönöm. - jegyezte meg kissé rekedten, amikor visszahúzódott. - Szent szalamandra. Ezt nem teheted velem. Most egész nap ezt akarom majd olvasni. Mi lenne, ha beteget jelentenék mára? Az arc már megvan hozzá, nem? - kérdezte a karikás szemeire mutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Elmosolyodtam a megjegyzésen, de nem vettem komolyan. Ahogy sose szoktam az ilyesmit. Abszurd ötletnek tűnt, minden nap puszit kapjon, nincs mindig szülinapja.
- Azért azt nem mondom, hogy eleget tanulsz - emelte meg mutatóujját, hogy leszögezze a tényt. Ha fele annyi időt szánna tanulásra, mint amennyit az égben tölt, biztos, hogy nem csak az alap varázslatok mennének neki. - De nem az. Esküszöm - vigyorogtam. Néztem, ahogy a szerencsétlen csomagolópapír szétszakad Zalán keze nyomán, és izgatottan vizsgáltam a fiú minden arcrezdülését. Régen volt, hogy utoljára ajándékot adtam, talán már a szabályait se ismerem rendesen.
- Tetszik? - kérdeztem rá, és beharaptam alsó ajkam, hogy visszafojtsam az örömöt, amit a siker okozott. Egyértelmű volt, hogy a Seprűtechnikai gyakorlatok haladóknak még nem volt a könyvespolcán.
- A Valentin-napot nem szeretem. De a születésnapod az más téma - vontam meg a vállamat egyszerűen. Igen, ezt a tényt magamban is le kellett meccselnem, de végre jó barát akartam lenni. Zalán mindig csak adott, most én akartam egy kicsit.
- Szerintem tényleg nagyon tehetséges vagy ebben Zalán, szóval remélem, hogy ez a könyv majd ösztönöz arra, hogy tovább lépj, és már ne csak magadba röp... - magyarázatom azonnal elhalt, ahogy megéreztem ujjait a bőrömön. Nem húzódtam el, szimplán csak belefagytam az érintésbe. Olyan lágy volt, egyáltalán nem követelőző. Nem olyan, mint Zackké volt. Egyáltalán miért vele hasonlítom össze? Ennek semmi értelme, Autumn Rue.
- Szívesen - bólintottam két apró, zavart pislogás után. Ujjam hegyével hátra tűrtem egy hajtincset, hogy leplezzem mennyire nem tudom mit kezdjek a szituációval.
- Az igazat megvallva tényleg aludnod kéne - néztem aggódva Zalán arcára. - Nem segített a tea? - tereltem a témát. Nem tudtam választ adni. Legyek cinkostárs a szülinapján, vagy végezzem el a dolgaimat, ahogy szoktam. - Beszéltél Oláh proffal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lelkesen bólogatott, mert ha eddig nem látszott volna rajta, tényleg nagyon tetszett neki az ajándék.
 - Sajnos a két dolog együtt jár - vont vállat egy bocsánatkérő szemrebbenés mellett, majd megint elvigyorodott. - De egyértelmű, hogy a szülinapom fontosabb. Azt sem tudom, a tiéd mikor van - vallotta be kisvártatva.
 - Azt mondod, itt lenne az ideje versenyezni? - tanakodott hangosan, észre sem véve, hogy zavarba hozta Autumn-ot az apró gesztussal. - De akkor tudod, hogy ez mit jelent. El kell jönnöd szurkolni. Anélkül képtelenség, hogy sikerüljön.
 Letette a könyvét a lányéra, hogy kezével a párkányra támaszkodhasson. Óvatosan körbenézett a folyosón, remélve, hogy ez a téma senkinek nem jut a fülébe. Még mindig iszonyatosan szégyellte. Visszafordult Rue-hoz.
 - Én megpróbáltam. Azt a teát is, amit javasoltál, de nem működik. Én... - elakadt, mert ötlete sem volt arra vonatkozóan, mit válaszoljon. Vagy hogy mi legyen a következő lépése. - Ezek nem látomások. Oláh bá' semmit nem tudna csinálni vele. - Ezt a kijelentését még ő maga sem hitte el. - Talán szólok Keserűnek. Ha más még nem szólt neki. Mondjuk úgy, hogy ha én nem tudok aludni, akkor a háztársaim sem - tört elő a vallomás egy fájdalmas grimasz kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Mosolyogva bólintottam a szavakra, majd megráztam a fejem. - Nem fontos, én nem szoktam ünnepelni - legyintettem. Minél később tudja meg, nekem annál jobb. Zalánból kinéztem, hogy akaratom ellenére is meglep valamivel, mint ahogy karácsonykor is tette. Habár annak nagyon örültem, főleg egy olyan zűrös este után, azért nem szerettem volna, ha ebből rendszert csinálunk.
- Valahogy sejtettem. Ha megígéred, hogy nem töröd össze magad, akkor el is megyek - húztam féloldalas mosolyra a számat. Legutóbb amikor kimentem a kviddicspályára, az nem sült ki a legjobban. De csak azért, mert hagytam magam rávenni a repülésre. Ilyen nem lesz több. És amíg tőlem távol maradnak a seprűk, addig talán másnak se lesz baja. - De komolyan, gondold át. Sok benned a lehetőség. És szereted is csinálni - fordultam kissé oldalasan felé, egyik lábamat felhúzva elfektetve a könyveken, másikat azon keresztezve.
Minél jobban megnéztem az arcát, annál jobban viszolyogtam a képtől. Nagy karikák, fehér bőr, gyötrődő ráncok. - Honnan tudod, hogy nem látomások, ha meg sem kérdezed? - korholtam azonnal. Hirtelen már nem is számított olyan nagyon, hogy milyen nap van. Azt akartam, hogy jól legyen. - Zalán, mióta tartanak ezek a rémálmok? - kérdeztem. Hangom szinte majdnem suttogássá szelídült, hiszen láttam rajta mennyire feszeng a téma súlya alatt. Lehet nem lenne legjobb, ha kikiáltanám égre földre, milyen rosszul van. - Lehet, hogy Keserű már nem tud segíteni. Talán menj el a gyengélkedőre - javasoltam közelebb hajolva. - Ha már amúgy is lógni akarsz, elkísérlek. Prefektusi kötelességem - vontam meg a vállamat játékosan, mintegy elütve a téma élét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyik szemöldöke a magasba szökött, olyan "ne csináld már" nézéssel párosítva. Előbb vagy utóbb úgyis kiszedi belőle. Ha minden kötél szakad, megkérdezi valamelyik testvérét. Valószínűleg Summert. Winter inkább maradjon csendben.
 - Nemhogy nem fogom összetörni magam, meg fogom nyerni - kisugárzása ha egy pillanat erejéig is, de végtelen magabiztosságot tükrözött. - Oké. Úgy is tavasszal kezdődik az új szezon. Megnézem, melyik futamra tudnék nevezni.
 Magába fojtotta a fáradt sóhajt, nehogy Autumn bunkóságnak értelmezze. Témánál voltak megint.
 - Mert ha valakivel olyasmi történne, amit én látok mindig, akkor... Nem szabad, hogy igaz legyen. Oké? - Alsó ajkába harapott és a cipője orrát kezdte bámulni. Fáradtan homorította a hátát és nyújtózkodott, amíg a párkánynak támaszkodott.
 - Nem tudom. Talán öt éve. Csak az elején nem volt ilyen gyakori, mint most. - még mindig nem nézett fel. Könnyebb volt most így őszintének lenni. Amíg meg nem hallotta a "gyengélkedő" szót.
 Hirtelenjében kihúzta magát és ellépett Autumn-tól. Kezével a táskája szíjára szorított, mint mindig, ha kényelmetlenül érzi magát.
 - Ki van zárva. Oda nem akarok - mondta tömören. Ha nem Rue-ról lett volna szó, simán elviharzott volna a következő tanórájára, de ezt vele mégsem volt pofája eljátszani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Felfedezte magának ezt a helyet. Akkoriban, amikor diák volt, még nem is létezett. Vagy ha igen, hát botor volt, hogy nem használta ki az előnyeit. Víz. Medencényi, tiszta, kellemesen hullámzó víz hívogatja. Egy ilyen fárasztó napon mire is vágyna, mint az elemében való elmerülésre. Zavartalanul készülődött lakrészében. Fürdőruhát öltött, törölközőt és papucsot készített össze, s rejtette megbűvölt talárja zsebébe, hogy azután magára kanyarítva a leplet induljon el a csodás helyiség felé. Belépve csend fogadja, ahogy számította. Ilyenkor kevesen járkálnak a kastélyban. Körbepillant, majd leveti a talárt, s hanyag mozdulattal ejti a medence szélénál álló padra. Széles mosollyal tekint le az előtte elterülő vízre, melyet a benne lévő boldogan köszönt. Egész testében ott tajtékzik az öröm. Mindig sokkal vidámabb, ha eleme ilyen nagy mennyiségben van jelen körülötte. Mélyet lélegzik, tüdejét tele szívja, hajd egy kecses ugrással beleveti magát a medencébe. Elemében van, végre. Hosszan siklik mielőtt a felszínre bukkanna. Talán kicsivel tovább is, mint az átlag, de sosem számolta. Kiemelkedik, haját hátrasimítva. Felhág a medence szélére, hogy pár lépést téve egy szinttel magasabbról ugorhasson le ismét. A csobbanás kicsi, alig fröcsköl. Műugrók képesek talán csak hasonló módon vízbe érni. Hellát nem vonzotta a sport soha. A kövek voltak kezdettől fogva a szerelmei. Nekik áldozta magát és képességét. Igazságtalan előnye volna ha sportolna, de úgy meg nem az igazi. Megint egy hosszabb merülés után emelkedik ki a felszínre majd lebegve marad és játszani kezd a vízzel. Ujjait mozgatva örvényeket kelt és emel falakat maga köré, melyeket azután hagy visszaomlani a vízbe. Végül esőt imitál, ami ezer cseppel hull alá néhány méterrel a plafon alól. Gyakorol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egészen felvidultam, hogy egy kicsit tudtam hatni Zalánra. Nem szoktam neki elárulni, de néha látom, amint hajnalban, vagy éppen takarodó után még kint van a pályán, és gyakorol. Fogalmam sincs mit élvez a repülésben ilyen nagyon, de az biztos, hogy nem miattam fogja abbahagyni az egyetlen dolgot, ami egy kicsit kikapcsolja.
- Jó, de a jóslatok azért vannak, hogy az ember megállíthassa őket. Figyelni kell a belső hangra, és akkor meg tudod oldani, én tudom. Csak... ne ignoráld, mert attól rosszabb - javasoltam. Szerettem ezeket bújni, mert sokszor tudni akartam mi fog következni a jövőben. Egy idő óta már nem vagyok olyan kíváncsi, de a hobbimként még maradt a téma. Épp ezért tudtam mivel jár, ha valaki figyelmen kívül hagyja a jóslatokat. Főleg a rosszakat. A történelem a bizonyíték mennyire oktalan tud lenni az emberiség.
A válasz hallatán elhúztam a szám sarkát. Hosszú idő. Egy átlagos rémálom semmiképpen nem tart ennyi ideig. Pláne nem kezdődik akkor, amikor az ember még csak tíz éves, ahhoz ez túl komoly. Vagy legalábbis annak hangzik, merthogy továbbra se tudtam pontosan mi veri fel minden éjszaka a levita tornyát.
- Jó, akkor nem megyünk - visszakoztam én is rögtön, és egyik kezemet a fiú felé nyújtottam. Eredetileg megnyugtatón megsimítottam volna, de túl távol volt, így csak ez az alternatíva maradt. Ha akarta, megfoghatta. Ha nem, csak szimplán leeresztettem az ölembe. - Csak egy ötlet volt. Viszont akkor el kell menned órára - vontam meg a vállam játékosan. - Milyen órád lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Borongós tekintetének fátyla mögül helyenként nevetés sugara készült feltörni egy cinikus vigyorral az élen.
 - Mondd csak, ugyanaz tartja nekünk a jóslástan órákat? - keze lazítani kezdett a táska pántján és ujjai zongorajátékba kezdtek, miközben azon morfondírozott, vajon Rue tisztában van-e azzal, mit mondott. - A jóslat azért létezik, hogy elhitesse veled, hogy kézben tarthatod a jövődet. Ami nem teljesül be, az nem több képzelgésnél és álmoknál. Vagy ami még rosszabb: tévképzeteknél.
 Elnézett Autumn mellett, egyenesen ki az ablakon. A kastély egyik bástyája nagyban kitakarta a látképet, de amire szüksége volt, az így is tisztán látszott. A felhőkkel tűzdelt égbolt játékosan mutatta a napnak hol egyik, hol másik csücskét. De egyszer sem a teljes képet. Mégis tudta, hogy az égitest ott van, teljes egészében létezik. Még ő lenne az ostoba, ha tagadni akarná. Vajon most melyik az az vélemény, amivel rosszabbul járna? Ha nem venne továbbra sem tudomást róla és tovább keserítené a mindennapjait? Vagy ha hagyná, hogy egy gyógyító kimondja, hogy gond van a fejével?
 Csak hosszas merengés után vette észre, hogy Autumn felé nyújtotta a kezét. Reflexből fogott rá, de nem talált magyarázatot arra, Rue miért keresi ilyen gyakran az érintését. Mi változott meg? Érdemes egyáltalán ezen agyalnia? Ez kéne, hogy legyen a normális, nem? Hogy bíznak egymásban.
 - Őszintén szólva... nem tudom, mi mást lehet vele csinálni - ismerte be halkan, ahogyan visszalépett az ablakhoz. - Csak annyit, hogy megválogatom, kinek beszélek róla. Nem akarom, hogy más is azt mondja, amit anyámék. Hidd el Autumn, hogy van rosszabb annál, hogy nem tudok aludni.
 "Zalán nem repül többet."
 - Rá kell jönnöm, pontosan mi ez anélkül, hogy fennállna a veszélye, hogy őrültnek mondjanak, vagy hogy elvegyék a seprűmet.
 A lány utóbbi kérdésére hirtelen nem is tudta a választ. Csak az járt a fejében, hogy Autumn-nak egyvalamiben igaza volt: nem ignorálhatja teljesen. Muszáj lesz megértenie, miért történik ez vele. A lábfeje ösztönből a könyvtár irányába fordult, de mielőtt elindult volna, még észbekapott.
 - Ööö. Azt hiszem mágiatörténet - mondta lassan, de szavai nélkülöztek mindennemű szándékot azzal kapcsolatban, hogy meg is kívánna jelenni az órán. Kérlelőn nézett a másikra, hogy megértesse vele, ezt most fontosabbnak érzi, mint vegetálni a sarokban egy tanórán.