Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Akkor ezt vehetem megtiszteltetésnek? - fricskázok egy kicsit, mert nekem amúgy semmi bajom vele. Nem tudom milyen lenne, ha ténylegesen idegesítene, de alapjáraton én nem úgy állok hozzá, ahogy legtöbben. Mármint ez nem csak rá van kihegyezve így, mindenkinek megadom az esélyt, hogy bizonyítson milyen fából van faragva. De a mai nap már jó, megúszta, hogy büntetőmunkára menjen jogosulatlanul. Tökre megmentő vagyok!
- Ó, az kár, pedig érdekelt volna. Mondott már ilyet neked fiú? - azt vettem észre, hogy azért a kultúra iránti érdeklődés inkább a lányok sajátja. Nekünk marad a kultúrát eljátszó lányok nézése. De ez érthető is ebben a korban szerintem. Amúgy engem érdekel néhány darab, bár magamtól biztosan nem mentem volna színházba, ha a szüleim nem tették volna kötelező jellegűvé. Sosem vallanám be, hogy annyira azért nem voltak ezek borzalmasak, mint, ahogy mondtam és akaratoskodtam ellene anno. Sőt volt néhány, ami kifejezetten tetszett. Bár a kviddics témája kissé lehervaszt, hogy őt nem érdekli. Nem nagyon tudom felfogni, hogy valakinek miért nem tetszik, akár egy kicsit is, aztán meg persze én példálózok ezzel, amikor másnak meg a színház tetszik, vagy az átváltoztatástan. csak, hogy két egymáshoz közel álló sportot említsek.
- Hát, én nem szeretek - csücsörítek be oldalra az ajkaimmal, miközben értetlenkedve állok előtte. Tényleg nem egy átlagos lány, ettől függetlenül értem a mondanivalója lényegét. De, hogy emiatt szeret szomorú lenni... az már nekem sok.
- Akkor te tényleg sokmindent szerethetsz! - komolyan mondom tetszik nekem ez a csajszi. Talán különc, de van benne valami őszinte báj, amivel simán bárki szívébe belophatja magát. Az enyémbe simán sikerült, pedig igazán sokmindent nem is mondott.
- Na, de most megyek, és ha kell egyébként máskor is megmentelek. Majd meghívhatsz valamire - intek neki és vigyorgó fejjel indulok vissza az Eridon körletébe. Ha másra nem is volt jó ez a mai nap, csak megerősített abban, hogy Julcsi egy értékes csaj. És még tetszik is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Rendkívül frusztrált vagyok, de még így sem akarnék szándékosan ártani egy állatnak. Egy másik ember, az egész más kérdés, de nem vagyok állítkínzó. Mégis hamarabb kerül a kezembe a pálca, minthogy átgondolnám, mit is csinálok, de végső soron, úgy érzem, még így is jobb, mintha belerúgtam volna a macskába.
Ugyanis ahogy nyávogva kirepül az ablakon, nyugtázom magamban, hogy nem ez volt a legjobb döntés, amit ma meghozhattam, de legalább nem öltem meg. A védőbűbájoknak hála senki sem tud véletlenül a halálba zuhanni, és a macska is szépen lelassul még a földet érés előtt. Feldúlt lesz és valószínűleg bemenekül az erdőbe, a gazdája pedig sose látja többé - de nem lesz baja, legalábbis nem tőlem.
Amire viszont nem számítok, hogy valaki belém áll érte. Végképp nem arra, hogy épp ez a csaj.
- Kártevő irtás - felelek a döbbenetemet nyeldesve, mert azok után, hogy legutóbbi "értekezésünk" alkalmával jóformán két szót alig tudtam kihámozni belőle, most konkrétan leüvölti a hajam.
Még közelebb is lép hozzám, de csak mintha ekkor regisztrálná, hogy kivel találta szembe magát. Becsülendő, nem húzza egyből össze magát gyáván. Magát képtelen volt megvédeni, hagyta, hogy a földbe alázzam, de amint pálcát emelek egy macskára, kinyílik a csipája? Vajon tudja, hogy jól van az állat, vagy azt hiszi, megöltem?
- Talán valami gond van, sárvérű? - nézek rá mereven, nem hogy megemelve, de szándékosan lehalkítva hangomat, hogy lehetőleg csak ő hallja.
Közönségünk is van, de inkább az érdekel, mi van benne, mit tudok előhozni még. A sértő megnevezést viszont keserűnek érzem a nyelvem végén. Mintha már nem állna rá úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Stephen

- Óvári? Nincs. Maximum azért lenne, amiért Illés Karina is, mert kicsit hasonlít Korira. - nem titok szerintem senkinek a világon, főleg nem Korinak, hogy ő álmaim nője, a legcsodásabb és legtökéletesebb nőszemély a világon. A csípős stílusa, az, ahogy rám néz, ahogy megölel, komolyan mondom, hihetetlen akarat kell ahhoz, hogy a kis szerelmi vallomásaimon túl ne menjek. Ő persze nevet ezeken, de nem veszi sértésnek a rajongásomat, ami azért pozitív, mert nélküle egész biztos, hogy elvesznék. Jövőre elmegy, én pedig nem tudom, hogy mit fogok kezdeni nélküle. De erre még nem is szeretnék gondolni.
- A top három nekem Bergstein, Illés, Hollóvölgyi. Egy szőke, egy barna, egy vörös. - nem annyira a kinézetre mentem, hanem arra, hogy milyen a személyiségük, de tény, hogy számomra Frida a legszebb tanárnő itt. - Eredetileg Návay is játszott, de olyan hirtelen vágtad rá, hogy inkább cseréltem, meg aztán ő egy kicsit talán határozottabb, mint Hollóvölgyi. Inkább a puhább nőket kedvelem. - ja, Sadie után meg aztán főleg csak a puhább nőket. Szerintem a múltkor azt hitte, hogy fel akarom szedni, amikor Márknál voltunk, de nyilván tesztelni kellett az eredményességet, és egészen biztos vagyok, hogy amíg emlékszem rá, hogyan közölte velem, hogy undorodik tőlem, én a közelébe nem megyek. És ilyen dolgot ritkán felejt el az ember, főleg, ha bejön neki a másik.
- Azt, pedig az anyám szólt nekik, hogy ne. Sosem nevelt olyan szellemben minket, hogy babusgatni kelljen. Mármint, tök normálisan nevelt, nem vert, csak nem is babusgatott. Sosem voltunk olyanok, akik hazarohantak az anyjuk szoknyája mögé, hogy védje meg őket. - de még mennyire, hogy nem, sőt, elég sok sérülésem is lett abból, hogy én meg tudtam védeni magam, nyilván, utána anyámat hívták be az igazgatóiba, de egy idő után erről is leszoktak valahogy. Elmosolyodom Stephen szavaira, és hálásan biccentek is. - Kösz, ez jófej tőled. És igazad is van, tényleg nem, hanem ha hagynak időt, hogy saját magunk gondolatai szerint emésszük ezt meg. A te apád mikor ment el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egytől tízes skálán mennyire gáz egy fiatalabbtól segítséget kérni? Van az a pont - és ez általában hamar eljön -, amikor magasról telibe fossa, hogy ki mit gondol erről. Neki arra van szüksége, hogy valahogy átmenjen majd mágusjogból az év végi vizsgán. Átkozza a napot, amikor felvette a tárgyat, de már nem adhatja le. Rohadtul nem mondták, hogy ezt is tanulnia kell majd, viszont mint utólag felhomályosították, a jogi alapokat majdnem mindenhol lenyomják a torkukon. Szóval hallgathatja egész nap, hogy mit szabad és mit nem. Mintha ne tudná alapból. Kívülről fújja... A sok jogi szöveg olyan, mint egy bemagolandó színpadi szerep. A tudomány akkor állt meg nála, amikor belekérdeztek az összefüggésekbe.
Határozott léptekkel ront be a szobába, majd szétnéz a jelenlévőkön. Csettint a nyelvével, amint meglátja Lilit az egyik asztalnál ülve, s megindul felé. Szüksége van rá. Reméli, hogy a családja nem neheztel már rá, amiért a tavalyi üvegház látogatáson figyelmetlenségből leverte azt a ritka növényt, de most úgy érzi, bármit megtenne a segítségéért, mert a srácoktól hallott a korrepetálásairól, na meg azt is mondták, hogy nem az a tipikus stréber kinézetű csaj, hanem csinos. Nem tévedtek.
- Szia... Lili. Izé, zavarhatlak? - lép oda mellé, s nem úgy tűnik, mint akit érdekelne egy nemleges válasz. Fúj egyet, majd folytatja. - Rajmi vagyok amúgy, talán emlékszel is rám. Figyelj, ki tudsz segíteni mágusjogból egy kicsit? - támasztja meg kezét az asztalon, ahogy fölé hajol hízelgő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kevés dolog van, ami feldühíti a navinést, ám Sadie-nek sikerült találnia egyet. Ramóna nem bírja nézni, ha állatokat bántanak. Ezért már általánosban is piszkálták. Ő azonban büszke volt magára, mikor sikerült megvédenie egy-egy pókot vagy szarvasbogarat. Most is hasonló szándékai vannak.
- A macska nem kártevő. - Ezt mint tudományos tény jelenti ki. Kicsit veszít hangja erejéből, de továbbra is dühös és félti az állatot odakint. - Háziállat. Nem él túl, ha túl sokáig odakint van. - Az erdő veszedelmeiről nem is beszélve. Egy-két nagyobb ragadozómadár is leselkedhet rá. Az eszébe sem jut a vörösnek, hogy esetleg van egy gazdája is az állatnak, akit rosszul érint majd az eltünése, az ilyesmikkel kevesebbet törődik. Jobban érdekli a macska biztonsága.
- Az a gond, hogy bántottál egy állatot, aki nem tud a mágia ellen védekezni! - Valamivel ismét erélyesebben szól, de nem a gúnynév zavarja. Van számára valami a rellonos hangnemében, ami ellen nem tud másképp védekezni. Nem megy hozzá közelebb, annyi bátorsága nincs, de dühe táplálja még éppen eléggé, hogy visszaszóljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az első döbbenetemet lassan felemészti a felháborodás, amiért ez a mugliivadék veszi a bátorságot, hogy számon kérjen. Ha a származásomat nem is vesszük figyelembe az övével szembeállítva, akkor is prefektus vagyok. Megbüntetni ugyan nem fogom tudni, de ez mindössze annyit jelent, hogy öregebb nálam egy kicsit.
Mégis van annyi eszem, hogy ne emeljem meg a hangomat, így aki lemaradt volna a macska röptéről - és nem sokan figyeltek -, könnyedén hiheti őt az agresszornak. Persze ezen majdnem elnevetem magam, még egy puffskeintől - amit azt hiszem golymóknak hívnak errefelé - is jobban tartanék, mint tőle. Ugyanakkor van némi hírem már a falak között, nem hiszem, hogy bármi esetben is nekem adnának igazat, ha rám veti magát a navinés. Szóval jobb lesz csínján kezelni a dolgot, amíg közönségünk van.
- Ha kárt okoz, nekem az - söpröm félre a kérdést egy vállrándítás keretében. - Zavart. Rabolta az időmet. Az idő pedig kincs, mint biztos tudod, és ha elveszik, az károkozás. Most épp te is egy kártevő vagy.
Csak most, röptében dobálom össze a gondolataimat, voltaképp egy pillanatig nem gondoltam ezelőtt semmi ilyesmit, de most egész logikusan hangzik. Azt mégse mondhatom, hogy a frusztrációm vezettem le az állaton.
És a legfrusztrálóbb, hogy hiába is volt, mert jött a helyébe egy sárvérű kis görcs, és őt sajnos nem repíthetem a drágalátos macskája után. Ugye nem?
- Mit számít, hogy tud-e védekezni, vagy sem? - Én viszont közelebb lépek felé fenyegetően, úgy fúrva a tekintetem az övébe, mintha azzal akarnám eltenni láb alól. - Elméletileg te tudnál, mégis jobban ki lenne akadva mindenki, ha téged penderítenélek ki az ablakon.
Kilátásba helyezem, hogy őt is kidobom, mint a macskát... de anélkül, hogy valóban megfenyegetném vele. Ugyanakkor azt is erősen kétségbe vonom, hogy képes lenne a mágiával bármire is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tulajdonképpen már meg sem lepődik a hasonló sértésen. Nevezték őt már sok mindennek. Elnyeli a sértő szavakat. Már jóval kevésbé fognak rajta, mint néhány éve. Mélyen eltemeti őket helyette. Nem is próbál visszavágni, szavakkal nem is menne neki. Helyette a macska után néz. Azon gondolkodik kiérne-e időben, hogy megpróbálja megtalálni. Esetleg próbálja meg visszalebegtetni mágiával?
Ösztönösem lép hátrébb egy felet a rellonos közeledtére. Nem tudja állni a tekintetét sem, azonnal elkapja a fejét, a földet kezdi bámulna. Kezd veszíteni lendületéből. Kezdi realizálni, hogy Sadie nem fogja belátni, hogy hibázott, mikor pálcám emelt a macskára.
- Felelősségünk van a körülöttünk élő állatokkal szemben - erősködik tovább, ám hangja már jóval kevésbé erős. Továbbra sem néz a másikra, egy pontot bámul a rellonos lány mögött.
Még a fenyegetést sem fogja fel igazán. Nem ijedt meg tőle jobban, mint amennyire már riadt eleve. Sadie-nek igaza van, nem tud védekezni. Vagy tudna? Legutóbbi találkozásukkor megmentették, azóta sem tudja pontosan, ki volt az. Talán ki kéne próbálnia a rontást, amit múltkor véletlenül Zalánra küldött? Épp csak egy pillanatra fut át agyán a gondolat. De nem volna képes ismét bántani valakit, még akkor sem, ha az illető talán bántani fogja őt. Ahhoz már úgyis hozzászokott. Mondani többet nem is tud a vele szemben állónak. Össze van zavarodva, nem tudja hova tenni a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hirtelen mozdulattal tett kísérletet arra, hogy kicsavarja a pálcát a rellonos kezéből, míg az a szájtépéssel volt elfoglalva. Égkék íriszére viharfelhőként borult árnyék, úgy csippentett rá Rami talárjára a karjánál másik kezével, s húzta kicsit odébb a másik aurájából, mintha az azelőtti mozdulat nem tette volna elég egyértelművé mindkét lány számára, hogy most rá érdemes figyelni egymás helyett.
 - Inzultusokkal huszárkodni valóban hasznosabb időtöltés - nézett le megkeményedett vonásokkal az ötödikesre. Felismerte az arcát, és magában hálát mondott Merlinnek, amiért a kuzinja értelmesebb barátokat verbúvált maga köré az évfolyamában. - De nem kell félned attól, hogy kárbavész akár egy perced is. Remek tanulópénz lesz belőle. - Hanyag teátralitással intett az ajtó felé, puszta vezénylésképp. - Kifele, Sadie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bármennyire is felhúz, hogy a sárvérű pattog itt nekem, most már nem tehetem meg, hogy szavakon kívül mással is ártsak neki. Persze korábban sem emeltem pálcát rá, viszont a kezembe kaparintottam az övét, és még a telefonjától is megszabadítottam. Akkor még nem voltam prefektus, így ironikus módon, de megúsztam büntetlenül, de most már muszáj valamiféle felelősséget vállalnom, vagy mi.
Így aztán az előbbi macskaröptetést követően a pálcám ugyan a kezemben marad, de végig leengedve, testem mellett tartom, mindössze arra az eshetőségre készülvén, ha esetleg ő támad rám. Akkor természetesen felhatalmazva lennék a védekezésre, ami a szótáramban egy kellemetlen átoknak felel meg.
De nincs is szükség rá, hogy fenyegessem, elég egyszerűen ránéznem, és máris összehúzza magát, és félénken félre pillant. Valamit még motyog, de a végét már nem is értem, és utána egészen megkukul.
- Mi van? Elvitte a cica a nyelved? - kérdezem, és az ablak felé kémlelek, mintha láthatnám még az erdő felé szaladó macskát Máltai nyelvével a szájában.
A frappánsnak gondolt beszólás után azonban, ahogy visszanézek rá, elbizonytalanodom egy pillanatra, azt latolgatva, van-e bármi értelme annak, amit épp csinálok, és hogy vajon mi a fenét keres ez a gombóc a gyomromban? És ez a röpke szünet az éberségemben majdnem elegendő, hogy teljesen felkészületlenül érjen Hollósi. Ha persze két fejjel alacsonyabb és vagy húsz kilóval könnyebb lenne, még valahogy meg is oldaná, de így riadtan felé fordulok, és nagy nehezen, de sikerül a markomban tartanom a pálcámat, de ahogy elrántom tőle, kirepül a kezemből, és elgurul, be az asztalok alá.
- Normális vagy!? - förmedek rá, cseppet sem zavartatva magam azon, hogy nagyobb és nyilvánvalóan sokkal erősebb nálam. - Én legalább nem mászok mások nyakára sunyi, gerinctelen módon.
Dúlva-fúlva, egy széket félrelökve indulok a pálcámért, de aztán megtorpanok és visszanézek a párosra. Azt se tudom, miről beszél, de az utolsó szavaival kiveri a biztosítékot.
- Figyelj csak, hős lovag, engem te ne utasítgass! - Most már nehezen tudom a hangerőmet visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Nem! - Minden erejét és bátorságát össze kell szednie, hogy ezt az egy szót kinyögje, nem is túl erősen. Továbbra sem néz Sadie arcára, helyette hol az ablakot nézi, hol a rellonos, vagy éppen a saját cipőjét. Még mindig nem tud kiállni magáért.
Zalán érkezése nem is érhetné váratlanabbul. Meg is riad, mikor a fiú arrébb húzza. Egyensúlyát elveszítve, kissé megbillenve lép kettőt, engedelmeskedve a levitás gesztusának. Hangját azonnal felismeri, és fel is néz, hogy biztosra menjen. Barátja látványa el is űzi a kezdeti riadtságot.
Félelme azonban nem múlik, kikerekedett szemekkel, ajkába harapva figyeli, ahogy Zalán a helyébe áll Sadie-vel szemben. Hol egyikre, hol a másikra vezeti kékjeit. Nyakát behúzva figyeli a jelenetet, és kicsit még hátrébb is lép. Egyáltalán nem tetszik neki a hangerő, sem a helyzet. Nem akarná, hogy a rellonos bármit tegyen miatta Zalánnal, s fogalma sincs, hogy mire számíthat a lánytól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Türelmetlen sóhajt hallatott, ahogy tekintetével követte, hogyan túrja fel a rellonos a berendezést pálcája után kutatva. Azon a ponton már ő is elővette a sajátját. Nem először vágtak már ilyen jelzőket a fejéhez, s Zalán meg volt győződve róla, hogy ennél hallott már sokkal rosszabbat is másoktól. Ha nem is tudtak a szavak a bőre alá kúszni, frusztrálta, hogy nem értették meg elsőre az instrukcióit. Az sem segített, hogy Sadie egyre hangosabban nyivákolt neki.
 - Silencio - írt le egy ívet a platánnal, Sallowra célzott aztán a hegyével, majd baljának mutatóujját emelte saját szájához, hogy több fronton is közvetítse a másik felé: nincs oda a hisztikért. De csak hogy a húga példájából induljon ki, magyarázni kezdett szinte suttogva, lassan. Mintha egy óvodásnak tenné.
 - Ez egy tanulószoba. És most mások idejében teszel kárt a vinnyogással.
 Így, hogy Rami már nem volt közvetlenül Sadie ingerültségének kereszttüzében, nem fáradt azzal, hogy ő kaparja össze a földről a lány pálcáját, bár a sajátját még mindig feltartotta. Csak a miheztartás végett.
 - Nem kérem harmadszor. Szedd össze a holmidat, és indulj kifele.