Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
ZsolnakinézetakutyaElég sok dolga volt mostanában, az idejének nagy részét a kviddics kötötte le, sokkal több edzést vállalt be, mint korábban, és még akkor is űzte, mikor a többiek már jóízűen pihentek. Mindent megtett azért, hogy ilyen téren beinduljon a karrierje, de a tanulmányairól sem feledkezhetett meg, hisz már közeledett a vizsgaidőszak. Dominak pedig bele kellett húznia, mert akadt néhány tárgy, amit elhanyagolt és azokból ráfért némi pótlás. Egyeztetett is az egyik idősebb levitással egy időpontot, aki némi sarlóért cserébe korrepetálta, csakhogy közbe jött egy kis extra tevékenység. Az iskolába ugyanis érkezett néhány vendég, akik házi kedvencüket is magukkal hozták, a professzor pedig éppen az eridonost csípte nyakon és kérte meg, hogy vigye már le a kutyát egy kis sétára, míg a vendégeinek részletesen bemutatja az iskolát.
A srác annyira nem volt elragadtatva a feladattól, nem is értette, hogy miért épp ráesett a választás, inkább csak úgy sejtette, hogy mindez puszta véletlen volt, s ha mondjuk Levi sétált volna arra, akkor most ő vihetné ki a kutyát. Az eridonos egyébként szerette az állatokat, meg is sétáltatta tisztességgel az ebet, de az órájára pillantva már látta azt, hogy közeleg a korrepetálás időpontja, arról pedig nem akart lemaradni. Úgy döntött, hogy a kutya is megy vele, s amíg a professzor tovább diskurál a vendégeivel, addig ő a tanulószobán lesz az ebbel. Ott majd ad neki némi rágcsát, meg egy kis vizet.
Be is fordult a helyiségbe, kezében a pórázzal, az eb túlságosan lekötötte a figyelmét, még beszélt is hozzá, leguggolva megvakargatta a fejét, aztán majd csak amikor felegyenesedett, akkor vette észre, hogy ki van a helyiségben. Zsolna. Egy pillanatra megtorpant, pillantása is megakadt a lányon, akit már jó rég nem látott. Egészen pontosan azóta a szilveszteri este óta, amióta a levitás kidobta a srác szűrét. - Szia - köszönt oda, de ekkorra a kölyök már szaladt is, s mire Domi megfogta volna a pórázt, már Zsolna körül szimatolt.
- Nem szabad, viselkedj - Domi utána lépett, elkapta a pórázt, és megpróbálta fékezni a kutyát. - Bocs, még annyira nem tud viselkedni, ahogy látom...- jegyezte meg.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
|
Noha megfogadtam, hogy semmi nem zökkent ki, a vékony vakkantásra csak összevonom a szemöldököm. Itt már mindenkinek kutyája van? Félreértés ne essék, én szeretem Berciét is, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne, és hiába mondta a nagybátyám, lehet róla szó, most én érzem úgy, hogy nem férne bele az időmbe. Talán... talán majd vizsga után. De hallom az apró körmök kaparászását a padlón, és mire felemelném a fejem, már a térdemen is áll a kis plüssgombóc.
- Hát szia - mosolyogva vakarom meg a füle tövét, meg a buksiját, még el is nevetem magam, ahogy megnyalja a kezem. Hát mennyire édes már.
- Persze, mert még kölyök... behoztad ide, ahol egy csomó ismeretlen új szag éri... nem csoda, hogy izgatott, nézd már, hogy csóválja a farkát - nem bírom megállni, hogy ne olvadjak le a székről, noha a társára még csak rá se nézek. Kijjebb húzom a székem, hogy a kutyu, ha úgy van, kényelmesebben hozzám férjen. És akkor ennyit arról, nem vonja el a figyelmem. De neki... neki megbocsátom. Mármint a kutyunak.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
ZsolnaMár odalent az udvaron se volt könnyű dolga a kölyökkel, erősen kellett fognia a pórázt, mert Zsömi aztán mindennek is nekiindult és volt is benne erő. Mindent meg akart szimatolni, minden érdekelte, a levegő mozgatta, hosszú fűszálakra meg úgy ugrált, mintha csak halálos ellenfelei lennének. Vicces volt a kölyök, Dominiknek odahaza volt is két kutyája, ezért egy kicsit a nosztalgia is elfogta most, hogy vigyázhatott egy kicsit Zsömire.
Azt viszont nem gondolta, hogy nem volt elég neki a kinti ugrabugra és mókázás, úgy hitte, hogy jól kifárasztotta Zsömit, aki majd aludni fog a Tanulószobán, ám ehelyett az eb inkább Domi exére kezdett el ugrálni, s nagyon úgy tűnt, hogy kedveli a levitást.
- Hát látom, nem gondoltam, hogy ennyire aktív lesz - megvakarta a tarkóját, sóhajtott is egyet, de azért elmosolyodott, mert tetszett neki a kis hülye szőrmók. - Zsömi, nyugi - bár láthatóan a levitást nem zavarta a kutyus aktivitása, Dominik azért közelebb lépdelt és le is guggolt, hogy elkapja a bundást, ám az eb gondolt egyet, és felugrott Zsolna ölébe.
- Na tessék, te lettél az új játéka. Van kedved rá vigyázni? - végül is, neki mindegy, bár őt bízták meg, ha Zsolna vállalja az eb további felügyeletét, akkor Dominik nyugodtan tanulhat majd, csak tudná, hogy hol késik az a korrepetítor.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
|
A kutya kellően eltereli a figyelmem, és talán pont ez az eridonos szerencséje is. Nem biztos, hogy alapjáraton ennyire nyugodtan tudnám kezelni már azt, hogy hozzám szól, de mivel a lihegés elnyomja valamelyest a szavait, én boldogan szentelem minden figyelmem a szőrgombócnak.
- Adtál már neki vizet? Szerintem szomjas - vonom össze a szemöldököm. Hiába van kint hideg, a bundája irtó melegen tudja tartani. Elnevetem magam, mikor az ölemben köt ki, és megrázom a fejem.
- Nem. Tanulok. És gondolom rád bízták. Ez nem olyasmi, amit lepasszolhatsz, hogy aztán valami másra cseréld - még mindig a kutyát simogatva, kicsit felszívom magam. Így a szavaim is keménynek tűnhetnek, de a simogatást nem hagyom abba. Dominiknak irtó nagy szerencséje van, hogy itt a szőrpamacs.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
Zsolna- Basszus, a víz - erről bizony megfeledkezett, pedig a gazdája is kérte, hogy többször is adjon neki, mert a kölyök sűrűn szomjazik. A befogására tett kísérlet közben nem sikerült, de a srácot nem zavarta annyira az, hogy a lánynál kötött ki a kutya, hisz úgy tűnt, a levitás sem viszolyog az ebtől. Más esetben már el is vette volna tőle, így viszont még kapóra is jött a dolog, mert neki lett volna jobb dolga is. A lány megjegyzésére azért felhúzta egy kicsit a szemöldökeit, mert a hangjában volt némi él, és a mondandójában is.
- Nem lecserélni akartam, csak nekem is tanulnom kéne, és úgy tűnt, hogy elvagy vele - sóhajtva rázta meg a fejét, inkább nem szólt semmit, csak felegyenesedett és arrébb sétált, míg kutakodása közben nem talált egy üres üvegedényt az egyik polcon. Azt leemelve visszasétált hozzájuk, a földre tette a tálat, pálcájával pedig vizet varázsolt bele a kutyának, majd elrakva a varázseszközt, kiemelte a lány öléből a kutyát. - Gyere Zsömi, igyál - letette a kutyust és úgy forgatta, hogy az megtalálja a neki szánt vizet. Némi szimatolás után neki is állt lefetyelni a vízből, Domi közben a földre ült, s a bal térdén megtámaszkodva figyelte a kutyát, majd Zsolnára pillantott.
- Azért ha rám nézel, még nem fogsz porrá égni - jegyezte meg, mert úgy vette észre, mintha a lány még mindig haragudna rá, noha inkább Dominak volt oka haragudni.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
|
- Ezt nem mondod... szegény - persze az utóbbit már a kutyusnak mondom, teljesen megértve, hogy elég sanyarú órái lehetnek Domi mellett. Bár nem tudom, miért vagyok meglepődve, a fiú nem a nagy figyelméről híresült el. A szememben legalábbis biztos nem.
- És naivan azt hitted, hogy míg te tanulsz, ő majd meghúzza magát egy sarokban? - sóhajtok fel, még mindig mosolyogva nézve a kutyut, aki nem úgy tűnik, hogy mostanában le akarna ereszteni. Segítek neki letenni az ölemből, nehogy még baja legyen, ezzel persze nem tudom elkerülni, hogy hozzá ne érjek, de szinte abban a pillanatban el is húzom a kezem. Vissza is húzom a széket, hogy akkor folytassam a tanulást, de kezdek róla lemondani, tekintve, hogy mindketten sátrat vertek mellettem.
- Domi... végeztünk - hát tessék. Ránézek. Nem ezt szeretné látni, de én se szeretném azt látni, akit látok. Én ezt a fiút szerettem. Ő pedig úgy bántott meg, ahogy más már nem tud.
- Mit akarsz még tőlem? - halkan teszem fel a kérdést, hisz egészen idáig is tökéletesen elvoltunk. Elég nagy ez a kastély kettőnknek. Én szépen nem járok arra, amerre tudom, hogy felbukkanhat, ő meg... ő meg akár arrébb is ülhetne.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
Zsolna- Ja, nagyon szegény. Majdnem a bokám tört, úgy futottam utána odakint - jegyzi meg, ő azért annyira nem sajnálja a kis ebet, mert azért nem fog elpusztulni, most például bőven kap majd vizet. - Nem, úgy gondoltam, hogy szaladgált már annyit, hogy alszik egy órácskát, amíg lemegy a különórám - felelt a lánynak, akinek a részéről még mindig érezte azt a távolságtartást, amit azon az ominózus estén. - Elbíro..m - letenné ő egyedül is, de a lány mégis csak belekontárkodott. Domi közben fel is pillantott rá, Zsolna meg úgy kapta el a kezét, mintha az eridonos leprás lenne. Néha gondolt arra, hogy vajon mi lesz, ha majd újra találkoznak, de nem hitte volna, hogy még ennyi idő után is ilyen ellenségeskedésben lesz része. Egy részének ez valahol rosszul esett, főleg azért, mert olyan durván lett faképnél hagyva ott azon a szilveszteren. Ettől függetlenül már el tudott vonatkoztatni ezektől a dolgoktól, és egyébként tényleg érdeklődött a lány felől, hisz régen nagyon sokat jelentett neki a vele szemben ülő lány. - Csak megkérdeztem, hogy hogy vagy. Miért kell azt gondolnod, hogy bármit is akarok? - értetlenül ráncolta a homlokát, aztán felegyenesedett és arrébb is sétált a széktől, az egyik távolabbi fotelhez, abba dobta le magát. A kutyát viszont ott hagyta Zsolna mellett, aki tovább lefetyelte a vizet.
- Merlin, ki érti a nőket? - sóhajtott a plafont bámulva, természetesen bosszantotta ez a helyzet. - Most már komolyan nem is lehet egymásnak köszönni, Zsolna? - szólította a nevén hosszú idő után a lányt.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
|
És ez az, amihez nekem semmi kedvem. Felületes mizu beszélgetéshez, eljátszani, hogy persze, lehetünk mi jóba. Á, nem bántott meg, nem... megrázom a fejem, és összeszedem a cuccaim, mert ha már tanulni nem tudok, legalább ne megint egy terem közepén kelljen már összeomlanom. Hiába szereztem nagy rutint benne mostanában. A kutyura nézek, őt... őt sajnálom itt hagyni, de visszatartó erőnek nem elég.
- Életemben először lefeküdtem valakivel, akit szerettem. Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... teljesen mindegy, hogy poénból, vagy nem... megtette. Őszintén sajnálom, hogy nem tartozol azok közé, akikkel szívesen találkozom. Nyilván az is az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem akarok minden adandó alkalommal ezzel szembesülni. Elfelejteni akarom. Téged is. Akkor talán lesz majd egy nap, mikor nem utállak - halkan beszélek, mégis jól érthetően, és csak a végén emelem el róla a tekintetem, addig egész végig a szemébe nézek, ugyanolyan arccal, mint szilveszterkor. Ha most sem érti meg... hát én azzal már nem tudok mit kezdeni. Nem is akarok.
Elindulok kifelé, hogy inkább hallgassam Bella tapasztalatait az új Spa-ról, ha már a tanulásról mára már lemondhatok.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
ZsolnaKérdően pillantott a lányra, aki már pakolta is össze a holmiját, mint aki menekülni akar. Dominik nem értette ezt az egészet, hisz ő is túl tudott lépni a sérelmein, és már nem érezte azt a haragot sem. Ilyen típus volt, valamiért az idő múlásával képes volt megbocsájtani az embereknek, talán emiatt is volt annyi barátja. Most viszont a lány kinyitotta zsebében a bicskát, s bár nem hitte volna, hogy még fel tudja bőszíteni, most mégis sikerült neki. Nem akart felszállni erre a buszra, de az arisztokrata Bánffy lány felráncigálta rá. Dominik felpattant a fotelből, s mielőtt a lány távozhatott volna, elállta az útját, tenyerével támasztotta meg az ajtót, ezzel elzárva maga mellett a menekülési útvonalat. - Mondod mindezt úgy, hogy három nappal előtte a tanárodat ölelgetted - vetette oda a lánynak a szavakat, miközben vádlón fúrta pillantását Zsolna tekintetébe. - Láttam a képet. És gondolhatsz bármit, de nem azért feküdtem le veled, mert egy strigula voltál. Utálhatsz emiatt, de attól még jó lenne, ha magadba néznél és őszinte lennél saját magaddal, hogy ki végett ért véget az egész. Én szerettelek, de már az elejétől kezdve csak azt nézted, hol rontom majd el. Hát tessék, végül is, elérted a célod. Menj csak - ekkor emelte csak el a kezét, ezzel szabad utat engedve Zsolnának, s a tekintetét is elfordította a lányról.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
|
Én tényleg lezártam, és próbálok egyáltalán nem gondolni az eridonosra, ami mostanság teljesen jól megy, hogy a gondolataim valaki más arca teszi ki. Most is. Pedig csak felemlegeti, arcom mégis ellágyul, ahogy arra gondolok, meg a biztonságra, amit akkor éreztem a káosz közepén. Szinte fáj, hogy visszatérve a jelenbe, most nem érzem. Most csak Domit látom, aki nem fogja nekem a tekintetével sugallni, hogy minden rendben.
- Ki miatt, Dominik? Ki miatt kellett alapból elmennem a bálról? Ki taszított a karjaiba? - szinte suttogom a kérdéseket, de dühösen, mert felhúz, ahogy dr. Lainest szóba hozza. Semmi joga hozzá, ráadásul ezen a ponton arra is rájövök, honnan indult el a pletykaáradat.
- Nem a hibáidat láttam, próbáltam veled megértetni, hogy nem egy világ vagyunk. Látom, még most sem sikerült megértened, különben nem vagdalóznál ilyesmivel. Az a férfi úgy ért engem, ahogy te soha nem fogsz... az a férfi ott volt mellettem, és segíteni próbált, hogy rendbe hozzuk a dolgainkat. De megint csak a saját büszkeségedet helyezed előtérbe. Okolj nyugodtan. - sétálok el mellette megrázva a fejem. Nem, nem akarok ebbe már belemenni. Annyit nem ér az egész.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
Zsolna
Összepréselte az ajkait, ahogyan szemöldökeit is összeráncolta, hallva a vádakat. Még hogy ő taszította a másik karjaiba! Egész eddig, hónapokig nyugodt volt, és most a levitás fél perc alatt felidegesítette őt.
- Lehet, hogy nem vagyunk egy világ Zsolna, de Te meg sem akartad érteni az én világomat, én legalább megpróbáltam a Tiédet! És tudod mit? Már nem bánom, hogy vége lett, mert Te sosem szerettél úgy, ahogyan én Téged. És ez rohadtul nem a büszkeségről szól! Kidobtál, mint egy kutyát és meg sem hallgattál. És most még úgy teszel, mintha csak arra mentem volna, hogy meghúzzalak? Összetévesztesz a professzorral - veti utána, mert meggyőződése, hogy a tanár úr visszaél a hatáskörével, és ki tudja, hány diáklányt húzogat meg csak úgy, hobbiból.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
|
Tényleg nem akarok ebbe belemászni, semmi értelmét nem látom. Menni akarok, el innen, míg tudom moderálni magam. Míg ha csak egy pillanatra is, de eszembe jut, hogy mi egyébként együtt voltunk. Viszont dühös vagyok, mert olyas valakit kever bele, aki nekem tényleg fontos, és még tetézi is.
- A helyedben én is gondolkodnék... - megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, de tudom ez már felesleges, Dominik átlépett egy határt. Megfordulok, hogy merev, rezzenéstelen arccal nézzek a szemébe.
- Vajon miért van az, hogy a szerelmed kidobott, mint egy kutyát.... a másik meg bepakolt friendzoneba, szintén egy idősebb pasi miatt? - attól, hogy nem beszéltem, vak sem voltam. Sőt, utaltam is rá. Kivárok, látni akarom, mekkorát üt. Dominik még mindig nem értette meg, ki vagyok én. Hát tessék.
- Inkább ezen gondolkodj ahelyett, hogy valótlanságokat hordasz össze, aztán terjeszted, mint valami ostoba gyerek - még egy rideg mosolyt is megejtek, aztán tényleg sarkon fordulok.
|
|
|
|
|
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák
RPG hsz: 369
Összes hsz: 440
|
ZsolnaDominik annyi hónap elteltével már el tudta volna engedni a sérelmeit, legalábbis ezt hitte és így is tűnt az elején, hisz normálisan viselkedett. Tényleg kíváncsi volt a Bánffy lányra, hisz volt idő, amikor mégis csak szerette őt. A levitásnak viszont sikerült őt felhergelnie azokkal a valótlan vádakkal, Dominik pedig semmit sem gyűlölt jobban annál, mint hogy hamis dolgokat állítsanak róla. Márpedig most nagyon úgy tűnt, hogy a lány tévhitben élt, Domi pedig hiába is akarta volna meggyőzni, hajthatatlan volt. Mi több, nem csak hogy gondolkodni nem akart, de nagyon durván és nyersen vágott vissza a fiúnak. Az eridonos ledöbbenve nézte a másikat, mintha a levitás teljesen új oldalát ismerte volna meg. Egy olyan oldalát, ami nagyon nem jó. Meghökkent őszintén szólva, vissza tudott volna vágni nagyon csúnya szavakkal, de tartotta magát, hogy ne fokozza ezt az egészet. Ajkait összepréselve, vádlón, s csalódottan nézett a másikra, aztán megrázta a fejét, majd szavak nélkül hátat fordított neki és visszasétált Zsömihez, aki időközben már a földről nyalogatta fel a vízcseppeket.
- Enned is kéne valamit - sóhajtva túrt az állat bundájába, aztán pálcájával varázsolt neki egy kis ételt, hogy aztán kutyaszitterként várakozzon tovább, míg meg nem érkezik a korrepetítora.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c aKénytelen szemtől szembe arcon röhögni a fiút, mert ezt egyszerűen nem lehet megállni anélkül. Mint egy rossz ripacs, igen, épp olyan. Sokkal találkozott már, legnagyobb sajnálatára.
- Ja nem. Ez sosem érdekelt. Egyszerűen csak rettenetesen idegesítő tudok lenni, ha akarok. - Elégedett vigyor kúszik arcára belegondolván, hány embert sikerült már az idegösszeroppanás szélére kergetnie. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy soha nem volt kétége afelől, hogy jó-e ő így, elég lesz-e bármikor a maga furcsa, bohém módján, de szerencsére a szülei és a rendkívül támogató barátai hamar kirángatták a klasszikus kamaszkori önértékelési válság mély gödréből.
- Mindig sejtettem hogy akinek túl sok pénze van, már nem tudja mire költse - csóválja a fejét. Nem éltek rosszul, de a színházi szakma azért nem a legjobban fizetők egyike a közhiedelemmel ellentétben. Így aztán neki sosem kellett azon gondolkodnia, hogy mit kezdhetne annyi felesleges pénzzel, amennyiből a gazdag emberek ilyen szolgáltatásokat vesznek igénybe.
- Tanulok - neveti el magát. - A hétvégimet általában a művészetiben töltöm. De egyébként színházba járok. Drámákat olvasok. Vagy írok. Vagy rendezek. Eszek, főzök, szeretnék utazni, de ahhoz csóró vagyok, szeretek zenét hallgatni, néha kísérletezem a dalszövegírással, aztán szeretek turkálókba járni, meg nem is tudom.... ilyenek. A kviddics valahogy nem mozgat meg. - Pedig alapvetően a mugli sportokat kedveli, az apukájával szívesen néz olykor kézilabdát, vízilabdát, atlétikát és egyebeket, de ez a seprűn röpködés nem annyira az ő világa.
- Nem gondolom, hogy olyan jó lenne mindig csak vidámnak lenni. - Elég érzelemcentrikus ember, számára a mélységek ugyanolyan fontosak, mint a magasságok. Valahol ebben látja a színház igazi lényegét is, hogy ne csak kiváltson, de el is gondolkodtasson bizonyos érzelmekről. Az olyan darabokat szereti igazán, amik napokig, hetekig vele maradnak.
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
|
Viszonylag hamar kapott észbe és minden bűntudata ellenére kezdett újra felegyenesedésbe. Nem volt célja, hogy így robbanjon be a köztudatba, de sikerült, nem? Sikerült. Mosolyogva segítette fel a levitást, majd magát is leporolta; egy pillanatra sem nézett árnyékára, tökéletesen tisztában volt a lény kárörvendő reakciójával.
Megesik. Haha, tökéletes szóvicc a helyzet kellemetlenségének kendőzésére és ezen el is mosolyodott orra alatt az eridonos - ha nem is poénnak szánták, ő annak értelmezte. Kissé csitított bűntudatán.
- Kóvályogtál? Neeem, dehogy sietek! Igazából én is kóvályogtam, csak azt nem tudtam merre, mert végig a naplómmal veszekedtem - lépett oda földön heverő naplójához és felkapva a porból lepaskolta róla is a piszkot. Aztán felmutatta a kis szörnyeteget.
- Egy igazi szarházi! Minden tud, cserébe rohadtul bunkó! Mielőtt prefektus lettem, miatta büntettek meg, mert nem bírta fékezni magát - forgatta meg szemeit fújtatva - Biztos nem ütötted meg magadat? Tényleg nem akartam neked menni!
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
JulcsiStilóEgyütt nevetni jó! Az sem zavar, ha én vagyok a nevetés célpontja, ha az nem gúnyolódás jelleggel épül fel. Ketten nevetünk "csodálatosságamon", ami lássuk be, hogy egy jó eredmény.
- Jó, már csak az a kérdés, hogy szándékosan vagy idegesítő, vagy nem? Szerencsére még nem tapasztaltam felőled ilyet, de mivel én kevésbé ismerlek... remélem jó fejnek tartasz és nem használod ellenem ezt a fegyvered! - nyelvet öltök rá, mert ez csak amolyan tinis szurkálódás, egyáltalán nem gondolom komolyan. Amúgy sem vagyok még olyan nagy varázsló, hogy bárkivel ilyet tehessek, és egyelőre nem is áll szándékomban.
- Ó, dehogynem. Rengetegen vesztegetik el a pénzüket. Inkább költenék a Mágikus Ikrekre - kuncogok, mert láttam már nagyon sok tönkremenő gazdag családot. Meg apa is mesélt már sok ilyet ebédnél, persze nem ellenőriztem le sosem a valóságtartalmát, de egy jó levesnél miért is tenné ezt a fater? Na, ugye, semmi értelme nem lenne. Szinte lesápad az agyam, ahogy felsorolja, hogy mi mindent szeret csinálni szabadidejében. Azért ez durva és irigylem is, hogy ennyi mindent meg tud csinálni, én általában örülök, ha élek. Meg egy kis kviddics.
- Wow, te aztán sokoldalú lány vagy! Van nálad valami, amit te írtál? Tökre felpiszkáltál ezzel - mármint jó értelemben indította be a kíváncsiságomat persze. Valós érdeklődéssel fúrom a tekintetem az övébe - mármint az ő szemeibe, nem a derékövébe, haha - és várom a csodát, hogy pont van nála egy ilyen. Imádnám, de tényleg! - Én nagyon szeretem! Az béna? - fintorgok kicsit, mert nem gondoltam, hogy ennyire nem tetszik valakinek. Igaz, nem mondta, hogy utálja, inkább úgy képzelem, hogy hidegen hagyja. Bár ettől meg kiráz a hideg.
- Mármint szeretsz sírni, meg rosszul lenni? Jó, hát furán néznék ki állandó vigyorral ez igaz, de valahogy nem a sok pozitívum a jó? - érdeklődöm, miközben odébb megyünk, hogy még csak véletlenül se lássa a tanerő, hogy nem spontán kimenekítettem Julcsit a karmai közül. Egyébként tetszik, hogy kicsit máshogy gondolkodik, mint a legtöbben, amibe szerintem én is beletartozok. Gáz, hogy klisés vagyok, mi?
- Mi a kedvenc darabod? - kíváncsi vagyok, hogy mi fogja meg őt, aki tök más típus, mint én.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Agárdi Kornélia AuróraAnnyira éltem a szóvicceket, hogy néha magam se veszem észre és kicsúsztak. Mindebből Kori mosolyát sikerült elcsípnem, amitől önkéntelenül nekem is felfelé görbültek az ajkaim. - Jaa. Kellett már a mozgás, de nem akartam a kastélyból kitenni a lábam, így maradtak a folyosók. Mire észbe kaptam, már itt kötöttem ki. Nem is tudtam, hogy naplót írsz! - Még szép, hogy nem, hiszen legutoljára az évnyitón láttam, azóta szépen elkerültük egymást. Szinte semmit se tudtam az előttem álló lányról, azon kívül, hogy eridonos. Remekül elmulasztottam a lehetőséget, pedig éppenséggel leesett, még a jegyzetégetésen is ott volt! - Min... kaptál vele össze annyira, hogy büntetőre fogtak? - kezemmel kérdőn a szóban forgó tárgyra mutattam. Meghökkentett, mert az egy dolog, ha valaki olyat csinált, de most egy elvarázsolt papírköteggel mit csináljon az ember? Két apró lépést tettem a lány felé, majd hirtelen ötlettől vezérelve felszisszentem kezemmel derekamhoz nyúlva. Nem fogtam rá, illetve a kezem csak hamar lejjebb csúszott, egy úttal megválaszolva, hogy hol üthettem meg magamat. - Most, hogy mondod... itt eléggé fáj ám! - hátrafordultam kissé annyira, hogy jobb rálátással bírjon hátsófertájamra. Picit a lány felé is toltam és ujjaimmal finoman rámutattam, mintha legalább portéka lenne a TeleShopban. Széles vigyor terült szét arcomon. Aztán halk nevetésben kitörve elléptem, mielőtt kihúztam volna azt a bizonyos gyufát. - Nah, ne aggódj, tény, hogy a seggemet megütöttem, abba viszont még senki se halt bele - válaszoltam vállrándítva, megtűzve egy barátságos vigyorral - És te? megütötted-e magad?
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
|
Nagy szemekkel pislogott a levitásra, ahogy hallgatta az odavezető útjáról, s fejben ő maga is próbálta felidézni, hogyan is kavarodott a freskók folyosójára, de nem. Sötét folt ez aranyhal memóriájában. Tényleg a kis papírköteggel való vitája miatt keveredett oda.
Mintha… valamit el akartam volna mintézni…
- Nem… nem! Én aztán nem! A titkaim megmaradnak itt bent - mutatóujjával halántékát kezdte böködni, hogy jól szemléltethesse a dolgot. Igazából csak cikinek tartotta, ha valaki egy naplónak önti ki a lelkét, amit bárki ellophat, és ha az a bárki tulajdonképpen egy Wesselényi Bella… hát… az illető kezdhet iskolaváltáson gonfolkodni. A csaj nem ismer határokat mások megalázásában.
- Kijavít és lenéz, mintha életképtelen lennék! - vágta rá hevesen - Amikor Létai megbüntetett elsős-másodikos lehettem, és őt is valami nagy mamlasznak nevezte. Jó, hozzám képest tényleg az volt, de azóta nőttem. Most már nem törpülök el a fiúk mellett - az a 170 centi csak 170 centi, akárhogyan nézi az ember. Arról már nem mesélt, hogy nem csak Létai kapta az ívet ettől a szarházitól, hanem legjobb barátai; mint Zalán, akit majom arcúnak nevezett vagy Kornél, akit pedig sántának.
- Jaj, tényleg ne haragudj - húzta össze magát, szemei pedig Stephen ficergésére akaratlanul is fenekére tévedtek. Fülei kezdtek égni, majd arcát tenyerébe temette, már nem is figyelte, mit vagy hol mutathatott esetlegesen. Zavarba jött, nem is kicsit. Ám nevetése hallatán arcába hullott tincsei között kukucskált fel, kezeit kissé lejjebb eresztve.
Mit nevetsz?
Kezdett lohadni arca vörössége, nem volt az igazi, de vállalható volt onnantól feje. Kihúzta magát, haját füle mögé igazította egy könnyed mozdulattal és elmosolyodott szintúgy.
- Nem. De, ha megint megijesztesz, kapni fogsz! - fenyegette nevetve, egy pillanatra sem komolyan gondolva szavait. Nem tudta magát máshogy kifejezni hirtelen.
- Merre tartasz? Én meg akarom keresni Kedves professzor urat, hogy megbeszéljem vele, szívesen átveszek valamennyit Zsanna feladataiból, ha már lefokozták szegényt - biggyesztette le ajkait, sajnálta a szöszit, de sajnos jogos volt a büntetése, akárhogyan is nézte a dolgot.
Jobban is figyelhettem volna Zsannára.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Agárdi Kornélia Auróra- Akkor mi kerül a naplóba? - értetlenkedve felhúztam egyik szemöldököm. Nem akartam válaszadásra kötelezni, csak fura, személyes dolgokról szoktak írni bele elsősorban és számomra funkcióját vesztené ha nem arra használnám, amire való. Hallottam már olyat is, hogy valaki rajzolt bele, vagy ott tárolja a matricagyűjteményét. De ez utóbbi meg eléggé kétezres évek.Én a dalaimat a fel nem használt jegyzetfüzeteimbe gyűjtöm. Mindig elkövetem a hibát, hogy felhalmozok egy köteggel, csak mert "jól néz ki", aztán tessék! Lenne mit kidobni vagy odaadományozni az alsósoknak. Szemöldököm még följebb rándult, szőke fürtjeimet érintve. Kinek próbálta bebizonyítani, hogy nőtt? Láttam én jól a kis műsor nélkül is, hogy nő; az átlaghoz képest magas és kívánatos. M-Mármint gyönyörű. Azt hiszem valahol értem, miért nem beszéltem vele olyan sokat: pontosan azért, amiért most. Kissé zavarba hozott a puszta látványa is, pedig elvileg azt nekem kellett volna és épp ezért örültem, hogy sikerült! - Ahhoz előbb el is kéne érned, nem gondolod? - kérdeztem pimasz vigyorral képemen, lazán csípőre téve egyik kezem. Hangom játékos volt, gúny sehol. Lehet más lányokhoz képest nagynak mondható, viszont ebből a szempontból én vittem a prímet. Lebiggyedő ajkaira kissé megijedtem. Önkéntelenül is azt a reakciót váltotta ki belőlem, hogy az előbb csípőmnél lévő kezemmel lassan, de határozott mozdulattal kinyúltam Kori fölé, enyhén összeborzolva barna frizuráját. Együttérzőn tekintettem le rá, és csak ezután fogtam fel igazán a hallottakat. - Nem a te hibád volt - Az én ajkaim is lebiggyednének, ha hagytam volna. Ehelyett ellenállóan, enyhe mosolyra fokozódott le az előbbi nagy vigyor. Utólag jutott tudomásomra a szőkeség gaztette. Nem érdekel, hogy most kamaszodsz vagy új TikTok trendhez csináltál-e videót, de mások megalázását nem díjazom!- Magának cseszte el. Ahogy én is. Veled mehetek? Nekem is beszélnem kéne Kedves bá'val, mert keresek valamit - valakit -, amiben egyedül ő tud segíteni.Első mondatomnál megnyomtam a "magának" szót, kissé talán morogtam is. Mérges voltam Zsannára, legalább ő ne cseszte volna el, ha egyszer kiérdemelt valamit! Úgy tűnik, ebbe a suliba viszont velem együtt idióták jártak. Azt megtartottam magamnak, hogy kit keresek, viszont nem az említett ex-prefektus hölgy.
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
|
- Kérdések - felelte mosolyogva - Ez egy mágikus napló, ami olyan, mint… mint mondjuk a mugliknál a Google, csak bunkóbb. Tudod, mi az? - nem, nem nézte egy percig sem hülyének. Csak sajnos sokszor került kínos szituációkba a mugli dolgai miatt. Ő ezek között nőtt fel és az iskolába bekerülése után Kori nézett furán minden mágiával orvosolt megoldásra. Ahogy azok néznek rá furán, akik életükben nem láttak még muglit sem, nemhogy mugli ketyerét.
Furcsamód nem feszengett Stephnen mellett, pedig fiú és nem igazán beszéltek ezelőtt. A tábortűznél is csak elandalogtak egymás mellett és az évnyitón is olyan műsort tolt le, amit nem fog egykönnyen elfeledni. Mégis, mindezek ellenére olyan volt számára, mintha haverok lennének és napi szinten beszélnének erről-arról. Talán a levitás barátságos megjelenése, esetleg maga a hangszíne, ami nem volt fenyegető a másikra nézve, ez azért messze megkönnyítette a dolgát, pláne, ahogy a magasságáról mesélt az imént naplója rovására.
- Hidd el, megoldanám, ha akarnám - pimasz volt ám ő is, persze a smáli elmaradhatatlan kellék kellene legyen ígérete kivitelezésére. Zalánt is csak azért nem vágja nyakon, ha hülye, mert körülbelül fel kellene másszon a hátán, hogy elérje - Hééé - kacagva, tettetett duzzogással nyúlt összeborzolt fejéhez, hogy helyére igazítsa a rakoncátlan loknikat. Lehet nem ő volt a legcsajszisabb csaj, de a haja azért a haja volt.
Arca hamar vörössé vált a másik feneke láttán, mégha nem is látta azt igazán. Volt ott képzelőerő rendesen és már csak ez is tetézte zavarát. Takarta arcát, ahogy tudta, de végül is felesleges volt. Olyan volt Kori, mintha nagy, kivilágított táblát tartottak volna fejéhez: “ZAVARBA GYÜTTEM” felirattal rajta. Ne szégyelld, mindenki zavarba jön ettől vagy attól.
- Gyere nyugodtan - mosolyogta a lány, indulásra készen állva - Ó, csak nem animágia miatt? - érdeklődött kíváncsian, és inkább nem felelt arra, hogy mit csesztek el Zsannával. Ha az évnyitóra célzott, nos, volt benne valami, de nem tartotta Kori akkora megbocsáthatatlannak bűnnek, aminek beállítják ezt a tanárok. Azt pedig egyenesen feleslegesnek tartotta, hogy Rudolfot emiatt elküldték. Kakasi professzort mélységesen tisztelte, de ezzel a döntésével nem értett egyet. Csínytevő diákok mindig is voltak, vannak és lesznek. Kikerülhetetlen.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Sean WarrenMegdöbbentő, hogy az erősnek vélt emberek miként hullanak ki az élők sorából. Hogy miként szűnik meg a fizikai világ részese lenni és válik emlékké. Az a Warren fickó olyan erőt sugárzott mindig, amikor megpillantottam, hogy számomra annak jelképes szimbólumává vált. Vajon mit szólt a fia mindehhez...? Ezt próbálnám meg kideríteni és itt nincs megállás, ugyanis vagyok olyan önző, hogy a saját perspektíváját esetlegesen a magam kis életébe is beleimplementáljam, amennyiben konstruktívnak vélem - feltéve, hogy eljön. Ma szerda van, ezt a napot beszéltük meg és még nincs sehol. Nem mondtam ki konkrétan, hogy edzzünk együtt, én így készültem, ő meg jöhetett ahogy akart. Éppenséggel ritka látvány fogad, ugyanis az erőnlét termében két embert szúrok ki, akiket arcról se ismerek. Általában zsúfolásig tele van, de be tudom annak, hogy nem mindenkinek van kedve késő délután itt lebzselni. Kiszúrok egy üres pontot az ajtóhoz közel, ott félreállok úgy, hogy a bejárattal szemben legyek. Türkiz ujjatlan felsőt, fekete rövid sportgatyát viselek, a gatyához illő edzőcipővel. Jó lenne nem a fenekemet tolni a gyerek orra alá, ha megjön, vagy másokat akadályozni a ki-bejárkálásban. Míg Warrenre várok, elkezdek bemelegíteni. Először fejkörzéssel, aztán jöhet a nyak, váll. Fentről fokozatosan lefelé haladva, míg az utolsó lábujjig készen nem állok. Utána felcaplatok az egyik futópadra és lightos séta tempóba aktiválom, addig se ülök tétlenül.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
L a c a- Többségében igen, szándékosan. De van akit csak úgy a létezésem is idegesít. - Ezt már embere és ingerküszöbe válogatja, ami azt illeti. Van akinek már a megjelenése is túl sok, és azok általában nem várják meg, hogy megszólaljon. - Még meglátjuk - kacsint rá cinkosan, mert sosem ígér olyat, amihez nem tudja biztosan tartani magát. És az közel sem biztos, hogy Laca egyszer sem lesz olyan személy az életében, aki a pokolra kíván majd.
- Nem hordom magamnál általában az összes írásom. Sőt, leginkább egyet sem. - Igazából füllent, csomó jegyzete van a telefonjában félkész jelenetekről, de nem szeretné megmutatni őket, mint ahogy senkinek sem szereti megmutatni őket. Ez az ő privát, biztonságos tere és ha egyszer ennyire kitárulkozik valakinek az nagyon biztos lehet benne, hogy bekerült a belső körbe. - Béna? Ja nem, igazából a dolgod, hogy mit szeretsz, ha boldoggá tesz, akkor király. - Ki lenne ő, hogy csak úgy ítéletet mondhatna arról, hogy mi béna és mi nem? Persze, néha még így is megteszi, de azért igyekszik nem túl gyakran így cselekedni.
- Hát, ez szerintem nem ilyen egyszerű. Néha nagyon is jó kiadni magadból mindent egy jó sírással és nem elfojtani magadban ezeket az érzéket. Szóval ja, asszem mondhatjuk, hogy én szeretek szomorú is lenni. - Olyankor felébred a benne élő lírikus és egész szép szövegeket hoz világra.
- Ezt elég nehéz meghatározni. Attól függ milyen műfajban, melyik szerzőtől, melyik színházban... nem tudnék egy kimondott kedvencet választani. - Minden ás téren is utál kedvenceket választani, de ez különösen egy olyan terület, ahol ki van zárva, hogy valaha sikerülne.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Agárdi Kornélia AuróraA büntetőmunka ki nem mondott részekéntApró bólintással jeleztem, hogy nem életidegen, amiről beszél. Félvér származással álltam Kori előtt. Az apám biztosra ment, hogy mindent megmutasson amit csak ő használt, így technikailag fél óra alatt össze tudnék rakni mondjuk egy komódot is, gyakorlatilag hagyjuk. Inkább megveszem készen. - Hogyne, rúnázott okostelefonom is van, csak nem mindig használom - vontam vállat. Nem volt rá időm. Értelme se sok van. Valahogy hangulatosabb a papír tapintása kezem alatt, a baglyok hangjai. De az is lehet, hogy csak én szerettem túlságosan ennyire azokat a fenséges állatokat, főként amikor a magasba emelkedni láttam őket. Szép látványt nyújtott egyébként a napló, ahogy a velem szemben álló hölgyemény is. Mosolygott mellettem, amit elkönyveltem a vélaságomból eredő kellemes aura hatásaként. Alapból utálom, mert olyanok figyelmét is felhívom vele magamra, akiket amúgy rohadtul nem kívánok a közelembe se, most viszont kapóra jött. Vágytam arra, hogy rám mosolyogjon valaki. Így megtörtént az első jó" is ezen a napon. - Szólj és rendelek sámlit neked hozzá. Segítek összerakni is szívesen - fél vigyorral arcomon húztam tovább a leányzó agyát. Azokat általában egyben árusítják, ebből származott a megint csak lightos irónia amivel biztosra mentem, hogy az előttem levő idegszálai ne maradjanak érintetlenek mára. - De bizony - bólintottam hatalmasat. Próbáltam természetes pislogást imitálni, hogy ne mondja meg merev szemtartásomból, hogy hazudtam. Nonót akartam megkeresni a házvezetőjén keresztül, mert egyedül elbuktam. Kijelentésem közben figyeltem Korit, aztán amikor indult, nagyjából hozzá igazodva indultam én is. Hanyagul zsebembe csúsztattam kezeimet. Testemet kissé görnyedten tartottam, mint aki karót nyelt. Szívem kicsit gyorsabb tempóra váltott, miközben a nagyteremben felidézetteken gondolkodtam. - Figyelj csak - kezdtem, aztán elbicsaklott a hangom. Ki akartam mondani ami ott vájkált bennem, de nem akaródzott kijönni - Mondani akartam még valamit aminek köze van ahhoz a balul elsült évnyitóhoz. Izé... meg... hallgatnád esetleg, van még annyi időd?
|
|
|
|
|
Sean Warren
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
a defenzor fia
RPG hsz: 115
Összes hsz: 125
|
StephenEddig mindig egyedül edzettem, de mégis voltak körülöttem, jó volt viszont a magam világában lenni. Sosem hívott senki, jöttem, amikor akartam, ezért is volt érdekes az, ahogy Stephen indított. Nem is tudtam neki nemet mondani, és nem is tudtam eldönteni, hogy akkor éppen mi lenne a helyes, ha mit tennék. Szóval csak fogtam magam, és azt mondtam, miért is ne. Mostanában annyira sok pletyka és találgatás van rólam, a dolgaimról, a családomról, hogy nem árt, ha hallom. Azt hiszem, kezdek kicsit paranoiás lenni. Lehet ez éppen egy kedves gesztus is. Mindenesetre itt vagyok, kicsit késve, mert a házvezető-helyettesem megkérdezte ma is, hogy biztos, hogy minden rendben van-e és tud-e segíteni. Nyilván a világ körülöttem azt lesi, hogy mikor jövök ki a gödörből vagy mikor kívánom mélyebbre ásni magam.
Kellene egy cigi, de veszélyesen fogy a készlet, és elvégre sportolni jövök, szóval jó lenne, ha az adrenalin lenne az, ami megnyugtat és nem a cigi. Oké, ez így hülyén hangzik, de a lényeg azért megvan. Szóval kicsit késve ugyan, de megérkezek én is, és biccentek felé.
- Bocs, csak feltartottak. - nem akarom nagyon érzelgősre venni, jól esik a dolog, főleg a réten történtek után, jól esik, hogy vannak, akik rákérdeznek nálam, hogy mi a szitu. Gyorsan ledobom a cuccom, és elkezdek én is bemelegíteni. Fekete pólóm és nadrágom van, fehér cipővel. Eredetileg is ilyenek vannak rajtam, de a gyászidőszakban minden iskolai egyenruhát nem igénylő időpontban viselem a gyász színét, ami nem áll olyan messze a ruhatáramtól. Pár pólót azért elmentettem az apám ruhái közül, nem mintha anyám azokhoz akarta volna, hogy hozzányúljunk, leginkább emlékeket kerestünk, akkor nyúltam be a cigit is, mert Mina kidobta volna. Fellépek én is egy futópadra, és a beállítások után elkezdem felvenni a fokozódó ritmust. - Jó napod volt?
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
|
Megnyugtató volt Kornéliának, hogy mugli-dolgai nem voltak furcsák Stephen számára és még egy mosolyt is megeresztett a felrúnázott telefon hallatán. Talárját széthúzva megpaskolta a szoknyájába beletűzött saját készülékét, hogy bizony ő is rendelkezett egy darabbal. Kornélia valószínűleg azért is ragaszkodott ehhez a kütyühöz, hogy régi életébe kapaszkodhasson legalább ennyivel, még ha a visszatérés körülbelül lehetetlen. Furcsán sokat mosolygott a fiúra, ő nem szokott senkire sem, akivel nem ápolt azelőtt baráti kapcsolatot. Viszont úgy érezte, ez a levitás esetében valamiért más, és nem is firtatta a dolgot. Egyszerűen jó volt az aurája, ami az eridonosnak bőven elég volt.
- Nem kell ide sámli! Ha nagyon akarom, megoldom nélküle is... mondjuk felmászok a hátadon, akár akarod, akár nem! - melleit kinyomva felsőtestét a kelleténél jobban kihúzta, hogy megmutassa, mennyire jó a problémamegoldó képessége. Zalán fejére is csapott már finoman újsággal és Kornéléra is, sőt Lafayette is kapott tőle már tockost. Ne gondolja azt Stephen, hogy őt is kihagyja, ha alkalom adatik meg rá.
- Woaaaaa - csodálkozón ujjongott, szinte rajongott az animágusokért és sajnálta, hogy Jeremynek nem sikerült, de ha lehet, majd ösztönzi, hogy próbálja meg még egyszer az egész procedúrát, annyira nem lehet nehéz, nem? Teljesen elhitte Stephen viccelődését, olyan naiv ez a lány néha.
- Hmm? - pillantott fel a levitásra kíváncsi tekintettel, ahogy haladt mellette. Naplóját kezei között lóbálta, remélte, ha cseppet megrázza, kicsit visszább vesz az arcából és nem lesz ekkora szarházi vele.
Azonban Kornélia mosolya elhalványul, ajkai pedig összepréselődtek. Nem, nem haragudott vagy bármi hasonló, csak az emlékképek olyan élénken éltek még most is benne... inkább csak bólintott egyet.
- Persze, meghallgatlak. De ne itt, erre még a falnak is füle van. Keressünk egy nyugodtabb zugot, mit szólsz?
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Sean WarrenMindig felnéztem valahol az öregre és őszintén kárnak vélem, hogy eltávozott az élők sorából. Az a gondolat furakodik be a többi közé édes kis fejembe, hogy annyival kevesebb értelmiségi él ezen a Földön. Fel is sóhajtok, mintha a világ terhe és még ezer más nyomná a vállamat. Aztán úgy érzem némi tényleges súly telepedik rám. Felkapom a fejem az ismerős hangra, és az-az aura... Őszinte barátságos formámat hozza ki belőlem. A háttérben ugyanakkor olyan érzés lesz úrrá rajtam Sean jelenlététől, mintha csak a felhők mögé rejtőző napra néznék. Vidámsága mögött sok minden lapulhat ami a hírektől nem is olyan meglepő. Terjeng sok minden mindenkiről. Hallottam a pletykákat róla és Sadie-ről. Nem mondom, hogy nem foglalkoztat, hisz más élete iránt mindig is nagy volt a kíváncsiságom, de mégis elhatárolódom. Azért még én se akarok parasztba átmenni, még ha néha nehezen is látom, hogy hol húzódnak másnál azok a bizonyos határvonalak. - Semmi gond - lágy mosoly ül ki arcomra látványától, ezzel próbálom palástolni az előbbi kettőséget a fiúval kapcsolatban - Nem.Szép ellentét, nem igaz? Lelkes üdvözlésemre hamar árnyékot vet a ma kudarcba fulladt terv, hogy én lenyűgözzem Kakasit. Ebben olyan vagyok, mint a nők, hogy a magolás mindent megold. Faszokat! Mit is képzeltem? Kínomban halk nevetést engedek meg magamnak. - Van egy olyan érzésem, hogy meghúzhatnak bűbájtanból!Nincs hozzá érzékem és ez kiidegel. Hümmentek egyet hosszan, volt-e még valami említésre érdemes. Nem találok semmit egyelőre. - Szerintem még ez a pillanat a nap legjobb része - a mozgás felüdít. Jobban felpezsdít, mint a padot koptatni a seggemmel - Veled mi újság?Őszinte érdeklődés jeleit mutatom. Tartom a laza sétatempót, tekintetemet az eridonosra fordítva. Attól szép a technika, hogy rá van bízva mit akar elmondani nekem. Az apján vagy a Rusnya Bánaton kívül. Fel akarom mérni magamnak egyúttal, milyen lelkiállapotban ahhoz, amire igazán kíváncsi vagyok vele kapcsolatban.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Agárdi Kornélia AuróraA büntetőmunka ki nem mondott részekéntMásra is felmászhatnál, futott át agyamon, amikor kinyomta nekem a melleit. Korinak aztán kijutott a szerencsefaktorból eléggé gének terén. Nagyon kár érte, hogy befoglalták, különben vittem volna. Sokan nem tudják rólam, nem nyíltan közölt tény, hogy két pályára játszom, szóval éppenséggel bármivel elégedett lennék viszonylag aki épp szembejön. Előny ha a lányhoz hasonló módon "jó a problémamegoldó képessége". Nem kellett tovább győzködnie. Az animágia nagyon az érdeklődési körömön kívül esett. Én inkább olvasok az állatokról, mint átalakuljak eggyé, túlságosan időigényes procedúra, én meg eléggé türelmetlen hozzá. Franc akar mandragóra levelet a nyelve alatt melengetni egy hónapig, hogy aztán úgy járjon, mint Song Jiyun annak idején a nagyteremben! Azt hiszem kezdhette elölről az egészet, úgy megijedt. Jó magam mit mondhatnék? A lány naivitása nagyon meglepő volt számomra, de megnyugtatott, hogy nem kellett különösen nagyot hazudnom. Az animágiából aztán később még lehet bármi, ezt már magam se fogom tudni előre megjósolni. - Na mi van, ennyire megnéznél kecskeként? - röhögtem fel lelkesedését látva, fejemet csóválva. Komolyan, ez a nő!Ha már választani kéne egy állatképet, minden bizonnyal mekegő négylábuként képzeltem el a lényemet. Őket mindenki szereti viszonylag egyszerű logikájuk miatt és olyan ütődöttek, hogy felugranak a legtöbb dologra amit látnak. Mint ahogy én is hajlamos vagyok rákapni az elém érkező lehetőségekre csakúgy, mintha egyből az életemért küzdenék és nem halaszthatnék ebből néhányat későbbre is. - Arra nem lesz kifejezetten szükség... nem annyira szupertitkos infó. Deee jó. Menjünk itt be, aztán forduljunk balra, ott lesz egy mellékfolyosó amivel a suli rohadtul nem kezdett még semmit - kárpitot raktak le, azon kívül annyira eldugott, hogy arra a fél percre talán senki se fülelne le minket. Ha a szőkésbarna hajú társam egyetértett, akkor útközben megállhattunk volna az előbb említett kis helyen. Éreztem torkomban szívemet dobogni. Jézusom! Mintha legalább arra készülnék, hogy szerelmet valljak neki! Miért izzad rohadtmód a tenyerem?- Tényleg csak pár perc lesz - néztem rá idegesen, összevont szemöldökkel, hogy értse, ez most komoly téma lesz. Éles váltás azzal ellentétben, mint amikor a fenekemmel fordultam felé és viccből rácsaptam - Miután a nagyteremben megvolt a pónis jelenet, bevonták a jelvényemet és büntetőmunkát kaptam. Annak részeként bocsánatkérő beszédet kellett tartanom a nagyteremben aznap, vacsorakor. Mivel nem láttalak ott... Így tényleg... Felnéztem a plafonra. Toporzékoltam kicsit, míg kerestem a megfelelő szavakat. Ott volt a nyelvem hegyén. Tarkómra tapasztottam bal kezemet és nem engedtem el. - Sajnálom az akkor történteket. Tudom, hogy nem követtem el súlyos bűnt, senki se sérült meg, de mégis csak... szarul időzítettem. Végül az a tűzjáték is elmaradt amivel a többiek készültek.Néztem, volt-e erre bármi reakciója. Tekintetemmel főleg az arcára fókuszáltam egy ideig, utána egész testbeszédét megfigyeltem.
|
|
|
|
|
Sean Warren
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
a defenzor fia
RPG hsz: 115
Összes hsz: 125
|
Stephen- Jobb, mintha Kakasi húzna meg. Vagy neked kéne őt. Sajnos az átmenőért nem egy fiatal tanerőnél kell teperni. - sóhajtom együttérzően, pedig azért, ha egy kicsit is nagyobb mázlija van az embernek, akkor egész formás tanároknál próbálkozhat be. Ahogy bemelegítek fel is merül bennem a kérdés, amin nyilván el kell olykor gondolkozni egy ilyen fiatalos tanári kar esetében. - Ki az a három tanár, akinél bepróbálkoznál? - mindenkiek a fejében vannak sorrendek, meg vannak baromira unalmas órák, amikor sokkal inkább ábrándozol azon, hogy mit tennél azzal, aki magyaráz. És nem csak nálunk, a lányok sem jobbak.
- Nem sok minden. Egyik vizsgám sem lett kimondottan kiemelkedő, de talán elmegy. Valahogy mindenki azt gondolja, hogy úgy kell bánni velem, mintha újszülött főnix lennék. - annak mondjuk örülök, hogy egyik tanárom sem akart nekiállni babusgatni, de az nagyon zavar, hogy milyen finomkodva beszélnek hozzám. - Tényleg jót fog tenni egy kis mozgás, kikapcsolja az ember gondolatait. - azt nem mondanám, hogy a nap legjobb része, nem vagyok egy kiemelt sportember. Eddig azért törtem magam, hogy fejlődjön a testem, az erőm, az ellenállóképességem, hogy a felvételint ne csak száztíz, hanem százötven százalékot nyújtsak. Ez rendesen odalett most, mert eddig az volt a fő motivációm, hogy apa büszke legyen rám, most azonban, ha őszinte akarok lenni, már ez sincs meg.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 307
Összes hsz: 388
|
MáltaiMég halványan dereng, hogy amikor idekerültem a Roxfortból, olyan szinten előrébb tartottam azoknál, akikkel egy évfolyamba osztottak, hogy körülbelül másfél évig a kisujjamat se kellett megmozgatnom, hogy kitűnő legyek. Az érdemjegyek egy kivételével meg is maradtak így, ám az, hogy semmiféle erőfeszítésembe nem kerül eminensnek lenni, már a múlté. Főleg, ami az alapképzés utolsó évét, vagyis a mostanit illeti.
Olyan izzasztó feladatokat kaptam, hogy már nincs is hangulatom Theony-t basztatni, amiért nem sikerült a VAV-ja. Ha nem kapom össze magam, de mocskosul, akkor... nem, azt a szégyent el sem tudom képzelni, hogy engem, egy Sallowt, egy ilyen középszerű iskolában meg.. meg.. még gondolatban sem vagyok képes kimondani.
Szóval egyre több időt kezdek a könyvtárban és a tanulószobában tölteni, az óráim után gyakran éjszakába folyóan még az ágyamban is csak a tankönyveim bújni. Mint valami megszállott, komolyan.
De most először csapott meg a kudarc szele, és nem kicsit ijesztő. Nem engedhetem meg, hogy bárki és bármi kizökkentsen, és igen, az év elején is úgy fogok készülni, mintha a vizsgaidőszak sötét fellege már felettem lebegne.
- Nem mész el innen! - förmedek rá a macskára, ami a lábamnak dörgölődzik.
A díszes asztalnál ülök, és bár nem emelem meg a hangom, mégis valósággal szétrobbantja a csendet. Többen felém néznek, de még a macska is úgy bámul rám, mintha én lennék a rohadék.
- Hess! - ismétlem meg ismét, de persze az öntörvényű állat csakazértis nekifejel ismét a lábszáramnak.
Ingerülten fújok egyet, majd kirúgom a székem, és pálcát rántok. Egy villanás csak, aztán a macska repül ki a nyitott ablakon.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 202
Összes hsz: 237
|
"Ha siet, akkor
ne veszekedjünk, mert
egy jó veszekedéshez
sok idő kell" SadieEgy beadandón dolgozik, sárkánytanra. Kicsit még mindig tart Brightmore-tól, de élvezi a sárkánytant, főleg, mióta mestertanoncként komolyabb szinten is foglalkozik vele. Nem gondolja, hogy sárkányokkal fog foglalkozni egyszer, de magizoológusként mindenképpen szükségesnek érzi, hogy képben legyen.
Vannak néhányan körülötte, de a tanulószoba azért jó, mert itt még a sok ember is csendben van. Semmi sincs, ami megzavarja a tanulásban, vagy kizökkentse lelki nyugalmát. Általában. Sadie hangjára azonban most Ramóna is felkapja a fejét. Elsőre nem jön rá, miért háborodott fel a rellnos, de még mielőtt az pálcát rántana, kiszúrja az állatot. Rami örömét leli abban, hogy a kastélyban szabadon mászkálnak az állatok, de ezek szerint ezzel nincs mindenki így.
Szemei kikerekednek, ahogy a varázspálca a macskára szegeződik, de nem reagál elég gyorsan, hogy megakadályozza a szerencsétlen esetet. Gondolkodás nélkül pattan fel. Nem is nézi, kivel áll szemben, csak az állatot akarja védeni.
- Hé! Mit művelsz?! - Hangja tőle szokatlanul erősen, élesen szólal meg. Ritkán hallani kiabálni, de mikor megteszi, akkor az erősen szól.
Közelebb is lép a prefektushoz és csak ekkor tűnik fel neki, hogy már ismerik egymást. Megszeppen ugyan, de dühe nem hagy alább.
|
|
|
|
|
